Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)
1854-02-14 / 1179. szám
1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve : Pesten házhozhordva. Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre . 8 „ — Félévre 10 „ —n . A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: mrinteza 8-dik szám. i ~ n Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fz. 30 krp. 36 1199 Kedd, febr. 14-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Szerkesztési Iroda, Űrt utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések Bt -hasábos petit-sora 4 pgo krajo zárjával számittatik. A be- , lgtatisi s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a •eninhtt. • M ax i n v 11 i k Bt hasábos sora 5 pengő krajozárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. 1P®8®8 K A P tó martius-juniusi négyhónapos folyamára előfizetés nyittatik. Vidékre postán küldve 6 írt 50 kr. Budapesten házhoz küldve 5 frt 30 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó hivtala. Állandó kérdések. IV. A XVIII-dik század egyfelől bölcselmi, másfelől pedig anyagi irányú volt, s e kétféle törekvéssel nagy meghasonlásban állott önmagával, bár azt nem is sejté. Politikusai által a szabadságról és egyenlőségről chartákat gyártatott, míg mechanikusai oly gépeket készítettek, melyek a kézművesek általában a munkásosztály független elemeit többnyire megsemmisiték, és a népet proletárrá alakítván, a nagy polgárság feltétlen teljhatalma alá helyezők. Továbbá e század úgynevezett uralkodó eszméi által democratiára törekvők, míg közgazdászati elméleteivel , melyek a korlátlan verseny tengelye körül forognak, az ipar országában a pénz-olygarchiát rendezé. Szabadelvűsége, mely a legheterogénebb nézetekből conglomeráltatók, az állam és társadalmi tanok különböző ágait egymással kapcsolatba hozni nem tudta, s midőn az aristocratiát a nép elnyomása miatt megtámadá, segíté a nagypolgárságot a nép elnyomására. Ily ellenmondásokból folyt aztán , hogy a XVIII-dik század — és korunk is — nagy csodálkozással jutott akárhányszor ama tapasztalatra, miszerint eszméi más eredményre vezettek, mint Ilivé. A radicálok, kik az elidegeníthetlen emberjogok szónokai valának és a közintézményeknél mindent térszintinl törekedtek, a státusgazdászatban soha nem gondoltak arra, hogy egy szabály előmozdíthatja a közvagyonodást és mégis terjesztheti a proletariátust, s hogy a mely mód a főpénzest gazdagabbá teszi, teheti ugyanakkor a szegényt szegényebbé. Ezért vetik az angol közmunkások a radicálok szemére , miként a XII-dik század normán bárói a népet csak baromnak tekintették; míg a XIX-dik század bárói, a szabadelvű pénzurak, azt egy fokkal alább helyzik, mert dolgozógépnek tartják. Természetes, miként a pártok vádjai, melyekkel egymást sebzik, túlhajtottak; azonban tény, hogy a munkásoknak a gyártulajdonosok és a középrend elleni harcra az ipar új stádiuma óta tart s mindig növekedik. A békétlenség eleinte a gépek ellen folyt, s tisztán csak helyi volt. Most épületek, majd pedig erőművek romboltattak szét; de a rendőri vagy néha bűnvádi eljárások érezteték az állam hatalmát a rendzavarókkal, s rövid megszakítások után engedelmesség és szorgalom válta fel a rakonczátlanságot. Később titkos társulatok kezdettek alakulni. Ha nem csalatkozom , a g l a s g o w i gyapotszövők organizálták 1819-ben az első egyletet, mely feladatul tűző: a gyámokokat nagyobb munkabérre kényszerítni. Követték későbben e példát a gyapotfonók, kik szintén Glasgowban esküvel kötelezték magukat, a többség határozatainak teljesítésére. A résztvevők tömege által nem ismert választmány rendelkezett feltétlenül a begyűlt pénzöszlet felől, s tűzött díjt néha még gyújtogatások és gyilkolásokra is. Propagandájuk a szomszéd vidékekre kihatott. 1818 körül pedig a scot bányamívesek közt mutatkoztak a titkos társulatok nyomai, s az angol gyárvárosok némely iparágainál hasonló szövetkezésekre szembetűnő hajlam jelenkezik. Ha már az ily titkos társulatokat közelebbről vizsgáljuk , látni fogjuk, miként eredetök mindig helyi elégületlenségen nyugvék, s kiterjedésük nem ment túl azon iparon, melynek gyármunkásai a mozgalmat megkezdők. Semmi solidaritás nem volt a bányamivelők és a gyapjukelmét szövők vagy hajógyártók közt. Nem a proletárok összes érdekei forogtak fen, de oly panaszok és követelések, mik egyes gyár vagy legfölebb egyes iparág viszonyaiból támadtak. Azonban az 1824-ik év mindent megváltoztatott. Mert a parlament a szabad associatio jogának egy törvény által sokkal szélesebb kiterjedést adott, mint addig volt, s eltörle mindazon rendelményeket, melyek a munkásoknak a munkaczélokra kötött egyleteit tilalmazták. 1824 előtt csak az aristocratia és polgárság egyesülhetett kénye s kedve szerint; azóta törvényes joguk van a proletároknak a gyártulajdonosok ellen szövetségre lépni, meetingezni, s közös szabályokban megállapodni. Az 1824-iki törvényt a reforrmálatlan parliament tory-többsége fogadta el. A reformbill behozatala után nem lett volna többé ily szabadelvű nézet, ily széles fölhatalmazás politikai és társadalmi izgatásokra keresztülvihető, mert a parliamentben erősebbé vált nagypolgárság átalános szabadsági eszmék miatt nem engedő valt magánérdekeit ennyire kockáztatni. Mihelyt a munkások egyesületi jogot nyertek, összeköttetéseiket egész Angliában kiterjesztek. Minden iparágban szövetségek alakultak, azon nyílt czéllal, hogy a gyártulajdonosok zsarnoksága ellen a gyármunkás védessék. Az ily egyletek átvették a napibér fölötti alkut. Törekvésük volt: köztanácskozásban állapítani meg a munkásosztály érdekeinek védelmére vezető eszközöket, s engedelmességet csikarni határozataik iránt. Mint hatalom léptek a gyártulajdonos ellenében föl. Eljárásuk rendszerint rövid volt. Küldöttjeik megjelentek a gyárnokoknál a napszámbér skálája fölött egyezkedni, vagy néha csak egyszerű petitiót nyújtottak be az illető gyármunkások nevében. Ha a gyámok vonakodott javaslatukra s kérelmükre hajtani, az egylet munkafelfüggesztési határozatot hozott, s erre a kijelölt gyárakat rögtön odahagyták a gyármunkások. Ily munka-fölfüggesztés neve turn-out — fölforgatás— vagy strike.*) A strike átalános vagy részletes volt a szerint, amint az egylet körébe eső minden gyártulajdonosok vagy csak egyesek tagadták meg a kívánt bérfölemelést. Ily csíny semmi eredményt nem szült volna, ha találkozik elég napszámos, ki az egyletnek tett ígérete ellen munkát vállal. De ezt a választmány erkölcsi és physikai módokkal gátolá. A munkavállaló — kinek gúnyneve knobstick**) örökös fenyegetések, vádak és szitkoknak valt kitéve, sőt az erősebb egyleti tagok különböző ürügyek alatt igyekeztek őt megverni, s néha élete is veszélyben forgott.***) A strike kiegészítése volt a tramp (a taposás), mely egy neme a vándorlási rendeletnek. A tramper — a vándorló bizonyitványt kapott az egylettől bujdosása igazolására, s különböző helyeken lakó egyleti tagok s velők rokonszenvező egyének által segélyeztetés s utasítást nyert arról, hogy hol kaphat jó napibér mellett munkát. Végre minden egyletnek volt elnöke és fizetett titkára, ki az összeköttetést tartá főn, s volt heti járulékokból keletkezett pénztára, mely a többek közt a trampereket is, a mint telhetett, díjazta. Mi az ily egyletek terjedelmét illeti: mostanig, midőn már legnagyobb mértékig központosittattak, csak oly esetek fordultak elő, midőn egy gyárkerület különböző iparágainak gyármunkásai foederativ egyletet kötöttek, vagy pedig — 1830 óta — kísérlet téteték, bár tartós siker nélkül, az egész országban az egyes iparág munkásait egyegy associatioba tömbösitni. Az ily fenyegető természetű egyletek, mint mondom, az 1824-ki törvény védelme alatt állanak , valamint a törvény pajzsa fedi azon ellenkező irányú egyleteket is, melyek a munkások tervei meghiúsítására a gyártulajdonos-osztályt fűzik öszsze, s melyeknek keletkezése új dátuma és hordereje még bizonytalan. Már most, hogy az angol proletariátus kérdését egészen érthessük, s történelmi jelentékenységéről fogalmunk lehessen, tekintsük az utolsó czikkben meg, hogy az angol gyárnép minő viszonyban állott a politikai pártokkal ? London, február 5, 4* (Hetiszemle az angol közélet fölött.) A Victoria uralkodása alatti negyedik sparliament-időszak második évi ülése megnyílt, s a minisztérium, baljóslatú jelek ellenére, mindjárt az első ülésben oly állást foglalt el, minőden későbbi viharoknak sok megnyugvással nézhet eléje. Ha a kormány politikai programját, a trónbeszédet önmagában tekintjük, vagy ha azt a miniszterek keddi nyilatkozataiból, főleg pedig Aberdeen lorolnak beszédéből, mely inkább papolás mint miniszteri kijelentés. Ítéljük meg, úgy az, sem a keleti kérdést illető, sem a belügyi reformokat érintő tételeiben, kielégítőnek nem tekinthető. Karöltve sétálgatnak u. i. abban a békés háború, a „pokols ég elsőszülöttjei“, s féldolgok végtelenségébe nyittatik tárkapu. A szövegében felsorolt belügyi reformok sokoldalúak ugyanide oly homályosan érintvék, mikép nem tudható: váljon azok a háborús közvéleménynek ezentúl is gyönge külpolitikától! ,eltérítésére irányozvák-e, vagy ellenben talán oda czéloznak, hogy engedmények által kielégítetvén a nép, a külügyek bátran s bizton kezeltethessenek ? Így a trónbeszéd második sarktételét, a parlamenti reformot illetőleg, nem mondatik ki: mint törvényhozó vagy mint képviselő testület javítandó-e alkotmányában a nemzetgyűlés? s ez utóbbi esetben, csak a választási visszaélések kevesítése, s a választókerületek arányosítására szorítkozik-e az ígért reform, vagy talán kiterjed a képviseleti bázis szélesbítésére is. A végrendeleti s házassági pereknek az egyházi törvénykezés mezejéről a polgárira átvitele, a szabad foglalkozást gátló szegényi törvényeknek, a munka s tőke szorosabb egyesítése érdekében, módosíttatása; a vámvédlet utolsó foszlányának széttépetése, azaz: a brit parthajózásnak a külföldiek előtt is megnyittatása; d e három tárgy tűrhető határozottsággal érintetik a királynő beszédében. De arról ismét hallgat a korona szava: vájjon az oxfordi s cambridgei egyetemek, melyekben ma csak az establithed church tagjai részesülhetnek nem épen korszerű nevelésben, mely határokig javítandók avas alkotmányukban, és nemzeti intézetté alakitandók-e át? Szóval, az ez évi trónbeszéd, — mint amely Francziaországon kivül, nem emlékezik a rendes tüzetességgel az egyéb európai szárazföldi nagyhatalmakkal viszonyokról, nem szól Éjszakamerikáról, s feledt ’a köznevelés s az ir ügyek kérdését — oly annyira hiányos s határozatlan, miszerint az azt módosulatlanul viszhangzó válaszfelirat csakis onnan származtatható , hogy nemcsak a kormány, de maga a parliament is coalitio. De van mégis egy másik oka is annak, hogy a trónbeszéd, főleg pedig vezérpontja, a keleti politika, melyet a két házon kívüli közvélemény erősen kárhoztat, kevés s gyenge ellenzésre talált eddig a parlamentben. S ez ok az, hogy, úgy látszik, czélul tüze ki magának a kormány: inkább tények, mint nagy szavakban, jelenteni ki politikáját. Ezt bizonyítják a roppant hadikészületek, s a Konstantinápoly-, Bécs és Pétervárra küldött határozott utasítások. Ezt tanúsítja a kormánytagok buzgalma, a trónbeszédben érintett, vagy abban említetlenül hagyott reformrendszabályoknak gyors szőnyegre hozatalában, így Gladstone már szerdán lépett fel egy oly derék javaslattal, melynél fogva az eddig a végrehajtó hatalom által önkényileg kezelt 6,7 millió ft sterlingnyi adóbeszedési évi költség a ptarlament közvetlen ellenőrködése alá helyeztetik, s mely az oszmánczügyek czélszerűbb rendszeresítése s könnyebb áttekintésére nyit. Russellord a zsidók jogképesítése s a parliamenti reform ügyében már e héten fogja rendszabályait felhozni, s ugyancsak folyó héten fog a módosítandó Szegényi-törvény is tárgyalás alá jutni. Cardwell még múlt pénteken á terjeezte két fontos bilit a ház elé, melyek egyike a brit parthajózásnak külföldiek előtt is megnyitásáról, másika pedig a kereskedelmi öszhajózást tárgyaló törvény javításáról szól. A tengeri partkereskedésnek idegenek előtt is szabádidá tétele számos okoknál fogva üdvös, melyekre a következő példa világot deritebb. Ma egy orosz hajó gabonával Liverpoolba , vagy svéd hajójával Dublinba érkezik oly feladattal, hogy Newcastle-ben kőszénnel rakodjék meg, e terhével hazatérendő : kénytelen előbb a nevezett helyeken, miután hozományát partra szállító, ál- vagy resttehert (ballast) venni fel áruczikkek helyett, s igy évedzeni Newcastlebe. S itt azután vízbe veti ballastját (minek folytán Tyne folyója hajózást gátlólag megiszaposodék) s csak azután rakodik meg a Szükséges kőszénnel. E rendszer nemcsak a külföldi hajó részéről jár időpénz- s fáradságbeli áldozattal, de a brit kereskedelemnek is hátrányára van, mert a liverpooli, dublini stb. -kereskedő, főleg ma, midőn a külkereskedelem roppant terjedtsége folytán, angol hajós tengerész csak méregdrágán bérelhető, szívesebben látná, ha az idegen hajó ballast helyett brit áruczikkekkel rakodnék meg s ezeket szállítaná partvárosból partvárosba, mielőtt legtöbb esetben üresen tér hazájába. Ára a kőszénnek, melynek széthordására nem volt elegendő honi hajó, már is csökkent, pedig csak három napja, hogy a parthajózást szabaddá tevő bill a ház elé terjesztetett. Az eddigi tengeri partkereskedelmi monopólium megszüntetése tehát előnyös leend nemcsak a külföldre, de az angolra nézve is csak azért is, mert várható, hogy Északamerika , mely nem késett viszonszívességgel felelni arra, mit neki a freetrade által Anglia nyújtott, szintén megnyitandja Angliának az atlanti a csendes tengeri, azaz New Yorktól San Franciscóig 15—20 ezer mértföldnyire kinyúló, parthajózást. Attól, hogy a partokon vitorlázó idegen hajók által a csempészet elősegíttetnék, már csak kevesen félnek, úgyszintén nincs ok az iránti aggalomra, hogy az idegenekkel verseng a part- tengeri üzletben, káros visszahatást gyakorland az angol hajózásra. Hiszen ily aggalmak az összes freetrade, különösen az 1849 hajózási törvényt illetőleg is tápláltatok, de a következmény által alaptalanoknak nyilvánultak. Múlt évi oktoberben lépett életbe azon törvény, melynek erejénél fogva az angol hajó legénysége nemcsak egy hatodában, de egészben is külföldiekből állhat s káros eredményt szült e rendszabály? Százkilenczvenezer brit tengerész kelt tengerre tavat a brit partokról , s e számból csak 2500 volt külföldi. — Mi a Cardwell által előterjesztett második javaslatot , a kereskedelmi hajózás törvényeinek consolidáltatását s javíttatását illeti, ez ig igen üdvös rendszabály. E bilini, Moorson tudományos új rendszerét, az újabb hajóépítészetnek kedvezőt alkalmazta a hajók tonnasúlyának kimérésére ; szabályul állapítja meg azt, hogy ezentúl, szerencsétlenségek kikerülése végett, (a múlt évben csak Newcastle s Liverpool közt 45 hajó veszett el 9 hó alatt) nemcsak a küldő belkereskedelemben elfoglalt angol hajók legénységének mindegyik tagja bizonyítványnyal láttassák el az iránt, miszerint szolgálatra képes s alkalmatos ; intézkedik a mentőeszközök s főleg mentőcsónakok sokasitása körül, minőket eddig csak egyes partvárosok, különösen pedig Liverpool, Shield, Yarmouth állítottak ki ; rendelkezik a hajókori fegyelem s biztonság tárgyában; gondoskodik a világítás s pilotage olcsóbbitása s czélszerűbbitése körül, különösen pedig a tengerészeti iskolák szaporittatása iránt; végre a tengerek szeless a folyásának kikutatásában fáradozó washingtoni kormánynak segédkezeket igér. — Általában igaznak látszik, mifennebb megjegyezteték, hogy a kormány kül, de főleg belügyi dolgokban, többet tesz, mint beszél. Az egyházi státust hiányosan, a világit épen nem képviselő convocation, — coup d' eglise-re zsákmányolván ki a kormánytól ravaszul kicsikart engedelmet egy napi tanácskozásra — talpra állott másfél százados sírjában, s teljes oly feltámadással fenyegetődzik, minő esetében a megfogyott erejű anyaegyháznak, s a status egyház fölötti suprematiájának vészangyalává, s vallásos viták aeolusává válhatnék. Az angol anyaegyház törvényhozási s közigazgatási főhatalma, névszerint a canterburyi s yorki évi zsinatoknak, voltaképen azonban a parliament s közvetlenül az államtanács kezében van; s hogy a státushatalom egyházfegyelmi s dogmatikus kérdésekben is bíráskodik, s hogy ezért az established church méltán neveztetik parliamenti egyháznak, bizonyítja ezt a Russell-kormány alatt elintézett híres Durham-eset. A convocation külszerkezetében a parliamentéhez hasonló. Valamint a parliament alsóházi személyzete rendesen minden hetedik évben, s rendkívüli körülmények közt rövidebb időközben új közválasztás alá esik, s valamint a parliament évenként öszszeül. úgy a convocationnak is alsóházi proctorai is rendesen minden hetedik évben, rendkívüli viszonyok közt rövidebb idő elteltével újjá választatnak az egyházi megyék papsága által; s úgy a convocationnak i3 alsóháza minden évben, egy nappal a parliament megnyílása után, összeül, szóval a convocation mindig s rendesen a parliament nyomdokain jár. Különböznek azonban a világi s egyházi parliament egymástól abban, hogy amannak évenkénti élete havakra, imeze ellenben csak pár órai működésre kiterjedő , minthogy ez utóbbi, a sz. léleknek tanácskozásra segítségül hívása , s a szokott Hódolat megszavazása után, az érsek-elnök által, a korona nevében, azonnal elnapoltatik. E másfél század szentesitette szokásnak okai következők: első,hogy a convocationnak hiányos képviselete, javas észalkotmánya sem a kor, sem a való protestantismus szellemes igényeinek meg nem felel; második, hogy a státushatalom féltékeny jogaira, s a vallásos viták iránt fogékony keblű ez országnak, zsinatok által könnyen megzavartatható, köznyugalmára ; harmadik, hogy maga az anyaegyház is, mely, datzára roppant javadalma, jövedelme s pártfogoltatásának, évről évre fogy számerejében, szintén féltékeny előjogai s élvezeteire, melyektől egy régi erejében visszaállított s többségében dissenter convocation által nehézség nélkül megfosztathatnék. Az established church kisebbségét s folytonos kisebbülését a múlt évi vallási census számadatokban tünteté fel, melyekben egyszersmind eámutat a hanyatlás két fő okára : u. m. azon körülményre, hogy az angol püsp. egyház alku-egyház a catholicismus s protestantismus közt, s mint ilyen osztozik sorsában mindannak, mi alkun alapszik; s hogy életfáján mohón rágódik az oxfordi, exeteri, londoni, gloucesteri püspökök által is kisebb-nagyobb mértékben elősegített puseysmus, mely többek közt a fülgyónásnak, s a kenyér szine alatti való krisztustest jelenlétének dogmájához hajlik. Érzi ezt s tudja kisebbségben lételét az established church, s ezért fél a convocationstól, valamint, ellenkező okoknál fogva, a dissenterek fáradhatlanok annak felélesztése körül. A jelen kormánynak számos tagjai, különösen Gladstone, Sidney Uprfrst étis Aberdeen lord, az established church-t aláásó tanokhoz szítanak, s ez oka, hogy a ministerelnök ráegyezett a tőle kívánt ineritára, s egy napi tanácskozást átnézett a convocationnak. De ez egy nap elég volt az alattomban kidolgozott coup keresztülvitelére : a convocation az önreform munkájáhozfogott, választmányt nevezett ki e tárgyban javaslatkészítésére, s annak a jövő convocation elé terjesztésére ; s igy egy oly lépést ten, mely többeket s fontosabbakat vonhat maga után. — 1 '1 ' ■ 11 . • Megadatván a kívánt egyenes válasz Brunow báró s mi Kissé lefírtek, s kiszolgáltatván mindkettőnek útlevelei, melyeknek Sir Seymour s Castelbainc tábornok iS Mi utasítottak : az eddigi tényle *) Ugyanaz mi a német Streich. **) Görcsös palcta, aminek egyébiránt az angol munkások közt azon gúnyos értelme van , mintha mi valakit férges juhnak csúfolnánk. ***) Örvendetes tudni, mily távol vagyunk mi még a strike-k és knobstick-ek rendszerezett nyaraláiról. Szerk