Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-01 / 1218. szám
adá, hogy míg egy terem fog elkészíttetni azon betegek számára, kik ugyan már fölépültek, azonban még hadi szolgálatra nem elég erősek. Szavai, levelező , a jelen viszonyokat és körülményeket tekintve csak megelégedését nyilváníthatja mindazokról, miket török kórházban látott. Vidinben több ily kóroda létezik. Az összes betegek száma mintegy 1300 lehet, kik 12—13 orvos által gondoztatnak. Az uralkodó betegségek imezek : typhus (ragályosságának az orvosok elejét vették), pneumonie,pleuritis, diarchée, melyek azonban mostan szűnni kezdenek. A napokban legalább Kalafátról kevesebb beteget szállítottak ki Vidinben, pedig a hadsereg már többnyire — a változó időjárásnak kitéve— sátrak alatt táboroz. A sátrak fehér és zöld sorai messziről láthatók. Vidin , mart. 16. U. Gy. XXII. A hadcsapatok, kevesebb vagy nagyobb számmal, mindennap érkeznek, s húzódnak Kalafátra, hol azonban nyolcz nap óta teljes nyugalom uralkodik — mert az oroszok részéről mi háborítás sem történik. Az előőrsök ugyanazon egy helyben állanak. Ha Omer pasa hadsegédei egymást nem érnék, azt lehetne gondolni, hogy a törökök és oroszok között fegyverszünet köttetett. Ezen sürgölődés azonban mást jelenthet. Omer pasa, most egyre küldi segédeit, még pedig igen fontos sürgönyökkel. A segédek Sumláról és Ruszsukról 3 nap és éjszaka érkeznek Vidinbe, s rövid várakozás után azonnal visszaküldetnek. Tegnap érkezett ide De a franczia mérnök ezredes is, két hadsegéddel, kik Omer pasa táborkarából adattak melléje. A középből (centrum) úgy hallatszik, hogy Omer pasa már Sumlát oda hagyta és Ruscsukba érkezett. Azt hiszem, mikép már ön tudja, hogy a pasa a zultán által generalissimusi rangra emeltetett. E rangfokozat török neve : Sz erdá r e-ekrém, melylyel,,fenséges“ (altesse) czimzet van összekötve. A generalissimusnak jelenleg 14 hadsegéde és 120 lova van. Úgy hallatszik — a hit valóságáért azonban nem kezeskedem — miszerint a törökök jobb szárnya Macsinnál megkisérte a Dunáni átkelést, s hogy a két ellenséges fél között véres harcz folyt volna, minek eredményét még nem tudhatni. A dunai vonal jobb szárnyának (Macsin-Tulcsa) főparancsnoka Mustafa pasa. Macsinnál a Dunán több sziget létez, mely körülmény az átmeneteit könnyíti. (Lapszemle.) A W. L1 o y d. mart. 30-kai számában a többi közt következő nem érdektelen szózatra akadunk: „Általában lealázó azokra nézve, kik az emberi értelemről jó véleménynyel bírnak, azon tapasztalás, hogy mily könnyen támad a fogalmak zavara, s mily kevés ember képes önmagának világosan számot adni gondolatain és nyilatkozatairól. Ezen észrevétel és tapasztalás sehol sem merül fel oly feltűnőleg, mint a „semlegességének most folyamatban levő nyilatkozatainál. Egy szenvedőleges magatartás némelykor szintúgy jelenthet részreállást, valamint semlegességet.—Ki azok motívumainak mélyére tekint, kik most oly hangosan beszélnek semlegességről, az azok közt legkiáltóbbnak s erősebbnek a félelmet fogja találni. Ez egyrészről az Oroszország, s másrészről a forradalomtóli félelem. Miután ezen urak állapota iránt őszinte sajnálkozást érzünk, ime hajlandók vagyunk a bátorítás néhány szavait intézni hozzájuk. Oroszország minden esetre igen nagy a foglalásokra vágyó hatalom, mely szomszédait nagy veszélyekkel fenyegeti. De e veszélyek nem kevesbülnek azok engedékenysége vagy „semlegessége“ által. Oroszország ma rettentő, de holnap sokkal rettentőbb lesz még, ha t. i. az európai Törökországot el fogja nyelni. Egy kellő időbeni ellentállás e hatalom ellen az egyetlen hatályos mód. A veszély annál inkább növekszik, minél későbben jó. Kinek bátorsága van gyorsan útjába lépni, az legkönnyebben menekhetik tőle. De ki remegve s alázatosan nézi, mint követnek el a hozzá legközelebb állón erőszakot , az jutalmul legfölebb azon ígéretet nyerheti, hogy acyclops végre őt is fölemészti. — A forradalom — folytatja tovább a W. Lloyd — sokkal csekélyebb veszély, mint az előbb nevezett, de azért mindenesetre veszély. Csak hogy e veszély olyan, mely a félelemmel növekszik, s melyet a bátorság elenyésztet. Vannak tudomás szerint betegségek, melyek csupán a tőlüki félelem miatt támadhatnak. Különösen epidemicus bajok, melyek természetes szövetségese a félelem. A forradalom ily politikai epidémia, mely a félénket örömest látogatja, s a bátornak örömest kitér utjából. Fejdelmek, kik népeik nemzeti érzelmét nagy tettek által emelték, tettek által, melyek ezeket büszkeséggel és öntudattal töltötték el, forradalmak által ritkán szenvedtek kárt. Ezek kerülik az önálló erőt s a gyöngeségbe kapaszkodnak, legyen e gyöngeség jó indulatú, vagy pedig az ellenkező. Oly állam, melynek kormánya bátor és elhatározott : minden külről jövő erőszakkal szembe szállni, s mely a nemzetnek a méltóság érzetét s az erő tudatát kölcsönzi, nyugodtan támaszkodhatik saját népére. Oly népben azonban soha sem bizhatni, mely kormányáról nem tesz föl önálló erőt és nagy tetteket. A legnagyobb tévedés egyszersmind, azt hinni, hogy a felforgató párt az, mely óhajtja, hogy Ausztria Oroszország ellen nyilatkozzék. A felforgató párt azt óhajtja, s egykor örömmel is számolt reá, hogy Ausztria Oroszországgal haladjon. E párt akkor magát a világrész legnagyobb hatalmainak zászlói alá reményré besorozhatni. Az valósággal vak, ki a jelenetet nem pillanthatja meg.“ AUSZTRIAI BIRODALOM. Bécs, mart. 30. Ma délben vett értesítések szerint Vilmos főherczeg ő és fensége egészségi állapotában tegnap óta ismét némi javulás állott be. KÜLFÖLD. Németország. Berlin, mart. 28. A király ő felségén történt baleset mindenfelé legélénkebb részvétet gerjeszt. Magáról a balesetről legbiztosabb forrásból a következő adatokat vettük. Ő felsége még este szürkületkor, szokása szerint a várkertben sétát tőn, midőn épen erős forgószél támadt, minő az utóbbi napokban bennünket többször látogatott meg. Ez által ő felségének arczába a csalitban egy szúrós ág csapódott, mely a szem alatti bőrt mélyen felszakitá. Ő felsége ezt eleinte nem vette figyelembe s a sétát folytatta ; azonban később a beállott fájdalom miatt visszatérésre határozta el magát, s ekkor fedezteték föl az öltözeten, hogy a vérvesztés jelentékeny volt. Szorosabb orvosi vizsgálat után kiviláglott, hogy az ág tövise egy kis véredényt szakasztott fel, mire azonnal a szükséges intézkedések megtétettek. Boroszló, márt. 28. A kereskedelmi kamara elhatározta tegnap : a királyi államminisztériumnak egy előterjesztésben kinyilatkoztatni, mily károsan hat, államunk jelen politikai állása az itteni ipar- és kereskedelmi viszonyokra. Ezen előterjesztvényben mondatik, mikép a félelem egy a nyugati hatalmakkal kitörendő háborútól a most foglalt semleges állásnál maradás következtében, minden üzleti vállalatot megakasztott s már is aggasztó munkapangást idézett elő; a mikép maga a békés polgár is a fegyverrel-eldöntést óhajtja, hogy a jelen kínos helyzetből szabaduljon, és mikép Boroszló város kereskedő testülete resignatióval viselni kész egy háború terheit, mely az elismert jog s a bécsi jegyzőkönyvekben letett stipulatiók biztosítása végett a haza becsületére, s azon czélból, hogy Kelet,Németország kereskedése és iparának megnyittassék, fogna vívatni. FrancziaorSZág, Páris, mart. 25. — Miután már a „Moniteur“ az angol titkos okmányok fölötti elmélkedésében, Sir H. Seymournak azon gyanitását, mintha Törökország felosztását illetőleg Ausztria és Oroszország közt egyetértés lett volna, tökéletesen mellőzte, a „Constitutionnel“ egy mai, Granier de Cassagnac által aláírt, — tehát hivatalos czikkben egészen nyíltan szól Ausztria legális érzelmei és szándékai felől: „Azon dolgok közt, melyek az orosz czár beszédében a közvéleményt Európában bámulásra ragadták, mindenesetre első helyre teendő, azon magas megvető hang, melyen a czár szólott Ausztria közreműködéséről, ő azzal úgy bánt, mint sajátjával, úgy hogy az angol követnek első gondolata volt, miszerint ő ezen közremunkálást Törökország eldarabolásábani titkos részvéten vásárolta volna meg. És e hiedelem igen természetes volt, mert az emberi ész visszaborzad annak elfogadásától, hogy oly elsőrangú állam, mint Ausztria, komoly s valódi előny nélkül beleegyezzék, egy, még annyira autokrata souverinnek is servilis eszközévé válni. Az események azóta megmutatták, hogy az angol követ hiedelme alaptalan volt, és hogy Ausztria és Oroszország közt semmi titkos szerződés sem állott fen azultán államainak megosztására. Legelőször is az tűnik ki a czár beszédéből, hogy mindent ő tartott meg magának, Egyptomot és Candiát kivéve , melyeket Angliának adott, hogy azokat egykoron ismét visszavegye, a többi az oroszlán részét képező. Stambult ideiglenesen vette el. Szerbia-, Bulgária-, Bosznia-, Moldva- és Oláhországból apró független államokat csinált az ő védelme alatt. Azultán államainak többi tartományairól a czár mélyen hallgatott. Miután Bosznia, Szerbia, Bolgárország, Moldva és Oláhország, mindezen Ausztriával határos tartományok, világosan és név szerint visszaadattak, kérdjük: mi maradt volna fen, mit a bécsi kormánynak lehetett volna adni ? Épen semmi. Az okmányok közzététele tehát azt mutatja, hogy semmi titkos egyezés sem állott fen Törökország felosztását illetőleg. Más oldalról Ausztriának ezen becsületes és egyenes magaviselete ezen igazságot még nagyobb világosságba helyezé. A bécsi conferentián emelt szózata, a jegyzőkönyvnek aláírása, mely az ottomán birodalom területi épségét biztosítja, vonakodása Oroszország legújabb nyilatkozatait meghallgatni, szemben a nyugati hatalmak által a czárhoz intézett ultimátummal, mindez azt bizonyítja, hogy a czár Ausztriához , anélkül, hogy megkérdezte volna, oly terveket csatolt, melyeknek az isteni gondviselés általi kivilágosodása egész Európa bámulatátg méltó boszankodását ébreszté föl. Páris, mart. 25. A harczias hírek lassan lassan a népszerű körökbe is behatnak, s minden oda törekszik, hogy Oroszországot minél gyűlöltebb színben tüntesse fel. A rendőrség csak igen nehezen engedi meg, hogy az utczákon röpiratok kiáltassanak ki és árultassanak, s eddig csak a röpiratok nagy gyára a Rambriteau utczában volt szabadalmazva , hogy rablási történeteket s bonapartisticus dicsérő verseket kiáltasson ki. Egy idő óta hemzseg az utczán a kikiáltók tömege, s Miklószár ellen a legélesebb diatribéket lehet látni, a colportage bélyegeivel ellátva , mely nélkül semmi nyomtatványt árulni nem szabad, kikiáltatni és árultatni. Ezen röplevelek egyike ily czím alatt: „Pourquoi faisons nous la guerre aux Cosaques?“ ma kiáltatik ki s árultatik, és oly jó szylben van fogalmazva , miszerint ez magasabb befolyást gyanittat. Hírszerint ezen röplevelekből sok ezer példány küldetett el Francziaország minden megyéibe. Egy másik röplevélnek czime : „Le Testament“, mely életdús satyra által tünteti ki magát. Végre a műárusok kirakataiban egymásra halmozvák a carricaturák Pétervár ellen. Egész le a gyermekekig, kiknek mézes kalácsot adnak enni, mely azt ábrázolja, mikép szúrja át kardjával a török a kozákot, mindenütt előszeretet mutatkozik Törökország és gyűlölet Oroszország irányában. Kétséget nem szenved , hogy az itteni kormány a keleti kérdésnek a nép öntudatábai becsepegtetését minden módon elősegítni törekszik. Páris, mart. 26. — Ön levelezője a legbiztosabb forrásból ismét azon tudósítást vette, hogy az „Europa térképének átalakítása“ czímű röpiratnak alapvonásai valóban Napoleon Lajos saját keze által jegyeztettek fel. A mai „Moniteur“ dementije jelentéktelen. A császár a minisztériummal nem közlötte a röpirat tartalmát, és így a minisztertanács elhatározhatta annak elnyomatását. A császár ezt hallgatása által engedte meg. Drouin de Lhuys úr nem szavazott, mert kevés nappal azelőtt a külügyek minisztere egy barátságos hatalom követe előtt szintén azon értelemben nyilatkozott, melyet a röpirat fejt ki. Úgy látszik, hogy a tuileriákban megelégesznek ezen eredménynyel, mert a röpirat, mint óhajtva volt, megjelent a külföldi sajtó útján. Drouin de Lhuys úr nyilatkozatai azon (olasz) követ irányában, egy igen könnyen felfogható indiscretio által lett köztudomásúvá az itteni diplomatiai körökben. És így a kormány meg tudta menteni magát, anélkül, hogy magasabb körökben a „magas szerző“ felől kétségeskednének. — Drouin de Huys úr a legközelebbi héten annyira el volt foglalva, s munkássága annyira igénybe vétetett, hogy egészsége a feszült munka következtében nem keveset szenvedett. Valószínüleg szükséges lesz, hogy a miniszter néhány napig kipihenje magát, s e végre egy kis kirándulást fog tenni. — Thiers úrtól egy, a keleti kérdésre vonatkozó röpiratot várnak. Hogy ezen nevezetes államférfiú a kormányhoz némileg közeledett, semmi kétséget nem szenved. Bizonyosnak állítják, hogy nem rég az udvarhoz hivatott volna. — Guizot minden viszonyon kívül áll a hivatalos compheusokkal, Ő visszavonult minden politikai működéstől s egyedül családjának és a tudományoknak él. Nagy-britannia, London, mart. 25. Az „Economist“ következő nézeteit fejezi ki a háború fölött. „A háborít — úgymond — csak akkor olcsó, ha rövid; csak akkor hoz nyereséget, ha végelhatározásra vezet. Takarékosság a háborúban a bolondság fokán csak a pazarláshoz hasonlít. Egy gazdag nemzetre nézve igen nyomorú gyengeség volna takarékos háborút viselni, egy kereskedő s békeszerető nemzettől pedig merő őrültség, a háborút messzire nyújtani. Nekünk mind elegendő okaink, mind elegendő eszközeink vannak, ezen háborút minél rövidebbé tenni. Ha a háború rövid, de erős leend, aránylagosan kevésbe fog kerülni, bármily nagyok legyenek hadkészületeink , s messze terjedők operatióink. Ha rövid és erős, kevés alkalmat fog szolgáltatni komplicált bonyolódásokra, fölkelési kísérletekre, a szövetségesek közötti meghasonlás s hidegségre, sőt inkább nagy valószínűséget nyújtana, hogy ellenségünket föltételeink elfogadására rábírhatjuk. Ami szükséges, történjék meg mindjárt, s adassák meg mindjárt. Tegyük azonnal mozgásba egész s ellenállhatatlan hatalmunkat, pontosítsuk össze teljes erőnket a legelső csapás kivitelére, hogy egy második ne legyen szükséges. A háborút, ha csak lehet, egy hadjárattal be kell végeznünk, s ezt megtehetjük, ha egy hadjárat alatt tesszük meg azt, amit tennünk kell.“ — Mint hiteles kútfőből tudomásunkra esett, az angol kabinet Oroszország czárja vonakodása hírének vétele után, 25-kén a hadüzenetet Oroszország ellen azonnal elhatározta. Ezen határozat azonnal tudatott Napier admirállal Kielben, ki a hadüzenetet egy gőzös által küldendi meg Kronstadtba. Titkos levelezés az angol és orosz kormány közt. X. Gróf Clarendon Sir G. H. Seymourhoz. (Titkos és bizalmas). Külügyi hivatal, mart. 23. 1853. Sire. — mult hő 21 és 22-éről kelt sürgönyei a királynő elé terjesztettek, s én meg vagyok bízva ő felsége teljes méltánylatát fejezni ki ama belátás és megfontoltság fölött, melyet ön a császárral folytatott beszélgetése alkalmával tanúsított. Nem szükség önnek felhoznom, hogy ő császári felsége kormányának nézetei itt az ügy fontosságához mért figyelembe vétettek, s habár ő kir. felsége kormánya kénytelennek érzi magát lord John Russell febr. 9-étől kelt sürgönyében kimondott alapelvekhez ragaszkodni, a császár ama kivonatába mégis beegyez, hogy a tárgyról tovább is nyiltszivű értekezés folyjon. — A császár által kifejezett nagylelkű bizalom feljogosítja ő császári felségét ő kir. felsége kormányától egyenes nyilatkozatot várhatni, s e kormány tökéletesen meg is van győződve arról, hogy a jövő, habár nem rögtön várt, de lehető eshetőségek iránti egyezmények esetére, ő császári felségének adott szava minden írott szerződésnél érvényesebbnek tekintendő. Ő királyi felsége kormánya folyvást ama hitet táplálja, hogy Törökország még életre való elemekkel bír, s úgy vélekedik, hogy az utóbbi események az elődöm sürgönyében kifejtett nézet valóságát tanúsítók, ama nézetét tudni illik, hogy nincs elegendő ok azultánnak kijelenteni, miszerint sem a belbékét, sem a szomszédjaivali barátságos viszonylatokat fenntartani nem képes, ő felsége kormánya ennélfogva különös örömmel vette azt, hogy a császár még Angliánál is jobban érdeklődik a török katasztróf meggátlásában, mert meg van győződve, hogy az ő és felsége által Törökországra nézve követendő politikától függ azon esemény siettetése vagy meghatározatlan időre elhalasztása, mely eseményt meggátolni Európa minden hatalmassága köteles, a felsége kormánya meg van győződve, hogy semmi sem mozdíthatja előre számításszerűbben ezen esemény siettetését, mint folytonos jóslata annak, hogy nem sokára bekövetkezendik. Feltéve azonban, hogy a katasztróf elkerülhetlen okok miatt bekövetkezni kénytelen , ő felsége kormánya tökéletesen osztja a császár ama nézetét, hogy Konstantinápolynak a nagyhatalmak bármelyike általi elfoglalása is, az európai béke fentartásával s a hatalom jelen súlyegyenével férkezhetlen fogna lenni, s okvetlen lehetlenség gyanánt tekintendő ; hogy egy byzanti birodalom újra alkotására semmiféle elem sem létez; hogy Görögország rendszeres belkormányzása a görög terület növelése eszméjére épen nem hat buzdítólag; s hogy, miután Törökországban a tartományi és községi kormányzatnak semmi elemei sem léteznek , okvetlen anarchiai állapot következnék be, ha a török tartományok magukra hagyatnának, vagy megengedtetnék, hogy elkülönzött köztársaságokat képezzenek. A császár kijelente , hogy el van határozva minden áron háborút kezdeni inkább, mint a kérdés ilyszerű megoldását megengedni , s bármennyire hajlandó 13 ő felsége kormánya méltányolni ő és felsége ebbeli nézeteit, mégis úgy vélekedik , hogy előleges elhatározása annak, mi, ne töressék meg, kevés befolyással bír a valódi nehézségek vagy ama kérdés megoldására, minő eljárás kívánatos amaz alkatrészek kezelésére nézve, melyekből a török birodalom áll. Anglia nem óhajt területi terjeszkedést és semmiféle előleges olyatén egyez- kedésbe nem bocsátkoznék, mely részére ily előnyt ígérne. De ő felsége kormánya azt hiszi, hogy az ese-mények folyamára semmiféle egyezkedés nem folyhat be irányadólag s hogy semmiféle ily egyezményt titokban tartani nem lehet. Az angol kormány nézete szerint ez csak jelszó leendene mindennemű ármányokra s a Porta keresztény alattvalóinak felkelésére. Minden párt és minden hatalom iparkodnék saját jövendő érdekeiről gondoskodni s a török birodalom felbomlását egy oly anarchiai állapot fogná megelőzni, mely a nehézségeket növelné s a kérdés békés megoldását lehetlenítené. Az egyetlen mód, melyen ily megoldás megkísérthető volna, egy európai congressus. Ez azonban egy okkal több arra, hogy a törökországi jelen állapotok fenntartása kívánatosként tűnjék fel, miután ő felsége kormánya nem tekinthet aggály nélkül a féltékenységre, mely különben keletkeznék; a lehetlenségre, a különbféle dicsvágyó törekvéseket s a szétágazó érdekeket egymással kibékíthetni; valamint annak bizonyosságára is, hogy ezen esetre az 1815-öi szerződvények revisiója szóba hozatnék s hogy Francziaország hajlandó lehetne magát egy európai háború veszélyeinek kitenni, csak hogy ama kötelezetségektől meneküljön, melyek által nemzeti becsületében magát röviditve lenni hiszi,s melyek a francziáknál — minthogy győzelmes ellenség szabta reájuk — folytonos elkeseredettségre adtak alkalmat. Ő felsége kormányának főczélja — ama czél, melyre törekvései mindig intézve valónak — még most is intézték — a béke fenntartása, s a kormány a török birodalom épségben tartását azért óhajtja, mert úgy van meggyőződve, hogy keleten semmi nagyobb kérdés meg nem pendíthető anélkül, hogy nyugaton viszály kútfejévé ne váljék ; s hogy minden nagy kérdés nyugaton forradalmi jellemet öltend s az egész társadalmi rendszer revisióját vonandja maga után, mire a szárazföldi kormányok kellőleg nem készültek el. A kormány nem egyezhet a véleménybe, hogy Törökország hanyatlásának jelei láthatóbbak s gyorsabban egymásra következők jelenleg, mint több év óta. Törökországban még sok erély és gazdagság rejlik, a kormányrendszer megjavításának hajlama sem hiányzik; a romlottság, nagy kár, de sem oly jellemű, sem pedig oly terjedt, hogy az állam lételét fenyegetné; a keresztények irányábani bánásmód nem kemény; s a Portának — ezen alattvalói iránt tanúsított türelmét némely kormány, mely Törökországot mint egy barbár hatalmat megvetve nézi le, mintául választhatná. Clarendon. XI. Sir G. N. Seymour Clarendon grófhoz. (Megérk. mart. 26. Titkos és bizalmas.) sz. Pétervár mart. 12. 1853. Mylord 1 Az államkanczellár ma magához kéretett, átadandó egy példányát — a f. hó 8-áról kelt sürgönyömben lordságod részére megküldött emlékiratnak. E példányra a császár trónnal e megjegyzést írta : sajnálja, hogy Sir H. Seymour az emlékirat egy helyét a királynő kormányára nézve sértőnek tartja. Épen nem volt szándékban nekünk szemrehányásokat csinálni, s ezért a kanczellár* szóljon is velem, s jelentse, hogy , ha kívánom , az okmány visszavétetni és módosíttatni fog. — Kis megfontolás után, jónak láttam az adott nyilatkozattal beérni, úgy hogy a császártól írott nyilatkozatot lehessen barátságos szándékaira nézve nyerni; míg ellenben ha az irat visszavézetnék, attól lehetne tartani, hogy az több mint egy helyen lesz módosítható. Ehhez képest kijelentem, hogy az emlékirat megváltoztatása helyett jobb volna, ha ő excra nekem néhány sort adna, melyben az általam kényszerűleg neheztelt kitételek lordereje bővebben taglaltatnék. Az államkanczellár beegyezett e kívánatba, s én a excrát még csak arra kértem, fejezné ki köszönetemet ő felségének ama kegyes gondosságáért, melylyel a nekünk kellemetlen benyomást eltörülni akarta. G. H. Seymour: Sir G. H. Seymour Clarendon grófhoz. (Megérk. apr. 4-én Titkos és bizalmas.) sz. Pétervár mart. 16. 1853. Mylord! Kapcsolatban a „titkos és bizalmas“ jegyű sürgönynyel, melyet f. hó 12-én volt szerencsém lordságodhoz intézni, ide mellékelem még gróf Nesselrode oly czélból irt levelének másolatát, hogy engem a császár ama szándékáról értesítsen, miszerint ő kész az emlékirat balra magyarázható helyein változtatni. G. H. Seymour: A XII sz. levél melléklete. Gróf Nesselrode Sir G. H. Seymourhoz. Mart. 3-án (15-én) 1853. Az önnek, kedves Sir Hamilton, szóval adott nyilakozatomhoz örömmel tehetem meg azt, hogy miután ön kétségeit ő felsége tudomására juttatom , ő felsége által felhatalmaztattam, a helyet, mely önben e kétséget gerjesztő, ha egyébiránt ezt még szükségesnek látná, megváltoztatni. Ő felsége óhajtása az , hogy,a királynő ő felsége kormányához intézett, szorosan személyes és barátságos közleményből minden eltávolittassék, mi bármely — habár tévedésbőli olyatén bal magyarázatra adhatna okot, mely az e közleményt szülő nézetekkel s az ő felsége által kitűzött czéllal ellenkezhetnék. Nesselrode, XIII. Gróf Clarendon Sir G. H. Seymourhoz (Titkos és bizalmas.). Külügyi hivatal, april 5. 1853. Sir! Önnek f. hó 9. 10. és 12-éröl kelt sürgönyei a királynő elé terjesztettek. M. hó 23—áról kelt sürgönyömben vette ön a választ a főpontokra, melyek a gróf Nesselrode által önnek átnyújtott emlékiratban érdekeljék. Kötelességem önt tudósítani, hogy ő felsége kormánya e fontos és nevezetes okmányt a legőszintébb öröm érzetével, s mint a császár bizalma és barátságos érzületének új tanúságát fogadta. Ő felsége kormánya nem látja be, hogy e levelezés meghoszabbítása bármily hasznos czélra vezetne azon kérdésre nézve, mely iránt az egyetértés régen meg van alapítva; s még csak ama megjegyzendőm van, miszerint ő felsége kormánya örömmel tapasztalja, hogy a császár Törökország bukását bizonytalan s távoli eshetőség gyanánt tekinti s hogy semmi olyszerű krízis nem állt be , mely azt siettetné, Ő felsége kormánya nem akar politikájából titkot csinálni, s azt hiszi, hogy ez minden állam irányában nyílt és becsületes , de ily esetnél véghetlenül fogná sajnálni, ha a császártól félreértetnék, s ennélfogva méltányolja a bizalmas jegyzéket, melyet ön Nesselrode grófhoz oly czélból intézett, hogy az ő felsége kormánya által követett eljárás ellen tett némi kifogásokat igazoljon. „Charlemagne“ gőzös megjelenése a Bosporusban, annak idejében egy levelezésre adott alkalmat a franczia és angol kormány között; s habár a Porta feltétlen engedelmet adott e hajó bemehetésére, az ügy úgy jön kiegyenlítve, mint azt ő felsége kormánya indítványozó; elhatároztatott t. i. hogy a „Charlemagne“ Lavalette követet Stambulba vigye, mely esetben ő felsége kormánya nem teend ellenvetést egy franczia hadihajónak a Bosporusba menetele ellen, de kiköttetett, hogy később erre, mint érvényes hason esetre hivatkozni ne lehessen. Mi a szent helyeket illeti, ismeri ön mind a Rose ezredesnek adott utasításokat, mind pedig az ő felsége párisi követéhez intézett sürgönyt, mely a franczia kormánynyal közöltetett; s csak arról kell még önt tudósítanom, miszerint lord Stratford annak tekintetbe vételére utasíttatott, hogy ő felsége kormánya, habár nem is nyilvánítja véleményét Oroszország nagy igényei fölött, de nem egészen közönyös irántuk, mind Törökország szerződésszerű kötelezettségeit, mind pedig azon erkölcsi befolyás csorbulását illetőleg, melyet a császár egész birodalmában fogna érezni azon esetre, ha az ő és felsége által a görög egyházban elfoglalt állás egy kiváltsága, mely eddig csak ezen egyház által gyakoroltatott, most a latin egyházra szállana át. Mi a tanácsot illeti, mely a császár óhajtása szerint a Portának volna adandó, ön az államkanczellárt értesitendi arról, hogy lord Stratford megbizatott állomására visszatérni s hogy küldetése ők, felsége sajátkezű levele által különszerű jellemet nyert, miután ama XII.