Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)

1854-04-01 / 1218. szám

adá, hogy míg egy terem fog elkészíttetni azon betegek számára, kik ugyan már fölépültek, azonban még hadi szolgálatra nem elég erősek. Szavai, levelező , a jelen viszonyokat és körülményeket tekintve csak megelége­dését nyilváníthatja mindazokról, miket török kórház­ban látott. Vidinben több ily kóroda létezik. Az összes betegek száma mintegy 1300 lehet, kik 12—13 orvos által gon­doztatnak. Az uralkodó betegségek imezek : typhus (ragályosságának az orvosok elejét vették), pneumo­­nie,pleuritis, diarchée, melyek azonban mos­tan szűnni kezdenek. A napokban legalább Kalafátról kevesebb beteget szállítottak ki Vidinben, pedig a had­sereg már többnyire — a változó időjárásnak kitéve­­— sátrak alatt táboroz. A sátrak fehér és zöld sorai messziről láthatók. V­i­d­i­n , mart. 16. U. Gy. XXII. A hadcsapatok, kevesebb vagy na­gyobb számmal, mindennap érkeznek, s húzódnak Ka­­lafátra, hol azonban nyolcz nap óta teljes nyugalom uralkodik — mert az oroszok részéről mi háborítás sem történik. Az előőrsök ugyanazon egy helyben állanak. Ha O­m­e­r pasa hadsegédei egymást nem érnék, azt lehetne gondolni, hogy a törökök és oroszok között fegyverszünet köttetett. Ezen sürgölődés azonban mást jelenthet. Omer pasa, most egyre küldi segédeit, még pedig igen fontos sürgönyökkel. A segédek Sumláról és Ruszsukról 3 nap és éjszaka érkeznek Vidinbe, s rö­vid várakozás után azonnal visszaküldetnek. Tegnap érkezett ide D­­­e a franczia mérnök ezredes is, két hadsegéddel, kik Omer pasa táborkarából adat­tak melléje. A középből (centrum) úgy hallatszik, hogy Omer pasa már Sumlát oda hagyta és Ruscsukba érkezett. Azt hiszem, mikép már ön tudja, hogy a pasa a zultán által generalissimusi rangra emeltetett. E rangfokozat török neve : S­z e­r­d­á r e-e­krém, melylyel,,fenséges“ (altesse) czimzet van összekötve. A generalissimusnak jelenleg 14 hadsegéde és 120 lova van. Úgy hallatszik — a hit valóságáért azonban nem ke­zeskedem — miszerint a törökök jobb szárnya Macsin­­nál megkisérte a Dunáni átkelést, s hogy a két ellensé­ges fél között véres harcz folyt volna, minek eredmé­nyét még nem tudhatni. A dunai vonal jobb szárnyá­nak (Macsin-Tulcsa) főparancsnoka Mustafa pasa. Macsinnál a Dunán több sziget létez, mely körülmény az átmeneteit könnyíti. (Lapszemle.) A W. L1 o y d. mart. 30-kai számá­ban a többi közt következő nem érdektelen szózatra akadunk: „Általában lealázó azokra nézve, kik az em­beri értelemről jó véleménynyel bírnak, azon tapaszta­lás, hogy mily könnyen támad a fogalmak zavara, s mily kevés ember képes önmagának világosan számot adni gondolatai­n és nyilatkozatairól. Ezen észrevétel és tapasztalás sehol sem merül fel oly feltűnőleg, mint a „semlegességének most folyamatban levő nyilatkoza­tainál. Egy szenvedőleges magatartás némelykor szint­úgy jelenthet részreállást, valamint semlegességet.—Ki azok motívumainak mélyére tekint, kik most oly hangosan beszélnek semlegességről, az azok közt legkiáltóbbnak s erősebbnek a félelmet fogja találni. Ez egyrészről az Oroszország­, s másrészről a forradalomtóli félelem. Miután ezen urak állapota iránt őszinte sajnálkozást ér­zünk, ime hajlandók vagyunk a bátorítás néhány sza­vait intézni hozzájuk. Oroszország minden esetre igen nagy a foglalásokra vágyó hatalom, mely szomszédait nagy veszélyekkel fenyegeti. De e veszélyek nem ke­­vesbülnek azok engedékenysége vagy „semlegessége“ által. Oroszország ma rettentő, de holnap sokkal ret­tentőbb lesz még, ha t. i. az európai Törökországot el fogja nyelni. Egy kellő időbeni ellentállás e hatalom ellen az egyetlen hatályos mód. A veszély annál in­kább növekszik, minél későbben jó. Kinek bátorsága van gyorsan útjába lépni, az legkönnyebben menekhe­­tik tőle. De ki remegve s alázatosan nézi, mint követ­nek el a hozzá legközelebb állón erőszakot , az jutalmul legfölebb azon ígéretet nyerheti, hogy acyclops végre őt is fölemészti. — A forradalom — folytatja to­vább a W. Lloyd — sokkal csekélyebb veszély, mint az előbb nevezett, de azért mindenesetre veszély. Csak hogy e veszély olyan, mely a félelemmel növekszik, s melyet a bátorság elenyésztet. Vannak tudomás szerint betegségek, melyek csupán a tőlüki félelem miatt tá­madhatnak. Különösen epidemicus bajok, melyek ter­mészetes szövetségese a félelem. A forradalom ily poli­tikai epidémia, mely a félénket örömest látogatja, s a bátornak örömest kitér utjából. Fejdelmek, kik népeik nemzeti érzelmét nagy tettek által emelték, tettek által, melyek ezeket büszkeséggel és öntudattal töltötték el, forradalmak által ritkán szenvedtek kárt. Ezek kerülik az önálló erőt s a gyöngeségbe kapaszkodnak, legyen e gyöngeség jó indulatú, vagy pedig az ellenkező. Oly állam, melynek kormánya bátor és elhatározott : min­den külről jövő erőszakkal szembe szállni, s mely a nemzetnek a méltóság érzetét s az erő tudatát kölcsönzi, nyugodtan támaszkodhatik saját népére. Oly népben azonban soha sem bizhatni, mely kormányáról nem tesz föl önálló erőt és nagy tetteket. A legnagyobb té­vedés egyszersmind, azt hinni, hogy a felforgató párt az, mely óhajtja, hogy Ausztria Oroszország ellen nyi­latkozzék. A felforgató párt azt óhajtja, s egykor öröm­mel is számolt reá, hogy Ausztria Oroszországgal ha­ladjon. E párt akkor magát a világrész legnagyobb ha­talmainak zászlói alá reményré besorozhatni. Az való­sággal vak, ki a jelenetet nem pillanthatja meg.“ AUSZTRIAI BIRODALOM. B­é­c­s, mart. 30. Ma délben vett értesítések szerint Vilmos főherczeg ő és­ fensége egészségi állapotában tegnap óta ismét némi javulás állott be. KÜLFÖLD. Németország. Berlin, mart. 28. A király ő felségén történt bal­eset mindenfelé legélénkebb részvétet gerjeszt. Magáról a balesetről legbiztosabb forrásból a következő adatokat vettük. Ő felsége még est­e szürkületkor, szo­kása szerint a várkertben sétát tőn, midőn épen erős for­gószél támadt, minő az utóbbi napokban bennünket több­ször látogatott meg. Ez által ő felségének arczába a csa­­litban egy szúrós ág csapódott, mely a szem alatti bőrt mélyen felszakitá. Ő felsége ezt eleinte nem vette figye­lembe s a sétát folytatta ; azonban később a beállott fájda­lom miatt visszatérésre határozta el magát, s ekkor fedez­­teték föl az öltözeten, hogy a vérvesztés jelentékeny volt. Szorosabb orvosi vizsgálat után kiviláglott, hogy az ág tö­vise egy kis véredényt szakasztott fel, mire azonnal a szük­séges intézkedések megtétettek. Boroszló, márt. 28. A kereskedelmi kamara elhatá­rozta tegnap : a királyi államminisztériumnak egy előter­jesztésben kinyilatkoztatni, mily károsan hat, államunk jelen politikai állása az itteni ipar- és kereskedelmi viszo­nyokra. Ezen előterjesztvényben mondatik, mikép a féle­lem egy a nyugati hatalmakkal kitörendő háborútól a most foglalt semleges állásnál maradás következtében, minden üzleti vállalatot megakasztott s már is aggasztó munkapan­gást idézett elő; a mikép maga a békés polgár is a fegy­­verrel-eldöntést óhajtja, hogy a jelen kínos helyzetből szabaduljon, és mikép Boroszló város kereskedő testülete resignatióval viselni kész egy háború terheit, mely az el­ismert jog s a bécsi jegyzőkönyvekben letett stipulatiók biztosítása végett a haza becsületére, s azon czélból, hogy Kelet,Németország kereskedése és iparának megnyittassék, fogna vívatni. FrancziaorSZág, Páris, mart. 25. — Miután már a „Moniteur“ az angol titkos okmányok fölötti elmélke­désében, Sir H. Seymournak azon gyanitását, mintha Törökország felosztását illetőleg Ausztria és Oroszor­szág közt egyetértés lett volna, tökéletesen mellőzte, a „Constitutionnel“ egy mai, Granier de Cassagnac által aláírt, — tehát hivatalos czikkben egészen nyíltan szól Ausztria legális érzelmei és szándékai felől: „Azon dolgok közt, melyek az orosz czár beszédében a közvé­leményt Európában bámulásra ragadták, mindenesetre első helyre teendő, azon magas megvető hang, melyen a czár szólott Ausztria közreműködéséről, ő azzal úgy bánt, mint sajátjával, úgy hogy az angol követnek első gondolata volt, miszerint ő ezen közremunkálást Tö­rökország eldarabolásábani titkos részvéten vásárolta volna meg. És e hiedelem igen természetes volt, mert az emberi ész visszaborzad annak elfogadásától, hogy oly elsőrangú állam, mint Ausztria, komoly s va­lódi előny nélkül beleegyezzék, egy, még annyira au­tokrata souverinnek is servilis eszközévé válni. Az események azóta megmutatták, hogy az angol követ hiedelme alaptalan volt, és hogy Ausztria és Oroszor­szág közt semmi titkos szerződés sem állott fen a­zul­tán államainak megosztására. Legelőször is az tűnik ki a czár beszédéből, hogy mindent ő tartott meg magának, Egyptomot és Candiát kivéve , melyeket Angliának adott, hogy azokat egykoron ismét visszavegye, a többi az oroszlán részét képező. Stambult ideiglenesen vette el. Szerbia-, Bulgária-, Bosznia-, Moldva- és Oláhországból apró független államokat csinált a­z ő védelme alatt. A­zultán államainak többi tarto­mányairól a czár mélyen hallgatott. Miután Bosznia, Szerbia, Bolgárország, Moldva és Oláhország, minde­zen Ausztriával határos tartományok, világosan és név szerint visszaadattak, kérdjük: mi maradt volna fen, mit a bécsi kormánynak lehetett volna adni ? Épen semmi. Az okmányok közzététele tehát azt mutatja, hogy semmi titkos egyezés sem állott fen Törökország felosztását illetőleg. Más oldalról Ausztriának ezen be­csületes és egyenes magaviselete ezen igazságot még nagyobb világosságba helyezé. A bécsi conferentián emelt szózata, a jegyzőkönyvnek aláírása, mely az ottomán birodalom területi épségét biztosítja, vonako­dása Oroszország legújabb nyilatkozatait meghallgatni, szemben a nyugati hatalmak által a czárhoz intézett ultimátummal, mindez azt bizonyítja, hogy a czár Ausztriához , a­nélkül, hogy megkérdezte volna, oly terveket csatolt, melyeknek az isteni gondviselés általi kivilágosodása egész Európa bámulatát­g méltó boszan­­kodását ébreszté föl. Páris, mart. 25. A harczias hírek lassan lassan a nép­szerű körökbe is behatnak, s minden oda törekszik, hogy Oroszországot minél gyűlöltebb színben tüntesse fel. A rendőrség csak igen nehezen engedi meg, hogy az utczá­­kon röpiratok kiáltassanak ki és árultassanak, s eddig csak a röpiratok nagy gyára a Rambriteau utczában volt szaba­dalmazva , hogy rabl­ás­i történeteket s bonapartisticus di­csérő verseket kiáltasson ki. Egy idő óta hemzseg az utczán a kikiáltók tömege, s Miklós­­zár ellen a legélesebb diatri­­béket lehet látni, a colportage bélyegeivel ellátva , mely nélkül semmi nyomtatványt árulni nem szabad, kikiáltatni és árultatni. Ezen röplevelek egyike ily czím alatt: „Pour­­quoi faisons nous la guerre aux Cosaques?“ ma kiáltatik ki s árultatik, és oly jó szylben van fogalmazva , miszerint ez magasabb befolyást gyanittat. Hírszerint ezen röpleve­­lekből sok ezer példány küldetett el Francziaország min­den megyéibe. Egy másik röplevélnek czime : „Le Testa­ment“, mely életdús satyra által tünteti ki magát. Végre a műárusok kirakataiban egymásra halmozvák a carricaturák Pétervár ellen. Egész le a gyermekekig, kiknek mézes kalácsot adnak enni, mely azt ábrázolja, mikép szúrja át kardjával a török a kozákot, mindenütt előszeretet mutat­kozik Törökország és gyűlölet Oroszország irányában. Két­séget nem szenved , hogy az itteni kormány a keleti kér­désnek a nép öntudatábai becsepegtetését minden módon elősegítni törekszik. Páris, mart. 26. — Ön levelezője a legbiztosabb forrásból ismét azon tudósítást vette, hogy az „Europa térképének átalakítása“ czímű röpiratnak alapvonásai valóban Napoleon Lajos saját keze által jegyeztettek fel. A mai „Moniteur“ dementije jelentéktelen. A csá­szár a minisztériummal nem közlötte a röpirat tartal­mát, és így a minisztertanács elhatározhatta annak el­nyomatását. A császár ezt hallgatása által engedte meg. Drouin de Lhuys úr nem szavazott, mert kevés nappal azelőtt a külügyek minisztere egy barátságos hatalom követe előtt szin­tén azon értelemben nyilatkozott, me­lyet a röpirat fejt ki. Úgy látszik, hogy a tui­­leriákban megelégesznek ezen eredménynyel, mert a röpirat, mint óhajtva volt, megjelent a külföldi sajtó útján. Drouin de Lhuys úr nyilatkozatai azon (olasz) követ irányában, egy igen könnyen felfogható indiscre­­tio által lett köztudomásúvá az itteni diplomatiai kö­rökben. És így a kormány meg tudta menteni magát, a­nélkül, hogy magasabb körökben a „magas szerző“ felől kétségeskednének. — Drouin de­­ Huys úr a legközelebbi héten annyira el volt foglalva, s munkássága annyira igénybe vétetett, hogy egészsége a feszült munka következtében nem keve­set szenvedett. Valószínüleg szükséges lesz, hogy a minisz­ter néhány napig kipihenje magát, s e végre egy kis ki­rándulást fog tenni. — Thiers úrtól egy, a keleti kér­désre vonatkozó röpiratot várnak. Hogy ezen nevezetes államférfiú a kormányhoz némileg közeledett, semmi két­séget nem szenved. Bizonyosnak állítják, hogy nem rég az udvarhoz hivatott volna. — Guizot minden viszonyon kí­vül áll a hivatalos com­pheusokkal, Ő visszavonult minden politikai működéstől s egyedül családjának és a tudomá­nyoknak él. Nagy-britannia, London, mart. 25. Az „Economist“ következő nézeteit fejezi ki a háború fölött. „A hábo­rít — úgymond — csak akkor olcsó, ha rövid; csak akkor hoz nyereséget, ha vég­elhatározásra vezet. Ta­karékosság a háborúban a bolondság fokán csak a pa­zarláshoz hasonlít. Egy gazdag nemzetre nézve igen nyomorú gyengeség volna takarékos háborút viselni, egy kereskedő s békeszerető nemzettől pedig merő őrültség, a háborút messzire nyújtani. Nekünk mind elegendő okaink, mind elegendő eszközeink vannak, ezen háborút minél rövidebbé tenni. Ha a háború rövid, de erős leend, aránylagosan kevésbe fog kerülni, bár­mily nagyok legyenek hadkészületeink , s messze terje­­dők operatióink. Ha rövid és erős, kevés alkalmat fog szolgáltatni komplicált bonyolódásokra, fölkelési kísér­letekre, a szövetségesek közötti meghasonlás s hideg­ségre, sőt inkább nagy valószínűséget nyújtana, hogy ellenségünket föltételeink elfogadására rábírhatjuk. A­mi szükséges, történjék meg mindjárt, s adassák meg mindjárt. Tegyük azonnal mozgásba egész s ellenállha­tatlan hatalmunkat, pontosítsuk össze teljes erőnket a legelső csapás kivitelére, hogy egy második ne legyen szükséges. A háborút, ha csak lehet, egy hadjárattal be kell végeznünk, s ezt megtehetjük, ha egy hadjárat alatt tesszük meg azt, a­mit tennünk kell.“ — Mint hiteles kútfőből tudomásunkra esett, az an­gol kabinet Oroszország czárja vonakodása hírének vé­tele után, 25-kén a hadüzenetet Oroszország ellen azon­nal elhatározta. Ezen határozat azonnal tudatott Na­pier admirállal Kielben, ki a hadüzenetet egy gőzös ál­tal küldendi meg Kronstadtba. Titkos levelezés az angol és orosz kormány közt. X. Gróf Clarendon Sir G. H. Seymour­hoz. (Tit­kos és bizalmas). Külügyi hivatal, mart. 23. 1853. Sire. — mult hő 21 és 22-éről kelt sürgönyei a ki­rálynő elé terjesztettek, s én meg vagyok bízva ő fel­sége teljes méltánylatát fejezni ki ama belátás és meg­fontoltság fölött, melyet ön a császárral folytatott be­szélgetése alkalmával tanúsított. Nem szükség önnek felhoznom, hogy ő császári fel­sége kormányának nézetei itt az ügy fontosságához mért figyelembe vétettek, s habár ő kir. felsége kormá­nya kénytelennek érzi magát lord John Russell febr. 9-étől kelt sürgönyében kimondott alapelvekhez ragasz­kodni, a császár ama kivonatába mégis beegyez, hogy a tárgyról tovább is nyiltszivű értekezés folyjon. — A császár által kifejezett nagylelkű bizalom feljogosítja ő császári felségét ő kir. felsége kormányától egyenes nyilatkozatot várhatni, s e kormány tökéletesen meg is van győződve arról, hogy a jövő, habár nem rögtön várt, de lehető eshetőségek iránti egyezmények ese­tére, ő császári felségének adott szava minden írott szerződésnél érvényesebbnek tekintendő. Ő királyi felsége kormánya folyvást ama hitet táp­lálja, hogy Törökország még életre való elemek­kel bír, s úgy vélekedik, hogy az utóbbi esemé­nyek az elődöm sürgönyében kifejtett nézet való­ságát tanúsítók, ama nézetét tudni illik, hogy nincs ele­gendő ok a­zultánnak kijelenteni, miszerint sem a bel­­békét, sem a szomszédjaivali barátságos viszonylatokat fenntartani nem képes, ő felsége kormánya ennélfogva különös örömmel vette azt, hogy a császár még Angliá­nál is jobban érdeklődik a török katasztróf meggátlásá­­ban, mert meg van győződve, hogy az ő és­ felsége által Törökországra nézve követendő politikától függ azon esemény siettetése vagy meghatározatlan időre elhalasztása, mely eseményt meggátolni Európa min­den hatalmassága köteles, a felsége kormánya meg van győződve, hogy semmi sem mozdíthatja előre számítás­­szerűbben ezen esemény siettetését, mint folytonos jóslata annak, hogy nem sokára bekövetkezendik. Feltéve azonban, hogy a katasztróf elkerülhetlen okok miatt bekövetkezni kénytelen , ő felsége kormánya tö­kéletesen osztja a császár ama nézetét, hogy Konstan­­tinápolynak a nagyhatalmak bármelyike általi elfogla­lása is, az európai béke fentartásával s a hatalom jelen súlyegyenével férkezhetlen fogna lenni, s okvetlen lehet­­lenség gyanánt tekintendő ; hogy egy byzanti birodalom újra alkotására semmiféle elem sem létez; hogy Görögor­szág rendszeres belkormányzása a görög terület növe­lése eszméjére épen nem hat buzdítólag; s hogy, miu­tán Törökországban a tartományi és községi kormány­zatnak semmi elemei sem léteznek , okvetlen anarchiai állapot következnék be, ha a török tartományok maguk­ra hagyatnának, vagy megengedtetnék, hogy elkülönzött köztársaságokat képezzenek. A császár kijelente , hogy el van határozva minden áron háborút kez­deni inkább, mint a kérdés ilyszerű megoldását meg­engedni , s bármennyire hajlandó 13 ő felsége kor­mánya méltányolni ő és­ felsége ebbeli nézeteit, mégis úgy vélekedik , hogy előleges elhatározása annak, mi, n­e töressék meg, kevés befolyással bír a valódi nehézségek vagy ama kérdés megoldására, mi­nő eljárás kívánatos amaz alkatrészek kezelésére nézve, melyekből a török birodalom áll. Anglia nem óhajt te­­­­rü­leti terjeszkedést és semmiféle előleges olyatén egyez-­­ kedésbe nem bocsátkoznék, mely részére ily előnyt ígérne. De ő felsége kormánya azt hiszi, hogy az ese-­­­mények folyamára semmiféle egyezkedés nem folyhat­ be irányadólag s hogy semmiféle ily egyezményt titok­ban tartani nem lehet. Az angol kormány nézete sze­­­­rint ez csak jelszó leendene mindennemű ármányokra s a Porta keresztény alattvalóinak felkelésére. Minden párt és minden hatalom iparkodnék saját jövendő érde­­­­keiről gondoskodni s a török birodalom felbomlását egy­­ oly anarchiai állapot fogná megelőzni, mely a nehézsé­geket növelné s a kérdés békés megoldását lehetlení­­tené. Az egyetlen mód, melyen ily megoldás megkísérthető volna, egy európai congressus. Ez azonban egy okkal több arra, hogy a törökországi jelen állapotok fenntar­tása kívánatosként tűnjék fel, miután ő felsége kormá­nya nem tekinthet aggály nélkül a féltékenységre, mely különben keletkeznék; a lehetlenségre, a különbféle dicsvágyó törekvéseket s a szétágazó érdekeket egy­mással kibékíthetni; valamint annak bizonyosságára is, hogy ezen esetre az 1815-öi szerződvények revisiója szóba hozatnék s hogy Francziaország hajlandó lehetne magát egy európai háború veszélyeinek kitenni, csak hogy ama kötelezetségektől meneküljön, melyek által nemzeti becsületében magát röviditve lenni hiszi,s melyek a francziáknál —­ minthogy győzelmes ellenség szabta reájuk — folytonos elkeseredettségre adtak alkalmat. Ő felsége kormányának főczélja — ama czél, melyre tö­­­­rekvései mindig intézve valónak — még most is intéz­ték — a béke fenntartása, s a kormány a török biro­dalom épségben tartását azért óhajtja, mert úgy van meggyőződve, hogy keleten semmi nagyobb kérdés meg nem pendíthető anélkül, hogy nyugaton viszály kútfe­jévé ne váljék ; s hogy minden nagy kérdés nyugaton forradalmi jellemet öltend s az egész társadalmi rend­szer revisióját vonandja maga után, mire a szárazföldi kormányok kellőleg nem készültek el.­­ A kormány nem egyezhet a véleménybe, hogy Törökország hanyat­lásának jelei láthatóbbak s gyorsabban egymásra kö­vetkezők jelenleg, mint több év óta. Törökországban még sok erély és gazdagság rejlik, a kormányrendszer megjavításának hajlama sem hiányzik; a romlottság, nagy kár, de sem oly jellemű, sem pedig oly terjedt, hogy az állam lételét fenyegetné; a keresztények irá­­nyábani bánásmód nem kemény; s a Portának — ezen alattvalói iránt tanúsított türelmét némely kormány, mely Törökországot mint egy barbár hatalmat megvetve nézi le, mintául választhatná. Clarendon. XI. Sir G. N­. Seymour Clarendon grófhoz. (Meg­­érk. mart. 26. Titkos és bizalmas.) sz. Pétervár mart. 12. 1853. Mylord 1 Az államkanczellár ma magához kéretett, átadandó egy példányát — a f. hó 8-áról kelt sürgö­nyömben lordságod részére megküldött emlékiratnak. E példányra a császár trónnal e megjegyzést írta : sajnálja, hogy Sir H. Seymour az emlékirat egy helyét a királynő kormányára nézve sértőnek tartja. Épen nem volt szán­dékban nekünk szemrehányásokat csinálni, s ezért a kanczellár* szóljon is velem, s jelentse, hogy , ha kívá­nom , az okmány visszavétetni és módosíttatni fog. — Kis megfontolás után, jónak láttam az adott nyilatko­zattal beérni, úgy hogy a császártól írott nyilatkozatot lehessen barátságos szándékaira nézve nyerni; míg el­lenben ha az irat visszavézetnék, attól lehetne tartani, hogy az több mint egy helyen lesz módosítható. Ehhez képest kijelentem, hogy az emlékirat megváltoztatása helyett jobb volna, ha ő excra nekem néhány sort adna, melyben az általam kényszerűleg neheztelt kitételek lordereje bővebben taglaltatnék. Az államkanczellár beegyezett e kívánatba, s én a excrát még csak arra kértem, fejezné ki köszönetemet ő felségének ama kegyes gondosságáért, melylyel a nekünk kellemetlen benyomást eltörülni akarta. G. H. Seymour: Sir G. H. Seymour Clarendon grófhoz. (Meg­­érk. apr. 4-én Titkos és bizalmas.) sz. Pétervár mart. 16. 1853. Mylord! Kapcsolatban a „titkos és bizalmas“ jegyű sürgönynyel, melyet f. hó 12-én volt szerencsém lordsá­­godhoz intézni, ide mellékelem még gróf Nesselrode oly czélból irt levelének másolatát, hogy engem a császár ama szándékáról értesítsen, miszerint ő kész az emlék­irat balra magyarázható helyein változtatni. G. H. Seymour: A XII sz. levél melléklete. Gróf Nesselrode Sir G. H. Seymour­hoz. Mart. 3-án (15-én) 1853. Az önnek, kedves Sir Hamilton, szóval adott nyi­­lakozatomhoz örömmel tehetem meg azt, hogy miután ön kétségeit ő felsége tudomására juttatom , ő felsége által felhatalmaztattam, a helyet, mely önben e kétsé­get gerjesztő, ha egyébiránt ezt még szükségesnek lát­ná, megváltoztatni. Ő felsége óhajtása az , hogy,a ki­rálynő ő felsége kormányához intézett, szorosan szemé­lyes és barátságos közleményből minden eltávolittassék, mi bármely — habár tévedésbőli olyatén bal magya­rázatra adhatna okot, mely az e közleményt szülő né­zetekkel s az ő felsége által kitűzött czéllal ellenkez­hetnék. Nesselrode, XIII. Gróf Clarendon Sir G. H. Seymourhoz (Tit­kos és bizalmas.). Külügyi hivatal, april 5. 1853. Sir! Önnek f. hó 9. 10. és 12-éröl kelt sürgönyei a királynő elé terjesztettek. M. hó 23—áról kelt sürgö­nyömben vette ön a választ a főpontokra, melyek a gróf Nesselrode által önnek átnyújtott emlékiratban érdekel­­jék. Kötelességem önt tudósítani, hogy ő felsége kor­mánya e fontos és nevezetes okmányt a legőszintébb öröm érzetével, s mint a császár bizalma és barátságos érzületének új tanúságát fogadta. Ő felsége kormánya nem látja be, hogy e levelezés meghoszabbítása bár­mily hasznos czélra vezetne azon kérdésre nézve, mely iránt az egyetértés régen meg van alapítva; s még csak ama megjegyzendőm van, miszerint ő felsége kormá­nya örömmel tapasztalja, hogy a császár Törökország bukását bizonytalan s távoli eshetőség gyanánt tekinti s hogy semmi olyszerű krízis nem állt be , mely azt si­ettetné, Ő felsége kormánya nem akar politikájából titkot csi­nálni, s azt hiszi, hogy ez minden állam irányában nyílt és becsületes , de ily esetnél véghetlenül fogná sajnálni, ha a császártól félreértetnék, s ennélfogva méltányolja a bizalmas jegyzéket, melyet ön Nesselrode grófhoz oly czélból intézett, hogy az ő felsége kormánya által követett eljárás ellen tett némi kifogásokat igazoljon. „Charlemagne“ gőzös megjelenése a Bosporusban, annak idejében egy levelezésre adott alkalmat a franczia és angol kormány között; s habár a Porta feltétlen en­­gedelmet adott e hajó bemehetésére, az ügy úgy jön kiegyenlítve, mint azt ő felsége kormánya indítványozó; elhatároztatott t. i. hogy a „Charlemagne“ Lavalette követet Stambulba vigye, mely esetben ő felsége kor­mánya nem teend ellenvetést egy franczia hadihajónak a Bosporusba menetele ellen, de kiköttetett, hogy ké­sőbb erre, mint érvényes hason esetre hivatkozni ne lehessen. Mi a szent helyeket illeti, ismeri ön mind a Rose ez­redesnek adott utasításokat, mind pedig az ő felsége párisi követéhez intézett sürgönyt, mely a franczia kor­mánynyal közöltetett; s csak arról kell még önt tudósí­tanom, miszerint lord Stratford annak tekintetbe véte­lére utasíttatott, hogy ő felsége kormánya, habár nem is nyilvánítja véleményét Oroszország nagy igényei fölött, de nem egészen közönyös irántuk, mind Törökország szerződésszerű kötelezettségeit, mind pedig azon erköl­csi befolyás csorbulását illetőleg, melyet a császár egész birodalmában fogna érezni azon esetre, ha az­ ő és­ fel­sége által a görög egyházban elfoglalt állás egy kivált­sága, mely eddig csak ezen egyház által gyakoroltatott, most a latin egyházra szállana át. Mi a tanácsot illeti, mely a császár óhajtása szerint a Portának volna adandó, ön az államkanczellárt érte­­sitendi arról, hogy lord Stratford megbizatott állomá­sára visszatérni s hogy küldetése ő­k, felsége sajátkezű levele által különszerű jellemet nyert, miután ama XII.

Next