Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-23 / 1261. szám

még­is annyit hitelesen közölhetünk, hogy az itteni­ ka­­binet részéről nem rég nyilatkozat ment Páris és Lon­donba, melyben az kötelezi magát, bizonyos eventuali­­tásoknál az Ausztria és a Porta közt már korábban meg­állapított határozványok alatt Szerbia és Boszniába be­vonulni. E körülmény, véleményünk szerint, azért érde­mel különösen figyelmet, mivel csak nem­rég is több oldalról azon állítás történt, hogy Montenegró­ és Szer­biának Ausztria általi esetleges megszállása nem bír szükségkép orosz­ellenes jelentőséggel, hanem csak mint zálogbavétel a la Nesselrode tekinthető. — Ha valóban ez volna az eset, — akkor aligha Ausz­tria kötelezte volna magát a nyugati hatalmak irányá­ban e tartományok katonai megsz­álására, s épen oly kevéssé rendeltetett volna el az északi és keleti őrségek s­aporitása, vagy az I. hadsereg mozgóvá tétele. De hogy mindez valóban megtörtént, elég bizonyságul szol­gálhat arra, hogy kormányunkat nem lehet a valódi érdekek rovására Oroszországközi hajtásról gyanúsítani. Ha jól vagyunk értesítve, már a legközelebbi időben további fontos események ténylegesen tanúsítandják, hogy Ausztria határozott politikát, követni el van tökél­ve, a politikát, mely a fenálló szerződvényeken s az ausztriai és német érdekek tekintetbe-vételén alapszik. A­mit az ápril 20-kai kötménynek Poroszország által indítványozott utólagos módosításáról beszélnek, mi gr. Alvensleben küldetésével állna összefüggésben, úgy hisszük, hogy az erre nézve keringő hír valóságát egy­előre kétségbe kell vonnunk, miután az legalább mos­­tanig semmi hivatalos támaszponttal nem bir. Bécs máj. 17. a csász. Felségének tegnap közzé­tett kézirata, melyben a császári állam keleti és északi határainak biztosítása végett 95000 ember kiállítása parancsoltatik meg, újabb bizonyítványul tekinthető arra nézve, hogy az itteni kabinet az orosz tervekkel egyál­talában nincs semmi érintkezésben, sőt hogy a császár — híven az ő már egyszer kifejezett elvéhez — szi­lárdul el van határozva, magát a fenforgó krízisben csupán a birodalom érdekei iránti tekintettel vezettetni hagyni. Ezen elv— teljesen meg lehetünk győződve — minden körülmények közt irányadó maradand­­ ki en­­nélfogvást az ausztriai politikának esetleges átváltozá­saira számít, az roszul számít. Itt egy pillanatig sem ismerték félre, hogy melyik részen áll a jog, valamint soha bármely rész felé sem tartózkodtak e tekintetben az őszinte és legális nyilatkozattól, ha mindjárt kezdet­ben nem történt Oroszország ellen cselekvőleges föllé­pés, ennek oka egyedül az, mivel folyvást ápoltatott a remény, hogy Oroszország csakugyan még­is majd kel­lőleg méltányolni fogja Ausztriának józan és barátságos előterjesztéseit. A tapasz­talás megmutatta, hogy ez csa­lódás volt; Oroszország nem elégedett azzal meg, hogy az ausztriai császári állammal h­atáros tartományokat fölkelésre bírja s imigy pánszláv mozgalmat készítsen elő , hanem a görög királyságot is lángba borí­totta, s végleg tetemes csapattömegeket mozdít éjszaki és keleti határaink felé s ez a válasza. B. Z. B­é­c­s , máj. 18. ) Felsége a Császár, mikép hall­juk, megparancsolta, hogy az uj rendkívüli ujoncz-ki­­állítást valamennyi tartományok politikai hatóságai leg­feljebb június végéig bevégezzék, egyszersmind meg­­rendeltetett volna, hogy több az 1850-iki ujonczozási törvény által engedett kedvezmények a hadszolgálati mentességre nézve, e különös csapatkiállításnál kivé­telkép érvény nélkül maradjanak, és pedig azon jóaka­ratai czélból, hogy a magas­ korosztályok megkímél­­tessenek s a csapattestek létszámát lehetőleg gyorsan előteremteni lehessen. (C. C.) Néhány külföldi s utánok belföldi lapok is tu­dósítást közlöttek bizonyos eltérő nézetekről és bonyodal­makról, melyek a krakói püspökséget illetőleg az orosz császári és ausztriai császári kormányok közt merültek volna föl. Képesítve vagyunk ezen tudósítást teljesen alap­talannak kijelenteni. (D. C.) A felső ausztriai helytartó urnák egy a „Linzer Zig“ máj. 20-kai számában foglalt hirdetményéből a biro­dalom területén eszközlendő 95.000 újoncz kiállítását il­letőleg az derül ki, hogy ezen számból felső Ausztriára 1939 ember esik, melynél az 1834-ben született katona­kötelezettek az első korosztályt képezik. Ezen kiállítás leg­nagyobb gyorsasággal eszközlendő s legfeljebb 1. évi junius utoljáig bevégzendő. A katonaszolgálat alóli fölmentés dij­­letétel által, továbbá a sorshúzás utján besorozás alá ke­rülő s a pénzügyőrségben szolgáló egyének szabadságosi­­tása ezen kiállításnál nem engedtetik meg. Kivételképen ő cs. k. Ap. Felsége megengedte, hogy még ez­úttal is a két legifjabb korosztályra nézve egy 4 lábnyi sír­vonalnyi testmérték fogadtassék el. Az uj első korosztály haladékta­nul elkészítendő összeírási lisztáinak nyilvános kifüggesz­tése csupán 3 napon át történhetik s a 4-dik napon a reclamatio tárgyalása megkezdendő. Ebből láthatni , mily buzgalommal törekszenek a tartományhatóságok a kibocsá­tott legfelsőbb parancsot minél pontosabb­ és gyorsabban teljesíteni. KÜLFÖLD. Németország- Berlin, máj. 17. Ha valamely lap kü­lönbség nélkül ez ország őszinteségét a keleti kérdésben követett politikájára nézve kétségbe vonni merészkedik, akkor a „Zeit“ legott készen áll ily kétkedőket erősen megróni. Ezúttal többi közt imert mondja : úgy látszik, mikép nem ismételhetjük elégszer, hogy Poroszország a fenforgó viszály fölött kellő nézetét oly érvényteljesen hozza napfényre, miszerint az iránt bármi kétség más jelentőséget nem enged meg, mint csupán megsértésit. Mert midőn Poroszországot arral vádolják , hogy az ő formaszerint és ünnepélyesen tett nyilatkozataitól visz­­szalép, akkor azt hányják szemére, hogy politikájában nem őszinte, s hogy a mellett, mit egyszer jogosnak is­mert el, nem marad meg szilárdul. — Ugyan mit köve­telnek Poroszországtól ? Ausztria, területi viszonyai ál­tal az események színhelyéhez sokkal közelebb áll s azoktól sokkal inkább érdekeltetik; mindamellett Ausz­tria mostanig még semmi határozott állást nem foglalt az események ellenében. Állított ugyan föl egy hadtes­tet a Dunánál; a telegráf is ma azon jelentést hozza ugyan, hogy 95.000 embernek újonnan kiállítása van, a birodalom határainak biztosítása végett­ elrendelve; de hogy mily határozott c­­­é­­­j o­k van ezen fegyver­kezéseknek, az iránt még semmi bizonyost nem tudunk. Ebben most még alig láthatni egyebet, mint előké­születeket bizonyos eshetőségekre, mely előkészü­letekre Ausztriának az ő intézményeihez, védszerkezeté­hez és nemzeti érdekeihez képest több idő kell, mint Poroszországnak. Már mondottuk, hogy ultimatum — daczára minden ez iránt keringő híreknek — Ausztria részéről Oroszországhoz nem menesztetett; mig pedig ez meg nem tör­t­ent, s mig Pétervárról egy „utolsó“ nyilatkozat nem érkezett, addig, úgy tartjuk minden emphaticus expectoratiók a hadkészületek czéljáról s a bécsi kabinet szándékairól minden jelentőség nél­küliek. Poroszországnak Ausztriával s a nyugati ha­talmakkal egyazon álláspontja van; helyre akarja a bé­két állítani, mivel a háború folytonossága mind az ő mind pedig Németország érdekeit veszélyezteti; akarja a békét, de a területi épség alapján, mivel ezt az euró­pai súlyegyen fentartására szükségesnek találja. E bá­zison vállalt el­ Poroszország az Ausztriával kötött szö­­vetségszerződvényben bizonyos kötelezettségeket, me­lyeket teljesíteni, mihelyt a viszonyok további kifej­­tése ezt követelné, minden pillanatban kész és képes, anélkül hogy kényszerítve volna most már hadilag fel­­állani ott, hol e viszonyok még nem léteznek. — Boroszló, május 20. Berlinből tudósítá­sok érkeztek volna Párisba, melyek egyenesen Po­roszország részéről egy a nyugati hatalmaknak kedvező hangulatot és cselekvést tesznek kilátásba. Leg­alább Berlinből ma ismét azon erősítést vesszük, hogy ott Oroszországnak a kereskedelmi és vámügyekbeni rögtöni engedékenysége által elszédítetni nem hagyják magukat. Ez természetesen — mint ma az „Achener Zig“ igen helyesen jegyzi meg — csak gyerme­keknek való csalnok. A könnyebbített kereskedés ne­künk kötményszerűleg volt biztosítva; Orosz­ország azzal mit sem törődött. Ha most a határt vala­mivel szélesbre vonni hajlandó, ezt csupán azért teszi, mivel saját érdeke kényszeríti rá. Tengeren elzá­ratván, szárazföldön kell neki költöz­­hetést óhajtania, de ez nekünk aligha fog vala­mit használni. Mi talán egy ideig némi kis átviteli (transito) forgalmat nyerhetünk, de kereskedelmünk Oroszországgal nem lehet, mely pénzt nem bocsát ki, s mely­nek papírjai talán nem sokára utalvá­nyok becsével birondnak. A jelen háború egész jövőre nézve a sajátlagos csere üzletét le­­hetlenné fogja tenni. A növekedő gabnakivitel a földmivelésnek hatalmas lendületet adott; ez az exportra volt számítva. Miután ez lehetlenné vált , a földmivelésnek ismét pangnia kellend; a legizmosabb kezeket a hadi szolgálat köve éli majd magának; a földbirtoko­sok kényszerítve lesznek e számfölötti embereket a gyáriparnál alkalmazni, és mivel a kormány különben is oda törek­szik csak, hogy magát minden irányban a külföldtől függetlenné tegye, mikép­ez minden hódító állam természetében fekszik, tehát az ipar,mennél inkább nyer t er­j­e­d­é­s­b­e­n, ott ann­ál inkább fogja a tilalmat sürgetni s azt meg is nyer­­n­i. Azon határok, melyek ma talán megnyittatnak, holnap mindenesetre a békével még erő­sebben, mint eddig, fognának elzáratni. E tekintetben nekünk egyátalában nincs mit reményle­nünk. Sőt megfordítva, minél több embert seregeltet az orosz kormány össze, annál inkább kényszerítve van az eleven tőkét hasznosítni s a háborút folytatni, hogy a hadseregnek foglalkozást adjon. Br. 7. Francziaország Páris, máj. 16.Boulogne és St. A­meria a mérnök­csapatok már elmentek, hogy a tábort felüssék. — Egy új politikai röpirat itt igen nagy sen­­satiót gerjeszt. Alapeszméje annak elismerésén alap­szik, hogy, a minden európai államoknak, még a má­sod - harmadranguaknak is az orosz czár elleni hábo­­rúbani részvéte változhatatlan szükségesség által hi­­vatik föl. Még Spanyolország és Potugállia, sőt még az egyetemes olasz államok is bele vonatnak az Oroszor­szág elleni szövetségbe. Ezen röpirat szerzője : F­é­­­ír ne Adrián. *— A „Moniteur“ már a legközelebbi napokban, a­mint ma bizonyosnak állítják, egy diplomatiai okmányt fog közzétenni Görögországról, melynek czélja a köz­véleményt előkészítni azon eseményekre , melyek Görögországban nemsokára színtérre lépendnek. Görög­ország megszállása többé legkisebb kétséget sem szen­ved, s a 11 a király trónváltozása szintén a legközelebbi eventualitások közé soroztatik. Sőt azt is tudni akarják, hogy a cs. nyomda rendkívüli tevékenysége főleg ezen tárgyra vonatkozik. Mások ismét azt állítják , hogy ez inkább szervezeti változtatásokkal van kapcsolatban, melyek a minisztériumokban fognának elővétetni, Fre­­my ur nagy mértékben volt meglepve elbocsáttatásának oly hirteleni elfogadásán s ezen tény még más kor­mány-személyeket is nem kevéssé lepett meg, miután ebből kiviláglik, hogy Persigny úr még mindig a csá­szár kegyeiben áll. — A „Times“ párisi levelezője írja: „A ,Moniteur* tagadja, hogy a porosz kormány felvilágosításokat kért volna a st­­oineri tábor czélja felől. Ezzel azonban nem az van mondva , hogy a porosz követ beszélgetés köz­ben nem ejtett volna valamit, miből könnyen kivehető lett volna, hogy a porosz kabinet vajmi örömest sze­retne ezen, Poroszországot oly közel érdeklő dolog fe­löl némi felvilágosítást nyerni. Bármit mondjon is a „Moniteur“ e fölött, az általános vélemény mégis oda irányul, hogy bizony a sz­­omeri tábornak van bizonyos vonatkozása a porosz politikára, sőt tán nagyobb, mint gondolnák. Annyi bizonyos, hogy az itteni porosz kö­vet most ép azon igen kellemetlen helyzetben van, mint volt annak idejében Kisseleff úr, a jegyzékiratok, ulti­mátumok, jegyzőkönyvek stb.hosszadalmas váltása ide­jében, melyek a hadüzenetet megelőzték. Kisseleff úr, bizodalmas beszélgetés közben gyakran elmondotta volna, miszerint neki ép oly kellemetlen, mint bárkinek, hogy a dolgok ennyire jutottak, s ha a hírek nem túlzók, Hatzfeldt úr annyira ellene van annak, hogy kormánya Anglia és Franciaországgal szakítson, a­mint csak va­laki lehet. P­á­ri­s, május 17. — Jelen pillanatban a franczia diplomatia Svéd- és Spanyolországban, sőt Amerikában is rendkívüli tevékenységet fejt ki, hogy hosszabb háború esetére kedvezőbb eredmények­hez juthasson. A Páris és Madrid közti feltűnőleg élénk sürgönyváltás, mint mondják, már is egy szövetségi szerződés első pontjaihoz vezetett volna, mely megha­tározná azon eseteket, melyekben Spanyolország király­néja szárazi és tengeri haderejének egy részét szabad rendelkezésre átengedendi. — Sz. Pétervárról érkezett levelek bizonyosnak mondják, miszerint a czár saját sze­mélyében menend a dunai csatatérre. Az­ elutazás júni­us közepén fogna történni.­­ Azon utasítások, melye­ket Bourrée­ur Stambulba vitt magával, s melyek egy­értelműeknek tartatnak Görögország trónváltozásával, a legutóbbi miniszteri ülésekben élénk vitatkozásra szolgáltattak alkalmat a császár tanácsosai közt. A csá­szár interventiója Persigny úr javára döntötte el a dolgot és így a határozott rendszabályok mellett. Ezen eseménynyel egy bekövetkezendő miniszteri változást akarnak kapcsolatba hozni, mi azonban, biztosíthatom önt, minden alap nélküli. Nagybritannia, London, május 17. A „Times“ a 95,000 újoncznak Ausztriábani állítása rendszabályát annak tekinti bizonyságául , hogy a bécsi kabinet napról napra jobban meggyőződik arról , miszerint az alkudozások ideje rövid időn véget ért.­­ Ha áll az, hogy Bécsből Sz. Pétervárra diplomatikus közlemény lön intézve, akkor ez kétségkívül a Dunafe­­jedelemségekbőli kivonulást követelő ultimátum volt. A „Chronicle“ e pontról hallgat. A „Daily News“ és az „Advertiser“ az ausztriai ultimátumra nézve az „Indé­­pendance Reige“ ismeretes magyarázatával tartanak. A „Times“ párisi levelezője írja: Napoleon császár egy kihallgatás alkalmával, melyben nem­rég egy kül­földi diplomatica­ ügynök részesült, az amerikai állító­lagos terjeszkedési tervek iránt hű szerint igen nyíltan és erélyesen nyilatkozott. Spanyolország, úgymond, ne féltse Cubát. Francziaország nyugaton ugyanazon poli­tikát követendi, melyet keleten követ. A keleti kérdés megoldása után a nagyhatalmak figyelme majd nyugatra fog fordulni. Nem sokára már a délamerikai államok is védelemre fognak szorulni, mert egy köztársaság ter­jeszkedési vágya is ép oly veszélyes a világbékére néz­ve, mint az egyes hódítók lelkiismeretlen dicsvágya. Felsőházi ülés, május 16 án: Lord Broug­ham a ház figyelmét a megyei bíróságoknál tárgyalt perek roppant költségeire vonja. 1852 és 1853-ban e perköltségek összege középszámitással 261,000 ft sterlingre rúgott s a kereset alá vont összegeknek 17­2 százalékát, az odaitélteknek pedig 30 százalékát tette.­­ A felsőbb törvényszékeknél a perköltsé­gek évenkint csak 50,000 fontra mentek. A nemes és jogtudós lord azon elvből indulva ki, hogy e költsé­geket a közönség vagy is az állam viselje s nem a perle­kedő felek — a jelen rendszert kárhoztató határoz­­ványt hoz inditványba. A lord kanczellár, habár sok részben osztja az inditványt tevő véleményét, a mostani eljárás megváltoztatását e pillanatban korsze­rűtlennek tartja, mire az indítvány szavazás nélkül el­vettetik. Az alsóházban M. Gibson azt kívánja hatá­rozatként kimondatni, hogy a hírlap-bélyeget és az idő­szaki sajtót illető törvények részul vannak meghatároz­va, pártos részrehajlással alkalmaztatnak, s parl­amenti újabb tárgyalást igényelnek. A törvény betűértelme szerint a bélyegtelen lap közölhet napi eseményekről megjegyzéseket, de a tényeket magukat nem szabad elősorolnia. Például, ha egy ily lap Dundas admirál a fölötti sajnálkozását, hogy Odessát bombázni kényte­len, tenné közzé : büntetés alá esnék, mert engedelem nélkül közlött egy tényt; ha ellenben általánosan tá­madná meg az admirált kötelességei elhanyagolásáért, semmi baja sem volna. Ez maga a megtestesült követke­­etlenség , mert ha a bírálatokat szabad adni, miért nem a tényeket is, melyeknek közlése az álnézeteket vagy elmé­leteket helyre­igazítaná . A gyakorlatban ez legnagyobb ellenmondásokat idéz elő, így nemrégen ama felfedezésre jöttek,hogy zenetudósítások bélyegtörvény alá tartoznak, s egy zenelap pörrel jön fenyegetve, habár a jövedelmi hivatal ügyvéde Wakefieldben egy lapnak a drámai s egyéb ily tudósítások közölhetését bélyegmentesen en­gedte meg. E szerint a befolyásos londoni kiadó más tör­vény alá esik mint a vidéki kiadó. — Ép oly ellenmon­dást foglal magában azon eljárás, melylyel a pénzbizto­­sítékra vonatkozó törvény alkalmaztatik, mert épen ama folyóiratokra nézve nem történt változás, melyek ellen a törvény sajátképen hozatott, míg mások ellenben ter­helve lőnek. Gondolja meg a kormány, hogy egyedül háború politikája által nem tarthatja fen magát s a jövő parl­amenti választásoknál épen nem lenne ártalmára, ha kimutathatná, hogy a jó és olcsó sajtó utalmazása által a népnevelés ügyéért is tett valamit. — Kinna­­­rd pártolja az indítványt. A fő állam­ügyész megengedi, hogy az érintett törvények átvizsgálandók, de azért Gibson előadását nem kell szőrés szóra venni. A törvény önkénytes alkalmazásáról szó sem lehet. A bélyegtelen lapok, míg csupán egyes tárgyra szorítkoz­tak, habár tényeket közöltek is, elvileg s eleinte elnéző bánásmódban részesültek , de később számuk annyira növekedett s a bélyeg­fizetőknek panaszai oly gyako­­­riak lettek, hogy a kormány a törvényt szorosan venni sön kénytelen. Szóló a törvényt jól meghatározottnak lenni állítja; egyébiránt azt figyelmébe venni ígéri, ha­bár most azt elhalasztandónak tartja. — E­z a­z­t az indítványt pártolja, mert ha már az odium theologicum a nemzeti iskolai rendszert felvirágozni nem engedi, legalább a népet nem kell megfosztani a jogtól, hogy önmagát a sajtó által nevelhesse. — H­u­m­e az állam­­főügyésznek erősen kifejezett hátramenési hajlamot vet szemére. Shelley ellenben az államfőügyész nyilat­kozatában ígéretet lát, mely bizalmat érdemel. — Crossley mit sem akar nevelési törvényről hallani, majd neveli a nép önmagát, csak a kormány hárítsa el a középkorból fenmaradott akadályokat. Szóló azt in­dítványozza, hogy minden lapbélyeg töröltessék el s a hiány a bankári utalványokra vetendő penny-bélyeggel fedeztessék. — Bright óvja a házat, ne engedje ma­gát a kormány sima szavai által elaltatni, az indítvá­nyozónak pedig nem tanácsolja, hogy indítványát visz­­szavonja. A kormány a bélyeget nem pénzügyi, hanem politikai tekintetből pártolja; eltörlése az államjövede­lemben nem fogna nagy csorbát ejteni, hanem olcsó hírlapirodalmat idézne elő s politikai közlönyök alapí­tását nemcsak gazdag tőkepénzeseknek tenné lehetővé. Szóló egy amerikai s egy londoni lapot terjeszt a ház elibe, s figyelmeztet, mily keveset fizet az amerikai az óriási lapért, s mily sokat az angol a csekély­ségért. — Aztán a rendszer rosz oldalát fejtegeti, miután a munkás — drága lapot nem járathatván — sörházban kénytelen azt olvasni. — Lord Pal­merston az indítvány lényegével egyetért, de nem az indokolással, s azt oda kívánja módosíttatni , hogy a törvénynek parl­amenti átvizsgálásra van szük­sége. Brighttal annyiban megegyez, miszerint igen kí­vánatos, hogy a nép az okulhatás mennél több forrá­sához jusson. Gibson semmi módosítást nem akar elfogadni, mely őt arra kötelezné, hogy a bélyegtörvény átvizsgálásával megelégedjék, mert ő ezt egészen el­töröltetni kívánja, s miután kijelenté, hogy indítványá­val a jövedelmi­ hivatal személyzetét vádolni nem akarta, az indítvány a pártolók örömriadása közt elfo­­gadtatik. Lord Palmerston a korona militia-üzene­­tére válaszfeliratot indítványoz, s ez vita nélkül ke­resztül megy.­ Ezután a ház a hajóhad felszerelése és tengerészi­ zsoldok ügyében bizottsági üléssé alakul. London, május 18. A két fő angol lap, a .Times* és a félhivatalos „Chronicle“ különböző nézeteket fe­jeznek ki a keleti ügynek további folyamáról. A .Times* nem tartja lehetlennek, hogy az orosz-török háború orosz-ausztriai háborúvá változzék, miután — vélemé­nye szerint — Miklós czár leginkább Ausztria eddigi magatartásának tulajdonítja törökországi hadjárata si­­keretlenségét. A Szerbia határain s a Száva-vonalon foglalt állás Kalafat erősítésére szolgált s az oroszok­nak Kis-Oláhországbóli kivonulását idézte elő. Az oroszok most a Sereth-vonalon Moldvában foglaltak állást, mely azon előnynyel bír, hogy az ott fekvő sereg északnak Gallicziába s délnek Oláhországba nyomulhat előre, s mindkét esetben az ausztriai birodalom legszél­sőbb keleti határszéleit megkerülheti. A „Times“ e helyzet szempontjából véli az Ausztriában legújabban történőket megfejthetni. A „Chronicle“ kevésbé bizal­mas s hajlandó inkább némi gyanúsítgatásra, mintha Ausztria az adandó segélyért igen is magas árt akarna szabni; bízik azonban, hogy az egyesült seregek előre­nyomulása Ausztriát is a győzelembeni részvétre fogja ingerelni.­­ Azonban e két lapnak nemcsak vezér­­czikkei, hanem párisi levelezései is elütnek egy­mástól. A „Time3,“ levelezője szerint a bécsi ka­binet biztosításai a legkielégitőbbek s van ok re­­méltem­, hogy Anglia­ és Francziaország nem sokára e jelszóval: „Vive l’ Autriche !“ fogják egymást üd­vözölni. Báró Hübner nyilatkozatai a legbiztosabb re­­­ményekre jogosítanak. Egy jól értesült egyén állítása szerint, kevesebb mint két hét alatt az Ausztria és Oroszország közötti szakadás nyilvánvaló leend. Po­roszország javulása szinte Ausztria befolyásának kö­szönhető stb. stb. A „Chronicle“ levelezője ellenben Hübner úr utasításait olyszerűeknek mondja, a­melyekből ítélve nem várható, hogy Ausztria e pillanat­ban Oroszország ellen fellépjen mindaddig, míg a szö­vetséges hatalmak seregei az ütközetre készen nem fog­nak állani. Ausztria addig semlegességét megtartani kí­vánja.­­ Egy pontban még­is megegyez a két lap , s ez az, hogy Oroszország állását mindkettő kétségbeesett­nek vázolja. Az oroszok Dobrudsában legyekként hulla­nak,a cserkeszek déli Oroszországot,a svédek Finlandot fenyegetik, a czár azt sem tudja mihez fogjon; a pénz és jó tanács egyiránt hiányzik, ései álmatlanok s még könnyen bele is halhat. Törökországnak nincs mitől tar­tani , a késedelem reá nézve nem veszélyes.­­ Ez hi­vatalos válasz gyanánt veendő az ellenzéki lapok zúgá­sára a szövetségesek állítólagos tétlensége fölött.E fogás nem új. Az angol lapok Oroszországnak már több íz­ben költék veszett hitét, jelesül a sinopei nap előtt s akkor, mielőtt az oroszok a Dunán átkeltek. London, máj. 17.— A „Times”1 lelki szemeivel Ausztriát már Oroszországgal a háborúban látja, s ép azért az orosz ezredeket már az ausztriai határok felé (természetesen a papíron) marsoltatja. „Egy orosz divi­­siónak“ úgymond a „Times“ Brünn felé mentiben (aha­­ ez egy kicsi hamar menne) Auszterlitzen kellene ke­resztül menni, s mi legkevésbbé sem kétkedünk, hogy az ausztriai hadsereg, mely ezen hadműködési vonal és Olmütz erősség védelmére hirtelen összevonatnék, szük­ség esetében ismételhetné azon leczkét, melyet Orosz­ország ugyanazon téren 1805-ben kapott,‘s Ha igaz, hogy a bécsi kabinet új diplomatiai közle­ményeket intézett Oroszorzághoz, ez­ek nem volnának egyéb, mint világos ultimátum, mely az orosz kabinettől a Dunafejedelemségek kiürítését követelné. A „Chro­nicle“ hallgat e dolog felől.­­ A „Morning Chronicle“ bécsi levelezője egy hír­ről beszél, mely Bécs „meglehetősen jól értesült“ kö­reiben kering, hogy az ausztriai kormány, a berlini ki nem elégítő tudósítások következtében komolyan gon­dol arra, hogy az angol-franczia szerződés tagja legyen. Mondják, hogy Ferdinand Miksa cs. kir. Főherczeg, Londonban missiója mellett, mely csupán viszontlátoga­­tást képvisel, azon megbízást is viendi magával. Ausztriának a nyugati hatalmak vég,­­a daczszövetsé­­géhezi csatlakozása iránti szerfölött kényes alkudozá­sokat megnyissa. Egyre érkeznek vissza nagy számmal angolok, kik eddig az orosz kormány szolgálatában állottak, hogy saját hazá­juk ellen szolgálni ne legyenek kénytelenek. Többi közt egy bizonyos J. Johnston is haza­tért szülő­városába Fal­­kirk-be, ki 20 évig volt főmérnökkari tiszt az admiralitási munkálatoknál a Kolpindn­ia Néva mellett é s ki sok szép hadihajót épített és szervezett fel Oroszország számára. A császár előtt e férfiú tehetségei nagy becsben állhatnak, mert a kronstadti Ingénieur en d­ef állomással kínálta őt meg oly feltétel alatt, hogy orosz alattvaló legyen, sőt ké­sőbb e feltétel nélkül is. Johnston visszautasíta az aján­latot s végre sikerült neki nagy ügygyel bajjal Oroszor­szágból kiillanhatni. J. Richmond a „Daily News“ egykori tudósítójának le­velezései, kinek az ausztriai rendőrséggel volt tréfás ka­landjairól az „E. C.“ annak idejében említést tőn, a washingtoni senatus elibe terjesztettek. A senátus szintúgy, mint az amerikai ügyvivő Bécsben, ezen iratokból meggyő­ződtek, hogy a jó urnak nincs egészen rendén első emele­te, s ennek tulajdoníthatja magyarországi útjában tapasz­talt kellemetlenségeit. Törökország- S­­­a­mb­u 1, máj. H. St. Arna­u­d tá­bornagy 8-kán s Cambridge hg 9-kén ide megér­keztek. Az angol csapatok némely ezredei Skutariban hajóra szálltak, Gallipoliba menvén. Omer pasa ellen sokféle cselszövények működnek, s nem tartják teljesen valószínűtlennek, hogy legközelebb a­ főpa­­rancsnokságban változás történik. A török hajóhad ki­indulása o­kán történt. Mehemet Kibrishi pasa, jelen­leg tengerészeti miniszter vezette a kiindulás mozdula­tait, mely igen kedvező időben ment végbe. S z e f e r pasa, ki egy cserkesz csapatot vezényel, az egyik hajón foglalt helyet. — St. Arnaud tanagy a gallipolii katonákhoz kö­vetkező megszólítást intézett: „Francziák ! Mi ugyan idegen földön állunk, de a­zul­­tán a mi szövetségesünk s vendégszeretettel fogad bennün­ket. Tudjátok, mit tesz keleten a vendégszeretet? • „A vendég a gazda jogaiba lép. Csak nem kell vissza­élnetek a vendégszeretettel, s hazátok kényelmeit fájlal­­hátok. Mi ide érkeztünk, hogy szövetségeseinket otalmaz­­zuk a czár rabló megtámadásai ellen. Feladatunk nagy, s ha Isteni segélyével szerencsésen megoldjuk, úgy hasonlóan

Next