Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-23 / 1261. szám
mégis annyit hitelesen közölhetünk, hogy az itteni kabinet részéről nem rég nyilatkozat ment Páris és Londonba, melyben az kötelezi magát, bizonyos eventualitásoknál az Ausztria és a Porta közt már korábban megállapított határozványok alatt Szerbia és Boszniába bevonulni. E körülmény, véleményünk szerint, azért érdemel különösen figyelmet, mivel csak nemrég is több oldalról azon állítás történt, hogy Montenegró és Szerbiának Ausztria általi esetleges megszállása nem bír szükségkép oroszellenes jelentőséggel, hanem csak mint zálogbavétel a la Nesselrode tekinthető. — Ha valóban ez volna az eset, — akkor aligha Ausztria kötelezte volna magát a nyugati hatalmak irányában e tartományok katonai megszálására, s épen oly kevéssé rendeltetett volna el az északi és keleti őrségek saporitása, vagy az I. hadsereg mozgóvá tétele. De hogy mindez valóban megtörtént, elég bizonyságul szolgálhat arra, hogy kormányunkat nem lehet a valódi érdekek rovására Oroszországközi hajtásról gyanúsítani. Ha jól vagyunk értesítve, már a legközelebbi időben további fontos események ténylegesen tanúsítandják, hogy Ausztria határozott politikát, követni el van tökélve, a politikát, mely a fenálló szerződvényeken s az ausztriai és német érdekek tekintetbe-vételén alapszik. Amit az ápril 20-kai kötménynek Poroszország által indítványozott utólagos módosításáról beszélnek, mi gr. Alvensleben küldetésével állna összefüggésben, úgy hisszük, hogy az erre nézve keringő hír valóságát egyelőre kétségbe kell vonnunk, miután az legalább mostanig semmi hivatalos támaszponttal nem bir. Bécs máj. 17. a csász. Felségének tegnap közzétett kézirata, melyben a császári állam keleti és északi határainak biztosítása végett 95000 ember kiállítása parancsoltatik meg, újabb bizonyítványul tekinthető arra nézve, hogy az itteni kabinet az orosz tervekkel egyáltalában nincs semmi érintkezésben, sőt hogy a császár — híven az ő már egyszer kifejezett elvéhez — szilárdul el van határozva, magát a fenforgó krízisben csupán a birodalom érdekei iránti tekintettel vezettetni hagyni. Ezen elv— teljesen meg lehetünk győződve — minden körülmények közt irányadó maradand ki ennélfogvást az ausztriai politikának esetleges átváltozásaira számít, az roszul számít. Itt egy pillanatig sem ismerték félre, hogy melyik részen áll a jog, valamint soha bármely rész felé sem tartózkodtak e tekintetben az őszinte és legális nyilatkozattól, ha mindjárt kezdetben nem történt Oroszország ellen cselekvőleges föllépés, ennek oka egyedül az, mivel folyvást ápoltatott a remény, hogy Oroszország csakugyan mégis majd kellőleg méltányolni fogja Ausztriának józan és barátságos előterjesztéseit. A tapasztalás megmutatta, hogy ez csalódás volt; Oroszország nem elégedett azzal meg, hogy az ausztriai császári állammal határos tartományokat fölkelésre bírja s imigy pánszláv mozgalmat készítsen elő , hanem a görög királyságot is lángba borította, s végleg tetemes csapattömegeket mozdít éjszaki és keleti határaink felé s ez a válasza. B. Z. Bécs , máj. 18. ) Felsége a Császár, mikép halljuk, megparancsolta, hogy az uj rendkívüli ujoncz-kiállítást valamennyi tartományok politikai hatóságai legfeljebb június végéig bevégezzék, egyszersmind megrendeltetett volna, hogy több az 1850-iki ujonczozási törvény által engedett kedvezmények a hadszolgálati mentességre nézve, e különös csapatkiállításnál kivételkép érvény nélkül maradjanak, és pedig azon jóakaratai czélból, hogy a magas korosztályok megkíméltessenek s a csapattestek létszámát lehetőleg gyorsan előteremteni lehessen. (C. C.) Néhány külföldi s utánok belföldi lapok is tudósítást közlöttek bizonyos eltérő nézetekről és bonyodalmakról, melyek a krakói püspökséget illetőleg az orosz császári és ausztriai császári kormányok közt merültek volna föl. Képesítve vagyunk ezen tudósítást teljesen alaptalannak kijelenteni. (D. C.) A felső ausztriai helytartó urnák egy a „Linzer Zig“ máj. 20-kai számában foglalt hirdetményéből a birodalom területén eszközlendő 95.000 újoncz kiállítását illetőleg az derül ki, hogy ezen számból felső Ausztriára 1939 ember esik, melynél az 1834-ben született katonakötelezettek az első korosztályt képezik. Ezen kiállítás legnagyobb gyorsasággal eszközlendő s legfeljebb 1. évi junius utoljáig bevégzendő. A katonaszolgálat alóli fölmentés dijletétel által, továbbá a sorshúzás utján besorozás alá kerülő s a pénzügyőrségben szolgáló egyének szabadságositása ezen kiállításnál nem engedtetik meg. Kivételképen ő cs. k. Ap. Felsége megengedte, hogy még ezúttal is a két legifjabb korosztályra nézve egy 4 lábnyi sírvonalnyi testmérték fogadtassék el. Az uj első korosztály haladéktanul elkészítendő összeírási lisztáinak nyilvános kifüggesztése csupán 3 napon át történhetik s a 4-dik napon a reclamatio tárgyalása megkezdendő. Ebből láthatni , mily buzgalommal törekszenek a tartományhatóságok a kibocsátott legfelsőbb parancsot minél pontosabb és gyorsabban teljesíteni. KÜLFÖLD. Németország- Berlin, máj. 17. Ha valamely lap különbség nélkül ez ország őszinteségét a keleti kérdésben követett politikájára nézve kétségbe vonni merészkedik, akkor a „Zeit“ legott készen áll ily kétkedőket erősen megróni. Ezúttal többi közt imert mondja : úgy látszik, mikép nem ismételhetjük elégszer, hogy Poroszország a fenforgó viszály fölött kellő nézetét oly érvényteljesen hozza napfényre, miszerint az iránt bármi kétség más jelentőséget nem enged meg, mint csupán megsértésit. Mert midőn Poroszországot arral vádolják , hogy az ő formaszerint és ünnepélyesen tett nyilatkozataitól viszszalép, akkor azt hányják szemére, hogy politikájában nem őszinte, s hogy a mellett, mit egyszer jogosnak ismert el, nem marad meg szilárdul. — Ugyan mit követelnek Poroszországtól ? Ausztria, területi viszonyai által az események színhelyéhez sokkal közelebb áll s azoktól sokkal inkább érdekeltetik; mindamellett Ausztria mostanig még semmi határozott állást nem foglalt az események ellenében. Állított ugyan föl egy hadtestet a Dunánál; a telegráf is ma azon jelentést hozza ugyan, hogy 95.000 embernek újonnan kiállítása van, a birodalom határainak biztosítása végett elrendelve; de hogy mily határozott céj ok van ezen fegyverkezéseknek, az iránt még semmi bizonyost nem tudunk. Ebben most még alig láthatni egyebet, mint előkészületeket bizonyos eshetőségekre, mely előkészületekre Ausztriának az ő intézményeihez, védszerkezetéhez és nemzeti érdekeihez képest több idő kell, mint Poroszországnak. Már mondottuk, hogy ultimatum — daczára minden ez iránt keringő híreknek — Ausztria részéről Oroszországhoz nem menesztetett; mig pedig ez meg nem törtent, s mig Pétervárról egy „utolsó“ nyilatkozat nem érkezett, addig, úgy tartjuk minden emphaticus expectoratiók a hadkészületek czéljáról s a bécsi kabinet szándékairól minden jelentőség nélküliek. Poroszországnak Ausztriával s a nyugati hatalmakkal egyazon álláspontja van; helyre akarja a békét állítani, mivel a háború folytonossága mind az ő mind pedig Németország érdekeit veszélyezteti; akarja a békét, de a területi épség alapján, mivel ezt az európai súlyegyen fentartására szükségesnek találja. E bázison vállalt el Poroszország az Ausztriával kötött szövetségszerződvényben bizonyos kötelezettségeket, melyeket teljesíteni, mihelyt a viszonyok további kifejtése ezt követelné, minden pillanatban kész és képes, anélkül hogy kényszerítve volna most már hadilag felállani ott, hol e viszonyok még nem léteznek. — Boroszló, május 20. Berlinből tudósítások érkeztek volna Párisba, melyek egyenesen Poroszország részéről egy a nyugati hatalmaknak kedvező hangulatot és cselekvést tesznek kilátásba. Legalább Berlinből ma ismét azon erősítést vesszük, hogy ott Oroszországnak a kereskedelmi és vámügyekbeni rögtöni engedékenysége által elszédítetni nem hagyják magukat. Ez természetesen — mint ma az „Achener Zig“ igen helyesen jegyzi meg — csak gyermekeknek való csalnok. A könnyebbített kereskedés nekünk kötményszerűleg volt biztosítva; Oroszország azzal mit sem törődött. Ha most a határt valamivel szélesbre vonni hajlandó, ezt csupán azért teszi, mivel saját érdeke kényszeríti rá. Tengeren elzáratván, szárazföldön kell neki költözhetést óhajtania, de ez nekünk aligha fog valamit használni. Mi talán egy ideig némi kis átviteli (transito) forgalmat nyerhetünk, de kereskedelmünk Oroszországgal nem lehet, mely pénzt nem bocsát ki, s melynek papírjai talán nem sokára utalványok becsével birondnak. A jelen háború egész jövőre nézve a sajátlagos csere üzletét lehetlenné fogja tenni. A növekedő gabnakivitel a földmivelésnek hatalmas lendületet adott; ez az exportra volt számítva. Miután ez lehetlenné vált , a földmivelésnek ismét pangnia kellend; a legizmosabb kezeket a hadi szolgálat köve éli majd magának; a földbirtokosok kényszerítve lesznek e számfölötti embereket a gyáriparnál alkalmazni, és mivel a kormány különben is oda törekszik csak, hogy magát minden irányban a külföldtől függetlenné tegye, miképez minden hódító állam természetében fekszik, tehát az ipar,mennél inkább nyer t erjedésben, ott annál inkább fogja a tilalmat sürgetni s azt meg is nyerni. Azon határok, melyek ma talán megnyittatnak, holnap mindenesetre a békével még erősebben, mint eddig, fognának elzáratni. E tekintetben nekünk egyátalában nincs mit reménylenünk. Sőt megfordítva, minél több embert seregeltet az orosz kormány össze, annál inkább kényszerítve van az eleven tőkét hasznosítni s a háborút folytatni, hogy a hadseregnek foglalkozást adjon. Br. 7. Francziaország Páris, máj. 16.Boulogne és St. Ameria a mérnökcsapatok már elmentek, hogy a tábort felüssék. — Egy új politikai röpirat itt igen nagy sensatiót gerjeszt. Alapeszméje annak elismerésén alapszik, hogy, a minden európai államoknak, még a másod - harmadranguaknak is az orosz czár elleni háborúbani részvéte változhatatlan szükségesség által hivatik föl. Még Spanyolország és Potugállia, sőt még az egyetemes olasz államok is bele vonatnak az Oroszország elleni szövetségbe. Ezen röpirat szerzője : Féír ne Adrián. *— A „Moniteur“ már a legközelebbi napokban, amint ma bizonyosnak állítják, egy diplomatiai okmányt fog közzétenni Görögországról, melynek czélja a közvéleményt előkészítni azon eseményekre , melyek Görögországban nemsokára színtérre lépendnek. Görögország megszállása többé legkisebb kétséget sem szenved, s a 11 a király trónváltozása szintén a legközelebbi eventualitások közé soroztatik. Sőt azt is tudni akarják, hogy a cs. nyomda rendkívüli tevékenysége főleg ezen tárgyra vonatkozik. Mások ismét azt állítják , hogy ez inkább szervezeti változtatásokkal van kapcsolatban, melyek a minisztériumokban fognának elővétetni, Fremy ur nagy mértékben volt meglepve elbocsáttatásának oly hirteleni elfogadásán s ezen tény még más kormány-személyeket is nem kevéssé lepett meg, miután ebből kiviláglik, hogy Persigny úr még mindig a császár kegyeiben áll. — A „Times“ párisi levelezője írja: „A ,Moniteur* tagadja, hogy a porosz kormány felvilágosításokat kért volna a stoineri tábor czélja felől. Ezzel azonban nem az van mondva , hogy a porosz követ beszélgetés közben nem ejtett volna valamit, miből könnyen kivehető lett volna, hogy a porosz kabinet vajmi örömest szeretne ezen, Poroszországot oly közel érdeklő dolog felöl némi felvilágosítást nyerni. Bármit mondjon is a „Moniteur“ e fölött, az általános vélemény mégis oda irányul, hogy bizony a szomeri tábornak van bizonyos vonatkozása a porosz politikára, sőt tán nagyobb, mint gondolnák. Annyi bizonyos, hogy az itteni porosz követ most ép azon igen kellemetlen helyzetben van, mint volt annak idejében Kisseleff úr, a jegyzékiratok, ultimátumok, jegyzőkönyvek stb.hosszadalmas váltása idejében, melyek a hadüzenetet megelőzték. Kisseleff úr, bizodalmas beszélgetés közben gyakran elmondotta volna, miszerint neki ép oly kellemetlen, mint bárkinek, hogy a dolgok ennyire jutottak, s ha a hírek nem túlzók, Hatzfeldt úr annyira ellene van annak, hogy kormánya Anglia és Franciaországgal szakítson, amint csak valaki lehet. Páris, május 17. — Jelen pillanatban a franczia diplomatia Svéd- és Spanyolországban, sőt Amerikában is rendkívüli tevékenységet fejt ki, hogy hosszabb háború esetére kedvezőbb eredményekhez juthasson. A Páris és Madrid közti feltűnőleg élénk sürgönyváltás, mint mondják, már is egy szövetségi szerződés első pontjaihoz vezetett volna, mely meghatározná azon eseteket, melyekben Spanyolország királynéja szárazi és tengeri haderejének egy részét szabad rendelkezésre átengedendi. — Sz. Pétervárról érkezett levelek bizonyosnak mondják, miszerint a czár saját személyében menend a dunai csatatérre. Az elutazás június közepén fogna történni. Azon utasítások, melyeket Bourréeur Stambulba vitt magával, s melyek egyértelműeknek tartatnak Görögország trónváltozásával, a legutóbbi miniszteri ülésekben élénk vitatkozásra szolgáltattak alkalmat a császár tanácsosai közt. A császár interventiója Persigny úr javára döntötte el a dolgot és így a határozott rendszabályok mellett. Ezen eseménynyel egy bekövetkezendő miniszteri változást akarnak kapcsolatba hozni, mi azonban, biztosíthatom önt, minden alap nélküli. Nagybritannia, London, május 17. A „Times“ a 95,000 újoncznak Ausztriábani állítása rendszabályát annak tekinti bizonyságául , hogy a bécsi kabinet napról napra jobban meggyőződik arról , miszerint az alkudozások ideje rövid időn véget ért. Ha áll az, hogy Bécsből Sz. Pétervárra diplomatikus közlemény lön intézve, akkor ez kétségkívül a Dunafejedelemségekbőli kivonulást követelő ultimátum volt. A „Chronicle“ e pontról hallgat. A „Daily News“ és az „Advertiser“ az ausztriai ultimátumra nézve az „Indépendance Reige“ ismeretes magyarázatával tartanak. A „Times“ párisi levelezője írja: Napoleon császár egy kihallgatás alkalmával, melyben nemrég egy külföldi diplomatica ügynök részesült, az amerikai állítólagos terjeszkedési tervek iránt hű szerint igen nyíltan és erélyesen nyilatkozott. Spanyolország, úgymond, ne féltse Cubát. Francziaország nyugaton ugyanazon politikát követendi, melyet keleten követ. A keleti kérdés megoldása után a nagyhatalmak figyelme majd nyugatra fog fordulni. Nem sokára már a délamerikai államok is védelemre fognak szorulni, mert egy köztársaság terjeszkedési vágya is ép oly veszélyes a világbékére nézve, mint az egyes hódítók lelkiismeretlen dicsvágya. Felsőházi ülés, május 16 án: Lord Brougham a ház figyelmét a megyei bíróságoknál tárgyalt perek roppant költségeire vonja. 1852 és 1853-ban e perköltségek összege középszámitással 261,000 ft sterlingre rúgott s a kereset alá vont összegeknek 172 százalékát, az odaitélteknek pedig 30 százalékát tette. A felsőbb törvényszékeknél a perköltségek évenkint csak 50,000 fontra mentek. A nemes és jogtudós lord azon elvből indulva ki, hogy e költségeket a közönség vagy is az állam viselje s nem a perlekedő felek — a jelen rendszert kárhoztató határozványt hoz inditványba. A lord kanczellár, habár sok részben osztja az inditványt tevő véleményét, a mostani eljárás megváltoztatását e pillanatban korszerűtlennek tartja, mire az indítvány szavazás nélkül elvettetik. Az alsóházban M. Gibson azt kívánja határozatként kimondatni, hogy a hírlap-bélyeget és az időszaki sajtót illető törvények részul vannak meghatározva, pártos részrehajlással alkalmaztatnak, s parlamenti újabb tárgyalást igényelnek. A törvény betűértelme szerint a bélyegtelen lap közölhet napi eseményekről megjegyzéseket, de a tényeket magukat nem szabad elősorolnia. Például, ha egy ily lap Dundas admirál a fölötti sajnálkozását, hogy Odessát bombázni kénytelen, tenné közzé : büntetés alá esnék, mert engedelem nélkül közlött egy tényt; ha ellenben általánosan támadná meg az admirált kötelességei elhanyagolásáért, semmi baja sem volna. Ez maga a megtestesült követkeetlenség , mert ha a bírálatokat szabad adni, miért nem a tényeket is, melyeknek közlése az álnézeteket vagy elméleteket helyreigazítaná . A gyakorlatban ez legnagyobb ellenmondásokat idéz elő, így nemrégen ama felfedezésre jöttek,hogy zenetudósítások bélyegtörvény alá tartoznak, s egy zenelap pörrel jön fenyegetve, habár a jövedelmi hivatal ügyvéde Wakefieldben egy lapnak a drámai s egyéb ily tudósítások közölhetését bélyegmentesen engedte meg. E szerint a befolyásos londoni kiadó más törvény alá esik mint a vidéki kiadó. — Ép oly ellenmondást foglal magában azon eljárás, melylyel a pénzbiztosítékra vonatkozó törvény alkalmaztatik, mert épen ama folyóiratokra nézve nem történt változás, melyek ellen a törvény sajátképen hozatott, míg mások ellenben terhelve lőnek. Gondolja meg a kormány, hogy egyedül háború politikája által nem tarthatja fen magát s a jövő parlamenti választásoknál épen nem lenne ártalmára, ha kimutathatná, hogy a jó és olcsó sajtó utalmazása által a népnevelés ügyéért is tett valamit. — Kinnard pártolja az indítványt. A fő államügyész megengedi, hogy az érintett törvények átvizsgálandók, de azért Gibson előadását nem kell szőrés szóra venni. A törvény önkénytes alkalmazásáról szó sem lehet. A bélyegtelen lapok, míg csupán egyes tárgyra szorítkoztak, habár tényeket közöltek is, elvileg s eleinte elnéző bánásmódban részesültek , de később számuk annyira növekedett s a bélyegfizetőknek panaszai oly gyakoriak lettek, hogy a kormány a törvényt szorosan venni sön kénytelen. Szóló a törvényt jól meghatározottnak lenni állítja; egyébiránt azt figyelmébe venni ígéri, habár most azt elhalasztandónak tartja. — Ez azt az indítványt pártolja, mert ha már az odium theologicum a nemzeti iskolai rendszert felvirágozni nem engedi, legalább a népet nem kell megfosztani a jogtól, hogy önmagát a sajtó által nevelhesse. — Hume az államfőügyésznek erősen kifejezett hátramenési hajlamot vet szemére. Shelley ellenben az államfőügyész nyilatkozatában ígéretet lát, mely bizalmat érdemel. — Crossley mit sem akar nevelési törvényről hallani, majd neveli a nép önmagát, csak a kormány hárítsa el a középkorból fenmaradott akadályokat. Szóló azt indítványozza, hogy minden lapbélyeg töröltessék el s a hiány a bankári utalványokra vetendő penny-bélyeggel fedeztessék. — Bright óvja a házat, ne engedje magát a kormány sima szavai által elaltatni, az indítványozónak pedig nem tanácsolja, hogy indítványát viszszavonja. A kormány a bélyeget nem pénzügyi, hanem politikai tekintetből pártolja; eltörlése az államjövedelemben nem fogna nagy csorbát ejteni, hanem olcsó hírlapirodalmat idézne elő s politikai közlönyök alapítását nemcsak gazdag tőkepénzeseknek tenné lehetővé. Szóló egy amerikai s egy londoni lapot terjeszt a ház elibe, s figyelmeztet, mily keveset fizet az amerikai az óriási lapért, s mily sokat az angol a csekélységért. — Aztán a rendszer rosz oldalát fejtegeti, miután a munkás — drága lapot nem járathatván — sörházban kénytelen azt olvasni. — Lord Palmerston az indítvány lényegével egyetért, de nem az indokolással, s azt oda kívánja módosíttatni , hogy a törvénynek parlamenti átvizsgálásra van szüksége. Brighttal annyiban megegyez, miszerint igen kívánatos, hogy a nép az okulhatás mennél több forrásához jusson. Gibson semmi módosítást nem akar elfogadni, mely őt arra kötelezné, hogy a bélyegtörvény átvizsgálásával megelégedjék, mert ő ezt egészen eltöröltetni kívánja, s miután kijelenté, hogy indítványával a jövedelmi hivatal személyzetét vádolni nem akarta, az indítvány a pártolók örömriadása közt elfogadtatik. Lord Palmerston a korona militia-üzenetére válaszfeliratot indítványoz, s ez vita nélkül keresztül megy. Ezután a ház a hajóhad felszerelése és tengerészi zsoldok ügyében bizottsági üléssé alakul. London, május 18. A két fő angol lap, a .Times* és a félhivatalos „Chronicle“ különböző nézeteket fejeznek ki a keleti ügynek további folyamáról. A .Times* nem tartja lehetlennek, hogy az orosz-török háború orosz-ausztriai háborúvá változzék, miután — véleménye szerint — Miklós czár leginkább Ausztria eddigi magatartásának tulajdonítja törökországi hadjárata sikeretlenségét. A Szerbia határain s a Száva-vonalon foglalt állás Kalafat erősítésére szolgált s az oroszoknak Kis-Oláhországbóli kivonulását idézte elő. Az oroszok most a Sereth-vonalon Moldvában foglaltak állást, mely azon előnynyel bír, hogy az ott fekvő sereg északnak Gallicziába s délnek Oláhországba nyomulhat előre, s mindkét esetben az ausztriai birodalom legszélsőbb keleti határszéleit megkerülheti. A „Times“ e helyzet szempontjából véli az Ausztriában legújabban történőket megfejthetni. A „Chronicle“ kevésbé bizalmas s hajlandó inkább némi gyanúsítgatásra, mintha Ausztria az adandó segélyért igen is magas árt akarna szabni; bízik azonban, hogy az egyesült seregek előrenyomulása Ausztriát is a győzelembeni részvétre fogja ingerelni. Azonban e két lapnak nemcsak vezérczikkei, hanem párisi levelezései is elütnek egymástól. A „Time3,“ levelezője szerint a bécsi kabinet biztosításai a legkielégitőbbek s van ok reméltem, hogy Anglia és Francziaország nem sokára e jelszóval: „Vive l’ Autriche !“ fogják egymást üdvözölni. Báró Hübner nyilatkozatai a legbiztosabb reményekre jogosítanak. Egy jól értesült egyén állítása szerint, kevesebb mint két hét alatt az Ausztria és Oroszország közötti szakadás nyilvánvaló leend. Poroszország javulása szinte Ausztria befolyásának köszönhető stb. stb. A „Chronicle“ levelezője ellenben Hübner úr utasításait olyszerűeknek mondja, amelyekből ítélve nem várható, hogy Ausztria e pillanatban Oroszország ellen fellépjen mindaddig, míg a szövetséges hatalmak seregei az ütközetre készen nem fognak állani. Ausztria addig semlegességét megtartani kívánja. Egy pontban mégis megegyez a két lap , s ez az, hogy Oroszország állását mindkettő kétségbeesettnek vázolja. Az oroszok Dobrudsában legyekként hullanak,a cserkeszek déli Oroszországot,a svédek Finlandot fenyegetik, a czár azt sem tudja mihez fogjon; a pénz és jó tanács egyiránt hiányzik, ései álmatlanok s még könnyen bele is halhat. Törökországnak nincs mitől tartani , a késedelem reá nézve nem veszélyes. Ez hivatalos válasz gyanánt veendő az ellenzéki lapok zúgására a szövetségesek állítólagos tétlensége fölött.E fogás nem új. Az angol lapok Oroszországnak már több ízben költék veszett hitét, jelesül a sinopei nap előtt s akkor, mielőtt az oroszok a Dunán átkeltek. London, máj. 17.— A „Times”1 lelki szemeivel Ausztriát már Oroszországgal a háborúban látja, s ép azért az orosz ezredeket már az ausztriai határok felé (természetesen a papíron) marsoltatja. „Egy orosz divisiónak“ úgymond a „Times“ Brünn felé mentiben (aha ez egy kicsi hamar menne) Auszterlitzen kellene keresztül menni, s mi legkevésbbé sem kétkedünk, hogy az ausztriai hadsereg, mely ezen hadműködési vonal és Olmütz erősség védelmére hirtelen összevonatnék, szükség esetében ismételhetné azon leczkét, melyet Oroszország ugyanazon téren 1805-ben kapott,‘s Ha igaz, hogy a bécsi kabinet új diplomatiai közleményeket intézett Oroszorzághoz, ezek nem volnának egyéb, mint világos ultimátum, mely az orosz kabinettől a Dunafejedelemségek kiürítését követelné. A „Chronicle“ hallgat e dolog felől. A „Morning Chronicle“ bécsi levelezője egy hírről beszél, mely Bécs „meglehetősen jól értesült“ köreiben kering, hogy az ausztriai kormány, a berlini ki nem elégítő tudósítások következtében komolyan gondol arra, hogy az angol-franczia szerződés tagja legyen. Mondják, hogy Ferdinand Miksa cs. kir. Főherczeg, Londonban missiója mellett, mely csupán viszontlátogatást képvisel, azon megbízást is viendi magával. Ausztriának a nyugati hatalmak vég,a daczszövetségéhezi csatlakozása iránti szerfölött kényes alkudozásokat megnyissa. Egyre érkeznek vissza nagy számmal angolok, kik eddig az orosz kormány szolgálatában állottak, hogy saját hazájuk ellen szolgálni ne legyenek kénytelenek. Többi közt egy bizonyos J. Johnston is hazatért szülővárosába Falkirk-be, ki 20 évig volt főmérnökkari tiszt az admiralitási munkálatoknál a Kolpindnia Néva mellett é s ki sok szép hadihajót épített és szervezett fel Oroszország számára. A császár előtt e férfiú tehetségei nagy becsben állhatnak, mert a kronstadti Ingénieur en def állomással kínálta őt meg oly feltétel alatt, hogy orosz alattvaló legyen, sőt később e feltétel nélkül is. Johnston visszautasíta az ajánlatot s végre sikerült neki nagy ügygyel bajjal Oroszországból kiillanhatni. J. Richmond a „Daily News“ egykori tudósítójának levelezései, kinek az ausztriai rendőrséggel volt tréfás kalandjairól az „E. C.“ annak idejében említést tőn, a washingtoni senatus elibe terjesztettek. A senátus szintúgy, mint az amerikai ügyvivő Bécsben, ezen iratokból meggyőződtek, hogy a jó urnak nincs egészen rendén első emelete, s ennek tulajdoníthatja magyarországi útjában tapasztalt kellemetlenségeit. Törökország- Sambu 1, máj. H. St. Arnaud tábornagy 8-kán s Cambridge hg 9-kén ide megérkeztek. Az angol csapatok némely ezredei Skutariban hajóra szálltak, Gallipoliba menvén. Omer pasa ellen sokféle cselszövények működnek, s nem tartják teljesen valószínűtlennek, hogy legközelebb a főparancsnokságban változás történik. A török hajóhad kiindulása okán történt. Mehemet Kibrishi pasa, jelenleg tengerészeti miniszter vezette a kiindulás mozdulatait, mely igen kedvező időben ment végbe. S z e f e r pasa, ki egy cserkesz csapatot vezényel, az egyik hajón foglalt helyet. — St. Arnaud tanagy a gallipolii katonákhoz következő megszólítást intézett: „Francziák ! Mi ugyan idegen földön állunk, de azultán a mi szövetségesünk s vendégszeretettel fogad bennünket. Tudjátok, mit tesz keleten a vendégszeretet? • „A vendég a gazda jogaiba lép. Csak nem kell visszaélnetek a vendégszeretettel, s hazátok kényelmeit fájlalhátok. Mi ide érkeztünk, hogy szövetségeseinket otalmazzuk a czár rabló megtámadásai ellen. Feladatunk nagy, s ha Isteni segélyével szerencsésen megoldjuk, úgy hasonlóan