Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-23 / 1261. szám

1854- ötödik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidékre postánkü­ldve : Pesten házhozhordva. Évnegyedre 5 fr. — kr. p. , Félévre . 8 „ — „ „ Félévre 10 ^ ,, ^ A havi előfizetés , mint a szémenkinti eladás is megszűnt. Évnegyedre 4 „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr . A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek­ tárgyaié pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: mri­nteza 8-ik szám/ Szerkesztési Iroda: Drt­nícza 8. n. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgő kraj­­czárjával számíttatik. A be- Igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár- jával számíttatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Kedd, május 23-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás a v rsxs si&g&e ) mn in s­ sept­emberi négy hón­apo­s folyamára. Vidékre postán küldve 6 írt. 50 kr. b Budapesten házhoz hordással­­9 írt. SSOkr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, úriutcza 8. sz. i-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­utcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó-hivatala. V­értesaljáról, máj 15. A társadalom bölcseletének egyik alapelve az, hogy mindenkinek élete munka által közvetítessék. — Így felel meg az ember rendeltetésének, s igy menekszik meg az álladalom az elszegényüléstől. — A munka iparrá fejtik ; ez jólétet, s a jólét megnyugvást és bol­dogságot szül. Azonban itt az eredmény, nem csupán az anyagi, hanem az erkölcsi jóban is felmutatható. Az ember es lévén a munka által foglalva, nem lel arra időt, hogy nemtelen tervek és aljas törekvésekkel húzza ki a napot. Ész, erő és szenvedély, mind egy pontra vannak szögezve, s a munkás ember agyában még a gondolat is tisztább irányt vesz, mint azéban, ki már számos éveken át iskolázott , de a henyeségben találja legfőbb élvezetét. A munka erőt ad, míg a dologtalanság megrontja az erkölcsöt is. Az ember végzetszerűleg nem csupán arra van hivatva, hogy más verítéke , más gondja után tartsa fen magát, hanem hogy maga is eszköz legyen a czél kivitelénél. Ez pol­gári és erkölcsi kötelesség is. A józan észszel szintúgy megegyez, mint a becsületességgel. Dolgozni nem szé­gyen, ellenben lopni gyalázat. — A henye, munkátlan élet, szóval a másra támaszkodás, magában rejti a meg­romlás elemeit. . . Itt végződik be a csendes élet, a családi boldogság, s a házi nyugodalom.Családok vesz­­­nek, családok porlanak el egymásután. . . A lélek el­törpül, az erő kialszik, szóval : az ideg minden organis­­musai megtagadják a természetes szolgálatot, é­s el­­fajzik a nép, mint egy szétvert beduin család. Nem érez többé boldogságot, míg a keserű italt czinkotai iczével mérik neki, így bünteti meg Isten a könnyelműeket. Azonban itt, míg egy részről a dologtalan osztályt vá­doljuk, vagy­is inkább szóba hozzuk,­­ nem lehet el­hallgatnunk azon bűnös hanyagságot is, mit imitt amott a közönség részéről tapasztalunk. Elője egy monstrum, megáll ajtónk előtt, arczán zsú­foltak vannak belepett porral; haja szétkuszált mo­dorú; kalapja keresztül úszott már egy zsivány banda fején, testét ronda ringy rongy fedi el, lábait áti­gazítja a lócsláb alakjára, nagyokat sóhajt, s oly áhí­­tatos képet vág felénk, mint a Néró korabeli nép a szi­ves, nagylelkű­ barátja, ki menhelyet adott neki. A jámbor közönség nem igen figyel azután, nem sejti, hogy a hórihorgas paróka alatt egészséges test mozog, — átnyújtja neki az alamizsnát, s jót tesz vele Isten ne­vében. A sótét mindenesetre erényeink legnemesbike, — meg kell azonban gondolni, hogy a lélek e nemes tu­lajdonából, nem érdemes minden sehonnait részesíteni. Szükség, hogy az ember, még a sótétnél is körültekintő legyen, mert megeshetik azon szerencsétlenség , hogy figyelmetlensége által , egy nemét a bűnnek követi el. A szerfeletti alamizsnálkodás, nagy rugó arra, hogy az ember dologtalanná váljék , s a dologtalan végre — koldussá. ’Ezt pedig­­kerülni az államnak szoros érdekében áll. Nem kell simogatni túlzottan senkit is, — könyö­rülni mindenesetre az ügyefogyottan , de illő komoly­sággal bánni egyszersmind azzal él, a ki munkára képes, s még is koldulással tölti napjait. — Az ily el­járás aztán hiszem lehangolná egy kissé a sok naplopó ösztönét. Nem bukkannánk után útfélen bénává orga­nizált egészséges idegű koldusokra, hanem keresné ke­nyerét mindenki munkája és verítéke után. Ezt hozza magával helyzetünk, ezt hozza magával az osztó igaz­ság is. Nincs roszabb valami a sociális életben, mint a bű­nöst elnézésünk, vagy figyelmetlenségünk által felbá­torítani. Az ily emberek aztán a legbotrányosabb tet­tet követik el. Ha kifogytak önmagukból, ha nem tud­nak saját alakukkal elég szánalmat teremteni, egy bor­zasztó cselhez folyamodnak, s e borzasztó csel a­­ gyermekrablás. Ez, úgy hiszem, ismeretes bűnténye már a kolduló osztálynak. Leginkább megtörténik ez falvakon, búcsú és vásár alkalmával. Nemrég vidékünkön is ez az eset adta elő magát. Ácsán búcsú volt, a gyermeknép hemzsegett a siflis sátrak között; az emberek mindenféle faja ösz­­szeji­tt — senki sem gondolt szomorúságra , — ílig estve egy jó módú családnak egyetlen egy gyermeke sehol sem volt fellelhető. — A megdöbbent szülők lélekszakadva kutattak fel mindent , — jobbra , balra futárok küldettek — minden szomszéd, min­den határ felzaklattatott, — mig végre a kis gyer­meket egy koldusnál k­e­r­e­b­e­n utolérték. — Min­denesetre czél volt, nem sokára a kisdednek ösz­­szetörni minden ízeit; a gazember nyomorékká tette volna őt, — s búcsú és vásárokon ez ártatlan szen­vedővel kiabáltatott volna alamizsnáért.*) A kérges keb­lű heres azonban hurokra került , s előre feltesszük, hogy az illető törvényszéki urak a bűnös irányában a legnagyobb szigorral fognak eljárni. — Egyszersmind pedig figyelmeztetnünk kell a községeket is, hogy miután a koldulás ügye szabályoztatott, — szigorúan őrködje­nek a felett, hogy kik lépik át a határt zarándok ruhá­ban , s hogy kik azok valódilag , kik megérdemlik a közönség könyörületét. Ne pazaroljuk feltétlenül mindenkire nagylelkűsé­günket. — Vannak nekünk igazi árváink, — özve­gyeink, — vannak nemes keblű, sújtott családok, me­lyek inkább lehetnek méltó tárgyai keblünk jóindulati­nak. Forduljunk inkább azok felé szivünkkel, nyuj­­tsunk inkább azoknak segélyt, — tegyünk inkább azok­kal jót, hogy elviselhető legyen rájuk nézve az élet. **) 1. 1. P­á­r­­ 8 . máj. 17. o" Előestéjén vagyunk egy második coup d’état­­ink. — Régi hir igaz, de ez valósulásából mit sem vonand le. — Nem azon coup d' état lesz ez, mely Persigny kedves tűzjátékát fogja bámultatni, ha­nem csak belső második decemberbeli, de melyre sem a törvényhozás tagjait nem kellene Mazasba kisérni, sem a hadsereget a boulevardon felállítani. Amához puska­por és börtön kellett, ehez csak ténta. A követ urak, a mily békésen jöttek, oly békésen el fognak menni, meg­elégedvén, ha a császár a coup­ d'état-nak végrehajtását önmagukra bízza. De miért e coup d'état ? Kérdik né­melyek kíváncsian, úgy is a kormány azt teszi mit akar, és a törvényhozás csak a felelet terhét hordja oly intéz­kedésekért, melyekre az „igen“ csak utólagosan kíván­tatik. Nem is a törvényhozó testnek van a végcsapás szánva, hanem a mi vele jár — a nyilvánosságnak és sajtónak. — A kormánynak utóbbi rendelete a 140.000 újoncz kiállítását illetőleg a franczia népnek minden katonai hajlama daczára a népben igen rosz hatást tett. A budget kérdések az ország jelen financz-állapotában továbbá nem olyanok, hogy a kormány azoknak meg­vitatását eltűrhetné. Katonaállítás és pénz Francziaor­­szágban most oly dolgok, melyeket a kormány előterem­teni, de róla, ha lehetséges, szót tenni nem kíván. A kor­mány csak Poroszország viseletét várja be, mihelyt en­nek csatlakozása a muszkához kétséget többé fen nem hagyand, a coup d’état-beli rendelet alá csak a dátu­mot kellene írni. Nem maradna fen­tsak két újság, a „Moniteur“ és még valamely félhivatalos lap. Az újon­­czozás a legnagyobb gyorsasággal és erélylyel vitetnék a nélkül, hogy ez bármily megvitatásnak tárgya lehetne. Pénzt az újabb coup d'état a kórházaktól elveendő és árverésre bocsátandó jószágokból teremtend. Veit er­ről már Fülöp Lajos alatt szó, de a kormány e javakhoz nyúlni nem mert. A kórházi javak értéke 800 millió francra becsültetnek s igy pénzhiány miatt nem volna fenakadás, hogy ha a vételár a belső értékig felvezet­nék, de épen ebben lehet kételkedni, nem mintha Fran­­cziaországban nem volna elég pénz, hanem mivel a ve­vők attól fognak tartani, hogy egy jövendő kormány ily eladást érvénytelennek bélyegez. A hírlapok iránt a minisztérium nincsen egészen a császár véleményén, de mint hírlik, már csak leginkább a lapok kártalanítása van kérdésben. A hírlapokat csupán iparvállalatnak te­kintenék, úgy hogy a sajtó elve maga csak mellékes dolog gyanánt vétetvén a kárpótlás maximumát kön­nyen meg lehessen állapítni. ***) A belügyi minisztériumban megkegyelmezési rende­let tervéről beszélnek. A belügyminiszter a császárnak a közamnestiát e válságos időben igen szivére kötötte volna. Nagy háború jeles tábornokokat kivon , s ezek számkivetésben vannak. Állítják, hogy Changarnier tá­bornokon kívül a többi mind visszahivatnék s szolgá­lattal kináltatnék meg. A belügyi minisztérium egészen átalakítandó ; úgy látszik, Persigny nem akar semmit Frémy organisatiójából megtartani. A rendőrigazgató­ság el lesz nyomva s egy sajtó­s könyvkereskedési igaz­gató behozva. Mindenben az első császárszág vétetik mintául. Collet-Meggrat lesz, mint hiszik, az álladalmi titkár. Namik pasának nem sikerült ugyan a török kölcsönt kieszközölni, de igen az udvar kegyét megnyerni. Vely pasa visszahivatását kérte s helye Namik pasa által foglaltatik el. Legyen követségében szerencsésebb, mint kölcsönszerzési megbízatásában ! Egyébiránt tud­va van, hogy a kölcsön miért nem sikerült. A franczia­­angol szövetségnek két lényeges pontja Törökország integritása és minden foglalásról­ lemondás vagyis kár­­hoztatása a hódítási politikának. De épen ez az, a­mi­ben a világ, kivált a pénzvilág, csak akkor hiszen, vagy inkább csak hinni látszik, mikor papírértékeinek folya­mát fel kívánja rugtatni. A bankárok a garantírozott integritást csekélyebb dolognak vették, mint egy pár millióérti készséget, szóval az integritást igen homo­kos fizetési alapnak nézték. Most a közhír a másik pontot sem veszi oly szigorún. Nem vagyunk még ugyan az osztálynál, de nagyon a foglalatoknál, valószínűen most is mint minden időben az osztály a végoperatióhoz tartozik.Hogy Európa az új földfelosztást legalább elvben megszokja, még eddig csak Görögország átalakítása ho­z­ E bünesetetet vidéki újdonságaink közt már részle­tesen előadtuk. S­z­e­r­k. **) Azon undorító fekélyt, melyet hazánkban a k­o­l­du­s­­ü­g­y képez , egyedül korszerű községrend­szer gyógyíthatja meg. S­z­e­r­k. ***) Úgy látszik érdemes levelezőnk, kivel ezentúl a tisz­telt olvasó gyakrabban fog e hasábokon találkozni, La­jos Napóleon szándékait kissé sötéten festi. S­z­e­r­ke­zatik szóba, a törököt még nem bántjuk, de Görögország elfog­lalására 15,000 ember szállíttatott hajókra. Ennyivel kevesbül tehát az orosz ellen indítandott hadsereg, mit új szövetségek által hisznek fedezhetőnek. A szövetsé­ges kormányok most a világ minden szegleteiben orosz elleni szövetségest keresnek. Madridban, Lisabonban, Turinban úgy hírlik, czéljukat elérik, Spanyolország, Portugal és Piemont 50,000 embert állítanának ki az orosz ellen. Amerikában sem maradnak veszteg, az an­gol kormány Cuba átengedése iránt a közbenjárói sze­repet kívánja felvállalni, ha Amerika is a nyugati szö­vetséget jóváhagyja. A neutrális Belgiumot is a szö­vetségbe kívánják felvenni, és már is arról van szó, hogy Leopold király második fiát a flandriai grófot a görög trónra emelendik. — A mai börzén Ausztriának hadkészületei s határvéd iránti rendeletei az orosz-elle­ni szövetségbelépés jeléül vétettek, s legjobb hatást okoztak. Csak a poroszt kell még megnyerni, mondják politikusaink a börzén s Oroszország békéért lesz kény­telen kunyorogni. A török harcrtértőli hírek nem a leg­­biztatóbbak. Gricourt gr. cs. kamarás, ki az ismeretes strassburgi expeditióban főszerepet vitt, Omer pasa tá­­borába küldetett, hogy őt a főparancsnokság átengedé­sére búja. Csupa dicséretekkel le akarják léptetni, de sem a török kormánynak nincsen szándékában idege­nekre bízni hadseregének sorsát, sem Omernek nincs kedve akár Saint-Arnaud, akár lord Raglan alatt szol­gálni.­­ A lovasságot ázsiai lovakkal ellátni nem si­kerül. Az első szállítmány 2000 darabból állott, és majdnem egészen visszavettetett. A keleti hadexpedi­­tiónak e nehézsége tehát meg nem szüntetett, de mi­után erősebben hiszik, hogy Ausztria az orosz elleni szövetségbe lép, a lovak hiányán is Ausztria által segí­teni gondolnak; a börze-politikusok már ausztriai lo­vasság által gondolják a hiányt kipótolhatni. — Ma hite van, hogy az ausztriai követ báró Hübner úgy mint Paiva spanyol követ cholera rohamot kapott volna, de már minden veszedelmen túl van. — A Siécle és az Univers közt a vasárnap megünneplése iránti vita még meg nem szűnt. A Siécle most i­s. Napóleonnak sza­vaival védi magát az Univers ellen. Somogy, máj. 9. Örömmel olvasom a ,,P. N.“ 95. sz.-ban azon hoz­zám intézett jó tanácsot, hogy „ha elkezdem megyén­ket ismertetni, közöljek olyakat, melyek való­ki“ Bi­zonyságául annak, hogy a jó tanácsot — bárkitől, jöj­jön is, nemcsak meghallgatom, de teljesítem is. Íme közlöm a következő való tényeket : Való, hogy múlt hó 24-ke, megyénk községeinek s minden vallásfelekezetü egyházainak,­­ egyetemes örömünnepe volt. Nem az üres­patkos lélekzsibbasztó zajával, hanem komoly eseményekkel teljes korsza­kunkhoz illőbb, benső lélekemelkedettséggel ültük meg e napot s bocsátottuk közös imánkat a népek atyjához ama magas fejedelmi párért, kiben a legközelebbi na­pok bizonysága szerint is, fajunk jövőjének biztos zá­logát üdvözöljük. Való, hogy megyénkben, miként legközelebbi leve­lemben is érintem — a haladás szelleme folytonos hó­dításokat tesz. Kezdjük belátni, hogy fajunk jövőjét nem külröl jövő események, nem kiváltságos kedvez­mények, hanem azon erkölcsi és szellemi belező fogja biztosítani, melynek birtokában a történelem, nemzetet megsemmisülni még nem látott. E tekintetből a vasár­napi iskola is, •— jóllehet az ezt életbeléptető akadá­lyok, melyek miatt, e lapok jelentése szerint, majd min­denütt csak papiroson él az, nál­unk sem hiányoznak,— megyénkben több helyen, magoknak a díjazatlan taní­tóknak anyagi áldozatuk mellett is föntartatik. Ugyan e tekintetből, nemcsak az egyetemes nemzeti, de különö­sen a népirodalomnak — mint azt már e lapok is méltánylólag elismerék — öntudatos pártolói va­gyunk , mert tisztán belátjuk, hogy a szellemi sze­génység méhében rejlő anyagi pauperise­us megsemmi­sítő részeitől ebben,­­ ha ez az egészség és erkölcsi erő bélyegét hordja magán, hathatós óvszert találunk. Való ugyan, hogy vállalkozó ügybarátok, de még inkább közlekedési eszközök hiánya miatt, megyénk minden pontjára, s ép oda, hol legkevesebb élet jelent­kezik, nem halhat el kellő mértékben e panchrestum medicamentum, mert, hogy többet ne említsek, a falusi Esték II. f.-ét csak most kaptuk meg, III. f.-ről pedig még csak a lapok útján tudunk valamit. Uraim! amott Pesten, ha akarják önök a czélt, ne ignorálják az esz­közöket sem­ szemeljenek ki önök hazaszerte mennél több, de ismert erélyű s mindenekfölött lélekismeretes ügybarátokat, kik nem fogják kötelességöket bevégzett­­nek tekinteni, ha beszedhetik az előfizetési összegeket, hanem gondoskodandnak arról is, hogy az érték já­randó példányok az újdonság zamatával jussanak a megrendelők kezei közé, mert az eddigi tapasztalat szerint úgy látszik, hogy az előfizető­ivet mindenkire bízni, annyi, mint senkire sem bízni.­­ Higyék el önök, a számtalan visszaélések miatt, csaknem szemte­lenségnek tekintik már az előfizetők gyűjtését. Azonban majd tán ezen is segitend­ a vasút, mely Pestet nem­sokára Pécsre hozandja; segitend az innét Kaposvár, úgy­szintén Szigetvár s Kanizsaidé vezető s alapjából újra készülő kövezet, mely a jelentékeny részben korcs­mákba szivárgó munkaerő daczára is, élénken halad előre, s Szigetvárig még e nyár folytán fölépülend. Az utaknál, a kereskedelem ezen lényeges orgánu­mainál lévén, nem hallgathatom el azon valósággal létező visszaélést, mely nálunk a cserekereskedés által űzetik. Ki szemtanúja volt, miként mi, annak, midőn né­hány garasnyi edény, gyümölcs s egyébért 4 — 5 annyi értékű gabonát adott a bárgyú pórnő, a faluját megkereső városinak vagy idegen megyebelinek; az, különösen j­elen szűk, a jövőben pedig szintén aggasztó körülményeink közt, lehetetlen, hogy figyelmeztetni ne kívánja az illető hatóságokat, a kereskedelem ezen ágának lemetszésére. E tekintetben , megyénk fővárosa, — hol naponkint, közpiaczon űzik ime­­kereskedést,­­ jó példával me­hetne elő. Bevégzett tény, — tehát való, hogy a jegyzői hi­vatal a népiskola tanítóitól, el van különítve. Helysége­ink közt kevés az, melyik csak 1000 lélekkel is bírna, s igy 6 —10 helységnek van egy jegyzője. — Miután a jegyzői hivatal a bíróival, mintegy községi első fóru­mul van kijelölve, a jegyzői hivatal teendői már csak ennélfogva is számosak: a központtól távolabb eső helységek lakosaira nézve pedig, ezen elkülönzés , na­gyon is terhelő. E bajon segítendők, a kerületükbe eső falusi iskolatanítókat szándékoznak a kinevezett jegy­zők, mintegy segédeiküt fölhasználni , s miután ezt akadályozó rendelet még nem létezik, hajlandók vagyunk hinni,hogy ajánlatuk,szűken díjazott néptanítóinktól sok­helyen elfogadtatik. Ha ez létesül, vájjon mit nyertünk a két hivatal névleges elkülönítésével? Vájjon többet-e, mint hogy a közigazgatási, francziának egy kiadási ro­vatával többje leend? a népnevelés pedig egy jó időre ismét elfojtva marad! Őszinte bizodalommal figyelmez­tetjük tehát a közigazgatási valamint az illető egyházi hatóságokat is, hogy a népiskola-tanítóknak, ily állá­sukkal össze nem egyeztethető hivatalt elvállalniuk meg ne engedtessék. T. szerkesztő úr ! mindezen v­a­l­ó t­é­nyeket közöljük azért, hogy levelez­ői kötelességünknek eleget téve, a bennünket valótlan tudósítások közlésével vádoló Me­­zey Pál lelkész urat is meggyőzhessük arról, hogy e becses lapok ismert belátású szerkesztőségének van annyi tapintata, hogy rendes levelezőkül csak oly egyéneket fogadjon el, kikben minden oldalú biztosí­tékot talál. Azonban, mivel itt mind oly való,tényeket soroltunk elő, melyek a t. lelkész ur figyelmét — mint p. a vasárnapi iskola — kikerülhetők, s igy újólag deuterocanonicusoknak tartathatnak , köztünk még t. sz. ur engedelmével oly való tényeket is, melyeknek v­a­l­ó­d­i­s­á­gukat már a t. 1. ur sem leend képes bár­mily logikával is megczáfolni. Állítom, hogy a b. t. helv. hitv. egyházmegyei hiva­tal által, a tavai és ez idén beszedett 9992 vtírt hollé­téről, miként s hovaforditásáról legkevesbet sem lát jónak tudomásra juttatni az egyho­i kormányzó, és ezen állításomat hamisnak nyilvánító M­­ur , holott, ha közleményem keltét megtekintő vola, átlátható, hogy az ő általa közleményem megc­áfolására idézett pénztári számadás jóval későbbi, mint levelem felküldve volt. De kérdem újra: váljon a két év óta begyűjtött jelen­tékeny összeg hova fordításáról, történt e máig is je­lentés! Való, hogy egy betű sem! Az idézett szá­madás nem volt egyéb, mint a bevétel kimutatása. Állítom továbbá, hogy a pápai főiskola részére az egyhm. kormánya megkötötte a buzgalmat. Akkor csak mint valót állitom, ime most be is bizonyítom. Jóllehet a jákói 1852-ki tanácskozmányban a pápai és csurgói tanodák fölsegélésére a 41,387 lélekből álló b. somogyi egyházmegyéből a fejenkinti 4 pkr. azaz 2759 G/s frt meg jön ajánlva, s kevés híján be is szedve, mégis ké­sőbb egy, ennél csekélyebb összeget biztosító tervezet len elfogadva, s már a második évben az egyházak illetéke e szerint jön kiszabva. Midőn bekövetkezett az idő, hogy a pápai tanoda részére kötelezvények gyüt­­tessenek, azon körben, hol az esperes I. M. P. lelkész úrral, az egyházi látogatást tévő, az egyházakra espe­­resileg — s a jákói tanácskozmány határzata ellen — kiszabott illetéknek 2/3-da Csurgó részére fölvétetett, 1/3-a pedig ott hagyatott, azon kijelentéssel, hogy az a főiskolának elég leend. Midőn tehát a kötelezvényt sze­dő közlelkészek , utánok kiindulának, nagyon termé­szetes, hogy az egyházaktól többről nem nyerhetének kötelezvényt, mint az esperes ált­­ otthagyott s a főis­kola számára a buzgalmat megkötőleg elégnek nyilvání­tott */3-ról, melynek aztán az jön következménye, hogy az egyházak egyebütt 13, csak egy harmadról adjanak kötelezvényt Pápa számára, s így összesen csak 310 pártot 500 pft helyett. És mégis képes ezen eljárás el­lenében M.­ár azt állítani, hogy a főiskola számára több segélypénzt hagytak el, mint mennyit a jákói értekezlet határozott, holott maga M. az legjobban tudhatja, hogy a főiskolának Jákóban semmi meghatározott összeg sem jelölteték ki. Hivatkozik M. még az egyházmegyei k. körleveleire is, melyekből — szerinte — bárki is láthatja, — hogy a főiskolát mily sokszor és mily szivrehatólag ajánlotta az egyházak pártoló figyelmébe. Mi át meg átolvasók legközelebb az idé­zett körleveleket , azonban ama buzdító szavak között ez volt a leghatályosabb: „kell Csurgóra 6 tanár, ezek­nek 2000 pft. még Pápának is kelle­n­e valami“ !!! Végre állítja M., hogy díj nélküli közhivatalnok el­járását megítélni, személyeskedés és rosz akarat. E vád ellen nincs szavam , mert hisz M.­uron s a nemzeti színház intendánsán kívül ki ki tudja azt, hogy ki a min­­dennapiság dicstelen köréből magasabb álláspontra tör fel, arra sok szem tekint. S vájjon a szem oka-e annak, ha oly gyenge oldalakat is talál, melyeken te­kintete keresztül hat ?! Mi ugyan közelebbről nem ismerjük M. P. urat, de azt mégis el merjük róla mondani, hogy c­áfolata készí­tése előtt Cicero (Pro Domo, stb.) olvasgató. Ily apológ ellen, természetes aztán, ha nincs kedvünk többé nyílt védharczot folytatni , de nehogy az olvasó­közönség érdekében tett ezen nyilatkozatom, az illetők előtt hátrálásnak tekintessék; s hogy meggyőződjék M. ur, miszerint állításaim valódiságáért a felelősséget is kész leszek magamra vállalni : feljogosítom J. sz. urat, ha szükséges lenne M­­ur előtt, nevemet is kije­lenthetni. 1. 1. AUSZTRIAI BIRODALOM, B­é­c­s, május 16. Ámbár Montenegrót és Szerbiát mostanig az ausztriai csapatok még nem szállották meg. 118—1261

Next