Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-23 / 1261. szám
1854- ötödik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidékre postánküldve : Pesten házhozhordva. Évnegyedre 5 fr. — kr. p. , Félévre . 8 „ — „ „ Félévre 10 ^ ,, ^ A havi előfizetés , mint a szémenkinti eladás is megszűnt. Évnegyedre 4 „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr . A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek tárgyaié pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: mrinteza 8-ik szám/ Szerkesztési Iroda: Drtnícza 8. n. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajczárjával számíttatik. A be- Igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczár- jával számíttatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Kedd, május 23-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás a v rsxs si&g&e ) mn in s septemberi négy hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 írt. 50 kr. b Budapesten házhoz hordással9 írt. SSOkr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, úriutcza 8. sz. i-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó-hivatala. Vértesaljáról, máj 15. A társadalom bölcseletének egyik alapelve az, hogy mindenkinek élete munka által közvetítessék. — Így felel meg az ember rendeltetésének, s igy menekszik meg az álladalom az elszegényüléstől. — A munka iparrá fejtik ; ez jólétet, s a jólét megnyugvást és boldogságot szül. Azonban itt az eredmény, nem csupán az anyagi, hanem az erkölcsi jóban is felmutatható. Az ember es lévén a munka által foglalva, nem lel arra időt, hogy nemtelen tervek és aljas törekvésekkel húzza ki a napot. Ész, erő és szenvedély, mind egy pontra vannak szögezve, s a munkás ember agyában még a gondolat is tisztább irányt vesz, mint azéban, ki már számos éveken át iskolázott , de a henyeségben találja legfőbb élvezetét. A munka erőt ad, míg a dologtalanság megrontja az erkölcsöt is. Az ember végzetszerűleg nem csupán arra van hivatva, hogy más verítéke , más gondja után tartsa fen magát, hanem hogy maga is eszköz legyen a czél kivitelénél. Ez polgári és erkölcsi kötelesség is. A józan észszel szintúgy megegyez, mint a becsületességgel. Dolgozni nem szégyen, ellenben lopni gyalázat. — A henye, munkátlan élet, szóval a másra támaszkodás, magában rejti a megromlás elemeit. . . Itt végződik be a csendes élet, a családi boldogság, s a házi nyugodalom.Családok vesznek, családok porlanak el egymásután. . . A lélek eltörpül, az erő kialszik, szóval : az ideg minden organismusai megtagadják a természetes szolgálatot, és elfajzik a nép, mint egy szétvert beduin család. Nem érez többé boldogságot, míg a keserű italt czinkotai iczével mérik neki, így bünteti meg Isten a könnyelműeket. Azonban itt, míg egy részről a dologtalan osztályt vádoljuk, vagyis inkább szóba hozzuk, nem lehet elhallgatnunk azon bűnös hanyagságot is, mit imitt amott a közönség részéről tapasztalunk. Elője egy monstrum, megáll ajtónk előtt, arczán zsúfoltak vannak belepett porral; haja szétkuszált modorú; kalapja keresztül úszott már egy zsivány banda fején, testét ronda ringy rongy fedi el, lábait átigazítja a lócsláb alakjára, nagyokat sóhajt, s oly áhítatos képet vág felénk, mint a Néró korabeli nép a szives, nagylelkű barátja, ki menhelyet adott neki. A jámbor közönség nem igen figyel azután, nem sejti, hogy a hórihorgas paróka alatt egészséges test mozog, — átnyújtja neki az alamizsnát, s jót tesz vele Isten nevében. A sótét mindenesetre erényeink legnemesbike, — meg kell azonban gondolni, hogy a lélek e nemes tulajdonából, nem érdemes minden sehonnait részesíteni. Szükség, hogy az ember, még a sótétnél is körültekintő legyen, mert megeshetik azon szerencsétlenség , hogy figyelmetlensége által , egy nemét a bűnnek követi el. A szerfeletti alamizsnálkodás, nagy rugó arra, hogy az ember dologtalanná váljék , s a dologtalan végre — koldussá. ’Ezt pedigkerülni az államnak szoros érdekében áll. Nem kell simogatni túlzottan senkit is, — könyörülni mindenesetre az ügyefogyottan , de illő komolysággal bánni egyszersmind azzal él, a ki munkára képes, s még is koldulással tölti napjait. — Az ily eljárás aztán hiszem lehangolná egy kissé a sok naplopó ösztönét. Nem bukkannánk után útfélen bénává organizált egészséges idegű koldusokra, hanem keresné kenyerét mindenki munkája és verítéke után. Ezt hozza magával helyzetünk, ezt hozza magával az osztó igazság is. Nincs roszabb valami a sociális életben, mint a bűnöst elnézésünk, vagy figyelmetlenségünk által felbátorítani. Az ily emberek aztán a legbotrányosabb tettet követik el. Ha kifogytak önmagukból, ha nem tudnak saját alakukkal elég szánalmat teremteni, egy borzasztó cselhez folyamodnak, s e borzasztó csel a gyermekrablás. Ez, úgy hiszem, ismeretes bűnténye már a kolduló osztálynak. Leginkább megtörténik ez falvakon, búcsú és vásár alkalmával. Nemrég vidékünkön is ez az eset adta elő magát. Ácsán búcsú volt, a gyermeknép hemzsegett a siflis sátrak között; az emberek mindenféle faja öszszejitt — senki sem gondolt szomorúságra , — ílig estve egy jó módú családnak egyetlen egy gyermeke sehol sem volt fellelhető. — A megdöbbent szülők lélekszakadva kutattak fel mindent , — jobbra , balra futárok küldettek — minden szomszéd, minden határ felzaklattatott, — mig végre a kis gyermeket egy koldusnál kereben utolérték. — Mindenesetre czél volt, nem sokára a kisdednek öszszetörni minden ízeit; a gazember nyomorékká tette volna őt, — s búcsú és vásárokon ez ártatlan szenvedővel kiabáltatott volna alamizsnáért.*) A kérges keblű heres azonban hurokra került , s előre feltesszük, hogy az illető törvényszéki urak a bűnös irányában a legnagyobb szigorral fognak eljárni. — Egyszersmind pedig figyelmeztetnünk kell a községeket is, hogy miután a koldulás ügye szabályoztatott, — szigorúan őrködjenek a felett, hogy kik lépik át a határt zarándok ruhában , s hogy kik azok valódilag , kik megérdemlik a közönség könyörületét. Ne pazaroljuk feltétlenül mindenkire nagylelkűségünket. — Vannak nekünk igazi árváink, — özvegyeink, — vannak nemes keblű, sújtott családok, melyek inkább lehetnek méltó tárgyai keblünk jóindulatinak. Forduljunk inkább azok felé szivünkkel, nyujtsunk inkább azoknak segélyt, — tegyünk inkább azokkal jót, hogy elviselhető legyen rájuk nézve az élet. **) 1. 1. Pár 8 . máj. 17. o" Előestéjén vagyunk egy második coup d’étatink. — Régi hir igaz, de ez valósulásából mit sem vonand le. — Nem azon coup d' état lesz ez, mely Persigny kedves tűzjátékát fogja bámultatni, hanem csak belső második decemberbeli, de melyre sem a törvényhozás tagjait nem kellene Mazasba kisérni, sem a hadsereget a boulevardon felállítani. Amához puskapor és börtön kellett, ehez csak ténta. A követ urak, a mily békésen jöttek, oly békésen el fognak menni, megelégedvén, ha a császár a coup d'état-nak végrehajtását önmagukra bízza. De miért e coup d'état ? Kérdik némelyek kíváncsian, úgy is a kormány azt teszi mit akar, és a törvényhozás csak a felelet terhét hordja oly intézkedésekért, melyekre az „igen“ csak utólagosan kívántatik. Nem is a törvényhozó testnek van a végcsapás szánva, hanem a mi vele jár — a nyilvánosságnak és sajtónak. — A kormánynak utóbbi rendelete a 140.000 újoncz kiállítását illetőleg a franczia népnek minden katonai hajlama daczára a népben igen rosz hatást tett. A budget kérdések az ország jelen financz-állapotában továbbá nem olyanok, hogy a kormány azoknak megvitatását eltűrhetné. Katonaállítás és pénz Francziaországban most oly dolgok, melyeket a kormány előteremteni, de róla, ha lehetséges, szót tenni nem kíván. A kormány csak Poroszország viseletét várja be, mihelyt ennek csatlakozása a muszkához kétséget többé fen nem hagyand, a coup d’état-beli rendelet alá csak a dátumot kellene írni. Nem maradna fentsak két újság, a „Moniteur“ és még valamely félhivatalos lap. Az újonczozás a legnagyobb gyorsasággal és erélylyel vitetnék a nélkül, hogy ez bármily megvitatásnak tárgya lehetne. Pénzt az újabb coup d'état a kórházaktól elveendő és árverésre bocsátandó jószágokból teremtend. Veit erről már Fülöp Lajos alatt szó, de a kormány e javakhoz nyúlni nem mert. A kórházi javak értéke 800 millió francra becsültetnek s igy pénzhiány miatt nem volna fenakadás, hogy ha a vételár a belső értékig felvezetnék, de épen ebben lehet kételkedni, nem mintha Francziaországban nem volna elég pénz, hanem mivel a vevők attól fognak tartani, hogy egy jövendő kormány ily eladást érvénytelennek bélyegez. A hírlapok iránt a minisztérium nincsen egészen a császár véleményén, de mint hírlik, már csak leginkább a lapok kártalanítása van kérdésben. A hírlapokat csupán iparvállalatnak tekintenék, úgy hogy a sajtó elve maga csak mellékes dolog gyanánt vétetvén a kárpótlás maximumát könnyen meg lehessen állapítni. ***) A belügyi minisztériumban megkegyelmezési rendelet tervéről beszélnek. A belügyminiszter a császárnak a közamnestiát e válságos időben igen szivére kötötte volna. Nagy háború jeles tábornokokat kivon , s ezek számkivetésben vannak. Állítják, hogy Changarnier tábornokon kívül a többi mind visszahivatnék s szolgálattal kináltatnék meg. A belügyi minisztérium egészen átalakítandó ; úgy látszik, Persigny nem akar semmit Frémy organisatiójából megtartani. A rendőrigazgatóság el lesz nyomva s egy sajtós könyvkereskedési igazgató behozva. Mindenben az első császárszág vétetik mintául. Collet-Meggrat lesz, mint hiszik, az álladalmi titkár. Namik pasának nem sikerült ugyan a török kölcsönt kieszközölni, de igen az udvar kegyét megnyerni. Vely pasa visszahivatását kérte s helye Namik pasa által foglaltatik el. Legyen követségében szerencsésebb, mint kölcsönszerzési megbízatásában ! Egyébiránt tudva van, hogy a kölcsön miért nem sikerült. A francziaangol szövetségnek két lényeges pontja Törökország integritása és minden foglalásról lemondás vagyis kárhoztatása a hódítási politikának. De épen ez az, amiben a világ, kivált a pénzvilág, csak akkor hiszen, vagy inkább csak hinni látszik, mikor papírértékeinek folyamát fel kívánja rugtatni. A bankárok a garantírozott integritást csekélyebb dolognak vették, mint egy pár millióérti készséget, szóval az integritást igen homokos fizetési alapnak nézték. Most a közhír a másik pontot sem veszi oly szigorún. Nem vagyunk még ugyan az osztálynál, de nagyon a foglalatoknál, valószínűen most is mint minden időben az osztály a végoperatióhoz tartozik.Hogy Európa az új földfelosztást legalább elvben megszokja, még eddig csak Görögország átalakítása hoz E bünesetetet vidéki újdonságaink közt már részletesen előadtuk. Szerk. **) Azon undorító fekélyt, melyet hazánkban a koldusügy képez , egyedül korszerű községrendszer gyógyíthatja meg. Szerk. ***) Úgy látszik érdemes levelezőnk, kivel ezentúl a tisztelt olvasó gyakrabban fog e hasábokon találkozni, Lajos Napóleon szándékait kissé sötéten festi. Szerkezatik szóba, a törököt még nem bántjuk, de Görögország elfoglalására 15,000 ember szállíttatott hajókra. Ennyivel kevesbül tehát az orosz ellen indítandott hadsereg, mit új szövetségek által hisznek fedezhetőnek. A szövetséges kormányok most a világ minden szegleteiben orosz elleni szövetségest keresnek. Madridban, Lisabonban, Turinban úgy hírlik, czéljukat elérik, Spanyolország, Portugal és Piemont 50,000 embert állítanának ki az orosz ellen. Amerikában sem maradnak veszteg, az angol kormány Cuba átengedése iránt a közbenjárói szerepet kívánja felvállalni, ha Amerika is a nyugati szövetséget jóváhagyja. A neutrális Belgiumot is a szövetségbe kívánják felvenni, és már is arról van szó, hogy Leopold király második fiát a flandriai grófot a görög trónra emelendik. — A mai börzén Ausztriának hadkészületei s határvéd iránti rendeletei az orosz-elleni szövetségbelépés jeléül vétettek, s legjobb hatást okoztak. Csak a poroszt kell még megnyerni, mondják politikusaink a börzén s Oroszország békéért lesz kénytelen kunyorogni. A török harcrtértőli hírek nem a legbiztatóbbak. Gricourt gr. cs. kamarás, ki az ismeretes strassburgi expeditióban főszerepet vitt, Omer pasa táborába küldetett, hogy őt a főparancsnokság átengedésére búja. Csupa dicséretekkel le akarják léptetni, de sem a török kormánynak nincsen szándékában idegenekre bízni hadseregének sorsát, sem Omernek nincs kedve akár Saint-Arnaud, akár lord Raglan alatt szolgálni. A lovasságot ázsiai lovakkal ellátni nem sikerül. Az első szállítmány 2000 darabból állott, és majdnem egészen visszavettetett. A keleti hadexpeditiónak e nehézsége tehát meg nem szüntetett, de miután erősebben hiszik, hogy Ausztria az orosz elleni szövetségbe lép, a lovak hiányán is Ausztria által segíteni gondolnak; a börze-politikusok már ausztriai lovasság által gondolják a hiányt kipótolhatni. — Ma hite van, hogy az ausztriai követ báró Hübner úgy mint Paiva spanyol követ cholera rohamot kapott volna, de már minden veszedelmen túl van. — A Siécle és az Univers közt a vasárnap megünneplése iránti vita még meg nem szűnt. A Siécle most is. Napóleonnak szavaival védi magát az Univers ellen. Somogy, máj. 9. Örömmel olvasom a ,,P. N.“ 95. sz.-ban azon hozzám intézett jó tanácsot, hogy „ha elkezdem megyénket ismertetni, közöljek olyakat, melyek valóki“ Bizonyságául annak, hogy a jó tanácsot — bárkitől, jöjjön is, nemcsak meghallgatom, de teljesítem is. Íme közlöm a következő való tényeket : Való, hogy múlt hó 24-ke, megyénk községeinek s minden vallásfelekezetü egyházainak, egyetemes örömünnepe volt. Nem az ürespatkos lélekzsibbasztó zajával, hanem komoly eseményekkel teljes korszakunkhoz illőbb, benső lélekemelkedettséggel ültük meg e napot s bocsátottuk közös imánkat a népek atyjához ama magas fejedelmi párért, kiben a legközelebbi napok bizonysága szerint is, fajunk jövőjének biztos zálogát üdvözöljük. Való, hogy megyénkben, miként legközelebbi levelemben is érintem — a haladás szelleme folytonos hódításokat tesz. Kezdjük belátni, hogy fajunk jövőjét nem külröl jövő események, nem kiváltságos kedvezmények, hanem azon erkölcsi és szellemi belező fogja biztosítani, melynek birtokában a történelem, nemzetet megsemmisülni még nem látott. E tekintetből a vasárnapi iskola is, •— jóllehet az ezt életbeléptető akadályok, melyek miatt, e lapok jelentése szerint, majd mindenütt csak papiroson él az, nálunk sem hiányoznak,— megyénkben több helyen, magoknak a díjazatlan tanítóknak anyagi áldozatuk mellett is föntartatik. Ugyan e tekintetből, nemcsak az egyetemes nemzeti, de különösen a népirodalomnak — mint azt már e lapok is méltánylólag elismerék — öntudatos pártolói vagyunk , mert tisztán belátjuk, hogy a szellemi szegénység méhében rejlő anyagi pauperiseus megsemmisítő részeitől ebben, ha ez az egészség és erkölcsi erő bélyegét hordja magán, hathatós óvszert találunk. Való ugyan, hogy vállalkozó ügybarátok, de még inkább közlekedési eszközök hiánya miatt, megyénk minden pontjára, s ép oda, hol legkevesebb élet jelentkezik, nem halhat el kellő mértékben e panchrestum medicamentum, mert, hogy többet ne említsek, a falusi Esték II. f.-ét csak most kaptuk meg, III. f.-ről pedig még csak a lapok útján tudunk valamit. Uraim! amott Pesten, ha akarják önök a czélt, ne ignorálják az eszközöket sem szemeljenek ki önök hazaszerte mennél több, de ismert erélyű s mindenekfölött lélekismeretes ügybarátokat, kik nem fogják kötelességöket bevégzettnek tekinteni, ha beszedhetik az előfizetési összegeket, hanem gondoskodandnak arról is, hogy az érték járandó példányok az újdonság zamatával jussanak a megrendelők kezei közé, mert az eddigi tapasztalat szerint úgy látszik, hogy az előfizetőivet mindenkire bízni, annyi, mint senkire sem bízni. Higyék el önök, a számtalan visszaélések miatt, csaknem szemtelenségnek tekintik már az előfizetők gyűjtését. Azonban majd tán ezen is segitend a vasút, mely Pestet nemsokára Pécsre hozandja; segitend az innét Kaposvár, úgyszintén Szigetvár s Kanizsaidé vezető s alapjából újra készülő kövezet, mely a jelentékeny részben korcsmákba szivárgó munkaerő daczára is, élénken halad előre, s Szigetvárig még e nyár folytán fölépülend. Az utaknál, a kereskedelem ezen lényeges orgánumainál lévén, nem hallgathatom el azon valósággal létező visszaélést, mely nálunk a cserekereskedés által űzetik. Ki szemtanúja volt, miként mi, annak, midőn néhány garasnyi edény, gyümölcs s egyébért 4 — 5 annyi értékű gabonát adott a bárgyú pórnő, a faluját megkereső városinak vagy idegen megyebelinek; az, különösen jelen szűk, a jövőben pedig szintén aggasztó körülményeink közt, lehetetlen, hogy figyelmeztetni ne kívánja az illető hatóságokat, a kereskedelem ezen ágának lemetszésére. E tekintetben , megyénk fővárosa, — hol naponkint, közpiaczon űzik imekereskedést, jó példával mehetne elő. Bevégzett tény, — tehát való, hogy a jegyzői hivatal a népiskola tanítóitól, el van különítve. Helységeink közt kevés az, melyik csak 1000 lélekkel is bírna, s igy 6 —10 helységnek van egy jegyzője. — Miután a jegyzői hivatal a bíróival, mintegy községi első fórumul van kijelölve, a jegyzői hivatal teendői már csak ennélfogva is számosak: a központtól távolabb eső helységek lakosaira nézve pedig, ezen elkülönzés , nagyon is terhelő. E bajon segítendők, a kerületükbe eső falusi iskolatanítókat szándékoznak a kinevezett jegyzők, mintegy segédeiküt fölhasználni , s miután ezt akadályozó rendelet még nem létezik, hajlandók vagyunk hinni,hogy ajánlatuk,szűken díjazott néptanítóinktól sokhelyen elfogadtatik. Ha ez létesül, vájjon mit nyertünk a két hivatal névleges elkülönítésével? Vájjon többet-e, mint hogy a közigazgatási, francziának egy kiadási rovatával többje leend? a népnevelés pedig egy jó időre ismét elfojtva marad! Őszinte bizodalommal figyelmeztetjük tehát a közigazgatási valamint az illető egyházi hatóságokat is, hogy a népiskola-tanítóknak, ily állásukkal össze nem egyeztethető hivatalt elvállalniuk meg ne engedtessék. T. szerkesztő úr ! mindezen való tényeket közöljük azért, hogy levelezői kötelességünknek eleget téve, a bennünket valótlan tudósítások közlésével vádoló Mezey Pál lelkész urat is meggyőzhessük arról, hogy e becses lapok ismert belátású szerkesztőségének van annyi tapintata, hogy rendes levelezőkül csak oly egyéneket fogadjon el, kikben minden oldalú biztosítékot talál. Azonban, mivel itt mind oly való,tényeket soroltunk elő, melyek a t. lelkész ur figyelmét — mint p. a vasárnapi iskola — kikerülhetők, s igy újólag deuterocanonicusoknak tartathatnak , köztünk még t. sz. ur engedelmével oly való tényeket is, melyeknek valódiságukat már a t. 1. ur sem leend képes bármily logikával is megczáfolni. Állítom, hogy a b. t. helv. hitv. egyházmegyei hivatal által, a tavai és ez idén beszedett 9992 vtírt hollétéről, miként s hovaforditásáról legkevesbet sem lát jónak tudomásra juttatni az egyhoi kormányzó, és ezen állításomat hamisnak nyilvánító Mur , holott, ha közleményem keltét megtekintő vola, átlátható, hogy az ő általa közleményem megcáfolására idézett pénztári számadás jóval későbbi, mint levelem felküldve volt. De kérdem újra: váljon a két év óta begyűjtött jelentékeny összeg hova fordításáról, történt e máig is jelentés! Való, hogy egy betű sem! Az idézett számadás nem volt egyéb, mint a bevétel kimutatása. Állítom továbbá, hogy a pápai főiskola részére az egyhm. kormánya megkötötte a buzgalmat. Akkor csak mint valót állitom, ime most be is bizonyítom. Jóllehet a jákói 1852-ki tanácskozmányban a pápai és csurgói tanodák fölsegélésére a 41,387 lélekből álló b. somogyi egyházmegyéből a fejenkinti 4 pkr. azaz 2759 G/s frt meg jön ajánlva, s kevés híján be is szedve, mégis később egy, ennél csekélyebb összeget biztosító tervezet len elfogadva, s már a második évben az egyházak illetéke e szerint jön kiszabva. Midőn bekövetkezett az idő, hogy a pápai tanoda részére kötelezvények gyüttessenek, azon körben, hol az esperes I. M. P. lelkész úrral, az egyházi látogatást tévő, az egyházakra esperesileg — s a jákói tanácskozmány határzata ellen — kiszabott illetéknek 2/3-da Csurgó részére fölvétetett, 1/3-a pedig ott hagyatott, azon kijelentéssel, hogy az a főiskolának elég leend. Midőn tehát a kötelezvényt szedő közlelkészek , utánok kiindulának, nagyon természetes, hogy az egyházaktól többről nem nyerhetének kötelezvényt, mint az esperes ált otthagyott s a főiskola számára a buzgalmat megkötőleg elégnek nyilvánított */3-ról, melynek aztán az jön következménye, hogy az egyházak egyebütt 13, csak egy harmadról adjanak kötelezvényt Pápa számára, s így összesen csak 310 pártot 500 pft helyett. És mégis képes ezen eljárás ellenében M.ár azt állítani, hogy a főiskola számára több segélypénzt hagytak el, mint mennyit a jákói értekezlet határozott, holott maga M. az legjobban tudhatja, hogy a főiskolának Jákóban semmi meghatározott összeg sem jelölteték ki. Hivatkozik M. még az egyházmegyei k. körleveleire is, melyekből — szerinte — bárki is láthatja, — hogy a főiskolát mily sokszor és mily szivrehatólag ajánlotta az egyházak pártoló figyelmébe. Mi át meg átolvasók legközelebb az idézett körleveleket , azonban ama buzdító szavak között ez volt a leghatályosabb: „kell Csurgóra 6 tanár, ezeknek 2000 pft. még Pápának is kellene valami“ !!! Végre állítja M., hogy díj nélküli közhivatalnok eljárását megítélni, személyeskedés és rosz akarat. E vád ellen nincs szavam , mert hisz M.uron s a nemzeti színház intendánsán kívül ki ki tudja azt, hogy ki a mindennapiság dicstelen köréből magasabb álláspontra tör fel, arra sok szem tekint. S vájjon a szem oka-e annak, ha oly gyenge oldalakat is talál, melyeken tekintete keresztül hat ?! Mi ugyan közelebbről nem ismerjük M. P. urat, de azt mégis el merjük róla mondani, hogy cáfolata készítése előtt Cicero (Pro Domo, stb.) olvasgató. Ily apológ ellen, természetes aztán, ha nincs kedvünk többé nyílt védharczot folytatni , de nehogy az olvasóközönség érdekében tett ezen nyilatkozatom, az illetők előtt hátrálásnak tekintessék; s hogy meggyőződjék M. ur, miszerint állításaim valódiságáért a felelősséget is kész leszek magamra vállalni : feljogosítom J. sz. urat, ha szükséges lenne Mur előtt, nevemet is kijelenthetni. 1. 1. AUSZTRIAI BIRODALOM, Bécs, május 16. Ámbár Montenegrót és Szerbiát mostanig az ausztriai csapatok még nem szállották meg. 118—1261