Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-28 / 1265. szám
Félévre 8 ,, — „ „ Évnegyedre 4 „ — ,, egy hónapra 1 fr. 30 kr p. 122—1265 1854- ötödik évi folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva, évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a gramonkinte 1 a 3 S s is megszűnt. 5 A lap politikai tartalmit illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek tárgyaz pedig a kiadóhivatalhoz intézendő, mint az a 8-ik szám. Szerkentési iroda: ori-doza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, május 28-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. hirdetések öt halábos petit-sora 4 pgő krajcárjával szémittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Hegyelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás a junius-septemberi négyhónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 írt. 50 kr. Budapesten házhoz hordással *) írt. 36kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. * Budapest, máj. 27. Midőn az élesszemű practicus hazafi, gróf Széchenyi István a „nemzeti casino“ és „lófuttatás“ megalapítását eszközlé, kétségkívül a legüdvösb intézeteknek adott életet. A társalgás, együttlét, eszmesurlódás, verseny, kölcsönös buzdítások, gyakori találkozás, s összesimulás, minek mindkettő napi alkalmául szolgált, sok balítéletet s ártalmas rögeszmét kiirtott, számos korszerű eszmének és indítványnak szerzett pártfogót, és legnagyobb része azon vállalatoknak és egyesületeknek, melyek huszonöt év óta Magyarország szellemi és anyagi gyarapodását oly kitűnő sikerrel emelték, ama két intézetben lelő bölcsőjét s első táplálékát. A rövid bár, de eseménydús szünet után, mely mindkét intézet korábbi közhasznú termékenységében néhány év óta következett, — itt ismét az idő, hogy a magas aristocratia, a vagyonos, hazai földbirtokosság, s mindazon lelkes hazafiak, kiket állás, vagyon és értelmiség erre kötelez, — az elejtett fonalat megragadva, a társadalom sokoldalú szükségeit, a nemzeti jóllét szellemi és physikai kérdéseit a socialis téren felkarolják. Ideje már, hogy pessimismus és optimismus, meddő ábránd és csüggedés a gyakorlati élet s hasznos tevékenység terére lépjen. íme a magas kormány buzdító példával megy előre ! A Tisza és egyéb vizeink szabályozására alakuló társulatok a leghathatósb pártfogásban részesülnek, s a magánipar és áldozatkészség ösztönzésére hosszú adómentesség tűzetik ki jutalmul. A nemzet és egyesek által létrehozott, a törvény utalma alá állított, de nem eléggé biztosított nemzeti közintézeteinket a kormány védelme alá vette, s azoknak támogathatására külön pénztárt alakított. A nemzeti színház alaptőkéjének biztosítására szigorú rendszabályok hozattak. A nemzeti múzeumnak kilátása van a rendezésére kivántató pénzösszeggel mielőbb elláttatni. Az alagút létrehozásához a Fejedelem bőkezű ajándékkal járult. A magyar gazdasági egyesület ideiglenes bizottmánya a jelen medárdvásár alkalmával felsőbb rendelet következtében kiállítást rendez. S igy minden, mi az ország szellemi és anyagi előmenetelét czélozza, számot tarthat a kormány segélyére, — ha az nyíltsággal, indokoltan, szerény, leyális modorban terjesztetik elő. Mi a békés haladás emberei vagyunk, s a magyar nemzet érdekeit, melyek elsősorban egyszersmind a közbirodalom érdekei, — egyedül akkor hisszük kellően képviselve és utalmazva, midőn trónt és nemzetet a kölcsönös birodalom szent kapcsai fűznek össze, s a társadalom ügyei mindkettő által együtt és karöltve kezeltetnek. A medárdvásár s lófuttatás e napokban is számos derék hazafiakat gyűjt össze a fővárosban; a nemzeti casinó hagyományos szelleme újabb közhasznú eredmények után sóvárog; a reánk maradt, s az idők által szült újabb teendők tömege roppant; valóban fájlalnunk kellene, ha e napok a haza számtalan szükséges irányában az idén is meddőn maradnának. Az egyéni hajlamokat, a különböző nézeteket ugyan mi szabályozni nem akarjuk, de számos hazánkfiának véleményét s óhajtását fejezzük ki, midőn ez alkalommal az ügybarátok s munkás hazafiak figyelmét mindenek előtt a Gazdasági egyesület, Borcsarnok, Ipartanoda, és Egy mezőgazdasági hitelbank ügyére kívánjuk forditatni. A közbirodalmi népek sorsának intézői minden hazafiai nemes törekvésnek szeretettel néznek eléje. Ne mentegessük, ne szépítsük tétlenségünket. A jó akarat, az erős szándék, az értelmes honszeretet eltalálja a siker modorát. Bécs, máj. 26. Most épen egy esztendeje , hogy a török-orosz kezdet komolyabb szint öltött, s az úgynevezett „égető“ kérdések sorába lépett. Ha ezen időszakra visszapillantunk, s azt kérdezzük, mi eredményt szült a tizenkét hónapi lázas ingerültség, a roppant hadikészület, a kiszámíthatlan költség, azon megmérhetlen áldozat, mely emberéletben hozatott, mi a felelet? A felületes vizsgáló azon kétségbeesett választ adja : semmi, semmi! Az oroszok még nem takarodtak ki a dunai fejedelemségekből , a török birodalom integritása még nincsen helyreállítva, Ausztria még nem vonta ki jó kardját, a nyugati hatalmak a készületeknél tovább még nem jutottak , „és orosz, áll Kronstadt még“ .... csak az anyagi érdekek szenvedtek, ezer meg ezer szegény katona agyonüttette magát, anélkül hogy tudná miért, anélkül, hogy a véráztatta földből jobb állapot magva kelt volna ki.. . . De a külszín csalárd. A történet nem a karzat számára játssza nagyszerű drámáit, magasztos jelenetei nem számítanak színi hatásra s ha érczlábával föllép, nem azért teszi, hogy a nagy tömeg tetszésével kaczérkodjék! Azon hit, miszerint Oroszország legyőzhetlen , csaknem negyven év óta élemúlylyal nehezkedik a szellemi haladás szárnyaira. Oroszországnak — úgy hitték — csak akarnia kell s romba dől a civilisatió világa ; a barbárság uj özönviz gyanánt tör reánk, az északi óriás egyet roppant lábával s megrendül Európa minden kormánya, minden népe; Oroszország egy év óta már egynéhányat toppantott s Europa még folyvást áll, — kormányai biztosabbak , népei hivebbek mint valaha; — az államok megmozdultak, de úgy hogy alapjok még jobban belemélyedt a földbe, s hogy szilárdságuk még növekedett, Oroszország pedig túlbecsülte saját erejét, vagy azt a világgal tulbecsültetni akarta. Az utóbb lefolyt 12 hónap, úgy hisszük, Oroszorszáot s Európát az oroszok valódi hatalmára nézve felvilágosította; azon rémkép, mely 40 év óta Európát ijesztgette, szétfolyt, s ha Oroszország ezen életre halálra vitt küzdelmet túléli, tudni fogjuk, hányadán vagyunk vele, s akkor a miveltség a barbárságot , nem pedig ez amazt féken tartandja , s ez nem volna semmi ? Ez eredményt elégtelennek tartanók ? Emlékezni fognak olvasóink, hogy néhány évvel ezelőtt erősen beszélték, miszerint azon némely államok belszerkezetében történt változások részint Oroszország egyenes befolyása által lettek, részint ennek kedvéért, minthogy az északi hatalom tetszését igen nagy fontosságúnak tartották. E tekintet, úgy hisszük, ezentúl szintén háttérbe lépene, a kormányok intézményeiket egyedül népeik szükségeihez s érdekeihez, nem pedig az orosz császár kedvéhez fogják szabni. S ez semmi ? Eddigelé csaknem az összes európai diplomatiának azon nézete volt,hogy a forradalom sárkánya csak szunnyad, de megölve nincsen, hanem az alkalmat lesi, hogy fejét újra fölemelhesse: innen eredt azon elv, hogy Európa összes kormányainak minden áron össze kell tartaniok, hogy a közös (nagy részben képzelt) ellenséggel szembeszállhassanak. A jelen krízis megmutatja, hogy a népekben a józanok képezik a többséget s hogy ezek a zavarosban halászni akaróknak derekasan ujjakra koppantanak, míg kormányuk erélyes önálló politikáját lelkesedéssel gyámolitják, a kormányok ezentúl bizonyosan nem állanak határain túl,hanem népekben keresendik támpontjokat s ez semmi? ! — Mindezek oly eredmények melyek már e perezben is biztosítva vannak, s a hadiszerencse változandó koczkajátékától már nem függnek, s bármiként forduljon is a keleti harcz, am a tényeket Oroszország nem történtekké már nem teheti. Aránylag kevés fontosságot tulajdonítunk tehát azon hírnek is, miszerint az oroszok már Sumla egyik külerődítményét bevették, s Drinápolyt keményen fenyegetik (!) Jól teszik, ha az angolfrancziák őket nem keresik fel, majd ők keresik fel az angolokat s francziákat , alkalmasint már nem bírják megvárni a megveretést. — Ilyféle diszketeg különös gustusra mutat ugyan , de nem lehetetlenek.... Az újabb békealkudozásokra vonatkozó híreknek ellent nem mondhatok , de meg sem erősíthetem, hanem higgje el, hogy e tekintetben, a legmagasb helyzetben álló személyeken kívül senki sincs jól értesülve,s a titok fátyola néhány nap óta sűrűbb,mint valaha. Annál nagyobb teend a meglepetés, ha egyszerre szétszakad ! — Tapasztalt személyek határozottan ellentmondanak azon hírnek, hogy Ausztria ultimátumot intézett volna Oroszországhoz, nem mintha ily lépés Ausztria keleti politikájától várható nem volna, hanem azért, mert ily ultimátum a hadikészületek teljes befejeztetését teszi fel, ami eddigelé még nem mondható. Poroszország állására nézve azt halljuk, hogy — mihelyt az orosz sereg ausztriai földre lép, — a poroszok azonnal tettleges részt veendenek a háborúban; egyébként csak Törökország valamely részének Oroszországhoz csatoltatása vagy a Balkánvonal átlépése fogna porosz részről casus belli gyanánt tekintetni; hitelesen hozzá tehetjük, miszerint Ausztria nemcsak ezen eseményeket veszi casusbelli gyanánt s általában megtámadó lépéseire nézve tökéletesen önálló eljárást tartott fenn magának. Porosz király ő felsége nem sokára Drezdába fog utazni ; a leleményes conjectural-politikusok mindenféle merész következtetést vonnak azon körülményből, hogy a berlini orosz követ szintén Drezdában töltendi a nyár egy részét! — Hadd legyen meg mindenkinek öröme ! Az Al -Dunár951. máj. 22. U. Gy. XLIV. Krajova megszállása a törökök által. Paskievics orosz tábornagy a dunafejedelemségekbeni orosz haderők főparancsnokává neveztetvén, — mikép már többször érintetett — első gondja vala Gorcsakofság némely hadműködési terveinek keresztülvonása. Paskievics Kalafánnak hosszas ostromát, s Kis-Oláhországnak majdnem 6 hónapi megszállását nem helyeslé, s hogy sükerrel működhessék, egy uj hadjárati terv végrehajtását vélte czélszerűnek. Ez indokból történt Kis-Oláhországnak az Olt vizéig kiürítése. Legalább orosz források ezt erősítik, azonban történt bár azon másik, nemkülönben figyelmet érdemlő indokból, miszerint a Kis- Oláhországból Szerbiába szándékolt előnyomulás elbe nagy akadályok gördültek, a dolog érdemén lényeges változást nem idéz elő. Mikép távirdai után is jelentettem volt, az oroszok elvonulása Turnu-Severinből s Kalafát tájékáról majdnem egy időben történt. Az orosz hadcsapatok épen húsvét másodnapjára — ápr. 24-kén — értek vissza Krajovára, midőn a törököknek Kis-Oláhország lakóihoz intézett kiáltványa (proclamatiója) Kalafát környékén kiosztva vala, az oláh lakosságot czéljaik és barátságos érzelmeik felől értesítvén. A törökök látva, hogy az oroszok a csatatért minden küzdés nélkül odahagyják, nem készek nyomukat követni. Radovánnál még az oroszok utócsapata és az üldöző törökök közt nem jelentéktelen ütközet fejlődött ki. Az ott maradt orosz lovasságot — nem gyalogságot, mint némely lapok írták — a török lovasság körülfogta, s közölök többet lekonczolt. Ez összeütközés ápr. 30-kan történt, mely nap egy basibozukot társai összevagdaltak, mert az az oroszok elől kissé hátrálni kezdett. Máj. 1-jén a törökök már a Siul jobb partján Krajova irányában kezdtek mutatkozni, s átkelési szándékukat mutatták, azonban az átkelés máj. 3-kán a következő okok miatt mégis elhalasztatott. Először is az oroszok a 40 öl szélességű Siul fölötti brazdai és bukoveczi fahidakat összerontották, az általuk épített, a zsitváni kolostor irányában levő, s 9 hajóból álló hajóhidat pedig elsülyesztették. E szerint az átkelés ebbe nem csekély akadály gördült. De másfelől a törökök, kik Kis-Oláhország lakosait megnyerni akajták, s ezen szándékukat kiáltványban is jelenték, egy megrohanó csapás (coup de guerre) által nem akarták Krajovát, Kis-Oláhország egyik legvirágzóbb városába had martalékául kitenni, következőleg Krajova megszállását elhalasztása, a Siul jobb partján azonban fenyegető állást foglalván. Gondolhatni Krajova lakosainak rendkívüli aggodalmát, midőn benn a városban az oroszokat, künn a Siul túlpartján pedig a száguldozó török kozákokat (Szadik pasa csapatja) látták. És az oroszok is mindent elkövettek a lakosság rettentésére, insinuatiok által, melylyeknek nagyon cselekvő eszköze vola Zsigru oláh főnök. A lakosoknak tudtul adatott, hogy meneküljenek az orosz táborral Bukarest felé , mert különben a törökök dühének áldozata lesznek, fenyegetőzve másfelől azzal, hogy ha pedig a török seregnek segítségére lesznek, vésztörvényszékileg fognak az oroszok visszajöttével elítéltetni. L i p ra n d i tábornok maga sem késett az aggodalmat nevelni, s így egész terrorizmust gyakorolni, így telt el majdnem két hét. Az oroszok ezalatt lassan elvonultak, s az utócsapat is máj. 14-kén Krajovát odahagyá. A város üresen. Az előkelő bojárok eltakarodtak, valamint a hivatalnokok is; a pénztárt az oroszok elvitték, Krajova sorsát az isteni gondviselésre hagyván. Ezen szorongatott napokban két férfiú maradt helyén, a küldiplomatiának két tagja : Timon ausztriai consuli ügynök és Glaise porosz consuli ügynök urak. Ezek védenczeiket mindjárt összehitták, s meghagyták nekik, hogy csendesen viseljék magukat,s óvakodjanak a közrend megháborításától. A két consuli ügynök erélyes magaviselete biztatólag hatott a hátramaradt lakosságra, bennök támaszra vésvén találhatni az előnyomuló törököknek az oroszok által állított dühössége ellen. Máj.s5-kén végre egy oláh Krajova lakóihoz Izmail pasának (a kis-oláhországi előcsapat vezérének) oláh és török nyelven írott két kiáltványát hozá meg. Ezen kiáltványok lényeges tartalma vala, miszerint a lakosság csendesen viselje magát; — 30,000 főnyi török sereg nyomul elő a törvényes rend helyreállítására, s hogy a lakosság ezen sereg élelmezéséről gondoskodjék. Ezen kiáltványok a lakosságot még nagyobb aggodalomba estek, nevezetesen az utolsó pont teljesítése miatt, mert az oroszok minden eleséget magukkal vivén, a törökök első kívánságát sem teljesíthetek pontosan; aztán nagy ijedtség szállta meg őket azért, hogy már most a törökökkel levelezésbe kelletvén bocsátkozni, ki írja alá az Izmail pasához intézendő feleletet. Ezen rémülés közepette — mit gyávaságnak nem nevezni hiba volna —a hátramaradt bojárok közöl Benjesko, Fratoukhano, Golfinano stb. — menekülnek, azaz hazájukat a legválságosabb pillanatok között odahagyják. Természetesen rettegtek, hogy ha az orosz visszajőni talál, majd Bender új vendégekkel szaporodik. Végre azonban akadtak kissé bátrabb szivüek is, mint Macesko, Haralambi, Arzsintojano és egy pap (nevét nem tudom), kik a válaszfeleletet aláírták, és Izma i pasának elküldték. Május6-kán korán reggel Krajova lakosai egyszerre talpra keltek. Jött a hír, hogy a törökök már a kalafati kapun nyomulnak befelé. Többen kimennek a Siul felé, a törökök elfogadására, azonban azok még mindig a túl parton valának, mert a zsitváni hajóhidat, melyet az oroszok elsülyesztettek, nagy bajjal lehetett ismét öszszerakni Izmail pasa a megérkezőket látván, fölszóllta őket, hogy jőnének át a jobb partra, azonban az oláhok egyelőre nem bátorkodtak ; végre azonban az ausztriai és porosz consuli ügyvivők csolnakon átkeltek, s tudósíták a parancsnokot a történtek felől, egyszersmind fölszókták, hogy Krajovába, a közcsend fentartása végett hivatalnokokat nevezne ki. Ezután az oláhok közöl is többen átjöttek, s látták, hogy Izmail pasa és katonasága nem azon vad tatárok közé tartozik, mineknek az oroszok által rajzoltattak. Izmail pasa leveles sátor alatt, 4 tisztje környezetében szőnyegen ült, s az ausztriai és porosz consuli ügynököket s az átjött oláhokat előzékenyül fogadta, s a consuli ügynököknek szives köszönetét nyilvánitá, hogy a közcsend fentartására oly erélyesen befolytak. Még ez nap délután Dulgano ispravnikká — főnök — és Petresko rendőrfőnökké neveztetett, s 17-kén hivataloskodásukat elkezdék. Az idegen hatalmak ügynökei zászlójukat fölvonták — az aggasztó interregnum bezáratott. 17-kén korán reggel hire futott, hogy csakugyan jőnek a törökök. Iskender bey és Husseyn *) ezredesek néhány török lovas kíséretében a városba bejöttek, hol nem annyira kitörő mint elfojtott lelkesedéssel fogadtattak. Máj.s8-kan maga Izmail pasa is 30 török kozák kíséretében bejött és Dulgano ispravniknál leszállóit. Az ausztriai és porosz consuli ügynökök nála azonnal látogatást tőnek, s mindjárt kieszközlék, hogy az Orsova és Krajova közt megszakadt postai közlekedés azonnal helyreállíttatott. Míg ezek a városban történtek, azalatt a zsitváni hidat készítették, s még ez nap a Siul jobb partján álló 100 hasi kozák és 500 török kozákhoz 300 rendes török lovasság tálgyával csatlakozott, az átkelésre várakozva. Máj. 18-kan Izmail pasa következő kiáltványt intézett Krajova lakosihoz : „Proclamatioja Izmail pasa ” excellentiájának Krajova lakóihoz. „Mivel magas urunk seregének ezen fejedelemségekbe nyomulása nem azért történt, hogy valamelyik osztály érdekét sértse, hanem hadműködés és a törvényes rend helyreállítása végett, szükségessé vált, hogy ez mindenki tudomására juttassák; egyszersmind sietek megparancsolni , hogy minden lakos csendesen maradjon és érdeke után lásson, a földmivelést szorgalmasan folytassa mind maga , mind a tulajdonosok és haszonbérlők részére, anélkül hogy valaki merészkednék valaki érdekét megtámadni, mert ellenkező esetben az ország törvényének teljes szigora szerint fog az eljárás ellene foganatba vétetni. Krajova, május. 6. (18.) **) Máj. 19-kén a híd még nem volt készen. — Ez nap újabb török csapatok érkeztek a Siul partjára, május 20-kán azonban 4 órakor délután a 9 hajóból álló híd elkészült, s 5 órakor a török lovasság — egy ezredtárgyával — a Siulon átkelt, s elfoglalá az oroszok által hátrahagyott táborhelyet, Krajova végében, Bibesco herczeg testvérének parkja közelében. Máj. 20-ka estvére Halim pasa is Kalafátról megérkezendő volt, s főhadiszállását a Bibesco -palotában, hol Liprandi tábornok is szállásolt, előre készítették. Máj. 21-kén még Szlatina az oroszok kezében volt, s a törökök készen valnak arra, hogy az oroszok még meglepő támadást is tehetnek. Ezért a török főtisztek közül többen — nevezetesen Iskender bey — Szlatina megtámadását ajánlá. Meglátjuk, hogy e merész terv el fog-e fogadtatni ? ***) Z i m o ny, máj. 24. □ Az „Agramer Zig“ közelebbről azon fontos hirt közlé, miszerint Szerbia hadkészületeit megszüntette volna. Mi e hirt tökéletesen alaptalannak mondhatjuk. Hiteles személyek, kik Belgrádot tegnap hagyák el, e tekintetben egészen megerősitnek. KÜLFÖLD: Francziaország- Pária , máj. 23. A „Moniteur“ jelenti, hogy a török külügyminiszter s a nyugati hatalmak követei máj. 8-kán, a márt. 12-iki szerződésnek a monarchák által is aláírt okmányait kicserélték. — A „Moniteur“ máj. 22-kéről jelenti, miszerint Hübner ur, monarchája megbízásából ő cs. Fenségeik, Károly Ferdinand Főherczeg és Erzsébet Főherczegnő, — a kir.bajor követ pedig Erzsébet bajor kir.hgnő egybekelését . Felsége az ausztriai császárral, szokásos módon a császárnak megjelentették. Hír szerint az angol és franczia kormányok lépéseket tettek Spanyolország és Piemontban, hogy maguknak ezen államok közremunkálását az Oroszország elleni háborúban biztosítsák. Természetesen nem várnak oly nagyszerű hadkészületeket, mint amilyenek a két nyugati hatalomnál történnek, de a hathatós segélyt mindenesetre remélik. Spanyolország az illető nyilatkozatokat igen kedvezőleg fogadta volna, valamint *) Husseyn született török, a táborkar feje; igen művelt egyéniség. Levelező. ***) Keleti kiküldöttünk magánviszonyai miatt visszatérni kénytelenítetvén, a jelen levéllel fejezi be eddigi tudósításait. A szerkesztőség azonban egyszersmind gondoskodott, hogy addig is, míg U. Gy. ur helyébe alkalmas egyéniség elmenetelét eszközölhetné, — a keleti eseményekről helybeli avatott egyéniségek által szakadatlanul s alaposan értesüljön. Szerk. 1 #*) Az eredeti román szövegből fordítva. Levelező.