Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)
1854-09-27 / 1364. szám
1854. öt diákrt folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Velékre postán küldve: Pesten házhoz hordva , ív ngyedre 5 fc. • — kr. p. Fé évre 10 ., ,, „ A tivi előfizetés, mint a szé inklide s a t í e is megszűnt. PESTI NAPLÓ kiadd hivatalában. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, Szerkfiletési Reds iDfi-utCZS 8. IX. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hetiét és inneputáns napokat — kivévs — Jeles úíijl ügyel tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : urintcza 8-ik szám. — --------------------------------— ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Félévre . 8 ,, — „ , Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapral ft. 30 kr.p. HIRDETÉSEK és MAGÁNVTTÁK. Hirdetések 81 hasábos petit-sora 4 pg6 krajezérjéval számittatik. A belgratisi ■ 10 peng5 krnyi külön bélyegdíj elére lelvetendő a Magánviták 81 hasábos sora 5 pengő hajcsárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor elére leütendő a Előfizetési felhívás & wm&vwidoler-decemberi negyedik évnegyedi folyóirása. Videne postán küldve 5 írt. Budapesten házhoz hordással, 4 írt. pp. á.: előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatal II. és Pesten e lapok kiadóhivatalában, azinte a 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Glusztáv könyvkereskedésében, eri- és kigyóateza 9.egletén-----Az előfizetési levelek bérmentve ki *lanék. Parti Napló kiadóhivatala. Bécs, sept. 25. Mielőtt a jelen török-orosz háború kezdődött, nálunk már azon törték a fejeket, vájjon mikor leend vége ? Most midőn az javában foly, nálunk meg azt kérdezik, mikor fogjuk tudni, vajjon kezdődik-e a háború vagy sem. Másféléves lázas feszültség után tehát annyira jutottunk, hogy még azt sem tudjuk, közvetlen részt veendünk-e a háborúban vagy sem. Az A. A. Ztg, melynek levelezőit rendesen felsőbb körökben szokták keresni, e tekintetben bizonyos reményeket ébresztett, mikről valóban nehéz előremondani, fognak-e valaha teljesülni. A nevezett lap azt hiszi, hogy Oroszországnak azon perezre vár, midőn az egyesültek Krimiában némi veszteséget szenvednek, aztán egész erejével Ausztriának fog rontani. Ugyan e czikk még Krakó és Bécs megerősíttetéséről is szól. Ezen kilátásokat föntebb reményeknek neveztük, mert valóban nem egy könnyen gondolható valami, ami nálunk népszerűbb volna, mint az Oroszország elleni háború. Ha a kormány kinyilatkoztatja, hogy holnapután az oroszok ellen megy, holnap tán még egyszer ötszáz milliót imák alá. Ami egyébiránt Krakó és Bécs megerősíttetéséről mondatik, az mindenesetre még kissé távol jövőben állhat. Kétségen kívül áll, hogy Ausztria szükség esetén és minden különös megerőtetés nélkül még 100,000 embert, (t. i. két egész hadtestet és 30—40,000 gránátost) állíthatna az oroszok ellenébe, tehát mindössze oly hatalmat, mely az egész európai orosz hadserget — mint a német mondja — a káposztából kiveti. Ez alkalommal egyik múltkori közleményem kiegészítésére és minden félreértés elhárítására meg kell említenem, hogy az oroszok száma nem magában a Krimiában 100,000 főnyi, hanem ebbe a köröskörül felállított (részint már az ázsiai sereghez tartozó) csapatok is bele vannak értve; magát Krimiát csak 40,000 legfölebb ötvenezer orosz védi, míg az egyesült sereg gyarapítására még két franczia ezred útban van, a nyugatiak lovasságban szűkölködnek, a mi igen nagy baj, — szerencsére az oroszok más, de szintoly nagy bajjal megküzdeni kénytelenek, nekik t. i. igen kevés ágyúik vannak s így e két hiány egymást ellensúlyozza. — Holnap vagy holnapután a partraszállásróli részletes tudósításokat várják ide. Addig is belügyeink közöl mint igen örvendetes eseményt megemlítjük a magas kormány azon határozatát, most — miután a telekmentesítési munkálatok a birodalom nyugatibb tartományaiban csaknem egészen be vannak fejezve — ezen ügyet Magyarországban és Galicziában is minél inkább gyorsítani, Magyarországot illetőleg a kormány — hallomás szerint — szintoly egyszerű mint czélirányos mód szerint fog e tekintetben eljárni s a mentesítendő telkek értékét kevés rovatból álló lajstrom szerint megbecsleni, a mentesítési bizottmányokat pedig vármegyék szerint elosztani. A bélyegpapír helyét pótolandó bélyegjegyek az 18545 közigazgatási év kezdetével,azaz f. é. nov. 1-én fognak használatba lépni. New-York, sept. 10. III. A földmivelést elősegítő gépekre, egész Európa nem fordít oly figyelmet és pénzbeli áldozatot, mint É.Amerika. Látunk itt gépeket, melyeket Európa bármily részében feltalálni képtelenek vagyunk, és ha hasonlót fedezünk fel, ez bizonyosan Amerikában készült. Hogy több nemei a gépeknek angol találmányok, megengedem, de az amerikai practicus elme ezeken oly jobbításokat, — improvements — tett, és összeállításoknál az egyszerűséget, használásaiknál oly könnyűségeket teremtett elő, miszerint ezek még csak külformáit is alig viselik az angol gyárakban készülteknek; azonkívül mennyi van itten, miről Angolország legfeljebb a papíron látott mintát először s meglehet később innét exportálta használatul. Európában, az ily gépek használatára azért nem fordítanak oly figyelmet, mert a kézimunka bősége és a napszám díj csekélysége ezek hiányát pótolni látszik, ellenben Amerikában nem annyira a napszámos fizetését, mint az idővesztegetést akarjuk ezek használata által megnyerni. Inkább fizetünk a napszámosnak — gépeink mellett dolgozónak — 3 vagy 4 dollár napi dijt, 20—30 napig, mint fizetnénk 25 centet 15 hónapig, naponkint oly munkásnak, ki gép nélkül teszi azon bizonyos munkát, mert ezáltal mily tömérdeket nyertünk a drága időből, sőt a napszámnál is megmaradt egy kevés összeg. Semmi sem bír az amerikai előtt nagyobb becscsel, mint az idő maga. Minden perez ebbe oly reményteljesen tekint a yankee, mintha ez neki százakat és ezreket hozna zacskójába, s valóban kívánatos volna, miszerint Európa népe Amerika e példájának leghűbb követője lenne. A cséplő és kalász-ra 0 r z s 0ó gépek használatát Magyarországban igen szükségesnek találnám. Mily sok példát tudok, és mily gyakran megtörténik a magyar gazdánál, hogy a nyomtatást, cséplést, hányást, szelést, az idő kellemetlensége végett nem végezheti az ősz napjaiban, kénytelen szálas kalászait, csűrjébe tömni, a tél és tavasz napjaira halasztani munkáját, miáltal a maggyűjtésben észrevehető kisebbülést szenved; sőt ha csűrje, vagy pajtája nem száraz, nem szellős, a penész és rothadás által a mag haszonvehetetlenné is válik. Egy ily gépet, egy pár nap előtt láttam volt Nur farmján. És ez, esak két lőerejű, mégis mindennap reggeli 7 órától esti 6-ig 600 bushellt (egy bushell 48 egész 56 font, valamivel talán kevesebb egy vékánál) — magot készít, ezt tisztára mindjárt ki is szerei). Csak három egyén és két ló szükségeltetik ezen géphez. Egyik ember a kévéket rakja a morzsoló tengelyek alá, honnét a szemek a szeleid lapát alá hullnak és tisztán elszedhetők; a másik a szalmát szedi el, a harmadik a magot, a két ló pedig a gépet hajtja. Íme gépnél meggyőződtem tökéletesen a felől, hogy a morzsoló tengelyek minden legkisebb megsértés nélkül hagyják a magszemet, míg a nyomtatásnál és cséplésnél gyakran megtörténik, hogy a búzaszem összezúzatik. Sok magyar gazda azt mondaná: hol a pénz ily gépek vételére? Közös erő győz le oly akadályokat, miket egyes képtelen. Miért ne alakulhatna Magyarország földmivelő gazdáiból oly társulat, mely ily gépek megszerzését eszközölhetné és közösen használhatná, kérdem! várjon miért nem ? Hiszen uraim! ne képzeljenek önök lehetetlenséget, ha előre haladni akarnak. Vessünk vállat, s igyekezzünk egymást közösen elősegítni, és ha iparunk nem csügged, honunk bizonyosan virágzó és gazdag leend. Ne szégyeneljünk utánozni külnemzetet oly tárgynál, minek használata ránk jólétet hozhat; mert a tapasztalás, csak az élet végperczeiben találja felakadását, mig a tétlenség nyomort és kora halált szül. Azért uraim szedjük bátran a magvakat akármily nemzet kertéből, s ha ápoltuk, megítélhetjük ennek hasznát, de ne vessünk el addig mit sem, míg próbánkat ki nem állta. New-York állam ,,gazdászati társulat a“ jövő hónapban tartandja műkiállítását városunkban, hol a gépezetek minden nemeivel találkozhatunk; ezekről egy terjedelmesebb tudósítást küldeni el nem mulasztom. Mint mondom, az egyesült államok minden nemzetek között legnagyobb figyelmet fordítanak a gépezetekre, melyek földmivelését és iparát elősegítik. Csak az utolsó census értesítése után egyedül a földmivelést elősegítő gépezetek ára 152 millió dollárra lön becsülve, s látható, miszerint Amerika nagyobb capitalist vert a gépezetekbe, mint egész Európa. Ausztriai birodalom, Bécs, sept. 22. Közvetlenül a Császár Ő Felsége megérkezte után tegnap este, a tábornagggyá közelebb kinevezett Wratislaw gróf és Bud gróf külügyminiszter az udvarhoz hivattak meg, s az audientia majdnem két óráig tartott. Hesz báró tásznagy tudósítása legfelsőbb helyen igen kedvezően fogadtatott, s ő Fölsége legott több a főparancsnoktól előterjesztett s a csapatoknak Bukovinábani felállítására vonatkozó javaslatokat jóváhagyott. Tegnap délelőtt a császári várpalotában minisztertanács vola, melynél a Császár is megjelent, s a tanácskozás főtárgyát, hirszerint, a szövetséggyűlésnél legközelebb tárgyalás alá jövendő kérdés Németországnak a fenforgó kérdésbeni állásáról képezte volna. — Brailának az oroszok által történt kirablását most az itteni kereskedőkhez érkezett levelek is erősitik, s az oroszok itt ismét egészen azon vadsággal jártak volna el, mely a Dunafejedelemségek lakosinak az orosz megszállást valódi csapássá tette. Itt igen kiváncsiak, várjon ennek folytán fog e Sz. Pétervárott elégtétel sürgettetni, miután ausztriai alattvalók is nem kevesen károsultak e fosztogatás által. Két lakos, kik eszélytelenül e rabló erőszakoskodásoknak ellenszegülni akartak, az oroszoktól állítólag meggyilkoltatott. — Létang tábornok ma 13 Felségétől a Császártól ismét külön audientián fog fogadtatni. A Weilburg-várban megbetegedett Mária Főherczegaszszony nem a Magyarország nádorának özvegye, hanem Rainer főleg 29 éves neje, a bold. Károly főherczeg legifjabb leánya. (Voss. Ztg). KÜLFÖLD. Németország. „Mindenki“ — úgymond az A11 gem. Ztg.“ — „most azt fogja kérdezni: mi történendik az expeditio kiindulása után Krimiába ? Máris mozognak a lengyeleknek rég táplált reményeik , elévült óhajtásaik a világnak különböző gyúpontjain ; mit remélnek a menekvők Olaszországra nézve, a legutóbbi mazzinista mozgalmak által eléggé kivilágult, és Svédországban a kormány azon kínos helyzetben van, miszerint kénytelennek látandja magát semleges állásával a nemzeti hajlamok és Anglia és Francziaország unszolásai ellen küzdeni, miután ott egy század óta az oroszok elleni minden nemzeti gyűlölség központosult, s a nyugati hatalmak remélik, miszerint egy 40.000 emberből álló svéd segédsereggel Finnlandban magukat nemsokára megalapíthatják, ha ez t. i. megadatnék. Világos dolog, miszerint elérkezett a pillanat, melyben az „igen“ vagy „nem“ komolyan szemügyre veendő. Diplomatiai idestova vonczolkodások tartósságra többé nem számíthatnak; legfölebb a négy téli hónapon át tarthatnak a deliberatiók, s akkor el kell határoztatnia, vájjon béke köttessék-e, vagy pedig egy európai háború még sokkal nagyobb jelentőséggel gyűljön ki, mint az, mely jelenen a nyugati hatalmak és Oroszország közt folytattatik. Mindenekelőtt Németország feladata látszik lenni, határozott magatartása által a békét kierőszakolni. Mi azt mondjuk : kierőszakolni, mert hogy a nyugati hatalmak jól tudják, hogy ők a keleti kérdést Ausztria kardja nélkül el nem határozhatják, és hogy Ausztria Poroszországnak határozott és Németország biztos támogatása által nem akar előbbre haladni, ez bizonyos. Ha a dolgok állása az marad, ami jelenleg, sőt maga Szebasztopol és Krimia is még ez évben a félhold lobogója által csatázik által bevetetik is, anélkül,hogy Ausztriát az Oroszország elleni háborúra rá lehetne bírni, az oroszok a legközelebbi évben a francziákat, angolokat és törököket kettős erővel fogják kivenni országukból, s kénytelenek lesznek a dolgot ismét elölről kezdeni. De hát mi lesz akkor, ha Ausztria nem akar támadólag fellépni ? Vagy pedig akkor, ha beleegyezik Oroszország megtámadásába ? Talán Lengyelország helyreállítása, vagy Galliczia kiadatása egy új lengyel királyság számára, Posen kiadatása Poroszország részéről, vagy talán Finnland átengedése Svédországnak ? Vagy talán Ausztriának a Dunafejedelemségek általi kárpótlása ? Így a kérdések egész tömkelegébe jutunk, oly kérdésekébe, melyek kissé nehezebben, s mindenesetre véresebben volnának megoldhatók, mint magának a török birodalomnak szétbomlása vagy felosztása lett volna ezelőtt egy évvel, természetes örökösei között. Európa térképét akkor természetesen egészen át kellene változtatni. Ezt kell Ausztriának most mindenek előtt fontolóra vennie, s a jövőért azon államférfin maradand felelős, ki most Császárjának a legjobb tanácsot adja. ő lekötelezte magát, a négy pontot, mint az Oroszországgal! békeakkudozások hasisának minimumát, Ausztria részéről is felállítni; s jóllehet ő most nem áll többé a Dunafejedelemségek kiürítésének, annál kevésbbé a bécsi jegyzőkönyv hasisán, mégsem akar támadó háborúhoz nyúlni Oroszország ellenében. Vájjon erre nézve a nyugati hatalmak egy értelemben leendőek-e? Nem sokára hallani fogjuk szavukat, ha Krimiába helyzett reményeik ne teljesülnének, vagy pedig ha Oroszország azoknak teljesülte után sem akarna engedni.“ Francziaország,. Páris, sept. 21. A közönségben majdnem vak bizalom uralkodik a szebasztopoli expeditio sikerülte iránt. És ez nem árt, mert ha a „Jon mal dos Débats“ által post festum fölhozott nehézségek az újságolvasó közönség lelkébe hatnánk, ezáltal a vállalat mit sem nyerne, de az üzlet mindenesetre vesztene. Nem lehet ugyan titkolni, miszerint mind az itteni mind a londoni hadügyminisztérium bizalmatlansággal a vállalat iránt nem viseltetik, de mégis élénk ■"■"""-g*" . .................. ............................ ■■»"fe KARPATHY ZOLTÁN. Regény Irts Jókai Mór Folytatás. *) XV. Egy férfi szó. Még akkor is jókor reggel volt, midőn Zoltán andalgásából haza tért, pitvarnokát elküldő ügyvédéért. Kéretve Kovácsot, hogy mihelyt érkezése lesz, jöjjön hozzá. Annyira tele volt a feje a messze jövendő iránti gondolatokkal, hogy midőn előteremén végig haladt, s ott a nagy földig érő tükörben megpillanta magát, csodálkozva állt meg : kedve lett volna azt kérdezni magától : ki ama fiatal ember? Ha egy meglett, koros férfit látott volna abba a tükörbe tekintve, az legkevésbé sem lepte volna meg. A lélek olyan könnyen vénül ! Szinte nehéz volt magával elhitetnie, hogy a tegnap este óta csak tizenkét óra múlt el; neki úgy tetszett, hogy az tizenkét esztendő. Kovács nem sokáig váratott magára, Zoltán még mindig gondolataiban elmélyedve járt alá s fel szobájában, midőn meghallotta barátja ismerős szavát, ki az előteremben tudakozódott felőle. Hirtelen rendbe kellett szednie magát, hogy az előtt zavartnak ne mutatkozzék. Mosolyognia kellett előtte, nehogy szive fenekéig engedje látni. Nyájas kézszoritással fogadta s kényszerűé, hogy üljön le, Ő maga állva maradt, hogy járkálhasson; e pillanatban nem lett volna képes egy helyben ülni. — Kedves barátom, szélt vidámságot szenvelgve, nekem egy sajátságos önző gondolatom támadt, hanem hiszen az önzés emberi dolog ugye bár? Kovács csak a fejével bólintott, nem tudva, hogy mit akar ezzel mondani ? *) Lásd a P. Napló 1362-dik számát. — Lássa, én megvallom gyöngeségemet, kezdé újból Zoltán, egy felkapott tollal mindenféle elképzelhető forgatásokat elkövetve , — hogy én magamat valami különös derék embernek képzelem. Ez bohóság, de ön előtt megvallom. Az ügyvéd ráhagyta, s várta, hogy mi lesz belőle. — Például, monda Zoltán s a kezébe vett tollat egészen gömbölyűre hajtotta össze ; én azt hiszem magamról, hogy nekem már van annyi eszem, amennyinél több ezután sem lesz, tíz esztendő múlva sem. Kovács összefonta a karjait, úgy hallgatá. — Ne ítéljen el kedves jó Kovács, monda Zoltán s most már a toll orrát kétfelé hasította; én egy kissé nagyravágyó vagyok, engem nem elégít az ki, hogy az én jövedelmeimet mások kezelik , s mások határozzák meg, hogy hova tegyem ? Kovács még mindig nem mutatta, hogy ért valamit. — Teszem föl, nekem annyi új eszmém van, amit szeretnék kivitelbe hozni, folytató Zoltán , ezzel már leült Kovácscsal szemben a megkínzott toll egyik orrát begörbítve , úgy hogy tökéletes csáklyaformát adott neki, mintha legelébb is egy hajóhadat akarna megkezdeni, — és nekem arra mind oly kevés eszközöm van, pedig mint mondják, atyám roppant gazdagságot hagyott rám , s nekem még sokáig kell várnom, amíg arról önállólag rendelkezhetem.Meddig is kell várnom? Jól tudja ön, viszont a Kovács szárazon, még hat esztendeig ! — Az sok, az nagyon sok, szólt Zoltán felugorva s lecsapta a széthasgatott tollat. Addig irtóztató volna várakozni. — Nagyságod azt akarja megtudni, monda Kovács, okos szemeit az ifjú arczára szegezve , hogy lehető volna e nagyságod számára nagykorusági engedélyt eszközölni ? — Igen, igen, azt akarom.Meg akarom előzni az időt, mely nem enged oly sebesen haladnom, mint ahogy én akarnám. Nagyszerű vállalatok, nagyszerű nemzeti mozgás támad mindenfelé és én nem vehetek azokban részt, mert még éveim hiányzanak, pedig tudom, érzem, hogy sokat, igen sokat tudnék használni azzal az erővel, mely fiatalságom miatt így meddőn hever. Kovács úgy szánta e beszéd alatt ifjú védenezét, mert a lelkébe látott annak s elgondolá, minő kínba kerülhet neki ez eszméken végig jártatai lelkét, mikor az egészen más gondolat alatt szenved. — Értem. Értem. Ön nagykorú szeretne lenni, — azért, hogy megismerhesse végzetteljes perét........... E széknál vége volt Zoltán erőtetett szerepének; lerogyott a székre; titka ki volt találva :* — Már ismerem azt, — rebegő, nyitott fiókjában a leírt másolatra mutatva s azután tenyerébe hajta fejét és sírt keservesen, a hogy gyermekek tudnak sírni. Az ügyvéd szomorúan tekinte rá; azután oda lépett hozzá és megölelte. — Óh mennyit szenvedtem s nyögé az ifjú alig hallható panaszszal. — Elhiszem. Zoltán letörté könyeit s nagyot sóhajtva, reszkető lélekzettel szólt: — Megbocsát ön, hogy ily gyöngén viselem magamat, midőn épen azt kellene bebizonyítanom, hogy erős vagyok; de e könyekkel tartoztam annak, ki értem még keserűbb könyeket hullatott, s a kinek még sok mással tartozom, a mit még mind le fogok neki fizetni. Ez volt, amitől féltem. Sóhajta fel az ügyvéd, valódi megilletődés hangján. — Mitől ? kérdé tőle Zoltán csodálkozva. — Attól, hogy el fogom veszteni ezt a pert, mihelyt ön ennek létezéséről tudomást kap. — Bár úgy elveszne az, hogy soha nyoma se maradna. — Tudom, hogy ön ezt óhajtja kedves Zoltán, — megbocsát, hogy így nevezem még most is, — a czímmel rá érek, majd ha önt teljeskorúnak elismerendik. — Akkor még kevésbé lesz arra szükség, mert akkor szegény, szegény ember fogok lenni. — Talán nem egészen. — Mit mond ön ? Akkor ön engemet nem ért. Én ezt a pert meg akarom semmisítve látni. — Azt tudom. Az ellenfélt nagy áldozatokkal reá fogjuk birni, hogy lemondjon folytatásáról. — Nem áldozatokkal. Egészen nekik engedem a vitatott tárgyat; lemondok minden jogomról atyám birtokaihoz, czimemről, születés adta rangomról s leszek egyszerű polgár, mint más— Hová gondol ön ? — Most csak egy gondolatom van : hogy bármi árt szabjanak ellenfeleim a kárhozatos pör megsemmisítésének, én nem alkuszom velük, beleegyezem. Az, hogy azoktól, akiket szívemből gyűlölök, akiknek azt a fájdalmas éjszakát, amit átéreztem, meg nem bocsáthatom soha, miután jogos birtokomról lemondtam, alamizsnát elfogadni nem fogok, mint bizonyos áll előttem. Hogy azután mi történik velem, az a jó Isten dolga. Elég fiatal vagyok még pályát kezdhetni magamnak, ott fogom azt kezdeni, ahol más szegény embr, midőn gazdag voltam, jó akaróim sok hízelgő tulajdont ruháztak reám, meg akarom látni,bírok-e azokkal, mint szegény ember is? Valami azt súgja bennem, hogy jobb fogok lenni így, mintha gazdag maradtam volna , de ha bizonyos volnék felőle , hogy az utczák szemétjén halok meg, mint hasznavehetlen tagja a világnak, aki csak addig ért valamit, amíg pénze volt, mégis azt tenném, amit elhatároztam magamban. Önnek ki kell eszközölnie , hogy nagykorúsági engedélyt kapjak. Ha e szándékomat vagy ön, vagy Szentirmay roszul felfogott gondoskodásból megakadályozzák, akkor nem tudom, mi fog történni! Én csak azt tudom, hogy, ha ez undok per a világ elé kerül, és énnekem meg kell várnom azt, amíg hét esztendeig végig kínzanak vele, én ez alatt a hét esztendő alatt elvesztem az eszemet, de izmaim megerősödnek, s hogy akkor nem ölöm-e meg azt, akit utamban találok ? azt csak a Mindenható tudja ! (Folytatjuk.) 221—1364 Szerda, sept. 27-fa.