Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)

1854-11-08 / 1399. szám

1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva : Évnegyedre 5 frt. — kr. p.­­ Félévre . 8 frt kr. p. Félévre 10 „ — „ ; Évnegyedre 4 frt — kr. p. A havi előfizetés , mint a I E hónapra­­ frt 30 kr.p. számonkinti e­l­a­d­á­s is­­ megszűnt.­­­n Szerkesztési iroda : érinte sz­ja 8. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, ________________ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő , m­int az a 8-ik szám Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgő kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik. — A fölvé­teli dij szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Szerda, nov. 8 áp HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és inneputáni napokat kivéve — jelen­évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás November-decemberi két hónapos folyamára. Vidék fele postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhoz hordással, 2 frt. 40 pp. A. 5 előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivat­­ait, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, szinte a 8. sz. i-s. emeleten az udvarban, és Kimen Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­­m­fel s s segletén. — Az előfizetési levelek b­­rmentve küldendők. Festi Napló kiadó­ hivatala, Lon­do­n okt. 31-kén. A mait hét eseményeinek érdekei Közép-Europa könnyű tollának mindinkább tompa perczegése, a t­­­yt nyugat nehéz ostromágyuinak Krimniában hatalmas dörgése, horderői Éjszakamerikának fontosságban növekvő diplomatiai mozgalmai, s egyes külföldi ügy­nökeinek sensatiét szült kalandjai kölcsönzenek.­­ Már a „reményelleni remény“ körökben is azt kezdik óhajtva hinni, hogy a közfigyelmet foglalkoztató osz­trák-porosz tollharczban előbb-utóbb a kardnak kel­lene közbenjáróul fellépni. Nem Ausztriának e párbaj­ban magatartása az, mi rokonszenv s reményekkel nem kisértetik, sőt inkább az ez államba fektetett bizalom, láttára a Bécs s Sz. Pétervár közti viszonyok gyors merevedésének, egyre gyarapszik, mint erről, ide vo­natkozó részében. Russell lord múlt heti bristoli be­széde is tanúskodik. Ha nem fogyasztja a türelmet, a szakadatlan sor a porosz jegyzékek végértelem nélküli szóhalmaza, minőt csak egy „inkább kisszerű ügyvédi fogásokra, vagy hittani szőrszálhasogatásokra termett“ államférfin hordhat össze. És élesíti a közingerültséget azon a Manteuffol b. okoskodásainak tekervényes tömkelegében műgonddal takargatott tényállás , hogy a porosz kormány előbbre­ haladás helyett az európai közjogok megvédésének ösvényén, azon legközelebb­ről ismét hátrább vonult. A berlini kabinet u. i. mely a négy békepontot erkölcsileg, tehát az azokérti törek­véseket szükség esetén anyagilag is támogatni hajlan­dónak mutatkozék eddig; most amaz egyezkedési alap­­feltételek — Európa jogos kívánalmainak minimuma — mellett csak azok határozott s fogékony volta miatt kész megállani. „O’Connel azt szokta volt mondani, hogy : nincs Angliának oly törvénye, melyen négy lo­vas társzekérrel keresztül nem hajthatna; a porosz kormány is csak oly jegyzőkönyvi egyezményeket, ál­tala is alájegyzetteket kész tisztelni, melyeken nehéz státusszekerét, ígéretei s kötelezéseinek kapusarkába ütközés nélkül, bármikor átvonszolhatja.“ E megjegy­zést a legutóbbi porosz jegyzékre a berlini kabinetről eddig legtartózkodóbb hangon szólott M.Chronicle teszi, melynek e tárgyban hozott vezérczikke különösen kö­vetkező zárszavakért jelentékeny: „Örülünk azon, hogy a háború, mely sok rosszal jár, egyszersmind sok jót , előnyös dolgokat is idézend elő; s hogy míg uj ellen­ségeskedéseket teremt, régi barátságokat szilárdít meg.“ Hogy az „uj ellenségeskedések“ alatt Poroszországot, a „régi barátságok“ alatt pedig Ausztriát érti a poe­lita lap, az vezérczikke szövegéből kétségtelen.------­Nagy s mély a nyugtalanság krimiai hírek után, és fenhangnak a követelések Szebasztopol gyors bevétele iránt. Ennek oka nem az, mintha az ostromlott vár elestéhez erős béke­remények köttetnének, s mintha azt hinnék, hogy Szebasztopol sorsa szükségkép ma­gával fogja ragadni az összes háborúét is. Hiszen élénk emlékezetben él Sándor czárnak 1812-ben tett e nyilatkozata : „készebb vagyok Szibériába vonulni, mintsem Francziaországgal békét kötni s arról, hogy Miklós ez­er bátyja nyomdokain jár, tények beszélnek. Hanem türelmetlen a közvélemény azért, mert a vára­kozások, melyeket Szebasztopol coup de mainnel tör­tént bevételének álhíre ébresztett, még mindig óriá­siak ; mert jelen esetben is, mint máskor, a csatatére­­ken patakzó vér harczvágyakat s a dicsőség szomját kelti fel békés érzelmű népek keblében is; mert az el­esetteknek idegen földön ásott s félig takart sírjaikból boszuér­ kiált az élükhez ezen kisérteti hang; mert végre közhit, hogy a Krimiában kivivandott fegyverté­nyek kihalandanak a háborúnak úgy politikája, mint katonai folyamara. Ezek — felcsigázott várakozás, ma­gasba szálló vágyak s remények, s nem egy közvetlen békének óhajtása — képezvén elemeit a közérzületnek, természetes, hogy a többség a Szebasztopol ellen ed­dig kivívott eredménynyel elégületlen. Azok várako­zásának ugyan, kiknél a hitet nem puszta vágy szili, megfelel a krimiai jó hirek nemcsak maximuma, azaz a sikerült réstörés két elővár falain szárazról, s erős ágyúztatása tengerről a hajóhad tűzvonalába eső erő­döknek, hanem minimuma is, mely szerint lényeges kár még nem estetett Szebasztopol erősségein, s ellenben az ostromló sereg sem zavartatott meg munkálatában. De ha csak kevés tekintetbe vesszük is a Sz. Pétervár­­ról jött tudósításokat, melyek szerin a kitört várőrség egy része visszaverte­­Szebasztopol elől a francziákat, beszegezte ez ostromszárny 11 bombáját s 9 ágyúját, s foglyául ejté Clarib­arde lord fiát; s ha tekintjük azt, hogy a kormány — a Times szerint — f. hó 20-ikáig terjedő tudósítások birtokában van, s mégis Newcastle hg egyenes ígérete daczára ezeket a közönséggel nem közli, mi a szövetséges seregeket ért nagyo­bbszerű veszteség gyanúját kelti fel, úgy a köznyugtalanság­nak aggalmivá változásán sem fogunk csodálkozni. Az éjszakamerikai Egyesült­ államok , úgy látszik, mindenkép azon vannak, hogy ujjukat márthassák az európai politika édes-savanyú levébre. A sandwichi szigetek acquisitiója, mely szigetek, California, Japán és China kötl, úgy politikailag mint kereskedelmileg igen jelentékeny fok alatt fekszenek; a st. Domingo fölött legközelebbről kivívott védnökségi jog, mely kis állam területéről rövid út visz Cuba és Porto-Rico birto­kához. Greytown-nak közindignatiót szült bombáztatá­­sa, s az elhamvaztatott város vizein kihívólag gyülekvő tengeri haderők az Egyesült­ államok réveiből nem csak azt sejtetik, hogy Pierce kormánya tőle telhető­­leg gyámolítani kész az ifjú köztársaságot nehezedésé­ben a tengeri világuralom felé, s hogy el van tökélve érvényre segíteni amaz ismeretes híres tant: „Amerika az amerikaiaké“, hanem a kapcsolatban a középten­geren fekvő egy területileg liliputi, de nagy nemzet befolyása alatt kihatásában fontossá válható állam utá­ni titkos és szakadatlan törekvésekkel; összefüggésben a Szitka amerikai orosz terület megvásárlása iránti alku­dozásokkal, s általában a háború kezdete ótai hajlado­­zásokkal inkább Oroszország, mint Anglia s Franczia­­ország felé, tekintettel Soulé eljárásaira Madridban (mozgalmi izgatásai, párbaja Alba herczeggel, Napoleon császár sógorával, szabad nyilatkozatai Francziaország jelen kormányrendszere fölött), Bandera és Sickles fel­tűnő magaviseletére Londonban (amannak, a consulnak, levele Svei­ss elnökéhez, s a londoni democraták főnö­keinek gyakori összejövetelei házánál ismeretesek, T­imerről pedig a követségi főtitkárról tudva van, hogy Peabody amerikai bankárnak a Cityben adott ebédjét, melyre egyéb jeles egyéniségek közt Buchanan is ven­dégül hivaték meg, s mely lakomát a királynő arczké­­pének megküldésével tisztelé meg, kitörő haraggal ha­gyá oda. Peabodyt egy bostoni lapban nyíltan s kese­rűen megtámadó, későb­b párbajra is kihivá­s azért, mert a házi­gazda mindenekelőtt nem az amerikai el­nökért , hanem Victoria királynőért ürite poharát, végre több amerikai miniszternek európai ügyekre is kiterjeszkedett értekezlete Brüsselben, úgyszintén Bu­chanan, Masson és Soulé követeknek tegnapelőtt tartott tanácskoztata Londonban stb.­­ Bizonyosnak vehető az is, hogy az Egyesült­ államokban az Európa ügyei­be avatkozás szelleme nem a leglassabb hódításokat teszi. Ily körülmények közt, ha nemzetközileg jogo­san is, ildomosan mégis alig cselekvék Napoleon csá­szár akkor, midőn Soulé madridi követnek az átuta­zást Francziaországon megtagadtatá, mert „les ame­­ricains gont des anglais exaggerés“, kik is ezért nem­zeti méltóságukra ejtett sértésnek vehetik elnökük képviselőjének Francziaországból kitagadtatását, mely esetben rés nyílnék az egyesült államok előtt Európa jelen bonyodalmainak sürűbbítése, s a zavarbani halá­száéra. Éjszakamerikával a legkisebb baj is nagynak tekinthető azért, mert a „washingtoni kabinet 20 millió főből áll.“ „A ti senkitek a mi mindenkink“ — your nobody is our everybody, — mondá egy amerikai stá­tusférfin, értvén a népet, egy angol diplomatának, s e mondatban fekszik az Amerika s Európa közti bármi­­nemű nehézségek legkényesebb oldaala. Amerikáról szólván, nem mulaszthatom el az Ohio státusban, Springfield városában minap rendezett „Baby Show“ — csecsemők kiállítása — felemlítését. Az anyák s dajkák karjain közszemlére kitett 120 csecsemő közöl, Bowner asszonyságnak Bécsből, Obióból lány­kája ítéltetett a bírák által legszebbnek, s ezért az ez­üst tea-service-ből álló pályadíjt elnyertnek. Kívüle míg két csecsemő nyert ezüst készletből álló jutalmat. Ko­moly eszméből, vagy csak yankee ötletből indult-e ki a Baby convention ? Azért tartatott-e talán a csecse­­mők kiállítása, hogy Amerika elmondhassa Angliának: Nálatok csak a gazdag gyermek születik „ezüst kalán­­nal szájában“, míg ellenben nálunk pár szülöttje is, le­gyen bár ép és szép, ezüst tea-készletből szörpölheti a nemzeti italt? Anglia túlnépesedett, miért is gondját oda fordítja, hogy jutalmak kitűzése s kiállítások rendezése által, az állattenyésztést, termelést s mind azt előmoz­ditsa, mi nagy népességének táplálására megkívánta­­tott élelmiczikkek mennyiségét s minőségét gazdagítja. Ellenben Éjszakamerika mindenben csak népességben nem gazdag, melynek is ezért gyorsabb szaporítása te­kintetéből kezdetett meg az Egyesült államokban „Baby Show“ rendezése, földiparászati s állattenyész­tési kimutatások helyett. Különben a „Baby Show“ eszméje, melynek testté váltánál fogva az idegen An­gliában csak prize cattle-t, de Amerikában prize-yan­­kee-t leend képes bámulni, igen bizar. Napoleon császár sajnálkozási levelében St. Arnaud m. özvegyéhez e szavak fordulnak elő: „félénk taná­csok daczára.“ Kit érthetett a gondolatait átgondolni, kifejezéseit megválogatni szokott császár e súlyos sza­vak alatt ? E kérdés megfejtésében izzad ma az összes sajtó. Némelyek szerint Napóleon franczia táborkari s törzstiszteket akart közvetve sújtani, s neveik megem­lítése nélkül közpellengérre állítani; mások szerint csak a hatalmon kívül álló angol főtisztekre vonatkozatnak a kérdéses szavak. A lapok egyenként óvást emelnek, mindegyik saját kedvenczei mellett. Csak szegény Dundas admiral nem talál senkit is, ki pártját fogná, s a franczia császár szavaiban határozatlanul kivetett gyanú árnyéka alól nevét kivonná. Sőt a M. Advertiser tudni akarja, h­ogy talán az ominosus szavak okozta hatásánál fogva, dorgáló sürgönyt menesztő az admira­­litás Dundas lordhoz, kinek a kormány által elhatár­ott visszahivatásáról is széltében beszélnek. A lapok már mint bizonyost említik fel azt, hogy a franczia császári pár rövid idő múlva látogatást teend a windsori kastélyban,m­ely alkalommal Napoleon a térd­­szalag rend lovagjának fog Britannia királynője által ki­neveztetni, ellenben a czár e rend diszszalagja s méltó­ságától megfosztatni. A Parisból átjött, s múlt szombaton a sydenhami palotában tegnapelőtt a windsori kastély terrace-án játszott franczia zenekar szívességének viszonzásául számos, s különösen következő három indítvány forog a sajtóban : Nyittassák országszerte közadakozás a franczia katonák özvegyei s árváinak javára; vendé­­geltessék meg a zenekar a Mansion­ houseban ; hímez­zenek az előkelő angolnők mindegyik guide-nak egy pár diszpapucsot. Valóságos angol ízlés s­etiquette nyi­latkozik, mindhárom indítványban. Bécs, nov. 6. V. d. Pfordten bajor miniszterelnök még fő­városunkban időz­ ő itt is, valamint Berlinben kitün­tetéssel fogadtatott, és valamint onnét, úgy innézi el­utazása is, úgy látszik, későbbre marad. A diplomatiai testület naponkint ismételve tart conferentiákat s össze­jöveteleket, s Ausztriára nézve félreismerhetlen elégté­tellel tűnik ki, mennyire osztja Bajorország is azon itt folytonosan nyilvánuló óhajtást, hogy egy valódi né­met politika alapíttassék. A bajor miniszterelnök azon törekvése tehát : Németország megfelelő módon­ közös föllépésére alakot feltalálni, ugyan itt nagyobb elisme­rést is nyer, mint Berlinben a a hason­érzelmű Drez­dában, és ha a tanácskozások az itteni helyen talán határozott végzéshozás nélkül folynak is le, ennek egyedüli oka abban rejlik, mivel a Berlinből hozott feldolgozandó tárgy, az egyesülésre igen korlátolt ter­mészetű volt. V. d. Pfordten báró missiója mind a mellett többet ten, mint csupán hogy fényes bizo­nyítványt szolgáltasson az egyesülés utáni, egész Né­metországon keresztül nyilatkozó óhajtásra nézve; az valódibb minőségű egyetértést eszközlött, mint milyen maga idejében a drezdai conferentiák „becses tárgya“ volt. V. der Pfordten ur javaslatai egy nemzeti po­litika megalapítására világosak, s az egész kérdés va­lódi hazafiúi szellemben van felfogva. Ezen elismerés­ben v. der Pfordten úr itt minden oldalról része­sült, s épen innét támad azon új remény, hogy a min­dig közelebb vonuló elhatározás pillanatában a terjed­tebb körökben is hasonló hazafias felfogás fog gyöke­ret verni s ez által a tér egész Németország szilárd egyesülésére biztosan megnyeretni. Ausztria valóban nem tér a nyugoti hatalmakkal a szövetségre. Bécs, nov. 6. – Buo­­-Schauenstein gróf tegnapelőtt, az angol követ pedig tegnap adott ebédet, melynél diplo­matiai testületünk legnagyobb része jelen volt. — Vas­pályáinknak egy idegen társulat részére haszonbérbe adása már is termi jő gyümölcseit, tőkepénzeseink mo­zogni kezdenek. Egy társulat jóváhagyásért folyamo­dott, hogy részvények utján fél milliónyi eszletben egy­letet alakíthasson, mely a birodalom minden nagyobb városait légszeszszel lássa el. Az ügy vezetői reményük, hogy az engedményt megnyerendik. — A mi várszín­házunk utánépítése is most komoly szándékká lett. A múzsák ezen új temploma, hit szerint a bálház és csá­szári istállók helyén a bál­téren fogna épülni. Kelet-Szatmár, od­. végén. Nem mellőzhetjük, t. szerkesztő úr, számot adni azon érzelemről, melyet mi bennünk becses lapjainak newyorki levelezője folyó közleményeivel felköltött. Minden levele tárgyát kiszemeli, hogy tanulságos legyen, s azokat azon félénk gondosság jellemzi , mely fő hatályát az olvasóra nem téveszteni lelkiismerete­sebb dolognak tartja, mint némely hazai teljhatal­masság. Ő az uj virányokon , tengertuli mezőségeken böngé­szett méz javát a hálás gondolat szárnyain a felejt­­hetlen édes anyának megküldi. KARPATHY ZOLTÁN: Regény­­.Kia Jókai Mór XXI. Egy követválasztás hajdan. Folytatás. *) E diplomaticus jegyzék­váltások ideje alatt a künn levő választó közönség türelmetlen kezdett lenni, már tíz óra is elmúlt, a­mi falusi emberek előtt csak két óra járásnyira van az ebéd idejétől, a­miből hihetőleg va­csora lesz, ha a méltóságos urak még sokáig késnek. A nemesség eleinte csak zúgni, később hangosan kia­bálni kezdett, mind a két párt elkezdte jelölteit éltet­ni, a miből oly gonosz lárma támadt, hogy a gyűlés­­terem ablakai remegtek bele. Végre Tarnaváry, ki mindenütt tüskéken látszott ülni, felugrott, neki gyürkőzött s jobbra balra taszi­­gálva a főispán ajtajában álló hajdúkat, berontott hozzá erőszakosan. Kőcserepy és Korondy ott álltak az ablakban, türel­metlen várakozással, egy csomó fiatal ember ott ácsor­gott a főispán körül, iszonyú dologtalanság kifejezésé­vel arczaikon; maga a főispán pedig pamlagon ült s valami hosszúkásan összehajtott papirosból látszott olvasni nagy figyelmesen. Akkor kapta fel azt, midőn Tarnaváry belépett a szobába. — Méltóságos uram, szólt egyet csavarintva izzadt üstökén Tarnaváry, megbocsásson , hogy így berontok, de kénytelen vagyok méltóságodat figyelmeztetni, hogy az idő telik, s az egybegyült­ nemesség odakinn türel­metlen kezd lenni. *) Lásd a P. Kapló 1397-dik szántát. A főispán vállat vonított, s tovább is figyelmesen né­zett abba az összehajtott papirosba. Tarnaváry föltette magában, hogy most igen higgadt kedélylyel fog szólani. — Kérem méltóságodat, vegye tekintetbe, minő rész származhatik abból, ha méltóságod még sokáig késle­kedik. Az egybegyűlt nemesség odakinn hajnal óta ké­szen várakozik, egy része ugyan jól felpálinkázva, de a nagyobb rész ellen szom­jan. Az emberek zúgnak zajongnak, már is kezdenek egymással feleselni, ha méltóságod meg nem jelenik előttük, én nem tudom, mi fog történni ? a leggyalázatosabb verekedés üt ki kö­zöttük, mely szégyent hoz mindnyájunkra. A főispán úr erre sem felelt semmit, szép nyugodtan olvasván abból a fontos okiratból, melyet kezében tar­tott , hanem helyette nagyságos Kőcserepy az mutatta néma­ játékkal, hogy ő méltósága nagyon el van foglal­va most. — Dolga van ő méltóságának ? kérdő Tarnaváry. — Fontos, sürgetés, mulaszthatlan­­ságú Kőcserepy, lassan, nehogy megzavarja őt fontos elmélkedéseiben. De annál hangosabban beszélt Tarnaváry. — Semmi sem fontosabb a jelen ügynél ! Semmi sem elébb való kötelesség ennél, és én komolyan figyelmez­tetem méltóságodat szent kötelességére. Valami szerencsétlen titkárja a főispánnak arra a gondolatra talált jönni, hogy valahonnan a kuczkóból előszólaljon: — Bátorkodom emlékeztetni uraságodat, hogy itt a főispán ur szobáiban vagyunk. Tarnaváry felöklelte a megszólamlót tekintetével. — Tessék visszaülni az urnák oda, a honnan felkelt! Ez nem a főispán háza, ez a megye háza ! s a főispán csak olyan szolgája az országnak, mint az úr a főis­pánnak. A főispán megint csak­ olvasott s a vállát vonogatta. Ta­naváry föltette magában, hogy olyan szelíd lesz, mint a bárány. — Méltóságos uram. Én elismerem méltóságod haza­fiai érdemeit. . . . A főispán egy uj lapot fordított olvasmányában s oda sem hallgatott. E megvető közönyösség oly dühbe hozta egyszerre bárány Tarnaváryt, hogy sem látott, sem hallott többé; az erőszakosan elnyomott vér mind a fejének rohant; egy percz alatt, mi­előtt valaki csak sejthette volna, kikapta a főispán kezéből azt az írást s úgy vágta a földhöz, hogy minden levele szétrepült. — Ah ez erőszak ! Violentia! crimen laesae ! crimen majoris potentiae! Kiáltanak a szobában levők s ugrot­tak a földhöz csapott iratokat felkapkodni. Késő volt már; Tarnaváry megleste, hogy mik vol­tak azok ? A fontos, sürgetős okirat nem volt egyéb egy csomó képes Chari várinál, mely épen ak­kor érkezett a postán, s melyben nagy gyönyörűségét szokta találni a főispán urüres óráiban. Tarnavárynak sikerült egy számot megragadhatni belőle. — Ah! Tehát ezek azon sürgetős depechek! ez azon fontos ügy! ez azon elhalaszthatatlan olvasmány, mely miatt az összes nemességnek várakozni kell, mely a közügyeket háttérbe szorítja. Jó napot uraim. Jó na­pot! Ez ugyan derék dolog. Utolsó szavait már a gyűlésteremben mondá el Tar­naváry mint valami elfoglalt zászlót rázva kezében az elrabolt Charivarit. C­íme tekintetes karok és rendek, itt van a minden­nél fontosabb diplomatiai jegyzék, a­mitől országok sorsa függ, a­miért úgy kellett szaladni a megye jegy­zőinek, majd nyakukat törték. Ez ám ama sürgetős staféta, a­mit lóhalálában hoztak a főispán urnák. Tes­sék ! olvassák önök is, hogy szólhassanak hozzá. Tes­sék uraim, a fontos depechek. Míg a gyűlésteremben levő előkelők egy része ször­­nyűködött, más kaczagott a bárány Tarnaváry dühös ra­gadományán, az alatt odakünn a köznemesség békét­­lenkedése a végső fokot érte el. A tarka tollasok bele­fáradtak már a kiabálásba, a vezetők a csillapításba, s a Szentirmay párt emberei egyhangúlag kezdék sürget­ni a szavazatot. Bizonyosnak lehet­ tartani, hogy szavazat útján ők fognak győzni. Az egyszerű felkiáltássali választás ez­úttal a Kőcserepy pártnak szinte nem használt, mert ellenfeleik álltak az erkélyhez közelebb. E rosz helyzet régóta boszantá az érdemes atyafia­kat s több ízben megkisérték már egyes csapatokkal amazok közé nyomulhatni, de itt oly szigorú rend ural­kodott, hogy a zárt tömegen sehol sem lehetett keresz­tül hatolniok s mindannyiszor kényszerítve voltak visz­­szahúzódni a túlsó o­dalra. Az alkalom végre a leggonoszabb tanácsadó: a me­gyeház udvarának egyik szögletében nagy rakás tégla volt felhalmozva, jövendőbeli építkezés végett: egy ideig csak arra használták e téglahalmazokat a tisztelt választók, hogy felálltak azokra s onnan lármáztak, ké­sőbb azonban, midőn az ellenpárt a szavazást kezdé sürgetni, mulatságosnak találták amazokat olyanfor­mán birni m­ás gol dokitokra, hogy egynéhányat azon téglák közöl az előttük állókra hajigáltak. Ez igen jó gondolat volt. Amazok oly sűrü tömegbe vették magukat, hogy minden elhajított kőnek emberé­re kellett találni közöttük. (Folytatjuk.) 256-1399

Next