Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)

1855-10-09 / 1674. szám

minthogy a kenyér azon szükségeknek egyike, mely legkevesebb változásnak van alávetve s majd­nem folyvást állandónak mutatkozik. A mit itt mondtunk, nem akar szemrehányás lenni Ausztria irányában; a mivelt föld statistikája egész Európában még oly tökéletlen s ha az utóbbi éveket kivesszük, eddigelé oly kevés gond fordít­­tatott reá, hogy szó sem lehet arról, miszerint a drágaság ezen oka, az e hiányos tudomásból eredő félelem és bizonytalanság egyhamar el fog enyészni. Sőt Ausztria a többi államoknál e tekintetben sok­kal többet tett, csakhogy e tevékenységet vagy tíz éven át folytatni kell, míg megközelítőleg he­lyes állalányszámokat eredményez. Olvasóink e szerint a következő, (hivatalos bár, de fájdalom itt ott csak felületes becsléseken ala­puló) összeállítást csak gyönge kísérletnek vehe­tik, mely az 1850 évi adatok alapján nyugszik.*) Ezek szerint 1850-ben az egész ausztriai biroda­lomban volt alsó ausztriai mérőkben : termés : búza 40,093,000 rozs 58,256,000 bevitel : 885,500 — — 665,897 — — kivitel : 227,700 — — 358,603 — — beviteli fölösleg 657,800 — — 307,294 fogyasztatott : 40,750,600 m. búza 58,563,294 m. rozs termett : tengeri 32,040,000 bevitel : 5,99,560 — — kivitel : 1,222,00 — — beviteli fölösleg: — — 477,360 32,522,360 m. tengeri tehát e három fő­ élelmi czikkből összesen 131,839,654 mérő fogyasztatott s e roppant me­­nyiség (102 millió mérőnyi csekélység kivételével) a beltermés által fedeztetett. Az aratás azóta há­rom esztendőn át majdnem egyenlő, csak 1853-tól fogva valamivel volt roszabb s ez is csak a búzá­ra nézve, mig a sokkal szükségesebb rozsra nézve majdnem egyenlő maradt. Ezen csekély roszabbulás tehát egymaga nem okozhatta a drágaságot s minthogy a gabna ára 1854 és 1855 közt is majdnem folyvást emel­kedett, miként a következő összeállítás mutatja, a drágaság okait még másutt is kell keresnünk, mit legközelebbi czikkünkben megkisérlendünk; addig is a birodalom főpiaczain uralkodó általány árakat igtatván ide . A gabna ára tehát — egy két magyarországi és tiroli piaczot kivéve — mindenütt emelkedett s ezen általános emelkedéssel szemben ama helyen­*) Minthogy a termés alsó ausztriai mérőkben, a be- s kivétel pedig vámmázsában tétetett közzé, a vámmázsát a. a. mérőre számítottuk át a hivatalos vámjegyzék ren­delete alapján, mely szerint 1 a. a. m. búza = 9/10, 1 m. rozs = 8/10, 1 m­ tengeri = V10 vámmázsa. Búza (a. a. m.) Rozs (a. a. m.) 1854 jan. 1855 sept. .1854 jan. 1855 sept. Sadagura ft. kr. ft. kr. ft. kr. ft. kr. (Bukovin.) 2 30 4 30 1 42 3 30 Lemberg 3 55 8 — 3 — 4 30 Arad 4 41 4 54 3 22 3 26 Debreczen 3 30 4 48 2 30 2 48 Soprony 5 50 6 15 4 7 4 csökk. Pozsony 5 — 5 50 3 55 4 24 Győr 5­­ 5 48 3 26 4 42 Mosony 5 58 6 24 4 10 4 Gcs. Szabadka 4 21 4 36 3 — 3 12 Zombor 4 44 5 — 3 40 4 — Brünn 6 22 7 50 4 42 5 32 Prága 6 20 7 31 4 49 5 5 Bécs 6 42 7 42 , n.t­.A... Grátz 6 34 6 54 4 17 4 27 Botzen 9 12 8 27 (Bokk.­ 5 20 7 8 ÍV NŐK PARADICSOMA Franczia regény. F­é­v­a 1 után fordította G e­r­ő. negyedik könyv. Sulpice orvos. (Folytatás. *) XI. A paradicsom a távlatban. Oh igen, Paris a nők paradicsoma. A­mi a férjeket illeti, vájjon van-e hely, mi ezekre nézve pokol nem volna? A párisi pokolnak pedig az a jó oldala van, hogy tágas, mint a végtelenség, vakító fényű és árnyékteljes, kedvező a dicskórnak, mely megvigasztal, és kedvező a gyönyörnek, mely elaltat. Párisnak ime kárhozottjai, ezek a férjek, kiket min­dig kinevetnek, vígan eltűrik bajokat: vértanuk ottthon, hóhérok a szomszédnál, ki ismét, maga is vértanú és férj lévén, gyötri a másik kárhozottat, a ki... E nagy közlekedést a farkába harapó kígyó jelképezi, mely az örökkévalóság jelképe. A közmondás **) m­egemlékszik a lovakról is. Páris a lovak pokla, mily hi­ábavalók a közmondások! Páris a fiatal és szép lovaknak paradicsoma Isten ments, hogy bármi kevéssé udvariatlan hasonlatot akarjunk tenni ! De mivé lesznek Párisban oly nők, kik már sem nem fiatalok, sem nem szépek ? A vénülő lónak jut legalább még bérkocsi. Hány fejezet fog hiányozni e könyvben, mely boldog­ságban fogantatott s melynek leveleit egyszerre a bánat vihara járta át. Ez élő­lényben annyi igazság vegyült, annyi paradoxonnal! Akár komolyan, akár tréfából szól­junk, akár a „paradicsom“ szót valódi és szerencsés je­lentése szerint, akár keserű gúnyos értelmében vegyük, az mindig igaz, mindig helyes marad. Párist nem lehet eléggé dicsőíteni. Párisi, mely vala­mennyi városnál ragyogóbb, de ki alázhatta le azt va­laha elég keményen ? Megvan itt mindennemű nagy­­­­ság és mindennemű hanyatlás. A szépség azért ragyog *) Lásd Pesti Napló 1672. sz. **) A közmondás, melyre a szerző czéloz, igy hangzik : „Paris est le paradis des femmes, le purgatoire des ma­ris et l’enfer des chevaux.“ (Páris paradicsoma a nők­nek, vezekrénye a férjeknek és pokla a lovaknak.) A fordító, itt oly páratlan fénynyel, mert megvan ellentéte is, a rútság. Bőség szellemben, bőség ostobaságban. A tudo­mány merészen építgeti bábeli tornyát, épen szemközt a tudatlansággal, mely telve félelemmel sánczolja el magát odújában. Amaz ostromolja az egeket, imez vakond gyanánt a földet turkálja, s ha az utczán találkoznak, udvariasan jó napot mondanak egymásnak. Oh, Páris szép, Páris derék, Páris nemesileg gazdag, — de ki szolgál álarczczal ez ocsmány szörnyetegnek, mely szintén Páris? Ki fogja megtisztítani e sáros, avult párisi nyárspolgárságot ? Ki fog alamizsnát adni a nyo­morult, a kiéhezett Párisnak ? Védelem és gúny, — mind a kettő kijutott Párisnak. A jót szenvedélylyel mondták el róla, a roszat haraggal. Párisnak megvannak dühös baráti és halálos ellenei. Amazok magasztalják, ezek gyalázzák,— és semmi sincs mondva. Sohasem lesz elég vessző, hogy e szemtelen kaczér nőt vesszőzzék; sem elég dicskorona, hogy e büszke királynőt megkoronázzák. Mondjuk ki röviden, mit mindent kellett volna moz­gásba hoznunk, ha teljesen meg akarnék írni e női pa­radicsom óriási színművét. A közmondás igazságot, a közmondás paradoxont tartalmaz. Párisban mindenütt a nő uralkodik. Párisban mindenütt a nő szenved De azt fogják kérdezni, nincs-e így az egész világon? Igenis, úgy van. Csakhogy Párisban mindent túlhaj­tanak. A fogékonyság itt megtízszereződik úgy a jó, mint a rész iránt. Innen a közmondás kettős éle. Páris a nők paradicsoma, és e paradicsom a pokol. * * * Ej volt. Szűk és sötét kamrában találjuk magunkat, melyet kis rézlámpa világit be. A füstös világ nem ta­lálván maga körül semmi fényes tárgyat, hogy onnan visszaverődjék, szomorún pislogott, alig-alig ragyogtat­­ván kissé a fal nedves köveit. A szoba minden bútorzata nem volt egyéb, mint vas­ágy szürke takaróval, kis asztal és szalmaszék. A hosszúkás ablak be volt rostélyozva. Az ágyban fiatal nő feküdt, kiben ruhájáról saint-la­­zari fogolyra lehetett ismerni. Beauvais Solange nagyon megsoványodott, nagyon halavány lett, de még mindig szép volt. Két karját nyaka alatt összefonva, szendergett. Fe­kete szép haja kibontva terült el a vánkoson. Félig nyílt ajka körül nyugalmas, majdnem azt mondanók boldog mosoly játszadozott. A mécs világa rézsent esett arczára, melynek nyugodt és elégült kifejezése nagy ellentétben állt a kamrácska bús­komorságával. Tán valami álom űzte tova szenvedését? vagy valami régi emlék fölgerjedése csalt ajkára mosolyt ? ... Régi emléket mondunk, mert szegénynek messzire kellett visszaszállni élete múltjába, hogy abban csak egy öröm­teljes órát is találhasson. A kis asztalon, a mécs mellett mindenféle írások vol­tak elszórva. Ott volt mindenek előtt azon kézirat, mely­nek elejét Virginia, végét Sulpice orvos által hallottuk felolvastatni. Volt még egy másik füzet, melynek csak első lapjai voltak még beírva. Volt végre az asztalon egy nyitott levél is. A nyitott levél így hangzott: „Kisasszony ! „Csak néhány nap óta vagyok ismét visszaadatva az életnek, mert nem mondhatom életnek azon állapotot, melyben félig meddig megsemmisülve, csak aludtam, és nem tudtam gondolkodni. Megmentem, Sulpice orvos ma reggel tudósított engem oly eseményről, melyre vissza nem tudok emlékezni. Azt állítá, hogy én vallató bizott­mány előtt jelentettem volna ki, miszerint láttam önt Rostán herczeg szobájában ugyanakkor, midőn ön vala­mi fehér port hintett a herczeg poharába. „A herczeget — miként szintén az orvostól tudom — mirenynyel akarták megmérgezni. „Ennek folytán az én nyilatkozatom, mely önt ter­­helé, kénylette a hatóságot, hogy szigorú őrizet alatt tartsa önt. „Világosan és határozottan igyekszem magamat ki­fejezni, kisasszony, bár fejem még mindig igen gyönge. Szívem egészséges, akaratom átgondolt és szilárd, — ez pedig a fődolog. „Adott nyilatkozatomat már nem vonhatom vissza, mert abban csak igazat mondtam. „Hasztalan munkába fognék, ha e nyilatkozatot a bí­rák előtt az én szempontomból akarnám magyarázgatni. A bírák a maguk szempontja szerint szoktak ítélni. A tény úgy lévén, mint előadtam, magyarázataimat meg sem hallgatnák. „Az én nézetem szerint, kisasszony, ön mégis ártat­lan. Ha rövid ideig is volt csak szerencsém önt ismer­hetni, de állítom, hogy tisztább, szebb lelket, mint az öné, még sohasem ismertem. „Íme ajánlatom. Kérem önt, jól fontolja meg azt, mert az koránsem valami futólagos gertelem eredménye. Ha­­­tárzatom három nap óta szilárdan áll. „Azon idő alatt, míg betegen fekvem, nagybátyám, Saint-Sever marquis meghalt, szép vagyont hagyva re­­ám, mely szép kivált oly emberre nézve, mint én, ki elég sokáig éltem szegényül. Most negyvenezer frank jövedelemmel rendelkezhetem. Kezét kérem. „Hogy ön kisasszony, már több ideje észre ne vette legyen ön iránti vonzalmamat, tiszteletemet, az lehetlen; más részről azonban igenis lehető, hogy ön észrevette Mérges Antonia kisasszonynál­ föllépésemet is. Ez utóbbira nézve nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy én Antonia kisasszony iránt testvéri szeretettel s ily szeretetből eredő tisztelettel viseltetem. „Hanem én, kisasszony, csalódtam érzelmeim minő­ségére nézve, de azon ünnepélyes órákban, midőn a kétséges helyzetbe jutott életnek mármár istenhozzádot kell mondani, a szív hangosan felszólal. Én pedig ke­resztülmentem ez állapoton. Bepillantanom jutott lelkem mélyébe. Ha ön szerethet engem, esküszöm, hogy bol­dog leend. „Be kellett bocsátkoznom e részletekbe, nehogy Ön azt higye, mintha ajánlatom valami lovagias nagylelkű­ségből eredne. Történt már néhányszor, hogy e vád­szóval illeték jellememet. Én nem vagyok lovag; a lo­vagok letűntek; én ember vagyok, s ott keresem bol­dogságomat, a­hol találhatom is. „Ha ön elfogad engem, kisasszony, úgy előre is ki fogom jelenteni egybekelésünket, mert én büszke va­gyok önre Az emberi igazság elitélheti feleségemet; én pedig dicsőségemnek tartandom, hogy neki nevemet adhatom. „Fogadja ön, stb. stb. „Martroy Roger lovag.“ (Folytatjuk.) Kénti csökkenés is csak pillanatnyi lehet, úgy hogy e kevés kivétel az általános elmélkedésnél számba nem jöhet. Pest, oct. 9. A Donau vasárnapi számát a következő czikkel nyitja meg : A pénzügyminisztérium legújabb rend­szabályainak megérthetése végett főleg szem előtt kell tartanunk, hogy két főirány van, melyek szerint az állam legfőbb pénzügyi hatósága operatíoinak haladniok kell. Az első a mi megrongált pénz­ügy­ állapotunk szabályozására vonatkozik, a má­sik pedig az államháztartás rendezése­ és megszilárdítására vezet. Ennélfogvást az esz­közök is különbözők, melyek ezen két főfeladat elérhe­tésére alkalmazandók, és ha a most meghatározott rend­szabályokat helyesen akarjuk megítélni, meg kell vizs­gálnunk, mi ezért szándék azok által elérni. Az államjószágoknak a bank részére kijelentett át­­adatása, s az utóbbinak felhatalmaztatása, miszerint alaptőkéjét új részvény­kibocsátás által szaporítsa, szemlátomást pénzügyünk rendezését czélozza. Az ál­lamháztartás rendezésére vezető eszközök egészen más természetűek; azok adórendszerünk tökéles­ítésében, az államjövedelem szaporításában, főleg s különösen pedig az államkiadásokbani megtakarításokban áll, mely tekintetben a hadsereg létszámának megrendelt leszál­lításával a kezdet már korábban megtörtént. A bank az államjószágok eladása által nyerendi visz­­sza azon tőkét, melyet az államnak időnkint kölcsön­zött. Ez által tétetik képessé a pénzjegy-forgalmat, mely ezen hitelezés folytán törvényellenes kiterjedést nyert, a fedezési eszközökkel illő arányba hozni, így kell a pénzügynek szabályoztatni s a bankjegyek és ezüstpénz közti paritásnak lassankint ismét helyreállitatni A bank­jegyek korábbi túlságos számban történt kibocsátása, tudomás szerint, azon majdnem határtalan hiteltől ered, mely az államnak adatott. Ha most ezen hitelviszony tartós megoldására a szilárd alap megvettetik, akkor a bank azon hitelben, melyet eddig az államnak engedett, az ipart fogja részesíthetni s az escompte- és kölcsön­ügyletnek jövendőre nagyobb összegeket juttathat. Pénzügyünk javításával tehát közvetlenül egybefügg hitelügyünk emelése, s a banknáli államadósságnak el­határozott törlesztése imigy hitelviszonyainkra nézve mély jelentőséggel bír. Ezt azonban még inkább támo­gatja a másik rendszabály, mely a banknak adott azon felhatalmazásban áll, miszerint alaptőkéjét 10 millió ezüst forinttal növelheti. Ha föltesszük, hogy a hozott rendszabályok a várt sikert tökéletesen megtermik, s a bank az ő hitelét teljesen ismét helyreállítja , akkor hi­telsegélyezéseit azon öszzeg kettős sőt hármas mennyi­ségéig is fogja növelhetni, mi aztán az egyetemes nem­zeti iparra nézve a legjótékonyabb eredményű teend. Azon közvetlen eredménynek , mely a nemzeti bank kielégítéséből szülemlendik, magas becsét eléggé nem határozhatjuk meg, áll az, az intézetnek ezáltal mega­lapított önállóságában. A hitelviszony, melyben ez utóbbi az államhoz létezett, a nép ipartevékenységétől a leg­jobb eszközöket elvonta, s a bankvalutát folyvást min­den krízisbe bebonyolitá, melynek az államhitel magát kitéve látta. Ez a bank követeléseinek törlesztése által véget érend, s a nemzeti bank iránti bizalom csupán ama szabad kezeléstől fog függni, melyet annak veze­tői majd gyakorolni tudandnak. Amaz üdvös eredmé­nyek, miket mi a meghozott rendszabályoktól várunk, nem fognak egyszerre bekövetkezni, és épen nem ta­gadhatjuk, hogy az államadósságnak érez pénzbeni tör­lesztése pénzvásárunkon gyorsabb és mélyebb befolyást idéztek volna elő, mint oly földek átadása, melyek csak lassan kint változtathatók pénzre; ámde minden állam­nak a rendelkezésére álló eszközök mértéke szerint kell hoznia rendszabályait, és senki sem fogja tagad­hatni, hogy az odaajánlott államjavak az államnak a bank által kölcsönzött pénzérték irányában mindig elfogad­ható aequivalenst képviselnek. A jog­i állam­tanulmányok a legújabban 1. 1. helyen szentesített tanrendszer szerint. I. Az ausztriai birodalomnak teljes átalakultával a tan­ügy is gyökeres reformokon ment keresztül. A régi ta­nulmányi rendszer félre­tétetett, és a tanítás s tanulási szabadság elvére fektetett új tanrend lépett életbe. Re­formok, lényeges módosítások sehol sem éreztetik any­­nyira hatalmas, olykor nemzetségekre kiható befolyásu­­kat, mint épen a nevelés, mint az oktatás mezején. Jó vagy rosz­intézkedések még évtizedek, gyakran száza­dok múlva mutatják fel áldásdús vagy káros voltuknak látható nyomait. Midőn 1849 után az akadémiai szabad­ság elve minden előnyeivel s hátrányaival a birodalom­ban egyszerre meghonositatott, s a tanfegyelemm­el járó előbbi iskolai rendszer sarkaiból kiforgatva jön, a régi systemának emberei nem csekély agodalommal telének el, melyet az uj rendszernek elkerülhetlen né­mely árnyoldalai, és az akadémiai szabadsággal tagad­­hatlanul összekötve volt némi visszaélések nem kis mértékben ápolának. Az akadémiai szabadságra fekte­tett uj rendszer tehát valamint egyrészt hő, lelkes pár­tokra, úgy másrészt heves, kiengesztelhetlen ellene­ket talált, s keletkezett két ellenséges tábor, melyben az a­s uj rendszer zászlója alatt annál élénkebbül foly­hatott a harcz, minthogy az uj rendszer nem végleges, hanem csak időleges létezést nyert, melynek lefolytéval uj definitiv tanrendnek kellendett beállnia. Ezen ideig­leneg a legközelebb lefolyt iskolai évvel járt le, s fe­szült figyelemmel váratott a megígért definitív létszeresí­­tés. Folyó évi sept. 25-én kelt 1. f. határozványok által az uj tanrendszer a jog­i államtanulmányokra nézve az összes birodalomban létre­hozatott, és ezen 1. f. intéz­kedéseknek többjei már a küszöbön álló iskolai évben nyernek alkalmazást; kedves szolgálatot vélünk tehát az olvasóközönségnek tehetni, ha ezen új tanulmányi rend­szabályoknak lényegét párhuzamozva az eddig érvény­ben állott rendszerrel bővebben fejtegetendjük, s mind az elvbeli változásokból, mind pedig a kevésbé lénye­ges eltérésekből azokat leginkább kiemelendjük, melyek úgy a jogtanulóknak mint a szülőknek kellő tájékozá­sára szolgálhatnak. A legújabban létrejött tanrendszer egyáltalán a régi­­ebb időkben létezett, és az 1848-as év után behozott rendszer közt mintegy transactióul tűnik fel; a szélsősé­gek kiegyengetése, a régi tanfegyelemnek az akadémiai szabadsággal való egyeztetése és így a két ellenséges tábor harczosai közti kibékülés kísértetvén meg. A fő­­ alapelvi változások következőkben pontosulnak össze: Az eddig érvényben volt teljes szabadsági rendszer mellett a tanuló csaknem korlátlan választási szabadság­gal él, s bármely tantárgyat tetszésétől függött soro­zatban választhatott; jelenleg bizonyos tanulmányok kö­telezőkké tétettek, s pedig bizonyos meghatározott fo­kozatban, úgy hogy az egyes évfolyamokban minden jogtanuló tartozik bizonyos tantárgyakat előszabott rend­ben felvenni, és a kötelmi tanelőadásokat látogatni. Ez által az összes jogtanulmányozásnak határozott irány adatott, sajátszerű szin kölcsönöztetett, és­pedig a té­teles jogi s jogtörténeti irányzat az, mely leginkább kitüzetett, jogtörténeti, s tételes jogi leczkék vétetvén az összes jogstudiumnak alapjául. Mi­­dőn továbbá eddigelé a jogtanulónak tetszésétől függött, államvizsgálatot tenni vagy sem, jelenleg minden jog­hallgató tanfolyamának 4-ik félévében s legfelebb az 5-ik semestris lefolyta alatt tartozik az elészabott jogtörté­neti államvizsgát kiáltani, különben a vizsga nélkül foly­tatott egyetemi cursus neki be nem tudatnék, semmibe sem vétetnék. Ezen sanch­o által a szülőknek elegendő biztosíték nyujtatik fiaik szorgalmát s egyetemi tanulmá­nyozásuk eredményét kellő ellenőrzés alá vehetni, ezen első államvizsga minden egyetembeli jogászra, tehát azokra nézve is állván, kik tudort szigorlatokra készül­nek.­­ A tanulásra fordítandó szorgalom serkentéséül a hetenkinti óráknak eddigi törvényes minimuma 10, illetőleg 15 órától 20 órára terjesztetett ki, és evvel kapcsolatosan a nagyobb óraszámmal szükségkép járó nagyobb pénzbeli áldozatok könnyebbítésére, és így a bővebb kiképezésnek útját szegő anyagi nehézségek le­hető eltávolítására a tanpénz fizetése alóli felmentésre nézve nem csekély kedvezmények nyuttatnak.­ A ma­gántanulmányozás, mely eddig az egyetemeken épen nem, a jogakadémiákon csak igen tökéletlenül volt en­gedve, jövőre alább érintendő szorosabb korlátok közt még az egyetemeken is lehetővé tétetett. A pesti egye­tem és a magyar jogakadémiák közt, az előbb köztük létezett viszonylat megszűntével, szoros határral emel­tetett, az egyetemnek általánosabb tudományos intézet­nek jelleme kölcsönöztetvén, midőn a jogakadémiák in­kább államtisztek kiképeztetésére rendelt tanintézetek­nek bélyegét viselik magukon. Mindezeket, hogy kel­lőbben felfoghassuk, mindannyi külön fejezetekben kell magyaráznunk, miért is a) a pesti egyetemről és a ma­­gyar jogakadémiákról. b) A magántanulmányozásról; c) az államvizsgákról s tudokt szigorlatokról, végre d) némely egyéb a tanfolyam huzamára, a tanév felosztására és a tanügyre vonatkozó módosításokról szólandunk, és­pedig : a) A pestegyetemi jogtanulmányi szak s a magyar jogakadémiák. A pestegyetemi jogtanulm. szak a többi egyetemieké­vel hasonszerkezetet, hasonelrendezést nyert ugyan, de mégis felette nagy a különbség ezen és minden más ausztriai egyetem ugyanazon tanulmányszaka közt. E különbséget a jogakadémiáknak tökéletes jogtanintéze­tekké való felavatása idézi elő, mert csak a pesti egye­temnek ezekben akadt vetélytársuk, minthogy a tör­­vény nyújtotta kiváltságok, melyekben ez intézetek ré­szesítettek, csak a hajdan volt magyar tartományokból való ifjakra szól. Ezen jogakadémiákon t. i. a jog­i ál­lamtudományok (nem ugyan oly kiterjedésben, sem pe­dig oly nagy számmal) három évi cursusban tanítatnak; a fél vagy egész évi iskolai próbatételek mellett csak kevés tárgyra szorított egy államvizsgálat kívántatik, hogy növendékeik minden államtisztségre minősítettekül tekintessenek; de a tudori méltóság elnyerésére tanít­ványaik soha igényt nem tarthatnak; az átmenet egyik jogakadémiából a másikba meg van ugyan engedve, de nincsen megengedve az átlépés az egyetemre, és csak kivételesen a befejezett három évi pályafolyam után nyerhet helyet, ha az ottani pályavégzett itt még két egész éven át magát a dékánnak különös vezénylete alatt mélyebb tanulmányozásra szánja. A­ki a pesti egyetemen államtisztségre való igényt és képzettséget kíván nyerni, annak négy évi folyam és három államvizsga leend szükséges. Nem fog-e tehát azon előny, melyet ilyformán a jogakadémiák egyetemi karunk rovására törvény útján nyerttek, az itteni jogta­nulmányi szak vesztére lenni ? e kérdés megfejtésére szükséges az eredményeket kellőleg latba venni, me­lyek a jogakadémiai s egyetemi cursussal összekötvék. Ki a jogakadémiákon ezentúl pályáját végzendi, és az egy elészabott államvizsgálatot leteendi, csak a hajdan volt magyar tartományok vidékére szorított tiszti állo­másokra nyerend igényt, midőn a pesti egyetembeli jogtanuló ifjúság a háromrendű államvizsga letételével a többi koronatartománybeli egyetemek polgáraival egyen­lő jogot s igényt nyerendnek a közbirodalomnak jogta­nulmányokat feltételező bármely tiszti állomására, le­gyen az a magyar tartományoknak határain belül, vagy azokon kívül. Továbbá csak az egyetembeli, nem pedig az akadémiabeli pályavégzett jogászok leendnek képesek a jogtudorság és avval járó kedvezményeknek elnye­­résére.Miért is jövőben a jogtanulmányoknak minden új felkentje , minden kezdő tanuló eleve jól fontolja meg, hogy mely életpálya felé kívánja irányzani jogtanulmá­nyait; éretten gondolja meg, hogy hol és mikép akarja értékesíteni gyűjtendő jogtudományi kincsét. S kik ügy­védségre vagy egyátalán a minden tiszti állomásra egy­forma igényt nyújtó jogtudori méltóság elnyerésére tö­rekszenek, vagy kik csak a közbirodalom minden koro­natartományaira és a közszolgálat minden ágaira nézve általános képességet az egyetembeli államvizsgálatok ál­tal maguknak szerezni s biztosítani kívánnak, azok az egyetemen nem a jogakadémiákon kezdjék pályájukat, kik ellenben a magyar tartománybeli szolgálatra való képzettséggel beérik, idő, költség és fáradság kímélé­sével a czélt az akadémiákon korábban és biztosan érendik el.Ezen egyetemünkre nézve kétségkívül terhes kiváltság mellett jövőben mutatkozandó joghallgatósá­gunk számaránya legbiztosabb mérve leend ifjaink tudo­mányos szellemének s tudós törekvéseik nyilvánulá­­sának. —K— PESTI NAPLÓ. Pest, oct. 9. A tudomány elővitelére egyesült angol társulat ez évi gyűlése Glasgowban sept. 12-kén vette­­ kezdetét. A város főpolgármestere (lord-provost) ez alka— Magyar könyvészet. 495. Matusik. A­­­­­a­t­i­s elmélkedések, a kö­­zéptanodai róm. kath. ifjúság nagyhéti lelki gyakorlataira, főleg Katona István latin eredetije után szerkesztő M­a­­tusik Nep. János, kegyes tanitórendi áldoz s a ko­lozsvári rom. kath. teljes gymnasiumban ny. r. tanár. Bi­­bornok herczeg primás s esztergomi érsek ő fömagassága engedelmével. Kolozsvár». A rom. kath. lyc. betűivel. 4855. 8-rét 108 lap. Ára 50 pkt. 496. Olvasókönyv. Az első elemi osztály számára. A cs. kir. pesti egyetemi nyomda tulajdona. (1855-diki kiadás.) Budán. A cs. kir. pesti egyetem be­tűivel. 8 rét 135 lap. Ára kötetlenül 13 pkr.

Next