Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)
1855-10-09 / 1674. szám
01—1674. 6-ik évffolyam. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása: Angol királynőhez czímzett szilieda, 63-ik szám. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 5 sz. p. p. Félévre.............................10 „ „ 1855. Kedd, oct. 0. Előfizetés föltételei: Egyetem ut.eza 2-ik szára , 1-ső emelet, App szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő, érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ______ Hirdetmények divi • 5 h.s3rbos petit 8014 p kr- Bélyegdíj, külön, 1o p. kr. na veuveny en uija . Magán ^ 5 haaálbos petit sor 5 p. kr. Pesten , házhoz kordra. Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 . . ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A FESTI NAPLY October—december negyedévi folyamára. Vidékre postán küldve 5 írt. Budapesten házhozhordással,4frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épületlső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala PEST, oct. 9. (Krimia mint hóditmány.) Az orosz politika alapelméje: egy universális monarchia megalapítása. E merész eszme teremtője, melynek a szent Oroszországot Europa urává kell tennie, — mint általánosan tudva van — I. Péter czár volt. Utódainak sajátképen semmi más érdemet sem lehet felróni, mint hogy ők is ép ezen alapeszmét követték több vagy kevesebb szerencsével, hogy az eléjök kitűzött, s mindnyájokra nézve elmozduhatlan czélhoz közelebb juthassanak. Ezek közöl csak ketten vannak,kik I. Péter terveit annyira fölvevék saját testüks vérökbe, hogy azok majdnem sajátjaiknak látszatnának, s kiknek uralkodása alatt az orosz politikának nagy műve annyira előre lön mozdítva, mikép még csak egy geniális harmadikra lett volna szükség, hogy az teljesen bevégeztessék. És e kettő volt II. Katalin és Miklós. Ha tekintjük mindkettőnek politikai cselekedeteit, a különbség csak abban áll, hogy II. Katal 1 in vállalatait minden léptén szerencse követé, míg Miklós czárnak az általa több mint 30 év óta annyi fáradalommal építgetett művének hirteleni összeomlása keseríte meg végóráit, s talán ép ez összeomlás volt utolsó óráinak előidézője. Ha tehát az eredményről ítélünk, I. Péter után elvitázhatlanul II. Katalin Oroszország legnagyobb uralkodója. Ő ugyancsak azt vitte ki, mit I. Péter tervezett, csakhogy ő ezt egy galant nő finom tapintatával téve, mi sokkal veszélyesebb volt a világra nézve, mintha azt csupán fegyverhatalommal, azaz: nyilt durvasággal jellemszilárdan hajtotta volna végre. Hogy a czárnő a legélesb fegyvereket választó, melyeknek csalhatlanul találniok kellett, erről maga a történelem világos tanúbizonyságot tesz, mert épen ez időben élt egy II. Frigyes és egy Mária Terézia, kik mindketten a féltékenység bizonyos nemével fordíták az európai eseményekre ébren őrködő szemeiket, és mégis az orosz fejedelemnőnek sikerült őket az egész Európára nézve veszélyes terveknek megnyerni. Az első feladat, melyet az orosz politikának kellett vala teljesítnie — miután az székhelyét a balti tenger mellé tette át, s ez által oly nagyságra és erőre emelkedett, mely Oroszországot a többi államokkal szemben a politikai jogosításra nézve egyenlő fokra emelte — az első feladat volt: ezután Európa belügyeire határozottabb módon s tartósabban hatni, mint eddig. E czélra pedig Oroszországnak Európa felél határzódása épen nem volt alkalmas, mert neki mindig ellenséges betörésre lett volna szüksége, hogy az egyszer kimondott szónak nyomatékot adhasson; kénytelen volt tehát oly állásra törekedni, mely az európai államoknak közepett fekvőn, folytonos fenyegetés legyen rájuk nézve. És ez ország, melyben ily állást kivívni lehetett — Lengyelország volt, az orosz politika azt kívánta, hogy ez ország megszűnjék önálló állam lenni és--------oroszszálon. Oly államnak, mely universális monarchiává akar nőni, minden oldalra szabadon és akadálytalanul kell mozogni, s békét egyrészről sem lehet tűrnie. Oroszország ez időben délen még korlátozva volt s a Duna fölötti kiterjeszkedése igenis hosszadalmas , s az európai államokat valóságos, s olykor csak látszólagos lethargiájokból fölébreszthette, a mint ez a Törökország ellen (1768 —1774) viselt háboruban is történt , midőn Oroszország, jóllehet a Duna mellett jelentékeny hadi előmeneteleket tett , sőt a török flottát Tsesme mellett el is égette, mégis a többi államok végett kénytelen volt a kutsuk-kainardsii békekötésre magát elhatározni. Hogy ezen rá nézve kártékony eseményeknek jövőre elejét vehesse, mégpedig oly módon, hogy ez által, a politikai végrendelet értelmében oly előny vitassék ki, mely a Törökország elleni jövendő vállalatoknak kezdettől fogva a süker nagyobb biztonságát kölcsönözte, Krimának kellett elfoglaltatnia,--------s elfoglaltatott. És így II. Katalin az orosz birodalomnak minden oldalra szabad mozgást vívott ki; csak erélyes utódokra volt szükség, kik az elegendő mennyiségben jelenlevő erőket minden irányban egyformán erősen s megrázkódtatólag alkalmazni tudták, és — azon esetben, ha Európa csakugyan megmaradandott politikai letargiájában — Oroszországnak okvetlenül universális monarchiává kellett válnia. Az a fölötti vizsgálódás, mi módon tört vagy törhet magának az orosz politika és hódítás utat a négy kijelölt irányban, sokkal érdekesebb, mint a többi hódító államok politikája, mert annak a mostani század művelődési és polgárisulási fokozatára való tekintettel egészen új eszközökhöz s diplomatiai átfogásokhoz kell folyamodnia, hogy magának a sükert biztosítsa. Mi ezúttal csak a déli irányt tartjuk szemeink előtt, s ezt közelebbről akarjuk fölvilágosítni. Ha Oroszország fekvését, a többi európai államokkal szemben tekintjük, mind saját védelmére, mind lehető agressiv előnyomulására nézve két vona 11 tüntet föl előttünk. Az egyik vonal Sz. Pétervártól Varsóig, a másik pedig Varsótól Szebasztopolig húzódik. És így Lengyelország az előre tolt centrum , és Sz. Pétervár és Szebasztopol (általában Krimia) képezik az orosz állam ezen lépcsőzetes katonai állásának két szárnyát. E vonalak ereje a középpontban fekszik, gyengéje pedig, — mint minden hasonló állásnál — a szárnyakon. És így ezeket nemcsak az egyenes megtámadás, hanem a lehető megkerülés ellen is okszerűen kell védelmezni, hogy a centrummal aktív erőre nézve egyenlőkké tétessenek. Ennek elérésére azon tengerek, melyekre e szárnyak támaszkodtak, gazdag alkalmat szolgáltattak. Miért is Oroszország — mióta ezen állást elfoglalta — teljes erejével s minden eszközeivel oda törekedett, hogy mindkét szárnyán flottákat teremtsen elő, miután csak ezek nyújthattak neki biztonságot. De a flották mind e két szárnyoni felállításának nemcsak saját védvonalának védelmezése volt czélja, hanem azon esetben is, ha Oroszország maga lép fel támadólag, a szándéklolt meghódítást ezeknek kellett vala végrehajtaniok; azért szereltetett föl ily jelesen mind a két orosz hajóhad, mit a legderekabb tengerészek is őszintén elismernek, melyek Európát mindinkább és erősebben karolták volna körül, ha az utolsó események által az orosz tervek — talán örökre meg nem hiusittattak volna. B. J. Bécs, oct. 8. (A drágaság 1. A kenyér ára.) A drágaság első és fő oka a drágaságtói félelem! Képzeljünk egy olyan — jelenleg, fájdalom, még csak eszményinek mondható — államot, hol nemcsak minden évben az aratás eredménye lehetőleg legszabatosabban kipuhatoltatik, hanem egyszersmind több évi vizsgálatok nyomán tudva van, mennyi gabna szükségeltetik a belfogyasztásra, s aztán feleljünk őszintén e kérdésre: képzelhető-e ily államban mesterkélt drágaság? azaz képzelhető-e, hogy a gabna ára, azon ürügy alatt, hogy nemsokára hiány leend, felcsavarható? Ahol azonban ama két kérdésre: mennyit termeszt az ország? mennyit fogyaszt? hiteles adatokkal nem felelhetni, ott a természetes drágaságtóli félelem mesterséges drágaságot szül s a gabnakereskedők, molnárok, sütök stb. haszonlesése megteszi a magáét,hogy ama félelmet táplálja s nevelje. Ha azt mondják erre, hogy a termesztés és fogyasztás feletti őrködés lehetetlen, mi egyszerűen azon tényre hivatkozunk, hogy a dohánytermesztés, a pálinkaégetés s más, a kincstárnak jövedelmező termelési ágakra nézve az ellenőrködés nemcsak lehetséges, hanem valósággal gyakoroltatik is; mennyivel inkább lehetséges az általunk említett őrködés, melyet — a műveitek általi kellő felvilágosítás mellett — a köznép is gyámolitani fog, főleg minthogy nincs meg benne azon vexationális jellem , melylyel ez egyedárusság vagy fogyasztási adó érdekében, bár még oly kimélőleg gyakorlott ellenőrködésnek már természeténél fogva bírnia kell. Ezáltal egyszersmind az adó igazságosabb felosztása is lehetségessé válnék, mely eddigi katasztrális iveink mustra szerinti osztályozása nyomán nem képzelhető s még akkor sem lenne képzelhető, ha a szántóföldekre nézve általános elmélet nyomán akár százféle osztály állapittatnék meg. Mindazáltal a termesztésre nézve Ausztriában még aránylag sokkal szabatosabb adataink vannak, mint a fogyasztásra nézve. Mert ez utóbbira nézve csak akkor juthatunk megközelítőleg helyes adatok birtokába, ha több éven át a termesztést, a bevitelt s kivitelt ismerjük s a két első összegéből az utolsót levonván, a több éven át talált maradványból általány-összeget következtetünk. Ezen, gyakorlati utón talált szám annyival helyesebb leend. A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Irta JÓKAY MÓR ELSŐ RÉSZ. Isten csapósai. V. Estétől reggelig. Folytatás. *) Vannak emberek, kiket hasonló bizalmas vallomások nagyon lehűtöttek volna. Krénfy úr nem tartozott azok közé. Ez eszme őt fölmelegité. Ezek a szavak közel hozták, lealázták hozzá ezt a büszke grófnőt, a ki most nem volt előtte egyéb, mint egy bájos némber, a kinek úgy illik, ha sír, ha könyörög, ha utalomért esd. Egy botlás azt szerzi a nőnek, hogy egyszerre mindazok ismerősüknek tartják, kik azelőtt rá sem mertek nézni. Krénfy úr igen tökéletes fogalmat vélt alkotni magában Cynthia grófnő felől, a midőn őt e helyzetben látva, így gondolkodott: „Ez egy könnyelmű kalandornő, aki nem hiába okoz főfájást a brenóczi grófoknak. Megismerkedett tilos után egy déli korhelytyel, azt persze a grófok megugratták; most megtudta, hogy egykori kedvese külföldön az adósok börtönébe jutott; szeretné onnan kiszabadítani; nem azért, mintha különösen hűséges akarna hozzá lenni, mert hiszen hasonló korhelyt találhatott, talált is bizonyosan eleget, hanem mert az ilyen hölgyek rendesen jó szívűek szoktak lenni. Az összeg mindössze sem sok, a tárgy megéri az áldozatot. Szép hölgyek miatt sok fösvény ember tett már elveiből kivételt. Meglássuk, hogy mit tehetünk érte. — Kezében vagyok önnek . . . szólt reszkető hangon Cynthia. Olyan lépést tettem , amit ha csak egy lélek megtud, el vagyok veszve. Önnek csak egy szóval kell tudatnia bátyámmal, hogy itt voltam, és semmivé vagyok téve. (— Van eszemben , gondolá Krénfy úr, — hogy főbe lövessem magamat.) — Legyen nyugodt nagyság, szólt egész bizalmasan •) Lásd P. Napló 1671-dik slmát, közelebb húzódva Cynthiához Senki sem fog erről megtudni semmit. Fölkelt, megvizsgálta az ajtókat. Azután ismét viszszatért. — Minden ajtó zárva van. Beszélhetünk nyugodtan. Azzal egy szivart vett fel asztaláról, meggyujtotta a gyertyánál s levetve magát a pamlagra a grófnő mellé, elkezde fesztelenül beszélni, mint a ki nagyon otthon érzi magát helyzetében. Ők a grófnőnek eperetben egészen másutt jártak érzelmei, gondolatai, hogy sem a durva figyelmetlenséget észre is vette volna. — Nagyságod azt kívánja ugyebár, szólt Krénfy, nagy füstkötelet fújva szájából, — hogy Tarnóczi urat az adósok börtönéből kiszabadítsuk. Bízzék bennem. Nagysád kedvéért mindent megcselekszem. Nekem ugyan Illés gróf megtiltotta, hogy ez ügybe avatkozzam; de nagyság szemeinek egy pillantása elfeledteti velem azt a tilalmat. Cynthia most is oly gyanútalanul nézett ez emberre, mint a kinek eszméje sincs arról, a mire ez e pillanatban gondol. — Az összeg, melyet Tarnóczy úrnak kell küldeni, elég szép, úgy hiszem ezer frank. Azonfelül még a perköltségek, és a szükséges úti költség, hogy Tarnóczy úr rögtön eltűnhessen Strassbourgból, ez fog tenni ismét ezer frankot. — Istenem, Istenem! sohajta Cynthia, ki minden pénzkészletét ez órában egy nyomorult családnak ajándékozd. — Ha épen nagysádnak nem volna kezénél ez az öszszeg , — ámbátor ez órában nagyon ki vagyok költekezve ; a méltóságos grófoknak nagy összegeket kellett kifizetnem; de nagysád bűbájos szavára kész vagyok azt előteremteni a föld alól is. Cynthia nem merte arczán mutatni örömét. Érzé, hogy teljes szüksége van önmérsékletére, minden indulatos köszönet és hálálkodás helyett a száraz szerződési térre vitte a kérdést. — Én e szívességet nem akarom sem ingyen, sem biztosíték nélkül fogadni. A brenóczi grófok minden jószágaikat zálogba vetették már, de még nekem van egy csekély birtokom, melyet anyám hagyott rám. Szegény jó anyám. Nem szép tőlem, hogy az ő sírjára alkuszom. Ő nem tartozott a brenóczi nagy urak közé, kiket utódaik kriptástul együtt eladnak, a hogy feküsznek sorban. Ő egy igénytelen sokat szenvedett nő volt, ki a legegyszerűbb sírkő alatt nyugszik, a legcsöndesebb kertben, csak néhány lépésnyire attól a háztól, ahol annyit szenevedett. Ezt a házat, ezt a kertet, ezt a sírt én zálogba adom önnek. Látja ön, milyen nagy kincseket áldozok fel. Én nem tudom, mennyit érhet az mindössze , de gondolom, hogy kétezer frank fedve lehet általa. Kérem uram, adjon ön tollat kezembe és mondja, hogy mit írjak? Az idő rám nézve rövid. Krénfy úr sokszerűen megbűvölve érze magát a különös nő által, annyiféle érzésen vitte őt keresztül, a mitől ő máskor távol tudta magát tartani, majd vágyat érzett iránta, majd szánalmat, majd végtelenül magasan látta őt, majd végtelenül alant. — Jól van, én nagyság kedvéért mindent megteszek, szólt nemeslelkü szenvelgéssel, s letette szájából a szivart, mert az nem illett a nemes lelküség kifejezéséhez. Nagysád ez ügyet sürgetésnek találja ugyebár? — Oh igen, meg kell előznöm Illést, ki holnap egyenesen Strassbourgba indul, hogy azt a párbajt folytassa, melynek vagy ő, vagy Tarnóczy fog végre áldozatul esni. Láthatja ön, hogy miért tettem e kétségbeesett lépést. — Tökéletesen értem. Erre nézve nagyon könnyű lesz segítenünk. Nagyság ír egy levelet Saint Gris Strassbourgi kereskedőnek, vagy talán más akármi név alatt, akár névtelenül, ez nem jelent semmit. Sőt legjobb is lesz, ha épen semmi nevet sem tesz levele alá, ez minden lehető kellemetlenséget elhárít. A lehető kellemetlenségek közt leglehetőbbnek tartotta Krénfy úr azt, hogy Illés gróf, ha megtudja közremunkálását, felnyársalja. — Én félek nevemet aláírni Felek Cynthia. Egyébiránt, úgy teszek, ahogy ön kívánja. — E levélhez mellékel nagysád egy váltót kétezer frankról, mely általam lesz elfogadva; ez említett bankár régi összeköttetésben áll velem, s váltóim készpénzül forognak kezében. Nagysád utasitni fogja őt, hogy e váltó értékéből levonva Tarnóczy úr adósságát, őt rögtön szabadon bocsátani siessen, s a fennmaradó összeget kézbesítve neki, adja tudtára, hogy illanjon tova, mig Illés gróf oda nem érkezik. Cynthia grófnő e lenéző kifejezésre egészen elfeledkezett magáról. — Uram ! ő nem gyáva ! monda indulattól reszkető hangon. Azután halk hangon téve hozzá : nem akarom, hogy megölje testvéremet. Krénfy ur bocsánatot kért válogatatlan szavaiért, nem akart bántani velök. — Nagysád maga leggyorsabban fogja eszközölni e levél elküldését; az egyszerű levélpostával téritvény mellett elébb kézben leend az, mint Illés gróf megérkezhetnek. — Kérek uram egy tollat. Krénfy ur oda húzta a grófnő elé íróasztalát, azzal a kis réz daemonnal tintatartója felett, egy jó tollat keresett ki számára s odanyujtá, hogy írjon vele. Valóban nem volt tréfa dolog ezeket a finom rózsáshegyü gyöngéd ujjakat elnézni, mint simulnak végig a papíron, hajszálnál vékonyabb belükből font sorokat rajzolva arra, és elnézni, mint kisérik ezek a nagy fekete szemekre zárt hosszú selyempillák ezeket a microscopicus betűket, s elnézni, mint rebegik utána néha ezek a piros, élveteg ajkak reszketeg rándulással a leirt szót. . . . Krénfy ur három váltót elrontott, a midőn igy szemközt ülve a grófnővel, rajta felejté szemeit. A levél készen volt. Krénfy ur átadta a váltót, Cynthia összehajtotta a levelet s egy finom kis amethyst gyűrűvel lepecsételé azt. Krénfy ur saját kezével irta rá a czimet. — És most írjuk meg a záloglevelet. Mondja ön, mit írjak. — Oh könyörgöm, elvégzem én azt magam, szólt Krénfy úr, és hozzá fogott a záloglevél írásához, de alig tudott vele elkészülni s annyi minden bohóságot belefirkált, hogy maga sem igazodott ki belőle: ezek a száraz hivatalos műszavak sehogy sem jutottak eszébe; inkább szerette volna azok helyett ezt írni: „én szeretlek, én imádlak, én bolond vagyok.“ — vagy földhöz csapni a tollat és nem írni semmit. — Készen van ön ? Kérdező Cynthia , látva , hogy Krénfy úr oly sokáig mereszti rá szemeit, s a toll hegyét rágja. — Igen, felelt az, s úgy reszketett a keze , midőn a grófnőnek átadta az írást. Cynthia végig futott rajta ; talán nem is olvasta azt, hanem maga elé tette és teljes nyugalommal aláírta nevét. Mikor Krénfy úr e szép selyemszál nevet kiírva látta, már akkor tökéletesen eszén kívül volt, szemei égtek, arcra hevült, mindenről elfelejtkezett; csak e bűbájos tünemény számára volt érzése, gondolatja. Nem törődött vagyonával, nem Illés gróf pisztolyaival, nem a pokol valamennyi bünhödésével. Örült volt. Cynthia pedig minderről nem tudott semmit. (Folytatjuk.)