Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)

1855-11-19 / 1708. szám

125-108. 6-ik évf­folyam Szerkesztési iroda: I Szerkesztő szállása: Angel királynéhoz czímzett szálloda, 63-ik síim. Egyetem-ntrzi 2-ik szám, 1 -sk emelet, A lap jellem­­részit illet* mindem közlemény a szerkesztőséghez Intézendő, körme etette* tetelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ______________________ Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ikszám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetés föltételei : Vidékre, p­o­s­t­en: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre...........................1# „ „ U­iiirlnfm^BypH finn • u uaoRUUfl peuii 80r 4 p. KI* xJBiyBgUlj, kTUODj IV p. fii. Hirdetményen dija. MHin vu. 5 hasábos petit .Dr 5 P. kr. 1855. Hétfő, nov. 10 resten, kstku hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 . „ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PESTI NAPIÓ december —ISSO martius négyhónapos folyamára. Vidékre postán küldve .0 frt 40 kr­ Budapesten házhordáss 1, 5 frt 80 krt, valamint vidékre december hónapra is 1 frt 40 krjával elfogadtatik. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadó­hivatala. PEST, nov. 19. , Bécs, nov. 17. (Tájékozás ) Míg ré­gebben a hirlapolvasók közt béke- és harczpárt létezett, azaz egyik, mely minden békés, a másik, mely minden harczias hitt lelkesedéssel fogadott, most csak egy párt létezik : a hitetleneké. A közönség, bárminek is egyéni rokon- vagy ellen­szenvei, nem hisz semmit, akár békét, akár hábo­rút hirdetnek a lapok; részben igaza is van, mert a helyzet, főleg e perczben olyan, hogy tán még a tulajdonképeni ,,eldöntő körökben“ sem tudják , békésnek jellemzendő-e ezen helyzet, vagy pedig harcziasnak. Mai újdonságaink ismét olyanok , hogy e bizonytalanságot csak növelhe­tik ; míg egy részről az hallatszik, miszerint nem­csak a franczia hajóhadnak, hanem a szárazföldi hadseregnek is egy része hazájába tér vissza, it­teni oroszok egész bizonyossággal állítják, misze­rint Baktsiszerai táján nagyszerű orosz hadtömeg központosul s hogy Gortsakoff herczeg a tél vég­­képeni beállta előtt még egy megtámadást kisér­­lend meg a Csernaja mentiben. Sin ki hitte volna, hogy azon oroszok, kiknek kivonulása mindennap váratott, még megtámadásra is elég bátorsággal bírnának. Egyébiránt a megtámadás nem nehéz, hanem a siker kivívása s ez még koránsem oly bizonyos, miként oroszaink hiszik s a mit ők itten tudnak, azt Pelissier tanagy legalább isszintoly jól tudja s nem hagyja magát seregestül igy mir nichts, dir nichts a tengerbe vettetni, főleg oly évszakban, melyben a hideg fürdő koránsem tar­tozik az élet legnagyobb kellemetességeihez. Meglehet, hogy az oroszok még épen csak ezen győzelemre várnak, hogy ezáltal ismét egy kis „alapot“ nyervén, komolyan hozzá foghassa­nak az alkudozáshoz; az orosz czár segédnöke, Tolstoi tábornok tán épen e végett érkezett Ber­linbe, mint császárja sajátkezű levelének vivője. Vannak lapok , melyek — a „clairvoyant“-ok módjára , még borítékon és pecséten keresztül is tudják olvasni az ily levelek tartalmát s ezek al­kalmasint már a legközelebbi napokban minden­féle fontos dolgokat fognak elmondani, miket az orosz császár a porosz királylyal kiözlött. Hanem ilyféle hírek ezentúl még kevesebb hitelt fognak érdemelni, mint a­mennyiben már eddig is része­sültek, minthogy egyik minapi esemény nemcsak a berlini, hanem általában minden kormányt óva­tosabbá teend a diplomatiai titok megőrzésében. Berlinben t. i. két magas állású hivatalnok inasai fogattak el, kik arról vádoltatnak, miszerint, vala­hányszor Sz. Pétervárról bizalmas sürgöny érke­zett, mindannyiszor kézre kerítették és egyik ide­gen követségnek elárulták. Már ez aztán igen természetes utáni magyarázata lenne a fentebb említett „clairvoyance“-nak. Wedell tábornok is újra meghivatott a berlini udvarhoz s ebből már is azt következtetik, misze­rint a nevezett tábornok újra fogna Párisba kül­detni. Furcsa logika! Mivel egyszer, midőn bun­dámat magamra vettem, Soroksárra mentem; vala­hányszor bundámhoz nyúlok,, mindannyiszor So­roksárra kelln e mennem? Hanem van az olvasó közönségnek bizonyos része, mely ilyféle conje­ctural politikában rendkívül gyönyörködik s ezek­nek néha néha csak kell egy kis örömöt csinálni. Kevésbé merész conjectura az, mely ama kö­rülménynek , hogy Athénben az orosz követ­­,en pleine parade“ az oda érkezett amerikai hajórajt meglátogatta s ott üdvlövésekkel fo­gadtatott, — politikai jelentést tulajdonit. Nem hisszük, hogy az athenei nyugoti követek mind e látogatást, mind amaz üdvlövéseket, mind pedig az amerikai hajók megérkeztét általában igen örö­mest nézték volna. A görög hajók is váltottak az amerikaiakkal üdvlövéseket, ámbár élesebb szemű politikusok azt állítják, miszerint ezen lövések a görögök részéről nem annyira üdvlövések, hanem inkább baklövések voltak! S itt Bécsben mi történik ezalatt? Hallomás szerint, a dunai fejedelemségek ügyeivel foglal­koznak; ezeknek közigazgatási viszonyaik most természetesen csak ideiglenesen, és majd a háború befejezése után végképen rendezhetők. Mondják, miszerint azon kérdés is került szőnyegre, mit tevő leend az ausztriai kormány, ha a nyűgöt a fejede­lemségekből akarna kiindulni Bessarábia elleni hadjáratra,s hogy e tekintetben is tökéletes egyet­értés uralkodik Ausztria és Francziaország közt, amaz oda nem hagyná a dunai fejedelemségeket, hanem némely pontokat igenis az francziáknak fogna átengedni. Hanem mindez természetesen csak jövő tavaszra vonatkozik; addig pedig — Isten tudja, mi történik még! KOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Tárcza-levelek Bécsből. V.­­ h y. N­o­v. 14. Nem kell kétségbe esni korunk anya­­gis­ága fölött; nem egyedül azért, mivelhogy ennek is van jó oldala, hanem azért sem, mert ez is csak egy mu­­lékony korszak; olykor, melyet anyaginak neveztek, létezett már az emberiség történetében; ellenben szol­gáljon vigaszul kiknek szü­kségök van reá, hogy oly kor is volt már, melyet szelleminek nevezhetni, melyben semminek sem volt értéke a szellemen kivü­l; — és ez nem volt semmivel is jobb kor — amannál. Ezen szel­lemi, eszményi kor nem oly távol van tőlünk, mint­ vél­nék, — s a franczia forradalmi elvont elvekben n­em kevesbbé, mint a német eszményi philosophiában leírjuk hagyományát, melyben ma is s i n y­l­ü­n­k. — Az eszmé­­nyiség bele vitt a — sárba, s igy mi természetesebb, mint az ujabb­ kornak az elleni r­e­a­c­l­i­ó­­j­a , mely leg­kitűnőbben a természettudományok fölkarolása által van jellemezve, s melyben sok az egészséges, üdvös, csak­hogy még eddig a reacliók közös hibájában szenved, — a túlbuzgalomban, mely túl lő a czélon, a tulságban. Ellentében az eszményivel azt mondja körülbelől a mai philosophia : „Minden csak anyag; minden, a mi lé­tezik éleny, higany, savany, köneny, villany sat., — az egész világ hatvanhat elemből áll — ezeken kívül sem­mi sincs.“ Ez csak oly korlátolt egyoldalúság, mint az eszményiség volt. Anyag nemcsak az mit a nagyító üveggel látni, s a vegyész finom mérlegén latolni lehet; vannak anyagok, miket a physiologia, s bonczkés, a ma­­thematika legmagasb számítása nem bir megközelíteni. Vannak elemek, miket megfogni nem lehet, mint ilye­nek : fogalom, jog, kötelesség, becsület, érzelgés, er­kölcs, család, állam, miket a phisika 66 elemeire vissza­vinni nem lehet. A természettudomány köre épen csak holt anyag; a­mit meg nem foghat, az a­z é­l­e­t. — Lássuk köze­lebbről. Mily rövidlátás azt mondani : „mert minden kutatá­sunk, vegyválasztásunk, mérlegezésünk, számításunkkal csak és mindig anyagra bukkanunk — minden csak anyag!“ Mennyire vittétek — kérdem — vizsgálódás­­tokkal? mit ismerlek? — a létező anyagnak — a min­­denségnek — egy milliónyi részecskéjét alig! — Bizo­­nyítástok olyan, mint midőn valaki házát akarja eladni, s mutatványul egy téglát hoz belőle. Igaz a dologban az , hogy a természettudomány tár­­gya egyedül az anyag, a test. Mi test? az át­hatatlan likacsos súlylyal biró, lértfoglaló sat. Mi a villany, de­lejesség, meleg, világosság, vegyészi mozderő, életerő, élettevékenység? Mindezeket, minthogy a test fogalmá­ba nem illenek azon szép szóval szokás megjelelni: im­­ponderabilia, (mérlegelhetlenek) erők. Ezen titokteljes törvényeket látja ugyan a természettudós anyagára hatni, de miután azok nem mérlegelhetők, s nem magyarázhatók — mit teszen velök ? — elnevezi „erőnek.“ Minden a mit nem tudhat: „erő.“ E sze­rint a természettudomány ereje a nemtudásban áll, — s ennyiből roszabb a vörös indus hiténél, mivel ez min­dent a mit lát,­ f e t i s é n e k, s igy legalább egy istennek tulajdonit, mig a természettudós több istenekben hiszen, * hinni kénytelen; — de ha már a természettudomány is­ i­m­eretlen, magyarázathatlan dolgoktól van körülvéve,­­ hinne inkább egy Istenben, semhogy annyi bálványt al-­l­kot magának. Ha hitetlen akar lenni, legalább legyen őszinte, vallja be becsületesen: honnan jó ez s az? nem tudjuk, hova leszen ? azt sem tudjuk, mi csak a mérhető, mérlegelhető, megfogható határai közt moz­­­­gunk, a phisikai, vegybontói, holt anyaggal foglalkozunk, ott, hol az élet kezdődik, megszűnik a mi tudományunk. A vegytan és physiologia *) melyek az életet s szel­lemet leginkább megközelítik — mégis az élet titkaitól egy betölthetlen hézag, zátony által vannak elválasztva. Ismeretes, hogy a vegytan csak az atomok (pará­­nyok) föltétezése által magyarázhatja meg magának vegytani jelenségeit s törvényeit; ámbár már ez által első alaptörvénye ellen vét, mely is, csak a látottból,tapasztalt­ból vonni következtetéseket. —A testek parányokból áll­nak, mond a vegytan, azaz legkisebb részekből, miket tovább osztani nem lehet. Azon legkisebb rész, legyen bár még oly kicsi is, még mindig fél, negyed, nyolczad­­nak képz­e­l­h­e­t­ő; s ha tán épen ezen nyolczad értetik a legkisebb rész alatt — akkor épen a mathe­­matikai parány, pont vagy vonalhoz értünk. A vonal pedig épen a gondol­, a csak képzelhető legrö­videbb távolság két pont között, melyek már nem is tes­tek. Egy mathem­atikai pont egyáltalán testetlen, anya­­giatlan. Az atomok föltételezése által tehát a vegytan azon vallomásra van kényszerítve : a test atomokból áll, melyek nem testek, miután tért nem foglalnak el. Hol itt a logika? Azonban így nem is veszik a dolgot; ők épen anyagi atomokról szólanak, s azt mondják, hogy ezek ugyan feloszthatóknak képzelhetők — de a természet tovább fel nem osztja. Honnan tudni ezt? honnan tud­hatni, hogy a természet ezen atomokat fel nem osztja, s újra nem vegyíti? Az ellenmondás világos. *) Elég helytelenül magyarítva: élettan! De vegyük az atomokat a mint tetszik, s halljuk ma­gát Liebeget, az organikus vegytan mai apostolát. „Az organikus testek abban tűnnek ki az ásványiak fö­lött, hogy magasabb rendű öszszeköttetések. Ám­bár három, négy, legfölebb öt elemből állanak, atomaik mégis sokkal vegyültebbek. (zusammengesetzter ) Egy konyhasó-részecske mindenkor csak két atomból áll, egy czukor-atom ellenben 36-ból.“­­ Továbbá képesek vagyunk vegytani organikus testeket, regeczeket (Kri­stalle) csinálni, azonban egy czukorrészecskét nem va­gyunk képesek elemeiből összeállítani, m­e­r­t a­l­a­­kulásához az életerő járul, mely nem áll ren­delkezésünkre. Mi or­ganikus atomokat chemi­­kaiakká átoszlatni ugyan képesek va­gyunk, vagy organikus ö­s­zv­e­k­ö­tt­e­té­s­e­k­b­ől más organikusat képezhetünk,például czukrot fából, keményítő, c­z­uk­o­r s­ó­s­k­a­s­a­v, és e­c­z­e­t­g­y­ök­b­ól, sat. — azonban egyiket sem birják elemeiből előállítani. Az elemeknek egy vegytani egyezménybe átmenete az életerőre leg­­kevesb hatást sem gyakorol; egyetlen elem sem alkal­mas magában egy növényi vagy állati organismus kifej­lődésére szolgálni. Mindazon anyagok, melyek az élet­műtéthez járulnak alsóbb rendű egyszerű atomok, me­lyek az életerő hozzájárulása által magasb rendű atomokká válnak, s a többi­ (Chemische Briefe). Azonban a legújabb természettudósok úgy találják, hogy Liebig ezen é­l­e­t­e­r­ej­e antiquirozott, s az újabb tudomány által elhagyott fogalom. A­mit Liebig erőnek nevez — az csak egyedül: élettevékeny­ség! Már ezentúl nincs mit szólnunk, mert szavakkal handabadázni fölöslegesnek tartjuk. III. Napóleon császár tű­ztelepei. Nem kevés baja van a tengerészeti műszavak­kal a magyar időszaki sajtó embereinek, s nem kevés baja lehet azok megértésével kétségtelenül közönségünknek is, mert a tárgyak nagy részben életkörünkön kívül esők lévén, alig lehetünk ké­pesek csak nagyjában is szabatos fogalmat sze­rezni, miről van szó. Sorhajó, fregat, korvett, goe­­lette, brig, briganti, aviso, chaloupe, ágyú­, m­o­­zsár-naszád, yole s az ég tudja még mennyi más temérdek nemű vizi jármű neve jó elő, melyekről mikép gondolhatja valaki, hogy ismerete lehessen a tengerektől messze eső szárazföldi lakosoknak? Miért aztán nem is csoda, hogy a „cannoniére“-t (ágyunaszád) ,,kanonic“-nak gondolván egy ma­gyar lap, a hivatalos jelentés közlésével Sweaborg lődöztetéséről ártatlanul előadta, mikép állíttattak fel a „tüzérek“ a mozsár naszádok között, — te­hát az emberek a tengerben. S nem elég, hogy eddig is oly nagy volt az általunk nem ismert tárgyakra vonatkozó tengeré­szeti műszavak száma, legközelebb még új talál­mányt is kellett a francziák császárjának feltalálni, mely ugyan eléggé érthető nevet kapott a szavak­ban : „batterie flottante“, de mégis némi zavarba hozta azokat, kik sejteni kezdték, hogy a „can­­noniére“ nem „kanonit,“ mikép talán azon egy ez az ágyunaszádokkal. Szerencsére azonban, mint mondók, a francziák császárja találván fel az ,,úszó tűztelepeket,“ ér­telmesen megmagyarázta ezen találmányt a „Mo­niteur,“ s reméljük nem lesz az ,úszó tűztelepek” ismertetése a magyar közönség előtt sem érdek­telen. Brunt admirál kiemelte az úszó tűztelepek hatalmas befolyását Kinburn bevételére, s némi részleteket mi is közöltünk már ezekről. Midőn a háború kezdetével Anglia és Franczia­ország nagy hajóhadai a Fekete és Balti tengerre eredtek , sokan azt hitték, hogy ezen favárak egy naptól a másikig halomra fogják lődözni a szikla avagy csak fal- és földvárakat, számítván csupán az ágyuk számát,melyek a hajóban voltak. Min­den nap várták sokan még az 1854-ik évben, mi­kor érkezik meg a távirdai sürgöny Kronstadt, Sze­­basztopol semmivé tételéről. A francziák császára, kinek kedvencz tanulmá­nya a tüzérség, nem ringatta magát ily csalódás­ban, s a­mint látjuk, Kronstadt mind e mai napig meg sem támadtatott, s jó formán ezt lehet mon­dani Szebasztapolról is, mert a hajóhad általi lődö­­zési kísérletek nemcsak hogy nevezetes eredményt nem tüntettek fel, s ennél fogva nagy fontossá­­gunknak nem mutatkoztak „a posteriori,“ de csak is másod­rendű szerepet teljesítettek terv szerint is, erre voltak rendelve „a priori“ is. Előre figyel­meztetve jön a franczia tengerész ügyminiszter a császár által, hogy a sorhajókat a legnagyobb vi­gyázattal kell használni; ha az orosz hajóhad ki­futott volna a nyílt tengerre, nem leendett a ha­bozásnak helye: meg lehet, avagy meg kell-e azt támadni ; de ha az erődítmények mögé vonulnak az orosz hajók, előre látta a császár, hogy csak­nem semmit sem árthattak azoknak a sorhajók. Az első évi tengerészeti hadjárat helyesnek tüntette fel ezen vigyázatot. A francziák császára meggyőződött, hogy a rendes hajóhad csak hajók, favár-favár elleni küzdésre való. A hajók nemcsak sérülékenyebbek a váraknál, hogy azokkal egyenlő küzdelemre kelhessenek, s meg is gyújthatók tüzesgolyók által; de nem is lehet azokról oly pontosan czélozva lőni, mint a várakból azokra, s nagyobb czéltárgyul is szol­gálnak a hajók, mint a várak tűztelepei. Legveszélyesebbé tette azonban még ezenkí­vül a hajókon a várak tüzérségét P a i x h a n s tbk találmánya, mely abból áll, hogy vízirányosart és épen oly pontosan lehet a bombát vetni, mint rendesen csak a telegolyókat, s ezekből csak egy lövetvén a hajó oldalába a víz színénél vagy ke­véssel annál alább, a szétpattanással oly nyílást törhet ez a víznek, melyet lehetlen elzárni; egyet­­len ily lövés elsülyesztheti tehát a hajót. Ezt nem eszközölheti a vasgolyó, mert a fának szálai ösz­­szehajolnak utána, és csak oly nyílás marad hátra, melyet könnyű betömni. Paixhans­tlck elött a bombákat csak függőlegesen tudták vetni, ekkor is keresztül törhették ugyanazok fenékig a hajót, ha a hajóra estek, de bizonytalan lévén, hogy ta­lálni fognak, kevéssé voltak a hajókra nézve fé­lelmetesek. A francziák császára tehát azt tűzte ki magá­nak czélul, hogy kevesebb költségbe kerülő, könnyebb szerkezetű, gyorsabb forgásu, kisebb sülyedésü s ennélfogva a partokhoz könnyebben közeledhető, kevesebb szolgálati legénységű, s oly vassal borított hajókat találjon fel, melyeken a Paixhans ágyukból lőtt bombák mint az üveg széttöredezzenek. A fő czél az volt, hogy ha tel­jesen sérthetlen hajót nem készíthetnek is, lega­lább meghiúsíttassék Paixhans tbk találmánya. Kísérletek létettek tehát Vincennesben legelő­ször is a hajóra alkalmazandó vaslemezekkel. Az alkalmazandó lemezek meghatározása után, ezek voltak a császár további elvei : A hajónak csak egy sor ágyúval szabad bírni mindenik oldalán, hogy minél alacsonyabb lehessen a víz színe felett, mi magában is nevezetes védelem az ellenség golyói ellen, mind a telt golyókat, mind a bombá­kat , mind a tüzes golyókat tekintve, s továbbá még kis sülyedéssel is kell a hajónak járni. A hajózási előnyöket határozottan fel kellett áldozni a kitűzött czél elérhetése végett, s ennél fogva adta a császár ezen új hadi gépnek ezen nevet: úszó tűz­telep, hogy jól megkülön­böztesse, mikép ez nem oly hajó, mint más, mely az ellenség üldözésére vagy kikerülésére, hanem csak ostromtűztelenül van készítve, hogy minél jobban, és minél tovább küzdhessen oly erődít­mények ellenében, melyeket az ellenség bevehet­­leneknek tart a tenger felől. Árboczkészletül oly művezetet nyertek az úszó tüztelepek, melyet egészen le lehet szedni műkö­désre kelés előtt, s továbbá, mint lényeges tár­gyat, csavart forgató gőzgépet is kaptak ezen tüz­­telepek, hogy saját erejökkel mehessenek oda, hova a szükség kívánja. Itj . Az úszó tűztelepek a nagy és gyakorlati talál­mányok jellemével bírnak, különösen mert kellő időben jelentek meg. Különös nagy szerepet játszik az egészben a gőzerő, nemcsak mivel a csavart forgató gép­nél­

Next