Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)

1855-11-21 / 1710. szám

121 mp. 6-ik évi folyam. Szerkesztési iroda: Egyetem-utoja 2-ik szám , 1 fő emelet. Szerkesztő szállása: Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részit illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ________________ Kiadó-hivatali Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1855. Szerda, nov. 21. Előfizetés föltételei: Pesten , hírbe hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 „ „ Hirdetmények dija • nem 8014 p külön, ill P. tr. Hirdetményen áll" • Magán vita 5 hasábos petitkor 5 p. kr. Vidékre , pontán : Évnegyedre . . . . 5 fit. p. p. Félévre.............................10 „ „ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PESTI NAPLÓ december —ISSfimartius négyhónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 frt 40kr Budapesten házhordássa, 5 frt 30 krt, val mint vidékre december hónapra is 1 frt 40 krjával elfogadtatik. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, nov. 21. – Bécs, november 21. Az új hitelintézet részvényeire az aláírás még nem nyittatott meg, s miként értesülünk, a vállalkozókhoz érkezett megrendelések máris ötszörösét teszik azon összegnek, melyre a kibocsátandó részvények terjedni fognak. Továbbá pedig azt is tudjuk, hogy ezen megrendelések csak a nagy bankároktól indultak ki, míg a közönség — a kisebb tőkepénzesek tömege — még roppant összegeket tart készen, miket ugyanazon czélra szándékozik fordítani, mihelyt a részvény-aláírás hivatalosan megnyittatik. Bizonyos tehát, hogy az aláírás bezárta után nagyszerű reductió fog szükségessé válni, mely azonban — legalább rendesen igy történik — azokat fogja érni, kik egy részvénynél többre írtak alá. Ez a létesülő intézet jellemére nézve mindenesetre eldöntő teend. Ha a részvények majdnem kizárólagosan nagy bankárok kezében vannak, az intézet maga soha sem lehet oly népszerű, mintha az egy részvény birtokosainak száma túlnyomó; ez utóbbi esetben az intézet érdekei — a szó legszorosabb értelmében — egygyé nőnek a közérdekkel s az intézetet nemcsak látszólag, hanem valósággal a közbizalom hordja vállain. A kisebb tőkepénzesek birtokában levő részvények ott úgynevezett „szilárd kezekben14 vannak, azaz olyanokban, melyek — igaz, hogy a nyereség végett — de csak az osztalék-, nem a tőkenyereség végett veszik, azaz kik nem az érték emelkedésére vagy sülyedésére,hanem csak a kamat növekedésére számítanak. Ezek — ha a részvényértéke felmegy — annál szilárdabban tartják körökben, mert az értékemelkedés az intézet virágzását jelenti, ez pedig annál nagyobb osztalékot ígér, mig a közönséges tőzsde-üzérek, mihelyt a részvény mellett egy pár százalékot nyerhetnek, azonnal túladnak rajta s igy már nem egyszer sűrű eladás által valamely papír értékének emelkedését tüstént paralizálták, így tehát mind a közönség, mind magára az intézetre nézve csak előny, ha minél nagyobb a kisebb részvénybirtokosok száma. Ami az intézet működéseinek részleteit illeti, erre nézve még semmi biztos nem hallatszik , ha a közönség azt várja, miszerint e működés igen sikeres leszen, e nézet inkább ösztönszerű, mint öntudatos meggyőződésből eredő. Annyi bizonyos, hogy az intézet legalább azon bajokon segítend, melyek a pénzhiányból erednek s igy félig meddig a drágaság enyhítésére is fog közremunkálni. Azt mondjuk: félig meddig, mert mindenben ez intézet sem lehetene segélyünkre s elemni vagy az általános viszonyokon alapuló nehézségeken ő sem fog győzelmeskedhetni. Vegyünk csak egy példát: a czukrot, mely mostani időben még a legszegényebb ember háztartásában is az úgynevezett nélkülözhetlen élelmiszerek közé tartozik. A czukor ára — a rosz czukoraratás miatt — 50 %-el emelkedett egy év óta és szakértők állítása szerint karácsonig folyvást drágább tevén, december végétől fogva jövő őszig a mostani magas ár mellett fog maradni. A czukor fontja, mely előbb 24 krba került, most 36 árra ment és mindenesetre jól számit, ki legalább most tetemesebb mennyiséget veszén, mert az áremelkedés a legközelebbi hetekben roppant lesz. Egyik itteni czukortisztítógyár tulajdonosa két év óta annyi munkás által dolgoztatott, amennyit kaphatott s minden raktárait megtöltötte, midőn az anyag még olcsóbb volt. Jelenleg az egész készlet elkelt s a tulajdonosa roppant összeget nyert , egyszersmind pedig a szükséglet fedezésére ismét egy bő forrással kevesebb van. Még jobban járnak a répacukorgyártók , kik gyártmányaikkal szintén követik a nádczukor áremelkedését, ámbár a répaaratás igen jeles volt. E körülmény máris magára vonta a kormány figyelmét, s minthogy nem lehet a gyártókat olcsóbb árakra kényszeríteni, s így a répa olcsóságát a czukorfogyasztó közönséggel is megéreztetni, hallomás szerint a répaczukor magasabban fog megadóztatni, hogy a gyártó urak legalább ezúton járuljanak valamicskével a közterhekhez, s roppant A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Irts JÓKAI MÓR MÁSODIK RÉSZ. Ember csapásai. A nyugtalan lélek. Folytatás. *) Leonora folytatá az elbeszélést. — Csak Cynthia maga tudá Tarnóczy hollétét." (Nem akarom keresztnevét említeni ; tudom , hogy az önre nagyon bánatosan hat.) Egy ízben azonban a grófok egész véletlenül rájöttek e jól őrzött titokra. Épen Brenóczon voltak, jószágaikat zálogba adni. Krénfynek, midőn ez egy levelet kapott a szerencsétlen ifjútól, ki abban a régi gonosz uzsorását felszólitá, hogy küldjön számára valami összeg pénzt, mely összeg erejéig ő az adósok börtönében van letartóztatva. Ezt a levelet irta Strassbourgból. Iréné sírni kezdett keserűen. — Ismerem. Legnagyobb ellenségének is, midőn baja van, és nem nekem. — Büszke volt ahoz folyamodni, a ki őt annyira szereti, a ki érte annyit áldozott s inkább folyamodott ahoz, a ki őt megrontotta. Ez férfi erény kedvesem.... Krénfy nemcsak hogy kedvet nem érzett magában a kívánt pénzt megküldeni neki, hanem azonfelül még a levelet is megmutatá a grófoknak, a miből azok megtudák, hogy Tarnóczy oly helyzetben van, a honnan még csak el sem futhat előlük. — Irgalmas Istenem, kiálta Iréné, dobogó szívvel emelkedve föl fekhelyéről. * Lásd Pesti Napló 1707.számát. — Ugyanott az e czimü -- Ne aggódjék kedvesem. Engedje tovább mondanom. Illés gróf elmondá e tudomását Cynthiának és felszólitá, hogy, ha azt nem akarja,miszerint ő rögtön fel- , keresse Tarnóczyt, mondjon le őrült hajlamáról— Istenem, Istenem ! És lemondott-e ? — Másnap reggelig határidőt kért gondolkodásra ; éjszakára atyjával Maróthra utazott, hol anyja tölte szomorú napjait s reggel tudata Illés gróffal, hogy nem mond le szerelméről. A gróf még azon órában elutazott. Iréné ajkain megfagyott a szó, keblében elállt a lélekzet. — És a midőn Illés gróf Strassbourgba megérkezett, Tarnóczyt már akkor nem találta ott. Előtte való nap ki volt fizetve adóssága — egy Krénfy által kibocsátott váltóval. — Ah! sóhajta megkönnyült kebellel Iréné, s a felakadt vér annál sebesebben kezdett szivében dobogni. Ez még is különös. — Illés nem tudott az eseménynek magyarázatot adni: hogy ez Cynthia ténye volt, azt tudta jól, de hogy mikor és miután vihette ezt végbe, az keresztülláthatlan talány volt: miután Cynthiának Krénfyvel találkozhatni, vele beszélhetni sem ideje, sem alkalma nem volt, nem lehetett. Ez a rejtély sokáig megoldatlan maradt a grófok előtt. — Egy napon azonban, midőn a farsangi vigalmak évszaka elkezdődött, herczeg *#*, kinek régi kiváltságai közé tartozik a saisont megnyitni, szokott meghívó jegyével ismét megtisztelé a Brenóczi családot. István gróf nagy megütközéssel véve észre, hogy a meghívó lapon csak az ő neve és Illés grófé volt felírva. Máskor Cynthia grófnő is különösen megszokott azon nevezve lenni. A gróf azt hive, hogy ez bizonyosan a titkár hibájából történt s a herczeg szórakozottságból nem vette észre az etiquette-hiányt, hogy a grófnő is külön meg nincs nevezve a családi meghívó jegyen. E figyelmetlenséget éreztetni akarta István gróf a herczeggel s az estélyen csak fiával jelent meg, Cynthiát otthon hagyva. A herczeg azonban egy szóval sem kérdező tőle, hogy hát a grófnőt miért nem hozta el magával, a mire pedig István gót különös finom udvarias keserűségeket tartott már előre készen. Nem volt alkalma azokat el- mondani. A második estélyre ismét megküldé hivókáját a herczeg István grófnak s arra ismét csak az ő és fia nevei voltak felírva. Regényekben rendesen csak a hármas szám a teljes, hanem az nagyon roszul ismerné Brenóczi Maróth István jellemét, aki azt hinné felőle, hogy ő hasonló meglepetésekből a harmadikat is elvárja. Rögtön elment személyesen *** herczeghez, komolyan megtudandó tőle, hogy mi akar az lenni, hogy mikor egy előkelő ősnemest társas ünnepélyre hívnak, családjának bármely tagját kifeledik a meghivásból. A gróf beszéde a herczeggel egész késő estig tartott. Közel volt már az éjfél, midőn hintája palotája kapuin berobogott. Pitvarnokától kérdezé, hogy Cynthia grófnő megérkezett-e ? Régen alszik, válaszolták neki; — azzal először felment szobáiba, ott sokáig járkált egyedül, cselédeit elküldé alulni s mikor mindenki elcsendesült a háznál, akkor vévé gyertyáját s egyedül átment Cynthia szobáiba. Az előteremben aludtak a grófnő szobaleányai; azoknak meghagyd, hogy amig ő a grófnővel fog beszélni, addig öltözködjenek fel s várjanak a társalkodónő szobájában, amig csengetni fog nekik. Azzal benyitott Cynthilhoz. A grófnő nagyon keveset szokott aludni, most is ébren volt s megdöbbenve látta atyját belépni hálószobájába e szokatlan órában, és e szokatlan feldúlt arezulattal. — Ébren van ön? kérdezé a gróf, betéve maga mögött az ajtót s azzal leült egy karszékre Cynthia ágya elé. — Cynthia, szólt hozzá reszkető , elfogódott hangon. Én ma egy gonosz történetet hallottam, a melytől beteg vagyok , sokkal betegebb, mint valaha voltam életemben. Már kétszer történt rajtam olyan megbántás , hogy egy magas körből, melynek ön egyik csillaga volt, egyszerre kihagyták az ön nevét és csak rólam egyedül emlékeztek meg fiammal. Én az ön irányában történt sérelmeket nem szoktam eltűrni. Én ismerem azon kötelességeket, a mikkel mint apa, családomnak tartozom, s még a lehelletet is megtorlom, a mi az ön nevére homályt vetne. Valóban e szavakat mondá István gróf, a finom, mosolygó udvaron az, ki igazi képét nem szokta mutatni senkinek. Most valódi képével, valódi hangjával jelent meg leánya előtt. — Én kérdést tettem e figyelmetlenség iránt, folytatá a gróf; most jövök herczegtől, a ki a következő történetet mondá el nekem. — Történt egy éjjel, hogy én és ön azon házban haltunk meg, melyben ön anyja lakott. Én, mint őt, feküdtem az alsó szobában, ön mint fogoly a felső teremben. Mit őriztem én ? családom becsületét. Mit vesztett el Ön? Azt, amit én őriztem. Cynthia reszketett e szavakra, arcza elfehérült.... (Talán Iréné épen úgy reszketett, úgy halaványult el, ki csak elbeszélni hallá azon történetet, amit amannak át kelle élni). — Ön éjszaka, midőn mindenki aludt, folytatá a gróf, megszökött a házból, nem tudom hogyan? nem tudom merre? csak azt tudom, hogy megszökött. Egyedül, gyalog késő éjjel visszament Brenóczra. Rejtelem, kimagyarázhatlan titok, hogy történt? de megtörtént, hogy ön Brenóczon éjszakai órában a kastély mostani órával találkozott; öt, nem tudni hogyan ? rávette, hogy ön gyűlölt kedvesét megszabadítsa. Ez tény; ezt bizonyítani nem kell. Kétséget, találgatást csak az a kérdés szenved, hogy mi áron? Azon ember, kivel ön a Brenóczi kastélyban találkozott, mosolyogva mondja a történet elbeszélése után , hogy öntől megtagadni semmit sem lehet. Cynthia hideg mozdulatlan halott volt e pillanatig, mint kit egy rettentő álom tart koporsójához szegezve s hallgatja,mint szegezik annak fedelét reá; de e szóra, e meggyalázó szóra , ha halott lett volna is , ki kellett törnie koporsójából. — Atyám! Ez hazugság ! Én anyám házát adtam el neki a kért összegért. A gróf nehéz lélekzetet vett. — Tehát ön megvallja, hogy ott volt, így jobb. Attól remegtem, hogy ön tagadni fog, s kényszerű hazugságok miatt megpirítanom. Azzal csengetett a gróf, a bejövő komornától egy pohár vizet és beás kanalat kért, s midőn az kiment, tár- regényben az 1-ső has. 9. sorában alulról „Cynthia grófnő férjévé“ helyett „Cynthia grófnő anyjának férjévé“ olvasandó, nyereményük legalább parányi részét élveztessék az összeséggel. Ily bajok ellen , melyek elemi okokból származnak, miként mondjuk , semmi hitelegylet nem segíthet, de ezen bajok rendesen csak egyenként merülnek fel és sokkal könnyebben elviselhetők, ha az átalános kereskedelmi és pénzforgalmi viszonyok által a közjólét kedvezőbb karba helyeztetik, s a növekedő kiadás a bevétel növekedése által ellensulyoztatik. Magyar academia. Tegnapelőtt a történeti szakosztálynak volt ütése. Gróf Dessewffy Emil először elnökölt. Üdvözlő szavaiban kiemelte állása nehézségeit, midőn azon széket kell betöltenie, melyre gróf Teleki József és Széchenyi István annyi fényt árasztottak. Ő, úgymond, maradandó művet nem gazdagította az irodalmat, csak tiszta szándékát nézte az igazgató tanács, midőn őréül téve azon intézetnek, melyen honának és nemzetiségének szolgálatot tehet. Részéről mindent megtesz, hogy kötelességének megfelelhessen, de bizalmat kér a tagok részéről stb. A jelen volt tagok nevében Kubinyi Ágoston üdvözölte az első elnököt. Ezután a másodelnök, báró Eötvös József emelt szót, azzal az egyszerű ékesenszólással, melynek nyelvét senki sem érti nála inkább. Jelenté, hogy Vörösmarty Mihály ma d. u. fél kettőkor meghalt. Vannak, úgymond, nevek, melyek minden beszédnél többet mondanak. A gyászesemény egyszerű említése elég, hogy mindenki osztozzék érzelmeiben. Nem Vörösmarty dicsőítése czélja. E név mélyen van vésve a nemzet szivébe, honnan nem törli ki semmierő; munkásságának maradványa fönáll, mig magyar szó hangzik. De önmagát tisztelje meg az academia, mint testület jelenvén meg a nagy halott temetésén. A jelenvoltak közakarattal fogadták ez indítványt. S a titoknak jelenté, hogy 21-kén délutáni 3 órakor lesz a temetés. Az academia tagjai e teremben fognak fél órával előbb egybegyűlni. A ház, hol a nagy halott fekszik (váczi utcza, Kappel ház) már szomorúan emlékezetes irodalmunk történeteiben. Ugyanazon házban, ugyanazon folyosón halt meg huszonöt év előtt Kisfaludy Károly. Ez előzmények után rendes foglalkozásaira térvén a szakosztály, mindenekelőtt Venczel Gusztáv ismertette Bán Alajosnak, ki a velenczei köztársaság részéről II. Lajos királyunk udvarában követ volt, a nevezett köztársaság nagy tanácsában e követségről 1519 júl. 18-kán tett jelentését. A ki tudja, mi becses történeti adatokat merített Ranke és iskolája, akik Német- és Olaszországban nyomdokain indultak a történetnyomozásban az olasz diplomaták jelentéseiből, levelezéseiből, a legnagyobb mértékben méltányolandja Venczel Gusztáv fáradozását, ki a velenczei státuskönyvekben rejlő adatokat ritka szorgalommal tanulmányozta, s mintegy 200 Ioliansból mindent kijegyzett, a mi hazánkra vonatkozót talált. A követi jelentés, melyet ezúttal mutatott be a tudós értekező, Marino Sanuto kézirati krónikájából van kiírva, melynek szerkesztője maga is jelen volt, mint tagja a nagy tanácsnak, az ülésben, midőn Bon Alajos követségéről számot adott. Bon II. Lajos uralkodása első három évében volt Magyarországon. Nem oly ravasz államférfiú, minőkkel az olasz diplomaták közt találkozunk. Jelentése sok naivságot is árul el, midőn például előadja, mint akarta őt II. Lajos király lovaggá ütni, de e tisztességet, ő egyszerű doctor létére, nem fogadhatta el. De ha nem találunk is e követjelentésben oly éles észrevételeket, oly finom jellemzést a magyar udvarról, mint aminőket például a franczia udvarról a XVI. és XVII. században nyújtanak az olasz diplomaták : számos oly részlet van abban, mely hazánk akkori viszonyaira új fényt vet, embereivel jobban megismertet. Érdekesek különösen azon egyének ismertetése, kik akkor hazánkat kormányzák, kik közül csak Bakács Tamást, Frangepán érseket, Báthori Istvánt, Újlaki Lőrinczet stb. említjük, kikről meg van említve , mily véleményben állanak, mennyi jövedelemmel bírnak, hány évesek, hogy néznek ki stb. stb. Kár, hogy értekező ur csupán eredeti olasz nyelven olvasta fel e jelentést, s csak itt amott kisérte magyarázattal. Ez által a hallgatóság figyelmét sok érdekes adat kerülte el. Azonban a kit hazánk múltja különösen érdekel — s kit ne érdekelne az közölünk — föltalálja ez értekezés kivonatát az Academia közlönyében, mig történetíróink magukat az eredeti okiratokat megolvashatják majd a Történelmi tárban. E nagybecsű adatok közlése után a titoknok olvasta föl Podhráczky József újabb értekezését, melyben előadván értekező, hol és mikor kézbesittették Ranzanus Péter codexét Bakács Tamásnak , az utóbb nevezett államférfiunak terjedelmes életirását közli. Alig van ülése a történeti szakosztálynak, melyben e nagy szorgalmú történet-búvártól értekezést ne hallanánk. S mi fő érdeme, mindig több ismeretlen adatot nyújt a történetírónak, míg egyes tévedéseket cáfol, vagy már ismert tényeket helyez, nagyobb és újabb világításba. Ez alkalommal is becses adatokat közlött értekező mind Bakács életére, mind az egykorú álpotokra vonatkozólag. Az akadémia közlönye egész terjedelmében közli ez értekezést, a közbe szőtt oklevelekkel. Végül jelenté a titoknak az osztálynak, hogy a „Történelmi tár“ I. kötetéből már 6 ív van készen, számos pecsétipetszettel s a II-ik kötet egészen elkészült. E szerint hat hét alatt két kötet jelen meg e becses gyűjteményből, válogatott fontos tartalommal. Jövő hétfőn a mathematical osztálynak lesz ülése. PESTI NAPLÓ. Pest, november 21. Mire e sorok. olvasóinkhoz érkeznek, elkísértük már a temetőbe Vörösmartyt. Holnap 10 órakor a belvárosi plébánia templomban gyász isteni tisztelet tartotik az elhunyt emlékére. A nagy költő ravatala felett egy szintén nagy szellem Mozart dicső requieme fog előadatni színházunk illető tagjainak részvétével. Vörösmarty emlékének tisztelete, legnagyobb tisztesség minden magyarra nézve. Bécsből a következő figyelemre méltó , sorokat írják a „Pesther Lloydsnak. Újólag felmerült itt a telekadó felemelése felöli hír, valamint hogy az adó ez ágának reformja a pénzügyminisztérium komoly munkálatainak egyik tárgyát teszi. Egyébiránt azon körülményből, hogy Bruck báró újításait a birtokhitel emelésére szolgáló rendszabállyal, a hitelbank behozatalával kezdte meg, nagyhihetőséggel következtethetni, miként ő a földbirtok erejét emelni szándékozik. Itt az irányadó körökben azon nézetben vannak, miként a földbirtok nem azon arányban adóztatik meg, melyben a keresetek többi nemet vettetnek adó alá. Mert ha p.*o. az adózó, ki birtokának jövedelmét