Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)
1856-01-13 / 1752. szám
169—1353. 1-ik évi folyam. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása: Anal királynőhöz czímzett sziked», 63-ik Sírm. Egyetem-utcza 2-ik szám , 1 -ső emelet ,1 A lap szellemi részit illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, érmentetlen levelek asak lsmert kezektől fogadtatnak «1. Kiadó-hivatal, Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1856. Vasárnap, jan. 13. Előfizetés föltételei: resten, házhoz hordva. Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 „ „ Ti- j i . 5 hasábos petit sor 4 p. kr. Bélyegdij, külön, 10 p. kr. Hirdetmények dija: Magán ^ta 5 haB^a petit * br vidékre, pesten: Évnegyedre » . . . 5 fr. p. p. Félévre..........................10 „ „ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PESTI NAPLÓ 1856-ik évi január—jani ’1 3 évi és január—martius 114 évi folyamára Vidékre postán küldve1 |2 évre 1 Oftp. ,, í? •)•) I* 59 ^ t") Budapesten házhordással % évre--------------------8 frtp. Budapesten házhordással ^4 évre —---------------4 frtp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. ■ ■ »»- ■ PEST, jan. 13. 0 Irodalmunk és a magyar könyvészet vs. E befejező czikket a múlt évben megjelent egyetlen politikai munka megemlítésével kezdjük meg. E munka Eötvös : „A XIX-ik század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra“ czimű jeles művének 2-dik kötete, mely múlt évi irodalmunknak és általában irodalmunknak egyik legbecsesebb terméke. E czikkek harmadikanait megfognult, az 1854-ik év költői művek tekintetében gazdagabb volt az 1855-ik évnél. Állításunk igazolására elsoroljuk egyenként az ez év alatt megjelent költői műveket (költemény-gyűjteményeket), miknek száma 19. E művek legnagyobb része, mint megelőző czikkünkben megjegyeztük, az eddig hallgató itészettől nem félve jelenhetett csak meg, alig vagy nem ismert költők neve alatt. A figyelemre méltó, a jobb művek száma igen igen csekély, alig 3 vagy négy. Kiszámláljuk mind a 19 művet. Czuczor : „Népies költeményei“-nek 2-ik kiadása. Tóth Kálmán „Vadrózsáidnak 2-ik füzete. Zalár költeményei. Szeleste : „Falu pacsirtája“. Tóth Endre „Újabb költeményei“. Balogh Zoltán költeményei. Vecsey Sándor költeményei. Györffy: „Ibolyák“. Győri Vilmos : „Fejlő rózsák“. Spetyk 15: „Gyöngyvirágok“. Mencsek : „Kakukdalok.44 Czelder Márton: „Első ibolya“. Concha: „Tavaszi lombok“. Dalár: „Szerelmi lant“. Márki: „Szívképző költemények.“ Zsadányi Dal.: „Pálmavirágok“. Csutor : „A marosdi remete.“ Ney : „Családképek“, és Szász Károly igen jeles fordításai „angol és franczia költőkből“ (a „Levelek a külföld költői koszorújából“ 2-ik füzete.) Zsarnóczy „Kebelversek“ czimü bohóságai a költői művek közzé nem sorozhatók. E füzetke a „Vegyesek“ rovatában szaporítja a múlt évi nyomtatványok számát. Regény (eredeti) 10 jelent meg; u. m. Jókaitól „Kárpáthy Zoltán“ 4 köt. Kemény: „Özvegy és leánya“ 1. és 2-ik köt. Jósika: „Zólyomi“ 4-ik kiadás. „Eszther“ szerzőjétől „A tudós leánya“ 3 köt., és „Pygmaleon“ 2. köt. Degrétel : „Salvator Rosa“ 3 köt. Abonyi: „Éjszak csillaga“ 3 köt. Szathmáry Károly: „Samil“ 2 köt. Vas Gereben: „A régi jó idők“ 3 köt., és N e y : „Matild és Olgá“-ja 3 köt. — A fordított regényeket a nyelvünkre ez évben áttett művek között találandja fel a t. olvasó. Elbeszélések, novellák gyűjteménye 13 jelent meg. Legelői említjük meg szorgalmatos Jókainkat, kitől e nemben 1855-ben hat füzet jelent meg; u. m. „A magyar elődökből“ 2 köt. „Véres könyv“ 3 köt. s a „Tarka élet“ első kötete. A többi gyűjtemények: Bulyovszki Lilla „novellái“ 2 köt. Kempelen Rita beszélyei 4 köt. Beöthy Zsigmond beszélyei 2 k. Paulikovics: „Rajzok a hajdankorból“ 2 k. Jósika Julia: „Közlések a külföldről“ 2 k. Szilágyi Virgil : „A végzet urai“ 2 k. Komáromi: „Beszélyek“ 2 k. Beöthy László beszélyei 1 k. Balázsi Sándor beszélyei 2 k. Mayer Istv.: „Szivemelő beszélgetések stb“ Au ull/üw»álík!Ah onnakon kívü m r ry rm lílonünd Erdélyi János „Magyar mesék“ czimü becses művét.— Adoma-gyűjteménye jelent meg:u.m. „A magyar nép adomái“ gyűjtő Jókai „Nevessünk“ (Vas Gerebentől) 2-ik kiadás; Hajnik Károly „Visszaemlékezések“ czimű adoma-gyűjteménye és Beöthy László ,101 cholera cseppje. Tán ide számíthatjuk Aszalay József „Szellemi omnibus“-át is, mely ugyan elmélkedő czikkeket tartalmaz, de ez elmélkedések magyarázatára számtalan adomát használ. Ez érdekes, mulatságos férfiolvasmánynak eddig csak első kötetét vettük. Színmű 1. jelent meg: „A cydoni alma“ Éjszakitól, mint külön lenyomat a„Fáncsy-albumból.“ Mielőtt a fordított művek, a naptárak és a külön rovatokban fel nem említett munkák kimutatásához fognánk, fel kell még említenünk azon műveket, melyek szintén a múlt év alatt jelentek meg de külön kimutatásainkban mindeddig még meg nem említtettek. Ilyenek: Fáy András „szépirodalmi öszves müveinek“ 9-ik kötete és „Nevelés mód“-ja. Riedl Szende „Mutatványai a magyar irodalomból.“ ,A magyar társas élet a Mocsárytól. Fényes É. „Jelenkorunk“ czimü müve I. kötet. 1-ső füzete. Vas Gereben „Tormagyökerei“ s Karády „Levelezője.“ Nyelvünkre 40 munka fordittatott. Ezek közöl megemlítjük a következőket. Stephens Hanry: „Mezei gazdaság könyve“, forditák Korizmics, Benkő és Mórocz. Koppe: „Földmivelés és állattenyésztés,44 ford. Galgóczy. Protz: „Földmivelés a természet törvényei szerint“ ford. Kocsy. — Barbauld: „Dicsénekek44 ford. Baló. Martin Konrád: „A kath. religio tankönyve“ ford. Mester István. Hohenauer: „A keresztény kath. egyház szépsége44 ford. Supka Márton. Schler: „Elmélkedések a sz. evangelium egész tartalma felett.“ ford. Bende és Kubinszky. — Thierry Amadé : „Attilai“ford.Szabó Károly. Caesar : „galliai hadjárata“ ford. Sárváry. Püsz : „Az ó-, közép- és új korbeli földirat és történelem alaprajza“ 3 köt. ford. Vincze. Bumüller: „Általános földirat és történelem“ ford. Falk. Bumüller: „Világtörténet“ I. köt. 2-ik fűz. ford. Feniczy. — Galetty: „Egyetemi világrajz“, ford. Fáik. 2-ik kiad. I. II. füzet. Bellinger : „Földrajzi vezérfonal.“ ford. Fényes. 1. és 2-ik kiadás. Bellinger : „Az általános földrajz alapvonalai“, ford. Másik Vincze. — Baumgartner: „A természettan alapvonalai“, ford. Bula Teofil. Schabus: „Alapelemei a természettannak“ ford. Hollósy. Dr. Schuber és Hochsteiter: „A növények természetí'tjjZcTI*«Spoiltozl 11 ^ ford. Virány 1. — MOCN 1 k • „Mértani nézlettana“ ford. Szabóky. Mocnik: „Mértan alsóbb reáliskolák használatára“ ford. Szabóky. Mocnik: „Algebra felsőbb gymnasiumok és reáliskolák számára,“ ford. Arenstein. R Otto : „Nézleti oktatásmód“4 ford. Koller. Van de Kamp: „Népszerű neveléstan“ ford. Zimmermann. Beck: „Bölcsészeti élőtan“, ford. Bohrer. Beck : „Tapasztalati lélektan“ sat. ford. Greguss. Haimberger és Schilling. „Romai magánjog“ ford. Henfner. — „Miksa bajor kir. hg utazása keleten“ ford. dr. Bach Miklós.„P h a e d r u s meséi.“ — „Oroszhon mivolt s mi lett“ satford.Magyar Károly.—Dumas : „Párisi Mohikánok“ ford. Országh Ant. s többen. Eddig XVIII. füzet (A Frieboisz által kiadott„Legújabb külföldi regénycsarnok“ 1-18 füzetei.) Dickens (Boz): „Nehéz idők44 ford. R é c s i. Dickens: „Bleak house“ ford. R é c s i (Megjelentek a Heckenast által kiadott „Téli könyvtárban) Feval: „A nők paradicsoma44 4. k. ford. Gerő. O ’ Goldechmid: „Wakefieldi pap 41 ford.Ács. „Sismond család“ francziából ford. Nehéz Károly.. (A sz. István-társul. által kiadott „Ifjúsági iratok“ 3-dik füzete.) Naptár (1856-ra) 33 jelent meg, tulajdonkép ennyi érkezett hozzánk. Ezek közöl 4 Slicke- nast kiadása; 2 Vakot Imréé; 2 Vas Gerebené; 1. Müller Gyuláé; 6 Bucsánszky Alajosé; 1 a sz. István társulaté; (L Császáré; („Magyar hölgyek Naptára.“) 1 az erdélyi gazdasági egyleté; („Mezei naptár“) 2 Trattner-Károlyié; a többi vidéki naptár. Ponyvairodalmi munkácska jelent meg. A többi mű (u. m. név- és zsebkönyvek; apró értekezések; iskolai értesítvények ; évlapok ; emlékbeszédek (nem egyháziak) alkalmi versek stb.) száma 117. És ezzel befejeztük kimutatásainkat a múlt év irodalmáról De ismét megjegyezzük, hogy a kimut * tatásainkban megnevezett és érintett művek koránsem képviselik még a magyar nyomtatványok teljes öszvegét. E nyomtatványok nem érkeztek mind hozzánk s azok felöl nem szerezhettünk magunknak a közkönyvtárak, s a pesti könyvén-írások utján tudomást, így könyvészeti rovatunknak múlt évi utolsó (680.) száma nem fogadható el az 1855-ik évi nyomtatványok teljes számául. E szám, mig e czikkeket irtuk, 691-re emelkedett, POMPÉRY JÁNOS: Igazítás. Tegnapi számunk főczikkében a 2-dik has. 6d. sorában alulról „Bibliai egyezményes szó z a-* zá“t helyett „Bibliai egyezményes szóUr án t olvasandó A RÉGI JÓ TÁBLABÍRÁK. Regény. Irta JÓKAI MÓR. MÁSODIK RÉSZ. Ember csapásai. (Folytatás. *) Robert. Milyen keveset tud az ember beszélni akkor, mikor legtöbb mondanivalója van! Milyen furcsa színdarabok jönnének akkor létre, ha a költők úgy akarnák felléptetni az embereket, ahogy vannak ott, ahol legszomorúbb a tragédia; csak nézne egyik ember a másik szemébe, csak elfordulna egymástól, anélkül, hogy egy jóravaló szót el tudna mondani, anélkül, hogy egy plastica mozdulatot tudna tenni. Hanem ha azt a némaságot, azt az elsápadást tudná kifejezni valaki, az volna ám a művész, s ha azt le tudná írni valaki, ami azon belül van, az volna ám a költő. Egy fiatal ember, aki könnyelmű gondatlansággal, a mi bűnnek alig volt tán nagyobb, mint egy nyíló virág leszakítása, szerencsétlenné tette magát, és azt a két lényt, akit egyedül szeretett a világon: testvérét és kedvesét, — és most visszajött messze messze földről, hogy igazságot szolgáltasson nekik, valahogy, akárhogy, hogy bebizonyítsa előttünk, mennyire szerette őket mégis? ha máskép nem, úgy hogy megölje magát előttük, ami azután megint milyen szép vigasztalás lenne azokra nézve, mit mondhatna azon pillanatban nekik, midőn őket együtt találja ? midőn látja kedvesét maga előtt, oly halaványan, és minden csepp vér szivében azt dobogja, hogy ez arczról ő lopta el a rózsákat. Irénnek legtöbb esze van mindnyájok között. Ő nyeri vissza gondolatait legelébb. * Lásd „Pesti Napló“ 1751-dik számát. — Robert, ne térdelj itt. Kelj fel és jel szobánkba. Pihenj meg. — Majd Tarnóczon.... felelt fonákul az ifjú. Iréné átérte ez önvádló feleletet s biztatólag monda testvérének. — Ne gondolj arra most Robert. Engem megáldott az Isten. Derék, jó férjem van. Boldogságban, bőségben élünk. — Óh azt is tudom. Mindent kikérdeztem már. Férjed derék ember. Téged szeret, Cynthiát védi, egyetlen ember, aki előtt elpirulok, aki előtt reszketek. Lesznek majd mások, akik előttem fognak reszketni. . . . Itthon van-e Fenyéry? — Mit akarsz? kérdezé Iréné, rettentő erőszakkal kényszerítve arcát, hogy az iszonyatot, mit szive érez, el ne árulja. Férjem most nem szólhat veled, majd később, egy óra múlva. Jer addig mi hozzánk, beszéld el nekünk, mint érkeztél haza ? Annyi minden mondanivalónk lehet nekünk is, neked is. Hagyd férjemet dolgozni most. A kedves hölgy olyan nyájasan kérte, hogy a jövevény semmit sem gyaníthatott e kérelem alatt mást, mint szives testvéri enyelgést. — De kedvesem, amiért én jöttem, annál sürgősebb dolog sem rám, sem rád, sem ránézve nincs, (e szónál Cynthiára nézett). Nyolcz napja nem alszom; éjjel nappal után vagyok. Ezt nem azért tettem, hogy itt előttetek sírjak. Azzal belépett az előterembe, kezét elvonva testvére kezéből s az onnan nyíló ajtók közöl kiválasztva azt, mely fölé nagy betűkkel volt az „iroda“ szó jegyezve, egyenesen annak indult. Cynthia e perczig meg nem mozdult helyéből, hanem a mint Róbertet e végzetes küszöbhöz látta közelitni, mint a ki egyszerre fölébred, felszökött ültéből s Robert elé rohanva, átkarolta azt , és visszaerőszakolta onnan, mialatt szemei oly vadul forogtak , hogy az ifjú megrettent tőlük. A leány azon állapotban volt, a midőn egy sikoltás, egy őrült mentségkiáltás úgy megkönnyítené a szivet, de annak nem szabad hallatszani, mert akkor el vannak árulva. — Mint. Miért, akartok tanulni knorv idő hemonnek? — Szerencsétlen, suttogó Cynthia a kétségbeesés félig zokogó, félig lihegő hangján. Testvérem van odabenn, Illés.......... Robert elmosolyodott, aztán lebontá Cynthia karját nyakáról s szomorú nyugalommal monda a két hölgynek: — Bohó gyermekek ti. Ez most a legkisebb baj, ami rám nézve létez. Azzal odalépett az ajtóhoz s bekoczogtatott rajta. Két hang kiálta belülről egyszerre: — Szabad........... És azzal felnyílt az ajtó. Valaki nyitotta belülről, ugyanakkor, a midőn Robert kívülről forditá el a kilincset. Az Illés gróf volt. Az ajtónyitásnál egyszerre szemközt találkoztak mind a ketten: Cynthia, mint egy élettelen szobor állt mögöttük, Iréné vállán tartva kezét; nagy szemei egészen kerekre felnyílva világítanak e jelenetre, mint a bűrlámpa fénylencséje a falon támadó képre, mely ön ábravilágából lépett elő. Azt sem tudta már: egyéb-e ez, mintegy jelenet a borlámpából , egy álomkép, egy hallucinato ? . . .. Csak egy mécs elfuvása, egy felébresztő szó, és — nincs ott semmi. . . . — Ah, mi ismét találkozunk! monda Illés gróf, amint meglátta Tarnóczyt, cordialiter nyújta eléje kezét. — Hamarább, mint reméltük. Viszonta Tarnóczy és elfogadta az eléje nyújtott kezet, és nyájasan, bizalmasan megrázták egymás kezét, mint két jó ismerős, akiknél elvégzett dolog, hogy mikor egymást meglátták, örüljenek. Cynthia bámulva néze rájuk. Ez nem lehet alakoskodás, ez nem lehet összebeszélés, nem egyetértés mások csalására. Oly véletlenül találkoztak, hogy egymás rögtöni láttára lehetlen volt igazi érzelmeiket bár csak egy pillanatra is el nem árulniuk. Évek óta keresték egymást halálra, és most, midőn a véletlen összehozza őket, mosolyognak és kezet nyújtanak egymásnak. ♦ . . Az ajtó becsukódott a két férfi mögött s az egész talányos jelenet eltűnt, mint az álom, mint a képzelet, mint a bűvlámpa ködképe. T)p f vntTna mont azutÁn i.a aH wokat» ÁH«* Á — maga elé, és képzelte látni az eltűnt alakokat; iparkodott megérteni őket, és arcza olyan volt, mint a márvány. Iréné megdöbbent, amint reá tekinte. — Cynthia! Cynthia . . . suttoga és odavonta magához, és megcsókolá hideg arczát. A leány ekkor rettent fel. Körültekinte szótlanul. Kezével, mozgó ujjaival ábrándosan elrejtett homloka előtt. Még egy párszor ismételte ezt a sejtelmes mozdulatot kezével és azután hosszút és nagyot sóhajtott. Csak akkor tért egészen magához. De ettől a pillanattól kezdve el látszott veszteni valamit lelkéből, ami azontúl mindig távolabb, távolabb tűnt el tőle. . . . Iréné sietett őt kivinni a kertbe; a virágok legjobb védelmezők a lélek zűrzavara ellen, hisz az ő beszédük ép oly titokteljes, miként a lelkeké. Mintegy fél óra múlva a verandából a három férfit látták maguk felé közelíteni. Illés gróf kezét Robert karjába akasztva biczegett előre. Fenyéry hátuk mögött jött. A két hölgy csak Fenyéry arczát nézte. Ez a másik kettő nem biit hitellel elöltélt. Azonban Fenyéry arczán sem volt semmi megdöbbentő, semmi baljóslat. Ellenkezőleg valami félreismerhetlen elégültség árulá el magát vonásaiban. Illés gróf udvariasan lépett a hölgyek elé, s valami kevés hajlamot mutatott az enyelgésre is. — Tisztelt úrnőim, itt hozom önöknek a tékozló fiút, fogadják szívesen. Ezt a másik kedves emberüket magammal viszem, a kibe köztünk mondva, hogy ő meg ne hallja, nemcsak önök ketten, de én magam is szerelmes vagyok, daczára annak, hogy tegnap egy egészséges pofont tartott számomra készen letéteményképen. Azonban itt hagyom helyette ezt az elveszett Józsefet, aki önöket az ideig mulattatni fogja. Cynthia grófnő, önt felmentem minden aggodalom alól, mi Tarnóczyval régebben találkoztunk már, s elvégeztük a mi ránk tartozó ügyeket; most pedig az önökre tartozókban járunk ... — Ne beszéljen ki mindent. Figyelmeztető Fenyéry a háta mögül. Illés gróf szájára ütött. — Ne lássák tisztelt hölgyeim, én udvarias akartam 1___| A _____£JL_/ ■ .,« «...Lj» ------»-■ PESTI NAPLÓ. Pesti jan. 13. Feltűnhetett bizonyosan t. olvasóink előtt is azon körülmény, hogy az uj hitelbank 60 millió frtot tevő alaptőkéje csak belföldi tőkékből alakult s a külföldi tőkék ez alapnál igénybe npTM rálettek oly mértékben, Hogy pt által ,• tetemes kész éretpénz szivárgott volna be pénzpiaczainkra. A külföld, mint hinni lehet, mindenesetre nagy mértékben vett volna részt ez aláírásnál. Annak okát, miért nem vétetett igénybe a külföld tetemes részvéte, a „H. N.“ abban keresik, hogy a külföldi tőkék részvéte más pénzügyi műtét alkalmára tartatik fen és pedig a nemzeti banknak átengedett államuradalmak tekintetében. Ugyanis az említett lap értesítése szerint, hogy a bank mentül nagyobb érczpénzkészletre tehessen szert, az államuradalmak alapján teendő nagyszerű kölcsön terveztetik. E kölcsönnél a külföldi tőkék tetemesen részt vehetnének. A hypothekbank s a kereskedelmi és iparhitelintézet csak bizonyos osztályokra szorított hatása ez intézetek jótéteményét legalább közvetlenül nem teszi oly egyetemessé, mint azt a földbirtok, főkép a mostani körülmények közt, igényli. Annyival örvendetesebben hat reánk tehát a hír, hogy magas helyre egy oly, új elveken alapuló „földbiztosító intézet“ terve nyujtatott be, mely a biztosítani óhajtó csekély befizetése után_a földbirtokos-