Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)

1856-03-26 / 1818. szám

Napóleon közt) nem helyesli. E vastag mű átlapozása mellett is azonnal föltűnik előttünk, mond az idézett folyóirat, a nemes jellem és gondolkodó fő; a fejezetek bővebb megolvasása mellett pedig dús ismeretekre és erős ítélő tehetségre is találunk.Ugyanezt mondja, némi változtatással a „Literarisches Centralblatt für Deutschland (april 28. 1855). E folyóirat, mint egyéb czikkei mutatják, nem könnyen osztja a babérokat. Az idézett számban többek közt Villemann jeles művéről (német fordításban : Geist der altchristlichen Literatur im IV-ten Jahrhundert) azt írja, hogy e mű nem ad hű képet a korról , melyet vázol; s hogy a nagyhírű franczia szerző sem a történet genetikus felfogásával, sem a kort mozgató hittani alapeszmék mélyebb ismeretével nem bir. Ugyan e számban írja a nevezett folyóirat báró Eötvös művéről, hogy : „összevontabb szerkezet mellett könnyebb olvasmány lett volna; de akinek ideje van olvasni, szerző szélesebb kiviteleiben se talál semmit, ami ki nem elégítené. Mindenütt szellemdús, és gazdag termékeny eszmékben. Kritikája éles és következetes , nézetei az államról és polgárisodásról magas szempontra és sokoldalú történeti jártasságra mutatnak.“ De menjünk tovább szemlénkben. Ha Bulaunak és a Minervának feltűnt, hogy báró Eötvös József nem méltatja kellőleg a germán irányokat, a „Gersdorf Repertorium“ „spéciské“ magyar szempontokat, sőt ellenzéki irányt keres a műben. Ki tagadhatná ez irányt, csakhogy ez irány nem ez vagy amaz állam intézményei, hanem általában a politika téveszméi ellen van intézve. Tisztán tudományos ellenzés. Az érintett „Repertorium“ is elismeri ezt alább, mondván, hogy : Eötvös műve inkább a politikai szemlélődés, mint a gyakorlati s történeti vizsgálódás terén mozog.“ Ez állításnak csak a fenebb mondott szellemben van értelme. A „Repertorium“ azonban jobban szereti a mű első kötetét, mely — úgymond — az újabbkori politikai törekvéseket alaposan bírálja. A második kötetet, mint látszik, nem olvasta el egészen, különben nem írta volna, hogy nem talál benne új dolgot. Elégnek tartjuk a nevezett folyóiratot csak azon fejezetre emlékeztetni, mely a bíráskodás rendezéséről stb. szól. Azonban elismeri az idézett bírálat a 2-dik kötet érdemeit is. „Dicséri különösen mérsékletét , megfontolását , mely , midőn a szélsőségeket ostromolja, nem esett ellenkező tulságba. Jótékonynak mondja az egésznek irányát, s kiemeli, hogy egyes részeiben is szellemdús, találó, s az illusiókat és téveszméket tömegestől eloszlató észrevételeket nagy számmal találunk, melyek e művet rendkívül tanulságossá és hasznossá teszik. Nyelve és előadása is — mond végül — tiszta, eleven, vonzó s az egész igen jó olvasmány.“ Különösen ez előadás az, amit egy nagyobb német politikai lap (a Deutsche Alig. Zeitung“) magasztal. „Előlépés, úgymond, s a tudománynak közeledése az élethez, hogy a tudomány emberei nemcsak a tudósoknak, hanem a műveit olvasók szélesebb körének is kezdenek írni. Az olvasók is ráadják magukat komolyabb tanulmányokra, ha nem igen száraz, visszataszító formában vannak írva. Innen a természettudományok iránti érdekeltség korunkban. Olvasóink hálájára vélünk számíthatni, midőn sietünk bemutatni az ilynemű könyveket, melyek tartalmuknál és előadási módoknál fogva a nem szoros értelemben vett tudósok figyelmét is magukra vonhatják. Ilyen báró Eötvös József munkája, melyben a korunkat mozgató s mélyen meg-megingató eszmék történeti fejlődésükben és gyakorlati értelmekben vizsgáltatnak. Szerző az állam- és népélet szemléletében magas és szabad szemponton áll. Szemlélődései annyi szellemmel, oly éles ésszel és tiszta felfogással vannak kivéve, hogy örömest és érdekkel követhetjük mélyebb nyomozásaiban s még kitéréseiben is.“ Legtöbb figyelmet érdemel azonban mind a bíráló nevének tekintélye mind czikkének kimerítő alapossága által Fallmerayer ismertetése a „Deutsches Muzeum“ czímű folyóirat 1855.évi 18. számában. E derék német tudós alkalmilag más czikkeiben is visza-visszatér Eötvös művére, így közelebb az augsburgi Allgemeine Zeitung mart. 14-diki mellékletében Kruger keleti nyomozásait bírálván , megjegyzi, hogy „Eötvös Európa népeinek sociális és állami jövőjét“ antik szabadelműséggel és oly éllel és szellemi túlnyomósággal adta elő, melynek nem láttuk párját Montesquieu óta.“ Fallmerayer hosszasabb csikkére egy közelebbi alkalommal térünk vissza. — Magyarországban, a „P. C. Zeitung“ kimutatása szerint van 80 gymnasium, és pedig 37, nyolcz- 38, négy- és 5 hatosztályú. E gymnasiumok nagyobb része rom. kath. gymnasium. Ezek mindnyájan nyilván joggal bírnak egy gymnasium kivételével. Az evane. gymnasiumok közöl csak 7 bir e joggal t. i. adhat ki államérvényes bizonyítványt. E 80 gymnasiumban a m. 1854/5 évben 80 igazgató alatt 783 tanár foglalkozott; ezek közöl 30% a világi osztályhoz tartozott. A tanítványok száma tett 11,608-at, és igy 531-el többet mint 1853/4-ben. Érettségi vizsgálatot tettek fa nyilván joggal bíró gymnasiumokban) 368-an ; ezek közöl érettnek találtatott 305. Ezek közöl 95 a hittudomány hallgatója lett, 86 a jogtané , 58 orvosnövendék , 7 történet-bölcsészeti , 23 mathematikaitermészettani hallgató. A 80 gymnasium legnagyobb részében n. m. 50-ben a tannyelv magyar, 9-ben német, 18-ban vegyes, egyben szlovén, egyben tót és egyben román. — Am. kormány elé javaslat terjesztetett, minél fogva Erdélynek sógazdagsága kincstári után zsákmányoltatnék ki. Eddigelé 40 oly pontra akadtak, hol sótelepek léteznek, 192 sókat s 593 sóvizforrás fedeztetett fel. Egyedül Sófalva környéke 60 feltűnő sókőhalmot mutathat fel. Sósdombnál 48, Szovátánál 129 sóforrás bugyog fel. — Tanárky Gyula Londonban lakó hazánkfia, miuután Jankó Vincze úr Londont elhagyó, a magyar gazdaközönség részére ügynökül ajánlkozik, késznek nyilatkozván minden megrendelés elfogadására, pontos teljesítésére nézve angol gazdasági eszközök és gépek vásárlása és honunkba szállittatása végett. Lakása London Nr. 3, St. Alban’s Villas, U. Kentishtown. —AB. Podmaniczky Frigyes , Degré Alajos és Friebeisz István által szerkesztendő és kiadandó „Délibáb-naptár“ (1857-dik évre) programmját és most vesszük. Mint látjuk, szerkesztők czélja : a mulattató de főleg ismeretterjesztő rovatokban hasznos munkálatokat közölni s e rovatokat úgy szerkeszteni, hogy azokban minden osztály találjon mulattató, hasznos és vonzó olvasmányt. Szerkesztők e naptárt oly díszesen kívánják kiadni, hogy bármely osztálybeli magyar hölgy asztalkáján méltó helyet foglaljon el s oly dús tartalommal, hogy az ismeretterjesztő , útbaigazító és alkalmas kézikönyve legyen a nagyobb és kisebb földbirtokosnak, gazdatisztnek, ügyvédnek, orvosnak, kereskedőnek, iparosnak, földmivelőnek, hivatalnoknak , községelöljáróknak és minden ügyes bajos embernek. E vállalat munkatársainak névsorát a lapunk mellett szétküldött programmban fellelheti a t. olvasó. Midőn e programoira figyelmeztetjük a közönséget, két körülményt kell még megjegyeznünk: 1) hogy műmellékleteinek nagyobb része a külföld nevezetes műintézeteiben készülnek s hogy a naptárhoz két párisi aczélmetszet fog mellékeltetni; 2) hogy nem előfizetésre, hanem csak alárásra hívják fel szerkesztők a közönséget. A 32 (4-rétű) ívre terjedő naptár aláírási díja 1 pert. Ki 100 aláírót szerez, a „Délibáb“ divatlap egy egész, ki 50 aláírót gyűjt, félévi folyamát nyeri ajándékul. — A „Gazd. Lapok“-ban olvassuk: „Hogy jobbra törekvő gazdáinknak alkalom nyíljék az újabb és czélszerűbb gazdasági gépek és eszközökkel megismerkedni, s azokat jutányosb és biztosb módon megszerezhetni: dr. Pabst H. W. cs. k. osztálytanácsos úr, az óvári gazdaképző intézetnek érdemdús igazgatója „Mosonyban egy állandó gép kiállítást létesített, hol nagy választékban a legjobb nemű gazdasági szerek kaphatók, úgymint: szántóekék túróekék (Untergrundspflug), boronák, halmozóekék (Cultivator) töltögetők, irtókapák (Exstirpator),továbbá cséplőgépek és járgányok (Göppel), kukoricza-morzsoló-, répavágó-,szecskavágó- és szénaforgató-gépek, lógereblyék szórórosták, eszközök a szőlő- és kertmiveléshez, alagcsövezéshez (Drainage) , tejgazdaság- és háztartáshoz (péld. mosógépek) és sok más jónak tapasztalt gépek s eszközök. E czikkek a bel- és külföldnek több jeles gyárából szorgos kiválasztás és próbálás után szereztetnek meg és megbízási áron kész fizetés mellett adatnak el. Árjegyzék vagy egyéb értekezés végett teendő tudakozások levelileg intézendők M.-Óvárra „Pabst és Krausz gazd.gépek és szerek állandó kiállításáéhoz, személyes értesítést pedig kész adni Krausz Frigyes ügytárs és ügyvezető ur Mosonyban.“ Kimutatása, a budapesti lánczhid jövedelmének 1856. január 1 —töl február 29-ig. Áttett összeg az előbbi kimutatásból 1856. január 1—töl, 31-ig. 18,828 ft 16 kr. 1856. febr. 1-től 29-éig: 493,500, a hídon átkelt gyalogszemélytől 1 pkrival 8225 fr. Járművektől , mint talicska, taliga, különféle kocsi, szekér stb.; továbbá teherhordó gyalogoktól, kik szinte a kocsiúton járnak, szabadon hajtott vonómarhától stb. 6859 fr. 17 kr. 1034 darab szarvasmarhától 5 krval 86 fr. 10 kr. 956 darab apró baromtól 2 pkrjával 31 fr 52 kr. 25,941 *12 akó bor, pálinka, sör, s egyéb ilyes a kereskedésben előforduló folyadéktól akója 4 pengekrival 1729 fr. 26 kr. Különféle vámilletéki megtérítésekből 914 fr. 52 kr. Összeg 17,846 fr. 37 kr. Teljes összeg 36,674 fr. 53 kr. E kimutatásban különféle a cs. k. kincstár részéről még pótlólag megtérítendő vámilletőcsak falun és szabad levegőn gondolkodni, hanem szoktak városon és szobában is. Kérdezhetnék továbbá: az-e a dolgok valódisága, amint közvetlenül előttünk állanak, hogy épen tárgyilagos igazság következzék utánuk. Hasonlóul nem ártana megtudni , mi különbség van a tárgyaknak ily nemű felfogása és a között, melyet Hegelre ugyancsak ráfogtak, hogy az, ami van, észszerű ; mikor aztán minden visszaélés, ferdeség, fonákság a magán és társadalmi, vallásos és országos életben , mint épen meglevő tárgyak, köztünk divatozó részok meglelnék igazoltatásukat, s késleltetnék a bölcsészetnek nálunk mindeddig helyre nem állított érvényét, tekintélyét. És ha elvégre úgy áll a dolog a tárgyilagossággal, nem kérdezhetnek-e, mint a középkor bölcsészei : váljon a külső tárgyak, amint előttünk vannak, valódilag a tárgyak-e, vagy csak neveik ? Más oldalról érdekes eszmecsere válhatnék abból is, minő arányban állanak egymáshoz igazság és életrevalóság, amennyiben minden tudomány becse állatok döntetik el. Mert úgy látszik, hogy az igazság magában kevés arra, hogy az életet meghassa, s az életrevalóság más valahonnan mint az igazságtól jő a tudományba. — Mindenekelőtt megjegyezvén, hogy az igazság, melynek nincs magában életrevalósága, azaz oly képessége, hogy részint megéljen, s mint uralkodó világnézet felkapjon , részint az emberi életet mozgassa, elevenítse, halva született gyermek; ezt megjegyezvén, alapos okunk van kétség alá vonni : ha jól, bölcsészhez méltólag van-e felfogva ily módon a tárgyilagosság, valamint kevés kilátásunk lehet oly bölcsészettel, mely a tárgyilagosságot nem keresi, csak megleli, ahol kézzel foghatja, s az igazságot minden bokorban készen találja. Nem a tárgyilagosság több, s magasabb fokozat, mint hogy épen érzékeink elé tolatott volna minden nyomon még akkor is, ha ellenébe létetik az alanyiságnak, mint szokás az értelmi bölcsészetben , mely e kettőt egymástól végképen és örökre külön választja, annyira, hogy az alanyi (subjectiv) más mint a tárgyi, ez mint az, és a kettőnek érintkezése, egysége merő tiszta lehetlenség. Mert azt a legvastagabb tapasztalatiság is megengedi, hogy a dolgok igazsága észrevétel útján nyilatkozik, és nem más okból mint abból, hogy gondolkodással járulunk a tárgyakhoz, s valami belsőre jutunk bennök a megfigyelés által. Talán ezen, ős mi után fölfedezett, belső leszen inkább a tárgyilagosság, mint a tárgyak maguk úgy, amint elénk tünetkeznek. E szerint a dolgok puszta külső léte, vansága (bocsánatot! Czuczor is használja), előttünk állása igen szegény fokozat arra, hogy meglelhessük rajta mindjárt a tárgyilagosságot; noha kevésbé művelt elmék egynek veszik a kettőt, holott a kézzelfogható lét, csakugyan nem fogalom és nem is tárgyilagosság; hiszen az empirikus bölcsész, mikép följebb mondom, átallana megállapodni alább mint a tárgyakban levő törvényeknél, s ott igyekszik tárgyilagosságban fogni fel valamit, ahol ennek törvényeit már fölfedezte, mi csakugyan magasabb lét, a puszta érzékinél, s úgy hiszi, hogy a közvetlenség még nem szükségképi s igazolt észiség. Egyébiránt a tárgyilagosságnak oly értelmű hirdetése nem esik kívül a bölcsészet birodalmán , hanem ennek múltjába tartozik már a régi dolgok közé, azon időbe, mikor a logika mint üres, formai tudomány nézetek, a tárgyak pedig ellenében mint ép, teljes, hiánytalan valódiság; a tárgy a gondolaton, a gondolat a tárgyon kívül kecses szemköztiségben, merev különváltságban parádézott, mint az ancien régime alatt a menüett tánczosai, hogy alig fogtak kezet. Azon időbe, mikor azt taniták, hogy az ész nem mehet túl a tapasztaláson, mivel akkor már elméletivé válik, ami magában hóbort, mert miképen Kant tanitá, az észnek csak mint gyakorlati ismerő tehetségnek van érvénye, annálfogva magánélet és nyilvános munkakör világában az elmélet, a theoretizálás fölösleges vagy épen ártékony, hanem a gyakorlat és kézzel lábbali hozzálátás ez a valami, ez a lényeges. Azon időbe, mikor úgy tartották, hogy a tárgy magában hiánytalan valódiság lévén „teljesen nélkülözheti a gondolást, ez ellenben fogyatékos létére a tárgyon tökélesítheti magát, még pedig mint valamely puha, és határozatlan alak és elem módosulni tartozik az anyag után.“ Tehát azon időbe, melyben a gondolat formái mélyen el voltak sülyedve a kelmében, az anyagban; s a forma mind a mellett is külső és idegenszerű maradt a tartalomra, s ez amarra nézve. Meghiszem, hogy a bölcsészet némely búvárai, támaszkodva folytonosan Kant tekintélyére, föl sem vevéssel akarják elütni a dolgot. De mikor a szellem világában lényeges változás történik, és ezt a tudományok fejlődése a legutolsó következményekben is igazolja, akkor hiába törekszik egyes feltartani a kiavult formákat, megunt módokat, s legjobb megadni magát, mert utoljára akaratlanul is oda sodortatik, hogy mikor nem is hinné, szól uj nyelven, uj dolgokat. Meddig állt ellen Sz. G. a legújabb philosophiai mozgalmaknak, mindenki tudja, ki olvasá a tudományos irodalmat. Ugyanis nem volt alkalom, kisebb vagy nagyobb értekezésben , tudományos vagy vezérczikki alakban, hogy földig ne verte volna Hegelt s más ujabbkori bölcsészeket. Ő kifáradhatlan volt apró szurkálások, élzelésektől kezdve a legkomolyabb hangig emelni a vádat ellenök; aztán talált gúnyneveket a német és magyar szobatudósság és Zsófi féle ■**■) bölcsészeire. Kedvtelésében soha és senki sem háboritá , mert a hegeli bölcsészetnek csak egy védője sem állott fel cráf vagy megtorlás végett, s utoljára, egyedül monologizálván örökké, maga is elhitte hogy igaza van mindenekben. Eszembe jut egy olasz tudós szónoklata Rousseau ellen , kit minden áron össze akart törni , de már ekkor nem élt többé a franczia bölcs, s ügyvédet sem rendelt maga helyett, hogy védené. Az én olasz tudósom tehát hogy segítsen magán ? Leteszi sapkáját maga elé, s hozzá, mintha Rousseau lett volna, a legkomolyabban intézi ellenvetéseit : „Ne szólj most, Jean Jacques! (A sapka természetesen hallgat). Nem szólasz, ugye? meg vagy győzve!“ — Eszembe jut Banquo árnyéka, melyhez elég nyomatékosan mondá Macbeth: eredj onnan! Az árnyék elment, de újra feljött, így van Hegellel a régibb bölcsészeti iskola, így maga Szontagh. Leverik , fölkel; megölik , feltámad, ráesküsznek, újra elöltök áll. Ez így foly mindazon idő óta, mikor a hegelisták elveszték a csatát, és meg se mukkannak. A diadalmas fél egyre tombol holtesteiken. „E diadalnak férge van.“ S mi történik mindezek ellenére? Az, hogy Szontagh, mint ki fog tetszeni alább, ma leglelkesebb ápolója, hive a hegeli bölcsészeinek — félig meddig, azaz közelit hozzá, mikép Ballagi Mór is megjegyezte már, hogy az egyezményes bölcsészetről írván, szerencsésen használta föl ama bölcsészet néhány tételeit. ERDÉLYI JÁNOS. *) Philosophia, ennek utóbbi része Sophia, nőnév, köznyelven kicsinyítve: Zsófi. Tehát Zsófiféle talán asszonyi, férfiatlan, mendemonda philosophia ? Propylaeumok 1839. 103. lap. kek nincsenek befoglalva. Budapesti lánczhidi társaság igazgatósága. Hivatalos. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. mart 15-diki legf. határozata által B auda Jakab ácsot all. sz. Albert szász koronaherczeg-gyalogezredben, egy embernek a vizbefulástól saját élete veszélyeztetésével történt megmentéséért az ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Gabonaár. (Bécsi gabnabörze mart. 22.) Forgalom csak 12,000 m.; bejegyzett eladások Mosonyból : 80 font. bánsági búza 5 ft, 84 font. bánsági búza 6 ft 10 kr, 851/2 font. bánsági búza 6 ft 14 kr. Bécsből 77 fontos magyar rozs 3 ft 34 kr. Pozsony, mart. 22. Forgalom mintegy 2700 mérő Búza : 4 ft 24 kr — 5 ft 41 kr, Rozs : 3 ft 30—40 kr, Árpa : 2 ft 7—32 kr, Zab : 1 ft 24—26 kr, Kukoricza : 2 ft — 2 ft 31 kr. Baja, mart. 16. Búza : 4 ft 16—32 kr, Kétszeres : 2 ft 48 kr — 3 ft 12 kr, Rozs : 3 ft 4 kr, Zab : 1 ft. Köles : 1 ft 44—48 kr, Kukoricza 1 ft 40—44 kr, Árpa : 1 ft 28 kr. Dunavizállás. Mart. 25.: 3 8“ 3'" 0. fölött. LEVELEZÉSEIK. Gyöngyös, mart. 13-kán. (Ered. lev.) Midőn a gyarapodás, mivelődés körüli buzgalmakról tehetünk jelentést, mindig öröm fogja el kebelünket, mindig hálásan fordulunk ama hazafiakhoz, kik e hon anyagi és szellemi emelésén fáradoznak! — Gyöngyösön egy évtizede már, hogy létezik az ismert hasonszenvi író és orvos Horner István vezérlete alatt egy hasonszenvi kórház. Ezen kórház nagyítását és bővítését a szerencsés eredmény igénylette. Sikerült a szorgalmas főorvosnak fáradozásaival kieszközölni , miszerint e kórház épületében felállítandó dolgozóházzal kapcsolatban adakozás útján nagyitassék. E czélra az egri érsek exc. és a megyei főkáptalan nemesszivüsége vétetett sikeresen igénybe. Ápril 20-ára rendezett nevezett főorvos egy gazdag sorsjátékkal összekötött tánczvigalmat, amelynek teljes reményünk szerint ezerekre menendő jövedelme hatalmas segédeszközül fog szolgálni a szép czél elérésére. A vidék lelkes hölgyei fel vannak híva szép kezeik munkálataival gazdagítni a sorsjáték kisorsolási tárgyait. Múlt hóban említem a gyöngyösi gőzmalom-társulatnak e hó 6 kára hirdetett árverését, megtartatott, s nem kelt el. Fentartom magamnak szerk. ur engedelmével ezen tekintélyes honi gyár élete sorsáról a t. közönséget folytonosan tudósíthatni. VISONTAI. Koloszvár, mart. 10. (Ered. lev.) Mi történik színházunkkal? Mikor indul meg Erdély magyar lapja ? E kettőre vártunk hetek óta; most már mindkettőről csaknem bizonyost tudunk. Múlt hónapban a választmány, mely a színház ügyeit vezette, átlátván, hogy a színház a csekély pártolás miatt így nem állhat fenn, kinyilatkoztató , hogy e színi évszak elteltével a színház igazgatását tovább nem viheti és a színháztársulat tagjai mart. 16-án túl máshol kereshetnek maguknak szerződést. Színügyünk ismét azon ponton állott, hogy a színházat bérbe adják, s bérlője azt saját kénye, kedve és haszna szerint intézhesse. Ekkor többen gyűlést tartottak, hogy a színház körüli teendőkről tanácskozzanak, s a véghatározat az lett, hogy a színházat igazgatónak adják át bizonyos összeg (2000 pengő sor.) biztosítása mellett. Az igazgatóságot az itt levő színtársaság egyik tagja, Gyulai Ferencz nyerte meg, így áll színházunk ügye. Hogy e változás üdvös leend-e? azt a következés fogja megmutatni. Különben örvendünk, (minthogy csakugyan el volt határozva , hogy önálló igazgatónak adják át), hogy Gyulai nyerte meg; reméljük, egész igyekezettel fog munkálni színügyünk fölemelésén. A tagok egy része megmarad, más része helyett újak fognak jöni. Jobb lesz-e a társaság, csak szerződés után lehet megítélni. Hír szerint az új igazgató újonan szervezett társaságával húsvét után még egy vagy két bérletet akar nyitni Kolozsvárt, s ezután a nyári évszak alatt vidéken, Tordán és M. Vásárhelyt fognak működni. Hogy a közönség nem igen járta a színházat, annak oka nem a színészekben van : a társaság nagyobb része megtette, amit tehetett, hogy pedig a tagoknak néha oly szerepekben kellett föllépni, melyek nem tartoznak szakmájuk körébe, az nem az ő hibájuk. Ezzel épen nem akarom fedezni a szerep-nemtudásokat, melyek különösen a farsang alatt gyakoriak voltak; de mikor csaknem egész hóig a színházban egyszer sem volt annyi közönség, hogy bár közép számnak lehessen nevezni, üres padok előtt bizony nem is lehet valami nagy kedvvel játszani. Ha a közönség járta volna a színházat, bizonyosan a színészek több szorgalommal játszottak, az igazgatóság pedig hozathatott volna új és vendég tagokat. Február végén s e hóban több érdekes előadás volt, a farsang után megkezdődtek a jutalomjátékok, s néha van tele színház. A febr. 9-n Tóth Soma jutalmára adott „Csörgő sapká“ban volt ez évben először tele színház. Febr. 16-n Fillipovics javára „Kalapos és harisnyatakács,“ 23-n Priell Kornélia javára először „Bíbor és gyász.“ Ez alkalommal a jutalmazott művésznőt versekkel és érdemlett koszorúkkal tisztelték meg. Ezenkívül februárban kétszer tetszéssel adták a „Közös háztartás“ czímű franczia vígjátékot, melyet Picard, Wallard és Fulgence után fordított Haray. Mártius 1-jén először „Árva Feri“ Gyulai jutalmára, 2-kán „Bíbor és Gyász“ másodszor; 4-én „Bujdosó és családja.“ Turcsányi Imrének a három főúr által kitűzött 20 aranyat nyert népszínműve, melynek zenéjét szerzette Pongrácz József; 8-án „III.Richard“ Rónai jutalmára; ma Jókai „Könyves királya.“ Bővelkedtünk ó- és újdonságokban, több jeles mű is került színre, mi valóban szükséges is volt a januárban előadott sok franczia dráma után. Azután míg jutalomjátékok alkalmával, a darabok első adatásakor zsúfolva is volt a színház, Czakó „Végrendeletbe előadásakor csaknem üres volt a színház (febr. 20.). Ez est újabb látható bizonysága Gyulai Pál állításának. A bérletezett helyeknek is nagyobb része üres volt, híjába! Beranek nagy előadásokat rendezett s ő érti a módot, mint lehet közönséget csalni a circusba.... E héten adatni fog: Békési és Haray „Bethlen Gábor“a. A „Kolozsvári közlöny“re a felsőbb engedély megérkezett , a felszólítások nemsokára meg fognak tétetni, az első szám márt. 30-án jelenendik meg. „Erdély történelmi adatai“ 11-ik kötete sajtó alatt van. Medgyesnek a Vasárnapi újság múlt évi 46 számában kijött „Zilah“ czímű költeményét a költő tisztelői külön kinyomatták. A „Gazdasági egylet“ folyó évi közgyűlése holnap fog az elnöknél, gr. Mikó Imrénél megtartatni; tárgyai lesznek : 1) az elnök megnyitó beszéde; 2) titoknoki jelentés a Gazd.egylet egy évi működéséről; 3) pénztárnoki számadások nyilvános vizsgálata; 4) szabályok revisiója; 5) a nyáron Kolozsvárt tartandó állatkiállítás fölötti intézkedések; 6) fiókegyletek ügye, kapcsolatban a Tordán alakulni kívánó fiókegylet szabályai megvizsgálásával; 7) titoknoki választás; 8) egyes indítványok. A közgyűlésről hírlapilag értesíttetni fog a közönség a „Kolozsvári közlönyben, később pedig a megjelenő „évkönyvben. Időjárásunk egész februárban igen rosz: havas, esős, szél, néha nagy hideg, olvadás, stb. felváltva voltak. Utczáink sárral telvek, a rosz kövezet miatt egész tócsák vannak. A kövezetről szólván, önkénytelenül a világítás jutott eszembe, bár akárminek inkább, mint világításnak lehetne nevezni azon néhány lámpát, melyeknek nagyobb része egy órával meggyújtás után már elalszik. Gázvilágítás, messze vagyunk mi tőled! AUSZTRIA, Bécs, mart. 23. Albrecht Föhg, ö cs. Fensége tegnap reggel érkezett ide Budáról s az ünnepnapokon át Bécsben maradandó János Föhig ö cs. Fensége a franczia császári kertművelő társulattól, mely a legtekintélyesb és gazdagabb testületek egyike Francziaországban, annak tiszteletbeli tagjává neveztetett. Bécs, mart. 19. Ma ideérkezett tudósítások szerint az uj béke alapvonásai következők: A dunafejedelemségeket illetőleg különös tekintet van fordítva a status quóra, s azon elv fentartva, miszerint a viszonyos kapcsok a dunai tartományok és a Porta közt inkább szorosabbra fűzendők, mintsem megtágítandók. A határkérdés Orosz- és Törökország közt külön bizottmány által fog szabályoztatni. A határszabályozás Kis- Ázsiában a statusquo ante bellum elve szerint eszközöltetik. A nikolajeffi hajógyárakban , a partok őrzésére szolgáló kisebb hajók kivételével, hadihajókat építeni nem szabad. A kisebb hadihajók száma egy a Porta s Oroszország közt kötött conventió által, mely azonban a békeszerződvény kiegészítő részéül kell hogy tekintessék, tizenkettőre (egy más versió szerint nyolcra) állapítatik meg. Az ötödik pontot illetőleg: Oroszország sem a bomarsundi erődítvényműveket nem állíthatja helyre, sem az Aland szigeteket nem erősítheti meg. Valamennyi európai tengeri hatalomnak joga van, a Feketetenger mindegyik kikötőjében consulságokat állt Magyar könyvészet. 1855-re. 717. Német betűző az ausztriai birodalombeli elemi tanodák számára. Bécs, 1855. cs. kir. iskolakönyv-áruló hivatal számára. 718. Bujdosásnak emlékezetköve, mely Krisztus Jézus szentséges nevének dicséretére minden napra való reggeli sestveli könyörgések és sok más imádság és ének drágaköveiből összerakatott. Javított és bővített kiadás. Komárom 1855. Szigler testvérek sajátja és nyomtatása. 12 rét 248 lap. Ára 20 pkr.