Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)
1856-10-09 / 2009. szám
438 2809 7-1'i ovi 1'f»lyaro Szerkesztési iroda : Egyeten-utoi 62-ik ezám , 1-iü emelet, Szerkesztő szállása : Angol királynőhöz címzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1859. ( •siitörfök. oct. 9. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. Hirdetmények dija • 6 hasábos petit sor 4 pkr. Bélyegei] külön 10 pkr *________ ______Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Pesten, hízhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Fólóvrc . ft frt. t*. n* Előfizetési felhívás 4 PESTI NAPLÓ 1856-ik évi October—decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással 4 frt. Az előfizetések elfogadtatna minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten lekapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. A Pesti Napló kiadóhivatala PEST. pct 9 Mit várhat Magyarország a dunai szabad kereskedéstől? is. A Ausztria, tekintve mint mondok, azon földirati s politikai viszonyok állásából származó érdekek fontosságát, mely a dunai csatornavonal következményeiben nyilatkozik, igyekezett ama vállalatban nagy hatalmassági állásához méltó s minél biztosb képviselethez juthatni. Ezen képviselet személyesitője Breda Lajos gróf, mint a csatornavállalat egyik tagja. A török zultán Ígéret szava által biztosított végleges , s a vállalkozó társaság jogai s kötelmeire vonatkozó engedély egész tartalmát még nem ismerjük ugyan , hanem a csatorna építésére s a vállalat üzletirányát tárgyazó feltételek s kedvezmények közöl a következőket, mármint bizonyosokat közölhetjük. A múlt év november hó 26-án tartott minisztertanács ülésében tudniillik csaknem mindazon javaslatok, melyeket Campbell úr által Ausztria, Francziaország s Anglia követségeinek befolyásával tíz czikkelyben megállapítva előterjesztett, egyhangúlag elfogadtattak, s azok alapján a szóban levő engedély következőleg formuláztatott . A török kormány egy kizárólagos szabadalomnál fogva megengedi s jóváhagyja, hogy a Kustendschétől Rasowáig terjedő vonalon a dunai kereskedés előnyére egy társaság által csatorna építtethessék, amely társaság Wilson Tamás az angol alattvaló, Morny gróf, Francziaország törvényhozó testületének elnöke, Breda Lajos gróf ausztriai meg-s jatalmazott s egy török tiszviselő vagy alattvaló !. Utal — ki ezen czélra választatni fog — képviseltetik. A társaságnak neve : „Abdu l-Medá ihid császári ottomán csatorna.“ Az engedély 99 évre terjed. Az átengedett földterü- letnek tulajdonosa ő felsége a zultán marad ; azon- ban mint főura a föld,térnek (liminii directi) min- dennemü haszonélvezetet megenged azon (domininium utile) a vállalkozó társulatnak, s fölmentik azt az adóktól s egyéb terhektől is. A török kormány továbbá ingyen átengedi a vállalkozó társaságnak azon földtért is, mely a csatornavonal húzására, az utakra, ösvényekre, a tisztek lakházaira, szükséges épületekre, űrállomási helyekre, tájakra, hidakra s hajóállásokra kívántatik, és pedig a csatornafolyam mindkét partján. Azon földtért pedig, mely mindezen czélokra netalán a magántulajdonosok birtokából lenne kiszakítandó, a kormány saját költségén sajátítandja ki s ingyen engedi át a társaságnak. A csatornát szabad azon vonalon húzni, melyet a társaság mérnöke legalkalmasabbnak tart. A 99 évnyi időtartam a csatorna megnyitásától kezdődik, s annak kitelte után a csatorna, minden hozzátartozandókkal, hidakkal, utakkal, őrállásokkal, stb. a török kormánynak ingyen menend birtokába. Megengedi a török császári kormány azt is, hogy a társaság bárhol kereshessen az építkezésre kivántató mészt s használhasson az államerdeiből s csekély ár mellett elegendő fát. Föl van a társaság mentve, egyszersmind mindazon vámoktól s adózásoktól, melyek különben a vállalat gépétől, műszereitől s az építkezési anyagzatoktól járulnának. Különösen följogosíttatik a társaság, hogy a csatorna végén a Feketetenger öblében alkalmas révet, kikötőt építhessen, amely kikötő azonban a 99 év kiteltével a török kormánynak szintén ingyen megy birtokába. A csatorna hajózása s a kikötőktől járulandó díjfokozatot a török kormány egyetértve Ausztria, Francziaország és Angliával, a Konstantinápolyban székelő követségek által fog megállapíttatni. Kimondatik egyszersmind, hogy ezen dijfokozat szerinti illetékek s adózások kivétel nélkül minden nemzetre nézve ugyanazok lesznek. A vállalat tiszta nyereményéből a török kormány adó vagyis évból fejében 10° ro huzand. Ugyancsak ezt fogják illetni a csatorna ásatása alkalmával netalán találtatandó régiségek és aknák. Hogy ha pedig a társaság a szóban levő csatornát a földmivelés javítására, gyárak vagy egyéb hasznot hajtó vállalatokra is alkalmazni kívánná, erre nézve kötelessége lesz a török kormánytól külön engedélyt kieszközölni, s az ez által kitűzött rendszabályok szerint eljárni. A társaság, mint testület, a maga minőségében az ökömén birodalom törvényei alatt álland, annak tisztjei mindazonáltal egyénenként élvezhetik saját nemzetük védelmét. Poros ügyekben a kormány irányában, vagy az illető feleknek egymás közti követelései fölött egy ezen czélra vegyesen alakítandott választottsági bíróság határozand. A társaság egyébiránt a magas porta védelme alatt álland. Azon esetben, hogyha ezen csatorna közelében a Dunától a Feketetengerig vasat építtetnék, a társaság bizton számíthat azon kedvezésre, miszerint az engedélynyerésben más vállalkozók előtt elsőbbséggel birand. Íme ezek azon főpontok, melyek az Abdul- Medshhid-csatorna létezésének jogalapját képezik. A vállalat horderejét, mely okvetlenül több oldalról központosítandja Dunánkon a világforgalom szálait, lehetlen be nem látni mindazoknak, kik a közeljövő fejleményeire csak egy futó tekintetet vetnek is. Különösen Magyarországra nézve lényeges befolyással birand az, a mennyiben mindazon országok s tartományok között, melyek a Dunát a Feketetengerrel összekapcsoló ezen vonal körébe esnek — a műveltségi s népességi viszonyok előnyein kívül a természetnek s földnek annyi kimeríthetetlen kincsaknáival, oly kedvező situatióval nyugotról és keletről — egy sincs megáldva annyira, mint Magyarország. A rómaiak folyamparton gabnával terhelt hajókkal ábrázolák a boldogság istenasszonyát (Felicitást), mintegy jelképül, hogy valódi jóllétre csak akkor emelkedhetni, ha szövetségében lakföldünk s folyamainknak, ipar- és munkaversenyben keressük azt. Nem vonhatna-e innét tanulságot Magyarország, mely küszöbén s Dunája partjain kihívó mozgalmakban jelentkezik minden hab s minden buzazsák? ... Kis nemzetek cselekvőségének belevegyülését a nagy világmozgalomba, sokszor maradandó hatásúvá s örvendeztetővé teszi azon körülmény is, ha nyoma marad tetteinek, s habár a végeredmény biztosítása erősebb és több kézre vár is.— Kire ne hatna kedves benyomással közölünk, hogy a Duna szabályzásával ezen szoros összefüggésben álló csatornaépítés alapjául és azon előmunkálatok vétettek elő, melyeket évtizedek előtt Vásárhelyi Pál hazánkfiának lángesze alkotott. Az „Ausztria“ czímű népgazdászati lap ez idei 4-ik füzetéből ugyanis világosan olvassuk, miszerint mindazon kétalakú töprenkedések közt, melyek a tervbe vett csatorna kivitelének nehézségei körül itt-ott mutatkoznak, a legkitűnőbb franczia mérnökök ugyancsak nevezett hazánkfia elé- A GYÖNGYÖS HÖLGY ÍRTA IFJ. Damas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. (Folytatás. *) MÁSODIK KÖTET. XXVII. Másnap, mivel már három nap telt el, hogy nem láttam Jakabot, meglátogattam őt; tegnap este óta nem tért haza. Hol lehetett? A következő nap még folyvást nem ment haza. Ezen barát az általa előidézett rázkódások által húsz Pylades barátságát is képes volt egy hét alatt elhasználni. Harmadnap reggel hozzám jött, oly tekintete volt mint valamely tolvajnak. — Ugyan honnan jösz? mondom. — Egy hölgytől. — Hölgytől három nap óta? — Igen. — Megbolondultál? — Legkevésbbé sem. — És ki azon hölgy ? — Igen szép. — Szereted ? — Azt hiszem. — Megdörzsöltem szemem; azt gondoltam, álmodom. Jakabra néztem. Szemei véresek voltak, arczai láztól égtek. * Lásd „Pesti Napló* 2008. számát. — S hol ismerkedtél meg ezen hölgygyel? kérdezem. — Asniéresben. — Asniéresben? — Igen a bálban. — Te Asniéresbe mentél bálba? — Igen. És miért ne mennék oda ? Két pajtással találkoztam, kik oda mentek, s én is velük mentem. Egyik lugasban egy magánosan sétáló igen beszédes hölgyet találtunk. Vacsorálni hívtuk, s ő elfogadta. Én udvaroltam neki, haza kisértem, s két nap óta nem hagytam el. Most azt kérdem tőled, akarsz-e velünk reggelizni. — Jakab, te valóban aggasztasz engem. Beszéld el helyzeted, ha csak meg nem bolondultál. — Minden a legtermészetesebben van. Hát azt hitted, hogy nekem már soha sem lesz többé szeretőm ? Igen ártatlan vagy. Lehet-e szerelem nélkül élni? A szerelem oly gyönyörű dolog ! Ezen utolsó mondatot leirhatlan kifejezéssel ejtette ki. Megfogtam kezét, izzadt és láztól égő volt az. — Te beteg vagy, ereid feküdjél le, mondám. — Jösz velünk reggelizni ? — Nem. — ügy, isten veled. S az ajtó felé indult. Visszahívtam. — Bizonyosan rosz híreket kaptál. — Kitől ? — A herczegnétől. — Valóban, nem, s többé nem is gondolok rá. — Nem gondolsz reá? — Nem. — Az lehetlen. — De úgy van. S most talán azt fogod nekem tanácsolni, hogy emlékezzem reá, miután azt tanácsoltad, hogy feledjem el? Elfeledem , mit akarsz többet? ! Akarsz-e hát jönni reggelire vagy nem ? ! — Nem. — Ha meggondolod magadat , szállásomon találsz minket reggelizni. S ezzel dalolgatva eltávozott. Mi volt ez ? Jakab bizonyosan eltitkolt előttem valamit; elhagynom nem lehetett ezen helyzetében, mely ezerszer veszélyesebb volt reá nézve, mint a legdühösebb fájdalom. Elmentem a reggelire. Ajtajához érve, kiáltozást és kacagást hallottam, mely az ő szállásáról jőve az egész házat eltöltötte. Kétszer csengettem. A belső zaj megakadályozta, hogy meghallják a csengetést. Végre az inas kinyitotta az ajtót. A salon étteremmé jön e napra átalakítva, hogy több helyök legyen a vendégeknek. Középen asztal volt, s ezen asztal mellett három nő, vagy ha így jobban tetszik három leány volt, továbbá két fiatal ember és Jakab. A nyitott ruhák, a felfordított palackok, a helyenkint bortól nedves abrosz, a földön fekvő tányérok, a kiáltozás, a tegezések mutatták, hogy itt, mint polgáriasan nevezik, tivornya van, nappali tivornya, tehát még inkább szomorító. Azon pillanatban, midőn beléptem, Jakab karjai között tartotta a három leány egyikét, és nem vette észre megérkezésemet. A más két fiatal ember egyike engem meglátván felkelt, reá tekintettem. Vladimir volt. ünKal. Bvl-teatav Vladimir Jakabnál! mikép volt ez lehetséges? — Hogy van ön? mondá nekem Vladimir leghizelgőbb hangján, esszéket mutatván számomra , csaknem a háziúr szerepét viselte. — Igen jól, felelém, köszönöm. És Jakab felé indultam, ki háttal lévén felém fordulva, még folyvást nem látott engem. — Jakab, mondá Vladimir, édes barátom , forduljon meg csak ön. Jakab megfordult. — Tehát elhatároztad magadat, mondá nekem, jól tetted, ülj le és egyél, de már kissé későn jöttél. Nem lehetett magamat vonogatnom. De akaratom ellenére is nagyon roszul hatott reám ezen szállás megszentségtelenitését látni,hova hajdan a herczegné járt rejtelmesen, s melyet a herczegné gyakran megtöltött virágokkal, melyek egyedüli vendégei voltak akkor Jakabnak. És lehetlen volt az általános vigság színvonalára emelkednem, mely már a részegség határáig ment, s melyet ugyan váratlan megérkezésem pillanatra félbeszakasztott, de mely azonnal ismét kitört. A nagy zajban hajdani szerény reggelinkre emlékeztem Annával, melyek oly egyszerűek és vidámak voltak, de csupán azon vidámság által fűszerezve, mely a szívből jő, s melyek alatt a két szerető lopva váltott egymással tekintetet, vagy kézszorítást, melyeket úgy tettem, mintha nem venném észre. És jelenleg dalok, trágár szavak, zajos csókok háborították ama boldog emlékek megriadt viszhangját. De Jakabnak minden ellenállása daczára bizonyosan elhatott hozzá is ezen viszhang, miután hozzám elhatott. A legboszantóbb azonban az volt véleményem szerint a herczegné emlékére nézve, hogy Vladimir is Jakabnál volt. Világos volt, hogy Vladimir műve az egész. — Nézd, mondá Jakab, mellém vezetve azon hölgyet, kivel beszélgetett, ha ugyan azt beszélgetésnek lehet nevezni, és mond meg nekem, hogy láttál-e már valaha szebb hölgyet. És visszahajtván a hölgy fejét , felnyitotta annak száját, s két piros ajak között mint a gyönyöry fehér, egyenlő és nedves fogakat mutatott nekem. Azután a ruha szabaditásával a márvány vállakat, s továbbá a rózsaszínű papucsba burkolt gyönyörű lábat, s a finom, feszesen álló harisnyával fedezett fél láb szárt engedte látnom, melynek csinos körvonalai kihivólag csillogtak a szembe. Valóban szép leány volt az, de oly hasztalan szépség, mely csak egy pillanat örömére való. — Ez a termet, mondá maga a hölgy, Jakab karjaiból kibontakozván, s tele pohár pezsgőt töltvén magának, a nagy világi hölgyek szeretnének ilyennel bírni, munkálatait találták s ajánlották legkivihetőbb s elfogadhatóbb alapnak. Ki gondolta pár évtized előtt, hogy ama két világrészt összeforrasztó kapocs készítésében magyar kéz alkossa az első s legjobb lánczszemeket?... Hogy azonban föltett kérdésünk megoldásához közelebb juthassunk, még csak néhány eszmét kell érintenünk. Mindenekelőtt azt tudniillik, hogy néhány év előtt a Duna szabályozás kérdése s egy csatornavonal építése a Duna s Feketetenger közt, a legnehezebb megoldású politikai kérdések közé tartozott. Most ellenben, amidőn legalább a Dunaszabadság s a dunai szabad kereskedés elve Oroszország által is végleg elfogadtatott, e tény a maga lényegében inkább nemzetgazdászati műtétnek mutatkozik! Hanem természetesen, e tény azért legkevésbé sem veszté el politikai jelentőségét. S nekünk magyaroknak különösen érdekünkben áll, hogy a viszonyok ezen árnyalatait szintén s folyvást szem előtt tartsuk. Igazitás. Lapunk tegnapi főczikkében Bredazu gróf helyett: Breda Lajos gróf olvasandó. Szerk. PESTI NAPLÓ. Pest, oct. 9. A pesti kikötő építési munkálataira vonatkozó adatok felől, tegnap megkezdett közleményünk kiegészítéséül megjegyezzük, miként a kikötő-bejárat elkészítésére szükségelt csölöpök és kupacs tölgyfák 6700 köblábnyi mennyiségre terjedendnek. A földmunkálatokra pedig 25,800 köböl föld kívántatik. Hogy a kikötő medre a hajók befogadására képesebb legyen, terv szerint medertisztitó gépek (vidrák) által a kisebb dunai ágból 53,000 köböl sövény fog felhordalni s a part hosszában lerakó helyek fognak emeltetni. A medertisztitó gép naponkint 35 köböl munvát emel ki. A zár és összekötő gátaknak, a partbéléseknek és másnemű munkálatoknak elkészítése terv szerint 3 év alatt fejeztetik be.Ekként a kikötő 1858- ban már készen fogna állni. Mi a cs. kir. dunai flotilla hadihajóinak kikötőjét illeti, miként a hivatalos lapokban olvassuk, az lehetőleg el fog különítetni a magánjárművektől. Ennélfogva a flotilla hadihajóinak kikötője a felső szigetcsúcshoz legközelebb tüstént a zárgát mögött fog építtetni, s a magánjárművek kikötőjétől gátnyelv vagy karózás által teljesen elkülöníttetni. Ezen hadikikötő azon kedvező helyzetben leend, hogy a sziget felső részének kivihető átmetszése által a nagy Dunával, a véd-és zárgát által — mely járható gáttá alakitható át — a Duna balpartjával közlekedésben álland. — A pesti kikötőről írott egyik főczikkünkben, a védgáttervet illetőleg megjegyeztük, hogy a végeldöntésnél tekintetbe veendő a dunagőzhajó társulatnak e téren tett tapasztalata s anélkül, hogy Clark urnak nyitott és a víz folyását fel nem tartó védgátja vagy az építészeti igazgatóságnak egészen eltöltött gátat ajánló terve mellett nyilatkoztunk volna, figyelmeztettük az illetőket azon körülményre, miként a gőzhajó-társulat óbudai gyáránál előbbi eltöltött vadgátját ívekre épített gáttá alakítá át. E kérdésre nézve most a hivatalos lapban következő felvilágosítást nyerünk : „A folyamat iránya s egyéb viszonyok igazolják azon aggályt, hogy a kérdéses dunai ág, magára