Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)

1856-10-09 / 2009. szám

438 2809 7-1'i ovi 1'f»lyaro Szerkesztési iroda : Egyeten­-utoi 6­2-ik ezám , 1-iü emelet, Szerkesztő szállása : Angol királynőhöz c­ímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1859. ( •siitörfök. oct. 9. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. Hirdetmények dija • 6 hasábos­ petit sor 4 pkr. Bélyegei] külön 10 pkr *________ ______Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Pesten, hízhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Fólóvrc . ft frt. t*. n* Előfizetési felhívás 4 PESTI NAPLÓ 1856-ik évi October—de­cemberi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással 4 frt. Az előfizetések elfogadtatna minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten lekapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. A Pesti Napló kiadó­hivatala PEST. pct 9 Mit várhat Magyarország a dunai szabad kereskedéstől? is. A Ausztria, tekintve mint mondok, azon földirati s politikai viszonyok állásából származó érdekek fontosságát, mely a dunai csatornavonal következ­ményeiben nyilatkozik, igyekezett ama vállalatban nagy hatalmassági állásához méltó s minél biztosb képviselethez juthatni. Ezen képviselet személye­­sitője Breda Lajos gróf, mint a csatornavállalat egyik tagja. A török zultán Ígéret szava által biztosított végleges , s a vállalkozó társaság jogai s kötelmeire vonatkozó engedély egész tartalmát még nem ismerjük ugyan , hanem a csatorna épí­tésére s a vállalat üzletirányát tárgyazó feltételek s kedvezmények közöl a következőket, már­mint bizonyosokat közölhetjük. A múlt év november hó 26-án tartott minisztertanács ülésében tudniil­lik csaknem mindazon javaslatok, melyeket Camp­bell úr által Ausztria, Francziaország s Anglia követségeinek befolyásával tíz czikkelyben meg­állapítva előterjesztett, egyhangúlag elfogadtattak, s azok alapján a szóban levő engedély követke­zőleg form­uláztatott . A török kormány egy kizárólagos szabadalom­nál fogva megengedi s jóváhagyja, hogy a Kustend­­schétől Rasowáig terjedő vonalon a dunai keres­kedés előnyére egy társaság által csatorna építtet­hessék, a­mely társaság Wilson Tamás az angol alattvaló, Morny gróf, Francziaország törvényhozó t­estületének elnöke, Breda Lajos gróf ausztriai meg-­s jatalmazott s egy török tiszviselő vagy alattvaló !. Utal — ki ezen czélra választatni fog — képvi­­­­seltetik. A társaságnak neve : „Ab­du l-M­e­d­­á i­hid császári ottomán csatorna.“ Az­­ engedély 99 évre terjed. Az átengedett földterü- l­etnek tulajdonosa ő felsége a zultán marad ; azon-­­ ban mint főura a föld,térnek (liminii directi) min-­­ dennemü haszonélvezetet megenged azon (domin­i­nium utile) a vállalkozó társulatnak, s fölmenti­k azt az adóktól s egyéb terhektől is.­­ A török kormány továbbá ingyen átengedi a vállalkozó társaságnak azon földtért is, mely a csatornavonal húzására, az utakra, ösvényekre, a tisztek lakházaira, szükséges épületekre, űrál­lomási helyekre, tájakra, hidakra s hajóállásokra kívántatik, és pedig a csatornafolyam mindkét partján. Azon földtért pedig, mely mind­ezen czélokra netalán a magán­tulajdonosok birtokából lenne kiszakítandó, a kormány saját költségén sajátítandja ki s ingyen engedi át a társaságnak. A csatornát szabad azon vonalon húzni, melyet a társaság mérnöke legalkalmasabbnak tart. A 99 évnyi időtartam a csatorna megnyitásá­tól kezdődik, s annak kitelte után a csatorna, min­den hozzátartozandókkal, hidakkal, utakkal, őrál­­lásokkal, stb. a török kormánynak ingyen menend birtokába. Megengedi a török császári kormány azt is, hogy a társaság bárhol kereshessen az építkezésre kivántató mészt s használhasson az államerdeiből s csekély ár mellett elegendő fát. Föl van a társaság mentve, egyszersmind mind­azon vámoktól s adózásoktól, melyek különben a vállalat gépétől, műszereitől s az építkezési anyag­­zatoktól járulnának. Különösen följogosíttatik a társaság, hogy a csatorna végén a Feketetenger öblében alkalmas révet, kikötőt építhessen, a­mely kikötő azonban a 99 év kiteltével a török kor­mánynak szintén ingyen megy birtokába. A csa­torna hajózása s a kikötőktől járulandó díjfoko­zatot a török kormány egyetértve Ausztria, Fran­cziaország é­s Angliával, a Konstantinápolyban­ székelő követségek által fog megállapíttatni. Ki­­mondatik egyszersmind, hogy ezen dijfokozat szerinti illetékek s adózások kivétel nélkül min­den nemzetre nézve ugyanazok lesznek. A válla­lat tiszta nyereményéből a török kormány adó vagyis évból fejében 10° ro huzand. Ugyancsak ezt fogják illetni a csatorna ásatása alkalmával netalán találtatandó régiségek és aknák. Hogy ha pedig a társaság a szóban levő csatornát a föld­­mi­velés javítására, gyárak vagy egyéb hasznot hajtó vállalatokra is alkalmazni kívánná, erre­­ nézve kötelessége lesz a török kormánytól külön engedélyt kieszközölni, s az ez által kitűzött rend­szabályok szerint eljárni. A társaság, mint testü­let, a maga minőségében az ök­ömén birodalom törvényei alatt álland, annak tisztjei mindazon­által egyénenként élvezhetik saját nemzetük vé­delmét. Poros ügyekben a kormány irányában, vagy az illető feleknek egymás közti követelései fölött egy ezen czélra vegyesen alakítandott vá­lasztottsági bíróság határozand. A társaság egyéb­iránt a magas porta védelme alatt álland. Azon esetben, hogyha ezen csatorna közelében a Du­nától a Feketetengerig vasat építtetnék, a társa­ság bizton számíthat azon kedvezésre, miszerint az engedélynyerésben más vállalkozók előtt el­sőbbséggel birand. Íme ezek azon főpontok, melyek az Abdul- Medshhid-csatorna létezésének jogalapját képe­zik. A vállalat horderejét, mely okvetlenül több oldalról központosítandja Dunánkon a világforga­lom szálait, lehetlen be nem látni mindazoknak, kik a közel­jövő fejleményeire csak egy futó te­kintetet vetnek is. Különösen Magyarországra nézve lényeges befolyással birand az, a mennyi­ben mindazon országok s tartományok között, me­lyek a Dunát a Feketetengerrel összekapcsoló ezen vonal körébe esnek — a műveltségi s né­pességi viszonyok előnyein kívül a természetnek s földnek annyi kimeríthetetlen kincsaknáival, oly kedvező situatióval nyugotról és keletről — egy sincs megáldva annyira, mint Magyarország. A rómaiak folyamparton gabnával terhelt hajókkal ábrázolák a boldogság istenasszonyát (Felicitást), mintegy jelképül, hogy valódi jóllétre csak akkor emelkedhetni, ha szövetségében lakföldünk s fo­lyamainknak, ipar- és munkaversenyben keres­sük azt. Nem vonhatna-e innét tanulságot Ma­gyarország, mely küszöbén s Dunája partjain ki­hívó mozgalmakban jelentkezik minden hab s minden buzazsák? ... Kis nemzetek cselekvőségének belevegyülését a nagy világmozgalomba, sokszor maradandó ha­tásúvá s örvendeztetővé teszi azon körülmény is, ha nyoma marad tetteinek, s habár a végered­mény biztosítása erősebb és több kézre vár is.— Kire ne hatna kedves benyomással közölünk, hogy a Duna szabályzásával ezen szoros összefüggésben álló csatornaépítés alapjául és azon előmunkála­tok vétettek elő, melyeket évtizedek előtt Vásár­helyi Pál hazánkfiának lángesze alkotott. Az „Ausztria“ czímű népgazdászati lap ez idei 4-ik füzetéből ugyanis világosan olvassuk, misze­rint mindazon kétalakú töprenkedések közt, me­lyek a tervbe vett csatorna kivitelének nehézsé­gei körül itt-ott mutatkoznak, a legkitűnőbb fran­­czia mérnökök ugyancsak nevezett hazánkfia elé- A GYÖNGYÖS HÖLGY ÍRTA IFJ. Damas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. (Folytatás. *) MÁSODIK KÖTET. XXVII. Másnap, mivel már három nap telt el, hogy nem lát­tam Jakabot, meglátogattam őt; tegnap este óta nem tért haza. Hol lehetett? A következő nap még folyvást nem ment haza. Ezen barát az általa előidézett rázkó­dások által húsz Pylades barátságát is képes volt egy hét alatt elhasználni. Harmadnap reggel hozzám jött, oly tekintete volt mint valamely tolvajnak. — Ugyan honnan jösz? mondom. — Egy hölgytől. — Hölgytől három nap óta? — Igen. — Megbolondultál? — Legkevésbbé sem. — És ki azon hölgy ? — Igen szép. — Szereted ? — Azt hiszem. — Megdörzsöltem szemem; azt gondoltam, álmodom. Jakabra néztem. Szemei véresek voltak, arczai láztól égtek. *­ Lásd „Pesti Napló* 2008. számát. — S hol ismerkedtél meg ezen hölgygyel? kér­­dezem. — Asniéresben. — Asniéresben? — Igen a bálban. — Te Asniéresbe mentél bálba? — Igen. És miért ne mennék oda ? Két pajtással ta­lálkoztam, kik oda mentek, s én is velük mentem. Egyik lugasban egy magánosan sétáló igen beszédes hölgyet találtunk. Vacsorálni hívtuk, s ő elfogadta. Én udvarol­tam neki, haza kisértem, s két nap óta nem hagytam el. Most azt kérdem tőled, akarsz-e velünk reggelizni. — Jakab, te valóban aggasztasz engem. Beszéld el helyzeted, ha csak meg nem bolondultál. — Minden a legtermészetesebben van. Hát azt hit­ted, hogy nekem már soha sem lesz többé szeretőm ? Igen ártatlan vagy. Lehet-e szerelem nélkül élni? A szerelem oly gyönyörű dolog ! Ezen utolsó mondatot leirhatlan kifejezéssel ejtette ki. Megfogtam kezét, izzadt és láztól égő volt az. — Te beteg vagy, ereid feküdjél le, mondám. — Jösz velünk reggelizni ? — Nem. — ügy, isten veled. S az ajtó felé indult. Visszahívtam. — Bizonyosan rosz híreket kaptál. — Kitől ? — A herczegnétől. — Valóban, nem, s többé nem is gondolok rá. — Nem gondolsz reá? — Nem. — Az lehetlen. — De úgy van. S most talán azt fogod nekem taná­csolni, hogy emlékezzem reá, miután azt tanácsoltad, hogy feledjem el? Elfeledem , mit akarsz többet? ! Akarsz-e hát jönni reggelire vagy nem ? ! — Nem. — Ha meggondolod magadat , szállásomon találsz minket reggelizni. S ezzel dalolgatva eltávozott. Mi volt ez ? Jakab bizonyosan eltitkolt előttem vala­mit; elhagynom nem lehetett ezen helyzetében, mely ezerszer veszélyesebb volt reá nézve, mint a legdühö­sebb fájdalom. Elmentem a reggelire. Ajtajához érve, kiáltozást és kac­agást hallottam, mely az ő szállásáról jőve az egész házat eltöltötte. Kétszer csengettem. A belső zaj meg­akadályozta, hogy meghallják a csengetést. Végre az inas kinyitotta az ajtót. A salon étteremmé jön e napra átalakítva, hogy több helyök legyen a vendégeknek. Középen asztal volt, s ezen asztal mellett három nő, vagy ha így jobban tetszik három leány volt, továbbá két fiatal ember és Jakab. A nyitott ruhák, a felfordított palac­­­kok, a helyenkint bortól nedves abrosz, a földön fekvő tányérok, a kiáltozás, a tegezések mutatták, hogy itt, mint polgáriasan nevezik, tivornya van, nappali tivornya, tehát még inkább szomorító. Azon pillanatban, midőn beléptem, Jakab karjai között tartotta a három leány egyikét, és nem vette észre megér­kezésemet. A más két fiatal ember egyike engem meg­látván felkelt, reá tekintettem. Vladimir volt. ünKal. Bvl-teatav Vladimir Jakabnál! mikép volt ez lehetséges? — Hogy van ön? mondá nekem Vladimir leghizel­­gőbb hangján, es­széket mutatván számomra , csaknem a háziúr szerepét viselte. — Igen jól, felelém, köszönöm. És Jakab felé indultam, ki háttal lévén felém fordulva, még folyvást nem látott engem. — Jakab, mondá Vladimir, édes barátom , forduljon meg csak ön. Jakab megfordult. — Tehát elhatároztad magadat, mondá nekem, jól tetted, ülj le és egyél, de már kissé későn jöttél. Nem lehetett magamat vonogatnom. De akaratom elle­nére is nagyon roszul hatott reám ezen szállás meg­­szentségtelenitését látni,hova hajdan a herczegné járt rej­telmesen, s melyet a herczegné gyakran megtöltött virá­gokkal, melyek egyedüli vendégei voltak akkor Jakabnak. És lehetlen volt az általános vigság színvonalára emel­kednem, mely már a részegség határáig ment, s melyet ugyan váratlan megérkezésem pillanatra félbeszakasz­­tott, de mely azonnal ismét kitört. A nagy zajban hajdani szerény reggelinkre emlékez­tem Annával, melyek oly egyszerűek és vidámak voltak, de csupán azon vidámság által fűszerezve, mely a szív­ből jő, s melyek alatt a két szerető lopva váltott egy­mással tekintetet, vagy kézszorítást, melyeket úgy tet­tem, mintha nem venném észre. És jelenleg dalok, trá­gár szavak, zajos csókok háborították ama boldog emlé­kek megriadt viszhangját. De Jakabnak minden ellen­állása daczára bizonyosan elhatott hozzá is ezen visz­­hang, miután hozzám elhatott. A legboszantóbb azonban az volt véleményem szerint a herczegné emlékére nézve, hogy Vladimir is Jakabnál volt. Világos volt, hogy Vladimir műve az egész. — Nézd, mondá Jakab, mellém vezetve azon hölgyet, kivel beszélgetett, ha ugyan azt beszélgetésnek lehet nevezni, és mond meg nekem, hogy láttál-e már valaha szebb hölgyet. És visszahajtván a hölgy fejét , felnyitotta annak száját, s két piros ajak között mint a gyöny­öry fehér, egyenlő és nedves fogakat mutatott nekem. Azután a ruha szabaditásával a márvány vállakat, s továbbá a rózsaszínű papucsba burkolt gyönyörű lábat, s a finom, feszesen álló harisnyával fedezett fél láb szárt engedte látnom, mely­nek csinos körvonalai kihivólag csillogtak a szembe. Valóban szép leány volt az, de oly hasztalan szépség, mely csak egy pillanat örömére való. — Ez a termet, mondá maga a hölgy, Jakab karjai­ból kibontakozván, s tele pohár pezsgőt töltvén magá­nak, a nagy világi hölgyek szeretnének ilyennel bírni, munkálatait találták s ajánlották legkivihetőbb s elfogadhatóbb alapnak. Ki gondolta pár évtized előtt, hogy ama két világrészt összeforrasztó ka­pocs készítésében magyar kéz alkossa az első s legjobb lánczszemeket?... Hogy azonban föltett kérdésünk megoldásához közelebb juthassunk, még csak néhány eszmét kell érintenünk. Mindenek­előtt azt tudniillik, hogy néhány év előtt a Duna szabályozás kérdése s egy csatornavonal építése a Duna s Feketetenger közt, a legnehezebb megoldású politikai kérdések közé tartozott. Most ellenben, a­midőn legalább a Dunaszabadság s a dunai szabad kereskedés elve Oroszország által is végleg elfogadtatott, e tény a maga lényegében inkább nemzetgazdászati mű­tétnek mutatkozik! Hanem természetesen, e tény azért legkevésbé sem veszté el politikai jelentő­ségét. S nekünk magyaroknak különösen érde­künkben áll, hogy a viszonyok ezen árnyalatait szintén s folyvást szem előtt tartsuk. Igazitás. Lapunk tegnapi főczikkében Bredazu gróf helyett: Breda Lajos gróf olvasandó. S­z­e­r­k. PESTI NAPLÓ. Pest, oct. 9. A pesti kikötő építési munkálataira vonatkozó adatok felől, tegnap megkezdett közleményünk kiegészítéséül megjegyezzük, miként a kikötő-bejárat el­készítésére szükségelt csölöpök és kupacs tölgyfák 6700 köblábnyi mennyiségre terjedendnek. A földmunkálatokra pedig 25,800 köb­öl föld kívántatik. Hogy a kikötő medre a hajók befogadására képesebb legyen, terv szerint meder­­tisztitó gépek (vidrák) által a kisebb dunai ágból 53,000 köb­öl sövény fog felhordalni s a part hosszában lerakó helyek fognak emeltetni. A medertisztitó gép naponkint 35 köb­öl munvát emel ki. A zár és összekötő gátaknak, a partbéléseknek és másnemű munkálatoknak elkészítése terv szerint 3 év alatt fejeztetik be.Ekként a kikötő 1858- ban már készen fogna állni. Mi a cs. kir. dunai flotilla hadihajóinak kikötőjét illeti, miként a hivatalos lapokban olvassuk, az lehetőleg el fog különítetni a magán­jármű­vektől. Ennélfogva a flotilla hadihajóinak kikötője a felső szigetcsúcshoz legközelebb tüstént a zárgát mögött fog építtetni, s a magánjárművek kikötőjétől gátnyelv vagy karózás által teljesen elkülöníttetni. Ezen hadikikötő azon kedvező helyzetben leend, hogy a sziget felső részének kivihető átmetszése által a nagy Dunával, a véd-és zárgát által — mely járható gáttá alakitható át — a Duna balpartjával közlekedésben álland. — A pesti kikötőről írott egyik főczikkünkben, a véd­­gáttervet illetőleg megjegyeztük, hogy a végeldöntésnél tekintetbe veendő a dunagőzhajó társulatnak e téren tett tapasztalata s a­nélkül, hogy Clark urnak nyitott és a víz folyását fel nem tartó védgátja vagy az építészeti igazga­tóságnak egészen eltöltött gátat ajánló terve mellett nyi­latkoztunk volna, figyelmeztettük az illetőket azon körül­ményre, miként a gőzhajó-társulat óbudai gyáránál előbbi eltöltött vadgátját ívekre épített gáttá alakítá át. E kér­désre nézve most a hivatalos lapban következő felvilá­gosítást nyerünk : „A folyamat iránya s egyéb viszonyok igazolják azon aggályt, hogy a kérdéses dunai ág, magára

Next