Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)
1856-11-19 / 2049. szám
460-2049. 7-ik évffolyam. Szerkesztési Iroda : Sgyetamntora 3-ik szám, 1-ső emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynőhöz czímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: 1S50. Szerda, nov. 19. Előfizetést feltételek: Vidékre, postán: Pesten, hírhez hordva: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Évnegyedre . . 4 frt ’ Félévre . . . . 10 frt p. p. Félévre ... c .f .." „ Egyetem-utcza, 2 ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 6 h®9^08 Petit sor 4 pkr. Bélyegdij ktusa 10 pkr J ______ M»g*n TK» 6 hasábos petit sor 5 pkr. PEST, nov. 19. Távirati magánsürgöny. a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez. Feladatott Bécsben : nov. 18. délután 12 óra 30 p. Érkezett Pestre „ „ d. u. 6 óra 40 perczkor. A Times jelenti: Buchanan 174 szavazattal elnökké választatott. Fremont 114 szavazatot kapott. Az angol lapok e fölött kedvetlenek. Bécs. Reggel. A börze emelkedőben. Hitelrészvények 326. Czéh- és iparviszonyaink. II. Láttuk a fölhozott adatokból, hogy mindazon előnyök s szolgálatok eredménye, melyeket a czéhintézetek mind az azokat alkotó elemek, mind kizárólagos szervezetüknél fogva a polgáriasodás érdekeiben hazánkban előidéztenek , az országgazdászati s nemzetiségi érdekek ignorálása s mellőzése által nagyobbrészt paralysáltatott. S ha meg kell is vallanunk, hogy nélkülözhetlenek voltak azok régibb alkotmányunk mellett, de most, midőn államszervünk az egykoriaktól egészen elütő súlypontokat nyert, — most, midőn az egymástól távol eső osztályok közvetítőjéül a polgári jogegyenlőség, s a népképzés közlegeül a munka, pénz és birtokjog léptenek föl , — nehéz volna védveket találnunk azok további fönmaradása mellett. Ily védvekkel szemben ellentmondanak századunk minden eszméi, Európa iparfejlettsége, szabad versenye s a mi végtelenül hátra maradt industriális műveltségünk kiáltó szükségei. Tehát eltörüljük vagy reformáljuk a székintézeteket? Kérdezik olvasóink. — A kérdés olyan, melyre átalános érvényű axiómában majdnem lehetetlen felelni. Különösen Magyarország és a magyar nemzet saját érdekeit illetőleg, fölötte nehéz, elvet kimondani, vagy hajkimondatnék s fölállittatnék is egy irányadó elv, a birodalmi érdekegység méltánylata nélkül még nehezebben volna az érvényesíthető. S aztán most, midőn a pénz-és földbirtok-tőke, a szabad verseny és vámrendszer oly merész próbálkozásoknak indultak, vajjon eszélyes dolog volna-e egy oly intézmény szükséges jövője fölött eldöntő ítéletet mondani, mely mindkettőre a leghathatósabb befolyást gyakorolja? A széhek védelmezői, kik azoknak csak időszerinti átalakítását kívánnák , úgy vélekednek , hogy a kor kívánalmai kielégíttethetnének , ha azokat az iparüzleti szabadsággal összeházasítanék, — ha azok zártsága, mi a széhek kebelében csak bizonyos számú iparüzet tűr, eltörültetvén, megengedtetnék, hogy a munka jogával mindenki élhessen. Tagadhatatlan, hogy a székintézeteknek csak ilyszerű átalakítása is nagy mértékben mozdítaná elő az iparmozgalmi élénkséget, s hogy attól a társadalmi érdekek jelen igényeinek korszerűbb szolgálatát lehetne reménylenünk. Azonban elégséges volna-e oly intézménynek a régi alapokon átalakulása, melynél eddigelé csupán jogi s államgazdászati szempontok vétettek figyelembe ? Mert ezen intézményben — meg kell vallanunk — van valami, ami miként a középkorban, áldásos ébresztője volt a közszellemnek, most is használható volna még. S aztán, az iparszabadság úgy a mint azt a munkajog természeténél fogva tekintenünk kell, szoros kapcsolatban áll a kereskedelmi szabadsággal is, aminél fogva kétségenkívüli, hogy a czéh- és iparviszonyok rendezésénél lehetsen mellőzni azon kérdésnek is legalább elvi megoldását, hogy bizonyos államra vagy országra nézve kívánatos-e a kereskedelmi szabadság ? Mert mindez a nemzetek saját legbensőbb érdekigényeiktől függ. Íme például Napóleon különösen Francziaország érdekében azt látta szükségesnek, hogy egy szárazföldi tilalmi rendszert érvényesíthessen az ipar és kereskedelmi viszonyokra nézve. Anglia ellenben azonnal fölüli a szabad kereskedés zászlaját. Csupán politikai ellentrompf volt-e ez, vagy egyszersmind egy belső nemzeti szükség nyilatkozványa — kérdés az igaz, de mi azt mondjuk, hogy nagyobb valószínűséggel kereshetjük mégis az igazi rugót emez utóbbiban, mert 1827. óta a kereskedelmi szabadság elve kihatólag a vámviszonyokra mindinkább előhalad. E tény tehát szintén csak az iparszabadság mellett szól, mert mint mondok , szoros kapcsolatban állván egymással, egyenlépést tart mindenben. Azonban a tények mellett a népek lábatlanul szövetkező közérzülete is védelmére kelt immár a kereskedelem s iparüzlet szabadságának. Angliában, hol a szabadság ezen joga legújabban a gabnavámok megszüntetésében ültötte fényes diadalát, a népérzülettel nyerte legnagyobb erejét. Cobden csak tolmácsolója volt azon érzületnek, melyet a világszellem viszhangja parancsoló szigorral dörgött végig a földtekén. Smith Ádám elvei szerint Éjszakamerika e tekintetben sem maradt hátra s a vámadókat már 1846-ban tetemesen alábbszállította, a minek következménye az jön, hogy ott a vámjövedelem már 1850-ben kétszerre többet jövedelmezett. A mostani elnök — Pierce — még szabadabb tért kíván nyitni a forgalmi szabadságnak. Németország sem maradt egészen fogékonytalan ezen törekvés iránt, s Lisztnek eszméi, annak több államaiban evangéliumi igazságok szerint hallgattattak. Éjszaki Némethonban már 1847-ben hatalmas párt szervezte magát a kereskedelmi szabadság védelmére, a legújabban pedig, a tilalmi rendszert Ausztria is megszüntetvén , egy szelíd védvámrendszert hozott alkalmazásba. Poroszország már évtizedek óta e tekintetben is elölviszi a lobogót s különösen czél- és iparviszonyait egy 1845. január 17-én kelt törvényes rendelet által már a szabad kereskedelem s forgalom kívánalmai szerint alakította át. S már mondok, hogy az iparhatalom hegemóniáját kezelő egyéb nagy államok is, midőn ezekintézeteiket eltörték vagy átalakították, mindenütt a munkajog s forgalmi szabadság elveit vették iránytűül. És miután Ausztria vámviszonyainak rendezésében, miután a párisi békeszerződvény alkotásánál a dunai szabad kereskedés fogozatait is ünnepélyesen proclamálta — képzelhető-e, hogy a czéh- és iparviszonyok épen most tárgyalás alatt álló rendezésében meg ne hallgatná korunk jogszavát, — képzelhető-e , hogy szükségkép nem azon törekszik, miszerint az ez érdekben már megalakult külviszonyokhoz idomítsa a munka- és iparrendszert is ? Maga az 1850-ben kiadott s a kereskedelmi és iparviszonyok szabályozására vonatkozó ideiglenes utasítás — mely mintegy az átmenet fokozatát képezi, már megerősít azon hiedelemben bennünket, hogy a széhek rendezésében visszalépés nem, hanem csak előrelépés fog történni. S azt hisszük, hogy ezen előrelépés sajátlag nem is a széhek rendezésében, hanem inkább azok megszüntetésében fog nyilatkozni. Midőn azonban ily biztos hiedelemben várják ama törvénynek megjelenését, a birodalmi érdekek szempontjából is — még inkább pedig magyar szempontból óhajtanék, hogy midőn a székintézeteknek netaláni megszüntetése kimondatnék,— vajha oly törvényes biztosítékokat is nyerhetnénk, melyek a társulati s egyesületi szövetkezéseknek azon éltető szellemét is — mely eddig oly jótékony hatásban nyilatkozott a széhek által — az üzlet- és iparviszonyok minden ágaiban tovább . JÉGEN. Éjszaki kalandok. Fordította : FEKETE SOMA. Vége. *) XVI. Gyász és vigasz. Herming, kit ágyra hurczoltak, már hörgött; Nouquet sebe ellenben nem volt jelentékeny. Nagyobb fájdalom várt Cornbutte Lajosra; apja semmi jelét sem adá magán az életnek. A rettenetes látományban halt-e meg ? Nem tudok. Az öreg tengerészen erőt vett a betegség; a gyógyszerben való hiány megölte őt. Lajos és Mari kétségbeesve hanyatlottak le a kórágy előtt és zokogva sírtak, a drága apa lelkéért imádkozván. A tengerészek egyedül hagyák őket a halottszobában és a fedélzetre vonulának. A három medve hulláéit az előrészre hurczolták, elhatározták bőreik lehúzását, melyeknek nagy hasznát veheték; húsuk megevése nem juta eszükbe. Wasling, Aupic és Jocki hullájit hirtelen ásott sírba tették; Herming követte őket nemsokára, mert még az éjjel meghalt átkot szórva ajakin. A három tengerész kijavíta újra a sátort is, melynek repedékein sok hó hullott be. A légmérséklet rendkívül hideg volt. Cornbutte Jánost sok könyhullatás közt temették el, elhagyta hazáját, hogy újra feltalálja fiát, és most halnia kellett a borzasztó éghajlat befolyása alatt. Egy dombon ástak sírt neki, és a jámbor matrózok egy fakőkeresztet állítanak neki ravatalul megzsugorgatott tüzelő anyagukból. Gervigue, Gradlin és Nouquet, megmentve az újra megtalált czitromok által, két hét múlva e borzasztó esemény után fölkelhetének kórágyukból és testeknek némi mozgást szerezhetének. A vadászat is sikeresebb lön nemsokára, s midőn végre vad ludak sergei mutatkozának, tudták, hogy közelget a tavasz. A nap- és éj egyentől fogva a nap változatlanul állott a láthatáron; a gönczi napok nyolcz hónapja bekövetkezik, és a folytonos világosság és meleg, habár ez utóbbi nem volt is épen nagyon erős, mégis nemsokára befolyást gyakorló a jégre. Nagy óvatosságot kellett alkalmazniok, hogy a Jeune Hardiet leemeljék a jégszikla-ágyból; ennek következtén a hajót feltámogatták, mert attól tartanak, hogy a jég megtalál repedni; mi azonban nem történt, mert a brigg észrevétlenül és veszély nélkül ereszkedik le, és april első napjaiban természeti színvonalán állt újra, ámbár még nem úszék. A jég nemsokára borzasztó recsegéssel kezdett fölengedni; a repedékek villámgyorsasággal képződének; veszélylyel járt a jégreereszkedés. A fókák újra megjelentek a lágy idős olvadás jelenségeivel; a legbuzgóbb intézkedéseket tették az indulásra, és Cornbutte Lajos a földabroszt tanulmányozá. Végre ápril 25-dike felé a hajó visszanyerte úszó képességét; meglepő látomány volt, midőn a vitorlák újólag első ízben repítettek a szélben. Húsz mérföldnyire dél felé azon helytől, hogy a hajó állott, jégsziklák úszkáltak az atlanti óczeán felé, ámbár Cornbutte hajója között még nem mozdult a jég, e módon mégis utak nyilának, melyeket hasznára akart fordítani Lajos. Még egyszer s utoljára meglátogatván Lajos szegény atyja sírját, a hajó odahagyta a telelési tengeröbölt. A derék matrózok szivét öröm és bánat töltötte el. A szél éjszak felöl fojt és kedvezett az elutazásnak. A hajót gyakran feltartóztaták a jégzátonyok, toblatok, melyeket fejszével kellett keresztül vagdalni, vagy ha épen jégtömegek voltak azok, lőporral kellett fölvettetni. A hajókázás még egy egész hónapig volt veszélyes, de a hajósnép hozzá szokván az dtele veszélyekhez, csodáit mivelte a rettenthetlenségnek, és Mari a hála mosolyával monda köszönetét mindenkinek. A Jeune Hardie végre megszabadult Jean Mayen sziget magaslatán a veszélyes jégtől; június 25-kén a brigg már hajókkal találkozók, melyek éjszak felé fóka- és czethalászatra utaztak. Aug. 16-kan a Jeune Hardie már Dünkirchen látkörében evezett; az őr signalizálta azt, és a kikötő egész népsége a tengerpart felé hullámzott. A brigg matrózai barátjaik karjaiba borultak nemsokára; a jó öreg lelkész szívéhez szokta Marit és Lajost, és a kettős miséből, melyeket másnap mondott aztán, egyik az öreg Cornbutte lelki nyugalmáért, másik a jegyesek szövetségéért szolgáltattatott, kiket a szenvedés és balszerencse már régen egyesített. *) Lásd „Festi Napló“ 2048. számát. A VÉGZETES CSIZMA. ÖNÉLETÍRÁS. Irta THACKERAY. JULIUS. Rövid eljárás. A mészároskutya - féle kalanddal Dobble bátorsági hite nem igen gyarapult, de bezzeg fényeskedett az enyim : a kis Stubbs a merész North Bungay ezred legmerészebb legényének jön szavazva és hirdetve. És ámbár meg kell vallanom, amint későbbi körülmények be is bizonyították, hogy a természet nem ajándékozott meg engem nagy, sőt még közepes osztályrészszel sem a vitézségből, mindazáltal az ember nagyon hajlandó az ellenkezőnek hivésére; s én is kevés idő múlva hinni kezdtem, hogy a kutya megölése rettenthetlen bátorság mire volt részemről; és hogy én szintoly vitéz vagyok, mint hadsergünk százezerekre menő hősei akármelyike. Mindig kedvem volt nekem a katonasághoz — csak a bárdolatlan része ezen professionak, az a borzasztó vivás, vér stb. nincs nekem ínyemre. Azt tartom, hogy az ezred maga magában már nem igen dicsekedhetett különös bátorsággal, minthogy csak militia volt; de bizonyos az, hogy Stubbsot rettentő legénynek tekintették, s én annyit káromkodtam s oly zordmérges képeket vágtam, hogy úgy képzelték, mintha részt vettem volna félszáz hadjáratban. Néhány párbajban valók secundant, döntő bíró minden vitában, s oly fenyegető képet bírtam adni magamnak, hogy a ficzkók féltek belém kapni. Mi Dobblet illeti, őt pártfogásom alá vettem , s e szegény úgy ragaszkodott hozzám, hogy együtt ettünk, ittunk, lovagoltunk mindennap; atyja nem sajnálta tőle a pénzt, csakhogy jó társaságban legyen a fia és lehetett-e jobban, mint a hírneves Stubbséban ? Hajha jó társaságot képviseltem én akkor s derék legény is voltam, amilyennek kellett is volna maradnom, hacsak a mi csak, azt rögtön elbeszélnem a közönségnek. Történt, hogy a végzetes 96-ban a North Bungay ezred Portsmouthban vala szállásolva, egy tengerparti városban, melyet nincs miért leírjak, s a melyet bár sohase láttam volna. Különben most tábornok vagy legalább gazdag ember lehetnék. A vöröskabátosok nagy becsben voltak azon időben, s engem, a milyen pattogós legény voltam az ezredemben, igen jó szívvel látott a városi nép ; sok ebéden voltam , sok theás estvélyen; sok kedves fiatal leány volt kezemen a mulatságos contratánczban. Nos mindamellett, hogy szerelem dolgában két baleset ért korábban, amint azt annak idejében megirtam, fejlődni s megerősödni engednék! Mert a nélkül hogy ily garantiákat is nyerhetnénk, a széhek megszüntetése inkább calamitás, mint nyereség lenne ránk nézve.A fölébredt közszellemnek minden parázsa kiveszne közöttünk s a széttagolás és szétválás oly nemét idézné elő, mely serdülő műiparunkat veszélyesb nyomással fenyegetné, mint a czéki zárkózottság, s mely végre az iparszabadság elfogadott alapelve mellett is Colbert reglemenesévé változtatná át a hozaadott törvényeket. Tehát iparszabadság s a munkajog emancipatiója az, amit mi óhajtunk, de óhajtjuk az associatiok szabadsága mellett, mely a köztevékenység, s közszellem rendíthetetlen támaszául szolgáljon minden viszonyok nyomásai s szükségei között! MÉSZÁROS KÁROLY: Az új házassági jog alapelvei. II. Az előbbi czikkünkben érintett nézetek folytán a házassági jogban két fő, s minden ide vonatkozó viszonyokban irányt adó elv fejlődé ki; az , hogy a házasság szentségnek tekintendő; és az , mikép a házasság tisztán polgárjogi szerződést képez, mely elvek a lefolyt század óta, miután törvényhozások által is kiindulási pontot fogadtattak el, s megalapítattak határozottan, s világosan egymás ellenébe állítatnak. Ha a világtörténet adatait vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy azon hit, miszerint a házasság valami magasztos, a közönséges társalmi intézeteknél magasban álló vallásos intézetet képez, a legtávolabbi őskori legrégibb népek meggyőződésén alapszik; míg azon nézet, mikép abban puszta polgárjogi viszony található fel, csak a legújabb egy pár századnak kifejlődési szüleménye. Az első nem szorítkozik a kereszténység kezdetére, annál kevésbé az egyházi hatalom emelkedésének fénykorára, s a világi uralom általa előidézett ellentörekvéseinek küzdelmi éveire, mindkettőnél sokkal régibb, sokkal elterjedtebb lévén. Mellőzve más nem keresztény népeket az őskorból, elég legyen a rómaiakra hivatkozni, kiknél a házasság — mint korunknak egyik legmélyebb bölcselmű jogtudósa fejtegeti) eredetileg oly szent viszonyt képeze, mely a két házastárs kö z) Rudolph Hering : Geist des römischen Rechts auf den verschiedenen Stufen seiner Entwicklung. 1854. 2. Theil. 212 lap.