Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)

1857-01-22 / 2105. szám

17-2105. 8-dik évf­folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. U­­ i . r 1 j** 6 hasábos petit sor 4 p. kr. Bélyegdij külön 10 p. kr. Hirdetmények díjal. Magán vita 6 hasábos petit sor 5 p. Ut. Szerkesztési iroda: gyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, 1857. Csütörtök, jan. 22. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. félévre...................8 frt D. u. , Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre ... . 3 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. *) Ide igtatjuk különösen a tiszai 16 átmetszés átnézetét Szolnokmegyében . PEST. jan. 22 Hazai közügyek. Tisza-szabályozás, 1856-ban, a tiszai pénztár s a szabályozó társulatok kép­viselőinek gyűlése. Száraz adatokat leszünk elmondandók, de nagy­szerű munkák hirdetőit. Nem kevésbek ezek, mint egy országrész meghódításának története. A magyar, ezer év múlva, most újra hódító háborút visel a Tisza és Körös mellékén nem véres fegyverrel , hanem izzadtságos ásó- és kapával, a kártékony vizelem szi­laj uralkodása ellen. A hollandi ember büszkén mutat­ja a tenger habjai ellen emelt védgátakat, közelebb a harlemi tó lecsapolását, s melyet a tengertől az iparnak visszaküzdeni készül, a zuidi tó munkába vett kiszárítását. Nekünk is lesz nemsokára ily em­lékünk, mire büszkén fölmutathatunk : a Tisza és Kőrös szabályozása, és 200­0 mfld tér, melyet az eddigi bizonytalan kiöntésektől a földmivelésnek saját fáradságos munkánkkal kiérdemlettünk. Az 1853 és 1855-ki áradatokra, melyekkel a da­­czos Tisza, mintegy kihivólag lépett föl az őt szabá­lyozó emberi erő ellenében, derekasan meg lön felelve az 1856-ki munkálatokkal, — hátha még a szabá­lyozó társulatoknak nagyobb pénzöszletek állottak volna rendelkezésökre! Van szerencsénk hiteles adatok nyomán az öt osz­tályban működött Tiszaszabályozó társulatok 1856-os munkálatinak eredményét részletekben s összesen következőkben felmutatni : I. Beregi osztályban : töltés készült G­ulácsnál : 15,772 köb öl, átmetszések a 7, 10, 15, 19. szám alattiaknál 5027 köb öl, összesen 20,799 köb öl. II. Bodrogköz és felső Szabolcsban : 22, 23, 24, 28, 29, 30, 31 és 46 átmetszésekből kiemeltetett 21,256 köb­öl föld. Társulati téren készült Tárkány- Csapnál 10,727, Leányvár-Csigándnál 10,180, össze­sen 20,908 köb öl töltés. Továbbá Bezdid-Tuzsérnál készült 2702, Tuzsér- Rozsálynál 20,520, Rozsály-Vencsellőnél 30,331 összesen 53,555 köb öl töltés , s így a két osztálynál 95,720 köb öl földmunka. Bodrogközben elkészült 4290, I. Szabolcsban 13618 folyó öl töltés. III. Alsó-szabolcsi osztály. Tisza-Dob-, Takta-Kenéz-Csegénél kiásatott 7569 átmetszési köb­öl. Társulati téren jobb oldalon Tokaj-Ladány- kis­­tokaji töltéseknél, készült 5116 köb­öl. Baloldalon javításkép 6015 köb él. Vállalkozói után a három töltésvonalnál 89,721, és így összesen 108,437 köb földmunka létezett. A dob-csegei töltés egészen befejeztetett : 54—61 kanyarszegmények teljes képződésben. — A tökéle­tesen elkészült új, valamint helyreállított töltések hossza : 26,520 folyó él. Vállalkozó : Gottesman. IV. Heves- Csongrád- vagy szolnoki osztály *). Itt a 72, 74, 76, 77, 78 és 80 szám alatti átmetszé­sekből kiemeltetett 29, 339 köb­öl föld. A törökszentmiklósi 13,302 öl hosszú töltésvonal­nál a vállalkozó Koppéli két évi szerződését, 72,150 köb­öl föld felbordatása által egy év alatt bevégezte. A jászkiséri vállalkozó Weiss, a magántársulat töltésénél készített 88,346 köb­ölet. Szentes Mindszent közt készült 40,000, Kilenczes­­nél 1362 köb­öl, így ez osztály teljesített 232,845 köb­öl földmun­kát, s mindössze 37,359 folyó öl töltést. V. Bács-csongrádi osztály. Ez osztályban a 86, 90, 92, 93, 94, 96 szám alatti átmetszéseknél kiemeltetett 61,201 köb öl, vállal­kozó által 4,479 köb öl, többi közmunka erővel. — Jobb oldalon Anyástól Szegedig 55,638 — bal olda­lon Csongrádban 36,645 köb öl töltés készült. Bácsban jobbról a földmunka tömege 24,573 fo­lyó ölben 178,058 köb öl. Az átmetszések hossza: 32,425 öl. Átnézete az állam és társulatok által az öt osz­tályban 1856. alatt végzett tiszaszabályozási mun­kálatoknak : Osztály. Államerővel társulati erővel. I. Bereg. — — 5,027­ — 15,772° II. Zempléni,Szabolcs 21,256° — 74,463 III. Alsó-Szabolcs — 7,569 — 100,000 IV. Heves — — 29,339 — 203,505 V. Csongrád-Bács — 61,201 — 116,857 Összesen 124,293° — 511,467° Együtt— — — 635,861°**) Ebből az átvágásokra esik 25%. A hat vállalkozó készített 348,950 köb­ölet, az egésznek majdnem felét. Az összes elkészült új töltésvonal hossza részen 30 % geogr. mérföldet. Egy köb­öl középárát 2 frt 20 krra számítva, a társulati töltésmunkálatokba fektetve jön: 1,122,436 frt 27 kr. Átvágás az összesen végzendő 101-ből eddig 38 készült; tökéletesen sikerült van hat, félképződés­­ben öt.­­ Az összes rövidítés ez átvágások után tesz 142,000 folyó élet, vagyis 35% geogra­mföldet. A teljesített rövidítés az egész Tisza hosszán 53%. 1846-tól 1850-ig készült 62,376 köb­öl csatorna és 352,538 köb­öl töltés. 1850 vagyis a központi cs. k. tiszaszabályozási bi­zottmány kineveztetése óta 286,967 □ csatorna és 1,025,517 □ töltés, vagyis 1846. óta 1856. October végéig 349,343 átmetszési 1,378,055 töltési összesen 1,727,398 □ földmunkálat, mintegy 3,430,000 frt költséggel. Az ármentett területek nagysága : 435,942 hold; hozzátudva a feltöltés-vonalakkal mentett területe­ket : 600,000 holdra tehető, tehát mintegy fele az ármentesítendő összes Tiszavidéknek. Ez eredmény is igen örvendetes. A társulati erő diadalát látjuk abban. De még sok teendő vár a tár­sulatokra, sok erő felhasználása igényeltetik, hogy az eddigi eredmény biztosíttassék, hogy ennyi erőfe­szítés kárba ne menjen. Azonban, ha figyelembe vesszük azon körülményt, hogy a társulatok a jelen pénzviszonyok mellett, alig képesek azon nagy pénzerő előteremtésére, mely ez óriási munka teljes és sikeres befejezésére szükségeltetik, aggodalommal kellene a jövőbe te­kintenünk, ha gr. A­n­dr­á­s­s­y Manó úr és kiküldött társai a törlesztési kölcsön megszerzése iránti fáradozásainak óhajtott eredményt nem jósol­hatnánk. De ily eredményt annál inkább várhatunk, mert a magas kormány a Tiszaszabályozás fontossá­gát felismeré s az ez érdembeni munkásságnak kor­mányi rendszabályok által az irányt kijelölni mél­­tóztatott. Már­pedig e munkásság fel fogna akadni, ha köl­csön útján nem jutunk oly pénzforráshoz, mely biz­tos garantiája lehet a társulati munkásság sikerének, minek feltétele e munkásság folytonossága. Hogy tehát e kölcsön létesítése megkönnyítethes­sék, az illetőknek gr. Andrássy Manó úr és társai igyekezetét oly intézkedésekkel szükséges támogat­ni, mik a kölcsönadókra nézve teljes biztosságot nyújthatnak. Ezek egyik legfőbbike a közös jótállás lehet, mi hogy kötelező erőre emeltessék, szükséges a tár­sulatok egyértelmű határozatát, közös és egyenlő kötelezettségét megállapítani. Ez csak az összes társulatok közös gyűlésén esz­közöltethetik. Ez okból a társulatok elnökei egy ily közgyűlés tarthatása végett következő folyamodvány­nyal (melynek egy nyomtatott példányát ide rekesz­­­tem) járultak a cs. k. Fensége, Magyaror­szág főkormányzójához: Fenséges cs. kir. Főherczeg , Magyarország Generál-Kormányzója! Öröm és hálaérzettel vettük Ő cs. kir. Ap. Fölsé­­gének October havában a tiszaszabályozás tárgyában kiadott kegyelmes rendeletét. Ez újabban meggyőzött bennünket arról, hogy Ő cs. kir. Ap. Fölsége magas figyelmét — a kormányzás terhes gondja közt — a tiszaszabályozás nagyszerű munkájára kiterjeszteni méltóztatott. Őszinte örömünket fejezzük ki egyszers­mind aziránt is, hogy a kiadott kegyes rendelet ér­telménél fogva Fönséged, mint Magyarország Kor­mányzója méltóztatand ezen nagyszerű munkát ve­zérelni. Ezen körülmény bátorít bennünket, hogy Fönséged előtt esedezzünk , méltóztassék kegyesen elrendelni, hogy minden tiszamenti társulat és érdekeltség részé­ről egy két megbízott választatván , még e tél folytán Budapesten összejővén, a tiszaszabályozási ügy iránt közösen tanácskozhassunk, s Fönségednek és a ma­gas Minisztériumnak alázatos észrevételeink- szük­ségeink- és óhajtásainkat tiszteletteljesen előterjeszt­hessük. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy kérésünk méltá­nyos. A magas kormány — ott, hol közérdekű intéz­kedésről volt szó, — meghallgatta a szakértőket, és értelmeseket, hol ipar és kereskedési tárgy forgott fenn, meghallgatta a kereskedelmi kamarákat , men­nyivel inkább kérhetjük mi, hogy — ott, hol a tisza­szabályozás azon részét illetőleg, hol védtöltések és vízlebocsátásoknak saját földbirtokunkon, saját költ­ségünkön, önjavunk, vagy kárunkra eszközlendő el­készítéséről van szó, s az ügy érdekében kifejez­hessük óhajtásaink­ és kéréseinket, mi, kik egy év­tizedes társulati munkásság után leginkább ismerjük ezen ügy minden hiányait, s árnyoldalait; mi, kiknek önjövendőnk s boldogulásunk egyenesen ezen nagy munka okszerű kifejlődése­s bevégzéséről föltételez­­tetik. De megegyezik ezen kérésünk Ő Felsége által kimondott elvekkel is, melyek a szabályozási mun­káknál­­ az egység előállítását, és egybehangzó ki­vitelt tűztek ki; mert ha a társulati képviselők ösz­­szej­önnek, s egyesített erővel igyekezni fognak a magas Kormány intézkedéseinek mindenben segéd­kezeket nyújtani, s ez után közös, és kölcsönös érte­kezés által el lesznek oszlatva a kételyek : az ügy jövendője iránti bizalom minden érdekeltnél meg fog erősödni, mi nélkül pedig nincs biztos jövője a sza­bályozási munkálatnak. Ezen tanácskozmány múlhatlanul szükséges azért is, mert csupán ez után juthat a magas kormány elébe mindazon egyes körülmények valóságos isme­rete, melyek az egyes helyi viszonyoknál fogva a czélszerű és üdvethozó kivitelnek ellene állnak; csak ily úton deríthetjük fel kellőleg mindazon pénzerő­­beli szükségeket, s azok megszerzése iránt reánk nézve legczélszerűbb módokat, melyek a nagyszerű munka következetes, egybehangzó, üdvös és gyors kivitelére,­­ az illetők súlyos és elviselhetlen ter­­heltetése nélkül létesíthetők. Az elmúlt évi munkásság, és a társulatok jelenlegi terheltetései is elkerülhetlenné teszik, hogy mielőbb, kölcsön útján egy nagyobbszerű pénzforrás teremtes­sék elő, máskép meg fog akadni minden munka. Bi­zonyítja állításunk valóságát — mint fentebb mon­dánk — a legközelebb lefolyt munkaévi tapasztalás. Az 1855-dik évi november 1-jétől 1856-dik évi no­vember 1-jéig készült töltésvonal hossza tett 30% mérföldet 511,467 köb­öl földmozdítással, mely került — a munkabér, földkibecslés és egyéb költségekkel — köb­ölönként egyremásra 2 frt 40 krjával 1,363,912 pártba. Ehet adott a magas Kormány rendes előlege­zés fejében 200,000 forintot, s rendkívüli előlegezésül 50,000 frtot, összesen 250,000 ftot, s igy a társulatok által 1,113,912 forintnak kellett volna előlegesen kifizettetni; — azonban ezen összegből a társulatok egyes vállalkozóknak, s egyeseknek kibecslés és más terheltetések fejében még több mint 300.000 párttal adósak. És igy tetemes adóssággal terhelve megyünk a jövő munkaév elébe, midőn min­den jóakaratú kész­ség mellett is, kivált a nagyobb ártérekkel bíró köz­ségek birtokosai kénytelenek lesznek kijelenteni, hogy ezen pénzszűk időben a kivetendő pénzek rög­töni befizetését annál nehezebben teljesíthetik, mint­ összesen : 16 — 13,356° — 86,’590° — 73’,234 — T­.Füredtől Csongrádig a Tiszameder hossza : 167,249 öl ) az átvágások sikerültével : 94,015 öl­­ rövidebb kend 73,234 öllel. **) A törtszámokat mindenütt mellőztük. Átmetszés neve : száma átmetszés hossza Tiszameder hossza mederrövidítés állapota Domaházi ...... 68 — 402'/.,° — 2,550° — 2,147'/,° — tervben Cserőközi......................... 69 — 960 — 6,000 — 5,040 — „ Nánai.............................70 — 1,015'/, „ 6,300 — 5,284'/, — „ Burai.............................. 71 — 1,237 — 5,800 — 4,563 — „ Kötelki......................... 72 — 1,378 — 7,820 — 6,442 — készülőben Körösi felső................... 73 — 640 — 3,200 — 2,560 — kész Körösi alsó................ 74 — 1,000 — 8,700 — 7,700 — munkában Püspöki...................... 75 — 1,072 — 3,000 — 1,928 — tervben Fokorói.................... 76 — 337 — 4,050 — 3,713 — kész Szolnok-tengői I. II. . . 77 — 1,896 — 11,400 — 9,504 — munkában P.­Jenői......................... 78 — 676 — 10,140 — 9,464 — kész Ughil. II........................ 80 — 1,795 — 11,880 — 10,035 —munkában Csongrádi......................... 83 — 947° — 5,750 — 4,803° — tervben AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. REGÉNY IRTA jam Folytatás *) A nagy szemfényvesztő. Ebédnél még egy székkel közelebb ült Malárdyhoz Victor, mindjárt az asztalfő mellett. Vasady úr egy székkel alább degredáltatott. Hiába, a báró neveze­tesebb személy volt, mint ő : az fait accompli, s a fait accompli-k előtt akkor is divat volt már meghajolni. Az egész ebéd alatt tudta foglalkoztatni az egész társaságot az ifjú jövevény. Szikrázó ötletei egymásra következtek; a­mit elmondott, abban annyi finomság volt, a legcsípősebb dolgokat úgy be tudta henger­­getni jóízó előadása zamatjába, hogy még az érdek­lett maga is kénytelen volt azokat kedveseknek ta­lálni. És a mellett tudott inni úgy, a­hogy senki más , — és nem látszott meg rajta. . Ez a fődolog,­s:a­ki egy pohár bortól leissza magát, az részeges, semmirekellő, a­ki tiz palaczk után is józan marad, az derék gavallér ember. Eleinte Vasady azt a tréfát akarta magának meg­szerezni, hogy áldomásozni kezdett a jelenlevő neve­zetes férfiakért sorban, s poharát mindig Victorra kö­­szönte. *) Lásd „Pesti Napló“ 16. számát. Victor állott elébe, s kiitta poharát, egész a kö­römpróbáig ; mikor aztán a férfiakon végig mentek, akkor Victor mondá: „szállók kendnek !“ s elől kezdé a hölgyeket s végig áldomásozott értük, s hogy a po­harak nem ártottak meg neki, bizonyiták azon ra­gyogó ötletek, találó szójátékok, mikkel toasztjait felczifrázta: de bizony Vasady ur a vége felé csak alig bírta már mozgatni a nyelvét. Szerencsére az alispán jelt adott a felkelésre. Victor arczán még csak szin tekintetében sem látszott meg a poharazás , csak szemei ragyogtak kissé élénkeb­ben, mint az előtt­e egy kis izgatottság látszott ajkai körül, a­mi neki igen jól illett. Annyira magánál volt, hogy midőn a delnőket a társalgási terembe kelle vezetni, két hölgy közül Eudemiának nyújtó karját, és nem a szépség király­néjának , különbséget tudva tenni az etiquette és a szív parancsai között. A társalgási terem már akkor el volt készítve az ünnepélyt fűszerező mulatságok számára. A terem egy harmada fel volt emelve színpad gyanánt s fes­tett, függönyökkel ellátva. Oh nem! Itt nem fogunk azért színi előadást látni; még abban az időben nem volt kimondva az a vak­merő eszme , hogy egy ember leírjon valamit, a másik azt elbeszélje, és a harmadik fizessen érte, a­miért azt meghallgathatja. Esze ágába sem volt senkinek színjátszó társaságot sejteni a festett füg­gönyök mögött; nem is tartotta volna senki illen­dőnek, hogy egy magyar ember befesse a képét pirosra, fehérre, hamis szakállt kössön az ál­lóra s előálljon azzal a hazugsággal, hogy ő Oloferno Vitellezzo, a­ki az apjáért boszút akar állni. Ilyen bolondoskodás még akkor magyar em­berhez nem illett. Hanem emeltetett ama színpad egy nagy neveze­tes szemfényvesztő előadásai végett, ki­ppen ez ün­nepélyre jött lett Afghanistánon keresztül Asztrahán­­ból, teljes czíme: „Magister Ludolphus de Cairo ; professor mágiáé, elismert feketeművész és boszor­kány mester; az orosz czár udvari szemfényvesztője ; a nagy Philadelphia egyetlen egy tanítványa; a double vue feltalálója, az escamotage és indiai bűvé­szet avatottja; a chaldeai bölcsek kövének birto­kosa ; aranycsináló és patkányüző, egy szóval nagy ember. A társaság elhelyezé magát a körbe állított széke­ken, mik a színpad elejét elfoglalák ; a hölgyek leg­elöl . Dárday odahátul gorombáskodott valakivel, míg Vasady fogott magának egy szerencsétlen esküd­tet, annak magyarázott erősen s azt hitte magában, hogy ez most abból ért valamit. Victor nem ült le , a hölgyek körül forgott, majd egyikkel, majd másikkal beszélve, legtöbbet Eude­­miával és az alispánnéval , legkevesebbet szólt Her­minához. A szép lyánka elmélázva ült karszékében, s csak néha pillantott lopva az ifjú után, ki oly hi­degen látszott vele bánni. — Nézze kegyed, mademoiselle, szólt Victor Eu­­demiához, a jámbor atyafi hogy előre tolakodott, hogy bámul átfestett függönyre jövendő bámulata előérzetében. Ő most nem lát senkit, csak a szem­fényvesztőt. Előre tudom, hogy minden kilőtt zseb­óra az ő zsebében lesz megtalálandó. A függönyön túl hármas csengetés adott jelt, a kárpitot szétvonták s ott volt látható Monsignore de­­ Cairo a sötét vörössel bevont színpad közepén, má­­guszi talárjában, hatalmas hegyes süveggel, s tarka pálczával a kezében, a­hogy indiai máguszok szok­tak járni. Eleinte a közönségesebb egyptomi bűvészet cso­dáit mutatta be bámulóinak: töltögetett a csoda pa­­lac­kból sört, bort, és szilvariumot, a bámuló atyafi ivott mindenikből, s mondott rá egy egy fél terrem ------jét. Victor nem sokat ügyelt a bűvészre: az egész co­­média alatt hátat fordítva neki, fecsegett Eude­­miával. Az orosz czár első szemfényvesztőjét ez piquirozni kezdte, leszállt a színpadról s Victor vállát érintő varázsbotjával, a­min az öreg Malárdy atyafi nagyon bámult, hogy Victor rögtön tengeri macskává nem változott. — M’sieu le Baron, donnez moi’n bague. Egy gyű­rűt ; S’il vous piait. Victor könnyeden bólintott felé, s levont az uj­járól egy szép smaragd köves gyűrűt s két ujja közé fogva, odanyujtá azt a keletindiai bűvészek nagy mesteré­nek, s tovább beszélt Eudemiával. Voici m’sieurs et m’dames, szólt a bűvész össze­fogott marokkal gesticulálva a közönség előtt: látják önök,m­ime az a gyűrű, a­mit a báró úr nekem átadott, most itt van a kezemben. . . Azzal felnyitá a markát. . . és maga is hátra hök­kent , — mert a gyűrű nem volt ott. — Most is itt van az ujjamon szólt Victor félváll­ról hozzá , s még egyszer oda adta neki a gyűrűt. A keletindiai máguszok utóda nagyon furcsa sze­meket vetett rá e tréfa után s most már nem maradt

Next