Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)
1857-01-29 / 2111. szám
23-2111. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K i a d ő - li i v a 1 a 1: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. WirrWmenyph- 4iin • 6 hasábos Petit,sor 4 Pkr- Bélyegdij külön 10 p. JTXKrQGtilTlGIiyOK • Magán vita 6 hasábos petit sor 5 p. Ur. Szerkesztési iroda: gyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, 1857. Csütörtök, jan. 29. Előfizetési feltételek: , Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. , Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . . 8 frt p. Félévre....................6 frt p. p Előfizetési felhívás om._ PESTI NAPLÓRA. BUDAPESTEN, házhoz hordva február— martin* hónapra 2 pff. VIDÉKEN, posta küldéssel február — martins hónapra 2 frt 40 ke. A lap nagy elterjedése mellett a lapunkbani hirdetés a t. hirdetőkre nézve nagy előnynyel lévén összekötve, bátorkodunk a t. közönséget mentül gyakoribb hirdetésekre felhívni. Egy petit sor 4 párral számittatik. A „PESTI XAPEÓ" kiadó hivatala. PEST, jan. 29 Politikai szemle. Pest, jan. 28. Az utóbbi két nap alatt semmi fontosb hk sem szivárgott át a kizárólagos diplomatiai körökbül a közönség közé. Leglényegesb még azon egykét új adat, melyek a Dunafejedelemségek újjászervezése körüli eljárásra vonatkoznak. Ezen adatok szerint — minden várakozás ellenére és Nyugat- s Közép-Európa hivatalos lapjainak biztosításait cáfolólag — a legfontosabb politikai kérdések, minek p. o. Moldva- és Oláhország egyesítése vagy a hoszpodári állomás betöltése, nem záratnak ki az ad hoc divánok tárgyalásaiból. Tagadhatlan, hogy a Portának e nagynál nagyobb engedménye nem végkép aggálytalan, könnyen nyújthat alkalmat veszélyes izgatásokra, könnyen nyújthat kivált Oroszországnak alkalmat arra, hogy a franczia diplomatia barátságos védpajzsa alatt ismét befolyást szerezzen magának azon vidékeken, honnan a kalafati és szilisztriai vereségek óta kiszorult. A figyelemre méltó harczok, melyeket most Bolgárország clericalis aristokratiája, mely, mint tudjuk a phanariota görögökhöz tartozik, és a szláv eredetű alsó papság Szambulban viselnek, elég világosan mutatják, hogy a sz.pétervári sz. zsinat és az ottani czárpatriarcha ismét mozgásba hoz minden eszközt, csakhogy visszahódítsák maguknak a balkáni félsziget görög keresztyénei fölött egykor gyakorolt befolyásukat. Az éjszaki küldöttek egyelőre természetesen csak csupa szerénységgel lépnek föl, s a czár ügye iránti buzgóságukat legfeljebb azzal tanúsítják, hogy a raják ősi egyházszervezetét fentartani iparkodnak. Ha azonban visszaemlékezünk, mily előmozdítója volt ez a múlt időben a moszkvai törekvéseknek, bizonyosan kellőleg méltányoljuk a buzgalmat a status quo ante fentartása mellett. A „Constitutionnel“ sztambuli levelezése, mely hír szerint egyenesen Thouvenel b. követségi irodájából származik, s ennélfogva jól értesültnek tartatik, azt jelenti, hogy az angolok tetemes sereget akarnak Battumon keresztül Perzsia felé irányozni. E hit nagy sensatiót fog mindenütt okozni, mi azonban bátorkodunk azt alaptalannak tartani. Battumon keresztül Perzsiába nem oly könnyű dolog sereget vinni, mint a franczia közönség netalán képzeli. Ezen át az örményországi járatlan főhegységen s Médiának félvad kurdoktól lakott előhavasain visz keresztül. Aztán ez átvonulást még Törökország semleges állása is kétessé tenné, s ha megtörténnék, az egyenes kihívás volna Oroszországra nézve. A neuenburgi ügyről ma igen kevés újat mondhatni. Svájczban a fölhívott seregek fölött, mielőtt hazatérnének, szemle fog tartatni. Svajcznak a neuenburgi viszály alkalmat szolgáltatott arra, hogy a hadsereg szervezetébeni hiányokat fölismerhesse. — Stumpfli úr a szövetségtanácsban már előterjeszté erre vonatkozó javaslatait. Svajcz ez által képes leend, minden pillanatban rövid idő alatt tekintélyes s jól fegyverzett haderőt állitni csatatérre. E végre a cantoni honvédsereg újra fog szerveztetni, s az egész svájczi hadsereg vontcsövű fegyverekkel elláttatni. Azon föltételekről, melyek alatt Poroszország királya kész volna lemondani fejedelmi jogairól, csak határozatlan hírek keringnek. A „Times“ berlini levelezője tudni akarja, hogy a király, általános kifejezésekben kárpótlást kivánand azon jövedelmekért, melyeket eddig Neuschatelből húzott, s melyeknek összege 30.000 tallér. A rendelet, mely a spanyol cortes egybehívását rendeli, úgy látszik, Madridban nem idézte elő az óhajtott hatást. „Minden ember azt beszéli — így írnak a „K. Zig“nak, hogy felsőbb helyen a kamarák jogait korlátozni szándékoznak, s hogy a cortes egybehivása az absolutismust nem akadályozandja. A legtöbb ellenzéki lap a rendelet bevezetésének szövegében kibúvó ajtócskákat akar találni, melyek ezen szelíd államcsínyre mutatnak. Magát, a „Gazetá“ban ma megjelent jegyzéket is , mely a kabinetben uralkodó egyetértést erősen állítja, ez értelemben magyarázzák. Azt mondják ugyanis, hogy Narvaez és Vidal beleegyeztek volna a kamarák korlátozásába, s hogy ezen ígérvény következtében a nocedalisták is hozzájuk csatlakoztak. Holnap délutáni 2 órakor az ellenzéki lapok igazgatói ismét összeülendnek azon AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. regény IRTA «Kék:»!IPOMI a*Folytatás *) A nagy szemfényvesztő. A testerő hatalmas nyilatkozványai mindenkor gyönyörködteték a közönséget. Még mai nap sincs azon mit csodálkozni, hogy ezelőtt nyolcvan évvel egy magyar főúr salonjában acrobatai látványok mulattatának válogatott vendégsereget. A circus még ma is népszerűbb a tragoediánál, beleértve a „népszerű“ fogalmába nemcsak a karzatot, hanem a ‘páholyokat is. Titanides Sámson mutatványait mindenki megtapsolá, aki félórával előbb Kálmán költeményeit ásítva hallgatta, szégyenét sziszegve nézte. Ott volt maga az alispán is és a derék Vasady úr. Vasady hat izmos juhászlegényt biztatott fel, hogy e díszes alkalommal ötven tallér versenydíjért birkózzanak meg a görög athletával : a legények ott vártak már a színpadon, felgyürközve és felpálinkázva. Ez volt az előadás koszorúja. Az athletának még néhány leszegezett lécret kellett feltépni a padlóból, s egy pár mázsa követ széttöretni a mellén pöröllyel, hogy egy kissé kifáradjon : s ne mondják róla azt, hogy pihent erővel mérkőzik meg ellenfeleivel. Mikor ezzel is elkészült, akkor Vasady inte a juhász legényeknek, hogy lépjenek ki a síkra. Jó izmos legény volt az egyik, aki elégszer verekedett már korcsmában s egy maga kihányt onnan *) Lásd „Pesti Napló“ 22. számát, tiz legényt, ha dühbe hozták. Ez mérkőzött legelébb össze a vasgyúróval. A Sámsonnak az a furcsa fogása volt, hogy nem engedte az embert a derekához közel jutni, hanem eléje nyujtá két vastag karját s jobb térdét kifeszité; a mint azután ellenfele belékapaszkodott, ő hirtelen megkapta mindkét kezével annak jobb karját s egy pillanat alatt keresztül vetette a vállán. Mielőtt a legénynek ideje lett volna elmondani azt a rövid káromkodást, már a földön feküdt a birkózó háta mögött : maga sem tudta, hogy jött oda ? Épen úgy járt a másik is. Most a harmadikra került a sor , ez is híres zsákemelgető volt, úgy hitta minden ember, hogy „az erős Marczi.“• Aztán ne hagyd ám magadat Marczi! kiálta fel rá Vasady, akinek kezdett a jó kedve fogyni, hogy választottaival mind ilyen könnyen elbánnak. — De isten, nem is : szólt hetykén az erős Marczi, s abban a pillanatban, mindenestül a földön feküdt erős Marczi. A delnők, a gavallérok bravót kiáltottak az athletának . Vasady szedtevettézett s fenyegette a legyőzött vívókat, hogy sorba vezeti őket. A másik hármat az erős Marczi esete után sem ígérettel, sem fenyegetéssel nem lehetett rávenni, hogy összemérkőzzenek a vasgyáróval, haza kérezkedtek, elég volt nekik a más példája. Sámson Titán-utód mindekkorig nem hallata szavát, hanem e diadalra valami szónoki szellel szállotta meg nyelvét; félig magyarul, félig ráczul, keverve az ékesszólást, elkezdett a félénk legényekkel kötekedni; elmondá, hogy ő már verekedett angollal, francziával, törökkel és arabssal, mind földhöz verte őket; nem született arra magyar, hogy őt megszégyenítse; nincs már a magyar karjának ereje. Ez nyilván nem volt más, mint banális phrasis a birkózótól; talán nem is úgy értette , de a jelenlevőknek mégis roszul esett azt hallani. Vasady mérgesen szívta a fogait, az alispán fölkelt helyéről s a nyugalmazott kapitány nagyon fenhangon hallatott egy kikeritett teremtettet. — Ki mondja azt, hangzott ekkor egy felcsattanó szó a nézők közöl. Victor szava volt az. — Ki meri azt mondani, hogy a magyar karjában nincs többé erő. Azzal büszkén kiránta zsebéből erszényét s odahajtja azt a viador lábaihoz. — Itt van száz arany ; ez lesz jutalmad, ha azt legyőzöd, a ki most áll veled szembe. És ezzel hirtelen leveté dolmányát, felgyűrte karjairól a fodros ingujjakat s maga szökött fel a színpadra a viador elé. A nézők a bámulattól megnémulva tekintenek az ifjúra: először meglepte őket a merész vállalkozás, megrendité a nemes dacz, a nemzeti büszkeség szilaj nyilatkozványa ; azután megdöbbentek a veszélytől, melynek kiteszi magát ; majd meleg bizalommal kezdtek eltelni, midőn viadori állásba tévé magát, fehér karjait előre feszité, s mintha aczélrugók mozdulnának azokban, egy egész rejtett gépezet működését lehet látni a gyöngéd fehér bőr alatt. — Most pedig azt mondom neked, te idétlen gépész, te meghízott hústömeg; szólt tétovázni készülő ellenfeléhez az ifjú, — hogy szedd össze minden eszedet és erődet; mert ha becsülettel nem birkózol velem, úgy ahogy máskor szoktál, én úgy sújtalak a földhöz, hogy szétmállasz rajta, mint egy rohadt körte, s haza viheted Macedóniába, hogy mit kaptál itten. (Folytatjuk.) törvényes lépések fölött tanácskozandók , melyek által a sajtókezelés módjába törvényesség hozatassék be. Barcelonából 15. és 16-káról szóló tudósítások vannak. A Zapatero tábornok által használt eszközök hatottak, s nem került véres összeütközésre a dolog. Befogatások történtek, s némely democratánál házmotozást is tartottak. ^ Hees, jan. 27. Hír szerint a hitelintézet alapítóinak a nemes osztályhoz tartozó része csakugyan elhatározta, hogy fölhagy az intézet ügyeinek vezetésével s lemond az ezen működésért járó, igen tetemes pénzbeli díjról. Ezen hír, az igaz , már több ideje kering, de mindeddig nem talált hitelre , mert az igazi üzletemberek úgy voltak meggyőződve, hogy tisztelt kartársaiknak semmikép sem lehet oly kevés adag üzérszellemök, hogy lemondjanak a könnyen szerzett osztalékról; a közönség pedig nem hitte, hogy a fiatal intézetet egészen a börzeüzéreknek engedik át. Van azonban kilátás, hogy ha a legközelebbi választások nem történnek a szükséges elővigyázattal , az igazgatótanács „kereskedői“ része mégis többségben lesz. A helybeli lapok közül az egyetlen „Presse“ igyekszik a legközelebbi közgyűlés számára oly szavazatokat gyűjteni, melyek izzó szenet gyűjtendnek az igazgatótanács és igazgatóság fejére. A többi lap mind csendesen nézi a dolgot, még a „Wanderer“ is hallgat, holott ez ezelőtt szorgosan vizsgálgatá a hitelintézet pénzkezelését,— sőt nemcsak hallgat, de Pestről még azt is íratja magának, mily szép reményeket keltett Magyarországban az első igazgatónak Pestre utazása. Általában az itteni lapok most, ha a hitelintézetről szólanak, bizonyos határok közé szorítkoznak: nem dicsérnek, nem gáncsolnak; s ha itt-ott egyegy ártatlan tudósítás nem bizonyítaná, hogy a hitelintézet még él, vagy a „Presse“ olykor kissé neki nem indulna , úgy a hitelintézet léte csak afféle volna, mint p. o. az arany kincsek léte Ausztrália hegyei és folyamaiban. Valamely vállalatra nézve semmi sem lehet károsabb, mint ha nem szólnak róla, már akár dicsérőleg, akár rászólólag, s nagy tévedés azt hinni, hogy az üzlet kellően menend, ha a hírlapírókat rá lehet venni, hogy hallgassanak. Igaztalan megtámadásokat a közönség mindenkor kárhoztat, indignatióval taszít el magától; de még ezekben is az a jó van, hogy gondolkodásra serkentenek s arra szolgálnak, hogy az igazság igazán napfényre kerüljön. Ha a hitelintézetről a hallgatás annyira terjedne, mint azt magában a hitelintézet kebelében óhajtják , úgy könnyű volna ideje lejártát előrelátni. Minthogy azonban Ausztriára nézve szükséges a hitelintézet virágzó fenállása, a magas kormány maga jelenti ki közlönyeiben, hogy a napisajtó hivatva van ellenőrizni a bankok és hitelintézetek működéseit és kellő felvilágosításokkal előmozdítani tevékenysége czélszerű kifejlődését. (Lásd: Ausztria , 1-ső füzet) E bátorítás folytán szinte csodálatos dolog, mely ellenkezik a birodalom igazi érdekeivel is, hogy a székvárosi napi sajtó — csekély kivétellel — egyszerre végkép elhallgat a nemzetgazdászati ügyekben, holott e hallgatást a kereskedés és közlekedés élénk tevékenységénél s emelkedett szükségleteinél fogva épen legkevésbbé várnak. A „Pester Lloyd“ közlötte azon hír, hogy a glacis-n építendő iparpalota Hausen építészre ruháztatott, annyiból el van sietve, hogy a nevezett építész maga még semmit sem tud az egész dologról. Még máig sem tudni, fog-e s ha igen, hol fog az ipartárlat számára rendelt épület építtetni. Általában az előfeltétek sincsenek meg, melyeknél fogva lehetnénk jogosítva azon várakozásra, hogy IS vagy 1860-ban Bécsben iparműkiállítás lesz. Igen, úgy Ausztria alig fejthetné ki még valamen eszközét a végre, hogy a külföld bíráskodó szemlé iparát igazi állapotában tüntethesse föl. Kubinyi Ferencz előadása a magyarországi föltani társulat gyűlésén. A magyarországi földtani társulat évi első gyűlése jan. 10-ik napján tartatott meg. A kir. tanácsos Kubinyi Ágoston ur, mint a társul elnöke, a gyűlést azon örvendetes jelentéssel nyi meg, hogy b. Sina Simon e nagysága nagylelkű adományát a földtani társulatra is kiterjesztette, anno 500 pftot ajánlván, mely ebbeli bőkezű ajánlatát tisztelt bárónak egy hozzá intézett levélben elnök leg a társulat nevében megköszönte, mely inditványt Kubinyi Ferencz 2-od elnök szót emelt , illendőbbel úgymond, nem hálálhatjuk és köszönhetjük meg nagylelkű bárónak társulatunk iránt is nyilvánítói bőkezűségét, mint ha egy köszönő levelet intézendünk a társulat részéről a báróhoz és öt egy társulati oklevéllel megtiszteljük. — Ennek kijelentése után ek képen folytatta előadását: — „Teljes reményem van hogy ezen üdvös lépések nagyságának nagy befolyással leend hazánkfiaira; többen lesznek, kik ha nem is ily adománynyal, de társulatunkba lépvén legalább a kitűzött rendes tagdíjjal szaporítandják a társulat csekély pénzösszegét, de más részről jó hatást idézend elő, mert kettőztetett igyekezettel , erővel mozdítandjuk elő működéseinket. Eddigelé a magyar nemzeti múzeum ásvány-, föld- és őslénytani gyűjteményeinek szaporodása révén a társulat egyik fő czélja — e tekintetben az eredmény oly dús, hogy szemrehányást nem várhatunk, mert az eddigi pénzerőhez mérve eleget gyűjtöttünk. — Más részről fájdalommal ugyan, de őszintén kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy munkálataink kiadásával elmaradtunk. — Mindkettőt pénz nem léte miatt véghez vinnünk nem lehetett. A kettő közöl egynek vagy másiknak el kelle maradnia. Első években többet tehettünk ; könnyítette kirándulásainkat akkor azon kedvező körülmény, hogy K. Gehringer e nagyméltósága nyílt parancsa és ajánlata mellett tehettük kutatásainkat. A társulat tagjai nemcsak hogy nem szaporodtak, hanem inkább fogytak, a díjak se jöttek be rendesen ; állásunk tehát igen szomorú volt, kivált a közelebb lefolyt utolsó két évben. Munkálataink egy részének első füzetét ki akarván adni nagyobb kirándulásokat és kutatásokat nem tehettünk. A közelebb múlt évben munkálódásaink első füzetét kiadtuk, hogy az napfényre jöhetett, egyedül herczeg Eszterházy Pált főméltósága rendesen bejövő évi ajánlatának köszönhetjük. Megfoghatatlan előttem, hogy épen ezen társulat iránt nem nagyobb a részvét*), hogy tehetős, hazánkfiai nem követik e tekintetben atyáik nyomdokát. A múlt század végén nagyjaink melegebb hévvel karolák fel az ásványtan ügyét. Ez állítás igazolásául legyen szabad megemlékeznem a jénai mineralogiai *) De ez tán természetes is. A társulat ismertetésére, népszerűsítésére kevés történik. A t.titkár úr, kinek hivatása volna, a társulat életjelenségeinek, üdvös működésének nyilvánosságra hozatala által, a lapok útján figyelmet, részvétet gerjeszteni, közleményeit, melyek, úgy hisszük, inkább a társulat, mint a lapok érdekében keletkeznek, csak a „B. H.“nak küldi meg. A mi eddig e fontos társulatról hozzánk érkezett, azt t. barátunk Kubinyi Ferencz buzgó ügyszeretetének köszönhetjük. Szerk. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Visszapillantás a német temészetvizsgálók és orvosok 32-ik gyűlésére. (Folytatás.) VII. Hoffmann úr laboratóriumának felállításával a lökés meg volt adva hasonló intézetek alapítására. Feltűnő jelenet az, miszerint e nagy határtalan ipar- Űző városban (Londonban) eddigelé oly intézet hiányzott, melyben fiatal tanulók a különféle vizsgálati módokban rendszeresen oktattatnának. Mihelyt azonban a példa rá egyszer meg vola adva, ez több követő íre talált, úgy hogy Londonbani tartózkodásom idejekor több hasonló intézet vola keletkezőben. A vegytani szakosztályban tartott előadások közöl dicséretes megemlítést érdemel még az is, melyet a korban már tetemesen előre haladt Kuhlmann tartott. Kuhlmann a vegytan tanára Lillében, és ámbár született német, mégis sokévi tartózkodás után Francziaországban, anyanyelvét annyira elfelejtette, hogy csak nagy megerőtetés mellett képes előadást német nyelven tartani. Mindkét előadása csak műipari tárgyakra vonatkozott, névszerint bizonyos anyagoknak a Fuchsféle vízüveg általi kövesillésére, a testanyagnak a lőgyapot vagy vászonrost általi fixírozására, és több más a kelmefestést illető tárgyra. A már magában is érdekes tárgy még több érdeket nyert Kuhlmann urnák élénk és elmés előadása által, mikint az csak a francziák tulajdona szokott lenni, és azon nehézkes, de magában sok humorral vegyült német előadása által, mely gyakran a francziába ment át, a hallgatókat folytonos jó kedvben tartotta. Dr. Fresenius is, wiesbadeni tanár, és 1840-től tehát a giesseni iskola legszebb korában Liebig segéde, jelenlétével szintén szerencsélteté a gyülekezetet.Fresenius urnak a vegyészek közt jó hite van. Érd