Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)

1857-01-29 / 2111. szám

23-2111. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K i a d ő - li i v a 1 a 1: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körü­lti panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. WirrWmenyph- 4iin • 6 hasábos Petit,sor 4 P­­kr- Bélyegdij külön 10 p. JTXKrQGtilTlGIiyOK • Magán vita 6 hasábos petit sor 5 p. Ur. Szerkesztési iroda: gyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, 1857. Csütörtök, jan. 29. Előfizetési feltételek: , Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. , Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . . 8 frt p.­­ Félévre....................6 frt p. p Előfizetési felhívás­ om._ PESTI NAPLÓRA. BUDA­PESTEN, házhoz hordva február— martin* hónapra 2 pff. VIDÉKEN, posta küldéssel február — mar­tins hónapra 2 frt 40 ke. A lap nagy elterjedése mellett a lapunkbani hirdetés a t. hirdetőkre nézve nagy előnynyel lévén összekötve, bátorkodunk a t. közönséget mentül gyakoribb hirdetésekre felhívni. Egy petit sor 4 párral számittatik. A „PESTI XAPEÓ" kiadó hivatala. PEST, jan. 29 Politikai szemle. Pest, jan. 28. Az utóbbi két nap alatt sem­mi fontosb h­k­ sem szivárgott át a kizárólagos diplomatiai körökbül a közönség közé. Leglé­­nyegesb még azon egykét új adat, melyek a Dunafejedelemségek újjászervezése körüli eljárásra vonatkoznak. Ezen adatok szerint — minden várakozás ellenére és Nyu­gat- s Közép-Európa hivatalos lapjainak biz­tosításait c­áfolólag — a legfontosabb politi­kai kérdések, minek p. o. Moldva- és Oláh­ország egyesítése vagy a hoszpodári állomás betöltése, nem záratnak ki az ad hoc divánok tárgyalásaiból. Tagadhatlan, hogy a Portának e nagynál nagyobb engedménye nem végkép aggálytalan, könnyen nyújthat alkalmat ve­szélyes izgatásokra, könnyen nyújthat kivált Oroszországnak alkalmat arra, hogy a fran­­czia diplomatia barátságos védpajzsa alatt is­mét befolyást szerezzen magának azon vidé­keken, honnan a kalafati és szilisztriai vere­ségek óta kiszorult. A figyelemre méltó har­­czok, melyeket most Bolgárország clericalis aristokratiája, mely, mint tudjuk a phanariota görögökhöz tartozik, és a szláv eredetű alsó papság Szambulban viselnek, elég világosan mutatják, hogy a sz.­pétervári sz. zsinat és az ottani czárpatriarcha ismét mo­zgásba hoz min­den eszközt, csakhogy visszahódítsák maguk­nak a balkáni félsziget görög keresztyénei fö­lött egykor gyakorolt befolyásukat. Az éjszaki küldöttek egyelőre természetesen csak csupa szerénységgel lépnek föl, s a czár ügye iránti buzgóságukat legfeljebb azzal tanúsítják, hogy a raják ősi egyházszervezetét fentartani ipar­kodnak. Ha azonban visszaemlékezünk, mily­­ előmozdítója volt ez a múlt időben a moszkvai törekvéseknek, bizonyosan kellőleg méltányol­juk a buzgalmat a status quo ante fentartása mellett. A „Constitutionnel“ sztambuli levelezése, mely hír szerint egyenesen Thouvenel b. követségi irodájából származik, s ennélfogva jól értesültnek tartatik, azt jelenti, hogy az angolok tetemes sereget akarnak Battumon keresztül Perzsia felé irányozni. E hit nagy sensatiót fog min­denütt okozni, mi azonban bátorkodunk azt alaptalannak tartani. Battumon keresztül Per­zsiába nem oly könnyű dolog sereget vinni, mint a franczia közönség netalán képzeli. Ezen át az örményországi járatlan főhegységen s Médiának félvad kurdoktól lakott előhavasain visz keresztül. Aztán ez átvonulást még Török­­ország semleges állása is kétessé tenné, s ha megtörténnék, az egyenes kihívás volna Orosz­országra nézve. A neuenburgi ügyről ma igen kevés újat mondhatni. Svájczban a fölhívott sere­gek fölött, mielőtt hazatérnének, szemle fog tartatni. Svajcznak a neuenburgi viszály al­kalmat szolgáltatott arra, hogy a hadsereg szervezetébeni hiányokat fölismerhesse. — Stu­mpfli úr a szövetségtanácsban már elő­­terjeszté erre vonatkozó javaslatait. Svajcz ez által képes leend, minden pillanatban rövid idő alatt tekintélyes s jól fegyverzett haderőt ál­­litni csatatérre. E végre a cantoni honvédse­reg újra fog szerveztetni, s az egész svájczi hadsereg vontcsövű fegyverekkel elláttatni. Azon föltételekről, melyek alatt Poroszor­szág királya kész volna lemondani fejedelmi jogairól, csak határozatlan hírek keringnek. A „Times“ berlini levelezője tudni akarja, hogy a király, általános kifejezésekben kár­pótlást kivánand azon jövedelmekért, melye­ket eddig Neuschatelből húzott, s melyeknek összege 30.000 tallér. A rendelet, mely a spanyol cortes egybehívását rendeli, úgy látszik, Ma­dridban nem idézte elő az óhajtott hatást. „Minden ember azt beszéli — így írnak a „K. Zig“nak, hogy felsőbb helyen a kamarák jogait korlátozni szándékoznak, s hogy a cor­tes egybehivása az absolutismust nem akadályo­­zandja. A legtöbb ellenzéki lap a rendelet be­vezetésének szövegében kibúvó ajtócskákat akar találni, melyek ezen szelíd államcsínyre mutatnak. Magát, a „Gazetá“ban ma megjelent jegyzéket is , mely a kabinetben uralkodó egyetértést erősen állítja, ez értelemben ma­gyarázzák. Azt mondják ugyanis, hogy Nar­vaez és Vidal beleegyeztek volna a kama­rák korlátozásába, s hogy ezen ígérvény kö­vetkeztében a nocedalisták is hozzájuk csat­lakoztak. Holnap délutáni 2 órakor az ellen­zéki lapok igazgatói ismét összeülendnek azon AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. regény IRTA «Kék:»!­IPOMI a*­Folytatás *) A nagy szemfényvesztő. A testerő hatalmas nyilatkozványai mindenkor gyönyörködteték a közönséget. Még mai nap sincs azon mit csodálkozni, hogy ez­előtt nyolc­van évvel egy magyar főúr salonjában acrobatai látványok mulattatának válogatott vendégsereget. A circus még ma is népszerűbb a tragoediánál, beleértve a „nép­szerű“ fogalmába nemcsak a karzatot, hanem a ‘pá­holyokat is. Titanides Sámson mutatványait mindenki megtap­­solá, a­ki félórával előbb Kálmán költeményeit ásít­va hallgatta, szégyenét sziszegve nézte. Ott volt maga az alispán is és a derék Vasady úr. Vasady hat izmos juhászlegényt biztatott fel, hogy e díszes alkalommal ötven tallér versenydíjért bir­kózzanak meg a görög athletával : a legények ott vártak már a színpadon, felgyürközve és felpálin­­kázva. Ez volt az előadás koszorúja. Az athletának még néhány leszegezett lécret kel­lett feltépni a padlóból, s egy pár mázsa követ szét­töretni a mellén pöröllyel, hogy egy kissé kifárad­jon : s ne mondják róla azt, hogy pihent erővel mérkőzik meg ellenfeleivel. Mikor ezzel is elkészült, akkor Vasady inte a ju­hász legényeknek, hogy lépjenek ki a síkra. Jó izmos legény volt az egyik, a­ki elégszer vere­kedett már korcsmában s egy maga kihányt onnan *) Lásd „Pesti Napló“ 22. számát, tiz legényt, ha dühbe hozták. Ez mérkőzött legelébb össze a vasgyúróval. A Sámsonnak az a furcsa fogása volt, hogy nem engedte az embert a derekához közel jutni, hanem eléje nyujtá két vastag karját s jobb térdét kifeszité; a mint azután ellenfele belékapaszkodott, ő hirtelen megkapta mindkét kezével annak jobb karját s egy pillanat alatt keresztül vetette a vállán. Mielőtt a legénynek ideje lett volna elmondani azt a rövid káromkodást, már a földön feküdt a birkózó háta mögött : maga sem tudta, hogy jött oda ? Épen úgy járt a másik is. Most a harmadikra került a sor , ez is híres zsák­emelgető volt, úgy hitta minden ember, hogy „az erős Marczi.“­­• Aztán ne hagyd ám magadat Marczi! kiálta fel rá Vasady, a­kinek kezdett a jó kedve fogyni, hogy választottaival mind ilyen könnyen elbánnak. — De isten, nem is : szólt hetykén az erős Marczi, s abban a pillanatban, mindenestül a földön feküdt erős Marczi. A delnők, a gavallérok bravót kiáltottak az athle­tának . Vasady szedtevettézett s fenyegette a le­győzött vívókat, hogy sorba vezeti őket. A másik hármat az erős Marczi esete után sem ígé­rettel, sem fenyegetéssel nem lehetett rávenni, hogy összemérkőzzenek a vasgyáróval, haza kérezkedtek, elég volt nekik a más példája. Sámson Titán-utód mind­ekkorig nem h­allata sza­vát, hanem e diadalra valami szónoki szellel szál­lotta meg nyelvét; félig magyarul, félig ráczul, ke­verve az ékesszólást, elkezdett a félénk legényekkel kötekedni; elmondá, hogy ő már verekedett angol­lal, francziával, törökkel és arabssal, mind földhöz verte őket; nem született arra magyar, hogy őt meg­szégyenítse; nincs már a magyar karjának ereje. Ez nyilván nem volt más, mint banális phrasis a birkózótól; talán nem is úgy értette , de a jelenlevők­nek mégis roszul esett azt hallani. Vasady mérgesen szívta a fogait, az alispán fölkelt helyéről s a nyu­galmazott kapitány nagyon fenhangon hallatott egy kikeritett teremtettet. — Ki mondja azt, hangzott ekkor egy felcsattanó szó a nézők közöl. Victor szava volt az. — Ki meri azt mondani, hogy a magyar karjában nincs többé erő. Azzal büszkén kiránta zsebéből erszényét s odaha­­jtja azt a viador lábaihoz. — Itt van száz arany ; ez lesz jutalmad, ha azt le­győzöd, a ki most áll veled szembe. És ezzel hirtelen leveté dolmányát, felgyűrte kar­jairól a fodros ingujjakat s maga szökött fel a szín­padra a viador elé. A nézők a bámulattól megnémulva tekintenek az ifjúra: először meglepte őket a merész vállalkozás, megrendité a nemes dacz, a nemzeti büszkeség szilaj nyilatkozványa ; azután megdöbbentek a veszélytől, melynek kiteszi magát ; majd meleg bizalommal kezdtek eltelni, midőn viadori állásba tévé magát, fehér karjait előre feszité, s mintha aczélrugók moz­dulnának azokban, egy egész rejtett gépezet műkö­dését lehet­ látni a gyöngéd fehér bőr alatt. — Most pedig azt mondom neked, te idétlen gé­pész, te meghízott hústömeg; szólt tétovázni készülő ellenfeléhez az ifjú, — hogy szedd össze minden eszedet és erődet; mert ha becsülettel nem birkózol velem, úgy a­hogy máskor szoktál, én úgy sújtalak a földhöz, hogy szétmállasz rajta, mint egy rohadt körte, s haza viheted Macedóniába, hogy mit kaptál itten. (Folytatjuk.) törvényes lépések fölött tanácskozandók , me­lyek által a sajtókezelés módjába törvényes­ség hozatassék be. Barcelonából 15. és 16-káról szóló tudósí­tások vannak. A Zapatero tábornok által használt eszközök hatottak, s nem került vé­res összeütközésre a dolog. Befogatások tör­téntek, s némely democratánál házmotozást is tartottak. ^ Hees, jan. 27. Hír szerint a hitelinté­zet alapítóinak a nemes osztályhoz tartozó része csakugyan elhatározta, hogy fölhagy az intézet ügye­inek vezetésével s lemond az ezen működésért járó, igen tetemes pénzbeli díjról. Ezen hír, az igaz , már több ideje kering, de mindeddig nem talált hitelre , mert az igazi üzletemberek úgy voltak meggyőződve, hogy tisztelt kartársaiknak semmikép sem lehet oly kevés adag ü­zérszellemök, hogy lemondjanak a kön­nyen szerzett osztalékról; a közönség pedig nem hitte, hogy a fiatal intézetet egészen a börzeüzérek­nek engedik át. Van azonban kilátás, hogy ha a leg­közelebbi választások nem történnek a szükséges elővigyázattal , az igazgatótanács „kereskedői“ része mégis többségben lesz. A helybeli lapok közül az egyetlen „Presse“ igyekszik a legközelebbi köz­gyűlés számára oly szavazatokat gyűjteni, melyek izzó szenet gyűjtendnek az igazgatótanács és igazga­tóság fejére. A többi lap mind csendesen nézi a dol­got, még a „Wanderer“ is hallgat, holott ez ezelőtt szorgosan vizsgálgatá a hitelintézet pénzkezelését,— sőt nemcsak hallgat, de Pestről még azt is íratja ma­gának, mily szép reményeket keltett Magyarország­ban az első igazgatónak Pestre utazása. Általában az itteni lapok most, ha a hitelintézet­ről szólanak, bizonyos határok közé szorítkoznak: nem dicsérnek, nem gáncsolnak; s ha itt-ott egy­­egy ártatlan tudósítás nem bizonyítaná, hogy a hi­telintézet még él, vagy a „Presse“ olykor kissé neki nem indulna , úgy a hitelintézet léte csak afféle volna, mint p. o. az arany kincsek léte Ausztrá­lia hegyei­ és folyamaiban. Valamely vállalatra nézve semmi sem lehet károsabb, mint ha nem szól­nak róla, már akár dicsérőleg, akár rászólólag, s nagy tévedés azt hinni, hogy az üzlet kellően me­nend, ha a hírlapírókat rá lehet venni, hogy hallgas­sanak. Igaztalan megtámadásokat a közönség min­denkor kárhoztat, indignatióval taszít el magától; de még ezekben is az a jó van, hogy gondolkodásra serkentenek s arra szolgálnak, hogy az igazság iga­zán napfényre kerüljön. Ha a hitelintézetről a hallga­tás annyira terjedne, mint azt magában a hitelintézet kebelében óhajtják , úgy könnyű volna ideje lejártát előrelátni. Minthogy azonban Ausztriára nézve szük­séges a hitelintézet virágzó fenállása, a magas kor­mány maga jelenti ki közlönyeiben, hogy a napi­sajtó hivatva van ellenőrizni a bankok és hitelinté­zetek működéseit és kellő felvilágosításokkal elő­mozdítani tevékenysége czélszerű kifejlődését. (Lásd: Ausztria , 1-ső füzet) E bátorítás folytán szin­te csodálatos dolog, mely ellenkezik a birodalom igazi érdekeivel is, hogy a székvárosi napi sajtó — csekély kivétellel — egyszerre végkép elhallgat a nemzetgazdászati ügyekben, holott e hallgatást a ke­reskedés és közlekedés élénk tevékenységénél s emel­kedett szükségleteinél fogva épen legkevésbbé várnak. A „Pester Lloyd“ közlötte azon hír, hogy a gla­­cis-n építendő iparpalota Hausen építészre ruházta­­tott, annyiból el van sietve, hogy a nevezett építész maga még semmit sem tud az egész dologról. Még máig sem tudni, fog-e s ha igen, hol fog az ipartár­lat számára rendelt épület építtetni. Általában­­ az előfeltétek sincsenek meg, melyeknél fogva lehetnénk jogosítva azon várakozásra, hogy IS vagy 1860-ban Bécsben iparműkiállítás lesz. Igen, úgy Ausztria alig fejthetné ki még valamen eszközét a végre, hogy a külföld bíráskodó sze­mlé iparát igazi állapotában tüntethesse föl. Kubinyi Ferencz előadása a magyarországi föl­tani társulat gyűlésén. A magyarországi földtani társulat évi első gyűlése jan. 10-ik napján tartatott meg. A kir. tanácsos K­u­b­i­n­y­i Ágoston ur, mint a társul elnöke, a gyűlést azon örvendetes jelentéssel nyi meg, hogy b. Sina Simon e nagysága nagylelkű ado­mányát a földtani társulatra is kiterjesztette, anno 500 pftot ajánlván, mely ebbeli bőkezű ajánlatát tisztelt bárónak egy hozzá intézett levélben elnök leg a társulat nevében megköszönte, mely inditványt Kubinyi Ferencz 2-od elnök szót emelt , illendőbbel úgymond, nem hálálhatjuk és köszönhetjük meg nagylelkű bárónak társulatunk iránt is nyilvánítói bőkezűségét, mint ha egy köszönő levelet intézendünk a társulat részéről a báróhoz és öt egy társulati okle­véllel megtiszteljük. — Ennek kijelentése után ek képen folytatta előadását: — „Teljes reményem van hogy ezen üdvös lépése­k nagyságának nagy befo­lyással leend hazánkfiaira; többen lesznek, kik ha nem is ily adománynyal, de társulatunkba lépvén legalább a kitűzött rendes tag­díjjal szaporítandják a társulat csekély pénzösszegét, de más részről jó hatást idézend elő, mert kettőztetett igyekezettel , erővel mozdítandjuk elő működéseinket. Eddigelé a magyar nemzeti múzeum ásvány-, föld- és őslénytani gyűjteményeinek szaporodása révén a társulat egyik fő czélja — e tekintetben az eredmény oly dús, hogy szemrehányást nem várhatunk, mert az eddigi pénz­­erőhez mérve eleget gyűjtöttünk. — Más részről fáj­dalommal ugyan, de őszintén kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy munkálataink kiadásával elmarad­tunk. — Mindkettőt pénz nem léte miatt véghez vin­nünk nem lehetett. A kettő közöl egynek vagy má­siknak el kelle maradnia. Első években többet tehet­tünk ; könnyítette kirándulásainkat akkor azon ked­vező körülmény, hogy K. G­ehringer e nagymél­tósága nyílt parancsa és ajánlata mellett tehettük kutatásainkat. A társulat tagjai nemcsak hogy nem szaporodtak, hanem inkább fogytak, a díjak se jöt­tek be rendesen ; állásunk tehát igen szomorú volt, kivált a közelebb lefolyt utolsó két évben. Munkála­taink egy részének első füzetét ki akarván adni nagyobb kirándulásokat és kutatásokat nem tehet­tünk. A közelebb múlt évben munkálódásaink első füzetét kiadtuk, hogy az napfényre jöhetett, egyedül herczeg Eszterházy Pál­t főméltósága rendesen be­jövő évi ajánlatának köszönhetjük. Megfoghatatlan előttem, hogy épen ezen társulat iránt nem nagyobb a részvét*), hogy tehetős, hazánk­fiai nem követik e tekintetben atyáik nyomdokát. A múlt század végén nagyjaink melegebb hévvel ka­­rolák fel az ásványtan ügyét. Ez állítás igazolásául legyen szabad megemlékeznem a jénai mineralogiai *) De ez tán természetes is. A társulat ismertetésére, nép­szerűsítésére kevés történik. A t.­titkár úr, kinek hiva­­tása volna, a társulat életjelenségeinek, üdvös működésé­nek nyilvánosságra hozatala által, a lapok útján figyel­met, részvétet gerjeszteni, közleményeit, melyek, úgy hisszük, inkább a társulat, mint a lapok érdekében ke­letkeznek, csak a „B. H.“nak küldi meg. A mi eddig e fontos társulatról hozzánk érkezett, azt t. barátunk K­u­­b­i­n­y­i Ferencz buzgó ügyszeretetének köszönhetjük. S­z­e­r­k. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Visszapillantás a német tem­észetvizsgálók és orvosok 32-ik gyűlésére. (Folytatás.) VII. Hoffmann úr laboratóriumának felállításával a lökés meg volt adva hasonló intézetek alapítására. Feltűnő jelenet az, miszerint e nagy határtalan ipar- Űző városban (Londonban) eddigelé oly intézet hiány­zott, melyben fiatal tanulók a különféle vizsgálati módokban rendszeresen oktattatnának. Mihelyt azon­ban a példa rá egyszer meg vola adva, ez több köve­tő íre talált, úgy hogy Londonbani tartózkodásom idejekor több hasonló intézet vola keletkezőben. A vegytani szakosztályban tartott előadások közöl dicséretes megemlítést érdemel még az is, melyet a korban már tetemesen előre haladt Kuh­lmann tartott. Kuhlmann a vegytan tanára Lillében, és ámbár szüle­tett német, mégis sokévi tartózkodás után Francziaor­­szágban, anyanyelvét annyira elfelejtette, hogy csak nagy megerőtetés mellett képes előadást német nyel­ven tartani. Mindkét előadása csak műipari tárgyakra vonatkozott, névszerint bizonyos anyagoknak a Fuchs­­féle vízüveg általi kövesillésére, a testanyagnak a lőgyapot vagy vászonrost általi fixírozására, és több más a kelmefestést illető tárgyra. A már magában is érdekes tárgy még több érdeket nyert Kuhlmann urnák élénk és elmés előadása által, mikint az csak a francziák tulajdona szokott lenni, és azon nehéz­kes, de magában sok humorral vegyült német elő­adása által, mely gyakran a francziába ment át, a hallgatókat folytonos jó kedvben tartotta. Dr. Fresenius is, wiesbadeni tanár, és 1840-től tehát a giesseni iskola legszebb korában Liebig se­géde, jelenlétével szintén szerencsélteté a gyülekeze­­tet.Fresenius urnak a vegyészek közt jó hite van. Érd

Next