Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)

1857-05-23 / 2205. szám

117—2205. 8-dik évf folyam. Szerkesztési iroda: Egyetem­-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. V­érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K i a d ó - h i v a i a i: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körütt,­ panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. 1857. Szombat, máj. 23. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . . 8 frt p. p. T­* J i+m­­an Q1 J--.fi hssíl­os petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bé­­miaCtmények: CllJct.|yBgril) külön lOpkr.Magín vita Ghasíbos petit sprepkr Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre .... 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. FEST, május 23. a csász. kir. Apóst. Felsége V­á­c­z­o­n. (A „Budapesti Hírlap“ után.) Május 20. Ma újólag egy szép napot jegyzünk fel a császári utazás évkönyvébe, s annak, mit az barátságost és szivemelőt nyújtott, kétszeresen becsesnek kell föl­tűnnie, mivel az egész ünnepély — hogy úgy szól­junk — rögtönzött volt. Csak tegnapelőtt értesittet­­tek Vácz városa hatóságai arról, hogy ma délelőtt Császár Ő Felsége boldogító látogatását vár­hatják ; s a 36 órai rövid időköz alatt, a város való­ban ü­nnepies kinézést nyert, mely a szemnek szint­­oly jól esett, mint azon érzületnek, melyből ezen nyilatkozat eredt, minden hazafi szivében őszinte örömet kelle gerjesztenie. Azon élő sétányhoz, mely a pályaudvartól a vá­rosba vezet, egy mesterséges csalatkozott magas ár­­boczokból, mikről váltogatva a császári, ausztriai, bajor s magyar zászlók lobogtak, s melyek egymás­sal óriási galyfüzérek által voltak összekapcsolva ; itt a mesterség elmésen utánza azt, mit a természet az út első felében alkotott. A házak valamennyien zászlókkal voltak díszítve ; s mindenütt, hol a Fel­ségének a város földére kelle lépnie, mesterséges gyepek özönték ki üdítő illataikat. A pályaudvarnál balra a 6-ik vadász zászlóaljnak egy százada, az összes tisztikarral, (melyhez a Vá­­co­on lakó nyugdíjas tisztek is csalatkoztak), s a ze­nekarral, jobbra pedig a község képviselői, Réthy polgármesterrel élükön, a hivatalnokok stb. voltak, felállítva. 11 óra felé a,különvonat a taraczkok dörgése közt előrobogott, s Ő Felsége, Albert Főherczeg 0 cs. k. Fensége­s fényes környezet kíséretében, az örö­mittas tömeg közé lépett Réthy polgármester . F el­következő rövid magyar beszéddel Üdvözlő : „Felséges Császár és Apostoli Király! Legk­e­gyelmesb­­­r! Öröm özöne bob­tá el e város lakosainak keblét, midőn azon legmagasabb kegyelemről értesittettek, hogy Császári királyi Apostoli Felséged városunkat legmagasb személyével legkegyelmeseb­ben szerencsésiteni méltóztatik ; kettőzted és neve­li forró örömét Vácz összes lakosságának Felsé­ged szerencsés magas megérkezése és személyes drága jelenléte. — Engedje meg tehát Felséged, hogy ez örömmel eltelt város lakosainak, melynek küldöttjei mi vagyunk, legmélyebb jobbágyi hódola­tukat Császári királyi Apostoli Felsé­g­d előtt legalázatosabb tisztelettel e város hatá­ránál bemutathassuk, azon buzgó ima-ohajtásunkkal együtt, hogy Császári Királyi Felségte­­ket az örök mindenható, h­oszu évek során át, leg­magasb Császári családja és e haza boldogitására éltesse !“ Háromszoros viharos Éljen kisérte a polgármester e szavait, mire ő cs. k. Apostoli Felsége ha­­sonlag magyar nyelven a hódolatot benső megelége­déssel elfogadni és Vác városát a császári kegyről biztosítani méltóztatott. Ő Felségének a pálya­udvarból kiléptekor az általános viharos Udvriadal ismétlődött. Az út két szélén a város és környék lakosai áll­tak, az utóbbiak csoportonként, melyek mindenike fölött egy tábla nyúlt föl az illető helység nevével, aztán az izraelita község képviselői, mely e nap em­lékére az építendő városi kórház számára 200 pftot ajándékozott. Mind ünnepi öltözetben s virágok vagy zászlókkal kezükben. A legpompásb látványt nyujtá a paraszt bandéri­um festői nemzeti öltözetében, a hartyáni jegyző ve­zetése alatt, ki gazdag aranyrojtu ingben, gatyában s hasonlag dús arany zsinorzatu ujjasban állott e szép lovascsapat élén, mely az egész menet előcsa­­patát képezte. Közvetlen előttük 12 testőr lovagolt ezüst zsinóros kék attilában, hasonló felöltönynyel, ezüst szegélyzetü vörös csatárokkal pompás lova­ikon. Hogy a csapatokat ne kelljen órákig a tropicus hőségben állani hagyni. Ő Felsége azok fölött tüstént szemlét tartani méltóztatott, és a sűrü néző­­tömet, élénk részvéttel nézte a katonai látványt. In­nen­­3 Felsége a székesegyházba ment, melynek bemenete előtt a főm. püspök és az összes clerus vár­ta. Ekkor a templomnak elláthatlan néptömeggel megtelt helyiségeiben bálaima emelkedett Ő Fel­sége szerencsés oda jöveteléért, az éghez, s a még sokkal számosabb, künn álló tömeg néma áhítattal hallgatá az orgonahangokat, melyek a csendes­ségen át hozzá elhatottak. Ő Felsége most szakadatlan éljenzésektől ki­sérve a siketnémák intézetébe ment, mely szó sze­rint illatozó kertté lön átalakítva, s ott a vizsgáló terembe léptekor Lipóczy József növendék által rö­vid beszéddel üdvözöltetett. Láthatóan meghatva hallgatá Ő Felsége a szegény gyermek megszólítá­sát, ki annyi szerencsétlennek nevében hálát rebegett ez intézet fentartásáért, melyben a tanárok szorgal­ma és kitartása a természettől azt kikénytelni igyekszik, mit az egyes szerencsétlenektől mostohán megtagadott. Ő Felsége néhány egyes növendék vizsgáján jelen len­d, a női kézi munkákat, háló-és éjszobákat megszemlélni, s az ezen szegény gyerme­kekre vonatkozó összes részletekről oly szívélyes részvéttel tudakozódni méltóztatott, hogy a számos jelenlevők örömteljes megindulással lesték a felsé­ges Uralkodónak minden egyes szavát, kinek nemes szivében a harczos hősiessége mellett a humanitás­nak szelíd gertelmei is mind barátságos helyet ta­lálnak. Ő Felsége ismételve kijelenté legmagasb megelégedését, s az intézet igazgatójának — hogy a növendékeinek némi örömet szerezzen — tüstént kétszáz pstot nyujtatott át. Még nagyobb részletességgel méltóztatott erre Ő Felsége az ügymenetet a szolgabirói hivatalnál, mind a politikai mind a törvénykezési ágazatot ille­tőleg, pontos vizsgálatnak alá­vetni, továbbá a szol­­gabiró hivatal közelében fekvő börtönöket legmagasb megszemlélésre méltatni. Ezután következett a maga nemében valóban nagyszerű büntető­ fogház. Ő F e 1­­s­é­g e szobáról szobára ment, s alig hisszük, hogy az egész intézetben valamely jelentékenyebb helyiség létezzék, mely a Császár élesen látó szemeit ki­kerülte volna. A dolgozó teremek, hol a fegyenczek Ő Felsége beléptekor a néphumuszt énekelték, a háló- és betegszobák, a mesterileg készített tem­plom, mely minden fegyencznek lehetővé teszi, hogy az áldozópapot folyvást szeme előtt láthassa, a mo­sókamrák, a konyhák és sütőszobák, hol Ő Fel­sége az ételeket és a süzetet megizlelő, mind­ez a legrészletesb megszemlélésben részesült az ember­­szerető és még a bűnbönetek javáról is atyailag gondoskodó Uralkodó részéről. Míg mindez az intézetek falain belül történt, villám­gyorsasággal az utczán is tudomásra jutott, s vala­hányszor Ő Felsége kilépett, a lakosság szivbeli öröme hangos Üdvkiáltásokba tört ki. Ő Felsége a mindenütt talált renddel látható­lag megelégedve, a megszemlélt intézetek állapotá­­vak­ legmagasb megelégedését ismételt ízben nyil­vánítani méltóztatott.­­ Fél két óra tájban Ő Felsége hosszan tartó Él­jenek közt külön vonaton ismét elhagyá a várost, a lakosok szivében e magas látogatás boldogító em­lékét és még csak azon egy óhajtást hagyván hátra, vajba a szeretett Uralkodót. Ő Felségének az egész országban imádott Császárnénak kísére­tében , mielőbb körükbe visszatérni láthatnák. A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: "WCrevelben.. (Folytatás.) A convictusi diák. Hej,­­ magam is ispángyerek voltam, azért na­gyon jól tudom, hogy milyen sok jó tanácsot és mi­lyen kevés húszast kaptam, mikor a diákoskolába föleresztettek. A nemzetes asszony a szünidőnek legutolsó három napján úgy telerakta jó tanác­csal a fiát, hogy sze­génybe alig fért egy kis étel. Aztán egy világos színre festött ládába rakván minden mozdítható portékáját, olyan prédikácziót tartott a fiúnak, hogy Váczig or­díthatna bele, ha a kocsis miatt nem szégyelné a sí­rást. Az atya vitte föl a fiút, az anya pedig a bőséges áldás és tanítás mellé még a markába nyomott vala­mi nagy darab pénzt, mely valóban igen sokat érne, ha rézből nem csinálták volna. Ennyivel nem lehet elkényeztetni a gyereket, ki­vált ha még azt is hozzá teszik, a­mit a szigorú édes anya mondott, — hogy „gyerek, jó légy, mert ez ám az utolsó, mit szüleidtől kaptál.“ Nem akarom az anyát gyanúsítani, hogy azt az egy darab rézpénzt értené, ámbár a­kitől több nem telik, az is sok, hanem inkább a jó tanácsot. *­ Lásd :Pesti Napló* 116. számát, szeretetet és gondot, mert elhihetik önök, hogy ez az ispánné nem fogad ugyan nevelőt a fia mellé, de a szeretetet sem bízza másra, hanem szereti úgy, hogy olyan szeretetről egy méltóságos anyának kevés fo­galma van. Egy esztendőt az apai költségen fejezett be, a má­sodikban már Balogh kanonok Váczon volt, s a tisz­telendő kegyes rendű atyákból hat kitűnő fiút aláltat­ván magának, az ispánfia legelső volt az ajánlottak közöl, s azon pillanattól fogva Balogh kanonok urnái volt ingyen asztala. ,Mi akarsz lenni, fiú ?* kérdi Balogh kanonok a gyereket. „Még nem mondta édes­apám, hogy mi legyek.“ ,Nem szeretnél orvos lenni ?* „Nincs annyi pénze az én édes­apámnak, hogy odáig segélhessen, — azt mondták otthonn , — felel a fiú, aztán azt is mondta édes anyám, hogy ha jó megy a dolga az orvosnak az is baj, meg ha roszul megy, az is baj.“ ,Hát földmérőt láttál-e ?‘ „Láttam igen is,­­ az méri lánczczal a földet, ha­nem édes­anyám tudom nem engedné, hogy az le­gyek , mert a földmérők csak úgy boldogulnak, ha valakinek többet mérnek, ezért aztán a pokolban tü­zes lánczczal méregetik a pokolnak hosszát.“ ,Akkor ne légy, fiam, földmérő, — mondja Balogh mosolyogva a gyermeknek észrevételein, — inkább légy tiszttartó.. . . „Kérem alázatosan az én apám csak ispán.“ ,Vagy úgy! . . . mondja Balogh, . . . hát ispán nem szeretnél lenni ?* „Én szeretnék, ha nem édes apám azt mondja, ha ispán leszek, akkor nem szabad mást akarnom, mint a­mit a director parancsol; mert ha a director a kékre azt mondja, hogy az z­ö­l­d, — az ispánnak is azt kell mondani; mert ha azt nem mondja, — a director elküldi. ,És te nem akarnád azt mondani, hogy a kék nem kék, hanem zöld?* „Hisz akkor hazudnám?“ mondja a fiú elvörö­södve, s önkénytelenül érezve, hogy a véleménynyil­vánításhoz legelőször fogott életében, s igy némi bá­torság kellett hozzá. ,Bizony még pap lesz belőled!* „Anyám is mondott olyasmit, hogy nagyon sze­retné.“ ,Na, még azért nem kell pappá lenned, mert anyád szeretné. — mondja Balogh, . . . majd ha megnézsz, akkor magad tudod legjobban, szeretnél-e pappá lenni, vagy sem? aztán majd akkor édes­apá­dat is megkérdezheted, hogy ő is mért nem állt be papnak ?* A gyerek hallgatott, nem mintha az utolsó sza­vakon tűnődnék, hanem még várta, hogy a kanonok úr kérdez még tőle valamit, s minthogy az nem szólt, a­ gyerek az első bátorság után még egyre bátor­kodott. „A fiskálisságot még nem kérdezte tőlem a nagy­ságos úr ?“ ,Nem kérdeztem ?* „Nem ám, — felel a gyerek, — pedig sok fiskális van, azt mondják.“ ,Fiam, annyi, hogy a szúnyog csak valamivel több, mint a fiskális.* „Hát azoknak mi dolguk van, kérem ássan ?“ ,Dolguk? .... ismétli Balogh, . ... Azoknak bi­zony gyönyörű mesterségük volna, — ha valamennyi azt mivelné, — látod, azoknak kellene az igazságot védelmezni.* „Parancsol azoknak valaki ?“ „Azt tartom, senki sem parancsol.“ , Azoknak nincsen directoruk, mint az ispánoknak ?* „Hát mért kérded ?“ ,Én nagyon szeretném, ha én is megmondhatnám az igazat, annélkül, hogy azért engem a director el­kergethetne, mint az ispánokat.“ Baloghot meglepte e különös gyermek, kit némi­leg maga szabadított föl a beszédre, s most már oly messze ment, hogy szinte kedve volna megállítani, hanem ha eddig van, föltette magában, hogy figye­lemmel kiséri és nem engedi, hogy e gyermek az emberek lába alá kerüljön. Keszi Balázs úr megnézvén a convictust, sorba kérdé a gyermekeket, utóbb Péterhez kerülvén, a ka­nonok diákul figyelmezteté, hogy a fiútól valami egy­­ügyüt ne kérdezzen, mert ez aligha marad adós. ,Hány szeze a világ ? kérdi Keszi a fiút, kinek még nevét sem tudá. A gyermek sokáig nézett a kérdezőre, felelni nem felelt, míg a kanonok nem biztató: „Nos, miért nem felelsz?“ ,Én már egyszer feleltem annak a bácsinak erre a kérdésre, mikor igen kicsiny voltam.* „Hol feleltél, édes fiam, kérdi Keszi Balázs kezén fogva a fiút.“ ,Mikor édes­apámmal Kák­éban látogatták meg a bácsit.* „Így te ösmersz engemet, fiam?“ ,Igen, ismerem a bácsit, — édes­apám mindig azt mondja, hogy jól tanuljak, aztán olyan okos ember Sluda, május 20. Z­s­ó­f­i­a Föherczegné ő császári Fensége hogylé­­tében a lefolyt éjen át — mely alatt a Föherczegné álma kevésbbé volt félbeszakítva, mint az előbbmúlt éjeken — szembetűnő javulási fordulat következett be, mely a betegség nemsokára a lefolyását remélteti. Dr. Gö­tz Bécsből ismét ide érke­­tt. A tegnapi nap lefolyása alatt Zsófia Főher­czegné ő császári Fenségénél az öszves kórtünemények kevesbedtek, mire nyugalmas és kö­vetkezett. Buda, máj. 22. 1857. Reg. éli 8 óra. Seeburger, udv. tanácsos s. k. cs. k. első udv. orvos. Dr. Fritsch, s k. cs. k. más.udv. orv. Dr. Goetz, s. k. Válő­i Zrolt rendszere, IV. A választott bíróság rendszerében nem csekély je­lentőségű annak meghatározása, hogy mily tárgyak s ügyek felett lehet annak helye, s azon kérdés el­döntése, hogy a választást illető egyességnek mikép kell alakulnia ? A­mi a tárgyat illeti, az, hogy ez üdvös inté­zet minél nagyobb elterjedést nyerjen, szükséges, hogy a magánosok minden jogi körükbe eső tárgyak felett használhassák a választott bíróságot. Ez elvet valamint minden európai ügy az ausztriai törvényho­zás is elfogadta. Azonban ez elv nem maradhatott egy fontos kivé­tel nélkül. Vannak ügyek, melyeknek eldöntését a magánosok önkényére bízni nem lehetett, hacsak fontos társalmi érdekeket koc­káztatni, sőt veszé­lyeztetni nem akarnánk. E tárgyakat tehát nem le­­hete a szabad választási­ bíráskodásnak átengedni, miután ez szabad rendelkezést rejt magában, •a­mit azon tárgyaknál a közczélok s állami érdekek nem tűrhetnek el. Ily ügyek, p. o. azok, melyek a házas­ság érvénye­s érvénytelenítése, ágy­ asztalteli elvá­lás, polgári állás stb. körül forognak, vagy melyek a közrendet, községi ügyeket, alapítványokat stb. illetik. Könnyű belátni, mikép ily tárgyak körül a közérdekekből megalapított szabályoktól eltérni köz­­hátrány s veszély nélkül alig lehetne, mi történhet-­­­nék, ha a választott bíráskodás szabad rendelkezése alá bocsáttatnának. Azért ily kivételek feltalálhatók­­ minden európai törvénykönyvben.­­ Az ausztriai törvény reánk vonatkozólag, midőn kimondá, hogy a felek minden jog­ügyeiket­­ választott bírák elé bete­rj­eszt­hetik —­­­mi a vál. bíróság szabad használatának elvét foglalja , magában, e mellett mindjárt megalapítá a kivételt­­ is , azon szabályhoz közvetlenül hozzácsatolván , hogy csak a­mennyiben azok iránt in­­tézkedni szabad hatalmuk van. Ez fejezi ki azt, hogy vál.­bírákat csak azon jogi viszályokban­­ használhatunk, melyek a magán polgári jo­­­­gokra vonatkoznak, melyek iránt t. i szabad ren­­­­delkezéssel bírunk ; de nem azokban is, m­e­l­y­e­k a­­ közügyet bármikép érdeklő viszonyo­kat érintik — melyek iránt t. i. a magánosok sza­­­­bad rendelkezéssel nem bírhatnak.­­ Mindezt azonban a törvénynek idézett szavaiból csak következtethetni, mert azokban az nincs kife­jezve; valamint pedig minden következtetés önkény­­szerű s mindig némi bizonytalansággal s változé­konysággal jár ; úgy e nem kevéssé hátrányos követ­kezményektől tarthatni a törvény érintett szabályá­nál is. Azért más újabb törvényhozások részleteseb­ben, határozottabban s világosabban rendelkezének, így a porosz törvény nemcsak azt tartalmazza, hogy minden szabad rendelkezésű ügyekben lehet vál.­bíróságot használni, hanem azonfelül következő szabályt is: „Alle Streitigkeiten, bei welchen das Gemeinwesen nicht betheiligt ist, und welchen sich zur Mittheilung an den Staatsanwalt nicht eignen, können durch Schiedsrichter entschiden werden.“ — A franczia törvény pedig még részletesebben rendel­kezik következőkben : „On ne peut compromettre sur les dons et legs d’alimens, logement et votémens, sur les seperations d’entre mari et femme, divorces, questions d’état ni sur aucune des contestations qui seraient sujettes à communication au ministére public“ (art 1004). Azután a perrend. B. §. részletesen előso­rolja azon tárgyakat, melyek az államügyészség elé­be tartoznak. Ez azon ügyekre nézve, melyek a vál. bíróság tárgyait képezhetik. A­mi pedig a vál. bírósági egyességet illeti, a melyben a felek egymást a vál. bíróság használatára kötelezik le, erre nézve törvényünk azt kívánja, hogy a lényegét képező vi­­szonos megegyezés a) Vagy írásban tétessék fel, vagy a bíróság előtt köttessék, máskép nem bírhatván kötelező erővel. A franczia s más államokban nagy előny a felekre nézve az, hogy az ily egyességet a közjegyzők előtt is megköthetik; b) ily egyesség meghatározott perre való tekin­tet nélkül is köthető , úgy hogy abban a peres tárgy s bíráskodó személyek kijelölése okvetlenül nem szükségeltetik; később peres vita csakugyan keletkezvén, a felek külön egyezkedhetnek a bírák személyei iránt s ez nem történvén, mindenikrél egy választott birát nevezend ki. És ha valamelyik fél vonakodnék, arra bizonyos idő alatt biróilag szóli­­tathatik fel, különben helyette a biróság teljesítvén a kinevezést. A franczia törvény szűkebb körre szo­rította a felek egyesség kötését, mert semmiség fel­téte alatt megkívánja, hogy minden ily egyességben kijelöl essék mind a per tárgya mind a bírák szemé­lyei. És ez sok esetben akadálya lehet a vál.­bírás­kodás alkalmazásának.­­ Törvényünk a bírák sze­mélye­s számának meghatározását csak akkor kö­veteli, ha az egyesség valamely meghatározott, már közelgő, vagy meg is indított perre nézve köttetik. Végre ily egyességben törvényünk szerint a feleknek a választott bíróság határozata elleni mindennemű fo­lyamodás s fölőbb hivatkozásról le kell világosan mondaniok. Ez ismét oly szabály, melyet alaposan lehet meg­támadni. Mert az egész vál.­bírósági intézet kiváló­­lag a magán­felek érdekeinek előmozdítását c­é­­lozza. Ha tehát azok érdekükben lenni találják ügyük újólagos átvizsgáltatását, azt érdekeik előmozdítása végett meg kell engedni. Az eljárás gyorsasága veszt ugyan, de aziránt legfőkép maguk a felek vannak érdekelve. Még a jogbiztosság is nagyon javalja az ismért átvizsgálást, ha csak eskü­ttszék nem bírásko­dott. Azért nemcsak a franczia s porosz törvények en­gedik meg a vál.­bírói ítéletek elleni fölebbezhetést, hanem engedik azt rendesen a legújabb törvényho­zások is, mint nevezetesen p. o. az 1850-ki ba­jor s badeni codexek. A joggyakorlat ez államokban azt tanúsítja, hogy a fölebbezés, fölülvizsgálat hasz­­nálh­atása sokat tesz a felek nagyobb megnyugtatá­sára s a törvényekbeni bizalom emelésére. SZOKOLAY ISTVÁN: A mezőgazdasági tárlat Bécsben. VI. , Bécs, máj. 20. Rendszerint kétféle kiállítók fordulnak elő minden tárlaton : olyanok, a kik, mint termelők, czikkeik kelendőségét tűzik czélul s ezt a kiállítás által is emelni akarják; megint olyanok, a­kik becsület és kitüntetés tekintetéből pályáznak s nem kímélnek semmi áldozatot, csakhogy kitünte­tésre tegyenek szert. Az előbbieknek, az utóbbiak irá­nyában , rosz dolguk van , mert az ő termelésüknél

Next