Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)
1857-10-09 / 2318. szám
körében törekedjék mindenki a jó lapok terjesztésére. Közöltessenek a czikkek és tudósítások ingyen, nem pénzért. Ne csak az egyházi szertartások hoszszadalmas leírása, hanem életre való, hitből fakadt, hiten épülő, tanulságos czikkek közöltessenek. Lelkes szónoklatát közmegelégedés követte. — Dr. Vosen kölni követ némely történeti elferdítések fölött tartott értekezést. Sok történeti hibát czáfolt meg p. o. a siciliai vesperák ; Magdeburg összerombolása; VII. Gergely s több ily nyaggatott kérdés. Nagy tanulsággal hallgatták e hosszas és alapos előadást. Végül egy jó könyvet ajánlott a hallgatóknak : „Krebs történeti munkája, kiadatott Münsterben.“ — Dr. Gruscha Bécsből jelesen fejtette ki a mesterlegény-egyleteknek gyakorlati hasznát. Nagy benne az erkölcsi erő, melyre legbiztosabban számíthatni. A socialismus legnagyobb ellenszere a polgári házi életnek rendje. A növekedő gépiesség lealjasító sorvasztása ellen legbiztosabb mód a mesterségek ügyes gyakorlata. Hiszi szóló, hogy az Isten képe művénél a gép szebbet, jobbat nem képes előállítani és a jelen zavart industriális állás csak egy újabb tökéletesedés ajtaja. Lassan kint belátják az illetők, hogy a gyárak erkölcsi közreműködés nélkül az emberi méltóság lealázására vezetnek. Azért több helyeken a gyár mellett iskolatestvérek zárdái állanak. Fölhitta a mestereket, hogy a legény egyleteket minden módon pártolják. E középosztályból telnek meg városok és faluk, ezek hatnak be leginkább a mindennapi életbe, ez ad a kisebb helyeknek polgárokat, ez szedi be a falukról a leendő polgárokat, ezen egyleteket tehát pártolni annyit tesz, mint az emberi boldogság közérdekét emelni. Jeles hatással befejezett szónoklatát általános lelkesedés követte. Sept. 24. A mai nap Salzburgban nagy ünnep volt, mert itt sz. Rupert a főpártfogó napja tartatik. Nyolcz órakor sz. beszéd volt a főtemplomban, melyet a herczegérsek ünnepélyes sz. miséje követett. 11 órakor az utolsó nagygyűlésben először dr. Hoissak a keleti missiók újabban Bécsben alakulásban levő társulatát ajánlá. P. Theodosiust az elnök szólította föl beszédre. Ezen tisztelt kapuczinus atya nagy érdemeket szerzett svájczi katholikus ügyek érdekében. Elbeszélte a javulási fordulatokat Svájczban. Genfben néhány év alatt 3 ezerről 16,000-re ment a katholikusok száma. Baselben tiz év alatt 2 ezerről 6000-re ment. Zürichben, Churban plébániák alakultak. Van 35 kath. elemi iskola. Vannak jótékony egyletek gyermekek segítésére, betegek ápolására. Az alázatos szerzetes testvéri szeretettel meglátta a jelenlevőket 1860-ra Svájczba. Dr. Kreu-er a nőkhöz tartott beszédében előadta, mily fontos az anyai hivatás és nagy kedvet adott a nőknek, hogy az egyházi fehér és felső öltönyök készítésére folyjanak be, hisz a sekrestye (ruhatár) a régi építés szerint a nők felén helyeztetett. Dr. Himio ben mainzi kanonok biztatta a hallgatókat kitartásra, mert a jobb érzésű emberek is három szakra oszlanak. Némelyek fekete sűrü vérűek lévén, későn indulnak neki. Mások lágy melegek. Némelyek sz. Péter módjára kiszabadulva az egyházi élet lánczaiból, álomba merült szemeikkel magokat tájékozni nem tudják. Azt hiszik, hogy nem való, mit mégis megtenni hivatvák és képesek. 20 esztendeje, hogy Clemens August érsek fogságba vitetett, ds fölkiáltott akkor ,hála Istennek, a lánczok és falak most bomlanak* , alig várták az illetők, hogy megszabaduljanak a befogott hitvallótól, mert a jogai mellett,bátor egyházi fejedelmet csak megdicsősítés várta. Áldozatnak kell lenni, de mindamellett csak kitartás, bátorság és állhatatosság kívántatik. . . Most az elnök dr. Lieber Mór tartotta zárszavát. A nagygyűlésnek hasznait fejtegeté. Mit állított, tapasztalni lehetett, hogy általános fölbuzdulás következett. Több tárgyak iránt kölcsönös értesülés történt. Több hasznos dolgok az életbe vitettek és férfias őszinteséggel bevallottak kath. hitünket, egyenes szándékunkat, az egyház fejéhez his ragaszkodásunkat. Megköszönte a fejedelmi érseknek jóságát és fölkérte, hogy a jelen gyűlés végzéseit legnagyobb fiúi hódolatunk jeléül ő szentségéhez beküldené. A tm. érsek feleletében a legnagyobb megelégedést mutatta és egész megindulással nyújtotta a letérdelő sokaságnak a szent áldást. Az Isten nevében kezdődött munkát az ő nevében végeztük. — Délután még egy ünnepélyes munka volt: a közebéd. Derekán a főpásztor is megjelent, az ártatlan örömeket jelenlétével fűszerezte. A szokott mód szerint jeles fölköszöntések voltak. Ő szentségére az elnök dr. Lieber, ő cs. s apost. kir. fölségére az elnök dr. Moy, püspöki karra dr. Laurent szónokolva köszönté a poharat. A linzi élőhely Salzburg és az elnöknek dr. Liebernek tiszteletére szinte hárman szólottak. Az ebéd folytán egy alkalmi verseket énekeltetett. —Lefolytak tehát a nagygyűlés épületes napjai; a férfiak, kiknek ismeretére jutottunk, házaikba munkákhoz tértek, megmaradt a közszellem határa, megmaradt annyi érdemes férfiaknak buzdító emléke s csak azon óhajtás marad hátra, hogy hazánkban is az egyházi életnek emelésére az egyleti viszonyok minél tökéletesebben fejlődjenek ki. A rajna-vidékiek az egyleti dolgok vezetésében nevezetes ügyesség-s gyakorlattal bírnak. A formaságok akasztó körültekintésén túltették magukat és számolva Isten előtt legszentebb szándékukról, a törvény határai közt a legerélyesebben működnek. A sajtó terén is mindenütt ébren állanak. Vajda sajtónk egyházi emelkedése a katholikus érdekű iratoknak meleg pártolásában uj növekedést kapna. Vajha folyóirataink tettben, szóban, közreműködésben, áldozattal buzgó minél több pártfogókra találjanak. Az igazság kimondásában (annak módja szerint) némi megnyugtatás létezik ; a felebaráti szeretet kívánja, hogy a tévedés maga nevén hassék és az egy igaz anyaszentegyházról határozott alakban értesüljön az ember, pohár sört öntött a szeme közé. Általános zaj, lárma és szóváltás kerekedett. A vívó kardos diák leugrott az asztalról. Kleist vala. — A lárma közt ki lehete venni az egyes sértő szavakat. — Gőgös, pimasz, ostoba ficzkó ! Kleist ez este nem kevesebb mint hat kihívással ment haza. Ugyan ennyi nap alatt mind a hat kihívásnak megfelelt, s csak egyetlen vágást kapott alsó ajakán s egyet jobb szempilláján keresztül egy ügyes sváb vívótól. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Miklós czár trónralépte. (Folytatás.) A császári családnak Pétervárott mulató tagjaira nézve lassan folytak a napok, Bjeloussoff várt hazatértének napjáig, midőn hirtelen dec. 12-kén (24.) szombati napon, reggeli 6 órakor Pawlowits Miklós nagyherczeget azon tudósítással keltették fel álmából, hogy Frederiks báró, az Imail testőrezred ezredese, ki Taganrogban Sándor császár mellett mint parancsnok hivataloskodott, megérkezett s kívánna vele szólani. Egy csomagot hozott Dibitsch bárótól, melynek felületére e szavak „igen sürgős“. — Be czimzet vola írva : „ő fölsége a császár saját kezeibe.“ A nagyherczeg azon kérdésére, várjon az ezredes ismeri-e a csomag tartalmát, Frederiks tagadólag felelt, hozzátette azonban, hogy mivel Taganrogban a császár tartózkodása tudva nem volt, ugyanazon papírok Varsóba is elküldettek, s neki csak az jön megparancsolva, hogy ha ő császári felsége még nem volna Pétervárott, a csomag, az ügy rendkívüli fontosságánál fogva ő császári fenségének adassák át. A nagyherczeg nem tudta magát elhatározni. A császárt egyedül illető titokba behatolni, előtte oly merész lépésnek látszott, hogy csak a legvégsőbb indíthatná őt erre; de a legvégsőbb nem tűnik-e föl már abból is, miszerint meg lön parancsolva, hogy az iratok a császár jelen nem létében neki adassanak át? Az alattvalók kötelessége — így gondolám, magukat feláldozni, ha ez elkerülhetetlen, végre elhatározta magát a titokteljes csomag felbontására, készen lévén a következményeket mind magára vállalni, ha e cselekedetét fivére nem helyeselné. A felnyitott papírok futólagos átpillantásánál leírhatatlan ijedtség lepte meg. . . . A tudósítás, mely Miklós nagyherczeg előtt feküdt, hirtelen egy nagy összeesküvés titkát tárta föl előtte, melynek a hadseregben valának mind főszékhelye, mind elágazásai. Ez összeesküvés szálai már korábbi időkre vihetők vissza. I. Sándor czár, ki már az 1816-dik év óta tudomással bírt egy „mentő szövetség“ elnevezés alatt fenálló társaságról, hoszszabb ideig e titkot híven meg akarta őrizni, s egyedül figyelmes észlelésekre szorítkozott. Mégis már Taganroghani mulatása alatt, miután különböző oldalról határozott följelentéseket kapott, kényszerülve látta magát azon parancsot adni ki, hogy mindazok, kik mint az elégedetlenek összeesküvésének fejei ismeretesek, elfogassanak. E parancsnak, — mely I. Sándor czár utolsó kormányzói tette volt — köszönhette Oroszország a messze kiterjedő tervek meghiúsulását, melyeknek csak egyes, részletes s egymással egyben nem függő megkísérlései az 1825-dik év végét oly szomorú eseményekkel jelölék. I. Sándor czár kimúltával, azon személyek, kik utolsó pillanataiban is környezetében és e titokba beavatva valának, kötelességüknek tárták azt az új császár tudomására juttatni, s nem tudván, hol tartózkodik, Dibitsch báró mind a két csomagot elküldte, melyek közöl egyet Frederiks hozott Pétervárra. A nagyherczeg által felbontott tudósításban le volt írva az események előbbi menete; a közlemény a dolog jelen állását is eleven színekkel festi. Dibitsch azt írta, hogy sok résztvevő van az összeesküvésbe bonyolódva, hogy az aláírottak legnagyobb számmal vannak a 2-dik hadseregben és az ahoz tartozó hadosztályokban, de hogy többen vannak a lovas gárdaezred tisztei között is, sőt magában Moszkvában a 3-dik gyalog hadtestben; végre, hogy néhány nappal I. Sándor czár kimúlta előtt az ő parancsára Nicolajeff, a testőr kozák ezred ezredese elküldetett, hogy Watkowski gárdatisztet elfogja, és hogy ő maga (sibitsch) a második hadsereg főhadiszállására eső gyanú sürgetősége miatt, elhatározta magát, Tschernischeff tábornoksegédet Tulsinba küldeni, hogy Wittgenstein parancsnokoló ezredest óvólag figyelmeztesse ; a dandárparancsnokok közöl pedig szintén egyet küldött a chatkai gyalogezred parancsnoka, Peste ezredeshez. A kapott tudósításoknak bizonytalansága és határozatlansága daczára, az ügy állása már első vonásaiban a legfeketébb színekben tűnik föl s nemcsak teljes figyelmet, hanem a legnyomatékosabb rendszabályok életbeléptetését is igényli. Az iratok átolvasása után anlig még inkább érezte jelen helyzetének súlyát. Hogy az országot a fenyegető forradalomtól, sőt talán a polgárháborútól is megmentse, egy pillanatot sem vesztve el, kénytelen volt teljes elhatározottsággal és egész erővel cselekedni; de ő sem hatalminál, sem joggal nem bírván valaminek közvetlen kezdeményezésére, csak mások által cselekedhetett, nem mint fő, hanem csak az irányábani személyes bizalom mértéka szerint. Azonkívül neki egyrészről az egész dolgot az anyacsászárnő előtt a legmélyebb titokba kellett burkolnia, nehogy szívének nyugtalanságát megkettőztesse, más részről pedig minden idegen előtt szintén titokban tartania, nehogy az összeesküvéshez tartozó személyek terveiknek köztudomásúvá tételét megtudják. Csak egyetlen egy ember találkozott volna, kitől azőlig tanácsot kérhetne, csak egy, kire a borzasztó titkot bízhatta volna! Hosszas megfontolás után végre választása két személyre esett és ezek valának Miloradovits gróf, a birodalmi székváros főkormányzója és Goizyn A. N. herczeg, ki az elhunyt czár teljes bizalmát bírta, ezenkívül a posta főigazgatóságának főnöke volt. Mindketten azonnal hivattak a nhg fölolvasá előttük Dibitsch tudósítását s közös megegyezéssel elhatározták, hogy az iratokban megnevezett összeesküvők közöl azok, kiknek szolgálati állomásuknál fogva mindenesetre Pétervárott kellett lenniök, elfogassanak. Azonban vizsgálat tétetvén, kiviláglott, hogy ezek közöl egyik sem volt Pétervárott, hanem mindnyája szabadsággal elutazott. E körülmény még inkább megerősíti a Taganrogból érkezett tudósítások nagy fontosságát, melyekben az említett személyekről az mondatott, miszerint azért hagyták volna el Pétervárát, hogy összeesküvő társaikkal találkozhassanak. A titkos összeesküvés valóságos létezésének ily tanúbizonyságai Miloradovits gróf csendes önbizalmát is megrázkódtatták, egyszersmind valószínűvé tették azt, hogy a tudósításban megnevezetteken kívül Pétervárott még többen is vannak, kik ez összeesküvésben részt vesznek. A katonai kormányzó tábornok megigéri, miszerint a legerélyesebb rendőri intézkedéseket léptetendi életbe, hogy ez egyének felfedeztessenek s abba is beleegyezett, hogy Roth hadtestparancsnokhoz Manteuffel Moszkvából visszatért hadsegébe küldessék Maiboroda kapitány után, kitől — miután Dibitsch irataiban többször fölemlittetett, fontos tudósutsok közlését remélették. Ezen úgyszólván előkészítő rendszabályok után nem maradt egyéb hátra, mint az események folyamát bevárni. De ugyanazon napnak (Szombat, dec. 12.24-kének), mely Oroszország történetére nézve oly fontos fölfedezéssel kezdődött, ennek jövendője fölötti végeldöntés által is ki kellett tűnnie. (Folytatjuk.) A felső - csongrádi tiszaszabályozási társulat f. évi sept. 20-án Szentesen tartatott ülésének jegyzőkönyve. Jelen voltak : Érkövy Adolf elnök , Horváth László főügyész, a derekegyházi uradalom képviselője, Bogyó Mihály polgármester, Kádár Henrik főjegyző, Ujfalusi Sándor mérnök, Kocsis Mihály választmányi tag, Csongrád város képviselője , Sréter Antal polgármester, Kocsis Pál mérnök, Szentes város képviselői és Boros Frigyes cs. k. osztálymérnök urak. I. Elnök úr előre bocsátván, hogy a közelebbi aug. 24-én tartatott társulati ülés I.könyve 6-ik száma nyomán jelen ülés fő feladata, miszerint minden társulati tag saját árterét bizalmasan mondja be, s bemondását hiteles okiratokkal alaposan igazolja, mit ha — akár azért, mivel ártere terjedtségét nem tudja, akár azért, mivel azt eltitkolni kívánja — nem teljesítene; az érdekelt fél költségén eszközlendő műstani ártér - fejlesztés azonnal bekövetkezik , fölhívta a jelen volt tagokat és különösebben Szentes városi ártere előterjesztésére. Szentes város képviselői utasításukhoz képest szóval előterjesztik, miszerint Szentes város azon tereket, melyek fenálló töltései által árvízmentesíttettek, a mennyiben ezen védgátakat önerejével építette, s költségesen fentartotta, a társulati ártérbe nem kebelezteti, s azok iránt semmi szabályozási költséget el nem vállal. A költségviselő ártért illetőleg pedig bemondatott, hogy az az alsó réten 6796% felső réten 2236 */, Zalotán . 460 — tehát öszvessen 9492% holdat részen. Minthogy azonban már a felső réti ártért illetőleg tudva van, miképen a bemondott 2236% hold ártérnek lényegesen nagy része, a mennyiben az a técskvezori gáton kívül esik, soha nem árvizmentesittetik, sőt az alsó rétnek is is azon része, mely örökös ártérnek maradand, volt osztálymérnök Fodor János ur kijelölése és a hitelesített térképek s számítások nyomán tudva van, nevezett város részéről sürgettetett, hogy ezen térek, mint szinte a Kurcza medre és gát fekvési terek is a szabályozási költségekkel ezentúl meg ne rovattassanak. Kérdéses terek pedig következőleg állanak : felső réten....... 340% alsó réten....... 747% gát fekvési tér mintegy 50% Kurczameder .... 225 a domás szerint meg sem közelíti azon ártérmennyiséget, melyet az 1855 ki árvíz a mirgos gróf ur szegvári és szomszéd birtokaiból elárasztandott volna ; ugyanazért a mirgos gr. Károlyi István ur birtokaira nézve h áttérfejlesztés iránt az épitészeti hivatal fölkéretik. (Vége köv.) öszvessen 1363% hold, mely az öszves 9492% holdból levonatván Szentes város költségviselő ártere 8129 holddal helyesítendő, s ez a jövő kirovásnál alapul veendő, s a mennyiben már a múltra nézve is 1125 hold után 7052 pfttal túlterhelve rovatott meg, ezen öszveg jövő fizetéseibe beszámítandó részen, egyelőre megjegyeztetvén, miszerint a técsi és csongrádi ártér tisztában állván, a derekegyházi és mindszenti uradalmak árterei pedig a térképek és töltéstervek nyomán könnyen kiszámíthatók lévén, Szentes város képviselői kívánják, miszerint a több érdekeltek árterei is, szintúgy mint a szentesi helyesíttessenek. Sajnálattal értette meg az érdekeltség, miszerint Szentes város a bizalmas bemondás útján reménylett ártérfejlesztést elősegíteni késedelmezik, amenynyiben köztudomásra van, hogy fenálló vízmentő töltéseinek fentartási költségeitől a tiszai töltések közbenjöttével részint megszabadult részint megszabaduland, még is ezen haszonért a társulat kiadásaihoz járulni vonakodik. -- Sajnálattal vétetik pedig annyival is inkább, mivel Szentes városnak a szabályozás eléhaladása még azt a hasznot is eredményezendő, miszerint emeltebb fekvésű laposairól a Kurcza medrén hó és eső vizei lefelé a Mindszenti laposokra folydogálnak. Ugyan azért a cs. k. épitészeti hivatal megkerestetik az iránt, hogy Szentes város árterét, és pedig — miután kétségtelen árterét a fenálló szabályozási törvény ellenére határozottan eltitkolni kívánja — nevezett vros költségére kifejleszteni, és társulati ülés elé terjeszteni siessen, irányadásul kimondatván, miszerint azon térek, memelyek már a kákafoki ártérbe bevetettek, tiszai ártérbe ne számíttassanak — egyébiránt fejlesztés alapjául az 1855-ki legmagasabb vízállás veendő részen. Ami pedig a kívánt ártérhelyesítést illeti, miután kétségtelen, hogy az örökös ártér és gátfekvés terjedtsége csakis egyedül a gátak felépítése után lészen határozottan kiszámítható, míg ezen bizonyosság egyedül a csongrádi és técsi egész ártérre a szentesinek pedig már csak egy részére terjedhet, s ugyanazért a jelenleg csak térképek nyomán helyesíthető ártér később a töltések felépítése után ismételt, s az eddigi szabályok s megállapodásokkal ellenkező másodszori helyesítésnek nézne eleibe, kérdéses ártérhelyesítés nemcsak az örökös ártért, hanem míg a Kurcza medrét illetőleg is, a végleges számoskodás idejére halasztatik, annyival is inkább, mivel szintúgy a Kurcza-meder, mint az örökös ártér minden részvényes tag birtokában lévén, ezek egymást többé kevésbé kiegyenlítik : ugyanazért Szentes város költségviselő ártere 9354 holdban az uj ártérfejlesztésig ezúttal is meghagyatik. N. T. Horváth László ur bemutatja a méltós, Gróf Károlyi István ur szegvári birtokában levő ártérnek kimutatását, mely szerint A. az egész szegvári rét, Tisza, és Kurcza folyók közt, hitelesített földkönyv szerént tesz............................... 4502329/1.100 b, az úgynevezett peres rét 1151394/ c, kontra lapos .... 1325,32/mp öszvesen . 697815571206 holdat, tehát az uradalom eddigi 6573 holdköltségviselő árterénél 4051055/12oo holddal többet teszen. Erre nézve a tisztelt képviselő úr kijelentette, miszerint azon 405105%2oo hold csak azután számítassék be kirovás alapjául, miután a többi társulati tagok árterei is kifejlesztve és tisztába hozva leendőnek, addig azonban mindennemű kirovás az eddigi ártér arányában tétessék. Amennyiben a kérdéses ártérkimutatás hitelesített térképek és számítások becsatolása nélkül, egyedül az uradalmi mérnök aláírásával ellátva hitelesnek nem tekinthető , annyival is inkább, mivel a kimutatásban foglalt 4651,5%100 hold felesleg közt. A czukorrépa-adó. F. évi sept. 13-kán kelt legfensőbb határozat következtében elrendeltetett, hogy három év tartamára a fogyasztási adó a répaczukor termelésétől, mégpedig a friss állapotban felhasználatba vett czukorrépától tizennyolcz krajczárral, a szárított répától pedig, bécsi mázsánkint egy forint s harmincz krajczárral vettessék ki s e szerint szedessék be. E legfelsőbb rendelet 1857. november 1-jén lép hatályba. Hogy azonban az illető répaczukor-gyárak nagyobb könnyebségben részesüljenek, az azoknak megígért s jövőre a lombard velenczei királyságra nézve is hatályos adóhitelezés oly módon támíttatott, hogy a havonként előre lefizetendő fogyasztási adónak felére szorított összeg, melyet eddig legfelebb négy hónapra volt szabad az adókötelezetteknek hitelezni, jövendőre a törvény szerint előre lefizetendő fogyasztási adó teljes öszvegére is fölemeltetik. E rendelet is f. évi november 1-jén lépene hatályba, úgy hogy az adóhitel használása mellett a f. évi novemberben letelendő befizetések még csak 1858. február végével teljesitendők, mig a többi a czukorrépa gyártástól fizetendő fogyasztási adó hitelezésére nézve fenálló rendeletek változatlanul fenállandók. (6. D.) A Maros szabályozása. A Maros, melynek szabályozása Magyar- és Erdélyországra nézve, oly nagy fontosságú, az 1849-ik évig, a vízépítészetet illetőleg épen nem képező valami különös gondoskodás tárgyát. Eddig csak arra szorítkoztak, hogy a folyót a fatörzsektől kitisztítván, a hajózásnak egyéb akadályai is elháritassanak, s a vontató utak jó karban tartassanak. Miután a Marosnak nevezetesen ott, hol a síkságon foly, egészen rendetlen medre vált, magas vízállásnál és a jég megindulásakor a határos birtokterületek áradásnak valának kitéve. A kormány kezeibe vette az ügyet s egyedül az érdeklett községek és földbirtokosoknak versenyző hozzájárulása által másfél év lefolyta alatt itt is egy nagyszerű munka végeztetett be. Az illető építészeti orgánumok által 1854 ben készített tervrajz szerint 12 nagy keresztülvágás, a folyó egyik ágának Arad melletti elzárása s Szegednél a Tiszába ömlésénektorkolatának) szabályozása tűzetett ki. Egyedül a keresztül metszési munkálatok 150,000 köböl földmunkát képviselnek. A Szegednéli beszakadás a Tiszába meghagyatik , de egy keresztülvágás által fog az ugyanott szabályoztatni. A Maros e szabályozás által a gőzösök számára is hajózhatóvá lett, s nem kell fölemlitnünk az előnyöket, melyek abból Magyar- és Erdélyországra, különösen pedig a torkolatánál fekvő Szeged városára háramlandnak , idővel nagyszerű mérvben fognak szaporodni. (D. C.) PESTI NAPLÓ. Pest, oct. 9. Tegnap délelőtt 9 órakor nyittatott meg a helybeli protestáns papnövelde számos hallgatóság, a tanárok és tanítványok jelenlétében. A templomi könyörgés után, melyet h. superintended úr tartott, az iskola teremében gr. Ráday Gedeon rövid buzdító szónoklatotintézett a szép számmal begyült helvét és ágostai hitvallású tanuló ifjúsághoz. — Minél szükségesebbek az ifjúság, iskolai kötelezettségen kívüli olvasmányául szolgáló könyvek, anniál nagyobb ügyelemmel kell lenni irántok; — s minél általánosabbá lett nálunk a divat, hogy a gyermekek kézibe roszul egybe állított, rosz nyelven irt olvasmányok adatnak, annál inkább ki kell emelnünk a kivételeket. Magyar könyvészeti. 485. Úti és vadászati kalandok. Irta Hunfavy János. Öt színezett képpel. (A magyar ifjúság könyvtára. Első kötet.) Pest, 1857. Kiadja Lauffer és Stolp. Nyomatott Pesten, Wodianer F. betűivel. 8rét 191 lap. Színes kemény borítékba kötve ára 1 frt 48 pkr. 486. Földrajz az alreáltanoda első osztálya számára. Irta Felsmann József. Pest, Lauffer és Stolp bizománya. 1857. Nyomatott Beimel és Kozmánál 8rét 113 lap. Ára 30 pkr.