Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)
1857-10-09 / 2318. szám
230-2318. 8-dik évi folyam. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása : Egyetema-utcaa 2-dik szám, 1 ső emelet, Uri-utcaa 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. 1857. Péntek, oct. 9. Előfizetési feltételek: Kiadóhivatal: Egyetem-atura, 2 dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körúti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. fTiVilatrrwinirok rlilo *® hasíbos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. B*nkettmenyek Ulja,lyegdíj külön 10pkr.Magán vita Shasáboa petit i.ur5ph. Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Perien, bánhon hordva; Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PESTI NAPLÓ 857. October—decemberi negyedévi folyamára. BUDAPESTEN, házhoz hordva 3 pírt. VIDÉKEN, posta-küldéssel 4 frt. l.p. A l ip nagy elterjedése mellett a lapunkbani hirdetés a t. hirdetőkre nézve nagy előnynyel lévén összekötve, bátorkodunk az. közönséget mentül gyakoribb hirdeésekre felhivni. Egy petit sor háromszori hirdetésnél 4 perral számittatik. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. PEST, oct. 9. Reformjavaslatok a törvénykezésben. IV. Annak kimutatására, mily nagy hasznu, sőt szükségü a törvénykezésnek minden idegen elemtől, tehát a közigazgatástól való teljes, a legalsó bírósági fokozatra is kiterjedő elválasztatása, s mily gyöngék, döntő súly nélküliek az ellenében használni szokott ellenvetések, elég világos bizonyítékul szolgálhat azon tanúság, melyet az európai államok jogéletes kifejlődése által nyújtott tapasztalatból nyerünk. Azt hisszük, most, midőn a statistikai tanulmányok tana épen újólag oly fényes vívmányt csatolhat mindinkább terjedező hatályához, értve az imént lefolyt bécsi statistikai congressusnak munkasikerét — legkevésbé vehetik nekünk is rész néven, ha állításunk igazolására szintén a statistikai öszhasonlítások s adatok segélyéhez járulunk. Tekintsük p. o. azon államokat, melyekben a törvénykezés elválasztása már hosszabb idő óta van életben. Ilyenek különösen : Francziaország, Belgium, Németalföld, Piemont. Francziaországban, hol az elválasztás tökéletes keresztülvitele az állam nagy területe s népessége, forgalma folytán természetesen csak roppant költséggel volt eszközölhető s tartható fel évenkint, ennek daczára még egy részről sem támadtatott meg e rendszer , egy komoly szó sem nyilvánult annak megváltoztatására. Mind a régibb mind az újabb időkben, a jelen császárság alatt is számos reformjavaslat nyilvánult és a kormány részéről különbféle törvényjavaslatok jelentek meg a bírósági rendszer javítására , és azok között egyben sem foglalt helyet az elválasztás módosítása. Mert különösen az, hogy az első bíróságok körében a pereknek legnagyobb része fél és 1 év alatt lefolyik, legfőkép az elválasztás sikerének tulajdonítatik. Ez a tapasztalat a többi államban is, annak megváltoztatását nem sürgetvén sem a piemonti (1853 — 1855) sem a belgiumi s hollandi (1854 1857-ki) uj szervezeti törvényjavaslat. Némely német államban szintén régóta van e rendszer alkalmazásban, mint Poroszországban, Hessenben. Hessenben több mint 20 év óta divatozik s az 1856-ki uj terv meg sem érinté, mert az alsó bíróság eljárásával átalános az elégültség, mig elválasztás előtt az „Amtmanok“ közönségesen „pasáknak“ neveztettek. Poroszországban e század elejétől, midőn az elválasztás ott keresztül vitetett, számos szervezés lépett életbe, vagy javaltattak, de egyike sem kívánta az elválasztástóli visszalépést, nem a legújabb 1855-ös reformjavaslat sem. Legújabban Braunschweigban, Hannoverben s Oldenburgban lépett életbe a törvénykezés elválasztása. És itt is csak kedvező sikert mutatott fel a tapasztalat. Hannoverben különösen oly jótékony hatású e szervezet a perek gyorsítására, mikép 1856-ban a kormány az első fokú bíróságok számának leszállítására képesíttetett; különben itt mind a felek, mind a bírák s ügyvédek csak kedvezőleg nyilatkoznak felőle. Braunschweigban oly jó hatású, mikép a legújabb kimutatások szerint a legalsó fokon a perek átalában véve rendesen 5—6 hó alatt bevégeztetnek. Hannoverben a perek rendesen mind elintéztetnek 1 év alatt. És míg az elválasztás hasznai ennyire elismertetnek s igazoltatnak, másrészt minden részről nyilvánulnak a parancsok azon rendszer ellen, melyben a bíráskodás a közigazgatással s más idegen elemekkel még össze van kapcsolva. Ily átalános a panasz ellene Badenben annyira, mikép itt azon vélemény terjedt el, miszerint a per valódilag nem az első, hanem a 2-ik felebbviteli fokozaton veszi kezdetét, a legalsó bíróság eljárása hiányai miatt tekintetbe sem vétethetvén az érdeklettek részéről. — Bajorországban azon hiányok, melyek a törvénykezésben nyilvánulnak, s melyek ott már majd minden bizalmat lerontottak az igazságszolgáltatás iránt, mindenek felett a törvénykezés s közigazgatás összekapcsolásának rovatnak fel, melyről legújabban Wallerstein (1854. febr. 1. ülésben) azt mondá, hogy az nem más : „as eine Verbindung von Feuer und Wasser, eine Vermahlung zweier Principien, die nie zusammen harmoniren.“És azon vélemény Bajorország legelső turistái s különösen főbb bíróságai által is osztatik. Azért is mindinkább szaporodik azon államok száma, hol a törvényhozások sürgetőleg követelik az elválasztás létezését, így Badenben ez már 1831. óta folyvást sürgettetik. Koburg-Gothában több szervezeti tervezetben foglal helyet s legújabban az 1856-dikiben is. Szászországban az 1848 óta a nemzet egyik leghőbb kivánata gyanánt nyilvánul. Bajoroszágban azt már az 1819- 1825-i s 1827-i országgyűlések is kívánták. Különösen a két utóbbi állam törvényhozására kell a figyelmet felhívnom. Szászországban az elválasztás elve még 1848-ben megalapíttatván, azt a kormány a költségesség tekintetéből nem akarta életbeléptetni, a szervezetet ellenkező rendszerre fektetvén. A törvényhozásban azonban világosan bebizonyult, hogy ez a nemzet meggyőződéses kívánalmaival ellenkezik ; hogy az elválasztás hasznossága elismertetik, mint azt a kormány sem tagadá; s hogy azokból a nemzet nagyon is kész a költség terhének viselésére. Bajorországban az elválasztás elve az 1850- ks szervezetben szintén helyet foglal, de életbe ha Bonlag nem léphetett nem annyira a költségesség mint a közhatalom gyengíthetésének aggálya miatt. Ez okból a kormány 1855-s 1856 ik ellenkező elvű tervet terjesztett elő. És ez mind a törvényhozásban mind a nemzetnél legnagyobb ellenszenvvel fogadtatott, úgy hogy a kormány a kivihetőség reményéről le is mondott. A törvényhozási bizottmány világosan kimondá, hogy alapos s igazságos tárgyalás s ítélethozatal csak az elválasztás mellett lehet igazán biztosított. A kamarának legnagyobb része földmívesekből állt, kikről mondatik , hogy az összakapcsolást leginkább az ő érdekük igényli, s azok mégis az elválasztás mellett szavaznak. És a kormányterv csak is mint ideiglenes mit fogadtatott el, egy másiknak mielőbbi kidolgozása s készítése hagyatván meg. Ezek a legújabb adatok. És ezekből kitűnik, mikép az elválasztás mindenütt, hol létezik, hasznosnak nyilvánul s azért megváltoztatása nem kívántatik; mikép az összekapcsolás ellen mindenütt panaszok emelkednek ; mikép az elválasztás alkalmazásának sürgetése mindinkább terjed ez, és mikép ott, hol nem eszközöltetik, ennek oka más körülményekben fekszik s nem hasznosságának kétségbevonásában, mi általában elismertetik. SZOKOLAY ISTVÁN. HYPERION. IRTA LONGFELLOW. II. KÖNYV. (Folytatás. *) Harmadik fejezet. Sör-botrány. Flemming és a báró egy keskeny sikátoron mentek vissza, hol egy hírhedt kocsmája volt a diákoknak. Az ajtónál fiatal ember állt, kiben a báró azonnal fiatal barátja Kleistra ismert. Diák vala, s fiatal ismerősei előtt neve átalában „az ördöngösen szép ficzkó volt“ daczára talán egy borzasztó sebhelynek s aranyszin bajszának, mely fehéresbe játszott, oly gyöngéd, mint a kukoricza selyme. — Mit csinál ön itt Kleist ? — Ah, kedves báró! ön az? Lépjen be, lépjenek be. Furcsa tréfát fognak látni. Rókajáték és szabályos sörbotrány van készülőben. — Bemenjünk Flemming ? — Minden bizonynyal. Szeretném látni, mint megy az véghez Heidelbergában. Ön báró, én idegen vagyok. Senkire sem tartozik, amit ketten cselekszünk, mint a király bolondja Angeli Bautru költőhöz mondja, midőn rá akarja beszélni, hogy a királyi asztalnál tegye fel a kalapját. Lilly Vilmos csillagász azt mondja önéletírásában: midőn a whitehalli őrszobába vitték, azt hitte a pokol , van; egyik aludt, a másik szitkozódott, a bardik dohányzott, s a szoba kemenezéjen két bögre állott tele összetört pipacseréppel s legalább is egy fél szállítmány hamu. Én nem tudom mit gondolt volna ez a csillagász, ha a heidelbergi diákkocsmija bepillant. Bizonyosan nem hitte volna, hogy az égben jár, vagy legalább is scandinav eget gomolt volna. Az ablakok nyitva álltak s mégis szobalóg a dohányfüst és sörgőztől oly sü*) Lásd P. N. 229-dik számátrti volt , hogy a fagyugyertyák alig bírtak pislogni. Tömérdek deák ült a tágas teremben három hosszú asztalnál; fiatal ember zagyvaléka, kik a német egyetemeken, mohos házak, régi házak és fiatal ficzkók csúfnevein ismeretesek. Pipáztak, ittak, énekeltek, kurjogattak s feszegették a szobakövezet és boltozat fontos törvényeit. Nem kevesebbet beszéltek a grotesk falczifrázatokról s ha azt a lármát is beszámították volna nekik, melyet csináltak, mint ez az utassal a régi hollandi fogadókban történik, nagyobb számlát kellett volna megfizetniük, mint a mennyit a sörért fizettek. A középső asztalnál nagy karos székben ült egyike ama kitűnő egyéneknek, kiket a német diákok közt senior vagy a legénység vezetőjének neve alatt ismernek. Fel vala pedig csizmázva térdig és felsarkantyuzva, picziny kis vörös sipka volt fején és rettenetes,szűk dolmány, igen hosszú baj és igen piszkos ing. Ő vola az est elnöke s midőn Flemming a báróval és barátjával a szobába lépett, nagyot csapott hosszú vízerével az asztalra és fenhangon kiáltá: „Silentium!“ E pillanatban a terem tulsó végén megnyílt az ajtó s egy sereg ujoncz vagy mint diák nyelven hivják, egy sereg ordas róka lépett be párjával vadul, tapasztalatlanul s mintegy ostobán pislogva széjjel. Midőn közelebb értek, két csupasz kard alatt kellett elhaladniok, melyet két „régi ház“ szemközt keresztben tartott s a két „régi ház“ kiégett szénnel az ujonczok mindegyikének gyöngéd rózsás arczára rettentő szakált festett, a mint a két kard kard diadalíve alatt elhaladtak. Mi alatt ez ünnepélyes menet a terembe lépett, az elnök ismét felemelte szavát s elkezdte az ismeretes rókadalt, melyhez minden jelevő ahorust énekelte : Ereszkedik a halomról — Mi ereszkedhetik arról A bőrrel béllelt halomról? Utczu, ezu! Gyapjas juh, Mi jön onnan a halomról? Héj! a posta-kocsis A biz a posta kocsis Bőrbe dugott posta-kocsis Utczu, ezu Bőrbe dugott posta-kocsis. Mit hoz a posta kocsics ? stb. ' ® §. Hozott nekünk egy rókát stb. i ^ p. Alattvalók ! uraim ! stb. a ® g e Tekintetes nemzetes urak stb. H £- s£ g Mit csinál a papa? stb. * pi^ "" Olvassa Kikerót! stb. . o *« Mit csinál a mama ? / p p | Theát főz a papának stb. ' . N g Mit csinál a mamsell hup k g £- ® A papának harisnyát. M \ | B Mit csinál a Rector? 1 of. Pofozza a fiukat. J c ? Pipázik a róka? Egy kicsit uraim! Hát akkor gyújtson rá! Jaj szédül a fejem — Köpd ki, köpd ki! Na már megint jól vagyok így lesz a rókából ficzkó! stb. Ezzel vége volt a dalnak. Időközben a pörkölőknek, mint azokat hívják, kik huzamos ideig már az egyetemre jártak, nagy pamut papirt fontak hajába, egy adott jelre azt megnyujtották s a pörkölök eget verő kaczagás közt székeken az asztalt körüllovagolták. Midőn a szertartásnak vége volt, az elnök felkelt s ünnepélyes hangon, hosszú beszédet tartott, melyben avult diák-életek, sok atyai intéssel voltak vegyítve a kezdődő életet illetőleg, az egész busásan meg vala tűzve az ó testamentomból vett és válogatott igékkel. Erre mindnyájan asztalhoz ültek, s kezdődött az iszonyú sörivás, mint a régi északi hitrege istenei és hősei közt. — Pörkölő, pörkölő! kiáltott egy fiatal ember az evéstől és ivástól kidagadt lángoló pofával. Gyújtogató mondom ! Te doctor vagy ! Nem — léha , te léha vagy! E szavak egy szemközt ülő halvány, nyugodt kinézésű ifjúhoz voltak intézve s abban lelte kedvét, hogy egy szegény, nyírott bundájú ebet maga mellé székre von, két hátulsó lábára leültette s egy kurta cserép-pipát tartatott vele löttyös szájában — mely vállalathoz a pudli nem igen nagy kedvet mutatott. — Verekedni fogsz velem! viszonzá a halovány diák kutyájától hozzá fordulva, mely a pipát szájából kiejtette s asztal alá ugrott. Azonnal segédek választattak, a fegyvereket meghatározták, t. i. hat óriás korsó, vagy útlevéllel ellátott kancsók szinig töltve habzó sörrel. Mindenik vívó elé három-három korsót állítottak. — Fegyverre! kiáltott a segédek egyike, s a vívók mindegyike markába szorított egy kancsót. — Üss össze! S a kancsók összekocczantak mint a kardok. — Rajta! Mindenik ajkához emelte a korsót. — Ki vele! És leönté torkán mindenik a korsó tartalmát, mint egy tölcséren át a sörhordóba. A másik két kancsó illetőleg „Stiefel“ gyorsan következett az elsőre, úgy hogy alig esett közben egy vékony lélegzés. A halvány diák volt a győztes, ő hamarább kiürítette a harmadik stieflit mint a másik. Egy pillanatig nyakát hátraszegte, hogy az óriás pohárt egy cseppig kiigya, aztán nyugodtan letette az asztalra, szemébe nézett ellenfelének és mondá : — Lenn van! Aztán a legnagyobb nyugalommal tekintett az asztal alá, kutyájának füttyentett. Ellenfele a harmadik korsót csak félig bírta kiinni, úgy tetszett, mintha minden ér ketté akarna pattanni homlokán ; szemeit vér futotta el, kezei elvesztek egyensúlyukat, az asztalra estek, maga pedig lerogyott. Részeg volt. E pillanatban méltóságos alak lépdelt a sötét füstös szobán át az asztalhoz. Kabát nélkül, csupasz nyakkal, zilált hajjal, szemei kimeredve, úgy nézett ki, mintha a légben egy intő kézre tekintene, melyet a többiek nem láthatnak. Balkeze csípőjére volt illesztve s jobbjában meztelen, begyével lefelé irányzott vivő kardot tartott. A nélkül, hogy valakivel gondolt volna, martialis léptekkel hágott fel az asztalra s tiport le palaczkot és poharakat. A diákok hátra húzódtak a mint közeledett, mígnem végre egy, kittasabb vagy bátrabb volt mint a többi, eg. A katholikus egyletek nagygyűlése Salzburgban. (A „Religio“ után.) III. Salzburg, sept. 24. Tegnap reggel a választmányok tanácskoztak kilencz óráig. Ekkor magángyülés tartatott, melyben a választmányok dolgozatai fölött az illető választmányi elnökök számoltak. ACharitás-féle választmány javaslatai közé tartozik, hogy keleti missiók ügye az egyletek által is melegen ápoltassák, főleg ajánltatott a nemrég Kölnben alakult társulat, mely a szent helyek illendő helyreállítását, ellátását czélozza. Ezen választmány javaslotta szinte a szolgálók képzésére szánt intézetek újabb pártolását és terjesztését. Érdekes volt főleg Dr. Reischer javaslata , hogy a mostani egyletek vizessenek vissza a régi confraternitások alakjára, s ez után működjenek a szeretet gyakorlására, a műemlékek föntartására vagyis az egyházi művészet emelésére. A dolgot úgy érte, hogy az egylet és testvéridet közt abban legyen a különbség, miszerint amaz lehet nem-egyházi czélú is, és nincs bizonyos szent szokások, idők, helyekhez kötve, emez pedig bizonyos ünnepek, oltárok, helyek, jámbor szokások által van az életbe átvéve. Amazokat egy tollvonás eltörli, ezeket a mindennapi élet úgy beviszi a házi életbe, hogy nemzedékről nemzedékre megmarad, legalább eleven emléke. A javaslat elfogadtatott, részletes alkalmazása tárgyaltatni fog. Végül ezen választmány ajánlotta a fogházakban javítandó fegyenczeknek egyházi testületek által lelki ápolását, mi eddig is már sok helyen létezik. A„tudomány" érdekében alakult választmány leginkább a sajtónak czélszerű pártolását okadatolta és alkalmas módokkal javalta. Délután három órakor ismét választmányi gyűlések tartattak, a sz. Bonifácz-féle egylet állapota tárgyaltatott és az illető elnök hálásan emlékezett a nm. magyarországi püspöki karról is , kik újabb körlevelek által s évenkint intézendő pénzgyüjtések által pártolják e sz ügyet. Hat órakor nyilvános gyűlés tartatott. Egy tyroli követ nagy buzgósággal és köztetszéssel emelé ki hazája nagy boldogságát, melyet abban helyezett, hogy náluk nincs még olyan harang, mely ha reggel estve megkondul, ne az ,Ave Maria-ra szólna. Biztatta a protestánsokat, hogy ne piszkolják jó népét, ne vádolják tudatlanságról azért, hogy hitükből nem akarnak engedni. — Azon urat, ki most szólt, Dr. Sandernak hívják, ez a Münchenben megjelenő ,Volksbegnak régi szerkesztő ura. A közérdekű tárgy, melyről okosan jó darabig beszélt, a sajtónak jelen nyomom állása volt. Fölhozva a tényeket, hogy német nagy lap nem-katholikus van 207 ; katholikus csak 6; kis nem-katholikus lap 1234; katholikus 81; de ezen nyolczvanegyből is ki kell venni a megyei közlönyöket, melyek nem néplapok, hanem papi tudósítások és marad kath. kisebb lap 27. Az illető szónok világosan szólt, hogy ez nem csak méltatlanság, hanem egyenes igazságtalanság és szégyen. Nyilt szólásmódját abban igazolta, miszerint nem azért van a gyülekezet együtt, hogy egymásnak nagy bókokat vessünk, hanem hogy megmondjuk, mi nincs jól és hogy lesz jól. Folytatta tehát a bajok elsorolását, melyek hasonló nem-kath. lapokból származnak. Ezen lapok egy része a katholikus egyházról egyenesen megvetőleg nyilatkozik, más része pedig a hit tanítója lesz. Nem mondja ki egyenest, hogy mit akar, hanem czikkeket közöl katholikus tárgyakról, melyekben a katholikus állításoknak oly értelmet szab, hogy ezen értelem egyenesen tévedésbe vezet. Előveszi az ily lapot a félmüveit katholikus és kiolvassa belőle, hogy a művelt világ miként érti a hit tanításait. Hat napig ily lapokkal társalkodik a korcsma asztalán ; ki hiszi tehát, hogy a vasárnapi prédikácziót elhiszi ? A lapban hat nap alatt a gyónás-, áldozás-, prédikáczióra csípős észrevételeket vagy orozva ejtett megjegyzéseket olvasott : ki hiszi, hogy a hetedik nap (jámbor keresztényeknek itt szokásos módjára) meggyónik, áldozik vagy a szóbeszédből hitében erősödik? Az ily lapokban hintetik a revolutio magja, a fékezetlenség eszméi terjesztetnek , bevitetik a nevelőházakba, mulató helyekre és magánosok közé. Vájjon nincs-e ez a becsületérzés ellen is ? Eszébe jut szólónak, hogy gyermekkorában Münchenben egy nagy nyelvű kofa volt, szidni, piszkolni fölötte tudott. Hogy az iskolás gyermekek kedvöket töltsék, egypár garast szedtek össze s a hírnevű kofa asszonyt megkérték, hogy piszkoljon, mi sokszor egy fertály óra hoszszáig tartott. Világos az alkalmazás. A szóló legalább úgy érté, katholikusok olvassák a lapokat, melyekben saját becsületünk piszkoltatik és ezt még pénzünkön fizetjük. Kiszidnak bennünket, sőt nem csak magunkat hanem testvéreinket és szüleinket, és a katholika egyházat. Az ily lapok nem bírnának létezni, ha katholikus pénz nem adna nekik életet. Csak egy évre húzná magát vissza minden katholikus, a másikban folyton hosszan dicséretetnék a katholikus érdek, mert lelkek a pénz, haszon. Láttuk Belgiumban egy két hónap előtt, hogy a radical sajtó mit czéloz és mire visz. Az ellenfél kijelöli az utat, miként kell segíteni a bajon. Ha mindazok, kik a katholika egyházhoz tartoznak, csak érdekekhez tartozó lapokat tartanak, már tényleg ellen mondatik a rettenteni óhajtó tábornak. Egy legtekintélyesebbnek hitt német lap sorba rakja le Ausztriát, és a hivatalnokok mégis azt hiszik, hogy ezen lapot pénzekkel ápolni nem ellenkezik fogadalmaikkal. Tapsoló helyesléssel egyezett be a jelen sokaság szívéből szóló véleményébe, melyet javaslatban így fejtett ki : kellene, hogy mindenki becsületébe vágó dolognak ismerje, miszerint a kath. érdekkel nem egyező lapokat nem fogja olvasni. A hazugságokat, melyekkel elleneink itt-ott föllépnek, rögtön, erélyesen, hitelesen, alaposan kell megcáfolni. A maga