Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)

1857-10-09 / 2318. szám

230-2318. 8-dik évi folyam. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása : E­gyetem­a-utc­aa 2-dik szám, 1 ső emelet,­­ Uri-utcaa 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. 1857. Péntek, oct. 9. Előfizetési feltételek: Ki­a­dó­hivatal: Egyetem-atura, 2 dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körúti­ panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. fTiVilatrrwinirok­ rlilo *® hasíbos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. B*­­nk­ettmenyek Ulja,­­lyegdíj külön 10pkr.Magán vita Shasáboa petit i.ur5ph. Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Perien, bánhon hordva; Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PESTI NAPLÓ 857. October—decemberi negyedévi folyamára. BUDA­PESTEN, házhoz hordva 3 pírt. VID­ÉKEN, posta-küldéssel 4 frt. l.p. A l ip nagy elterjedése mellett a lapunkbani hirde­tés a t. hirdetőkre nézve nagy előnynyel lévén össze­kötve, bátorkodunk az. közönséget mentül gyakoribb hirde­ésekre felhivni. Egy petit sor háromszori hir­detés­nél 4 perral számittatik. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. PEST, oct. 9. Reformjavaslatok a törvénykezésben. IV. Annak kimutatására, mily nagy hasznu, sőt szük­­ségü a törvénykezésnek minden idegen elemtől, tehát a közigazgatástól való teljes, a legalsó bírósági fo­kozatra is kiterjedő elválasztatása, s mily gyöngék, döntő súly nélküliek az ellenében használni szokott ellenvetések, elég világos bizonyítékul szolgálhat azon tanúság, melyet az európai államok jog­élete­s kifejlődése által nyújtott tapasztalatból nyerünk. Azt hisszük, most, midőn a statistikai tanulmányok tana épen újólag oly fényes vívmányt csatolhat mind­inkább terjedező hatályához, értve az imént lefolyt bécsi statistikai congressusnak munkasikerét — legkevésbé vehetik nekünk is rész néven, ha állítá­sunk igazolására szintén a statistikai öszhasonlítá­­sok s adatok segélyéhez járulunk. Tekintsük p. o. azon államokat, melyekben a tör­vénykezés elválasztása már hosszabb idő óta van életben. Ilyenek különösen : Francziaország, Belgium, Németalföld, Piemont. Francziaország­ban, hol az elválasztás tökéletes keresztülvitele az állam nagy területe s népessége, forgalma folytán természetesen csak roppant költséggel volt eszközölhető s tartható fel évenkint, ennek daczára még egy részről sem tá­­madtatott meg e rendszer , egy komoly szó sem nyil­vánult annak megváltoztatására. Mind a régibb mind az újabb időkben, a jelen császárság alatt is számos reformjavaslat nyilvánult és a kormány részéről kü­lönbféle törvényjavaslatok jelentek meg a bírósági rendszer javítására , és azok között egyben sem fog­lalt helyet az elválasztás módosítása. Mert különösen az, hogy az első bíróságok körében a pereknek leg­nagyobb része fél és 1 év alatt lefolyik, legfőkép az elválasztás sikerének tulajdonítatik. Ez a tapaszta­lat a többi államban is, annak megváltoztatását nem sürgetvén sem a piemonti (1853 — 1855) sem a bel­giumi s hollandi (1854 1857-ki) uj szervezeti tör­vényjavaslat. Némely német államban szintén régóta van e rend­szer alkalmazásban, mint Porosz­országban, Hes­sen­ben. Hessenben több mint 20 év óta divatozik s az 1856-ki uj terv meg sem érinté, mert az alsó bí­róság eljárásával átalános az elégültség, mig elvá­lasztás előtt az „Amtmanok“ közönségesen „pasák­nak“ neveztettek. Poroszországban e század ele­jétől, midőn az elválasztás ott keresztül vitetett, szá­mos szervezés lépett életbe, vagy javaltattak, de egyike sem kívánta az elválasztástóli visszalépést, nem a legújabb 1855-ös reformjavaslat sem. Legújabban Braunschweig­ban, Hannover­ben s Oldenburgban lépett életbe a törvényke­zés elválasztása. És itt is csak kedvező sikert muta­tott fel a ta­pasztalat. Hannoverben különösen oly jó­tékony hatású e szervezet a perek gyorsítására, mi­kép 1856-ban a kormány az első fokú bíróságok számának leszállítására képesíttetett; különben itt mind a felek, mind a bírák s ügyvédek csak kedve­­zőleg nyilatkoznak felőle. Braunschweigban oly jó hatású, mikép a legújabb kimutatások szerint a leg­alsó fokon a perek átalában véve rendesen 5—6 hó alatt bevégeztetnek. Hannoverben a perek rendesen mind elintéztetnek 1 év alatt. És míg az elválasztás hasznai ennyire elismertet­nek s igazoltatnak, másrészt minden részről nyilvá­nulnak a parancsok azon rendszer ellen, melyben a bíráskodás a közigazgatással s más idegen elemekkel még össze van kapcsolva. Ily átalános a panasz el­lene Badenben annyira, mikép itt azon vélemény terjedt el, miszerint a per valódilag nem az első, ha­nem a 2-ik felebbviteli fokozaton veszi kezdetét, a legalsó bíróság eljárása hiányai miatt tekintetbe sem vétethetvén az érdeklettek részéről. — Bajoror­szágban azon hiányok, melyek a törvénykezésben nyilvánulnak, s melyek ott már majd minden bizalmat lerontottak az igazságszolgáltatás iránt, mindenek fe­lett a törvénykezés s közigazgatás összekapcsolásának rovatnak fel, melyről legújabban Wallerstein (1854. febr. 1. ülésben) azt mondá, hogy az nem más : „a­­­s eine Verbindung von Feuer und Was­ser, eine Vermahlung zweier Princi­­pien, die nie zusammen harmoniren.“És azon vélemény Bajorország legelső turistái s különö­sen főbb bíróságai által is osztatik. Azért is mindinkább szaporodik azon államok szá­­ma, hol a törvényhozások sürgetőleg követelik az el­választás létezését, így Badenben ez már 1831. óta folyvást sürgettetik. K­o­b­u­r­g-G­o­t­h­á­ban több szervezeti tervezetben foglal helyet s legújabban az 1856-dikiben is. Szászországban az 1848 óta a nemzet egyik leghőbb kivánata gyanánt nyilvánul. Bajoroszágban azt már az 1819-­ 1825-i s 1827-i országgyűlések is kívánták. Különösen a két utóbbi állam törvényhozására kell a figyelmet felhívnom. Szászországban az elválasztás elve még 1848-ben megalapíttatván, azt a kormány a költsé­gesség tekintetéből nem akarta életbeléptetni, a szer­vezetet ellenkező rendszerre fektetvén. A törvényho­zásban azonban világosan bebizonyult, hogy ez a nemzet meggyőződése­s kívánalmaival ellenkezik ; hogy az elválasztás hasznossága elismertetik, mint azt a kormány sem tagadá; s hogy azokból a nem­zet nagyon is kész a költség terhének viselésére. Bajorország­ban az elválasztás elve az 1850- ks szervezetben szintén helyet foglal, de életbe ha­ Bonlag nem léphetett nem annyira a költségesség mint a közhatalom gyengíthetésének aggálya miatt. Ez okból a kormány 1855-­s 1856 ik ellenkező elvű tervet terjesztett elő. És ez mind a törvényhozásban mind a nemzetnél legnagyobb ellenszenvvel fogadta­tott, úgy hogy a kormány a kivihetőség reményéről le is mondott. A törvényhozási bizottmány világosan kimondá, hogy alapos s igazságos tárgyalás s ítélet­hozatal csak az elválasztás mellett lehet igazán biz­tosított. A kamarának legnagyobb része földmívesek­­ből állt, kikről mondatik , hogy az összakapcsolást leginkább az ő érdekük igényli, s azok mégis az el­választás mellett szavaznak. És a kormányterv csak is mint ideiglenes mit fogadtatott el, egy másiknak mielőbbi kidolgozása s készítése hagyatván meg. Ezek a legújabb adatok. És ezekből kitűnik, mi­kép az elválasztás mindenütt, hol létezik, hasznosnak nyilvánul s azért megváltoztatása nem kívántatik; mikép az összekapcsolás ellen mindenütt panaszok emelkednek ; mikép az elválasztás alkalmazásának sürgetése mindinkább terjed ez, és mikép ott, hol nem eszközöltetik, ennek oka más körülményekben fekszik s nem hasznosságának kétségbevonásában, mi álta­lában elismertetik. SZOKOLAY ISTVÁN. HYPERION. IRTA LONGFELLOW. II. KÖNYV. (Folytatás. *) Harmadik fejezet. Sör-botrány. Flemming és a báró egy keskeny sikátoron men­tek vissza, hol egy hírhedt kocsmája volt a diákok­nak. Az ajtónál fiatal ember állt, kiben a báró azon­nal fiatal barátja Kleistra ismert. Diák vala, s fiatal ismerősei előtt neve átalában „az ördöngösen szép ficzkó volt“ daczára talán egy borzasztó sebhely­nek s aranyszin bajszának, mely fehéresbe játszott, oly gyöngéd, mint a kukoricza selyme. — Mit csinál ön itt Kleist ? — Ah, kedves báró! ön az? Lépjen be, lépjenek be. Furcsa tréfát fognak látni. Rókajáték és szabá­lyos sörbotrány van készülőben. — Bemenjünk Flemming ? — Minden bizonynyal. Szeretném látni, mint megy az véghez Heidelbergában. Ön báró, én idegen va­gyok. Senkire sem tartozik, a­mit ketten cselekszünk, mint a király bolondja Angeli Bautru költőhöz mond­ja, midőn rá akarja beszélni, hogy a királyi asztal­nál tegye fel a kalapját. Lilly Vilmos csillagász azt mondja önéletírásában: midőn a whitehalli őrszobába vitték, azt hitte a po­­ko­l , van; egyik aludt, a másik szitkozódott, a bar­dik dohányzott, s a szoba kemenezéjen két bögre állott tele összetört pipacseréppel s legalább is egy fél szállítmány hamu. Én nem tudom mit gon­dolt volna ez a csillagász, ha a heidelbergi diákkocs­­mij­a bepillant. Bizonyosan nem hitte volna, hogy az égben jár, vagy legalább is scandinav eget gom­olt volna. Az ablakok nyitva álltak s még­is szobalóg a dohányfüst és sörgőztől oly sü­*) Lásd P. N. 229-dik számát­rti volt , hogy a fagyugyertyák alig bírtak pis­logni. Tömérdek deák ült a tágas teremben három hosszú asztalnál; fiatal ember zagyvaléka, kik a né­met egyetemeken, mohos házak, régi házak és fiatal ficzkók csúfnevein ismeretesek. Pipáztak, ittak, éne­keltek, kurjogattak s feszegették a szobakövezet és boltozat fontos törvényeit. Nem kevesebbet beszéltek a grotesk falczifrázatokról s ha azt a lármát is be­számították volna nekik, melyet csináltak, mint ez az utassal a régi hollandi fogadókban történik, na­gyobb számlát kellett volna megfizetniük, mint a mennyit a sörért fizettek. A középső asztalnál nagy karos székben ült egyi­ke ama kitűnő egyéneknek, kiket a német diákok közt senior vagy a legénység vezetőjének neve alatt ismernek. Fel vala pedig csizmázva térdig és felsar­­kantyuzva, picziny kis vörös sipka volt fején és rette­netes,szűk dolmány, igen hosszú baj és igen piszkos ing. Ő vola az est elnöke s midőn Flemming a báró­val és barátjával a szobába lépett, nagyot csapott hosszú vízerével az asztalra és fenhangon kiáltá: „Silentium!“ E pillanatban a terem tulsó végén megnyílt az ajtó s egy sereg ujoncz vagy mint diák nyelven hivják, egy sereg ordas róka lépett be párjával vadul, ta­pasztalatlanul s mintegy ostobán pislogva széjjel. Mi­dőn közelebb értek, két csupasz kard alatt kellett elhaladniok, melyet két „régi ház“ szemközt ke­resztben tartott s a két „régi ház“ kiégett szénnel az ujonczok mindegyikének gyöngéd rózsás arczára ret­tentő szakált festett, a mint a két kard kard dia­dalíve alatt elhaladtak. Mi alatt ez ünnepélyes menet a terembe lépett, az elnök ismét felemelte szavát s elkezdte az ismeretes rókadalt, melyhez minden je­levő a­­horust énekelte : Ereszkedik a halomról — Mi ereszkedhetik arról A bőrrel béllelt halomról? Utczu, ezu! Gyapjas juh, Mi jön onnan a halomról? Héj! a posta-kocsis A biz a posta kocsis Bőrbe dugott posta-kocsis Utczu, ezu Bőrbe dugott posta-kocsis. Mit hoz a posta kocsics ? stb. ' ® §. Hozott nekünk egy rókát stb. i ^ p. Alattvalók ! uraim ! stb. a ® g e Tekintetes nemzetes urak stb. H £- s£ g Mit csinál a papa? stb. * pi^ "" Olvassa Kikerót! stb. . o­ *« Mit csinál a mama ? / p p | Theát főz a papának stb. ' . N g Mit csinál a mamsell hup k g £- ® A papának harisnyát. M \ | B Mit csinál a Rector? 1 of. Pofozza a fiukat. J c ? Pipázik a róka? Egy kicsit uraim! Hát akkor gyújtson rá! Jaj szédül a fejem — Köpd ki, köpd ki! Na már megint jól vagyok így lesz a rókából ficzkó! stb. Ezzel vége volt a dalnak. Időközben a pörkölők­­nek, mint azokat hívják, kik huzamos ideig már az egyetemre jártak, nagy pamut papirt fontak hajába, egy adott jelre azt megnyujtották s a pörkölök eget verő kaczagás közt székeken az asztalt körüllova­­golták. Midőn a szertartásnak vége volt, az elnök felkelt s ünnepélyes hangon, hosszú beszédet tartott, melyben avult diák-életek, sok atyai intéssel voltak vegyítve a kezdődő életet illetőleg, az egész busásan meg vala tűzve az ó testamentomból vett és váloga­tott igékkel. Erre mindnyájan asztalhoz ültek, s kez­dődött az iszonyú sörivás, mint a régi északi hitrege istenei és hősei közt. — Pörkölő, pörkölő! kiáltott egy fiatal ember az evéstől és ivástól kidagadt lángoló pofával. Gyújto­gató mondom ! Te doctor vagy ! Nem — léha , te léha vagy! E szavak egy szemközt ülő halvány, nyugodt ki­nézésű ifjúhoz voltak intézve s abban lelte kedvét, hogy egy szegény, nyírott bundájú ebet maga mellé székre von, két hátulsó lábára leültette s egy kurta cserép-pipát tartatott vele löttyös szájában — mely vállalathoz a pudli nem igen nagy kedvet mutatott. — Verekedni fogsz velem! viszonzá a halovány diák kutyájától hozzá fordulva, mely a pipát szájá­ból kiejtette s asztal alá ugrott. Azonnal segédek választattak, a fegyvereket meg­határozták, t. i. hat óriás korsó, vagy útlevéllel el­látott kancsók szinig töltve habzó sörrel. Mindenik vívó elé három-három korsót állítottak. — Fegyverre! kiáltott a segédek egyike, s a ví­vók mindegyike markába szorított egy kancsót. — Üss össze! S a kancsók összekoc­czantak mint a kardok. — Rajta! Mindenik ajkához emelte a korsót. — Ki vele! És leönté torkán mindenik a korsó tartalmát, mint egy tölcséren át a sörhordóba. A másik két kancsó illetőleg „Stiefel“ gyorsan következett az elsőre, úgy hogy alig esett közben egy vékony lélegzés. A halvány diák volt a győztes, ő hamarább kiürí­tette a harmadik stieflit mint a másik. Egy pillana­tig nyakát hátraszegte, hogy az óriás pohárt egy cseppig kiigya, aztán nyugodtan letette az asztalra, szemébe nézett ellenfelének és mondá : — Lenn van! Aztán a legnagyobb nyugalommal tekintett az asztal alá, kutyájának füttyentett. Ellenfele a har­madik korsót csak félig bírta kiinni, úgy tetszett, mintha minden ér ketté akarna pattanni homlokán ; szemeit vér futotta el, kezei elvesztek egyensúlyukat, az asztalra estek, maga pedig lerogyott. Részeg volt. E pillanatban méltóságos alak lépdelt a sötét füs­tös szobán át az asztalhoz. Kabát nélkül, csupasz nyakkal, zilált hajjal, szemei kimeredve, úgy nézett ki, mintha a légben egy intő kézre tekintene, melyet a többiek nem láthatnak. Balkeze csípőjére volt il­lesztve s jobbjában meztelen, begyével lefelé irány­zott vivő kardot tartott. A nélkül, hogy valakivel gondolt volna, martialis léptekkel hágott fel az asz­talra s tiport le palaczkot és poharakat. A diákok hátra húzódtak a mint közeledett, mígnem végre egy, ki­ttasabb vagy bátrabb volt mint a többi, eg. A katholikus egyletek nagygyűlése Salzburgban. (A „Religio“ után.) III. Salzburg, sept. 24. Tegnap reggel a választmá­nyok tanácskoztak kilencz óráig. Ekkor magángyü­­lés tartatott, melyben a választmányok dolgozatai fölött az illető választmányi elnökök számoltak. A­­Charitás­-féle választmány javaslatai közé tartozik, hogy keleti missiók ügye az egyletek által is me­legen ápoltassák, főleg ajánltatott a nemrég Kölnben alakult társulat, mely a szent helyek illendő helyre­állítását, ellátását czélozza. Ezen választmány javas­­lotta szinte a szolgálók képzésére szánt intézetek újabb pártolását és terjesztését. Érdekes volt főleg Dr. R­e­i­s­c­h­e­r javaslata , hogy a mostani egyletek vizessenek vissza a régi confraternitások alakjára, s ez után működjenek a szeretet gyakorlására, a mű­emlékek föntartására vagyis az egyházi művészet emelésére. A dolgot úgy érte, hogy az egylet és test­véridet közt abban legyen a különbség, miszerint amaz lehet nem-egyházi czélú is, és nincs bizonyos szent szokások­, idők­, helyekhez kötve, emez pedig bizonyos ünnepek, oltárok, helyek, jámbor szokások által van az életbe átvéve. Amazokat egy tollvonás eltörli, ezeket a mindennapi élet úgy beviszi a házi életbe, hogy nemzedékről nemzedékre megmarad, legalább eleven emléke. A javaslat elfogadtatott, részletes alkalmazása tárgyaltatni fog. Végül ezen választmány ajánlotta a fogházakban javítandó fe­­gyenczeknek egyházi testületek által lelki ápolását, mi eddig is már sok helyen létezik. A„tudomány" ér­dekében alakult választmány leginkább a sajtónak czélszerű pártolását okadatolta és alkalmas módok­kal javalta.­­ Délután három órakor ismét választ­mányi gyűlések tartattak, a sz. Bonifácz-féle egylet állapota tárgyaltatott és az illető elnök hálásan em­lékezett a nm. magyarországi püspöki karról is , kik újabb körlevelek által s évenkint intézendő pénz­­gyüjtések által pártolják e sz­ ügyet. Hat órakor nyilvános gyűlés tartatott. Egy tyroli követ nagy buzgósággal és köztetszéssel emelé ki hazája nagy boldogságát, melyet abban helyezett, hogy náluk nincs még olyan harang, mely ha reggel estve meg­­kondul, ne az ,Ave Maria­-ra szólna. Biztatta a pro­testánsokat, hogy ne piszkolják jó népét, ne vádol­ják tudatlanságról azért, hogy hitükből nem akarnak engedni. — Azon urat, ki most szólt, Dr. S­a­n­d­e­r­nak hívják, ez a Münchenben megjelenő ,Volksb­­eg­­nak régi szerkesztő ura. A közérdekű tárgy, melyről okosan jó darabig beszélt, a sajtónak jelen nyomom állása volt. Fölhozva a tényeket, hogy német nagy lap nem-katholikus van 207 ; katholikus csak 6; kis nem-katholikus lap 1234; katholikus 81; de ezen nyolczvanegyből is ki kell venni a megyei közlö­nyöket, melyek nem néplapok, hanem papi tudósítá­sok és marad kath. kisebb lap 27. Az illető szónok világosan szólt, hogy ez nem csak méltatlanság, ha­nem egyenes igazságtalanság és szégyen. Nyilt szó­lásmódját abban igazolta, miszerint nem azért van a gyülekezet együtt, hogy egymásnak nagy bókokat vessünk, hanem hogy megmondjuk, mi nincs jól és hogy lesz jól. Folytatta tehát a bajok elsorolását, melyek hasonló nem-kath. lapokból származnak. Ezen lapok egy része a katholikus egyházról egye­nesen megvetőleg nyilatkozik, más része pedig a hit tanítója lesz. Nem mondja ki egyenest, hogy mit akar, hanem czikkeket közöl katholikus tárgyakról, melyekben a katholikus állításoknak oly értelmet szab, hogy ezen értelem egyenesen tévedésbe vezet. Előveszi az ily lapot a félmüveit katholikus és kiol­vassa belőle, hogy a művelt világ miként érti a hit tanításait. Hat napig ily lapokkal társalkodik a korcsma asztalán ; ki hiszi tehát, hogy a vasárnapi prédikácziót elhiszi ? A lapban hat nap alatt a gyó­nás-, áldozás-, prédikáczióra csípős észrevételeket vagy orozva ejtett megjegyzéseket olvasott : ki hi­szi, hogy a hetedik nap (jámbor keresztényeknek itt szokásos módjára) meggyónik, áldozik vagy a szó­beszédből hitében erősödik? Az ily lapokban hinte­tik a revolutio magja, a fékezetlenség eszméi terjesz­tetnek , bevitetik a nevelő­házakba, mulató helyekre és magánosok közé. Vájjon nincs-e ez a becsü­letérzés ellen is ? Eszébe jut szólónak, hogy gyermekkorában Münchenben egy nagy nyelvű kofa volt, szidni, pisz­­kolni fölötte tudott. Hogy az iskolás gyermekek ked­­vöket töltsék, egypár garast szedtek össze s a hírne­vű kofa asszonyt megkérték, hogy piszkoljon, mi sokszor egy fertály óra hoszszáig tartott. Világos az alkalmazás. A szóló legalább úgy érté, katholikusok olvassák a lapokat, melyekben saját becsületünk piszkoltatik és ezt még pénzünkön fizetjük. Ki­­szidnak bennünket, sőt nem csak magunkat ha­nem testvéreinket és szüleinket, és a katholika egyházat. Az ily lapok nem bírnának létezni, ha katholikus pénz nem adna nekik életet. Csak egy évre húzná magát vissza minden katholi­kus, a másikban folyton hosszan dicséretetnék a katholikus érdek, mert lelkek a pénz, haszon. Lát­tuk Belgiumban egy két hónap előtt, hogy a radical sajtó mit czéloz és mire visz. Az ellenfél kijelöli az utat, miként kell segíteni a bajon. Ha mindazok, kik a katholika egyházhoz tartoznak, csak érdekekhez tartozó lapokat tartanak, már tényleg ellen monda­tik a rettenteni óhajtó tábornak. Egy legtekintélye­sebbnek hitt né­met lap sorba rakja le Ausztriát, és a hivatalnokok még­is azt hiszik, hogy ezen lapot pén­­zekkel ápolni nem ellenkezik fogadalmaikkal. Tap­soló helyesléssel egyezett be a jelen sokaság szí­véből szóló véleményébe, melyet javaslatban így fejtett ki : kellene, hogy mindenki becsületébe vágó dolognak ismerje, miszerint a kath. érdekkel nem egyező lapokat nem fogja olvasni. A hazugságokat, melyekkel elleneink itt-ott föllépnek, rögtön, erélye­sen, hitelesen, alaposan kell megc­áfolni. A maga

Next