Pesti Napló, 1857. november (8. évfolyam, 2338-2362. szám)

1857-11-21 / 2355. szám

267-2355. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása közfilm­ panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Pesten, hiahon hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. íj'm l ° “»»»Doe peiu sur u­­uuiniur­ uuutmimm­­­y. mraetinenyek cuia b«vnn io«vr.wMin vit* 6h»sstro9 Detit sorSpkr Szerkesaifési írod». Egyetera­utvim 2-dik axám, 1-es emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Szombat, nov. 21. PEST, nov. 21. A fogyasztási adók. III. K.k. Eléggé elterjedt, de azért mégis hibás né­zet, hogy a pálinkának és általán a szeszes folyadé­koknak megadóztatása, főleg bortermelő országban soha sem válhatik károssá, hogy inkább a pálinka­termelésre vetett bármi súlyos adó, mint a borterme­lés érdekei által igényelt szükséges intézkedés, nép­­gazdászati szempontból csak czélszerű, csak üdvös lehet. E ferde vélemény különben még erkölcsi okok­ban is véli a szükséges támpontokat felvelni, egye­dül magas adóban keresvén az élet velejét megtá­madó s a munkás néposztálynak erejét emésztő pá­­linkaivás ellen jótékony gátot, az erkölcsi elfajulás ellen hatályos óvszert. De a kik megvesztegetve a borászatnak tagadhat­­lan nagy fontossága s gazdászati érdekei által, vagy pedig túlzott philantropismus szülte elérzékenyült­­ségből a pálinkafőzésben egyedül a közerkölcsiség romlására vezető oly üzletet látnak, melynek ipari és kereskedelmi tekintetben a népvagyonosság eme­lésére semmi befolyása nincsen, teljesen félreisme­rik a pálinkaégetésnek elvitázhatlan nagy előnyeit tekintve úgy a mezei mint a mű­ipar és kereskedelmi forgalomnak érdekeit. A baromtenyésztésnek, köztu­domás szerint, egyik hatalmas élesztője a szeszége­tés, pedig hogy mennyire szorul hazánkban a külön­ben is okszerűleg csak kivételesen szetni szokott marhatenyésztés további ápolásra marháink mind száma mind minőségéből eléggé kitűnik. A trágya­­bőség a marhaállománytól függ, s így a földiparnak érdekei ezer szálakkal kötnék a szeszgyártásnak lé­teléhez. Az egyes szesznemek a legkülönbözőbb iparüzle­­teknek múlhatlanul szükséges közegeit képezik, és azoknak magasabb adó általi megdrágítása okvetle­nül emeli a segélyükkel gyárt czikkeknek árát. De forgalmi tekintetben is a terhes­ adóilletmények ká­rosan hatnak a közvagyonosságra, mert csökkenvén a termelés, apadván a fogyasztás, szükségképen a forgalomnak is apadnia kell. Az adóemelésnek ezen mindenesetre érezhető zsib­­basztó befolyását nálunk a múlt s jelen évben külö­nösen tapasztalhatni. Midőn az utóbbi években a pá­linkaszesz, daczára e czikk magas árának, forgal­munk egyik legkeresettebb tárgyává vált, úgy hogy az itteni kereskedő-kamarának legközelebb megje­lent felette becses tudósítása szerint, az egy évi ki­vitelünk még 200,000 akóra ment 3,500,000 frtnyi értékkel, legújabban a forgalom és kivitel tetemesen alábbszállt, Csehországban akadván erős és szeren­csés vetélytársunk. Ha mindjárt e csökkenés egy­részt onnan magyarázható, hogy a szőlőkórságnak megszűnte, a csehországi bő termés, és nálunk a jó szüret a pálinkafogyasztást egyáltalán csökkenté, ha mindjárt továbbá Csehországnak olcsóbb árakkal való szerencsés versenyzése az ottani csekélyebb­­ napbérben, és a marhatenyésztésnek valamint az­­ előállított trágyának ottani jövedelmezőbb voltában leli természetes magyarázatát, mégis forgalmunk csökkenését nagyrészt az adó emelésének kell tulaj­donítanunk. A szeszes folyadékokra vetett adó, mint tudva van, a termelésnél vetetik és pedig a lisztes anyagból ké­szülteknél a czefrebocska tértartalma szerint egy­­egy akótól eleinte 10 kr., 1853. óta 14, 1856. é. oct. 1-től pedig 18 kr. fizettetik ; a törkölypálinkától azon­ban, mitől előbb 14 kr. járt, most csak 9 k., szintúgy a magvas és bogyós gyümölcsből, valamint a serfőzési hulladékokból termelt pálinkánál is az adóöszlet 14 krtól újabban 12 krra szállitatott le, nem különben a kőmagvú gyümölcsből, bor- és borseprűből, szőlő- és gyümölcsmustból égetett folyadékoknál is az adóil­leték 21 krtól 18-ra szállíttatott lejebb, hanem a ma­gasabb czukortalmú folyadékokból, szörpökből, ke­ményítő lisztből stb. égetett szeszekre az előbbi adó nevezetesen az által emeltetett, hogy az alkoholtar­talom fokozatainak meghatározására más mérőnek használata szabatott, úgy hogy az idézett kamrai tu­dósításban foglalt számműtétel nyomán, a jelen adó­ ősziél még egyszer akkora, mint az 1856-ki előtt kö­vetelt adóilletmény; — pedig országunkban ez üz­letnél mintegy 150 gőzerőmű van alkalmazásban, mikből városunk s környékére 11 esik. Mily fontos a pálinkaégetés az ausztriai biroda­lomban egyáltalában, onnan kitetszik, hogy, Schwar­­zer kitételei szerint, valami 14,500 pálinkafőződé és pedig közölök 115 foglalkodik gyárilag ez üzlet­tel. A termelt folyadékoknak évi átmérő értéke 30 millióm írtra és az ezen iparágnál képviselt munka­bér 10 millióm írtra tehető. 1856-ban a szeszes fo­lyadékokból 523,000 forint­­ra való több szeszes fo­lyadék vizetett ki, mint be. De jelentékeny is a pénzöszveg, melyet a kormány a szeszes folyadékoktól járó adó fejében évenkint bevesz, és 1854-ben 7,732,000 írtra rúgott. Az ége­tett szeszes folyadékok tehát a mondott évben 2,800,000 írttal többet jövedelmeztek, mint a boradó. A fentebbi öszveghez Magyarország 2,083,000 írttal vagyis 27 százalékkal járult, és ezen adóra nézve is tekintve az egyes lakókra eső osztalékot hazánkban nagyobb jutalékot lelünk, mint a többi ország leg­többjeiben, így még Csehországban is kisebb fejen­­kénti adóöszlettel találkozunk mint hazánkban, ott 12, nálunk 151/­ kr esvén egy egy lakóra. Alsó-Ausz­­triában 11 krajczár, Felső Ausztriában 2 krajczár, Steier hgségben 3 krajczár, az alpesi tartomá­nyokban 11—14 kr és az égett folyadékokkal kevés­bé élni szokott olaszok lakta tartományokban alig egy két krajczár jutván fejenkinti adójutalékul.Csak Galiczia, Morva, Slézia és Bukovinában jut nagyobb adóosztalék egy lakóra, mint nálunk, Bukovinában, minden lélek 58 krral járulván ez adónemhez. Váro­sunk rovása e tekintetben is szembetűnő nagy, csak Prágában kerül elő hason aránylat t. i. fejenkinti 30 kr., mi egyszersmind ebbeli üzletünk nagyszerűsége mellett tanúskodik. Francziaországban az égetett borok s szeszes fo­lyadékoktól az alkohol vagy a folyadék tartama sze­rint minden hectoliter után 50 frank (20 pírt) jár fo­gyasztási adó fejében, azonkívül a 4000 lélekkel na­gyobb népességgel bíró községekbe való bevitelnél a beviteli díj, és a pótlékok , oly szesztől pedig, mely égényes olajok hozzávegyítése által emberi élvezetre alkalmatlanná tétetett a fogyasztási adó helyett de­­naturatio-féle illeték fizettetik. Az égetett szeszes folyadékok után a franczia állampénztárba folyó évi jövedelem szintén jelentékenyebb ugyan mint az ausztriai birodalomban, de távol sincs itt azon kü­lönbség, mint a boradóra nézve, múlt czikkünkben kimutattuk : 1854-ben e jövedelmi ág a pótlékokon kívül 640,000 hectoliter után 23 millió frankot (mint­egy 9 millió frt) hozott be, tehát csak valami 2 mil­lió írttal többet, mint az osztrák birodalomban. Igen czélszerű és ajánlásra méltó a franczia törvényho­zásnak azon intézkedése, mely szerint ama szesz­mennyiség, mely némely megyékbe a gyöngébb bo­rok javítására és megerősítésére vizetik be, teljesen adómentes; mit jelesen hazánkra nézve utánzásra méltónak találunk, hogy t. i. efféle törvényes adó­­mentesség által bortermesztőink a franczia borkeze­lésnek ezen országunk némely vidékein szintén jó si­kerrel alkalmazható műtételének elfogadására leg­alább indirecte vezetessenek. Boraink alkoholtartal­ma nevelésére tett újabb kísérletek felségesen sike­rültek, s vörös boraink már jelenben is Francziaor­­szágból Brithonba idegen firma alatt vándorolnak. Nálunk is létezik ugyan adómentesség és pedig két adóig terjedő mindazokra nézve, kik saját ter­­mesztményeikből és egyedül önmaguk is háztartásuk számára pálinkát égetnek, anélkül hogy szeszes fo­lyadékoknak árulásával vagy kimérésével foglal­­koznának, és ily adómentesen készített égett bor­szesz amúgy is a fennmondott czélra lenne alkal­mazható, csakhogy eddigelé nálunk azon adómen­tesség egyedül a házi szükségre szánt pálinkára néz­ve és nem a bor javítása tekintetéből vétetik igénybe, miért oly törvényes intézkedés épen nem lenne felesleges, mely tüzetesen a borminőségnek átalakítására szánt szesznek adómentességét egyenesen kimondaná. Létezik nálunk a szeszes folyadékokra nézve még egy másik neme is az adómentességnek, mely akkor áll be, midőn a már megadóztatott égett bor és égett­­borszesznek alkoholtartalma újra párolás által ma­gasabb fokozatra vétetik, vagy már megadóztatott folyadékokból rosoglio, liqueur, s eféle szeszes ita­lok készítetnek, s sajnos hogy Magyarországban a többször idézett kamarai tudósítás szerint arra, való nagyobbszerű készület egy sem létezik, úgy hogy szeszes folyadékaink e végett idestova szállítandók, pedig a párisi műipartárlaton ki voltak állítva igen elmésen szervezett s hatályos sikerű eféle készüle­tek, kár hogy azokra egy hazai vállalkozói szellem sem ügyelt. Különben ezen jobbára a répa­szesz elő­állítására való készületekről alkalmunk leend még bővebben szólanunk , hol majd a belhoni termé­ TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A „Budapesti Szemle“ 11-dik füzete. A Csengery Antal által szerkesztett „Buda­­pesti Szemle“ második füzete most hagyta el a sajtót. Olvasóinknak, úgy hiszszük, ezzel kedves új­donságot mondunk. A már megjelent két füzetben szerkesztő többet ad mennyiségileg, mint a­mennyi ígérve volt : 8 iv volt ígérve egy egy füzetre; — az I-sö füzet 10 iv vot, a Il­dik a 10 ivet is meghalad­ja—ide se számítván, a könyvkereskedés Ráth Mór által hozzá mellékelt bibliographiát. Ezenkívül vet­ték az előfizetők India térképét, és venni fogják az afrikai utazások világosabb megértésére szétkülden­­dő térképet is. A­mi a tartalom minőségét illeti, arról ezúttal nem szólhatunk bővebben.­­ Az első füzet olvasói a második füzetben két, úgy hiszszük várva várt közlemény folytatását veszik. Egyik b. Kemény Zsigmond történeti regénye, a másik az „Afrikai utazások“ folytatása Hunfalvi Jánostól. Ez utóbbi czikknek folytatása több képet, népismer­tetést s természeti leírást foglal magában, mint eleje. Némely növény, népszokások a rabszolga kereske­dés sat. leírása egyaránt becses tudományos szem­pontból is szól a képzelethez. Bármit mondjanak a tőlünk távol eső vidékek és országok leírásáról, na­gyon földhöz ragadt ember az, kit nem érdekel­nek e rövid életen át a föld különböző részein lakó emberek s a természetnek oly gazdag vál­tozatossága. Nincs fogékony ember, kinek lelkét mindez tán ép oly nagy mértékben ne érdeklené, mint a legszebb regény, vagy más költemény. A „Zord idő“ czímű történeti regénynek e füzetben három szakaszát — eg­y jókora részét veszik az olvasók. A mű becsét a vége dönti el, — de annyit már is mond­hatunk, hogy az eddig megjelent rész már csak an­­nál fogva is érdeklő, hogy a szerző a kor ismereté­nek zamatját oly jól meg tudja adni adni. Szoros az összefüggés e regény, és egy, ugyanezen 2-ik füzet­ben megjelent históriai kor és jellemrajz közt. Ki­tűnő történetíróink és búvárunk Szalay László czikkéről szólunk, melynek czíme : „Verbőczy István és Verancsits Antal.“ (Adalék a XVI-ik század politikai és irodalmi történetéhez). A regény s e czikk ugyanazon korból van véve, sőt a­mennyire a regényből eddig kivehettük, hősük is ugyanaz t. i. Verbőczi István. Azonban távolról sem ez adja meg Szalay czikkének korszerűségét. A Magyar Akadé­mia közelebbről fogja kiadni Verancsits Antal eredeti memoire-jait a „Történeti emlékek “ben. Történetünk egy egész korszaka s számos nevezetes a 16-ik szá­zadban élt emberünk uj világosságot nyer ez eddig kiadatlan kézirat által. — Eddigelő az ily történeti emlékek feldolgozatlanul jutottak ki sajtó alól a szakértők, műkedvelők s könyvszeretők gyűjte­ményének gyarapítására. Megbecsülhetetlen do­log ez is , — de vagy nem volt szó, vagy nem volt tér azok megmagyarázására s a közönség előtt élvezetessé tételére,—holott minden tudományt, de azok közt leg­inkább a nemzet történeteit lehetőleg köz­­kincs­sé kell tennünk, hogy áthasson a nemzet vérébe. A nemzet története nemcsak a könyvtárakba való, hanem az életbe, a nemzet öntudatába. A „szem­le“ egyik legszebb s legnagyobb feladatául tűzi ki, a história iránti figyelem és kedvébresztést. A második füzetben az „Irodalmi szemle“ rovat homlo­kán egy ezt nyíltan kimondó czikket olvasunk a szer­kesztőtől : „Különös gondunk lesz , úgymond, kivált a történeti művek ismertetésére.“ Alább : „A törté­netek ismerete megférfiasítja a nemzetet.“ — Ha a múltat ismerné a sokaság, nem volna közönyös az újabb események irányában, a múlt ismereténél fogva értené a jelent, s egyik főfeladatnak tekinti szer­kesztő a jó történeti művek terjesztését; másfelől, úgymond, „a történetírás mesterségében is igyekszünk példányokat mutatni fel, . . . egyaránt lévén felada­tunk közönséget nevelni és írókat.“ —Ter­mészetes, hogy a történetekben jártas férfiainkra nézve e „nevelés“ csak annyiból áll, hogy a „Szem­le“ alkalmat ad, hogy a felkutatott vagy meglevő történeti adatok készletét művészi formában s igy kellemes alakban terjeszszék a hazában. Szerkesztő nem ok nélkül tette Szalay czikkét a füzet legelső helyére. Ez a valódi, s a szó teljes értelmében histó­riai szemleczikk. Verancsics felfedezett kézirata nyo­mán Verbőczi István egyéniségét tünteti fel — s ez­által egy tükörben mind a két férfiúval megismerke­dünk, s mellékesen más egykorúak is nagyobb voná­sokban jellemezve vannak. Szintén e füzetben fog­laltatik : „A tenger, mint a természettan tárgya.“ E czikk bevezetése megfelel magáért — s ajánljuk az olvasók figyelmébe. írója nagy szakavatottságú vete­rán írónk Brassai. A „politikai szemlédben báró Kemény Zs.-nak az indiai lázadásról szóló tüzetes történeti előadása foglaltatik. Az irodalmi szemle e munkákat ismerteti: „II. Ferdinand élete“ Hurtertől (német) ; „Luther Márton élete“ (angol) ; „Washing­ton élete“ Irvingtől (angol) ; „Daschkoff hg­nő mé­­moirájai“ (német.; Petőfi költeményeinek német for­dítása.— Schmidt Julián Ítélete Petőfiről.— Az egé­szet „b i b­­­i o gr a p h i­a“ zárja be. E füzet histó­riai és természettudományi czikkei reméljük, és any­­nyira kinyerik a közönség méltánylatát, mint az, hogy a szerkesztő mennyiségileg is többet tett,mint a mennyit ígért. Mutatvány a „Budapesti Szemle“ meg­jelent Il­dik füzetéből. *­ Dichtungen von Alexander Petőfi. Aus dem Ungarischen, in eigenen und fremden Übersetzungen von Karl Maria Kertben y. Mit einem V orwort von Friedrich Bodenstedt. Leipzig. F. A. Brockhaus. 1858. Kis 8-rét. XXII. és 592. 1. Kertbeny szorgalma, buzgalma irodalmunk is­mertetésében elvitázhatlan , hanem elvitázhatlan könnyelműsége is, melylyel belekap abba, a mihez nem ért, vagy a mit, ha értené is, meg nem bir. Ed­digi forditmányaival nemhogy ismertette volna iro­dalmunkat, de félreismertette. Ha használt, annyiból használt, hogy figyelmezteté a külföldet, hogy a­hon­nan ő roncsolva oly sokat közöl, ott kell lenni sok olyannak is, a­mi, nem roncsolva, bizonyosan ér va­lamit. A felczímzett gyűjtemény dicséretére meg kell je­gyeznünk, hogy sokkal kevésbbé rész, mint Ker­t­­beny egyéb ajándékai. S itt az ő saját fordítmá­­nyait értjük, nem azokat, melyeket részint változat­lanul, részint átdolgozva Dux, Hartmann, Szar­vad­y, Dudumi után vett föl a gyűjteménybe. Ta­­gadhatlan, hogy a fordításban elveszett az eredeti­nek naivsága és könnyűsége, s ennek helyét általá­ban mesterkéltség s nehézkesség válta fel, hanem az eredeti becse, ha csak annyira mennyire is, a fe­szes, itt-ott toldozott és — a mi különben még legki­sebb baj volna — versalakilag sem hű fordításon keresztül is átlátszik. Egyébiránt, hogy „lapsusok“ (a­mit Kertbeny maga lapsumnak mond az 578 ik lapon) itt is vannak, azon senki sem fog csodálkozni, ha Kertbenyt mint fordítót ismeri. Ezen lapsusokat azonban nem akarjuk sorolgatni. A bemutatott művek úgy vannak kiválogatva, hogy a német olvasó elég helyes fogalmat szerezhet magá­nak a költő lyrai sokoldalúságáról. A gyűjteményhez Petőfi élet- és jellemrajza van csatolva. Sajnálni lehet, hogy Kertbeny itt is *) A szerkesztő, Csengery A. engedelmével közöljük. A­z e r­k. megtartja régi szokását s gyakran mesékkel, kohol­mányokkal keveri a valót, szóval, hogy megvan itt is az adatbeli hűtlenség. Mindjárt az életrajz első pontja hibával kezdődik : a költő születése Félegy­házára van téve Kiskőrös helyett. Ez adat, igaz hogy csak 1857-nek elején derült ki tökéletesen, de 1857- nek derekán mégis tudhatta volna már Kertbeny is, sőt mint a költő életirójának kellett volna is tudnia. Közöljü­nk-e több adatot is annak bizony­ságául , hogy Kertbeny adatai meg nem bíz­hatók ? Elég lesz egyet kettőt felhoznunk, — csak például, — mert czáfolatba úgy sem akarunk bo­csátkozni. Beszéli többi közt Kertbeny, hogy Dugonics anyját Szegeden mint boszor­kányt megégették , a­mi hogy mese , évszámok­kal kétségtelenné van téve. Mondja alább, hogy Vajda Pétert elutasították a tanárságtól, pedig ő mint tanár halt meg. Megint később a bordali­genre kiváltképi szaporitói között Kisfaludy Károlyt említi, pedig ennek verseiben bordal sincs. — Kert­beny másik nagy hibája, hogy teli veszi száját s nevekkel akar imponálni. Ezen szokásától most sem állott el. — Petőfiről irt czikke egyébiránt általában dicsbeszédi hangon van tartva . Petőfi abban Magyar­­ország „legnagyobb“ költője általában, csaknem mindent ő talált fel, — majdnem még a délibábot is (547­­.) Az olvasó legtöbb köszönettel lehet K­e­r­t­­benynek azon idézetekért, melyeket Gyulai­nak Petőfiről irt czikkéből közöl. (Ezen közlé­sekben a „gyermeteg,“ azaz „naiv,“ több helyt hi­básan „kindlich“-nek van fordítva, a­mi „gyerme­­ki“-t jelent). A­mit Kertbeny Gyu­l­aitó­l vesz át, jobban fogja az idegent tájékozni, mint a többi beszéd mind. Méltánylandó (mert nem igen divatos), hogy Kertbeny, midőn Gyulai fejtegetését adja, mindig meg is nevezi híven a forrást, melyből merit. Nem ily háladatos azonban Greguss iránt, aki­től a magyar népdal jellemzését s a némettel és szlávval való hasonlatát vette át (541—2. 1.) Bodenstedt előszava semmi emlitésreméltót nem foglal magában. Azt tudjuk meg belőle, hogy azért van írva, mert a lipcsei kiadó csak azon föltét mellett vállalta el a gyűjtemény kiadását, ha a szláv dalok fordítója előszót ír hozzá. gr. * * * Petőfiről szólván, érdekes lesz tudni olvasóink­nak, hogy nyilatkozik a külföldi kritika ezen köl­tőnkről. Schmidt Julian,az újabb időben legjelesb német kritikus, a „Grenzboten“ egyik közelebbi szá­mában egész czikket szentel neki a Kertben a fordüt­nyekből készült czukor után járó adó kerülend sző­nyegre. Az alsó-szabolcsi tiszaszabályozási társulat i. é. nov. 9-én Debreczenben tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. (Folytatás.) Már tekintetbe jó Borsod, mely magát visz­­szakebeleztetni követeli, mivel állítólag kirekesztetett. Ez állítással már nem kevés előnyt vittak ki maguknak a jobbpartiak, és az alsó­szabolcsiaknak, míg ezek ügyekbe bízva hallgattak, nem kevés bajt okoztak. Szükség tehát már egyszer megvizsgálni, igaz-e hogy valaha ők Alsó-Szabolcs­­csal egy társulathoz tartoztak, és innen szűkkeblű számításból kizárattak volna ? s ha a­mint hisszük históriai és törvényes alapokon felderíttetik, hogy azon állítás nem áll, lássuk igazságos vagy jó lenne-e, következik az új szervezeti rendeletből,vagy jó lehe­tő-e, hogy az alsó-szabolcsi társulat a jelen álla­potok mellett Borsoddal egyenlő jogokkal és kötelezettséggel egy ugyanazon egyletben működ­jék ? — Tekintsünk vissza a Tiszaszabályozás első kezdetére és nézzük időről időre a társasági szerző­déseket, jegyzőkönyveket, terveket stb. nem fogjuk találni, hogy egész az 1854 ik év utójáig a borsodiak csak akarattal is lettek volna szabályozni, sőt úgy tudjuk, hogy a szabályozás ellen idegenséggel, ellen­séges indulattal viseltettek, úgy hogy b. Vay Lajos és Gencsi József azon kívül, kik mindketten a bal­parton is nevezetes birtokkal bírnak, a többiek csak a borsodi, de balparti ártér megmentését is csak hi­degen, összedugott kézzel nézték ; a szabályozás kez­detét intéző gr. Széchenyi e excja is ez oknál fogva tehát nem is irányozta úgy a működést, hogy a jobb­parton is máshol mint a Taktaközön és a dobi át­metszésnél töltési munkák legyenek, hanem a dob­szederkényi átmetszést kívánván létesíteni, ennek a jobbpartján csak a Tiszáig és a balparti töltések készítését foglalta programmjában, mely szerint a részletes tervek is ekkép készíttettek el és ekkép foganatositottak. Hosszadalmas bár, de kénytelenek vagyunk az adatokat sorról sorra idézni. íme : 1845. oct. 9-ről gr. Andrássy Gyula a többen társaságba lépnek, hogy a Tisza folyamát szabályozzák Tokaj­tól Füredig és a jobbpartról különösen csak Takta­­közt említik, holott a balpartról különösen kijelölik mentesítendőül a Hortobágy egész vidékét egész Bé­­késs megye széléig; meg kell jegyezni, hogy különben pedig zsinórmértékül a készítendő országos tervet előzőleg elfogadják. — Itten fontos körülmény, hogy ezen társasági szerződés létrejöttekor Borsod megyé­ből számos tagokból álló és fényes küldöttség volt jelen T. Dobon, ha csak Gencsi József úr írta alá a többi urak többnyire élő emberek jól emlékezhet­nek, tagadták, hogy őket a Tiszaszabályozás, ha a Sajó, stb. is nem szabályozta­k, érdekelné, kijelen­tették tehát, hogy csak a közlekedési királyi biztos I gr. Széchenyi iránti tiszteletből jelentek meg. Ekkor­­ tehát Borsod Alsó-Szabolcsai nem egyesült. Ezután

Next