Pesti Napló, 1857. november (8. évfolyam, 2338-2362. szám)
1857-11-21 / 2355. szám
267-2355. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása közfilm panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Pesten, hiahon hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. íj'm l ° “»»»Doe peiu sur uuuiniur uuutmimmy. mraetinenyek cuia b«vnn io«vr.wMin vit* 6h»sstro9 Detit sorSpkr Szerkesaifési írod». Egyeterautvim 2-dik axám, 1-es emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Szombat, nov. 21. PEST, nov. 21. A fogyasztási adók. III. K.k. Eléggé elterjedt, de azért mégis hibás nézet, hogy a pálinkának és általán a szeszes folyadékoknak megadóztatása, főleg bortermelő országban soha sem válhatik károssá, hogy inkább a pálinkatermelésre vetett bármi súlyos adó, mint a bortermelés érdekei által igényelt szükséges intézkedés, népgazdászati szempontból csak czélszerű, csak üdvös lehet. E ferde vélemény különben még erkölcsi okokban is véli a szükséges támpontokat felvelni, egyedül magas adóban keresvén az élet velejét megtámadó s a munkás néposztálynak erejét emésztő pálinkaivás ellen jótékony gátot, az erkölcsi elfajulás ellen hatályos óvszert. De a kik megvesztegetve a borászatnak tagadhatlan nagy fontossága s gazdászati érdekei által, vagy pedig túlzott philantropismus szülte elérzékenyültségből a pálinkafőzésben egyedül a közerkölcsiség romlására vezető oly üzletet látnak, melynek ipari és kereskedelmi tekintetben a népvagyonosság emelésére semmi befolyása nincsen, teljesen félreismerik a pálinkaégetésnek elvitázhatlan nagy előnyeit tekintve úgy a mezei mint a műipar és kereskedelmi forgalomnak érdekeit. A baromtenyésztésnek, köztudomás szerint, egyik hatalmas élesztője a szeszégetés, pedig hogy mennyire szorul hazánkban a különben is okszerűleg csak kivételesen szetni szokott marhatenyésztés további ápolásra marháink mind száma mind minőségéből eléggé kitűnik. A trágyabőség a marhaállománytól függ, s így a földiparnak érdekei ezer szálakkal kötnék a szeszgyártásnak lételéhez. Az egyes szesznemek a legkülönbözőbb iparüzleteknek múlhatlanul szükséges közegeit képezik, és azoknak magasabb adó általi megdrágítása okvetlenül emeli a segélyükkel gyárt czikkeknek árát. De forgalmi tekintetben is a terhes adóilletmények károsan hatnak a közvagyonosságra, mert csökkenvén a termelés, apadván a fogyasztás, szükségképen a forgalomnak is apadnia kell. Az adóemelésnek ezen mindenesetre érezhető zsibbasztó befolyását nálunk a múlt s jelen évben különösen tapasztalhatni. Midőn az utóbbi években a pálinkaszesz, daczára e czikk magas árának, forgalmunk egyik legkeresettebb tárgyává vált, úgy hogy az itteni kereskedő-kamarának legközelebb megjelent felette becses tudósítása szerint, az egy évi kivitelünk még 200,000 akóra ment 3,500,000 frtnyi értékkel, legújabban a forgalom és kivitel tetemesen alábbszállt, Csehországban akadván erős és szerencsés vetélytársunk. Ha mindjárt e csökkenés egyrészt onnan magyarázható, hogy a szőlőkórságnak megszűnte, a csehországi bő termés, és nálunk a jó szüret a pálinkafogyasztást egyáltalán csökkenté, ha mindjárt továbbá Csehországnak olcsóbb árakkal való szerencsés versenyzése az ottani csekélyebb napbérben, és a marhatenyésztésnek valamint az előállított trágyának ottani jövedelmezőbb voltában leli természetes magyarázatát, mégis forgalmunk csökkenését nagyrészt az adó emelésének kell tulajdonítanunk. A szeszes folyadékokra vetett adó, mint tudva van, a termelésnél vetetik és pedig a lisztes anyagból készülteknél a czefrebocska tértartalma szerint egyegy akótól eleinte 10 kr., 1853. óta 14, 1856. é. oct. 1-től pedig 18 kr. fizettetik ; a törkölypálinkától azonban, mitől előbb 14 kr. járt, most csak 9 k., szintúgy a magvas és bogyós gyümölcsből, valamint a serfőzési hulladékokból termelt pálinkánál is az adóöszlet 14 krtól újabban 12 krra szállitatott le, nem különben a kőmagvú gyümölcsből, bor- és borseprűből, szőlő- és gyümölcsmustból égetett folyadékoknál is az adóilleték 21 krtól 18-ra szállíttatott lejebb, hanem a magasabb czukortalmú folyadékokból, szörpökből, keményítő lisztből stb. égetett szeszekre az előbbi adó nevezetesen az által emeltetett, hogy az alkoholtartalom fokozatainak meghatározására más mérőnek használata szabatott, úgy hogy az idézett kamrai tudósításban foglalt számműtétel nyomán, a jelen adó ősziél még egyszer akkora, mint az 1856-ki előtt követelt adóilletmény; — pedig országunkban ez üzletnél mintegy 150 gőzerőmű van alkalmazásban, mikből városunk s környékére 11 esik. Mily fontos a pálinkaégetés az ausztriai birodalomban egyáltalában, onnan kitetszik, hogy, Schwarzer kitételei szerint, valami 14,500 pálinkafőződé és pedig közölök 115 foglalkodik gyárilag ez üzlettel. A termelt folyadékoknak évi átmérő értéke 30 millióm írtra és az ezen iparágnál képviselt munkabér 10 millióm írtra tehető. 1856-ban a szeszes folyadékokból 523,000 forintra való több szeszes folyadék vizetett ki, mint be. De jelentékeny is a pénzöszveg, melyet a kormány a szeszes folyadékoktól járó adó fejében évenkint bevesz, és 1854-ben 7,732,000 írtra rúgott. Az égetett szeszes folyadékok tehát a mondott évben 2,800,000 írttal többet jövedelmeztek, mint a boradó. A fentebbi öszveghez Magyarország 2,083,000 írttal vagyis 27 százalékkal járult, és ezen adóra nézve is tekintve az egyes lakókra eső osztalékot hazánkban nagyobb jutalékot lelünk, mint a többi ország legtöbbjeiben, így még Csehországban is kisebb fejenkénti adóöszlettel találkozunk mint hazánkban, ott 12, nálunk 151/ kr esvén egy egy lakóra. Alsó-Ausztriában 11 krajczár, Felső Ausztriában 2 krajczár, Steier hgségben 3 krajczár, az alpesi tartományokban 11—14 kr és az égett folyadékokkal kevésbé élni szokott olaszok lakta tartományokban alig egy két krajczár jutván fejenkinti adójutalékul.Csak Galiczia, Morva, Slézia és Bukovinában jut nagyobb adóosztalék egy lakóra, mint nálunk, Bukovinában, minden lélek 58 krral járulván ez adónemhez. Városunk rovása e tekintetben is szembetűnő nagy, csak Prágában kerül elő hason aránylat t. i. fejenkinti 30 kr., mi egyszersmind ebbeli üzletünk nagyszerűsége mellett tanúskodik. Francziaországban az égetett borok s szeszes folyadékoktól az alkohol vagy a folyadék tartama szerint minden hectoliter után 50 frank (20 pírt) jár fogyasztási adó fejében, azonkívül a 4000 lélekkel nagyobb népességgel bíró községekbe való bevitelnél a beviteli díj, és a pótlékok , oly szesztől pedig, mely égényes olajok hozzávegyítése által emberi élvezetre alkalmatlanná tétetett a fogyasztási adó helyett denaturatio-féle illeték fizettetik. Az égetett szeszes folyadékok után a franczia állampénztárba folyó évi jövedelem szintén jelentékenyebb ugyan mint az ausztriai birodalomban, de távol sincs itt azon különbség, mint a boradóra nézve, múlt czikkünkben kimutattuk : 1854-ben e jövedelmi ág a pótlékokon kívül 640,000 hectoliter után 23 millió frankot (mintegy 9 millió frt) hozott be, tehát csak valami 2 millió írttal többet, mint az osztrák birodalomban. Igen czélszerű és ajánlásra méltó a franczia törvényhozásnak azon intézkedése, mely szerint ama szeszmennyiség, mely némely megyékbe a gyöngébb borok javítására és megerősítésére vizetik be, teljesen adómentes; mit jelesen hazánkra nézve utánzásra méltónak találunk, hogy t. i. efféle törvényes adómentesség által bortermesztőink a franczia borkezelésnek ezen országunk némely vidékein szintén jó sikerrel alkalmazható műtételének elfogadására legalább indirecte vezetessenek. Boraink alkoholtartalma nevelésére tett újabb kísérletek felségesen sikerültek, s vörös boraink már jelenben is Francziaországból Brithonba idegen firma alatt vándorolnak. Nálunk is létezik ugyan adómentesség és pedig két adóig terjedő mindazokra nézve, kik saját termesztményeikből és egyedül önmaguk is háztartásuk számára pálinkát égetnek, anélkül hogy szeszes folyadékoknak árulásával vagy kimérésével foglalkoznának, és ily adómentesen készített égett borszesz amúgy is a fennmondott czélra lenne alkalmazható, csakhogy eddigelé nálunk azon adómentesség egyedül a házi szükségre szánt pálinkára nézve és nem a bor javítása tekintetéből vétetik igénybe, miért oly törvényes intézkedés épen nem lenne felesleges, mely tüzetesen a borminőségnek átalakítására szánt szesznek adómentességét egyenesen kimondaná. Létezik nálunk a szeszes folyadékokra nézve még egy másik neme is az adómentességnek, mely akkor áll be, midőn a már megadóztatott égett bor és égettborszesznek alkoholtartalma újra párolás által magasabb fokozatra vétetik, vagy már megadóztatott folyadékokból rosoglio, liqueur, s eféle szeszes italok készítetnek, s sajnos hogy Magyarországban a többször idézett kamarai tudósítás szerint arra, való nagyobbszerű készület egy sem létezik, úgy hogy szeszes folyadékaink e végett idestova szállítandók, pedig a párisi műipartárlaton ki voltak állítva igen elmésen szervezett s hatályos sikerű eféle készületek, kár hogy azokra egy hazai vállalkozói szellem sem ügyelt. Különben ezen jobbára a répaszesz előállítására való készületekről alkalmunk leend még bővebben szólanunk , hol majd a belhoni termé TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A „Budapesti Szemle“ 11-dik füzete. A Csengery Antal által szerkesztett „Budapesti Szemle“ második füzete most hagyta el a sajtót. Olvasóinknak, úgy hiszszük, ezzel kedves újdonságot mondunk. A már megjelent két füzetben szerkesztő többet ad mennyiségileg, mint amennyi ígérve volt : 8 iv volt ígérve egy egy füzetre; — az I-sö füzet 10 iv vot, a Ildik a 10 ivet is meghaladja—ide se számítván, a könyvkereskedés Ráth Mór által hozzá mellékelt bibliographiát. Ezenkívül vették az előfizetők India térképét, és venni fogják az afrikai utazások világosabb megértésére szétküldendő térképet is. Ami a tartalom minőségét illeti, arról ezúttal nem szólhatunk bővebben. Az első füzet olvasói a második füzetben két, úgy hiszszük várva várt közlemény folytatását veszik. Egyik b. Kemény Zsigmond történeti regénye, a másik az „Afrikai utazások“ folytatása Hunfalvi Jánostól. Ez utóbbi czikknek folytatása több képet, népismertetést s természeti leírást foglal magában, mint eleje. Némely növény, népszokások a rabszolga kereskedés sat. leírása egyaránt becses tudományos szempontból is szól a képzelethez. Bármit mondjanak a tőlünk távol eső vidékek és országok leírásáról, nagyon földhöz ragadt ember az, kit nem érdekelnek e rövid életen át a föld különböző részein lakó emberek s a természetnek oly gazdag változatossága. Nincs fogékony ember, kinek lelkét mindez tán ép oly nagy mértékben ne érdeklené, mint a legszebb regény, vagy más költemény. A „Zord idő“ czímű történeti regénynek e füzetben három szakaszát — egy jókora részét veszik az olvasók. A mű becsét a vége dönti el, — de annyit már is mondhatunk, hogy az eddig megjelent rész már csak annál fogva is érdeklő, hogy a szerző a kor ismeretének zamatját oly jól meg tudja adni adni. Szoros az összefüggés e regény, és egy, ugyanezen 2-ik füzetben megjelent históriai kor és jellemrajz közt. Kitűnő történetíróink és búvárunk Szalay László czikkéről szólunk, melynek czíme : „Verbőczy István és Verancsits Antal.“ (Adalék a XVI-ik század politikai és irodalmi történetéhez). A regény s e czikk ugyanazon korból van véve, sőt amennyire a regényből eddig kivehettük, hősük is ugyanaz t. i. Verbőczi István. Azonban távolról sem ez adja meg Szalay czikkének korszerűségét. A Magyar Akadémia közelebbről fogja kiadni Verancsits Antal eredeti memoire-jait a „Történeti emlékek “ben. Történetünk egy egész korszaka s számos nevezetes a 16-ik században élt emberünk uj világosságot nyer ez eddig kiadatlan kézirat által. — Eddigelő az ily történeti emlékek feldolgozatlanul jutottak ki sajtó alól a szakértők, műkedvelők s könyvszeretők gyűjteményének gyarapítására. Megbecsülhetetlen dolog ez is , — de vagy nem volt szó, vagy nem volt tér azok megmagyarázására s a közönség előtt élvezetessé tételére,—holott minden tudományt, de azok közt leginkább a nemzet történeteit lehetőleg közkincssé kell tennünk, hogy áthasson a nemzet vérébe. A nemzet története nemcsak a könyvtárakba való, hanem az életbe, a nemzet öntudatába. A „szemle“ egyik legszebb s legnagyobb feladatául tűzi ki, a história iránti figyelem és kedvébresztést. A második füzetben az „Irodalmi szemle“ rovat homlokán egy ezt nyíltan kimondó czikket olvasunk a szerkesztőtől : „Különös gondunk lesz , úgymond, kivált a történeti művek ismertetésére.“ Alább : „A történetek ismerete megférfiasítja a nemzetet.“ — Ha a múltat ismerné a sokaság, nem volna közönyös az újabb események irányában, a múlt ismereténél fogva értené a jelent, s egyik főfeladatnak tekinti szerkesztő a jó történeti művek terjesztését; másfelől, úgymond, „a történetírás mesterségében is igyekszünk példányokat mutatni fel, . . . egyaránt lévén feladatunk közönséget nevelni és írókat.“ —Természetes, hogy a történetekben jártas férfiainkra nézve e „nevelés“ csak annyiból áll, hogy a „Szemle“ alkalmat ad, hogy a felkutatott vagy meglevő történeti adatok készletét művészi formában s igy kellemes alakban terjeszszék a hazában. Szerkesztő nem ok nélkül tette Szalay czikkét a füzet legelső helyére. Ez a valódi, s a szó teljes értelmében históriai szemleczikk. Verancsics felfedezett kézirata nyomán Verbőczi István egyéniségét tünteti fel — s ezáltal egy tükörben mind a két férfiúval megismerkedünk, s mellékesen más egykorúak is nagyobb vonásokban jellemezve vannak. Szintén e füzetben foglaltatik : „A tenger, mint a természettan tárgya.“ E czikk bevezetése megfelel magáért — s ajánljuk az olvasók figyelmébe. írója nagy szakavatottságú veterán írónk Brassai. A „politikai szemlédben báró Kemény Zs.-nak az indiai lázadásról szóló tüzetes történeti előadása foglaltatik. Az irodalmi szemle e munkákat ismerteti: „II. Ferdinand élete“ Hurtertől (német) ; „Luther Márton élete“ (angol) ; „Washington élete“ Irvingtől (angol) ; „Daschkoff hgnő mémoirájai“ (német.; Petőfi költeményeinek német fordítása.— Schmidt Julián Ítélete Petőfiről.— Az egészet „b i bi o gr a p h ia“ zárja be. E füzet históriai és természettudományi czikkei reméljük, és anynyira kinyerik a közönség méltánylatát, mint az, hogy a szerkesztő mennyiségileg is többet tett,mint a mennyit ígért. Mutatvány a „Budapesti Szemle“ megjelent Ildik füzetéből. * Dichtungen von Alexander Petőfi. Aus dem Ungarischen, in eigenen und fremden Übersetzungen von Karl Maria Kertben y. Mit einem V orwort von Friedrich Bodenstedt. Leipzig. F. A. Brockhaus. 1858. Kis 8-rét. XXII. és 592. 1. Kertbeny szorgalma, buzgalma irodalmunk ismertetésében elvitázhatlan , hanem elvitázhatlan könnyelműsége is, melylyel belekap abba, a mihez nem ért, vagy a mit, ha értené is, meg nem bir. Eddigi forditmányaival nemhogy ismertette volna irodalmunkat, de félreismertette. Ha használt, annyiból használt, hogy figyelmezteté a külföldet, hogy ahonnan ő roncsolva oly sokat közöl, ott kell lenni sok olyannak is, ami, nem roncsolva, bizonyosan ér valamit. A felczímzett gyűjtemény dicséretére meg kell jegyeznünk, hogy sokkal kevésbbé rész, mint Kertbeny egyéb ajándékai. S itt az ő saját fordítmányait értjük, nem azokat, melyeket részint változatlanul, részint átdolgozva Dux, Hartmann, Szarvady, Dudumi után vett föl a gyűjteménybe. Tagadhatlan, hogy a fordításban elveszett az eredetinek naivsága és könnyűsége, s ennek helyét általában mesterkéltség s nehézkesség válta fel, hanem az eredeti becse, ha csak annyira mennyire is, a feszes, itt-ott toldozott és — a mi különben még legkisebb baj volna — versalakilag sem hű fordításon keresztül is átlátszik. Egyébiránt, hogy „lapsusok“ (amit Kertbeny maga lapsumnak mond az 578 ik lapon) itt is vannak, azon senki sem fog csodálkozni, ha Kertbenyt mint fordítót ismeri. Ezen lapsusokat azonban nem akarjuk sorolgatni. A bemutatott művek úgy vannak kiválogatva, hogy a német olvasó elég helyes fogalmat szerezhet magának a költő lyrai sokoldalúságáról. A gyűjteményhez Petőfi élet- és jellemrajza van csatolva. Sajnálni lehet, hogy Kertbeny itt is *) A szerkesztő, Csengery A. engedelmével közöljük. Az e rk. megtartja régi szokását s gyakran mesékkel, koholmányokkal keveri a valót, szóval, hogy megvan itt is az adatbeli hűtlenség. Mindjárt az életrajz első pontja hibával kezdődik : a költő születése Félegyházára van téve Kiskőrös helyett. Ez adat, igaz hogy csak 1857-nek elején derült ki tökéletesen, de 1857- nek derekán mégis tudhatta volna már Kertbeny is, sőt mint a költő életirójának kellett volna is tudnia. Közöljünk-e több adatot is annak bizonyságául , hogy Kertbeny adatai meg nem bízhatók ? Elég lesz egyet kettőt felhoznunk, — csak például, — mert czáfolatba úgy sem akarunk bocsátkozni. Beszéli többi közt Kertbeny, hogy Dugonics anyját Szegeden mint boszorkányt megégették , ami hogy mese , évszámokkal kétségtelenné van téve. Mondja alább, hogy Vajda Pétert elutasították a tanárságtól, pedig ő mint tanár halt meg. Megint később a bordaligenre kiváltképi szaporitói között Kisfaludy Károlyt említi, pedig ennek verseiben bordal sincs. — Kertbeny másik nagy hibája, hogy teli veszi száját s nevekkel akar imponálni. Ezen szokásától most sem állott el. — Petőfiről irt czikke egyébiránt általában dicsbeszédi hangon van tartva . Petőfi abban Magyarország „legnagyobb“ költője általában, csaknem mindent ő talált fel, — majdnem még a délibábot is (547.) Az olvasó legtöbb köszönettel lehet Kertbenynek azon idézetekért, melyeket Gyulainak Petőfiről irt czikkéből közöl. (Ezen közlésekben a „gyermeteg,“ azaz „naiv,“ több helyt hibásan „kindlich“-nek van fordítva, ami „gyermeki“-t jelent). Amit Kertbeny Gyulaitól vesz át, jobban fogja az idegent tájékozni, mint a többi beszéd mind. Méltánylandó (mert nem igen divatos), hogy Kertbeny, midőn Gyulai fejtegetését adja, mindig meg is nevezi híven a forrást, melyből merit. Nem ily háladatos azonban Greguss iránt, akitől a magyar népdal jellemzését s a némettel és szlávval való hasonlatát vette át (541—2. 1.) Bodenstedt előszava semmi emlitésreméltót nem foglal magában. Azt tudjuk meg belőle, hogy azért van írva, mert a lipcsei kiadó csak azon föltét mellett vállalta el a gyűjtemény kiadását, ha a szláv dalok fordítója előszót ír hozzá. gr. * * * Petőfiről szólván, érdekes lesz tudni olvasóinknak, hogy nyilatkozik a külföldi kritika ezen költőnkről. Schmidt Julian,az újabb időben legjelesb német kritikus, a „Grenzboten“ egyik közelebbi számában egész czikket szentel neki a Kertben a fordütnyekből készült czukor után járó adó kerülend szőnyegre. Az alsó-szabolcsi tiszaszabályozási társulat i. é. nov. 9-én Debreczenben tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. (Folytatás.) Már tekintetbe jó Borsod, mely magát viszszakebeleztetni követeli, mivel állítólag kirekesztetett. Ez állítással már nem kevés előnyt vittak ki maguknak a jobbpartiak, és az alsószabolcsiaknak, míg ezek ügyekbe bízva hallgattak, nem kevés bajt okoztak. Szükség tehát már egyszer megvizsgálni, igaz-e hogy valaha ők Alsó-Szabolcscsal egy társulathoz tartoztak, és innen szűkkeblű számításból kizárattak volna ? s ha amint hisszük históriai és törvényes alapokon felderíttetik, hogy azon állítás nem áll, lássuk igazságos vagy jó lenne-e, következik az új szervezeti rendeletből,vagy jó lehető-e, hogy az alsó-szabolcsi társulat a jelen állapotok mellett Borsoddal egyenlő jogokkal és kötelezettséggel egy ugyanazon egyletben működjék ? — Tekintsünk vissza a Tiszaszabályozás első kezdetére és nézzük időről időre a társasági szerződéseket, jegyzőkönyveket, terveket stb. nem fogjuk találni, hogy egész az 1854 ik év utójáig a borsodiak csak akarattal is lettek volna szabályozni, sőt úgy tudjuk, hogy a szabályozás ellen idegenséggel, ellenséges indulattal viseltettek, úgy hogy b. Vay Lajos és Gencsi József azon kívül, kik mindketten a balparton is nevezetes birtokkal bírnak, a többiek csak a borsodi, de balparti ártér megmentését is csak hidegen, összedugott kézzel nézték ; a szabályozás kezdetét intéző gr. Széchenyi e excja is ez oknál fogva tehát nem is irányozta úgy a működést, hogy a jobbparton is máshol mint a Taktaközön és a dobi átmetszésnél töltési munkák legyenek, hanem a dobszederkényi átmetszést kívánván létesíteni, ennek a jobbpartján csak a Tiszáig és a balparti töltések készítését foglalta programmjában, mely szerint a részletes tervek is ekkép készíttettek el és ekkép foganatositottak. Hosszadalmas bár, de kénytelenek vagyunk az adatokat sorról sorra idézni. íme : 1845. oct. 9-ről gr. Andrássy Gyula a többen társaságba lépnek, hogy a Tisza folyamát szabályozzák Tokajtól Füredig és a jobbpartról különösen csak Taktaközt említik, holott a balpartról különösen kijelölik mentesítendőül a Hortobágy egész vidékét egész Békéss megye széléig; meg kell jegyezni, hogy különben pedig zsinórmértékül a készítendő országos tervet előzőleg elfogadják. — Itten fontos körülmény, hogy ezen társasági szerződés létrejöttekor Borsod megyéből számos tagokból álló és fényes küldöttség volt jelen T. Dobon, ha csak Gencsi József úr írta alá a többi urak többnyire élő emberek jól emlékezhetnek, tagadták, hogy őket a Tiszaszabályozás, ha a Sajó, stb. is nem szabályoztak, érdekelné, kijelentették tehát, hogy csak a közlekedési királyi biztos I gr. Széchenyi iránti tiszteletből jelentek meg. Ekkor tehát Borsod Alsó-Szabolcsai nem egyesült. Ezután