Pesti Napló, 1858. január (9. évfolyam, 2387-2411. szám)
1858-01-03 / 2388. szám
2—2388. 9-dik évffolyam.PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet. Szerkesztő szállása Angol királynő Nro 53. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Vidékre,postán Enegyedre..................6 frt pp. Félévre.......................11 frt pp. Előfizetési feltételek: , Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt pkr. pp. Félévre . . . 9 frt 80 kr. pp. ...........................................................................a. mono » • • “ «W M. DirimimAntrosrrína - 6 hasáb, petitsor3 szőri hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdíjalt UClllluUjfClV kljd ■ külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. 1858. ím. Vasárnap, jan. 31 Előfizetési hirdetés ■ MAPlID báró KEMÉNY ZSIGMOND ur szerkesztése alatt. A bélyegadó behozatala kényszeritette az alólirottat a lap árát jövőre feljebb emelni. A naponkint megjelenő lapra az előfizetési feltételek a következők : ' ,■! Postán naponkint küldve egész évre ... 22 ft Helyben házhordással egész évre . n „ „ fél évre .... 11 ft „ „ fél évre . . „ „ „ három hónapra . . 6 ft „ . „ három hónapra A lapnak fenállása az előfizetők számától függvén, bizodalmasan fordulunk a t. közönséghez, hazafiasságától remélve, hogy ez egyetlen független politikai nagy magyar napilapot fentartani fogja. A szellemi érdekek lehető legterjedelmesebb képviselete mellett a szerkesztő úr gondoskodását oda is kiterjesztendi, hogy az eziránt érdeklett közönség a kereskedelmi üzletre, iparra, gazdászatra stb. vonatkozó tudósításokkal, amennyiben ez csak lehetséges, naponként és kielégítő terjedelemben találkozzék , miszerint a magyar kereskedő, iparos és gazda a szükséges értesítéseket ezen hazai lap hasábjaiból is meríthesse. Az előfizetések jókori megtételéért esdünk,mert a hirlapbélyeg miatt szerfeletti példányok nem nyomathatván a későn érkezőknek teljes számú példányokkal alig szolgálhatnánk. Pest, decemb. 1867. EMICH GUSZTÁV, a „Pesti Napló“ kiadótulajdonosa. 18 ft 9 ft 30 kr 6 ft PEST, jan. 3. Agricola levelei. II. Egy ismerősöm, ki velem e napokban. Agricola utolsó leveléről szólt, azon megjegyzést téve, hogy az ott elmondottakból kettőt nem láthat be.—Azon összeköttetést, mely a hazában elterjedő üzérkedési hajlam s nemzetiségünk között látszik, s azt miként hiheti akár Agricola, akár más józan ember, hogy korunk ezen általános irányának, ha ezt nem helyeseljük is, mi magyarok egy magunk ellenállhatnánk. — Ismerősöm nézete szerint csak oly nemzet életre való, mely a kor igényeihez alkalmazkodni tud, s mi magyarok ennyi viszontagság között szinte csak ezen átalakulási képességünknek köszönjük felmaradásunkat. A kor szellemének ellentállni nem lehet, s kik ezt valaha megkisérték nagy, de nem követendő példaként állnak a történetben, mert oly sorsra jutottak, mint a lipcsei illustrált újság minap a magyarnak jósolt, sőt általa már betöltöttnek hirdetett. Ismerősöm okoskodása igen alaposnak látszik, s ha azon nyerészkedési vágy, melyet a társaság bizonyos osztályaiban észreveszünk, a telhetetlen pénzszomj, mely minden magasabb érdeket megvetve csak vagyon és anyagi élvezetet ismer, csakugyan korunk szellemét képezi , akkor az egyes kétségbe esve a jövő felett visszavonulhat a küzdők sorából; de egész nép a kor általános irányának ellent nem állhat, s valamint a kisebb folyó, ha a nagy víztömeggel vegyül, mely egy egész vidéknek vizeit egyesíti, úgy az egyes nép azon arányban fogja elveszteni tisztaságát, melyben az egész kor több tisztátalan anyagot hord magával. A kérdés csak az : váljon bizonyos jelenségek, mikben sokan a kor szellemének nyilatkozatait látják, csakugyan ilyeneknek tekintendők- e; váljon azon irányon kívül, melyet a társaság bizonyos magasságában észreveszünk, nem létezik-e valamivel alantabb és fentebb más ezzel épen ellenkező és sokkal hatalmasabb ellenirány, mint azt a természettudósok, mióta a meteorológiával foglalkoznak, a szeleknél tapasztalták ? S ez az, mire nézve meggyőződésem ismerősöm nézetétől eltér. Ha valakit, kinek Európa helyzetéről fogalma nincs, a párisi börzére vezetnénk, elképzelhetjük a hatást, melyet az, mit maga körül lát, reá tenne. Midőn, ha nem csalódom, Pirrhus követe (de bocsánatot kérek, ha valahogy más valakinek követe lett volna, mert nem emlékszem tisztán), a római senatust meglátta, mint később mondá, úgy tetszett neki, mintha királyok gyülekezetébe lépett volna. A börzéről ezt alig fogja valaki mondani. Azok, kik itt forgolódnak, nem királyilag méltóságos magok viselete által tünnek ki, de hogy azokat látja maga előtt, kiktől a világ sorsa függ, s kik népek s uralkodók jövője felett a római senatushoz hasonló souverainitással határoznak, arról oly ember, ki, mielőtt egyéb viszonyainkat ismerné, a börzén megfordul, bizonyosan nem kételkedik. ■ „Spanyolországnak állapotja megnyugtató, — szól egy fekete kabátos úr, kinek arcza egyébiránt semmi kitűnő bölcseséget nem mutat — „ha valakinek eladó spanyol kötelezvényei vannak, én megveszem. — Egy félóra múlva határtalan bizodalom uralkodik Spanyolország jövője felett, s a jövő napon három nagy hírlap fejtegeti az okokat, melyekért e népre végre szebb jövő vár. — „De Törökország ! “ — szól egy másik s kerekded, verhenyes arcza elborul, midőn zsebéből egy idegen nyelven irt levelet kivesz. — Az istenért, mi történt Törökországban ? „ A keresztények nem akarják többé tűrni az izlám felsőbbségét.“ — A legközelebb állók elborzadnak, Törökország keresztény népességeinek szemtelensége felett. A verhenyes arczú urnák nézete hamar elterjed az egész teremben, s nemcsak Török- és Görögország, de az oroszok és más állampapírok ijesztő sebességgel kezdenek leszállni. Míg a nagy férfiú uj Josuaként ismét felnyitja száját és a papirosok nem szállnak le tovább Gabaon felé. Törökországot mindenesetre fel kell tartani, — szólt, — és azok, kik papirosaikat még nem adták el, áldva néznek a megmentő felé. — Fel fogják tartani — hisz ő mondta. — Mi Pittagoras autoephája azon tekintélyhez képest, melylyel az ő szavai birnak? Ki kételkedhetik Törökország jövöjén, ha ö mondá, hogy bízni lehet. — S ne higyje senki, hogy talán csak a török és orosz vagy más a mivelt világ határain fekvő nemzetek sorsa forog kérdésben. Francziaország közepében maga Francziaország ugyanezen aeropag határozatai alá kerül. Ha Cavaignac meghal vagy trónörökös születik, ha a köztársasági párt újabb összeesküvése fedeztetik fel, vagy az új s régi Bourbon ágak képviselői öszvegyülnek, a börze feljegyzi az előnyöket, melyeket egy vagy más párt ez események által nyert, s bizonyos százalékokban, melyekkel a papirosok emelkednek vagy lejebb szállnak, mondja ki e megelégedését vagy haragját, hogy az az illető kormánynak intésül szolgáljon, s az magát a nemzeti dicsőség eszméjétől a kellő mérsékleten túl ne ragadtassa. Hisz míg a börze nyugodt marad, nincs mit félni; az újabb korban ez pótolja a népek lelkiismeretét. Látszólag minden ettől függ. A tartomány, mely vasutat vagy csatornát kíván, a birtokos, kinek tőkék kellenek, a kereskedő, maga az állam e középponthoz fordul, s vannak elegen, kik azt hiszik, hogy Francziaország azon pillanatban vissza fogja nyerni alkotmányos állását, ha majd az 5 és 40 centes kötelezvények birtokosai s azok, kiknek tőkéik a nagy könyvben jegyeztetik, kamatjaikra nézve alkotmányos garantiákat kívánnak. Mindez csakugyan rendkívüli és csudálatra méltó, s a jövő összebonyolodott viszonyaink közül talán egyet sem fog érteni nehezebben mint azt, hogy hatalmas államok a reájuk nézve legfontosabb dolgokban török egészen független testületeknek annyi befolyást engedtek; de arról, hogy a jövő, ha majd századunkra visszanéz, annak szellemét nem a börze jegyzőkönyveiben, hogy nagyságát nem részvényes társaságainak roppant vállalataiban, hogy fő irányát nem egyes osztályok nyerészkedési vágyában, hanem egészen másban fogja találni : az előttem ép oly bizonyos mint az, hogy a 18. század szellemét senki Law hires bankjában s azon lázban, melyet a misssippi társaság részvényei előidéztek, nem keresi napjainkban. — A baj nagyobb, az óriási szappanbuborék, melyben sokan egy világot látnak, még nagyszerűbb s talán még szebb színekben játszik mint akkor, de ha majdan szétpattant — mi később vagy előbb bizonyosan megtörténik — nem sokkal több marad meg belőle. Míg a franczia aristokratia nagy része csak anyagi élvezetek után sóvárgott, s egész élete egy nem szűnő orgiának látszott, mely alatt mindig mélyebben sülyedve egykori hatalmát elveszté; mig a közép rend Law bankja előtt e rendnek summitásai a miniszterek előszobáiban tolakodtak, nem követelve más jogot mint azt, hogy a közjövedelmek kibérlése által hontársaik kizsarolására szabadságot nyerjenek, mig az irodalomnak nagy része csak a közönség mulatását tűzte ki czéljául, megvetve mindent, minek anyagi magyarázatot nem talált, gúny tárgyává tűzve ki egyesek nemesebb törekvését, sárba vonva mindent mi magasabban állt : addig a tizennyolczadik század szelleme nyugodtan folytatta útját, s tévedve sokban kivívta azt, mi által e korszak az emberi nem történetében örökké nevezetes fog maradni : az emberi méltóságnak önérzetét. S ekként halad a 19-dik század szelleme, csendesen de ellentállhatlanul s mind azon TUDOMÁNY IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Magyarhoni humanismus és realismus Ezekben határozódik a valódi humanismus köre úgy, mint rendeltetése; s ez által teszi az felsőbb emberré az emberi állatot. S ha a természeti tudományokat e kör részletezésében nem neveztük is meg, beleértettük a bölcsészetbe, mely biztosan egy lépést sem tehet bizonyos tapasztalati előzmények nélkül: mik pedig ezek, ha nem az átvizsgált világegyetem, tehát minden az égbolt uránjaitól kezdve a föld természetén és emberén keresztül a mónásig s a sövényszemig, miktől a bölcsészet vonja el a concret létnek örök törvényeit. S itt válik el egymástól két különböző formája a természeti tudományoknak: a mint t. i. azok vagy a tudásnak, tehát az emberi szellem felsőbb követeléseinek igyekszenek szolgálni, vagy az ember köznapi szükségeinek . emezekre nézve az egyedek (Einzelnheiten) ismerete a fő, amazokra az egyedek egymásra vonatkoztató vizsgálata, mely után nyomoztatnak ki azon törvények, mik a kisebb rendszerektől kezdve, fokonként fel a világtestekig kormányozzák s fentartják a mindenséget. Ezen általános törvények ismerete az, mit minden mivelt értelem követel, s miben a legmagasb gyönyört és elégtételt találja; mig a mesterségek és művészetekre szükséges anyagok előállítása, elváltoztatása és alkalmazása inkább az egyedek (Einzelnheiten) speciális törvényei ismeretére szorul; a tudományt alulról felfelé szerkesztő és felépítő tudós pedig a természet valamennyi megszámíthatatlan egyedeinek milliónyi formái, alkatrészei s ezek külön arányban és mód szerinti egyesülése s egymásra hatása vizsgálatát, összevetését s az innen kivonandó igazságokat ismeri feladássul, tárgyául. A természeti tudományok tehát egyáltalában nem rekednek ki a humanismus köréből, sőt annak igen lényeges részét teszik. Hiszen maga az ember, anyagi és szellemi élete nyilatkozataival, sőt az utóbbinak minden előhozásaival együtt is végre ezek körét egészíti ki. Csakhogy a humanismus részére azok más irányban és formában tárgyalandók. E formát Humboldt Sándor mutatta ki gyakorlatilag Kosmosában, mely nem tartalma, de formája szerint igenis, valódi új tudomány: a humanismus természettudományának nevezném. A világrajz vagy a kosmos tana — így i ő nem az egyes természetrajzi, pletyikai és égtani munkák legáltalános és jelentékenyebb eredményeinek encyklopaediai foglalatja. Ily eredmények a világrajzban csak mint anyagok és részenként annyiban használtatnak fel, amennyiben az erőknek a mindenségben összeműködését, a természetképleteknek kölcsönös előidézését és korlátozását világosítják fel. A szerves típusok térbeli és égövi elterjedése (a növények és állatok földrajza) annyira különbözik a növény- és állattantól, mint a földtest geognostikai ismerete az ásványrajztól. .. A kosmos tanába az egymi csak az egészhez való viszonyában, a világtünemények részeként, jó tekintetbe.“ Jól tudom, hogy e tudomány megértése természetrajzi, vegytani, physikai, sőt mértani előismereteket tételez fel, s azért ezek nem maradhatnak ki a humanismus köréből sem, de azon takarékossággal előadva, mely ne engedje, hogy a szellem a részletes anyag sokaságától elnyomva, azokat világosan át ne tekinthesse, a felsőbb eredményekig fel ne emelkedhessék, mi együtt csak annak adatott, ki e tudományoknak egy egész életet szentelhet. Máskép fogja tehát a gymnasium adni ezeket, máskép a reáliskola, a tudós pedig utasítva marad az irodalomhoz s a vizsgálathoz. Körül kell tehát, kinek-kinek rendeltetéséhez és életczéljához képest, írni tanulási körét, s azt épen a czélhoz alkalmazva alakítani is. A gyakorlati gazda, technikus, mesterember, kereskedő, más más választással, kiterjedésben és formában szükséges mér- és természettudományokat, s mindig fő tekintettel az alkalmazásra ; mással az, ki mint államtiszt, jogtudós, orvos, katona, pap, művész, szaktudományán kívül, sőt épen szakjának is érdekében, nehogy azt lélektelen s pusztán mesteremberes módon űzze, általános emberi kiképzésre van utasítva; s végre igy, de még nagyobb kiterjedésben, mind azok, kiket belső hivatás nemzetek nevelőivé avat akár élő szó, akár toll utján, s mind azon szerencsések, kik a kenyérkereset szükségein túlemelve, idejöket minél teljesebb emberi kiképzésökre fordíthatják, s igy a csakhamar eltompitó s életuntsággal meglátogató érzéki gyönyörök helyzett, minden változások közt vigasztaló és boldogító szellemi életet biztosíthatnak maguknak, arra képesítve egyszersmind, hogy hazájuk s az emberiség jótevői lehessenek. Ezekre nézve, ha vagyonuk földbirtokban áll, kétség kívül szak gyanánt mutatkozik a gazdászat, s kívánatos, hogy abba tudományosan legyenek beavatva, nehogy anyagi viszonyaikra nézve teljesen függőkké legyenek vagy kevésbbé értelmes, vagy kevésbbé lelkiismeretes tisztektől , de emellett is maradni fog idő és kedv a jól intézett előképzés után folytatott tanulásban munkát találni, mely nélkül nincs élet, s szellemi élveket, melyek magok megunhatatlanok örökké. De míg e részben a divat, mint mondom, más irányt tolt az előtérbe,kétségkívül leendő kárával a felsőbb műveltségnek, másfelül érezhető hiányt látunk a kenyérkereső sokaságra nézve reálismereteket terjesztő iskolákban. Számos község tart fen gymnasiumot, mert már megvan, vagy azt előkelőbbnek tekintve a deáktalan iskolánál, reá büszke. Ily jelenség kétségkívül szomorító: nemcsak, mert a tökéletlen gymnasium, milyek többnyire a vidékiek, kivált községiek, káros, miután saját czélját nem létesíti, de mert egyszersmind közhasznú községi reáltanodákat teszen lehetetlenné. Akkor fogunk mi a külfölddel s más népekkel szerencsésen versenyezhetni, ha a legkisebb községnek jó alreáliskolája, a nagyoknak jó félreáliskolájuk, lesz. Alkalomnak kell nyitni minden honpolgárnak, szűrben vagy kabátban járjon az, anynyi közéletre való ismereteket szerezhetni, amennyi kell, hogy kenyérkereseti üzletét, álljon az földmivelésből vagy kézi mesterségből, értelmesen folytathassa. Különben földünk végre nem fogja megtűrni adóját, s a külföld nemcsak kicserzeni bőreinket, de megvarrni csizmáinkat is. Tehát reáliskolákat mindenfelé s mindenekelőtt! mert ezeket nem képes pótlani semmi! Csakhogy ezekben is azok az ismeretek, melyek az embert mivelik az emberben, bizonyos pontig taníttassanak: a gondolkodástan az irálytannal, az embertan az erkölcstannal, a történelem a földrajzzal, nagyobb kissebb kiterjedésben; a főreáliskolákban pedig a nemzeti irodalom ismerete se hiányozzék, mikép az a külföld minden reáliskoláiban, mégpedig nem röviden, nem felszínesen, adatik elő. Ez utóbbi oly közbirtoka a nemzet minden tagjainak, hogy abból juttatni mindennek kell, kinek egy-egy szabad órája lesz belső műveltsége bár csak némi folytatására is. Így kívánjuk az egyik osztálynál a humanismust, a másiknál a realismust az előtérbe állítva látni; de úgy, hogy se amabból a természeti tudományok ki ne rekedjenek, sőt mint a felsőbb kiképzés lényeges részei érvényesíttessenek, czélszerű alakításban; se innen a belső kiképzés elemei el ne maradjanak. S ez volna a két, állítólag ellenkező, iránynak barátságos egyeztetése. S ez az egyik, mit kimondani szivemen feküdt. (Vége köv.) TOLDI FERENCZ: Magyar könyvészet- 609. Oroszhegyi Jósa: Az ód- és élettelegség közéleti értéke. Szorgalmas tanulmányozás és tapasztalat után irta Oroszhegyi Jósa, orvostudor, szülész, ódgyógyász. Pest, 1858. Müller Emil könyvnyomdája, lerét 133 lap. Ara 1 f. 20 pkt.