Pesti Napló, 1858. március (9. évfolyam, 2429-2441. szám)

1858-03-16 / 2429. szám

tartsák, s meg akarta mutatni, hogy ő nem franczia kém, mint némelyek azok közös hívek. Gomez úgy mutatta be magát, mint oly szolgát, ki mindenben csak urának engedelmeskedett. — Pieri mindent tagadott; legutóbb azt állítván, hogy a bombát csupán Orsini bízta rá, kit egy kávéházban akart felkeresni, s hogy Párisba csupán fia látogatása végett ment. Jules Favrenek Orsini mellett tartott beszéde igen nagy hatást tett. Nagy hatást tett azon levél felolva­sása is, melyet Orsini febr. 11-től a mazasi börtön­ből a császárhoz intézett és a­melyben nem a maga számára kér kegyelmet, hanem Olaszország számára kéri azon függetlenséget vissza, melyet attól 1849- ben francziák vettek el; kéri, nem hogy a francziák véröket ontsák Itáliáért, hanem hogy ne avatkoz­zanak a bekövetkező harcrokba stb. Orsini, Pieri és és Rudio mint apagyilkosok halálra ítéltettek, Gomez ellenben enyhítő körülmények fi­gyelembevétele folytán életfogytiglani­ gályarabságra lön büntetve. A három halálra ítélt semmisítésért foo­­lyamodván, az iratok márt. 3-kán kerültek a legfőbb törvényszék főállamügyészi hivatalába, dec. 11-dikén a felső bíróság kérelmeket elvetette; a kivégeztetést f. hó 13-ra várták, ezt azonban a táviró mindeddig nem jelenté. Hite van, hogy a császárné és hölgyei Orsini ja­vára kegyelemnyerésért fáradoznak, de ezen lépések a minisztérium határozott ellenzésével találk­oznak. Más tudósítások szerint Mathilde herczegnő Rudio számára kérne kegyelmet, s némelyek valószínűnek tartják, hogy ennek büntetése enyhébbé fog változ­tattatok Végre egy párisi közönséges laptudósítás hallomás után azt írja, hogy Pieri, csakhogy életét megmentse, új vallomásokat tett volna eddig még is­meretlen bűntársakról és a császárt még fenyegető összeesküvésekről. Mi van a dologban, nem sokára megtudjuk. Espinasse tábornok belügyminiszteri tevékeny­ségét számos elfogatásokkal kezdte meg. Az elfogot­­tak közt nevezik : C­o­u r t­e­s tábornokot, ki 1848. márt. 15-kén a nemzetgyűlésre vontatott, Maillard ügyvédet, Ledru Rollinnak egy volt magán- és egy politikai titkárát, L. tábornokot Allier megyéből, ugyanonnan egy megyei tisztet, Boulogneból egy vegytani készítmény gyártót stb. A hir azonban az el­­fogottak számát egészen 1300-ig nagyítván, a „Mo­niteur“ f. hó 11-kén jónak látta a dolgot igazi érté­kére leszállítani egy czikkben, mely alább egész ter­jedelmében olvasható. Ugyanakkor azonban, midőn a félhivatalos lap egy részben megnyugtatólag lép fel, kénytelen jelenteni, hogy Párisban 1. hó 4 és 5 dike közötti éjjel csoportozás, Chalons-sur Saoneban pedig 6-dikáról 7-dikére viradóra némi fegyveres zavargás volt. A legújabb felvilágosítások alább olvashatók. Ezen elfogatásokkal némi ellentétet képezett a mart. 1-jei „Moniteur“-nek azon rövid jelentése, hogy Changarnier és Bedeau tábornokoknak a Francziaor­szágba való visszatérés megengedtetett. E jelentést azonban nyomban követi a két tábornoknak a belga „Indépendance“hoz intézett azon válasza, melyben mindenik kijelenti, hogy ők az engedélylyel élni nem akarnak. Pár is, mart. 11. Mint fentebb röviden említve volt, e napon kerültek a jan. 14-diki merényleti per­ben halálra ítéltek semmisítési kérvényei a legfőbb törvényszék elé, melyen Waisse úr elnökölt. Az ülés körülbelül 9 óráig tartott. Az előadó jelentése után Bret ügyvéd kijelenti, hogy ő és tiszttársa Fournier mindent elkövettek, hogy oly okot talál­janak, mely az ítélet megsemmisítését lehetővé tette volna. Egy átalánosan elterjedt hír alapján darabig azt hitték, hogy ily megállható semmiségi ok létez. (Azt beszélték nevezetesen, hogy az esküdtek közt egy nem rehabilitált vagyonbukott létezett volna, a­kit a törvény hasonló eljárásokból kirekeszt.) Azon­ban a hír nem valósult, s ugyanazért a védők az egész ügyet kénytelenek a törvényszék bölcseségére bízni. Erre Dupin álladalmi fő­ügyvéd ragadta meg a szót. Mindenekelőtt azon átalános utálatról szólt, me­lyet a merénylet nemcsak Francziaországban, hanem egész Európában előidézett. „Egy ily nemű gonosztett sem idézett — úgymond — soha gyorsabb és átalá­­nosabb mozgalmat az uralkodók közt elő; soha sem voltak sajnálatjelentő követségeik egyhangúbbak, fé­nyesebbek , ünnepélyesebbek; mindenütt át voltak hatva azon érzettől, hogy itt nem csupán Francziaor­­szág, hanem egész Európa nyugalmáról van szó, és hogy azok kik a zárkövet megtámadják, az egész épü­letet meg akarják rendíteni." Dupin úr ezután még az egész törvényszéki eljárás szabályosságát emelte ki s különösen a védelem teljes szabadságát. Úgy hiszik némelyek, hogy ez csak megerősítése volt azon hiva­talos mentegetéseknek, melyekkel Párisból e tárgy­ban Ausztria irányában élnek. E tárgyban így szólott: „A védelem szabadsága toleránsából egészen egy szándékosan készített okirat felolvasásáig ment (Or­sini levele Napoleon császárhoz) mely a vizsgá­latban nem fordult elő, és a mely sem a közvádlóval, sem a törvényszék elnökével nem közöltetett előre. Ezen felolvasás, mely hevenyében történt, miután bi­zonyos bíróságon kívüli felhatalmazásra történt hivat­kozás , a bíráknak mindig fenhagya azon jogot, hogy azt, mint a vitákhoz nem tartozót tekintsék, az semmi esetre nem engedi meg egy vádlottra nézve ki­zárólagos személyes cselekmény teljesítését, jött le­gyen ezen helyeslés bármely oldalról, és csupán a nálunk annyira szent védelmi jog iránti feltétlen tisz­teletre mutat. Ilyesmi önök előtt nem fordulhatott vol­na elő, még ha semmiségi ok lett volna is kifejtendő; e teremben mindenki csupán a törvény szavára hall­­gatott volna. Az ékesenszólás itt a maga fátyolát nem fogta volna oda kölcsönözni a legmerészebb so­­phismáknak. A­ki a bűntettet kárhoztatta, nem kísér­tette volna meg a büntető rehabilitálását, és ha az igazság és törvény az apagyilkost egyiránt megbünte­tik és bélyegzik, akkor itt, a vérpaddal szemben, mely a nyilvános elégtétel végett állittatik fel, annak emlékére a ki arra felmenendő, egyátaljában nem emeltek volna szobrot. (Czélzás Jules Favre beszédé­re.) Az eljárás szabályszerű, a büntetés törvényesen jön alkalmazva. Mi azt hisszük, hogy a törvényszék­nek a kérvényeket vissza kell utasítania.“ Rövid ta­nácskozás után a törvényszék kijelenté, hogy a fo­lyamodások elvettetnek. A távirda pedig Párisból mart. 13-ról ezt jelenti. Ma reggeli 7 órakor végeztetett ki Pie­ri és Orsini. A tömeg csoportozása igen nagy volt. Rudio büntetés-változtatást nyert. Megemlítendőnek tartjuk, a­m­it a kölni lapnak egyik levelezője állítólag jól értesült egyén szájából hallott, hogy a császár a császárné kéréseinek en­gedve 10-én el volt volna határozva Orsininak meg­kegyelmezni ; azonban hir szerint Jeromos herczeg a császár egyéb tanácsaihoz csatlakozva, azt nyilvání­totta volna, miszerint a közrend érdekében van ezút­tal a törvény egész szigorát gyakorolni. Erre a csá­szár a titkos tanács egybehívására határozta magát, s hihetőleg ez döntötte el f. hó 12-kén Orsini sorsát. — A múlt február hó végétől kezdve folyvást tartó elfogatásokról végre a mart. 11-diki „Moniteur“ ek­­képen nyilatkozik : „Daczára azon utálatnak, melyet a jan. 14-ki gyil­kos merénylet mindenfelé előidézett és daczára az uralkodóház iránt oly nagy élénkséggel nyilvánult részvétnek, a fejetlenség emberei, kik magukat cse­kély számuk által elrettenteni nem engedék, előleges összebeszélés folytán bizonyos izgatást akartak elői­dézni. Francziaország különböző pontjain mozgalma­­készítettek elő, melyek habár a rend fentartására néz­ve nem veszélyesek, mind azáltal elegendők valának némi aggodalomnak a kedélyekben való táplálására. Február 24-kén az egyidejűleg eszközlött elfogások e bűnös terveket meghiúsították, s fegyverek, hadi kész­let és compromittáló levelezések felfedezésére és le­foglalására vehettek. Ezen elfogatások számát ször­nyen nagyították, holott azok öt­ven fő felforgatóra szorítkoztak Párisban, negyvenre Lyonban, tizenket­­­tőre Marseilleben, s egyremásra négyre a császárság negyven megyéjében. Mindezen elővigyázat mellett a mártius 4- és 5-ike közti éjjel Párisban csoportozás történt. Ez azonban az erőteljes és éber rendszabá­lyokon hajótörés szenvedett, s maga után húsz to­vábbi elfogatást vont. A chalons-i kudarc­ kétségkívül egyben függésben volt a rendszeres lá­­zítás ezen rendszerével, mely felett a jó érzelműek határozott maguktartása oly hamar palctát tört.“ — E szerint a február 24-dikén elfogottak száma 242- ére menne, melyhez aztán még a chalonsi lázadás­nál elfogott 14, és a mart. 4 és 5-dike közt Párisban elfogott 20 egyén járul. A párisi csoportozásról, melyről a „Moniteur“ oly édes keveset mond, a belga „Independance“ egyik levelezője tudni akarja, hogy az a la Roquette téren (a kivégzési téren) történt, és hogy a lázadók kis ideig a köztársaságot és Orsinit éljenezték; azon­ban egy csapat lovasság szét­rebbente a zavargókat, s néhány vezetőjüket az igazság kezébe szolgáltatta. A kölni lapnak hallomás útján azt is írják, hogy a csoportozások a St. Martin városnegyedben történtek volna, a­hol még sok munkás lakik. A chalensi zavargásról egy ottani lap csupán a kö­vetkező részleteket közli. „Szombaton este 8­/2 óra felé egy csoport a Place de Baune téren őrtálló kato­nára rohant, még pedig azon pillanatban, midőn az az eső elől menedéket az őrházban keresett. Erre maga az egész őrs megrohantatok. Küzdés után több katona lefegyvereztetett, csupán az altisztnek és négy grá­nátosnak sikerült fegyvereiket megtartani. Az őrség­ről a felkelők a már ismert kiáltások közt (­Éljen a köztársaság, Párisban köztársaság, Mindenütt köz­társaság) vonultak a pályaudvar felé. Miután né­hány munkásnak a vendéglőkben való elcsábítását megkísérték, a híd felé tartottak, hogy a helyőr­séggel való egybeköttetéseket elvágják. Darab ideig meg volt szakítva az összeköttetés, és senki át nem mehetett. E közben a pályaudvar má­sodik felügyelője M o­u r­e­a­u volt altiszt, a csend­­őrséget­ és a hatóságokat a történtekről tudósító. Az­­ utóbbiak az alfőnökségen nagyszámú polgárokkal egybegyűltek. A 86-dik ezredbeli tiszteknek, a­kik egybegyülekeztek, sikerült a hídon való átjárást I kierőszakolni, és a helyőrség élére állani.­­ Most­­ látták a felkelők, hogy szándékuk hajótörést szenve- I dett, és szétfutottak. Mindenfelé őrcsapatok üldöz­­­­ték őket, s néhányat elfogtak közölök, a kiknél még­­ fegyver volt. Más fegyverek, puskák, pisztolyok, gyilo I­kok különböző helyeken találtattak. A törvényes vizs­­­­gálat még azon éjjel megkezdődött.“­­ — Azon röpiratnak, mely „III. Napoleon és An­glia“ czimet visel (lásd a mai tárczát) és a­melynek szerzőjéül Laguerrouniére ar mondatik, első kiadása márt. 11-re teljesen elfogyott. Ezen röpirat, mely olyan formán jött ki, mint egy nemzetközi jog­­ügyben készített perbeszéd, mint írják Párisban, nagy hatást tett, de Londonban nem fogadtatott oly kedve­­zőleg. Mindamellett egy távirati sürgöny Londonból márt. 13-ról Disraeli nyilatkozata után jelenti, hogy Valevski gróf legújabb sürgönye a fenforgó vi­szályokat mindkét oldalról tökéletesen és becsülettel­jesen megoldja. — Távirati tudósítás szerint a mart 13-ki „Moni­teur“ azt is jelenti, hogy az angol tisztek 1250 frank jutalmat tűztek ki egyik franczia ezredesnek elkül­dött bizonyos torzkép készítője felfedezésére. A dolog magyarázata az „Indep.“ szerint abban áll, hogy a katonai feliratok közzétételekor a „Punch“ egy torz­képet közlött, mely a franczia kakast ábrázolta ezre­desi ruhába öltöztetve, s hangosan kukorékolva a tuilleriák udvarán. A kakasra, mely alatt a feliratok szavai valanak idézve, Napóleon császár boszankodva kiáltott: Ez az átkozott állat még­ felkölti a szomszé­dokat.“ Ez a kis rajzon-harcz még megjárta volna, hanem valami gonosz egyén ugyanazon képeket bo­rítékban megküldte a belga lap szerint mindazon ez­redeseknek, kik a legtüzesebb feliratokat nyújták be, mi több az angol hadsereg és tengerészet dlubbjának nevében küldte meg, melynek maga Napóleon csá­szár is tagja. A felvilágosítás nagyon komoly hangon követett, s a rászedés kisülvén, innen ered alkalma­sint a fentebbi dijhirdetés Olaszország. Turin, mart. 13. Az „Armenia“ a­­zon tudósítást hozza, hogy a franczia kormány az„I­­talia del Popolo“ felfüggesztését, Bianchi Giovanni kiutasítását kívánta, az itteni lapok által megc­áfol­­tatik. Hollandia, Amsterdam, mart. 13. Az új minisztéri­um megalakult. Gyarmati miniszter: Rochusen, pénzügyi: van Bave, külügyi: Golsstein báró, belügyi: T­e­­­s van Gondr­aan, igazságügyi: Bort A had-, a vallás- és tengerész-ügy megtartják tározó­jukat. Törökország. Triesztbe (mart 14-én) érkezett szambuli tudósitások igazolják azt, hogy Lesseps úr a legkedvezőbb kilátással bír terve kivitelére nézve, mart. 31-én Alexandriába indul. ESTI POSTA. Pest, mart. 15. Márczius 12-kéről szóló párisi tudósítások szerint Napóleon császár e napon összehívta a merénylet után nemsokára felállított titkos tanácsot. Mint mondják, két kérdés terjesztetett a magas testület elé, melyek közöl az egyik titokban maradt, a másik pedig az Orsini és bűntársai ellen hozott ítélet végrehajtását tárgyalta. Annyi már 12-kén kiszivárgott, hogy a ta­nács tagjai magas politikai okokra támaszkodva, a kegyelmezésnek egyhangúlag ellene voltak, s csupán Rudiora nézve engedték meg a büntetés szelidíté­­sét (lásd Francziaország.) A császár szokása szerint szótalan maradt. A kölni lapnak a fent kitett napról írják, hogy Orsini neje akkor Párisban volt s két gyermekével a császárné lábaihoz akart borulni, hogy férjének kegyelmet esdekeljen. Úgy látszik azonban, hogy az esedező nőt nem eresztették be a császárné­hoz, hogy azt egy gyötrű­ jelenettől megkíméljék. Úgy mondják, hogy Rudio neje szerencsésebb volt. — A nagy katonai készületek e napon már sejdítteték a 13 diki szomorú látványt Orsinit és társait mart. 10-dikén egy londoni vizs­gáló­bíró látogatta meg Devisme és Caron puskamű­­vesekkel. Ez utóbbiaknak a szembesítés iránti angol törvény szerint a vádlottakat látniok kell­, mielőtt a Bernard féle perben tanukép felléptetnének. London­ban mart. 13-kan valának kihallgatandók. Azon körülményből, hogy Bernard angol esküdtszék elé állíttatik, azt következtetik Párisban, hogy Fran­cziaország a különös bili előterjesztéséről lemond. Mint mondják ez Walewski grófnak a Malmesbury lord sürgönyére adott, s Londonba mait. 12-kén reg­gel elindított feleletében ki is van jelentve. Különben Disraeli urnak a választók előtt tar­tott beszédével, mint írják, valami különösen nincse­nek megelégedve Párisban. A­mi a császár és a fran­czia nép felőli véleményét illeti, az ellen nem igen volna kifogás , hanem e sima nyelv alatt mégis ész­revevék a falánkot. A franczia diplomatiai ügynökök rovására róni fel azon félreértéseket, melyek Angol- és Francziaország közt előfordultak, ez, úgy mondják, annyi mint magát túlságosan ringatni a képviseleti kormány fictióiban. III. Napóleon kormánya ilyesmire nem tarthatja oda a házát, és ha nem tudná a világ, mi az igazi oka a Derby-kabinet által e részben elfo­gadott rendszernek, mely kabinet Walewski gróf visszalépését forrón óhajtja , könnyen meglehetne hogy Disraeli úr szavai újra kimérgesithetnék a se­bet, melyet behegeszteni akarnak. Ezen elmélkedé­seket jó megjegyezni, ha szinte a béke szent is a két kormány között a jelen pillanatban. — A Nancy-ban megjelenő „Espérance“ jelenti, hogy megint több, túlságos politikai véleménye miatt gyanús személy fogatott el. — Valla­bréque ezredes a testőrlándlásoktól, egy gyalog ezredes által párbajban agyonlövetett. A meg­halt testvére a hasonló nevű Guide-ezredesnek. Bécsből f. hó 12-től jelentik, hogy a dunai feje­delemségek iránt kinevezett európai bizottmány je­lentését befejezte, és hogy azon csapatok, melyeket a Porta Montenegro ellen indít, Konstantinápolyt már elhagyták. — A „Times“ jelenti, hogy hír szerint Per­­signy gróf odahagyja londoni követségi állomását. Az „A. A. Z.“ szerint ennek az az oka, hogy Mal­mesbury azon közlésére, hogy az angol nép hangulata miatt az összeesküvési bilit lehetetlen megint előter­jeszteni, Persigny azt felelte : attól tart, hogy Napó­leon császár ez esetben, nem eszközölhetvén ez ügy­ben engedményt, visszahívja követét. A tudósító nem tartja ezt üres fenyegetésnek, sőt némi nyomatékkal jegyzi meg, a­mit, mint tudjuk, „Disraeli“ is kiemelt volt beszédében,hogy Angliának 1815 óta soha sem volt nagyobb hadereje az egyesült országokban : t. i. több mint 60 ezer főnyi sorkatonaság és 35 ezer ember szer­vezett militia. A kaszárnyák tervek és 25.000 ember van Aldershott mellett, így a felidéztük német lap, s a „Times“, mely— mint e sorok kezdetén írtuk,— szintén közli Persigny elmenetele hírét, oly vezér­­czikkeket közöl mai számában, melyek egy általában izgatott hangon szólanak Francziaország ellen. W­a­­lewski jegyzéke, melyről — mint „Anglia“ rova­tunk végén előadtuk­­- Disraeli a febr. 12-ki alsó­házi ülésben említést ten, a „Times“ szerint válasz lord Malmesbury kivonatára, hogy a franczia mi­niszter előbbi sürgönyében foglalt sértő helyekre nézve nyilatkozzék. Walewski újabb sürgönye a barátság azon bizonyítványaira hivatkozik, melyeket III. Napó­leon eddig Anglia irányában tanúsított, kiemeli, hogy a császár nagy fontosságot helyez az angol szövetségben, sajnosnak mondja az Angliában uralkodó izgatott han­gulatot, s azt állítja, hogy a franczia kormánynak eszé­be sem jutott, az angolokat egy categóriába tenni a gyilkos szándékú menekültekkel. Végre azon nézetet fejezi ki, hogy a félreértések miatt, melyektől tarta­ni lehet, óhajtandó, hogy a levelezést e tárgyban sza­kítsák félbe. Hő szavakkal szól az angol-franczia szövetség fentartása mellett. A márt. 12-ki ülésben, melyben Disraeli Wa­lewski sürgönyét megemlítő, a kincstár új kanczellára egyszersmind azt is jelenti, hogy a jövő héten a sereg és hajóhad számára szükséges költségek megszava­­­zását indítványozza. Továbbá Kinglake kérdé­sére felelvén, megjegyezte Disraeli, hogy Nápoly­­­nak joga van a fogoly angol mérnököket törvényszék elé állítani. Azonban az angol kormány ügyel a per folyamára. Headla­nn és Roebuck kétségbe von­ták Nápoly követelt jogát. Gladstone lealá­­zónak találja Anglia helyzetét. Lord Russell kijelenté, hogy nem vár semmit Nápoly igazság­­szeretetétől. Lord Palmerston és a kor­mány kijelenték, hogy nincs semmi ellenvetésük az illető okiratok előterjesztése ellen. Végül a hajóhad budget több tételét megszavazták. Tudjuk, hogy az új minisztérium a függőben levő perek kimenetelétől függesztette föl a további teendő­ket az összeesküvési bilire nézve. Távirati sürgöny szerint az előző vizsgálatok után Bernard vádolta­­­tik, hogy bűntárs volt a párisi gyilkolási merényben, s ügye az assizek elé utasíttatván, őt magát a New­­gatebe vitték. 13-kan volt a tanuk kihallgatása. A ki­hallgatás nem titkos volt ugyan, de csak keveseknek engedték meg a bemenetelt. A „Times“ és „Post“ nagyon ostromolják a minisz­tériumot az összeesküvési bili felfüggesztése miatt. Közelebbi számában azt indítványozza a „Times“ : neveztessék ki haladéktalanul egy királyi bizottság, megvizsgálni, hiányos-e a törvény. A parliament — úgymond — kész lesz a bizottság által ajánlott sza­bályt törvénynyé emelni. A „Herald“ jelenti, hogy Derby lord kormánya a hadsereg és hajóhad költségvetését kissé fölebb emeli. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND. A pesti gabonacsarnok Távirati tudósítás a bécsi börze átkeletéről mart. 15. 1858. Érték |Pénzb.É­r­t­é­k Államkölcsön. 5%-es metalliqueB . . Vlsty,j­ék met................. 4%-es met... .. 3%-es met.................... ..A%-es met. . . . . 1%-es met. ..... 2%%-es bankó . . . 5%-es B sorozat . . . 5%-es lombard velenczei 5° 0-es nemzeti kölcsön . 5%-es als. auszt. urb. k. I 5%-es magyar és gall. . 5%-es más koronaorsz. 5%-es sopronyi . . . 5%-es sorsolhat­ gloggniczi 4%-es pesti . . . . . 4%-es majlandi . . . Sorsjegykötelezvény. 1834-diki . . . . . 1839-diki ..... 1854 diki ..... 81% 72% 64% 50* , 41 lb% ■5 1 96 . 841/* 8-1 797 '79 96'u 96 9) 95 341 132% 105% Trieszt kölcsön a 100 frt Comp.­Rentpapirok . . . Eszterház­y 40 .. . . . Salm. sorsjegyek . Pálffy ...... Genois..................... Clary hg. ..... Windischgrätz hg . Waldstein gróf . . Keglevich gróf . . . Vasútrészvények. Éjszaki vasút . . . Államvasút................. Államvasúti certific. Lincz-budweisi . . . Lombard-velenczei . . Erzsébet nyugoti pálya. Tiszai pálya .... Ferencz József keleti pály. Pardubiczi vaspálya Keletgalicziai .... I Pénzb.| Érték jPénzb.jj Érték 105 15% 77V, 42 40 34 39’4 24 278/ 15* , 187»/, 31 «7, 275 % 280 ■259* 2­6«/, 101 195% 104*/, Ip­arrész­vények. Bankrészvények . . . Bankcertificat . ... Hitelintézet..................5 Escomte­ bank .... Lloyd részvények . .­ . Dunagőzh. részvény. . .­­ ,, 13-ki kibocsátv. Pesti lánczhid .... Bécsi gőzmalom .­­ . Elsőbbségi kötvények. 5 . Lloyd . . . . &Vi Éjszaki vaspálya 5* . Gloggnitzi . . . . . . Gőzhajózási . . . Államvasut a 500 franc. Lombard a 275 líra . . Váltó (devisek). Ama térd. 2 hóra r.. . , Augsburg uso .... 981 1«GV, 2587» 121 és 37 i 660 60 6 80­­5 11 887. K67» Pénzb. Bukuresti 31 napra f. Stambul.................., Frankfurt 3 h. múl va f. Hamburg 2 „ „ • ■ Livorno . ... • London . . 1 . . Milano .... . . Páris ...... Pénzérték (valuta). Vert arany . . Szélarany . . . Napóleon d’or . Souverain d’or ■ Orosz imperiale • • P. Fridriach d’or . . Angol Souvereings . . Ezüst ... . • • Páris, feb. 18. 4 ,7» rente „ 3V, fi ... London, feb. 18. 3*>/|Cons. 267% 482 105% 78 1033/, 10. 18 1037. 1233/, 7% no*, 8. 9 14. 21 8. 40 8. 50 10. 18 5% 95 60 69. 65 97% , V A S U T M E N E T K K INDULÁS. Bécsböl— Pestre: 6 óra 30 p.r.,és 7 ó. estre. Bécsböl—Győrre: reggeli 8 órakor­ és 4 ó. 40 p. d­u „ Debreczenbe 6 ó. 30 p. reggel 7 óra 40 p. e Győrről—Bécsbe : reggeli 6 órakor. Szőnyből—Győrre 2 ó. 45 p. d. u. Pestről—Bécsbe : 9 óra 5 p. reggel, 9 óra 30 p. estre. „ Szolnok—Szegedre : 4 ó. 15 p. d.u.,és 4 ó. 30 p.r. „ Debreczenbe : 4 óra 30 p. r., 4 ó. 15 p. d. u. Szegedről—Pestre : 11 ó. 28 p. éjjel, és 2 órak. d. u. Debreczenből „ : 11 ó. 58 p délben, 9 ó. 55 p. estve. Szolnokból „ : 4 óra 31 p d. u , 3 ó. 13 p. reggel. Czeglédről „ : 5 óra 47 p. d. u., 4 ó 47 p. reggel. Szegedről—Temesvárra : 12 ó. 15 p. d u., 1 ó. 20 p. éjj. Temesvárról—Szegedre : 6 ó 50 p­­ , és 5 ó 30 d u. VÍZÁLLÁS. DUNA. Pesten, márt. 17. 5­­0 felül. Pozsony, jan. 14. 1­­0-on alul. Id­osonyban, dec. 24. 3' 0 a. TISZA. Szegeden, dec. 31. 2' 4' 0­" 0 felül. Tokajban, nov. 28. 3' 0 felül. Naményban, nov. 25. 3' 7" 0 felül BEG A. N. Becskereken, dec. 14. 3' 0 felül. Temesvárott, dec. 24. 0 felül. KULPA. Sziszeken, dec. 6. 17' 1" 0 f. PEREN­CZCS AT. Tisza föld­váron, dec. L­0. bejegyzett árai Márt. 15. Alsó austriai mérő Búza, mai ősi uj „ bánsági uj ,, tiszai ó „ tiszai uj . „ bácskai uj „ fehérvári ó „ fehérvári uj Kétszeres uj . . Rozs­­ ... . Rozs uj . 1 . ■ Árpa uj . . . Zab uj . . . ! Kukoricza uj . . ui H .­i uj­ Köles uj . . . Bab . . . . . Repcze .... Suly-1 Font. 1 Ezüstp­fi. kr­ fr.kr bg 1 87 — 88_ 67—88 2­36244 ■-_ — — — 81—89 3­­16228 84-87 2,14220 _ ___—-rj 85—87 224­­236 76—78132136 -- ■*'____ --r-77—80128136 67—78120136 47—50116136 79 — 83216228 — — —— • 40—83140156 902 5 5681 20 A KIADÓTULAJDONOS EMICH GUSZTÁV SAJÁT NYOMDÁJÁBAN,­ PESTEN, 1868. egyetem-uteza 2-dik szám takarékpénztár-épületbefl. SW Mai számunkhoz van csatolva: Dr. Toperczer Tamás kertészeti magvainak árjegyzéke Hoffmann J. B-től Pesten, "viKg

Next