Pesti Napló, 1858. március (9. évfolyam, 2429-2441. szám)

1858-03-26 / 2438. szám

Rejthetjü­k, hogy (a „Köln, Zig“ bécsi tudósítása sze­rnt) a Velenczében állomásozó austriai két fregat egy korvet, két gőzös s­ö­vetségének hadi­hajója „Ti­tania“ a cattarói öbölbe eveztek Több gyalog és va­dász zászlóalj Velenczéből a dalmatiai helyőrség meg­erősítésére indult. Triestből mart. 24-ről írják táviratilag az „Ö. C. nek: „Ide érkezett tudósítások szerint egy török csa­var­sorhajó és egy csavarfregat 3500 emberrel (részint gyalogsággal, részint vadászokkal) és 20 lóval fedél­zetén, tegnap a kleki öbölbe érkezett. Egy harmadik hajó váratik. Magyar Akadémia. G­róf Euun Gyéza ur egy 1621 és 47 között ösz­­szeirt magyar énekes codexxel volt szives az akadé­mia kézirattárát nevelni, mely hazafiui becses aján­dékért az intézet a tisztelt grófnak ezennel nyilvános köszönetet mond. Pest, mart. 16. 1858. TOLDY FERENCZ. titoknak. : PESTI Pest, mart. 27. — F. hó 24-kén még javában ment a jég a Dunán. Tegnapelőtt 25-kén reggel már a nagy folyó föltelt és igen zavaros tükre sima volt. A gőzösök azonnal kibúj­tak rejtekeikből s már kora reggel lehetett néhányat a pesti part mellett állani. — Komárom az uj népszámlálás szerint 11,255 lel­ket számlál. (5731 kath., 3977 hely hitv., 1083 izrae­lita). A városban lakó idegenekkel együtt az összes la­kosság 12,326 lélek. A házak száma 1429. — Makó lakosainak száma a 26,000-et meghaladja. — A dunagőzhajózási társaság személyszállító-hajói­nak járása Pestről Bécs és Zimony felé f. hó 29-kén, Ga­­laczig 31-kén kezdődik . A Ferencz­ József keleti vaspályavonal munkálatai gyorsan haladnak. A buda-székesfehérvári 9 mértföld hosszúságú, az újszony-székesfehérvári 10 mföld hosszú­ságú, valamint a székesfehérvár-kanizsai 19 mértföld hosszúságú vonalon a kijelölési (track­) munkálatok a legutolsó részletig be vannak fejezve s az erre alapított tervek csupán a m. kormány jóváhagyására várnak, hogy azonnal foganatba vétessenek. A 14 inf. hosszúságú kanizsa-pettiyi vonalon már ezelőtt pár hónapokkal meg­kezdettek a munkálatok.­­ A dunagőzhajózási társulat személy - és teherszállító vonatainak menetrendét épen most közli. A személyszállító menetek Bécsből Pestre, Pestről Zi­­monyba folyó március hó 29-én kezdődnek, Pestről az aldunai állomásokra Galaczig folyó mártius hó 31-kén. Az aldunai állomásokra való gyorsmenetek, valamint Konstantinápoly­ és Odessára ennek folytán megnyittat­nak. — A Tiszán és Száván ugyanazon időben kez­dődnek a menetek. — A javak felvétele a forgalom min­den irányára megkezdődött. Áruczikkekkel megterhelt hajók a Dunafejedelemségek, Bulgária és Levanteba Bécsből vasárnap, márt. 28-án fognak először expedi­­áltatni. — F. hó 5-kén tarta a szalontai vízszabályozási tár­sulat évi gyűlését. Előadattak a lefolyt évben kivitt sza­bályozási munkálatok. A fekete Körösön 29 átvágás lé­tetett a lefolyt idő alatt, mi­által e víz folyása 3800 öllel lett rövidebbé. A múlt évi július végén a sebes Körösön megkezdett szabályozási munkálatok is szép kedvező eredményt mutatnak. A „Pol. Ujd. “ különös dicsérettel említi e munkálatokban egyleti elnök Tisza Kálmán, továbbá N­a­g­y Gusztáv és Werner Ferencz mérnök­­ urak erélyes tevékenységét. — A n.váradi vaspályarész meg­nyitása József napjá­ról, hihetőleg a Tisza áradása miatt, bizonytalan időre­­ elhalasztatott. — A savanyu vizéről hires erdélyi Borszék regé­nyes hegységeiben Szárhegy és Ditró községek határán fekete kőszén-telepet fedeztek föl, melynek tartására már hatósági engedély adatott.­­ Az 1857-ik év folytán a császári dohány és szi­vargyárakban összesen 927,788,022 darab szivar ké­szült. Ezenkívül igen sok kész szivar hozatott be kül­földről. NAPLÓ: neki tettem, még akkor is, midőn rövid ideig tartó­­ jóllétünket szegénység váltotta fel, de melyeket ő is sietett viszonozni, részint gyengélkedő ruháim foltoz­­­gatása, részint ifjúlegényes háztartásom rendezgetése által, d­e kölcsönös apró szolgálatok, némi bizalmas bensőséget szültek köztünk, mi egész haláláig tar­tott. Egy nap, midőn szobámat takarította, úgy tet­szett nekem mintha sírni látnám. — Mi baja, Jary anyó ? kérdem tőle. — Hja! régi búm, mi ismét feljül került, bocsás­son meg ön. — Üljön le kegyelmed s beszélgessünk régi bajá­ról. Fogadom hogy a házbér nyugtalanítja? Vallja meg , most gazdag vagyok. — Nem, gyermekem, ezúttal nem házbér.. . Még soha sem beszéltem el önnek történetemet, nyomom életem történetét. Elég szomorú volt! — No hát, lary anyó, beszélje el most. — De ön író. — Hát aztán ? — Nem bánom, mégis elmondom az egészet. Hátha módot nyújthatok önnek, hogy rajtam segíthessen. Jary anyó története. „Nagyon csinos, nagyon víg, és nagyon nevető va­­lék. Anyám, kis varrónő, megtanított mesterségére s meglehetős ügyes munkásnő levék. Tizenhét éves voltam, midőn Jary kezemet kérte. Csinos fiú volt, jó kedvű s a királyi lovászainál szolgálatban, — va­lódi szerencse volt nekem. Anyám, nálam jóval idősb fiának halála óta szenveteg és gyengélkedő lévén, előre érezte közelgő halálát s látva hogy Jary tet­szik nekem, sietett végrehajtani házasságunkat, mely­­ egy holnapig a lehető legboldogabb volt. De Jary­­ nemsokára olyannak mutatta magát mint valóban volt: iszákos, játékos és kicsapongó. Versaillesben laktunk, részegen jött haza, engem megvert, s szere­tett hoza lakásunkba. Bajaim még növekedtek anyám halálával, ki előtt titokban tartám azokat s ki azon s vigaszteljes hittel halt meg, hogy én tökéletesen bol-­ dog vagyok. Az is lettem volna, csak Jary jól viselte s volna magát! Adósságokat csinált, szolgálatából el­­csapták s egy napon, midőn haza jött, igy szól a hoz- s­zám: Panni, én Angolhonba megyek s ott a lovász­mesterséget jól kitanulom. — Hát én, kiáltok, hogy fogok itt élni ? — Nesze, felelt, itt egy lajosarany. Takarékos vagy, add el bútorainkat s térj vissza Pá­risba, és dolgozzál. Ha kedved van, menj férjhez újra, Londonból halotti bizonyitványt külden­ek neked. Ezzel megölelt s elment engem némán és elképedve hagyván. Soha sem hallottam azóta semmit felőle. Nekünk szegény embereknek nem igen van időnk soká sirni. Siettem visszatérni Párisba, szűk padlás­szobát béreltem s ott varrónők számára dolgozgattam. Még nem töltöttem volt be a tizennyolc­ évet, az egye­­düliséget igen nyomasztónak érzem. Míg dolgoztam, kedv nélkül dalolok. Gyermekkori játszótársaim szét voltak szórva, o­rosz társaságtól félve új ismeretsé-­ gektől őrizkedtem. Mindig úgy tetszett, hogy majd az égből fog számomra valami jó barát leesni. Azon házban, melyben laktam, padlás szobám szl­k ablakával szemben, egy ahoz hasonló zugoly vola még. Egy tavaszi napon, fiatal kézművest látok meg ott, ki oly szorgalmasan dolgozott, hogy mivel azon egész nap nem énekeltem , fel sem pillantott felém, csinos szőke ifjú volt, bár egy kissé halovány. Más­nap hajnaltól kezdve ismét ott láttam munkájánál s ismét oly szorgalmasan; ekkor azonban énekelni mer­tem, bár csak igen halkan; erre felveté szemét reám s üdvözöltük egymást. Azután jöttek a találkozások a lépcsőkön; azután jó szomszédok közti kölcsönös szolgálatok, végre egész bensőség fejlődött ki köz­tünk, szegény fiatal munkások közt. Ő négy évvel idősebb volt mint én s munkája, által öreg és tehetet­len anyját is tartotta, kit ünnep s vasárnaponkint Charonne-ban meglátogatott. Nem sokára kölcsönös szerelem elválhatlanokká tett s úgy találtuk, hogy gazdaságosabb lesz közös háztartást s közös erszényt tartani. Sokszor kértem ezért bocsánatot a jó istentől, midőn együtt imádkozni menénk. Ah! néhány hó múlva anyává tett­e boldog viszony, uj öröm nekünk! Ő elvesztő anyját, ki halála előtt megálda minket, s mi eleget kerestünk arra, hogy gyermekünket eltart­hassuk. A boldogság hónapjai, miket e jó Gaucher Pállal töltöttem, most is lelkem előtt állanak, mert nem jöttek több hasonlók, hogy ezeket feledtessék, s a szerencsétlenség oly közel volt hozzánk. Gaucher rég szenvedett mellével; egyszerre a baj rohamos ha­ladást tett; bátorsága daczára, láttam mint kénysze­rb­lt előbb kevesebbet dolgozni, azután orvoshoz fo­lyamodni s végre a nap felét ágyban kellett töltenie. Meggazdálkodott kevés pénzünk elolvadt; helyébe adósság nőtt, s bútoraink, fehérneműnk, ágybelink, zálogházba vándoroltak. Mind­ez nem lett volna nagy baj, csak egészsége állott volna helyre; ellenkezőleg: napról napra gyöngült s midőn lebetegedtem, alig volt annyink, hogy bábát fizethessünk. Az isten fiúval ajándékozott meg; szép, ügyes fiú­val , de tejjel nem, mivel őt tápláljam; bizonyosan így akart büntetni hibámért. Dajkát fogadni nem volt módunk. Ah! mily kétségbeesésre fordult anyai örö­mem ! S hogy balsorsunk még nagyobb legyen, gyer­mekágyam következményei hosszantartók és kínosak voltak. Nem tudtuk mit tegyünk, hogy szenvedő drága kicsinyünk sírását elhallgattassuk. Születése után há­rom nappal Gaucher, ki egy szalmazsákon feküvék, hirtelen felugrott „Add ide fiamat kiálta, azon falu­ban hol anyám meghalt, bizonyos vagyok, hogy daj­kát találok neki. Oda sietek.“ Nem tudom honnan volt annyi ereje, hogy fel­keljen, elmenjen, s jól bepó­­lálva magával vigye gyermekünket, kit csókkal és könnyekkel halmozok el. Úgy hivem csaknem egész nap oda kell maradnia, azonban pár óra múlva visz­­szatért s kimerülve rogyott fekhelyére a nélkül, hogy egy hangot bírt volna szólani. A láz daczára, mely meg­ragadott, hozzá rohanék s kényszeritettem, hogy igya meg azon kis maradék borocskát,mit számomra tett volt el. Végre magához jött így kissé, de akkor könyek ön­tötték el, ah­­oly halavány arczát. Engem titkos sejtés nyugtalanított. És fiunk ?“ kérdem tőle. E szavakra könyei kétszerezve lőnek, bágyadt karjaiba zárt a lelenczházban van, felelt elhaló hangon, fekhelyére viszsza esve. íme uram, ez volt életem legborzasztóbb pillanata, mely azt egészen eltöltő keserűséggel annyira, hogy e világ minden javai sem enyhíthették volna meg! Felkiáltok hogyan­ oda vitted fiamat?“ —Édesem halgass ki, mondá kézen fogva engem — életemből csak néhány nap, tán csak néhány óra van hátra. Té­ged adóságokkal terhelve hagylak hátra, barát és pártfogás nélkül. Mi lett volna belőled egy gyermek­kel ? S ki tudja ? hátha még férjed is visszajö ? Bo­csáss meg és hallgass ki kérlek. Mielőtt gyermekün­ket ama házba letettem volna, bal czombjára egy ke­resztjegyet nyomtam, oly alakú keresztet, minőtte zálogba tettél. Mivel nem volt még megkeresztelve, pólájába levélkét tettem, mely azon kérelmemet fog­lalja magában, hogy nevemre Pálnak kereszteljék. Bármily nehezére esett is ily hosszasan beszélnie, kénytelen volt ugyanazt többször ismételni nekem, mert látta, hogy levertségemben sem nem értettem sem nem hallottam, mit beszélt. Még ezt téve hozzá: a keresztjegy nem fog elenyészni — mert forró vassal nyomtam oda. — „Forró vassal? kegyetlen!“ kiál­ték iszonytól megragadva s elhúzódva tőle, mintha gyilkost érintettem volna.—Légy nyugodt, felelt sze­gény Gaucher; oly vigyázva tettem, hogy alig nyögött miatta. Levertségemet csak azon elhatározás enyhítette, mit magamban érlelek, hogy mielőbb felkeresendem s visszaveszem gyermekemet. De állapotom, mi hihe­tőleg a bánat miatt még roszabbra fordult, nem enge­dő kijárnom s Gaucher is — a nagy és mindennemű erőfeszítések után, még azon éjjel oly kinos rosszul­­létbe esett, hogy halálküzdelmei óráját megérkezett­nek hivém. Az orvos teljességgel nem biztatott, s mi­vel fizetve nem volt, megszüntető látogatásait. Gau­cher még tiz napig kínlódott s midőn már reményt kezdek meritni hogy megél, akkor fogom fel vég­só­haját, egy rettentő haldoklási roham után. Szegény barátom! mily­ jó és becsületes volt! Isten irgalmas leend lelkének! Oh mennyiszer könyörögtem érte védszentjéhez s a szűz anyához! Hajh! uram, ennek már negyvennyolcz éve s azon perez óta csak az ő emléke s fiam képe volt minden társaságom. Igen, tizenkilenez éves korom óta egye­dül, mindig egyedül éltem. Néha azonban önnek nagyatyja, családja körébe vett s megtanítván mes­terségében *) dolgozgatni, nem hagy a munkában szükséget látnom, mit ő elégséges szórakozásnak tar­t) Béranger nagyapja, mint tudjuk, szabó volt. —­ Nemzeti színház. Mart. 24. Másodszor : „Ró ,­bert és Bertrán“ kellet. — Mart. 25. A színház zárva, verő termésre, — vidékünkön alig néhány határt ki­véve,­­— nem számíthatunk. Idő­járásunk nappal verőfényes 5 — 6 foknyi me­legséggel , éjjeli gyenge fagygyal. — Tiszánk lassan árad 4' 10'­0 felett; a csak nem 2 da lábnyi vastag jég lassan emésztődik, s már annyira elgyengült, hogy kártékony jég zajtól legkisseb okunk sincsen félni. A gőzhajózás megnyílta reméljük nem sokára be­­következend, mi már úgy is ápril elejéig, a hajózás­nál rég nem hallott késő időszakig alkalmasint elhu- s­zódik.­­ r. 1. Gazdasági és kereskedelmi szemle. I’est, mart. 26. A pesti gabonacsarnok mart. 24-éi­g a bánsági és tiszai búzára nézve leszálitotta árjegy­­­zékét 6 ~ 8, és illetőleg 2 pkrral. Miképen van el­­ indokolva az­által, hogy mióta a vízi közlekedés meg­nyílása közeledik, azóta épen a bánsági és tiszai pia­c­okon legjelentékenyebb élénkülést tapasztalunk­­ gabona­kereskedésben, egyszersmind a dolog csak n­­gy természetes, nem vizsgáljuk, annyival inkább mert a közbe jött Ünnep nem is ad alkalmat c­áfolt vizsgálatra, hanem figyelmeztetést tevén aziránt, hogy a dunai gőzhajótársaság a tegnap már közlött hirdetés szerint megkezdette Pesttől Bécs felé a személy­szán­tást, s rövid időn a gabona­hajók járata is meg fog indulni, ennek folytán egyre vagyunk bátrak külö­nösen az ügy által közelebbről érdeklett előfizető­inket, és aztán velük együtt minden igen tisztelt ügy­feleinket felkérni; jelesen: „a gabona és egyéb föld­­termék-árak emelkedése és állása legközelebbről ér­dekli a birtokos közönséget; ez árak közöltetni is szoktak időnként a hírlapokban; azonban eddigelé a közléseket nagyobb részben a kereskedők kezelték, kiktől nem lehet rész néven venni, hogy tulnyomólag saját érdekeiket tartották szem előtt, mi a birtokos és gazda érdekétől igen gyakran különbözik. Midőn a Pesti Napló a gazdaság és kereskedelemnek rendes szemle rovatot nyitott, épen azon czélt tűzte ki magá­nak, hogy e tekintetben egyenesen a birtokos és gaz­da közönség érdekének szolgáljon, képviselvén azt e rovat által, mint már a kereskedők érdeke különösen a Pester Lloyd kereskedelmi lap által képviselve van. Arra kérjük annak okáért ügyfeleinket egész bizoda­­lommal, hogy e czélunknak legjobb érdekeik szerint megfelelhessünk, legyenek szívesek bennünket az or­szág minden vidékeiről a gabonaárak állása és válto­zása iránt minél gyakrabban tudósítani, érintvén egy­szersmind folytonosan a tudomásra bocsátható na­­gyobbszerű eladásokat is. Szerkesztőségünk e tárgy­ban hiteles kútfőkből jött tudósításokat mindenkor a legszívesebben fogad.“ Tokaj, mart. 22. Vidéki vásáraink már régóta an­nyira egyformán silányak, s kereskedelmi viszonya­ink oly tartósan kedvezőtlenek, miszerint üzleti tudó­sításainkban lehetlen az unalmas egyhangúságot és szokatlan ismétléseket ki­kerülnünk. Mai országos vásárunk eredményéről szólván, mi is azon kellemetlen helyzetben vagyunk, rég elmon­dott nézeteket, többször hallott dolgokat és unalomig fejtegetett viszonyokat, felmelegítve tárgyalni. A pénzszűke, vontatott forgalom, s általában lenyű­gözött üzleti kedv és pangás, volt ma is mint már egy idő óta meg­szoktuk,­­ túlnyomó. A nagyobb birtokosok egyáltalában nem vesznek részt a vásárban, ők még mindig tartózkodók s leg­kevésbé sem hajlandók, apró részletekben fa nél­kül is nyomott árakon terményüket eladni, a kisseb gazdáknak és a szorosan vett föld népének pedig ta­vasz felé már kevés eladni való terménye van; igy a vásár felettéb gyéren volt gabnaneművel ellátva. Kevés vevő és még kevesebb eladó. — Az árak csupán névszerintiek. — Búza 2 ft 36 kr; gabona 1 ft 24 kr; árpa 1 ft 36 kr ; kukoricza 1 ft 48 kr; zab 1 ft; kása 5 ft 36 kr mérete. Szesz itezéje 8 kr. Szalonna mázsája 24 ft; zsír itezéje 24 kr. A felette hosszú tél és ezáltal előidézett szokatlan takarmányszüke okozhatta, hogy szarvasmarha, bár kevéssé jeles, felette nagy mennyiségben hajtatott be. Az üzlet azonban, az eléggé érzékeny nyomott árak daczára is jelentéktelen maradt. Ló és sertés kevés volt, s silányan kelt; általában az őszi árakhoz aránylag, s a teleltetést számításba véve,­­ felette kedvezőtlennek mondható a megtör­tént eladások eredménye. Őszi vetéseink a néhány nap óta beállott hó­olva­­s és kedvező időjárás mellett, szépen javulnak, apán a repere maradt annyira hátra, miszerint ked­ KÜLFÖLD. Angolország. London, mart. 22-kén. „A minapi genuai fölkelés védelme. A pártok Olaszországban. Mit tenek ? E czím alatt újra egy röpiratot adott ki Mazzini. A „Times“ így ír róla: „Hetven szokásához, mely szerint nyilván szövi az összeesküvést, egy pro­gramjd­ot közöl Mazzini, melynek kivitelére az olasz egység és függetlenség minden barátjának közremun­­kálását felhívja. Ha meggondoljuk, hányszor utazta át Mazzini hívatlanul Olaszországot, s hány száz de­rék és önfeláldozó férfiút küldött a szint oly bizonyos, mint iszonyú halálba: nem lehet kétségünk, hogy azon hatalmak, melyeknek érdekében van az olasz egységre és függetlenségre­ törekvést akadályozni, végre valódi világításban látják e fél főösszeesküvőt, mint fáradhatatlan és hasznos szövetségest, a­kit meg­­ kell becsülniük. Ha véletlenül egy golyó vagy kötél véget vetne élete pályájának, hol találnának oly ösz-­s­szeesküvőt, a­ki annyira hivatva van meghiúsítani sa­ját összeesküvéseit, a­ki arról mindenkit oly körülmé­nyesen értesít, saját emberei sorát folyvást tizedeli,­ elvesztett állomásokra küldvén a legjobb főket és ka­rokat, a­melyek fölött rendelkezhetik, s a ki annyi gya­lázatot és szerencsétlenséget hozna saját ügyére, annyi diadalt készítene elleneinek? Hol találnának másutt oly ellent, a ki szintúgy meg tudja gyűlöltetni a szabad­ságot, mint a kényuralmat, s a kitől az alkotmányos Piemontnak szintúgy tartania kell, mint Nápolynak, vagy Romának ? Hol találhatnának oly embert, a­ki a legnagyobb megvetését oly kereken kimondja azon tehetséges és vagyonos férfiak irányában, a­kik szin­tén az olasz egységre vágynak ? Valahányszor ürügy­re van szükség a szabadság ellen elkövetett valamely bűntett szépítése végett, ott van Mazzini s egy általa forralt összeesküvés mentségül. Valahányszor a nem­zeti érzület meg kezd szilárdulni, ott van Mazzini, va­lamely döre és átkos vállalattal. Ha Anglia és Pie­mont állam intézményei utat látszanak törni, azonnal föllép Mazzini, megmutatni, hogy ezen szabadságok örve alatt a legveszélyesebb vállalatok vannak ké­szülőben. .. . Hosszas gúnyos ismertetését végre ily szavakkal végzi a „Times“ : „Szerencsére nem tart­hatni attól, hogy Piemont oly őrült tanácsokra hall­gat. Hivatásához hiven, képesnek mutatja magát az önkormányzásra, s várja, mig eljő az idő, mikor élére állhat azon nemzetnek, melyet példája által oktatott, felemelt. Piemont megfelel hivatásának. S mit tesz Mazzini? Vérüket ontatja másokkal, mig ő fukarko­dik a magáéval. 26 éve, hogy játékot űz az összees­küvéssel, s míg annyi vér folyt, Mazzini személyes bátorságának egyszer sem adta jelét.“ A „Herald“ írja, hogy a „Press“, mely eddig a conservativ párt heti­lapja volt, más kezekbe ment által, s ezentúl csupán Mr. Newdegate nézeteit képviseli, a „Record“ szellemében. A „Record“ szi­gorúan protestáns hetilap. Disraeli, a­ki 4 év előtt a Presst létre jőni segélte, talán jobbnak tartja, ha nem lesz külön közlönye a journalisticában, mint mi­niszternek, nehogy minduntalan elárulja közlönye, ha valamiben nem ért egyet collegáival. Mr. Newde­­g­g­­­e ugyancsak neki esik mindjárt kezdetben a zsi­dó bilinek. A „Herald“ is ellenségesebb hangon szól e tárgyban most, mint ezelőtt. Indiából a jövő postával eldöntő híreket vár a „Times“. Audh fővárosát mintegy 100,000 ember védi. Azonban alkalmasint benfoglaltatnak e haderőben az éjszak, kelet és dél felé küldött hadosztályok is, így­­ is oly erő, melynél nagyobb rendes hadsereget alig­­ látott India. Sir Colin Campbell más­felől 6 hét alatt 12—15,000 ember élén, 140 ágyúval nyomul elő a Cawaporeból Alumbaghba vezető utan. A tüzérség vezére sir Archdal Wilson lesz. Alumbaghnál van sir J. Outram 4000 emberrel. Frank tábornok délkeletről előnyomulván, Jung Bahadurral együtt működik. Az összes haderő az ind lázadók ellenében a Bombay Standard szerint így áll­­ mintegy 20,000 főnyi had­osztály sír Colin Campbell közvetlen vezérlete alatt, s háta mögött és két szárnyán legalább 15,000 ember. Roberts, Rose és Whitelock hadtestei, tartalékseregekkel, szintén 20,000. C­h­amb­er­­­a­in­nek is közel 10,000 embere van. Az összes létszám : 65,000 főnyi, többnyire európai sereg. Mintegy 30,000 ember különböző kis csapatokban teljesíti a szolgála­tot. 18,000 főnyi európai sereg van a Pandzsábban. Ezek fölött alkalmasint 60,000-re megy a benszülött katonaság száma Bombay és Madras praesidenssé­gekben. Említik a delhii király elitéltetését. A törvényszéki tárgyalás jan. 27-kén vette kezdetét a nagy teremben (Dewan­kbas). A törvényszék tagjai voltak­: Dawes ezredes, mint elnök, Palmer, Redmond és Sawyers őr­nagyok és Rodney őrnagy. A királyt fél órai előszobá­­zás után fél egy órakor bocsáták be. Igen öreg, erőt­len, két szolga vezette, s az elnöktől balra ült le. Har­riott őrnagy a király mellett foglalt helyet. Több angol volt jelen a tárgyaláson. Harriott őrnagy felolvasta a vádiratot s kijelenté a törvényszék előtt, hogy bár a vádlott kétségkívül bűnös, a halálitéletet nem lehet ellene kimondani, miután Wilson tábornok, Hodson kapitány által életét biztosítá. S most kérdezé Harriott a királytól, bűnösnek vallja-e magát vagy nem. A vádlott feleség nem tudja mivel vádolják. Hosszas magyarázat után v­égre kijelenté, hogy nem tartja magát bűnösnek. Ezek után kezdődött az oki­ratok felolvasása s tartott febr. 2-káig. Most a tanuk­­ kihallgatására tértek által­ Ezek közt legfontosabb volt Jutmull, agrai alkormányzó írnokának vallomása. Szerinte a király emissariusokat küldött a perzsa Báb­hoz. Hussan Usberi jós álmában már látott is nyu­­gotról zivatart vonulni s a delhii király csónakán biz­tosan ülve fölemeltetett a habok által, mig a zivatar elmúlt. Ezen zivatar, mondá, Persia, mely az angol hatalmat megsemmisíti. Mr Colvin, az éjszaknyugoti tartományok kormányzója már 1857. májusban érte­sült a delhii király hazaáruló levelezéseiről a perzsa sáhval. Az ítéletet ismerjük. — A Bombay Gazette szerint Delhit lerombolják. Azt már írtuk, hogy Agra megszűnt az éjszak­nyugati tartományok fővárosa lenni. A levéltárakat már áthordták Allahabadba. Fran­cziaorszn­a. Legutóbbi számunkban a táviró után jelentve volt Pelissier tábornagynak londoni kö­vetté neveztetése P e r s i­g n­y ur helyett. Minő benyo­­­mást tett ez a csatornán innen és túl, még nem tudjuk. Egy porosz lap megjegyzi, hogy a tábornagy kettőt minden esetre visz magával .A meglehetősen erős emlé­­keztetést a Szebasztopol előtt kitüntetett felsőbbségre, és feszes formákat, úgy hogy az ő neve, noha a szives egyetértési jobb időkkel van összekötve, annak tar­tósságát nehezen zárja magába. Hanem Per­sign­y úrral nem tudjuk hányadán áll a dolog. A mart. 22-diki „Constitutionnel“ a gróf Párisba lett visszaérkeztét mint megtörtént dolgot je­lentette, s utána más lapok még azt is tudni akarták, Mouritier marquisnak egy titkárával érkezett meg, s ime bécsi lapok mart. 24-ről egy távirati tudósítást közölnek, mely szerint Persigny ur még akkor Londonban volt volna, s Pelissier tábornagy megér­kezését ott fogná bevárni. — Ha ezen jelentés való­sul, akkor a modor valamivel mindenesetre szelidebb, ha szinte a lényeg ugyanaz marad is. —■' úgy hiszik, hogy Persigny ur egyelőre csupán valamely bizal­mi állást foglaland el a császár mellett, kivált miután F­o­r­­­d úrral az államminiszterrel nem nagyon jó lá­bon áll. Ezen követségi változtatás, ha valamikor, most rész­időben történt azért, mivel mint a­­D Alig. Zig-­­nak Párisból mart. 20-ról írják, az utczai hírek már ekkor is nagyon messze mentek. Azt beszélték tudni­illik, mintha a császár kabinetjében már a terv is ké­szen volna, mely­ szerint az Anglia elleni hadjárat vég­

Next