Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)

1858-05-23 / 2485. szám

véreket üdvözölte. Annál meglepőbb lehetett reá nézve, hogy az említett társulatok, név szerint: a trieszti Assicurazione generale, a Riunione adriatica di sicarta, az Azienda assicuratrice, s a Nuova societá commerciale d’assicurazioni Pesten is székelő közügynökségeik közakarattal elha- t tározták a most életbe lépett „Első magyar általános biztosító társaságot“, mely biztosí­tási feltételeinek a közönség irányábani na­gyobb kedvezőségénél fogva, a többi társasá­gok működésére nézve rövidséget szülhet, egyesített erővel működésében a lehetségig gátolni, valamint itt benn, úgy külföldön is mindenkép oda munkálni, hogy a magyar tár­saság a viszonbiztosítási téren elszigetelve s a többi társaságoknak kölcsönös öszvehatása által elzsibbasztva, hova hamarább tönkre jut­tassák. Szükségtelennek tartjuk a nevezett társu­latok ezen ellenséges törekvésének bővebb magyarázatával e lapok t. olvasóit keseríteni. Előadtuk száraz röviden a tényt s a hely­zetet, melyet a nevezett társulatok irányában a magyar társaság elfoglalt, a többiről ítéljen minden elfogulatlan hazad. Reméljük, hogy az első m. bszt. társaság igazgatósága, magasabb szempontból fogva fel állását, mélyen érzi, hogy a vezénylete alatt álló társaság nem csupán a részvényesek, ha­nem az egyetemi haza sajátja, melynek sorsá­ról nemcsak a részvényeseknek, hanem min­den egyes honpolgárnak számadással tartozik. Azért távol sem is a nevezett társulatok ba­rátságtalan indulatátóli félelem irata le velünk a jelen helyzet minőségét, hanem azon köte­lességérzet, hogy a mindnyájunk szívén fekvő s a magas kormány által is kegyes atyaiság­­gal pártolt vállalat helyzetével minden befo­lyásos hazafit megismertessünk, hogy ahoz képest szabhassa meg kötelességét, melylyel e zsenge, de önerejében, méltányos eljárásá­ban s legfőkép a magyar közönség egészsé­ges és álnokoskodásokkal s üres kosmopolitai phrasisokkal tévútra nem vezethető értelmé­ben erősen bízó hazai intézetnek tartozik. PUBLICOLA. PESTI NAPLÓ. Pest, május 28. — Érdekes irodalmi újdonságra figyelmeztetjük a t. közönséget, t. i. Szokolay István következő munká­jára : A közjegyzőség az öszhasonlító jog­tudomány alapján, iromány példányokkal s a törvény szövegével. — Szokolay urnak, ki hazánkban legelső volt újabb korban, ki lapjainkban a notariát behozatalát indítványozta s azt tüzetesen ismer­tette, jelen műve a jegyzők, birák s ügyvédek gyakorlati szükségeinek tökéletesen megfelelendő fejtegetései s főkép hrat példányai által, melyeket a 2 ik füzet tartalmazand s melyeket Sz.­ur, mint értesülénk, Bécsből közvetlenül egyik legkitűnőbb jegyzőnek irodájából volt szerencsés s megszerezhetni. — De e munka a tudomány szempontjá-1 szerint is ösmerni érdemeseknek! És mi mégis őket bámuljuk? Itt áll Tatár Tuhutum, nem egyedüli, de legerőtel­jesebb példánya azon iránynak s iskolának, mely egyedül nemzeti s melyet mi büszkén vallunk a magunkénak. Ki más után jár , arra nyugodt lélek­kel süthetjük a magyartalanság, a nemzetellenessé­g bélyegét. Dixi. TUDÓSDY OLIVÉR. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A kis árva. Eredeti népszinmű három szakaszban. Irta B­e­n­k­ő Kál­mán. Zenéjét Roch József. (Először adták a nemzeti színházban máj. 21-kén.) A kis árva egy tiszttartónak fogadott leánya, (Lendvainé), kibe a földesur édesfia, Kálmán (Lend­­vai) beleszeret. A cselekvény a körül forog, hogy Kál­mán urfival szülei egy úrirendű­ leányt akarnak elvé­tetni , — a kis árvát pedig a tiszttartó egy becsüle­tes ispányhoz akarja férjhez adni. Az úri szülők meg­tudván fiuk szerelmét, őt felparancsolják Pestre, — a tiszttartót pedig megfosztják számos évi állomásától. Ekkor az öreg tiszttartó csaknem maga kínálja leá­nyát a fiatal ispánynak. Midőn azonban megtudja, hogy leánya a fiatal földesurba szerelmes, csaknem kiátkozza fogadott leányát, mint a ki gyalázatot hoz fejére. A kis árva azonban megnyugszik sorsában, s az ispányhoz ígérkezik férjhez menni (e darabban: „nősülni“). Azonban, midőn épen az ismerkedésre kerül a dolog, az urfi megérkezik, és a „kis árva“ meg van mentve. A vén tiszttartó most is ellenzi e szerelmet, de mihelyt megtudja, hogy az urfinak ko­moly a szándéka, mindjárt egész örömmel adja oda fogadott leányát. E főbonyolódással párhuzamban halad az urfi hu­­árjának és a majorosné leányának históriája is. M­ajorosné egy torz rektorhoz (Szerdahelyi) akarja férjhez adni, de Ilon (Eötvös B.) csak a Kálmán urfi huszárját szereti, s utoljára czélt érnek. E részben nincs annyi bonyolódás is, mint a cselekvény főré­szében. Csupán a majorosné ellenszólásától függ minden, ki azt hiszi, hogy a földesúr a rek­tort fogja betenni számtartónak. A néző azonban előreláthatja, hogy a végén a hajdú lesz a számtartó, az urfi csaknem tisztán ígéri meg neki. A Kálmán urfi megjelenését is bizonyosan tudja az ember. Az egész mese igen kevés bonyolítással van keresztülvi­­ve. A két szerelmes ifjú nem tesz egyebet a két első felvonásban, mint elbeszéli, hogy gyermekkorában együtt játszott, mily boldogság a szerelem, mennyire tele van a szivek s több effélét, melyeket szerző poezis­­nak vélt; de a melyekben a kifejezések a legkisebb eredetiségre, átérzettségre sem mutatnak. Rég elcsé­pelt, megunt és nagy mértékben unalmas közhelyek, hasonlók azokhoz, melyeket e darabban a rektor pa­rodiáz,midőn dagályos szónoklatot tart.— Az indulato­sabb kitöréseket sem képes festeni, annál kevésbbé röviden festeni. A vén tiszttartó átkozódása, dühe na­gyon hosszú, kivált oly embertől, ki puskát kér, hogy az urfit agyonlőjje. — A közhelyek mindezekben a rósz beszélyek és némely rósz ál-sentimentalis drá­mák dagályát utánozzák. Valótlan és a belső életet vissza nem tükröző szavak halmazai. A szerzőnek közhelyek iránti hajlamát látjuk da­rabja egy másik tulságában is. Ő a nép embereivel, különösen egy czigánynyal oly szavakat mondat, me­lyek az életben mint sajátságos szójárások, példáza­tok előfordulnak ugyan, de a színműben se nem jellemeznek, se nem hatnak. A szerző igen sok­szor akar elmés lenni, de minél ritkábban ér ezést. A hatásvadászat gyakran undorító, s a csak közép­szerű ízlésű embert is sérti. Ez össze nem hangzó, a tárgyhoz nem alkalmazott stíl, vagyis a stíl mező hiánya elítéli a darabot magában is. A darab unal­­masságát, a hajuknál fogva előrántott kifejezések, sőt jelenetek némelyikét többen tapsolták meg oly­kor ,— a­mi szintén természetes. 11 o n (a rektorhoz): „Ön ostoba!“ Rektor (pathossal) : „Ki árult el en­­gemet ?“ E bon-mot aratta a legnagyobb tapsot. Szerző a népdalokkal sem tudott változatosságot, érdekességet adni darabjának — s a nagyon egy­szerű bonyolódást nem bírta jobb elemekkel tölteni be. Az alaprajz is gyenge, — de a kivitel sokkal gyengébb — a jellemzés részint túlzott torzítás, ré­szint következetlenség által van elrontva. Semmi ol­dalról sem találunk benne dicsérnivalót — még hi­bái sem határozott jelleműek. Legtalálóbb szó lehet reá, hogy nagyon gyenge. Az előadásra nézve csak annyit jegyzünk meg, hogy Szilágyi S. hirtelen roszulléte miatt, Gyulai úr vette át és rögtönző a tiszttartó szerepét. Mindemel­lett felesleges volt a közönség elnézéséért esedezni a rendezőnek, Gyulai úr az öreg tiszttartó szerepét öntudatosan, s a szenvedélyes­ helyeken oly hatás­sal játszta, hogy játéka mindenesetre jobb volt sze­repénél, é­s hatást tett vele. SALAMON F. az az európai jogtudománynak legújabb szinvonalán­ál nagy stúdiummal összeállítva mindazt, mi a külirodalom­ban érdekesebb, mint a kiss törvényhozások intézkedése­ is az Öszhasonlitó rendszer alapján, mit Szokolay irodal­munkban legkiválóbban s jóformán képvisel. Azért mire komolyan felkérjük tudósaink s tudomány kedve­lőink figyelmét is — főkép miután Sz. e füzetben füzete­sen s igen érdekes adatokkal ismerteti azon jegy­zőséget is, mely hazánkban őseinknél is már századok előtt divatozott. A 2 ik füzet egy pár hét alatt megjelenend s addig szerzőnél (alduna sor 9. sz.) előfizetést 1 ft 40 krért is megszerezhető Ajánljuk a t. közönségnek részvétébe s minél nagyobb pártolásába. — Lapunk máj. 18-diki számában t. munkatársunk (Fk.) a mivelt világ figyelmét egy nyavalyás memoran­dumra hívta fel, melyben a reichenbergi keres­kedelmi és iparkamara a pesti szabadra­k­­t­á­r ellen töri magát. Méltánylattal említe tt munkatár­sunk e czikkében az „Oest. Ztg“ 105 ik számának a reichenbergi gyapotlordokat nevetségessé tevő sorait. Ér­dekesnek tartjuk e sorok ismertetését, mik annak rende szerint elbánnak a reichenbergi illuminátusokkal. Az em­ber azt hinné, hogy a vasút közelebb hozá Reichenberget a mivelt világhoz, de „ha az ottani iparosok nagyobb részének népgazdasági nézeteit tekintjük, mond az „Ost. Ztg.“ azt kellene hinnünk, hogy Reichenberg szellemi te­kintetben még mindig a „távollevő hely“ s lakosai ré­szére az azonkivü­li birodalom gazdasági érdekei „terra­ncognita.“ A kamara jelentése vonakodik e szavak : kereskedési és iparszabadság“ kimondásától, nehogy az ördögöt idézze fel. Csak így magyarázható meg azon memorandum, melyet a pesti szabad raktár ellen benyúj­tottak. „A reichenbergiek, folytatja az „Ö. Ztg„, attól félnek, hogy a pesti szabad raktár által a magyar piaci részekre el fogna zárulni. Lehet-e őszintébb paupertatis testimoniumot képzelni ? Továbbá panaszolják, hogy a belföldi ipar kifejlődésének útját állja a külföldi előhala­dott gépgyáraktól való függés és a szakiskolákban kép­zett munkások hiánya. Ez bünrovás ! Miért nem állíta­nak tehát ők is gyáriskolákat ? Továbbá mondják, hogy a tőkék megszerzése igen nehéz volna. Ezt Reichenberg­­ben kívánják velünk elhitetni, hol a hitelintézet prágai fiókja egy ügynökséget tart, míg a szomszéd iparos Rum­­burg, Wamsdorf, Schönlindl és Schlukenau jelentékeny hitellel bír. De mind e valótlanságot megbocsátanók, mond tovább az „0. Ztg,“ a pályák természete a hazugság szo­rultságból, ha a tiltakozásból azt nem hallanók, hogy „a védvám elégtelen“ és hogy a pesti kamra azon hazafiatlan szándékkal van, hogy a szabad kereskedési mozgalmat a belföldi ipar rovására idézze elő. Ez a dolog bibéje. Már itt Reichenberg és kamarájának nézetei nyíltan állanak. E világosságtól irtózó eszmék után ítélve, a kamarát szinte „camera obscurá“-nak tartanák, mely mindent fel­­fordítva mutat, mert a mondottaknak ép diametrális el­lentéte a való. A belföldi iparnak nem rovására, hanem javára fogna a szabad kereskedési mozgalom kifejteni. Avagy a felvilágosodás egy sugára sem jutott volna el Reichenbergbe s ott még mit sem hallottak a felől, hogy ép a verseny éltető levegője az iparnak. Oly véd, a mi­lyet a reichenbergiek óhajtanak, a legértelmesb iparost is hanyatlásra birná.“ A kamara azon jóslatára, hogy a kincstár ekként vámjövedékéből rászedés folytán veszíteni­­ fog, az „Oest. Z.“ megjegyzi: „E rászedést Reichenberg­­ben, a szabad raktár mellett, természetesnek tartják. Hogy ez eset, az ausztriai kormány szabadelvűsége által a Dunapartokon, az egész kereskedési világ részére állí­tott minden lakhelynél megtörténik, s hogy egyszerű és biztos ellenőrség által e rászedés mindenütt megszüntet­hetik, erre a reichenbergi kamara nem gondolt. A meg­támadott szabad raktárak azon fényepoc­ának első kez­detei, mely nemcsak az ausztriai, hanem az egész világ piacára nézve be fog következni a szabad kereskedéssel; és az átmenetet közvetí­tő lakhelyek közt mint a pesti szabad rak­tár, az átmeneti rak­­tárak ép itt legczélszerűbbek s a visszahatás a belföldi ipar emelkedésére, nem várakoztathat maga után sokáig. A pesti kamara a magas minisztériumnak mindenütt han­gos tetszéssel fogadott rendszerét helyesen érte meg, mi­dőn egy átmeneti raktár gyors felállítását kívánja, mely raktár Magyarország fővárosát a bel- és külföldi áruk fő-kirakóhelyévé teendi. Teljesen bízunk abban, hogy az éjszaki iparhely alaptalan és árokok által támogatott kalmárnézetei a magas minisztérium határozatára nem birandnak befolyással.“ — A székesfejérvári lóversenyek sorozata 1858. aug. 21-én. (Kezdete reggeli 9 órakor). 1) Res­­urection Stakes. Futhat minden telivér ló. Tétel 50 pfrt. Az aláírás 3 évre kötelez ; 6 aláírás vagy nincs verseny; a második ló tételét menti. Nevezés augustus 1-ig. A hat aláírás már kivan. 2) A11 a m d i­j : 100 db arany. Futhat minden a birodalomban nevelt mén és kancza. 50 frt tétel, fele bánat. Aláirás és nevezés aug. 1 ig. Eddig hatan írtak alá.3) Folgárdi e 1 egy ver­se­n­y. 15 pfrt tétel. Futhat minden Magyarhonban ne­velt 4 éves félvér ló. 10 aláirás vagy nincsen verseny; az aláirás 3 évre kötelez. 150 frton felül a tétel a má­sodik lóé. Aláirás és nevezés aug. 1-ig. Eddig 11 en ír­tak alá.4) Asszonysági dij. Tiszteletbeli dij, ajánl­va a vidék urhölgyeitől. Futhat minden ló. Űrlovarok. Aláirás és nevezés mint föntebb. Eddig hárman írtak alá. 5) Kiállítási dij. Tétel 25 port: futhat min­den az aláíró által nevelt 5 éves és idősb félvér ló. Ne­vezés mint fenebb. Aláírtak 9-en. 6) Pezsgö-dij. 50 pa­­laczk pezsgő ajánlva az Inkeyek által; tétel 25 pforint. Futhat minden ló. Aláirás és nevezés aug. 1-ig. Eddig aláírtak öten. 7) Dunántúli mezei gazdák díja Futhat minden ló, mely dunántúli kér. mezeigazda saját neve­lése és a 4 évet túlhaladta. Az első 3 ló dijat nyer. 8) Vigasz verseny. Tiszteletbeli dij ajánlva több lovar-egy­­let t. tagjaitól. 15 pft tétel: futhat minden ló, mely ez 1 évben a székesfehérvári pályán versenyzett, de meggyő­­zetett Aláirás aug. 1-ig, nevezés a verseny előtt­i órá­val. Eddig aláírtak hárman. A további aláírások és ne­vezések bérmentesen Polgárdira intézendők a székesfe­hérvári fióklovaregylet titkárához. — Megjelent a „Magyar nyelvészet“ III. évfo­lyamának V-ik füzete. Tartalma : „A magyar igeidők használhatása“ Hunfa­lvy Páltól. „A román nyelv ismertetése“ Fekete Jánostól. „Az ember neve az árja nyelvekben“ Imre Sándortól „Iskolai tudósítványok, IV. V.“ „Tájszók“ Philofennustól. — Pa­jer Antaltól egy kötet költemény jelent meg „O­rgon­a virágok“ czim alatt. E kötetet Mind­szenti Gedeon adta ki, s ajánlva van Bartakovics Béla egri érseknek, az irodalom hő pártolójának. A csi­nosan kiállított munka 97 költeményt tartalmaz. E köl­temények mind vallásos érzelműek, vagy vallásos tár­gyúak ; a humor is, a képekkel játszó gondolat majdnem mindegyikén feltűnik. Nem csupán áhítatra hi­vó költemények ezek, hanem a gondolatok eredetisége által megkapók, mulattatók is. Mutatványul a rövideb­­bek közül közöljük a következőket : Tudjátok-e, hogy mikor szokott imádkozni a természet, Melyre Isten minden áldást, Minden szépet s jót tetézett. . . ? Aratáskor mond imát, a hogy Felszakadt a búza szára, Mikor abból milliónyi Szent keresztet vet magára. Egyszer hitták menyegzőbe Jézust: A kánaiba; Egyszer, és hogy többször meg nem Hiba volt, — hiba. Marschan úr arany-röpirata. Előttünk van egy röpirat, s a „Wiener Zig“ múlt évi 163-dik és a „Wiener Neuigkeits-Blatt“ 172-dik száma. A röpirat czíme : „Die Bildung des Goldes in den Diluvialschichten und dessen gewinnreiches Aufbringen auch in der österreichischen Monarchie,“ s ugyane tárgyra vonatkoznak a nevezett német lapok czikkei is. A röpiratot s a „Wiener Zeitung“ czikkét Marschan József Vilmos bányász írta, a végett, hogy az ausztriai birodalomban, különösen pedig Ma­gyarországban az úgynevezett diluviumi rétegekben levő arany gazdagságát mutassa meg. A szerző már 1855-ben bocsátott közre egy röpiratot, melyben azt állítja, hogy Magyarországban épen úgy fordul elő az arany, mint az Uralon, Brazíliában, Kaliforniá­ban és Ausztráliában; hogy pedig nálunk az aranyá­­szat mindeddig nem jövedelmezett annyit, egyedül an­nak tulajdonítja, hogy eddigelé csak a bányákban keresték s legfeljebb itt ott a folyókban mosták, ellen­ben az aranydús diluvialis rétegekre semmi figyelem­mel nem voltak. A „Wiener Zig“ idézett számában Marschan ur társulat alakítását indítványozza, mely a kellő terjedelemben űzendő aranymosást elegendő pénzerővel kezdhesse meg.Azt állítja,hogy 20—30,000 pftnyi tőkével oly aranymosást lehetne nálunk foly­tatni, mely „nemcsak a vállalkozóknak igen nagy nyereséget hajtana, de a nemzeti jóllétet is nagy­ban előmozdítaná, s az állami és magán­pénztá­rakat is meggazdagítaná, valamint a közhitelt is megalapítaná.“ Szerinte a már eddig kellőleg kikuta­tott s megvizsgált magyarországi helyeken 1000 má­zsa fövény 5 lat aranyt tartalmaz.De ha föltesszük,hogy 1000 mázsa fövényben csak 2 lat arany volna, s 4 ember naponként nem 1400 mázsa fövenyt mosna ki, hanem csak 800-at, akkor is 100 ember 8 hónapi munkával annyi aranyt mosna, hogy, ha 4 portot szá­mítunk is a napszámra, mégis a társulat nyeresége 80,000 portot tenne. Hogy mentül gyorsabban és könnyebben lehessen a szükséges tőkét kiteremteni, minden bányarészvényt 100 apró részvényre javasol osztani, miszerint ily apró részvény csak 5 pengő forintba kerülne, egész részvény 500 pengő forintba kerülvén. — Már most azt ígéri Marschal úr, hogy ily 5 forintos részvény után a feljebbi számítás szerint évenkint 6, sőt 8 pft tiszta osztalék járna! — A részvények csakugyan ki is bocsáttattak már . S­o­­­h­e n urnái kaphatók Bécsben, a társulat 25.000 pftnyi alaptőkével még e nyáron akarja munkálko­dását kezdeni, és pedig egyszerre több helyen. E vé­gett „több ügyvivő s tisztviselő fogadtatik föl, kik az átvett gépek és eszközökért néhány száz pftnyi cau­­tiót tartoznak letenni. Különös technikus előismere­tek nélküli egyének is kaphatnak állandó alkalma­zást s gazdag keresetet.“ A­kik együtt több 100 rész­vényt vesznek, maguk is választhatnak maguknak tisztviselőt, ki az igazgatóságban is részt fog venni. Ezek Marsh­al úr állításai, ígéretei és indítványai. Röpiratáról e helyen bővebben nem szólunk, mert nem bírunk a szükséges szakismerettel, hogy illeté­kes ítéletet hozhatnánk róla. A ki hiszi, hogy az aranymosás által rövid időn nagy vagyonra juthat s 5 pftja után 6, sőt 8 pftnyi osztalékot óhajt, forduljon Lothen úrhoz, kitől részle­tesebb felvilágosítást fog kapni.­­ Csak azon cso­dálkozunk némileg, hogy a bécsi bankárok a nyomo­rult 25.000 pftot mindjárt a részvények kibocsátása első pere­ében ki nem teremtették, holott a 10, 15 százalékkal kecsegtető vállalatoknál is majdnem agyonszoritják egymást, midőn részvényeket vásá­rolnak. H­­a végtelenig. Tudniillik :ha borrá változtatná A vizet nekik. — E hó 20-dik és 21-dikén ment végbe Tót-Megye­­ren, gr. Károlyi Lajos kitünően rendezett uradalmá­ban a gépekkel tett próba. Egy Hornsby-féle cséplőgép­nek, melyben az a nevezetes, hogy fával való fűtésre van készítve, próbája igen szépen sikerült. Szép sikerű volt az ekepróba is. A nevezett uradalom nagy gépgyá­rában készített hohenheimi, a Ransome , Howard-, és Hornsby-féle négy eke versenyzett. Az eredményről a „G. L.“ után majd bővebben. (Nyilatkozat.) A „Hölgyfutár“ egyik közelebbi szá­mában azon újabb alaptalan állítást olvasom, hogy Bal­zac „Scénes de la vie de province“ czimű 12—14 műve csak együtt olvasható. Ezt kereken tagadom. A mon­dott czim alatt eredetileg megjelent müvek számos kia­dásban, ez iró más müveivel vegyesen, sőt egyenkint is kaphatók. — Tehát P. Kis L. második vádja ép oly alaptalan, mint az első. Salamon F. HIVATALOS. 0 cs. k. A p o s t o 1 i Felsége f. é. május 18-ki legfelsőbb határozata által C i m i o 11 i Lajos József­nek, a horvát-tótországi báni tábla tanácsosának or­szágos főtörvényszéki tanácsos hasonló minőségében kért áttételét a zárai orsz. főtörvényszékhez legke­gyelmesebben jóváhagyni s az ez orsz. főtörvényszék­nél megürült második tanácsosi állásra dr. La a­p­e­n­n­a Alajos zárai államügyészt legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. vezni méltóztatott. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, máj. 22. Egész héten keresztül időjárásunk szeles és aszályos volt Ez a gabonaüzletben az eső előtt élénkült hangulatot annyira szilárdította, hogy a tegnapi hetivásárról is ítélve, legfeljebb ünnep után, a most folyó héten változatlanul hagyott gabonaárak feljebb jegyeztetését kell és biztosan lehet várnunk. A gabonabeszállítás a hét folytán illendő élénk volt, részint a múlt hét utolján, részint a héten érke­zett s a hét folytán Pesten kirakodott gabonáshajók összes terhe 50,000 mérő különféle gabonára rúg. Győrben a múlt hét utolsó napjain 14. és 15-én oly roppant volt a szállítmány, hogy e két nap alatt 149,400 mérőre rúg az oda Pest alatt elment mennyi­ség , azóta lassudott. A külföldi piaczok állása iránti tájékozásul a Tri­­ester Ztt. máj. 19. számában ezeket írja : „Köztudo­másúnkra múlt évben nagy mennyiségű gabona ment Francziaországba; mint a bajorországi Pfalzból jövő hír mondja, most ellenkezőleg Elsaszból Pfalzba gabo­­naszállítások érkeznek Francziaország oly gazda­gon ellátta magát Marseillen keresztül gabonával, hogy most feleslege van, melyet kifelé törekszik értékesíteni.“ E hirt már előbb némely pesti és bécsi lapok is közlötték, melyekből vette a T. Z. is hihetőleg közleményét. De épen azon T. Z. szám, mely e hirt hozza, május 14-dikről Livornoból következőket is közöl : „A készlet kevés volta, a belső tartományokból szaporodó tudakozódás, különösen a lisztgyárosok részéről és a marseillei tu­dósítások, melyek szerint ott egyszerre 1­2 frankkal ment feljebb a gabona ára, megélénkítették a pia­­szot; búza 11­2 lírával ment feljebb szaronként, különösen az Angolországból jövő tudakozás kö­vetkeztében. Ugyanazon hetiforgalom 21 st. puha búza 9%/2 —16%,— 4000 st. vegyitett odessai és syriai búza 9 %—15 lírájával; kukoricza 13,000 st. kelt el, részint belföldi, részint syriai közönséges minő­ségű 8%—9% lírájával.“ Egy stáro 791/2/64 ausztriai Magyar könyvész­et. 178. Liturgika vagyis a kath. egyház szertartásai­nak magyarázata. Frenc­ Incze hittudor, hg-érseki hites jegyző s a prágai cs. kir. akad. gymnasiumbani hit­tanár után német eredetiből Magyarországra al­kalmazva, reáliskolák, gymnasiumok s magánosok használatára kiadja a Sz.-István-Társulat. A főm. bibornok-hgprimás érseki jóváhagyásával. Pest, 1858. Emich Gusztáv nyomtatása. 8-adrét 259 lap. 179. A szentkereszti és más processiókra összeszedett istenes énekek a magyar kath. hivek lelki épülésére. Pest, 1858. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. 12-rét. 63 lap (Ára fűzve 10 kr.) 180. Legendák és ünnepek. A kath. naptár soro­zata szerint szerkesztő N­y­á­r­y Ferencz, bakony-sárká­­nyi plébános, a székesfehérvári megyében. III. kötet. — A m. s­zt. székesfehérvári püspök egyházi jóváhagyásá­val. Pest, 1858. Nyomatott Beimel J. s Kozma Vazulnál. 8-rét IV. 192 lap. (Ára fűzve 40 kr. pp.) 181. Népszerű alkalmi s rendkivüli oltár és szerbeszédek, lelkipásztori szózatok s intelmek gyűjteménye. Harmadik kötet. Irta Grynaeus Alajos, lel­kipásztortan tanára. Pest, 1858. Nyomatott Gyurián Jó­zsefnél. 12-rét. 132 lap. (Ára 30 pkt.)

Next