Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)
1858-05-23 / 2485. szám
véreket üdvözölte. Annál meglepőbb lehetett reá nézve, hogy az említett társulatok, név szerint: a trieszti Assicurazione generale, a Riunione adriatica di sicarta, az Azienda assicuratrice, s a Nuova societá commerciale d’assicurazioni Pesten is székelő közügynökségeik közakarattal elha- t tározták a most életbe lépett „Első magyar általános biztosító társaságot“, mely biztosítási feltételeinek a közönség irányábani nagyobb kedvezőségénél fogva, a többi társaságok működésére nézve rövidséget szülhet, egyesített erővel működésében a lehetségig gátolni, valamint itt benn, úgy külföldön is mindenkép oda munkálni, hogy a magyar társaság a viszonbiztosítási téren elszigetelve s a többi társaságoknak kölcsönös öszvehatása által elzsibbasztva, hova hamarább tönkre juttassák. Szükségtelennek tartjuk a nevezett társulatok ezen ellenséges törekvésének bővebb magyarázatával e lapok t. olvasóit keseríteni. Előadtuk száraz röviden a tényt s a helyzetet, melyet a nevezett társulatok irányában a magyar társaság elfoglalt, a többiről ítéljen minden elfogulatlan hazad. Reméljük, hogy az első m. bszt. társaság igazgatósága, magasabb szempontból fogva fel állását, mélyen érzi, hogy a vezénylete alatt álló társaság nem csupán a részvényesek, hanem az egyetemi haza sajátja, melynek sorsáról nemcsak a részvényeseknek, hanem minden egyes honpolgárnak számadással tartozik. Azért távol sem is a nevezett társulatok barátságtalan indulatátóli félelem irata le velünk a jelen helyzet minőségét, hanem azon kötelességérzet, hogy a mindnyájunk szívén fekvő s a magas kormány által is kegyes atyaisággal pártolt vállalat helyzetével minden befolyásos hazafit megismertessünk, hogy ahoz képest szabhassa meg kötelességét, melylyel e zsenge, de önerejében, méltányos eljárásában s legfőkép a magyar közönség egészséges és álnokoskodásokkal s üres kosmopolitai phrasisokkal tévútra nem vezethető értelmében erősen bízó hazai intézetnek tartozik. PUBLICOLA. PESTI NAPLÓ. Pest, május 28. — Érdekes irodalmi újdonságra figyelmeztetjük a t. közönséget, t. i. Szokolay István következő munkájára : A közjegyzőség az öszhasonlító jogtudomány alapján, iromány példányokkal s a törvény szövegével. — Szokolay urnak, ki hazánkban legelső volt újabb korban, ki lapjainkban a notariát behozatalát indítványozta s azt tüzetesen ismertette, jelen műve a jegyzők, birák s ügyvédek gyakorlati szükségeinek tökéletesen megfelelendő fejtegetései s főkép hrat példányai által, melyeket a 2 ik füzet tartalmazand s melyeket Sz.ur, mint értesülénk, Bécsből közvetlenül egyik legkitűnőbb jegyzőnek irodájából volt szerencsés s megszerezhetni. — De e munka a tudomány szempontjá-1 szerint is ösmerni érdemeseknek! És mi mégis őket bámuljuk? Itt áll Tatár Tuhutum, nem egyedüli, de legerőteljesebb példánya azon iránynak s iskolának, mely egyedül nemzeti s melyet mi büszkén vallunk a magunkénak. Ki más után jár , arra nyugodt lélekkel süthetjük a magyartalanság, a nemzetellenesség bélyegét. Dixi. TUDÓSDY OLIVÉR. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A kis árva. Eredeti népszinmű három szakaszban. Irta Benkő Kálmán. Zenéjét Roch József. (Először adták a nemzeti színházban máj. 21-kén.) A kis árva egy tiszttartónak fogadott leánya, (Lendvainé), kibe a földesur édesfia, Kálmán (Lendvai) beleszeret. A cselekvény a körül forog, hogy Kálmán urfival szülei egy úrirendű leányt akarnak elvétetni , — a kis árvát pedig a tiszttartó egy becsületes ispányhoz akarja férjhez adni. Az úri szülők megtudván fiuk szerelmét, őt felparancsolják Pestre, — a tiszttartót pedig megfosztják számos évi állomásától. Ekkor az öreg tiszttartó csaknem maga kínálja leányát a fiatal ispánynak. Midőn azonban megtudja, hogy leánya a fiatal földesurba szerelmes, csaknem kiátkozza fogadott leányát, mint a ki gyalázatot hoz fejére. A kis árva azonban megnyugszik sorsában, s az ispányhoz ígérkezik férjhez menni (e darabban: „nősülni“). Azonban, midőn épen az ismerkedésre kerül a dolog, az urfi megérkezik, és a „kis árva“ meg van mentve. A vén tiszttartó most is ellenzi e szerelmet, de mihelyt megtudja, hogy az urfinak komoly a szándéka, mindjárt egész örömmel adja oda fogadott leányát. E főbonyolódással párhuzamban halad az urfi huárjának és a majorosné leányának históriája is. Majorosné egy torz rektorhoz (Szerdahelyi) akarja férjhez adni, de Ilon (Eötvös B.) csak a Kálmán urfi huszárját szereti, s utoljára czélt érnek. E részben nincs annyi bonyolódás is, mint a cselekvény főrészében. Csupán a majorosné ellenszólásától függ minden, ki azt hiszi, hogy a földesúr a rektort fogja betenni számtartónak. A néző azonban előreláthatja, hogy a végén a hajdú lesz a számtartó, az urfi csaknem tisztán ígéri meg neki. A Kálmán urfi megjelenését is bizonyosan tudja az ember. Az egész mese igen kevés bonyolítással van keresztülvive. A két szerelmes ifjú nem tesz egyebet a két első felvonásban, mint elbeszéli, hogy gyermekkorában együtt játszott, mily boldogság a szerelem, mennyire tele van a szivek s több effélét, melyeket szerző poezisnak vélt; de a melyekben a kifejezések a legkisebb eredetiségre, átérzettségre sem mutatnak. Rég elcsépelt, megunt és nagy mértékben unalmas közhelyek, hasonlók azokhoz, melyeket e darabban a rektor parodiáz,midőn dagályos szónoklatot tart.— Az indulatosabb kitöréseket sem képes festeni, annál kevésbbé röviden festeni. A vén tiszttartó átkozódása, dühe nagyon hosszú, kivált oly embertől, ki puskát kér, hogy az urfit agyonlőjje. — A közhelyek mindezekben a rósz beszélyek és némely rósz ál-sentimentalis drámák dagályát utánozzák. Valótlan és a belső életet vissza nem tükröző szavak halmazai. A szerzőnek közhelyek iránti hajlamát látjuk darabja egy másik tulságában is. Ő a nép embereivel, különösen egy czigánynyal oly szavakat mondat, melyek az életben mint sajátságos szójárások, példázatok előfordulnak ugyan, de a színműben se nem jellemeznek, se nem hatnak. A szerző igen sokszor akar elmés lenni, de minél ritkábban ér ezést. A hatásvadászat gyakran undorító, s a csak középszerű ízlésű embert is sérti. Ez össze nem hangzó, a tárgyhoz nem alkalmazott stíl, vagyis a stíl mező hiánya elítéli a darabot magában is. A darab unalmasságát, a hajuknál fogva előrántott kifejezések, sőt jelenetek némelyikét többen tapsolták meg olykor ,— ami szintén természetes. 11 o n (a rektorhoz): „Ön ostoba!“ Rektor (pathossal) : „Ki árult el engemet ?“ E bon-mot aratta a legnagyobb tapsot. Szerző a népdalokkal sem tudott változatosságot, érdekességet adni darabjának — s a nagyon egyszerű bonyolódást nem bírta jobb elemekkel tölteni be. Az alaprajz is gyenge, — de a kivitel sokkal gyengébb — a jellemzés részint túlzott torzítás, részint következetlenség által van elrontva. Semmi oldalról sem találunk benne dicsérnivalót — még hibái sem határozott jelleműek. Legtalálóbb szó lehet reá, hogy nagyon gyenge. Az előadásra nézve csak annyit jegyzünk meg, hogy Szilágyi S. hirtelen roszulléte miatt, Gyulai úr vette át és rögtönző a tiszttartó szerepét. Mindemellett felesleges volt a közönség elnézéséért esedezni a rendezőnek, Gyulai úr az öreg tiszttartó szerepét öntudatosan, s a szenvedélyes helyeken oly hatással játszta, hogy játéka mindenesetre jobb volt szerepénél, és hatást tett vele. SALAMON F. az az európai jogtudománynak legújabb szinvonalánál nagy stúdiummal összeállítva mindazt, mi a külirodalomban érdekesebb, mint a kiss törvényhozások intézkedése is az Öszhasonlitó rendszer alapján, mit Szokolay irodalmunkban legkiválóbban s jóformán képvisel. Azért mire komolyan felkérjük tudósaink s tudomány kedvelőink figyelmét is — főkép miután Sz. e füzetben füzetesen s igen érdekes adatokkal ismerteti azon jegyzőséget is, mely hazánkban őseinknél is már századok előtt divatozott. A 2 ik füzet egy pár hét alatt megjelenend s addig szerzőnél (alduna sor 9. sz.) előfizetést 1 ft 40 krért is megszerezhető Ajánljuk a t. közönségnek részvétébe s minél nagyobb pártolásába. — Lapunk máj. 18-diki számában t. munkatársunk (Fk.) a mivelt világ figyelmét egy nyavalyás memorandumra hívta fel, melyben a reichenbergi kereskedelmi és iparkamara a pesti szabadraktár ellen töri magát. Méltánylattal említe tt munkatársunk e czikkében az „Oest. Ztg“ 105 ik számának a reichenbergi gyapotlordokat nevetségessé tevő sorait. Érdekesnek tartjuk e sorok ismertetését, mik annak rende szerint elbánnak a reichenbergi illuminátusokkal. Az ember azt hinné, hogy a vasút közelebb hozá Reichenberget a mivelt világhoz, de „ha az ottani iparosok nagyobb részének népgazdasági nézeteit tekintjük, mond az „Ost. Ztg.“ azt kellene hinnünk, hogy Reichenberg szellemi tekintetben még mindig a „távollevő hely“ s lakosai részére az azonkivüli birodalom gazdasági érdekei „terrancognita.“ A kamara jelentése vonakodik e szavak : kereskedési és iparszabadság“ kimondásától, nehogy az ördögöt idézze fel. Csak így magyarázható meg azon memorandum, melyet a pesti szabad raktár ellen benyújtottak. „A reichenbergiek, folytatja az „Ö. Ztg„, attól félnek, hogy a pesti szabad raktár által a magyar piaci részekre el fogna zárulni. Lehet-e őszintébb paupertatis testimoniumot képzelni ? Továbbá panaszolják, hogy a belföldi ipar kifejlődésének útját állja a külföldi előhaladott gépgyáraktól való függés és a szakiskolákban képzett munkások hiánya. Ez bünrovás ! Miért nem állítanak tehát ők is gyáriskolákat ? Továbbá mondják, hogy a tőkék megszerzése igen nehéz volna. Ezt Reichenbergben kívánják velünk elhitetni, hol a hitelintézet prágai fiókja egy ügynökséget tart, míg a szomszéd iparos Rumburg, Wamsdorf, Schönlindl és Schlukenau jelentékeny hitellel bír. De mind e valótlanságot megbocsátanók, mond tovább az „0. Ztg,“ a pályák természete a hazugság szorultságból, ha a tiltakozásból azt nem hallanók, hogy „a védvám elégtelen“ és hogy a pesti kamra azon hazafiatlan szándékkal van, hogy a szabad kereskedési mozgalmat a belföldi ipar rovására idézze elő. Ez a dolog bibéje. Már itt Reichenberg és kamarájának nézetei nyíltan állanak. E világosságtól irtózó eszmék után ítélve, a kamarát szinte „camera obscurá“-nak tartanák, mely mindent felfordítva mutat, mert a mondottaknak ép diametrális ellentéte a való. A belföldi iparnak nem rovására, hanem javára fogna a szabad kereskedési mozgalom kifejteni. Avagy a felvilágosodás egy sugára sem jutott volna el Reichenbergbe s ott még mit sem hallottak a felől, hogy ép a verseny éltető levegője az iparnak. Oly véd, a milyet a reichenbergiek óhajtanak, a legértelmesb iparost is hanyatlásra birná.“ A kamara azon jóslatára, hogy a kincstár ekként vámjövedékéből rászedés folytán veszíteni fog, az „Oest. Z.“ megjegyzi: „E rászedést Reichenbergben, a szabad raktár mellett, természetesnek tartják. Hogy ez eset, az ausztriai kormány szabadelvűsége által a Dunapartokon, az egész kereskedési világ részére állított minden lakhelynél megtörténik, s hogy egyszerű és biztos ellenőrség által e rászedés mindenütt megszüntethetik, erre a reichenbergi kamara nem gondolt. A megtámadott szabad raktárak azon fényepocának első kezdetei, mely nemcsak az ausztriai, hanem az egész világ piacára nézve be fog következni a szabad kereskedéssel; és az átmenetet közvetítő lakhelyek közt mint a pesti szabad raktár, az átmeneti raktárak ép itt legczélszerűbbek s a visszahatás a belföldi ipar emelkedésére, nem várakoztathat maga után sokáig. A pesti kamara a magas minisztériumnak mindenütt hangos tetszéssel fogadott rendszerét helyesen érte meg, midőn egy átmeneti raktár gyors felállítását kívánja, mely raktár Magyarország fővárosát a bel- és külföldi áruk fő-kirakóhelyévé teendi. Teljesen bízunk abban, hogy az éjszaki iparhely alaptalan és árokok által támogatott kalmárnézetei a magas minisztérium határozatára nem birandnak befolyással.“ — A székesfejérvári lóversenyek sorozata 1858. aug. 21-én. (Kezdete reggeli 9 órakor). 1) Resurection Stakes. Futhat minden telivér ló. Tétel 50 pfrt. Az aláírás 3 évre kötelez ; 6 aláírás vagy nincs verseny; a második ló tételét menti. Nevezés augustus 1-ig. A hat aláírás már kivan. 2) A11 a m d ij : 100 db arany. Futhat minden a birodalomban nevelt mén és kancza. 50 frt tétel, fele bánat. Aláirás és nevezés aug. 1 ig. Eddig hatan írtak alá.3) Folgárdi e 1 egy verseny. 15 pfrt tétel. Futhat minden Magyarhonban nevelt 4 éves félvér ló. 10 aláirás vagy nincsen verseny; az aláirás 3 évre kötelez. 150 frton felül a tétel a második lóé. Aláirás és nevezés aug. 1-ig. Eddig 11 en írtak alá.4) Asszonysági dij. Tiszteletbeli dij, ajánlva a vidék urhölgyeitől. Futhat minden ló. Űrlovarok. Aláirás és nevezés mint föntebb. Eddig hárman írtak alá. 5) Kiállítási dij. Tétel 25 port: futhat minden az aláíró által nevelt 5 éves és idősb félvér ló. Nevezés mint fenebb. Aláírtak 9-en. 6) Pezsgö-dij. 50 palaczk pezsgő ajánlva az Inkeyek által; tétel 25 pforint. Futhat minden ló. Aláirás és nevezés aug. 1-ig. Eddig aláírtak öten. 7) Dunántúli mezei gazdák díja Futhat minden ló, mely dunántúli kér. mezeigazda saját nevelése és a 4 évet túlhaladta. Az első 3 ló dijat nyer. 8) Vigasz verseny. Tiszteletbeli dij ajánlva több lovar-egylet t. tagjaitól. 15 pft tétel: futhat minden ló, mely ez 1 évben a székesfehérvári pályán versenyzett, de meggyőzetett Aláirás aug. 1-ig, nevezés a verseny előtti órával. Eddig aláírtak hárman. A további aláírások és nevezések bérmentesen Polgárdira intézendők a székesfehérvári fióklovaregylet titkárához. — Megjelent a „Magyar nyelvészet“ III. évfolyamának V-ik füzete. Tartalma : „A magyar igeidők használhatása“ Hunfalvy Páltól. „A román nyelv ismertetése“ Fekete Jánostól. „Az ember neve az árja nyelvekben“ Imre Sándortól „Iskolai tudósítványok, IV. V.“ „Tájszók“ Philofennustól. — Pajer Antaltól egy kötet költemény jelent meg „Orgona virágok“ czim alatt. E kötetet Mindszenti Gedeon adta ki, s ajánlva van Bartakovics Béla egri érseknek, az irodalom hő pártolójának. A csinosan kiállított munka 97 költeményt tartalmaz. E költemények mind vallásos érzelműek, vagy vallásos tárgyúak ; a humor is, a képekkel játszó gondolat majdnem mindegyikén feltűnik. Nem csupán áhítatra hivó költemények ezek, hanem a gondolatok eredetisége által megkapók, mulattatók is. Mutatványul a rövidebbek közül közöljük a következőket : Tudjátok-e, hogy mikor szokott imádkozni a természet, Melyre Isten minden áldást, Minden szépet s jót tetézett. . . ? Aratáskor mond imát, a hogy Felszakadt a búza szára, Mikor abból milliónyi Szent keresztet vet magára. Egyszer hitták menyegzőbe Jézust: A kánaiba; Egyszer, és hogy többször meg nem Hiba volt, — hiba. Marschan úr arany-röpirata. Előttünk van egy röpirat, s a „Wiener Zig“ múlt évi 163-dik és a „Wiener Neuigkeits-Blatt“ 172-dik száma. A röpirat czíme : „Die Bildung des Goldes in den Diluvialschichten und dessen gewinnreiches Aufbringen auch in der österreichischen Monarchie,“ s ugyane tárgyra vonatkoznak a nevezett német lapok czikkei is. A röpiratot s a „Wiener Zeitung“ czikkét Marschan József Vilmos bányász írta, a végett, hogy az ausztriai birodalomban, különösen pedig Magyarországban az úgynevezett diluviumi rétegekben levő arany gazdagságát mutassa meg. A szerző már 1855-ben bocsátott közre egy röpiratot, melyben azt állítja, hogy Magyarországban épen úgy fordul elő az arany, mint az Uralon, Brazíliában, Kaliforniában és Ausztráliában; hogy pedig nálunk az aranyászat mindeddig nem jövedelmezett annyit, egyedül annak tulajdonítja, hogy eddigelé csak a bányákban keresték s legfeljebb itt ott a folyókban mosták, ellenben az aranydús diluvialis rétegekre semmi figyelemmel nem voltak. A „Wiener Zig“ idézett számában Marschan ur társulat alakítását indítványozza, mely a kellő terjedelemben űzendő aranymosást elegendő pénzerővel kezdhesse meg.Azt állítja,hogy 20—30,000 pftnyi tőkével oly aranymosást lehetne nálunk folytatni, mely „nemcsak a vállalkozóknak igen nagy nyereséget hajtana, de a nemzeti jóllétet is nagyban előmozdítaná, s az állami és magánpénztárakat is meggazdagítaná, valamint a közhitelt is megalapítaná.“ Szerinte a már eddig kellőleg kikutatott s megvizsgált magyarországi helyeken 1000 mázsa fövény 5 lat aranyt tartalmaz.De ha föltesszük,hogy 1000 mázsa fövényben csak 2 lat arany volna, s 4 ember naponként nem 1400 mázsa fövenyt mosna ki, hanem csak 800-at, akkor is 100 ember 8 hónapi munkával annyi aranyt mosna, hogy, ha 4 portot számítunk is a napszámra, mégis a társulat nyeresége 80,000 portot tenne. Hogy mentül gyorsabban és könnyebben lehessen a szükséges tőkét kiteremteni, minden bányarészvényt 100 apró részvényre javasol osztani, miszerint ily apró részvény csak 5 pengő forintba kerülne, egész részvény 500 pengő forintba kerülvén. — Már most azt ígéri Marschal úr, hogy ily 5 forintos részvény után a feljebbi számítás szerint évenkint 6, sőt 8 pft tiszta osztalék járna! — A részvények csakugyan ki is bocsáttattak már . Sohe n urnái kaphatók Bécsben, a társulat 25.000 pftnyi alaptőkével még e nyáron akarja munkálkodását kezdeni, és pedig egyszerre több helyen. E végett „több ügyvivő s tisztviselő fogadtatik föl, kik az átvett gépek és eszközökért néhány száz pftnyi cautiót tartoznak letenni. Különös technikus előismeretek nélküli egyének is kaphatnak állandó alkalmazást s gazdag keresetet.“ Akik együtt több 100 részvényt vesznek, maguk is választhatnak maguknak tisztviselőt, ki az igazgatóságban is részt fog venni. Ezek Marshal úr állításai, ígéretei és indítványai. Röpiratáról e helyen bővebben nem szólunk, mert nem bírunk a szükséges szakismerettel, hogy illetékes ítéletet hozhatnánk róla. A ki hiszi, hogy az aranymosás által rövid időn nagy vagyonra juthat s 5 pftja után 6, sőt 8 pftnyi osztalékot óhajt, forduljon Lothen úrhoz, kitől részletesebb felvilágosítást fog kapni. Csak azon csodálkozunk némileg, hogy a bécsi bankárok a nyomorult 25.000 pftot mindjárt a részvények kibocsátása első pereében ki nem teremtették, holott a 10, 15 százalékkal kecsegtető vállalatoknál is majdnem agyonszoritják egymást, midőn részvényeket vásárolnak. Ha végtelenig. Tudniillik :ha borrá változtatná A vizet nekik. — E hó 20-dik és 21-dikén ment végbe Tót-Megyeren, gr. Károlyi Lajos kitünően rendezett uradalmában a gépekkel tett próba. Egy Hornsby-féle cséplőgépnek, melyben az a nevezetes, hogy fával való fűtésre van készítve, próbája igen szépen sikerült. Szép sikerű volt az ekepróba is. A nevezett uradalom nagy gépgyárában készített hohenheimi, a Ransome , Howard-, és Hornsby-féle négy eke versenyzett. Az eredményről a „G. L.“ után majd bővebben. (Nyilatkozat.) A „Hölgyfutár“ egyik közelebbi számában azon újabb alaptalan állítást olvasom, hogy Balzac „Scénes de la vie de province“ czimű 12—14 műve csak együtt olvasható. Ezt kereken tagadom. A mondott czim alatt eredetileg megjelent müvek számos kiadásban, ez iró más müveivel vegyesen, sőt egyenkint is kaphatók. — Tehát P. Kis L. második vádja ép oly alaptalan, mint az első. Salamon F. HIVATALOS. 0 cs. k. A p o s t o 1 i Felsége f. é. május 18-ki legfelsőbb határozata által C i m i o 11 i Lajos Józsefnek, a horvát-tótországi báni tábla tanácsosának országos főtörvényszéki tanácsos hasonló minőségében kért áttételét a zárai orsz. főtörvényszékhez legkegyelmesebben jóváhagyni s az ez orsz. főtörvényszéknél megürült második tanácsosi állásra dr. La apenna Alajos zárai államügyészt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. vezni méltóztatott. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, máj. 22. Egész héten keresztül időjárásunk szeles és aszályos volt Ez a gabonaüzletben az eső előtt élénkült hangulatot annyira szilárdította, hogy a tegnapi hetivásárról is ítélve, legfeljebb ünnep után, a most folyó héten változatlanul hagyott gabonaárak feljebb jegyeztetését kell és biztosan lehet várnunk. A gabonabeszállítás a hét folytán illendő élénk volt, részint a múlt hét utolján, részint a héten érkezett s a hét folytán Pesten kirakodott gabonáshajók összes terhe 50,000 mérő különféle gabonára rúg. Győrben a múlt hét utolsó napjain 14. és 15-én oly roppant volt a szállítmány, hogy e két nap alatt 149,400 mérőre rúg az oda Pest alatt elment mennyiség , azóta lassudott. A külföldi piaczok állása iránti tájékozásul a Triester Ztt. máj. 19. számában ezeket írja : „Köztudomásúnkra múlt évben nagy mennyiségű gabona ment Francziaországba; mint a bajorországi Pfalzból jövő hír mondja, most ellenkezőleg Elsaszból Pfalzba gabonaszállítások érkeznek Francziaország oly gazdagon ellátta magát Marseillen keresztül gabonával, hogy most feleslege van, melyet kifelé törekszik értékesíteni.“ E hirt már előbb némely pesti és bécsi lapok is közlötték, melyekből vette a T. Z. is hihetőleg közleményét. De épen azon T. Z. szám, mely e hirt hozza, május 14-dikről Livornoból következőket is közöl : „A készlet kevés volta, a belső tartományokból szaporodó tudakozódás, különösen a lisztgyárosok részéről és a marseillei tudósítások, melyek szerint ott egyszerre 12 frankkal ment feljebb a gabona ára, megélénkítették a piaszot; búza 112 lírával ment feljebb szaronként, különösen az Angolországból jövő tudakozás következtében. Ugyanazon hetiforgalom 21 st. puha búza 9%/2 —16%,— 4000 st. vegyitett odessai és syriai búza 9 %—15 lírájával; kukoricza 13,000 st. kelt el, részint belföldi, részint syriai közönséges minőségű 8%—9% lírájával.“ Egy stáro 791/2/64 ausztriai Magyar könyvészet. 178. Liturgika vagyis a kath. egyház szertartásainak magyarázata. Frenc Incze hittudor, hg-érseki hites jegyző s a prágai cs. kir. akad. gymnasiumbani hittanár után német eredetiből Magyarországra alkalmazva, reáliskolák, gymnasiumok s magánosok használatára kiadja a Sz.-István-Társulat. A főm. bibornok-hgprimás érseki jóváhagyásával. Pest, 1858. Emich Gusztáv nyomtatása. 8-adrét 259 lap. 179. A szentkereszti és más processiókra összeszedett istenes énekek a magyar kath. hivek lelki épülésére. Pest, 1858. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. 12-rét. 63 lap (Ára fűzve 10 kr.) 180. Legendák és ünnepek. A kath. naptár sorozata szerint szerkesztő Nyáry Ferencz, bakony-sárkányi plébános, a székesfehérvári megyében. III. kötet. — A m. szt. székesfehérvári püspök egyházi jóváhagyásával. Pest, 1858. Nyomatott Beimel J. s Kozma Vazulnál. 8-rét IV. 192 lap. (Ára fűzve 40 kr. pp.) 181. Népszerű alkalmi s rendkivüli oltár és szerbeszédek, lelkipásztori szózatok s intelmek gyűjteménye. Harmadik kötet. Irta Grynaeus Alajos, lelkipásztortan tanára. Pest, 1858. Nyomatott Gyurián Józsefnél. 12-rét. 132 lap. (Ára 30 pkt.)