Pesti Napló, 1858. augusztus (9. évfolyam, 2542-2566. szám)

1858-08-01 / 2542. szám

Pest, júl. 31. A világpolitikában első helyen szerep tárgyaktól pillanatra eltérve, azon aggályokr akarunk rövid tekintetet vetni, melyek a görög trónügy miatt a nagy ősök fiatal unoká újabban ismét nyugtalanítani kezdik. A szigetország majd minden tekintélyeseb lapja szól a trónöröködési kérdésről, s pedi bármily különböző színezetűek legyenek más ügyek tárgyalásában, s bármily elágaz érdekek képezzék is különben működésök hypomédeonát, ez egyben a közegyetértést felöl eltagadni nem lehet. A görög állam alkotmánya, valamint az 1852-ks londoni jegyzőkönyv is a görög trónról s örökösödési rendéről határozottan s világosan intézkedik. A szigetország koronáját, a felszabadítási háborúban részt vett hatalmak, örökösödési joggal a Wittelsbach házra ruházták, s egyik herczegét, Ottót, mint görög királyt, az állam trónjára föl is lépteték. A királyi méltóság egyik nélkülözhetlen feltéte : a görög nem egyesült vallás követése. És Ottó király, hódolva az alkotmány ezen akaratának, népe vallását azonnal föl is véve. De a király házas életét Isten nem tévé gyümölcsözővé, s remény sem igen van, hogy az egymáshoz szeretettel ragaszkodó felséges pár a szülői örömeknek még részese lehetne. Az alkotmány, és az idéztük jegyzőkönyv szerint tehát a görögök trónjának egy bajor kir. herczeg lenne örököse, kinek, mint ilyennek a nemzet vallására kell átlépni. Azon kir. herczeg, kit a megállapított örökösödési rend e méltóságra egyenesen hivott, vonakodik magát e föltételnek alávetni, sőt újabban a Münchenben tartózkodó bajor-görög, s az Athenében székelő bajor követ e tárgybani eljárásából a nemzetiek olyasminek jöttek tudomására, mintha a görög trónra jogilag számító bajor ház az alkotmánynak vallást illető pontját mellőzni, vagy megváltoztatni szándékoznék, s így a görög király jövőre apái vallásán maradhatna. A diplomatáinak e rejtélyes mozgalmai azok, mik e napokban az összes görög sajtót és pártokat oly egyhangú felszólalásra bírták, s ezzel hozzák kapcsolatba a királynak Németországba tett útját is, ki sokkal jobban tiszteli országa alkotmányát, és szereti családját, semhogy ez utóbbinak jogait az elsőbbnek megszegésével elpárologni nézhesse. A görög nemzet kecsegteti ugyan magát a reménynyel, hogy lovagias uralkodójának sikerülend e kérdés elintézésével nemzetét megnyugtatni, mindazáltal a lehető ellenkező esetre a következő nézetekben látszik a népakarat öszpontosulni. Az első a radicaloké, kik azonnal ki akarják neveztetni a herczeget, ki Ottó királynak a görög trónon utódja lesz, s ennek kötelessége lenne az alkotmány parancsolta vallást azonnal felvenni. A második, egyszersmind általánosabb kívánság szerint a koronaherczeg szintén azonnal ki lenne nevezendő, azonban ilyenné emeltetésekor csak ígéretileg, vagy kiskorúsága esetében szülei által kötelezné magát, hogy a trón elfoglalásakor a görög vallástételre tér át. A harmadik óhajtás: felhívni a bajor uralkodó házat a görög trón örökösét azonnal kinevezni, ki magát az alkotmányos kötelmeknek alávesse; ha a bajor ház e felhivásosnak eleget nem tenne, vagy nem az alkotmányt kielégitőleg tenné azt, ezen esetben a koronaörökös a fenálló alkotmány értelmében azonnal neveztessék ki. Mint fenebb érintők, Ottó király utjának e kérdés elintézése főczélja, s igy a görög álomférfiak remélik, miszerint ez oldalról támadható nyugtalanságok, és zavarok az országot meg fogják kímélni.. Mi szintén hiszszük, hogy a görögöket ez ólairól komoly bajok nem fenyegetik, habár más oldalról széles mező van a gyanításra, mit serint az alkotmánynak az uralkodó vallásátlető pontja nem fog megtámadás nélkül majdni, s hogy ezen kísérletek csak ott fogik hátrálni, hol szemben az összes nemzet itározott akaratát szemlélendik. 20 cs. kir. Apostoli Felsége f. évi julius 7-ről k legfelsőbb határozatánál fogva, a m. évi májról kelt legfelsőbb határozattal magyarországi illetésű fiatal művészi tehetségek kiképzése végettapított, éri 400 frtnyi három ösztöndíjt T opera kegyes tanítórendiek közöl valók ; rendkivt tantárgyak : angol és franczia nyelv, szépirá múéneklés, zenelv és testgyakorlat. A IV. pont tanárok által folyó tanévben kiadott munkák,s értekezéseket sorolja el. A jegyzőkönyvi vonatból kitűnik, hogy a gymnasiumi ifjúság örvenzetesen gyarapodik, ugyanis a múlt tanév végén vagyon tanuló összesen 494, a most befejezett tané végén pedig 566; ezek közül a jelen tanév kezdete volt pesti születésű 230, budai 19, vidéki 338. A 8-i osztályban volt növendékek közül érettségi vizsgálatra vállalkozott 37. Örömmel jegyezzük fel, hog az ifjúságban fölélesztett és az év lefolyása alatt szünet nélkül föntartott tisztelet a tanodás törvénye iránt szükségtelenné tette a fenyitésnek azon nemei melyek nyilvános megrovással járnak. A „Jótékonysági rovat“ több jeles ifjúságbarátot mutat föl, ki az idén a gymn. könyvtárt becses munkákkal gazdagitották. — Tegnap kelt egybe Gyulai Pál barátunk a bájó és lelkes Szendrey Mária kisasszonnyal. Mindkettes boldogság minden feltételével köték meg a szent frigyet. És e frigynél mindnyájunk áldása egyesül a szál áldásával. Hallgassa meg az Isten a jó kívánságot s áldeze fedje el az uj pár életét. Gyulai nejével a tegnap esti nagyváradi vonattal új hivatása helyére Kolozsvárra utazott. — Am. közoktatásügyi minisztérium Gyurits „Mondattan“-ának tankönyvül elfogadását az algymnasiumokban és reáliskolákban megengedte. — Az udvarhelyi reform, egyházmegy tapsága „egyházmegyei könyvtárt“ alapiott. Alapjául szolgálnak az e czélra ajándékozandó műek. A könyvtár további gyarapítására a részvénydijak indittatnak. Részvényesek lehetnek az egyházmegyének jó világi, mint egyházi tagjai. Részvénydij félévenkénti iszletben fizetendő 2 pft. A könyvtár felerésze Sz. Udirhelyen, a másik fele Sz. Kereszturon tartotik. A Linzben megjelenő „Oesterreichische Illustrirte amilien Blätter“ I. évi 27-ik számának irodalmi rovata Prágában megjelent magyar és német albumot ismerte Az album- czímét ekként találjuk nyomtatva a linzikban : „Album Ifjúság Számára, Album für e Jugend.“ Prága és Kiadja Kober J. L. 1858 Méttógvn Gróf Nádasdy Leopoldné születt Forray Julia Gróf ia, Excellenciájának legnélyebb tistelettel ajánlva.“ De az a debreczeni „Értesítő“ se Cserél pipát az ily Kulorgannal. A magyar nyomdák még sem követnek el barbarismust. A külföldön is gyakoriak a nagy tűzvészek. Orleans legnagyobb établissementja, a Philippe Egalité által alapított „La Motte Saguin“, melynek 7 emelete s 360 ablaka volt, egészen leégett. Lüttichben Vanderstraeten nagyszerű gyapjúfonó és posztógyára mindenestől a lángok martaléka lett.— A hanoverai „Tageblatt“ irja : Roszbach nevű hajadon, mivel terjedelmes krinolinjával lakása előtt a járdát igen igénybe vette és ezáltal a járás-kelést nagyon akadályozta, a törvényszék jul. 20-ki ülésében 12 ezüst garas pénzbírságra ítéltetett. — A „P. Ll“ban olvassuk, hogy a franczia Rhonegőzhajótársaság komolyan elhatározá, miként hajóival versenyre kél a Dunán. Meneteit az Aldunáról már eddig megkezdte volna, ha abban gátul nem szolgál a dunahajózási okmány. Hogy tehát a dunaparti államok hajóinak előnyében részesülhessen, székhelyét a társulat Ausztriába teszi át s e napokban érkezik Bécsbe egy ügynöke, hogy a kellő tárgyalást és intézkedést megkezdhesse. A közönség, a dunagőzhajózási társulat által maltratírozott közönség ezer örömmel fogadja e versenyt. — A „BH.“-ban a koldusok munkáltatásáról figyelemre méltó indítványt olvasunk. A koldusok legnagyobb része munkaképes, ki lábára nyomorék, az még kezével pénzt kereshet, a vak fonhat, a némák minden kézi munkára képesek. A koldusdolgoztató intézetek a koldusok minden fajának nyújthatnak foglalkozást s a községeket nagy tehertől menthetik meg. Na | tárgyalásában; és c) az iró jellemzésében. Bizony- kő I nyal mind a három fontos s a tanárok az értekezés- kő I nek folyamában mondottakat haszonnal észlelendik. Második értekezésül áll „Ein Beweis für die Noth- I Wendigkeit einer Offenbarungsmoral“ ; (folytatás) s a Trautwein János hittanártól. A tételt,hogy „min- sol . den moralphilosophia, mely a positiv erkölcstörvé az ígyékét elvetette, tévelyekbe esett“, több ujabbkori mi phil. rendszer kritikai fölemlitésével törekszik a. t. ta zeinárur bebizonyítani. A rendes tanárok (összesen 12) rá A PENARVAMESZETSÍG. Irta SANDEAU. Folytatás. Az abbé a legcsodálatosabb magyarázatok tárgya jön, s leginkább az ő jelenlétén bámultak. Mintegy tizenketten dugták össze fejeket az udvaron s ott súgtak-dugtak, míg Pál hirtelen köztök termett. — Ej, haszontalan ingyenélők, úgymond, hát így kell dolog után látnotok? Mit csináltok itt összedugott kézzel ? Be az ólba azokkal az aprómarhákkal! Meg ne lássam többé azt a szemétdombot! az udvar pedig úgy ki legyen seperve, mint a tükör! a kert ösvényeit meg kell daraszolni. Aztán mindenitek olyan, mint egy fáról szakadt! Aki meglát, azt hiszi, vademberek vagytok! Gereblyéljétek meg egymást, csak izibe! Ezzel, Germain kíséretében szobája felé sietett. Ez a Germain igen különös istenteremtése volt. Egykor József algróf komornyikja, a nemesség tiszteletében, a philosophok gyűlöletében őszült meg s sehogy sem tudta magát föltalálni fiatal gazdája elpártolása óta. Az nap, mikor a ház egyetlen tornyát leverték, egy kazal alá bujt szégyenében s elkeseredésében. Miután a Brigaziére-böl egy talpalatnyit sem adott fel küzdés nélkül a forradalom invasiójának, legyőzve, de meg nem törve, úgy élt, mint a trójai hös Ilion romjai közt s viselete és szokásainál fogva élő óvás volt az elparasztosodás diadala ellen. Mindig borotválkozva, hajporosan, nyalkán öltözve, fehér inggallérban s ezüstrojtos czipőben fogott gazdája borjúbőr csizmáinak, kabátjának takarításához, csak levett kalappal beszélt vele, rögzött makacssággal folyvást nagyságolta, s meg nem engedte a söpredék cselédségnek, hogy őt másként nevezze, el Gyula, Beszédes Kálmán s Liczenayer Sándor festőknek 3 évre legkegyelmesebben fogadni méltóztatott. Öcs kir. Apostoli Felsége f. é. jul 19-i fgfelsőbb határozata által Guldenfeldibáró flucher Péter kassai helytartósági tanácsost, egyúttal a var tanácsos czime és rangjával ad personam föl- r látván, egeri kerületi főnökké legkegyelmesebben nevezni méltóztatott. 4 nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatóság oszpa Friedrich Jakab díjazott fogalmazói gyakor- *tot, III. osztályú fogalmazóvá ideiglenes minőségben nevezte. ________Z 11 . Nyilvános vizsgálatok. s. Stérkezvén a hazai gymnasiumok- s reáliskolák , s a tanév befejezése, a napi sajtó kötelessége, a 111 ügyi adatokat lehető tökéletesen registrálni, fölvijdositani s kiegészíteni. Ebben segédkezet nyujta-i ; levelezőink ez érdemben küldendő tudósításain ül. a „Programotok czim alatt az illető tanintézet járósága által évenkint kiadatni szokott hivatalos le hitványok, melyeket érdemlegesen megismertetni tudokuak, a miért is a t. intézeti igazgatókat a pro- 3( minek szerkesztőségünkhezi beküldésére ezennel sz. letettel fölkérjük. tő . „Tudósitvány a pesti kegyes tanrendi nagygymnasiumról 1857/s tanév“ (Német czim is van.) „Az írók tanodai jellem- ja írói czim alatt Horváth Cyrill igazgató ur értedélkezik. A haza tisztelettel említi a fáradhatlan s mind az az irodalom, mind a tanügy körében érdemekkel gazgadag igazgató úr nevét, s a tanárok hálaköszönettel veendik ezen útbaigazító nyilatkozatot, hogy „a mindig szem előtt tartandó nevelési főczélnak és az egy egetelen képzettségnek egymásrai viszonyításakor azon ve pontot folyvást érvényesítsék, mely, minden élettelemi iite egyoldalúságtól ment lévén, a lételemeiben ősz- jó, hangzó haladást biztosan elősegíti.“ A t. értekező elv szerint e háromban öszpontosul az, a mi teljesítendő : ha a) az iró életének rajzolásában; b) az iró műveinek ho mint Messzié Germain, oly vastagon, a mint a torkán kifért. A felsőbbrangú cselédség aristocraticus hagyományai dolgában mit sem akarván tágitni, a semmittevésben kereste a dicsőséget; egész napi munkája abból állott, hogy szobáról szobára sétált, s itt-ott legyintett egyet-egyet a poroló tollseprüvel. Pál szerette őt s mindent elnézett neki. Germain egész szivvel-lélekkel gyűlölte Michaudékat : a hiteke ösztönével szaglálta meg a gazdájára kivetett hálót, s minden órán várta, mikor fog a család becsülete, mely úgy is mindent levetkező, egy malom kerekei alatt végkép alámerülni. Midőn az udvaron áthaladott Renáta kisasszonyt megpillanta, előérzete sugallta, hogy a Brigaziére sorsa már egészen jóra fordul. Nem is bírt tovább kétkedni, midőn látta, hogy Pál, mihelyt szobájába lép, neki rohan ódon szekrényének, abból először is egy fodros elejű inget ránt elő, aztán egy hímzett szegélyű harisnyát, egy nadrágot, selyemmellényt, egy tiszta bársony kabátot, egyszóval hajdani egész rendbeli öltözetét. — Se hizelgésbe, se alkalmatlankodás végett nem mondom, szólt Germain, midőn Pál az öltözködést bevégezte , hanem igazat szólva, rég az ideje, hogy nagysád nem volt ily gavalléros. Nem is képzeli az algróf úr.. .. — Hát mindig, meg mindig! Mikor szünöl meg egyszer ezt az algrófi czimet ütni hozzám ? — Megbocsásson nagysád, de nem tehetek róla — az már erősebb, mint magam : mikor az algróf úrral beszélek..... — Algróf, algróf! Te javíthatatlan vagy. Ismersz, s jól tudod, mily keveset adok e társadalmi hiú megkülönböztetésekre. Ha már egyáltalában czimet akarsz rám ragasztani, add meg legalább illő czimemet. A patvarba! hisz marquis volnék, ha igaz. — S nagysád marquis volna! kiáltott fel egészen elbámulva a jó Garmain. — Úgy van Germain : Penarvan marquis ! E szép kisasszony, a kit imént láttál, unokatestvérem, nem- fizetségem utolsó marquisjának leánya. Csak azért jött a Brigaziérebe, hogy rám ruházza ez örökös czimet, s bennem családja fejét üdvözölje. — Ah! marquis ur, mily megtiszteltetés ! — Ez már tetszik ugye, te vén megrögzött aristo , crata! — Most már az algróf ur valódi marquisvá lett, — reméllem, csak nem fogunk a liszt közé keveredni. — Ah ! úgy segéljen! — te juttatod eszembe. Hinnéd e Germain, hogy mikor tegnap eljöttem onnan, az a czudai vén Michaud még leánya kezével mert megkínálni. — Cseppet se csodálkozom rajta! magának tulajdonítsa nagysád! mond Germain dorgáló hangon; — ezt nyeri vele az ember, ha rangján alól valókkal barátkozik. Hogy is lehete nagysádnak csak egy pillanatra is e vén róka kelepczéjébe kerülni ? — Hát azt hiszed, rá tud szedni engem ? Engem! Ugye bizony furcsán hangzanék : Michaud kisasszony mint marquisné — Penarván marquisné! — Pedig mondhatom, Michaud kisasszony elég szép egy leány ! — Ezt nagysád nem tagadhatja. — Germain ? — Marquis ur ? — Láttad-e, legalább félszemmel, az én unokatestvéremet ? — Oh, marquis ur, valóságos királyné! — Az ám, Germain, valódi királyné, kiált fel Pál, egész elszántsággal dugván kezét a zsebébe, még eddig csupán a mi osztályunkban tudják a módját, hogy lehet ily orczát formálni. — Reméltem, hogy a marquis úr úgy megfelelt annak a hitvány molnárnak, amint csak kell. — Nem is volt rá időm; elszaladt a gyáva, mint egy partus! De sebaj! Hamar : tintát, tollat, papirost elő!—Majd odaírok én neki, tudom, nem teszi az ablakba! Pál íróasztalához ült, nekigyürközött s a következő levelet irta: „Tisztelt Michaud úr! „Azon szívesség, melylyel irántam viseltetett, soha sem fog kitörlődni emlékezetemből. Miután úgy fogadott, mint önhöz egyenlőt, oly megtiszteltetésben részesített, melynek egész értékét fel tudom fogni, engedje meg viszont, hogy megfosztván tőle magamat , megmutassam, hogy érdemes lettem volna rá. Nem, édes Michaud úr, ily nagy áldozatot el nem fogadhatok. Ha ön oly nagylelkű volt, hogy feledni tudta származásomat, nekem azt nem kell felednem. Tegnap még haboztam, de ma már bűn volna a habozás, annyira megnehezültek viszonyaim néhány óra óta. Én ismerem önt, barátságát semmi se volna képes elriasztani, s ön a nagylelkűséget az áldozatig volna képes hajtani; de habár az aristokratia osztályában születtem, nem vagyok érzéketlen a gyöngédségre nézve; sokkal mélyebbre sülyedvén, semhogy önig bírnék emelkedni, azt legalább nem engedem, hogy hozzám alázza le magát. „Tegye ön Michaud kisasszony lábaihoz tiszteletem hódolatát s higgye el, hogy csak a legnagyobb küzdéssel vagyok képes először írni le e nevet: „Penarvan marquis“. (Folytatjuk.)gyobb községek, melyeknek 50—60 valódi koldusuk legalább is van, egyenként maguk is képesek lehetnek ily intézet állítására. A kisebb községek kerületenként alakíthatnának ily intézeteket. Igen czélszerűnek ajánlkozik itt első helyen a darbcz-szövés, fonás ; a fonómivet adó növények termesztése, mire a némák alkalmazhatók ; az erős vakok a fonógépeket hajthatnák; a gyengébb némák, sánták ereszthetik a fonalat, szövésre alkalmazhatók ; mások zsákokat, ponyvákat varrhatnak. Másik színtén hasznos foglalkozás lehet a baromfitenyésztés. Erre az öregek alkalmazhatók, valamint a tollfosztásra, lószőrtisztításra is; foglalkozhatnak tengerinyúl-tenyésztéssel is ; az efféle nyúlbőr szára 100 írtért is eladható; a finom selyem kalapokhoz használt nyúlszőr latja 25— 30 - 40 pkrért árultatik. A veteményes és gyümölcsös kert, kivált a méhészet az egykezüek, a gyengébbek által is miveltethetik a községek hasznára. „Sok hasznot keresni az ily intézeteknél nem kell. — Itt azon pótlékon kívül, melyet a munkának bár csekély jövedelme a könyörület mellé ad, fő czél az, hogy a koldusnak is rendes foglalatossága legyen s vétessék ki a csupa heverésből élők renyhe sorából, s szűnjék meg a társaság oktalan terhe lenni. „Ekkép e rendszer leglényegesebb haszna mindenek fölött még azt volna, hogy a koldusügy egészen rendes felügyelet alá jővén, a most heverő, koldulásból élők közöl sokan visszaadatnának az önként dolgozó munkás életnek.“ Ajánljuk ez indítványt községeink figyelmébe. Vajha mentül előbb jelenthetnők, hogy több hazai községünk életbe lépteté a koldus dolgoztató intézetet. Tán Debreczen erélyes polgármestere megtagadja a kezdeményezést. Addig is míg ez intézetek közöségenként vagy kerületenként életbe lépnének, a hatóságok figyelmébe és ellenőrködésébe ajánljuk a vásárokra, búcsúkra járó koldusokat. Nem rég írtuk, hogy Pozsonymegyében koldusok gyújtogatása folytán nagy pusztítást tett a tűz. Glanz József, akadémiai művész s gyártulajdonos Bécsben (Wieden 508) azon szerencsés gondolatra jött, hogy azon emlékajándékot, melyet a máriaczeli hétszázados búcsú alkalmával a Magyarországból e kegyhelyre vezetett országos és igen népes processio emlékére hazánk biboros főpapja, prímás s esztergomi hg-érsek eminentiája a hold, szűznek fölajánlott, s melyet, miként tudva van, pesti aranymives Paics Ferencz ur művészi szakügyességgel arany- s ezüstből készített, ezüstözött érczvegyületből sokszorozza. E plasticai mű az eredeti emlékszobor nagyságának Vádát foglalja el. A jól megezüstözött szobormásolatnak ára 25 pírt. Az aláírási fölhíváshoz az emlékajándéknak photographirozott képe van csatolva. — A szegszárdi borkereskedő részvénytársaság igazgató választmányának határozata folytán felsőbb engedély mellett folyó évi aug. 30-án Szegszárdon a városház nagy teremében reggeli 9 órakor rendes évi közgyűlését tartandja: a) az 1851/7 évről a számadások helybehagyása, b) az üzlet után kimutatott haszon feletti rendelkezés, c) a múlt évi rendes közgyűlés határozata nyomán az alapszabályok átdolgozása és az alaptőke szaporítása tárgyában kiküldött bizottmány jelentése folytán határozat hozása, d) a jövő évre a számlavizsgálók megválasztása és e) a társaság belkezelését illetőleg netán teendő indítványok megvitatása végett; — a melyem szives megjelenésre a t. ez. részvényestag urakat ezennel tisztelettel meghívja a szegszárdi borkereskedő részvénytársaság igazgatósága, Fejős János s.k. Mehrwerth Ignácz s. k. Szegszárd, julius 25-én 1858. Magyar Akadémia. I. Jelentés a Nádasdy Tamás-féle 1858-ki költői pályázatról. — Az akadémia által e folyó évre hirdetett Nádasdy-féle pályázatra a maga idejében öt költői mű érkezett, melyek három osztálybeli tag által megvizsgáltatván, a többség egyértelmű tudósítása szerint úgy találtatott, hogy azok közül három, hol költői részleteiknél, hol előadási tekintetben különösb figyelmet érdemlett; de alkotás, okadatolás, s eszme és kivitelre nézve mint műegészek irodalmunk e nembeli jelesb termékeit el nem érik, a művészet magasb követelmeitől pedig egyáltalában elmaradtak, minélfogva, a jutalom az alapítvány értelmében, mely nemcsak a társai közt legjobb, hanem csak absolut becsű művet kíván koszorúztatni, e jutalom ezúttal egynek sem ítéltethetett oda. A jeligés levelek felbontatlanul egy küldöttség által a m. másodelnök ur jelenlétében megé- Magyar könyvészet. 277. Olvasmányok a gymnasiumi s ipartanodai alsóbb osztályok számára. Szvorényi József oisz. r. tanár s magyar akad. tagtól. I. kötet. Második változatlan kiadás. Pest, 1858. Heckenast Gusztáv tulajdona. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Nagy 8-rét 304. Ára 40 pgekr. 278. Magyar írók arczképei és életrajzai. V-ik füzet: Petőfi Sándor, Vajda Péter, Nagy Ignácz, Gyöngyösy István, Szontagh Gusztáv, Arany János, Budai Ézsaiás, Szigligeti Eduárd. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv. Nyomatott Landerer és Heckenastnál« N 1 8-rét 133 164 lap. Ára 5 füzetnek 2 pft.