Pesti Napló, 1858. november (9. évfolyam, 2619-2642. szám)
1858-11-03 / 2619. szám
— A Hajnik Károly által szerkesztett „Vasárnapi könyvtár“ harmadik évfolyamának 5, 6 és 7-ik füzete megjelent : „Tartalma : „Pál és Virginia“ francziából, „A vekfieldi lelkész“ elbeszélés angolból A csinos kiállítású füzetek több fametszvénynyel érdekesítvék s Hepkenast kiadónak dicséretére válnak. — Jókai Mór el. 17-én érkezett Abrudbányára, s ott néhány nap mulatott, látogatásokat téve a bányaváros szép vidékén A Detonáta egyik baloldali szirtjét, a kirándulásban résztvevő közönség egyhangú kívánatára „Jókai szirt“nek nevezték el. (K. K. - Közöttünk mulat Lengyelország fővárosába utaztában Reichard úr, ki Londonban a legjelesebb hangversenyénekesek egyike. Hiszszük, hogy e nagyhírű énekes visszatértével nemzeti színpadunkon fel fog lépni. Ezúttal, mint halljuk, egy hangversenyt adand, mire előlegesen is figyelmeztetjük a szép ének barátait. — Magyar szögyényi Szögyény János, a cs. kir. Lipótrend lovagja, cs. k. miniszteri tanácsos a pénzügyminisztériumnál, múlt hó 11-én Bécsben meghalt. — Figyelmeztetjük a gyümölcs és virágkedvelő közönséget Klauzál Gábor urnak lapunkhoz mellékelt gyümölcs és egyéb növény jegyzékére. E jegyzék magában foglalja azon gyümölcsfák és virágok neveit, melyek Groeger Ármin kertész gondviselése mellett Klauzál Gábor ur kis tétényi kertjében tenyésztetnek amelyekből oltványok s illetőleg magvak igen jutányos áron kaphatók. Klauzál Gábor ur egy idő óta kizárólag Pomona és Flórának él s teljes szeretettel űzi a gyümölcstenyésztést , a virágnövelést. Európa leghíresebb kertészeivel összeköttetésbe lépett, úgy hogy gyümölcsfái s virágai a legjobb ágról tenyésztettek s a legjobb magról növényzetiek. Midőn kertjéből oltványt és magot másoknak is kíván juttatni, azt azon szándékból cselekszi, hogy az életet oly kellemessé tevő gyümölcsfák és virágok hazánkban is szaporodjanak. A jegyzék a megrendelőknek kellő utasítást nyújt. — A párisi Gymnase-szinház közelében 25 év óta egy süteményárus létezik, kiről (illetőleg a süteményboltról) a közvélemény azt tartja, hogy a legjobb galettet (kenyértészta-sütemény) készíti. E vélemény alaposságára mutat azon közvélemény, hogy ez idő alatt már 4 sütő gazdagodott meg e boltban s hogy évenként 4000 font papiros használtatik itt fel a sütemény takarójául. Egy rongyszedő, ki azon jó gondolatra jött, hogy az e boltban vásárolt süteménynek a boulevardon elvetett takaróját felszedje, meggazdagodott. — Pestváros községtanácsa a Frankféle könyvtár zenemüveit, mintegy 200 dbot s ezek közt Mozart és Beethoven több keringőjét a budapesti zenedének ajándékozta. — Májer István kürthi plébános, a lelkes népbarát, az országosan ismert és tisztelt István bácsi legújabb műve, a „T. L “ ban közlött jeles értekezés önállólag is megjelent. Czime : „Milyen legyen a néptan ! 16.“ — Nemzeti színház. Oct. 30. „(A) portrés néma.“ Opera, zenéjét írta Auber. Egyike a jobb előadásoknak. A czímszerepben Aranyvári E k. a. működött. Ellinger (Massanillo) kedvvel s jó hanggal énekelt. A szenderdalt még nem elég lágyan és tisztán énekli. Az ima ismételtetést. Oct 31. „Marcsa, az ezred leánya“ magyarosított színmű 3 szak. Szerdahelyi Józseftől. Zenéjét írta Szerdahelyi József és Bognár. Az előadás után először Tóth Soma „Palotás“ cz imű magyar társas táncra 5 szakaszban. Zenéjét szerzette Roch József, nemzeti színházi kardalnok. Marosa szerepét Hegedüsné akadti. Sajnáljuk, hogy e szerepben több az operai mint a népszínműi elem, hogy a színésznő egyszerű népdalok helyett operarészeket kénytelen énekelni. Hegedüsné assz. mint népdalnok énekesnő páratlanul állhat színpadunkon, míg ha erejét operarészekben is megkísérli, igen középszerűt nyújthat. A művészi kiképzést igénylő operarészek előadásánál könnyebben véthet az énekesnő a helyes intonatió ellen, főleg midőn az ének a hangot mélyében és magasabban is megpróbálja. Ezért mentül ritkábban kisértse meg az idegen mesterek műveit s maradjon egyszerű szép dalainknál Azon zeneszerzők is, kik népszínműveinkhez zenét írnak, maradjanak a népdal körében s ne kívánjanak operettákat írni. A 1. színésznő az énekpróba jelenetben helyesen játszott. Játéka és szavalatából ma is két tapasztalást vontunk el: 1) hogy a tsannésznő nem tudja még hangját és indulatkitöréseit fokozni s miután rögtön kitör, szavalata az indulat pillanataiban egyhangú lesz; 2) hogy beszédének sokszor idegen hangzása van, mitől el kell szoknia, mert a nemzeti színpadon tiszta magyar kiejtéssel kell élni. Hegedüsnél, mint ma is tapasztaltuk, meghatóan tud sírni, siró hangja természetes s nem túlzott. Sajnáljuk, hogy e kedves Marcsa mellé oly hülye szerető jutott mint Némethy hadnagya. Bizony Némethy játéka megfoghatlanná tette, mint válhatott e gyámoltalan hülyéből hadnagy az oly vitéz huszárezredben s hogyan szerethető őt meg Marcsa. Hosszas, szomorú tapasztalás téteti velünk a kérdést, hogy mi szakmára használható e színészünk, ki mint népdalénekes sem kellemes hanggal, sem helyes intonatióval nem bir ? — Szilágyi ma is öszszevissza hadart. Tóth Soma kielégítő udvarmester volt. „Palotás“ czímű magyar társas táncra,mely ma először mulattatott be a közönségnek, méltán fogadtatott tetszéssel. Egyszerű, nem bonyolódott, könnyen betanulható táncz az, mely mint a franczia négyes kellemes társastáncza lehet a báloknak és termeknek; az átmenet a frisbe, a csárdásba igen sikerült. Zenéje szép. A végszakasz hatását nagy részben emelé Bajkainé assz. csinos táncza. Nov. I. „Bánk bán,“ ered. dráma 5 felv. Irta Katona József. Nagy közönség jelent meg az előadáson, melynek jobb részét Jókainéa, és Egressy játéka képezi. KÜLFÖLD. Angolország. A franczia- portugál viszály még egyre dolgot ad a lapoknak s Angolországban általában részvért csinál. Legközelebb a Continental Review czikke keltött figyelmet. Keményen kikel Francziaország ellen, s igy végzi : „A legmélyebb békének közepette szegte meg Francziaország a nemzetközi jog minden elvét s szakgatta össze mindazon kötelékeket, melyek Európának gyöngébb és erősebb nemzetei egybefüzése által az európai egyensúlyt alkotják Azonfelül pedig Francziaország mindezt azért téve, hogy Anglia legközelebbi szövetségesét alázza és bántsa meg. E gőgös kihívás mi ellenünk van intézve, s nem tehetjük, hogy az elénk dobott keztyüt föl ne vegyük. Fölizgató válság volt, midőn az oroszok a Pruthon átkeltek s a krimiai hadjáratot megkezdők ; most azonban a francziák keltek a Pruthon s Angliát hívták ki. Az utóbbi esemény annyival fontosabb az előbbinél, a mennyivel nagyszerűbb a harcz, ha abban Oroszország helyett Anglia az ellenfél.“ Az Edinburg Review — a franczia-portugál viszály alkalmából — Livingstone egyik levelét (jul. 22-ről) közli, mely az oxfordi püspökhöz van intézve s melyben a híres utazó beszéli, hogy a Zambedsi folyama táján lakó afrikaiak a portugálokat mind elűzték azon vidékről, mert ezek elfogadták volt a francziák szerecseny vásárlási tervét, s Livingstone földijeit, az angolokat, hasonló veszély fenyegette, mert eleinte őket is portugáloknak látták. „Ebből látni“ — jegyzi meg a Daily News — ,hogy maguk a benszülött szerecsenyek Afrika keleti partján miképen vélekednek a franczia kivándorlási üzletről, de látni másfelől azt is, hogy dom Pedro kormányát az afrikai telepeken nem a legjobban szolgálják s e telepek romlott hivatalnoknéppel vannak megverve.“ E romlottság példájául fölhozza aztán a Daily News M’Leod mozambiquei angol konzul esetét, akit, mivel a Portugal hivatalnokok által űzött embervásár ellen fölszólalt, a leggyalázatosabban üldöztek, nélkülözésekre kényszerítettek, sőt tettleg is bántalmaztak. (Ez esetet már régebben közlöttük volt. Most csak azt jegyezzük meg, hogy Angliának e miatt van panasza Portugallia irányában.) — Londonban az egyházi elöljárók gyűlést tartottak, melyben néhány angol pap gyóntatásai ellen tiltakoztak. A gyűlés demonstrativ akar lenni az angol egyházban fölmerülő „katholizáló irányok“ ellen, s azt végezte, hogy kérvényt intéz az alsóházhoz, melyben sürgetni fogja, hogy a közimádságos könyvbül mindazon helyek , melyeket gyóntatásra s töloldozásra lehet magyarázni, töröltessenek ki. — Brightnak Birminghamban tartott beszédéről, a mennyiben az a Derby-minisztérium reformbilljére vonatkozott, már szólottunk. Bright azonban nemcsak a reformbillről, hanem egyébről is szólt. Nevezetesen, miután hálásan megköszönte a betegsége alatt iránta tanúsított sokszerű részvétet, az orosz háborúról kimondott véleményét védelmező, kimutatván, hogy amit e háborúval elértek, korán- nincs arányban se a kiontott vérrel se a kiadott pénzzel. Ezután ment a reformbillre s a mostani hiányos képviseletre. Hogy a parlament, úgy a mint most van, nem a nép közvéleményének kifejezése, arra nézve bizonyságul emlité, hogy az 1852-diki parlamenti föloszlatás és ujraválasztás után Derby 1. a védvámi kérdésben csak 19 szavazatnyi többséggel bukott meg, holott pedig az angol népnek tizenkilenc- huszadrésze szabadkereskedő. Fölhozátovábbá, hogy az angol államegyház mind a két házban tudontul van képviselve, pedig Anglia és Skócziában csak harmada, Alföldön hatoda, Walesben ötöde a népességnek tartozik hozzá. Végül erősen kikelt a felső ház ellen. „Némelyek“ — úgymonda — „azt állítják, hogy annak idején nagy dolgokat mivett a szabadságért. Isten neki, meglehet; én azonban, meg kell vallanom, nem voltam oly szerencsés ilyesmit fölfedezhetni. Legalább ki nem puhatolhattam azt, hogy a peerek 1690 vagyis azóta, midőn az ország túlnyomó hatalmává lettek, a maguk szántából s vonakodás nélkül csak egyetlen törvényt is bocsátottak volna ki, mely az emberi szabadságra vagy Anglia szabadságára vonatkoznék.“ — Queensborough városa, követve London példáját, zsidó polgármestert választott magának. Neve Magnus. — A királynénál e napokban Neuf 11 y griö, Nemours hg, Joinville hg és bgne, Chartres hg, a Párisi gr. és F tlöp würtembergi hg voltak látogatáson. — A sok hadihajó, mely az utóbbi hetekben részint újon elkészült, részint helyreállíttatott, világosan bizonyítja, hogy a kormány erősen dolgozik a hajóhad szaporításán. Legközelebb ismét egy új sörgőzöst, a 90 ágyús „Hood“-ot fogják vízre bocsátani Chathamben, hol még ezenkívül hasonló nagyságú két hadihajó készül, az „Atlas“ és az „Iraesistible“. A „Hood“ vízrebocsátása után ennek helyén ismét új, szintoly nagy hajó készítéséhez látnak. A 120 ágyús ócska „Trafalgar“ sorhajót 91 ágyús sorgőzössé alakítják át. „Charybdis“ csavarkorvet is maholnap elkészül. Mindez pedig csak az egy Chathamben történik, — s az ország többi hajógyáraiban sem csekélyebb a tevékenység. — Az admiralitás rendeletet bocsátott Woolwichba, hogy a „Black Eagle“ (Fekete sas) gőzyachtot jövő hétfőre készítsék föl, mikor is I. Napóleon halottas kocsiját viendi Francziaországba. — Egy holland hajóraj, mely öt hadihajóból (2 fregatt és 3 korvettből) áll, T’Ho o ft ellentengernagy alatt, e napokban Tejeimből Spitheadba érkezett, hol két napig akart mulatni. Földközi tengerre czirkálásra van rendelve. A multani fölkelés (Pendsabban, Indiákon), hol, mint tudjuk, két benszülött gyalogezred s egy tüzérosztály nyiltan föllázadt, Lahoréban a benszülött ezredek közt, mint írják, nagy izgalmat szült. Ennek következtében az angolok rendkívüli óvó rendszabályokhoz nyúltak. — A vasút Allahabad és Campor között elkészült s egy hónap alatt meg fog nyílni. Francziaország, Páriából od. 28-diki és 29-diki tudósítások feküsznek előttünk. Ezek jelentik, hogy az Algír szervezését magába foglaló császári rendelet, melyet az afrikai tartományokban régóta nyugtalanul vártak, a „Moniteur“-ben végre megjelent. A császárhoz intézett előterjesztésben megjegyzi a herczegminiszter : „A rendelet, melyet én felséged elé terjesztek, a közigazgatás egyszerűsítését tűzte ki főczélul. ” Midőn én a főkormányzó hivatalos teendőinek legnagyobb részét a helybeli hatóságokra ruháztam, akkor a közigazgatási hivatalnokokra nagyobb tevékenység lehetőségét, de egyszersmind kötelezettségét is akartam róni. Épen úgy, midőn az országos kormány beavatkozását megcsökkentem, a személyes kezdeményezésnek akarók több szabadságot szerezni.“ Ezen czélhoz képest, az uj szervezet szerint „Algírban a törvények, parancsok és végrehajtási rendeletek kihirdetése az algíri és gyarmatügyi minisztériumra ruháztatik.“ Az 1858. aug. 31 diki rendeletig a törvények kihirdetése magában Algírban ment véghez, míg azt most az algíri minisztérium Párisból intézi. A főnökök és a katonai területek parancsnokainak hatásköre szélesebb alapra van fektetve, miután Algírra nézve ezentúl az 1852 diki rendelet lesz érvényes, mely szerint most a főnököket illeti „nemcsak azon megyei teljhatalmaknak csaknem egész összege, melyek eddig a főkormányzó kedvéért öszpontosítva valának, hanem azon hatalmak is, melyeket a régi hibás modorban a hadügyminisztérium a maga számára tartott fenn.“ A császári szervezési parancs mind a három tartományban meghagyja a területnek polg. és katonai területre való felosztását Az első kormányoztatik a főnök által, az utóbbi a parancsnokló osztálytábornok által, a ki e czélra főnöki hatalommal ruháztatik fel. A területi parancsnok mellé, polgári ügyekben, egy társas tanács adatik. Ezen tanács áll: egy katonai alintendánsból, egy adóhivatali főnökből, és egy, a minisztérium által nevezett polgári tagból - A megyei köztanácsok, melyek a Francziaországban fenálló köztanácsokkal egyenlő hatáskört nyernek, fognak őrködni a tartományi pénzügyek kezelése felett tanácskozásaik közzétételét elhatározhatják, s óhajtásaiknak a minisztérium elé terjesztésére feljogositvák. — A megyei főnöknek, valamint a katonai terület parancsnokának szabad bejárása van a köztanácsba, — kivonatukra ki kell hallgattatniok,s a tanácskozások alatt jelen lehetnek, kivévén,midőn a hivataloskodásokbeli kiadások elintézéséről van szó. — A 41—54. czikkek, melyek a budget-t tárgyazzák, az eddigi algíri pénzügyi kezelés helyébe oly rendszert visznek be, mely a franczia megyékben fenálló rendszernek felel meg — Egy szóval, mint egy porosz lap megjegyzi, az új algíri közigazgatási rendszeren veres fonalként a francziaországi intézményekkel való lehető legnagyobb hasonlatosság vonul keresztül, s ezen átalakítás megpecsétlésére már csak is egy dolog hiányzik, az , hogy Algír mostani neve franczia éjszaki Afrikával cseréltessék fel. — Algiri főnökké egyébiránt Géry ur neveztetett ki, aki jelenleg Limogesban a cs. törvényszéknél tanácsos, és Girardin Emilnek barátja. A közönség e választással meg van elégedve. — Constantine tartományban Toulguet ur lett a főnök, a ki eddig Villefranche-ban alfőnök volt. Főállamügyvéddé Cu 11 m an n ar van kinevezve, ki eddig császári ügyészképen működött Phillippeville-ben. — Oct. 29 dikén rendkívüli hüledezést okozott Párisban a „Moniteur“ következő jelentése : „A szajnai törvényszéknél lévő császári ügyész ma lefoglaltatá a „Correspondent“ lap egy számát, mely Montalembert gróftól egy czikket hoz ezen czim alatt: „Egy vita India felett az angol parlamentben.“ A lap kiadója és a czikk szerzője vádoltatnak szót az általános szavazatjog elvének, s azon jogoknak és tekintélynek megtámadásával, melyeknek a császár az alkotmány erejénél fogva birtokában van; 2-szer a törvény iránt tartozott tisztelet megsértésével; 3 szer a császári kormány ellen gyűlöletre való ingerléssel, s annak megvetésével ; 4-szer a közbéke megzavarásának, a polgároknak kölcsönös gyűlöletre és kölcsönös megvetésre ingerlése által tett megkisértésével, oly vétségek, melyek az 1848 aug. 11 dikén kelt rendelet 1, 4 és 7 czikkeiben és az 1849 jul. 27-diki törvény 1 és 3 czikkeiben kiszabott büntetésekkel sujtvák.“ Valószínűnek tartják, hogy a gróf Proudhon példáját követve saját védelmére maga emelend szót. Proudhon és Montalembert ugyanazon vádlott padon, ugyanazon rendőri törvényszék előtt.... Montalembert gróf, a ki 1851-ben tudomás szerint Lajos Napoleon kormányához csatlakozott, később, mint a törvényhozó test tagja, ellenzéket képezett, s nagy visszatetszést gerjesztett maga iránt, midőn ezelőtt mintegy négy évvel, a belga lapokban kormányellenes levelezéseket tett közzé. Már akkor perbe akarták fogni, de a kamra megtagadta az arra való felhatalmazást. Montalembert a kath. szabadelvű párthoz tartozik, ő nem legitimista, noha régi családból származik, — úgy hogy a köztársaság idejében neki „le fils des croités“ nevet adtak. —1831- ben igen is előrehaladt elvekkel bírt, midőn Lamennais vel együtt az „ Avenir“ lapot szerkesztette. Később megváltoztatta eszméit, s 1848—51-ben a köztársaság legbuzgóbb ellene volt. — Lajos Fülöp alatt franciaországi pair volt, de közhivatalt soha nem viselt. Mindenesetre fontos körülmény az, hogy a kormánynak oly férfiak ellen mint Montalembert, törvényes üldözéshez kell nyúlnia. — A portugalliai ügyről a „Moniteur“ oct. 28-diki czikkéből nem tanultunk semmi újat. — Mint a kölni lapnak írják, a kártalanítási összeg, mely iránt Francziaország Portugalliával kiegyezett, kevéssel tesz többet, amennyinek fizetésére Portugallia magát a hajótulajdonos követeléseivel szemben késznek nyilvánította. — Portugallia t. i. megígért 30,000 frankot , s most az alku 40,000 frankba állítólag meg van kötve. — A Mortara- ügyben keletkezett polémia meglehetős theologiai fordulatot vett, s a harcz most leginkább tudós idézetekkel foly. Hire van, hogy a pápai kormány a Francziaország előterjesztéseire adott hoszszabb feleletében, mint a minap az „Univera“, azt állítaná, hogy a zsidófiú családja tulajdonképen nem emelt panaszt, s hogy az egész lármát csak a zsidó községek csinálták. — Mindazáltal másfelől azt is beszélik, hogy ezen ügyben a luilleriak kabinetje megint buzgó előterjesztéseket tétetett. — Mint a „Nord“nak Párisból jelentik, azon egy zászlóalj tengerészgyalogság, mely a „Didó“ hajón a túrói öbölbe megy, az „új franczia túrói telepben a helyőrségnek van szánva. Tu ro az anami félsziget keleti partján, Kuang-Nam, cochinchinai tartományban fekszik. A túrói öbölbe szakad a Taifu, mely mellett fekszik Tu ro város, vagy, mint a benszülöttek nevezik, Hansan, melynek jelentékeny kereskedése van s 5,000 lakossal bir. Hue a Túrótól éjszak felé 20 mfldre fekvő főváros, 40,000 lakót számlál, s erős vár, melyet a múlt században európai tisztek építtettek, s 12—1500 ágyú által van védve, vagy legalább hajdan ennyi löveg volt bástyáira felvonva. A „Dido“ parancsnokává od. 13 dikán Picard fregat-kapitány neveztetett ki, — a vegyes szállító hajó „La Marne“ parancsnokává pedig Desaulses de Freycinet fregatt-kapitány lett. — A „Courrier du Dimanche“ tudni akarja, hogy a frankfurti német szövetséggyűlés tagjai kormányaiktól olyan új utasításokat kaptak „melyek nekik, békülékenyebb maguk tartását megengedik.“ A kölni lap ezt kétségbe vonja. Mint ugyanazon lapnak írják, a konstantinápolyi sürgönyök nem úgy érkeztek volna Párisba, mint ahogy őket közzétették. Állítólag ugyanis azok bizonyos heves jelenetről tennének jelentést, mely a nagy vezír által Redcliffe lord tiszteletére adott lakomán ment volna véghez. Midőn ugyanis Ali basa Viktória királynő egészségéért poharat ürített, Redcliffe lord felemelkedett üléséből, hogy arra feleljen. Azonban Anglia követe sir H. Bulwer is felállott üléséből, s Redcliffe lordot nem engedi szóhoz jutni, kijelentvén, hogy Konstantinápolyban csupán neki van joga a királynő nevében szót emelni. A követ csakugyan tartott is beszédet, melyben néhány Francziaországra vonatkozó meleg czérzás tűnt fel. — Redcliffe lord a nagyvezír palotáját csakhamar elhagyá. Egy másik párisi tudósítás szerint Redcliffe lord azultánt, akivel több ízben beszélt négy szemközt, azon veszélyekre tette figyelmessé, melyek őt Francziaország felöl fenyegetik. Magára vigyázzon a Porta, ne írja alá mindazon engedményeket és reformokat, melyeket tőle kívánnak. Azon „sajnálatos egyetértés“ Franczia és Oroszország közt, melyet ő mindjárt a párisi békekötés után előre látott, és azultánnak megmondott, most nagyon is világossá lett, kivált a montenegrói ügyben. Maga az angol kormány is gyenge és elvadult, azonban a lord reméli, hogy a Porta régi kedvező állását újra visszanyerendő — Redcliffe lord — írja továbbá a levelező — Konstantinápolyt elhagyta, azonban hír szerint mind az ő környezete, mind családja mindenütt azt nyilvánította, hogy a lord a maga régi minőségében nem sokára megint visszatér. Azon franczia hadihajók, melyek még mindig Gravosa előtt feküsznek, mint a kölni lap egyik párisi levelezője hallja, azonnal hazatérnek, mihelyt a török és montenegrói terület közti határszabályzat, a Konstantinápolyban most kötött egyezményhez képest be lesz végezve. Ezen munkát hír szerint nem sokára megkezdik, miután a kemény tél a fekete hegyekben alig enged arra december elejéig időt. A ratificatiók kicserélése annálfogva haladéktalanul végbemenne. — Franczia és Oroszország viszonyai folyvást a legjobbak. Touloni tudósítások szerint Constantin nagyog a tél egy részét is Toulonban akarná tölteni, ahol számára egy palota van kibérelve. — Sőt hír szerint az orosz középtengeri flotta egy része is Toulonban töltené a telet. — Oct. 29-dikén a St. Louis d’Antin egyházban gyászisteni tisztelet tartatott az egy év előtt elhunyt Cavaignac tábornok és köztársasági elnökért. Özvegye és kisfia jelen valának. A rokonokon kívül részt vettek e kegyeletes ünnnepélyben a köztársasági párt minden jelességei, mint Carnot, Goudchaux, Lenart, Dufaure, Recurt, Vaulabelle, Corbon, Vavin stb. Olaszország, Róma, Octobertó. (A „N. Pr. Ztg“ magánlevél útján közli). Azt hiszem, birtokában vagyok a Mortara-ügy kulcsának , közlöm önnel. Az egész csekélység, s ha Európában s Francziaországban ismernék a római zsidót, kétségkívül kevesebb zajt ütnének vele. A franczia kormánynak igen alkalmasnak látszott ez eset a római kormány nyugtalanítására, s ezért megengedte hírlapjainak, hogy érte a pápai kormány eljárását megtámadják, hogy azon a vihart maga csendesíthesse le, mint V. Károly császár, ki azalatt, mig a pápát fogva tartotta az Angyal várban, ünnepélyes egyházi meneteket tartatott kiszabadittatásáért. Róma jól tudja, hányadán van e dologgal s nem nyugtalankodik. A franczia kormány fő panasza gr. Mérodé főpap jelentése Rómában s a pápára gyakorlott befolyása; még inkább kinyerte annak bizodalmát, mint Antonelli bibornok. Két oka van e befolyásnak: a főpap kiváló egyénisége s 50,000 franknyi évenkénti ajándéka, melyet a pápának ad ajándékba a római börtönök tartására, melyeknek ő igazgatója. A franczia kormány abbeli minden törekvése, hogy gr. Mérodot eltávolítsa a pápa mellől, sikeretlen volt. Merode gróf alkotmányos elvű ember; osztozik Montalembert gróf (sógora) eszméiben, s főleg a császár iránti érzelmeiben. Sőt tovább megy; azonosítja Francziaországot a császárral, s gyakran érezteti ellenszenvét a francziákkal. Nem is szólva ez ellenszenv más jeleiről, több franczia pap távolíttatott el innen az ő javaslatára, valamint ő eszközölte ki a „des fivéres“ czímű nyugintézet megszüntetését is. Kicsibe múlt, hogy ki nem vitte a franczia seminarium megszüntetését is. Többször nyíltan kívánta a franczia kormány, bocsássák el, de mind hiában. E kormány jónak látja olykor-olykor egy egy kis zajt ütni, hogy üdvös félszben tartsa a rómaiakat. De mit sem ér. Rayneval gr. (Francziaország korábbi római követe) talán érvényt tudott volna adni a franczia kormány kivánatainak; volt befolyása, s mellette volt Vauréz atya, ki a Vatican minden titkos útját jól ismerte. Egészen más a mostani követ Grammont herczeg, ki egyáltalában nem ismeri az itteni viszonyokat és embereket. Végül sokan hiszik, hogy a hírlapok által ütött nagy lárma támasztásában magának a franczia kormánynak is van része. Németország, Berlin, oct. 31. A „Volks Zig“ közelebbi száma az összes porosz minisztérium leköszönését hirdető, s utánna a „N. Zig“ s a „P. Lt.“ berlini levelezője után lapunk is e hírt mint megvalósult tényt közlék; későbbitudósítások után azonban, valamint a berlini lapok szerint is e közlést valótlannak kell jelentenünk. Berlinben az állam összes miniszterei még nem tanácskoztak lemondásuk benyújtásáról, s ha a „N. Pr. Zig“ jól van értesülve, azt nem is várják hamarjában, habár általán azon vélemény van többségben, hogy a mostani kabinet állásában az országgyűlés új tagjaival szemben nem maradhat meg, s hogy ha előbb nem, de a választások befejeztével okvetlenül visszalépene.