Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 2991-3015. szám)

1860-02-01 / 2991. szám

azág több járataira kiterjednek, végre a 61. §-ban emlí­tett kijelölésekre nézve. 143. §. Legfelső hatóság iparügyekben a belügymi­nisztérium. Ez adományozza a kivételes engedélyt sajtóiparok fel­állításához oly helyen, hol politikai hatóság létezik, s en­gedélyezi, az oly időközös személyszállító vállalatokat melyek több koronaországok közigazgatási területeire terjednek ki. 144. §. A szabad iparok bejelentése, valamint az en­gedélyezett iparok iránti kérvények azon iparhatóságnál benyújtandók, melynek területén az ipar székhelye lesz. Ezek vagy írásban nyújtatnak be, vagy szóval jelentet­nek föl jegyzőkönyvbe. Az iparjegy a jelentés kivonata alakjában adatik ki, ellátva annak bizonyításával, hogy az iparsorjegyző­könyvbe bejegyzés megtörtént. E s­edélyek formaszerinti végzésben adandók ki. Minden iparjegy kiadásáról az iparos társulat, melyet illet t­udósitandó. 1­0­ . §. Az első folyamodásu iparhatóságoknál ipar­sor­.f­yzökönyv vezetendő, melynek úgy a szabad, mint az en­­gedélyezett iparokat is, de elkülönölt osztályokban tartalmazni kell; abba az iparok álladékéban minden változás beiktatandó, s erről az adóhatóság és keresk­ s iparkamara is mindig tudósítandó. 146. §. Valamely iparüzletnek a 15. §. szerinti betil­tása, valamely engedély megtagadása s valamely iparjo­­gosítványnak a 60. §. értelmében visszavétele alkalmá­val az okok mindig tudatandók az illető féllel, kinek a felső hatósághoz folyamodás 6 hétig nyitva áll. Ha a felső hatóság valamely törvényes kellék hiányá­nak jön tudomására, akkor hivatalos közbelépésnek van helye. 147. §. Iparbűnesetekben az eljárás rendesen szóbeli. A tárgyalásokról jegyzőkönyv vetetik fel, ebben az ítélet bejegyeztetik s a fél tudomására adatik. Annak kí­vánatéra, vagy ha távol van, az ítélet az indokokkal együtt írásban is kiadatik. 148. §. Bűnesetekben fellebbezéseknek 14 nap alatt a kézbesitvény közlése után az első folyamodásu iparha­tóságnál be kell nyújtatniok. A felebezés idejében tett benyújtásnak elhalasztó ha­tása van, de az iparnak mindenesetre kimondott betil­tása fennmarad. 149. §. A felső hatóság jogában áll, tekintetreméltó okokból a büntetést enyhíteni vagy elengedni. 150. §. A másodfolyamodáson megerősített vagy egy­hitett büntető ítélet ellen további felebbezésnek nincs helye. 151. §. A bírságpénzek beszedése közigazgatási végre­hajtás útján történik. Ezek, ha a büntetett valamely iparos társulathoz vagy segélypénztárhoz (128. §.) járulékköteles, ez illető pénz­tárba, különben azon községi szegényalapítványba foly, hol az áthágás elkövettetett. 152. §. A büntetési ítéletek s egyéb rendeletek végre­hajtásánál a hatóságnak joga van az eredményt biztosító szükséges eszközökhez nyúlni, mint áruczikkek és szer­számok lezárulása, gépek működésén kivü­l tétele, üzlet­­helyiségek bezárása. (A függelék következik.) KÜLÖNFÉLÉK. — A pesti nemzeti casino ma tartott köz­gyűlésében egyhangú felkiáltással fogadta el választ­mányának a m. Akadémia részére teendő adomány iránti javaslatát. — A szerkesztőségünknél letett ivén a m. tud. Aka­démia házára aláírtak: Simonsics Alajos 100 pírt (földtehermentesitési kötvényben),B­e­ő­t­h­y Sándor Bécs­­ből 10 frtot, összesen llöujírt mely összeget a már közlöttekhez adva az eddigi aláírás tesz: 648 fr­t 35 kr u. p. 10 db cs. arany, 1 db nap. az. 2 db r. ez. tall., 2 db kor. tall. — „A körülmények úgy akarták“ — írja makói rendes levelezőnk — „hogy városunkból a Kazinczy- Ünnepélyről nem tudósíthattam; mert mi bizony addig terveztünk, addig készültünk, hogy utoljára kifogytunk az időből. Hanem azért aláírási ivünk meg fogja mutatni, hogy a részvétlenség vádja méltatlanul fogna bennünket illetni. Annál jobban esik , hogy fontos napi kérdéseink másodikáról, értem a magyar Akadémiára történő gyűl­­ményről, örvendetesebb hírről tudósíthatom. Városi tanác­sunk ugyanis, mely minden jó ügyet kész lel­kesen felkarolni, e czélra 4500 frtot szavazott meg, mely tette, úgy hiszem, a megyehatóság részéről csak méltá­­nyoltatni fog. Ezenkívül nálunk is bizottmány alakult, melynek tagjai külön gyűjtő íveken a legcsekélyebb ösz­­szegű adományt is örömmel elfogadják. És erre helye­zek én különösen nagy súlyt. Mert nálunk terjedelmes birtokokról, rendelkezhető nagy urak nincsenek, kik a szent czél előmozdításához ezrekkel járulhatnának ; de az előhaladott kor által felvilágosított és lelkesített sze­gény iparos , földmivelő és napszámos elhozza a maga filléreit, hogy a nép cseppjeiből nőjjön meg a gátat nem ismerő nagy folyam. A tudomány, nemzeti irodalom mindnyájunk közügye, viseljünk bár bársonymentét vagy szt­rkankót, lakjunk bár oszlopos csarnokban vagy nád­­fedeles kunyhóban. Végre ugyane czél gyarapí­tására tartatott tegnap egy nálunk nagyszerűnek ne­vezhető táncz­vigalom, milyennek városunk még n­em volt tanúja. Nemzeti ünnepnek nevezhetnők e táncz­­vigalmat, a mennyiben abban egykét franczia négyesen kívül csak magyar tánczokat lejtettek, s egykét kivétel­lel még a nők is mind magyar öltözetben jelentek meg. A járhatlan utak nem engedték, hogy távolabb vidékiek is megjelenjenek, de azért a szomszéd helyek mégis kép­viselve voltak.“ — Nagy-Bánya városa elöljárósága a magyar Akadémia alaptőkéjének gyarapitására 1000 frtot szavazott meg. — A jan. 25-dikén az „Europá“-ban a zsidók által adott tánczvigalom költségeiből fölmaradt összeget az il­lető bizottság következő czélokra szánta: 950 frtot a m. Akad­émia palotájára; 100 frtot a helybeli gyermekkórházra; 100 frtot a nőegylet ren­delkezésére ; 100 frtot általában a helybeli szegények, 400 frtot pedig a zsidó szegények számára. — Csik-Somlyón febr. 2-dikára rendeznek K­a­­zinczy-ünnepet. — A sárospataki Kazincz­y-ü­n­n­e­p alkalmá­val mondott előadások is megjelentek egy 46 lapra ter­jedő füzetben. Czime: „Kazinczy Ferencz születésének százados ünnepe Sáros-Patakon a főiskola imatermében C*u. e­u-uau auaiauus UCTICI szünettel s fölemelt helyárakkal Reményi Ede mű­vész hazánkfiának, az angol királynő magán hegedűsé­nek hangversenye 2 szakaszban. Bérletszünet és fölemelt helyárak daczára tele ház. Nem csoda, mert hatalmas két vonzó erő működött: a műélvezet szomja egyfelől, mely­nek kielégítését a tehetségtől, mely tíz évvel ezelőtt már oly szép reményekre jogosított volt, bizton várta a mű­­értő közönség ; az öröm másfelől egy rég nem láthatott rokon viszontlátásán, kinek nyirettyűje alatt a távolban oly sokszor megszólalt a honvágy édesbús panasza! Le­hetnek talán fásult lelkek, a­kik mosolyognak az eféle ábrándokon, s kétkedve kérdezik, hogy hát van a mű­vésznek is hazája? Az ilyenek feledik, hogy a valódi ih­letés forrása a szívben van, s hogy a szivet semmi nem nemesíti annyira, mint a honszeretet, felmagasztaló örö­meivel, és lassú, méla, de mély bánatával. . . És a ma­gyar művészről régen megírta, a­ki művész és költő volt egy személyben, megírta Kisfaludy Károly, hogy Bár a szerencse nyílt ölébe zárja, S körül ragyogja a hit csillag­árja, Mig élte tart, csak vissza vissza néz. De térjünk Reményihez, a ki most lép ki, s éljen-vi­­har közt szorítja elfogódott kebléhez a legelső háromszinü szalagos koszorút, melyet a haza földjén termett virá­gokból számára kötöttek. Néhány másodpercz telik bele, míg „Hunyady László“ ismert jeles nyitánya után Men­­delson-Bartoldy „Concerto“ját eljátszhatja. A mily szép, ábrándos hangok! Mennyi érzés a fohászszerű sorokban! Hasonló benyomást tesz ránk egy románcz és egy bölcsődai Chopintől. Hanem még most jön a nagyja. Reményi magyar dalok fölött játszik áb­rándokat. Az első ábrándot egy háborgó kebel kuszált érzelmeinek mondanád, ha nem értenéd benne a művészi egységet. A második számú ábrándban szilaj erő lágy kellemmel párosul s a benyomás a kiengesztelődés be­nyomása. De a közönség még nem bir betelni ennyi él­vezettel s hangos kihívások közt egyik ismétlést kíván, másik harczias múltúnkból óhajt hallani hangokat, s az itthon vendég művész ráhúzza a Rákóczi-induló ismert kezdő hangjait, melyet a nagy közönség felállva ünne­pélyes csendben hallgat végig. Reményiről csak any­­nyit mondunk még, hogy a rögtönzésben maga magát múlta felül, s ha hozzá teszszük, hogy a mi Hollósy L.-nénk azzal a kedves hanggal, melyben már oly sok­szor gyönyörködünk, s mely még most is oly­aj előttünk, néhány bájos népdalt tett még bájosabbá, s hogy F­er­re­di a maga illetőségével szintén nem maradt el : kép­zelheti a jelen nem volt nyájas olvasó, hogy ez este egy zengő ligetben valánk, melyet kellemes érzésekbe rin­gatva hagyunk el.­­ A hangversenyt a „Kérek két pen­gőt kölcsön“ ismeretes­­ felvonásos eleven franczia víg­játék előzte meg, melyről, minthogy a helyből kifogy­tunk, majd más alkalommal. URL dec. 3. 1859.“ Tartalma: megnyitó beszéd, Erdélyi Já­nostól ; emlékbeszéd, Futó Mihálytól; emléksorok (nem­zeti veszély; Kazinczy; nehéz napok ; Széphalom), köl­temény Somosi Istvántól; Kazinczy százados ünnepén, költemény Fejes Istvántól; Kazinczy Ferencz emlékezete, költemény Tóthpápai Sámueltől; zárszó, Erdélyi János­tól. E füzetet a sárospataki iskolai igazgatóság kinyo­matván , a bejövendő hasznot irodalmi czélokra, különö­sen magyar könyvek szerzésére fordítja. Annál inkább figyelmeztetjük rá a közönséget. Ára két hatos. — Majer Károly, kit a komolyabb olvasmányokban gyönyörködő közönség Lacordaire beszédeinek fordítása után kedvezőleg ismer, újabban a franczia irodalom egy másik, nagy figyelemre méltó termékét vezeti be irodal­munkba. Nicolas Ágost békebiró, hajdan bordeauxi tör­vényszéki ügyvéd munkája ez : „A kereszténység böl­csészeti tanulmányozása,a melyből 1856-ban Franczia­­országban már a nyolczadik kiadás jelent meg. E mun­kát, Majer K. fordítása szerint, a Szent-István-társulat határozta volt el kiadni, s az első két kötet fordítási költségeit már fedezte is; mig azonban a fordítás folyt, a Szent­ István-társulat más nagy kiadásokba — igy, hogy csak egyet nevezzünk, a „Magyar Encyclopaedia“ kiadásába — fogván, kénytelen volt a Nicolas könyve kiadását határzatlan időre elhalasztani. Ennek következ­tében a buzgó fordító megkérvén a Szent-István-társula­­tot, hogy a munkát ő maga, saját költségén s felelőssé­gére adhassa ki, e kérelmet a Szent-István-társulat kész­séggel teljesítette, sőt azt is megígérte, hogy a munkát, ha megjelenik, saját kebelében ajánlani és terjeszteni fogja. Ezen előzmények után a fordító csakugyan hoz­zálátott a munka kiadásához, és első kötetét, mely nyol­­c­adrétben XXVII és 411 lapra terjed, ezennel bemu­tatjuk, és addig is, míg tárczánk bővebben szólana róla, ajánljuk olvasóink figyelmébe. Lapunk „egyik olvasójáétól, ki magát nem ne­vezi meg, a makói postán föladott levelet kaptunk, melyre mi — megvalljuk — semmit sem válaszolhatunk. A választ, megtestesülve, láthatja a tisztelt fölszólaló — az „Idők tanújáéban. — Mint már a „W­anderer“ is írja, Csapó Kálmán elfogott egyetemi tanuló újólag kétheti fogságra ítélte­tett , s ezóta Pesten több elfogatás is történt. — Ugyancsak a „W­andere­r“-ben olvassuk: „Tet­szik némelyeknek külföldi lapokban a szomorú emlékű nemzetiségi meghasonlás húrjait pengetni, — a mi a horvátokat és tótokat illeti, tudják meg ezen urak, hogy ők bensőbben és melegebben ragaszkodnak ugyan nem­zetiségükhöz mint bár mikor, de hogy teljességgel nem jut eszükbe másokkal marakodni, legkevésbbé pedig azon nemzettel, melylyel századokon át jót, roszat megosztott.“ — Esztergomból „Többen“ aláírással fölszólalást kap­tunk az ottani temető-egylet ügyeinek vezetője ellen. Ha maga az ügy is nem olyan volna, melynek orvoslását ott helyben kell megtenni, mégsem közölhetnék a panaszt, miután az névtelenül érkezett hozzánk. — A „F o r t s c h r i 11“ írja, hogy a Bécsben járt ma­gyar protestáns küldöttség két elnöke, Vay Miklós és P­r­ó­n­a­y Gábor bárók, kik felsőbb parancsra Bécsben maradtak volt, febr. 1-jén (szerdán) lesznek a cs. kir. Ap. Felségénél kihallgatáson, keddi beszédét egy részben félreértették. Ő azt mon­­dá, reményű, hogy Közép-Olaszország különböző tar­tományaiba idegen beavatkozás nem történik se az olasz érdekben se az ellen. Hozzáteszi, hogy ő Közép-Olaszország irányában Szardíniát szintoly ide­gen országnak tartja, mint Ausztriát, s hogy tisztán Közép-Olaszországra akarja hagyni, saját sorsa elin­tézését, s minden szárd befolyást, akár beavatkozás, akár a végrehajtó hatalom útján történjék, egyaránt eltávolítandónak vél. Lord Brougham nem enged­heti meg, hogy Szardínia ugyanazon viszonyban áll Közép-Olaszországhoz, mint Ausztria vagy Franczia­­ország s szintén idegen hatalomnak tekintendő, mi­vel a szárd terület Olaszországban van. Normanby kétségbe vonja ez utóbbi állítást. — Az alsóházban B­o­u­v­i­e­r nek a ház tárgyalási modorában teendő némi változásra vonatkozó indít­ványát a többség elvetvén, az államkincstárnok indít­ványa, a takarékpénztárakat illetőleg, elfogadtatott. E határozatot e tárgyban egy bik­ előterjesztése fogja követni. — A Times ma megint a Francziaországban ural­kodó védvámrendszer ellen ir. A kereskedelmi szer­ződés, mely Francziaországban köttetett, különféle izgatásokra ad alkalmat a kereskedő világban. Map­­lehurstban tegnapelőtt meetinget tartottak, hogy a kincstárt a komlóadó­­­d. szállítására birják.­­ A cityből tegnap nagy küldöttség jelent meg Russell lordnál petitióval a parliamenti reform mel­lett. A nemes lord azonban, meghűlvén, gyöngélkedő állapotban volt, s csak magán­szállásán fogadható el a küldöttséget Mondá, hogy febr. 20-kán előterjeszti reformbilijét. Egy tag kérdést ten, a titkos szavazás­ról is lesz-e szó a biliben, mire Russell felelé, hogy ő részben nem adhat kielégítő választ. — Chalip Ling maharadsah a windsori kastélyban tisztelgett a királynőnél. OLASZORSZÁG, Turin, jan. 30. Gróf C­a­­­v­o­u­r f. h. 2- től egy köriratot intézett a legállókhoz, melyben a többek közt igy szól : „Közép-Olaszország népei bizalommal néztek a con­­gressus elébe. A congresSUs elnapoltatott. Ezen elnapol­­tatást fontos események követték. „A pápa és a congres­­sus“ czímű röpirat, melynek fontosságát lehetetlen be nem látni, Napoleon levele a pápához, az angol királyné és Palmerston lord beszédei oly tények, melyek a restauratio lehetetlenségét Közép-Olaszországban eléggé bizonyítják. Majdnem bizonyos, hogy a congressus e peretben nem fog összejöni. Ezen viszonyokkal szemben Közép-Olaszország kor­­mányainak legnagyobb kötelessége a népesség törvényes diákt­éfjeler ”ell ”k EurOP* A kormányok maguk részekről a tartományok kiván­­ságainak a szárd statútum kikiáltása által eleget tettet“ Midőn gróf Cavour ezen tényekre visszaér»»’•"í®" zik, végzetül biztosítékot nyújt arra nézve, soha sem fog véteni Európa nyugalom Olaszország bé­kéje iránti felelőssége — A tosca»y ' ,rt|iasÜgyi miniszter a pisai érseknél frfnia­nuel k­irályerP ^oreniug^y^Jjy­ ben és Romagnában minden valószínűség szerint, szintén a választásokra törekednek a szárd kamarák részére, és így a Piemonthozi csatlakozás ténylegesen ki lesz vive. P­e p­o­­­i marquis, a francziák császárjának nagy­bátyja, emiliai finanszminiszter, és egy Romagna fö­lötti emlékiratnak szerkesztője, jan. 22-én Romagna ügyében, különös küldetéssel Párisba utazott, hol, miként a „Nord“ jelenti, február hó első napjaiban gróf Cavour-ral találkozni fog. Rómában a már emlitett „nemesek felirata“ nagy figyelmet keltett maga iránt. Egy hivatalos párisi lapnak következőleg írnak felőle: „A római nemesség ezer meg ezer grófot, marquist, herczeget foglal magában. Daczára ezen nagyszámú czimzeteseknek, Rómának 180 ezer lakossága között, csupán 134 nobili találkozott, kik a pápához intézett fel­iratot aláírták, és ezek közül 60 a nemesi gárdához tar­tozik, más 60 pedig pápai hivatalnok vagy sinecurák részesei.“ Az illető lap ebben egyik bizonyítékát látja annak, mily kevés rokonszenvvel bir A n t o n e 11 i bibornok. A „Journal des Debats“ jelenti: „A sz. atya nyolcz nap előtt egy önkezűleg irt levelet intézett a császárhoz. Az első szerkezet el volt készítve. Azon gondolat, hogy ezen okmány a „Moniteur“ben köz­­zététethetnék, egy második szerkezetre adott alkalmat, mely alkalmasabb arra, hogy az egész világ megjegyzé­sekkel kisérhesse. Egyúttal egy encyclycumot is készíte­nek előre, mely még nincs ugyan fogalmazva, de mely­nek alapeszméje szilárdul áll. Erősen fognak ahoz ra­gaszkodni, hogy Romagna a pápai hatóság alól ki nem vonta volna magát, ha közvetve vagy közvetlenül a for­radalmi­­párt által, kívülről segélyt nem kapott volna.“ A „Constitutionnel“ szerint Szardiniának és Közép- Olaszországnak minden egyetembeli ifjúsága egy nagy testvérülési ünnepélyt készítenek elő. — A „Nord“-nak írják Rómából jan. 21-ről, hogy A­n­t­o­n­e 11 i bíbornok, ki újra reményűi a congressus létrejöttét, minden római községtanácstól föliratokat igyekszik szerezni, melyeket az európai areopágnak előterjeszteni szándékozik, hogy bebizonyítsa, misze­rint a pápai kormányt csupán rágalmazták. Anto­ne 11 i egyúttal reménye, hogy a franczia kormány a franczia papság magatartása által kényszerítettnek érzendi magát jelenlegi római politikájával felhagyni. — A jan. 22-kén megjelent „Monitore Toscana“ jelenti, hogy a szárd alkotmány és a szárd választó­törvény az idézett naptól fogva Toscanában is életbe van léptetve. A városban csöndes öröm uralkodik, az utczák lobogókkal ékítvék. Az események gyorsan haladnak előre, és a magasabb körökben majdnem bizonyosak abban, hogy Piemont nem sokáig fog tar­tózkodni a középolaszországiak végehajtásának tel­jesítésével. Az emiliai tartományokban, Modenában, Reggioban, Guastallában, Piacenzában és Bologná­ban Cavour­nak miniszterelnökké lett kinevezteté­­sét kivilágítással fogadták. Bolognában Mazzacu­­rati marquis termeiben a velenczei emigratio részé­re egy nyilvános tánczvigalmat rendeztek, mely 10,000 frank tiszta jövedelmet hozott. Az évek óta elsatnyult és jelenleg nemzeti adományokból újra helyreállí­tott szépművészeti akadémiát ma nyitották meg fő­ TÁVIRATI JELENTÉSEK. P­á­r­i­s, jan. 30. A mai „M­o­n­i­t­e­u­r“-ben császári rendelet van, mely, a belügyminiszter jelentése foly­tán, az „Univers“-t mes'»’d i“t«ti-E megszüntetés okai következőkbe»» *»jannak elő: Az Un­i­vers“ x-i-i. -II--1 , ' , bizonyos vallá“ pártot alkotott, melynek követelései napról Dí»i'tai Lo,IV'’jegyenc.stébb ellenkeznek az ál­lam Szüntelenül arra törekszik, hogy a franczia papságon uralkodjék, az emberek elkimue­rétét megzavarja, az országot fellzgas­a s az egyház és polgári társaság alapjait aláássa E harcz legrísaibb nemzeti Iagyominyaiek ellen veszélyezteti ki, teszi a vallást, mivel a franczia­­ iránti tiszteletteljes hódolatát mindent , „szen Sz,® í Ilii«» kStóereeixel polgárt mélyen szomoritanak. A tanok, melyeket e láp föl akar eleveníteni, nem is újak Francziaországban. A régi franczia királyság mindig erősen küzdött elle­nük s ezen küzdelmében nem ritkán nagynevű püspö­kök állottak mellette. A császár sem fog kevesebb buzgalmat tanúsítani, mint elődei, hogy a nemzeti ha­gyományok által szentesített elveknek tiszteletet sze­rezzen. Modena, jan. 26. F­a r i­n­i­egy rendelete 2 mil­liónyi líra erejéig kincstári jegyek kibocsátására ha­talmazza föl az Aemilia pénzügyminiszterét. Madrid, jan. 26. Tegnap készültek el az Aduaria előtti körsáncz fölépítésével; most két újat építenek. A hajókból sok eleséget és lőszert szállítanak ki. Az ostromágyuk kiszállítására is készülnek. Turin, jan. 28. A­z e­g­­­i­o kineveztetését milánói kormányzóvá hivatalosan jelentik. Borromeo Vio gr. belügyminiszteri elnöki titkárrá neveztetett ki. P­á­r­i­s, jan. 30. (Tegnapi lapunk magán távsür­gönye bővebben.) A mai „C­o­n­s­titut­i­o­n­n­e­l“-ben czikk van Grandguillottól a pápa körleveléről. Sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy Róma még most is úgy görnyed Ausztria befolyása alatt, mint a háború előtt. Miután a pápa Napóleon császár tanácsait elutasította, Francziaországnak nincs több köteles­sége irányában. Bármi fenyegetődzések történjenek is, Francziaország sohasem fog mást tanácsolni. Bár­mi nagy legyen is az igaztalanság Francziaország irányában, nem lesz képes azt mérsékletéből s védői szerepéből kimozdítani. Rómában — ha kell — még csak megvédenék a pápát a fejetlenség ellenében; ha azonban a pápa politikai tekintélyét másvalahol találná válság érni, ezért nem szabad a nagylelkű nemzetet felelőssé tenni, mely mindent elkövet, hogy eféle válságot elhárítson, s mely mindenkor is kész lesz üdvös segítségével, melyet most annyira félreis­mernek, szolgálni. Páris, jan. 30. A „Moniteur“ és „ Constitution­­­nel“ czikkei a börzén nagy hatást szültek. London, jan. 30. A mai „M. Post“ azt mondja, hogy Elliot és Brennier utasítva vannak, szó­laljanak föl Nápoly irányában, tekintetbe véve Olasz­ország megváltozott állapotát; sikerre azonban, úgy hiszi, nem sok remény lehet. — A „Times“ meg azt írja, hogy Angolország azt akarja a San­ Juan ügy megoldására nézve javasolni, hogy San Juan Angol­országnak, a többi sziget pedig Amerikának jusson. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG, London, jan. 27. A tegnapi felsőházi ülésben Norhamby marquis jelenti hogy közelebb kérdést tesz az iránt kapott e a kor­mány tudósítást a Savoya herczegség és Nizza gróf­ság bekeblezése fölött Francziaország és Szardinia közt folyt alkudozásokról. Ezúttal megjegyzi, hogy nyes ünnepélyek között. A bomba-complet vo­natkozólag, még biztos nyomra nem találtak, befogottak közül több egyént, ezek közt a nagy­szegi nemesi gazdából néhány tisztet újra szál­lá tettek. — Livornóban szerencsésebbek vol­­tt is bombákat pattantottak szét a vár­kormány­nak egy ünnepélye alkalmával. A rendőrség azon egyet a tettesek közül a tett elkövetésénél kéri kézre. — A kis angol matróz, Alfred herczeg 1­renezben van. Livornoból jött ide át, hol e perez egy kis angol hajóraj horgonyoz. SPANYOLORSZÁG: Madridból érkezett magi tudósítás szerint ott nem hitték, hogy Tetuan sok­ ellent álljon. A bevételt valószinű­leg békealkudá­­sok követnék. Spanyolország az elfoglalt területűt Ceutától egész Sierra Bullones-ig, átengedését kö­­tetné, továbbá egy hadi kárpótlást, mint biztosíték a rablótörzsek jövendő megtámadásai ellenében,­­ a béke létre nem jőne, úgy Tangert fogják megt­madni. Cadixban és Malagában egy új hadtestet is pontosítanak, melyet azonnal Afrikába fognak szí­dítani. Ezen hadtest magában foglalja a baski ö kényteseket is ; összesen a marokkói spanyol hadúr 14 zászlóaljból, egy lovasezredből és az ehez szüksé­geltető tüzérségből álló erősítés fog küldetni. Egy másik —a Gibraltárból jan. 19-ről kelt —levé szerint pedig azon hír, hogy a marokkói császár béke­javaslatot szándékozik tenni, napról napra nyer hite­lességében. A f. hó 15-én Tangerben tartott tanács­kormányban, mint mondják, jelen voltak : M­a­h­o­med Ben-Ketib, külügyminiszter és Hamir Abdallah császári kincstárnok, mint szintén több európai hatalmasságnak képviselője. Ehez h­asonli conferentia fogna közelebbről Gibraltárban tartatni, úgy látszik,hogy a hadi ügyek menete a marokkói csá­szárt igen lehangolta. A spanyol hadsereg működésé­nek eddigi eredménye azt látszik ígérni, hogy Tetuán bevétele után semmi sem fogja annak haladását meg­gátolni. Erősítik, hogy a császár hajlandó a madridi kabinet első követeléseit teljesíteni, és kész egyszers­­mind pénz és kárpótlást fizetni. Daczára ezen állítá­soknak, melyek hivatalos jellemmel nem bírnak, a spanyol hadsereg folytatja működéseit. A rész idő folyvást tartott. ESTI POSTA, Pest, jan. 81. Gr­a­nvi­lie lordnak Normanby marquis kér­désére adott azon feleletet, mely Savoyának és a nizzai grófságnak Francziaországhoz kapcsoltatását tárgyazza, Francziaországban úgy magyarázták, mint a­mely nem foglalja ugyan még magában Angliának az érintett annexióba való beleegyezését, de nem is mu­tat előre elhatározott ellenszegülésre azon egyezke­désekkel szemközt, melyek e tárgyban köttethetné­nek, vagy netalán köttethettek volna már Franczia­ország és Piemont közt. A „Pays“ jan. 28-kan még tovább megy, s azt meri

Next