Pesti Napló, 1860. április (11. évfolyam, 3042-3066. szám)
1860-04-01 / 3042. szám
ződésével, mint az, melyet Napóleon császár képvisel. A bécsi lap maga utal azon ellenmondásra, mely a tábornok föllépésében rejlik, midőn megemlíti, hogy Lamoridére — ő, a republikánus! — a „legitimitás soraiban“ fontos szerepet játszani készül. Ezek szerint sem katonai sem politikai tekintetben az új szerep nem lehetne előnyös a tábornok népszerűségére nézve. Azonkívül nem lehet nem emlékeztetnünk arra , hogy Chambord gróf — midőn tavaly Ausztria és Francziaország közt háború támadt — nem csak Bécs melletti lakhelyét, hanem általában az osztrák birodalmat odahagyta, mert — miként moda — ő mindenek előtt franczia, és csak azután legitimista. Kevesebbet tehetne-e Lamoricére, mint a sokat rágalmazott bourboni királyfi ?! . . . Nem állítjuk határozottan, hogy amit a bécsi lap Lamoricére szándékára nézve mond, alaptalan; a legokosabb emberen is megesik néha-néha, hogy olyat tesz, amit tőle senki nem várt volna. De azt tagadjuk, hogy a tuileriákban „szomorkodnának“, ha a tábornok amaz állítólagos szándéka valósulna; sőt ellenkezőleg! Napóleon császár alkalmasint azt kívánná szíve mélyében, vajha hajthatlan ellenei közöl minél többen követnék e példát, eként magok gondoskodván arról, hogy a császárságra nézve teljesen árthatlanokká tegyék magokat. — Hogy közönségünk mily kitűnő szeretettel karolja föl a horvátországi szükölködök ügyét s mennyire siet irántuk való testvéri részvétét tanusítani, azt egyebek közt azon csekély körülmény is bizonyíthatja, hogy a P. Napló szerkesztősége (mely magának a nemzeti színházban folyvást bérleti széket tart) még múlt kedden íratta be magát előfizetőül, hogy helyét a horvátországi szűkölködők javára műkedvelők által jövő kedden tartandó előadásra magának biztosítsa, s bár az előadás rendezői — mint hiszszük — maguk is mindent elkövettek, hogy egy oly széles olvasókörű lapnak, mint a P. Napló, alkalom nyújtassék ez előadásról tudósítást tehetnie, kívánságunk mégis teljesütlen maradt, minden jegy el volt már kapkodva. Ne vegyék ennélfogva olvasóink rész néven, hogy a keddi előadásról tudósítást nem adhatunk. (A 10 frtot egyébiránt, melylyel e lapok szerkesztője, mint kaszinói tag, erkélyszéket, úgyszintén az 6 frtot, melylyel a szerkesztőségi zártszéket akarta magának biztosítani, hozzá csatoljuk a horvátországi szükölködök számára begyülendő jövedelemhez.) A MÚZEUMI MŰ- ÉS RÉGISÉGTÁRLAT MOZZANATAI. , Bécs, márt. 31. Életrevaló eszmék sajátsága, hogy valósításuk nem csak aránylag könnyű , hanem egyúttal termékeny is, amennyiben ismét új eszmékre vezet; s így a közvetleneken kívül, gyakran váratlan vagy előre kiszámíthatlan gyümölcsöket érlel meg. E szempontból is nagy reményeket kötünk ama szép tervhez, a nemzeti birtokban levő mű- és régiségtárlathoz, melynek létrehozása oly kedvező jósjelek közt indul meg, és közvetlen czéljain kívül szeretjük elképzelni a jótékony hatás ama soknemű ágazatát, melyet az közvetve tudományos s művészeti fejlődésünkre kétségtelenül sok irányban gyakorolni fog. Az itteni magas körökben, a magyar aristokratia itteni kitűnő képviselőinél, — pedig a dolog természete szerint ezeknek részvététől függ e vállalat fényes sikere, — tevékeny érdekeltség mutatkozik iránta. Az ebbeli törekvések központját képezi pedig ezen eszmének megindítója, gróf Zichy Edmund. De a legnemesb ajánlatok másoktól is nagy számmal érkeznek hozzá, így Schönfalrn grófnő ő maga legszivesb készséggel ajánlá fel a bizottmány rendelkezésére palotájának gazdag gyűjteményeit. Hasonlólag ifj. gróf Zichy Ferencz, gróf Nákó Kálmán, Sterne s mások. Uraink közöl sokan tisztittatni s javíttatni küldék nagybecsű, de az „idők mohától“ fénye vesztett, úgyszólván föld alatt volt fegyvereiket. Iyen érdekes családi képeket is látni hasonló czélból jelest a művészeink műhelyeiben kijavítás végett. Továbbá egy szép gondolat merült fel, mely tulajdonképen röiidek0lt rég nyugvó tollunk ezúttali elővételében. Angerer hazánkfia itteni photograph, még pedig nemzeti rokonszenv nélkül, de igazat szólva, legjelesb photograph Bécsben, ámbár mint ilyen a legkeresettebb, s csaknem egész ideje magán megrendelések által igénybe van véve, azon művészi s hazafiui ajánlattal mutatá be magát gróf Zichy Edmundnál, miszerint kész kitűnő tehettgét önzéstelenül s anyagi haszna nélkül a vállalatnak zentelni, s a tárlat legérdekebb tárgyait photographiailag lemásolni s e kép egy albumot állítani esze, mely a nevezetes vállalat állandó emlékét képezze. Munkatársainak egyike, Dutkiewicz Milesius, e végett néhgy héttel a kiállítás előtt fog Pestre jönni, s Angerer vezetése alatt a részleteket kivinni. Dutkie- Will maga .S művész e nemben, három év előtt a rakói műtárlaton hasonló feladattal foglalkozott, s mint néhány mutatványkép után mondhatjuk, a legszebb sikerrel. Azóta mind ő művészetében, mind művészete sokat haladt, tehát méltán várunk a tervezett albumban méltó műemléket. E két művész gróf Zichy Edmundnak ép oly választékét, a mily gazdag gyűjteményéből több érdekes darabot választott ki bizottmánynalf^^^^ vészetek azon^iBBM8jli|jjW * t, miszerint egymást mozdítják e^^^^^Br J Gróf Zichy l^H0Egy berlini képtárárvezelés tartalomjegyzékében lapozgatva két képet talál benne Kopeczkytöl, ezen a XVIII. század elején Virágzott magyar, de a magyarok által alig ismert müvétöl, kitől a nevezett gróf fenséges képeket, többi közt il. Rákóczy Ferencz arczképét is leirja; — természeteséfi’,rögtön fölébred a hazafi műbarátban a vágy azokat beszerezni; de „a macskát zsákban“ közmondás szerint utóbb tudni óhajtaná: mineműek e képek ? mübecsök, ^gyok mi ? A gróf tehát Berlinbe táviratot, hogy e kép^photographoztassanak le; néhány nap múlva már kétfőén van a másolat, tetszik, s ismét táviratilag elrendeli^nak megvételét. " Photographia és távirda nélkül a gróf egyszerűn félretette volna a berlini catalogust, legfölebb egyet sóhajtott volna hozzá : bel kár ! Ez a tudomány és művészet solidaritása. * Talán a közönség és szerkesztő úr szívesen teend koronkinti tudósításokat az e téren mutatkozó további mozzanatokról is ? *) • K% A. kiszámítható , és oly flJV ^ Kszerint nagyitó üveggel a tcgcsS^^^Hpeteffi^^Bd föliratok, mik gyakran az ePadetir!^^g olváM»k^tistán kivehetők. * 1 így láttuk például gróf Széchrenyi * s i CsomaSándori^k ^J^ndiába^ ^Páltal emelt s i r e mé& é tpíJ^Hphiai T (melyet köztünk szólva ő excja a u. -árMjB^fcámAia készíttetett), $ nagyitó üveg a sirir; \| Kbb részét elolvashattuk. j | Szinte gyakorti hasznosságit, pbhí^^^^^Hyra alkalr' /.ra, Iftoneztanra, stratégiára, s egyebeki^^^^^^Rogatni. ffcak egy esetet említek, tudonányok s mű SVÁJCZ ÉS A SAVOYAI KÉRÍJÍS. * (Vége.) J’* A szövetségtanács körirata , melyet az össz- szövetségi rendekhez intézett: Bern, márcz. 19.1860. Hiv és kedvelt szövetségesek! Azon fordulat, melyet a savoyai kérdés a legújabb időben von, indít bennünket, hogy jelen köriratunkkat"31 magas szövetséges rendekhez indítsuk. 1 . Emlékezni fognak önök, hogy mi, a múlt évi en a k árnyék folytán, oly lépéseket tettünk, melyek alkalilág&kak tetszenek ama jogok megőrzésére, mik Savoya tartományaira nézve Svájczot illetik. E tekintetben» hivatkozunk az európai hatalmakhoz, mint az 1815-iki Szerződések biztosítóihoz intézett jegyzékeinkre márczius 14-ikéről és 1859. novemb. 18-dikáról, ugyszinténn tüzetes emlékiratunkra a Svájcz és semleges Savoya Asszonyai fölött, mely önöknek nagyobb mennyiségű példányokban kézbesittetett. 1 '• * . Midőn a jelen év kezdetén Savoya átengedésénél kérdése fölmerült, siettünk intenzióinkat azon tartanáimra nézve emlékezetbe hozni, melyekhez Svájczak kihozott igényei vannak, mik Savoyának, Piemm részéröl Francziaországhoz átengedése által nem csontkittatók, vagy épen el nem veszhetnek. Valósággal a vv .bizalmas , de nem kevésbbé hivatalos ígéretet is nyértük, hogy az átengedés esetére, Chablais és Fuméig iy nemleges tartományok Svájcznak adatnak: oly kézi eutőeszköz , mely egyedül felelhetett volna meg a, I& helyzetnek. * * ■A:. Annyival inkább fel kelle tűnni azon kultosoknak, melyeket Annecy és Chambéry kormányzói, 8 és 10-ről bocsátottak ki, mint amelyekben a X, úgy adatik elő, mintha a lakosságnak csak Piemontps Francziaország közt kellene választani, miután aniA okmányokban Svájcz nevét, még csak gondolatban említik. Kötelességünkben állott ez ellen óvást téni és tiltakozni oly eljárás ellen, mely által jogaink nagy mértékben sértetnének.Turini és párisi képviselőimtkat eszerint utasítottuk s az illető tiltakozások, időközti valósággal kézhez adattak. Egész határozottsággal emlékeztettünk arra, hogy a cessio megtörténte előtttelünk egyetértésnek s a szavazás módja fölött szíves megegyezésnek kell létre jönnie. Már korábban és 2éfig tart. A jegyzékünkben sürgettük, hogy a korább, csupán szóbeli ígéretek helyébe, egyenesen tényleges hitelezések lépjenek. 1 . Végre az a bizonytalanságban, hogy mily eredménye lesz fellépésünknek, indítjuk a hatalmaihoz azon jegyzéket, melynek másolatát önöknek megküldeni szerencsénk van. E lépés következését előbb be kell várni; azon közben bizalommal fejezzük ki abbeli reményünket, hig a magas rendek hajlandók lesznek, eddigi eljártunkat ez ügyben jóakarattal méltányolni s bennünket egész erélyükkel támogatni oly kérdésben, mely a hat legfontosabb érdekeivel, függetlenségünk megőrzésM^Bönfenntartásunkkal, oly benső összefüggésben kb. stb. (Következnek az aláírások.) Hasonló szellemben van tartva a g^^^^Blykor intézett felirat, úgy szintén egy szövetségtanácshoz. Ez alkalommal jól^^^^B emlékezetbe hozni, hogy a svájczi szörd^^^^Höztudomás szerint, a nemzeti tantanácsból áll. Az első, három Biép képviselői közül választatik s 120 t^^^B A rendi tanács, minden kanton ,részéről ötkét tagból áll s igy 44 tag 51 számlál^^^B lés az ország sajátképi souverainje^^^V 1. ügyeiben határoz. A hét tagból álló ^^^B Banács , mely a nemzeti tanácsba vé^^^B svájcziak közül három évre nevezi^Bi szövetséggyülés bizományba, s ami »sp alatt gyakorolja a végrehajtó hatalmat & inkább a külügyekben képviseli. W — Am. Akadémia márcz.^B jelentést Jókai Mór, mint aa Xk e végre megbízott tagja, az i ^Téle drámai pályázás eredmény^ Alom a XI. számú pályaműnek* íme : „A titkos iratok.“A^ Kiből Szigligeti Edvárd (¥ ^1. — *) Örömmel. pogyanez alkalommal Székács József Fáy András tiszt, tag emlékbeszédét olvasá föl Ferenczy István , a szobrász fölött. adott KÜLÖNFÉLÉK. — A pesti takarékpénztár egyesület mart. 31-n tartott közgyűlésében az 1859. évi tiszta jövedelemből köz- és jótékony czélokra következő őszi eteket utalványozott : 1) a m. Akadémia háza építésére 6000 frt; 2) a horvátországi szükölködök segélyezésére 500 frt; 3) a temes- és brassómegyei szükölködök segélyzésére 300 f frt; 4) a nemz. Muzeum kertjére 400 frt; 5) a pest-városi Josephinumnak 400 frt; 6) a hangászegyleti szavalati tanszék alapjához 400 frt; 7)a kegyesrendűek főgymnasiumi műénekiskola alapjához 200 frt; 8) a pesti jótékony nőegyletnek 200 frt; 9) a pesti ref. gymnásium alaptőkéjéhez 400 frt; 10) a kereskedelmi főiskola alaptőkéjéhez 400 frt; 11) a pesti kereskedelmi kórház javára 200 forint; 12) intézeti tisztviselők jutalmazására 1680 frt; összesen : 11,080 frt. — Miután a horvátországi szükölködök felsegélésére ápr. 3-án tartandó műkedvelői előadás iránt a közönség részvéte oly nagy mértékben, nyilatkozott, hogy a páholy- és zártszékek iránt jelentkezők nagy részét ki nem lehetett elégíteni, a tisztelt műkedvelők elhatárzák, hogy a keddi előadást szerdán, u. m. ápril. 4-kén este a mostani felemelt árak mellett ismétlik. A páholy- és zárt székjegyek megrendelései mart. 31., ápril 1- és 2-kán elfogadtatnak gr. Károlyi Sándor urnát a zöldfautczában 8. sz. alatt. A keddi előadásra szóló jegyekért jelentkezők, kik azonban helyszűke miatt jegyeket nem kaphattak, a szerdai előadás alkalmával előnyben részesülnek. — „A lelkes egri nők“ — olvassuk a Szegedi Híradóban — a kik ma is méltók őseik szép hitére, Bartakovics Béla érsek utján a következő üdvözletet kapták Ipolyságról: „Hazafias üdv és tisztelet Eger lelkes hölgyeinek! kik a díszes nemzeti öltözetet fölkarolván, elsők nyilatkoztak a pazar fényűzés ellen, elválasztva a jót a rosztól, a valót a hiútól, az erényt a bűntől, a szent czélt a végveszélytől; mézet gyűjtenek a hazafiság szent mezején, mint a méh azon virágból, melyből a pók mérget szed; az egyszerűségben lelhetvén föl egyedül a nemzetiség állandóságát és méltóságát.“ — Aradról írják nekünk mart. 23-dikáról: „Legnagyobb figyelmet gerjeszt jelenleg városunkban a m. helytartóságnak azon legújabb intézkedése, melynek következtében az Aradon hosszabb idő óta hivataloskodott városi kapitány hivatalától elmozdíttatok. Mi volt légyen oka ez erélyes föllépésnek, még nem tudatik, annyit azonban sejthetünk, hogy a városi hatóságnak a néhai Aradi Híradó által is több ízben keményen megtárnaintézményei, gazdálkodási rendszere stb. magasb helyen is rászólással fogadtattak. — Volt itt szó más magyar lap keletkezéséről, melyet Bettelheim testvérek még az „Aradi Híradó“ létrejötte előtt terveztek; ez által azonban megelőztetvén s visszalépvén, most újólag engedélyért folyamodtak , de visszautasittatván, az ,Aradi Híradó“ elleni sok fondorkodásnak az lön következménye , hogy két pad közt a földön maradtunk. — A magyar színidény vége felé közeledik , és valóban sajnosan esik megsegíteenünk, hogy Buday színigazgató tetemes deficittel jálik körünkből; minek oka azonban inkább az általános pénzhiánynak, mint közönségünk hidegségének tulajdonítható. Jelenleg Füredi vendégszereplése érdekesíti az előadásokat. Buday úr jelenleg uj társulatot szervez s innét Nagyváradra indul, mi pedig német színtársulat ideérkezésének nézünk eléje.— A vásár igen lanyha folyamata, minek fő oka a most lefolyt pesti vásárnak reményen fölüli kedvező eredménye.— Végül — miután ez még magyar lapban nem történt — nekem kell megcáfolnom a „Fremdenblatt“nak nemrégiben hozott azon hírét, miszerint Arad polgárai polgármesterek Horvát Ádám urnak — érdemei elismeréséül — a Tököly-téren, az ott e czélra már összehordott anyagokból emlékszobrot akarnának fölállítani. E hir valótlan. A Tököly-téren nincs egyéb anyag összehordva, mint egészségrontó, büzölgő ganaj és szemét, melynek mint a főutcza hosszában diszlő hasonnemű anyagoknak nincs is egyéb rendeltetése, mint hogy a talajt feltöltse. De térjünk át örvendetesb tárgyra. Az adakozás a horvát szükölködök fölsegélésére nálunk is nagy buzgósággal foly. Az e czélra közelebb rendezett műkedvelő hangverseny, melyben a bájos Csernovics Dionne, Dracsay Mari, Bíró Gizela, Böhm Gusztáv, Héger s többen működtek közre, mintegy 300 frtot jövedelmezett; Csemegi Károly ügyvéd úr pedig 108 frtot adományozott e czélra.“ A budai takarékpénztár mart. 29 én tartotta közgyűlését, melyben az intézet igazgatója Wodianer Albert úr jelentést tett az intézetnek a lefolyt 1859. év alatti működéséről. Igen sajnáljuk, hogy helyszűke miatt e jelentést ezúttal egész kiterjedésében nem adhatjuk. Csak egyes főbb pontokat vonhatunk ki. A betétesi tőke 1859- ben 525,533 frt 91 krral szaporodott, mi bizonyságul szolgál, hogy a közbizalom az intézet iránt folyvást növekszik. Tiszta jövedelme az intézetnek a lefolyt évben 51,337 frt 7 krra rúg. Az igazgató választmány, tekintetbe vévén a hosszú telet és drágaságot, már ez idén, a helybeli szegények gyámolítására 525 frtot adatott át Buda városa tanácsának kiosztás végett, továbbá 105 ftot a budai s ugyanannyit a pesti nőegyletnek; indítványoz pedig még következő adakozásokat : a nemzeti színházi nyugdíjintézetének 100, a pesti kereskedelmi főiskolának 300, a pesti keresk. kórháznak 100, a pesti vakok intézetének 100, a pesti evang.álvaintézetnek 100, a pesti gyermekkórháznak 100, a pesti bölcsődének100, a budai svábhegyi iskola alapjához 100, a tanítóképzőintézetnek 100 frtot. A bécsi Pressenek írják Pozsonyból, hogy ott a múlt héten volt a végtárgyalás Szentiványi Márton ur, a liptói ág. hitv. esperesség felügyelője ellen a sept. 1-jén kibocsátott császári nyilt parancs nem követésére való felszólalása miatt. A tárgyalás titkos volt, s vége Szentiványi ur elitéltetése hat havi fogságra. Több más hasonló pör is foly. NEMZETI SZÍNHÁZ. Márt. 30-án, az előrehirdetett , Szigetvári vértanuk, Jókainé betegsége miatt elmaradván : Az ördög naplója, vaudeville 3 felv. Arago és Vermonntól. — Willmers Rudolf első hangversenye, mint szerdai számunkban előre jelentettük, ma délben az „Európa“ termében, várható legszebb sikerrel, de épen nem várt csekély számú közönség jelenlétében ment végbe. A programmot, mely lapunk fennérintett számában már úgyis közölve volt,sem szükség számonként újra idéznünk. Az első szám kivételével, melynél Huber Károly és József urak közreműködtek, és Chopin „balladája“ kivételével a többi darabot mind Willmers maga szerzette s maga játszotta, úgy látszik, kiváló előszeretettel viseltetik a nemzetek népdalai iránt; ezeket gyönyörű változatokban, mégis eredeti jellemük megőrzésével s érzelmes játékkal tudja előtüntetni. Willmers ügyessége a zongorán oly megdöbbentő, főleg pedig trilláinak s futamainak kitartósága s gyönyörű tisztasága oly páratlan, hogy ezeknek bűvös hatása alatt a hallgató úgyszólván megfeledkezni kénytelen játéka minden egyéb részleteiről. Ily művész nem szorul ugyan ajánlásra, figyelmeztetjük mégis a műkedvelő közönséget, hogy sokat mulaszt, hahogy nem használja az alkalmat, mely a közeli intézést kivívott zongorázó által még alkalmasint adandó hangversenyben kínálkozni fog. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. Az angol alsóház márt. 26-ki ülésében Lennox kérdésére felesé lord J. Russell, hogy a florenczi követi állomás megszűntetését tanácsolá a királynőnek, s a királynő elfogadta javaslatát, minél fogva tudtára adta szónok Corbett úrnak, hogy missióját bevégzettnek tekintse. A turini követséget viszont első rangúvá emelte már egy idő előtt. Herfman panaszolja, hogy lord J. Russell máig sem terjeszti a parliament elé Thouvenelnek Savoyát illető sürgönyét. Ezek után csalfának nevező szónok a franczia császár által újabban követett politikát, mely az angol minisztereket is megcsalá, eszközül használván fel őket, hogy a parliamentet is megcsalják. A császár az angol minisztérium ellenében igen kétszinüleg viselő magát s még gunynyal tetézte a jogtalangot. A miniszterek ellenben szégyelték bevallani, mi csúfosan rá hagyák magukat szedetni. Lord J. Russell előbb azon nézetét fejezi ki, hogy a bekeblezési terv, ha a nagyhatalmak egyhangú rászólásával találkozik, alkalmasint nem hajtatik végre. Volt-e igaza vagy nem ebben, nem állapíthatni meg. De ami a nagyhatalmakat illeti: tudja szónok, hogy először is az ausztriai kormány kijelenté, hogy Savoya bekeblezése Francziaországba végre sem roszabb dolog, mint Toskána bekeblezése Szardiniába, s amannál kevesbbé van érdekelve Ausztria,mint ennél. Az orosz czár azt mondá, szabadságában áll a szárd királynak tartományát odaadni, s a franczia császárnak szabadságában áll elfogadni, abba nem avatkozhatik idegen hatalom. Bárminő véleményt adott volna Anglia, semmi esetre nem lett volna annak olyan súlya, mint ha a négy hatalom egyértelműleg, habár nem is ugyanazon kifejezésekkel, de mégis kemény hangon kifejezte volna rászólását. Az előtte szóló azon véleményben látszik lenni, hogy a kormány szégyenli azon sürgönyt, melyet a Thouvenel sürgönyére feleletül küldött. Ha előterjesztetik, meg fog győződni a ház róla, hogy a kormánynak nincs oka azt szégyenleni. De még más kérdések is vannak, melyek e tárgyban összefüggésben állanak , különösen egy Európára nézve nagy fontosságú kérdés. Rendkívül fontos pedig leginkább Angliára, mint szabad országra, s az angol parliamentre , mint szabad parliamentre nézve. Svájcz függetlenségéről és szemlegességéről szól. A Thouvenelfére sürgöny megérkezése után az angol kormány Svájcz részéről sérelmi előterjesztést von Savoyának semlegesített területét illetőleg. Svájcz függetlensége egész Európának érdekében áll, mivel a nagyhatalmak biztosították. Savoya semlegessé tett részeinek Francziaországhoz csatolása Svájc függetlenségét igen érzékenyen érinti. Ezen okból, mihelyt Thouvenel úr a franczia császár nevében a különböző Európai hatalmakhoz fortoik s a franczia kormány jelentése szerint, többektől sos közel kedvező választ kapott, Svájcz is a hatalmakhoz folyamodott, hogy függetlensége érdekében Savoya érintett részeinek semlegessége fenntartassék. Ezen kérdés most már Anglia részéről nem csak Thouvenel sürgönyére igényel választ, hanem egyszersmind szükségessé teszi, hogy a kormány igyekezzék megtudni, minő nézetek uralkodnak Bécsben, Berlinben és Pétervárban. Tudjuk immár, hogy a bécsi és berlini udvarok, ha nincsenek is még bizonyos eljárási módra nézve elhatározva, nagy fontosságot helyeznek Svájcz semlegességében, s a lapokból kitetszik, amit a kormány által vett sürgönyök is bizonyítanak, hogy az európai hatalmakhoz fölhívás intéztetik, mondják ki véleményöket, biztosnak tartják-e Svájcz helyzetét a szárd-franczia szerződmény következtében. Nem hiszi szónok, hogy az ily alkudozások e ház előtt lennének folytathatók. Mindeddig nem vonta el a ház a minisztériumtól bizalmát s mig bizalmatlansági szavazatot nem adnak, a kormány jogosítva érzi magát, folytatni ezen alkudozásokat s ha be lesznek végezve, akkor az eredményt a ház elé terjesztendi. Ez az oka, a miért eddig a Thouvenel sürgönyére adott válasz nincs előterjesztve. Nem fogom követni — mondá végre szónok — az előttem szólt urat a francziák császára jellemének ócsárlásában; de a franczia kormány által követett eljárás, a mint várható volt s a mint mindjárt eleinte nyíltan és kereken kimondom, már nagy fokú bizalmatlanságot idézett elő. Nem akarom mondani részemről, hogy ha a múltévi háború kezdetén a franczia császár és szárd király nyíltan az egész világ hallatára kijelenték vala , „hogy a szárd királynak nagy harczot kell állania Ausztriával; egyedül igen gyenge erre; a francziák császára elhatározá, hogy segitni fogja, de megvárja, s ezt szerződésileg ki is kötötte a királytól, hogy ha a király területe tetemesen növekszik Olaszországban, az Alpok csak Francziaországgal határos franczia oldalán fekvő lejtője Francziaországhoz csatoltassék“; nem mondom, mi nagy megütközést okozott volna az ekét nyíltan bevallott szerződés, de annyit ki kell mondanom, hogy tekintve azon körülményeket, melyek azt kísérték, különösen pedig a szárd király azon nyilvánítása után, hogy a mondott területet se eladni, se elcserélni vagy átengedni nem fogja, a követett eljárás nagy bizalmatlanságot ébresztett Angliában, sőt, úgy hiszem, egész Európában. Nagyon kétlem, hogy a kemény határozatok vagy erős kifakadások ezen ház részéről nagy hatással legyenek ezen ügy törvényszerű bevégzésére. Azt mondák nekünk, hogy a házban tett nyilatkozatok hozák a franczia nemzetet azon kényszerűségbe, hogy a kormányt pártolja abban, ami történt. Kétségkívül jó ürügy, azt