Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)
1860-09-16 / 3179. szám
tartóság alá helyezi, miről egyúttal a főnökség is kellőleg kiértesíttetett. Nem szükség megemlítenem, hogy az említett fölterjesztésnek ily gyors és teljesen kielégítő, és minden tekintetben gyakorlatilag helyesen történt megoldása , excenllentiája iránt táplált reményünket és bizalmunkat tetemesen növelte. A községtanács egyhangúlag köszönetet szavazott az erélyes kormányzónak, és minőségében megmaradottnak nyilváníta magát. A Folyó hó 10-dikén Stomfán a gróf Pálffy Leopold által építendő vasút tárgyában hatósági bizottmány tartatott, melynek czélja Stomfát Dévény-Ujfalunál a vasúttal kapcsolatba hozni, és erre a legfelsőbb engedélyt megnyerni. Az építendő vasút tájbirtokosai összegyűlvén , az előmunkálatok megtételére egész készséggel adtak beleegyezésöket. Térnehézségek nem fordulnak elő, a vasút lóereje, és a közönség által is használható leendő főszállítmányai leendőnek: az ezen vidéken roppant bőségben létező mész, tégla, kő, faanyag, úgyszintén a Máriavölgyben újólag megnyitott bányából az igen jónak bizonyodott siker. A pesti központi vasút is képviselve volt a bizottmánynál, és a kapcsolata nézve, mint hallom, a gróffal szerződésre is lépett. Ezen vasút, ha csakugyan létrejöhet, a felső vidékre nézve igen nagy fontosságú, még nagyobb életrevalóságnak nézne elébe, ha Stomfán túl a fehérhegységi irányban folytathatnék ; viszont a kapcsolat nem Dévény-Ujfalunál, hanem Lamacsnál eszközöltetnék, mert igy attól lehet tartani, hogy az egész hegyentúli vidék Pozsonyt mellőzve, iparában és kereskedésében kizárólag Bécscsel jöne kapcsolatba. A napokban Pozsony leglelkesebb polgárai egy fölterjesztést tettek a városi tanácshoz, melyben kérik Pozsony utczáinak régi és megszokott megnevezéseit visszaadatni és a német fölirások mellett, magyar megnevezéseit is életbe léptetni. A kívánat nemcsak méltányos és józan, hanem szükséges is, miután Pozsony megyének csaknem felerésze tisztán magyar lévén, illő, hogy vevőink és vendégeink ismeretlenül utczáinkon ne tévelyegjenek. A dologban nem is talált senki kifogást. Azonban egy rendőri tiszt jónak látta a kaszinóban eziránt fürkészni s különösen a fölterjesztést nyomozni, holott az nem a kaszinó kifolyása, hanem legtöbbnyire oly német polgároké, kik nyelvöket szeretik, de magyar testvéreikkel megszoktak barátságos egyetértésben lenni és élni. A nyomozás tehát igen rosz benyomást tett, s kétségtelenül azt eszközli, hogy a városi illető hivatal most már a fölterjesztést be sem várja, hanem a közkívánatnak önkényt megfelel. 1. 1. A birodalmi tanács ülései. (Szeptember 10-iki ülés.) (Folytatás ) Az alapítványok — így végző beszédét Strossmayer püspök — katholikusok és azért az általam jelölt mód szerint kell használtatniok. Itt igazságot kell szavaznom a kormánynak, hogy eddigelé ezen alapítványok jellemét megóvta, és ebben kezességet látok, hogy a politikai élet bármily változtatása esetében is ezen alapítványok rendeltetésektől el nem fordíttatnak. „Szabadjon még Manger birodalmi tanács az egyik ielrovátotíró Fítiumit válaszolnom. Azon alapítványok, melyeket vallási és iskolaiaknak neveznek, katholikus alapítványok. Ha Magyarországra vetünk egy pillanatot, kiderül, hogy a pesti egyetem katholikus, de tudtommal a bécsi is az. Minden magyarországi gymnásium, vagy legalább majdnem mindegyike katholikus, és mégis az álladalom kezeli ezen alapítványokat, az állam vezeti az oktatást ezen intézetekben, melyeknek ajtai zárvák az ifjúság előtt, legyen az bármily vallásfelekezetű. Én tehát Manger birodalmi tanácsos úrnak azon indítványából, miszerint az iskolák a lakosok száma és a vallásfelekezetesség viszonyosításához képest alapíttassanak, logikai rendben következő következtetést vonok: „A birodalmi katholika egyház erre nézve egyebet nem mondhatna , mint: magánvagyonomat visszakövetelem. „Ezen alapítványok egyesek nagylelkűségének szüleménye. Ha ezen alapítványokat fejszerinti számítás alapján akarnók fölosztani, könnyen meg lehetne látni az arányt, mely szerint ezen alapítványok a birodalom nemkatholikus lakosainak hasznára esnek. Egy ily elv el nem fogadható, nem alkalmazható, sőt veszélyes is, noha másrészről szívesen elnézem a kormánynak, hogy magasabb érdekek elérése szempontjából a nem katholikusok irányában is jóakaratot tanúsít. Ha azonban a katholika egyháznak szemére vetik, hogy saját alapítványait saját czéljaira óhajtja fönntartani; ezen szemrehányás nem igazolható, mert a katholika egyház minden felekezetbeli előtt megnyitja kapuit, és az oktatás is ezen értelemben történik. „A katholika egyház nemcsak hogy a legnagyobb hatalom örökösének, a depositum fidei őrének, és az ur titkai terjesztőjének, hanem az ur szeretete örökösének is tartja magát, és tettleg csakugyan az is. Valamint a megváltó isteni szíve minden népet és nemzetet különbség nélkül magában foglal, úgy a katholika egyházban egész a világ végéig minden nép és nemzet nyelvkülönbség nélkül helyet talál, és a katholika egyház azon elvhez ragaszkodik, hogy az Isten adománya ép oly változatlan, mint maga az Isten. Valamint az emberek a nap fényességét nem változtathatják, úgy nem változtathatják azon világosságot, mely az úrban merült föl. A katholika egyház szorosan ragaszkodik ezen elvhez, de szeretetet mindenki iránt tanusít, és ott ahol szeretettanusításról van szó, soha különbséget nem fog tenni. Manger birodalmi tanácsos úr vegyes házassági említésére csak annyit kell megjegyeznem, hogy ezen ügy a leggyöngédibb eljárást igényli. „A kath. egyház minden vegyes házasság ellen van, mert azon elvből indul ki, hogy azon két lény, a ki egyesül a végett, hogy egy legyen, ama lényeges föltételben, mit vallásnak nevezünk, szintén kell, hogy egy legyen és továbbá mutatja a tapasztalás , hogy a vegyes házasság vallásközönyt szül, a mi mindenesetre veszélyes. A kath. egyház azonban e tekintetben is a szeretettől vezéreltette magát; leereszkedett a különféle nemzetek szükségeihez és azt tette, a mi a tehetség körét túl nem haladta, úgy hogy nem ten kifogást az ellen, hogy újabb időben az e tekintetben Erdélyországra alkotott régi törvények semmi módosítások alá nem kerültek. „Ami azon határozatokat illeti, melyek Magyarországon e tekintetben országgyűlésileg alapíttattak meg, úgy hiszem, a kormány azokat nem bántotta. Mindazon szemthányásokat, melyeket most a kormánynak tesznek, leginkább azon rendszabályok ellen vannak intézve, melyek a hajdani magyar törvényhozásban egyesítettek ; maga a kormány e tekintetben mit sem változtatott. Ami a dézsmát illeti, meg vagyok győződve, hogy a kormány a prot. papsággal csak úgy bánt, mint a katholikussal. Ismert dolog az, hogy a magyar országgyűlésen kath. érsekek és püspökök jelentékeny dézsmájukat a haza oltárára tették. Ha a kormányt panaszok által akarnók fölvilágosítani, úgy püspökmegyés gondnokpapság részéről is fontos panaszokat hozhatnék föl. De nem akarok e tekintetben igaztalan lenni és meg vagyok győződve, hogy a kormány azért, mert az egyik katholikus, a másik pedig protestáns, különféle elvektől nem vezérelteti magát, és azt hiszem, hogy ha már csakugyan panaszokat hozunk föl, a panaszoknak legalább elvitázhatlan alapjuknak kell lenniök.“ Gróf Clam-Martinitz: „Azt hiszem , hogy a vitatkozások folyamá s az itt érintett tárgyak általában igazolják a választmányi eljárás helyességét a követett módra nézve, mely abban áll, hogy az itt előforduló kérdéseket illetőleg csak általános nyilatkozatokra szorítkozik s nem bocsátkozik a kívánalmak és elvek igen speciális formulázásába. „Itt oly kérdések forognak szóban, melyek körül a monarchia különböző népeinek érzelmei könyörületre vannak indítva, oly kérdések , melyeknek a különböző országokbani különböző jogi nézetekhez képest különbözőleg kell tárgyaltatni. S ezek fölött még e kérdések a legszorosb összefüggésben állnak azon nagy politikai problémákkal , melyeknek megoldása még csak ezután fog megtörténni. Végre, amint nyilván látszik , e kérdések a vallás és dogma határait érintik, amelyeket mi teljességgel nem vagyunk hivatva itt képviselni. „Ez utóbbira nézve és főkép arra nézve, amit Manger birtan úr mondott, szeretném még némi dolgokra fölhíni mindenki figyelmét. Ő egész hangnyomattal hivatkozott a történelmi jogokra. E helyen nem maradhat megjegyzés nélkül, hogy más országokban nem léteznek olyan jogosultságok , aminek Erdélyben vannak. Ennélfogva az, ami valamely speciális jogból következtethető egy országra nézve , nem alkalmazható a többiekre is. Maager kir. tanácsos továbbá saját szülőföldéről átmenve a más tartományokban levő protestánsok viszonyaira, e kérdés megoldását az egyenjogúsítás elvében kereste, míg én részemről egy ily általánosságban fölállított elvben, melyet a legkülönbözőbb módon lehet magyarázni, semmi határozott megoldást nem látok. „Meg kell jegyeznem, hogy az egyenjogosítás elve a szóban forgó speciális kérdéssel s ennek megoldásával ellentétben látszik lőni, s ebből oly következtetéseket húzhatni, melyek tán magának Maager kir. tanácsos urnak nézetein is túljárnak. „Így például a házassági törvényt illetőleg azt mondta, hogy abban oly határozatok vannak, amelyek a protestáns egyház alapelveivel ellentétben állnak. Hát ha, uraim, ez ellen azon megjegyzést teszi valaki, hogy egy más megoldás, mint amely a házassági törvényben van, a kath. vallás alapelveivel fogna ellentétben állni? Itt az ellentét a két hitvallás közt van, oly elvi ellentét, mely az egyenjogúsághoz való merev ragaszkodással még bonyolultabbá tétetik, ahelyett, hogy megoldatnék. Mi legalább nem leszünk képesek ezt tenni. Ily általánosságban fölállított szavakkal semmire nem megyünk, csak szaporítjuk a nehézségeket, ahelyett hogy kevessnek. E nehézségekre rámutatni fölötte szükséges, s én megengedem, hogy a választmányi tudósítás e tekintetben hézagos, ámbár az itt érintett tárgyak közül egynéhány érintve van benne, mint például e tételben : „épen igy nem kerülhetné ki a választmány figyelmét stb.“ „Erre mennek ki a Schaguna püspök úr megjegyzései is, kinek ez a hézag szintén szemébe tűnt. Ennek kiegégészítésére bátor vagyok egy felvilágosító tétel hozzátoldását ajánlani, mely a paragraphushoz toldva ekkér hangzanék: „Épen igy .... látszhatnék : „Hogy a költségtervben e különbség különösen előtérbe lép az egyházi felekezetek különfélesége szerint, és pedig sok esetben ellentétben a legalaposabb igényekkel.“ „Ebben fekszk az elv kívánatos elismerése, s ezután a befejezésnél a hol ez áll: „melyeknek végleges stb.“ ezt kellene még tán hozzá tenni: „és kénytelenek vagyunk utalni a vallásfelekezeti viszonyok végleges, a jog és méltányosság kívánalmainak megfelelő szabályozásának szükségességére.“ „Ezt a tárgy fontosságához mért dolognak tartom és minden más kivánatokat is kielégitne.“ Maager b. t.: „Legkevésbé sem érzem hivatva magam dogmatikai vitákra; azonban gróf Clam b. tanácsos úr hozzám intézett fölszólitására bátor vagyok arra nézve, mikép tartanám megoldhatónak az általa kijelölt ellentétet, egyszerűen a következőt válaszolni: én protestáns vagyok, én azt hiszem, hogy a kath. dogmák nem csupán a concordatum óta léteznek, hanem megvoltak mindig, mióta a katholikus egyház fönnáll. Hogyan lehetett tehát e katholikus dogmákra nézve, hogy Erdélyben, hol a kor. vallásfelekezetek közt évszázadok óta reciprocitás, a legteljesebb egyenlőség állott fönn, hogy ott a dogma nem szenvedett ? Épen ott oldatott meg gyakorlatilag a kísérlet, hogy a protestánsok teljes egyenjogúsága a kath. egyház dogmájával egészen egybeférhető. Azon kérdés tehát, melyre föl vagyok szólítva feleletet adni, már a történelem által meg van fejtve. Bátor vagyok még röviden visszatérni Strossmayer püspök úr magyarázatára. Én támadtam meg a kath. egyházat? gondolatomban sem volt. Épen igy nem kívántam az egyházi békét és egyetértést zavarni; ellenkezőleg, én a béke embere vagyok, az vagyok most és az akarok maradni minden körülmények közt. Midőn azonban azt mondtam általánosságban, hogy az egyenjogosság alapelve nincs fönntartva sem azon kedvezmények tekintetében, melyekkel egyik vallás a többekhez mérve bir, sem a vallásfelekezeti és dogmatikai ügyek tekintetében, midőn ez állítást nem csak kimondtam, de be is bizonyítottam, azt hiszem, jogosan mondhatom, hogy a kath. egyház részéről , vagyis inkább a kath. egyház papsága részéről a prot. egyház ellenében túlterjeszkedések történtek. Erre bizonyítvány van kezeim közt. Ez egy hivatalosan hitelesített tanulevél, vagy jobban mondva, egy hivatalosan hitelesített házassági engedély b. Melczer altábornagytól f. é. áprilistól Lembergből, mely szerint egy Brassóban született ev. hitü szász, egy segesvári kath nőt feleségül vesz. Az engedélyt erre megnyerte, de csak azon föltétel alatt, hogy az e házasságból származó mindkét nemű gyermekek a rom. kath. vallásban neveltessenek. E határozatra nézve bátor vagyok egy kérelmet intézni, amennyiben most még tehetős az épen szóban levő tárgyra nézve egy másik ezzel összefüggésben álló indítványt csatolni. Érzetem azt mondja , hogy ez a kérdés mindaddig meg nem oldathatik, név szerint nem oly alaposan, hogy a nemkatholikusok megelégedhessenek, míg a concordatum szigorú határozatai fönnállnak. Hogy az ausztriai katholikusok mindnyájan együttvéve egyetértenek a concordatummal, ezt nem akarom kérdésbe tenni, de az bizonyos, hogy a concordatum Ausztria ésegész Németország protestánsai közt a legkeserűbb megtámadások tárgya volt — és az még ma is. „Bátor vagyok tehát azon indítványt tenni, hogy miután a concordatum jelen határozatai mellett vallásfelekezeti tekintetben teljes egyenlőség nem eszközölhető, méltoztassék a m. kir. tanács azon végzést elfogadni, hogy Ő Felségéhez a császárhoz intézttessék egy legalázatosabb kérelem a végett, hogy a concordatum revisio alá rettessék.“ Gróf Szécsen. „A mai vitatkozás folyama, valamint az előttem szólott Ulam grófot, úgy engem is meggyőzött azon nézet helyessége felöl, mely a választmányt arra indította, hogy a monarchia belszervezetének végleges sabályozására hagyja fönn nagy részét azon kérdéseknek, melyek az egyház és iskola ügyeit illetik. Részem fől a magyarországi egyházi és isk. ügyeket illetőleg - főleg ez utóbbiakra nézve - számtalan határozott indítványt, megjegyzést és aggályt hordhattam volna föl a jelen körülmények tekintetében. Mivel azonban engem azon meggyőződés vezérel, hogy az itt fölmerült nehézségek kielégítő megoldása összefüggésben áll a monarchia belszervezetének megoldásával, ennélfogva kötelesnek érzem magam újabban is ragaszkodni a választmány eredeti ajánlatához, azon magyarázatokkal, melyeket gr. Clam indítványozott és a melyek a m. b. tanács tisztelt tagjai közül igen sokaknak kételyeit és aggodalmait elháríthatja. „Ezenkívül Schaguna püspök úr érintett még egy pontot s azon óhajtását nyilvánitá, hogy a kel. gör. egyház ügyeire nézve a kult. minisztériumban egy saját külön osztály állittassék föl. „Miután mindezen kérdések megoldását a monarchia belszervezetének megoldása idejére kívánjuk fönntartani, nem volna ugyan helye ez óhajtás megvalósítását a most fönnálló kultminisztérium belszervezetéhez kötni mindamellett teljesen ragaszkodom elvileg azon nézethez, hogy alapelvül mondassék ki, hogy a görög egyház ügyei tárgyalásánál engedtessék az ezen egyházhoz tartozóknak a felsőbb hatósági körökben elhatározó közremunkálás.“ „Ami a Manger K. tanácsos által érintett kérdést illeti, teljes mértékben elismerem ennek fontosságát s azon nagy jelentőséget, melylyel ez a monarchia fönnállása és érdekeire nézve bír, mindamellett e tekintetben is kénytelen vagyok megelégedni a gróf Clam által ajánlott formulázással. Minden kísérlet, speciális formulázásokba bocsátkozni, egyfelől túlhágná a mostani b. tanács morális competentiáját, igen kényes kérdésekbe bonyolitná azt és föladatának érett megfontolásától eltávolitná, másfelől e kérdések kellő megoldhatására még sem vezetne. „Büszkeséggel számítom magam oly országhoz , hol századok óta oly módon tudtak bánni a felekezeti kérdésekkel és érdekekkel, hogy az ellenmondások és a vélemények, nézetek és törekvések ellentéte daczára, végre a jogok egyenlő mértékű elismerésének czéljához jutottunk. De épen mivel ily országhoz tartozók s épen mivel e kérdések gyakran és pedig nem csak a concordatum kihirdetése óta hanem a korábban fönnállott törvények alatt,kényes viták tárgya volt, ellene kell mondanom tapasztalásaim alapján az indítványozott általános és határozatlan formulázásnak.. Azon vitákra való visszaemlékezés, melyek a magyar országgyűléseken történtek, s részben e nehéz kérdések megoldására vezettek, mindenkit meggyőz afelől, hogy a felekezetek egyenjogúsága eszméjének egyszerű kimondásával, különösen, ha elmulasztatik a megszorítások kitétele . ..„elveik és szerkezetük szellemének határain belől““ — nem lehet valódi megoldásra jutni. A kérdés bajos volta nem abban áll, hogy a különböző felekezetek abbeli joga elismertessék, hogy mindenik szabadon és akadálytalanul mozogjon a maga terén; e bajosság ott kezdődik, ahol ezek szellemének ellentéte és hitelveinek egyenetlensége mutatkozik. Ha a történet egyes korszakaiban, egyes országokban lehetséges volt egyes törvényekkel létesíteni az engedékenyebb vagy lazább gyakorlat útján a látszólagos megoldást, mégis bebizonyult minden esetben, midőn a különböző vallásfelekezetek sajátságos szelleme egymással ellentétbe jön, hogy az ellentétek e félrehárítása és megkerülése nem volt valódi kiegyenlítés. Ha ez ellentétek aztán egyszerre kiütötték magukat, épen ezen sokáig tartott látszólagos megoldás csak sokasította és növelte a kérdés bajosságait, mivel ekkor nemcsak az elvileges nézletmód ellentétéről volt szó, hanem a rég megszokott gyakorlat ellen is kellett küzdeni. „E tekintetben nem szükség közelebbről érintenem a vegyes házasságom kérdését, mely az országgyűlések és kormány évekig tartó alkudozás tárgya volt, s melynek megoldása oly nehézségeket gördített elő , amelyekkel szemben végre az akkori kormánynak az országgal együttműködve és a római curia beleegyezése mellett, csak a legnagyobb erőfeszítés után sikerült csak legalább közelítőleg kielégítő megoldást eszközölni. Ahol dogmatikai és elvi aggályok és ellentétekről van szó, legyenek ezek bármely vallású egyesület vagy községet illetők, általános alapelvek proclamálásával semmire sem lehet menni, s épen ezért vagyok én azon meggyőződésben, hogy e kérdés elintézése a Manger Kir. tan. által ajánlott után nem a megoldáshoz, hanem új bonyodalmakhoz fogna vezetni. „Általános alapelveknek kimondása, melyeknek alkalmazása az általánosság által még nincs biztosítva, csak egy zárszóval szaporítná az ügyet, mely sem a kedélyek megnyugtatására, sem a nagy kérdések megoldására , melyekkel jelenleg foglalkozunk, nem fogna vezetni. És azt óhajtom, hogy minden felekezetnek biztosítva legyen a maga joga, a hazám hagyományai, hol a protestánsok jogai a katolikusokéival szemben a fő dolgot illetőleg kellő szabályozást nyertek, és ahol évszázadok óta azért folyt a küzdelem, hogy mindkét felekezet számára egyenlő jog létesíttessék , azon óhajtást keltik föl bennem, vajha a monarchia más országaiban is hasonló jogok engedtetnének a protestánsoknak ; minde mellett annak határozottan ellene kell nyilatkoznom, hogy általános sokértelmű szavakban a viszály és egyenetlenkedésre egy újabb anyagot szolgáltassunk s hogy a b. tanács nagy föladatát, a monarchia berendezési kérdését illetőt, világosan nem körvonalazott indítványokkal megnehezítsük és sok időre hátráltassuk. „Ami Manger b. t. úr későbbi indítványát illeti, úgy hiszem, hogy a jelenlevő b. tanács tagjainak többsége azon nézetben van, hogy bármily terjedelmes legyen is a b. t. competentiájának köre, ez indítvány melletti fölszólalás nem a b. t. föladatai közé tartozik s névszerint nem a legsürgetőbb föladatok közé. “ Folytatjuk.) Különfélék. — Pozsonyi rendes levelezőnk sept. 14-dikén írja: „Ma volt az itteni kath. sirkertben az újonnan épült kápolna fölszentelése Magyarország herczeg-primása által. Tegnap reggel megérkezvén, a helybeli prépost és polgármester által fogadtatott a gőzhajó kiszállóhelynél, este a város egy része ki volt világítva és főleg a zöldpiaczon számos nemzeti lobogó volt kitűzve. A belső városban, a városháza és két ügyvéd lakása volt kivilágítva. Ma reggel 8 órakor az összes pozsonyi harangok kongása közt indult meg ő eminenciája szentjános piaczi kastélyából a lőrinczi kapunál ki az igen szépen kiékített zöldpiacz, ispota és Széchenyi-utczákon át, melynek fordulatánál díszkapu volt fölállítva és onnan pár száz ölnyire egyenes vonalban az uj kápolnáig igen csinosan összeállított fasorozatban, mely számos nemzeti és városi lobogóktól ékített virág- és koszorú-füzérrel állt egymással kapcsolatban. Ebéd után, mint hallom, ő eminenciája körünkből eltávozik.“ — Hartleben olvasótárából most jelent meg a 45 és 46-ik füzet, magában foglalva Dumas „ Jehu társai“ czímű regényének negyedik részét, melylyel e nevezett regény be is van fejezve. —Adelburg és Brassai irataihoz, melyekben ezek Liszt Ferenc* alaptalan beszédeit a magyar zenéről megczáfolják, érdekes adalékkal járul Cs. M. hazánkfia, kitől a következő sorokat veszünk: Liszt F* re ez „D s Bohemiens et de leur Musique en Hongrie“ czimű munkája azon tévállitását,mintha nemzeti zenénk érigényzene 'Dana, Adeburg lovag alaposan cáfolta meg. Munkája 17. 1. » többi kép), ezt mondja : „Sind die Zigeuner der Türkei meistens Schlaiede, so sind jene Ungern’s meisten» Musikar, oder richtiger gesagt, Musikanten ; sie sind nicht mehr, nicht weniger als Musikanten, die ihr ihnen natürlich angebohrenes Musikt Jent eben so specua ir ausbeuten, als ihre musikalischen Brüder, die böhmischen Musikanten.“ Valamint Törökországban a czigányok még mai napig is leginkább kovácsok , úgy az alább következő gróf Thuraó György nádor pártoló rendelte világosan tanutja, hogy Magyarországban a czigányok szintén kovácsok vajának A* érdekes nádori rend- e t, mely minden józan gondolkodó előtt Liszt Ferenc* uz állítását végkép megdönti és semmivé teszi, Szirmay Antal következő ezimei munkájának „Notitia Topographies, Politica inditi Comitatus Zempléniensis per Antoniuta Szirmay de Szirma Budae. Typis Regiae Universitatis Pestacae. 1803.1 54 dik lapán t&álatik, melynek betűszerinti taralma követk .ő : ,Omes Georgius Thurso de Belliit m-falve, Regni Hungáriáé Palatino», et Judex Cumanoruin, univerm's, *t singulis Piaelati«, Baronibus, Comitibu , ViceComitibu» etc. Cum volucres coeli suo i babeant nido«, vulpes, fouea ;, lupi latibula, leones e ursi speluncas, et quaelibet aniraali» sua agnoscent domicilia, mise a verő gens ASgyptiacs, quo» Zing-aros veeamu , m'st ru pro eerto an ob erudeli» iliius Phuraoni» t.yrann d’ni, vei ita fatis dísponentibua, e veteri suo iu*>tituto in ag is et pratis extra urban »ab tsutoriis saltern i.ttritis vitám acerbisaiaie agere cousuau rit, unnque, eenes, et juvt-nes , pueri et infa ,ty$ ciustnodi genti» imbres, frigora, aestu qu i intm éssimos extra pati et ferr« didicerint, nullám haceant interns hácredüálem , i on vrb s, : bin areas, non oppid , non íécta, set iacertis sen per »’euibtw errans ignara diuitiarum atque inscia omnis ambition:» in dies, et horai sub aere, dio , duniaxit inanuutn labors incudes, folles, mall cos et forcipee versando vi• turn, et amictuin quaeritet etc Propttre* gei tern banc misiiricordia, et omni ftvon dignam cxis inianti * hortamur vos et req iiriu us, üt quot es al qua getitis ASgyp.iacae catarua, p aesertitu vero 5 raesentium exbib toris Franciad Waywodaa non ultimi tni« stirpis alumni,étim tibi sulii ctis ét iü» ductu suo mii tan ibus Z ngaris vna cum libt ris, fatnili s, tcn'orii«, incudibu« #tc ad vest ras terras tenuja, dommia etc. descender! <1 , tenior'a filer nt et •. eosdem tarn in peribniz, quam rebus *:uis Contra violentes quo mis turbatoi es vex itöres tueri protegere etc defend ro v<-ith; es, dcbeatis etc. Dat. Biebae die £0. Febr. 1C16 C. Georgius Tbu zó. Georgia. Z Svodszky Secretar'us eiu.i, “ Ezen hiteles okirat, melyet Szirmay A. Pál Zmplénmegye eveiUráló! irt ki, nég a jos'akaratot is alu’omtja; világosan mégha ározza a czigányok élelmi módja ; a parancs nem adatott ki khráróiig Ferencz vajda számára, ő abban csak különösem emlitetik meg; és igy ki terjesztedik v»lamenyi cigányra, min azt azokirat ez«a szíve: „ut quoties aliqua gents RegptV.Cf.e caterva“ i.at tmius tják. Ezek után kétséget nem szenved fogy Magyarországban a czigányok még a XVlI-a.ik század elején is ze.,és ettel nem foglalkozi k ; tehát a magyar zene szerzői nem is lehetn ek ; a zenéczre csak később, midőn egyes megyék határozatai megneheziték barangolásaikat, adják magokat; kizárólag kovács mesterséggel fogal közt k épen úgy, mint a keleti» még mai nap is leginkább ez a meterséget gyakorolják. — „1857 óta“ — olvastuk a P. H.-ben — „hazánkban az izraeliták részére elemi főtanodák nyíltak Pesten, Pécsett, Temesvárott és S. A. Ujhelyben. A tanítókat a község elöljárói által előterjesztett három pályázó közül a magas kormány nevezi ki. Anélkül, hogy az előterjesztés módját bonczolni akarnák, csak azon tényt említjük fel, hogy az alkalmazott 22 tanító között, 20 külföldi egyén.“ — Balassagyarmati levelezőnk Írja : „Sept. 10-én Reményi Ede tisztelé meg jelenlétével közönségünket. A megyeház kisebb tereme nem volt képes elfogadni a hullámzó tömeget. Minden egyes darab megtapsoltatok, és a művész, harsány éljenek közt mindannyiszor kilvatott, a közben elmondott szavalatok is, elmondva Cs. I. és B.I. által szép hatást tettek. Utána, az úgynevezett Balassa vendéglőjében következett a művész tiszteletére rendezett vidor lakoma, hol R. E . egy keresztülutazó angol és mások által mondott toasztok e hon és nemzet jövendőbeli fölvirágzására, kellő hatásukat megtették. Ez alkalommal R. E. helybeli hangászkarunk ügyességét és iparkodását megdicsérte. A bejött összeg felét a kiégett szécsényiekre és halásziakra ajánlá föl a nap hőse, és mi hálás érzelmektől eltelve búcsúztunk jeles hazánkfiától - de csak a viszontlátásig. Sept. 11 én délutáni órákban ifjú B. A. sebes ötösén ragadt el tőlünk Losoncz felé. — Az idő zordon, hideg és nedves, mindazonáltal mi is határunk rég óhajtott tagosítását szorgalmasan folytatjuk, és e tekintetben U. P. tevékeny mérnökünk, és közszeretetet nyert hazánkfia vasszorgalommal párosult ügyességétől minden jót, kiváltkép kies ipolymenti vidékünk „édenné“ varázsoltatását, méltán elvárják. " — Csausz Márton orvostudor , a bonettannak a pesti orvosi egyetemnél 33 éven át tanára, f. hó 14-én 64 éves korában elhunyt. A tudomány jeles szakférfit, a haza jeles honfit vesztett benne. Temetése 16-kán lesz. A halottas ház a zöldkert utczai 4-dik szám alatt van. — A hírlapirodalomnak egy régi bajnoka is pihenni szállt. Nádaskay Lajos, az irodalomnak, különösen pedig a hírlapinak, szinte negyedszázad óta ernyedetlen munkája, a Budapesti Hírlapnak 1856 óta szerkesztője, f. hó 14-kéről virradóra tüdővészben elhunyt. Temetése