Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)

1860-11-01 / 3219. szám

tosítását, ám mondassák ki legalább elvben a helyreállítás, és adassanak tudtunkra a ne­hézségek, mik a kivitelt elhalasztatják. Ha ily nehézségek léteznek, senki sem lesz oly igaz­ságtalan, hogy azokat ne méltányolná, mi helyr­e ismeri. Hanem akkor ideiglenesen legalább egyet kívánunk. Talán octroyirozott „provisorium“-ot? Isten mentsen! Ezen étellel annyira jóllak­tunk, hogy valóban már nem vágyódunk rá De igenis azt várjuk, hogy a már léte­ző octroyirozott provisoriumból octroyiroz­tassék k­i az a szerencsétlen huszonkettedik czikk, a­mi ellen csak nem lehet nehézség mert az ilyen — hogy is mondjuk — korláto­zatlan után hozott törvényeknek azon „előnye” (!) van, hogy a mint hozottak, szintoly gyor­san és könnyen el is törölhetők, vagy módo­sithatók. Fő czélpontunk azonban — miként mond­tuk — az 1848-as sajtótörvény marad. Míg magunk közvetlenül nem tapasztaljuk hogy ismét a régi alkotmányos jog földjén állunk, senki sem kivánhatja tőlünk, hogy ezt hitessük el másokkal. Rokonszenvünk nem a hatalom, hanem a jog felé irányul; tiszteljük az egyéneket nem mivel, hanem ámbár nézeteinket nem egészen megegyező föltételek közt jutottak hatalomra, de ha a politikai téren való gyá­­molítás forog szóban nem szívünktől és sze­mélyes hajlamainktól, hanem egyedül jogér­zetünktől és az alkotmányosságra irányzott ösztönünktől kérünk tanácsot! Elvárjuk annak eldöntését, váljon az ügyek élén álló hazánkfiai egyedül személyes tisz­teletre tartanak-e igényt, vagy pedig az alkotmányos érzületében soha meg nem ren­dült nemzet politikai téren való rokonszenvé­re és gyámolítására is ! VASBÓL, SZOMBATHELY, október 27. Hosszú önkénytelen pangás után, nyilvános életünk egy újabb jelenségéről adhatok tudósítást. E becses lapok ha­sábjain már jelentve volt azon kedvező eredmény hogy a szombathelyi és kis-czelli gazdasági egyletek ideiglenesen megalakultak nemcsak, sőt egy közös vasmegyei egyletté összeolvadtak. Alapszabályaink azonban, noha már ez év tavaszán fölterjesztettek, most is még a hivatalos tárgyalások tömkelegében té­­vedeznek Hogy addig is, míg az alapszabályok sorsa eldöntve lesz s az egylet véglegesen megalakulhi­­, az új életre ébredt erők számára a tevékenység sorom­póit nyitva tartsuk, s a gazdászat érdekei egészen el­hagyatva ne álljanak , egyik elnökünk Bezerédy László úr személyes lépéseket ten Benedek táborszer­nagy úr ő excellentiájánál, egy ekeverseny iránti en­gedélyért. Ez megadatván , tegnap az ideiglenes vá­lasztmány gyűlt egybe, az ekeverseny fölötti előleges tanácskozmányra. A választmányi ülés a városi tanácsház teremében lett volna megtartandó, melyet a városi tanács e czélra teljes készséggel fölajánlott; miután azonban egy pár választmányi tag fölszólítására, a megyei hatóság, a megyeházi nagy termet átengedé, a választmányi ta­gok azon helyen gyűltek össze, mely a megyei nyil­vános életnek hazafius erényekben és bölcseségben egykor oly gazdag színtere volt, s a melynek tiz éves zárt légköre a szabadság és nyilvánosság üde leve­gője által — úgy hiszszük — nem sokára ismét meg­tisztulni fog. Ha már a belépés e terembe elég volt, mindazon kegyeletet, melylyel a korábbi múltnak tartozunk, mindazon lelkesedést, melyet e hely emlékei fölidézni képesek, lángra gyújtani, úgy az elnök Takács Lajos úr megnyitó beszéde a nemes izgalmat, mely­től mindnyájunk keble hullámzott, az ihletés fokára emelt. Igen alkalomszerű s megragadó volt elnök úr azon megjegyzése, melyben örömét fejezé ki a fölött, hogy neki jutott a szerencse első lehetni, ki e termet, melyet egy évtized előtt mint alkotmányos tisztviselő hagyott el, a közügyek nyilvános tárgyalásával meg­nyitni. Az éljenzések lecsillapultával áttérvén a bizott­mány az ekeverseny fölötti tanácskozásra, csakhamar határozattá vált H. B. titkár azon indítványa, hogy alakíttassák egy bizottmány, mely az ekeverseny he­lyére, idejére és kivitelére nézve részletes tervet ké­szítsen s azt megvitatás végett terjessze a közgyűlés elé. A bizottmány tagjaiul Bezerédy László ur elnök­lete alatt, Ernust Kelemen, Polányi János, Eörssy Já­nos, Kun Sándor, Gotthárd István, Sepsey Sándor, Sághy Mihály, Bernritter József és Hentlik J. urak, tollvezetőül pedig Horváth Boldizsár titkár megvá­lasztatván , a közgyűlés székhelyéül Kis-Czell, határ­napjául pedig november 22-dike lön kitűzve. Az ülést közlakoma követé a zöldfai teremben. — A sok anyagi és szellemi jóból itt csak egy hiányzott, az én igen tisztelt barátom Lukács János, az első magyar gyorsírási rendszer teremtője, hogy Hollán Ernő, Szelestey László és Kun Sándor fényes szónok­latait, továbbá Inkey Sándor és Horváth Elek való­ban remek toasztjait híven följegyezte volna,­­ mi­szerint én mindezt a nyilvánosságnak átadhatnám, így azonban , nehogy hiányos közlésem által értékű­két gyengítsem, a puszta fölemlitésen túl mennem nem szabad. Van tehát ismét megyeházunk s akarjuk hinni, hogy homlokzatán rövid idő múlva megyénk czimere, a kártékony férgek ellensége, az egészséges levegő egyik tényezője, a közelgő tavasz hírnöke, kedves gólyánk fog újra őrt állani; de viszont elvesztettük örökre a megyeház terét! Hogyan ? csakúgy , hogy e tér néhány hét óta a „Széchenyi-tér“ nevet viseli! A városi képviselő-testület, mely a nehéz időkben sem félt hazafias érzelmeit és kegyeletét ily nyilvá­nosan bevallani, nemde elismerést és méltánylatot A hivatalos „Wiener Zeitung“ mai számában olvassuk: I. „Ő cs. kir. Ap. Felsége f. é. okt. 30-dikai legf. elhatározásával Majláth György rendkívüli biro­dalmi tanácsost s volt baranyamegyei főispánt a tit­kos tanácsosi méltósággal díjmentesen fölruházván, Magyarország királyságában királyi tárnokmesterré méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni.“ II. „Ő cs. kir. Ap. Felsége f. é. okt. 30-dikai legf. elhatározásával b. Sennyey Pál cs. k kamarást kir. magyar helytartótanácsossá kinevezni s egyszersmind a titkos tanácsosi méltósággal díjmentesen fölruházni legkegyelm. méltóztatott.“ III. „Ő cs. k. Ap. Felsége f. é. okt. 30 dikai legf. elhatározásával Magyarország királyságának orszá­gos méltóságai betöltése végett az id. gr. Zichy Fe­­rencz által önkényt­­etett főajtónállói méltóságot ifj. gr. Z­i­c­h­y Ferencz titkos tanácsosra, a főpohárnoki méltóságot gr. Andrássy György titkos tanácsosra, végül a főudvarmesteri méltóságot gr. Barkóczy János rendkívüli birodalmi tanácsosra méltóztatott legkegyelm. ruházni.“ IV. „Ő cs. k. Ap. Felsége f. é. okt. 30-kai legf. el­határozásával addig is, mig a magyar sz. korona őrei­nek helyei törvényesen betöltetnének, koronaőrökké gr. Károlyi Györgyöt és b. P­r­ó­n­a­y Albertet mél­tóztatott legkegyelm. kinevezni.“ V. „Ő cs. k. Ap. Felsége f. é. okt. 30-kai legf. el­határozásával legkegyelm. jóváhagyni méltóztatott, hogy Magyarország bibornok hgprimása S­c­i­t­o­v­­­szky János és az egri érsek Bartakovics Béla Esztergom, illetőleg Hevesmegye főigazgatását mint ezen megyék örökös főispánjai, továbbá hg Eszter­­h­á­z­y Pál és gr. N­á­d­a­s­d­y Lipót örökös főispánok Soprony, illetőleg Komárommegye főigazgatását is­mét átvegyék. Egyszersmind a cs. k. Felsége főispá­nokká méltóztatott legkegyelm. kinevezni: „Gr. Batthyányi Imre titkos tanácsost Zala­­megyében; „gr. Károlyi Lajos titk. tanácsost Nyitrame­­gyében; „Ma­rich István Dávid titk. tanácsost Veszprém­­megyében; „gr. Andrássy György titk. tanácsost Sáros megyében; „gr Cziráky Jánost Fehér megyében; „Abaffy Aristidot Árvamé­jében ; „T­a­r­n­ó­c­z­y Kázmért Barsmegyében ; „ifj. b. Majthényi Lászlót Hontmegyében ; „Szent-Iványi Márt­ont Liptómegyében; „Prónay Józsefet Nógrádmegyében; „b. Révay Simon örökös főispánt Turóczme­­gyében; „b. S­i­n­a Simont Trencsénmegyében; „Radvánszky Antalt Zólyommegyében; „S­i­s­k­o­v­i­c­s Józsefet Baranyamegyében ; „gr. Zichy Henriket Győrmegyében ; „gr. Zichy-Ferraris Bódogot Mosonyme­­gyében; „S­o­m­s­s­i­c­h Miklóst Somogymegyében ; „gr. P­é­c­h­y Manót Abaujmegyében ; „b. V­a­y Lajost Borsodmegyében ; „gr. Csáky László örökös főispánt Szepesme­­gyében; „Ragályi Károlyt Tornamegyében ; „Lónyay Gábort Ungmegyében ; „gr. Andrássy Gyulát Zemplénmegyében; „B­o­h­u­s Jánost Aradmegyében ; „b. W­e­n­k­h­e­i­m Bélát Békésmegyében ; „Tisza Kálmánt Biharmegyében; „Tomcsányi Józsefet Csongrádmegyében; „gr. Degenfeld Imrét Szabolcsmegyében ; „gr. Károlyi Györgyöt Szatmármegyében ; „Lónyay Menyhértet Ugocsamegyében; „Z­s­i­v­o­r­a Györgyöt Csanádmegyében; „M­á­n Józsefet Mármarosmegyében. „Ő cs. kir. Ap. Felsége továbbá tekintetbe véve gr. G Pálffy Fidél és hg Batthiányi Fü­löp örökös főispánok kérelmét, hogy hajlott koruknál fogva men­tessenek föl, és tekintetbe véve gr. Schönborn örökös főispán kiskorúságát főispáni helyettesekké „Pozsonymegyében gr. Pálffy Józsefet, „Vasmegyében gr. Festetics György hadseregi alezredest, „Beregmegyében pedig Kazinczy Andrást mél­tóztatott legkegyelm. kinevezni.“ VI. „Ő cs. kir. Ap. Felsége f. é. okt. 30-ai legf­ el­*) A többire nézve jó lesz még kis ideig várakozni. S­z­e­r­k. érdemel ? S mit szóljak azon lelkes polgárokról, a kik aláírási ívet nyitottak, hogy a Széchenyi téren Széchenyinek emlékszobrot emeljenek? A föladat, hogy a név nagyságának és a művészet igényeinek megfelelő legyen, nem csekély ugyan; de ha a legu­tolsó év nagyszerű eredményeire visszapillantunk s ha ezekben fölismerjük a lelkesedés és az egységes akarat leküzdhetlen erejét, a czélt elérhetni re­méljük. Láthatja tehát t. szerkesztő úr , miként mindamel­lett, hogy Sz.­István napját szép csendesen kelle megünnepelnünk; mindamellett, hogy az aug. 12 -i ünnepély, melyet helybeli kaszinónk, a horvát szü­­kölködök és tiszai kárvallottak javára rendezni szán­dékozott, úgynevezett elháru­latlan akadályok miatt meghiúsult , mégis élünk és mozgunk s ha egyszer orvosaink pólyáiból kibontakozhatunk, be fogjuk bi­zonyítani , hogy mi is életrevalók vagyunk. * S *) 82. határozásával Z­s­e­d­é­n­y­i Edvárd nyugalm. udv. ta­nácsost, K­o­r­i­z­m­i­c­s Antal püspököt s rendkívüli birodalmi tanácsost, Rohonczy Ignácz volt főispáni helyettest, továb­bá Privitzer István és Beke Kálmán miniszteri tanácsosokat, vé­gül B­a­l­o­g­h Kor­nél volt orsz tervszéki elnököt valóságos udv. taná­csosokká s előadókká a kir. magyar udv. kanczellá­­riánál méltóztatott legkegyelm. kinevezni.“ Nyilatkozat*). A legnagyobb meglepetéssel láttam a bécsi újság mai számában, bihari főispánná lett kineveztetése­­met, minek folytán nem lehet egyebet tennem, mint ugyanazon utón, a melyen ez tudomásomra jött — értem hírlap utján — tudatni, hogy én ezen hivatalt elveimnél fogva el nem vállalom. Kelt Pesten okt. 31-dikén 1860. Tisza Kálmán. Különfélék — Az okt. 20-dikán kelt legf. kibocsátványokat azon ezredéves nemzeti érdekek életbevágó fontosságánál fogva, melyek körül forognak, szükségesnek láttuk még egyszer, még pedig minden megszakítás nélkül, nem csak könnyebb áttekintés kedvéért, de azon okból is közölni, mert a rögtönözve átvett fordításban néhol tetemes hi­bák, érthetlenségek vagy legalább nem elég szabatos kitételek is fordulnak elő. E kibocsátványokat most kü­lön mellékletkép lapunkhoz csatolva kapják olva­sóink.­­ A „Fortschritt“ úgy vélekedik, hogy előbb a megyék fognak helyreállittatni s úgy fog aztán következni az esztergomi tanácskozás. Ezt magunk is helyesebbnek tartjuk, mint megfordítva. S igy nyilatkozik a közvéle­mény is, nem csak nálunk, de testvéreinknél, a horvátok­­nál. A „ Wanderer“nek ugyanis azt írják Zágrábból, hogy a bánnál tartott előleges tanácskozmány alkalmával a közvélemény akként nyilatkozott, hogy helyre kell állí­tani a megyéket, aztán mentül előbb megyegyüléseket tartani s igy tettleg kimutatni, hogy jobb élet kezdődött. — A „Presse“ „Magyarországból“ czímű közlegényé­ben olvassuk, hogy Bécsben nem ámítják magukat azzal, mintha Magyarország kész volna lemondani a régi tör­vényekről, továbbá a katonailleték és adómennyiség meg­szavazásának jogáról, mely mindig az országgyűlést il­lette. „Irányadó körökben“ — úgymond — „már inkább csak azon kérdéssel foglalkoznak : politikailag ildomo­sabb lesz-e, ha az ország mindaddig nem küld követe­ket, mig a kormány azon három követelményt ki nem elégítette, — vagy pedig oly képviselők megválasztásá­ra kell-e törekedni, kik legott összegyülekezések után kijelentsék, hogy azonnal szétoszlanak, ha Magyaror­szág, előbbi határaiban s jogaiban, vissza nem állittatik.“ — A pesti egyetem tanácsa okt. 29 -ei ülésében elfo­gadván a karok azon indítványát, hogy valamennyi szak­ban magyar előadások tartassanak , ezt megerősítés vé­gett a helytartósághoz terjesztette föl; a magyarul nem tudó tanárok előadási iránti intézkedést felsőbb eldön­tésre bízzák, mert 1848 előtt német előadások a pesti egyetemben nem voltak , legalább a bölcselmi és jogá­szati szakban nem. A mi már a karok föntebb említett indítványát illeti, hogy az előadások már a jelen iskolai évben magyarok lehessenek, annak főbb részletei a kö­vetkezők. A jogi szakban Pauler, Wenczel, Récsi, Kar­­vassy és Konek tanárok, hozzájárulván még néhány ma­gántanár, elégségesek a magyar előadásokra. A magya­rul nem tudó német tanárok latinul ígértek előadni. Az orvosi szak a nemrég nyugalmazott Gebhardt helyébe Poor Imrét, a belső gyógyászatra Wagner Jánost, e tan­szék segédjévé, Kurtz Gusztávot, Seidl német tanár he­lyébe pedig Dieschert ajánlotta ; a bölcselmi szak a né­met Nachlowsky helyébe Horváth Cyrillt, Brühl helyébe Tóth Eleket és Margó Tivadart, Peters helyébe Szabó Józsefet és Kovács Gyulát, Wertheim helyébe pedig Than Károlyt és Sajt. — A fönnemlített egyetemi ülésben, mint halljuk , Vi­rozsil prorector úr az ellen nyilatkozott, hogy az egyetem előadási nyelve a m­a­g­y­ar legyen. A nagysága így okos­­kodo­tt: „Az egyetem tanulói között vannak, magyarokon kívül, horvátok , szlavonok, románok, ruthének , tótok is; e­r­g­o a magyar egyetemnél németül is kell előadni.“ Az előzményből pedig az következnék, hogy ha találkoz­nak ilyen népbeli alkalmas tudorok, azok magán­tanárok minőségében tótul, horvátul, szlavónul, románul s ruthé­­nül tarthassanak előadásokat; de nem az, hogy a magyar egyetem pénzalapjából német tanárok fizettessenek, kik valamint magyarul nem tudnak, úgy a tót, horvát, ruthén, oláh és szerb nyelvet sem értik. — A Schwartner-féle egyetemi pályakérdésre: „Minő befolyással voltak az Anjou házbeli uralkodók hazánk mivelődésére ?“ csak két pályamű érkezett be , melyek­nek megbirálásával Reizinger­ János és Horváth Árpád egyetemi tanár urak voltak megbízva. Az egyér­telműig jutalomraméltónak talált mű jeligés levélkéje szerzőjéül V­a­s­s József k.­r. tanárt és akadémiai tagot hirdette. — Sopronyi Tódor, sopronyi születésű hazánkfia, 40 évi távolléte után szülői városától, most fiát, Sopronyi Gyulát Huber Károly tanítványa mint magyar hegedű hangversenyzőt, be akarja mutatni szülővárosabeli pol­gártestvéreinek , onnan pedig Győrött, Pápán, Vesz­prémben, Fehérvárt, Tatában, Komáromban és Pozsony­ban fogja őt fölléptetni.­­ A pesti kaszinó könyvtára számára újabban megint következő ajánlatok tétettek : Giezey Samu fölajánlotta Brockhaus Conversations Lexiconját, későbbre még töb­bet is ; Dr. Ballagi Mór a Prot. egyh. és isk. lap 1858- diki évfolyamát bekötve, D’Israeli „Coningsby“ czimü 3 kötetes regényét, Lamartine „Meditations“ czimü köl­teményeit és a Prot. lapot a kaszinó megnyitása napjától kezdve folytatólag; Érkövy Adolf fölajánlja lapját és több rendbeli könyveket; Tóth Kálmán a „Hölgyfutár“ és „Bolond Miskát“, az utóbbit két példányban, egyszer­smind 20 kötet könyvet; Simoncsics Alajos „Geschichte der Europaeischen Staaten“ czimü 20—30 kötetes mun­kát; Hollovich Boldizsár Rottek­s Welker „Staats Lexi­conját“ 19 kötet; Hajós József Schlosser „Weltgeschich­te“ czimü munkáját; Ifjabb Haáder György „Gegen­wart“ czimü encycloppediai munkát; Thaisz Elek több újabb angol regényt; Pákh Albert a Vasárnapi Újságot •) A többi lapok t. sz. szerkesztőségeit e nyilatkozat föl­vételére kérem. T. K és Politikai rajdonságokat. Hartleben C. A pesti könyv­árus a következő köteteket : Galetti egyetemi világrajza. Bajza világtörténet. Két kötet. Jászay magyar nemzet napjai. Rajcsányi világegyetem. Dahlmann az angol forradalom története. A franczia forradalom története. Két kötet. Washington élete. Hanák természetrajz. Eöt­vös Magyarország 1514-ben. Három kötet. Eötvös A falu jegyzője. Három kötet. Kemény, Gyulai Pál. Öt kötet. Székely Kálmán levelei. Gyöngyök és virágok. Olvasó­tár 48 füzetben és folytatása. Macaulay Geschichte von England. Hat kötet. Balbi Erdbeschreibung. 2 kötet. — Győr környékén — mint az ottani lapból értesü­lünk — azon kék-babos karton szövet, mi a védegylet korában „honi“ név alatt volt ismeretes, „Széchenyi-kel­­mé“nek neveztetett el, s most már újból majdnem álta­lános viseletét képezi az ottani környék nő lakosságának.­­ Hiteles forrásból értesülünk, hogy az egyetemi ta­nácskozások jegyzőkönyve most már kizárólag magyar, németre pedig csak egy karnál, itt is csak kivételesen azon egy ülésben fordították németre, hol épen a német tanárok ügye forgott szőnyegen s a dologhoz ezeknek ok­vetlenül hozzá kellett szólani. Tisztelt szerkesztőség. Egy kebelrázó eseményről tu­dósítom : nővérem férjét, Springsholz János számtartót Albison, Bihar megyében egy tolvajságon kapott földmi­­velő agyonütötte. Sógorom 20-án estve későn segédjével az albisi szőlőből haza indulván, észrevette, hogy utá­nuk kocsi zörög, — figyelmezteti a segédet, hogy meg kellene várni a kocsit, netán szőlőt vagy mustot vinne engedelem előtt. Csakugyan úgy volt, a megállított ko­csin kilencz puttony szőlő volt, mit a tolvaj Debreczenbe akart vinni. A lefoglalás közben szóváltás kerekedett, s a tolvaj sógoromat bal fülén fölül a hámfával úgy meg­ütötte, hogy rövid félóra alatt ott a kocsi mellett meg­halt. A törvényes vizsgálat végbement, de a bűnös bün­­hödése föl nem támasztja az öt gyermeknek apját, Vas Gereben. NEMZETI SZÍNHÁZ. November 1-jére van kitűzve : „A két Barcsay“ dráma 4 fölv. b. Jósika Miklóstól. P­olitikai események. ANGOLORSZÁG, London, okt. 27. Leedsben a Viktoria-csarnokban tegnap Palmerston a kézmű­ves- és irodalmi egylet gyűlésében elnökölt. Ezen in­tézet, mely most van keletkezőben, egy oly épületben fog lakni, melynek költségvetése 16,000 font sterling­re van tév­e, s melyben olvasóterem lesz könyvtárral, hallgató terem 2000 emberre, vegytani, dolgozó terem s iskola 400 tanulónak. Az öreg miniszterelnök nagy elismeréssel nyilatkozott Anglia kézműves egyletei­ről, s D. Birkbeck és lord Brougham felől. „Az én kedves barátom, mondá az utóbbiról, lord Brougham teljes életében szolgálatokat tőn embertársainak; buzgó előharczása volt a rabszolgakereskedés eltör­lésének, bő keblű barátja a polgári és vallásos sza­badságnak egész világban, s talán mindenkinél töb­bet ten a tudományok terjesztésére országunkban. Lord Brougham egész életében arra törekedett, hogy ismereteket szerezzen; egyszersmind azonban egész élete folytán ismereteket terjesztett. Roppant különb­ség van korunk és az előbbi korszakok közt. Az előtt talán rendkívüli nagy emberek voltak, a­kik fölfede­zések és roppant tudományuk által tűntek ki, de a nagy tömeg tudatlan volt. Bacon és Newton után hosszas ideig sokan voltak még Angliában, a­kik a csillagvetésben és boszorkányságban hittek. Napjaink­ban sokkal inkább el van terjedve a tudomány a tár­sadalom minden osztályában, s ez­által nem csak az egyesek boldogsága, hanem a nemzet jóléte, vagyo­­nossága és nagysága is növekedett. A tudomány terjesztésének talán leghatalmasabb eszközei a kézművesek egyesületei. Jól tudom, miket mondanak azok ellen. Mondják p. o, hogy a munkás­osztály sokkal inkább igénybe van véve napi munkája által, hogysem este még kellő ta­nulékonysággal bírna. Hibás nézet. Az emberi lélek és testnek nincs természetesebb szüksége, mint a munka és tanulmány egyesítése, s a­kik a nap na­gyobb részét fárasztó foglalkozásban tölték, üdülést találnak este az irodalmi elvekben, az ismeretszer­zésben. Továbbá azon észrevételt is teszik, hogy ez ismeretszerzési alkalom oly rövid s legtöbb esetben oly kevéssé használtatik föl, hogy az ez után szerzett tudo­mány szü­kségkép csekély, fölületes. S a fölü­letes tu­­dákosság v­eszélyes. Az igaz, de még nagyobb rész a merő tudatlanság.“ — Tegnap adta át Leeds város községtanácsa és polgármestere ü­dvözlő iratukat a miniszterelnöknek. Válaszában azt mondá lord Pal­merston többek közt: „Nekem és tiszti társaimnak kétségkívül sikerült, a politikai szabadság terjeszke­dését más államokban előmozdítani és támogatni, nem ráparancsoló föllépéssel vagy fegyveres beavatkozás­sal, nem az­által, hogy oly nemzetekre, melyeknek nem kell, melyek nincsenek rá előkészítve, még oly intézményeket is rájuk kényszerítsü­nk, a­melyek javukra szolgálnának, hanem midőn azokat tá­mogattuk, kik magokon segíteni törekedtek, s a midőn más államokban kezére dolgoztunk a politi­kai szabadság azon elvei terjesztésének, melyeket Istennek hála mi magunk élvezünk. így Belgium­ban sokat tevünk oly kormányrendszer megalapí­tására, mely alatt azon ország oly szerencsésen fölvirult. Így Spanyolországot és Portugaliát oly al­kotmányra segítettünk szert tenni, mely alapelveiben a mienk után készült, s lényegesen előmozatta e né­pek jólétét. Jelenleg déli Európa más részeiben va­gyunk tanúi rázkódásoknak, me­g alkalmasint oly rendszer megalapítására vezetnek Olaszországban, mely az olaszok jólétét szint oly mértékben fogja elő­mozdítani, a melyben eddig némely ott uralkodott kormányrendszer azt aláásni törekedett. A mi hatá­sunk csupán a vélemény hatalma. Hagyjuk, hogy az olaszok maguk rendezzék magukat s reméljük, hogy más államok követik példánkat s a természet által annyira megáldott Olaszország lakosainak meg fog engedtetni belviszonyaikat oly módon rendezni, mely jólétük előmozdítására legalkalmasabbnak mutat­kozik. FRANCZIAORSZÁG. Az „Opinion Nationale“ ál­tal fölleplezett állítólagos osztrák ultimátumról vagy „Casus belli“-ről sok képen vélekednek a lapok. A „Neue Pr. Zig“ képtelen gondolatnak nyilvánítja.

Next