Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)

1860-11-21 / 3235. szám

270—3235. I l-ik évi folyam E lap szellemi részét illető mind- :b köz- KIAdóalllVAtAl ! lemény a szerkesztőséghez intézendő.­­ Ferencnek terén 7-dik szám földszint Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. PESTEN, házhoz hordva. Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 6 frt 25 kr. a. ért. B É C 8 1 BÖRZE november 19-én, 1860. 1800. Szerda nov. 21. niAfszatétis­mi téte­lek : Adott Tat­ár tott az Adott Tar-Eleabbeégi kötvények. ** tott * államvasp..................................... 500 frank 137.50 138.— Lombard-velenczei .... 500 frank 133.50 134.60 Duna-gőzhajózási társulat 100 ft pp. 92.— 93.— Osztrák Llgod............................100 ft pp. —.— —.— Szerkenztési iroda VIDÉKRE, postán Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. Szép-utcza l-ső szám 1-ső emelet !!!.. t. Hasábos petit-sor !-szen niraetesnei i ujzr. ueiyeguv nirzFIHrijcK **IJI­­ j­ uiön 30 uikr. Masán vita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. “““ Adott Tar-Államadósság. ár­tott ár 5%-os os,.trák értékben .... 100 frt 62.26 62 75 5°/0-os nemzeti kölcsön .... 100 frt 77.— 77.20 5%-°8 nietalliques......................100 frt 66.— 66.25 4V,%-os „ ......................100 frt 58.50 59____ Földtehermenteett telek. 5% os magyarországi .... 100 frt 69.— 69.26 5°/o OB bánsági, horvát és szláv . 100 frt 67.— 67.50 5%-os erdélyi.................................10f frt 66.25 66.75 Velenczei kölcsön 1859 5% 100 frt 81.— 81.50 Zálog­levelek. A n. bank 6 év. 5°/„-os .... 100 ft pp. 99 — 99.50 „ „ „ 10 év. 57.-os. . . . 100 ft pp. 97.50 98.50 „ „ „ sorsolh. 5% . . . lOOftpp. 88.50 89.— „ „ 12hó570......................100 ft pp. 100 — — A n. bank-sors. 5% . . . . 100 ft a. é. 86.25 87.— A gallioziai föld. hitelintéz. 4 Va 70-es 100 ft pp. 83 — 85. — Bonjegyek. 1889-diki sorsolással......................100 frt 126.— 126.50 1854­ diki „ ......................100 frt 92.— 92.50 1860 diki „ ......................100 frt 88.50 89.­Comp­ rent papirok 42 ausztriai óra. . . 16.75 17.25 A hitelintézeti darabja . . . 100 ft a.é. 106.75 107.25 Trieszti db..................................100 ft pp. 111.— 112 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 93.50 94.50 Budai városközség db . . 40 ft a.é. 35.50 36.— Eszterházy.....................................40 ft pp. 86 — 87.— Salm ...........................................40 ft pp. 37.25 37.75 Pálffy...........................................40 ft pp. 35.75 36.25 Clary...........................................40 ft pp. 36.25 36 75 St. Genois......................................40 ft pp. 36.50 87.­ Windischgratz................................20 ft pp. 23.25 23.75 Waldstein.....................................20 ft pp. 25.50 26.— Keglevich . . . . . . 10 ft pp. 13.75 14.25 Részvények. Nemzeti bank (ex div.).................................752.— 755.— Hitelintézet 200 frt .... ... 171. IC 171.20 Mió-ausztriai esc. bank 500 frt ... 550 — 552.— Duna-gőzhajózási társulat 500 ft pp. . . 400.— 402.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 145.— 160.— Budapesti lánczhid 500 ft pp.......................... 370— 380.— Éjszaki vasút ............................ . . 1910— 1912— ausztr. államvaspálya .... . 271.50 272.50 Nyugati vasút...................... . . 180.— 181.— Pardubitzi vasút ................................ . 82.— 112.50 tiszai vasút................................. . . 147.— 147.—­ Déli vaspálya 60% (ex div.) . . . . ....— —.— Károly Lajos vaspálya (ex div.) .... 149.- 149.50 a­raz­ Köflachi............................................100.— 105.—­­[T- 1 Adott Tat­ár tott ár N. Szombati 1-fő kibocsátás...................... 20.— 22.— N. Szombati 2-ik kibocsátás............... 60.— 65.— Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 8*/0 — • — — • — Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90*/, kr) 3'/, „ 115.40 115.60 Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ —.— —.— M. Frankfurt 100 d. ném. frt (85 ft 90'/, kr) 3 „ 115.50 115.70 Hamburg 100 márk-bank . frt (75 ft 85 kr)2 „ 101.60 101 70 London 10 font sterling. (100 ft 23 V, kr) 6 „ 134.60 134.80 PárisiOO frank(40ft 6Okrausztriai ért.) 3'/, » 53.60 53.70 Pénznemek. Korona..................................... 18.60 —.— Császári arany........................................6.41 —.— Reezés arany ................................ 6.40 —.— Napoleons d’or.......................................10.81 —.— Orosz imperiale.......................................11.10 —.— Ezüst . .......................................................35. J. A nemzeti kölcsön papir szelvényei . . 35..— PEST, november 20. A „Fortschritt“, mely — nem tudom jog­gal vagy jog nélkül — a volt conservativok által sugallott lapnak tartatik, sajnálkozik rajtam azért, hogy 1850-ben mérséklett vol­tam, most pedig izgatok. Idéz helyeket a „Forradalom után“ czimü munkámból, a P. Hírnök idézetei szerint, de kihagyván azon sorokat, melyekből kisül , hogy én az 1847/s-ki törvényeket a márczi­­usi alkotmánynyal szemben is törvényeknek tartottam s épen azért, a mennyiben szüksé­ges volna, ezen 1848-ki törvényeknek revi­­sioját sürgetem. Tizenkét év alatt sok víz folyt le a Dunán, s magában véve épen semmi különös nem volna, ha oly hosszas idő élményei, szenvedé­sei , tapasztalásai, kiábrándulásai engemet is más nézetekre tanítottak volna, mint a­miket egykor igazaknak véltem. A politika végtére is hasonlít a delejtihez, mely a hullámokon hányatott hajónak kijelöli a távolsági fokot, hová elérkezett, s ennélfog­va az irányt, melyen haladnia kell, hogy a parthoz érjen , mert a hajónak végczélja nem a hányatás, hanem a kikötés. De mind a mellett, hogy e megjegyzést koczkáztattam, nagy elégtételt ad nekem a Fortschritt, s az a magyar lap, melyből az idé­zeteket eléggé hűtlenül lefordította. Hisz én most is azt akarom, a­mit a Hir­­nök bebizonyított, hogy 1850-ben akartam. Sürgetem t. i. az 1847/8-ks törvények érvé­nyességét, és sürgetem azoknak — a mennyi­ben czélszerűnek mutatkoznék — törvényes revisioját a megújulandó országgyűlésen. Történetesen tehát nálam a delejtü most is azon fokra mutat, melyre mutatott 1850-ben. De most — mondhatja a Fortschritt — nyíltabb hangon, jelzettebb kifejezésekkel, s kevesebb záradékokkal, kevesebb reservatiok­­kal beszélek. Istennek hála, ez igaz. Azonban őszintén bevallom, hogy nem az én érdemem, hanem a magyar kormányé, mely a sajtónak az eddiginél sokkal nagyobb sza­badságot engedett. 1850-ben ostromállapot volt, s az embernek ugyancsak meg kellett válogatni a szavát, hogy nézeteit elmondhassa és fejét, nem csak ideiglenesen, mint most némely journálok, de definitíve el ne veszítse. Midőn tehát akkor volt bátorságom lénye­gileg azt vitatni, a­mit most vitatok, legfeljebb azért kell sajnálkoznom, hogy miért nem kö­vettek többen engemet ? s miért nem gyámo­lítottak később is számosabban, midőn t. i. a Bánffay által szerkesztett Pesti Naplóban né­hány ügybarátommal egy­ütt ellenzéket fi­r­­máltam a Geringer báró által megalapított és képviselt rendszer ellen ? Később a Bach-féle kényuralmi központo­sítás annyira okvallálta magát sajtótörvé­nyekkel s a sajtótörvényeknél százszor inkább bilincselő rendeletekkel, hogy, az én egyéni nézetem szerint, nak meg kellett ő szünni, mert. .rürrdíj 1^^+ többé tisztességes. Ekkor az általam vezetett lap a teljes hall­­­gatás sokat jelentő rendszerét tette szembe az óvatos ellenvéleményt sem tűrő állapottal. Szintem­ nem akarván, a tojások közti táncz­­hoz nem értvén, a némaság „vis inestiae“-jét gyakoroltuk, s minden figyelmünk a külü­­gyekre vonult. A közönség a Pesti Napló rendkívüli pár­tolása által e hallgatagságnak bizodalmát sza­vazott. Köszönet szivességéért, mely egyszersmind belátását, politikai érettségét tanúsítja. Az okt. 20-ai rendelmény­ek a Pesti Naplót megint a vita terére csábították. S most — ha a Fortschritt kiváncsi rá — elbeszélem neki bekövetkezhető eljáráso­mat is. Védni fogom az 1847/i­ki törvények törvé­nyességét, de az országgyűlés általi revisiót szintén nem ellenzem. Ha a sajtóviszonyok olyanok maradnak, a­minek jelenleg, akkor szabadon, de minden izgatási czél nélkül, vitatom meg a függő és napi­rendhez jutott kérdéseket. Ha a sajtóviszonyok szigorúabbá válandó­­­nak, de még­sem állják el egészen a kormány nézeteitől kü­önböző irányok útját , akkor clausulálva és a büntető törvények elle­nében illetőleg okvallálva szintén kimon­dom véleményemet. Ha pedig a reacsió ismét a tojás közti tán­­czolás művészetére akarja tanítani a jour­­nalistákat, akkor én a­helyett, hogy a b­a­­j azzal szerepre idomítsam magamat, rögtön bezárok minden vitatást a belügyekről, s meg vagyok győződve, hogy hazám nagy közön­sége, másodszor még nagyobb rokonszenvvel fogja fölfogni és helyeselni a Pesti Napló né­maságát, mint a­hogy először tette. A „Fortschritt“ engem a Bach rendszeré­nek visszaállításával rémizget s mintegy fele­lőssé tesz. Nem tudom, e lap czimével meg fogna-e egyezni az ígért rendszer ? Lehet azonban, hogy még a szép czimet i­ll­u­s­t­r­á­­­j­a is. De, bár sok kellemetlen történhet a világon, én mégsem hiszem a Bach-rendszer jövőjét. Száz ok közül csak kettőt hozok föl Először: Ausztria külpolitikai befolyása annyit szenvedett e rendszer miatt, hogy még egyszer ugyanannyi veszteséget nem bírhat el. Másodszor: a Bach-rendszer követke­zésében 12 év alatt kettőzve jön az állam­­adósság, s még egy új kettőzés már valódi le­­hetlenség. KEMÉNY ZSIGMOND­Pest, nov. 11. Az okt. 20-ai legfelsőbb kibocsátványok óta már egy hónap múlt el, s a tért, melynek elfoglalására a nemzet alkotmányos kormánya utasittatott, e napig is azok tartják elfoglalva, kiket az alkotmány mellőzé­sével s ennek sérelmével a mindent egy helyre — az ország határán kívül s nem magyar hatóság kezeibe központosító s nemzeti érdekeinkre keveset ügyelő kormány nevezett orgánumaivá. Elismerjük, hogy a rendezés, sőt körülményeink közt az újraszervezés sok nehézséggel jár s a sok ne­hézség sok időt is kíván, a kivált oly nézetüeknél, kik az alapos vagy alaptalan elhamarkodási vádnak egyszerű gyanújától is rettegnek, azt azonban a ha­talom embereinek is el kellene ismerniük , hogy bis dat, qui cito dat s viszonyaink közt gyorsabb eljárá­sukkal azon nemzeti támogatást biztosítanák maguk­nak, melyet a lassú intézkedés mind fásultabbá, mind gyanakodóbbá tesz. A megyék nagy része bir már főispánokkal, itt-ott mozgalmak is vehetők észre, melyek a közönség részt­vevő készségéről tanúskodnak; csak valamivel több határozottság, több bátorság s megyei magyar ható­ságaink rendszerűvé lennének. De a városok részéről ezen egyszerű előkészületi mozgékonyság is annyira kivételes, hogy hamarjában alig bírnánk egy párt fölemlíteni. Pedig a városokban népszám, értelmiség, ipar, ke­reskedés stb. kétszeresen sürgetik a provisorium bi­zonytalanságának mielőbbi megszüntetését, s helyébe egyszer valahára a végleges szervezést léptetni. E kívonatot nem egy ok támogatja. Például Székesfehérvár sz. kir. város község ta­nácsa mint nem a városi közönség bizalmának vá­lasztás általi kifolyása, lelkiismeretes dolognak tartja közigazgatási állását továbbra is usurpálni, miután okt. 20-ka óta az osz ágnak alkotmánya van, mely a szabad városokat is, mint a megyéket ősi autonómiá­jukkal ruházza föl. Azon, hogy e fölfogást, az ország több városa, sőt minden városa osztja, egy pillanatra sem szabad kétkednünk. A minél gyorsabb rendezés tehát itt is mint egye­bütt nemzeti életszükség! Eleknek szilárd alkotmányos lábra állítása azon óhajtás, mely százezerek hazafias törekvésében talál kifejezést. A városoknak tehát minél előbb — annál jobb — de rendeztetniök kell. Kérdés csak az lehet e po­tnál is, — mint az élet­beléptetett alkotmány egyéb pontjainál, — hogy e rendezésnek alkotmányos életünk melyik időszaka vétessék alapjául ? Megvalljuk, e kérdést csak a kormányra lépett po­litikai nézetek iránti tiszteletből tettük föl, mert kü­lönben mi minden visszalépést hanyatlásnak, és min­den hanyatlást a halállal azonosnak tartunk, s meg vagyunk arról győződve, hogy legyen az országnak bármily politikai színezetű kormánya, az nem felejt­heti ki kormányzási program­jából folyó századunk negyedik évtizedének életbevágóbb vívmányait, ha megállni, ha eredménynyel kormányozni akar. Hatóságaink szervezésében s így a városok rende­zésében is visszamenni akarni az 1848 előtti időre, annyit tenne, mint nem hallgatni meg az idő követe­léseit, szándékosan ignorálni az eseményeket, s nem figyelni a jövőre, mely pedig a természetes egymás­után szabályai szerint mindig a múltnak követke­zője. — Más szóval: vihart arat, ki szelet vetett. Teljesen hiszszük, hogy kormányunk, midőn mai magas állását elfoglaló, egyúttal számolt is nehéz föl­adatával, s a most fölhozottaknak egyikén sem tévé túl magát, hanem,mint kormány, tiszteletben akarná tartani a korlátokat, melyek elébe szabvák. Ezt a conservatismus tanai után is természetesnek találja mindenki. Csupán azon mély érdekeltségnél fogva, melylyel hazánk átalakulási ügyét veszszük, s azon hivatás folytán is, melyet polgári állásunk foglalkozási szak­mánkká tett, vonatra érezzük magunkat némely né­zetek tisztázására, némely fogalmak értelmezésére, melyeknél, ha czért érünk, a munka tetemesen meg­­könnyül, s a jövő jóléte, az átalakulás sikere több, mint félig biztosítva van. Az október 20-ai diploma a hivatalképességet, köz­teherviselést, katonai szolgálatot közössé teszi, az úrbériségeket eltörlötteknek jelenti ki. Más szóval: a legfelsőbb diploma az 1848-ks törvé­nyeknek legfontosabb czikkeit átveszi, s de facto életbe lépteti azt, mit az országgyűlés a koronával egyet értve már 1848-ban kimondott, életbe léptetett s azóta a tizenkét éves ideiglenes kormány is elis­mert, tiszteletben tartott s érvényesített. Midőn a legmagasabb diploma a nagy eszme-forra­dalom vívmányainak e fontosbjait a most kihirdetett ősrégi alkotmányunknak mintegy alapjául jelöli ki, ez­zel egyúttal kimutatja az utat is, melyen e jogok és kötelességek figyelemben tartásával a reformáló kor­mánynak haladnia kell, hogy munkáját siker és áldás kísérje. Ugyanazon legmagasabb akarat tehát, mely a nem­nemest hivatal­képessé, a nemest adófizetővé, az úrbé­res telket valódi tulajdonosává jelenti ki, ebben egy­szersmind azon kiváltságok közösségét is érteti, me­lyek a városok szervezetében fönnálltak, vagyis a városi polgárjogok gyakorlatának ugyanazon tér nyit­­tatik meg, mely ezen változással arányos és igazsá­gos öszhangzásban van. „A megyék (s így a városoké is) koordinálása és szervezése a legközelebbi magyar országgyűléssel való tárgyalásra marad fönntartva.“ Így szól a főkanczellár ö­nméltóságához intézett egyik legmagasabb kézirat. Azonban a városok épen úgy mint a megyék az országgyűlés tagjai, melyen, mint ilyenek, hogy kel­lőleg megjelenhessenek, előbb szerveztetniök kell. A városok ezen kívül még az illető megyéknek is tagjai, a megyék szervezésénél tehát mint ilyeneknek okvetlenül részt kellene venniök. Ezt pedig csak í­gy tehetik, ha előbb szervezve lesznek. Az elmondottakból önkényt és egyenesen követke­zik, hogy miként a megyéket, úgy a szabad királyi városokat is minél elébb szervezni szükséges, s hogy e szervezés egyelőre is nem más, mint az 1848. 23 ki törvényczikk alapján történhetik egyedül illetékesen. Jövő számunk az idei tartozó speciális érveket sorolandja el. Királyi P. Őszinte szavak. I. Az október 20-iki császári manifestum­­ban, melyet a cs. k. Apostoli Felsége a biro­dalmat lakó népekhez intézett, atyai gondos­kodásának mély és lelkiismeretes komolysá­gáról van szó, melytől a Mindenható nem fogja megvonni oltalmát s kegyelmét. Hogy ez atyai gondoskodás óhajtott sikert teremjen : azoknak, kik a kormányrudat az át­alakulás nehéz perczeiben bátor kezeikbe vették, szintén mély és lelkiismeretes komoly­sággal kell eljárniok; mely szándékukról mi, ezen derék és lelkes honnagyoknak őszinte tisztelői, egy perczig sem kétkedünk. A mély s lelkiismeretes komolyság azon­ban nem zárja ki a körülmények által paran­csolt gyorsaságot, mely ismét nem ugyanaz a meggondolatlan rögtönzéssel. Minden átalakulás nagy nehézségekkel, ter­hes küzdelmekkel, s egyesek fájó sérelmével és kárával is jár; főleg, hol a téveszméken nyargaló állambölcsek egy évtizeden át kéz­zel lábbal azon dolgoztak, hogy minden fönn­­­állót, mindent, mit századok szentesítettek, mi a nemzet földébe és lelkébe gyökerezve volt, tekintet, kímélet s kegyelet nélkül kitép­jenek s földuljanak. Mi természetesb, mint hogy ezen nehéz na­pokat, az átalakulási zűrzavarnak e kellemet­len és nyomasztó légy napjait, lehetőleg rövi­­dítni óhajtjuk, s országszerte él a vágy gyors és elhatározott föllépés után. Mi október 20-dikának estvéjén úgy remél­tük, hogy az esztergomi tanácskozmány, mely­nek czélja az ideiglenes választási rendtartás iránti elhatározás előkészítése lenne, s melytől mi a szétágazó vélemények irányzására legüd­­vösb eredmény­eket vártunk,november első nap­jaiban már összeülend, s hogy legfeljebb az új év reánk viradtával megnyílik azon alkotmányos országgyűlés, mely e kellemetlen provisorium­­nak véget vet. — És ime, az esztergomi érte­kezlet mai napig sincs összehiva, s alig lehet kilátásunk, hogy az országgyűlés, hullámzó reményeink óhajtott révpartja, vágyaink szent Meccája, a jövő tavasz előtt összeülhessen. Sőt egy meg nem nevezett kitűnő államférfi, kihez

Next