Pesti Napló, 1862. január (13. évfolyam, 3567-3591. szám)

1862-01-22 / 3583. szám

17-3583 13-ik évi folyam. Szerda, jan. 22.1862. Szerkesztési Iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. e lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- a lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása Félévre­­ ... 10 frt 50 kr. a. é. gadtatnak el. körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények díja : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ 1862-iki­l-ső fél évi folyamára. Előfizetési ár: január — juniusi 7 évre 10 frt 50 kr. január — martinai 7 évre 5 frt 25 kr. Az előfizetési dijak közvetlen­ül kiadó hivatalhoz initézendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, jan. 21.1862. Dualismus. „A belföldön — irja a „Vaterland“­­­­minden hazafi fő érdekeltsége folyvást a Magyarországgal való sürgető szükséggé vált kiegyenlítés kérdésében öszpontosul, mely kiegyenlítést a fenyegető külviszo­­nyokkal szemközt, a legközelebbi időben fel kell találni. Az ez iránti tudósítások folyvást ellent­mondók. Míg némelyek a nádori méltóságnak Rainer főherczegre ruházását még mindig állítják, addig má­sok azt erősítik, hogy ilyesmi nem is szándékoltatok, sőt akadnak még oly la­pok is, a­melyek elég merészek arra is, hogy a tudósítást magának a főherczeg ő fenségének szájából akarják meghazud­tolni. „Úgy látszik, már a legközelebbi jövő, kell, hogy ezen ellenmondások megoldását hozza, és mi (t. i. a Vaterland) minden esetre jogosítottak­nak tartjuk magunkat azon reményre, hogy ezen megoldás korán sem a dualismus értelmében fog véghez menni, mely ellen ma a „Hlas“ lapban cseh részről is erélyes tiltakozás foglaltatik, mi­után azon lap a monarchiának kétfelé osztása esetére a cseheknek a Reichsrathból való kilé­pésével fenyegetődzik. Szükségtelen világosan megmondanunk — teszi hozzá a Vtlad — hogy mi ezen tiltakozással teljesen egyetértünk.“ Az idézett cseh lap a „Hlas“ pedig a lapokban felmerült hírekre vonatkozólag a többi közt ezeket mondja: „A „Hlas“ nem képes kiigazodni abból, hogy a februáriusi pátensek a nem magyar országok­ban fenntartatnak, s e mellett a birodalmi egység egy összképviselet által mégis megóva marad. Vagy talán a magyar részek képviselői más mó­don választatnak ezen testületbe,mint a monarchia másik feléből valók? Ez volna-e azon azon bi­rodalmi egység, melyre a mostani kormány min­dennap esküszik ? És kinek a műve lenne aztán azon intézmény, melynek alapján a magyarok a birodalmi képviseletbe küldenének ? holott ilyes­miről mind ez ideig tudni sem akarnak ? „Ha azonban oly egyesült országgyűlés jöne létre" ni*tv'uta ftSftk a nem magyar tartomá­nyok veendnének részt , vagy ha a most ülésező Reichsrathot változtatnák ilyenné, ak­kor — így kiált fel a „Hlas“ — megérkezett volna az idő, midőn a cseh nemzet képviselői­nek ha ugyan óvásukhoz hívek akarnak ma­radni, el kellene hagyniuk Bécset, mert az ő képviselői megbízatásuk megszűnt volna. A cse­hek csupán azon feltétel alatt léptek be a Reichs­­rathba, ha abban Ausztria minden országai részt vesznek ; ezen feltételt kimondottak az ország­­gyűlésen, s Palacky az urak házában ugyan­azon nyilatkozatot tette. Ha az illetők arról gon­dolkodnak, hogy a magyaroknak igazságot szol­gáltassanak, s ha azokat megszabadítják a feb­­ruáriusi pátensek kötelékeiből, akkor a csehek is régi jogaikba lépnek, melyek csak 1848-ban lettek megszüntetve egészen. Az alkotmányozó birodalmi gyűléssel létetett az első kísérlet ki­egyenlítés eszközlésére az országok és a biroda­lom közt, s midőn ez meghiúsult, az országok újra viszszaléptek jogaikba. Bach 12 évi rendszere ezen nem változtathatott semmit. Ha az új kísérlet sem sikerül, akkor csupán arra lehet visszatérni, a­mi századok óta fennállott.“ Mi a cseh lapot úgy fogjuk fel, hogy az ő észrevételei nem annyira Magyar­­országnak százados állásából folyó jogai, mint inkább a februáriusi pátens ellen vannak intézve. Nem egészen mondhat­juk ezt a „ Waterland“ról, jóllehet csak tegnap szállott egy czikkében síkra az alkotmány eljátszás elmélete ellen. A­mi az ő álláspontjukat illeti, ahol nekünk a magunkéról szólamnak bajos. Először: mert Magyarország, midőn minden neve­zetesebb közjogi mozzanatnál világosan kikötötte maga részére azon biztosítékot „ne ad normam aliarum provinciáimra gubernetur sed secundum propria leges ac constitutiones“ a viszony­osság elve szerint lelkiismeretesen megtartotta min­dig, hogy az örökös tartományok ügyeibe nem elegyedett, s azok jogviszonyaiban valóban nem is bír kellő tájékozással; másodszor, mert állásunk a Reichsrath irányában is különböző. A magyar or­­szággyűlés a százados alkotmány terére állva, határozottan kijelölte álláspontját, míg mások, úgy látszik, némi utógondolat­tal léptek be mind 1848-ban, mind 1861-ben a „közös törvényhozásba.“ Egyébiránt midőn mi dualismusról be­szélünk, ezt csak törvényeink szellemében tesszük,melyek Magyarországot a bajthán­­túli országokkal szemben mindenkor úgy tüntetik fel, mint államjogi külön egysé­get, a nélkül, hogy ezen kifejezés részünk­ről bármely törekvést foglalna magában arra, hogy a velünk nem egy közjogi té­ren álló szomszéd népeket akaratuk elle­nére ilyen vagy amolyan egységes rend­szerrel boldogítsuk. Hanem a „Vaterland“ taktikáját nem tartjuk épen szerencsésnek. Bécsi lapokból. Valahára valami derítőt is hoznak nekünk a Lajthán túli lapok. Maager úr, brassói keres­kedő, a hajdani megszaporított Reichsrath balol­dali tagja, a pénzügyi választmánynak egy ter­vet jelentett be, melyben sem többet, sem keve­sebbet nem ígér, mint az egyensúly helyreállítá­sát az állam­háztartásban, a­ valuta helyreállítá­sát és a majd 3000 millióra menő államadósság visszafizetését, é­s mindezt 56 év alatt. Az egész úgy látszik azon tervre van építve, hogy az összes államadósság változtassák át ki­sorsolható kölcsönné. Úgy látszik, mondjuk, mert a terv részleteit Maager úr maga és társai számára még titokban tartja, s a pénzügyi vá­lasztmánynyal csupán akkor akarja közölni, ha a Reichsrath neki és feltaláló tár­sainak a nyereségből öt százalékot biztosít. Maager úr nagy hazafinak tartatik Ausz­triában. Az ő hazafiassága valóban eredeti haza­­fiság! A pénzügyi választmány egyébiránt január 20 ikán teljes ülést tartván, abban egyhangúlag elvetette az elnök dr. H­e­i­n javaslatát, mely annak megfontolására volt irányozva, várjon nem volna-e jó a Reichsrath üléseit február 4-dikétől még hosszabb időre elnapolni, miután a választ­mány egyes szakaszai munkálataikkal nem lesz­nek készen akkorra. A választmány oly véle­ményben volt, hogy először nem is áll jogában a Reichsrath elnapolása, másodszor hogy a kir. tanácsnak a pénzügyi előterjesztéseken kívül más igen fontos dolgai is vannak. — Rég óta ismerjük a bécsi centralisták azon szokását, hogy midőn valamely oldalról szorít­ják őket, egyik n­épet ijesztgetik a másikkal. Ők nem a jognak hódolnak, hanem az opportunitás­­nak, így tesz ma a „Presse“ a csehekkel azon czikk folytán, melyet a „Hlas“ közzé tett, és a­mely lapunk elején olvasható. „A cseh szóvivők — mond a „Presse“ — tud­ják meg, hogy ha valaha a német szabadelvű párt kényszerítve lenne a birodalmi alkotmány gondolatával felhagyni, az bizony nem azért fog­na történni, hogy a foederalismusnak, a dodeka­­lismusnak adjon helyet; akkor, semhogy a Pa­la­cky­a­k­kal és Riegerekkel lépjünk al­kura, készebbek lennénk a D­e­á­k­o­k­kal és T­i­­szákkal békét kötni. Mondja meg a „Hlas“ ezt a maga pártjának, hogy ehez képest intézze taktikáját. Ezen párt mostanig oly elvakult, hogy az alkotmány keresztülvitelének ellene dolgozik, s azt hiszi, hogy elvégre egy Riege­r-miniszté­­rium juthatna a kormányra ; de azt nem látja, hogy hacsak egy Windisgräcz-minisztérium nem venné át az ügyeket, s ezáltal a birodalomban minden alkotmányos pártot az alkotmányról való gondoskodástól fednem mentene: a német szabad­elvű párt számára még fennmaradna azon kise­gítő eszköz, hogy túl a Lajthán a magyaroknak kezébe adja ugyanazon suprematiát, melynek ekkor a Lajthán innen való gyakorlásában a né­met-osztrákokat (szövetségben azon nép törzs zsel­é­t­­i, a magyarral) akadályozni senki sem lenne, elég erős. A „vasfejűi csehek“ jól teszik, ha ezen lehetőséggel is megbarátkoznak egy ki­csit, a­helyett hogy a német jóindulatra és becsü­letességre nagyon is támaszkodnak.“ A „Donau Ztg.“ pedig még a daco-romanis­­mussal is kaczérkodik a magyarok rovására, s azt kérdi: mivel jobb a magyar Separatismus a daco­romanismusnál. „Egy nagymagyarország — úgy­mond — elvenne tőlünk (?) minden föl­det túl a Lajthán ; a dacoromán birodalom csak Nagyváradot tenné határvárossá, amaz ellenben Bécset magát, míg a Lajtha melletti Bruk és Hainburg határszéli állomásokká válnának á la B­o­de­nh­a­ek.“ Beszéljetek aztán még a ti liberálisaitokkal való szövetségről! Egy 16-ikán kelt eredeti levelünk­ből veszszük át a következő párisi újdonságokat: Angliából érkező hírek szerint Palmerston kor­mánya nem valami erős lábon áll a közvélemény­ben s a lapok részéről is gyakran megtámadta­­tik az amerikai ügyben tanúsított magaviseleté­ért s igy nem tartják lehetetlennek, hogy Anglia mihamarább egy miniszter válságot fog m­egér­­ni, mely megbuktatná ugyan a mostanit, de azért még­sem tory kerülne a kormányra, hanem a wighpárt liberálasabb része, mely a fennforgó európai kérdésekben több szabadelvű­séget tanú­sítana a mostaninál. Ugyancsak londoni hírek szerint a királyné csak azért nyitná meg a parliamentet, hogy azt egyúttal föl is oszlassa, mi a mostani viszonyok közt kissé furcsának tetszik ugyan, de e hirt oly okokkal támogatják, melyek annak némi valószí­nűséget adnak, ennek okát a királyné gyengesé­gén s az ország gyászán kivül sokan a fenntebb említett miniszter válsággal hozzák kapcsolatba. Párisban falragaszok hirdetik a választók ösz­­szeírását, s a szabadelvű lapok majd mindennap intik olvasóikat, hogy siessenek beiratni magu­kat a képviselők választására, melyre az itteni körökben nagyon sok súlyt fektetnek. E válasz­tások hír szerint nagyon jól fognak kiütni a szabadelvű párt részére, melynek következtében oly ügyek fognának szőnyegre kerülni, melyek­ről némelyek még most álmodni sem mernének. Nem kis zajt okozott a császár azon eljárása, hogy a francziaországi szabad­kőművesek szá­mára, melyek már régebben Murat és Na­póleon herczeg pártra voltak oszolva, egy, nem egészen jól alkalmazott törvény értelmében egy harmadikat, M a g n a a tábornokot nevezte ki nagymesternek, ki csakis e czélra lépett volna pár nappal előbb az említett társaságba, hol szo­katlan gyorsasággal léptettetett át mindazon fo­kozatokon, melyek a nagymesteri tiszt felvála­­lására szabály szerint megkíván­tatnak.­­ A csá­szár eljárását azon okból magyarázták ki, hogy öcscsét, Napoleon herczeget, kit pedig a társaság nagy része kivánt, s ki maga is nagy kedvet mu­tatott a nagy mesterség elválalására, semmiképen sem akarta az említett polcton látni. Az amerikai háború sajnos következményei máris mutatkoznak déli Francziaország gyár­­városaiban, hová néhány ezred el is küldetett már a munka s kenyér nélkül maradt s hango­san zúgolódó több ezer munkás szemmel tartásá­ra. Ma már a „Siécle“ egy 4000 freot meghaladó adakozást közöl e munkások számára saját szer­kesztősége részéről s olvasóit is hasonló adako­zásra szólítja föl s pedig minél hamarább , mert, mint mondja, e szegény munkás nép már is nagy figyelemmel hallgatja a fran­­czia emigránsok kétségbe esett biz­tatásait. A párisi nép sorsa sincs irigylendőbb állapot­ban, s ha itt nem is mentek még annyira mint Lyon és Dijonban, könnyen megmondható azon idő, melyben azt­­án még meg is haladja, ha ad­dig valami munka nem akad számukra. Hir sze­rint a kenyér nélkül maradt munkásokat a kor­mány mind ellátja munkával s nagyobb részint hadikészületeinél alkalmazná. Az ujonczok összeírása Párisban is megkez­detett. Végül lehetetlen még egy, hazánkat különösen érdeklő hirt megérintetlenül hagynom. A Rodos­tóban eltemetett Il­ik Rákóczy Ferencz sírját pusztulás fenyegeti, a mennyiben e temetőt most a város elrontatja s beépitteti, de a sirok fölása­tására, illetőleg a hamvak elvitelére, 4 hónapi határidőt tűzött ki. Ennek következtében az olasz­­országi s az itteni magyarok közt aláírási iv van folyamatban, az üdvözült hamvainak más helyre, s ha tán lehetséges, az általa annyira sze­retett hazai földbe való áttételére. . . miniszteri tanácsos lovag Ghega jelentése a kereskedelmi minisz­terhez az erdélyi vasút ügyében (Folytatás.) Ha szintén állít­va volt, hogy a Marosvölgy egy vasútra nézve a legtermészetesebb építési vonalt nyújtja, ezen állítás nem épen helytelen, azonban föltétlenül csakis a lejtőzési és kanyaro­dási viszonyokat illetőleg lehet irányadó, mi­vel a pályaépítésre használandó tulajdonképeni völgyterületnek az építési anyagok, a forgalmi viszonyok s a földtermékekre nézve, más fő- és mellékvölgyekkel szemben, nem lehet egyenlő arányban elsőséget adni. E völgyben t. i. a homokkő és porphyr-for­­matio túlnyomó, hanem ezen anyag, a­mily mi­nőségben itt előfordul, különben sem lévén a je­lesebb építési anyagok közül való, csakis a Rad­­­nán felüli részeken található, s ezen helységen alól vasút-építésre semminemű alkalmas anyag nem létez. A­mi a forgalmat illeti, épen említve volt, hogy az országút a Maros völgyén Aradtól fölfelé a jobb parton vonul el s Dobránál a bán­sági országútba feloszlik. Már pedig ennek a Ma­ros melletti országútnak valóban igen alárendelt fontossága van, mivel jelenleg a forgalom fővo­nala Erdély s a nyugati szomszéd tartományok közt, a Temesvár felöli irányban, a Béga-völ­­gyön keresztül, Vas-Facsetó-Dobrán át Déva felé stb. az alsó Marosvölgy kikerülésével terjed. S hasonlag meg volt említve, hogy a felső Ma­rosvidékek sótermékei a folyamon hajók által szál­líttatnak, úgy, hogy sem a jelenlegi országút, sem a jövőben létesítendő vaspálya e szállítási czikk­­re nem számíthat, mert, mint tudva van, a vizeni szállítás egyátalában a legolcsóbb. Az alsó Ma­ros völgye Radnóthon felül nem igen népes, s számosabb helységeket inkább a jobb, mint a balparton láthatni.­­ Egyedül az alsó vidéken levő jobb parti lapályok s hegyoldalok örvend­nek tetemesb bortermelésnek, t. i. az Arad-Rad­­nóth közti téren, a mely mindenesetre befolyás­sal van a forgalom némi élénkségére a Maros ezen alsóbb részeiben. Az alsó Marosvölgy kö­zelebbi viszonyaira, befolyását illletőleg a vas­pálya irányának megválasztásánál, alább vissza­­térendők. Fönntebb említem, hogy a Maroson tetemes sószállítás eszközöltetik. E fontos termény egyik fő forrása a tulajdonképeni Marosvölgyben van, Maros-Újvárt, a Maros balpartján, Enyed s az Aranyos vizének beszakadása közt a Marosba. Nem messze innen az Aranyosvölgyben, azon­ban mindig a Marosvölgy területén fekszik Tor­­da, mely jelenleg Erdélynek legnagyobb sóter­­termelő helye. Erről az Aranyos mellékvölgy le­írásánál fogok bővebben szólani. A Marosvölgy felső részétől, az Aranyos bele­­szakadtáig semmi nevezetes mondandó nincs. Homokkő és porphyr, mint jó építő­anyag, Lip­­pától Fehérvárig s azon felül található; Lippától Aradig csak,kevés, vagy épen semmi épületkő sem jö elő. Épületfa mindenütt bőségben van. A Sebes-Körös-völgy, kezdte a Kárpátok sok nyúlványainak egyikénél van, a melyek neveze­tesen Erdély északi részén nagy ágakban s cso­portokban az ország belye felé kiterjednek s azt oly sok medenczévé alakítják. A hasonnemü fo­lyó eredetét a Dumbrava-hegy nyugoti lejtőzé­­seinél veszi, nem messze Körösfőtöl, s futásában nyugot felé megy N.-Váradnak, a hol délre ka­nyarul, hogy a Fekete-Körössel egyesüljön s ev­vel együtt Csongrád felé a Tiszába siessen. A völgynek felső része, még pedig Bánffy Hunya­­don felül, déli oldalával is a R­i­s­e­k nevű hegyet érinti, a­melynek északi oldalán van eredete a Nádas vizének s a hasonnevű völgynek. Nyuga­ti oldala a Dumbrava-hegy egyik ágával ha­táros. Bánffy-Hunyadtól mintegy két mfldnyire egész Feketetóig völgyi apály van, mely igen széles, alább azonban kissé keskenyül, dom­bokkal rakódik meg, de mindig könnyen át­kelhető. A postaút előbb a lapályon halad, az­tán a hegy lábához, annak északi oldala mel­lett nyúlván el, simul. A porphir hegyfor­­mativ e vidéken előtűnő, a­­ hegyoldalak s a dombok általában mind erősitvék. Feketetótól Bucsáig a völgy megtartja barátságos kinézését, s csak e helységnél kezd vadabb jellemet ölteni magára. Itt lépünk a Királyhágó területére, a melynek vadsága szembeszökő ellentétet képez a szomszéd lapályok és puszták végtelen ócze­­ánjával. A Királyhágó egy nyúlvány (Ausläu­­fer)-systema, a­melynek ágai a völgy jobb olda­lán mereven nyúlnak annak teknőjébe. Itt úgy látszik, mintha a folyó erőszakkal tört volna magának utat a havason keresztül kígyózó szik­lás falakba s felváltva erdős, meredek oldalakba vésett árkában. Már Bucsán alól a balparton mindjárt szem­betűnik egy hegykúp, a folyó futása azután kissé szélesebb völgyben halad egész Brátkáig, azon­ban a Révig tartó még tágasabb tér tekervényes, s a partok mindkét felől többnyire sziklás kiál­lásokból alkotvák, így találkozik Réven felül a balparton, egymástól mintegy 400 ölnyi távol­ságra két szikla-kinyúlás, melyek felsőbbje egy erdős oldalban végződik. Evvel szemben a jobb oldalon emelkedik egy sziklafal, s ez így tart fel­váltva szakadatlanul egész Brátkáig. E tér, a me­lyen 7 —8 szikla-kiállás s ugyanannyi beöblözés létezik, mintegy 1 mfld s 300 ölnyi hosszú. Ré­ven alól ismét kitágul a völgy, s a kétfelöli hegység erdős. A völgy lapály mivel­ve van. A jobb partot szőlőhegyek fedik. A Sebes-Körös völgye Erdélyt csak mintegy 4 mfldnyi hosszúságban vágja keresztül, t. i. Körösfön felül kezdve Feketetóig, a mely utóbbi helység mellett az Erdély és Magyarország közti nyugoti határszél vonul el. A kolozsvár-n.-váradi posta- és commercialis út, a Szamos és Körös közti magaslattól nyugot­­ra mindjárt eléri a Körösvölgy déli lejtőzéseit; a jobb oldalon B.-Hunyadon és Feketetón elvo­nulván , a jobb parttal párhuzamosan halad a Királyhágó lábáig, itt elhagyja a partot s attól északra húzódván, a hegyre felhalad, melyet áthágván, annak déli oldalán leszáll s csak To­pán túl közeledik ismét a parthoz, a melyet Puszta-Újlakig követ, hol a vizen átkelve, a bal­partra tér s azt N.-Váradig többé el sem hagyja. E völgy terén, annak kezdetétől N.-Váradig B.­­Hunyad, Feketetó, Élesd, M.-Telegd mezőváro­sokon kivül több falu fekszik V4—'­a mértföld­­nyi távolra egymástól, a minél fogva, valamint a kereskedelmi czikkek alább említendő szállítása következtében a forgalom ez útvonalon nem je­lentéktelen. A­mily jelentékeny a forgalom az országúton, és oly nyomorgó a hajózás a vizen; a hajók tu­lajdonképen csak az alsó részen járnak, mivel a felső folyó csak tutajokkal járható, ezekkel is nagy fáradsággal s csak bizonyos időkben, mikor nincs vízhiány. Nagy-Várad városa a víz két partján fekszik, a­melyen 2 kemény híd köti össze a két városrészt egymással. A jobb parton levő városrész dél felől a parthoz, észak felől pedig közvetlen a szőlőhegyek lábához terül. Az indó­­ház is ezen az oldalon van, a város nyugati ré­szén s épen a lassaban lenyúló hegyoldal tövé­ben. A balparti városrész ellenben a Körös-fo­­lyó alvidékére terjed ki; e városrészben van egy erőd (Castell,) a­mely különben csak egy­szerű udvarból, laktanyákkal áll, s tulajdonké­peni erőditvényei nincsenek , tehát nem lát­szik stratégiai becseset bírni. Fönntebb volt említve, hogy a Sebes-Körös a Dumbrava-hegy egyik nyúlványából ered Körös­sön felül, s nyugotra fejlődik ki. Ezen hegy vár­­pontot képez a Körös­ s a Szamosvögy közt, de nem a tulajdonképeni Körös- és Szamos-folyó, hanem csak a Körös vize s a Kapus-patak közt, a mely a Szamosnak egy mellékfolyója, vala­mint a Nádas vize is, a mely a Kisek éj­szaki nyúlványából fakad s a Kis-Szamos mellékvize. E rövid vázlatból tehát láthatni, hogy a risek­­dumbravai hegycsoport éjszaki nyúlványaival két medenczét képez, a melyek egyikéből a Ná­das, másikából a Kapus-patak ered, melyek a Szamosba folynak; m­íg e havas systema déli nyúlványai egyetlen bassini-t alkotnak, mely a Körös forrását környezi. Alább meglátandjuk, hogy a Szamos és Körös vizeit elválasztó helységek alakzatának előleges leirása szükséges volt, mivel e leirás összefüg­gésben áll azon magaslat tárgyalásával, a­me­lyen egy leendő vasút­vonalnak át kell mennie. A Szamos völgy. Azon völgy, a melyről itt a vasutat illetőleg szó leend, a Kis-Szamosé (hideg Szamos), azon folyóé, a mely e nevezet alatt a nyugoti Kárpátokból ered, Gyalun keresztül Ko­lozsvárra foly, itt csaknem északi irányt vesz, hogy Dézsnél a keleti Kárpátokból eredt Nagy- Szamossal egyesüljön s evvel észak-nyugat felé Jánónál a Tiszába ömöljék. A n.­várad-kolozs­­vári irányban a Nádas- és Kapus-patak mellék­­völgyei eszközük a Körös völgy átmenetét a Szamos völgyébe; mivel pedig én a mellékvöl­gyek tárgyalásának külön fejezetet szenteltem, itt csak a tulajdonképeni Szamosvölgyről, még pedig azon ponttól kezdve lesz szó, hol a Kapus­patak a Szamosba ömlik. A II.-Váradról Kolozsvár felé tervezett vasút nem a felső Szamosvölgyön megy, hanem előbb a Nádasvölgyön Kolozsvárra s csak itt lép a Szamosvölgybe. A Kapus és Kolozsvár közti Szamosvölgyet azonban mégis megszemléltem, mivel többektől inditványoztatott azon eszme, ezen völgyterületet a vaspályára nézve fölhasz­nálni s a kevésbé alkalmas Nádasvölgyet elmel­­lőzni. E völgy a jobb parton Kapustól Gyaluig szélesebb tért nyújt, a mely innen kezdve las­­sudab hegyoldalakkal változik, Gyalutól­ Ko­lozsvárig pedig a völgylapály ugyanazon parton még terjedtebb és egyformább. Az országút Kapus mögött átmegy a vizen s a Szamos jobb partján vonul Kolozsvárra. Gyalu nagy helység, kastélylyal, de rézsűnt fekszik a völgylapályban. Az országút Kolozsvár előtt mintegy 12 mérffdre merev emelkedésű és lejtős dombon halad ke­resztül, különben a folyó lejtőségével egyiránt nyúlik el. A balpart kevésbé kedvező. Annak hosszában kopár hegyoldalak emelkednek, kiál­lásokkal s üregekkel fölváltva. A Szamos ke­resztül foly a városon , annak északi része mellett elhalad, a hol fölveszi magába bal­ról a Nádas vizét. Tovább jobb felől egy kis patak foly bele, melynek felső tájai a bécsi mellékvölgyet képezik, hol a hasonnevű magas­lat létez az Aranyos vizével, melyről maga he­lyén leend szó. Fentebb meg volt érintve, hogy a Szamos tovább folytában Dézs felé tart. Az országút Kolozsvárról a Szamos völgyén vonul Dézsre, továbbhaladtában kelet felé Besz­­terczén át Bukovinába megy, s nem csekély bel­­forgalmat tart fenn, valamint az Erdély s Buko­vina közti kereskedést is eszközli. Szamosujvár városa kereskedő hely, s össze­köttetés után látszik sóvárogni éjszakról Szath­­márral, délről pedig Kolozsvárral. Erdélynek éjszaki része átalában az anyagi jólét minden ágában nagyobb életképességet lát­szik ígérni, ha különben hathatós közlekedési szerek által, közvetítve vagy közvetlen ápoltatni fog. Alább e tárgyra is visszatérendek. Minthogy pedig a jelenleg Erdélyre nézt kilá­tásban álló vasútvonalak a Szan­os völgynek csak fennérintett részét érdekelhetnék , nem tartottam szükségesnek azon völgy további tájait megvizs­gálni; átmegyek tehát az Oltvölgy leírására. (Folytatása következik.) Gazdasági s kereset d­­iudamitás. Pest, jan. 21. Az idő enyhe, az ég derült. A gabona üzletben semmi változás — a kül­földi piaczokon is csekély a forgalom, s az árak­ban a változás jelentéktelen. Párisban a liszt ke­resettebb mint a múlt héten, de ára alig 1/4­­ % frankot emelkedett. Londonban a búza ára 1 shil­­linggel esett.Hamburgból jelentik,hogy a nagy be­vitel mellett is Franczia- és Angolországban nincs sok gabona felhalmozva a raktárakban, s An­­golországban az utolsó év termése, mely épen nem volt oly nagy mint számították, nagy rész­ben el van fogyasztva, s mivel a tudósító az éj­­szaki tenger partvidékét egészen hasonló álla­potban tudja lenni, aggódik, hogy Amerika és Magyarország képesek-e az éjszakán bekövet­kező szükséget fedezni. Ha ez így van, termesz­tőink jó vásárt várhatnak tavaszra. Triest, jan. 18. A gabona­piac­on ma ke­vés üzlet volt. A búza, melyből ma 18,500 szar kelt el, 2 —3 százalékot vesztett árából, zab el­kelt 12,000 star , 5 krajczár árcsökkenéssel minden star után. A kukoricza és egyéb czikkek nem változtak. Minden terményt összevéve el­kelt 54,000 star. Bánsági búzát kivittek decem­berben a múlt alkalommal említett 198,213 sta­­ron kívül 40,172 start Angliába, 11,000-et Ant­­werpbe, 5672 - et Havreba, 6969 et Marseillebe, 3994-et az olasz kikötőkbe. E szerint kivittek bánsági búzát decemberben 266,000 start. — A pesti, jan. 16-diki vásáron elkelt 578 da­rab szarvasmarha, még pedig 367 d. ökör 130—425 ft; 167 d. teh­én 80—180 ft párja, 44 d. fejőstehén 70—140 ft darabonként. A marha­hús mázsája 24 ft 75 kr—25 ft. — Aprómarha­vásárban elkelt 8020 d. tyuk 50—90 kr; 433 d. kappan 1 ft 20—40 kr; 475 d. kacsa 1 ft 20—40 kr; 526 d. lúd 2 ft 40 kr—5 ft; 969 puska 3 ft 20 kr—4 ft 40 kr páronként, 125,000 d. tojás 14—16 db 40 krral. 535 d. nyul 1 ft—1 ft 20 kr darabja. A hal piaczon elkelt 194 mázsa hal, e közt 130 m. potyka 5-12 ft; 26 m. harcsa 6—14 ft; 32 m. csuka 6—18 ft stb. A sertés piaczon 1300 d. kelt el, élve fontja 27—30 kraj­­czáron. Vegyes tudósítások. — Somogyból. Miután e megye kineve­zett tisztikara e lapokban teljesen nem volt kö­zölve , az eddigi közlés kiegészítéséül itt közlöm e jegyzéket: Első alispán: nincs. 2-ed alispán : Bernáth József, volt cs. k. urb. tszéki elnök. Főjegyző : Csorba Ede, volt cs. k. szbiró. 1- ik aljegyző: nincs. 2- ik aljegyző : Szalay György, volt cs. k. se­gédhivatalok igazgatói segéd. 3- ik aljegyző : Szebényi Lajos, volt cs. kir. tszéki írnok. Főügyész : Raab József, volt cs. kir. állam­ügyészi helyettes. 1- ik alügyész : Nagy Miklós, kir. itélő-táblai fogalmazó. 2- ik alügyész : Perger Károly, kir. ítélő-táblai fogalmazó. Főadószedő : Matusich József, volt cs. kir. tszéki tiszt. Számvevő : Svoy Ferencz, volt cs. kir. szbiró. Árvaszéki számvevő : Stankovics József, volt városi tanácsos. Levéltárnok: Nagy Lajos megmaradt. Főorvos: Visy Pál. Baromorvos: Erőss Lajos. Főmérnök : Vörös László. Törvényszéki ülnökök: Maricsnigg Pál, volt cs. kir. törvényszéki tanácsos, Barsiczky Antal, volt cs. kir. törvényszéki tanácsos: Vucskics Ist­ván, volt cs. kir. szolgabiró. Központi főbíró : Kelemen Lajos, volt cs. kir­­szolgabiró. Esküdt: König Ferencz, volt cs. kir. törvény­­széki hivataltiszt. Orvos: Német Károly megmaradt. Bába : Makray Anna. Kaposi főbiró : Vörös Vincze. Szolgabiró: Spergl’Imre. Esküdt: Szabady Antal, Hornung János. Orvos: Paray János. Bába: Schof Juliánna. Marczali főbiró: Hermann István, volt cs. kir. szolgabiró. Szolgabiró : Csonka János, Krizmanits Lajos. Esküdtek : Stefaics Elek, Razgha Rudolf. Orvos: Szabó János. Bába: Kramanics Zsófi. Útibiztos: Balázsi Bodi. Babocsai járási főbiró : nincs. Szolgabiró : Kontrássy Ferencz alkotmányos városi főjegyző és Fagyas Gyula. Esküdtek : Morocza Gábor, Stefanits Endre,­­ Németh Ignácz. Orvos : Papp József. Bába : Szabó Juli. Szigeti föbiró : Hegyessy János, volt törvény­­széki tanácsos.

Next