Pesti Napló, 1862. január (13. évfolyam, 3567-3591. szám)
1862-01-29 / 3589. szám
23-3589 13-ik évffolyam. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ( Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva, félévre .... 10 firt 50 kr. a. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. á. Szerda, jan. 29.1862. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. „PESTI NAPLÓ“ február—mártiusi 2 havi folyamára előfizethetni 3 írt 50 krral. „ „Pesti Napló“ kiadóhivatala PP“ Január 1-től kezdve még néhány teljesszámu példánynyal szolgálhatunk. PEST, jan. 28. 1862. (Fk) A porosz kormány miniszterfelelősségi törvényt terjesztett az uj kamarák elé, és ezzel legalább elvileg ismerte el a szabadelvű párt egyik főkivánságának jogosultságát. Hanem daczára annak, hogy a bécsi „liberális“ sajtó Tantalus módjára epedve néz a Spree mellől feléje kacsintó drága gyümölcs felé, mely rá nézve még mindig elérhetlen, a porosz sajtó szabadelvű része csak középszerűen látszik megelégedve lenni a kormány új előterjesztvényével, és a parlament „haladási pártja“ alkalmasint heves megtámadások tárgyává teendi. Pedig nyilvános titok, hogy a kabinetnek csak nagynehezen sikerült a király beleegyezését nyerni meg még oly alakú miniszterfelelősségi törvényre is, amilyen mostanában előterjesztetett. Legfelsőbb helyen tehát azt hiszik , hogy ezzel máris igen tetemes concessiót tettek, és ha e concessiót a szabadelvű párt mégis kevesli, világos, miszerint a király elhangoltsága ezáltal még növekedni fog. Ismétlődni fog ez alkalmasint még a többi előterjesztvényeknél is, a reactió pedig kárörvendve dörzsölendi kezeit és álszenteskedéssel azt fogja mondani: lám, lám, hová vezet ez az alkotmányosság, ez a Parlamentarismus, nemde jobb az általunk ajánlott patriarchális kormányrendszer ! . . . Miután ez oly tünemény, melylyel Poroszországon kívül is találkozhatni, jó lesz valamivel tüzetesebben szólni róla, és kimutatni azt, hogy bizony az alkotmányos elv tökélesen ártatlan abban , ha az alkalmazás helylyel-közzel nem felel meg a hozzá kötött várakozásoknak. Honnan van az, hogy példa Belgiumban, ahol a parlamentáris rendszer 30 év óta divatozik, igen jól mennek a dolgok, hogy ott a korona és nemzetközi egyetértés, kölcsönös tisztelet, szeretet uralkodik, míg egyebütt ugyanezen rendszer csak növelte a bonyodalmakat? Véleményünk szerint ennek magyarázata azonnal megtalálható, ha a különböző országok alkotmányának keletkezési módjára, tulajdonképen forrásaira megyünk vissza. Rendesen azt tapasztaljuk, hogyha valahol már igen roszul mennek a dolgok, oly roszul, hogy az absolutizmus csődöt mondani kénytelen, akkor fellép egy pár jószándékú ember, és azt tanácsolja a koronának, adjon alkotmányt. Hogy azonban e tanácsuknak érvényt szerezzenek, kétféle tekintetben — habár, miként mondjuk, a legjobb szándékból — vezetik tévútra az uralkodót. Először is azt mondják neki, hogy az ő hatalma cseppet sem rövidül az alkotmány megadása által, másodszor meg azt, hogy mihelyt az alkotmány megadatik , a nép azonnal tökéletesen meg lesz elégedve. Egyik állítás csak oly hamis, mint a másik. Az uralkodó hatalma csak akkor nem szenved megszorítást, ha az alkotmányosság puszta illusió, ha az valóság, ha a törvényhozó hatalom őszintén megosztatik a népképviselettel, ha ez utóbbinak joga van beleszólni ott, ahol a korona azelőtt egészen saját kedve és belátása szerint intézkedett ez csakugyan megszorítása az uralkodói hatalomnak, habár oly megszorítás, mely az illető országnak csak üdvére válik. Akik nem akarják ezt bevallani a korona irányában, azok aztán kénytelenek, az alkalmazásban az alkotmány lényegét mindinkább elhanyagolni és puszta formák mögé sánczolni el magukat. A nép pedig, mihelyt beleszólási joga elismertetett, a velőt keresi, nem a puszta héjat, és az uralkodók, kik tanácsosaik által ezen tévútra vezettettek, és talán csak ily feltétel alatt fogadták el az alkotmányosságot, keserűen panaszkodnak aztán, hogy a nép a szabadságot arra használja, miszerint a korona jogain csorbát ejtsen, és a többi. Ez tehát az első ok, amiért az alkotmányosság, ahelyett hogy békítőleg, kiegyenlítőleg hatna, itt-ott a feszültséget és elégületlenséget még növeli. Más csalódás, melyet a korona tanácsosai nem egyszer idéznek elő, az, hogy az alkotmány megadásával már minden a legszebb rendben lesz, és hogy azontúl a népnek már semmi kívánni valója nem marad. A dolog nincs igy! Az alkotmány nem valami csodaszer, mely a legrégibb bajokat azonnal és per se orvosolja. Az alkotmányosság nem egyéb, mint eszköz arra, hogy — míg előbb egyedül a korona nézetei és kivánatai voltak döntők — most a nép nézetei és kívánatai is nyilvánulhassanak valami törvényes közlöny által, és hogy e két tényező közt egyezkedés hozassák létre. Az alkotmány szerződés a korona és a nemzet tekintélyének kölcsönös fenntartására, elismerése annak, miszerint a törvényhozásra befolyni a népnek is joga van. Ezen elvnek elfogadását nem lehet azáltal megszorítani és illusóriussá tenni, hogy csak addig érvényes az, míg a nép kívánatai a kormányéival tökéletesen azonosak. Az alkotmány csak eltávolítja a közvélemény törvényes utáni nyilvánulhatásának gátjait,hogy az ár erőszakosan ne törjön keresztül e gátakon, — egyenlővé teszi a küzdelmet azon esetre, ha a kormány és nemzetközi véleménykülönbség támadna, míg az absolutismus alatt a népnek semmi fegyvere nincs saját nézeteinek érvényesítésére a kormány ellenében. E szerint látni való, hogy az alkotmány megadása még nem azonos a nép tökéletes kielégítésével, hanem csak egyengeti az utat e kielégítés felé.Aki másként vélekedik, aki azt hiszi, miszerint az alkotmány nemcsak eszköz az állam jóllétére, hanem benne culminál már maga az állami jóllét — az természetesen nem igen kellemesen lesz meglepetve, ha azt látja, hogy a népnek — alkotmány birtokába jutván — nincs sietőbb teendője, mint az ez által megnyílt utón tüstént előre menni. Ez teszi magyarázhatóvá, hogy az alkotmányosság hatása nem mindenütt egyaránt üdvös és jótevő, hogy ott — ahol vagy nem fogadták el őszintén, vagy nem fogják fel helyesen— inkább növeli a bajt, ahelyett, hogy elhárítaná, míg másutt valóban csodálatra méltó eredmények éretnek el általa. A részletes alkalmazást — akár Belgiumra, akár Poroszországra — olvasónkra bízzuk, — alkalmasint nekik is eszökbe jutand az egyszeri paraszt, aki — ahelyett, hogy az orvos által praescribált és szomszédjánál csodásan hatott orvosságot készíttette, és aztán utasítás szerint használta volna — magát a receptet ette meg, és aztán nagyot csodálkozott, hogy nem gyógyult meg tőle! Bécsi dolgok. A spittelbergi külváros egy 200 egyén által aláírt adressében bizalmat szavazott Schmerling államminiszter úrnak azért, hogy egy Schiller-ünnep alkalmával mondott pohárköszöntésében a súlyt Ausztriára és Németországra fektette. „Mi tette Ausztriát nagggyá az idők folyama alatt? — kérdi az adresse. Egyesegyedül az, hogy Németországgal bensőleg egygyé volt olvadva. Míg Németország koronája Ausztria uralkodóinak fején nyugodott, addig lakosságának német kevesebbsége volt az egész ország magva. E viszony megszűnte óta az egyensúly hanyatlott. Ennélfogva a német államférfiaknak oda kell iparkodniok, hogy Ausztria számára ezen súlypontot Németországban visszaszerezzék, mint ön is kifejezte azt. Ugyanazért mi, mint képviselői Bécs német császár város egyik községének, még pedig azon községének, mely a régi császári burghoz legközelebb esik, ösztönözve érezzük magunkat arra, hogy önnek ezennel bizalmi feliratot nyújtsunk át.“ A félhivatalos „Donau Zig" legközelebb szinte hozott egy czikket a német kérdésről, melyben a többi közt ezeket mondja: „Hogy Németország egyedül Ausztriával való kapcsolatban lesz képes magát valódi világhatalom rangjára felküzdeni, ez a nyereség, mely mi velünk reá várakozik. És ezért mi a császári kabinet politikáját a német kérdésben teljesen jogosultnak tartjuk, mint a mely mélyen osztrák, de egyszersmind mélyen német.“ A „Vaterland“ Rechberg gróf jegyzékéből nem képes ugyan kivenni, hogy miben áll tulajdonkép ezen mélyen osztrák és mélyen német politika, de annyit lát, hogy Ausztria részéről csupán valódi tettek képesek gátat vetni a democratia és a National-Verein terjedésének déli Németországban. Hogy a spittelbergi felirat által sürgetett régi német politika mennyire fér össze a febr. 26-ki törekvésekkel, azt a „D. Zig“ valószínűleg jobban tudja nálunk; elég az hozzá, hogy a bécsi községtanács egy bizottmányának ezen február 26-dikának megünneplése iránti indítványát elfogadta ugyan, hanem a szabadelvű tagok többsége ellene volt, sőt a megünneplés eszméje is oly lakomán jött létre, amelyből a szabadelvűek ki voltak rekesztve, s nem is tudatik, kitől származott eredetileg az eszme. Azt hiszik egyébiránt, hogy az ünnepély nem álland egyébből, mint miséből és lakomából az államminiszter úr tiszteletére. — Az „Oesterr. Zrg“ szerint Wickenburg gróf kereskedelmi miniszter, egyszersmind tengerészügyi miniszternek is ki van nevezve. Lapszemle. Hogy milyen czifra és badar dolgokat írnak egyik másik bécsi lapnak Magyarországról, s az itt állítólag létező pártokról, annak legújabban nevezetes példáját találjuk a „Botschafter“ben,mely, még pedig „jó helyről“ arról értesíttetik, hogy itt öt politikai párt van jelenleg. Az első az „a conservatio“ a magas aristocratákból, akik az 1847-diki térre állanak, az 1848-ki törvényeket revideálják, s csak azután kívánják egybehivatni az országgyűlést (hát a 48-at ki revideálja?) azért, hogy ennek közbejöttével az octoberi diplomával egybekössék az állapotokat. A második párt a „conservativ szabadelvűeké“ mely a jogcontinuitás és az ősi alkotmány megóvása mellett a békés kiegyenlítést óhajtja. Ezeket a „Magyarország“ képviseli, s ennek alkalmasint legtöbb kilátása van a sikerre. A harmadik a ,Deákpárt" ez nem ismer más tért,mint az 1848-ki törvények csorbítatlan elismerését; jelszava : „mindent az alkotmányos országgyűlés által", tehát az 1848-ki törvények eventualis revisióját is, mi ellen elvileg nem volna semmi kifogása. A negyedik a „határozati párt" ennek közlönye a „Jövő" •—, ezzel már sokkal nehezebb egyezkedni, mert ez nem ismeri törvényesnek a mostani kormányközegeket, s a köteles példányt még az udv. kanczelláriának sem küldi. Az ötödik végre a „túlzó radical" vagy vörös párt, ez túlbizakodott nyugtalan főkből áll, kik magukat egész bátorsággal democratáknak nevezik, Ausztriától való elszakadásról, nagy Magyarországról álmodoznak, emigrátiós és forradalmi propagandára számítanak stb. Olvasd jó bécsi nép , S tartson meg az ég, Mert erő, egészség Kell hozzá elég A franczia császár megnyitó be A bécsi lapoknak egész terjedelmében hozta meg a telegráf (német fordításban) a franczia császárnak a törvényhozó testületben mondott megnyitó beszédét, mely itt következik: „Senator urak, képviselő urak ! A most lefolyt év némely nyugtalanságok daczára a békét megszilárdulni látta. A tények egyszerű valósága ellenében magától szétomlott a képzeleti követelődzések (prétention) felől szándékosan terjesztett minden hit. „Idegen hatalmasságokhoz való viszonyaim a legteljesebben kielégítenek, s több uralkodó látogatása is előmozdutó baráti viszonyaink szorosabbá tételét. A porosz király Francziaországba jővén, maga megítélhette azon vágyunkat, hogy még jobban egyesüljünk oly kormánynyal és nemzettel, melyek nyugodt, biztos léptekkel haladnak előre. „Elismerem az olasz királyságot, oly czélból, hogy részvevő, jóakaró és önzéstelen tanácsaimmal kiengesztelni segítsek két oly ügyet, melyek antagonismusa mindenütt megzavará a kedélyeket és lelkiismeretet. „Az Amerikát pusztító polgárháború súlyosan veszélyezteti kereskedelmi érdekeinket. De valameddig a semlegesek joga tiszteletben fog tartatni, azon óhajtásra kell szorítkoznunk, hogy e viszály mielőbb megszűnjék. „Cochinchinai gyarmatunk megszilárdult katonáink és tengerészeink vitézsége által. A vállalatunkhoz csatlakozott spanyolok, remélem, megtalálják ama tájakon bátor közreműködésök jutalmát. Az anámiak gyengén állanak ellen uralmunknak, s senkivel sem állanánk harczban, ha nem kényszerít vala a mexikói kevéssé lelkiismeretes (sans srupules) eljárása, hogy Angliával és Spanyolországgal egyesüljünk hazánkfiai védelmére s az emberiségen és nemzetközi törvényeken ejtett sérelmek elhárítására. Ezen viszályból semmi sem támadhat, mi képes volna gyöngítni a jövendőben vetett bizalmunkat. A külső elfoglaltatásoktól szabadon, figyelmemet főkép pénzügyeink állapotjára fordítom. „Ennek mibenlétével megismerteté önöket egy őszinte előterjesztés. Csak néhány szót szentelek e tárgynak. A közvéleményt felvndító a 963 milliónyi szám, melyre a lebegő adósság emelkedett ; de ezen adósság, midőn mostantól kezdve megtartatik határai között, nem nyugtalanító, mert e mennyiséget már 1848 előtt elérte volt, oly időben, midőn Francziaország jövedelmei meg sem közelítették a maiakat. Különben ez összegből le kell számítani: először azon 652 milliót, melylyel az állam a császárság előtti korszakból terhelteték, továbbá azon 78 milliót, mely a rente birtokosainak a convertálás idejében fizettetett vissza, végre marad azon 233 millió fedezetlen költség, melyet a két utolsó időbeli messzeeső földön tett expeditio okozott, s melyet a kormány kölcsön útján kívánhat vala. Látni való, hogy a császárság felállítása óta a fedezetlen költségeknek lassanként történt konsolidálása folytán, a fedezetlen költségek nem nőttek az elkerülhetszetletlen szükségek, s a tíz év óta nyert eredmények arányában. Mert, uraim, igazságtalanság volna feledni : azon kiadások szaporodását, melyeket a nem dicstelenül lefolyt két háborúra kötött kölcsönök okoznak évenként; azon 622 milliót, melyet az államkincstár a nagy közhasznú munkálatokra fordított, függetlenül azon 3 milliárdtól, melyet a társaságok 6553 kilométernyi vasút befejezésére fordítottak ; a felállított telegráf hálózatot; csaknem minden államszolga sorsának javítását ; a katonák jóléte gyarapítására fordított nagyobb gondot; a hadsereg kereteit, melyek illő arányba hozattak azon állással, melyet Francziaország méltósága kiván békeidőben; a tengeri erő és egész tüzérségünk átalakítását , vallási épületeink és nyilvános emlékeink kinyítását. Ezen költségek gyümölcsöző lendületet adnak minden hasznos munkának a császári birodalom egész területén. Nem alakíták-e át a városokat, nem láttuk-e az országot a földmivelés haladása által gazdagodni és a külső kereskedést 2700 millióról 5800 millióra emelkedni ? Végre a közjólét gyarapodása magában is több száz millióval emeli az államjövedelmeket. Az előszámláltak mutatják Francziaország pénzügyi segédeszközeinek egész kiterjedését, s mégis, bármi legyen forrása a fedezetlen államköltségeknek, bármi indokoltak valának is a kiadások, helyes volt azokat tovább nem szaporítni. E czélból gyökeres módot javasoltam a senatusnak, mely a törvényhozó testületnek az ellenőrzésre több hatáskört enged, s azt mindinkább politikám társává (associé) teszi. E rendszabály azonban, mint mindenki könnyen meggyőződhetik, teljességgel nem felelősségem könnyítésére szolgáló menedék volt. Önkénytes, őszinte reform az, melynek gazdálkodásra kell kényszerünie. Midőn lemondok azon jogról, hogy a törvényhozó testülésének szünidei alatt rendkívüli és pótlékhiteleket nyithassak, lényeges volt mégis, fenntartani azon jogot, hogy előre gondoskodjam előre nem látott szükségekről. Az áttételek (virement) rendszere szolgáltatja erre ez eszközt, s azon előnye van, hogy e jogot csupán a valóban sürgetős és elkerülhetetlen szükségekre szorítja. Ez új rendszer szigorú alkalmazása fog segítni bennünket pénzügyi kezelésünk rendíthetlen alapokra helyezésére. Szánatok önök hazafiságára és fölvilágosodására, hogy fáradozásimat buzgó közreműködéssel fogják támogatni. Az előleges költségvetés mindjárt az ülések megnyíltával önök elé fog terjesztetni. Nem sajnálkozás nélkül határoztam el magamat, önök elé több adókivetést előterjeszteni, de bevételeink emelkedése mellett — mint megvagyok győződve — e terhelés csak ideiglenes leend. Foglalkozzanak önök először a 4'/a pres rente átfordítását illető törvénytervvel, mely míg az államvagyon érdekeit méltányos módon hitelezőinek vagyonával öszhangba hozza, az állami adósság egyneművé tételének előkészítésére törekszik. Legális módon előterjesztem önök előtt uraim a dolgok állását. Önök tudják, hogy én minden oly alkalommal, mely ily hasznos reformra kínálkozik, határozottan megragadtam a kezdeményezést. Mindazonáltal tekintve nem kevésbé sértetlenül fenntartom azon alkotmánynak legfontosb alapelveit, mely alatt az ország már tiz év óta élvezi a rendet és jólétet.. Közös sorsa azoknak, — igen jól tudom, — a kik a hatalom birtokában vannak, hogy legtisztább nézeteiket félreismerik s legdicséretesebb tetteiket a pártszellem elferdítve tünteti föl. De hasztalan minden zaj, ha bírjuk a nemzet bizalmát s nem mulasztunk el semmit, hogy azt megérdemeljük. Ez érzelem, mely minden viszonyok közt nyilvánul, a legbecsesebb jutalom reám nézve, s abban áll leginkább erőm. Ha előre nem látható események következnek be, minő az élelmiszerek drágasága, a munka fogyatkozása, akkor szenved a nép. De igazságszeretetében nem tesz engem felelőssé szenvedéseiért, jól tudván, minden gondolatom, törekvésem és cselekvésem szakadatlanul arra van irányozva, hogy sorsát javítsam, s Francziaország jólétét emeljem. Ne áltassuk magunkat az iránt, ami még hátra van; de valljuk szerencséseknek magunkat, hogy tiz évet tölthetünk az elévült népek nyugalma és a nagy államok egyezsége közepett. Legyünk erélyesen kitartók föladatunk mellett, s bizzunk a gondviselésben, mely mindenkor látható jeleit adó oltalmának! Miniszteri tanácsos lovag, Ghega jelentése a kereskedelmi miniszterhez az erdélyi vasút ügyében. (Folytatás.) A tatrányi s bodzai mellékvölgy s a bodzai hegygerincz. Az előszóban megemlitem, hogy a Brassó körüli határ havas több szorost mutat az Oláhországbai átmeneteire. E szorosok némelyike, mint a hosszufalvi s bodzái, már ezelőtt meg voltak vizsgálva a Brassóból Oláhországba viendő vasút érdekében, s úgy találtatott, hogy a bodzai szoros mindenek előtt a legczélirányosabb. ,E szoros délkeletre fekszik Brassótól. Én e szorost, valamint az ahhoz vezető mellékvölgyeket megvizsgáltam s szemlélődésemet ezenfelül keletre is kiterjesztem, a miről lejebb többet. Brassótól északra egy szép lapály terül el, melyet északról az Olt, nyugotról a Barcza vize oldaloz, s keletről a hosszufalvi patakra rúg. Ebbe a patakba folynak a mellékvizek, mint pl. a Zajzon s a Nyén-patakok, ő maga pedig az Oltba ömlik. A hosszufalvi patak jobb partjára nyúló lejtőségeket sok szép helység élénkíti, mint Hétfalu sbt., különösen Zajzon fürdőhely, s mely kellemes vidéken fekszik s mint hallám, számos látogatásnak örvend. Mellette foly el a hasonnevű viz, melynek nincs igen ragadó folyása s széles kavicsos mederben hömpölyg. Felső részében, hol Dong nevet visel, határos vele jobbról a szászpataki mellékvölgy, a mely egy, a Bodza vizétől környezett, a döbröni mellékvölgyön álló magaslat elérésére igen alkalmasnak látszik lenni. Az utóbbi völgyből lehet elérni a bodzai határszoros első hasadékait. Vasútépítésnél a bodzai mellékvölgy baloldala volna használandó, mivel egészen erdős, kevés völgytorokkal van ellátva, s rajta csak csekély sikamlós helyek s szakadások léteznek. Csak felső részén kellene átkelni a völgyön, hogy a szász-pataki völgyet meg lehessen nyerni. Az átmenet a túloldalom Döblön-völgybe innét megkísértendő, a melyből aztán áttérhetni a Bodzafolyó területére, melynek baloldalát követve, a Bodza-fordulót érhetni el. Már a Bodza-forduló előtt kiszélesedik a Bodza-víz völgylapálya, s miután én a tér minőségét közönséges természetűnek találtam, nem folytattam tovább vizsgálódásomat, főleg miután minden előbbi vizsgálódások s az általam tett tudakozódások abban látszanak egybevágni, hogy a nem messze fekvő oláhországi határszél elérésének, egy igen csekély tért épen a határon kivéve, hol a völgy keskeny és kanyargós, semmi nehézségek sem emelkednek elébe. Az említett völgyek mind kisebb nagyobb mértékben erdősek, legalább fával benövék. A hegyformatio maga a kárpáti homokkőhöz tartozik. Jelentékenyebb mezők s legelők a felső tájakon nem léteznek. Az osztrák határon belől, közel az oláhországi szélhez van egy üveghuta, mely gr. Mikes Benedek és némi üzletnek örvend. Brassó környékén különben több helyen készitnek üveget. A Bodza-fordulónál a Bodza-völgy tulajdonképeni vizsgálásának ugyan már véget vetettem volt, mindamellett nem mellőztem el megpillantását egy másik átmenetnek, mely a fönntebb emlitettől nyugotra fekszik s kíséretemtől a megszemlélésre méltónak jelöltetett meg. A Bodza-fordulótól éjszakra fordulva egy völgylapályba jut az ember, amely hosszában és szélességében is igen terjedt s közel a hegygerinczig semmi, vagy csaknem semmi lejtőséggel nem bir, a mit a mindenhol lefolyás nélkül álló vizből könnyen következtethettem. E völgylapály a Bodza-völgy területéhez tartozik s a határ havas felső részében fekszik, ámbár ő maga, terjedelmes holypadás nélkül, tökéletes hegygerinczet képez. Az emlitett hegyháttól nem meszsze mutatkozik egy csekély emelkedés, hanem ez is igen mérsékeltnek látszik, s a gerince a déli oldalon oly kevéssé emelkedett, hogy abba nehezen lehetne alagutat fúrni. Az éjszaki részen kissé meredeken megy a hegyoldal lefelé, úgy hogy az arra épült szekérút nemcsak hirtelen lejtős, de kanyarodásokba is fejlődik, míg az alatta elterülő kis borosnyói lapályra ér. Későn este érkezvén Kis-Borosnyóra, nem láthattam tisztán a hegy északi lejtőzését. Az élét itt töltöm, s reggel visszamentem, hogy szemlélődésemet végleg bevégezzem. Kis-Borosnyónál dombalakban van a hegyoldal képezve, s oly sorát nyújtja a lejtőknek, a melyek egy vaspálya kifejlődésére igen kedvezők, fia Brassóból jőve t. i. a Tatrány-patak átkelése után a a hegyoldalt elérjük s azon lassaban felmászunk, a midőn a vonal kissé Kis-Borosnyó fölébe emelkedend, tovább fejlődhetünk, s a vaspálya rakására alkalmas emelkedéssel a tálpataki fémlapályra érhetünk a nélkül, hogy nézetem szerint alagútra szorulnánk, amelynek alkalmazása különben is nehéz volna. E szoros fekvését a lague jegyzem fel magamnak, s látom, hogy az említett irányú vonal kedvező téren kívül még azon előnynyel is bírna, hogy sok helység közelében, mint N.-Borosnyó, K.-Borosnyó, N.Patak stb. haladna el, melyek megannyian a székelyföld déli részéhez tartoznak. E tárgyat a részletes javaslatoknál még érinteni fogom. Elég most annyit tudnunk, hogy ezen szorosok megközelithetése vasúttal kétségtelenné van téve. A fehérpataki (Weissenbach) mellékvölgy északról s a Czibin-mellékvölgy délről, a kettő közt fekvő magaslattal. A szászkézdi s homoródi mellékvölgyek leírásánál egy hegygerinczről szóltunk, a mely messze délfelé vonul. E hegygerinczet most ismét megtaláljuk a fent említett két mellékvölgy közt, ha a Marosvölgyből közvetlen Szebenbe akarunk egy vasútvonalt húzni. Az északi mellékvölgyek elseje Szász-Sebesre terjed, s Maros Portustól nem messze közvetlen a Marosra rúg. A másik Vízaknát érinti, s N.-Kapusnál egyesül a NI.-Küküllővel, mely hasonlólag a Marosba ömlik. A déli Czibin-mellékvölgy tulajdonképen közös bassin-je számos csekély mellékpatakoknak, melyek a föntebb emlitett hegygerincz oldalaiból s hasadásaiból erednek s folyásuk által a hegyet magát keresztül-kasul kószálják. Értesülve, hogy a fehérpataki völgy a Küküllőtől kijövő átmeneteire Szebennek aránytalanul kedvezőtlenebb, mint a Szekás-völgy felé, csak az utóbbi megvizsgálására szorítkoztam, s azt Szebentől Szász- Sebesen s Fehérváron keresztül tevem meg. A dombcsoportok egész sora képezi összefüggésükben az áthágandó hegygerinczet; tisztán kifejlett vízválasztót nem vettem észre, csak a tért találtam egészen dombokkal benőve, amely vasútrakásra épen nem nagyon van elkészítve. Azonban, mint értesültem, mesterséges épitkezés s egy hosszú alagút alkalmazása által az átkelhetés rajta be lenne bizonyítva. E völgyben, mint látszik, a productio egyedül a gazdászatra szorítkozik, s e részben is igen sok kopár hely tűnik fel a magasabb részeken. Különös ásvány- stb. termelésről mit sem hallottam, mert a vízaknai sóbányák nem tartoznak ide. A völgy főhelye Szászsebes, egy nem jelentéktelen kis város. A bánság-erdélyi főposta itt itt megy keresztül, mint már említve volt, Szeben és Oláhországnak egy-, Brassónak másfelől. Előbbi vizsgálatok szerint a fehérpataki völgy a magaslat felmászására nézve kedvezőbben feküdnék. Amidőn fönntartom magamnak arról alább többet mondani, itt csak azt teszem hozzá.