Pesti Napló, 1862. február (13. évfolyam, 3592-3615. szám)
1862-02-01 / 3592. szám
A római kérdés. Diplomázni okmányok. I. A külügyminiszter Benedetti úrhoz, Francziaország turini miniszteréhez. Páris, novemb. 26. 1861. Uram, a turini kabinet arra határozván magát, hogy az olasz parlament elé, habár csak tervek állapotában maradának, oly okmányokat terjeszszen, melyeket a szentszékkel való kiegyezés végett készített, nem vagyunk hivatva véleményt mondani azon indokokra, melyeket saját politikai viszonyaiból és a parlamenti helyzetből kiindulva, helyeseknek látott, s melyek ezen körülmények között vezérlők. Az sincs szándékomban, hogy részletes vizsgálatába bocsátkozzam a Ricasoli báró kidolgozta kiegyenlítésnek. Az erre vonatkozó okmányokat ön bizalmas czím alatt közölvén velem a miniszteri tanács elnökének kértére, ön tudja, uram, hogy a császár kormánya nem vélte magára vállalandónak, Rómában leendő átadásukat. Mert a viszonyok nem látszottak alkalmasoknak arra, hogy egyenes alkudozások nyittassanak meg az olasz kormány és szentszék között, midőn mind az egyik, mind a másik ismételt kijelentésében megmaradt azon téren, melyre állott volt, s mely őket homlokegyenest ellenkező nézpontra helyezé. Különben is az elénk terjesztett combinatio nem volt oly nemű, hogy a feleket közelebb hozta volna, s az által, hogy magunkra vállaltuk volna megkeresni vele a szent széket, nem lehetett oly színben fel nem tűnnünk, mintha magunk is,általunk nem osztott reményeket csatolnánk a kiegyenlítéshez oly megoldási terv által, mely bizonyára gyökeresebb a közhangulat mostani állapotát tekintve, hogysem kiegyenlítés alapjául szolgálhatna. Őszintén óhajtom, hogy a turini kamrákban most megnyíló parlamenti viták ne lépjék át azon határokat , melyek közt megmaradniok annyi komoly érdek parancsolja, s melyektől el nem lehet távozni a nélkül, hogy a római kérdés szabályozása még továbbra ne halasztassék. Ezen nézetnek alkalomszerű jellemet ad egy különös körülmény. La Valette marquis úrnak e héten állomására kellvén utaznia, úgy tetszik, sajnos fogna lenni, hogy uj súrlódások, az ingerültségre uj okok, melyek természetes hatással fognának lenni a szent atya lelkére, lehetetlenné tegyék a császár követének mindjárt küldetése kezdetén azon békéltető szellemben eljárnia, melyet oly világosan követelnek mind Olaszország, mind az egyház érdekei. Különben is Olaszország, a világban elfoglalt állása szempontjából, nem gyöngülne-e, ha képviselői által maga fogná hirdetni, hogy nincs lehetséges fővárosa a birtokában levő nagy és dicső városok között, és hogy Velencze nélkülözhetetlen kiegészítő része területének ? Olaszországnak jelen határai között is nagy feladatot kell teljesítenie, mely kétségkívül elegendő arra, hogy az öt kormányzó államférfiakat nevezetesekké tese. Ha, amint valódi barátai óhajtják és remélik, szilárdság és mérséklet által sikerül diadalmaskodniuk a minden politikai átalakulással járó nehézségeken, bizonyos lehet benne, hogy ez után Európa becsülésével és bizalmával fog találkozni. Olaszország jövendője érdekében tett szolgálataink és állandó gondoskodásunk feljogositnak a nyiltszivüszgre, s nem kétkedünk, hogy önzéstelen tanácsaink melyeket kormánya elé bátorkodunk terjeszteni, ugyanazon bizalommal és szívességgel fogadtatnak, mely sugalla. Aláirva : Thouvenel. H. a reményről, hogy a kiegyenlítésre utat legyen képes nyitni. Nem czélja a császár kormányának újra kijelenteni sajnálatát az Olaszországban az 1860 ik év folytában véghezment eseményeken, melyek a szent atyában élénk és méltó fájdalmat ébresztenének. Azonban az emberi dolgok természetes menetele előbb utóbb az érzelmek világából az értelemébe fogja visszavezetni azokat, s a politika is végre kényszerítve lesz, hogy e szempontból tekintse. Most tehát marquis úr, azon kérdés áll elő önkényt, váljon a pápai kormány az olasz félszigeten támadt új állapotokhoz való viszonyainak szabályozása iránt ugyanazon hajthatatlansággal szándékszik-e viseltetni, mely legelvitázhatatlanabb joga és legelső kötelessége a dogma tárgyában, — vagy pedig, bármi legyen is véleménye különben az Olaszországban véghezment változások tárgyában, rászánja magát, elfogadni e nagy tényből folyó szükségességeket. A császár kormánya azon meggyőződésből ismerte el az olasz királyságot, hogy a múlt visszaállításának hypothesise többé nem valósítható, s nem említve azon hatalmakat, melyek megszűntek a szentszékben tulajdon hitek jelképét látni, Portugál, Belgium és Brazília egymást követett lépéseinek bizonyára hasonló értelmek van, így a katholikus monarchiák közt csak három van, mely a turini udvarral való diplomatiai viszonyainak újra megkezdésétől elvonta magát, ezek : Ausztria,Spanyol- és Bajorországa föltehető, hogy ezen hatalmasságoknak a nápolyi, pármai, toscanai és modenai birtokaiktól megfosztott (dépossédées) uralkodókhoz való különös viszonyaik mindenesetre nagy befolyással voltak ezen követett magatartásukra. Továbbá egy kabinet sem szándékszik erőszakkal lépni föl a félszigeten megkezdett dolgok új rende ellen. Nyíltan kihirdetve, vagy halgatagul megengedve a noninterventió elve jön az európai béke biztosítéka (sauvegarde) s a római udvar kétségkívül nem várja idegen segélytől az eszközöket, elvesztett tartományainak viszszaszerzésére. Sőt tovább megyek : nem tudom hinni, hogy valaha maga akarná előidézni, oly érdekből, melynek sikere legalább is kétséges fogna lenni, azon legrettentőbb conflagratiók egyikét, minőket csak a történet fel bíz mutatni. A tapasztalás tanulságai, kapcsolatban oly tekintetekkel, melyek legalkalmasabbak arra, hogy a szentszékre hatással legyenek, nem parancsolják-e rászánnia magát, anélkül, hogy jogát föladná, a tettleges alkudozásokra, melyek visszahoznák a békét a katholikus világ kebelébe, újra kezdené a pápaság traditióit, mely oly sokáig fedezte aegisével Olaszországot, s hozzácsatolná azon oly kegyetlen megpróbáltatásokon keresztül ment s anynyi száz év után önmagának visszadott nemzet jövendőjét. Koránt sem akarom , marquis úr, e helyen a megoldás valamely módját tárgyalni. Elég legyen mondanom, hogy a császár kormánya e tekintetben teljes ítélet és tettbeli szabadságot tartott fenn magának, és hogy most nem feladatunk egyebet vizsgálni, mint azt, vájjon tápláljuk-e vagy felhagyjunk-e azon reménynyel, hogy a szent széket késznek lássuk, a bevégzett tényeket számbavéve, oly combinatio feletti gondolkodásra (etude), mely a souverain főpapnak biztosítná a hatalma gyakorlására szükséges méltóság, biztonlét és függetlenség állandó feltételeit. Az ezen irányban való kiindulás helyessége elismertetvén, legőszintébb és legerélyesebb törekvéseink oda lesznek irányozva, hogy Turinban elfogadtassuk azon kiengesztelődési tervet, melynek alapjait őszentsége kormányával közösen állapítnák meg. Ekkor megszűnnek Olaszország és a pápaság két ellenséges táborban lenni, nemsokára újra természetes viszonyba lőnének egymással, és a Francziaország adott szavában nyújtott becsületbeli kötelezettségek folytán Róma, szükség esetében épen azon oldalról találná a szükséges támogatást, melyről ma látszólag veszély fenyegeti. Ily eredmény, uram, meg vagyunk győződve róla, az egész katholikus világban nagy megelégedéssel és hálával fogadtatnék , s kötelességet vélek teljesíteni, midőn megbizom önt, ne mulaszszon el egy alkalmat sem, melyben Antonelli bibornokkal és a pápával leendő társalgás közben e sürgöny tartalmából merítheti a sugallatot. Aláirva: Thouvenel. III. Lavalette marquis a külügyminiszterhez. Róma, januar 18. 1862. Miniszter ur! Vettem a levelet melyet exclád f. hó 11-kén hozzám irni méltóztatott. Másnap alkalmat leltem arra is, hogy a bibornok államtitkárral beszéljek az abban fejtegetett feltételekről. Excellentiád tudja, hogy én, áthatva azon szavaktól, melyeket egyenesen magának a császárnak szájából halhattam, a szent atyávali első találkozásom óta azon valók, hogy előtte hű és tiszteletteljes tolmácsává tegyem magam azon mély részvét érzelmeinek, melyeknek kifejezését hozzá megvinni köteles valók. A nélkül, hogy e szentségét csalódásba igyekeztem volna ringatni a múlt visszaállítására nézve, s a nélkül, hogy elfeledtem volna követelményeit a jelennek, mely saját érdekeinkkel oly szoros összeköttetésben áll — egy alkalmat sem mulasztok el, hogy átalános kifejezésekben előkészítsem a szentszéket oly transactióra, mely azon legőszintébb óhajtásunknak felelne meg, hogy Rómát kibékítsük Olaszországgal. Különben is azon teljesen jóakaró fogadtatás által, melyben részesülök, feljogosítva éreztem magamat arra, hogy ő szentsége bizalmára hivatkozzam, s az ő részéről fejeztessem ki azon reményeket vagy óhajtásokat, melyeknek létesítéséhez járulni a császár kormánya szerencséjének tartandó vala. Excellentiád előbbeni jelentéseimből tudja azt is, hogy a szent atya, habár a legnyájasabb leereszkedéssel hallgatott is végig, szüntelen ezen szavakon végezte, melyek alig takarták el viszszautasító válaszát: „várjunk az eseményekre“ — és hogy a bibornok államtitkár, aki világosabban beszélt, ellene nyilatkozott minden oly transactiónak,mely az elvesztett területek bármelyikének tényleges odahagyását foglalná magába. Én tehát inkább elszomorodottam, mint meglepetve valók, midőn a bibornok államtitkár mindazon tekintetekre, melyeket excellentiád nézeteiből is merítve előadtam, a legföltétlenebb kitéréssel válaszolt. „Minden transactio — mondá nekem a bibornok — lehetetlen a szent szék és azok közt, a kik őt megfoszták. Épen oly kevéssé függ a souverain főpaptól, mint nincs hatalmában a szent collegiumnak, átengedni a legkisebb darabot az egyház területéből.“ Figyelmeztettem ő eminentiáját, hogy én teljesen mellőzöm a jog kérdését, hogy megemlékezve előbbeni állításairól, én bizonyára nem remény lettem , hogy ő majd meg fog alkudni oly elvekkel, melyekre nézve oda nyilatkozott , hogy azoktól el nem térhet. Mondom , hogy egyedüli célom, őt a tények gyakorlati terére vinni, alkalmat nyújtani a pápai kormánynak arra, hogy fenntartván minden jogait, lépjen ki oly helyzetből, mely saját érdekeire nézve ép oly káros, mint a keresztény világ békességére nézve fenyegető. Ez azon czél, melyet én mind a sz. atyának, mind magának cereiájának sejtetni engedtem,a melyre a császár mindenekelőtt törekszik; ez értelemben voltak fogalmazva az én első utasításaim, s ugyanezen szellemben újította azokat meg legközelebb a császári kormány. Én ugyan — tevém hozzá — nem kaptam rendeletet arra, hogy azokat a bíbornok államtitkárával szóról szóra közöljem, de azok sokkal inkább egybehangzanak az általam oly gyakran tolmácsolt érzületekkel, semhogy magamat implicite feljogosítottnak ne higgyem arra, hogy azokat szemei elé terjesszem. — És valóban fel is olvastam a bibornok előtt excellentiád sürgönyét. „Én — mondá nekem ő eminentiája — e sürgönyben újra feltalálom azon jóindulatú érdekeltség kifejezését, melyet ön nem szűnt meg irántunk tanúsítani. Hanem az nem való, mintha a souverain főpap és Olaszország közt viszály volna. Ha a turini kabinettel szakadásban van is a szent atya, viszonyai Olaszországgal csak kitűnők. Mint aki maga is olasz, mégpedig a legelső olasz, szenvedéseiben együtt szenved, s fájdalommal látja a kegyetlen megpróbáltatásokat, melyek az olasz egyházat sújtják. „Ami a megalkudást illeti a fosztogatókkal, mi azt nem fogjuk tenni soha. Ismételve mondom, e téren minden alku lehetetlen. Bárminek legyenek a fenntartások, melyekkel azt kisérik, bárminő kimélő kifejezésekbe öltöztessék, mihelyt mi azt elfogadnék, úgy fogna látszani, mintha szentesítenék. A pápa trónra emeltetése előtt, valamint a bíbornokok kineveztetésük előtt esküvel ígérik, hogy semmit nem engednek át az egyház területéből. A szent atya tehát nem fog tenni semmi ily fajta engedményt; a conclavénak nem lenne joga, hogy ilyet tegyen ; egy uj pápa nem fogna tehetni ilyesmit; utódai századról századra nem birnának több szabadsággal, hogy azt tegyék.“ A külügyminisz Lavalette marquishoz, a császár római nagykövetéhez. Páris, 1862. jan. 11. Marquis ur, szükségesnek látván bevárni ön tudósításait mielőtt új utasításokat küldenek önnek, melyek kiegészítsék az elutazása előtt önnek élőszóval adottakat, itt az ideje, átalánosságban kijelölnöm a császár kormánya nézeteit a szentszék és Olaszország viszonylagos helyzetét illetőleg. Francziaország érdekei sokkal mélyebben vannak érintve (affectés) azon két ügy antagonismusa által, melyeknek politikai és vallásos traditióik egyenlő részvétünket igénylik, hogysem meghatározatlan időre fogadtatná el a felelősséget egy, mind egyikre, mind másikra nézve oly ártalmas status quo-ért, s lemondjon Tárcza. Magyar tudományos akadémia. ■a. Akadémiánk belszerkezetében megint lényeges javítás történt a nyelvtudományi bizottság működési körének szabályozásával. Magának a bizottságnak kebeléből jött ez iránt az indítvány. Az 1855-ben megalkotott állandó nyelvtudományi bizottság, ugyanis azon alkalommal, midőn az elnök a bizottságokat felszólitá, hogy 1862-re költségterveiket az igazgatóság elé be terjesztés végett nyújtsák be, saját magának a többi állandó bizottságok módja szerinti rendezése s ehhez képest körének szabatos kitüzetése iránt szintén javaslatot terjesztett elő. A nyelvtudományi osztálynak ugyanis minden időben voltak, és lesznek is oly teendői, melyek csak társas (collegális) munkásság útján elvégezhetők. Minélfogva az akadémia kezdettől fogva sokfélét dolgoztatott bizottmányilag, sok tárgyban hallgatott meg nyelvi, bizottságokat, így nyelvtani tárgyakban az első nyelvtudományi bizottságot az akadémia legott első nagy gyűlésében 1831-ben küldte ki a „M. Helyesírás és Szóragozás Elemei“ készítése végett. S egy újabb bizottság 1842-ben a „M. Nyelv Rendszere“ szerkesztésével megbízta. Szótári tárgyakban az első bizottság 1832-ben működött, elkészítvén a „M. Nagy Szótár“ tervet, mely ki is nyomatott. De a munka maga nem bizottságilag, hanem összes akadémiailag kezdetett meg, s ez itt, nem vezetvén czélhoz, az akadémia 15 évet veszített sikeretlen munkával. 1832-ben külön bizottságra bizatott egy magyar zsebszótár készítése, mely létesült is. Bizottsági tervek nyomán készültek el 1834. egy „Philos.“ s egy „Mathematikai Műszótár“, 1838. a „Tájszótár“, 1843-ban egy „Törvénytudományi Müszótár.“ Bizottsági uj terv szerint vétetett, s már egy kéttagú bizottság által, munkába 1844-ben a Nagy-Szótár, mely most immár készen áll. Nyelvtörténeti tárgyakban, t. i. a nyelvemlékek felkeresése, másoltatása, gyűjtése, szerkesztése, kiadása ügyében minden bizottsági hozzájárulás nélkül járt el egy tag , s bármely fényes sikerrel, még csak az akadémiai nyelvtan és helyesírás szabályai sem tartattak általa szemmel. Mindezen osztálybeli munkálkodások tehát , az utolsónak kivételével , időről időre nevezett bizottságok által, vagy terveik szerint vitettek véghez; s nem tagadhatni, hogy a kellő egység, amennyiben bennök feltalálható, bizonyos vezértagoknak mindezen bizottságokban részvétele eredményezte. 1855-ben végre egy állandó bizottság neveztetett ki, s bizatott meg a helyes írás revisiójával, utóbb véleményzésekkel; igy a „M. Nyelvészet“ folyóirat, a Corpus Grammaticorum, a Nyelvemlékek, az Abutka kiadása, a Vámbéri tatár útja stb. ügyeiben ez hallgattatott meg. Azonban munkálkodása csak eventualitásokra volt eddig utasítva. A bizottság, igen helyesen, azt hiszi, hogy az akadémiának, s különösen nyelv- és széptudományi osztályának, magyar nyelvészeti fontos és folytonos teendőinél fogva, nemcsak állandó, s így az elemek azonságánál fogva határozott s következetes irányú nyelvtudó bizottságra van szüksége, de olyanra is, mely, teendőinek szabatos kitűzése mellett, rendes társas munkásságot folytasson, így az osztály nyelvészeti ügyei egységes összevágó, következetes vezérlet és felügyelés, folytonos szemmeltartás és kívánatos gyakrabbi eszmecsere mellett élénkebb, öszhangzó és nyomos haladást tanúsíthatnak. Mindenek előtt tehát körét óhajtja a nyelvtud. bizottság szabatosan kitüzetni, melyet, véleménye szerint, a következő munkássági ágak tennének: I. Nyelvtaniak. Ide a helyesírás, a nyelvrendszer s a nyelvjárások ügyei folytonos figyelemben tartása tartoznék. II. Sz ótá r ü gy. T. i. ide nem értve a Nagy Szótárt, mely befejezett fényképen áll előttünk, a táj szótár folytatása, a mester műszótárról gondoskodás, a műnyelvi kérdések véleményezése, helynevek, szójárások, phraseologia stb. gyűjtése tartoznék ide. III. A Nyelvtörténet ügye, tehát a M. Nyelvemlékek szerkesztője, ki ez iránt maga óhajtja a bizottság támogatását és közreműködését, ettől venné utasításait másolások, kiadások, egyes szerkesztési kérdések körül. IV. Az alapszabályok 3 §-a az irodalom emlékei fölkeresését s a tudomány gyarapodására szolgálók ismeretbe hozatalát is kötelességévé tevén az akadémiának, a Nyelvemlékek szerkesztője ilyek iránt a bizottság elé terjesztené jelentéseit, s melyeket ez magáévá tesz, s igy kerülnének az osztály és igazgatóság ebbe. Jelenleg e szakból a „Corpus Grammaticorum“ van sajtó alatt. V. A hasonlító nyelvészet mind fontos, sőt immár mellőzhetetlen kiegészítője lévén az összes nyelvtudománynak , a bizottság ez irányú eszmecserének és vizsgálatoknak is nyitna tért, miáltal az eszmék kisurlódása s tisztulása legbiztosabban várható. Ide pedig nemcsak az összes altaji nyelvészet — minden azt tárgyazó munkákkal— hanem a sémi, az árja, s igy a classikai nyelvek is tartoznának nyelvhasonlítás tekintetében. Ezek szerint a bizottmány teendői meghatároztatván, miután a nyelvtani és szótári, úgy irodalmi munkálatok körében eszközlendő egyes munkák előre meg nem állapíttathatnak, ilyek iránt évenkint vagy esetenkint külön tenné előterjesztéseit az osztály útján az elnökséghez és igazgatósághoz. Állandó rendes, folytonos kiadásai egyelőre volnának: 1. A régi nyelv-és irodalmi emlékek folyamatban levő kettős gyűjteménye (Nyelvemlékek és Corpus Grammat.) Emez 40 évet fogván tenni, költségei tehetők 800 forintra . Amabból az igazgatóság évenkint egy félkötetre (mintegy 35 ívre) adván engedélyt, ezek költsége felmehet ez évben 1050 írtra. Ide számítandó kezdettől fogva utalványozott évdija a Régiségek szerkesztőjének 210 ft. 2. A nyelvjárási és szótári anyagok, úgy nyelvemléki anyagok iránti levelezésre, másolásokra, szerzésekre maximumként utalványoztatni kéretik 300 ft. 3. Kisebb anyagközlések és dolgozatok közzétételére kívánatos, hogy e bizottságnak, mint a többinek, saját orgánuma legyen: Nyelv tud. Közlemények, 30 iv erejéig, melyek dijai és nyomtatására kell 1230 ft, a szerkesztő dija 90 ft, összes budgetje tehát 1862-re tenne 3680 ftot. E budgetre megjegyeztetik, hogy az 1) alatti sajtó alattiak, u. m. 800 ft és 1050 ft . 1850 ft már ki van rendelve, s nem új költség, csakhogy most e bizottság czime alatt járna; 2) hogy a nyelvemlék szerkesztési dija 210 ft szintén rendszerezve van; s hogy a 2) alatti czélokra kevesebb, de valami szintén utalványoztatik, még pedig elnökileg előforduló esetekben most is határozatlan észletig évenkint, 3) hogy Hunfalvy Pál kijelentvén, miszerint a Nyelvtud. Közlemények létesültével a „M. Nyelvészet“ füzeteit megszünteti, s igy e czim alatt az akadémiai subventio is megszűnik, mely tesz 250 ftot, igy a fennálló költségek ez évre tevén 1310 forintot, uj költség csak 2370 ft. Azonban ezészletre nézve is meg kell jegyezni, hogy annak nagy része is kilátásban van, ha meggondoljuk, hogy a) a 2) alatti czélokra minden évben úgy is költezik hol több, hol kevesebb; b) hogy a Nyelvtudományi Közlemények létesülvén, a Nyelv- és Széptudományi Értesítő évenkint egy kötetre szorítható, holott a nélkül, a munkásság szaporodtával az Értesítő nem egyszer 30, hanem kétszer 30 évre is felszökkenhet, mit az akadémia nem könnyen szoríthat meg. A bizottsági terv elfogadása melett tehát, minden költség, mely az Értesítő harminc é évén túl menő füzeteket terheli, ide áthozható. Tudniillik az Értesítő ezentúl magában foglalhatná : l)a székfoglaló értekezéseket; 2) minden nem szorosan nyelvészetieket, miután az osztály a széptudományokra és irodalomtörténetre is kiterjeszkedik, még pedig nemcsak a magyarra, hanem az egyetemesre is; 3) mindent, amit a tagok külön az Értesítőben óhajtanak kiadatni; 4) az osztályi tagok feletti emlékbeszédeket. Ellenben minden speciális nyelvészeti előadásokat az osztály ideutasithat, mint azt a történelmi osztály gyakran teszi, áttevén némely tört. és archaeol. előadásokat a Tört. Tárba s Archaeologiai közleményekbe. Ajánlja a bizottmánynak ekkér saját budgettel rendeztetését azon nagy erkölcsi haszon, melyet a többi bizottságok abban is tanúsítanak, hogy segédkező hozzájárulását eszközölvén akadémián kívüli férfiaknak is, kapcsul szolgálnak az akad. és az íróközönség közt, erőket költenek, működtetnek, s mind a tudománynak előbbvitelére hatnak ekkér tágabb körben, mind növeldét képeznek az akadémiának. Reménylvén a bizottság előadása elfogadtatását, egyszersmind kiegészíttetését is, kérte Arany János r. Budenz József, Riedel Szende és Wass József lev. tagok hozzá csatoltatásával. Megjegyezte végre, hogy közleményei szerkesztését, s az előadó és jegyzetiszitét, kérésére, Hunfalvy Pál késznek nyilatkzott elvállalni. Miután a bizottság előadása támogatására a akadémia jegyzője szót emelt, az összes ülis egyhangú fölkiáltására határozatba ment, hogy az akadémia teljesen méltányolja azon okokat, melyek a nyelvtudományi bizottságot e javaslatok előterjesztésére indították, s annyival inkább pártolandóknak véli e javaslatokat, minél inkább meg van győződve, a többi állandó bizottság sikeres működéséből is, hogy csak ez után várható a tudomány minden irányban rendszeres előbbre vitele s az osztálybeli eddigi sporadicus működés helyett, szerves, öszhangzó, a tudományt minden részeiben felkaroló munkásság előidézése, irányok folytonos kitűzése mellett, melyek után az akadémián kívüli erők is biztosan indulhassanak. Midőn ez okoknál fogva a nyelvtudományi bizottság, az általunk fentebb előadott működési körrel , szabályoztatott, s a szintén fentebb nevezett tagok hozzáadásával kiegészíttetett , a bizottság költségvetése az elnökséghez és az igazgató tanácshoz, az akadémia egyértelmű, he pártolásának kifejezése mellett létetett által. A bibornok államtitkár különben igen nyugodt hangja, annál rendithetlenebb elhatározásra mutatott, mivel alapokat oly eszmekörből merité, mely nem esik vitatás alá. — Én Antonelli bibornoknak csak annyit jegyeztem meg, miszerint nyilatkozatának már jelleme kötelességemmé teszi, megkérdeznem tőle, vajon ugy tekinthetem-e s úgy küldhetem-e el azt a császári kormányhoz, mint a szentszék végleges válaszát? Egy pereznyi gondolkozás utáni eminentiája megajánlá, hogy a szent atyának jelentést tesz, noha meggyőződése szerint e lépés felesleges. Azt mondá, mély érzése volt az a kötelmeknek és kötelezettségeknek, melyek e szentségének azon ünnepélyes nyilatkozatokat diktálták, melyekről encyclicái vagy allocutioi oly gyakran értesítők az egész kath. világot. A bibornok tehát azt mondá: könnyű előre látni a feleletet, azonban megígérte, hogy azt közölni fogja velem másnap akár írásban, akár főpapjai egyike által. Ma reggel csakugyan vettem a bibornok államtitkártól azon levélkét, melynek fordítását excellentiád ide zárva találja. Ő eminentiája azt mondja, hogy miután a szentatya parancsait kikérte, a tegnap mondottakhoz nincs mit tennie, s azokból nincs mit visszavennie. Végül, miniszter úr, excellentiád ezen kérdést tette fel, melyet szóról szóra idézek : „Táplálhatjuk e azon reményt, hogy a szentszék, számba véve a bevégzett tényeket, rááll oly combinatio tanulmányozására, mely a souverain főpapnak biztosítani fogná a méltóság, biztonlétel és függetlenség azon állandó feltételeit, melyek hatalma gyakorlására szükségesek ?“ Mélyen fájlalom, hogy kénytelennek látom magamat nemmel felelni; azonban kötelességemet vélném megszegni, ha önt oly reményben hagynám, melyet magam nem osztok. Aláírva Lavalette. IV. Csatolvány a január 18-iki sürgönyhöz. Antonelli bibornok ő em.-la Lavalette marquis e excjához intézett egy levelének másolata. Kedves marquis úr, a Vaticanban, engem megtisztelő tegnapi látogatása alkalmával tett ígéretemhez képest, kötelességemnek tartom kijelenteni önnek, hogy semmi hozzáadni vagy visszavonni valóm nincs az általam azon közleményre tett válaszból, melyet exc.-ád intézett hozzám a legudvariasabb formaságok kíséretében. Örömmel ragadom meg ez alkalmat azon legvalódibb és legőszintébb tiszteletem kijelentésének megújítására, melylyel exc-ádnak van szerencsém alázatos szolgája lenni. Aláírva Antonelli. Gazdasági s keresked, tudósítás. Pest, jan. 31. Borult, kellemetlen, nedves idő. A gabonaüzlet minda mellett, hogy a külföldi piacokon javulásnak indult, nálunk nem tud felelevenedni, az, hogy a vaspályán 150,000 mérőt szállítottak el, e hónap három első hetében semmi látható befolyást nem gyakorolt a forgalomra. A lanyha hangulat ma se változott. Az európai gabonakereskedés viszonyában Magyarországhoz. A lefolyt évben gabonakereskedésünk oly mértékben haladt előre, melyhez hasonlót tapasztalni még nem volt alkalmunk. Közönséges hajók, gőzhajók és vaspályák nem voltak elegendők a nagy gabonamennyiségek Európa különböző irányaiba történő szállítására. Eddig gyűjtöttem adataim és tapasztalaton nyugvó számításom szerint, Magyarország gabonabeli kivitele csak a lefolyt év utolsó öt havában 10 millió a. a. mérőre, 35 millió ft a. é. rúgott. Az év összes forgalmát, 35 millió mérőre, 100 a. é. forintnyi értékben lehet becsülni, de még most sem üresek, hála Istennek, tárházaink és csűreink és még most is, nem tekintve saját fogyasztásunkat, képesek vagyunk a külföldet még néhány millió mérő gabonában részesíteni. Termesztőink tájékoztatására megkísértendjük az európai gabonavásárok jelen állapotát jellemezni, és ámbár nem emelhetjük a jövő fátyolát, mert a gabonaárakra oly nagy befolyással levő időjárást nem határozhatjuk előre meg, mégsem lesz talán azon rajz, melyet adni szándékozunk, egészen értéktelen. Mindenekelőtt azon országra kell tekintenünk, mely 35 m. lakossal bírván, oly kedvezőtlen aratásban részesült t. i. Francziaországra. A múlt év végéig behozott külföldi gabona és őrlési anyagok mennyisége majd 11 millió hedolitre megy, miből csupán Havrere csaknem 4 millió jutott. Ezen szállítások fele tehát 50 millió már fogyasztás alá került, a többi pedig úgy van elosztva, hogy, mint biztos kútfőből értesültünk, Havreben . . 1,500,000 hetire. Marseilleben . 1,500,000 „ Nantesben . . 400,000 „ Más helyeken . 2,000,000 „ Összesen 5,400,000 hectolitre létezik. Frankhon gabonabeli fogyasztása 90 m. hect., de mivel az egyes megyékben még 10 mill. hect. közönséges kenyéranyag, mint rozs, árpa és tengeri használtaik el, a búzafogyasztást évenkint 80, vagy havonkint 6,600,000 hect.re lehet becsülni. Augusztus kezdete óta tehát 27,500,000 hect. belföldi, 5,500,000 hect. külföldi, összesen 33 mill. hectol. búza fogyasztatott. Ha veszszük, hogy Frankhon egyenlő mértékben elégítheti ki jövő aratásig a fogyasztást, 38,500.000 hect. belföldi búzánál még 7,500,000 hect. külföldi szükséges. Frankhon pénzbeli körülménye és az, hogy főrakhelyei olyannyira túltömettek, nagy árcsökkenést idézett ugyan elő, de mégis elvitathatlan, hogy ezen ország a jövő aratásig nagy gabonaszállításokat szükséglend. A csatornán túlra tekintve, ismét oly országra találunk, mely szinte gabona szűkében van és jelentéktelenebb készletekkel ellátva, későbben nagyobb szállításokra szoruland. Olaszországot, Helvecziát, az éjszaki Németországot és az osztrák tartományokat, melyek szintúgy fognak még vásárolni, nem veszszük előlegesen tekintetbe. Anglia és Frankhon élelmezését illetőleg a főkérdés az, vajjon az amerikai tavaszi szállítások épen oly dúsan folyandnak-e, mint ez eddig történt ? Ezen kérdésre, mint magából értetődik, nem felelhetünk jelenleg határozottan, de a múlt aratási tudósítások és a kiszállított roppant gabonamennyiségek után ítélve és tekintve Amerika háborús állapotát, azon hiedelemre vagyunk jogosítva, hogy a további szállítások a reájuk épített reményeknek nem felelendnek meg, és ha ez áll, Magyarország vásárai a múlt év aratás utáni korszakéhoz hasonlólag a nyugati Európától fel fognak kerestetni és ezáltal természetesen a gabonaárak is emelkednének. A másik az üzlet menetére nagy jelentőséggel bíró tényező Európa politikai állapota és tulajdon pénzügybeli viszonyaink idomulása, mi természetesen közelebbről meg nem határozható. Végre a harmadik és leghatalmasabb tényező, mely a gabonaárak további fejlődésére nagy befolyással leend, ez az időjárás; ha ez a vetésre nézve kedvező, esőszükség mellett is az áremelkedésre nyomasztólag fog hatni. Ha ellenben Európa oly boldogtalan teend, hogy az időjárás menete kedvezőtlen, vagy csak nem épen kedvező, bizonyosan számításon kívül fekvő áremelkedés fogna beállni. De szemügyre vévén, hogy egy kereskedési ág sem oly nehezen szemlézhető, mint a gabonabeli és hogy határozott jövendölés lehetetlen, legbiztosabb marad az arany középúton haladni, annál inkább, mivel a jelen árak nem oly haladatlanok a termesztőre nézve ; ez tehát legczélszerűbben cselekednék, ha visszatartott készleteinek egy részét tavaszig eladná, a másik részét ellenben csak nyár kezdetén, alkalma lévén akkor az aratás reményeivel megismerkedhetni. Ha az európai vásárok helyzete lényegesen, megváltoznék, vagy más elhatározó esemény volna kilátásban, nem mulasztandjuk el ezt azonnal tudomásra adni. Pest jan. 31-dikén 1862. Jelynek Mór. Különfélék. Pest, jan. 31. * Császár Ő Felsége a konstantinápolyi uj kath. temetőre 5000 frankot utalványozott. * Gr. Apponyi országbírói excja tegnapelőtt este Pestre érkezett. — A „Sürgöny“ben olvassuk . Mint illetékes helyről tudósittatunk, helytartó ar ő nagyméltósága, aki minden nemzetiségi izgatásokat a legbe-