Pesti Napló, 1862. február (13. évfolyam, 3592-3615. szám)

1862-02-22 / 3610. szám

a régiből alakitó indulóvá és uj dallamot bele nem teremtett — „Az Eszterházy-ezred kedvencz indulója“ czim alatt, — a rebellis Rákóczi nevet nem mervén használni. Engesser zenedei tanár úr birja e bécsi kiadvány egy példányát.­­—• Scholl közép termetű, izmos szőke ember volt, fia egy a bécsi kärnthnerthori színháznál alkalmazott fuvo­lásnak. Megöregedvén, nyugdijaztatta magát, s diadali színhelyén Pesten telepedett meg , hol 1840-ben szélhű­dés következtében meghalt; teme­tésénél két katonai zenekar játszott. Az általa átidomitott Rákóczi-indulónak vagy két üteme el­tér az eredeti Rákóczi nóta antik magyarságától, azért e két helyet a„Zenészeti lapok­“ban Hajdú László úr a régi Rákóczi nóta hangjegyei­nek szebb és eredeti ütemeivel óhajtja visszacse­réltetni. A föntebbiek után tehát bizton állít­ható, hogy világhírű R­á­k­ó­c­z­i-induló kuruczvi­­lági nemzeti hagyomány, egykorú magával Rá­kóczival, kinek nagy nevét hirdeti s hogy jelenlegi alakjára Scholl vitte át 1809 ben. * A jan. 28 -án pótlólag kinevezett budapesti váltójegyző urak a m. k. első birósági pesti váltó­törvényszék előtt hivatali esküjüket tegnap tet­ték le. * A komáromi takarékpénzár-tár­sul­at mart. hó 1-jén d. e. 9 órakor rév­komáro­mi tulajdon házában közgyűlést tartana, melyre minden részvényes meghivatik. * A pesti kereskedelmi testület a hazai árvíz­­károsultak fölsegélésére 1000, ugyane czélra a Nemzeti Kör 400 ftot szavazott meg. * Az angol isteni­ tiszteletek a vadász-utcza 6-ik szám alatti ref. ima-teremben ezentúl mindig a hó utolsó vasárnap­j­án — és igy a jelen hóban február 28 dikán — d. u. 3 órakor fognak tartatni. — Figyelmeztetés az orsz. Magyar Gaz­dasági Egyesület t. ez. tagjaihoz! Miután az egye­sület közszeretetü elnöke m. gr. Károlyi István ur egészségi állapota miatt a f. é. jan. 29-én tartott közgyűlés előtt az egyesületi elnökségről határo­zottan leköszönt, az ekkor megürült elnöki szék betöltésére rendkivüli közgyűlés tűzetett ki f. é. március hó 18 ik napjára. Hazafias tisztelettel fi­gyelmeztetnek ennélfogva az Egyesület t. ez. tagjai, hogy a kitűzött napon, délelőtti 10 órakor az Egyesület köztelkén tartandó közgyűlésre mi­nél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Az igazg. választmánynak rendes havi ülése legköze­lebb f. é. martius 5 -én lemnd. Pesten, 1862. febr. 17. Elnöki megbízásból: Morócz István, egyesü­leti titoknok. * A­z adriai biztositó társaság folyó február 12-én tartotta évi közgyűlését, melyben egyéb előterjesztettek közt, az igazgatóság az 1860—­ évi üzlet eredményéről számot adott. E számadásból kiderült, hogy 23 év óta, mióta a társaság fennáll, a nevezett üzletév volt, bár nem legnyereményesebb, hanem legerősebb, mert ez üzletév alatt a társaság által biztosított érték 600 millió forintot halad ; az ebből bevett évi dij pedig 3,100,060 ftot tett. Hanem csakugyan a károk is mind számra, mind jelentékenységre nézve megha­ladják az előző évieket, ezek fedezésére 2,313,000 ft fizettetvén ki. A maradékból levonatván a hiva­talos kezelési költségek s egyéb levonandók, min­den részvény után osztalékul 30 ft adatik. * Budán a Tabánban a „hét választó fejedelem­nél“ a magyarhoni vizkárosultak fölsegélésére két tánczvigalom tartatik. * Az Orczy-kertet tetemesen csinosbitják, s az ottani tó közelében kioszkot építenek. * A Luczenbacher testvérek gőz­hajói ez idei rendes járataikat f. hó 24-kén kez­dik meg. Harmadik új gőzösük azonban csak mart. hó folytán kezdi meg a Fel-Dunán meneteit. * A lévai kaszinó-egylet által f. hó 27-kén Lé­ván a nagy vendéglő teremében az Írói segély­egylet javára művészeti szavalati és színi es­tély fog tartatni. Az érdekes műsorozat a követ­kező : 1) Változatok a „Bánk bán“ dalmű felett K­o­n­k­o­l­y-Thege Miklóstól, zongorán előadja a szerző. 2) Szigeti „Falusiak“ czimű­ vígjátéka, elő­adják : L­e­p­o­r­i­s­z Lajosné assz. , M­e­i­x­n­e­r Fanny­k­­a , Pólya József ur, Katona Gyula ur, Farkas Lajos ur, Bakó Paulin k. a., H­a-­l­á­s­z­i Ferencz ur és K­o­v­á­c­s Gyula ur. 3) Áb­ránd az „ Alvajáródból Konkolyi-Thege Miklós ur zongora-kísérete mellett előadja fuvolán Molnár Ádám ur. 4) „Az utolsó alamizsna“ költemény Petőfitől, szavalja Rudnyánszky Titusz ur. * Reményi Ede — mint általánosan tudva levő dolog — az angol királynő . Felsége solo­­hegedüse lévén, sokszor zengette varázshegedüjét Viktória királyné és felséges családja, s igy a w­a-­­ e­s i herczeg előtt is. — A királynőnek különösen kedvencz darabja Lisztnek azon magyar rap­­sodiája, mely a „Hej huj magyar ember“ kezdetű ismeretes népdalt variálja; e rapsodiát Reményinek Ő Felsége előtt igen gyakran el kelle játszania.­­ A walesi herczeg pár nappal ezelőtt Bécsben hg Eszterházy Pált visszalátogatván, a herczegtől értesült, hogy a nála tartandó esté­lyen Reményi is játszani fog. Az angol trón­örökös erre nagy érdekeltséggel kérdezősködött hg Eszterházytól gyermekkori ismerőse , ünnepelt művészünknek jelenlegi hogyléte iránt, és sajnála­tát fejezi ki, hogy felséges atyja halála következ­tében­ gyásza miatt Eszterházy hg estélyén sze­mélyesen meg nem jelenhetik. * Kolozsvárit f. hó 16-kán hunyt el túri Jobbágy Károly, szép reményű fiatal festész, ki magát a festészetben bel- és külföldön huzamosb ideig képezé. Alig volt 26 éves. Békén nyugodja­nak a kora sírba szállt ifjú művész hamvai ! * Nógrádban megyei takarékpénztár alakí­tásán működnek. Az alapszabályok s tervezet ki­dolgozására bizottság neveztetett ki. — A gácsi posztógyár a londoni világkiállításra gyönyörű kelméket készített. * Temes megyében a jégtorlasz miatt felduzzadt Bege vize Oláh Szent Mihályt elárasztó, s Német- Szent Mihály, Bobda és Aurélháza községek hatá­rai szintén víztől elboritvák. — Temesvártt e viz­­károsult községek lakói javára zenészeti és szava­lati estélyt terveznek. * A bécsi cs. k. törvényszék a „Wanderer“ tulajdonos szerkesztőjét, Grass Mórt, közcsend­­háboritási perbe fogta; munkatársát — ki a P. N.­­nak is általánosan kedvelt munkatársa — dr. Fálk Miksát pedig, mint e közcsendháboritási tény részesét, szintén vád alá h­elyezé. Ugyane lap felelős szerkesztője Seyfried Nándor lo­vag és kiadója Förster Frigyes a sajtó rend­tartás 34-ik §-ke áthágása miatt hasonlókép perbe fogattak. * Kolozsvárit b. Bánffy Dezsőtől a napok­ban „Podmaniniak“ czimű­ új dráma kerülend színre. * T­o­r­d­á­n műkedvelő társulat alakult, s múlt vasárnap az irói segélyegylet javára a „Czi­­g­á­n­y“-t adá elő. * A városi redont építészi bizottmánya reméli, hogy az uj épület f. évi junius végéig tető alá fog kerülni, s az 1863-iki dec. végén adatik át a nyil­vánosságnak. Elég hosszú idő lesz az még, de jobb valaha, mint soha. * A tegnap említettük ó-budai rablási tény elkö­vetői felett rögtönitélő bíróság Ó-Budán tegnap ült össze. * Fővárosunkban az iparlovagok nagy tökéle­tességre vitték mesterségüket. Minap egy ily egyén, kinek még máig sem jutottak nyomába, egy napon hat előkelő családot rá­ngatott meg, s mindegyik­nél más-más, de mindig valami előkelő név alatt mutatta be magát. Egy helyütt A. báró, másik he­lyütt B. gróf, harmadik helyütt xy. ezredbeli lovas századosnak stb. adta ki magát, és a mi leginkább tanúskodik ügyességéről, az, hogy mindenütt a legapróbb részletekig ismerte a családi körül­ményeket. Ekkér megnyerve a háziak bizalmát, egy vagy más ürügy alatt mindegyik helyen föl­vett egy bizonyos összeget, melyről néhol írást is adott s rövid időhatár alatt visszafizetni ígérte. Egy helyütt, a­hol mint katona, kapitányi ranggal mutatta be magát, polgári öltözete mentségére azt hozta föl, hogy tudja, miszerint egyenruhában kevésbé látták volna szívesen, azért öltött ma­gára budát. — A házi dolgokat itt is hegyről végre ismerte, hogy a házi asszony egy perczig sem kétkedhetett, mikép csakugyan az, kinek magát kiadja, s az ürügy, mely alatt a ba­ráti kölcsönt kérte, oly csaknem kötelességszerü volt, hogy egy pillanatig sem habozhatott annak teljesítésével. Mint értesülünk, egy másik helyen, hol szintén a házinőt találta hon, azzal fenyege­­tődzött, miszerint ott lábainál lövi magát agyon, ha szorongatott helyzetén nem segít s ő becsület­beli tartozását még az­nap ki nem fizetheti. Jel­lemző ez iparlovag viseletében az is, hogy a köl­­csönkért összegre nézve alkudni is hagy magával; 500-at kér, s ha máskép nem megy, 50 et is el­fogad. Óhajtandó volna, hogy valahol mielőbb hu­rokra kerüljön. * Beküldetett szerkesztőségünkhöz az erdé­lyi múzeum-egylet évkönyvének III. füzete ; szerkesztő az érd. muzeumegylet h. igazga­tója Brassai Sámuel. A velős tollal irt előszó után a következő tudományos czikkek jőnek: A rómaiak nyoma Erdély északi részeiben (Torma Károlytól), adalék népünk költészetéhez (Gyulai­tól),a növénytáplálkozás ügye napjainkban (Bras­­saitól), az Erdélyben honos madarakról (gr. Lázár Kálmántól), régiségek ismertetése Finalytól, Fe­­sidon bey szultáni okmányok gyűjteményének is­mertetése, Vámbérytól; történetiek: a cserhalmi ütközet 1070 ben, Békés Gáspár versenyzése Bá­thory Istvánnal; a magyar korona feletti küzde­lem a XVI ik században, Kovács István, Szilágyi Sándor és S. Jakab Elektől. Ez utóbbi történelmi értekezés különösen jelesnek mondható. * A bécsi „Zeitgeist“ ellen egy kép miatt indí­tott sajtóper e napokban lefolyt. A törvényszék Reymondot (a rajzolót), mint tettest s Böhringert (a kiadót), mint büntárst­­, Zanetti főmunkatárst pedig szintén, mint büntárst 4 heti fogságra ítélte. * K­o­­­s­á­n­y­i László Teleki - naptárát „T­e­­leki album“ czím alatt is kiadá, belerakván a dicsőült Teleki László nagy emlékezetéhez igen illő és mindenekfelett lélekemelő költői, ügy­védi, orvosi, sebészi és bábái névsort. Ez aztán Teleki-album ! * A Velenczében nem rég elhunyt Újhelyi Imre kanonok, mint hírlik, gazdag kagyló-gyüte­­ményét nemzeti múzeumunknak hagyományozó. * Kolozsvárit a főrangúak jótékony czélra mű­kedvelő előadásokat rendeznek. Közelebbről a „Három egyszerre“ és „Angolosan“ czi­­mű vígjátékokat játszandják el.­­ A magyar akadémia palotájának felépítésé­hez Péterffy Farkas ur Dengelegről 4 ft, B­o­l­­dizsár D. ur Bécsből 10 ft, Papp István ur Pestről 2 ft 50 kr, a szalóczi gyárból többen 10 ft 60 krral, ez utóbbiak a Széchenyi-emlékszo­­borhoz 5 ft 40 krral, és Mérey Miklós ár­nyé­ken 5 fttal járultak e lapok kiadó­ hivatalánál, mely őszi ezek az illető helyen átadattak. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről febr. 21 5% metalliques 70,80. Nemzeti Kölcsön 84,15. Bankrészvény 848. — Hitelintézet 203. — Lon­doni váltók 137. — Arany 6,62 NEMZETI SZÍNHÁZ. Febr. 22-re van kitűzve: „Rigoletto.“ Opera 4 felvonásban. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Febr. 22-re van kitűzve: Horváth jutalmára: „Egy a mi népünkből.“ I fj. Nagy József 1 ft, Vörös István 1 ft, Oláh Mihály 1 ft, Ujfalusy Mihály 10 ft, Pozsonyi László 1 ft, Schuster János 2 ft, Schöberl Károly 2 ft, Groszman Alajos 1 ft, Palkovics 50 kr, Horváth 1 ft, Magyarász Incze 2 ft, Deák János 1 f­t, Békefy 2 ft, Lehner József 5 ft, Horváth Ferdinánd 1 ft, Serly Gusztáv 1 ft, Hahn János 2 ft, Grünhut Ede 2 ft, összesen 405 ft. Debreczeni takarékpénztár 235 sz. ivén: Debreczeni takarékpénztár tőkéhez 250 ft, házra 250 ft, Komlóssy Imre t. 5 ft, h. 5 ft,­­ Komlóssy Karolina h. 5 ft, Bodó László h. 5 ft, összesen tőkére 255, házra 265 ft. N.mélt. Károlyi László (akkor főtszéki elnök, most m. kir. alkanczellár) ivén Nagy-Vá­radon : Boldizsár János házra 2 ft, Porempovich Mihály h. 5 ft, Bornemisza István h. 3 ft, t. 3 ft, Jankovich János h. 2 ft, N. N. h. 2 ft, Steinitz h. 2 ft, t. 3 ft, Dunay Károly h. 2 ft, t. 3 ft, Tóth Elek h. 10 ft, Gabriel János h 5 ft, Fényes Jó­zsef h. 10, t. 10 ft,­­ Detrich Miklós h. 5 ft, tő­kére egy 20 ftos államkötvényt; Blaskovich Kál­mán h. 5 ft, Bogdán László h. 5 ft, t. 5 ft, Karap Ferencz h. 5 ft, t. 5 ft, Chernél Elek h. 5 ft t. 10 ft, Hrabovszky János h. 5 ft, Tóth Bódog h. 5 ft, t. 5 ft, dr. Brody Lőrincz h. 5 ft, Sárváry Fe­rencz h. 5 ft Szalay Imre h. 5 ft, Lauka Gusztáv h. 5 ft, t. 5 ft, Dániel István h. 5 ft, t. 5 ft, De­­meczky Lajos h. 5 ft, t. 5 ft, Somosy Lajos h. 5 ft, Valkovics Antal h. 10 ft, Csanády György h. 5 ft, Nábráczky Antal h. 5 ft, Zsömböry György h. 5 ft, t. 5 ft, Gabányi Sándor h. 10 ft, Hrabovszky Zsigmond h. 10 ft, Des Echerolles Kruspér Ká­roly h. 150, t. 150 ft, Topich Antal h. 5 ft, Széll Kristóf h. 5 ft, t. 10 ft, Zmrecsányi János h. 5 ft, t. 10 ft, Petrák János h. 10 ft, t. 20 ft,Hajdú La­jos h. 5 ft, Fellmann Alajos h. 1 ft, t. 1 ft, gr. Zi­chy Domonkos h. 500 ft, tökére 1000 ft földte­­herm. papirosban ; gr. Frimond Béla h. 300 ft, tökére 500 ft földteherm. papírban; Károlyi László h. 100 ft, t. 100 ft. Összesen házra: 1237 ft, tökére : 374 ft és 1500 ftnyi földteherm. pa­piros. A magyar akadémia javára tett alapítványok s adakozások részle­tes jegyzéke (nyilvános nyugtatványul.) (Folytatás.) Dr. H­a 11 e­r Ferencz kanonok 127. sz. ivén Nagyváradon , jan. 26. 1860. Winterhalter An­tal hittanár­a h. 5 f­t, t. 5 ft, Dániel Imre hitt. h. 5 ft, t. 5 ft, Andrássy János hitt. h. 5 ft, t. 5 ft, Zeley János tanulni, felügyelő h. 5 ft, Göndöcs István h. 50 ft, Dezső Szaniszló h. 25 ft, t. 25 ft, Szy József h. 15 ft, t. 15 ft, K. L. h. 2 ft, t. 1 ft, jan. 27-én Frint Mihály h. 5 ft, 28-dikán Paulo­­vits Imre h. 5 ft, 31-dikén Podhraczky Rezső h. 5 ft, Bayer György h. 5 ft, t. 5 ft, febr. 5-dikén Pawlowszky Sándor h. 5 ft, Hoványi Lajos h. 10 ft, Kudelka József h. 5 ft, Prikril János h. 5 ft, Turcsányi Vincze h. 6 ft, febr. 14-én KGF. h. 5 ft, összesen: a házra 168 ft, a tőkéhez 61 ft. Az egész összeg teszen 229 ft o. é. Egyed Antal apát ur 805. sz. ivén D.-Föld­­váron : Girk Alajos paksi plébános t. 10 ft, Stallenberger József kömlödi pléb. h. 6 ft, Nagy Károly bölcskei pléb. h. 4 ft, Egyed Antal h. 50 ft, összesen tőkére 10 ft, h. 60 ft, V­á­m­o­s­y Mihály orvostr. 611 sz. ivén Oros­házán : Balás Mihály házra 1 arany, Praznovszky György 2 ft, Oláh Miklós 2 ft, Szénási pusztai juhászbojtárok 2 ft, Szénási magtári csőszök 1 ft, Áron József 2 ft, Kis János béres 1 ft, Bittner Tóbiás 1 ft, Nagy Mihály 1 ft, Rácz Jó­zsef 1 ft, Sziberth Bertalan 1 ft, Vámosy Mihály 2 ft. Öszvesen: 16 forint s 1 arany. Nagykárolyi gyűjtés: Az akadémiai palota javára rendezett tánczvigalom jövedelme 200 ft 42 kr. Ez összeget még hozzájárulásuk­kal növelték: gr. Károlyi György 100 ft, Asz­talos Györgyné 2 ft, Nagy Elek 5 ft, Uranovics Sándor 3 ft, Nagy László 2 ft, Menszáros Teré­zia 5 ft, Ecker Mihály 2 ft, Horváth Dénes 5 ft, Nagy Lajos 1 ft, Fok Ignácz 2 ft, Veres Sándor 1 ft, Pardubay Ádám 1 ft, Gönyei József 3 ft, Polgár Lajos 5 ft 58 kr, Polgár Lajosné 5 ft, Elbel Béla 2 ft, Schusterics Lőrinc­ 5 ft, Rózen Jakab 3 ft, Basandt Ferenc­ 1 ft 50 kr, Kuthy Károly 1 ft, Nagy János 4 ft, Weber József 2 ft, Vida Imre 5 ft, Fogér Károly 1 ft, Róth Alajos Politikai események: FRANCZIAORSZÁG. A franczia törvényhozó testület febr. 17-ki ülésében a departement-ok és községek budgete tárgyaltatott 221 szóval 14 ellen megszavaztatnak a municipális, kórházi stb. kölcsönök. A senatus 17-ki ülésében elhatároztatott, hogy a válaszfelirati viták, csütörtökön, febr. 20-kan kezdessenek meg. Addig is a franczia lapok tesz­nek hevenyében néhány megjegyzést a senatusi bizottmány felirati javaslatára. Az „Opinione Na­tionale“t leginkább a javaslat optimista szelleme lepi meg. Megjegyzi, hogy a­mi a községi egy­házak segítését illeti, az állam által áldozott 13 millió frank nemcsak a katholikus felekezet, ha­nem a rationalisták , protestánsok, lutheránusok, anabaptisták és izraeliták egyházaira is fordítta­­tott stb. A­mi a külügyeket illeti, sajátságos s egy hosszú czikknél jelentékenyebb az, hogy Syriának még csak neve sem fordul elő az adres­­sében. Mexicóra nézve az „Op. Nat.“, mely min­dig kárhoztatja az odaküldött expeditió végczél­­ját, nincs megelégedve. Az olasz kérdést illetőleg úgy veszi észre, hogy a senatus most is sympa­­thiát árul el a pápa világi hatalma iránt, habár úgy látszik, megszorításán nem búsulna már, mert megróvja azon csökönösséget, mely össze nem fér a világi ügyek vezetésével. A „Journal des Débats“ összehasonlítván a mostani fölirati javaslatot az 1861-ikivel, neve­zetes haladást vesz észre a római kérdés tárgyá­ban. Először is a világi hatalom, melynek érde­kében szót emelt tavaly a senatus, most nevéről sem említtetik. Ez nyereség, de igazságtalan a fölirat azon részben, hogy egyenlően megrójja a turini kormány mértékletlen követeléseit s a ró­mai udvar csökönyösségét. Az olasz népnek tett szemrehányást alaptalannak, indokolhatat­­lannak találja a „Jura, d. Déb.“, akár az egész nemzetet, akár magát Victor Emanuel kormányát illetik. Ricasoli javaslatát, mely által Rómát Olaszország fővárosául kívánja, nem lehet „mér­tékletlen követelés“-nek nevezni, sőt inkább el­lenkezővel vádolták sokan. A praefectekhez in­tézett közelebbi körirat is bizonyítá , hogy az olasz kormány nem engedi magát megfontolatla­nul elkapatni. A­mi az olasz nemzetet illeti, a közelebbi két évi krízis alatt bebizonyítá, meny­nyire át van hatva azon igazságtól, hogy a nagy művek megala­­itására nyugalom és mérséklet szükséges. E szerint a felirat ép oly helytelenül vádolja az olasz kormányt, mint az olasz nemze­tet. Azonban, hogy Olaszország ügye a lefolyt év alatt még a franczia senatusban is haladást ten, elég összehasonlítani mostani feliratát a ta­valyival.­­ A „Patrie“ is úgy látja a német lapok czikkeiből, hogy a német kérdésnek nincs sem azon gyakorlati jelleme, sem azon hordereje, me­lyet némelyek tulajdoninak neki. Ez állítás nem lepi meg azokat, úgymond, kik ismerik a német nemzet jellemző hajlamait a homályba burkolt s soha be nem fejezhető theóriák iránt. A „Con­­stitutionnel“ gyakorlati hasznot lát Poroszország­ra nézve Ausztria újabb fellépésében. Maga Ausz­tria olda fel a porosz kormányt azon kímélettel, mely eddig megköté a berlini kabinetet. Ma már Poroszország fel van szabadítva a korlátozó so­­lidaritás alól, s ezután csak tulajdon érdekeit tarthatja szem előtt akár mint európai, akár mint német hatalmasság. —­ Egyszersmind közli a „Constitutionnel“ két fő olasz lap czikkeit, me­lyek Olaszországnak a berlini kabinet által kö­zelebbről történhető elismerését illetik, s átalán, úgymond, egy idő óta az olasz lapok nagy ér­deklődéssel vesznek fel minden hírt, melyek ez elismerést tárgyazzák, s többnyire úgy véleked­nek, hogy ha ezen elismerés rögtön nem történik is, csaknem bizonyosnak lehet tekinteni. A turini „Opinione“annak okát, hogy a porosz kormány még mindig habozni látszik, részint ab­ban keresi, hogy nem akar összeütközésbe jőni némely német állammal, részint még­ habozik az uralkodók istentől, vagy a néptől származott joga közt. Feltehető azonban az is, hogy a késlelke­­dést nem egyéb magyarázza, mint az, hogy a porosz kormány időt akar engedni a közvéle­ménynek megbarátkozni Olaszország elismerésé­nek eszméjével, mely ha meglesz, a kormány nem fog ellene szegülni. Ha ez való, az elismerés ügye igen jól áll, mert a nép és képviselők igen jól felfogják az eszmét. Annyi bizonyos, hogy Poroszország igen barátságos viszonyban van az olasz kormánynyal. Az „Italia“ azon párisi sür­gönyre vonja olvasói figyelmét, mely szerint Po­roszország felszólíta a sze­pétervári kormányt, hogy Olaszország elismerése tárgyában együtte­sen járjanak el.­­ A mexikói expeditiót illetőleg semmi na­gyobb fontosságú hírt nem foglalnak magukban a párisi lapok. A „Patrie“ azon sürgönyt, mintha­­ a mexikóiak megverték volna a „Puente National­nál“ (a nemzeti hídnál) a spanyolokat, egészen alaptalannak tartja, mivel újabb tudósítás szerint a spanyol, franczia, angol haderő még folyvást egyesülten vesztegel Vera-Cruznál, s ez állomá­sából ki nem mozdult. A „Puente National“ pedig 70 kilométernyire fekszik Vera-Cruztól.­­ Az „Indépend.“ egy párisi tudósítása sze­rint a franczia császár magán­uradalmai a leg­szebb példánygazdaságok közé tartoznak Euró­pában. A császárné terjedelmes spanyolországi birtokai ugyanazon kezelés alatt állanak. A csá­szár közelebbről nagy uradalmakat vásárolt meg Olaszországban is. LENGYELORSZÁG, Varsó, febr. 13. Az egyházi szónoklat melyet az érsek a székesegy­házban tartott, a „Czas“ közlése szerint így hangzott: „Dicsőség az urnák a magasságban, békesség itt alatt a földön és az emberek között jóakarat. Ezen szavak oly terhes időben mondattak, mint a mostani. De van-e nálunk ezen béke? Nincs, mert az egyházat és imát nélkülöznünk kellett. Az ima életünk mindene, szerencsénk forrása, mert ez az eszköz, a melylyel az Isten kegyét földi és örök idvességünkre kieszközöljük. Az imák imáját e szavak foglalják magukban : Atyánk ki vagy a menyben............(az érsek végig elmondá.) De most a legszentebb és legbajosabb kérdés­re térek, melyet érintetlen nem hagyhatok. Ha valaki eltiltaná nektek az Istenhez való imádko­zást, ha a kormány akarná eltiltani az imádko­zást, akkor azt mondanám : Nem szükség enge­delmeskednetek e kormánynak, mert az Isten iránti kötelesség nagyobb,mint az emberek iránti. Ha valaki el akarná tiltani nektek a hazáérti imádkozást, kérném az Istent, vegyen el engem e földről, s hogy anyáink szűnjenek meg gyer­mekeket szülni! De a haza boldogságáérti imád­kozást senki se tilthatja el. (Ezen szavakat hangos sírás és zokogás követte, sok nő elájult, úgy, hogy az érseknek félbe kellő beszédét sza­­kasztani. Egy kis várakozás után hallgatóinak ezt mondván : „Nyugtassátok meg magatokat“ eként folytatá.) Mi tehát nem fogunk megszűnni hazánkért imádkozni, és a kormány nem fogja eltiltani. De bizonyos dalokról és hymnuszokról van szó, me­lyek az egyház által nincsenek engedményezve, és szükséges, hogy ti megszűnjetek e dalokat énekelni. Ezen lemondás nem vonja maga után az imáróli lemondást. Mindnyájan terjeszszük leg­drágább érdekeinket a teremtő elébe. Boldog­nak érzem magam, hogy a templomokat megnyit­hatom, a­hol mi ismét imádkozhatunk, de a haza boldogságára kérlek, kényszerítelek titeket, hagy­jatok fel a tiltott dalok éneklésével. Ezen dalok jók voltak, mert a kormányt figyelmeztették, hogy mit akarunk, de már most ismeri óhajtása­inkat. Én kinyilatkoztathatom előttetek és re­ményt nyújthatok, hogy uralkodónk hazánk szük­ségeit kielégíteni, hajlandó. Én sokáig beszéltem vele e tárgyról. Ő tudtomra adó, hogy hitünktől, nemzetiségünktől nem akar megfosztani, hogy ígéretét teljesíteni akarja, s mindenbe, a­mi mél­tányos, beleegyezik. Csak egyetlen egy feltételt köt ki, hogy az ország nyugalmáért a tiltott da­lok többé ne énekeltessenek. Ezért, testvéreim, kérlek, teljesítsétek e kívánatot. Talán azt fog­játok mondani, hogy az ily ígéretek soha se tar­tattak meg. Erre azt felelem nektek : Én az uralkodó ígéretét bírom és ez alkalommal az meg fog tartatni!“ Az érsek továbbá az isteni megváltó példájára hivatkozva végezte be be­szédét. Távirati jelentések. — Athéné, febr. 15. Az ideérkezett posta­gőzös kapitánya küldöttet menesztett Naupliába, tudósítások szerzése végett, a győzelmes felke­lők azonban megtilták a küldött járművének ki­kötését. F. hó 11-kén Argóban és Naupliában erős ágyúdörgést hallottak. A kormány a Hahn tbok alatti csapatok mellett Karaiokakis királyi ordonáneztiszt is útnak indíttatott a lázadók hű­ségre visszahozására. Kolokotrani tábornok és Hadzsipetro pénzt kaptak önkénytes toborzások­ra. A király személyesen akart Korinthba men­ni, hogy a csapatokat egybegyűlésre serkentse. — Athéné csendes, mindazonáltal elfogott leve­lek következtében f. hó 14-kére viradólag töb­ben, egyebek közt Kallifrona és Deliphorgi ügy­véd volt képviselők és sok diák, bebörtönöz­te­ttek. — Fiume, febr. 19. Fiume­ megye mai ülé­sében elhatároztatott, hogy a megye zászlója a Grobnik mezőn szenteltessék föl. Zászlóatyául Stroszmayer püspök, zászlóanyául Smaich főis­pán neje választatott. Dobrila parenzói püspök, Thoman reichsrathi követ és Bleiweis a „Novi­ce“ szerkesztője tiszteletbeli bizottmányi tagokat választattak meg. — Páris, febr. 20. Antonelli bibornokFran­­cziaország kérdésére a püspököknek Rómába hivatását illetőleg kijelenté, hogy az csak jószán­­dékú, s korántsem kötelező meghívás egy tisz­tán vallásos ünnepélyre. A kormány azon nézet­ben van, hogy a püspököknek csak azon eset­ben kellene elhagyniok megyéjüket, s folyamod­­niok az országból való távozhatásért, ha fontos egyházmegyei érdekek követelnék Rómába uta­zásukat. — Konstantinápoly, febr. 15. Ziali bey athenei teljhatalmú követté neveztetett ki. Csil­lagda építése határoztatott el. Az oroszország­­gali kereskedelmi szerződés aláiratott. A „Le­vant Herald“-nak megtiltatott kölcsönügyekről írni. O’ Reilly ezredes — ki Hasszán beynek ne­veztetik — a libanoni csendőrség parancsnoká­vá neveztetett ki. Persiából érkezett tudósítások megerősítik Blocquevillenek a persa kormány általi kiváltatását. Blocqueville jan. 23-dikán ért Mesidbe. — Antivári, febr. 18. Konstantinápolyból ide három török fregatté érkezett, két zászlóalj sorgyaloggal, s egy kis gőzös, mely a scutarii tóra van szánva. — Uj­ Y­o­r­k, febr. 7. A Tennesse folyam mel­lett fekvő Henry-erőd — mely nevezetes pont­nak tekintetik — a szövetségi csapatok által elkeseredett harcz után bevezetett. Esti post­a. — „Hamb. A „Nach.-nek Berlinből február 19-től írják : „Olaszország elismerésének való­­sulására most már komoly kilátások vannak ; közbelépő esetek változtathatnak ugyan néme­lyeket az utolsó pillanatban is, az osztrák tábor­ban erélyesen dolgoznak az ellenkező értelemre, hanem hogy az elismerés esélyei túlnyomók kez­denek lenni, arról nincs kétség. Ugyanez mond­ható a Francziaországgal kötendő szerződésről is, melynek jó sikere biztosítottnak tekinthető.­­ Londonban is élénk beszélgetési tárgyat képez a Poroszország, és a würzburgiak közt történt jegyzékváltás. Általában kedvezők az íté­letek Poroszország iránt, s általában felisme­rik Ausztriának igazolatlan kihívását s rejtett fenyegetéseit, azonban a kölni lap levelezője fájda­lommal jegyzi meg, hogy Londonban is, és pedig azon körökben, melyek Németország kifejlődé­sére szívvel és értelemmel, s azt előmozdítani — befolyással is bírnak, majd minden reményt letettek arról, hogy Poroszország részéről hatá­rozott férfias eljárás történnék. Lesznek jegy­zékek bőven, egyéb semmi. Egy szabadelvű parlamenti tag, ki nem rég érkezett vissza Berlinből, hol a kormány tagjaival, s külön­féle pártokkal érintkezett, az ottani viszonyok felől egész kétségbeesetten nyilatkozott. — „Nincs sem erő, sem bátorság, sőt komoly akarat sincs csak felét is megtenni annak, mit Németország legszerényebb igényei kívánnak Poroszországtól. Sok írás, iszonyú sok beszéd, de fölül a legközönségesebb középszerűség schlendriája, alant semmi nyomás, sőt mond­hatnám : semmi áldozatkészség, mint ezt a német flottára rendezett gyűjtések nyomoru eredménye mutatja.“­­ A levelező a német flottára történt adakozások nyomoru ered­ményének megjegyzése felől vigasztalja honfiait, hogy ilyesmi egy angoltól megjárja, minthogy hazájában megszokta az ily kezdeményeknek tö­meges gyámolításával találkozni; az Albert-em­­lékre s a hartleyi szerencsétlenek hátrahagyot­­tainak segélyezésére pár hét alatt száz­ezrek gyűltek össze ; természetesen az angol nem vett magának fáradságot vizsgálni a különbséget, mely a német és az angol közönség pénzereje közt van, miután utazók szerint a fényűzés, s a kényelem költségei ép oly nagyok, tán nagyobbak a kontinensen , mint a gazdag szigetországban.­­ Áttérve a német jegyzék­re levelező azt véli, hogy Ausztria a német egységi törekvésekkel szemben csak addig lesz engedékeny, míg más oldalról saját lételé­nek veszélyeitől tart. „Poroszországot még elég jókor érjük el“ — mondta volna B u o 1, és „Frankfurt nem szaladd előlünk, ha darab időre eltűnik is szemeink elöl“ — mondá tréfásan a meghalt M e 1t e r n i c h, ki azonban egy perezre nem veszté el Frankfurtot szemei elöl. Az osz­trák házi politika még mindig a régi; alig hogy a Piemont s netaláni szövetségesei elleni tavaszi hadjárat félelme elenyészett, már­is siet atyai gondoskodását a német ügyeknek szentelni.­­ A febr. 17-ki felsőházi ülésben Claren­don lord egy hosszabb beszédet tartott a C­a­­v­o­u­r gróf neve alatt kiadott levelekről, s azok­nak különösen a lordra vonatkozó értelméről adva felvilágosítást. Minthogy lapunk e levele­ket terjedelmesebb kivonatban ismerteté, szük­ségesnek véljük holnapi számunkban a nemes lordnak észrevételeit is közölni.­­ Az „Indépendance“ tudósítója szerint Pa­risban azon hír terjedt el, hogy Napóleon császár levélben kérte közelebbről a porosz királyt Olasz­ország elismerésére. E hír, ha magában némileg valószínűtlen is, annyi mindenesetre föltehető, hogy a franczia kormány nem mulasztja el Ber­linben ez elismerés siettetésére megtenni a le­hető lépéseket, — a­mi most, az ausztriai jegy­zék után időszerűbbnek látszik, mint előbb, — legalább a berlini szabadelmű lapok amaz elis­merést kívánják kormányuktól válaszul Ausztria kihívó föllépésére. — Az európai diplomatia többi részének is főgondja Olaszország •—é s ezen állam terv sze­rinti kiegészítésében egy lehető nagy krízis csi­ráját látják. Az európai hatalmak egy közel ér­dekelt része még az olaszországi bevégzett té­nyek elismerésétől is határozottan megtagadja hozzájárulását; más része sympathiákat mutat; de az elvek miatt, melyeken az uj olasz állam felépült,habozik hivatalosan megszentesíteni,s ezt mintegy semleges pártnak nevezhetnék, harma­dik része, mely elismeré az uj államot, egyszer­smind új annexiókkal akarná megszilárditni és kikerekíteni : a kivánt fővárost akarná kezére játszani és új tartománynyal gyarapítai. Ez utóbbi rész, a­mennyire látszik, bár folyton munkál e czélra, de eddig nem nagy sikerrel. Az európai hatalmak ez utóbbi részének titkos működéséről most új hírek vannak forgalomban. Párisban fel­tűnt, hogy az angol követ gyakran értekezik az ottani olasz követtel, s észrevették azt is, hogy Páris és London közt igen sűrűn foly a sür­göny­váltás — mondják, hogy az olasz ügy két nevezett pontjára nézve. Beszélik azt is, hogy az orosz diplomatiának egy irata jutott a franczia kormány kezébe, melyet ez mindjárt kö­zölt a londoni kabinettel, s melyben az orosz kor­mány is elárulja hajlamát az olasz annexiós vá­gyak iránt. — Olaszországban azonban nem hisznek a diplomatiai fáradozások sikerében. E híreket, némi rövidítéssel, a kölni lap brüsseli levelezője közli — s csak a következés mutat­hatja meg, mennyiben valók. — A görög katonai lázadás nagy hatást tett Párisban , de még a részleteket 19-ikéig nem is­merték. Figyelmet ébresztett egy másik lázadás is — s ez a marokkói. A lázadásnak oka még ér­dekesebb. Az alattvalók a korán megsértése miatt lázadtak fel, mely tiltja, hogy az államkincstár egy része hitetlenek kezébe adassák. A csá­szár a felkelők ellen egy sereget küldött, mely széjjelveretett. — Schweizból írják, hogy az ottani nemzeti gyűlés elfogadta azon törvényjavaslatot, mely szerint az elválás megengedtetik a vegyes házas­ságokban is. A „P­­i\ć“ magán társürgönyei. — Konstantinápoly, febr. 20. F. hó 18-ki athénei hírek jelentik, hogy a tartományok nyugodtak, s a felkelés csak Naupliára szorítkozik. Hahn tlik már Argóban volna. Kolokotrani Mylit szállta meg. A hadsereg hangulata megnyugtató. — Páris, febr. 20. A „Moniteur“ ér­tesít, hogy az 1859. máj. 3-ki azon ren­delet, mely az önkényteseknek két évre való dij nélküli beszegődését megengedé, visszavétetett. — Bécs, febr. 21. A mai alsóházi ülés az esküdtszékeknek a sajtóügyek­ben leendő­ kivételes alkalmazását el nem fogadta. — Athén, február 18. (A müncheni hivatalos lap után.) Az országot­­és a Nauplia ellen küldött csapatokat a legjobb szellem hatja át. Az utóbbiak a lázadókat Nauplia előtt megverték. A Naupliában lévő lázadók többsége levertséget tanúsít. Felelős szerkesztő : B. Kemény Zsigmond.

Next