Pesti Napló, 1862. június (13. évfolyam, 3692-3714. szám)
1862-06-01 / 3692. szám
hetését, s hogy a fejedelem némi liberális engedményezésekkel meg ne ellőzhesse, s ellenében meg ne erősödjék, mintegy 1800-tól már több részvétet kezdett tanúsítani a jobbágyok gyászos sorsa iránt, mi az 1836. 6. 7. 11. és az 1847/I. 8. 9. 1. cz.-ből látható. Egyébiránt e törvények is csak szinteg szabadelvűek, vallósággal pedig annyival nyomasztóbbak, minthogy amely arányban haladnak azok előre anyagi szabadelvűség tekintetében, és oly mértékben, ha jobban nem, haladnak a többi népek elnemzetlenítésében, s azoknak a magyarizmusba a beolvasztási kisérletekben , lásd az 1836 : 5. — 1840: 9. — 1844: 2. — s az 1847/I: 5.36.t. sz.— ez ébresztette fel a kisdedovó intézet eszméjét is, hogy abba a növendékek fogékony elméjükben a magyarizmushozi hajlamot könnyen beolthassák-s ki nem tudja, hogy éppen e törvények emelték fel a magyar nyelvet kötelező erőre nemcsak a köz, de egyházi s oktatási ügyeinkben is ? s kizárólag magyar elemekből kiállított minisztérium még tovább is akart e tekintetben haladni, midőn a debreczeni cultusminiszter, bizván győzhetlenségében, az aradi püspök vicáriushoz 1849. júliusban intézett átirata folytán abbeli óhajtását fejezte ki, miszerint a magyar nyelvet az egyházi szolgálatba is behozni szeretné, figyelembe nem vévén, hogy az ilynemű változtatás, a democratico orthodox egyházban nem az országgyűlés, annál kevésbbé a minisztérium, hanem csak egy átalános synodus hatáskörét illethetné. A megyék, kerületek s székhelyek szervezésüket megindítván a diploma alapján, ott, hol magyarok vagy renegátok foglalták volt el a főispáni rangokat, csak saját pártérdeküknek kedvező diploma részeit fogadták el, s magyar testvéreink visszautasítván mindazt, mi más nemzetiségek érdekeit illette , az egyenlőség, testvériség s igazság alkotmányából egy valódi satyrát szerkesztettek. Nyelvünket ugyan nem lehetett nekik, mint az előtt, egészben megakadályoztatni, azonban oly helyeken is, hol egyedül csak románok találtatnak, a mennyire bírták, alárendelték azt a kevesebbségben lévő magyar nyelvnek; s ez után nyelvünk használatát megszorították; sőt ha a diplomá s császári kéziratokba bele nem botlanak, valószínűleg ismét az 1848—1849 minisztérium által rajtunk végrehajtott rendszabályok alá kerültünk volna. Azoknak, kik a főbb hivatalokat elfoglalták, alkalmazásaiból s világos tetteiből, — mikép környezték t. i. azok a fejedelmet, s az országgyűlésen is túlnyomóságra emelkedtek — csak azt lehet következtetnünk, miszerint, habár az absolut rendszer korszakában nem lehetett török egyebet hallani, mint „ez (a bukás) megtanít bennünket arra, hogy ha visszanyerjük előbbi állapotunkat, igazságosabbak legyünk“, és habár még most is hallunk hasonló hangokat, mint például: akarunk igazságot, akarunk egyenlőséget, mindazonáltal többen közülök csak azok maradtak, akik voltak, a múlton nem okultak. Tény az, hogy ők csak akkor hajlandók eredményt mutatni, mikor tehetségük hiányzik, ellenben fő törekvésük: a többi nemzetiségek feletti suprematiájukat valósítani, mit egyedüli eszköznek tartanak uralmuk szilárdítására; tetteik azonban szavaikkal soha sem összehangzók. Ha az újabb korban történteket mindnyájan saját tapasztalásunk után nem ismernék, ha aközelebb múlt évekbeli román hírlapok, ellenünk elkövetett tettekkel, s a románok által felterjesztett panaszokkal nem lennének eltelve ezen állításaink igazolására, hogy t. i. azon bizonyos urak most is csak azok, kik voltának a multban,Erdély s Magyarhonban történteknek hosszasabb taglalásába ereszkednénk, e szerint azonban, csakis némely bevégzett tények elemezésére szorítkozunk. Ugyanezen kiváltságos pártnak befolyása okozta Erdély országgyűlése egybehívásának elmulasztását, miközben a birtokképesség túlnyomóságát saját előnyére kieszközölvén, ezt csak azért tette, nehogy a románok számra nézve többségre vergődvén, magyar érdekű terveiben háttérbe szoríttassék. Tapasztaltuk pedig, miként a magyar országgyűlésen éppen ezen körülmények nem vétettek zsinórmértékül oly képviselők igazolásánál, kik,ról mondhatták : a mi emberünk, — ellenben, egy eltérő véleményű , sőt minden igaz román megbuktatására találtak volna okokat, ha egy krassó megyei képviselő a nemzetiségek érdekeivel erélyesen fel nem lép. Minő tusát kellett vivni azon csekély számú román képviselőknek a magyar többség által koránt sem józan argumentumokkal, mint inkább a voksok túlnyomóságával megbuktatott legmérsékeltebb s legigazságosabb követelmények miatt! Ebből keletkezett azután a feliratnak oly értelemben szerkesztett szövege is, mely a románokat nemcsak ki nem elégíti, sőt megkeserítette. Testvéreink azt hitték, hogy egy ilyszer Tárcza. Az uj földesül*.*) Regény. Irta Jókai Mór. (Folytatás. **) A közös baj. Késő éjre járt az idő, az egész tájt nagy csend ülte : az a csend, ami az ébrenlévő lelkét megnépesíti bántalmas gondolatokkal; az elhagyottság csendje. Pusztító elem foglalta el az egész síket; a láthatáron két hold látszott egymás felé közelítni : egyik az égen, másik a vizen. E szomorú világításnál, mint nyomasztó álomlátás közeledett egyre az Ankerschmidt-kastély romalakja, minden evezőcsapásnál jobban kitüntetve düledékeit. A félrecsúszott ablakok, a lefordult tető felmeredő szarufái, a szétvált nyílás a tűzfalon, a magára maradt kémény, egy egy meztelen boltozat, mindig világosabban rajzolódtak az estderynél. Nem sokára az is kivehető lett, hogy a vizár a földszint ablakain át hatolt be, s amint a csónak végig haladt a homlokzat előtt, amint a kastély közepén be volt roskadva, azon keresztül, mint egy perspectívben meglátszott az ősi alacsony kastély alakja, az nem omlott össze. , Aladár kétszeres igyekezettel feszité a lapátot, s tekintetét le nem vette az alvó útitársról. Az volt szándéka, hogy nem költi őt fel; elevez szótlanul a rom mellett, ne lássa ő azt meg, s csak akkor fogja őt felkölteni, midőn nagybátyja házához értek, ki bizonyosan megfogadta a jókor küldött tanácsot. Ott aztán bizonyosat fognak hallani a kastélyban voltak sorsa felöl. De talán az álomra hunyt szemek is látnak valamit; s az álmodók megérzik, ha közelit az a nagy gond, mely lelküket álmodva is eltölti, s épen úgy látja most Ankerschmidt, a csónakban végig fekve, azokat a halomra dűlt köveket, azokat az összerecscsent gerendákat s a házán keresztül omló hideg fekete árt, mintha nyitott szemmel nézné; csakhogy ő még többet is lát, a kövek közt gyermekének véres testét, s a fekete vizárban, a mint annak szép hosszú selyem haja végig-végig úszik. Az alvó homlokán nehéz veríték gyöngyözött alá s szakgatott lélekzetében tehetlen kiáltások hangjai töredeztek. Aladár aggodalmas sietséggel evezett el a dúlt kastély előtt, s már már sikerült azt elhagynia, midőn az utczából, melynek végén a kastély állt, egy másik csónak bukkant ki, melyet a kanyarodástól eddig nem lehetett látni. A holdvilágnál ép oly hamar ráismert Aladár a másik csónakosban Kampósra, mint az ő reá, de mielőtt inthetett volna neki, hogy maradjon veszteg, már késő volt. Kampós uram örömében akkorát rikoltott, hogy arra minden alvónak fel kelle riadni. — Hahó! ifjú tensuram! Hahó! kiálta a lelkes úr, csáklyája végére tűzve kalapját. — Csitt, az Istenért! ne kiabáljon .... dörj mögé Aladár, a házsorba igyekezve jutni. Már késő volt. Ankerschmidt az első kiáltásra felriadt fektéből, s amint szemeit felnyitotta, a legelső kép, amit meglátott, összeomlott kastélya volt. Talán ugyanazon látás, amiről folyton álmodott testté válva. Néhány perczig mereven, jégszemekkel, halott arczcal nézett a rémképre; azután felugrott, maga elé kapott, s az őrület hangján kiálta fel : „leányom!“ Ha Aladár jókor meg nem ragadja, a vizbe esik. „Leányom!!“ orditá magán kívül a hadastyán. — Ott van nálunk! nincsen semmi baja ! lármázott Kampós uram, ki most észreveve, milyen rettenetes ostobaságot követett el, iparkodott minden tőle kitelhető tudományával Aladár lélekvesztőjéhez csáklyázni, erősen szerencséltetve azt a felfordulás minden esélyével. Ankerschmidt arcza e szóra egyszerre kaczagásra vált, kaczagott, mint egy gyermek, mint egy örült. — Igazán ? Igaz-e az ! Megszabaditották ? semmi baja sincs ? Mely kérdések mindegyikét a naptár minden szentéire esküdve bizonyitá Kampós uram , oly pazarul bánva az agysegélyenekkel, mintha nagy rablásért vallatnák. — Nincsen semmi baj méltóságos uram. Ámbár elég orozva jött ez a gonosz veszedelem, éjnek idején még sem történt semmi szerencsétlenség. Amint a harangot meghúzták, az öreg úr egyszerre talpon volt; kijött hozzám, kérdezte mi baj ? Én mondtam, hogy a görgitei csőszök lóháton nyargalva jöttek, hogy már a határban a víz. No hát akkor be kell tömetni az utolsó kaput. Amint ez meg volt, már jött nagy harsogással az alsó utcza végén, épen a méltóságos úr kastélya felöl az Isten haragja a házak az utczán végig mind el voltak már töltésekkel rekesztve,hanem az utcza egyszerre viz alatt állt s ma estig az ablakok aljáig emelkedett, de azokon fölül nem. A mi töltéseink úgy állják köröskörül,mint egy vár. A mint a viz csónakázható lett, azt mondta az öreg ur : „no Kampós, mit csinálnak most Ankerschmidték? azok nem fogadták meg az intést. — Erről beszéljen erről, sürgeté őt a lovag, kit épen csak leánya érdekelt. — Igen is. Tehát én mondom, hogy azok bizonyosan úsznak. No hát akkor le kell ereszteni a csónakot. (Ugyan jó, hogy ezt a csónakot előre küldte Aladár urfi!) Majd én magam kormányzók ! monda az öreg úr, s ekkor törte meg először a fogadását, hogy nem megy ki a házból, nyolcz esztendő óta. Magam, még egy evező legénynyel, egy hosszú kötéllel, egy lábtóval megindulánk a kastély felé. Nagy volt ám már akkor a hiba. Mondtam én a nagyságos, urnák, hogy a bécsi pallér megérdemelné, hogy bezsindelyezzék a fejét. Amint a pincze megtelt vizzel, egyszerre félre ment minden boltozat. S a falakon akkora repedések támadtak, hogy keresztül lehetett rajtuk látni. A cselédnép jajveszékelve kiabált az ablakokban, s senki sem látott utána, hogy valami módját keresse a menekülésnek. Mint később megtudtuk, csak a kisasszonynak volt helyén a lelke, hogy egy nagy zongora tokot lehozasson a padlásról, abból valami dereglyét készítendő, de neki sem fogadott senki szót, hogy felmenjen a padlásra, mind attól félt, hogy a lépcső leomlik, s ő ott reked. Az öreg ur látva a veszedelmet, neki támaszta a lábtót az erkélynek, s maga felmászva rajta, belépett az ingadozó házba, s a sok rendetlen futkosó cselédséget jól lehordva, megparancsolá nekik, hogy legyen eszük, a mi bár nehezükre esett, de megfogadták. Azután a kisasszonynak nyújta kezét, s lesegítette a csónakba. Utána a többi leány cselédet,meg a kis Gyuszit. Akkor ő engemet ott hagyott, s ő maga hazáig kormányozta a csónakot. Ott elhelyezve a kisasszonyt és a vászonnépet , megint visszatért a férfihadért. Szakács, kukta, vadász s más efféle kenyérvesztegető csónakra rakatott, ő akkor maga maradt hátra két lovász legénynyel. Azoknak megparancsolta, hogy álljanak az ajtóragasztók alá, ha félnek a házomlástól. Hogy harmadszor is visszatértem a csónakkal, akkor azt mondá : „no Kampós, ez a ház nem állja sokáig, ha ledül, kirabolják. Innen tehát minden szekrényfélét, ami be van zárva, át kell szállítani az ócska kastélyba, azt nem hiszi el a víz. Azzal ő maga minden szekrényt, ládát gyűrűjével lepecsételt, s áthordatott a régi házba, ott állnak a padláson, jó helyen; mindent megtalál a méltóságos úr. Mikor ezzel is elkészülnünk, akkor az istállókból kivezetteté a paripákat, s azokat a csónak után kötve, átúsztattuk a magunk házáig; ott azután egy lehordott a tetejéből hidat csinálva, úgy ugrattuk be az az udvarra a töltésen keresztül , igen szép volt azt nézni. Míg Kampós uram rövid kivonatban iparkodott a napok eseményeit előadni, azalatt a két csónak megérkezett Garanvölgyi háza elé, mely, mint kis sziget a tenger közepén, feküdt az árvíz lepte téren. Az ősi vert falnak most tűnt ki a haszna, olyan volt az, mint a szikla: még három lábnyira állt ki a vízből. Az emlékezetes éltetőből készült híd szolgált állomási kikötőül, azon lehetett, mint egy dobogón, az udvarra lejutni. (Folytatása következik.) *) A fordítási jog fenntartatik. **) Lásd a „P. N.“ 3. 4. 6. 7. 8. 9. 12. 13. 14. 16. 17. 20. 21. 23. 24. 25. 28. 29. 30. 33. 85. 36. 37. 38. 40. 41. 44. 45. 47. 49. 53. 54. 57. 59. 61. 64. 65. 68. 70. 72. 74. 77. 78. 80. 81. 83. 86. 86. 87. 88. 89. 90. 92. 100. 103.106. 110.114. 116. 118. 120.124. számalt. kezetű felirat utján képesek lévén, mielőtt a nemzetiségeket kibékítenék, concessiókat kivívni, akkor azután egy-egy kegyelmet tetszésük szerint osztogathatnak; erről mindenki, ki a felirat körülményeit megfontolva fogja bírálni, meggyőződhetik. Hogy a nemzetiségi választmánynak magyar tagjai által a nyelv tárgyában kidolgozott, s a szegedihez 1849-ből sokban hasonló törvényjavaslatot szívesebben fogadták, mint a románoktól beadott szerkezetet, könnyen megmagyarázható, részint abból,mert testvéreinknek némelyet most is, mint Werbőczy korában, bennünket kiskorúaknak tartván, azt hiszik, hogy ők szükségleteinket nálunknál jobban ismerik, más részről pedig, az ő macskájuk a zsákból most is láttatja magát, mert ha majd előre fognak jutni, egy ily törvénynek életbeléptetését a renegátok s a román nép közé elszórt jegyzők közreműködéseik által, háttérbe szoríthatják. Ki a volt országgyűlés tárgyalásait egy kevéssé ismeri, tudni fogja, miként az absolut kormány azzal vádoltatott, mintha az a népek rokonszenvét csak azért vadászsza, hogy azokat a germanizmusba beolvaszthatván, nyelvük s nemzetiségük kifejlesztésére semmi anyagi segédeszközöket számukra nem nyújtana, mire a magyar alkotmány sem nyújtott, — egy korlátolt germanizálású szándékot, t. i. a hivatalokét, a német szövetség kedvéért, megengedünk, mi ránk nézve úgy sem lehet valami veszélyes, mert németekké soha sem váltunk volna, valamint semmi szín alatt azzá válni nem fogunk. Egyébiránt bevalljuk, hogy mindazon szemrehányásokat, melyekkel adós újoncz állítást stb. illetőleg vádoltatunk a constitutionalismus részéről, alaposoknak elismerjük; igen, de azok egyedül csak az anyagi jólét oldalát érintik, holott a nyelvet s nemzetiséget maga az absolut rendszer sem támadta meg oly kiméletlenül, az octoberi diploma s azzal kapcsolt kézírások pedig, melyek erejénél fogva az előbbi visszaélések ellenében némileg fedezve vagyunk, a constitutionális iga alól felszabadítja s biztosítja, csakis ily feltételek mellett engedtetvén meg Magyarország ősi alkotmányának fennállhatása. Hiszszük, hogy miután a fejedelem, meggyőződve az absolut rendszer czélszerűtlenségéről, s saját ösztönét követve, a diploma kedvezményeit adományozta, ha netalán e diplomát Európa előtti compromissio nélkül vissza is vonhatná, e tett igazolására csakis a nemzetiségek oltalmát a magyar uraimmal szemben, hozhatja fel; egyébiránt a diploma visszavonása bennünket úgy sem zavarna meg szerfelett, mert ha csak a két rész közötti választás folytán találhatunk menekülést, azon esetben sokkal veszélyesebbnek tartjuk, kivált nyelv s nemzetiség tekintetében, egy nemzetnek, mint egy monarchának absolutismusát. Összevetvén már most a diploma vagy az országgyűléstől remélhető eredményeket s hiányokat, miután a császári absolutismus többnyire csak anyagi tekintetben hatott ránk nyomasztólag, nyelvünk s nemzetiségünk szabadságát kevésbé korlátolván, s igy már elvesztett vagy megsemmisitett anyagi jobblétünket az idő ismét restituálhatván; ellenben egy oly alapú országgyűlés, mely felett már kárhoztatásunkat kimondtuk, kényszerülve lévén igazságtalannak lenni, ha még ehez hozzá mellékeljük némely testvéreink alkalmazását is, nyelvünket, nemzetiségünket, s mint románoknak, minden politikai jogainkat erkölcsi halállal fenyegeti; de még anyagi tekintetben is fenyegetett ugyan oly mértékben, ha jobban nem, mint maga az absolutizmus , mert különben honnan fedezhetné eddigi, s jövőre teendő nemzeti kiadásait ? Maga a józan okosság megmutatja nekünk azt, miszerint a diplomától, kedvezőtlenebb körülményekben pedig magától a császári absolutismustól több jót várhatunk , mint egy országgyűléstől, mely úgy sem egyébb, mint egy nemzeti absolutismus; nem csuda tehát, ha a nép s kitűnőbb értelmiségének nagy része, a diplomához inkább ragaszkodnak, azon remény fejében, hogy majd az egyenjogúság létesülni fog; — hogy ha pedig szükségét látandjuk, szivesen fogunk testvéri kezet nyújtani minden honfiaknak, s fátyolt vetünk a múltnak minden kellemetlen hatású emlékeire. Miután ezen nézetek a közelebbi korszakban mindenütt, hol alkalom adatott, nyilvánultak, kívánjuk, sőt követeljük, miszerint eltért véleményt tápláló embereink a többség nyomdokait kövessék. Azt kérdjük már most, hogy némelyek elszakadván a nép tömörétől, mi indokból térnek át az ellentáborába ? —; erre nézve válaszul itt véleményünket kimondjuk : némelyek ugyanis ezt azért teszik, mert nézeteik a közönséget vezető osztály által nem helyeseltetvén, nem akarják magukat a többségnek alárendelni; és némelyek már gyermekségüktől fogva idegen elementumban neveltetvén, vagy más fajból házasulván meg, házi viszonyainak még a politikai kérdésekben is befolyást engednek ; — a has szolgái pedig anyagi érdekből, felfuvalkodás s dicsvágyból készek nemzetiségük boldogságát feláldozni. Az ellentáborhoz tartozók tehát szilárd nemzeti jellemmel nem birnak, s merjük állítani, miként azok közt olyanok is találtatnak, kik apát anyát elárulják, csakhogy a többség által nyilvánított vélemény elleni küzdésben intézkedésüket kitüntethessék. Ítéljen már most a világ, ha hibázik e a nép, hibázik e az értelmiség nagy része, midőn a diplomához ragaszkodik — avagy hibáznak-e azon csekély számnak, kik elszakadván a nép testéről, ennek romlására s erőtlenitésére működnek. — Arad, A. J. s több diplomaták. Egy czikkben ennyi eszme zavart nem egykönnyen olvashatunk; — a czikdre ugyanis, a régi magyar törvényekre hivatkozva, azokat, mint melyeket a kiváltságos osztály alkotott, csak a románokra nézve mondja kedvezőtleneknek, holott mindenki előtt tudva van, miszerint nemcsak a románok, hanem a magyarok is, mint jobbágyok, egyforma sorsban részesültek. A czikkíró elfeledő, miként, habár az általa idézett régi törvények, mint aristocraticus származásúak, különbséget csak nemes és nemtelen, nem pedig magyar s román között tettek; úgy de a kor igényei s kívánalmai kifejlődtével, midőn ugyancsak a nemesi osztály a képviseleti rendszert felállította , magához emelte a románt egyiránt a magyarral; nem a magyaré tehát az alkotmány kivételesen, hanem a románé is egyetemlegesen, sigy azon szemrehányások, melyek e czikkben foglaltatnak, nem másra mutatnak, mint arra, hogy a czikkíó vagy túlélte magát, vagy pedig a kor történelmével nem haladott; beteljesedik itt ezen közmondás: Arad, marad — hátra maradtak t. i. azok, kik e czikkben magukat diplomatistáknak czimezik. Nagyon sokat beszélnek önök aradi románok a nép nevében; jól is tennék, ha már valami czélszeríűt is beszélnének, nem mindig csak gáncsoskodásokban találnák gyönyörködésüket. Azután, ugyan kérjük, mit tettek önök a román népért Arad megyében, önök, hogy ha diplomatisták , előkelő embereknek is kellettk lenni, önök, kik közül a czikkíró a megye szolgálatában őszült meg? kik Arad megyében, mint volt nemes emberek, soha háttérbe szorítva nem voltak ? Önök, kik közül az egyik diplomatista az absolut hatalom teljes erejével szolgabiráskodott, kik ügyvédek, táblabirák, s talán sz.széki ülnökök s ügyészek is voltak ? — ugye bár semmit, mert a nép nevelve nincs,jogaik kivitelében előmenetelt nem tett; pártfogásban önöktől nem részesült, de is igen abban, hogy önök a nép bizalmával sokszor visszaéltek. De hogyan a nem illő decriminatiókkal, s térjünk át, a valódi térre, mely nemzetekhez s férfiakhoz illő, azon térre t. i. mely a múlt fájdalmait örökre el szokta némitani, s ez a valódi testvéri szeretet. Ne mondják önök, hogy a magyarok okai elsülyedésünknek , mert ennek okát a régi múltban kell keresni, s ha önöknek jobban tetszik az absolutizmus mint, az alkotmányos élet, mi bizony nem irigyeljük ízlésüket, a mi ízlésünkkel azonban az meg nem fér, de felteszszük az átalános román népről is, kinek nevében az aradi diplomatisták fellépnek, miként ennek sem volna kedves inge szerint alkotmányosság helyett absolutismust kívánni, hiszen maga czikkíró is beismeri, hogy semmit rólunk nélkülünk, mely axiómában rejlik az alkotmányos élet főkelléke. A „Concordia“ ugyan tette czikkre némely észrevételeket, s kijelenté, hogy csak többszörös sürgetések után közölte azt, de reméljük, hogy távol lévő szerkesztője, haza érkezvén, bővebb taglalás alá fogja azt venni. (V.) Gazdasági keresked tudósítás. Pest, máj. 31. Változó, hol napfényes, hol borongós idő, kellemes meleg.A víz nő. Az esőzések végre a nagy szárazságban sintó alvidékeket is kellő mértékben részelteték áldásaikban. Temesvárról, Nagy-Becskerekről, Uj-Becséről, Uj-Verbászról egyezőleg Írják, hogy f. hó 26. és 27-kén jótékony és a földet át meg átnedvesitő esőzések voltak, s eloszlaták a gazdák aggodalmait termesztményeik megsemmisülése, s a rész aratás felöl. Bár e körülmény tegnapi gabnavásárunkon tudomásra jutott , nem okozott az üzletre jelentékeny benyomást. A búzaárak, daczára a csekély készletnek, megtárták magukat; a többi czikkekben nem volt említésre méltó forgalom. Illetékes helyről a következő helyreigazítást vettük: „Az „Idők Tanúja“ tudósítása után több hírlap közölte, hogy a helytartók excra utóbbi körútja alkalmával Nyir-Bátorban a magyar országgyűlés összehívását közel kilátásba helyezte volna. Jól értesült helyről tudósíttatunk, hogy ezt ő excra sem Nyir-Bátorban, sem másutt ki nem jelenté, de igenis itt és amott azon megjegyzést ejtette, miszerint azon közös óhajtásnak, mely az övé is , — hogy tudniillik az országgyűlés nem sokára megnyittassék — teljesedésbe menéséhez minden magyar leginkább az által fog közreműködni, ha a kormányban és közegeiben azon meggyőződést kelti fel, hogy az országgyűlés az országra nézve sikeres leend, mivel sem az egyesnek, sem az egésznek nem fekhetik érdekében, hogy a véletlenre bizassék az, ami már most az ország jövendője felett dönteni fog. Ezen alkalmas indőpontot ő Felsége kormánya legjobban fogja tudni megválasztani; minden jogal a magyar üdvös tevékenységben bizalomteljesen várja ezt el, anélkül, hogy azoknak türelmetlensége által magát tévútra vezettetni hagyja, akik noha legzajosabban kívánják az országgyűlést , de annak egybehívása lehetőségére legkevésbé sem akarnak közreműködni.“*) Különfélék. Pest, május 31. *A Fiuméban, a grobniki ünnepély alkalmával a környék horvát lakói és Fiume lakosai között történt összezörrenés — mint a „Tr. Zig“nak írják — könnyen veszélyes következményű lehetett volna, ha a katonaság (István főherczeg gyalogezred) közbe nem lép és felette mérsékelt viseletével a további tüntetéseket meg nem akadályozza. Az összezörrenés hétfőre virradóra éjjel történt, midőn az ünnepély már régen véget érte magában Fiuméban, és úgy látszik, hogy kölcsönös éljen és zsiókkal vette kezdetét, melyek nem igen barátságos színezetűek voltak. Smaich főispán néhány zavargót elfogattatott, de csak a katonaság és rendőrbiztosnak sikerült a nyugalmat helyreállítani, és egy órakor minden rendben volt. * Illich Tódor,a montenegrói herczeg titkára, f. hó 27-kén Pestre érkezett. * A pécsi dalárda Maráth György ő exceet első tiszteletbeli tagjává választá. * A Bicske melletti Nagy Károly féle csillagászintézet, a hozzátartozó épületekkel, telekkel, csillagászati, természettani és felsőbb földmérési műszerekkel és könyvekkel együtt, melyeknek Ő Felsége, az alapító Nagy Károly által magyarországi tudományos intézetek javára történt felajánlás folytán e czélbóli átvételét elrendelni méltóztatott, i. é. május 28 -án a helytartótanács részéről kiküldött kebelbeli titkár Somossy Lajos által, a m. tud. akadémia, a m. k. tud. egyetem s a k. műegyetem egy-egy tagjának, valamint a törvényes bizonyságnak jelenlétében a helyszínén a magyarországi tanulmányi alap javára átvétetett. A nagybecsű műszerek s könyvek, daczára annak, hogy azok tizenkét éven át használatlanul hevertek, az idő viszontagságai befolyásától megvédve, a legjobb állapotban találtattak. E tudománykincs hű és sértetlen megőrzését kirekesztőleg az annak felügyeletével megbízott Schwarz Jánosnak lehet köszönni, ki számos éven át a műszerek és könyvek felett atyai gondossággal párosult ügyességgel őrködve, feladatának ernyedetlen fáradozással eleget tett és a tudományos világ elismerésére méltán számolhat. A kérdéses műszereknek a magyarországi tanintézetek és növeldék közti felosztása, azok szükségleteinek és hiányainak tekintetbe vétele mellett, most már rövid időn eszközöltetni fog, és azok a hazai intézetek tudományos használatául tettleg átadatandnak. *) Mindazon hirlapok, melyek e helyreigazított közleményt lapunk után közölték, felkéretnek, hogy e helyreigazítást is lapjaikba felvegyék. Szerk. Megjegyzendő, hogy a szó alatti csillagda Nagy Károly tudós hazánkfiának, nem pedig gr. Batthyány Kázmérnak volt teljes tulajdona, a melyet Nagy Károly saját vagyonából építtetett és fel is szerelt, az 1852-ik évben pedig a fejedelemnek magyarországi tudományos intézetek javára felajánlott azon feltétel mellett, hogy azon adóssági összeg, melylyel neki gróf Batthyány Kázmér tartozott, kifizettessék. Ő Felsége a tartozási összeg liquidatiója után azt készpénzben Nagy Károlynak kifizetni rendelte és az intézetet épületeivel, műszereivel, könyvtárával és telkével együtt a magyarországi tanintézetek és növeldéknek javára fordittatni rendelő. * Pfeiffer Antal, a zenede aggastyán fuvolatanára, a napokban meghalt. *Voggenhuber Vilmát nemzeti színházunktól a berlini opera-színházhoz szerződtették 7000 ft évi fizetéssel. * Nestroy holtteteme tegnap szállíttatott Gráczból Bécsbe. A czinkoporsót babérkoszorúk disziték. A holttetem a währingi sirkertbe fog eltemettetni, Beethoven és Schubert sírjai szomszédságába. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről máj. 31, 5% metalliques 72. — Nemzeti kölcsön. 84, 55. Bankrészvény 839. — Hintesintézet 218,10. — Londoni váltók 129,50. — Arany 6,28. NEMZETI SZÍNHÁZ. Junius 1-re van kitűzve „Dobó Katicza, vagy: az egri szép napok.“ Történeti népszínmű 3 felvonásban dalokkal. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Jun.. 1-re van kitűzve: „Vén bakancsos.“ — Holnap hétfőn, junius 2 án Simonyi jutalmára. „Két magyar király.“ Színmű 3 felvonásban. A „Pesti Y“ magán társürgényei. Bécs, máj. 31. Az „Oest. Ztg.“ estilapja írja: A „Wanderer“ sajtóperében a főtörvényszéki ítélet ma érkezett be, mely az első bírósági ítéletet minden pontjaiban helybenhagyja. Brüssel, máj. 31. A mai „Independance“ következő táviratot közöl Hamburgból : A különböző tengerekből érkező egész hajóraj Kronstadtba utaztában, Kielbe váratik. Kassel, május 31. A „Kass. Ztg.“ szerint a választófejedelem elhatárza a miniszterek elbocsátási folyamodványát elfogadni, s őket az új kabinet alakításáig a további ügyvitellel megbízni. New York, máj. 21. McClellan tábornok főhadiszállását Richmond szomszédságában ütötte fel. Bu 111 er tábornok a németalföldi követség épületét erőszakosan elfoglalta; a bank pinczéjéből 800,000 ezer dollár vitt magával, mely összeg a confoederáltak részéről kamatok fejében Hope amsterdami bankháznak lett volna fizetendő, hasonlóan a franczia és spanyol conzulsági épületeket is elfoglalta. Politikai események ANGOLORSZÁG, London, máj. 27. A mexikói ügyben váltott levelezéseket a kormány a parlament elé terjesztő; ezen levelezésekből kitetszik, hogy nemcsak az angol, de a spanyol kormány is rég idő óta bizalmatlan szemekkel kísérte a franczia törekvést, s abból semmi jót sem jövendölt, hogy t. i. Mexicóban a szövetkezettek együttműködése monarchiát alapítson. Az. évi január hó végén a Madridban meghatalmazot Campion britt követ Russell gr. egy iratát közlé O’Donnellel, s ez alkalommal a spanyol kormány elnökével a kérdés felett érdemleges beszélgetést tartott. A spanyol miniszterelnök kijelente, miszerint e kérdésben teljesen osztja a britt kormány nézeteit, s hogy ennélfogva egy hajszálnyira sem akar eltérni a londoni szerződéstől, következőleg kifejezte azt is, hogy teljesen egyetért a britt külügyminiszterrel az ezen erőtetett kísérletek elkerülhetlen következményeire nézve is, s azért szükségesnek ismeri el, hogy az országnak kormányformája megválasztásában szabad eljárás engedtessék, mert ellenkező esetben a szövetségesek kötelezettek lennének az általuk behozott kormányt támogatni is, márpedig a miniszterelnök Spanyolország nevében elutasít minden oly kötelezettséget, melyet arra egy behozandó bármily alakú kormányforma Mexicóban róhatna. O’Donnel tovább még így nyilatkozott: „Cubai főkormányzói minőségemben sokáig tartózkodtam Mexicó közelében , s alkalmam volt