Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)

1862-09-16 / 3778. szám

212 - 3778 13 ik évi folyam. Kedd, sept. 16. 1862. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám , 1-IES emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kiadó-hivatal: F­erencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házbon hordva : Félévre . . . . 10 írt 60 kr. a. é. Évnegyedre . . . 6 írt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 njkr. PEST, September 15. 1862. Bécsi dolgok. A midőn e sorokat írjuk, a reichsrath tagjai újra egybe vannak gyűlve. Minő állapotban találják a közdolgokat, ekkér írja le a „Neuest. Nachr.“ . Nemcsak a közigazgatás egyes ágai vannak ugyanazon állapotban, mint az előbbi kormány­­rendszer alatt, hanem a régi törvények is élet­ben vannak, hiven teljesítvén szolgálatukat, míg a sokat ígért új törvényhozási munkákra mind hiába­ várunk. E munkák, mint látszik, most is az előkészítés állapotában vannak, ezen embryo­­féle állapotból az utóbbi hat hét alatt sem bonta­kozván ki; s ez napság is, az alkotmány tizen­­kilenczedik hónapjában, ugyanazon törvények alatt állunk, melyek az ostromállapot idején di­vatoztak. Az egyetlen különbség abban áll, hogy akkor a viszonyok kivételes állapotot f­é­­nyeltek, míg most u­­tán maga Schmerling úr is meg van már győződve, hogy e törvények túlél­ték magukat, s hogy egy alkotmányos államtól sajtószabadságot, esküdtszékeket, szabad egye* ♦ sülési jogot, s más efféléket várnak, o­­­ly meg­győződés melynek mindamellett semmi ered­ménye. á­ * S hogy vagyunk összállami viszonyainkkal ? Künn tisztult a horizon az utóbbi napokban, Olaszország sokkal inkább el van foglalva magá­val és barátjával, Napóleonnal, hogysem Auszt­ria boszantására gondolhasson ; a keleti kérdés egyelőre megint el van halasztva, s gróf Rech­­berg nyugodtan fordíthatja egész tevékenységét a „német kérdésre.“ De benn ! Itt a dolgok még mindig ugyanazon állapotban vannak, mint hónapok előtt, s legkisebb nyoma sincs sehol a változásnak. Mi történt eddig a Lajthán tub­ani népekkel kiegyezés egyengetésére, mi történt, hogy a mostani ingatag állapotból az alkotmá­nyos és közigazgatási bonyodalmak kielégítő megoldására jussunk ? Csaknem úgy teszik, hogy ma messzebb állunk azon „kiegyenlítéstől“, mely annyi félhivatalos és nem félhivatalos program­­m­okban ajánltatik. Államminiszter ur ij műkö­dési tért keresett a német érzület és egység kö­rüli igazgatásban. Attól tartunk, hogy az által még járhatlanabbá téve különben is sok nehéz­ségekkel járó ösvényét. Ausztria a német kér­déssel nem alkalmas időben új bonyodalmakba rohan, a­helyett, hogy államférfiaink a megol­dásra váró eddigi bonyodalmakkal végeznének. A „Wanderer“ is megérinti, hogy a német kérdést Schmerling úr a „belbo­­nyodalm­ak közé bevonta.“ Egy elfogulatlan ember sem tagadhatja — mond többek közt a „Wanderer“ — hogy Ausz­tria végleges államjogi rendezésénél tekintettel kell lenni Németországra és reformszükségeire. Nem vethetik e részben ellen, hogy Ausztria ál­lamjoga végleges szervezetét bírja már a fe­bruári alkotmányban. Ezen alkotmányt már hi­vatalosan igen képezhetőnek mondák , s revi­­sióját a német és német-osztrák küldöttek érte­kezletén a kor kivonatának ismerék el. De hogyan történjék a revisió? ez a kérdések kérdése. A félhivatalos „Corr.“ kijelenté közelebb, hogy csak a teljes reichsrath által történhetik, a kormány nézete szerint. Ugyan e félhivatalos nyi­latkozatban egyszersmind az mondatik, hogy a kormány nem rag­aszkodik betű szerint a febr. alkotmányhoz. A „Wande­rer“ ez utóbbi tételt véve föl, kiemeli, hogy­­ a betű él s a szellem elevenít. Már­pedig, úgymond, a februári alkotmány szellemét úgy magyarázta Schmerling úr, hogy kivételesen, a patens 13. §-ra hivat­kozva, a budget tárgyalására is föl lehe­tett hatalmazni a szűkebb reichszathot. E szerint a „Wanderer“ úgy vélekedik, hogy a febr. patens módosításának, mely Németország érdekében is szükségesnek ismertetett el, semmi sem állhat útjában, ha valósággal meg van a szándék a vál­toztatáson. Azonban van-e valóban ily szándék túl a Lajthán ? A félhivatalos és centralista lapokban, melyek a reichsrath többségé­nek nézeteit képviselik, nem tudjuk fölfe­dezni mindezideig. Az ellenzéki lapok épen beszélni sem igen mernek e tárgyról. Sajtószabadságunk jelen állása mellett, jegyzi meg a „Wanderer“, a­mint azt a sajtópörök egész sorozatában értelmezték a törvényszéki ítéletek, a kormánylapokra vagyunk kénytelenek hagyni az alkotmányrevisio kérdését. Reánk ellenzéki­ekre nézve, az új alkotmányosság uralma alatt a hallgatás parancsa a szabály, a beszéllési enge­dély a kivétel, épen úgy, mint a Bachrendszer idejében volt. A revisio kérdésének szellőztetése most épen nem tartozik e kivételek közé. A „Donau Zeitung“ a magyarok öná­­mításának mondja azon, nemcsak általunk, de a német érdekek szóvivői által is ki­emelt észrevételt, hogy a német szövetsé­gi reform nem fér össze a februári alkot­mánynyal. Azonban több fontos oknál fogva nem fejtegeti ez alkalommal e kér­dést. A helyett a Narodni Listy üstökét czibálja meg, azon czikkért, melyet ez, saját szempontból, a német kérdésről s Ausztriának e kérdésbezi viszonyáról irt. Ultracechismust, panslavismust vet sze­mére, s azt mondja, hogy ez ultracechis­­mus nem egyéb, mint a gyülölség, jelief hi­­telenség (Charakterlosigkeit, sic!) ered­ménye, 8 absolute forradalmi. A nagy ingerültséggel irt czikk végén a követke­ 11-ik értesítés az országos kisded­óvás ügyében. Folyó évi mórt. 19 én kelt, s több lapokban megjelent i-sö értesítésem, valamint ezt követve szétküldött buzdító leveleim viszhangjai a követ­kező Il-ik értesítésre hívnak fel. A mondott idő óta hozzám érkezett feleletek, szóbeli tudósítások és hírlapi közlések szerint édes hazánk sok pontján mozognak már ismét — hála Istennek — a kisdedóvás intézetének létesítésével, jóllehet igen különböző eredmény­nyel. Az 1848 körül elhalt óvodák felelevenítésével foglalkoznak ugyanis Almáson (Kolosm.), Ba­­lassa-Gyarmaton, Dombén (Küküllöm.) Érsek­újváron, Fiuméban, Komáromban, Pápán, Pest- Terézvárosban (a megszűnt 3-ik óvoda felújítása van szóban) Rimaszombaton, Szarvason, Szol­­nok-Abonyban, Tolnán és Váczon. A következő het­ekről, melyeken szinte csak a megszűnt óvodákat kellene új életre hozni, feleletet még eddig nem kapván, az ügy mi­benlétéről még biztos tudomásom nincs. Bá­­lyog (Biharmegy­e), Istvánhegy (Krassó megye), Józseffalva (Szepesben) , Kendilóna (Doboká­ban) , Lugos (Krassó megye) , Makkfalva (Ma­rosszékben) , Mező-Madaras (Marosszékben), Miszla (Tolnában), Nagy - Becskerek , Nagy- Halmágy (Kőhalomi székb.), Nagy - Szombat, Oláh-Sólymos (Küküllőben), Őrmező (Zemplén­ben), Székes-Fehérvár, Temesvár , Vasdinye (Komáromra.), Zilahon (K.-Szolnokb.) és Zsibón (Közép-Szolnokm.) Székes Fehérvárról meg kell jegyeznem, hogy itt ugyan nem 1848 körül szűnt meg az óvoda, mert nem is volt, noha 1841—1842 ben Fehér­­megye lelkes rendes gróf Zichy Ödön és Sárközy Kázmér akkori első alisp. elnöklete alatt oly nagy buzgalmat fejtettek ki egy, megyei minta - óvodával összekötni szándékolt képezde állítása körül, hogy ezen terjesztő országos egyesület a képezdére is vonatkozó buzgalmat mérsékelni ösztönöztetve érezte magát, nehogy saját, akkor még Tolnán volt képezdéje és a szándékolt fe­hérvári képezde közül egyik a másikat kölcsö­nösen lerontsa, azonban, még eddig okára nem jutottam, miért, de annyi bizonyos, hogy maga a minta-óvoda sem jött akkor létre, ellenben sokkal utóbb, 1860-ban t. i. keletkezett egy minta óvoda, mely 3/4 év múlva megszűnt. Pedig valamint itt, úgy más helyeken is a megszűnt óvodák felélesztése annyival köny­­nyebben történhetik, mivel kisebb nagyobb ala­pítványok mindenütt maradtak fenn a múltból, melyek kamatokkal, sőt időközben tett alapítvá­nyokkal is némely helyen jelentékeny összegre rúgnak. így például Váczon még 1840-ben tett le a siket­némák intézetének igazgatója Király Antal 1000 ftot, 1842-ben gr. Nádasdy P. For­ váczi püspök ismét ezer pftot, egy vendéglős 600-at, közben és utána mások annyit, hogy 1843 ban az óvoda meg is nyittatott, míg vezetőjének 1846 ban tör­tént halálával maga az intézet is elhalt, s még csak ma van szó feltámasztásáról. Vájjon mily összegre rúghat ez óta az alapítvány ? Nem le­hetne-e most kevés hozzáadással azon kettőt nyitni az egy helyett ? — Ám, fájdalom, van példa arra is, hogy a megszűnt óvoda alapítvá­nya, főleg 1849 ben, megcsonkíttatott, sőt, ha jól tudom, némely fennálló óvoda vagyona is, leg­alább egy részben, más czélra fordíttatott. Egészen új óvodák vannak keletkezőben Bé­késen, Bicskén, Böszörményen, Czegléden, Czi­­bakházán, Csabán m 1 a 3-ik és 4-ik; Csor­nán, Daruváron, Egerben a 2 ik ; Eszéken, Esz­tergomban , Fogarason , Fülesen (Sopronm.), Gyöngyösön a 2 ik ; Jászberényben, Kanizsán, Kaposváron, Károly-Feh­érváron , Késmárkon, Kézdi-Vásárhelyen, Körmenden , Körmöcz Bá­nyán, Kőszegen, Mosonyban, Munkácson, Nagy­idán, Nyitrán, Ó­váron, Pancsován, Pakson, Pest- Lipótvároson, Pozsonyban a 4 ik ; Ruszton, Ri­­ma-Szécsen, Sajó-Szent-Péteren, Sárváron, Sza­badkán, hol eddig is 4 virágzik, az 5 ik és 6 ik ; Szakolczán, Szebenben , Szerdahelyen, Tisza- Füreden, Tokajon, Tordán, Török-Szent-Mikló­son, Varasdon, Veszprémben (a Széchenyi­­óvoda) és Zomborban. A lapokból még 1859 végén kijegyeztem, mi­ként bold. Rbédei László összes vagyonának 13-dát, körülbelöl 70,000 ftot, oly községekben állítandó óvodákra hagyta, melyekben neki bir­toka volt; — de nem volt alkalmam megtudni azóta ezen birtokokat kebelező helyek neveit; — kérem ennélfogva tisztelettel a most érintett helyek elöljáróit szintúgy, valamint a boldogult nagylelkű hagyományozó végrendeletének vég­rehajtóit, ne tagadják meg tőlem a dolog miben­létéről rövid tudósításaikat Új óvoda nyittatott meg a folyó évben négy , ezek közül az 1 só Álmosden boldogult Cher­nel Pál úr 16,000 forintnyi alapítványából febr. 23-án , 2-ik Gyöngyösön Horner István orvostudor úr buzgósága mellett kozák hozás utján május 4-én, melynek az 1859-ki Kalauz 3-dik száma szerint első mozgatója Bartók Ist­ván Csapóm volt, s melyre Perger Jakab izr. haszonbérlő minden felszólítás nélkül 4000 uj ftót irt alá; 3-ik Kis-Kun-Halason az ottani nő­egylet bőkezűségéből jun. 5-én; a 4-dik végre Kecskeméten,Nt. Czimmermann Jakab, az egyet­len magyar népszerű neveléstan írója által, az ő saját házában. , Egy megszűnt óvoda felújittatott Ó-Budán, an­nak tulajdonosnője, Deréky Hermina kisassz. ál­tal múlt hó 1-én. Legközelebb a f. év februárban megszűnt szarvasi óvoda újbóli megnyitása következik. Óvoda van jelenleg a következő helyeken u. m. Aradon 2, Baján 1, Besztercze-Bányán 1, Csa­bán 2, Budán 5, Buda-Újlakon 1,Debreczenben 1, Deésen 1, Dobsinán 1, Etéden 1, Egerben 1, Győrben 2, Győr Szigeten 1, Gyöngyösön 1, hol a megnyitás után négy hétre a kisdedek szá­ma 300-ra rúgott, Holdmezővásárhelyen 1, hol beírásul 2 ftot, havi pénzül pedig 1 ftot fizetnek a kisdedek, mégis számuk 120-nál mindig több; Ipolyságon 1, Kassán 2, hol a szegény kisdedek élelmeztetnek, sőt némileg ruháztatnak is; Ko­lozsváron 1, Kis­bun-Halason 1, Losonczon 1, Marmaros-Szigeten 1, Maros-Vásárhelyen 1, Mis­­kolczon 1, hol a birtokaránylagos havibefizetés van elrendelve. N. Szombaton 1, N. Váradon 2, Nyiregyházán 2, O-Budán 4, Pesten a képezdé­­vel összekötött példány-óvodán kivül 12, Pécsen 1, Pozsonyban 3, Rima-Szombatban 1, Rozs­nyón 1, Sopronyban 1, Szabadkán 4, Szathmár­­ban 2, Szegszárdon 1, Szegeden 2, Szombathe­lyen 1, Zala-Egerszegen 1. Nevezetes jelenség a kisdedóvás történetében, hogy az óvodák felújítására vagy egészen újak létrehozására a fent nevezett helyek nagy részé­ben az iparos osztály indult meg, a széhek mo­zognak, vagy épen egyes iparosok használják fel befolyásukat a többi osztályoknak is meg­nyerésére az ügyhöz. Jele, hogy iparosaink át kezdik látni igaz javukat, s törekszenek felküz­­deni magukat kicsinenkint a reájok rég várako­zó illetékes helyzetre, melyet elfoglalni hivat­­vák s mely egy sokkal szebb és jobb jövö képé­ben kell, hogy lebegjen előttök. Mozognak azonban a kereskedők is, kik az előállítók és fogyasztók két nagy osztálya közt üzletek természeténél fogva nem elvá­lasztó éket, hanem összekötő kapcsot képezvén, kitűnő reá beszélő tehetségüket,melylyel birnak, az anyagi tért, melyen működnek , ügyesen törekesznek felhasználni alkalmul, hogy szelle­me erkölcsileg is hathassanak alá fel, miután eb­ben is fekvő nemes önérdeküket tisztán felfog­ják ; miért is én minden műveit kereskedőben a kisdedóvásnak egyegy született terjesztőjét vé­lem látni. Mozognak földbirtokosaink is, példájára bol­dogult Battyányi Kázmér grófnak , ki Vas­­dinyén , Bezerédi Istvánnénak , ki Hidján, Bohus-Szögyéni Antonia e nagyságának , ki Világosan , Wesselényi Miks­ bárónak, ki Zsi­bón, Viczay Károlyné született Khuen Mária grófnénak, ki Hédervárott és Wodianer Sámuel­nek, ki Gyomán állított óvodát, mindenik saját gazdasági személyzete és zsellérei kisdedeinek számára. Ily követője ezeknek Lónyai Gábor O­nya és Zichy Henrik grófné szül. Zichy Ida ő mlga, ki most Fülesen építteti az óvodát, leen­dő nevelőjét pedig a jövő napokban fogja kül­deni a képezdébe. Örvendetes jeleit látjuk a mozzanatnak az egyházi férfiak részéről is, miután Sim­or János győri püspök ő mlga Győr Szigeten saját költsé­gén állított egy óvodát, Irsik Ferencz plébános úr a bölcsöde, jobban mondva dajkálda és óvo­da állítás érdekében jeles czikket irt, az or­szágszerte tisztelve ismert István báca pedig a most említett czikkel együtt több rendbeli buz­dításokat közlött az ő naptáraiban. Hogy a nőegyletek is mozognak, ennek jelét adta taval a lelkes egri nők egylete, élőkön a fáradhatlan Nánásy Mihályné szül. Csernyus Amália asszonyság, ki létrehozott óvodájuk tő­kéjének gyarapítására 600 ftot jövedelmezett hangverseny eszközléséhez nemzeti csalogá­nyunkat is megszerezni buzgólkodott. Az idén pedig jelét adta ennek a kis-kun­halasi nőegy­let, melynek lelkes tagjai, anyai szívók sugalla­tát követve, saját firmájuk alatt nyitottak ez év elején óvodát. De fel kell tennünk, noha bizonyos adatom nincs róla, hogy a kaszinók is mozognak az óvo­dák állítása körül, mert hisz alapszabályaikban közönségesen bennfoglaltatik a közjó előmoz­dítása. Ennek legszebb tanúságául szolgál az egri kaszinó-egylet, melynek első alapszabálya igy szól: Az egri kaszinónak „fó czélja.......... kiváltképen a közérdekű dolgok felka­rolása és előmozdítása.“ A 7-ik szabály pedig ezt mondja: „Közhasznú indítványokat . . . bővebb tárgyalás végett min­den tag tehet, szó, írás vagy bejegyzés által.“ A közgyűlésekről b. alatt ez mondatik: „Ha ily tanácskozások alkalmával oly indítvány me­rülne fel, mely általános figyelmet és elterjedést érdemel, azt a napi sajtó utján a társulat közzé teendi.“ A választmányról d. alatt ez áll: „A választ­mány ... az előadott közérdekű indítványo­kat érdemileg tárgyalja s azok iránt végzése­ket hoz.“ (Egri kaszinó-könyv 1861.) Mozognak végre a városhatóságok is —­ mint a­hogy legfőkép illik — példa erre Besztercze- Bánya, Szabadka, hol, mint láttuk, a hatóság már a 6-dikat készül felállítani, és Békés-Csaba, hol a 3-ik és 4-ik óvoda számára a város telket ajánlott. — A megyékről azonban mit sem tu­dok, hanem meg vagyok győződve, hogy az autonom kormányzással belépő fugékonyabb megyei élet ezen országos ügyet ismét felkaro­­landja, s országgyűlés tárgyává teendi, mi­nt 1848 előtt ezt tenni készült. Ennyi mozzanat, megannyi életjel, az elhalt­­félben volt intézmény körül — meg vagyok győ­ződve — csak köztudomásra várt, hogy a híveik üdvét buzgón munkáló lelkész urak, követve Ir­­sik Ferencz ur példáját (ki, hívei közt, fenn te­bb említett igéjének megtestesítése körül jelenté­keny apostolkodást fejt ki), mind a szószékek­ben, mind a családokban a legörvendetesebb foganattal értelmezzék a kisdedóvás , sőt az egész alapnevelés hasznát, becsét, szükségét és felállíthatóságát a legnyomorultabb faluban is , mihelyt főleg a belőle várni kellő szellemez­­er köles­ haszon magas értékén kívül az anyák­­ munkaképesítését egy­felől, a kenyér pazarlás­sal járó egészségfoltozás bajait másfelől felhoz­ván, az egy egy napra eső 3—4 kvnyi nevelés dij sokal­lását kézzelfoghatólag argumentum ad ho­­mien — lerontaniok s egy ily intézet rend és módszerének fővonalait, miszerint abban a hul­lámzó kisdedvilág az ártatlan élet örömeit éli, miként abban a szeretet élén testben lélekben fejlődik, a boldogság minden feltételét megszokja élénk színekkel s a valósághoz hiven előadniok sikerül. Terjesztő egyesültünk, mindenkor nagy figye­lemmel kisérte a kisdedóvás intézeteinek meg­telepítése körül fáradozó ügybarátokat, s a ter­jesztésnek egyik igen jól választott eszközéül a sikeres fáradozókat tiszteleti tagjául választá , vagy ha rendes­ tagjai voltak,megkülönbözteti; ezt fogja követni jövőre is. Legelső tiszteletbeli tagja volt az egyesületnek a magyar kisdedóvás anyja, boldogult Brunszvik Teréz gróf kisasszony ö­nmga, kinek emlékét az egyesület a közelebbi közgyűlése alkalmával fogja megünnepelni,e nagy honleánynak arczképét is akkor kiosztván); után­ira vannak többen, kiknek neveit a közgyűlés fogja’köztudomásra hozni. A bejelentett lendület­­ mindenkor nagy örömmel fogadtatott, a az egyesület igazg. vá­lasztmányának igénybe vett közbenjárása legna­gyobb készséggel és kívánt foganattal teljesittetett. Sok közül Váczot hozom csak fel például, hol a püspököt, káptalant és két városrészt összehozó értekezletben, mely aztán az óvodát megszülte, nagy szolgálatot tett a terjesztő egyesületnek e végett oda utazott küldöttsége. El nem mulaszthatom megemlítni az egyesü­letnek azon üdvös intézkedését, miszerint tagjai közül az ország minden megyéjében több keve­sebb képviselőt nevezett; e képviselők valósá­gos apostoli buzgósággal jártak el nemcsak az egyesület tagjainak szaporításában s ez által a képzés meg segélyezés lehetségessé tételében, hanem az óvodaterjesztés dolgában is, mennyire annak a közélet minden tekintetbeni javulására való hatását minden alkalommal prédikálni meg nem szűntek, úgy, hogy ha a forradalom közbe nem jó, eddig alig volna magyar város elegendő óvoda nélkül. Örömmel hiszem, miként ez egyszerű megem­lítés elegendő leszen feleleveníteni egyesületünk még életben levő képviselőinek hazafias munkás­ságát addig is, míg igazgató választmányunk javaslata nyomán a közgyűlés e részben czélra­­vazótőbb intézkedéseket teend. Szabadjon még­is a tisztelve említett képviselőknek a hazai la­pokban közelebb a nevelői értekezletek iránt közrebocsátott Felszólításom kérdő­pont­jait szíves figyelmekbe ajánlanom, kérvén tiszte­lettel, hogy az igazgató választmányhoz intézen­dő tudósításaikban azokra vonatkozni és arra alkalmat szolgáltatni méltóztassanak, hogy a választmány ismét oly munkásságot fejthessen ki, mint mikor a megyékből sűrűn érkezett je­lentések folytán évenkint 18—26 ülést is tarta­nia kellett. E czélra szerencsém van igazgató választ­mányunk névsorát itt közölni : elnök : Ürményi József O­­ga ; alelnök : Simon Florent, András­­sy Manó gróf, Bárány János, Barkassy Imre, Festetics Béla gróf, Kacskovics Lajos , Kár Mátyás, Karácsonyi Guidó gróf, Károlyi György gróf, Kiss András, Kiss Károly, Kriegler József, Lónyai Gábor, Peregriny Elek, Pauler Tivadar, Sánthó Károly, Sujánszky Antal, Szabóky Adolf, Szántóffy Antal, Szőnyi Pál, Tömöri Anasztáz, Weisz B. Fer., Wenckheim Béla báró, Vezerle János, Zsivora György, Ney Fer., Bellagh Jó­zsef egyes, ügyvéd, Verebélyi József, int. orvos, Stuller Fer. titkár. Az ezen választmány által kiküldött állandó bizottmány pedig, mely a terjesztő és képző in­tézeti igazgató eljárását gyámolítja, ellenőrzi és a végvizsgálatokat eszközli, következő tagokból áll : Elnök Lónyai Gábor O­nga, Pauler Tiva­dar, Kiss Károly, Peregriny Elek, Szőnyi Pál, Ney Fer­, Sujánszky Antal, Kriegler József. A terjesztő egyesület képezdéjébe felvétetett a folyó évben 16 egyén , közülök 2 anyagi tá­mogatás hiányában az intézetet itt hagyni kény­telen volt; 4 rendkívüli tekintetekből már vég­vizsgára bocsáttatott, s alkalmazást nyert közü­lök az l-se Gyöngyösön, a 2-ik a pesti terézvá­rosi óvodák egyikére választatott meg, a 3-ik tulajdon óvodát nyitott Ó-Budán, a 4-ik (Bucher József, ki tavai az egri óvodának felujjitása kö­rül rendkívüli buzgalmat fejtett ki) Egerben 2-ik óvodának nyitásában fáradozik.­­ Egy 5 ik nő­sült egyén végvizsgálat nélkül ment haza Kecs­kemétre segédül, miután küldője dr. Zimmermann ur uj óvodája igen megnépesült. Rendes képezdész van még az intézetben 8, közülök 3 nős, 4 nőtlen, 2 kath., 1 ágostai (ki Szarvasra már kijeleltetett), 2 helvét és 2 mé­zes vallásu. — Közülök 3 a gymn. 6-ik osztályt végezte, 4 tanító, 1 pedig gyimn. tanár volt. Felvételért folyamodott 3. t. i. 1 nőtlen , 1 nős helv. és 1 nőtlen kath. hitvallású egyén. E háromnak felvételével 18-ra emelkedik az idén jan.27-ike óta mai napig beirottak száma; oly szám, minő 1844 óta nem volt, s mi elvitázhatla­­nul bizonyítja az ügy melletti lelkesedők szaporo­dását,főként ha veszszük,hogy ez azon legmosto­hább év, melyben a képezdészek egy árva krral sem segélyeztethetnek az egyesülettől, melyben tehát nem hirdettethetik többé, hogy ennyi s ennyi segélydijas hely megürülvén, betöltésére az ifjak felhivatnak , mint ahogy ez hajdanában történt. Mindnyáját valódi ügyszeretet hozta e pályára, s mindnyájan tulajdon költségekön is tartják fenn magukat meddig tarthatják. Valóban kár lenne, ha anyagi támogatásuk hiányában a ren­des tanfolyamot ki nem tölthetnék, s meghivatá­­sukat itt be nem várhatnák. Ezt illetőleg bátor vagyok a nagyérdemű kö­zönségnek tudomására hozni, miszerint, még abban az időben is, mikor egyesületünk nemcsak szálással, jó ágyi ruhával segélyezhette képezdé­­szeit, hanem közülök évenkint 4—6-tot 8 pft havipénzzel sőt 20—30 ft úti költséggel is ellát­hatta, ezenkívül a reá szorult óvodákat is felsze­relte, küldtek ide az egyesek, egyletek, egyházak és hatóságok általuk segélyezett, b­­migy ma­goknak elkötelezett egyéneket aránylag nagy számmal. Az ily módon segélyező nagylelkűét közül addig is, míg ez ügy érdekes történeti adatait valaha egész terjedtében közölni szeren­csém lesz, elég legyen ezúttal Bogyiszló községét dicsérve megneveznem, melynek költségén 1841 —3 ik években két egyén képeztette magát, s több tanító tett látogatást ebben a képezdében. Most azonban, mi tagadás benne, a terjesztő egyesület (mely az ország értelmiségéből főurai­­ból, az általa közvetve létrehozott intézetek egy­leteiből, kaszinók, nőegyletek, városi és megyei hatóságok közül számlálván tagjait, s aztán a legfontosabb ügyet is képviselvén és mozgatván, magát méltán országos egyesületnek nevezi), sok­kal szorultabb állapotban van, hogysem segélye­zési készségének megfelelhessen; mert miután egyesekből álló tagjainak számát a forradalom lefogyasztotta, miután a hatóságok autonómiája felfüggesztésével ezek kötelezettsége is fel lön függesztve, s így 1858-ban kiadott utolsó év­könyve szerint 20 alapítvány­a elveszett vagy kamatozni megszűnt, részvényeiből 5208 ft befi­zetetlen maradt s a takarékpénztárból e miatt felvett kölcsöntől is 1270 ftot kelle fizetni, to­vábbá a reá is rótt, de ekkorig fizetetten maradt s e folyó évben felsőbb engedély utján havonkint 50 ftjával törlesztetni rendelt adó miatt újabb kölcsönt kényszerült felvenni : nemcsak igaz­gatójának 1848. előtti 800 ft javadalmából 240 ftot , a V2 mázsa viasz gyertya árát levonni s ennyivel silányabb tehetség és kisebb eredmény­nyel beérni, nemcsak a Tolnán még 30 erdei öl­ben kijárt tűzifát az intézetével együtt 10 pesti ölre leszálltam, de segélyeit is megszüntetni kénytelen volt, míg másfelől épülete javításának mulhatlansága újabb teherrel fenyegetőzik. Eme javulásunk érdekében felderített bajnak ellenében nem kevéssé vigasztaló egyesületünk tagjainak az utolsó évkönyv megjelente óta tör­tént szaporodása a következők által : Bakics István ügyvéd ; Dapsy Kálmán holdm. vásár­helyi óvoda­vezető ; Érköly Adolf egy tiszasza­­bályozási társulat elnöke ; Fogarasi Ján., a pesti­­törvényszék elnöke ; gyöngyösi óvoda­egylet; Halbauer István; holdm.-vásárhelyi óvodaegylet; Kiss Endre szeptemvir ; Kriegler József pesti elemi tanigszg.; Nyiri József ügy­v.; Pauler Tiva­dar egyetemi rek.; Rapos József; Sámuel Fer. szabadkai óvodavezető ; Szónoky Ján. ügyv.; Wabrosch Ján. — Letett kötelezéseiket 6 évre meguyiták Dercsényi János b., Ebner Ján., Marin, szigeti óvodaegylet, Jalics Fer., Luczenbacher testvérek, Ráth Kár., Rimaszombati óvodaegylet (éven­kinti 10 fttal), Szántóffy Antal esztergomi kanonok, gróf Széchenyi Istvánná, Szentes Jó­zsef nevelő, Szőnyi Pál nevelő, Stuller Fer­, Wabrosch József. — Részvényének tőkéjét lété­ve, Weisz Bernát nagykor , 200 ft alapítványt kötelezett gróf Apponyi György országbíró, 100 ftot pedig készpénzben tett le Nádasdy Lipót gróf ö­nmga. — Nyíregyház városát illető téve­désemet, mit magánlevelemben elkövettem, azon nyilvános kitétellel igazítom meg , miszerint Nyíregyház város részéröl a 100 pft még 1850- ben befizettetett. A képezde könyvtárát szaporitni szíveskedtek a következők : Barlagi Mór a „Prof. egyh. és is­kolai lap“ot, vagg a „Házi kincstár“t; Batizfalvy Sámuel orv. tud. saját testegyenléje eredményét tárgyazó 3 füzetet; Galgóczy Kár. Mire nevelje a magyar gyermekeit ? és Magyarország gazdasági statistikáját; Grimm Károly könyvárus 4 darab kis képes könyvet; Kriegler József 1851-iki Tu­­dósitványt a pesti cs. tanodákról; Lonkay Antal a Tanodai lapokat; Ney Fer, a pesti főreáltano­da 1862-i évkönyvét; Rostagni Alaj, Az emberi test idomainak arányait. Az igazg. választmány tagjai f. évi május 5-én határozatilag ígérték meg a könyvtár gyarapítását egyénenként­ végre alulirt korszerű szózat, Nőtlenség és Tudósitvány czimű s némely apró, a kisdedóvást tárgyazó sa­­jt műveit és Szombaty Ignácz szépirodalmi dol­gozatait — ajándékozták. Kubinyi Ágoston ő maga nemzeti múzeumunk felesleges példányai­ból gyűjteményeinket gyarapitni ígérkezett; re­mélhető végre, miként a magyar tud.­akadémia a Batthyányi Kázmér gróf által neki ajándéko­zott nagy magyar földgolyók készítéséhez tartozó eszközökkel a boldogult gróf irattárunkban lé­tező 1840-diki utasitása folytén ezen képezde számára is egy magyar golyót készíttetni fog. Midőn az adottakért tanítványaim nevében há­lás köszönetemet nyilvánítanám, az ígéretek tel­jesítéséért pedig esedezném, nem tehetem, hogy a tisztelt közönség szíves részvétéhez ne fordul­jak azon kéréssel, hogy a kisdedek nevelésével bármily rokonságban álló könyvekkel,képekkel, természeti és kézmű­gyűjteményekkel az alap­nevelők minél jobb képzésének lehetőségét haza­­fiailag előmozdítani szíveskedjék ; a netalán ösz­­szejövendő felesleges példányoknak igen sok helye lévén az azok nélkül szűkölködő óvodák­ban országszerte. Ellenben szintoly kedves kötelességemnek tartom köztudomásra hozni azt is , miként az egyesületnek évkönyvei és egyéb közle­ményei, sőt némely más könyvek, de még Pes­talozzi és Bezerédy Amália képei is nagy szám­mal lévén kezem alatt letéve, hogy ezek ren­deltetésük szerint használatba tétessenek, az ezen országos egyletnek tagjaiul szegődött óvo­da­egyletek intézetei számára azokból egyegy példányt akármikor kiadhatok, a könyvekről ezt értvén a magánosok, kaszinók és nőegyletek sorá­ból vált tagok részére is. Hadd alakul­janak meg valahára a nevelés­ügyi könyvtárak és nevelés­ügyi estélyek a szülők és gyer­­m­e­k­b­arátok körében minde­nütt. Esedezem az ügy szent nevében , szíves­kedjenek a tisztelt­ óvodaalapítók itt a hely­­szinen megalázni magukat s meggyőződve a képzés vezényletének helyes voltáról , a kisded világ neveltetésének magukat el­gyű­rűzött lelkes tanítványaim buzgó törekvé­séről és előmeneteléről, méltóztassanak közülök a megnyitandó óvodák vezetőjéül egyetegyet ki­választani és a pesti élet drágaságát enyhítő ha­vonkénti segélyezés által képesíteni arra, hogy tanulmányukat rendesen befejezhetvén, az ügy­nek ne kontárai és megrontói, hanem felkentjei és nagyobb tökélyre emelői lehessenek !A válasz­tó érdekes megjegyzéseket teszi a „Donau­ftung.“ Az októberi patens, melyre az ultracechek oly örömest hivatkoznak, országok és tarto­mányok autonómiájáról szól; a nemzetisé­gek autonómiájáról egy árva szócska sincs benne. A nemzetiségek egyenjogúságának elve szilárdul áll ugyan, de csak azon értelem­ben, hogy e nemzetiségek valódi osztrák czélok előmozdítására (zur Förde­rung echt österreichischer Zwecke) egymást le­hetőleg áthassák, assimilálják, kiegészítsék és elősegítsék.­­ Ellenben a nemzetiségi elvet, mint az állami lét és minden nagy politika kizárólagos szabályozóját, határozottan elveti Ausztria. Íme, a Donau­ftung elmélete, a nemze­tiségek egyenjogúságáról.

Next