Pesti Napló, 1862. október (13. évfolyam, 3791-3817. szám)
1862-10-09 / 3798. szám
232- 3798 13 ik évi folyam. Csütörtök, oct. 9.1862. A lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó hivatala. Előfizetési föltételek 1 Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. Kerencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán . Helyben, házhoz, hordva . Kerenczik terezik szám , 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Imne^edre" ’. ’ *6 frt. 26 fa. a. égadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ^ ... ... a»-« ■ ■■ m m I.— i. ......■■■ ........———————............................................. ...... 1 1,1 ■ — I ■«*.!■ I I Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ajfa Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 26 ajfa. Előfizetési fölhívás „PESTI NAPLÓ“ 1862-ik évi IV-ik évnegyede»folyamára. Előfizetési ár : October - decemberi V. évre 5 ít 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, October 8. 1862. Giskra ur, ki ellenzési hajlammal és emelkedési vágygyal bir, fin a nézetűbbot akar alkotni, és remélli, hogy ha az adómegajánlásokat feltételekhez köti, tán a sajtótörvények szeliditésétől kezdve, magáig a vallási edictumig is, egyes reformokat keresztül vihet. Még nem tudjuk, mekkora reformálási talentummal bír ezen érdemes uraság; de,nyagában véve, természetesnek találjuk, ha az, ki bármi kis mértékben pénzt ajánlhat meg, e bőkezűségét feltételekhez köti. Már a középkorban a városok előjogaik jelentékeny részét azzal szerzették, hogy a hatalomnak, midőn megszorult, pénzt kölcsönöztek vagy ajándékoztak. Az országgyűlések is, a keskeny körű rendi gyűlésektől kezdve a hatalmas parlamentekig, értettek e mesterséghez. Nincs tehát semmi megjegyzésünk Giskra financz-dlabbjához, s csak akkor szólhatnánk róla, ha tudnák : minő ázt kíván az új adónemek megszavazásáért, s mihez köti azt, hogy bizodalommal viseltessék a mostani minisztérium politikája iránt? Azonban már arról az oct. 5-ki vezérczikkből értesülve vagyunk, hogy a „Presse“ a budgetért erélyes politikát követel a minisztériumtól a februári alkotmányba tereltetésünkre nézve, s midőn a betereltetés művéért, hazánkban is a bécsi kormányt tenné felelőssé, február 26-ból mart. 5-kébe akar költözni, sőt, mint legközelebbi czikkéből látszik, nyelvileg is remél minket a németekkel unificálhatni, miután Anglia Skótországot unificálta, holott a skót nyelvben több ezért a szó volt, mint az angolban. A jámbor czikkíró hihetőleg azt hiszi, hogy a magyar, a rácz, a tót és az oláh nyelv csak úgy különbözik a némettől, mint a lerchenfeldi tájkiejtés a bécsi bérkocsisok jargonjától. Hagyjuk őt nyelvprücske mellett. A vakmerész követelések ellen küzdeni van egy kevés időnk, de a nevetséges álmodozásokat kár volna háborgatnunk. Tehát szorítkozzunk csak arra, amiért a „Presse“ az 1863-ki budgetet megajánlani és a minisztériumnak bizodalmát szavazni kész. Ő erélyes politikát követel a minisztériumtól a februári alkotmánynak reánk diktálásában. Az erélyes politika csak magára, még nem valami érdemdús dolog, mert bátorságnál egyebet nem kíván, és a híres Schiller szerint :„Muth hat auch der Mameluck.“ Nem ártott volna tehát, ha a „Presse“ az erély mellé az eszélyt is oda bigygyeszti, meg az eljárási törvényességet, mert ezek még nagyobb kezességei az alkotmányos formák kivívásának és fenntartásának, mint a puszta erélyesség. Az erélyes kormány, ha a törvényességet a birodalom egyik felében nem kíméli, könnyen hozzászokik, hogy a birodalom másik részében is tartsa azt momentuosos kérdésnek, sőt a viszonyok természeténél fogva hamar sodortathatik oly helyzetbe, melyben aztán az eszély tanácsolja neki e kíméletlenséget. Példa erre a quartiusi alkotmánynak és Bach minisztériumának történet. Az még nincs bebizonyítva, hogy Bach ne lett volna legalább is oly alkotmányos érzelmű, mint a „Presse“ , de miután körülbelül oly vállalatba fogott, mint aminőt a „Presse“ most a minisztériumnak javasol, akként végezte alkotmányos pályafutását, mint a históriában meg van írva. Legyen erélyes a bécsi kormány a februári alkotmánynak hozzánk átplántálásában, különben ne adjanak a telivér centralisták neki pénzt, mondja a „Presse.“ Később megvitathatjuk a pénzkérdést, most szóljunk az erélyeség eszközeiről Ne is hozzuk emlékezetbe a magyar alkotmány világos törvényeit. Mit érdeklenek ezek a Pressét. De azt tán tudják a bécsi kő centralisták is, hogy Ő Felségének b. Vayhoz intézett Bajátkezy irata szerint, a reichsrablea részvevői módjáról a magyar országgyűlés határoz, s az országgyűlés összehívása, a királyi propositiok előterjesztése és az országgyűlésseli minden közlekedés, történetesen a bécsi miniszterek közül egyiknek sem tartozik a tárczájához. Hol van tehát itt erélyeskedési tér a bécsi kormány számára ? S miként tüntesse ki azt a vigort, ami nélkül a „Presse“ nem akar neki pénzt adni ? A februári oetrogrozás a relihszámba bejutás végső kísérletéül az immediát választásokat helyzi kilátásba , de a népre hivatkozás ezen organizálása sincs a bécsi miniszterek szerepe közé igtatva, és e részben is az erélyes politika nem az ő competentiájuk. Következőleg a „Presse“ vagy épen semmit sem ért e szón : erélyes, vagy pedig azt érti, hogy erélyesen át kell változtatni az octoberi diplomát és a februári alkotmányt, elsepervén a magyar kormányt és helyébe igtatván a bécsi minisztérium átalános felelősségét. S mindennek egy voksolás által kell mellékesen megtörténni , mert különben nem kap Plener úr az állam szükségeinek fedezésére elég pénzt. Ámde maga a februári oetrogrozás szerint nem e módon hozzák a februári alkotmány megváltoztatására célzó törvényeket. Ez túlcsapongás volna, melyet így énekel meg az önök méltán híres Schillere : „Das ist der widerspenstige Geist, Der gegen Zucht sieh frech empöret, Der Ordnung heilig Band zerreiszt, Den er ist’s der die Welt zerstöret.“ f10 Felsége nem akarhatja, hogy szabályszerüleg alkotott és szentesített törvény nélkül, s csak escamotage útján egy szép reggelen egészen mássá legyen a februári mű, mint a mivé paragraphálva volt. A reichsrath többsége nem egyezhet bele, hogy egy csillogó lehetetlenség kedvéért, lába alól kihúzassák a föld, melyre támaszkodik, s hogy a cynosurák természeténél fogva, ezentúlra minden formásság nélküli s féket vesztett discussióktól függhessen létezésének ■ onei mftfm. _ix m A naU'Kee.rath jól tudja, hogy amely szabályoktól ma az alkotmányos túlbuzgalom föloldva érezné magát , azoknak szintén félretételétől holnap az absolutismus joggal vissza nem döbbenhetne, s bármely szánandó peripetiái történnének ezentúl a reichszabát meg átalakulásának, a történészet kérlelhetlen szigora azt fogná rá mondani: te akartad azt Dandon György. KEMÉNY ZSIGMOND: élecms dolgok. Bécsi lapok közlik az 1863-ki költségvetést. Látjuk ebből, mond a „Wanderer“, hogy az 1863 ki deficit 51.392.400 ftra van téve. Ennyi lenne a deficit, azon esetben, ha a reichsrab. legalább 34—36 milliónyira menő adófölemelést megszavaz. — Az összes államköltségvetés 389.298.000 ftra megy, ideszámítva a 26.800.000 ftnyi rendkívüli pótlékot a hadügyi tárcza számára. Nem igen derült kilátás, mint az idéztük lap megjegyzi. Hátha még meggondoljuk, hogy a földadó 3A 2-del, a házi osztályadó felényivel, a jövedelmi adó Vs-del (s a közpapírok,a szelvényi adó jövedelmét illetőleg Vö-öd részszel), a só ára mázsájától egy forinttal, s több bélyeg- és más illeték összesen 7 millióval fogna emelkedni. S még így is 51,392,400 forint deficit. Az adók érintett fölemelése nélkül legalább 85 milliónyi lenne a deficit, amit drága kölcsönnel kellene fedezni. Tehát adóemelés vagy adósságcsinálás : nincs más menekvés. A Wanderer e desperatus állapot miatt Plener úr nyakáról, akit a centralista párt egy része vádol, az összes minisztérium nyakára hárítja a felelősséget. „Plener úrnak kell előteremtenie — úgymond — az eszközöket Schmerling úr politikája számára. Ha Schmerling úr más politikát követne, Plener úr más pénzügyi előterjesztéssel szolgálhatna!“ Hogy az állampolitika a pénzügyi politikával összefüggésben áll; hogy az önkormányzás nemcsak jobb, de egyszersmind olcsóbb igazgatási forma a bureaucratiánál; hogy a jól rendezett belpolitikai viszonyok azok, melyek valamely állam hitelviszonyait leginkább megszilárdíthatják : mind oly rég elismert, oly kétségtelen igazság, melyet csak az afféle börzei publicista nem ismer el korunkban, mint aki az „Österreichische Zug“ közelebbi czikkét írta. E börzei publicista mulatságos összeállítást tesz az ezüst körzet árfolyamáról, miből kitetszik, hogy az oct. diploma megjelenésekor 133, 1861. jan. végén 154, a februári patens kiadásakor 146, mikor a reichsrath megnyílt nemsokára (május közepén) 138 volt a cursus, de a pesti alsóházi vita, kivált Jokey (sic!) úr nyilatkozata, hogy „nincs osztrák patriotismus“,megint felülkergette az agrót 140-en! Mikor az „adresztalan adresz“ (mily elmés elnevezés !) Bécsbe küldetett, az ezüst 139 volt; a királyi leiratra 139; Vay báró leköszönésére, Forgách gróf kinevezésére, az országgyűlés eloszlatására, mind csak 139. Mindebből kitetszik, az „Oesterreichische“ szerint, hogy a politikának semmi köze a financziával; kitetszik, hogy nem az a jó politika, amit a „Wanderer“ ajánl, hanem az, amely mellett a börzei árfolyam szól; hogy ennélfogva Plener úr pénzügyi politikáját az államminiszterétől külön kell megítélni. Nem kommentáljuk a börzei árfolyam fentebbi összeállítását, habár sok tételnél — az „Oesterreichische“ szempontjából kiindulva is — ellenkezőt tudnánk kiolvasni, mint a mi bécsi collegánk. Mellőzzük azt a körülményt is, hogy a börzei árfolyamot nem csupán egy tényező szabályozza, s valamely nevezetes politikai esemény előfordultakor oly hatást gyakorolhat, mely a politikai esemény hatását paralizálja. Csekély vigasztalás a pénzügyminiszterre és az államra, ha az ezüst árfolyama egygyel kettővel alább esik : a közállapotot azt mutatja, ha általában ugra van , ha a valuta nincs helyreállítva; mutatja a roppant deficit az állam költségvetésében, s a megingatott közhitel, mely a deficitet nem engedi kölcsön által fedeztetni, s mely miatt az adókat folyvást kell emelni. De hagyjuk a börzei politikust. Lássuk, mennyivel szerencsésebbek az Oesterreichische törvénytudói. Egy idő óta az idéztükt lap roppant zajt üt a magyar törvénykezési viszonyok ellen. Szólja, alapulja az országbírói határozatokat. A dolog hibéje az, hogy mind ő, mind a „Don. Ztg“, az osztrák lUI-venjikuuJ-reK KJKUSzuUUICoo IXlIatrtk.— ragszanak. Különösen megrovandónak tarták hiteltörvényeinket. S íme, egyszerre nem kisebb rosszulás nyilatkozik az osztrák hiteltörvények ellen maguk közt az osztrák jogtudósok és közönség között, mint a minő határozottan kimondá nem rég a kárhoztató ítéletet maga a reichsrath az osztrák büntető codexre. Kivált az u. n. Vergleichsverfahren ellen rendkívüli az igerültség. Már a törvény keletkezése is bizalmatlanságot szülhet, mondja a „Morgen Post“. Az Arnstein és Eskeles elég megbukott. Az osztrák csődeljárás, mely még a múlt századból datáltatik, nem felelvén meg az újabb forgalom élénkebb voltának, s a tíz-tizenkét évig tartó csődperek mellett csak az ügyvédek gazdagodván meg, a hitelezők nehezen juthattak valamihez. Az Arnstein és Eskeles czég bukásánál azonban a bank is érdekelve lévén, egyszerre — csak egy éjjen által — előtermett a „kiegyezkedési eljárás.“ Ez jó volt az érintett esetre, de más esetekre nem gondoltak, s minden, kissé zavarba jött üzérnek könnyűvé tétetett, magát azonnal „rangirozni.“ Sok részben előmozdító, ez az osztrák üzlet demoralisatióját stb. íme, így félnek most maguk az osztrák publicisták azon törvényről, melynek kiküszöbölése miatt annyira följajdult előbb sok centralista kebel! „A polgári törvényhozásban el van fogadva azon jog-fictio, mely szerint az uralkodó teljeskorúvá nyilatkoztathatja ki a kis-, a nem teljeskorút. A czár ez elvet a közjogba is átvitte, s az ezer éves államélethez még hiányzó négy századot elengedte Moszkvának, azon jogérzetben, miszerint az uralmának meghódolt országokban mind jogos és igazságos, a mi csak ukáz által jön szentesítve. A diplomatia, melyre nézve minden befejezett tény kötelező, tekintet nélkül erkölcsi belértékére, fölavatja majd maga részéről teljes igazsággá a kézzelfogható történeti hazugságot, egyszerű elismerés útján. Aki nem akar nyilvános rendbontónak tekintetni, kénytelen lesz egyetérteni a hazugsággal, amelylyel szaporodott azon tényezők száma, amik rendeltetése az engedelem fékén tartani a demagógiát a czár trónja és kormánya irányában. „Minő hatást ígér magának Moszkva ez új bohózatból, melyet a XIX. század második felében hoztak színpadra, szemben az egész jelenetet meghazudtoló számos tanúságokkal, azt még csak sejteni sem tudjuk. „Emlékkel tisztelni meg a 882-es évet, anynyit tesz, mint visszaemlékeztetni a szláv világot és Novgorodot arra, mi módon gazdálkodtak volt bennük a Rurikovicsok. Csakugyan 864-ik év táján zavarták föl legelőször a skandináv rablók az éjszaki szlávok nyugalmát és jólétét, s árulással ejtették birtokukba Novgorodot, bár nem igen sokáig tartották fönn benne magukat. Az oroszok megjelenése amonnan Skandinávia felől az Ilmen és Dnyepr partjain, kell vala, hogy bú és gyásznapja legyen, s korántsem nemzeti öröm- és ünnepnap. Oroszok ! hisz ez diadalma a rabságnak a szabadság fölött. „Novgorod idejekorán kifejtvén magából a köztársasági elemeket, ellene volt minduntalan a jörvényeknek. Az egykor virágzott város mostani romjai tanúi a viszonynak az oroszság és a hivatalos Moszkva között. Ivan,a rettentő, a XV. században csak urává lön Novgorodnak, még pedig csak a polgárok kardra hányatása, s a szabad város földig leromboltatása után. „Különben is Novgorod soha az oroszság központi helysége nem volt. Nem belőle, nem kenézeitől indult meg az orosz életet magában központosító mozgalom ; nem kerüle csoportosuknak a „Varjasok“ az oroszságban végbevitt hódítmányai. „Mi okból esett hát osztályul e kitüntetés Novgoródnak, s nem valamely más városnak, p. o. Kijevnek, mely is oly soká a nagykenézi uralom székhelye vala. Oroszország soha nem képzett egyetlen uralmát , még a Moszkva megalapítása ideje előtt sem. A Rurikovicsok széledtek volt el rajta, azonban a sok, bár igen, igen sok nehézségek közös dynasziája nem tesz még birodalmat, det fegyverrel szerezni meg. Az egész roppant birodalom Moszkvának a műve, az intézmények szelleme, iránya, erkölcsök, jogok, nyelv mind muszka, vagy moszkvai. A 882-es év nem az oroszságra, hanem a Rurikovicsok uralkodó családjára nézve eseménydús, dicsfényes eseményekben gazdag volt. A Rurikovicsok uralkodókká lettek. A Holstein-Gottorp ház, a „Varjas Rurikok“ természetes örököseiül tekintve magát, méltón ülte meg e napot mint udvari, mint családi ünnepélyt. Sándor czár uralmának hódoló népek épen csak úgy fogták föl az egész dolgot. Daciára az írott és szóbeli hatalmas propagandának, daczára, hogy nem kímélték a költségeket, csak takarhassák be kulcsinnal a belső velőhiányt, a tömeg közönyös maradt; az udvari gála nem bírván nemzeti ünnepélylyé fokozódni föl. „Nem volt itt nyoma sem azon tömeges elragadtatásnak, amely a nemzeti ünnepélyeket jellemzi , ellenben mind hidegséggel ment végbe. Az udvari szertartások főmestere megírta az ünnepély programmját, a rendőrség ellenőrködött fölötte, egynéhány tízezer katona biztosító kíséretül csatlakozott hozzá. „A nép és a czár szemébe néztek egymásnak aggódó bizalmatlankodás közben. Egyikük sem vett iniciatívát a birodalom függő ügyeiben, amit Európa várt tőlük, ismerve a viszony feszültségét mindkettőjük közt. Ha a nép gondolatba merült el a Rurikovicsok közbe való ezer éves tartózkodása fölött, megértjük, miért nem volt ott nyoma sem az örömnek.“— Miután a lengyel lap a czárságot úgy rajzolja, mint minden balszerencse Pandora-szelencséjét, az éjszaki szlárságra nézve, Jery végzi : „A „Nowgorod!“ ünnepély elvétette czélját, az oroszság és Moszkva egységéről nem győzték meg a népet, se nem lelkesítették fel a politico-historiai hazugság mellett, s az csakis sok számos hírlapi czikket és történet-buvárlati művet idézett elő, melyek egészen más hatással lehetnek, mint a czár s a hivatalos „Moszkva“ képzelték vala. „Egy év alatt a nyugati szláv világ, úgymint a lengyel, a morva és a cseh a keresztyén vallásra tértük emlékünnepét fogják megülni, bár minden segélyzés nélkül felülről. A birodalom pénztáraiból nem tesznek folyóvá fél millió rubelt a költségek fedezése végett. Mégis, úgymond, reményünk van, miszerint az ünnep valójában szláv és népünnep lesz, s különb hatást tesz majd Európában, mint az imént végbe ment novgorodi ezeréves emlékünnep, amely a trón és a nép közt fennforgó viszály még csak élesbbé tételén kívül semmi más hatással nem lesz !“ Az orsz. Magyar Gazdasági Egyesület f. é. September 5-én tartott igazg. választmányi ülésének jegyzőkönyve. (Folytatás). VH. Tudomásul vette az igazg. választmány, hogy: a) a nm. m. kir. helytartótanács azon felszólítására, miszerint az erdészeti vizsgák megtartásához az egyesület kebeléből egy szakértő — mint bizottmányi tag — küldetnék ki, az elnökség az idő sürgőssége miatt rövid úton intézkedett ;továbbá b) azon hadügyminiszteri intézkedést illetőleg, miszerint a vidéki kanczáknak kincstári csödörök által dij mellett leendő hágatása oly módon léptettetik életbe, hogy a kincsári ménlovaktól, három részre osztva, azoknak kitűnősége szerint 2—3—4 ft hágatási dij fizettessék, az egyesületet a nm. m. kir. helyi. tanács újból véleményadásra szólította fel, s elnöki utón válaszoltatok , hogy az egyesület a hágatás dolgában adott nézetéhez tart ezúttal is, mert ismerve egyrészt népünknek pénztelenségét, másrészt pedig közönbösségét a jobb vagy rosszabb tenyészállat iránt, azt hiszi, hogy a díjazások mellett történendő hágatás az itteni népesség által igen csekély mértékben fog igénybe vétetni; a czélzott rendszabály egyébiránt ideiglenes akarván lenni különben is, a tapasztalás legbiztosabban fogja megmutatni, hogy czélszerű-e az, vagy nem. VHI. A cs. kereskedelmi minisztérium körlevele, melyben az egyesületet értesíti, hogy — miután a bécsi gazdasági és iparegylet által egy — 1865-dik évben Bécsben tartandó általános gazdasági és iparműtárlat indítványba hozatott, s mielőtt ez érdemben végleges határozat mondatnék ki, kivánatosnak látszik a különféle kereskedő kamarák, gazdasági és iparegyletek véleményét az összes birodalomból meghallgatni , ennélfogva nyilatkoznék Egyesületünk is az iránt, vájjon a tervezett kiállítás megtartására az 1865-ik évet alkalmasnak tartja-e, s vájjon e kiállításra czélszerűbbnek vélné-e az egész külföldet, vagy csak a német szövetségi országokat meghívni? — megvitatás végett a közgazdasági szakosztályhoz tétetett át. IX. A megyei gazdasági egyesületek levelezései közt: a) Örömmel értesült az igazg. választmány a heves- és zalamegyei gazdaági egyesületek üdvözlő sorairól, melyekben a nevezett egyesületek részéről, az orsz. m. gazd. egyesület által a magyarországi vasutak ügyében megindított tárgyalások, s a közzétett emlékirattal összefüggő lépések meleg hazafius érzéssel helyeseltetnek. b) Köszönettel fogadtatott a somogymegyei gazd. egyesületnek, úgyszintén m. Somssich Pál és t. Paiss Boldizsár uraknak, mint az orfiz. m. gazd. Egyesület küldötteinek jelentése a f. évi május havában tartott gazd. kiállításról, mely jelentések, valamint a fehérmegyei gazd. egyesület beküldött jegyzőkönyvei is a „Gazdasági Lapokéban már közöltettek. c) Nagy érdekkel vette az igazg. választmány a zalamegyei és györvidéki gazdasági egyesületeknek, illetőleg szőlészeti és borászati szakosztályaik elnökeinek, n. Hertelendy Kálmán és m. Simon Vincze uraknak abbeli megkeresését , hogy — miután a nevezett egyesületek hazai borászatunk minél gyorsabb fejlődhetésére az ég« 1 ^ I IT» AffO * il A pkfllerÜ 0Gtól pk.eZ6* légi rendszer terjesztése mellett egyik sürgösb teendőnek tartják , miként az orsz. ro. gazd. egyesület befolyásával az ország minden részén, nevezetesen tekintélyes, szőlőhegyeinken létező szőlőfajaink felett szakbeli szemle tartassák , hogy a sok kiirtandó közt a jeleskeket tenyésztésre kimutatva, tájankint a kitűnőbb fajták külön szűrése eszközöltessék, egyúttal a szőlészeti téren nem csekély hátrányunkra szolgáló bábeli elnevezések helyett az orsz. m. gazd. egyesület által létrehozandó terminológia érdemében is már az ősszel szükséges adatok gyűjtessenek ; e végre még a folyó September hóban szüret alkalmával, nevezetesen a Balaton-Füredtől Keszthelyig terjedő hegylánczolatokról B.-Füreden, Badacsonyban és Keszthelyen, úgyszintén a györmegyei jelentékenyebb szőlőhegyekről, a minek Tényő, Kis- és Nagy-Baráti, Nyúl, Écs stb. — szőlőkiállitások rendeztetnek, melyeken küldöttei által résztvenni az orsz. m. gazd. egyesületet magyar vendégszeretettel hívják meg. Az igazg. választmány a rokon társulatok által kitűzött czélt pártolván, a tervezett szőlőkiállításokra képviselőjéül dr. Encz Ferencz szőlőiskolai felügyelő urat bízta meg azon utasítással, hogy miután a szüret, tehát a kiállítás ideje is, mind a balatonvidéki, mind pedig a györmegyei szőlőhegyeken egy hétre, t. i. sept. 21—28-ik napjaira esik, a körülmények szerint igyekezzék a balatonmelléki kiállítások után a györmegyei szőlőhegyeket is megtekinteni. d) Hazafius örömmel értesült az igazg. választmány, hogy legújabban a mosony- és nyitramegyei gazdasági egyesületek megalakultak, mindkettő meleg ügyszeretettel tudatván az orsz. m. gazd. egyesülettel működéseik megindítását; úgyszintén „Neszmély-vidéki borászati társulat“ czim alatt egy borászati egylet is alakuló félben van, miként ideigl. elnöke, Krrchhordó József ur bejelenteni szíveskedett. X. A mily érdekeltséggel, épen oly megütközéssel vette az igazg. választmány a pesti hengermalom társaság beadványának következő tartalmát : A t. egyesület jótékony működésének azon számos tanujelei, melyeket mindenütt adott, ahol szeretett hazánk művelődésének fejlődése s előmozdítása forog kérdésben, bátorításul szolgálnak arra, hogy egy oly ügyre nézve, mely a napról napra, mind terjedelmére, mind fontosságára nézve növekedő magyar műmalom-ipar érdekeit, s ezekkel együtt közvetve a magyar földmivelés, mint azon iparág tulajdonképi anyjának és főforrásának érdekeit is igen közel érinti, a t. egyesület szives és sikert ígérő pártolását kérjük. Midőn a keleti vaspálya a cs. k. szab. osztrák déli vaspályatársaság tulajdonába átment a buda pragerhofi vonal megnyíltakor, mi is azon reményben voltunk, hogy gyártmányaink kelendőségének új útja tárult fel, s hogy a trieszti piaca a külföld hasonló gyártmányai által minőség tekintetében alig fölülmúlt őrleményeinknek főkiviteli vásárhelye leend. De amennyiben e mellett arra számítottunk, amire csakugyan elegendő alapunk volt, hogy a ma, a tengerrel és ez által a világkereskedéssel létrejött gyors és rövid összeköttetést hasznunkra fordíthatandjuk, keserves csalódásnak mentünk elé, mert amit a keleti pálya eredeti alapítói az ország és lakosainak javára terveztek és tettlegesítettek, azon előnyöket, melyeket ezen érdemes férfiak a földmívelés, kereskedelem és ipar körül szemügyre A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. Az orosz kormány közlönye —amint láttuk — az osztrák szláv sajtó magatartását — részben — forradalminak bélyegzi. Neki különösen a lengyel, a cseh, meg a délszláv időszaki sajtó szúrja szemeit. Ő maga fejtette meg képzelt vagy való fájdalma okát, úgy látszik, a távol, vagy legyen bármi más, elrejtette volt szem elöl a szerző okok néhányat. Üssük hát helyre a hiányt, hadd álljanak elő egyenértékű ép, egész viszonyban ez okok is, az okozat is, közös épületesség végett. A „Novgorodi évünnep“ fölirat alatt ugyanis a lembergi „Gazeta Narodówa“ e hó 2-ki száma élén ekkép nyilatkozik : „A muszka birodalom (pánysztvo moszkievszkie) megalakulva a XII. században, e szerint hát alig VI. századig létezve, miután alig két százada, hogy „Russ“ Russia vagy Oroszország neve alá mert bújni, s vagy száz év előtt a szlávok utódának sem tartotta magát, i. é. sept. 20 -án megülte ezeréves létele emlék ünnepét. „Azon emlék, a melynek elős kiállítására félmillió rubelt utalványoztak volt, hivatva van megörökíteni a késő utódok előtt a tényt, hogy a czár mindenható akaratával szemben, hallgatni kelle a történt dolgoknak és igazságnak, csak hogy az önuralkodó ábrándjai kielégíttessenek. Fontos okmányul fog ez szolgálni a czárság történetéhez.