Pesti Napló, 1863. július (14. évfolyam, 4017-4038. szám)

1863-07-15 / 4024. szám

i 59~ 402 i 14-ik évi folyam. Szerda, júl. 15.1863. Szerkesztési iroda: Perencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap Bí®usez“ikre^111^° “it"rende*lemény K­i­a d­ó - h­i v a t »l! I Előfizetési feltételek : I Hirdetmények dija : Perencziek terén 7-dik szám földszint I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : I 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli 1 félévre . . . . 10 frt 50 kr­­. é. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 6 hasábos fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. | Évnegyedre ... 5 frt 25 kr 0. é. | ______petit-sör 25 nj kr.___________ Előfizetési felhívás „FESTI NAPLÓ« július—decemberi félévi és júulius—septemberi negyedévi folyamára. Előfizetési ár: juli—decemb. 7. évre 10 ft 50 kr, Juli—septemb. 14 évre 5 ft 25 kr, A­ „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Peat, just. 14 Szemle. Mexico est á nous. E sokat jelentő szavakkal kezdi a „Const.“ jul. 11 diki számát, és e nagy horderejű fegyvertény bejelentése, és commentálásával foglalkozik a politikai sajtó. Franczia szemüvegen nézve ez ese­ményt, melynek sikerét annyiszor von­ták kétségbe — ha a Szajna mellett lel­kesednek, s a mexicói hadjáratot a fran­czia hadsereg legmerészebb diadalai közé sorozzák — nemcsak feltűnőnek nem ta­lálhatni, de sőt egészen természetes, hogy a bennmaradottak szívből tapsolnak mesz­­sze földön harczoló vitéz honfiaiknak, mi­dőn ezek a nemzet homlokára a hadi di­csőség egyik legszebb borostyán-koszo­rúját tűzik fel, s a miveltség uralma alá egy nagy ország termékeny földjét, s em­bermillióit hódítják meg. Kérdezni csupán annyit lehetne, ha várjon a császári légiók, midőn felnyitják az európai polgárisodás és szabad közle­kedés előtt Mexicónak eddig féltékenyen védett kapuit, teszik-e ezt egyszersmind a szabadság érdekében is, mely­nek megnyeréséért ama földön oly hosz­­szasan tartott a küzdelem, oly bőven folyt a vér, de igazán bírnia, azt a milliók anyagi és szellemi javára biztosítottan kezelnie, ez ideig sem lehetett. E kérdés koc­káztatását megengedhe­tővé teszi a szélnek bocsátott hír, hogy Mexicó külön autonómiával Franczia­­országhoz lenne kapcsolandó. Ismerjük a külön autonómiákat az anya és a kap­csolt tartományok közt; megadja az a kecsegtető látszatot, hogy magához vonja a lényeget. E viszonyban rejlik Mexicó bajainak tulajdonképeni forrása; s ha a hősök, kik Pekinget elfoglalván, a meny­­nyei birodalom urának visszaadák fővá­­rosát, — ha a bajnokok, kik véres kard­dal írták neveiket Malakoff kemény szik­láiba, hogy az éjszaki zsarnokság merész terjeszkedését százados kísérletek után elsők zabolázzák meg, — és ha a kato­nák, kik tanúi voltak a milánói bevonulás örömőrjöngésének, abban találták hősi tettek legszebb jutalmát, hogy a büszke város Olaszország fővárosa lehetett: most e városban,melyet Montezuma ősei ala­­pítottak, Cortez meghódított, s Itur­­bides az idegen nyomás alól felszabadí­tott, csak azért jelentek volna meg, hogy a császári hatalom birtokhatárait a paci­­ficumig nyújtsák, s kényszeritett imádói­nak számát pár millióval szaporítsák, — akkor — a franczia, mint ilyen, lelkesed­hetik ugyan a katonai érdem és dicsőség e nevezetes mozzanata előtt, de mint örö­köse és hagyományosa a 89-ei végren­deletnek, mint választott előőrse a pol­gári haladás és a nemzeti szabadság ha­dának, inkább szomorkodhatik, hogy egy egyszerű nép szabadsága romjain kény­telen siránkozni azért, hogy a franc­ia császári birodalom dicsősége határtalan­ságán örvendhessen. Francziaország a második császárság alatt az öntagadásnak annyi és oly szép jelét adá , miszerint inkább hihető, hogy a programm, mely a franczia lobogókat Vera­ Cruzhoz vezette,­­ nem fog dia­dalmámorban félrevettetni sőt szigorú életbeléptetése áldószavakra ébreszti a népet, mely akarata ellenére lett nagy­korúvá, erőssé, szabaddá.* Nem hagyhatjuk az új világrészt oda, hogy rövid kirándulást ne tegyünk a éj­szaki részében is. Itt is egy szép, egy hosszú álom ké­szül szétfoszlani, s bebizonyítni, hogy csak­­ álom volt. Washington köztársaságát, a polgári szabadságnak gyakorlatilag lehető , és elérhető mintáját veszély fenyegeti. A két éves harcznak válságosabb pillanata alig volt még a mostaninál. Lee átlépte a Potomacot, s annak b­alpártján oly állást foglalt, mely a köz­társaság három legszebb államát hatal­­­­mába ejti, s az unió fővárosát minden perczben megtámadással rettegteti. A­ washingtoni kormány jónak látta az unió hadainak főparancsnokát, Hooker tá­bornokot ez állomástól elmozdítani, s he­lyére Meade tábornokot nevezni ki. Az előbbi jeles férfiú volt, és jó katona, de szegény vezér, — az utóbbi ismeretlen név, csak annyit jeleznek róla tájékozá­sul, hogy semmiféle politikai pártnak nem részese , miből azt kell következtet­ni, hogy a déli confoederatio előnyei nem annyira a sergek vitézsége, mint in­kább az ellenfél politikai ármánainak le­het eredménye. Mindegy, e baljóslatú fordulat contre­­soup-ja éreztetni kezdé magát a britt al­sóház jul. 9-fei ülésében, hol Palmers­ton lord az ismeretes Roebuck-féle indítvány e napolását kívánta , nem egyezhetvén meg a politikai eszélylyel, hogy Anglia e kérdés iránt akkor nyi­latkozzék, midőn a világot két éven át függőben tartó éjszakameri­­ai néppel eldőlni készül. Ha eszünkbe jut, mily szívóssággal óvakodott Anglia e viszályba csak tá­volról is elegyedni, s most az indítvá­nyozott mottót azért napolja el, mert re­méli, nem sokára más alapon, s más vi­szonyok közt szólhat ahhoz, annyit be kell vallani, hogy a délieknek, legalább ez időre, sikerült a szerencsét vendégükül megnyerni. Sikerülni fog-e ez a lengyeleknek is ? Az ő ügyökben is indítványozott Hennessey, s az öreg P­a­­­m­er­s­ton ezt is elhalasztatá, miért, tán itt is oly kedvező fordulatát várja az események­nek, mely az angol politika szerepét kü­lönösen megkönnyítendi ? Nem, hanem hogy várják meg Gorcsakoff herczeg vá­­laszsürgönyét. Különös, hogy midőn a kabinet főnö­ke így véleményez és igy határoztat az alsóházban, ugyanakkor a kabinet egy másik nevezetes tagja,­ Russel gróf, a felsőházban tudatja a pe­ekkel, hogy mivel az orosz válasz julius 15-dike előtt alig indittathatik el, s igy Lon­donba akkor érkeznék , midőn a ne­mes gróf nem lenne képes a parlament kívánságát e fontos kérdésben kielégíte­ni. — ő tehát közli a sürgönyt, s nem akarja a discussiókat tovább halasztani. Sok dolog történt már, mit — mert nem értették — csudának mondok; ilyen csuda lenne az is, ha majd később kide­rítenék, hogy a két miniszternek ugyan­azon ügyben homlokegyenest ellenke­ző ténye — egyetértésből, egy czélra történt. Záradékul megemlítjük, miszerint a tö­rök földön szétszórva lakó görögök ama petitiója, hogy I. György király mellé Bulwer adassék mentorul, sok és ag­gasztó okoskodásra nyit mezőt Párisban. Corfu tehát nem nagylelkűségből ada­tik át Görögországnak, hanem átadják Corfut, hogy átvegyék Görögországot. Most Bulwert kéretik ; később az ország biztossága és az európai béke érdekei a királyságnak angol csapatok általi meg­szállását fogják kikerülhetlenné tenni. Mindezen aggódnak Párisban, míg a londoniak félelem nélkül nézik a franczia lobogók lengését Mexicó távol földén, a­hol a mexicóiaknak igen, de — az angol számításnak tán nem ártanak. — Heves vármegye gazd. egye­sülete igazg. választmánya által 1863- dik évi julius 6-án tartott rendes havi ülés jegyzőkönyvének részes kiírása. Jelen voltak : Kovács László mint elnök, Berecz Ferencz, Bajza Antal, Horner István, Kürthy Antal, Kür­­thy János, Habovszky Antal, Móczár János, Pongrács Bonó, gróf Szapáry Imre, Slávoszt Frigyes, Zatykó József, és tagok. 1. Elnök üdvözölvén az egybegyült tagokat, a múlt havi ülés jegyzőkönyve felolvastatott. Tudomásul vétetvén, s a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Horner István és Kürthy Antal­­ urak kérettek fel. 2. Elnök előadja, hogy a rendkívüli szárazság, mely ezen évben hazánkat sújtja, egyesületünk területén is érzékeny csapással fenyegeti a gaz­dákat és a munkás néposztályt, minek következ­tében felhívja az egyesület igazgató választmá­nyát komoly tanácskozásra, és oly intézkedések tételére, melyek a közügy érdekében köteles­séggé váltak. A csapásnak mérvei ez idő szerint még ki nem számíthatók, mert ámbár az aratás ered­ménye részben már tudva levő kevés és silány, de a veszteség pótlása tekintetéből a következő 4—5 hét alatt kedvezőbb időjárással még sok változhatik. — Pár hét múlva teljesen előttünk fog lenni az aratás és aséplés eredménye, tudni fogjuk, hogy rétjeinken, vetett takarmányosain­­kon várhatunk-e, és mennyi takarmányt­­ végre az oly nagy jelentőségű kukoric­a termésére nézve is tájékozva leszünk. A rendkívüli szárazság okozta csapás ország­szerte, de különösebben egyesületünk területén azért súlyosabb ezen évben, mint más hasonló esetekben, mert nemcsak a magtermelésre — mely némely helyeken tűrhető középszerűségig látszik emelkedni — hárem általában mindenütt a takarmányhiány által súlyosan fenyegető az állattenyésztésre nézve. A csapás mindenesetre súlyos, de még ked­vezőbb időjárástól sok enyhítőt reménylhetünk, és azért elismerjük ugyan a baj rendkívüliségét, de annak mérveire nézve ez idő szerint még biz­tos számítást tenni nem lehet. Az egyesületi intézkedésnek szüksége általá­nosan el van ismerve. A teendőket következők­ben körvonalazzuk: 1- 16. A csapás, a mérveinek határonkint való pontos részrehajlatlan följ­egy­zése s megálla­pítása. 2- ik. A szakértők komoly tanácskozását elren­delni és tanácskozásaiknak eredményét az állat­tenyésztés érdekében közzé tenni, oly módokat ajánlván, melyeknek következtében a takar­mány szűkében vagy teljes hiányában, állataink kiteleltetése — szigorú nélkülözés, takarékos­ság és áldozattal ugyan — de mégis lehetővé legyen. 3- ik. Oly helyeken, hol se takarmány, se ga­bonatermés annyi nincsen, hogy vetőmag vagy télire való élelemről gazda és a munkás osztály biztosítva lenne : eszközölni kölcsönt gabonában vagy pénzben, szerezni munkát, lenni közben­­járó illető helyeken, hogy előlegezések, s a se­gélyzésnek minden­­módjaiban részesülhessenek az illetők. Mindezen teendőkre nézve a közgyűlés fogja kijelölni az egyesület hatáskörét, egyelőre kije­lentjük, hogy feladatunknak ismerjük: lenni a csapás által sújtott atyánkfiai­­nak hű, pontos, önfeláldozó atyafi testvér és közbenjáró. Az igazgató választmány nem tartja szük­ségesnek eme rendkívüli teendők alkalmából külön bizottmánynak alakítását, szíves köte­lességének ismervén ezen ügyben folyvást el­járni mindaddig, míg a közgyűlés másként nem rendelkezik, s ha kell, naponta is tanács­ba gyűl, az egész ügyet magáénak tekint­vén, azon reménységét fejezvén ki, hogy az egyesület tagjai minden telhető erélylyel fognak eljárni küldetésükben, időt, fáradságot — ha kell — köt­séget és áldozatot nem kímélve, el­­követendenek mindent, hogy polgártásainkon e súlyos csapások alatt segíthessünk, hogy bizal­muk és szeretetük — mely hagyományos disze a magyar népnek — re­vertebb testvérei iránt nö­vekedjék s megszilárduljon, és a bizalom — melylyel irántuk viseltetnek — érdemlett legyen. Ezen meggyőződéstől áthatva, az igazg. vá­lasztmány a következő határozatokat hozza : 1 szet. Augusztus 23-án délelőtti 10 órára rendkívü­li közgyűlés hirdettessék , melyen a rendkívüli nagy czél tekintetéből a tagok szives megjelenése különösebben is kikeressék. 2 pv. Az egyesület területét kiküldöttek jár­ják be, s az alábbirott pontonkénti jegyzeteket a helyszínen szerzendő adatok nyomán ha, pon­tos és lelkiismeretes meggyőződésük szerint ké­szítsék el, azokat augusztus 20 ig bezárólag múl­hatatlanul beküldjék az egyesületi elnökséghez; az általuk beküldött adatok nyomán fogván az elnökség táblás kimutatást készíteni, mely a 23- ai közgyűlés teendőire nézve lesz irány­­adó alapul szolgálandó. 3- ot. Az egyesületi küldöttek személyesen vagy megbízottaik által augusztus hó második heté­ben helységeikben megjelenni fognak — miről az illetőket eleve tudósítják — egybegyűjtve a népet gazdákat és munkásokat, küldetésük czélját ezen jegyzőkönyv felolvasása mellett megmagyarázván, véleményüket kihallgatván, jegyzésbe foglalják mindazokat, miket tapasz­talni fognak, s az illetőknek netalán­ külön vé­leményét és kérését is. 4 er. Miután a kormány­hatóság már fölkére­tett az adóbehajtások megszüntetésére — mire nézve már történnek is az illető hatóságok út­ján köszönettel fogadható lépések — ezen in­tézkedésünkről a megyei kormány értesítendő és segédkezése kikérendő. 5- öt. A kiküldöttek azon helyekre, melyek számukra ez­úttal kijelöltetnek , csakugyan aug. hó 2-ik hetében menjenek, a mikoron már biztosabb tájékozás lesz eszközölhető, a hordás és nyomtatás eredménye tudva, a takarmányra való kilátás jobbadán bizton látható, úgy a ku­koricza állásából a termés megítélhető lévén. — Az illető küldöttek — ha netalán akadályozva lennének eme megbízás végrehajtásában, — az elnökséget azonnal tudósítsák , egyszersmind maguk helyett ajánlván más kiküldendő tag­­társat. 6- szor. A kiküldötteknek következő pontok ajánlhatnak különösen figyelmükbe, mely pontok­ra nézve saját meggyőződésük szerint teende­­nek szigorúan az igazság és valósághoz hű je­lentést. 1 szer. A búza, rozs, árpa, stb. magtermés minő ? 2-szor. Elégséges e vető magot és élelemre. 3 or. A munkás osztálynak van e kilátása ke­resetre ? 4- tr. Ha nincsen, hol lehetne közel munkát nyernie magán vállalatoknál, vagy közköltségen készülni szokott miveknél, minők : csatornázás, vízszabályozás, töltésezés, kö- vagy vasút-épí­­tés stb. 5- ör. Melyik a legközelebbi piacz ? 6 or. Van-e kilátás kukoriczára? 7 or. Szalma vagy egyéb takarmányfélék van­nak-e oly mérvben, különösen a szegényebb nép­osztálynál, hogy a helyes gazdálkodás, jó tanács­nak elfogadása szerint — a legszigorúbb nélkü­lözést véve alapul — a létező állatlétszám ki­telelhet ? 8- er. A marhaállomány sovány-e? hullott-e már éhség miatt ? 9- er. Mit tehet, ajánl, vagy kíván azon hely­ség eme szomorú és rendkívüli állapotok — ha ilyenek — enyhítésére ? kíván-e és mennyi köl­t csont pénzben, vagy gabonában ? mivel állhat­­­­nak jót a csapás által sújtottak a kívánt kölcsön­­ fedezésére, megajánltatik-e a községi jótállás ? 1 vagy az egyesek egyik a másikért jótállva, haj­­í landók-e felvenni, hatos kamatra,1 kölcsönt? vagy 1 másképen miképen ? 10- et. Ha mind gabonában, mind takarm­ány­­i­ban rendkívüli szükséget tapasztal a kiküldött,­­ s a bekövetkező télre nézve kétségtelenül külin­tézkedést lát elkerülhetlenül szükségesnek, úgy az elöljáróság és nép közbejöttével segélyezési bizottmányt választasson — melyek névsorát feljegyezvén, azt utasítsa, hogy magát az egye­sülettel tegye érintkezésbe, az egyesület el fog­ván követni mindazt, mi hatalmában van, hogy az illetőknek segélynyerésre nézve könnyebb­ség szereztessék. 11- et. Igyekezzék a kiküldött minél ponto­sabb tudomást szerezni a szükségnek mérveiről, és a szükségleti pénz vagy gabna-mennyiség­­nek meghatározásánál a gyakorlatiasság szerint ítélje meg az illetők előadását. Az illetők véle­ménye, s ha ettől eltérő lenne a kiküldött véle­ménye, az is külön jelentéshez lesz csatolandó. 12- szer. Kiküldetnek ezen utasítás mellett : Helységek és küldöttek nevei: Jászberény : Tarnay Alajos ; Árokszállás : Móczár János; Apáthi: Makó Gergely; Kis-Ér : Móczi Ferencz ; Ladány : Ozoróczky István; Fényszaru : Füzék Lipót; A. Sz. György : Mor­­zál István; Jákóhalma : Cseőke József; Dora : Juhász István ; F. Sz. György : Pinkler Adolf; Mihálytelek : Sipos János; Alattyán, Fokoru : b. Flötting Adolf; Kötelek: Sz. Iván, N. Kürti : Halasai Kázmért; K.­Köre, T. Nóra : Német Al­bert, Sarud, Halász, Poroszló : Brezovay Lász­ló ; Hidvég, Kömlő, T. Sz. Miklós, Vezekény : Mlinkó Lajos, Átány, Szárazbeő : Szerelem Géjza, Heves, Csász : Okolicsányi József, M. Tár­­kány, Bessenyő, Erdő Telek: Szathmáry László; Maklár, Tállya, Kerecsend: Kürthy Ferencz, F. Abony, Tófalu, Kápolna: Papp Pál; Deménd, Szalók, Szólát: Bony György; Al. Debrö, Fel. Debrö, Sz. Mari, Verpeléth: Babics János; Kaál, Kompolt, F. Telek: Schik Ignácz; Márkáz, Domoszló, Nána, Vécs: Biró Alberth; Laár, Visontha, Vörösmarth, Halmaj, Ugra: Zatykó József; Zsadány, Mina, Bocsonád, Bőd: Gosztonyi Kálmán; Erk, Szalánk, T. Örs, Visznak: K. Orczy Félix; N. Füged, Karácsond, Ludas, Deák, Majzik Viktor; Adács, V. Györk: Borhy Dániel; At­­kár, Halász: Kürthy Sándor; Sólymos, Tar­­jány, Oroszi: Bajza Antal; Gy. Püspöki, Rhéde, Ecsed: Fehér Miklós; Horth: Bokross János; Csány, Monostor: Fehér Alajos; Szűcsi, Apcz, Fancsal:Id. Fáy József; Hatvan, Pata, Pász­­thó: Kovách László; Sz. Püspöki, Sz. Jakab: Kürihy Antal; Felnémeth, Szarvaskő, Bakta: Császár József; Recsk, Derecske : Tahy Manó; Bodony, Bálla, Parád,Szék: Repiczky Ferencz; Sírok, Száj­la, Tirpes, Füzes: Klanyáczky Ala­jos ; Pétervásár, Erdő-Kövesd, Lelesz, Ivád, Sz. Erzsébet, Sz. Domonkos : Gr. Keglevich Gyula, Szuha, Mindszent, Dorogháza: Kaszap Albert, Maczonka, Bátony : Hegedűs János, Bátor, Mikó falu, Bocs, Csehi, Bekecze, Aranyos Szúcs, Szederkény, Istenmezeje, Nádajfalu, Fe­­démes: Halassy Gáspár. 7. A csapás nagy, de nem mindenütt egyenlő, s kétségtelen, hogy némely helyen semmi se­gélyre nincsen szükség, nem mintha kár nem volna a rendkívüli szárazság miatt, hanem mert sok helyütt a csapás nem oly kétségbe ejtő, hogy saját erejükből az illetők, jó tanácsot fogadva, szigorú takarékosságot gyakorolva — egy jobb évnek biztató reményével — ki ne gázolhatná­nak ; sőt vannak helyek, és vannak körülmé­nyek, melyek szerint némelyek gazdáink közül nemcsak hogy külsegélyt nem igényelnek, sőt azt erősebben sújtott polgártársaiknak nyújtani képesek, s meg vagyunk győződve, nyújtani szí­vesen fogják is. — Mint minden szerencsétlen­ség alkalmával, úgy ezúttal is lehetnek, kik az általános csapás örve alatt igaztalanok lennének mások rovására; mire nézve az egyesület nevé­ben ezennel kijelentjük , hogy csak a valódi csa­pással sújtott testvéreinken kivánunk segíteni, s ez oknál fogva minden alakoskodás és a köz­bajnok ürügye alatt való nyerészkedés s Blat­tomban való bétszinüsködésnek eb­be az igazság és méltányosság szövétnekét gyújtani, s valami­­ntképen az önfeláldozó nemes tetteket megvilá­gítani , úgy a visszavonulás vagy csalás kísérle­tét meghiúsítani, egyenlő kötelességünknek is­merendjük. Istenben helyezett azon reményt fejezzük ki egyszersmind, ha, mint igaz testvérek, egy szív­vel lélekkel, egymást el nem hagyva, mindenki tehetsége szerint közreműködik, nem lesz ínsége s azon csapás, mely a hazán s egyesületünk te­rületén az igazságos isten ostora gyanánt nehéz­­kedik, s mely ellen zúgolódnunk nem szabad — ha fejünk felett elvonul — ismét közénk telepe­dik a remény egy jobb és szebb jövő iránt, melylyel a sokszor sújtott népet a nagy isten végre is meg fogja örvendeztetni stb. Kelt 1863-ik évi jul. 6-án tartott igazg. vál. ülésünkből. Kiadta : Rigó Antal, Ko­vách László, e. titkár, egyes, elnök, közbenjárás szerepe annál bajosabbá válik. Ha csak nem szemfényvesztés a nyugati hatalmak­nak Lengyelország érdekében tett lépése, elér­kezik az idő, hogy ez ország függetlensége ki­bontakozik a praeliminarék állapotából. Ekkor Ausztriának állása hasonló lesz ahhoz, melyben a krimi bábom alatt kellett tartania magát: t. i. nem állhat se az egyik, se a másik félhez. Galli­­czia és Velencze alig engedik meg, hogy akár Oroszország ellen, akár mellette lépjen föl. Szö­vetségesül a felek egyikéhez sem fog csatlakoz­­ni. Ekkor lép föl majd Olaszország. — így vélekednek az olaszok azon nyilatkozatok óta, melyeket köze­lebbről Visconti Venosta és Ming­­hetti lőnek a parlamentben. Nem fö­lösleges világosan egybefoglalni azt, a­mit mi­nisztereink mondtak a lengyel kérdés tár­gyában : „Olaszország már előterjesztéseket ten Sz. Pétervárott Lengyelország érdekében, mielőtt Anglia és Francziaorszá tudtára adták volna a turini kabinetnek szándékukat. „Olaszország megnyitá előterjesztéseit, midőn Francziaország és Anglia felszóliták, csatlakoz­zék lépéseikhez. „Olaszország nem áll, mint Anglia, az 1815-i szerződések nézpomjára, sem pedig, mint Fran­cziaország közép Európa csendességének érde­keiére. Mint oly államhoz illik, mely a nemzetek függetlenségének elvéből veszi származását, Olaszország az igazság, nemzetiség s a hatal­mak jól értett érdekeinek szempontját foglalta el. „Eddig elmondható Olaszország, hogy helyze­tének megfelelő állást foglalt el, s hogy méltó­sággal járt el Lengyelország érdekében. De ez­után oly stádium állott be, midőn Olaszország egészen háttérbe látszott szorulni. S nem is le­hetett különben. „Olaszországot e kérdésben geographiailag elhomályosítja Ausztria. Euter nemcsak határos a lengyel földdel, hanem ennek egy tetemes ré­szét magában foglalja, míg Olaszország jókora távolságra fekszik. Diplomatiailag Ausztria részt vett Lengyelország fölosztásában,­­ s e fontos praecedens neki nagy előnyt ad, míg Olaszor­szág a bécsi congressusban nem vehetett részt. Általán véve: a lengyel kérdés minden előkészítő phasisaiban Ausztria elsőrendű szerepet ját­szott, míg Olaszországnak semmi szerepe sem lehetett. — De várjuk be a végét! „Bevárván a döntő pillanatot, midőn a diplo­mata minden kísérlete meghiúsultnak fog bebi­zonyulni, a dolog vagy széles­ alapú alkudozás­ra kerül, pk egy európai congressusra, hol a continens függő kérdései fognak tárgyaltatól, vagy pedig az ellenségeskedés megnyitására, Olaszország szerepe fontossá lesz. „Addig vitathatják az 1815-iki alapon, vagy a most előterjesztett hat pont alapján a lengyel kérdést, de okvetlen eljön az idő, midőn nyílt sisakkal kell szólani. Ezt várja Olaszország, s ennek kell bekövetkeznie elkerülhetlenül. „Olaszországnak — ez ujdon ul állana, mely az 1815-ki szerződések semminemű határozatai­ban részt nem vett, melynek semmi más joga nincs az éjszaki Európa ügyeibe avatkozásra, mint a szabadság és nemzetiség elve, melyet a világban képvisel — Olaszországnak nincs sem­mi köze a jelen diplomatiai kísérletekhez, me­lyeket meddőknek tart. „Minghetti úr feltűnő büszkeséggel nyilvání­­tá: politikáját magasb rendű eszmék sugallják, s bevárja a hatalmakat azon téren, hová meg kell érkezniük — s e tér a lengyel nemzetnek tettleges és biztosított constituálása. Talán ugyan­ekkor fog bekövetkezni az olasz kérdés végle­ges megoldása is.“ Mint ebből látni, Olaszország a szélső pártot képviseli a hatalmak közt a len­gyel kérdés tárgyában. — E politika ma­gában elég következetes. De épen követ­kezetessége miatt látszanak őt ellenmon­dásba hozni a viszonyok Oroszország iránt, mely elismeré az olasz királyságot, melylyel a keleti ügyekben egyértel­­müleg hirdeté a nemzetiség elvét, nagy barátságot és rokonszenvet mutatott, é­s volna mindenesetre egy kis meglepő abban, ha most ő lépne fel leghangosabb követelésekkel s legellenségesebben az orosz kormány ellen. De várjuk be az eseményeket, — mint a fentebbi levél mondja. A lengyel kérdés Olaszországban. Érdekes tudnunk, minő nézetek nyil­vánulnak a lengyel kérdésben azon ál­lamban, mely szintén szerepet játszhatik a fennforgó nagy európai kérdésben. Turinból írják júl. 8-án egy párisi lapnak : „Bármi legyen is Oroszország válasza, melyet napról napra várunk, úgy látszik, nem sokára Ausztria magatartása elő fog tűnni egész valósá­gában. Ausztria a közbenjáró szerepét vállalta el most is, mint a krimiai háború idején, mi ak­kor nem vezetett eredményre. Az általa most for­­mulázott hat pont vég nélküli vitára nyit szabad tért. A javaslat nagyon átalános, s érdeme ab­ban állana, hogy a megoldást tovább halasztja. De minél tovább haladnak az alkudozások, a Román lapok szemléje. A „Gazeta Transilvaniei“ legújabb számában (B) jegy alatt vagy két közleménynyel talál­kozunk, melyeket röviden megismertetni nem tartjuk fölöslegesnek. Azoknak egyikében értesítő előrebocsájtván, hogy még Bécsből tette abbeli ígéretét, maiszerint Prágában töltendő idejét a német és cseh nyel­vek közötti kölcsönös viszonyok tanulmányozá­sára fordítva, ebből saját kérdéseink megoldásá­nál is talán igénybe vehető bizonyos ismeretek­kel szolgálhat, be nem válthatja. — Csalódtam — úgymond — és bárkinek, s következőleg ön­magamnak is ajánlom, hogy egy két napi itteni mulatás mellett senki se merészeljen csak amúgy mende­mondák után ez ország dolgai fölött ítél­ni, mert oly rövid idő alatt szerzett informa­­tiók annyira ellentétbe fognak állani egymással, hogy utóvégre magad sem leendesz képes tudni, mit kellessen mindazokból hinni vagy nem. Mit egész biztossággal állíthatok e tekintetben, ab­ban áll, hogy a cseh nyelv küzdelme a német nyelv ellen annyival komolyabb, a­mennyiben a cseh irodalom mind a magyar mind a román irodalomnál régibb; a mennyiben annak 40­ mil­lió lélek által beszélt s gazdag irodalmu nyelvvel van teendője; s a mennyiben a csehek a XVII. s XVIII-ik századok alatt elhanyagolván nemzeti nyelvük mivelődésének folytatását, széles tért engedtek a német nyelv számára nem csak a magasabb, hanem a polgári osztályokban is, mely már ma uralkodik az ország fővárosában, a köz­ügyekben, és a lakosság m­s részének közepette. Ehez még azon nehézség is járul, melynek már

Next