Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)
1863-10-09 / 4095. szám
230-1095 14. évf folyam. Szerkesztési iroda: Per»...ezok tere 7-ik szám, 1-ső emelet 1863. Péntek, oct. 9. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. I Előfizetési feltételek: I Hirdetmények dija: a 8 terkesztőseghez intézendő. „ ^, I , , , I . 9 (K . , Ferencziek terén 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : I 7 hasábos petit-sor egészen hirdetésnél 7 mi ki Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli I *Lól:ÍVr« ' ' írok ^ °* 1‘ Bélyegdij külön30^kr.^«ényit: 5 hasábos fogadtatnak el. panaszok^ hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ■ . 5 kt 25 kr o. é. petit-sor 85 nj kr. Elöfiszetés October 1-jétöl kezdődő évnegyedre „Pesti Napló“-ra. Előfizethetni 5 rt 25 krral. A kiadó-hivatal. Pest, oct. 8.1803. A válasz, melyet Miksa főherczeg a mexicói küldöttségnek adott, a franczia félhivatalos sajtó teljes méltánylásával találkozik. A „France“ többek közt a következő szavakkal kiséri e tényt : „Mexicónak területi épsége és függetlensége. E két szó tartalmazza azt, melyet a mexikói kérdés külső és nemzetközi oldalának lehetne nevezni. Semmi feldarabolása a területnek, semmi alárendeltség a külhatalmakkal szemben, biztosíték a hajdani egyesült államok féltékeny ambitiója ellen, biztosíték a korona ellen tehető minden támadás ellen! A főherczeg egy valódi, s mindenképen független állam souverainje kíván lenni, de senkinek sem vasallja. „Szükség-e mondanunk, hogy mi szeretjük a beszéd lojalitását, s annak nemes büszkeségét? Szükséges-e hozzátennünk, hogy a franczia kormány nyilatkozatai e kényes pont feletti és. fensége által kifejezett kivonatokat megelőzték. „Francziaország nem azért ragadta ki Mexicót a belanarchia körmei közül, hogy azt a szomszéd államok ambitióinak engedje át; nem volt szándéka azt meghódítani, hanem megszabadítani. Amire Francziaország törekszik, az nem engedelmesség, hanem rokonszenv Mexicó részéről. Francziaországnak ekként értelmezett missiója vége felé kezéig. „Miksa főherczeg határozott és legális nyilatkozatával ketté vágta az ellenvetéseket, melyeket Németországban tettek a mexicói koronának részéről leendő elfogadása iránt. Ő fensége ugyanakkorconstatálta, hogy a Francziaország által elvállalt munka, a civilisatio és a szabadság műve, a lehető legjobb ösvényen van. Csak szerencsét kívánhatunk e hozzájárulásért országunk becsülete és befolyásának, mert minden előrehaladás, mely ez értelemben történik, minden lépés egy életbeléptetendő erős, szabad és szabályzott kormány felé, azt eredményezi, hogy Francziaország a cselekvés teréről félre vonuljon.“ Hasonló benyomásról szól a táviró, melyet a főherczeg válasza Londonban tett, hol azzal igen meg vannak elégedve, sőt a félhivatalos nézeteket képviselő „Morning Post“ a főherczeg által fenntartottakat is egyszerű formaságnak látja csak. A „France“, hogy a látkört minél derültebbé tegye arra, miként a franczia költséges expeditio Mexicóban már már vége felé jár, s hogy így némikép szelídítse a vihart, mely a nem sokára megnyílandó törvényhozó test termeiben e kérdés felett ismét kirontani készül, siet megemlíteni, miként a hatalmak nagyobb része kijelenté már szándékát az iránt, hogy a mexicói császárságot elismerni készek. Ilyen hatalmak: Francziaország, Anglia, Ausztria, Spanyolország, Poroszország, Törökország, Belgium, Bajorország, Szászország, Hannover, Würtemberga, Holland, Svézia és Dánia. Azon hatalmak, melyek e nyilatkozók közt nem fordulnak elő, ellenkező véleményt sem jelentettek. A mexikói baj tehát vigasztaló fordulattal kezd lebonyolódni, legalább a párisi adatok szerint. Mondható-e ez a holsteiniról is ? Mintegy tíz éve, mióta e kérdés fárasztja a német szövetség diplomatiáját, s boszantja közönségét. F. é. jul. 9-én a frankfurti diéta végre megunván a sok csűrést csavarást, végrehajtást határozott. A szövetség e lépése kihívás volt Dániára nézve, mely hozzá is fogott késedelem nélkül a legerélyesebb ellenállási előkészületekhez, sőt, hogy minden tekintetben biztosítva legyen, szövetségi ajánlatot ten Svécziának, írták, hogy a két Skandináv állam közt az erre vonatkozó szerződés forma szerint is megköttetett, s mihelyt a szövetségi hadak átlépik az Eidert, másrészről a svéd hadak átlépik a szorost. Ha azonban figyelembe veszszük, hogy úgy Svéczia, mint Dánia alkotmányos államok, melyekben az ily szerződések végérvénye az illető nemzetek törvényhozásának megkérdezését teszik szükségessé ; ha meggondoljuk, hogy Dánia úgy Anglia, mint Francziaországgal baráti viszonyban áll, mely ilyen lépés bejelentését a vett szolgálatok természeténél fogva kívánatossá teszi; és ha végre nem feledjük, hogy azon esetben, mert minden lehetséges, hogy a lengyel kérdés Francziaország és Oroszország közt törésre fejlesztené a dolgot, midőn Svézia, mint már 1854 óta szerződött szövetségese az elsőbbnek, azt bizonyosan követné, holott újabb állítólagos szövetségese Dánia bizonyosan semmi kedvet sem mutatna Neva melletti rokonával ütközeteket váltani, — mindezen eseteket szemügyre véve, igen nagy valószínűség szól a mellett, hogy Dánia és Svézia között nincs megállapított szövetség, s hogy Dánia ez ideig a londoni kormány,nál sem tette ama bekopogtatást, mit a szorongatott a tehetősbnél tenni szokott. Russel gróf egyébiránt nem várva ezt, egy jegyzékben figyelmezteti a bundát a következésre, melyet az európai béke ekkénti megbontása maga után vonhatna. A diéta ezen iratot bizottmányhoz utasító, az alatt avatottak és nem avatottak elég fennhangon bátorítják a megriadt dánokat, hogy ne féljenek, csak szó ez s egy kis demonstratio, ki tudja, kerül-e valaha sor magára a végrehajtásra ! Végül egy rég pihentetett sebet takarunk fel. A szenvedélyesen kezelt rónai kérdés ismét napirendre készülne. Semmi jelek se mutatnak ugyan erre, s az események kapocsszálait sem látjuk a közelmúltba úgy fogózkodni, hogy a fennforgó nehéz kérdésekben még e keserű superplus is oda adassék, de szemlészi tisztünk hozza magával — ha csak érintőleg is — reámutatni a tüneményre, mely a látkörön igazi, vagy legtöbbször hamis alakban mutatkozik. A bécsi „Vaterland“-ban olvassuk : „ A római kérdés ismét feléled, úgy látszik, új csíny van szándékban a szent atyja ellen. A római kérdés, írják a „Pressernek Rómából, óriási léptekkel halad megoldása felé. Sem a bíbornak államtitkár, sem maga a pápa nem látszanak ez iránt csalódásban lenni. A jó akaratú figyelmeztetés után, mely a franczia udvartól, s a császár legközelebbi köréből ide érkezett, lehetlenné tette tovább is magát biztosságban érezhetői. Kijelentetett, hogy ideje lenne készülni rá, hogy a Vaticán titkos archívuma biztosságba helyeztessék, mert bizonyos eshetőségek esetében a császár el van határozva a nem sokára egybelépendő törvényhozó testnek bejelenteni, hogy a franczia megszálló had Rómát oda hagyja. Jól tudják itt azt is, hogy e pillanatban Turinban Róma kiürítését bizonyossággal várják. Victor Emanuel végre elérkezettnek látja az időt Rómát megszállani, hogy azt a garibaldianusok eben védelmezze. Közben Fanti tábornok egész csendességben Rietiig előrenyomult, sőt a múlt szombaton átöltözve megjelent az itteni titkos komiték főnökeinek kollégiumában. A beszélgetés Róma kapui mellett ment végbe a a Barberini fogadóban.“ Kezeskedjék érte, a ki his?i. Magyar Földhitelintézet. A magyar földhitelintézet, az országos ínség enyhítése czéljából, alapszabályainak 154 és következő szakaszai alapján, egyelőre 500.000 forintot határozott készpénz-kölcsönökre fordítani. Ezen alapból egyedül községek, és pedig csak az ínséges vidékek községei nyerhetnek kölcsönt. A kölcsönöszlet, mely egy-egy község számára nem lehet kevesebb 4000 forintnál, s viszont 24.000 forintot túl nem haladhat, a nyílt hitel alakjában, évenkénti 6 n/p kamat mellett, öt év alatti viszszafizetésre, készpénzben nyujtatik. Hogy a kölcsön kérvények a czélnak megfelelőleg s mégis az alapszabályok alapján, rendkívüli gyors elintézést nyerhessenek, — az intézet hivatalnokai hazafias részvétből önként ajánlkoztak, azokat a hivatalos órákon túl, s ekké , a sorrenden kívül tárgyalni; az elnökség pedig eszközölni fogja, hogy a feldolgozott kérvények, a szükséghez képest, rendkívüli igazgatósági ülésben idéztessenek el. Minden zavar megelőzése végett, az ily kérvények kívülről e felirattal: „Az inségi alapból“, oly képen látandók el, hogy az az itató hivatal figyelmét el ne kerülhesse. E rendkívüli kérvények egyéb kellékeit s a kölcsön módozatát és föltételeit külön utasitás szabályozza, mely az intézet „értesítő hivatalában“ a folyó hó 10-kétől fogva nyomtatásban lesz kapható, s bérmentes felszólításra az illetőknek azonnal megküldetik. Kelt Pesten, az 1863. évi October 6-án tartott igazgatósági ülésből. Gresseffy Emil elnök. Csengery Antal, titoknok. Bécsi dolgok. A deficit egy részének fedezésére behozzandó uj adónemek után 16,115,200 fot vár a pénzügyi miniszter. Lássuk ez adónemek rövid ismerte-tését. Ami a személy adót illeti, mely 6,615,200 ftot fog jövedelmezni, mindenki, nemkülönbség nélkül, mihelyt túlhaladta 16-ik évét, fizetni fogja ezt. Kivételnek csupán : a tettleg szolgálatban levő katonák, parentalis rokkantak, a pénzügyőrség, a fenyítő házak őrsége gyer- rmekeikkel és nejeikkel együtt ; továbbá a kolduló szerzetek tagjai s a jótékony intézetekben elhelyezett, vagy alamizsnából élő szegények. A személyi adónak három fokozata lesz : I. Fokozat : 25 kr/jezár. Ebbe soroziaának a kis föld- és házbirtokosok (kertészek tb.), iparos, kereskedő segédek, cselédek, napszámosok, az állam, községek és egyesületek, intézet szolgálatában álló alsóbb tisztviselők és szolgák. II. Fokozat : 50 krajczár , nagyobb föld- és házbirtokosok, iparosok és kereskedők , állami, községi, egyesületi, köz- és magáánintézeti hivatalnokok, akár tettleges szolgálatban vannak, akár nyugalmazvák, s a lelkészek, orvosok, ügyvédek, jegyzők, tanárok, nevelők, művészek, s más hasonló állású egyének, szóval a középrend. HL Fokozat: 1 forint. Azon vagyonosabb adózók esnek e rovatba, akik egyszersmind fényűzési adót fizetnek. A családfő köteles mind a maga, mind a hozzátartozói, családtagok és cselédség, sőt lakóinak személy- vagy fejadóját is beszolgáltatni, ezek irányában fennmaradván viszontkövetelése. A beszedésért a községek felelősek. A fejadót egyszerre kell lefizetni. Másik újonnan behozandó adó a fényűzési adónem. Azon elvből indul ki, hogy jólét, társaséleti előkelőbbség a háztartásban mutatkozik, — és pedig mindjárt a cseléd-, kecsi és lótartásban. Ami a cselédséget illeti: oly több tagból álló háztartás, ahol csak két cseléd van, ment marad ezen adótól, de ha egyes ember egynél, s egy több tagú család kettőnél több cselédet tart, akkor már a második, illetőleg harmadik cselédtől 2 ft, s minden azután következő cselédtől egy forinttal több adó fizetendő, föl egész tíz forintig. Ezen túl nem mehet. Tehát egy több tagú családban a harmadik cselédtől 2 ft, a negyediktől 3 ft, az ötödiktől 4 ft fizetendő, s így tovább 10 ftig. A magántitkárok, udvarmesterek, gouvernanteok stb. után személyenként 10 forint esik. A kocsitartásnál csak rugókkal ellátott, vagy általában csak személyszállító járművek vétetnek adó alá. És pedig minden kocsitól Bécsben , Prágában, Triesztben és Velenczében 8 ft, más, 10,000-nyi lakosságnál népesebb városokban 6 ft, egyéb helyeken, ahol a lakosok száma 2000 és 10,000 lélek közt van, 4 ft, másutt 2 ft. A lótartási adó hasonló a kocsitartásihoz : tudniillik a városok népessége szerint minden házas vagy kocsilótól 8 6, 4 vagy 2 forint. Ez adó alól kivételnek: a császári udvar, a szolgálatban levő katonaság, közhasznú intézetek, földbirtokosok, iparűzők és kereskedők az üzleteikhez szükséges lovaktól és kocsiktól, a kocsigyártók áruiktól. A pénzügyi miniszter legalább egy milliót vár ez adó után. Harmadik új adó, mely behozatai javasoltatik, az osztályadó. Sajátlag csak a mostani jövedelmi adó emelése, úgy hogy, a pénzügyminiszter elismerése szerint is, inkább „általános jövedelmi adónak“ lenne nevezhető. Osztályadót minden állampolgár fog fizetni, ha 600 ft vagy több tiszta jövedelme van, és pedig az esetben is, ha e jövedelmétől már egyenes adót fizetett. Kivétetnek csupán: a közalapok, amenynyiben magánvállalatokban nem részesek, melyekből jövedelmet húznak; a nemzeti bank, a cs. k. katonaság szolgálatban álló tisztei, az e minőségökben élvezett illetőségeiktől; a kolduló szerzetek és azon egyházi rendek, melyek szabályaik szerint ingyen teljesítik az oktatást és betegápolást; a szegény é s emberiségi és jótékony intézetek; a rokkantak pénzalapjai; az államkötvények kamatai oly adósságok után, melyeknek kötésekor az adómentesség ki volt kötve ; a biztosító társulatok kármentesítési fizetései; az adópótlékok, árva pénztárak, az elhelyezett tőkék után járó kamatokat illetőleg. Az osztályadó a jövedelem aránya szerint fokoztatik. 600 — 1000 ftnyi jövedelem háromtized részszel (tehát 600 ftnál 180 ft), 1000—3000 ftig öt tizeddel (tehát 3000 ftnál 1800 forint), 3000—6000 ftig hat tizeddel,6000—8000 ftnyi jövedelem nyolctizeddel, 8000 ft, s azon felül a jövedelem egész észlete vétetik alapul az adó követésében. Az osztályadónak kell pótolni, ami a 16,115,200 ftból, a személy- és fényűzési adó jövedelme után, még fedezendő lesz. E szerint még nem is állapíthatni meg, a fentebbi arányban megadóztatandó jövedelemre hány százaléknyi osztályadó fog esni. Ez osztályadó, sajátlag progressiv jövedelmi adó kivetési módjára még visszatérünk. A pénzügyminiszter által a reichsrat elé terjesztett, s ennek october 4-iki ülésében felolvasott adóreform-javaslat, a hivatalos lap szerint lényegben következő: „Az egyenes adózás czélszerű elrendezése, egyike a törvényhozás legfontosabb és legnehezebb feladatainak, annak foganatosítása azonban Ausztriában mindamellett elutasílatlan szükséggé vált. Azon okok, melyek a fennálló hiányos adótörvények változhatlansága mellett az adók átforgathatásából, s azoknak a forgalom hatalma által magát kiegyenlítő reálteher gyanánti felfogásából meríttetni szoktak, nem alaposak ; egy eredetileg igazságtalanul kivetett adónak ilykép eszközlendő, mindig kétséges egyensúlya, minden gazdászati változás által a bevételi s eladási viszonyokban stb., s különösen az emelkedett adókövetelések bekövetkezte esetében s az adószázalék fölemelésénél ismét megháborittatik, miután ekkor az egész igazságtalanság s egyenlőtlenség a hibás eredeti kivetésben fölötte érzékeny módon lép napvilágra. Sőt az adók hagyományos igazságtalanságainak mellőzése s helyes elvek felállítása kötelesség minden törvényhozás számára. Ausztriában a létező egyenlőtlenségekben a pillanatnyi szükségletekhez darabonként illesztett, s részben elavult törvényeken alapuló adók egységes és rendszeres megalapítása a kifejtésének eddigi hiányában annál sürgetőbb fölhívás fekszik egy változott viszonyoknak megfelelő s önmagában zárt adórendszer behozatalára. így, eltekintve a kát. határőrvidék földadótörvényétől, a monarchia egyéb részeiben is különböző földadó rendszereket látunk egymás mellett hatályban.“ Szónok bővebben előadja az illető egyenlőtlenségeket, s így vélekedik: „Mindezen anomáliák s egyenlőtlenségek jelenleg fennálló adóintézményeinknek oly rendszabályok összhalmozásának bélyegét kölcsönzik, melyek rendszeres rend és összefüggés nélkül, csupán hasznosságból, a körülmények sürgetésénél fogva lassanként léptettek életbe, mihez még a financziális érdek járult, mely erősb volt mint az elv. Ő ennélfogva feladatául tűzte ki, a tudomány mezején s a külállamok törvényhozása által tett haladások felhasználása mellett az egyenes adózás tökéletes rendszerére nézve javaslatokat készíteni. Erre nézve mindenekelőtt a legczélszerűbb forma forog fönn, melybe az egyenes adózás hozandó, t. i. az ausztriai viszonyokhoz illő adórendszer megválasztása. E tekintetben az általános jövedelmi adó, s az úgynevezett bevételi adó (Ertragsteuer) szemközt állnak egymással. Szónok kifejti ezen két adórendszer elméletét, s kijelenti, miszerint Ausztriában a bevételi adó megtartása s kifejtése mellett kell nyilatkoznia, melynek a közvetett adókon kívül az egész államszükségletet fedeznie, a nagyon gyakori ingadozásoktól megóva, bizonyos stabilitást kell megőriznie,mely a birtokviszonyok megszilárdulása s a gazdászati kifejtés tekintetében lényeges haszonnal bír. Ha rendkívüli államszükségleteket kell fedezni, véleménye szerint azok nem a bevételi adó fölemelése vagy pótléka által fedezendők, hanem inkább jövedelmi adó alkalmazása által, t. i. a szabad, tiszta jövedelem adóztatása által. Ez sokkal kevésbé is lesz érzékeny, mint az egyes adótárgyakon alapuló bevételi adó fölemelése. A kétszeres adóztatás szemrehányása ellen megvéd azon nézet, miszerint a jövedelmi adó csak az összes más adók s passivák levonása után maradt szabad jövedelmet terheli, tehát ott, hol az nincs, nem is alkalmazóik, de ahol követeltetik, csak az adóteljesítés könnyebb, elviselhető formábani kiegészítése s folytatása gyanánt tűnik föl. Erre a miniszter a jelen kormányi előterjesztményekben pártolt bevételi adó tárgyalására tér át, a föld-, épület-, kereset- szentendó csoportozatával, miknek mindegyikét illetőleg külön törvényjavaslatok dolgoztatták ki. Ami először is a földadót illeti, a földbirtok tiszta jövedelme képezend az alapot az adókivetés számára, s itt a birtokos különös szolgalmától, s a földbirtoknak az ő kezében egyesitett összeségétől el kell tekinteni, s a becslésnek holdankinti fölszámitás szerint kell történnie. A complexus becslésnek előbb követett elvétel, mely inkább egy általános jövedelmi adó rendszerének felelne meg, a kormány eltért, s a mivelés és osztályok szerinti parallelal-becslés elvét fogadá el. E szerint a jövedelem közvetlen becslés által nyomoztatik ki, s a cataster arány-száma egy bevételi összegben van föltüntetve; ellenben az előbbi terv szerint a bevételt közvetve a forgalmi értékből kell származtatni, s egy tőkeszámmal fejezni ki. A becslési műtét technicai keresztülvitelében egyszerűsítések hozatnak be, mihez különösen a kerületenkénti eljárás, az ármeghatározásra s bevétel-kinyomozásra vonatkozólag, valamint a bevételi osztályok korlátozása tartozik. Egy lényeges sajátszerűség az adózók föltűnő közreműködésében áll, a kerületi , országos bizottmányok részéről a becslés s a központbani határozatoknál megadott képviseltetés által. Azonban az adózóknak a becslésben eldöntő részvéte csupán egy kivetési, vagy hányadadónál lehetséges, a pénzügyi érdekek veszélyeztetése nélkül. Ezért a kivetésnek az alsó-ausztriai tartománygyűlés által is ajánlott rendszere elfogadtatik, s a földadó-tartozás egész összege a tiszta bevétel arányában osztatik ki a tartományok közt, s vettetik ki ezekben a községekre, s itt az új cataster behozataláig a jelenleg kiszabva lévő földadó vétetik alapul. Az épületadókra vonatkozólag különbség létetik a házbér adó, s az épületeknek a lakások tarifaszerüleg megállapított használatai, s haszoni értéke szerinti megadóztatása közt.A tarifa, a lakossághoz képest, 3 helyi kategóriára, s ezek ismét 9 osztályra osztatnak föl. A fenntartás-s elkoptatásérti levonás a viszonyokhoz képest különböző, s fokozataiban a mostani kiszabásokhoz képest határozottan kedvezőbb leend. A kiszabás minden 3-ik évben fog történni. A szaporodás és fogyás akkor vétetnek tekintetbe, ha legalább is 10 petét tesznek. A keresetadóra vonatkozólag, a kormány a megszabott kereseti adótételeket, mind a minimál kiszabásban, mind a fokozatok számában, nem találja kielégítőnek az ipari kifejlődés jelen álláspontjára nézve. A feladat abban ál, miszerint egy lehetőleg összeillő bevételi megadóztatás elvkor és szakszerűleg képeztessék ki. A keresetadó két kategóriára esik fel: 1) az önálló vállalatokra, s 2) a szolgálati és béri viszonyokbeli keresetre. Az előbbiek egy, az alsó-ausztriai kereskedelmi kamra által készített táblázat szerint, csoportozatokra vannak felosztva , az iparágak fölött kataster állíttatik fel, a becslési bizottmányok legközelebbről a locális helyi kategóriákat veszik tekintetbe, s az iparági csoportozatokat a bevételi különbségek szerint megkívántató számú osztályokra osztják fel, melyek közül a legalsóbbik egy törvényesen megállapított öszletet fizet, míg a többiek — a felszólamlási eljárás megengedése mellett — tekintettel az átlagos tiszta bevételre, a minimálbetét arányában, adó simplummal becsültetnek meg. Az egyévenkinti kivetés a községekre bizva marad, s évenkint az iparágaknak osztályokbal besorozása minden 3 évben, s az osztályi becslés 9 évi időszakokban történik. A második kategóriabeli keresetadó szintén progressiv árszabály alapján hajtatik be. Napszámosok, iparos segédek, szolgálók, aktiv szólálatbani haditisztek,országfejedelmi hivatalnokok stb. adó alóli fölmentései megengedtetnek, név szerint a hivatalnokokra vonatkozólag a humantás és jogosság tekintetéből, mivel azok fizetéseinek megállapításakor a megadóztatás még nem volt kilátásba helyezve, azonban a pénzügyi helyzet azt kívánja, hogy a hivatalnokok adómentessége majd csak később léptessék hatályba. A rentendó többeknek pénz vagy terményekben kamatait foglalja magában. Jövőre a hitelezők közvetlenül fognak megadóztatni, mely czélból az adós által minián rentes jövedék bejelentendő. Adó alóli fölmentéseknek, emberiségi czélokra tekintettel, nagyobb tér engedtetett, mint eddig. Takarékpénztáraknak csupán a kereseti adót kell fizetniök. A pénzösSzelhalmozódás előmozdítására tekintetből, az egyes részvényvállalatok nyereségre számított takarékpénztáraiban betétemények számára is meghagyatott az eddigi adómentesség. A pénzügyminiszter azt hiszi, hogy ezen előterjesztmények számára oly szorgalmasan s következetesen kigondolt munkálat érdemét veheti idénybe, mely alapos bírálatot érdemel. Azokban történhetnek ugyan javítások, a magas birodalmi képviselet belátása s ügyismerete folytán; az elvet azonban a kormány csak örömmel fogadhatja. Most szónok az 1864 diki pénzügyi időszakra, a deficit részleges födözése végett indítványozott rendkívüli adók tárgyalására térvén át, így nyilatkozik : Mivel a jutalmazó pénzügyi sikert ígérő öszszes jövedelmi tárgyak, mint olyanok, már teljesítési képességük méltányos határáig igénybe vannak véve, a pénzügyi igazgatóság csupán a személyi szolgálmány körében nyithat meg maga számára legújabb bevételi forást, mely nem áll ellenmondásban a tudományos elvekkel s az Ausztria és más államokbani régi gyakorlattal,s ezért ő egy combinált szaméyi-, fényűzési- és osztályi adó behozatalát hozza javaslatba, melynek a hiánylat részleges fedezése végett, az 1864 kiló havi pénzügyi időszakra 16,115,200 ftnyi összeget kell behajtania. A 3 fokozatban, 25 kr, 50 kr, s 1 ftnyi mérsékelt tételekkel, a 16 éven felüli lakosságra fejenként felszámított személyi adónak 5,615,20 fttal tervezett eredménye, valamint a cselédségre, lovakra s kocsikra vetett fényűzési adónak 1 millióra számított jövedelme a föntebbi összegből, a történt adókiszabás alapja le fog vonatni, s a maradvány egy, az adókötelesek szabad, tiszta összjövedelme magasságához képest progressive fokozott osztályadó által fog előszereztetni. A szabad, tiszta jövedelem a magánjogi czimekből azon lévő összes terhek , a többi közadók levonása után ezen ezek az osztály szerint, mégpedig a 600—1000 ftnyi jövedelem */10-el az 1000—3000 ftnyi jövedelem 6/10-el, a 3000—6000 ftnyi jövedelem 6/10-el, a 6000—8000 ftnyi jövedelem 8/10-el, végre a 8000 fton felüli jövedelem az egész kezdettel vétetik föl a catasterbe. Mielőtt e három új adónem részleteibe bocsátkoznánk, előrebocsátjuk, hogy ami a személyadót illeti, a fennforgó törvényjavaslat 23. §-a határozottan megjegyzi: „Magyarországban, Tótországban és Szlavóniában, továbbá Erdélyben az ezen törvény által életbeléptetett személyadó helyett, és pedig Magyar-, Horvát- és Tótországban az 1850. novem. 2-ki legmagasb határzat alapján életbeléptetett személy kereseti adó; Erdélyben az 1850. nov. 2 ki legmagasb határzat, és 1854. September 27-ki fönnálló kiváltságos díjszabály, fej- és augmentalis díjszabály, a polgárok, kereskedők és mesteremberek díjszabálya, továbbá a tömetsdó (Opilionen-Steuer) a jelenlegi mérvben és a