Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)

1863-10-09 / 4095. szám

230-1095 14. évf folyam. Szerkesztési iroda: Per»...ez­ok tere 7-ik szám, 1-ső emelet 1863. Péntek, oct. 9. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. I Előfizetési feltételek: I Hirdetmények dija: a 8 terkesztőseghez intézendő. „ ^, I , , , I . 9 (K­ . , Ferencziek teré­n 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : I 7 hasábos petit-sor egészen hirdetésnél 7 mi ki Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli I *Lól:ÍVr« ' ' ír­ok ^ °* 1‘ Bélyegdij külön30^kr.^«ényit: 5 hasábos fogadtatnak el. panaszok^ hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.­­ Évnegyedre ■ . 5 k­t 25 kr o. é.­­ petit-sor 85 nj kr. Elöfiszetés October 1-jétöl kezdődő évnegyedre „Pesti N­apló“-ra. Előfizethetni 5 rt 25 krral. A kiadó-hivatal. Pest, oct. 8.1803. A válasz, melyet Miksa főherczeg a mexicói küldöttségnek adott, a franczia félhivatalos sajtó telje­s méltánylásával találkozik. A „France“ többek közt a következő szavakkal kiséri e tényt : „Mexicónak területi épsége és függetlensége. E két szó tartalmazza azt, melyet a mexikói kér­dés külső és nemzetközi oldalának lehetne ne­vezni. Semmi feldarabolása a területnek, semmi alárendeltség a külhatalmakkal szemben, bizto­síték a hajdani egyesült államok féltékeny ambitiója ellen, biztosíték a korona ellen tehető minden támadás ellen! A főherczeg egy valódi, s mindenkép­en független állam souverainje kí­ván lenni, de senkinek sem vasallja. „Szükség-e­ mondanunk, hogy mi szeretjük a beszéd lojalitását, s annak nemes büszkeségét? Szükséges-e hozzá­tennünk, hogy a franczia kor­mány nyilatkozatai e kényes pont felett­i és. fensége által kifejezett kivonatokat megelőzték. „Francziaország nem azért ragadta ki Mexi­­cót a belanarchia körmei közül, hogy azt a szom­széd államok ambitióinak engedje át; nem volt sz­ándéka azt meghódítani, hanem megszabadí­tani. A­mire Francziaország törekszik, az nem engedelmesség, hanem rokonszenv Mexicó ré­széről. Francziaországnak ekként értelmezett missiója vége felé kezéig. „Miksa főherczeg határozott és legális nyilat­kozatával ketté vágta az ellenvetéseket, melye­ket Németorszá­gban tettek a mexicói koronának részéről leendő elfogadása iránt. Ő fensége ugyanakkor­­constatálta, hogy a Francziaország által elvállalt munka, a civilisatio és a szabadság műve, a lehető legjobb ösvényen van. Csak szerencsét kívánhatunk e hozzájárulásért orszá­gunk becsülete és befolyásának, mert minden előrehaladás, mely ez értelemben történik, min­den lépés egy életbeléptetendő erős, szabad és szabályzott kormány felé, azt eredményezi, hogy Francziaország a cselekvés teréről félre vonuljon.“ Hasonló benyomásról szól a táviró, melyet a főherczeg válasza Londonban tett, hol azzal igen meg vannak elégedve, sőt a félhivatalos nézeteket képviselő „Morning Post“ a főherczeg által fenn­­tartottakat is egyszerű formaságnak látja csak. A „France“, hogy a látkört minél de­rültebbé tegye arra, miként a franczia költséges expeditio Mexicóban már már vége felé jár, s hogy így némikép szelí­dítse a vihart, mely a nem sokára meg­nyílandó törvényhozó test termeiben e kérdés felett ismét kirontani készül, siet megemlíteni, miként a hatalmak nagyobb része kijelenté már szándékát az iránt, hogy a mexicói császárságot elismerni készek. Ilyen hatalmak: Francziaország, An­glia, Ausztria, Spanyolország, Poroszor­szág, Törökország, Belgium, Bajorország, Szászország, Hannover­, Würtemberga, Holland, Své­zia és Dánia. Azon hatal­mak, melyek e nyilatkozók közt nem for­dulnak elő, ellenkező véleményt sem je­lentettek. A mexikói baj tehát vigasztaló fordu­lattal kezd lebonyolódni, legalább a pá­risi adatok szerint. Mondható-e ez a hol­­steiniról is ? Mintegy tíz éve, mióta e kérdés fá­rasztja a német szövetség diplomatiáját, s boszantja közönségét. F. é. jul. 9-én a frankfurti diéta végre megunván a sok csűrést csavarást, végrehajtást hatá­rozott. A szövetség e lépése kihívás volt Dá­niára nézve, mely hozzá is fogott késede­lem nélkül a legerélyesebb ellenállási előkészületekhez, sőt, hogy minden tekin­tetben biztosítva legyen, szövetségi aján­latot ten Svécziának, írták, hogy a két Skandináv állam közt az erre vonatkozó szerződés forma szerint is megköttetett, s mihelyt a szö­vetségi hadak átlépik az Eidert, más­részről a svéd hadak átlépik a szorost. Ha azonban figyelembe veszszük, hogy úgy Svéczia, mint Dánia alkotmányos államok, melyekben az ily szerződések végérvénye az illető nemzetek törvény­hozásának megkérdezését teszik szüksé­gessé ; ha meggondoljuk, hogy Dánia úgy Anglia, mint Francziaországgal ba­ráti viszonyban áll, mely ilyen lépés be­jelentését a vett szolgálatok természeténél fogva kívánatossá teszi; é­s ha végre nem feledjük, hogy azon esetben, mert­­ minden lehetséges, hogy a lengyel kérdés­­ Francziaország és Oroszország közt tö­résre fejlesztené a dolgot, midőn Své­zia, mint már 1854 óta szerződött szövetsé­gese az elsőbbnek, azt bizonyosan követ­né, holott újabb állítólagos szövetsé­gese Dánia bizonyosan semmi kedvet sem mutatna Neva melletti rokonával ütközeteket váltani, — mindezen esete­ket szemügyre véve, igen nagy valószí­nűség szól a mellett, hogy Dánia és Své­­zia között nincs megállapított szövetség, s hogy Dánia ez ideig a londoni kor­mány,n­ál sem tette ama bekopogtatást, mit a szorongatott a tehetősbnél tenni szokott. Russel gróf egyébiránt nem várva ezt, egy jegyzékben figyelmezteti a bun­­dát a következésre, melyet az európai béke ekkénti megbontása maga után von­hatna. A diéta ezen iratot bizottmányhoz utasító, az alatt avatottak és nem ava­tottak elég fennhangon bátorítják a meg­riadt dánokat, hogy ne féljenek, csak szó ez s egy kis demonstratio, ki tudja, kerül-e valaha sor magára a végrehaj­tásra ! Végül egy rég pihentetett sebet taka­runk fel. A szenvedélyesen kezelt rón­ai kérdés ismét napi­rendre készülne. Semmi jelek se mutatnak ugyan erre, s az események kapocsszálait sem látjuk a közel­múltba úgy fogózkodni, hogy a fennforgó nehéz kérdésekben még e kese­rű superplus is oda adassék, de szemlé­­szi tisztünk hozza magával — ha csak érintőleg is — reá­mutatni a tüneményre, mely a látkörön igazi, vagy legtöbbször hamis alakban mutatkozik. A bécsi „Vaterland“-ban olvassuk : „ A római kérdés ismét feléled, úgy látszik, új csíny van szándékban a szent atyja ellen. A ró­­mai kérdés, írják a „Pressernek Rómából, óriási léptekkel halad megoldása felé. Sem a bíbornak állam­titkár, sem maga a pápa nem látszanak ez iránt csalódásban lenni. A jó akaratú figyel­meztetés után, mely a franczia udvartól, s a csá­szár legközelebbi köréből ide érkezett, lehetlen­­né tette tovább is magát biztosságban érezhetői. Kijelentetett, hogy ideje lenne készülni rá, hogy a Vaticán titkos archívuma biztosságba helyez­tessék, mert bizonyos eshetőségek esetében a császár el van határozva a nem sokára egybelé­pendő törvényhozó testnek bejelenteni, hogy a franczia megszálló had Rómát oda hagyja. Jól tudják itt azt is, hogy e pillanatban Turinban Róma kiürítését bizonyossággal vár­ják. V­i­c­t­o­r E­m­a­n­u­e­l végre elérkezettnek látja az időt Rómát megszállani, hogy azt a gari­­baldianusok eben védelmezze. Közben Fan­ti tábornok egész csendességben Rietiig előrenyo­mult, sőt a múlt szombaton átöltözve megjelent az itteni titkos komiték főnökeinek kollégiumában. A beszélgetés Róma kapui mellett ment végbe a a Barberini fogadóban.“ Kezeskedjék érte, a ki his?i. Magyar Földhitelintézet. A magyar földhitelintézet, az országos ínség enyhítése czéljából, alapszabályai­nak 154 és következő szakaszai alapján, egyelőre 500.000 forintot határozott készpénz-kölcsönökre fordítani. Ezen alapból egyedül községek, és pe­dig csak az ínséges vidékek községei nyerhetnek kölcsönt. A kölcsönöszlet, mely egy-egy község számára nem lehet kevesebb 4000 forint­nál, s viszont 24.000 forintot túl nem ha­ladhat, a nyílt hitel alakjában, éven­kénti 6 n/p kamat mellett, öt év alatti visz­­szafizetésre, készpénzben nyujtatik. Hogy a kölcsön­ kérvények a czélnak megfelelőleg s mégis az alapszabályok alapján, rendkívüli gyors elintézést nyer­hessenek, — az intézet hivatalnokai ha­­zafias részvétből önként ajánlkoztak, azo­kat a hivatalos órákon túl, s ekké , a sor­renden kívül tárgyalni; az elnökség pe­dig eszközölni fogja, hogy a feldolgozott kérvények, a szükséghez képest, rendkí­vüli igazgatósági ülés­­ben idéztesse­nek el. Minden zavar megelőzése végett, az ily kérvények kívülről e felirattal: „Az inségi alapból“, oly képen látandók el, hogy az az i­­tató hivatal figyelmét el ne kerülhesse. E rendkívüli kérvények egyéb kellékeit s a kölcsön módozatát és föltételeit külön utasitás szabályozza, mely az intézet „értesítő hivatalában“ a folyó hó 10-kétől fogva nyomtatásban lesz kap­ható, s bérmentes felszólításra az illetők­nek azonnal megküldetik. Kelt Pesten, az 1863. évi October 6-án tartott igazgatósági ülésből. Gr­­esseffy Emil elnök.­­ Csengery Antal, titoknok. Bécsi dolgok. A deficit egy részének fedezésére behoz­­­zandó uj adónemek után 16,115,200 fot­­ vár a pénzügyi miniszter. Lássuk ez adónemek rövid ismerte-­­­tését. A­mi a személy adót illeti, mely 6,615,200 ftot fog jövedelmezni, minden­ki, nemkülönbség nélkül, mihelyt túl­ha­ladta 16-ik évét, fizetni fogja ezt. Kivétel­nek csupán : a tettleg szolgálatban levő katonák, parentalis rokkantak, a pénz­­ügy­őrség, a fenyítő házak őrsége gyer- r­mekeikkel és nejeikkel együtt ; továbbá­­ a kolduló szerzetek tagjai s a jótékony­­ intézetekben elhelyezett, vagy alamizsná­­­­ból élő szegények. A személyi adónak három fokozata­­ lesz : I. Fokozat : 25 kr/­jezár. Ebbe soroz­­i­a­­ának a kis föld- és házbirtokosok (ker­tészek tb.), iparos, kereskedő segédek, cselédek, napszámosok, az állam, közsé­gek és egyesületek, intézet­­ szolgálatá­ban álló alsóbb tisztviselők és szolgák. II. Fokozat : 50 krajczár , nagyobb föld- és házbirtokosok, iparosok és keres­­kedők , állami, községi, egyesületi, köz- és mag­áánintézeti hivatalnokok, akár tett­leges szolgálatban vannak, akár nyugal­­mazvák, s a lelkészek, orvosok, ügyvé­dek, jegyzők, tanárok, nevelők, művé­szek, s más hasonló állású egyének, szó­val a középrend. HL Fokozat: 1 forint. Azon vagyo­nosabb adózók esnek e rovatba, a­kik egyszersmind fényűzési adót fizetnek. A családfő köteles mind a maga, mind a hozzá­tartozói, családtagok és cselédség, sőt lakóinak személy- vagy fejadóját is beszolgáltatni, ezek irányában fennma­radván viszontkövetelése. A beszedésért a községek felelősek. A fejadót egyszerre kell lefizetni. Másik újonnan behozandó adó a fény­űzési adónem. Azon elvből indul ki, hogy jólét, társaséleti előkelőbbség a ház­tartásban mutatkozik, — és pedig mind­járt a cseléd-, ke­csi és lótartásban. A­mi a cselédséget illeti: oly több tagból álló háztartás, a­hol csak két cse­léd van, ment marad ezen adótól, de ha egyes ember egynél, s egy több tagú csa­lád kettőnél több cselédet tart, akkor már a második, illetőleg harmadik cselédtől 2 ft, s minden azután következő cselédtől egy forinttal több adó fizetendő, föl egész tíz forintig. Ezen túl nem mehet. Tehát egy több tagú családban a harmadik cse­lédtől 2 ft, a negyediktől 3 ft, az ötödiktől 4 ft fizetendő, s így tovább 10 ftig. A magán­titkárok, udvarmesterek, gouver­­nanteok stb. után személyenként 10 forint esik. A kocsitartásnál csak rugókkal ellátott, vagy általában csak személyszál­lító járművek vétetnek adó alá. És pedig minden kocsitól Bécsben , Prágában, Triesztben és Velenczében 8 ft, más, 10,000-nyi lakosságnál népesebb váro­sokban 6 ft, egyéb helyeken, a­hol a la­kosok száma 2000 és 10,000 lélek közt van, 4 ft, másutt 2 ft. A lótartási adó hasonló a kocsitartá­sihoz : tudniillik a városok népessége szerint minden házas vagy kocsilótól 8 6, 4 vagy 2 forint. Ez adó alól kivétel­nek: a császári udvar, a szolgálatban levő katonaság, közhasznú intézetek, földbirtokosok, iparűzők és kereskedők az üzleteikhez szükséges lovaktól és ko­csiktól, a kocsigyártók áruiktól. A pénzügyi miniszter legalább egy milliót vár ez adó után. Harmadik új adó, mely behozatai ja­vasolta­tik, az o­s­z­t­á­l­y­a­d­ó. Sajátlag csak a mostani jövedelmi adó emelése, úgy hogy, a pénzügyminiszter elismeré­se szerint is, inkább „általános jövedel­mi adónak“ lenne nevezhető. Osztály­adót minden állampolgár fog fizetni, ha 600 ft vagy több tiszta jövedelme­­ van, és pedig az esetben is, ha e jöve­delmétől már egyenes adót fizetett. Ki­vétetnek csupán: a közalapok, a­meny­nyiben magán­vállalatokban nem rés­ze­sek, melyekből jövedelmet húznak; a nemzeti bank, a cs. k. katonaság szolgá­latban álló tisztei, az e minőségökben élvezett illetőségeiktől; a kolduló szer­zetek és azon egyházi rendek, melyek szabályaik szerint ingyen teljesítik az oktatást és betegápolást; a szegény é s emberiségi és jótékony intézetek; a rok­kantak pénzalapjai; az államkötvények kamatai oly adósságok után, melyek­nek kötésekor az adómentesség ki volt kötve ; a biztosító társulatok kármente­­sítési fizetései; az adópótlékok, árva pénz­tárak, az elhelyezett tőkék után járó ka­matokat illetőleg. Az osztály­adó a jöve­delem aránya szerint fokoztatik. 600 — 1000 ftnyi jövedelem háromtized részszel (tehát 600 ftnál 180 ft), 1000—3000 ftig öt tizeddel (tehát 3000 ftnál 1800 forint), 3000—6000 ftig hat­ tizeddel,6000—8000 ftnyi jövedelem nyolc­­tizeddel, 8000 ft, s azon felül a jövedelem egész észlete vé­tetik alapul az adó követésében. Az osz­tályadónak kell pótolni, ami a 16,115,200 ftból, a személy- és fényűzési adó jöve­delme után, még fedezendő lesz. E sze­rint még nem is állapíthatni meg, a fen­tebbi arányban megadóztatandó jövede­lemre hány százaléknyi osztályadó fog esni. Ez osztályadó, sajátlag progressiv jö­vedelmi adó kivetési módjára még vissza­térünk. A pénzügyminiszter által a reichsrat­ elé terjesztett, s ennek october 4-iki ülé­sében felolvasott adó­reform-javaslat, a hivatalos lap szerint lényegben követ­kező: „Az egyenes adózás czélszerű elrendezése, egyike a törvényhozás legfontosabb és legnehe­zebb feladatainak, annak foganatosítása azon­ban Ausztriában mindamellett elutasí­latlan szük­séggé vált. Azon okok, melyek a fennálló hiá­nyos adótörvények változhatlansága mellett az adók átforgathatásából, s azoknak a forgalom ha­talma által magát kiegyenlítő reálteher gyanánti felfogásából meríttetni szoktak, nem alaposak ; egy eredetileg igazságtalanul kivetett adónak ilykép eszközlendő, mindig kétséges egyensúlya, minden gazdászati változás által a bevételi s el­adási viszonyokban stb., s különösen az emelke­dett adókövetelések bekövetkezte esetében s az adószázalék fölemelésénél ismét megháborittatik, miután ekkor az egész igazságtalanság s egyen­lőtlenség a hibás eredeti kivetésben fölötte érzé­keny módon lép napvilágra. Sőt az adók hagyo­mányos igazságtalanságainak mellőzése s helyes elvek felállítása kötelesség minden törvényhozás számára. Ausztriában a létező egyenlőtlensé­gekben a pillanatnyi szükségletekhez darabon­ként illesztett, s részben elavult törvényeken ala­puló adók egységes és rendszeres megalapítása a kifejtésének eddigi hiányában annál sürgetőbb fölhívás fekszik egy változott viszonyoknak meg­felelő s önmagában zárt adórendszer behozata­lára. így, eltekintve a kát. határőrvidék földadó­­törvényétől, a monarchia egyéb részeiben is kü­lönböző földadó rendszereket látunk egymás mellett hatályban.“ Szónok bővebben előadja az illető egyenlőt­lenségeket, s így vélekedik: „Mindezen anomáliák s egyenlőtlenségek je­lenleg fennálló adóintézményeinknek oly rend­szabályok összhalmozásának bélyegét kölcsön­zik, melyek rendszeres rend és összefüggés nélkül, csupán hasznosságból, a körülmények sürgetésénél fogva lassanként léptettek életbe, mihez még a financziális érdek járult, mely erősb volt mint az elv. Ő ennélfogva felada­tául tűzte ki, a tudomány mezején s a külállamok törvényhozása által tett haladások felhasználása mellett az egyenes adózás tökéletes rendszerére nézve javaslatokat készíteni. Erre nézve min­denekelőtt a legczélszerűbb forma forog fönn, melybe az egyenes a­dózás hozandó, t. i. az ausz­triai viszonyokhoz illő adórendszer megválasz­tása. E tekintetben az általános jövedelmi adó, s az úgynevezett bevételi adó (Ertragsteuer) szem­közt állnak egymással. Szónok kifejti ezen két adórendszer elméletét, s kijelenti, miszerint Ausz­triában a bevételi adó megtartása s kifejtése mel­lett kell nyilatkoznia, melynek a közvetett adó­kon kívül az egész államszükségletet fedeznie, a nagyon gyakori ingadozásoktól megóva, bizonyos stabilitást kell m­egőriznie,mely a birtokviszonyok megszilárdulása s a gazdászati kifejtés tekinte­tében lényeges haszonnal bír. Ha rendkívüli ál­lamszükségleteket kell fedezni, véleménye sze­rint azok nem a bevételi adó fölemelése vagy pótléka által fedezendők, hanem inkább jövedel­mi adó alkalmazása által, t. i. a szabad, tiszta jövedelem adóztatása által. Ez sokkal kevésbé is lesz érzékeny, mint az egyes adótárgyakon alapuló bevételi adó fölemelése.­­ A kétszeres adóztatás szemrehányása ellen megvéd azon néz­­et, miszerint a jövedelmi adó csak az összes más adók s passivák levonása után maradt sza­bad jövedelmet terheli, tehát ott, hol az nincs, nem is alkalmazóik, de a­hol követeltetik, csak az adóteljesítés könnyebb, elviselhető formábani kiegészítése s folytatása gyanánt tűnik föl. Erre a miniszter a jelen kormányi előterjeszt­­ményekben pártolt bevételi adó tárgyalására tér át, a föld-, épület-, kereset- s­zentendó csoportozatával, miknek mindegyikét illetőleg külön törvényjavaslatok dolgoztatták ki. A­mi először is a földadót illeti, a földbir­tok tiszta jövedelme képezend­ az alapot az adó­kivetés számára, s itt a birtokos különös szolgal­mától, s a földbirtoknak az ő kezében egyesitett összeségétől el kell tekinteni, s a becslésnek hol­­dankinti fölszámitás szerint kell történnie. A complexus becslésnek előbb követett elvétel, mely inkább egy általános jövedelmi adó rend­szerének felelne meg, a kormány eltért, s a mi­­velés és osztályok szerinti parallelal-becslés elvét fogadá el. E szerint a jövedelem közvetlen becs­lés által nyomoztatik ki, s a cataster arány-szá­­ma egy bevételi összegben van föltüntetve; ellen­ben az előbbi terv szerint a bevételt közvetve a forgalmi értékből kell­ származtatni, s egy tőke­­számmal fejezni ki. A becslési műt­ét technicai keresztülvitelében egyszerűsítések hozatnak be, mihez különösen a kerületenkénti eljárás, az ár­meghatározásra s bevétel-kinyomozásra vonat­kozólag, valamint a bevételi osztályok korláto­zása tartozik. Egy lényeges sajátszerűség az adó­zók föltűnő közreműködésében áll, a kerületi , országos bizottmányok részéről a becslés s a köz­pontbani határozatoknál megadott képviseltetés által. Azonban az adózóknak a becslésben eldön­tő részvéte csupán egy kivetési, vagy hányad­adónál lehetséges, a pénzügyi érdekek veszélyez­tetése nélkül. Ezért a kivetésnek az alsó-ausz­triai tartomány­gyűlés által is ajánlott rendszere elfogadtatik, s a földadó-tartozás egész összege a tiszta bevétel arányába­n osztatik ki a tartomá­nyok közt, s vettetik ki ezekben a községekre, s itt az új cataster behozataláig a jelenleg ki­szabva lévő földadó vétetik alapul. Az épületadókra vonatkozólag különb­ség létetik a házbér adó, s az épületeknek a la­kások tarifaszerüleg megállapított használatai, s haszoni értéke szerinti megadóztatása közt.­­A tarifa, a lakossághoz képest, 3 helyi kategóriára, s ezek ismét 9 osztályra osztatnak föl. A fenn­tartás-­s elkoptatásérti levonás a viszonyokhoz képest különböző, s fokozataiban a mostani kisza­básokhoz képest határozottan kedvezőbb leend. A kiszabás minden 3-ik évben fo­g történni. A szaporodás és fogyás akkor vétetnek tekintetbe, ha legalább is 10 petét tesznek. A kereset­adóra vonatkozólag, a kor­mány a megszabott kereseti adótételeket, mind a minimál kiszabásban, mind a fokozatok szá­mában, nem találja kielégítőnek az ipari kifejlő­dés je­len álláspontjára nézve. A feladat abban á­l, miszerint egy lehetőleg összeillő bevételi megadóztatás elv­­kor­ és szakszerűleg képeztes­­sék ki. A keresetadó két kategóriára e­s­ik fel: 1) az önálló vállalatokra, s 2) a szolgálati és béri viszonyokbeli keresetre. Az előbbiek egy, az al­só-a­usztriai kereskedelmi kamra által készített táblázat szerint, csoportozatokra vannak feloszt­va , az iparágak fölött kataster állíttatik fel, a becslési bizottmányok legközelebbről a locális helyi kategóriákat veszik tekintetbe, s az ipar­ági csoportozatokat a bevételi különbségek sze­rint megkívántató számú osztályokra osztják fel, melyek közül a legalsóbbik egy törvényesen megállapított öszletet fizet, míg a többiek — a felszólamlási eljárás megengedése mellett — te­kintettel az átlagos tiszta bevételre, a minimál­­betét arányában, adó simplummal becsültetnek meg. Az egyévenkinti kivetés a községekre bizva marad, s évenkint az iparágaknak osztályokbal besorozása minden 3 évben, s az osztályi becs­lé­s 9 évi időszakokban történik. A második kategóriabeli kereset­adó szintén progressiv ár­szabály alapján hajtatik be. Napszámosok, ipa­ros segédek, szolgálók, aktiv szó­lálatbani hadi­tisztek,országfejedelmi hivatalnokok stb. adó alóli fölmentései megengedtetnek, név szerint a hiva­talnokokra vonatkozólag a hum­antás és jogosság tekintetéből, mivel azok fizetéseinek megállapí­tásakor a megadóz­tatás még nem volt kilátásba helyezve, azonban a pénzügyi helyzet azt kívánja, hogy a hivatalnokok adó­mentessége majd csak később léptessék hatályba. A rentendó többeknek pénz vagy termé­nyekben­ kamatait foglalja magában. Jövőre a hitelezők közvetlenül fognak megadóz­tatni, mely czélból az adós által minián rentes jövedék bejelentendő. Adó alóli fö­l­menté­­seknek, emberiségi czélokra­ tekintettel, na­gyobb tér engedtetett, mint eddig. Takarék­­pénztáraknak csupán a kereseti a­dót kell fizetniök. A pénzösSzelhalmozódás előmozdítá­sára­ tekintetből, az egyes részvény­vállalatok nyereségre számított takarékpénztáraiban betéte­­mények számára is meghagyatott az eddigi adó­mentesség. A pénzügyminiszter azt hiszi, hogy ezen elő­­terjesztmények számára oly szorgalmasan s kö­vetkezetesen kigondolt munkálat érdemét veheti idénybe, mely alapos bírálatot érdemel. Azok­ban történhetnek ugyan javítások, a magas birodalmi képviselet belátása s ügyismerete folytán; az el­vet azonban a kormány csak örömmel fogad­hatja. Most szónok az 1864 diki pénzügyi idő­szakra, a deficit részleges födözése végett in­dítványozott rendkívüli adók tárgyalására térvén át, így nyilatkozik : Mivel a jutalmazó pénzügyi sikert ígérő ösz­­szes jövedelmi tárgyak, mint olyanok, már telje­sítési képességük méltányos határáig igénybe vannak véve, a pénzügyi igazgatóság csupán a személyi szolgálmány körében nyithat meg maga számára legújabb bevételi fo­rást, mely nem áll ellenmondásban a tudományos el­vekkel s az Ausztria­ és más államokbani régi gyakorlattal,s ezért ő egy combinált s­z­­a­m­é­­­y­i-, fényűzési- és osztályi adó behozatalát hozza javaslatba, melynek a hiánylat részleges fedezése végett, az 1864 ki­ló havi pénzügyi időszakra 16,115,200 ftnyi összeget kell behaj­tania. A 3 fokozatban, 25 kr, 50 kr, s 1 ftnyi mérsékelt tételekkel, a 16 éven felüli lakosságra fejenként felszámított személyi adónak 5,615,2­­0 fttal tervezett eredménye, valamint a cselédség­re, lovakra s kocsikra vetett fényűzési adónak 1 millióra számított jövedelme a föntebbi összeg­ből, a történt adó­kiszabás alapja le fog vonat­ni, s a maradvány egy, az adókötelesek sza­bad, tiszta összjövedelme magasságá­hoz képest progressive fokozott osztályadó ál­tal fog előszereztetni. A szabad, tiszta jövedelem a magánjogi czimekből azon lévő összes terhek , a többi közadók levonása után ezen ezek­ a­z osztály szerint, még­pedig a 600—1000 ftnyi jövedelem */10-el az 1000—3000 ftnyi jövede­lem 6/10-el, a 3000—6000 ftnyi jövedelem 6/10-el, a 6000—8000 ftnyi jövedelem 8/1­0-el, végre a 8000 fton felüli jövedelem az egész kezdettel vé­tetik föl a catasterbe. Mielőtt e három új adónem részleteibe bocsát­koznánk, előrebocsátjuk, hogy a­mi a személy­adót illeti, a fennforgó törvényjavaslat 23. §-a határozottan megjegyzi: „Magyarországban, Tótországban és Szlavó­niában, továbbá Erdélyben az ezen törvény által életbeléptetett személyadó helyett, és pedig Ma­gyar-, Horvát- és Tótországban az 1850. novem. 2-ki legmagasb határzat alapján életbeléptetett személy kereseti­ adó; Erdélyben az 1850. nov. 2 ki legmagasb határzat, és 1854. September 27-ki fönnálló kiváltságos díjszabály, fej- és augmentalis díjszabály, a polgárok, kereskedők és mesteremberek díjszabálya, továbbá a tömet­­sdó (Opilionen-Steuer) a jelenlegi mérvben és a

Next