Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)

1863-11-25 / 4135. szám

270-es 14. évi folyam. 1803. Szerda, nov. 25. Szerkesztési iroda: E­­BP ISSS! Kiadó-hivatal: I Előfizetési feltételek: I Hirdetmények dija: főrendiek t­e­r­é­n 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordot­t 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetőt adl 7 aj­án Ferencziek tere­z­ik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől !A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli elévre . . . . 10 frt 60 kr 0. o. I Bélyegdij külön 30 uj fa. Magánvita 6 hasábos fogadtatnak el, panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők • | Évnegyedre • • • 5 frt 25 kr or e. | petit-sör 25 aj kr. Pest, nov. 24.1803. (Fk) Múlt vasárnapi czikkünkben két­kedésünket f­ejeztük ki az iránt, hogy Ausztria rá fogna állni azon, több felöl ajánlott következtetésre, miszerint Dánia — nem tisztelvén a hercegségek histó­riai jogát, sőt, ezzel ellenkezőleg, beolvasz­tó irányú összalkotmányt odtrogrozván — ez­által a herczegségekre való birtok­jogát is elvesztette volna. Úgy látszik, hogy amaz előrelátásunk­ban nem csalódtunk. „Officiosus“ ujjmutatások szerint Ausz­tria nem tekinti Dánia eljárása által még­se­m­mi­s ti­­­tn­ek az 1852-ki jegyző­könyvet, hanem csak tiltakozik a dán kormány oly intézkedései ellen, melyek a herczegségek ősi jogaival ellentétben állnak. Szeme közé nézve Ausztria ilyetén politikájának, azt találjuk, hogy a bécsi kabinet, ignorálván a közbejött trónvál­tozás által történt módosulást, egysze­rűen oda állítaná vissza a schleswig­­holsteini kérdést, a­hol az VII. Fridrik halála előtt állott, és hogy még tovább is akarná tonni az e kérdés körüli, véghossz nélküli theoretizálást, mely a legisleg­­jobb esetben az „executióra“ vezetne. De nem ignorálja ám a változást a többi német kormány, nem ignorálja a német szövetség, s ez okból azt merjük állítani, hogy Ausztriának imént jellem­zett politikája (a­mi felett nem vitázunk) „correct“ lehet ugyan, de azon hibával bír, hogy — lehetetlenné lett. Ugyanis világos, s az új király tettei megc­áfolhatlanul tanúsítják, hogy a dán kormány nem enged, és hogy a herczeg­ségek jogai melletti felszólalást nem szándékozik számba venni. Tehát — még Ausztria álláspontjából is — az executió elkerü­lhetlennek látszik. De ezen executiót Ausztria nem foga­natosíthatja a maga rovására ; erre neki semmi joga nincs ; e jog csak a szövetsé­get, illeti és Ausztria csak mint szövetségi tag, csak szövetségi határozat alapján vehetne benne részt. Ly szövetségi határozat létezik Fri­gyes király halála előtti időből, és így csak az a kérdés : várjon fogna-e ezen határozathoz még most is ragaszkodni a frankfurti diéta ? Mondtuk, hogy ez nem valószínű, sőt épen az ellenkező látszik valószínűnek azon tudósítások után , mik nemcsak Frankfurtból, hanem Németország egyéb részeiből is érkeznek. E tudósítások kétségtelenné teszik, hogy a német szövetség tagjai­nk többsége nem ismeri el a mostani dán királynak a herczegségekre való örökösödési jogát, hanem az augustenburgi herczeg ré­szén áll. Ha nem ismeri el a német szövetség a dán király souverainitását a herczegsé­­gekre nézve, természetes, hogy e szövet­ség olyasmit nem határozhat, nem vihet ki, nem helyeselhet és nem engedhet meg egyes tagjainak, a­mi am­i souverainitás elismertetését foglalná magában. Hanem ilyen volna az executió. Mert az executió nem egyéb, mint kén­yszer­­rendi szabály, mely a dán király­t arra akarná szorítani, hogy a német herczeg­­ségeknek , históriai joguknak és a szer­ződéseknek megfelelő állást adjon a dán monarchiában. Mihelyt azonban a német szövetség a dán királyt nem ismeri el a herczegségek törvényes ura­lodójának, természetesen nem is tulajdoníthatja neki azt a jogot, hogy ilyen vagy amolyan helyet adjon nekik a monarchiában; és megfordítva, ha ily követelést teszen, implicite elismer­né, hogy IX. Keresztély schlezwig-hol­­steini ág, és hogy a herczegségek ezentúl is a dán monarchia részét képezik. Ezen okokból a német szövetség nem tarthatja fenn az executiós határozatot, és nem rendelheti el annak végrehajtását; a német szövetség ily állásával szemben pedig Ausztria az eddigi után nem te­het semmi gyakorlati lépést a herczegek jogainak érvényesítésére. Ausztria tehát határozott aut­aut-tal áll itt szemben : vagy azt teszi, a­mit a német szövet­ség határoz, azaz: ő is elfogadja, a dán királylyal szemben, a birtokjog­vesztés elvét, vagy nem tesz semmit. Milyen forma alá rejti ezt a semmit­­nem­ tevést, az közönyös dolog, és Német­ország kétségenkívül ki fogja találni, hogy az előbb említett tiltakozás szintén csak egyik formája volna a semmit-nem­tevésnek. Váljon tanácsos, Ausztriára nézve semmit sem tenni a szóban álló ügyre nézve, mely Némethonban oly népszerű, és melyet Poroszország kétségenkív­ül ki fog zsákmányolni. Ez oly kérdés, mely a bécsi államférfiak részéről a legérettebb megfontolásra méltó. Megfontolásra méltó azonban még más körülmény is. Az imént kimutattuk, hogy az Ausztria részéről szándékolt politika gyakorlati­lag lehetetlen, és azonos a semmit nem tevéssel; de kérdés: vájjon képes teend-e Ausztria akárcsak ezen negatív politikát is fenntartani, és nem le­sz-e előbb utóbb kénytelen még­is hozzá csatlakozni ah­hoz, a­mit most ellenez ? Veszteg marad­hat-e, ha a szövetség háborúba bonyoló­dik Dániával? Ignorálhatja­-e a szövetség többségének határozatát, a­nélkül, hogy magát a szövetséget szét ne repesztené? és nem sokkal tanácsosabb-e ezen ügy­nek, melynek következményeit e perc­­­ben még senki fel nem mérheti, vezény­let­ét megragadni, mint az események által löketni magát, és azt, a­mit végre megtenni kénytelen lesz, minden érté­kétől megfosztani azáltal, hogy minden ember.’ tudja, miszerint cs­ak kénytelen­­ségből teszi. Megfoghatjuk, hogy az az egész schles­­wig-holhteini ügy, mely konkolyt hint­hetne Ausztria és Angolország közt, a bécsi kabinet előtt nag­yon kellemetlen, de ily kellemetlenséggel szemben a „gya­korlati politika“ nem azt kérdi, hogy tet­szik-e vagy nem, hanem azt: várjon elke­rülhető-e vagy nem ? És ha erre az a vá­lasz, hogy — nem, akkor mégis taná­csosabb teljes készültségben eléje menni, mint ránk törését készületlenül bevárni. Ha a ha­rz elkerülhetetlen, mi legalább jobban szeretünk megtámadók lenni, mint megtámadottak. Bécsi dolguk.­ ­ A „Botschafter“ közt, mely a néme­tek felfogása szerint ítélt a schleswig­­holsteini ügyben, s a „Vaterland“ közt, mely forradalomra vezetőnek tartja a né­metországi mozgalmat, s forradalominak, a szerződésekkel és meglevő államviszo­nyokkal ellenkezőnek Schleswig-Holstein elszakasztását Dániától — heves polémia foly egyes, oda vetett kis czikkekben. A „Botschafter“ azt írá, hogy oly benyo­mást tesznek a „Vaterland“ czikkei, mint­ha Koppenhágában írták volna. A „Vater and“ ezt feleli többek közt: „Ha a „Botschafter“ komolyan utána gondol an­nak az illető benyomásnak, úgy fogja találni, hogy czikkeink csupán A­u­s­z­t­r­i­a k­ö­z­p­o­n­t­j­á­n, s ott is csak határozottan legitimus lapban jelenhettek meg, melynek az az előnye van a többi bécsi lap felett, hogy tökéletesen felfogja azokat a meglepően hasonlító államjogi hasonlatosságokat, melyek Dánia és Ausztria közt vannak. Néhány nap alatt oda juthat még a „Botschafter“, hogy ezt nemcsak belátja, hanem majd még maga védelmezi.“ A , Botschafter“ kétségbevonja, hogy a „Vaterland“ a legitim jogokat védel­mezné, mert minden legitimistának Schles­wig Holstein pártján kell állani, mint a melynek joga 1460-ból datáltatik. A „Vaterland“ a dán democratákkal tart, kik tulajdon királyukat letették, ha nem teljesíti minden kívánságukat. A „V.“ a gyors változással, hogy democratává lett, nem elégedett meg, hanem azon előnyé­vel is dicsekszik, hogy teljesen föl­fogja az analógiát Dánia és Ausztria közt. Is­meretes, mond a „Botschafter,“ laptársá­nak magyar politikája, s mindenki érti, mit jelent eme gyöngéd czélzás. — A , Pesther Lloyd“-nak írják, hogy január óta, a­mikor az Apponyi-féle kísér­let történt, a miniszteri tanács egy­általában nem foglalkozott a magyar kérdéssel. Illetékes körökben meg le­het a vágy a kiegyenlítésre, de megelé­gelték már a papiroson készült megol­dásokat s a négy fal közötti feleselést. Úgy vélekednek, nincs más gyakorlati tett, mint egész bátorsággal a való élet­ben lépni föl. Gazdasá­gi s kereek, tudósítások. — Pest, nov. 24. Borult, hideg, nedves idő. A vízállás nem változott. Gabnavásárunk múlt heti élénkségét tegnap is megtartotta minden gabnanemet illetőleg.Busa jelentékeny mennyiségű adatott el — főleg fo­gyasztási czélra. A tolnamegyei 85—86 fontos búza 5 ft 22 ga krjával, a bácskai 85—86 fontos 5 ft 10 krjával, a könnyebb fehérmegyei szintén 6 ft 10 krjával vetetett meg. A zabot is élénken keresték, s 3 havi terminusra 2 ft 25 krjával, s készen 2 ft 20 krjával vették meg. Arad, nov. 20. A lefolyt héten a gabnaüzlet­­ben csak a fogyasztás részére történt valami. A Búzából néhány 1000 mérő 88 fontos adatott el 4 ft 90 krjával. Kukoriczára nézve érzhető hiány vehető észre, a­mit ebi­ől behoznak, mind elkel 3 fi 70 kijával. Kétszeresből e hét folytán több részlet adatott el földműveseknek 4 fíjával, rozs és árpa üzlet nélkül, úgy szinte a zab is, mely utolsóból csak kevés vásárlás történt. A szesz ára némileg emelkedett, s foka már most 50 krjával fizettetik. Az időjárás a hét legna­gyobb részében egőr, ma reggel ködös, később borult és száraz. — Eger, nov. 20. Időjárásunk a legszebb őszi, lágy légmérséklettel, derült éggel; pia­czunk elég élénk, a legutóbbi árak ezek: tiszta búza 4 ft 10 kr, kétszeres 3 ft 70 kr, rozs 3 ft 30 kr, árpa 2 ft 85 kr, zab 2 ft, kukoricza 3 ft 60 kr, széna mázsája 3 ft 50 kr, burgonya zsák­ja 2 ft 60 kr. — M i s k o 1 c r, nov. 18 n. 1 köböl t. búza 7 — 7 ft 20 kr, kétszeres 6 ft 30—40 kr, rozs 5 ft 80 kr— 6 ft, árpa 5—5 ft 20 kr, zab 3 ft 20— 60 kr, kukoricza 6 ft 20—40 kr, kása 11 ft 20—12 ft, bab 9 ft 20—60 kr. Kassa. Folyó hó 18 kr hetivásárról a piaczi árak hivatalos kimutatása : Búza pozsonyi mérő 3 ft 30—60 kr, tiétszeres 2 ft 85—90 kr, rozs 2 ft 40—60 kr, árpa 2 ft 20—30 kr, zab 1 ft 40 — 50 kr, tengeri 2 ft 70 —80 kr. Unghvár. Nov. 19. Mai hetivásárunk a közelgő országos vásár miatt igen csekély volt. — A piaczi árak : Búza köbcsönfejét 5 ft 60— 6 ft 40 kr, gabona 3 ft 80—4 ft 40 kr, tengeri 4 ft 20 kr—5 ft, árpa 3 ft 30 kr —4 ft, zab 2 ft 60— 80 kr, burgonya 1 ft 60 kr — 2 ft. Időjárásunk ren­des őszi napok, néha esővel és köddel. 1863 nov. 17-én kelt törvény, az 1864-ki pénzügyi időszaki állami kiadások egy részének nyilvános hitel általi födözésére vonatkozólag , érvényes az egész birodalomra. Birodalmi tanácsom mindkét házának bele­egyezésével rendelem, a­mint következik : 1. sz. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik arra, hogy : a­ az 1864-ki pénzügyi idő­­szakbani állam bevételekbeni hiánylat födözésére, az alkot­­mányszerüleg megállapítandó me­gsivántatóssággal szemben 15,000,000 ft. b) a mai napról kelt tör­vényben, a Magyarország egy részébeni ínség alkalmából megajánlott rendkívüli kiadá­sok födezésére......... 20,000,000 „ c) az 1860. nov. 17-iki ren­­deletem (kir. törv. I. 256. sz.) ala­pján kiadott váltópénzek részleges bevonására . . . 8,000,000 „ d) a pá­ztári állapétok ki­egészítésére .......................... 6,000,000 „ e) a részleges hitelzálogi utalványok jelen összegének kevesbítésére ..................... 20,000,000 „ a e szerint összesen 69,000,000 ftot hitel útján az államkincstárt legkevésbé terhelő módon szerezhessen elő. 2.­­ Azon esetre, ha az állami költségvetés­be 16,115,200 ftnyi jövedelemmel fölvett új sze­mélyi-, fényűzési és osztály­adó vagy épen nem, vagy legalább nem az előre számított bejövet fogna behozatni, a pénzügyminiszter fölhatal­­maztatik arra, hogy a föntebbi 16,115,200 ftnyi bejövesben ez esetben előálló hiánylatot hasonló módon szerezhesse elő, mint az 1-sö csikkben. 3. Cz. A jelenleg még forgalomban levő váltó­pénzek, a jelen törvény által előszerzett eszkö­zök arányához képest, négy millió ftnyi észletig bevonandók. 4. Cz. A kiadandó részleges hiteljálogi utal­ványok egész összege 80 millió ftban állapítta­­tik meg, s az 1-ső cz. 1­0-ben megajánlott 20 millió ittál az amaz összegen fölül forgalomban lévő részleges hitelzálogi utalványok lesznek bevonandók. 5. Cz. A pénztári álladékok az 1864. pénz­ügyi időszakban 25 millió ftnyi összegben lesz­nek fönntartandók, s e végre a pénzügyminiszter fölhatalmaztatik arra, hogy a megkívántatóság arányához képest, kivételesen, a 4. cz-ben meg­állapított 80 millió főnyi összegen fölül még to­vábbi 20 millió ftot, részleges hitelzálogi utal­ványokban, ezen pénzügyi időszak folytában, oly föltétellel, s oly módon adhasson ki, hogy mi­helyt a pénztári készletek a kiszabott magassá­got ismét túlhaladják, a megállapított 80 millió ftnyi összegen fölül kiadott részleges hitelzálogi utalványok ismét ezen észletre vezettessenek vissza. 6. Cz. A pénzügyi időszak végével a pénzügy­miniszternek kimutatást ke­lene a pénztári álladé­kok, s a forgalomban levő részleges hitelzálogi utal­ványok iránt a birodalmi tanács állam­adóssági bizottmánya elé terjeszteni, annak hivatalos tár­gyalása végett. Az ellenőrségi bizottmánynak eziránt, a birodalmi tanácsi ülésszak kezdetével, a követek­ háza elé felentést kell terjesztenie. 7. Cz. Újon kiadandó részleges hitelzálogi utal­ványok, az 1862. dec. 13-ai törvény 13. §-a ér­telmében (bir. törv. 1. 96. sz.) a birodalmi ta­nács állam­adóssági bizottmánya által gyakorolt ellenőrség jeléül, ezen záradékkal: „az állam­adóssági bizottmány számára­" lesznek ellátan­dók, s az elnök név bélyegével, s a bizottmányi tagok egyikének név-aláírásával jegyzendők. 8. sz. A pénzügyminiszter teendi meg az ezen törvény végrehajtására megkívántató intézkedé­­seket. Bécs, 1863. nov. 17. Ferenci József s. k. Rainer fölig s. k. Pi­e­n­e­r s. k. Legfelsőbb rendeletre: Báró Bansonnet s. k. Kirá­lyi rendelet a zsidók házassága tár­gyában. Hivatalos utón tett feljelentések alapján ta­­pasztaltatván,hogy­ az országban látó zsidóságnál a házasság kötésére, elválasztására,­­ felbontá­sára nézve oly visszaélések és rendetlenségek harapództak el, melyek a társadalmi legfőbb ér­dekeket koczkáztatni képesek, nevezetesen pe­dig, hogy nem ritkán a házasságok az egyházi­ze­mélyek teljes mellőzésével, csupán polgári személyek közbenjöttével titkon köttetnek, és ezen módon el is választatnak, a­nélkül, hogy a házasságok, vagy az azokból született gyerme­kek az anyakönyvekbe bevezettetnének. Ezen visszaélések elhárítása tekintetéből ezen­nel kijelentetik, hogy a zsidóság Magyarország­ban a házassági jogra nézve magát a fennálló átalános törvényekhez, különösen az anyaköny­vek vezetésére nézve az 1827. évi 23. t.czikkhez, és az 1840. évi 29. t.czikk 3 ik szakaszához szo­rosan tartani köteles, —• a törvényhatóságoknak kötelessége lévőn, az említett törvényeknek az illetők általi pontos megtartására felfigyelni. Te­kintve azonban a zsidóságnak sajátságos vallási viszonyait, a zsidó házasságok kötése, elválasz­tása és felbontására nézve, az országban e tekin­­tetbeni egyformaság behozatala czéljából ideig­lenesen a következők alapíttatnak meg : 1-szer. A zsidóságnál a rokonságból szárma­zó házassági akadály az oldalagos rokonok közt nem terjed tovább , mint a fivér és nő­vér közötti, továbbá a nővér és ennek fi­vagy leánytestvérének fia , vagy unokája kö­zötti házasságra; a sógorságból eredő házas­sági akadály pedig következő személyekre szo­­ríttatik : a házasság feloldása után ugyanis nincs joga a férjnek neje fel vagy lemenő ágbeli ro­konával, sem neje nővérével, és a nő sincs jogo­sítva, férjének fel vagy lemenő ágoni rokonával, sem férjének fivérével, sem férje fi- vagy nővérének fiával, vagy unokájával egybekelni. 2 év. A zsidó házasság kihirdetésének a zsina­gógában, vagy közimaházban, a­hol pedig ilyen nem létezik, a helybeli elöljáróság által azon fő és külön községnél,mely­be egyik vagy másik eljegy­zett fél be van kebelezve, három egymásután kö­vetkező szombat vagy ünnepnapon e következő rendszabályok megtartásával kell történnie: 3 év. A kihirdetés a szándékolt házasságnak, mind a két jegyes vezeték- és mellékneve, szü­­letéshelye, állása és lakhelye elősorolásával, oly figyelmeztetés melletti közzétételéből áll, hogy mindenki, a­ki a házasság ellen akadályt tud, azt feljelentse. — A feljelentést közvetlenül, vagy az egybekelést kihirdető rabbi útján, azon rabbinál kell megtenni, kit az összeadás illet. 4-et. A kihirdetésnek az illető egyházkor gyü­lekezete előtt, és ha a házasulandók mindegyike más körben lakik, mindkét egyházkör szokott egyházgyülekezete előtt kell történnie. 5 év. Ha a jegyesek, vagy azok közül egyik vagy másik azon egyház körében, melyben a há­zasság köttetni fog, hat hétig még nem lakik, a kihirdetésnek legutóbbi tartózkodásuk helyén is, hol az imént meghatározott időnél tovább lak­tak, meg kell történnie , vagy pedig a jegyesek tartoznak la­kásukat azon a helyen, hol léteznek, hat hétig folytatni, hogy házasságuknak ottani kih­irdetése elégséges legyen. 6 úv. Ha a kihirdetés után hat hónap alatt a házasság meg nem köttetik, a háromszori kihir­detést ismételni kell. 7-er. A kihirdetések alóli felmentés Buda-Pes­­ten a magyar kir. helytartótanácsot illeti; más helyeken a második és harmadik ki­hirdetéstőli felmentést fontos okoknál fogva a megye, illető­leg kerület vagy vidék kormányzója, se. kir. vá­rosokban a város bírája engedélyezi. 8 pr. A kihirdetés tekintetében fenforgó sür­gős körülmények közt a magyar kir. helytartó­­tanács, vagy a 7. §-ban érintett főnökök, sőt mi­dőn valamely bebizonyított közellévő halálve­­szély halasztást nem enged, a helybeli elöljáró­ság is teljes felmentést adhat , a jegyesek azon­ban tartoznak hitet letenni arra, hogy házassá­gukat gátló sem­miféle akadály előttük tudva nincs. 9. Mind a háromszori kihirdetés alóli felmen­tés az említett hitletétel mellett akkor is meg­adandó, ha oly két személy kíván összekelni, mely személyekre nézve már azelőtt is közön­séges vélelem vola, hogy házasságban élnek; ez esetben a felmentést a magyar kir. helytartóta­nácstól az illető rabbi, a felek neveinek elhall­gatásával , a felettes politikai hatóság útján kérheti. 10. A hatóságok kötelesek a kihirdetési k apóli felmentések megadása alkalmával maguknak biztosságot szerezni az iránt, miszerint a 8- és 9-dik §§-ban érintett eskü letétetett légyen­­, s ezen körülményt felelősség terhe alatt megemlí­teni , ellen­­ eső esetben ezen hit­letétel elmu­lasztása magában a felmentést foganatlanná nem teszi, de a rabbi, ki a felmentvényben e részben előfordulható hiány mellett az összeadást foga­natosítaná, szigorú büntetés alá vonandó. (Folytatása következik.) Kü­lönf­élék. Pest, nov. 24­* A hazai szükölködök fölsegélésére ismét négy rendbeli küldeményt kaptunk. 1) Csupor Gyula úr Bajáról 80 ftot küldött be az ottani if­júság nevében, mint a Baján általukf. hó 21-kén rendezett, s hangversenynyel összekötött színi előadás tiszta jövedelmét, egyszersmind köszöne­tért szavazván a közreműködött Állaga Izabella, Császár Mari, Szevits Lilla és Joachim Irma ur­­hölgyeknek, s Fejes István és Hengl Adolf urak­nak és társulatának, mint a kik a magasztos czél tekintetéből minden dij nélkül szintén közremű­ködtek. 2) Nagy-Károlyból M­o­s­o­c­z György úrtól 62 ft­­ krt, mely az ott oct. 18-kán Rába Istvánná, nőegyleti elnök, buzditá­s folytán tar­tott műkedvelői hangverseny tiszta jövedelme. (Az összes bevétel 86 ft 50 kr vala, ebből a 24 ft 49 krnyi költségek levonatván, marad a be­küldött összeg.) 3) J­á k­a a község részéröl Göm­bös János bíró és Mesterházy Miklós esküdt urak által 32 ft. 4) S­i­m­o­n­y­i János ur Nyitra- Zsámbokrétről 10 ftot, Baját adományát.—Mind­ezen nemeskeblü adakozók fogadják a nyilvá­­noas elismerés mellett szűkölködő testvéreink háláját. — A szerkesztőségünknél eddigelé e czélra egybegyült és átszolgáltatott pénzek ösz­­szege 16,945, 1t 82 kr és 25 db cs. arany. * Császár Ő Felsége — a Botschafter szerint — körülbelül egy hét múlva, a nélkül, hogy er­ről előlegesen bármi jelentés is fogna létetni, Magyarország azon vidékeire leutazand, a­me­lyek legtöbbet szenvedtek a szárazság által. Ő Felsége e bulizása alkalmával Pesten épen sem­mit sem fog késni, azonban visszautazásakor a magyar fővárosban nehány napot töltene. * Nagy Szebenből irják az „E. P.”-nak.A harmadik királyi előterjesztvényre választott bi­zottmány nov. 16 -i ülésében folytatott és bevé­geztetett a tanácskozás az omaggyűlés össze­­alakítása felett. A gyűlést kormányképviselő, ta­nácsos Jakab nyitotta meg. A vita a regalisták institutiója mellett és ellen, az érdek­képviselet, a nemzetiségi elv s a lélek­szám, valamint az ideiglenes országgyűlési rend szabályai mellett és ellen folyt. A királyi hivatalosok intézete 5 szavazattal 9 ellen elesett. Az érdek­képviselet, a vitának alapul szolgáló vázlat értelmében, el len fogadva. A kisebbség azon jogával, hogy szavazatát az országgyűlésen érvényesíthesse, él­ni fog. Két kisebbségi szavazat jön kilátásba he­lyezve ; az egyik az „ideiglenes országgyűlési szabály“ szempontjait, a másik a nemzetiségi el­veket fogja képviselni. A szászok egyhangúlag az érdekképviselet mellett szavaztak , a románok ellene. Végül megválasztatott az előn­y. A vá­lasztás tollvivő Obert Ferenczre esett. — A kilenczedik kir. előterjesztvényre (földtehermen­­tesités) választott bizottmány nov. 18-ki ülésében dr. R­usu indítványát tárgyalta, az 1854 junius 21-ki patens 3. 5. és 28. §- hoz adandó törvény­­czikket illetőleg. A követek egy része az indít­vány mellett szavazott, oly földeknek országos alapból leendő kárpótlását illetőleg, a­melyek az említett pátens értelmében csak megválthatók, minden különbség nélkül, hogy azon földek a Székelyföldön vagy a megyékben feküsznek. A bizottmányi tagok más része fönn akarja tartani a különbséget a sajátból megváltandó s az országtól kárpótlandó földek közt, s késznek nyilatkozik, hogy a sajátból való megváltást könnyítse, a megváltandó földek tulajdonosait a földtehermentesítési általános adópótlék alól felmenteni. Végül az indítvány, az e tárgyban választott előadó, Schnell Károly, követnek főn átutalva. * Dr. Széchenyi Ödön angol minta sze­­rint Sopronyban készült tűzoltó-fecskendőjével pénteken reggel a Dunán egy csavar gőzö­t men­tett meg a végveszélytől. Ez egy alvidéki keres­kedőnek teherhordó hajója, a „Napredák“ volt, mely Pesten kikötései alkalmával a viz csekély­sége miatt leeresztett horgonyába fúródott. Né­hány ezer mérő gabna jön­­gy csakhamar átázva, s az alkalmazott mentőszerek csak igen keveset használtak, mignem az ifjú gróf előhozatta kitű­nő fecskendőjét, mely kettős tömlővel a vizet három óra alatt eltávonta. A hajón lévő gabna egyébiránt biztosítva volt, s az érdekelt társulat jelen lévő ügynöke nem késett Széchenyinek ne­mes fáradozásaiért meleg köszönetet mondani. (F-n.) * Székely Udvarhely városának főbírája, I. Kovács Mózes ur, a napokban 50 ven arany­­menyegséjét ülte nejével. Az anny vőlegény 81, menyasszonya 78 éves, s m­ég amúgy székelye­­sen eljárták a csárdást. A menyasszonyni­k pe­dig még egy rég meghalt első férje is vala, a kihez 62 évvel ezelőtt, anno 1801 ben ment­ férj­hez, s imét még második férjével is Szerencs­ben kitöltött 50 évet. Ritka Isten áldása,­­ F­ü­re­d­i Mihály, a pesti nem­zeti színház volt jeles népdalénekese, e hó 15 én egy váczi ha­ng­­versenyben lépett fel, mely az ínségesek javára volt rendezve, s 189 ftot jövedelmezett. A váczi kaszinó már annak előtte 100, a lövészegylet 210 ftot küldött Pestre az országos gazdasági egyesülethez az icségügyben, mely ezé­rt ugyan­ott a gyűjtőbizottmány mintegy 500 ftot szedett össze eddigelé. * A Lloyd-társulat az idén is rendezend zene­estélyeket, a tavalyiak mintájára. * A Budán állítandó árvaház alapítására ed­digelé 30.000 ft van együtt, a­mely legnagyobb részt jótékony adományok s hagyományozások­ból gyűlt össze. A jövő évi budgetben Buda vá­rosa is 20.000 ftot tűzött ki e nem­i c­élra. Az árvaházat a Krisztinaváros főutczájában akarják létrehozni. * A szegény elpusztult Nagy-Enyeden köze­lebbről tűz volt, maly vagy nyolca házat meg­emésztett. A gyufás igy támadt: egy asztalos mesterember a tövissi vásárra menvén, 3­2 éves gyermekét felügyelet nélkül hagyta. Ez nap­­hosszant a csűrben, nagy rakás gyalu forgács között játszott, s mivel megfázott, a konyhából kihozott egy üszköt, s bedugta a gyúlékony for­gácsba ; aztán beszaladt a mesterlegényekhez, következő szavakkal : „Gyere bácsi, nézd meg, milyen szép tüzet csináltam ; én s a bornya úgy megfáztunk volt.“ * Egy budai polgár értesít bennünket, hogy a budavári Mátyás templom harangja csak 27, a vízivárosi legnagyobb budai harang pedig 38—40 mázsás , tehát a Walsernél öntött új 57 mázsás harang csakugyan a legnagyobb lesz egész Buda-Pesten, a­melynek valóban egy fő­városhoz méltó nagy harangja sincs. A Pest bel­városi székesegyház öreg harangja csak 32 mázsás. * Pozsonyban és vidékén elásott kincs hire merült fel. Ugyanis bizonyos okmányra akadtak volna, mely határozottan erősíti, hogy egy Sz- Györgyhöz közel eső erdőben a körülményesen kijelölt körben mintegy 200 év előtt nevezetes mennyiséget tartalmazó hadipénztárt ástak el, mely a szerencsés találóé lesz. Bizonyos polgár vállalkozott is e kincs keresésére, s 20 munkás­sal a hely­színére ment . A lipcsei ütközet félszázados évnapját a Konstantinápolyban élő németek is megülték, s mint igazi német emberhez illik, nagyszerű „Festessen"-t és „Festtrinken“-t tartot­ak, és

Next