Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)
1863-11-25 / 4135. szám
270-es 14. évi folyam. 1803. Szerda, nov. 25. Szerkesztési iroda: EBP ISSS! Kiadó-hivatal: I Előfizetési feltételek: I Hirdetmények dija: főrendiek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordott 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetőt adl 7 aján Ferencziek terezik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől !A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli elévre . . . . 10 frt 60 kr 0. o. I Bélyegdij külön 30 uj fa. Magánvita 6 hasábos fogadtatnak el, panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők • | Évnegyedre • • • 5 frt 25 kr or e. | petit-sör 25 aj kr. Pest, nov. 24.1803. (Fk) Múlt vasárnapi czikkünkben kétkedésünket fejeztük ki az iránt, hogy Ausztria rá fogna állni azon, több felöl ajánlott következtetésre, miszerint Dánia — nem tisztelvén a hercegségek históriai jogát, sőt, ezzel ellenkezőleg, beolvasztó irányú összalkotmányt odtrogrozván — ezáltal a herczegségekre való birtokjogát is elvesztette volna. Úgy látszik, hogy amaz előrelátásunkban nem csalódtunk. „Officiosus“ ujjmutatások szerint Ausztria nem tekinti Dánia eljárása által mégsemmis titnek az 1852-ki jegyzőkönyvet, hanem csak tiltakozik a dán kormány oly intézkedései ellen, melyek a herczegségek ősi jogaival ellentétben állnak. Szeme közé nézve Ausztria ilyetén politikájának, azt találjuk, hogy a bécsi kabinet, ignorálván a közbejött trónváltozás által történt módosulást, egyszerűen oda állítaná vissza a schleswigholsteini kérdést, ahol az VII. Fridrik halála előtt állott, és hogy még tovább is akarná tonni az e kérdés körüli, véghossz nélküli theoretizálást, mely a legislegjobb esetben az „executióra“ vezetne. De nem ignorálja ám a változást a többi német kormány, nem ignorálja a német szövetség, s ez okból azt merjük állítani, hogy Ausztriának imént jellemzett politikája (ami felett nem vitázunk) „correct“ lehet ugyan, de azon hibával bír, hogy — lehetetlenné lett. Ugyanis világos, s az új király tettei megcáfolhatlanul tanúsítják, hogy a dán kormány nem enged, és hogy a herczegségek jogai melletti felszólalást nem szándékozik számba venni. Tehát — még Ausztria álláspontjából is — az executió elkerülhetlennek látszik. De ezen executiót Ausztria nem foganatosíthatja a maga rovására ; erre neki semmi joga nincs ; e jog csak a szövetséget, illeti és Ausztria csak mint szövetségi tag, csak szövetségi határozat alapján vehetne benne részt. Ly szövetségi határozat létezik Frigyes király halála előtti időből, és így csak az a kérdés : várjon fogna-e ezen határozathoz még most is ragaszkodni a frankfurti diéta ? Mondtuk, hogy ez nem valószínű, sőt épen az ellenkező látszik valószínűnek azon tudósítások után , mik nemcsak Frankfurtból, hanem Németország egyéb részeiből is érkeznek. E tudósítások kétségtelenné teszik, hogy a német szövetség tagjaink többsége nem ismeri el a mostani dán királynak a herczegségekre való örökösödési jogát, hanem az augustenburgi herczeg részén áll. Ha nem ismeri el a német szövetség a dán király souverainitását a herczegségekre nézve, természetes, hogy e szövetség olyasmit nem határozhat, nem vihet ki, nem helyeselhet és nem engedhet meg egyes tagjainak, ami ami souverainitás elismertetését foglalná magában. Hanem ilyen volna az executió. Mert az executió nem egyéb, mint kényszerrendi szabály, mely a dán királyt arra akarná szorítani, hogy a német herczegségeknek , históriai joguknak és a szerződéseknek megfelelő állást adjon a dán monarchiában. Mihelyt azonban a német szövetség a dán királyt nem ismeri el a herczegségek törvényes uralodójának, természetesen nem is tulajdoníthatja neki azt a jogot, hogy ilyen vagy amolyan helyet adjon nekik a monarchiában; és megfordítva, ha ily követelést teszen, implicite elismerné, hogy IX. Keresztély schlezwig-holsteini ág, és hogy a herczegségek ezentúl is a dán monarchia részét képezik. Ezen okokból a német szövetség nem tarthatja fenn az executiós határozatot, és nem rendelheti el annak végrehajtását; a német szövetség ily állásával szemben pedig Ausztria az eddigi után nem tehet semmi gyakorlati lépést a herczegek jogainak érvényesítésére. Ausztria tehát határozott autaut-tal áll itt szemben : vagy azt teszi, amit a német szövetség határoz, azaz: ő is elfogadja, a dán királylyal szemben, a birtokjogvesztés elvét, vagy nem tesz semmit. Milyen forma alá rejti ezt a semmitnem tevést, az közönyös dolog, és Németország kétségenkívül ki fogja találni, hogy az előbb említett tiltakozás szintén csak egyik formája volna a semmit-nemtevésnek. Váljon tanácsos, Ausztriára nézve semmit sem tenni a szóban álló ügyre nézve, mely Némethonban oly népszerű, és melyet Poroszország kétségenkívül ki fog zsákmányolni. Ez oly kérdés, mely a bécsi államférfiak részéről a legérettebb megfontolásra méltó. Megfontolásra méltó azonban még más körülmény is. Az imént kimutattuk, hogy az Ausztria részéről szándékolt politika gyakorlatilag lehetetlen, és azonos a semmit nem tevéssel; de kérdés: vájjon képes teend-e Ausztria akárcsak ezen negatív politikát is fenntartani, és nem lesz-e előbb utóbb kénytelen mégis hozzá csatlakozni ahhoz, amit most ellenez ? Veszteg maradhat-e, ha a szövetség háborúba bonyolódik Dániával? Ignorálhatja-e a szövetség többségének határozatát, anélkül, hogy magát a szövetséget szét ne repesztené? és nem sokkal tanácsosabb-e ezen ügynek, melynek következményeit e percben még senki fel nem mérheti, vezényletét megragadni, mint az események által löketni magát, és azt, amit végre megtenni kénytelen lesz, minden értékétől megfosztani azáltal, hogy minden ember.’ tudja, miszerint csak kénytelenségből teszi. Megfoghatjuk, hogy az az egész schleswig-holhteini ügy, mely konkolyt hinthetne Ausztria és Angolország közt, a bécsi kabinet előtt nagyon kellemetlen, de ily kellemetlenséggel szemben a „gyakorlati politika“ nem azt kérdi, hogy tetszik-e vagy nem, hanem azt: várjon elkerülhető-e vagy nem ? És ha erre az a válasz, hogy — nem, akkor mégis tanácsosabb teljes készültségben eléje menni, mint ránk törését készületlenül bevárni. Ha a harz elkerülhetetlen, mi legalább jobban szeretünk megtámadók lenni, mint megtámadottak. Bécsi dolguk. A „Botschafter“ közt, mely a németek felfogása szerint ítélt a schleswigholsteini ügyben, s a „Vaterland“ közt, mely forradalomra vezetőnek tartja a németországi mozgalmat, s forradalominak, a szerződésekkel és meglevő államviszonyokkal ellenkezőnek Schleswig-Holstein elszakasztását Dániától — heves polémia foly egyes, oda vetett kis czikkekben. A „Botschafter“ azt írá, hogy oly benyomást tesznek a „Vaterland“ czikkei, mintha Koppenhágában írták volna. A „Vater and“ ezt feleli többek közt: „Ha a „Botschafter“ komolyan utána gondol annak az illető benyomásnak, úgy fogja találni, hogy czikkeink csupán Ausztria központján, s ott is csak határozottan legitimus lapban jelenhettek meg, melynek az az előnye van a többi bécsi lap felett, hogy tökéletesen felfogja azokat a meglepően hasonlító államjogi hasonlatosságokat, melyek Dánia és Ausztria közt vannak. Néhány nap alatt oda juthat még a „Botschafter“, hogy ezt nemcsak belátja, hanem majd még maga védelmezi.“ A , Botschafter“ kétségbevonja, hogy a „Vaterland“ a legitim jogokat védelmezné, mert minden legitimistának Schleswig Holstein pártján kell állani, mint a melynek joga 1460-ból datáltatik. A „Vaterland“ a dán democratákkal tart, kik tulajdon királyukat letették, ha nem teljesíti minden kívánságukat. A „V.“ a gyors változással, hogy democratává lett, nem elégedett meg, hanem azon előnyével is dicsekszik, hogy teljesen fölfogja az analógiát Dánia és Ausztria közt. Ismeretes, mond a „Botschafter,“ laptársának magyar politikája, s mindenki érti, mit jelent eme gyöngéd czélzás. — A , Pesther Lloyd“-nak írják, hogy január óta, amikor az Apponyi-féle kísérlet történt, a miniszteri tanács egyáltalában nem foglalkozott a magyar kérdéssel. Illetékes körökben meg lehet a vágy a kiegyenlítésre, de megelégelték már a papiroson készült megoldásokat s a négy fal közötti feleselést. Úgy vélekednek, nincs más gyakorlati tett, mint egész bátorsággal a való életben lépni föl. Gazdasági s kereek, tudósítások. — Pest, nov. 24. Borult, hideg, nedves idő. A vízállás nem változott. Gabnavásárunk múlt heti élénkségét tegnap is megtartotta minden gabnanemet illetőleg.Busa jelentékeny mennyiségű adatott el — főleg fogyasztási czélra. A tolnamegyei 85—86 fontos búza 5 ft 22 ga krjával, a bácskai 85—86 fontos 5 ft 10 krjával, a könnyebb fehérmegyei szintén 6 ft 10 krjával vetetett meg. A zabot is élénken keresték, s 3 havi terminusra 2 ft 25 krjával, s készen 2 ft 20 krjával vették meg. Arad, nov. 20. A lefolyt héten a gabnaüzletben csak a fogyasztás részére történt valami. A Búzából néhány 1000 mérő 88 fontos adatott el 4 ft 90 krjával. Kukoriczára nézve érzhető hiány vehető észre, amit ebiől behoznak, mind elkel 3 fi 70 kijával. Kétszeresből e hét folytán több részlet adatott el földműveseknek 4 fíjával, rozs és árpa üzlet nélkül, úgy szinte a zab is, mely utolsóból csak kevés vásárlás történt. A szesz ára némileg emelkedett, s foka már most 50 krjával fizettetik. Az időjárás a hét legnagyobb részében egőr, ma reggel ködös, később borult és száraz. — Eger, nov. 20. Időjárásunk a legszebb őszi, lágy légmérséklettel, derült éggel; piaczunk elég élénk, a legutóbbi árak ezek: tiszta búza 4 ft 10 kr, kétszeres 3 ft 70 kr, rozs 3 ft 30 kr, árpa 2 ft 85 kr, zab 2 ft, kukoricza 3 ft 60 kr, széna mázsája 3 ft 50 kr, burgonya zsákja 2 ft 60 kr. — M i s k o 1 c r, nov. 18 n. 1 köböl t. búza 7 — 7 ft 20 kr, kétszeres 6 ft 30—40 kr, rozs 5 ft 80 kr— 6 ft, árpa 5—5 ft 20 kr, zab 3 ft 20— 60 kr, kukoricza 6 ft 20—40 kr, kása 11 ft 20—12 ft, bab 9 ft 20—60 kr. Kassa. Folyó hó 18 kr hetivásárról a piaczi árak hivatalos kimutatása : Búza pozsonyi mérő 3 ft 30—60 kr, tiétszeres 2 ft 85—90 kr, rozs 2 ft 40—60 kr, árpa 2 ft 20—30 kr, zab 1 ft 40 — 50 kr, tengeri 2 ft 70 —80 kr. Unghvár. Nov. 19. Mai hetivásárunk a közelgő országos vásár miatt igen csekély volt. — A piaczi árak : Búza köbcsönfejét 5 ft 60— 6 ft 40 kr, gabona 3 ft 80—4 ft 40 kr, tengeri 4 ft 20 kr—5 ft, árpa 3 ft 30 kr —4 ft, zab 2 ft 60— 80 kr, burgonya 1 ft 60 kr — 2 ft. Időjárásunk rendes őszi napok, néha esővel és köddel. 1863 nov. 17-én kelt törvény, az 1864-ki pénzügyi időszaki állami kiadások egy részének nyilvános hitel általi födözésére vonatkozólag , érvényes az egész birodalomra. Birodalmi tanácsom mindkét házának beleegyezésével rendelem, amint következik : 1. sz. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik arra, hogy : a az 1864-ki pénzügyi időszakbani állam bevételekbeni hiánylat födözésére, az alkotmányszerüleg megállapítandó megsivántatóssággal szemben 15,000,000 ft. b) a mai napról kelt törvényben, a Magyarország egy részébeni ínség alkalmából megajánlott rendkívüli kiadások födezésére......... 20,000,000 „ c) az 1860. nov. 17-iki rendeletem (kir. törv. I. 256. sz.) alapján kiadott váltópénzek részleges bevonására . . . 8,000,000 „ d) a páztári állapétok kiegészítésére .......................... 6,000,000 „ e) a részleges hitelzálogi utalványok jelen összegének kevesbítésére ..................... 20,000,000 „ a e szerint összesen 69,000,000 ftot hitel útján az államkincstárt legkevésbé terhelő módon szerezhessen elő. 2. Azon esetre, ha az állami költségvetésbe 16,115,200 ftnyi jövedelemmel fölvett új személyi-, fényűzési és osztályadó vagy épen nem, vagy legalább nem az előre számított bejövet fogna behozatni, a pénzügyminiszter fölhatalmaztatik arra, hogy a föntebbi 16,115,200 ftnyi bejövesben ez esetben előálló hiánylatot hasonló módon szerezhesse elő, mint az 1-sö csikkben. 3. Cz. A jelenleg még forgalomban levő váltópénzek, a jelen törvény által előszerzett eszközök arányához képest, négy millió ftnyi észletig bevonandók. 4. Cz. A kiadandó részleges hiteljálogi utalványok egész összege 80 millió ftban állapíttatik meg, s az 1-ső cz. 10-ben megajánlott 20 millió ittál az amaz összegen fölül forgalomban lévő részleges hitelzálogi utalványok lesznek bevonandók. 5. Cz. A pénztári álladékok az 1864. pénzügyi időszakban 25 millió ftnyi összegben lesznek fönntartandók, s e végre a pénzügyminiszter fölhatalmaztatik arra, hogy a megkívántatóság arányához képest, kivételesen, a 4. cz-ben megállapított 80 millió főnyi összegen fölül még további 20 millió ftot, részleges hitelzálogi utalványokban, ezen pénzügyi időszak folytában, oly föltétellel, s oly módon adhasson ki, hogy mihelyt a pénztári készletek a kiszabott magasságot ismét túlhaladják, a megállapított 80 millió ftnyi összegen fölül kiadott részleges hitelzálogi utalványok ismét ezen észletre vezettessenek vissza. 6. Cz. A pénzügyi időszak végével a pénzügyminiszternek kimutatást kelene a pénztári álladékok, s a forgalomban levő részleges hitelzálogi utalványok iránt a birodalmi tanács államadóssági bizottmánya elé terjeszteni, annak hivatalos tárgyalása végett. Az ellenőrségi bizottmánynak eziránt, a birodalmi tanácsi ülésszak kezdetével, a követek háza elé felentést kell terjesztenie. 7. Cz. Újon kiadandó részleges hitelzálogi utalványok, az 1862. dec. 13-ai törvény 13. §-a értelmében (bir. törv. 1. 96. sz.) a birodalmi tanács államadóssági bizottmánya által gyakorolt ellenőrség jeléül, ezen záradékkal: „az államadóssági bizottmány számára" lesznek ellátandók, s az elnök név bélyegével, s a bizottmányi tagok egyikének név-aláírásával jegyzendők. 8. sz. A pénzügyminiszter teendi meg az ezen törvény végrehajtására megkívántató intézkedéseket. Bécs, 1863. nov. 17. Ferenci József s. k. Rainer fölig s. k. Piener s. k. Legfelsőbb rendeletre: Báró Bansonnet s. k. Királyi rendelet a zsidók házassága tárgyában. Hivatalos utón tett feljelentések alapján tapasztaltatván,hogy az országban látó zsidóságnál a házasság kötésére, elválasztására, felbontására nézve oly visszaélések és rendetlenségek harapództak el, melyek a társadalmi legfőbb érdekeket koczkáztatni képesek, nevezetesen pedig, hogy nem ritkán a házasságok az egyházizemélyek teljes mellőzésével, csupán polgári személyek közbenjöttével titkon köttetnek, és ezen módon el is választatnak, anélkül, hogy a házasságok, vagy az azokból született gyermekek az anyakönyvekbe bevezettetnének. Ezen visszaélések elhárítása tekintetéből ezennel kijelentetik, hogy a zsidóság Magyarországban a házassági jogra nézve magát a fennálló átalános törvényekhez, különösen az anyakönyvek vezetésére nézve az 1827. évi 23. t.czikkhez, és az 1840. évi 29. t.czikk 3 ik szakaszához szorosan tartani köteles, —• a törvényhatóságoknak kötelessége lévőn, az említett törvényeknek az illetők általi pontos megtartására felfigyelni. Tekintve azonban a zsidóságnak sajátságos vallási viszonyait, a zsidó házasságok kötése, elválasztása és felbontására nézve, az országban e tekintetbeni egyformaság behozatala czéljából ideiglenesen a következők alapíttatnak meg : 1-szer. A zsidóságnál a rokonságból származó házassági akadály az oldalagos rokonok közt nem terjed tovább , mint a fivér és nővér közötti, továbbá a nővér és ennek fivagy leánytestvérének fia , vagy unokája közötti házasságra; a sógorságból eredő házassági akadály pedig következő személyekre szoríttatik : a házasság feloldása után ugyanis nincs joga a férjnek neje fel vagy lemenő ágbeli rokonával, sem neje nővérével, és a nő sincs jogosítva, férjének fel vagy lemenő ágoni rokonával, sem férjének fivérével, sem férje fi- vagy nővérének fiával, vagy unokájával egybekelni. 2 év. A zsidó házasság kihirdetésének a zsinagógában, vagy közimaházban, ahol pedig ilyen nem létezik, a helybeli elöljáróság által azon fő és külön községnél,melybe egyik vagy másik eljegyzett fél be van kebelezve, három egymásután következő szombat vagy ünnepnapon e következő rendszabályok megtartásával kell történnie: 3 év. A kihirdetés a szándékolt házasságnak, mind a két jegyes vezeték- és mellékneve, születéshelye, állása és lakhelye elősorolásával, oly figyelmeztetés melletti közzétételéből áll, hogy mindenki, aki a házasság ellen akadályt tud, azt feljelentse. — A feljelentést közvetlenül, vagy az egybekelést kihirdető rabbi útján, azon rabbinál kell megtenni, kit az összeadás illet. 4-et. A kihirdetésnek az illető egyházkor gyülekezete előtt, és ha a házasulandók mindegyike más körben lakik, mindkét egyházkör szokott egyházgyülekezete előtt kell történnie. 5 év. Ha a jegyesek, vagy azok közül egyik vagy másik azon egyház körében, melyben a házasság köttetni fog, hat hétig még nem lakik, a kihirdetésnek legutóbbi tartózkodásuk helyén is, hol az imént meghatározott időnél tovább laktak, meg kell történnie , vagy pedig a jegyesek tartoznak lakásukat azon a helyen, hol léteznek, hat hétig folytatni, hogy házasságuknak ottani kihirdetése elégséges legyen. 6 úv. Ha a kihirdetés után hat hónap alatt a házasság meg nem köttetik, a háromszori kihirdetést ismételni kell. 7-er. A kihirdetések alóli felmentés Buda-Pesten a magyar kir. helytartótanácsot illeti; más helyeken a második és harmadik kihirdetéstőli felmentést fontos okoknál fogva a megye, illetőleg kerület vagy vidék kormányzója, se. kir. városokban a város bírája engedélyezi. 8 pr. A kihirdetés tekintetében fenforgó sürgős körülmények közt a magyar kir. helytartótanács, vagy a 7. §-ban érintett főnökök, sőt midőn valamely bebizonyított közellévő halálveszély halasztást nem enged, a helybeli elöljáróság is teljes felmentést adhat , a jegyesek azonban tartoznak hitet letenni arra, hogy házasságukat gátló semmiféle akadály előttük tudva nincs. 9. Mind a háromszori kihirdetés alóli felmentés az említett hitletétel mellett akkor is megadandó, ha oly két személy kíván összekelni, mely személyekre nézve már azelőtt is közönséges vélelem vola, hogy házasságban élnek; ez esetben a felmentést a magyar kir. helytartótanácstól az illető rabbi, a felek neveinek elhallgatásával , a felettes politikai hatóság útján kérheti. 10. A hatóságok kötelesek a kihirdetési k apóli felmentések megadása alkalmával maguknak biztosságot szerezni az iránt, miszerint a 8- és 9-dik §§-ban érintett eskü letétetett légyen, s ezen körülményt felelősség terhe alatt megemlíteni , ellen eső esetben ezen hitletétel elmulasztása magában a felmentést foganatlanná nem teszi, de a rabbi, ki a felmentvényben e részben előfordulható hiány mellett az összeadást foganatosítaná, szigorú büntetés alá vonandó. (Folytatása következik.) Különfélék. Pest, nov. 24* A hazai szükölködök fölsegélésére ismét négy rendbeli küldeményt kaptunk. 1) Csupor Gyula úr Bajáról 80 ftot küldött be az ottani ifjúság nevében, mint a Baján általukf. hó 21-kén rendezett, s hangversenynyel összekötött színi előadás tiszta jövedelmét, egyszersmind köszönetért szavazván a közreműködött Állaga Izabella, Császár Mari, Szevits Lilla és Joachim Irma urhölgyeknek, s Fejes István és Hengl Adolf uraknak és társulatának, mint a kik a magasztos czél tekintetéből minden dij nélkül szintén közreműködtek. 2) Nagy-Károlyból Mosocz György úrtól 62 ft krt, mely az ott oct. 18-kán Rába Istvánná, nőegyleti elnök, buzditás folytán tartott műkedvelői hangverseny tiszta jövedelme. (Az összes bevétel 86 ft 50 kr vala, ebből a 24 ft 49 krnyi költségek levonatván, marad a beküldött összeg.) 3) Já ka a község részéröl Gömbös János bíró és Mesterházy Miklós esküdt urak által 32 ft. 4) Simonyi János ur Nyitra- Zsámbokrétről 10 ftot, Baját adományát.—Mindezen nemeskeblü adakozók fogadják a nyilvánoas elismerés mellett szűkölködő testvéreink háláját. — A szerkesztőségünknél eddigelé e czélra egybegyült és átszolgáltatott pénzek öszszege 16,945, 1t 82 kr és 25 db cs. arany. * Császár Ő Felsége — a Botschafter szerint — körülbelül egy hét múlva, a nélkül, hogy erről előlegesen bármi jelentés is fogna létetni, Magyarország azon vidékeire leutazand, amelyek legtöbbet szenvedtek a szárazság által. Ő Felsége e bulizása alkalmával Pesten épen semmit sem fog késni, azonban visszautazásakor a magyar fővárosban nehány napot töltene. * Nagy Szebenből irják az „E. P.”-nak.A harmadik királyi előterjesztvényre választott bizottmány nov. 16 -i ülésében folytatott és bevégeztetett a tanácskozás az omaggyűlés összealakítása felett. A gyűlést kormányképviselő, tanácsos Jakab nyitotta meg. A vita a regalisták institutiója mellett és ellen, az érdekképviselet, a nemzetiségi elv s a lélekszám, valamint az ideiglenes országgyűlési rend szabályai mellett és ellen folyt. A királyi hivatalosok intézete 5 szavazattal 9 ellen elesett. Az érdekképviselet, a vitának alapul szolgáló vázlat értelmében, el len fogadva. A kisebbség azon jogával, hogy szavazatát az országgyűlésen érvényesíthesse, élni fog. Két kisebbségi szavazat jön kilátásba helyezve ; az egyik az „ideiglenes országgyűlési szabály“ szempontjait, a másik a nemzetiségi elveket fogja képviselni. A szászok egyhangúlag az érdekképviselet mellett szavaztak , a románok ellene. Végül megválasztatott az előny. A választás tollvivő Obert Ferenczre esett. — A kilenczedik kir. előterjesztvényre (földtehermentesités) választott bizottmány nov. 18-ki ülésében dr. Rusu indítványát tárgyalta, az 1854 junius 21-ki patens 3. 5. és 28. §- hoz adandó törvényczikket illetőleg. A követek egy része az indítvány mellett szavazott, oly földeknek országos alapból leendő kárpótlását illetőleg, amelyek az említett pátens értelmében csak megválthatók, minden különbség nélkül, hogy azon földek a Székelyföldön vagy a megyékben feküsznek. A bizottmányi tagok más része fönn akarja tartani a különbséget a sajátból megváltandó s az országtól kárpótlandó földek közt, s késznek nyilatkozik, hogy a sajátból való megváltást könnyítse, a megváltandó földek tulajdonosait a földtehermentesítési általános adópótlék alól felmenteni. Végül az indítvány, az e tárgyban választott előadó, Schnell Károly, követnek főn átutalva. * Dr. Széchenyi Ödön angol minta szerint Sopronyban készült tűzoltó-fecskendőjével pénteken reggel a Dunán egy csavar gőzöt mentett meg a végveszélytől. Ez egy alvidéki kereskedőnek teherhordó hajója, a „Napredák“ volt, mely Pesten kikötései alkalmával a viz csekélysége miatt leeresztett horgonyába fúródott. Néhány ezer mérő gabna jöngy csakhamar átázva, s az alkalmazott mentőszerek csak igen keveset használtak, mignem az ifjú gróf előhozatta kitűnő fecskendőjét, mely kettős tömlővel a vizet három óra alatt eltávonta. A hajón lévő gabna egyébiránt biztosítva volt, s az érdekelt társulat jelen lévő ügynöke nem késett Széchenyinek nemes fáradozásaiért meleg köszönetet mondani. (F-n.) * Székely Udvarhely városának főbírája, I. Kovács Mózes ur, a napokban 50 ven aranymenyegséjét ülte nejével. Az anny vőlegény 81, menyasszonya 78 éves, s még amúgy székelyesen eljárták a csárdást. A menyasszonynik pedig még egy rég meghalt első férje is vala, a kihez 62 évvel ezelőtt, anno 1801 ben ment férjhez, s imét még második férjével is Szerencsben kitöltött 50 évet. Ritka Isten áldása, Füredi Mihály, a pesti nemzeti színház volt jeles népdalénekese, e hó 15 én egy váczi hangversenyben lépett fel, mely az ínségesek javára volt rendezve, s 189 ftot jövedelmezett. A váczi kaszinó már annak előtte 100, a lövészegylet 210 ftot küldött Pestre az országos gazdasági egyesülethez az icségügyben, mely ezért ugyanott a gyűjtőbizottmány mintegy 500 ftot szedett össze eddigelé. * A Lloyd-társulat az idén is rendezend zeneestélyeket, a tavalyiak mintájára. * A Budán állítandó árvaház alapítására eddigelé 30.000 ft van együtt, amely legnagyobb részt jótékony adományok s hagyományozásokból gyűlt össze. A jövő évi budgetben Buda városa is 20.000 ftot tűzött ki e nemi célra. Az árvaházat a Krisztinaváros főutczájában akarják létrehozni. * A szegény elpusztult Nagy-Enyeden közelebbről tűz volt, maly vagy nyolca házat megemésztett. A gyufás igy támadt: egy asztalos mesterember a tövissi vásárra menvén, 32 éves gyermekét felügyelet nélkül hagyta. Ez naphosszant a csűrben, nagy rakás gyalu forgács között játszott, s mivel megfázott, a konyhából kihozott egy üszköt, s bedugta a gyúlékony forgácsba ; aztán beszaladt a mesterlegényekhez, következő szavakkal : „Gyere bácsi, nézd meg, milyen szép tüzet csináltam ; én s a bornya úgy megfáztunk volt.“ * Egy budai polgár értesít bennünket, hogy a budavári Mátyás templom harangja csak 27, a vízivárosi legnagyobb budai harang pedig 38—40 mázsás , tehát a Walsernél öntött új 57 mázsás harang csakugyan a legnagyobb lesz egész Buda-Pesten, amelynek valóban egy fővároshoz méltó nagy harangja sincs. A Pest belvárosi székesegyház öreg harangja csak 32 mázsás. * Pozsonyban és vidékén elásott kincs hire merült fel. Ugyanis bizonyos okmányra akadtak volna, mely határozottan erősíti, hogy egy Sz- Györgyhöz közel eső erdőben a körülményesen kijelölt körben mintegy 200 év előtt nevezetes mennyiséget tartalmazó hadipénztárt ástak el, mely a szerencsés találóé lesz. Bizonyos polgár vállalkozott is e kincs keresésére, s 20 munkással a helyszínére ment . A lipcsei ütközet félszázados évnapját a Konstantinápolyban élő németek is megülték, s mint igazi német emberhez illik, nagyszerű „Festessen"-t és „Festtrinken“-t tartotak, és