Pesti Napló, 1864. február (15. évfolyam, 4189-4211. szám)
1864-02-02 / 4189. szám
változtatott egy szabályt sem, s nyitva áll e társulat minden becsületes embernek ; utána keletkeztek a vidéki kaszinók, olvasó körök stb., mint a nemzeti művelődés tűzpontjai. Számtalan kis erő öszpontosítása óriássá nő, s ily mód kell a bont magasra emelni. Egyesületi szellem ébresztője Széchenyi , az Akadémiától le az aggarász egyletig. A kaszinó alkotása tette lehetővé megismerkedni a régi tekintélyekkel, az ifjú nemzedékkel, kiismerni azokat, kiket nagy eszmék lelkesítenek, és kik törekednek e nagy férfiú utánzására. Ne hagyja el magát e nemzet e nehéz időben ; ne engedjen magának pihenést, melyet még ki nem érdemelt az ifjúság. Ne engedje lelkét az anyagi érdekek által beszennyeztetni, de maradjon magas lelkületű a nemes ambitióig, mert habár a szenvedély áldozatokat szül, csak ez szül nagy tetteket. Hűség és áldozati készség ki ne veszszen a házában, így tanusítsuk hódolatunkat a dicsőült iránt. Mint fiatal ember, vezetése alatt tanultam. Ha nem is fogtam fel mindig szellemét, sejtem véleményét; most, midőn megértem, tévedésemet elismerem. Legyen remény és tanulmány hazánkfiának emléke , ki moderátor és haladó volt egyszersmind , s a nemzetet a merészségig sarkalta előre, de tántorithatlan bátorsággal állt ellent a rohamnak. Adja Isten, hogy szellemében hazánk önállását becsülettel megmenthessük. Felhívlak benneteket, hogy felemelkedvén helyetekről, századunk legnagyobb magyarjának emlékére hazfiui lelkesedéssel, emelkedéssel, de siri csenddel poharat ürítsetek“ stb. Ez áldomás elhangozván, gr. Festetics Leo, az üdvöztlt nagy hazafinak egy kedvencz régi magyar, bus dallamuj mínuszát játszá el philharmonikán, melyet a jelenvoltak kegyelettel hallgattak végig, s csendben távoztak helyeikre. Báró Wenkheim Béla szavai a tiszta nemeslelkű hazafiság hangjai voltak, mélyen meghatották a jelenvoltakat, s a régi pártok emberei hallgatag szorítottak kezet. Kedélyes társalgás fejezte be az ünnepélyt, mely ezentúl a nemzet legjobbjainak rendes évünnepe lészen, a melyen meg fogunk emlékezni mindenről, mit a „legnagyobb magyar“ lángesze és hő kebele nemzetének levivni óhajtott. A Kisfaludy-társaság. I. évi február 6-dikán, mint dicső emlékezetű Kisfaludy Károly születése napján, délelőtti 10 órakor a magyar nemzeti múzeumban tartja XIV-dik közgyűlését, hol a társaság alapítóit, pártolóit, s a magyar szépirodalom minden barátját szívesen látja. A terembeli első sorok hölgyeknek tartatnak fenn. A közgyűlés tárgyai : 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Titoknoki előadás a társaság munkálkodásáról a lefolyt 1863/a dik évben. 3. Emlékbeszéd Vörösmarty Mihály fölött b. Kemény Zsigmond tagtól 4. „Uj biblia,“ szatíra Srékács József tagtól. 5. Jelentés az 1863-dik évi pályázatok eredményéről s az uj pályadijak kihirdetése. 6. Elnöki zárszó. A titoknok. Különfélék. Pest, febr. 1. * A hazai szűkölködők felsegélésére e hónapot is jelentékeny adakozások közlésével nyithatjuk meg. Ugyanis 1) A fehérmegyei Bicske vidéki fiatalság a föntebbi czélra január 23 -án zártkörű tánczestélyt rendezvén, ennek tiszta jövedelmét, 231 ftot, Joánovits Sándor rendező bizottmányi pénztárnok úr hozzánk beküldötte. 2) Gaál János pozsonyi II. évi joghallgató, takarékpénztári könyvecskében 110 ft 28 kft, ezen, közlésre méltó levél kíséretében . Tisztelt szerkesztő úr ! A múlt évi szünidők alatt honlétemkor hallottam, atyám mennyi gabonát ajánlott alföldi szűkölködő testvéreink fölsegélésére, de még azon héten szürüs kertje , magtára, szóval egész évi termése a lángok martalékává lett. Kettős örömmel küldöm tehát önnek, az ínségben szenvedők fölsegélésére ide zárt megtakargatott filléreimet; mert ezúttal egy részt atyám szándékát parányilag teljesítem; de más részt, mert első alkalom ez nekem, hontársaimnak, s igy édes hazámnak szolgálhatni. Ki egész tisztelettel vagyok stb. Gaál János, Ilod évi joghallgató.“ Valóban, e levél s e tény oly nemes érzelemről tanúskodik, miszerint e nagyreményű ifjat az egész magyar ifjúságnak, mint a testvéries áldozatkészség követendő példáját tünteti fel. Fogadja mind ő, s fogadják a Bicske vidékiek honfiúi elismerésünket. — Midőn már e sorok sajtó alá kerültek volna, utólag még a következő küldeményeket vettük : Ordódy Pálné urhölgy maga 30 ftot, továbbá Mendik Teréz, nőnövelde tulajonosnő Pécsett, 85 ftot küld, mely összeg intézeti növendékeinek kézi munkáik kisorsolása utján gyűlt be az alföldi szükölködök javára. Mind a t. sz. intézet-tulajdonosnő— aki növendékei lelkébe a jótékonyság magvait ily korán becsepegteti,—mind a derék leánykák méltó elismerést érdemelnek. A szerkesztőségünkhöz e czélra eddigelé beküldött s átszolgáltatott pénzek összege 25,564 ft 86 kr, 26 db cs. k. arany és 3 db ezüst tallér. * Gr. Pálffy Mór ő exója Bécsből tegnapelőtt Budára visszaérkezett. * A nemzeti színház igazgatóságának sikerült hat előadásra nyerni meg Murska Ilma kisasszonyt, ki egy pár hónap óta köztetszés közt szerepelt a német színházban. A nemzeti színház közönségére nézve csak nyereség a kisasszony szerződtetése, mert a gyönyörű hang és iskola mellett egyesíti mindazon tulajdonokat, melyek egy színház első coloratur-énekesei KÜLFÖLD. A lengyel ügy a franczia törvényhozó testületben. A franczia törvényhozó testület január 28-iki ülésében a feliratnak a lengyel ügyre vonatkozó pontját illetőleg benyújtott jobbitmány került vitatás alá. A jobbitmányt aláírták David Jeromos báró, Cazelles, Belmontet, Roy de Loulay, Curé, Pagézy, Gorsse báró tbk, Regius ezredes, Corneille, Girou de Bouzareingues és Clary vicomte. A jobbitmány következőleg hangzik : „Felség ! a lengyel kérdés az emberiség és az európai közrend kérdése . Francziaország nincs hivatva arra, hogy fegyvert fogjon oly ügyben, melyet bármely oldalról tekintsünk, benne sem becsületünk sértését, sem határaink fenyegetését nem láthatjuk ; azonban erkölcsi támogatásunkat ki kell meritnünk Lengyelország javára, mely ügy iránt Felséged mély rokonszenvét nyilván kimutatta ; hiszszük alkalomszerűségét annak, hogy a lengyeleket hadviselő félül elismerjük, kik nem lázadók, hanem oly jog örökösei, mely a történelembe és a szerződésekbe be van jegyezve.“ A jobbítmány védelmére David Jeromos báró szólal fel. Dávid J. báró: Uraim, annak fejtegetését tűztem magam elébe, minő mérvűek Lengyelország iránti kötelezettségeink , azután a hősies nemzetnek 1815 ótai törekvéseire térek át. Végül kimutatom, minő bajos térre van hiva a franczia politika, s azzal végzem, hogy önök magas ítélete alá bocsátott jobbítmányunk alkalomszerűségét fejtegetem. Mindjárt kezdetben azon több felől tett ellenvetésekre felelek, miszerint így szólnak hozzánk : önök jobbítmánya nem emeli ki az orosz szövetséget, önök helytelenül cselekesznek. Én az orosz szövetségben, mely oly idegenszerűn súlyosodott a felirat szerkesztésére, nem hiszek; Oroszország és Francziaország a világ két egészen ellenkező elvét képviselik. Tartós és szilárd szövetség az elvek azonosságán alapul , különben ideiglenes közeledések lehetségesek ugyan, de őszinte szövetség nem. Nem tanácsolnám hazámnak, ha az orosz szövetségben hinnék, hoggy ennek legkisebbet is feláldozzon abból, a mi erőnket és nagyságunkat képezi. A lengyel kérdés az emberiség és az európai közrend kérdése. A császár oly nemzet közvetlen képviselője lévén, mely az európai társadalom élén akar haladni, nem maradhat közönyösen azon bűn iránt, mely Lengyelország feldarabolását vonta maga után. Mindenik nagy hatalmasság más szempontból fogja fel teendőit, saját érdekeinek és méltóságának bírája önmaga. Nekünk nincsenek különleges kötelezettségeink a lengyel ügyben. Valóban két század óta Lengyelország a becsvágyó szomszédok feldarabolásának martaléka jön. Francziaország testvéri kebellel fogadá a lengyel menekülteket. Jó vagy rész napjainkban, mint társak kitünteték magukat s fényes vagy borús körülményeinkben ismertük meg és tanultuk szeretni őket. Francziaország vendégszeretete nélkül Lengyelország hősies romjai nem szedhették volna össze magukat, hogy hazájukat megmentsék, megtanulván tőlünk, mikép kell élni és meghalni a hazáért. (Több padon helyeslés.) A császárság bukása után Sándor azárt szabadelvűség szállta meg. Hajlékony szelleme mulatságát lelte a Lengyelország ellen elkövetettek jóvátevésében. Nem terjeszkedem ki az 1815-diki szerződésekre, melyeket megvetek, csak annyit mondok, hogy kik azt aláírták, a restaurátió embereinek ügyelni kellett volna arra, hogy a szerződések végrehajtassanak. A Porosz- és Oroszország közt kötött különleges szerződés tartalma szerint a lengyel tartományoknak nemzeti intézmények adattak, és most mégis azt akarják állítni, hogy Oroszországnak semmi kötelezettségei nincsenek a varsói nherczegség iránt! Azonban a szövegek hivatalosan vannak szerkesztve. Világos, hogy a bécsi szerződések aláírói nem is álmodtak arról, hogy az elismert lengyel államnak kevésbbé elkülönzött jellemet adjanak, mint a Poroszország, Ausztria és Oroszország alatt maradt tartományoknak. Melyet magának Sándor czár kikötött,a Lengyelországnak adandó belterjedelem abból állt, hogy kijelenté, miszerint tetszése és a körülmények szerint majd kedvezményekben részesíti, és nagyobbítja. Ámde ez még nem minden. A nevezett szerződések aláírása után Sándor czár néhány hó múlva igen Szabadelvű alkotmányt adott Lengyelországnak; Oroszország ezt nem szegheti meg. Gorcsakoff hy eszméi, melyeket e kérdésben közelebbről kifejtett, az önkény kútfejéből vannak merítve, s a XIX. század szelleme azokat teljesen elveti. Gorcsakoff hy szerint ezen alkotmány hasznos oktatás volt, de nem foglalhatott magában kötelezettséget. íme az önkény emberei! Az alkotmány rájuk nézve nem kötelezettség. Hogyanuraim, hát megbocsátható-e annak megszegése, mire esküt tettek le ? A legnemesebb és legtisztább eszméket hozzák izgalomba egy népnél, s ne lennétek kötelezve irányában ? A lengyelek helyébe mi is úgy cselekvénk vala, mondván: Ha az erőszaknak engedni kényszerülünk, csak anyagi részünket engedjük át, de hogy meggyőződésünkkel, hitünkkel játékot űzzenek, azt nem engedjük, s ha azokat felingerlik, fegyvert fogunk, előbb becsüljük a halált bizonyos dolgok veszélyeztetésénél és a gyalázatnál. (Több hang : helyes.) Nem, Oroszországnak nem volt joga arra, hogy a szerződéseket meg ne tartsa, 1820 ban pedig önkényes tényekben mutatkoztak szándékai. Sándor czáruházt adott ki, melyben semmisnek mondá a lengyel nemzetiség létezését ; az egyéni szabadságot megsértették, a polgárokat deportálták, a kémlelés a családok belsejébe belopózkodott az adókat a czár határozatai szabták meg. Ezen folytonos alkotmányszegések idézték elő az 1820 -i felkelést. A júliusi királyság habozott daczolni az európai coalitióval, hogy segélyül menjen a lengyelekhez, megelégedett hivtalos nyilatkozatokkal, melyeknek hiábavalósága eléggé kitűnt az 1846-ki galicziai mészárlásokból és a krakkói államnak az osztrák koronához csatlásából. Merész lépés tán megmenthette volna az ifjabb ágat a bukástól, mely külpolitikájának sülyedésével indokolva volt. Közelebbről kifejtem e körben, hogy ama politikai tan, mely csak a cselekvés pillanata után rezzen fel, nem fog többé irányt adni — Francziaország nemes lelkű nemzetének lelkületének. Tapasztalásból tudjuk, mennyire kisebbíti a nemzeteket, buktatja az uralkodó házakat, s félünk tanácsaitól. (Több padon helyeslés.) Békés tanácsai! Ugyan kinek van azokra szüksége ? Ki akar háborút, midőn a szabadság, a közvagyon és az emberiség érdekei veszélyeztetve lennének általa ? Ki lenne elég bátor a háború koczkája megkísérlésére? Tán a császárság, mely Krimben megszűnt folytatni a háborút, midőn annak parancsoló szüksége megszűnt ? — Tán a császárság, mely Solferinónál a győzelem után megállt, midőn a háború koczkája Francziaország érdekeivel nem állt arányban ? A császár akkor tüzes vádaknak tette ki magát ; a szelek azóta megfordultak. Kik akkor barcziaiak, valának, ma túlzó békeszónokok. Miért? Mert jól tudják, hogy egész Európát háború légköre veszi körül, s nem akarják, hogy a császárság veszélyes vagy-vagy eserébe jusson : egyfelől vagy visszariad a császár a háborútól, odahagyván Francziaország érdekeit, szerepét és kötelességeit, bedugván füleit a barbárság áldozatainak sajjai elől, s akkor aztán azzal vádolják a császárságot, hogy önző üzér, hogy anyagi, vagy másfelől ha Francziaország kardját beleveti a világ sorsa mérlegébe, megragadják az alkalmat, hogy szemére vessék a kormánynak, miszerint pazarolja Francziaország vérét és kincseit. (Helyes, helyes.) Békésnek kell lenni akkor, midőn látjuk, hogy uralkodhatunk a körülményeken, de midőn a háború egész Európát fenyegeti, részkor van választva a pillanat arra, hogy valóságos benső ragaszkodást mutassunk a békéhez. — Előlátás hiányát mutatná a kormány barátinál, és támadási ügyesség hiányát ellennél. (Újabb tetszés több padon.) De visszatérek tárgyamhoz. A februári forradalom minden trónt megingatott. Olaszország, Németország nagyszerű lelkesültséggel üdvözlők a franczia köztársaság újjászületését. A szent atya maga és áldását kérte a népek ébredésére soha szebb alkalom nem nyílik ann, hogy a kormányzók és kormányzottak kötelességeit szabályozzák. De az ideiglenes kormány nem tudott s nem mert semmibe fogni; elmondá, hogy ha a szorongás szava felemelkedik Európában, Francziaország gondolata és tettei majd felelni fognak rá. Poroszország és Ausztria lengyel tartományai felrezzentek a franczia köztársaság szavára. Fegyvert fogtak, és a külügyér kijelenté a szószékről, hogy azok, kik fegyverforgást tanácsolnak Lengyelország javára, oly felelősséget vállalnak magukra, melyet a franczia kormány nem fedezhet. Az ipart és a munkát — mondá a külügyér — csak béke útján lehet életre lelkesítni. A gyűlés erre egyhangúlag óhaját nyilvánító, hogy testvéri kötésre lép Németországgal és segíti Lengyelország visszaállítását, de a lengyelek e hangzatos szavaknál egyébb segélyben nem részesültek. Íme ez azon békés politika, melyet önök dicsérnek, mit dicsérnek még, hová juttatta önöket ? A júniusi végzetes napokra, Francziaországnak Lengyelországgal szemben követett különböző politikáját 1815 óta a császárságig ime elősorolom, lássuk a jelenlegi politikát. A császárság első éveiben a lengyel kérdés szuny adózott. A kormány jól ismerte e kérdés bonyodalmait, kerülte a dolgok végzetes menetének siettetését. A krími háború alatt tartózkodott a lengyelországi diversiótól. Lengyelország iránti rokonszenve Francziaországnak azonban a párisi congressuson kielégítő nyilatkozatokat vett az orosz teljhatalmúaktól. Francziaország tehát sem tetteivel, sem szavaival nem segíti a lengyel felkelés kitörését, mely felkelésben az ismeretlen bizonyos helyet foglalt és foglal most is. Hogy ezen ismeretlent leleplezzük, nem kell ugyanazon szemmel nézni az 1772 és 1860-ki Lengyelországot. Ez annyit tenne, mint kétségbe vonni a politikai események és az eszme hatalmának kétségbevonhatlan hatalmát. Lássuk a jelenlegi Lengyelországot. Lengyelországot 1815-ben 3 darabra szakították. A porosz résznek poseni ahgség neve alatt önálló külön tartományt kell képeznie. Alkirályul lengyelt neveztek ki, s ennek haláláig legalább a látszat megvolt. Azonban utána német ült a székbe s nem mint alkirály, hanem mint tartományi kormányzó. Ekkor megkezdődtek Poroszország lengyel tartományaiban a folytonosan űzött germanizálási kísérletek. Valamennyi politikai, polgári és iparállomást németek foglaltak el. Egyedül a német nyelv vétetett igazgatási nyelvül. A porosz nem elégedett meg a nemzetiségből következtetéssel, a vagyonból kifosztási kísérletek is sikerültek. Véletlen elkobzások, s roppant sarezok fujták azon önkénytesek családait, kik az 1831-iki felkelésben részt vettek. Nagy számú uradalomra tett szert igy Poroszország, melyeket aztán potom áron a németeknek adott. Nehány évvel ezelőtt a poseni rendőrfőnök fondorlatról képzelgett, hogy a gallicziaihoz hasonló mészárlásra ürügyet leljen. E tervet azonban nyilvánosságra hozták. A poseni rendőrfőnök mindamellett tovább is élvezi a porosz kormány bizalmát. — Mindez gyűlöletes dolog, de mind megtörtént. Posen tartományt így elönté a német elem s most már annyira német, mint lengyel. Vájjon meg lehetne-e semmisítni a múltat, ha a kölcsönt vissza akarnák adni a németeknek ? Vájjon Poroszország, melynek nincsenek kárpótlási követelései, mint 1814-ben, nem ragadna e fegyvert, ha a Balti tengeren levő kikötőit el akarnák venni ? És vájjon nem támogatná e egész Németország. Németország, mely oly tüzes buzgóságot tanúsít Schleswig kikötői mellett elnézné-e, hogy a thorni és danzigi kikötőket elvegyék. Nincs oly józan fej, mely figyelembe ne venné bizonyos határig a végbe ment tényeket. Ausztria sem sokkal több kíméletet mutatott Galliczia iránt. Azonban a német nyelv nem zárta ki a közügyekben a lengyel nyelvet sem az iskolákban, sem az egyetemekben. 1860 óta a mi tartományi tanácsainkhoz hasonló tartományi gyűlést nyert Galliczia, s lengyel követeket hívtak meg a birodalmi tanácsba. Lemondhat-e Ausztria Gallicziáról anélkül, hogy attól tartson, miszerint a birodalom többi népeit összekötő kötelék meglazulhatna. A régi lengyel királyság kegyetlen megpróbáltatásnak van kitéve. Midőn teljesen lemondana Lithvániáról és Rutheniáról, vájjon nem vesztene-e tekintélyéből a czár alattvalói előtt, kik e tartományokat a birodalom kiegészítő részeiként tekintik. Lithvánia a Kosciuskók , Mickiewiczek és Czartoryskik hazája lényegesen lengyel. A borodloi manifestatio ezt eléggé mutatja. Ugyanígy van a déli tartományokkal a dolog. Az orosz történészek érveket hajhásznak fel , a sötét időkig keresvén az elvesztett származási nyomokat. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy a Bugon túl több az orosz, mint a lengyel. Hogy a lengyeleket felszabadítsuk, le kell-e igázni az oroszokat. Azért hozom fel e tényeket uraim, hogy kimutassam a kérdés nehézségeit. Ily bonyolódott kérdést nem több száz mértföldnyi távolban lehet megoldani, hol mi vagyunk, nem ismerve ama vidékek közvéleményének hullámzását , de megoldását elősegíthetjük, s elő kell segítnünk. Azt mondják, hogy a lengyelek még mindig az 1772-ki határra vonatkozó vágyakat táplálják, s más kilátásban nem nyugszanak meg. Némelyek vélekedhetnek igy, de az egész nemzetet nem lehet egyesek túlzásaiból megítélni. (Több hang : helyes. 1861-ben a korábbi lengyel királyság izgalmainak előjelei alkalmával Sándor czár felvilágosítást kért államminiszterétől ama tartományok szelleméről. A miniszter feljelenté az elégületlenséget, mondván, hogy 1833 óta a szabályzatok ellenére az orosz bureaucratia kezeibe van dobva az ország. Utána téve, hogy a kibékülés lehetséges azon bizalomtól függ, melyet benne vetnek, e népben, mely még mindig tisztelé a törvényességet. A czár minisztere szólt igy, Poroszország jóhiszemétől függesztvén fel a megoldást. (Helyes helyes.) A három osztozó hatalmasság belátta, hogy ha Lengyelország múltjára visszatekint, izgalmas rángások jöhetnek létre. 1833-ban tehát szerződést kötöttek, vállalkozván arra, hogy mindenikök 35.000 embert tart készen, hogy bármely rész felkelése esetén rögtön kéznél legyenek. E tény magában elégséges megfejtésére a franczia kormány habozásának az utolsó felkelés kiütése alkalmával. Mindenek felett biztos alapra kelle várnia, melyen az alkudozásokat megkezdhesse, meg kelle várnia, várjon Ausztria és Poroszország ragaszkodnak e az 1833- as szerződéshez, vagy megoszlanak. Oroszország panaszolt, hogy belügyeibe avatkoznak, megfeledkezvén arról, hogy erre ő legtöbb példát adott. Ismerik önök Gortsakoff hg 1860-iki körjegyzékét, melyet Oroszország külföldi ügynökeihez intézett. Európai conferentiát kívánt, mely a szultán keresztyén alattvalói ügyét védelmezte, sőt európai biztosok által nyomozást ajánlott a török tartományokban. Az emberiség érzése — úgymond az orosz külügyér —, a politikával egyetértve ajánlják ezen intézkedést. Hogy utasítható vissza törvénytelennek nevezve Oroszország azt, amit maga ajánlott, akkor mikor Törökországról volt szó, mely most bizonyos tekintetekben Oroszországnak mintául szolgálhatna. Egyhang:oh!oh! David J. K. Igen uraim, Törökországnak nem jutna eszébe, hogy megkorbácsolja a gyászba öltözött nőket. Törökországnak nem jutna eszébe megtiltani a csatatéren elhullottak, vagy Szibéria sivatagaira száműzöttek anyjuk vagy özvegyeiknek, hogy a fájdalom könyét hullassák. A törökök nem üldöznék ki labából, miután azt kipusztíták, a hatóság engedelme nélkül puszta gyanúra az otthon nem levők családját. A török nem deportálná csoportonként azokat, kik hazájukhoz és hitekhez hívek; nem kárhoztatnák arra, hogy az évszak szigora miatt szenvedjenek, s könnyen el is veszszenek, csak azért, nehogy a felkelők táborába téli és fehér ruhát szállítsanak. Ám helyeselje az, ki előbb közbe szólt, ezen eljárást, én részemről kárhoztatom. (Helyes, helyes.) Az előttünk fekvő okmányok módot nyújtnak arra, hogy a három hatalmasságnak Oroszországgal folytatott alkudozásait követhessük. Oroszország ezen alkudozásokat nagy hanggal visszautasitá, s csak Ausztria és Anglia okosságának köszönheti, hogy kimenekült azon vészedem a logika bonyodalmából, melybe magát elutasító válaszai által keverte. Ezen alkudozások megbuktak. Egyedül kell-e most megindulnunk ? s fokról fokra menve háborút szennünk ? Úgy hiszem, ezt senki sem kívánja Egyetlen remény maradt fenn e nehézség megoldására, a nagy hatalmasságok congressusa. Anélkül, hogy vizsgálnák, minő nehézségekbe ütköznék e terv, mely Európát jelen helyzetéből kisegítő, új rend és csillapulás világát létesítné, úgy vélem, hogy miután e terv nem sikerült, Lengyelországot támogatnunk kell, mely a polgárosultság előőrse a barbarismus ellenében. Kétkednek önök ebben? Íme az oroszok túlhaladják vadságban őseiket a tatárokat. — A papi ruha, a kor, a nem, gyengeség, erőtlenség ahelyett hogy megvédne, vad kegyetlenségét kettőzteti a muszkának. Midőn Lengyelországot hadviselő félül elismerné, poszankodásának jelét adná Francziaország a véghez vitt kegyetlenkedés miatt.• Igazság érzületére vezetné Oroszországot, midőn a történelem részre hajlatlan ítéletet idéznek tetteire, enyhítné végpillanatait azoknak, kik a hazáért meghalnak. Nem semmi azon öntudat, hogy oly ügynek áldozzuk fel magunkat, melyet Francziaország képviselői igazságosnak nyilvánítnak ; dicsőség és becsület öntudata kiséri az ily halált. Ám ne ismerjék el hadviselő félül a lengyeleket azok, kik ily elégtételt kinevetnek, nem irigyeljük sem közönyüket, sem kétségeskedésüket. Kívánjuk, hogy a lengyeleket hadviselő félül elismerjék, és kimutatjuk, hogy kérésünk miért mulaszthatlan. Ezen elismerést erkölcsi tiltakozásnak tekintjük, mely meg kell, hogy tartsa, s túl ne hágja e jellemét. Nem kell nekünk háborút szennünk Oroszországnak. Zavarba jönnénk a győzelem után, mikép szervezzük Lengyelországot, hogy lecsillapítsuk az eltérő nézeteket a kormányformára nézve, és nem tudnék máskép, csak megszállás által biztosítni az új kormányt, mint Mexicóban, Chinában, Cochinchinában és Rómában. Honnan van az, hogy nincs hasonlat Lengyelország és azon államok közt, melyek elvesztették önállóságukat és függetlenségöket? Mert Lengyelország sohasem folytatott tulajdonképeni háborút, egy oldalon csak áldozatok, többé kevésbbé elszántak, míg a másikon többé kevésbbé erőszakos és kegyetlen elnyomók voltak. Ez az, ami Lengyelországnak jóvátevést és megváltást jósol. Közelegnek az idők, melyben okkal többet ér, ha valódi jó ügyében, mint félelmes csergében leli támaszát. (Helyeslés.) Lássuk, várjon háborút szen-e nekünk Oroszország azért, ha a lengyeleket hadviselőkül elismerjük, kifejezést advin azon érzelemnek, mely öntudatunkat fellázítja a kegyetlenség miatt s szót emel az annyira igazolható felkelés mellett ? Nem hiszem, de ha megengedjük is e nézetem szerint valószínűtlen háború tehetségét, oly háború lenne ez, melyben semmi ijesztő nem lenne, mely nem ingerelné fel Németországot ellenünk. Igen nagy különbség van háborút ízelni, és háborút elfogadni. Támadni ily nagy távolból, vagy itthon védni magunkat, elmenni, hogy felkeressük az oroszokat otthon, vagy bevárjuk őket itthon. Mely napon a lengyeleket hadviselő félül elismerjük, Angliában oly élénk lendületet vesz a közvélemény, hogy az angol kormánynak nem marad egyebe, mint hasonlót tennie. E kettős nyilatkozat Olaszországot, Spanyolországot, Portugálliát s tán Törökországot és a többi északi hatalmasságokat hasonlóra fogja bírni. Oroszország engedményeket fogna tenni; nem tenné ki magát annak, hogy Európa megvesse, majd találna kiegyezkedési utat, melyet a lengyelek elfogadjanak; mindenekfelett pedig szövetségesek nélkül maradna; semmit sem tehetne ellenünk, s állítom, hogy nem szenne háborút nekünk. Oroszország erejét túlozzák; sokkal inkább látszólagos az, mint valódi. Ha kivárják önök, megbizonyítom. 1862 kezdetén a nemességet összegyűjtötték a birodalom főbb pontjain, hogy főnökeiket, a nemességi marsalokat, megválaszszák. Szokás szerint feliratokat küldtek e gyűlések a czárhoz, széles mérvű engedményeket kérvén. A tízmilliónyi jobbágyság közelebbi felkelése Kasan tartományban, mutatja, hogy tompa forrongás izgul ama tömegekben. Másik borzalmas jele ezen izgalomnak az ismeretlen tettesek által elkövetett gyújtogatások Pétervár leggazdagabb részeiben. Oroszország ha nekünk háborút szenne, egészen más gyengeségi oldalt mutatna, mint a minőket jelzék. Ha egyfelől az ó-muszka párt sötét szenvedései és gyűlöletében fegyvert fogna, ellenzékül állna e vad osztálylyal, mely Európa meghódításáról álmodozik; a szabadelvű haladó párt, nyugati intézményeket óhajtana terjeszteni Oroszországban. Megvetné azon háborút, melynek mi nem fogtunk kezdeményéhez. Az orosz ifjuság rokonszenvet tanúsít Lengyelország iránt. 1861-ben a pétervári és más orosz egyetemek ifjúsága megünnepelte a varsói áldozatok elestének évnapját. Az orosz hadseregben is hiányzik a lelkesültség. Az ázsiai csordák közt — melyek végrehajtói a Gengisek és Tamerlánok utódai és versenytársai rendeleteinek — oly tisztekre is találunk, kik többre becsülik a halált a hóhérrá aljasittatásnál. 1861-ben Cakoff orosz kapitányt agyonlőtték, mert kardját inkább eltörte, mintsem csapatát a védtelen tömeg ellen vezesse. E körülmények közt egyik orosz tábornok felfogván varázsát oly ügynek, mely a leggyengébbet is lelkesültté teszi, így kiáltott a térdelő csoporthoz : „Ütközzünk meg, fegyvert adatok nektek, küzdjünk“ ! Ima és hazafi dalok szózata felelt e felhívásra, mely bámulatosan jellemzi a mostani küzdelmet. Korff testőr ezredes ezrede előtt ölte meg magát, hogy ne legyen kénytelen a vett pusztítási parancs teljesítésére. A lengyelországi orosz hadsereg tisztei néhány hóval ezelőtt keservesen panaszló levelet intéztek Konstantinshghez a rájok rótt szerep miatt; mások a felkelőkhöz csatlakoztak, kikkel fáradalom és veszélyben osztoznak. Tisztelet, uraim, e derék férfiaknak! Reméljük, hogy azon nemes sugallat, mely ezeket lelkesíté, felvilágosítja Sándor czár tanácsosait- Előrelátók leszünk, midőn azt tanácsoljuk Oroszországnak, hogy vegye figyelembe az igazság és erkölcs elveit, melyek a jelen kor társadalmát vezérlik. I. Napóleon azt mondá Szt. Ilonán■ „Francziaország vagy köztársaság lesz, vagy kozák. “ Francziaország túl van a köztársaságon, a kísérlet sem sikerült; napóleoni, democrata, független jelenleg, s az is lesz; daczolni fog minden veszélylyel, mig azon eszmékhez ragaszkodik, melyek atyáink hitét és hősiességét képezék. (Élénk helyeslés.) A Lengyelországban folyó küzdelem külön alakban az 1789-ben kezdett küzdelem folytatása : egy felöl az ó-világ férges kíséretével, isteni jog féle elveivel, kiváltságos osztályaival, előítéletek sorában, s a szuronyok szenvedőleges engedelmességétől támogatva; — egyik felől lemondás az emberi méltóságról az anyagi erő és brutális erőszak hatalma ellenében; másfelől a 89- ki nagy eszmék, az emberi szellem felszabadulása, polgári egyenlőség, a szabadság minden neme, melyek a közerkölcsökkel összeillenek. A lengyel küzdelem csak előpostája más, készülőfélben levő igen fontos eseményeknek. Ha az uralkodók nem akarják megérteni, hogy őseik bűnei mentségéül szolgálnak a sokaság kitörésének, ha nem akarnak szakítni az utált hagyományokkal, a népek igazságossága majd nőjében mellőzhetlenek. Csütörtökön lép fel először „Luciában“. Ezen szerződtetés felett csak örömünket fejezhetjük ki, mert alkalma lesz a közönségnek a híres Marchesi tanítványától hallani a legszebb olasz operákat. — A közönség előre kecsegtetheti magát egynéhány élvezetes estvével. — Sajtóhibaigazítás. Lapunk tegnapi és tegnapelőtti számában a tárczaczikk felett Than Mór neve áll Than Károlyé helyett, így kérjük igazíttatni. - - Távirati tudósítás a bécsi börzéről febr. 1-kéről: Nemzeti színház. Febr. 2-ra van kitűzve: „Az álarczos bál.“ Opera 5 felv. Budai népszínház. Febr. 2-ra van kitűzve: „Az ördög pilulái.“ Nagy látványos tüneményes bohózat 15 képlettel, 3 felvonásban. 5% metalliques..............................71.40. Nemzeti kölcsön..........................80... 1860-ki sorsjegyek.................... 90.70. Bankrészvény............................... 775.9. Hitelintézet.......................................177.10. Ezüst.................................................121.25. Londoni váltók............................121.40. Arany................................................5.81.