Pesti Napló, 1864. február (15. évfolyam, 4189-4211. szám)
1864-02-26 / 4209. szám
46 -4209 15. évi folyam. E lap szellemi részét illeti minden közlemény Szerkesztési iroda a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terek 7-dik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pmn... kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Félévre . . . . . 10 írt 60 kr o. é. Évnegyedre . . . . 5 frt 25 kr o. é. 1864. Péntek, febr. 26. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 nj kr. Előfizethetni „Pesti Naplódra. martius—júniusi 2 hóra 7 fttal martius—májusi 1/2 évre 5 ft 25 krraf. A „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Pest, febr. 25.1864 (Fk) „Jütland határát elérve, vagy azon átlépve, Poroszország leleplezendi valódi szándékait, s uj alkudozásokba fog bocsátkozni Ausztriával, melyek világosságot fognak árasztani az eddig oly homályos helyzetre ezt irtuk múlt keddi czikkünkben. E pillanatban Manteuffel porosz tábornok Bécsben időz, s az „új alkudozások“ csakugyan megindultak. Tartalmuk, természetesen, titok az avatatlanra nézve, s ami itt ott mondatik, alkalmasint csak gyanitás ; de ha az értelmes emberek többsége valamely gyanitásban találkozik, ez mégis arra mutat, hogy legalább a logika meglehetős szabatossággal jelöli meg a dolgok további fejlődésének útját. Manteuffel küldetésének czéljára nézve tehát jóformán átalános azon gyanítás, hogy az az eddigi porosz-osztrák szövetség tágasbítására van irányozva, hogy a csatlakozás előbbi határait kijebb akarja tolni a porosz kabinet, s természetesen a maga számára igényelt előnyök fejében Ausztriát is illő aequivalenssel kecsegtetni. Ha Ausztria erre rááll, a szövetség a mostanitól lényegesen különböző alak°t fogna ölteni, - ha Ausztria nemet mond, e szövetség még mostani alakjában sem fogna tovább fennmaradhatni, és így csak ismételhetjük azt, amivel keddi czikkünket befejeztük, hogy t. i. „a mostani válság nehezen fog elvonulni, anélkül, hogy a két német nagyhatalom közti viszonyt lényegesen megváltoztatta volna.“ Ez átalánosságnál többet e perezben nem mondhatni , sub judice lis est, és mindenekelőtt a bécsi kabinet elhatározásait el kell várnunk. Ezalatt a bécsi lapok azzal szórakoztatják magukat, hogy a fegyverszünetről, conferentiáról, s több efféléről szóló híreket fölmelegítik. Egyik rész bona fide teszi ezt; a másik így calculál:aját határ átlépése alkalmával támadt panique alatt a mi patrónusaink olcsón vásároltak mindenféle papírt; hallassuk a most beállott szünet alatt a béke furulya hangjait, és csináljunk egy kis haussé-t, hogy amaz olcsón vett papírokon drága áron túl lehessen adniok. Ha utólag a szappanbuborék szétpattan és semmivé olvad, lesz megint hatalmas baisse , akkor ismét olcsón lehet vásárolni, és igy tovább — hinauf und herunter, so lebt sichs recht munter ! Aki azonban higgadtan nézi a dolgokat, az a conferentia létrejöttében a mostani körülmények közt nem fog hihetni. A fegyverszünetre nézve nem mondunk véleményt, először mert e tekintetben nemcsak politikai okok döntenek ; másodszor, mert a fegyverszünetnek csak akkor van nagyobb fontossága, ha conferentia követi — e nélkül semmi értéke nincs annak, vájjon a fegyverek egypár hétig pihennek-e vagy sem ? Conferentia létrejöttét pedig nem tartjuk valószínűnek, két fontos tényező ellenkezése miatt : egyik a német szövetség, a másik Francziaország. A német szövetség helyzetéről már egy alkalommal szóltunk, e szövetség a londoni szerződést soha nem ismerte el; reá nézve e szerződés sem formailag nem kötelező, sem tartalma által ki nem elégítő, és így a német szövetségre nézve már a priori lehetetlen oly értekezletben venni részt, illetőleg oly értekezlet határozásainak érvényét elismerni, melynek többi részesei egytől egyig a londoni szerződést aláírták, s legalább hivatalosan még sehol nem tudatták, miszerint e szerződés érvényét a fegyveres összekocczanás által megsemmisültnek hiszik. Poroszországban egy pár officiásus közlöny ilyesmit állított ugyan, de maga a kormány még nem nyilatkozott ez értelemben, a többiek pedig, épen ellenkezőleg, minden alkalommal tiltakoztak amaz érvényvesztési theória ellen. Tehát a német szövetségnek semmi hajlama nem lehet a schleswig-holsteini ügy körüli európai értekezletben részt venni. Hasonlót hiszünk mi Francziaországról is! Tény ugyan, hogy Francziaország épen legújabb időben Schleswig-Holstein dolgában jóval közeledett Anglia felé, de miért? Mert Anglia mindinkább eltávozott Németországtól, főleg a németországi nagyhatalmaktól! — Angliának nemcsak semlegessége, hanem egyenes jóváhagyása, sőt még tettleges segélye mellett is háborút kezdeni Németország ellen, ez a franczia császárra nézve oly „ bonne fortune“ volna, melyet ő semmi áron nem fogna kezei közül elszalasztani. Hogy a schleswig-holsteini ügy így döntessék el vagy amúgy, az Napóleonra nézve másodrendű kérdés ; a fődolog reá nézve az, hogy alkalmat nyerjen a Rajna felé menni, anélkül, hogy Anglia ebben gátolná. Ezért csatlakozik ő Felsége Angliához, ha ez fenyegetőleg emeli fel öklét Ausztria és Poroszország felé; de minden olyan britt inditvány, mely békés kiegyenlitésre czéloz, s Francziaországot a rég óhajtott alkalomtól megfosztaná, minden ilyen indítványnak valósítását a franczia császár diplomatiai mestersége kimerithetlen tárházának minden eszközeivel gátolandja. Gátolandja pedig — amennyiben az értekezlet forog szóban — annyival inkább, miután ez semmijébe nem kerül, csak egyszerű „nem“ mondásába. Vájjon ilyen vagy amolyan köpenykét aggatand ezen nem köré, az mindegy ; de hogy egyik vagy másik alakban a nem újra ki fogna mondatni Francziaország által, a mint kimondta azt, midőn a conferentia először jön indítványozva, azt majdnem kétségtelennek mernék állítani. Hogy pedig a schleswig-holsteini értekezlet létre jöhetne, a német szövetségi államok többsége, s Francziaország beleegyezése és részvétele nélkül, ez, véleményünk szerint, merő képtelenség. A schleswig-holsteini ügy megoldására e peretben még semmi kilátás nincs. — Ily megoldás csak két esetben lehetséges : ha t. i. az európai hatalmak vagy fegyvert ragadnak Dánia mellett, vagy pedig egyenesen feláldozzák e kis birodalmat. Első esetben a fegyverek szerencséje döntene, a másodikban a győző szabadja meg a béke feltételeit. Valameddig azonban az európai hatalmak egyfelől a londoni szerződés sérthetlenségét hirdetik, másfelől azonban mit sem tesznek, hogy e szerződés tekintélyét a gyakorlatban is biztosítsák, addig küzdelem és fegyvernyugvás, rövidebb hosszabb időközökben, válthatja fel egymást, de végleges békekötésről, a kérdés „megoldásáról“ nem lehet szó ! Bécsi dolgok. — A „Wiener Lloyd“ írja . Hogy a Pyreusban két dán hadihajó állomásoz, nincs constatálva. Ellenben 2—3 dán kereskedő hajó van Korfuban, melyeket az angol kormány bérlett ki, hogy Korfuból a hadiszereket s több efféléket Máltába szállítsák. Több osztrák hadi gőzös, melyek „Kaiser“ sorhajót s „Fridrick“ korvettet megelőzik, már hallomás szerint útban vannak az éjszaki vizekre. A flottilla először is Angliába megy, hogy azon ott horgonyozó kereskedő hajókat, melyekre a dán czirkálók ott leskelődnek, biztosságba helyezzék. A „Constit. Oest. Ztg“ Manteuffel tábornok küldetésére nézve azt írja, hogy, mint értesül, ennek czélja nem egyéb, mint értekezés azon részletes utasítások felett, melyeket a schleswigi osztrák és porosz kormánybiztosoknak kell adni, ama tartomány polgári kormányzatára, valamint a Schleswig megszállását illető katonai intézkedésekre nézve. A conferentia kérdése, melyet Anglia csak történetesen pendíte meg épen egyszerre, nincs kapcsolatban Manteuffel báró küldetésével, legalább nem oly módon, hogy meg volt volna vitatható a tábornoknak Berlinből lett elindulása előtt. A tábornok útban volt, midőn Anglia a javaslatot tette, midőn Berlinből ez iránt kérdést intéztek Bécsbe, s innen válasz adatott. Mindezekben csupán csak a telegráf volt a közlöny. A „Fremdenblatt“ írja: Galicziában az ostromállapotot nem hirdetik ki, mint némelyek irták, sem pedig katonai törvényszékeket nem állítanak föl, de az országgyűlés nem hivatik öszsze. Jelen viszonyok közt szólás- és határozásbeli szabadságot adni helytelen volna. A kormány, támaszkodván arra, hogy a nép többségére támaszkodhatik, ostromállapotot nem tart szükségesnek. — C o 11 o r e d o M an sfeld, alsó-ausztriai országos marsall, dr. Schuselkának is megküldé a meghívót a mártius 2 -án megnyitandó országgyűlésre, mint ezen ország- gyűlés képviselőjéhez. Az illető helytartóság pedig öt nappal azelőtt rendeletet adott volt ki, hogy Alsergrund, melynek Schuselka úr képviselője, mást válaszszon helyébe! A nevezett külváros választói gyűlést tartanak, melyben elhatározták, hogy küldöttséget küldjenek az országos marsallhoz, mely fölvilágosítást kérjen az ő és a helytartóság eljárása közötti eltérés tárgyában. A választás febr. 29-kén tartatik, s akkorra a választók, kik újra egyhangúlag Schuselkát akarnák megválasztani, tisztában kívánnának lenni. Az inseg s az alföldi vasút. A tavasz közeledvén a szűkölködő alföldi népesség egyik szenvedésétől , a hidegtől, meg lesz mentve; de az inség, a dolgok természete szerint, a tavaszszal még nagyobb mérveket s acutusabb jellemet fog felvenni. Hogy a munkaképteleneken csak könyöradományok által — jöjjenek azok az államtól a községektől vagy emberszerető egyénektől — lehet és kell segíteni , az kérdésbe se jöhet. A munkaképeseknek ellenben munkát kell adni. A munkaobjektum Békés, Csongrád és Csanádmegyék szűkölködő népe számára az alföldi vasút földmunkálatai, melyek május végéig, midőn a mezei munka és kereset időszaka be fog állani, 12.000 embernek foglalatosságot és keresetet fognak nyújtani, kiknek keresetéből mindannyi család, tehát körülbelül 48.000 lélek fog élhetni. E vállalat mérnökei oda vannak utasítva, hogy mihelyt dolgozni lehet, egész erővel indítsák meg a munkát. — A kérdés csak az, meg lesz e a szükséges, pénzerő. Ő Felsége e vállalatra az inség segélyezése tekintetéből 750.000 frtot engedélyezni méltóztatott, melyek a birodalmi tanács ismeretes reductiói után az országos pénztárra átruháztattak. Tudom, hogy e pénztár nem bővelkedik nagy jövedelmi forrásokkal; annak daczára nem kétlem, hogy az aggasztó körülmények tekintetbe vételével a pénzt elő fogják teremteni, s a munka a sújtott vidékek nagy vigaszára folyni fog; csak ne csináljon senki az illető vidékeken akadályokat, minőket Csorváron vagy Algyőn tapasztalnunk kell. Hiszem azonban, hogy azokat is le fogjuk küzdeni, s elkészítendjük a földmunkákat; s addig is, mig az alföld-fiumei pálya életbeléptetésére szükséges feltételeket elérjük — ezen alapon fogunk törekedni, hogy e munkálatok sárromokká ne váljanak. TREFORT ÁGOSTON: Gazdasági tanügy „Részvényes gazdászati tanintézetek“ feliratú czikkel találkozunk a „Gazd Lapok“ i. e. 6. és 7-ik számaiban. Különös eszme, melylyel — kivált a Kubinyi Lajos úr által kifejtett alapokon — nem tudunk megbarátkozni. Részvényekre rendesen a nyerészkedési, vagy ha talán nem, de mégis oly társulat szokott alapíttatni, amelynek legyen mivel osztoznia, amely dividenciákat adhasson, mert miért zárnánk el oly egyéneket a költségekhez a hozzájárulástól, akik csak kisebb öszszegekkel képesek hozzájárulni. Márpedig — daczára annak, hogy Kubinyi úr az ily részvényes gazdászati tanintézetektől szép anyagi nyereményt vár — én még eddig egy gazdasági tanintézetet sem ismerek, amely anyagi haszonnal működnék. E tekintetben a szellemi és anyagi haszon merő ellentétet képez, mert ha nyerészkedési vágy vezet a tanintézet szervezése és vezetésénél, akkor a szervezet nagy hiányossága mellett is nagy tandíjt kellene fizetni, úgy, hogy alig akadna tanuló, aki ezen priváttársulatnál nagy pénzért kevesebbet akarna tanulni, mint máshol; ha pedig szellemileg akarjuk intézetünket gyümölcsöztetővé tenni , akkor anyagi hasznuk a részvényeseknek nem lesz. De, ki is gondolna most részvényes gazdászati tanintézetekre, a midőn gazd. egyletünk e melegen felkarolt ügy fonalát kénytelen volt elejteni, mert hazánk anyagi ereje az inség enyhítésére kell hogy legyen irányozva; a midőn gazd. egyletünk, melynek nemcsak rendkívüli előnyös feltételek mellett ajánltattak fel az intézet gazdaságára szolgáló földterületek, de tetemes pénzösszeg is áll rendelkezésére, a gyűjtések folytatását jobb időkre halasztotta. — Ezen intézetektől közvetlenül nem ugyan anyagi — de annál inkább várhatunk szellemi hasznot, mert szervezését a haza legjelesebb gazdái tartják kezekben — s mintsem valaki egy részvé- I nyes gazd. tanintézetre adná pénzét, inkább tegye azt a gazd. egylet kezeibe, s igy sokkal többet fog kamatozni a — hazának! BENCZÚR ABA: Milgán postahivatalnokok nyugdíjalap, s egy kölcsönösen biztosító intézet ügye. I. Szarvasi Sándor szemesi postamester múlt évi dec. hó kerete alatt egy, a magán postahivatalnokok részére létesítendő nyugdíjalap életbeléptetése érdekében, azokhoz szétküldött javaslat tervében ügyfeleit, lelkes szavakkal, csoportulásra szólítja fel, s egy — az alapszabályokat kidolgozandó magán postahivatalnokokból álló — ideiglenesen kinevezendő bizottmány alakítását ajánlá. Ha végig tekintünk azon sokféle segélyző intézeteken, melyek egyes egyletek által alakíttattak , megszégyenülve kell elismernünk, hogy mi, magán postahivatalnokok, daczára annak, hogy úgyszólván csak saját magunkra vagyunk hagyatva, s hátra maradandó édes évéink az államnak csak némileges támogatására sem számolhatnak ; daczára annak,hogy mi, terhes és temérdek felelősséggel összekapcsolt állásunknál fogva, gyakori szerencsétlenségek, s abból származható nem ritkái végelpusztulásoknak kitéve vagyunk ; daczára azon szép számnak, melyet — tekintve csak édes magyar hazánkat hozzá tartozó részeivel (körülbelül 1500) — képviselünk : még nem jutottunk oda, hogy egy, a véletlen szerencsétlenség, s ebből gyakran következhető végelpusztulás ellen saját magunkat, vagy hátramaradandó családunk jövőjét biztosító nyugdíjalapot, s egy, a lovainak, takarmányunk részére ezzel kapcsolatban lévő kölcsönösen biztosító intézetet alapítani elmulasztottunk. E valóban komoly, s reánk nézve nagy horderejű eszme megpendítése folytán hozom nyilvánosságra e szerény nézetemet, melylyel ugyan nem irányadóul , csupán mint eszmecserére alkalmat szolgáltatandó akarok fellépni. — Nekünk, magán postahivatalnokoknak egy nyugdíjalapot, s egy kölcsönösen — a lódög, lovak és takarmány-tűzkár elleni biztosító intézetet kell alapítnunk. A nyugdíjalapnál a magán postahivatalnokokat két részre vélném osztályozni, a. m. a postamesterek a postakiadókkal, és a postakezelőkre. Az első osztályú postamesterek és kiadók , amennyiben ezek hivatalukat állandóan s önállóan viselik, nyugdíjra csupán a hátra maradt család, önmaguk pedig csak a nem önhibájuk miatt történendő hivatalukbeli elmozdíttatásuk, vagy végelszegényedés esetében számíthatnának. A második osztályban levő postakezelőknél pedig nemcsak a hátramaradt család, de, bizonyos, meghatározandó szolgálati évek eltelte után, ők maguk is lehetnének nyugdíjképesek. A nyugdíj alaptőke 100 és 50 fos alapítványdijakból lenne alkotandó. Azonfelül a tagok, a befizetett alapítványtőkéhez aránylag, évenként 20 és 10 főnyi évi díjat fizetni lennének kötelezendők. A végrendeleti hagyományok, adakozások és gyűjtések mindenkor a tőkéhez csatolandók, úgyszinte az alaptőke, kamat és rendes évi díjak összegeinek azon maradványa, mely anyudíjjazásokból netalán fölösen maradna, az alap vagy egy alakítandó tartaléktőkéhez lennének csatolandók. II. A nyugdíjalappal kapcsolatban, a minkét oly gyakran sújtó lódög, lovak és takarmány-tűzkár elleni kölcsönösen kármentesítő alapot kell életbe léptetnünk. Amennyiben az ily kármentesítő alap csak a postamestereket s a lovakat tartani kötelezett postakiadókat érdeklik, s kártérítést csakis ezek igényelhetnek , következőleg csupán ezek által is alapítandó. Nagyon természetes , hogy ezen biztosító alapnak a nyugdíjalapból egészen külön válva kell maradni. A kármentesítő alapítványi díj a szükségelt lovak tartásától feltételezhető, és pedig 6 16 után 20 ft, 12 ló után 40 ft, az azon felülieknél pedig 60 forint lenne fizetendő; a rendes évi díjak pedig a befizetett tőkéhez arányosítva, vagy 6—12 és 18 ftban lenne meghatározandó , vagy pedig egy bekövetkezendő káresetnél a kár a tagok között aránylag lenne kivetendő. Ha ez utóbbi eset fogadtatnék el, akkor az alaptőke kamatjai tartaléktőkéül alakítandók, kártérítésnél csak azon rész lenne a tagok között kivetendő, mely a tartalék tőkéből nem fedezhető. A befizetett alapítványi díj nemcsak a lovakat a dög és tűz ellen , hanem egy negyedévi takarmány és zabkészletet is biztosíthat. Midőn szerény véleményem után az alapszabályoknak ily alapom kidolgozását legczélszerűbbnek vélem, s azokat ügyfeleimnek eszmecseréül e téren bemutatom, óhajtom, hogy kezdeményező tisztelt egytársam egy ideiglenes bizottmány alakításáni fáradozása eredményes legyen, hogy e bizottmány — amennyiben minden ilynemű kezdeményezések költséges kiadásokkal összekötvék — az elvleges költségek fedeztetésére minden magán postahivatalnokot — egyenesen vagy a nyilvános téren — adakozásra felkérjen, s munkálatait haladék nélkül megkezdje. GUZMAN DÉNES, gyulafehérvári postamester. A leégett udvartelkek házszáma 153, melyeken a leégett különnemű épületek száma 380. A megyei és kincstári épületeken kívül tűzesetre biztosított házszám csak 36. Segélyt igénylő családok száma 124, a családtagok száma 475. Az összes épületek,szerelvények és terményekben akár felüleges becsértéke 276,617 ft. Ily szerencsétlenség irányában, s az ország általánosan sújtott gazdászati és időszaki viszonyai között, a jótékonyságnak a szenvedett veszteséget teljesen helyreállító gyakorlatára — mely csaknem lehetetlen is — gondolni sem lehetett. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a tűz nappal ütött ki, midőn a védelmi és korlátoló intézkedések, az iszonyú szél ellenében is hatályosabban foganatosíttathattak, s hogy emberélet áldozatul nem esett, sőt sérülési eset is csak egy fordult elő. A szerencsétlenség pillanatában, s az azt követő első szükségek fedezésében II.-Kálló városa , lakossága s legközelebbi vidéke, előző buzgalommal sietett a segélyezés minden nemében részt venni, s a segélyezés kellő intézésére azonnal egy városi segélyező választmány alakult, mely a hatóság engedélyezését kinyervén, feladata betöltését haladék nélkül megkezdette. Az első pillanattól a leégett városrésznek minden lakója táplálékot, sőt részben vetőmagot nyert a természetben befolyt, s a város elöljárósága utján kiosztott könyöradományokból, s 48 óra alatt mindnyájan, rokonok és emberbarátoknál, a szigorú időjárás zordonsága elöl fedél alá helyeztettek; számosan a tehetetlenek és szegények közül a magánadományokból s hivatalos utón bejött ruhanemüekkel is elláttattak, s néhány nap múltán a leégettek munkaképes része már azon állapotban volt, hogy lelki nyugalmát s rendezettségét közönséges életmódja követéséhez visszanyerhette, s számos mesterember e czélra elégett szerszámai beszerzése végett pénzzel segéltetett. Jelentékeny jótékonyság volt a leégettekre, hogy a választmány ez irányban tett kérelmeinek a mgos főispáni helytartó úr által meleg részvéttel illetőségéhez tett felterjesztései folytán a magas kormányközegek a leégetteket egy év tartamára a ház- és földadótól, a városi lakosságot pedig, tekintettel lakostársaik elhelyezésében buzgalmukra, szintén egy év tartamára, a katonai beszállásolás kötelességétől kegyesen felmenteni méltóztattak. A könyöradományok, melyek eddigelé készpénzül folytak be, s egyelőre, az el nem használt rész kivételével, takarékpénztárban hasznosítvák, a következők : N.kállói aláírások öszszege 342 ft 94 kr, Nyíregyház város adománya 100 ft, Gencsy Károly ur küldeménye K.Létáról 20 ft, Veszprémy János ur küldeménye Debreczenből 10 ft, névtelen küldemény Debreczenből 3 huszas beváltásiból 1 ft 18 kr, Tóth Erzsébet k. a. gyűjteménye Debreczenből 16 frt, Szentiványi Károly úr adománya Nógrádból 5 ft, n.-kállói műkedvelők bevétele 88 ft, n.-kállói újévi üdvözlet váltságából 26 ft, veszprémmegyei Műkedvelők küldeménye a „Hon“ szerkesztőségétől Jókai Mór ur által 100 ft, a hatóságok útján bejött szabolcsmegyei adományok összege 243 ft 125/fo hr, a felső tiszai gazdasági egylet inségsegélyző választmánya által pedig utalványoztatott 1) a megyei inségsegélyző választmány által fölkért női küldöttség gyűjteményéből 400 ft, 2) a n.várdai műkedvelők küldeménye 200 ft 70 kr. Ezen összegeket, valamint az ezután bejövendőket is,igyekezni fog a n.kállóinségsegélyző választmány a megnyíló tavaszszal hamvaiból kiemelendő városrész építkezéseihez, az adományok arányában, az egyeseknek segélyadásban, az emberbaráti adományozók czéljainak megfelelőig elhelyezni, melyről annak idejében nyilvános számot adni kötelességének ismerendi. Ez előleges közlésnek czélja a szerencsétlenséget vázolni, azon számos egyeseknek, testületeknek és hatóságoknak, kik e városi nyomor enyhítésében tevékenységük és adományaikkal meleg részt vettek, a szenvedők nevében nyilvános köszönetet fejezni ki; megismertetni az eredményeket, melyeket a választmány elért, melyek még rendezése alatt vannak, s felhívni a honfiak és emberbarátok kegyes és kiapadhatlan buzgalmát, hogy a számos ínségek enyhitése között N.-Kálló szenvedő lakosságáról is megemlékezi s ki ne fáradjanak.*) A n.-kállói inségsegélyző választmány pénztárnoka, Tokaji Nagy Lajos. Vidéki tudósítások: N.-Kálló, február elején. Szabolcsmegye székhelyét, N.-Kálló mezővárosát, az elmúlt 1863. sept. 21-én, mint akkor a lapokban fájdalmasan felemlítve lett, oly szerencsétlen tűzvész borította, mely a városnak jelentékeny részét elhamvasztotta. A szerencsétlenség nagyságát a következő számok fejezték ki: Nagy-Becskerek, febr. 19-kén. A legfontosabb, legéletbevágóbb ügy, mely minden hazai elmét foglalkoztat, mely majdnem minden hírlapi tudósítások fő- és kiváló tárgya, az inség ügye; és méltán, mert ki nézhetné egykedien, midőn rokonaink éheznek, fáznak; ki ne tanusitna részvétet, midőn véreink nyomorral küzdenek; ki ne igyekeznék segitetettel és tanácscsal, mikor honfitársaink ezrei végveszély által fenyegettetnek. Látunk e tekintetben az egész országban dicséretes sürgést, elismerésre méltó iparkodást és mindenünnen nemes versenyzésnek és leleményességnek veszszük hírét; — a változatosság, melylyel kicsiny, nagy, föur, polgár, szóval minden osztály, módot keres pénzt, élelmiszereket stb. előállíthatni, a közönséget enyhíthetni; nagy, s a szűkölködök javára rendezett bazárokban, tánczvigalmakban, sorsolásokban , színi előadásokban, hangversenyekben, gyűjtésekben, valóban nincs hiány. Városunknak és kaszinónknak is, mely nem szokott ilyenkor elmaradni, meg van ebben része. Kaszinónk választmánya ugyanis nem elég elvén, hogy az egyleti pénztárból 200 ftot az ínségesek javára megszavazott, egy bizottmányt is küldött ki, feladatául tűzvén a fent nevezett összeg szaporítását, s ezzel lehető számú szerkezetnek a lapok. szerkesztőségei e nyilvános köszönet közlésére.