Pesti Napló, 1864. március (15. évfolyam, 4212-4237. szám)
1864-03-01 / 4212. szám
Felhívás: Vitéz hadseregünknek naponként halljuk és olvassuk újabb meg újabb , a távol schleswigholsteini csatatéren vívott győzelmeit. De mély fájdalommal értesülünk egyszersmind arról is, hogy ezen vitézek a zordon idő, számos nélkülözések, s a csatákban nyert sebzések folytán rendkívüli szenvedéseknek vannak kitéve. Ott vérzenek és szenvednek kedves hazánkfiai közül is sokan, kik a cs. kir. hadsereg határaiban és szenvedéseiben testvériesen osztoznak. A katonai parancsnokság maga részéről mit sem mulaszt ugyan el, a mivel ezen szenvedéseket enyhíteni, s a sebesültek gyógyítását előmozdítani képes ; de bármennyire törekszik is ezt teljesíteni, távol a hazától és a sebesültek nagy száma mellett ez majdnem lehetlenné válik. Azért nekünk, kik itthon a családi körben, távol a háború veszélyeitől, benső örömmel és büszkeséggel értesülünk hadseregünk vitézségének bámulatos példáiról, nekünk áll kötelességünkben, a küzdők szenvedéseit és nélkülözéseit, amennyire az tőlünk kitelik, enyhíteni, a sebesültek szomorú sorsán könnyíteni. E nemes czélra Krászonyi József helytartósági tanácsos és főpolgármester úr elnöklete alatt egy választmány alakult, mely a vitéz hadseregnek szánt bármily csekély adakozásokat is hálás szívvel elfogadandja, s azokat rendeltetésük helyére haladék nélkül elküldendi. Ily adakozások, álljanak azok bár készpénzből vagy élelmi czikkekből, minők bor, pálinka stb., vagy pedig a sebesültek gyógyítására, fájdalmaik enyhítésére szánt tárgyakból, különösen : vászon, fehérnemű, tépés stb., naponta a városházán, a központi választmánynál, továbbá: a plébániákban, s végre a Teréz , József és Ferencz külvárosi bíróságok helyiségeiben adhatók át, s ezen megnevezett helyeken egyszersmind aláírási ívek is osztatnak szét. A czél, melyre polgártársaink ismert adakozási készségét ez alkalommal felkérjük, oly szent, hogy a jó eredmény bizton remélhető. Siessünk tehát vitézeink szenvedéseit mielőbb enyhiteni, szem előtt tartva, hogy „ki rögtön ad, kétszer ad.“ Kelt Pesten, 1864. febr. 27. A központi választmány. (Pesti Hírnök.) Ezen czélra egy névtelen 5 fzót tett le szerkesztőségünknél; az adományozónak a sebesültek nevében köszönetét tolmácsolván, átadjuk a városi választmánynak. Vidéki tudósítások. T. szerkesztőség! A nemzet kebelében viszhangra kelt eszme aszatmári Kölcsey szobor egy pesti laproszul értesültje után a lapokban úgy van ismertetve, mintha az Csekében állíttatnék fel. E nem alapos tudósítás helyre igazítására : a „Kölcsey szobor“ történetével tartozunk. A hymnus jós lelkű költőjének, ki Szatmármegyében egyik kezével a magy.arkotmány négy százados könyvére támaszkodva zengeté lantját, Szatmármegye feledhetlen követének, ki a magyar nyelvet ősi birtokába — az ország termeibe visszasegité — ki megyénk s hazánk lelkes fiainak és leányainak kebelében a honfikegyelet szent fénykörében él — a nagy honfinak, megyénk lelkes honleánya Kende Lajosné, a dicsővel nemcsak vér-, — hanem szellemrokon. Csekében a Túiparton omladozó sir felé márvány szobrot emeltetett, melyhez mint Mekkához vándorolva évenkint árkoszo ■ t visz az emlékezet. A nemes honleány e szép pék,i tettekre lobbanta a dicső iránti tiszteletet, és a megye egyik lelkes honfiánál Pusztalakon 1860ban egy Kölcseynek állitandó szoborral mintegy 1200 ftot ajánlottak fel. Ekkor még vezére nem akadt a nemes buzgalomnak, de az államélet lendülete is, mely minden szívdobbanást igénybe vett, a szobor ügyét háttérbe szorította. Tovább 1861-ben a szatmári tanodában Zombori Gedő vezetése alatt „Kölcsey önképző társulata alakult, melynek a dicső méltó magasztalására rendezett évi első ünnepélyén Gyene Károly a közérzületnek hangot adva, a szobor felállítását indítványozta. — Ez indítvány a pusztalaki inditványnyal egyesülve a szatmári gazdasági egyesület 1862. oct. 10-én tartott tanácskozmányában tette le, s a kivitelre Ujfalussy Miklós és Gyere Károly megbizatott. Az erélyes honfiak azonnal aláírási íveket bocsátottak, ámbár az eredmény a várakozásnak nem egészen felelt meg, az ernyedetlen buzgalmú férfiak a honfias filléreket többnek tartva a fukarság és kényszer ezreinél, bízva hogy megyénk lelkes fiai s leányai a kivitelnél nem fognak háttérben maradni, tovább mentek s a gazdasági bizottmányban a felmutatott mintára a szobor elkészíttetése Gyene Károlyra bízatott. Gyene Károly Gerenday márványgyárában a szobrot Vendome alakban 18 % láb magasra porosz gránitból, fenn a költő szép fehér márvány mellszobrával, megrendelte s jun. végére elkészülvén, aug. közepén úgy reméli, hogy a dicső igaz tisztelőinek e kegyelet oltárát leleplezheti. — A szobor helyéül Szatmár volt a közohajtás. A szobor tehát Szatmáron, és nem Csekében fogja mutatni a magas honfi igaz tisztelőinek emlékezetét. Az egyesek közt B. Vay Miklós ő excja tett az ügy oltárára legnagyobb összeget, midőn a szoborügy kezelő Gyene Károlynak 100, azaz száz osztrák értékű fiát bocsátott rendelkezése alá. A vészek csak megrázhatják a s nemzetet, de szilárdan áll jogai talapzatán, míg kegyelettel őrzi azok emlékét, kik igényei s boldogsága kivívásának szentelték örök áldásos életöket. Az a kő, melyet nagyjaink tisztelete emel, nemcsak egyszerű szobor, hanem hitvallása azok ereinek, kiknek emlékeit őrzi a legerősebb márvány emlék: a történelem, 8 oltár, melynek zsámolyára a küzdelemhez erőt, lelkesedést meríteni borul a honszerelem. E lelkesedést tükrözte B. Vay Miklós excjának az ügy oltárára tett szép áldozata, s e tett azon gyémánt füzérben, melyet őnmagának nemzetünk legnemesebb érdekeiérti küzdelemben kivívott érdemeiből sző a történelem, azon áldozatok közt, melyek a nemzet oltárán oly olthatlan fényben fognak tündökölni — mint tiszta ég a csillagok fényét visszatükrözi, — e tettét is őrzeni fogja a nemzeti emlékezet. Engedje őnmlga nemzetünk, ajakáról elvenni a fohászt, hogy az ég nyújtsa hosszúra amlgának a haza és egyház javára szentelt munkás életét. Az eddigi adakozók közül kiemelendők: Szatmár városa (200 ft), Kir. Darócz, Szinér Várallya közbirt. Sz. Várallyai kaszinó, F. Bánya-város, F. Bányai kaszinó. Szatmáry csizm. czéh. Asztalos czéh. Vidékiek: 1. B.Vay Miklós.2. B.Vay Lajos 3. Gr. Teleky Ágnes. 4. Gr. Erdődy István. 5. Gr. Karacsay Sándorné. 6. Gr. Karacsay Melanie. 7. Gr. Karacsay Kelemenke. Gr. Teleky Miklós. 9. B. Apor Károly. Megyeiek: 1. Ujfalusi Miklós. 2. B. Vécsey József. 3. Ajtay Sámuel. 4. Haás Mihály püspök. 5. Fásy Teofil g. k. esperes. 6. Katona József. 7. Boros Pál. 8. Gyene Károly. 9. Kovács Ágoston. 10. Révész Márton. 11. Szilágyi Lajos. Köszönet továbbá az ügy nevében mindazon adakozóknak, kiknek nevök eddig a „Tárogató“-ban feljegyeztettek. Az ügy ily állásáról eddig ezért hallgattunk, mert közönségünknek az ügy valódi állásáról akartunk tudomást szerezni. — A fővárosi lapok t ez. szerkesztőségeit e tudósításom átvételére kérvén: a szerkesztőségnek marad Szatmári, febr. 20. 1864. tisztelője Zombori Gedő, tanár. (Gazdasági és keresk. tudósítások. Pest, febr. 29-én. Tegnap is, ma is folyvást nedves, borongós idő. A Duna vízállása növekvőben ; a töredezett jégtáblák csendesen zajlanak lefelé. A külföldi gabnavásárok hangulata a hét elején javult, Londonban a búza ára feljebb szökkent , azonban a hét végén ismét ellazult az üzlet, úgy hogy némely angolországi piacokon a búza 1 shillinggel még olcsóbban is adatott. Poroszországban viszont a hét vége felé mutatkozók valamivel szilárdabb vételkedv. Francziaországban semmi nevezetes változás a gabnapiaczokon. Helybeli gabnaforgalmunk ugyancsak silány volt, a liszt is igen roszul kelt, kivált a finomabb faja. Az eladott búzamennyiség alig megy fölebb 15,000 mérőnél, az árak helylyel közzel olcsóbbak a bejegyzésnél, amely mindazáltal még csak megtarta magát. Rozs annyi érkezik hazánkba, sőt piaczunkra is Lengyelországból, hogy a sok áru folytán az eddigi árak szintén már csak alig tartják magukat. Ami elkel , az ínséges vidékek számára kel. Az árpa volt azon egyetlen gabnanem, amely a múlt héten nálunk némi élénkséget mutathatott fel; mind a hizlalásra, mind a sörfőzésre való faj igen jól, és teljes árak mellett kelt. A zab és a tengeri csak a legszükségesebb fogyasztásra vetettek, ez utóbbi, mérő számra 5 krral csökkent ár mellett. A szerződésre való repezevételek meglehetős gyakoriak, s 53/sortjával folynak a pénztárnál. Hír szerint hazánkban a repezevetések igen jól állanak, a tél sanyara kevés kárt tett bennök, a beállott esőzések pedig nagyon jól hatnak reájuk. E körülmények folytán a repete ára a hét vége felé kissé lejebb ment. — Gyapjú a múlt héten körülbelől 6—700 mázsa adatott el; nevezetesen egy brünni gyáros vett össze 300 mérőt 112 ftjával; a többit egy prágai ház vette meg. — Bécs, febr. 27-én. Búza, marchfeldi Bécsben 88 fontos 5 ft 35 kr; marosi Bécsben 89 fontos 5 ft 90 kr — 6 ft, győri Győrött 87—87 —* fontos 5 ft 20 — 5 ft 45 kr, győri ugyanott 88 fontos, 5 ft 30 kr, pesti Győrött, 90 fontos, 5 ft 50 kr, fehértemplomi ugyanott 89 fontos 5 ft 65 kr, soproni Bécsben, 88 fontos 5 ft 40 kr, felvidéki Pozsonyban 86’/2 fontos, 5 ft 15 kr, zab felsőausztriai átvitelileg 48—51 fontos 2 ft 29 — ft 33 kr. Buzaforgalom 30,000 mérő. Lisztár változatlan. Kisfaludy-társaság. A Kisfaludy-társaságnak febr. 25-dikén tartott havi ülésében utólag bejelentetett özv. Matkovich Albertné, szül. Rhédey Anna asszonyság és a budai népszínház alapítványa, mely utóbbit Molnár György színigazgató úr tette le. Tóth Endre ur a „Halvány Panna“ czimű balladájának odaítélt 10 aranyat a társaságnak visszaajándékozta. Szilágyi István ur a marmaros-szigeti h. h. főtanoda 186 73-dik évi igazgatói jelentésével gyarapította a társaság könyvtárát. Szentmiklósy Sámuel úr „mondanivalói“ tudomásul vétettek. Az „apa és fiú“ czímű eredeti regény, s a mutatvány Wieland „Oberon“-jának fordításából, bírálat alá bocsáttattak. Az igazgató megbizatott: eszközölte ki, hogy a magyar Shakespeare első kötete, ha csak lehetséges, Shakespeare születésének háromszázados évnapján jelenjék meg. Többen azok közül, kik a Kisfaludy-társaság által kitűzött balladai jutalomért versenyeztek, pályamunkáikat visszakérvén, alulírt figyelmezteti az illető urakat, hogy a beadott és pályázatra bocsátott munkák a társaság ítéletének netán később szükségessé tehető igazolása végett, a levéltárban lévén őrizendők, vissza nem adhatók.— Pesten, febr. 27-dikén 1864. Greguss Ágost, titkár. Különfélék. Pest, febr. 29. * Hazánk köztiszteletü leánya, a nagyemlékű Bezerédy István özvegye, ki már múlt évi sept. 4-én 500 ftot küldött volt be hozzánk a hazai szűkölködők fölsegélésére; most e nagylelkűségét újabb 100 frt beküldésével tetézé. Továbbá Fekete Sándor úr Lembergből az „Alföldi segélyalbum“ két példánya árából befolyt 6 ftot küldött volt be már régebben hozzánk, — melyet mint Erkövy ur tegnapi számunkban közlött nyilvános kimutatásából látható, annak idejében kézhez szolgáltattunk, azonban a mi saját nyílt kimutatásunkból eddigelé kimaradt. Azért ezennel ide igtatjuk. — A szerkesztőségünknél eddigelé e czélra egybegyült és átszolgáltatott pénzek összege 29,644 ft 38 kr, 27 db cs. k. arany, 1 font sterling, és 3 db ezüst tallér. * Császár és Császárné : Felségeik a magyarországi szükölködők javára f. hó 28-kán rendezett bécsi magyar hangverseny bevételéhez 400 fttal kegyeskedtek járulni. * Gr. Forgách magyar kir. udv. főkanczellár ő exójának egészségi állapota már annyira javult, hogy az ágyat néhány órára elhagyhatja. * Gr. Pálffy Mór kir. helytartó ősmga csak néhány óráig mulatott Bécsben, s még szombaton ismét visszautazott Budára. * A hazai szükölködők fölsegélésére tegnap febr. 28-kan a bécsi cs. k. udv. dalszínházban rendezett hangversenyről addig is, míg bővebben szólhatnánk, megemlítjük, hogy az igen fényesen sikerült. A közönség a legelőkelőbb és legszámosabb volt. Jelen volt Császárné ő Felsége, a ki a rendező technicusok tisztelgő választmányának magyar nyelvet nyilvánitá az előadás feletti legmagasb megelégedését; jelen valának Karolina Auguszta császárné, Hildegarde förignő leányaival ; továbbá h. Auersperg, gr. Apponyi György, b. Mecséry, Plener, gr. Barkóczy, gr. Szécsen, b. Sennyey , excráik stb. * Mint értesülünk, a mart. 6-kán rendezendő jótékonyczélu nagy hangverseny lelkes műkedvelői az általános részvét által buzdittatva, készek mart. 8-dikán másodszor föllépni. Előjegyzések e második hangverseny belépti jegyeire elfogadtatnak b. Orczy Andor urnái. (Uri-utcza, Orczy ház ) * Fáy András érdemdús veterán írónk veszélyesen megbetegedett. Bár mielőbb teljes felgyógyulását jelenthetnéti az országosan tisztelt férfiúnak! * A félhivatalos „Sürgöny“ jelenti : Amint halljuk, Petrovics István főispáni helytartó Torontál megye főispánjává, Ocskay Rudolf Nyitramegye főispánjává, Wettstein Temesmegye adminisztrátorává, Weber János és Skubics Gyula titkárok pedig a m. k. helytartótanács tanácsosaivá neveztettek ki. * Murska Ilma kisasszony utolsóelőtti fellépte a múlt szombaton ment véghez, ismét zsúfolt ház előtt, a „Sevillai borbélyában. A kisasszony ismét igazolta a nagyközönség előtt, hogy a vendégszerepléséhez kötött igényeknek meg hír felelni. Az első felvonás nagy solo áriájában kitűnő volt. A közönséget azonban főleg a második felvonás alkalmával a kisasszony által énekelt„La proche variation“és„Fakó lovam fel van kantározva“ magyar népdal ragadták el. Szűnni nem akaró tetszészajjal ismételtette a közönség a magyar népdalokat („Kis szekeres, nagy szekeres“, „Ez a kis lány“).—A kisasszony utoljára holnap(kedden) lép fel „Luciádban,mely egyike legkitűnőbb szerepeinek, s melyben első fellépte alkalmával azonnal megnyerte a közönséget. — Eltekintve azon műélvezettől, melyben a kisasszony a közönséget részesíti, az igazgatóság eszélyesen cselekedett, midőn a kisasszonyt vendégszerepekre szerződtette, mert még eddig minden előadás zsúfolt ház előtt ment véghez, ami csak a pénztárra nézve előnyös. Azt hiszszük, hogy a kisasszony netaláni további vendégszereplését nemcsak ezen pénzügyi szempont, de főleg az is indokolná, hogy a kisaszszony iránt a közönség tömeges elismerést tanúsít, s előadásait tömegesen látogatja. * Szathmáry Károlytól a közelebbi napokban a következő közgazdászati mű fog megjelenni. „Alföld és Fiume.“ Hazánk első rendű szakférfiai, kik kéziratban olvasák, kedvezőleg nyilatkoztak róla. — A kereskedelmi miniszterium 1864. febr. 22-ről kelt rendelete, a régibb levél- s hirlapbélyegek, s levél-boritékok érvényének további meghosszabbítása iránt, érvényes az egész birodalomra. 1863. nov. 15-ről kelt rendelettel (hir törv. 1. 100. sz.) 1864. február végéig meghoszszabbitott határidő, a régibb alakú levél- és hírlap-bélyegek s a bélyeggel ellátott levél borítékok érvényét illetőleg, még 1864. május végéig meghosszabbittatik. A cs. k. kereskedelmi minisztérium nevében : báró Kalchberg. Nemzeti színház. Mart. 1-re van kitűzve: „Lammermoori Lucia.“ Opera 3 felv. Budai népszínház. Mart. 1-re van kitűzve: A m. kir. tud. egyetem gyógyszerész segéd-egylet javára: „A Mama.“ 100 arany jutalmat nyert eredeti vígjáték 3 felv. - - Távirati tudósítás a bécsi börzére febr. 29-kéről: 5% metalliques..............................71.50 Nemzeti kölcsön..............................79.35 1860-ki sorsjegyek.........................91.55 Bankrészvény............................... 770. Hitelintézet.......................................168.70 Ezüst..............................................118. Londoni váltók............................118.75 Arany................................................5.69 A*P. Naplók magántávsürgönyei. Lemberg, febr. 29. A febr. 24-éről keltezett cs. nyilatkozvány lényegileg ezt mondja : A lengyel királyság több hónap óta vészterhes események színhelye. Gallicziát a szomszéd ország sorsa iránti részvét meghatotta, s bensőleg felháboritatott általa. A kormány ezen viszonyokkal szemben lelkiismeretesen gyakorló nemzetközi kötelességeit , a fennálló törvényeket érvényesitő, de egyszersmind oly kíméletes és szelíd eljárást követtetett, mely a felindult kedélyek lecsillapítására vala számítva. De az eredmény nem felelt meg a várakozásnak ; felségárulási öszszeköttetések szerkesztettek a birodalom határain belől. Szokdlatlanul folytak a toborzások és zsarolások a felkelés segélésére ; a lakosság vagyonbiztossága s ez ország jólléte veszélyeztetve van s a törvényes rend komolyan fenyegettetik. A titokban működő forradalmi hatalom, melynek végcséljai Ausztria biztonsága s integritása ellen is vannak irányozva Gallicziában is formaszerinti kormányhatalmat vaknerősködik igényelni: adót szed, közegeit megesküdteti, s parancsainak teljesítését rettegtetéssel — még az orgyilkolástól sem borzadva — iparkodik eszközölni. Számos tény arra mutat, hogy a forradalmi pártok közeljövőben Gallicziát is Krakkót és nyilvános erőszaktételek színhelyéül szándékoznak tenni. A császár fontolóra véve uralkodói kötelességeit, azon ország irányában, melynek népessége túlnyomó számmal leghűségesebb alattvalói közé tartoznak : kénytelennek érzé magát, rendkívüli intézkedéseket tételét megparancsolni, a csend fenntartására s a békét polgárok oltalmára. A császár óhajtja, hogy ezen intézkedések minél előbb nélkülözhetők legyenek, s bizalommal reméli, hogy a lakosság segítségére fog lenni a kormánynak, a csend és törvényesség helyreállításában. KÜLFÖLD: Az európai conferentia a német dán ügyben aligha létre jön, habár azt az angol kormány nagyon óhajtja. A helyzet a német-dán ügyben válságos, s a legújabb jelenségek szerint e két eshetőség áll legközelebb 1- er. Anglia conferentia-tervének teljes fiascója, és 2- ér. A német-dán háború folytatása a német szövetségi erőkkel is. Világosítsuk meg mindkét tételt az adatok és tények részletes összeállítása által. Emlékezhetnek olvasóink, hogy a múlt év nyarán, hónapokon keresztül, mennyire hiába erőlködött az angol-franczia és osztrák diplomába, az európai közvélemény által is helyeselt konferentiára reábízni az orosz kormányt, a lengyel kérdés elintézése végett. A három nagyhatalom azonos lépéseinek semmi sikere nem lett, mert Oroszország nyakasan viselte magát, s nem tágított, belügynek canonizálván a lengyel ügyet. Emlékezhetnek arra is olvasóink, hogy a franczia császár nov. 5-ki európaszerte megdöbbentő invitátiójára — csak a másodrangú hatalmak feleltek elfogadólag. A saint-jamesi kabinet titkos fondorlatainak sikerült megbuktatni a napóleoni conferentia tervet. — Hiába! elmúltak a conferentia-kor aranjuezi napjai. — Conferentiát sem a három nagy európai hatalom együttes fellépése , sem a franczia császár imposáns nyilatkozata nem bírtak létesíteni. Ezen fiascók okát nemcsak a hatalmak érdekkülönféleségeiben , titkos házalkodásában, de azon körülményben is kell keresni, hogy általános lett a meggyőződés,miszerint ily conferentiaus égő kérdéseket szokott tenni az európai diplomatia asztalára. Az angol kormány által a német-dán ügy békés eligazítása végett indítványozott európai conferentiának is aligha lesz szerencsésebb vége, mint erdődeinek. Csak az ezen ügyben folyt távirati- és sürgöny útjáneszközlött értekeződésekre kell figyelmes pillantást vetni hogy következtethessünk. Anglia indítványozta a conferentiát. Ausztria azonnal reáállott, hogy miért,vasárnapi számunk e’rovatában , tüzetesen mutogattak- Oroszország elvben szintén beleegyezett a conferentiába. Hátra volt Francziaország, a Bund, Dánia és Oroszország. — Poroszország azonban kijelenté, hogy csak úgy egyezik bele a conferentiába, ha a dánok Schleswiget — Alsen szigetét is számítva oda kiürítik. A berlini katonai párt, melynek Bismarkkal szemben is nagy súlya van a porosz királynál, azon véleményben lévén, hogy Poroszország hadi becsülete enyagírozva van Schleswigben , semmi áron sem akar fegyverszünetet vagy conferenciát mindaddig, míg a porosz fegyverek győzelmet nem aratnak. Tehát már az osztrák-porosz kabinetek sem csatlakoztak határozottan a conferentia javaslathoz. — Francziaország — semleges maradt, szive legutolsó redőjéig, s a Francziaország csatlakozásáról írt tudósítások alaptalanoknak látszanak, amennyiben f. hó 25-én a tuileriák kabinetjében semmi hivatalos közlés sem történt e tárgyban, csupán Cowley és Drouyn de Lhuys értekeztek egymással. Ezen értekezés jellemét illetőleg egy bécsi lap hiteles forrásból úgy értesül, hogy a franczia kormány csak azon esetben fogadná el gyakorlatilag is a conferentia-indítványt, ha előbb a német szövetség és Dánia is elfogadják. Mintha csak emlékeztetné Angliát a múlt év nyarán tett azon kijelentésére, hogy reá áll a lengyel ügyben indítványozott conferentiára, ha Oroszország is reá áll. A franczia kormány semleges, és várja, hogy a többi meghívottak lökjék vissza a conferentia-indítványt, hogy ő azután elmondhassa : én nem tehetek róla, én elmentem volna a conferentiára, de Dánia, meg a német szövetség, nem akartak menni. — A párisi sajtó magatartása eléggé mutatja, hogy a franczia kormánynak egyáltalában nincs kedve conferentiázni a merő dán német ügyben. Tegyük fel azonban, hogy van , de ezen eltökéllése a dán kormány és a német szövetség eltökéllésétől függ. Hogy állanak a viszonyok akkor ? Egyszerűen csak úgy, hogy a conferentiára se Dánia, se a Bund, se Francziaország nem mennek. Ennek pedig az angol kormány által a conferentia alapjául kitűzött programm mindjárt az első oka. Az angol kormány szerint az összehívandó conferentia alapja, melyen a német-dán ügynek el kellene intéztetni, a következő : Az európai hatalmak biztosítják a herczegségek autonómiáját és elválaszthatlanságát; a dán terület épségben marad; vagyis, más szavakkal: az augustenburgi herczeg jogigényei visszautasíttatnak, s a herczegségek megmaradnak Dániával kapcsolatban. Kérdjük: reá áll-e erre a német szövetség, melynek a würzburgi értekezleten részt vett tagjai készek ugyan engedni a formalitásokban az osztrák-porosz politikának , de lényegben most is határozottan ragaszkodnak a nemzeti programmhoz, mely épen a herczegségeknek Dániától való elszakittatását, a londoni jegyzőkönyv széttépetését, s az augustenburgi herczeg trónra emeltetését sürgetik ? Kérdjük, hogy azon szövetség, mely a londoni jegyzőkönyvet érvénytelennek jelentette ki, kész lesz-e oly conferentiába menni leszavaztatás végett, mely épen azon londoni jegyzőkönyvet veszi alapul ? A német szövetség szerintünk ily alapon működő conferentiában sohasem fog részt venni. — Igen, de ha a német szövetség részt nem vesz, akkor Francziaország sem vesz részt. Ha pedig Francziaország és a német szövetség részt nem vesz, a „D. All. Zeitung“ hiteles értesítése szerint se Poroszország, se Ausztria nem vesznek részt, amennyiben ezek csak két feltétel alatt készek reá állani a conferentia tervére, ha 1-er, a háború folytattatik, s 2-ér a német szövetség és Francziaország beleegyeznek a conferentia megtartásába. “ De Dánia sem vesz ám részt. — Kicsi a bors, de erős. ””Ha az előbbi hatalmak részt vennének is, a dán kormány és birodalmi tanács magatartása oda mutat, hogy Dánia az utolsó lehelletig folytatja a háborút, de abba bele nem egyezik, hogy a német herczegségek egyesíttessenek, s administratív tekintetben Schleswig kivétessék a dán birodalmi kapocsból. Nemcsak a „Mem. diplomatique“ és Palmerston legújabb alsóházi nyilatkozatai bizonyítják, hogy Dánia nehézségeket gördít a conferentia elé, hanem maga a dán birodalmi tanács sürgeti leginkább a háború folytatását. Hiába mondotta a koppenhágai angol követ a dán királynak, és Monradnak, hogy a conferentia összejövetele becsületbeli dolog Angliára nézve, a király kijelentette, hogy felelős miniszterei tanácsa nélkül nem fogadhatja el a conferentia-indítványt. Monrad fenyegetőzött, s a birodalmi tanács f. hó 2- ról kelt felirata a királyhoz legsürgősebben s nyomósabban kívánja a harcz folytatását a németek ellen. Dániában még a legmérsékeltebb államférfiak sem akarnak tehát tudni semmit arról, hogy Schleswig megszűnjék dán tartomány lenni. Dánia folytatni akarja a háborút; Poroszország s a német szövetség szintén Ausztria sem bánkódnék a conferentia létrejövetelén, mert tart a porosz territoriális kikerekítési ambitiótól. Francziaország örül a zavarosnak, s szintén óhajtja titkon a harcz további folytatását ; csupán Anglia szeretne conferentiát és békét, s törekvéseinek aligha lesz egyéb sikere a nagy fiascónál. A conferentia összejövetelében tehát csak az angol Optimismus hihet. És ha mégis csodaszerű változások lehetségessé tennék a conferentiát, az talán oly nap ülne össze, midőn Németország maga üzen hadat Dániának. A berlini hivatalos körökből írják ugyanis f. hó 25-ről, hogy a porosz osztrák kormányok a német szövetséget szövetségi háborúba akarják keverni, Dániával. A két nagyhatalomnak czélja lenne, az összes Németország erejével állam kisikra Dánia ellen. Ezen törekvés és politikai czél a Dánia által kezdett tengeri harcz által lenne indokolva, mely a német fejedelmek közti szoros egyetértést s együttműködést különösen kívánatossá teszi. A porosz kormány ezen alapból indul ki, s máris elkezdte diplomatiai működését a közép államokban, hogy azokat a fennforgó herczegségi ügynek „a personal unió“ értelmében való megoldására bírja reá. Berlinben f. hó 25-én nagy miniszteri tanács tartatott, melyben el len határozva, hogy a német szövetségnél Ausztria és Poroszország lépéseket teendenek azon czélból, hogy a szövetség hadat üzenjen Dániának, s ezen hadüzenetnek az lenne legközelebbi következménye, hogy a düppeli sópezok ostromában 12,000 szász és hannover katona venne részt. A „D. Alig. Zeitung“ frankfurti tudósítója már közli is az osztrák porosz kormányoknak a német szövetségnél tett előleges lépéseit. A két német nagyhatalom ugyanis f. hó 25-én indítványt nyújtott be a német szövetséghez, melyben a Schleswig-Holsteinban levő összes német csapatoknak Wrangel tábornok vezénylete alá rendelését kérik. Egy néhány bécsi lap sejteti, hogy Manteuffel bárónak Bécsbe küldetése összeköttetésben állhat a fentebbi czéllal. Könnyen megtörténhetik tehát, hogy a conferentia-indítvány illendő diplomatiai eltemettetése után még nagyobb mérvben újul meg a harc, mely ekkor alkalmasint elveszti lokalizált természetét, s a szövetkezéseknek oly tért nyit, melyet ma még a helyzet homályossága miatt nem lehet tisztán kivenni. Franczia lapvélemények a javaslott conferentiáról. Míg a német lapok tudósítói, sőt a londoni táviratok is azt híresztelik, hogy az Anglia által javaslatba hozott európai értekezlet a szerződés illető aláírói által helybenhagyatott, nem érdektelen a véleményekkel megismerkedni, melyek Párisban a sugallmazott közlönyök részéről a fontos kérdés iránt nyilvánulnak. A „Constit.“ febr. 27-ki kiadásának homlokán érintve az ingerült megtámadásokat, melyek úgy a sajtó, mint a parlament ellenzéke által is a Palmerston Russel kabinet ellen intéztetnek, s melyek a kormánynak a német-dán kérdés irányában tanúsított habozó politikáját roszalják ; e nyilatkozmányokban a párisi félhivatalos közlöny igazolva látja azon következtetéseket, melyekkel a britt politikát már ez év elején a párisi sajtó kísérte, midőn megjegyzés hogy a britt kabinet compromittálja a békét, melyet fenntartani akar, s nem veszi figyelembe egyikét is azon módoknak, melyek a szerződéseknek tiszteletet szerezhetnének, s a feleket egymás megértésére bírhatnák. „Várjon — kérdi a „Const.“, az Anglia által a javasolt conferentiának több esélye van-e a sikerre ? Szerencsések lennénk ezt hihetni, s bizonyosan nem Francziaország leend az, honnét az akadályok jövendnek. Szerencsétlenségre, ezen akadályok másutt vannak, a dolog termé-’szetében léteznek azok, s hasztalan lenne az azok iránti önálltatás. „Azt mondják, Poroszország és Ausztria elfogadták az angol javaslatot. De elfogadja-e a német szövetség. Ez iránt kétkedni lehet, mihelyt meggondoljuk, hogy a conferentia alapesziéje Dánia integritásának fenntartása, s az örökösödés jogának Keresztély király számára való feláldozása„Ha pedig a német szövetség kívül marad az 1864-ki conferentián, mint idegen maradt az 1852-ki iránt is, van-e jog azt remélni, hogy az uj határozmányoknak nagyobb tekintélyük lesz rájok nézve mint a korábbiaknak. „És mi történnék ez esetben ? Mit tenne teende Poroszország és Ausztria a szövetség maradványával, midőn a hozott határozatok végrehajtására kerülne a sor? Erőhez fognak-e nyúlni, hogy szövetségesek ellenzékét megtörjék ? Ez nem lenne egyéb, mint a polgárháború Németországban.“ A „Constit." hasonló nehézséget lát a fegyverszünet kérdésében. Ha a conferentia úgy hozathatnék létre, hogy azzal a vérontás meg-