Pesti Napló, 1864. április (15. évfolyam, 4238-4262. szám)
1864-04-01 / 4238. szám
gzhajózási társulat birtokában levő pécsmohácsi 8 mértföldnyi hosszú vaspályán. Az államnak ezen védelme nemcsak a dunagőzhajózási társulatnak, hanem magának az államkincstárnak is kárára válhatnék , s mert a dolog így áll, azért neveztem a „Lloyd“ közbeszállását „naivnak.“ Köztudomású dolog ugyanis, hogy az állam a dunagőzhajózási társulatnak is évi subventiót ad — éspedig, ha jól tudom , 7 ta vagy 8 perczentest. A szab.dunagőzhajózási társulat 1858-tól 1862-ig 6,408,785 forintot kapott, 8 perczentes államsegély czége alatt — ami 1,280,757 ft évenkénti átlagot tesz. — Az állam, ezen hajózási társulat országos fontosságára való tekintetből — s helyesen — elvállalta egy bizonyos tőke kamatbiztosítását , de érdekében áll, hogy a tarifta úgy legyen elkészítve, hogy az államnak évenként minél kevesebb segélylyel kelljen járulni a társulat kiadásaihoz. — Ezen okból szokott történni, hogy az állam által garantírozott vaspálya- vagy hajózási társulatok árudíjjegyzékei reformjánál a kormány — illetőleg az állam — nem örömest engedi meg a csökkentést — ha csak országos szempontok nem igénylik — mivel a hiányzó összeget neki kell fizetni. Emlékezhetik a „Lloyd“, hogy midőn most két éve körülbelől a tariffa-revisió szóba jött, és maga az állam ellenezte, több czikk áruszállítási dijjának csökkentését — a kincstár igényeivel állván elő. Ezért történt, hogy a trieszti „Lloyd“, mely 1854—1861 közt 17,545,912 forintnyi segélyt kapott, nem szállíthatta le a tengeri portót úgy, mint azt a kereskedelmi szükségek igényelték. A tiszai- és déli vaspályatársulatok árudijjegyzékeiknél — jelesen például a sertésszállításnál — huzamos sürgetés útján eszközölhettek ki némi módosítást, mert az álladalmi kincstárnak minden subventionált társulatnál ez által nőtt a fedezendő biztosított összeg. Ha már most ezt megfontolja a „Lloyd“, átlátandja, hogy az állambeavatásra való hivatkozással azt mondta : állam, adj ki évenként többet, hogy a pécsi magánbirtokosok is versenyezhessenek a dunagőzhajózási társulattal. Igaz ugyan, hogy a dunai gőzhajózási társulat évi subventióban részesül — de az mindegy — hadd vegyen be kevesebbet a társulat a kőszénszállításból, csakhogy a pécsi magán-bányabirtokosok is concurrálhassanak. Kell-e az ily kívánat „naivságát“ bővebben bizonyítgatni? De befejezésül áttérek immár a kérdés concret részére. A „Lloyd“ azt mondja, hogy 8 mértföldnyi vaspályán egy vámmázsa kőszéntől 14 krajczár fuvarbér sok! — Én meg azt mondom , hogy igen méltányos. — Lássuk. A „Lloyd“-nak tudni kell, hogy a tariffa-rendszernél axióma: minél hosszabb a vonal , annál inkább lehet olcsón szállítani, természetesen, hogy aránylag. — Így történik azután, hogy 50—90 mértföldnyi vitelnél, néha kevesebbre is olcsóbb a fuvarbér, mint rövid pályákon, kivált oly pályákon, melyeken az üzleti kiadásokat a személy- és rendes málhaforgalom is fedezik. Ez az eset több szász-, franczia , porosz- és angol pályán. De oly pályától, mely 8 mértföldnyi, s melyen még sem élénk személy, sem jövedelmes málhaforgalom nem létezik, nem lehet kivárni, hogy a társulat kárával, idegen versenyzők érdekében, szállítsa le a fuvarbért. — Lapozgasson csak a „Lt.“ némely külföldi pálya tarifta-tételei közt, s meglátja, hogy 8 mértföldnyi távolságra egy mértföld után, például a déli államvaspálya IVakr, a Nordbahn 166/100, a bustehradi 312/i6o, a roishenbergi pálya a kladnói kőszén vámmázsájáért 273 krajczárt kiván. Ezen összehasonlításból azután az derül ki, hogy a „Lloyd“ elhamarkodta a dolgot. És végre nem kell elfelednünk, hogy a dunagőzhajózási társulat nem vaspálya, hanem hajózási társulat. Ez pedig igen lényeges különbség. — Ugyanis. A dunagőzhajózási társulatnak igen élénk , s talán nem mindig óhajtott concurrensei azon ószerü rendes hajók, vontató bárkák és tutajok, melyek— tekintet nélkül a szállítási gyorsaságra — roppant olcsón szállítanak a Dunán le- és felfelé. Ha már most a dunagőzhajózási társulat ép oly feltételek alatt szállítja Mohácsra a concurrens kőszenet, mint a magáét, a concurrens kőszén olcsóbban jöhet fel avontató hajókon Pestre, mint a társulati kőszén, mely a társulat eszközeivel szállíttatik, s így nemcsak hogy versenyez, de legyőzi a társulat kőszenét a pesti piaczon, minthogy az a szállítás folytán nem adható oly olcsón, mint adható lenne a verseny kőszén. Ha tehát a „Lloyd“ azt kivánja a társulattól, hogy egyezzen bele kőszenének a verseny kőszén által való piacíróli leszoríttatásába — kérdem: nem szembetűnő-e a naivság, ha a plaidoyer védbeszéd nem akar lenni. Felesleges a bővebb magyarázat. —Olvasóink látják, hogy a fennforgó polémiában, hogy áll az ügy, s bizton kecsegtetem magamat, hogy a naivság vádjainak igazolására felhozott érveim indokoltnak tüntetik fel ezen kis polémiát. Czélszerű, ha a hazai társulati ügyek eszmecsere által ventiláltatnak. Az ily eszmecsere óvszellentyű néha alaptalan kivánatok és helytelen felszóllalások ellen. REVICZKY SZEVER. Szóla Hunor : itt maradjunk ! Tanyát verjünk, itthon vagyunk stb. Látni, hogy a kisebbik testvér váltig haza vágyik, s mily megindító az a sor, melyben anyja fájdalmára emlékezik, ki őket nem fogja többé látni ! Ellenben a nagyobbik testvér csak arról szól, amit tenni kell, s úgyszólván akárhol otthon találja magát. Meglehet, a költő a rövid jelentésben többet akart kifejezni, mint a bátya és öcs közötti természeti különbséget: a magyar és hun közötti nemzeti különbség van megszemélyesítve ; a magyarban a honvágy és hazaszeretet, a hunban a tevékenység és kalandok szomja. Ott a hazája, ahol jól találja magát és tere nyílik kalandos vállalatokra. Azt hiszem, amely olvasó az ily vonásokra figyelmes, több élvezetet és emótiót talál az egyszerű megszemélyesítésben, ily jellemzés mellett, mint a hosszas magyarázatban s a szónoki vagy lyrai ömlengésben. A fiúi szeretet egy sorban több erővel és természetesebben nyilatkozik, mint tán egy hosszú lyrai ömlengésben. Ily vonás sok helyt fordul elő e műben. „Buda halála“ mind a szenvedélyek, mind az alakok nagysága, mind az epicai styl tekintetében haladási fok irodalmunkban, s a kik tán más véleményen volnának is, annyit meg fognak adni, hogy legalább kísérlet, eposirodalmunknak egy lépéssel tovább vitelére. — A tárgy a legnagyobb epicai tárgyak közé tartozik, a költő mindig szem előtt tartja, hogy az epicus költő feladata: az emberi jellem és szenvedélyek hit festése és nyilatkoztatása, s az emberi cselekedetek felett uralkodó világrend feltüntetése egy cselekvényben. E cselekvény maga egy következetesen lélektani fejlemény elejétől végig, mint valamely jó tragoedia. Végre a jellemfestés módja és szülje a legméltóbb a tárgyhoz, s az eposirás legnagyobb mesterei szentesítették. Költőnk az eposirás legnagyobb magaslatáig kívánt emelkedni, és minő eszköz által? Azon naiv hanggal, modorral és magyar nyelvvel, melyet némelyek egykor „parasztpoezis“nak gúnyoltak . A naiv felfogás, az egyszerű gondolat és érzés, s annak egyszerű kifejezése nem csodaképen, hanem a legtermészetesebben egyezik a fenségessel, melynek egyik eleme mindig az egyszerűség. A világirodalom minden legnagyobb eposait összehasonlítván, kitűnik, hogy azok a legjelesebbek, melyek a népek gyermekkorában kelvén, a naiv egyszerűséget párosítók az emberi szenvedélyek legerősebb festésével s a legfenségesebb tárgyakkal. Költőnk, ahelyett, hogy Virgilt, Tessot vette volna mintaképül, az őskori nagy népköltők útján kívánt járni, s már korán elsajátíta a magyar népköltészet naiv szellemét. Voltak más költők is, kiket a népköltészet szelleme tett nagyokká: ilyenek Burns Robert, Bésanger s a mi Petőfink. De mindenik csak a lyráig, legfeljebb balladákig vitte. Arany az, ki e téren a legnagyobbat kísérli meg, habár eddigi művei is,a „Toldiak, bizonyíték, hogy az epos közép fajában, a romanticus eposban, a naiv forma a művészet mily magas fokával párosulhat, sőt mily természetes eleme lehet a művészetnek. Arany, valamint a Toldiikban, úgy „Buda haláláéban is nem azt a képtelen lehetlenséget akarja, hogy egészen helyre állítsa közép-és őskoreposunkat. Csak a kor és mondák szellemébe hatott, s naiv költői felfogása és epicai tárgyilagossága által a telhető legjelesb művet akará írni. Nem hiszem, hogy megköszönné, ha úgy fognák fel művét, mint valamely után csinált régiségi tárgyat, vagy egy rongált ócska kép kijavítását. Naiv, s a legeredetibb eposz akarta írni, — azon nyelven, mely legnagyobb nyereség irodalmunkra nézve. A „paraszt nyelv“ oly határozott diadalokat vívott már költészetünkben, hogy csaknem mindaz, a mit Petőfi és Arany hódított költészetünknek — s az pedig nem csekély tartomány — ennek segedelmével történt. Maga Vörösmarty is gazdagitá nyelvét amaz örökkön buzgó eleven forrásból. — A művészet nem hogy veszített volna akár Petőfi, akár Arany által, — sőt a két költőt összefoglalva, kétségtelenül haladott. A ranyt nem zavarták se a visszaélések, se némelyeknek némileg indokolt elkedvetlenedése, hogy ne csak megmaradjon a maga utján, hanem teljesebben felhasználja a nép nyelvét. — Népi, s olykor tájszavak fordulnak elő, s mind ezekből, mind a szójárásokból, habozás nélkül és bőven merített, a hol találó képül és kifejezésül használhatta. Felhasználta a maga czéljára az ódon magyar nyelvet is , még pedig nemcsak azért, hogy ódon szint adjon az őskori tárgyú költeménynek. — Az Árpád korbeli magyar nyelvről, melyen tán Etele mondáit énekelték, nagyon keveset tudunk, oly keveset, mint a mythologiáról; s ha megvolna is az a nyelv, aligha fordításra nem szorulna — legalább a nagy közönség kedvéért. Arany a két évszázaddal ezelőtt divatozott nyelvből vett át egyet s mást, némileg maga is ösztönszerűleg ódon szellemet sajátított el akkori írókból, s olvasói illuzióját emeli az, hogy a költő és hősei nem azt a közönségessé vált magyar nyelvet beszélik, hanem a régi kor szelleme ömlik el még a nyelven is. De meg kell jegyeznünk, hogy akár a népi, akár a régi nyelv felhasználásában, nemcsak az a czél van elérve eme költeményben, hogy naiv és ódon szint önt el rajta. Azt is eléri, hogy az egészen magyar tőrül szakadt költészetnek, az eredetiségben változatosabb , hajlékonyabb nyelvet adjon, s a magyar nyelv erejének és gazdagságának egy új példáját mutassa fel. Ami Aranyban mindjárt első felléptekor meglepett minden született és magyar nyelvű magyart, az a minden idegen zamattól egészen ment, s a nyelv geniusával annyira egyező eredetiség volt, mely a született magyarral is egy még magyarabb nyelv lehetőségét látszott elhitetni. Az, a mit idegen nyelven „idiom“-nak neveznek, oly teljességében s oly valódiságában nem nyilatkozott volt még, mint „Toldi“ ban.— Nem abban áll annak titka, hogy egy-egy oly szót vesz fel, mely különösen a magyar köznépé, hanem a kifejezés, a szóhasználat s a beszéd fordulatainak azon sajátságában, melyek tükre a magyar lelkületnek és észjárásnak. Azonban már akkor költőnk nem csak az élő néptől tanulta a magyar nyelv erejét. Merített a másik, első rendű forrásból, melyet Vörösmarty is használt ragyogó és dús nyelvének gazdagítására, sőt az ujitó Kazinczy is kegyelettel volt iránta. — Arany a régi nyelvből is, mint a nép nyelvéből, a nyelv szellemét, a magyar „idiom“ titkait leste el, s később balladái, melyek terén a naiv forma által korszakot alkotott, bizonyítják, mint tudja használni is amaz ódon, erőteljes szült. Nem avult szavak felelevenítése, hanem régi tős gyökeres magyar szóhasználat és fordulatok, költői képes értelmű kifejezések, s a verselést annyira emelő inversiók által vett fel njító és ép elemeket a magyar költészetbe. Kétségtelen, hogy Kazinczy és Vörösmarty óta a magyar nyelvnek, s különösen a valódi magyar költői nyelvnek, eddigelé is Arany tett legnagyobb szolgálatot. S mégis, minden előbbi diadalai után, hanem mondom is, hogy „Buda halála“ korszakot alkotó mű — ezt a jövő dönti el — mindenesetre felteszi koronáját azon korszaknak, melyet Petőfivel együtt maga újított meg. A naiv költészet itt a legmagasabb költői nemben használtatik, s nyelv tekintetében „Buda halála“ magába öleli mindazt, a mi eddig e téren történt, a mi a népballadákban költői új elem volt, itt együtt, teljes mértékben fel van használva. Mindez nem affectatioképen használtatik. A kifejezés erejét, képes értelmét, rövidségét emeli, s csak a költő gondolatának correct és természetes kifejezése. Művészettel van az használva, s csak eszközül. Ez által nyer a nyelv oly tömöttséget, erőt, mely a költő hathatós és rövid vonásokban rajzoló művészi modorához legjobban illik. A való elhallgatása volna hát, s a mű egyik nagy becsének mellőzése, ha ki nem mondanám, hogy nem ismerek művet irodalmunkban, mely a nemzeti nyelv összes költői kincsének gazdagságából annyit bírna felmutatni, mint ez az aránylag kis könyv, s melyben a nyelv több művészi ügyességgel és avatottsággal volna felhasználva. Ezt az érdemet szükséges kiemelnem, mert főleg ez az, mit csupán a hazai, s csupán a jelenkori kritika tehet. Minden más részben élvezheti, értéke szerint becsülheti a külföld is e művet; elmondhatja rá, minő rangot foglal el az epobirodalomban (mely, úgyszólván, jelen korban alig létezik a többi európai nemzeteknél) ; de a nyelvhez egyedül mi szállhatunk, az egyedül bennünket gyönyörködtet és gazdagít. Még saját nemzetünk későbbi generatiói sem méltathatják annyira ebben a tekintetben. A mai kor, midőn nyelvünk annyi oldalról kifejlett, alig érti, mi volt a bámulattal határos meglepő „Zalán futása“ nyelvében 1825-ben, m volt az uj Petőfinél 1844-ben, mi—valamivel később — Arany „Toldijáéban és balladáiban. Mindez átment költészetünk vérébe, hogy ma alig találjuk újnak és meglepőnek. „Buda halála“ mind az eposi felsőbb rendű művészet, mind nyelve által egészen uj tünemény irodalmunkban, a mellett pedig egészen magyar, s a legeredetibb forrásokból frissíti a költői nyelvet: a nép nyelvéből, s az erőteljes és egészséges magyarságú régi irodalomból. „Buda halála“, mint mondám, csak első része egy, Attiláról szólló következendő eposnak, habár magában ép úgy megállhat, mint „Toldi“ első része a többi nélkül. Krónikáinkban az Attila-mondák, ha „Buda halálát“ egyik korszakalkotó eseménynek veszszük, önkényt szakadnak három részre: az első az, melyet költőnk feldolgozott; a második Etele haláláig terjedne; a harmadik Csaba királyfi bujdosása lenne, a általa a kapcsolat Árpáddal és a magyar nemzettel. Nem vagyok beavatva a költő szándékaiba, de úgy hiszem, hogy, habár a történet nem ismeri el ténynek az Etele és Árpád közötti egyenes családfát, fel van jogosítva rá a magyar nemzeti mondák által, s ekkor a hun ér magyar, kik „Buda haláláéban is csak elvált testvértörzsek, uj rokonságba hozhatók. Maga költőnk folytatást igér előszavában sőt dalában is. Az utolsó, a tizenkettedik éneket, e rövid bevezetés nyitja meg : Már fészke fölött leng énekem ezúttal, Buda forgó napja száll meredek rúddal, Este van, este van .... késő a madárnak , Nem látjátok-e már, hogy nőnek az árnyak ? Buda körül bus és tornyosodik össze. Hanem a sors utján csak pihenő lesz e : Uj dalok, uj dolgok tolmácsai jőnek, Ha Isten erőt ad szegény éneklőnek. Nemcsak a derék éneklő, hanem költői irodalmunk érdekében is óhajtjuk neki az erőt és kedvet, még minél számosabb mű befejezhetésére. SALAMON FERENCZ. Gazdasági és keresk. tudósítások. Pest, mart. 31. Tegnap délután réggel elegy heves zápor esett d. u. 4—5 óra között erős villámlással s dörgéssel, különben elég hűvös idő mellett. Ma borongó idő. A viz növekvőben. A gabnaforgalom piaczunkon folyvást csak a fogyasztásra és az inseglátott területek számára történő vásárlásokra szorítkozik. á Üzérkedési kedv nincsen. Tegnap a búzából korlátolt kirakodás és kelendőség volt, változatlan árakon. A rozsot nem igen keresték. Zab és tengeri szinten igen kevés, majd semmi sem kell. Árpából Bajorországból várnak néhány szállítmányt. Boldog Isten, Bajoroszágból — hozzánk! Szeged, mart. 29. A repere és búza kiteleléséről tett jelentéseinkre vonatkozólag kiegészítésül utólagosan nyert tapasztalásunk után meg kell jegyeznünk, hogy a pusztulás jelentékenyebb, mint a fagyok elmúlta után gondoltuk. Különösen vidékünkön a bánsági oldalon van a gazdáknak legtöbb okuk panaszra. Újszeged és Nagy-Szent-Miklós közt ezerekre megy azon holdak száma, hol nem csak a repete-, hanem a búzavetéseket is ki kell szántani. Különösen a szentmiklósi uradalomban tetemes a kár, melyben a szegény bérlők is részesültek. Most a helyett nagyobb részben árpát vetnek. Onnan kezdve Temesvárig, hol több hó volt, szépek a vetések. E szerint azon reményünk, hogy a repere-termés kárpótolni fogja a tavalyi szűk aratást, megsemmsült. Egyébként a téli vetések állapota kielégítő. Miután mindenki meggyőződött, hogy az idén bő repetetermés nem lesz, az árak is tartják magukat az új termés iránti alkuknál, különösen a termesztők az előleges eladásokra nézve nagyon óvatosak, annál inkább, mivel még a hernyóktól is tartanak, melyek ez évben minden időjárást könnyebben eltűrnek, mint máskor. Általános azon nézet, hogy a petróleum a repere árát le fogja nyomni. Ez aggodalom egyelőre alaptalan, miután az olajnövények iránti kereslet nagyon élénk, és csak a termesztők tartózkodása akadályozza az alkukötéseket. Az időjárás, enyhe hgmérsék mellett, esős s a kedvező tavasz iránti kilátás mindinkább valósul. A szőlők már nagyobbára ki vannak nyitva, s e héten a metszést is kezdik. A gyümölcsfákon annyi a virágbimbó, mint évek óta nem volt. Az előbb hűvös, most esős időjárás a hernyók kikelését is akadályozza , s e mellett örömmel tapasztaljuk, hogy a szőlő- és gyümölcsös-birtokosok kiirtásukra minden lehetőt megtesznek. A gabonahozatal a lefolyt héten alig érdemel említést, s az árak piaczunkon mindamellett nem emelkedtek, kivéve az imitl amott kisebb részletekben kéz alatt vásárolt vetőmagot, mivel azt a termesztők egymástól gyakran a piaczinál magasb áron veszik. Legnehezebb búza 5 ft 20—30 kr, közép 5—5 ft 10 kr, könnyebb 4 ft 80—90 kr, rozs 3 ft 80 kr, árpa 3 ft 10— 25 kr, zab tetejezve 3 ft 20 kr, lecsapva 2 ft 50 kr, kukoricza 4 ft 20 kr. Szarvasmarhát is keveset hajtottak föl, s a mi volt is, sovány , de jobbat nem kaphatván, a husárusok ezt is kénytelenek voltak megvenni, még pedig nagy áron, mely a hús árával nem áll arányban , lábon 22—25 ft mázsája. A mészárosok panaszai veszteségekről és a közönség részéről rész húsról mindig hangosabbak. Különfélék. Pest, mart. 31. * A hazai szükölködők felsegélésére ismét 10 ftot kaptunk Budáról Ribáry Ferenczné assz. által, a ki ez összeget Nagy-Bényen. Meszéna János és Ferencz urak házánál a húsvétünnepek alkalmával mint az asztalnál való kenyérgolyócskákkal hajigálásra kitűzött büntetést szedte be a jelenvolt társaságtól. Köszönetünk kifejezése mellett átadtuk a pesti kenyérosztó bizottmánynak, hogy a kenyérgolyókkal való tréfa üdvös eredménye a szűkölködő szegényeknek mielőbb tápláló kenyeret teremjen. A szerkesztőségünknél eddigelé e czélra egy begyűlt és átszolgáltatott pénzek összege 36,582 ft 72 kr, 34 db cs. k. és 1 db 20 frankos., 1 font sterling, 4 db ezüst tallér, 1 db ezüst ftos, és 6 db ezüst huszas. * Biztos hírként jelentik, hogy Ő Felségeik a a császár és a császárné, s a császári ház legtöbb tagja a legközelebbi hét közepében Miramareba utaznak, hogy a mexikói császárpártól elbúcsúzzanak. ‘ ^Albrecht főleg és Hildegarde főherczegasszony leánya Mária Terézia főhgnő a „Pol. Corr.“ szerint legközelebb el fog jegyeztetni Lajosnak, az ifjú bajor királynak, vagy mások szerint Luitpold bajor. kir. herczegnek nejévé, Luitpoldig közelebbről Bécsbe váratik. * Főtiszt. Ranolder Ján. veszprémi püspök ő exójának a vaskorona rend első osztályú keresztjével ő Felsége által díjmentesen tett feldiszíttetését a mai „Wien. Ztg.“ hivatalosan jelenti. * A magyar szűkölködők számára Milanóban is alakult segélyző-bizottság, melynek tagjai Belgioso L., Besana É., Finzi G., Massarani T., Pagliano E., Pavesi S. N-, Robecchi 6., Stampa- Soncini, Ermesti Visconti urak. * B. S ina Simon ő excja negyedik leánya, hir szerint, Maurocordatos görög miniszter fiával váltott jegyet. * A „Matica srbsca“ május 12-kén fog új alapszabályai értelmében Újvidékre leköltözni. * Az „Arad“ írja: Hazánk bortermesztőit bizonyosan érdekelni fogja azon tudósítás, hogy gr. Nádasdy Leopold ő exójának Gyorok-Ménesen termő vörös bora kedves zamatja és erejével nagy figyelmet gerjesztett külföldön, így e napokban is nagyobb mennyiség szállíttatott Würtembergbe gr. Knyfhhausen s báró Rackwitz urak részére, kik legnagyobb elismerésük kifejezésével 96 osztrák fttal fizették adóját. Mint értesülünk, több német fejedelmi udvar részére is történtek már megrendelések. — A pesti jótékony nőegylet által ápr. 4-én tartandó hangverseny ezen egyesület szemhályog-gyógyintézete javára fog rendeztetni. E hangverseny érdekessége tehát nemcsak az abban közreműködők által nyújtandó ritka műélvezet, hanem az által is nyerend, hogy az ország szegényei minden osztályából felvett vakok gyógyítására fordíttatik a befolyandó jövedelem. — Ily vakok már a mai napig is számosan jelentkeztek. . * Budatinszky György baboldi apát, a beszterczei székes káptalan nagyprépostja, a Lipót-rend lovagja stb. élete 84-ik évében Beszterczebányán elhunyt. * Kauzák Gábor érdemes hazánkfia a szegedi szükölködők számára 50 frtot, a csongrádmegyebeliek számára szintén 50 ftot adományozott. * Csongrádon Bagi József vagyonos földmives már az ősz óta 13—15 szükölködőt élelmez sajátjából; ugyanott egy Schwab Jakab nevű derék izraelita naponkint 50—60 szegény számára főzet levest. * Pozsonyban húsvét hétfőre virradó éjjel földingást vettek észre éjszak-nyugatról délkeletnek irányult lökésekkel. Az üveg és porczellánedények összezördültek, ennyi volt az egész. * Newmayer tanár Ausztráliából Európába utaztában — mint az angol lapok közük — oly észleleteket tett, hogy ezek nyomán 1865-re üstökös megjelenését jósolja, mely földünkhöz igen közel fog járni, s pompás fényt lövell. Három éjen át a legszebb világosság fog az üstökösből a földre ragyogni, hol ezalatt legkisebb sötétség sem leend.(?) * Zürichből Írják nekünk, hogy midőn báró Eötvös József ő mlaga megkeresése folytán Schindler-Escher, ottan tekintélyes nagykereskedő felszólitá a lakosságot a magyarországi ínségesek számára való adakozásra — melynek szép eredményét már közöltük volt: a részvét oly általános jön, hogy még az ártatlan gyermekek is összerakták e czélra megtakarított pénzecskéiket. A „Züricher Intelligenzblatt“ mart. 10-diki számában „Louise G.“ aláírással nyílt kérelem jelent meg, melyben e név tulajdonosa egy körülbelül 10—12 éves leányka felszólítja tanulótársait : (10—13 éves leánykák) adakozzanak „zu Gunsten der lieben Kinder in Ungarn, welche hungern müssen.“ És a részvét ez ártatlanok között oly nagyön, hogy a zürichi gyermekek a b. Eötvös József e ingához kiosztás végett küldött összeghez összesen több mint 100 frankkal járulának. — Méltó gyermekei Helvétország szabad s nemeskebtű fiainak. Remellay „gyermek-felebarátai“ megtisztelhetnék őket egy baráti köszönő levéllel. Annak czimével, kihez ezt intézni kellene, szívesen szólgálunk. * A kegyes jótékonyságairól ismert ft. Göndöcs Benedek uj-kigyósi lelkész ur, ki maga is számos szükölködőt láttat el élelemmel, hogy a jótékonyság oltárára még több áldozatot hozzon : a r- katb. ifjuság számára oktató imakönyvet irt és adott ki énekekkel és 5 igen szép aczélmetszvénynyel, 27 ivén, e könyv egész jövedelmét az uj-kigyósi szükölködők javára ajánlván fel. Ezen, az egyházi helybenhagyással ellátott imakönyvek, mely már megjelent, s megrendelés folytán bérmentetlenül azonnal megküldetik, ára vászonkötésben 1 ft 20 kr, bőrben 1 ft 80 kr, egész finom papírra arany szegélylyel 2 ft. Előfizetőket gyűjtőknek 10 példányra egy ingyen-példány jár; kapható szerzőnél Pesten: Fürdő-utcza 3. sz.; továbbá a Sz. István-társulat ügynökségénél, Lipót-utcza 8-ik sz.; végre Hartleben könyvárusnál, Pesten a váczi utczában. * Nagy-Lakról Írják: Csanádmegyében, fájdalom, előtűnnek már az ínség szomorú következései. A súly, vagy scorbut a hivatalos jelentések szerint már 13 helységben kiütött. De mutatkozik több helyütt is, mint péld. Nagylakon. A hivatalos jelentések szerint a járvány által megragadottak száma 1. hó 15 ig 643. Vigaszul szolgál azonban, hogy a halál eddigelé csak kevés áldozatot kívánt. * A zsámboki bankóhamisító bandának — mint értesülünk — már eddig tíz tagja van elfogva; a bankjegynyomó lemezek is kézre kerültek. E bandát is Kovics budai alkapitány nyomozta ki és fogta el. * A zágrábi gőzmalmi társaság húsvét ünnepére 1350 font lisztet osztatott ki az ottani városi szegények között. * A Mindszenty Gedeon által szerkesztett „Egri Népkönyv“ második füzete megjelent, Bartakovics Béla egri érsek ő excja arczképével, s változatos tartalommal. Megrendelhető Egerben a szerkesztőnél 20 krajczárjával. Ugyanennyiért előre megrendelhető a következő harmadik füzet is. * Egerben Jentsch G. kiadásában megjelent:„Lengyel hon vészangyala“,vagy a varsói szomorújátékok, irta gróf O g i n s k y fordította Gotthard Endre. Czimképes borítékkal. A mű a szerencsétlen lengyel nemzet szenvedéseit tárgyalja, s összesen 16—17 füzetből álland. Ára egy-egy füzetnek 40 kr, mely csak az átvételkor teendő le. * Triest városa pompás albummal készül hódolatát kifejezni az új mexikói császárnak. Ez album az ottani művészek által készített remekmű. A boríték ezüstből van elefántcsont faragványokkal, aranynyal és drágakövekkel kirakva. A közepén a mexikói czimer van, fölötte Ausztria, alatta Triest városa czimere. A négy szeglet négy jelvénynyel van ékesítve, melyek az ipart, kereskedelmet, hajózási és tengeri ipart jellemzik. Az első lap Triest városa, a második Miramare pompás rajzát mutatja. A többi lap Triest városa hódolati feliratát és számtalan név aláírását tartalmazza. Az egész kiállításának költsége 4000 ft. — A magyarországi műegylet (Pesten, lipótváros, Dianafürdőben 8. szám alatt) 1864 éve április 30-án délelőtti 10 órakor sorsolás alá bocsát 100 nyereményt. E műtárgyak az állandó műtárlatban, naponként délelőtt 9, vasár- és ünnepnapokon 11 órától, esti 6 óráig, egyleti tag társaságában ingyen, különben a szokott 18 ujkr. bementidij mellett, megszemlélhetők. Részjegyek, melyek e nyereményekre játszanak és melyek után Zrínyi Ilona munkács várában Madarász Győző eredeti festvénye után kőre rajzolt 1864 ik évi műlap esik, a műtárlati irodában és az egyleti ügynök uraknál 564 forinttal f. évi április 25-ig válthatók. A 100 nyeremény jegyzéke,következő :Dunajszky László, Pesten. Samson és Delila, csoportozat gypsből. 100 arany. Olaj festmények: Jansen József, Düsseldorfban. Nyári tájkép, Mosel folyón. 400 ft. Bethke Hermann, Münchenben. Házi jelenet, reggel 250 ft. Kimig Alajos, Prágában. Tájrész Ramsanból 200 ft. Ligeti A., Pesten. Barlbek (hajdan Heliopolis) romjai Syriában 200 ft. Löffler Lipót, Bécsben. Az alkalmatlan társaság 200 ft. Eibhner Frigyes, Münchenben. Részlet a regensburgi székesegyházból 180 ft. Rhomberg János, Münchenben. Az elrontott feladás. 180 forint. Orlai P., Samu, Pesten. Sz. Cziczelle. 150 forint. Roux Károly, Karlsruheban. Részlet Schwarzwaldból 150 ft. Wichman A., Dresdában. Gyermekkel tréfáló két leány 130 ft. Kutter Pál, Münchenben. Lichten dein Mária, Stauff regénye után 120 ft. Siebke Luiza, Düsseldorfban. Schwalbach-vár a Rénuson 100 ft. Than Mór, Pesten. Tanulmányfő 100 ft. Siebke Luiza, Düsseldorfban. Mártontemplom, Felső-Weselben 100 ft. Weber Henrik, Pesten. Zarándok 90 ft. Hoff Konrád, Münchenben. Sz.Miraculi templom, Velenczében 80 ft. Mácsik Mária, Budán. Női tanulmányfő 80 ft. Pecz Henrik, Pesten. Vén harczos 80 ft. Ilis Gusztáv, Düsseldorfban. Tyúkok 80 ft. Schmidt Adolf, Münchenben. Postakocsi a hóban 70 ft. Dux Zsigmond, Pesten. Női tanulmányfő 60 ft. Fröhlich Bernát, Münchenben. Pirók-oktató 50 ft. Garay Kamilla, Váczon.