Pesti Napló, 1864. április (15. évfolyam, 4238-4262. szám)

1864-04-01 / 4238. szám

g­­zhajózási társulat birtokában levő pécs­­mohácsi 8 mértföldnyi hosszú vaspályán. Az államnak ezen védelme nemcsak a dunagőzhajózási társulatnak, hanem ma­gának az államkincstárnak is kárára vál­hatnék , s mert a dolog így áll, azért neveztem a „Lloyd“ közbeszállását „naiv­nak.“ Köztudomású dolog ugyanis, hogy az állam a dunagőzhajózási társulatnak is évi subventiót ad — éspedig, ha jól tudom , 7 ta vagy 8 perczentest. A szab.dunagőzha­­józási társulat 1858-tól 1862-ig 6,408,785 forintot kapott, 8 perczentes államsegély czége alatt — a­mi 1,280,757 ft évenkénti átlagot tesz. — Az állam, ezen hajózási társulat országos fontosságára való te­kintetből — s helyesen — elvállalta egy bizonyos tőke kamatbiztosítását , de érdekében áll, hogy a tarifta úgy legyen elkészítve, hogy az államnak évenként minél kevesebb segély­lyel kelljen járulni a társulat kiadásaihoz. — Ezen okból szokott történni, hogy az állam által ga­­rantírozott vaspálya- vagy hajózási tár­sulatok árudíjjegyzékei reformjánál a kormány — illetőleg az állam — nem örö­mest engedi meg a csökkentést — ha csak országos szempontok nem igénylik — mivel a hiányzó összeget neki kell fizetni. Emlékezhetik a „Lloyd“, hogy midőn most két éve körülbelől a tariffa-revisió szóba jött, és maga az állam ellenezte, több czikk áruszállítási dijjának csök­kentését — a kincstár igényeivel állván elő. Ezért történt, hogy a trieszti „Lloyd“, mely 1854—1861 közt 17,545,912 fo­rintnyi segélyt kapott, nem szállíthatta le a tengeri portót úgy, mint azt a keres­kedelmi szükségek igényelték. A tiszai- és déli vaspályatársulatok árudijjegyzé­­keiknél — jelesen például a sertésszállí­­tásnál — huzamos­ sürgetés útján esz­közölhettek ki némi módosítást, mert az álladalmi kincstárnak minden subven­­tionált társulatnál ez által nőtt a fedezendő biztosított összeg. Ha már most ezt megfontolja a „Lloyd“, átlátandja, hogy az állambeavat­­­ásra való hivatkozással azt mondta : állam, adj ki évenként többet, hogy a pé­csi magánbirtokosok is versenyezhesse­nek a dunagőzhajózási társulattal. Igaz ugyan, hogy a dunai gőzhajózási társulat évi subventióban részesül — de az mindegy — hadd vegyen be keve­sebbet a társulat a kőszénszállításból, csakhogy a pécsi magán-bányabirtokosok is concurrálhassanak. Kell-e az ily kívánat „naivságát“ bő­vebben bizonyítgatni? De befejezésül áttérek immár a kérdés concret részére. A „Lloyd“ azt mondja, hogy 8 mért­földnyi vaspályán egy vámmázsa kő­széntől 14 krajczár fuvarbér sok! — Én meg azt mondom , hogy igen méltányos. — Lássuk. A „Lloyd“-nak tudni kell, hogy a ta­­riffa-rendszernél axióma: minél hosszabb a vonal , annál inkább lehet olcsón szállítani, természetesen, hogy aránylag. — Így történik azután, hogy 50—90 mértföldnyi vitelnél, néha kevesebbre is olcsóbb a fuvarbér, mint rövid pályákon, kivált oly pályákon, melyeken az üzleti kiadásokat a személy- és rendes málha­forgalom is fedezik. Ez az eset több szász-, franczia , porosz- és angol­ pályán. De oly pályától, mely 8 mértföldnyi, s me­lyen még sem élénk személy, sem jöve­­delmes málha­forgalom nem létezik, nem lehet kivárni, hogy a társulat kárával, idegen versenyzők érdekében, szállítsa le a fuvarbért. — Lapozgasson csak a „Lt.“ némely külföldi pálya tarifta-tételei közt, s meglátja, hogy 8 mértföldnyi távol­ságra egy mértföld után, például a déli államvaspálya IVa­kr, a Nordbahn 1­66/100, a bustehradi 312/i6o, a roishenbergi pálya a kladnói kőszén­­ vámmázsájáért 273 krajczárt kiván. Ezen összehasonlításból azután az de­rül ki, hogy a „Lloyd“ elhamarkodta a dolgot. És végre nem kell elfelednünk, hogy a dunagőzhajózási társulat nem vas­pálya, hanem hajózási társulat. Ez pedig igen lényeges különbség. — Ugyanis. A dunagőzhajózási társulatnak igen élénk , s talán nem mindig óhajtott con­­currensei azon ószerü rendes hajók, von­tató bárkák és tutajok, mely­ek— tekintet nélkül a szállítási gyorsaságra — rop­pant olcsón szállítanak a Dunán le- és felfelé. Ha már most a dunagőzhajózási tár­sulat ép oly feltételek alatt szállítja Mo­hácsra a concurrens kőszenet, mint a magáét, a concurrens kőszén olcsóbban jöhet fel a­­vontató hajókon Pestre, mint a társulati kőszén, mely a társulat eszkö­zeivel szállíttatik, s így nemcsak hogy versenyez, de legyőzi a társulat kőszenét a pesti piaczon, minthogy az a szállítás folytán nem adható oly olcsón, mint ad­ható lenne a verseny­ kőszén. Ha tehát a „Lloyd“ azt kivánja a tár­sulattól, hogy egyezzen bele kőszenének a verseny­ kőszén által való piacíróli leszoríttatásába — kérdem: nem szembe­­tű­nő-e a naivság, ha a plaidoyer védbe­­széd nem akar lenni. Felesleges a bővebb magyarázat. —­­Olvasóink látják, hogy a fennforgó polé­miában, hogy áll az ügy, s bizton ke­csegtetem magamat, hogy a naivság vád­jainak igazolására felhozott érveim indo­koltnak tüntetik fel ezen kis polémiát. Czélszerű, ha a hazai társulati ügyek eszmecsere által ventiláltatnak. Az ily eszmecsere óvszellentyű néha alaptalan kivánatok és helytelen felszólla­­lások ellen. REVICZKY SZEVER. Szóla Hunor : itt maradjunk ! Tanyát verjünk, itthon vagyunk stb. Látni, hogy a kisebbik testvér váltig haza vágyik, s mily megindító az a sor, melyben anyja fájdalmára emlékezik, ki őket nem fogja többé látni ! Ellenben a nagyobbik testvér csak arról szól, a­mit tenni kell, s úgy­szólván akár­hol otthon találja magát. Meglehet, a költő a rövid jel­en­tésben többet akart kifejezni, mint a bátya és öcs közötti természeti különbséget: a magyar és hun közötti nemzeti különbség van megszemélyesítve ; a magyarban a honvágy és hazaszeretet, a hunban a tevékenység és kalan­dok szomja. Ott a hazája, a­hol jól találja ma­gát és tere nyílik kalandos vállalatokra. Azt hiszem, a­mely olvasó az ily vonásokra figyelmes, több élvezetet és emótiót talál az egyszerű megszemélyesítésben, ily jellemzés mellett, mint a hosszas magyarázatban s a szó­noki vagy lyrai ömlengésben. A fiúi szeretet egy sorban több erővel és természetesebben nyi­latkozik, mint tán egy hosszú lyrai ömlengés­ben. Ily vonás sok helyt fordul elő e műben. „Buda halála“ mind a szenvedélyek, mind az alakok nagysága, mind az epicai styl tekinte­tében haladási fok irodalmunkban, s a kik tán más véleményen volnának is, annyit meg fog­nak adni, hogy legalább kísérlet, eposirodal­­munknak egy lépéssel tovább vitelére. — A tárgy a legnagyobb epicai tárgyak közé tarto­zik, a költő mindig szem előtt tartja, hogy az epicus költő feladata: az emberi jellem és szen­vedélyek hit festése és nyilatkoztatása, s az emberi cselekedetek felett uralkodó világ­rend feltüntetése egy cselekvényben. E cselekvény maga egy következetesen lélektani fejlemény elejétől végig, mint valamely jó tragoedia. Végre a jellemfestés módja és szülje a legmél­tóbb a tárgyhoz, s az eposirás legnagyobb mes­terei szentesítették. Költőnk az epos­irás legnagyobb magaslatáig kívánt emelkedni, é­s minő eszköz által? Azon naiv hanggal, modorral és magyar nyelvvel, melyet némelyek egykor „parasztpoezis“­­nak gúnyoltak . A naiv felfogás, az egyszerű gondolat és érzés, s annak egyszerű kifejezése nem csodaképen, hanem a legtermészetesebben egyezik a fenségessel, melynek egyik eleme mindig az egyszerűség. A világirodalom minden legnagyobb eposait összehasonlítván, kitűnik, hogy azok a legjele­sebbek, melyek a népek gyermekkorában kel­vén, a naiv egyszerűséget párosítók az emberi szenvedélyek legerősebb festésével s a legfen­­ségesebb tárgyakkal. Költőnk, a­helyett, hogy Virgilt, Tessot vette volna mintaképül, az ősko­ri nagy népköltők útján kívánt járni, s már ko­rán elsajátíta a magyar népköltészet naiv szel­lemét. Voltak más költők is, kiket a népkölté­szet szelleme tett nagyokká: ilyenek Burns Robert, Bésanger s a mi Petőfink. De mindenik csak a lyráig, legfeljebb balladákig vitte. Arany az, ki e téren a legnagyobbat kísérli meg, ha­bár eddigi művei is,­­a „Toldiak, bizonyíték, hogy az epos közép fajában, a romanticus epos­­ban, a naiv forma a művészet mily magas foká­val párosulhat, sőt mily természetes eleme lehet a művészetnek. Arany, valamint a Toldiikban, úgy „Buda haláláéban is nem azt a kép­telen lehetlenséget akarja, hogy egészen helyre állítsa közép-és ős­kor­­eposunkat. Csak a kor és mondák szel­lemébe hatott, s naiv költői felfogása és epicai tárgyilagossága által a telhető legjelesb művet akará írni. Nem hiszem, hogy megköszönné, ha úgy fognák fel művét, mint valamely után csi­nált régiségi tárgyat, vagy egy rongált ócska kép kijavítását. Naiv, s a legeredetibb eposz akarta írni, — azon nyelven, mely legnagyobb nyereség irodal­munkra nézve. A „paraszt nyelv“ oly határozott diada­lokat vívott már költészetünkben, hogy csak­nem mindaz, a mit Petőfi és Arany hódított költé­szetünknek — s az pedig nem csekély tartomány — ennek segedelmével történt. Maga Vörös­marty is gazdagitá nyelvét amaz örökkön buzgó eleven forrásból. — A művészet nem hogy ve­szített volna akár Petőfi, akár Arany által, — sőt a két költőt összefoglalva, kétségtelenül ha­ladott. A ranyt nem zavarták se a visszaélések, se némelyeknek némileg indokolt elkedvetlenedése, hogy ne csak megmaradjon a maga utján, ha­nem teljesebben felhasználja a nép nyelvét. — Népi, s olykor tájszavak fordulnak elő, s mind ezekből, mind a szójárásokból, habozás nélkül és bőven merített, a hol találó képül és kifeje­zésül használhatta. Felhasználta a maga czéljára az ódon ma­gyar nyelvet is , még pedig nemcsak azért, hogy ódon szint adjon az őskori tárgyú költe­ménynek. — Az Árpád korbeli magyar nyelv­ről, melyen tán Etele mondáit énekelték, nagyon keveset tudunk, oly keveset, mint a mythologiá­­ról; s ha megvolna is az a nyelv, aligha fordí­tásra nem szorulna — legalább a nagy közön­ség kedvéért. Arany a két évszázaddal ezelőtt divatozott nyelvből vett át egyet s mást, némileg maga is ösztönszerűleg ódon szellemet sajátí­tott el akkori írókból, s olvasói illuzióját emeli az, hogy a k­öltő és hősei nem azt a közönséges­sé vált magyar nyelvet beszélik, hanem a régi kor szelleme ömlik el még a nyelven is. De meg kell jegyeznünk, hogy akár a népi, akár a régi nyelv felhasználásában, nemcsak az a czél van elérve eme költeményben, hogy naiv és ódon szint önt el rajta. Azt is eléri, hogy az egészen magyar tőrül szakadt költészetnek,­­ az eredetiségben vál­tozatosabb , hajlékonyabb nyelvet adjon, s a magyar nyelv erejének és gazdagságának egy új példáját mutassa fel. A­mi Aranyban mindjárt első felléptekor meg­lepett minden született és magyar nyelvű ma­gyart, az a minden idegen zamattól egészen ment, s a nyelv geniusával annyira egyező ere­detiség volt, mely a született magyarral is egy még magyarabb nyelv lehetőségét látszott elhi­tetni. Az, a mit idegen nyelven „idiom“-nak ne­veznek, oly teljességében s oly valódiságában nem nyilatkozott volt még, mint „Toldi“ ban.— Nem abban áll annak titka, hogy egy-egy oly szót vesz fel, mely különösen a magyar köznépé, hanem a kifejezés, a szóhasználat s a beszéd fordulatainak az­on sajátságában, mely­ek­ tükre a magyar lelkületnek és észjárásnak. Azonban már akkor költőnk nem csak az élő néptől tanulta a magyar nyelv erejét. Merített a másik, első rendű forrásból, melyet Vörösmar­ty is használt ragyogó és dús nyelvének gazda­gítására, sőt az ujitó Kazinczy is kegyelettel volt iránta. — Arany a régi nyelvből is, mint a nép nyelvéből, a nyelv szellemét, a magyar „idiom“ titkait leste el, s később balladái, me­lyek terén a naiv forma által korszakot alko­tott, bizonyítják, mint tudja használni is amaz ódon, erőteljes szült. Nem avult szavak feleleve­nítése, hanem régi tős gyökeres magyar szó­­használat és fordulatok, költői képes értelmű kifejezések, s a verselést annyira emelő inver­­siók által vett fel njító és ép elemeket a ma­gyar költészetbe. Kétségtelen, hogy Kazinczy és Vörösmarty óta a magyar nyelvnek, s külö­nösen a valódi magyar költői nyelvnek, eddig­elé is Arany tett legnagyobb szolgálatot. S mégis, minden előbbi diadalai után, hanem mondom is, hogy „Buda halála“ korszakot al­kotó mű — ezt a jövő dönti el — mindenesetre felteszi koronáját azon korszaknak, melyet Pe­tőfivel együtt maga újított meg. A naiv költészet itt a legmagasabb költői nemben használtatik, s nyelv tekintetében „Buda halála“ magába öleli mindazt, a mi eddig e téren történt, a mi a népballadákban költői új elem volt, itt együtt, teljes mértékben fel van használva. Mindez nem affectatioképen használtatik. A kifejezés erejét, képes értelmét, rövidségét eme­li, s csak a költő gondolatának correct és ter­mészetes kifejezése. Művészettel van az hasz­nálva, s csak eszközül. Ez által nyer a nyelv oly tömöttséget, erőt, mely a költő hathatós és rövid vonásokban rajzoló művészi modorához legjobban illik. A való elhallgatása volna hát, s a mű egyik nagy becsének mellőzése, ha ki nem mondanám, hogy nem ismerek művet irodalmunkban, mely a nemzeti nyelv összes költői kincsének gazdag­ságából annyit bírna felmutatni, mint ez az aránylag kis könyv, s melyben a nyelv több mű­vészi ügyességgel és avatottsággal volna fel­használva. Ezt az érdemet szükséges kiemel­nem, mert főleg ez az, mit csupán a hazai, s csu­pán a jelenkori kritika tehet. Minden más rész­ben élvezheti, értéke szerint becsülheti a külföld is e művet; elmondhatja rá, minő rangot foglal el az epobirodalomban (mely, úgy­szólván, jelen korban alig létezik a többi európai nemzetek­nél) ; de a nyelvhez egyedül mi szállhatunk, az egyedül bennünket gyönyörködtet és gazdagít. Még saját nemzetünk későbbi generatiói sem méltathatják annyira ebben a tekintetben. A mai kor, midőn nyelvünk annyi oldalról kifej­lett, alig érti, mi volt a bámulattal határos meg­lepő „Zalán futása“ nyelvében 1825-ben, m volt az uj Petőfinél 1844-ben, mi—valamivel ké­sőbb — Arany „Toldijáéban és balladáiban. Mindez átment költészetünk vérébe, hogy ma alig találjuk újnak és meglepőnek. „Buda halála“ mind az eposi felsőbb rendű művészet, mind nyelve által egészen uj tüne­mény irodalmunkban, a mellett pedig egészen magyar, s a legeredetibb forrásokból frissíti a költői nyelvet: a nép nyelvéből, s az erőteljes és egészséges magyarságú régi irodalomból.­ „Buda halála“, mint mondám, csak első része egy, Attiláról szólló következendő eposnak, ha­bár magában ép úgy megállhat, mint „Toldi“ első része a többi nélkül. Krónikáinkban az Attila-mondák, ha „Buda halálát“ egyik korszakalkotó eseménynek vesz­­szük, önkényt szakadnak három részre: az első az, melyet költőnk feldolgozott; a második Etele haláláig terjedne; a harmadik Csaba királyfi bujdosása lenne, a általa a kapcsolat Árpáddal és a magyar nemzettel. Nem vagyok beavatva a költő szándékaiba, de úgy hiszem, hogy, ha­bár a történet nem ismeri el ténynek az Etele és Árpád közötti egyenes családfát, fel van jo­gosítva rá a magyar nemzeti mondák által, s ekkor a hun ér magyar, kik „Buda haláláéban is csak elvált testvértörzsek, uj rokonságba hoz­hatók. Maga költőnk folytatást igér előszavában sőt dalában is. Az utolsó, a tizenkettedik éneket, e rövid bevezetés nyitja meg : Már fészke fölött leng énekem ezúttal, Buda forgó napja száll meredek rúddal, Este van, este van .... késő a madárnak , Nem látjátok-e már, hogy nőnek az árnyak ? Buda körül bus és tornyosodik össze. Hanem a sors utján csak pihenő lesz e : Uj dalok, uj dolgok t­ol­m­á­cs­ai jőne­k, Ha Isten erőt ad szegény éneklőnek. Nemcsak a derék éneklő, hanem költői iro­dalmunk érdekében is óhajtjuk neki az erőt és kedvet, még minél számosabb mű befejezhe­­tésére. SALAMON FERENCZ. Gazdasági és keresk. tudósítások. Pest, mart. 31. Tegnap délután réggel elegy heves zápor esett d. u. 4—5 óra között erős villámlással s dörgéssel, kü­lönben elég hű­vös idő mellett. Ma borongó idő. A viz növekvőben. A gabnaforgalom piaczun­­kon folyvást csak a fogyasztásra és az inseg­­látott területek számára történő vásárlásokra szorítkozik. á Üzérkedési kedv nincsen. Tegnap a búzából korlátolt kirakodás és kelendőség volt, változatlan árakon. A rozsot nem igen keresték. Zab és tengeri szinten igen kevés, majd semmi sem kell. Árpából Bajorországból várnak néhány szállítmányt. Boldog Isten, Ba­­joroszágból — hozzánk! Szeged, mart. 29. A repere és búza kite­leléséről tett jelentéseinkre vonatkozólag kiegé­­szítésül utólagosan nyert tapasztalásunk után meg kell jegyeznünk, hogy a pusztulás jelenté­kenyebb, mint a fagyok elmúlta után gondol­tuk. Különösen vidékünkön a bánsági oldalon van a gazdáknak legtöbb okuk panaszra. Új­szeged és Nagy-Szent-Miklós közt ezerekre megy azon holdak száma, hol nem csak a rep­ete-, hanem a búza­vetéseket is ki kell szántani. Különösen a szent­miklósi uradalomban tetemes a kár, melyben a szegény bérlők is részesültek. Most a helyett nagyobb részben árpát vetnek. Onnan kezdve Temesvárig, hol több hó volt, szépek a vetések. E szerint azon reményünk, hogy a repere-termés kárpótolni fogja a tava­lyi szűk aratást, megsemm­sült. Egyébként a téli vetések állapota kielégítő. Miután mindenki meggyőződött, hogy az idén bő repetetermés nem lesz, az árak is tartják magukat az új termés iránti alkuknál, különö­sen a termesztők az előleges eladásokra nézve nagyon óvatosak, annál inkább, mivel még a hernyóktól is tartanak, melyek ez évben minden időjárást könnyebben eltűrnek, mint máskor. Általános azon nézet, hogy a petróleum a repere árát le fogja nyomni. Ez aggodalom egy­előre alaptalan, miután az olajnövények iránti kereslet nagyon élénk, és csak a termesztők tartózkodása akadályozza az alkukötéseket. Az időjárás, enyhe h­gmérsék mellett, esős s a kedvező tavasz iránti kilátás mindinkább valósul. A szőlők már nagyobbára ki vannak nyitva, s e héten a metszést is kezdik. A gyümölcsfá­kon annyi a virágbimbó, mint évek óta nem volt. Az előbb hűvös, most esős időjárás a her­nyók kikelését is akadályozza , s e mellett örömmel tapasztaljuk, hogy a szőlő- és gyü­mölcsös-birtokosok kiirtásukra minden lehetőt megtesznek. A gabonahozatal a lefolyt héten alig érdemel említést, s az árak piaczunkon min­damellett nem emelkedtek, kivéve az imitl amott kisebb részletekben kéz alatt vásárolt vetőmagot, mi­vel azt a termesztők egymástól gyakran a pia­­czinál magasb áron veszik. Legnehezebb búza 5 ft 20—30 kr, közép 5—5 ft 10 kr, könnyebb 4 ft 80—90 kr, rozs 3 ft 80 kr, árpa 3 ft 10— 25 kr, zab tetejezve 3 ft 20 kr, lecsapva 2 ft 50 kr, kukoricza 4 ft 20 kr. Szarvasmarhát is keveset hajtottak föl, s a mi volt is, sovány , de jobbat nem kaphatván, a husárusok ezt is kénytelenek voltak megven­ni, még pedig nagy áron, mely a hús árával nem áll arányban , lábon 22—25 ft mázsája. A mészárosok panaszai veszteségekről és a közönség részéről rész húsról mindig hango­sabbak. Különfélék. Pest, mart. 31. * A hazai szükölködők felsegélésére ismét 10 ftot kaptunk Budáról Ribáry Ferenczné assz. által, a ki ez összeget Nagy-Bényen­­. Meszéna János és Ferencz urak házánál a húsvétünnepek alkalmával mint az asztalnál való kenyérgo­ly­ócskákkal hajigálásra kitűzött büntetést szed­te be a jelenvolt társaságtól. Köszönetünk kife­jezése mellett átadtuk a pesti kenyérosztó bi­zottmánynak, hogy a kenyérgolyókkal való tré­fa üdvös eredménye a szűkölködő szegényeknek mielőbb tápláló kenyeret teremjen. A szerkesztőségünknél eddigelé e czélra egy begy­űlt és átszolgáltatott pénzek összege 36,582 ft 72 kr, 34 db cs. k. és 1 db 20 frankos­., 1 font sterling, 4 db ezüst tallér, 1 db ezüst ftos, és 6 db ezüst huszas. * Biztos hírként jelentik, hogy Ő Felségeik a a császár és a császárné, s a császári ház leg­több tagja a legközelebbi hét közepében Mira­­mareba utaznak, hogy a mexikói császár­­pártól elbúcsúzzanak. ‘ ^Albrecht f­őleg és Hildegarde főher­­czegasszony leánya Mária Terézia főhgnő a „Pol. Corr.“ szerint legközelebb el fog jegyez­tetni L­a­j­o­s­n­a­k, az ifjú bajor királynak, vagy mások szerint Luitpold bajor. kir. herczeg­­nek nejévé, L­u­i­t­p­o­l­d­ig közelebbről Bécsbe váratik. * Főtiszt. R­a­n­o­l­d­e­r Ján. veszprémi püspök ő exójának a vaskorona rend első osztályú ke­resztjével ő Felsége által díjmentesen tett feldi­­szíttetését a mai „Wien. Ztg.“ hivatalosan je­lenti. * A magyar szűkölködők számára Milanóban is alakult segélyző-bizottság, melynek tagjai Belgioso L., Besana É., Finzi G., Massarani T., Pagliano E., Pavesi S. N-, Robecchi 6., Stampa- Soncini, Ermesti Visconti urak. * B. S i­n­a Simon ő excja negyedik leánya, hir szerint, Maurocordatos görög miniszter fiával váltott jegyet. *­­ A „Matica srbsca“ május 12-kén fog új alapszabályai értelmében Újvidékre leköltözni. * Az „Arad“ írja: Hazánk bortermesztőit bi­zonyosan érdekelni fogja azon tudósítás, hogy gr. N­á­d­a­s­d­y Leopold ő exójának Gyorok-Mé­­nesen termő vörös bora kedves zamatja és ere­jével nagy figyelmet gerjesztett külföldön, így e napokban is nagyobb mennyiség szállíttatott Würtembergbe gr. Knyfhhausen s báró Rackwitz urak részére, kik legnagyobb elismerésük kife­jezésével 96 osztrák fttal fizették adóját. Mint értesülünk, több német fejedelmi udvar részére is történtek már megrendelések. — A pesti jótékony­ nőegylet által ápr. 4-én tartandó hangverseny ezen egyesület szemhályog-gyógyintézete javára fog rendeztetni.­­ E hangverseny érdekessége tehát nemcsak az abban közreműködők által nyújtandó ritka műélvezet, hanem az által is nyerend, hogy az ország szegényei minden osz­tályából felvett vakok gyógyítására fordíttatik a befolyandó jövedelem. — Ily vakok már a mai napig is számosan jelentkeztek. . * Budatinszky György babold­i apát, a beszterczei székes káptalan nagyprépostja, a Lipót-rend lovagja stb. élete 84-ik évében Besz­­terczebányán elhunyt. * K­­­a­u­z­á­k Gábor érdemes hazánkfia a szegedi szükölködők számára 50 frtot, a cson­­grádmegyebeliek számára szintén 50 ftot ado­mányozott. * Csongrádon Bagi József vagyonos föld­­mives már az ősz óta 13—15 szükölködőt élel­mez sajátjából; ugyanott egy Schwab Jakab nevű derék izraelita naponkint 50—60 szegény számára főzet levest. * Pozsonyban húsvét hétfőre virradó éjjel földingást vettek észre éjszak-nyugatról délke­letnek irányult lökésekkel. Az üveg és porczel­­lánedények összezördültek, ennyi volt az egész. * Newmayer tanár Ausztráliából Európába utaztában — mint az angol lapok közük — oly észleleteket tett, hogy ezek nyomán 1865-re üstökös megjelenését jósolja, mely földünkhöz igen közel fog járni, s pompás fényt lövell. Há­rom éjen át a legszebb világosság fog az üstö­kösből a földre ragyogni, hol ezalatt legkisebb sötétség sem leend.(?) * Zürichből Írják nekünk, hogy midőn báró Eötvös József ő mlaga megkeresése folytán Schindler-Escher, ottan tekintélyes nagy­­kereskedő felszólitá a lakosságot a magyaror­szági ínségesek számára való adakozásra — melynek szép eredményét már közöltük volt: a részvét oly általános jön, hogy még az ártat­lan gyermekek is összerakták e czélra megtakarított pénzecskéiket. A „Züricher Intel­ligenzblatt“ mart. 10-diki számában „Louise G.“ aláírással nyílt kérelem jelent meg, mely­ben e név tulajdonosa egy körülbelül 10—12 éves leányka felszólítja tanulótársait : (10—13 éves leánykák) adakozzanak „zu Gunsten der lieben Kinder in Ungarn, welche hungern müs­sen.“ És a részvét ez ártatlanok között oly nagy­­ön, hogy a zürichi gyermekek a b. Eötvös Jó­zsef e ingához kiosztás végett küldött összeg­hez összesen több mint 100 frankkal járulának. — Méltó gyermekei Helvétország szabad s ne­­meskebtű­ fiainak. Remellay „gyermek-felebará­tai“ megtisztelhetnék őket egy baráti köszönő levéllel. Annak czimével, kihez ezt intézni kel­lene, szívesen szólgálunk. * A kegyes jótékonyságairól ismert ft. G­ö­n­­döcs Benedek uj-kigyósi lelkész ur, ki maga is számos szükölködőt láttat el élelemmel, hogy a jótékonyság oltárára még több áldozatot hoz­zon : a r- katb. ifjuság számára oktató imaköny­vet irt és adott ki énekekkel és 5 igen szép aczélmetszvénynyel, 27 ivén, e könyv egész jövedelmét az uj-kigyósi szükölködők ja­vára ajánlván fel. Ezen, az egyházi helybenha­gyással ellátott imakönyvek, mely már megje­lent, s megrendelés folytán bérmentetlenül azon­nal megküldetik, ára vászonkötésben 1 ft 20 kr, bőrben 1 ft 80 kr, egész finom papírra arany szegélylyel 2 ft. Előfizetőket gyűjtőknek 10 pél­dányra egy ingyen-példány jár; kapható szer­zőnél Pesten: Fürdő-utcza 3. sz.; továbbá a Sz. István-társulat ügynökségénél, Lipót-utcza 8-ik sz.; végre Hartleben könyvárusnál, Pesten a váczi utczában. * Nagy-Lakról Írják: Csanádmegyében, fáj­dalom, előtűnnek már az ínség szomorú követ­kezései. A súly, vagy scorbut a hivatalos jelentések szerint már 13 helységben kiütött. De mutatkozik több helyütt is, mint péld. Nagy­lakon. A hivatalos jelentések szerint a járvány által m­egragadottak száma 1. hó 15 ig 643. Vi­gaszul szolgál azonban, hogy a halál eddigelé csak kevés áldozatot kívánt. * A zsámboki bankóhamisító bandának — mint értesülünk — már eddig t­í­z tagja van elfogva; a bankjegynyomó lemezek is kézre kerültek. E bandát is K­o­v­i­c­s budai alkapi­­tány nyomozta ki és fogta el. * A zágrábi gőzmalmi társaság húsvét ünne­pére 1350 font lisztet osztatott ki az ottani városi szegények között. * A Mindszenty Gedeon által szer­kesztett „Egri Népkönyv“ második füzete megjelent, Bartakovics Béla egri érsek ő excja arczképével, s változatos tartalommal. Megrendelhető Egerben a szerkesztőnél 20 krajczárjával. Ugyanennyiért előre megrendel­hető a következő harmadik füzet is. * Egerben Jentsch G. kiadásában megje­lent:„Lengye­l hon vészangyala“,vagy a varsói szomorújátékok, irta gróf O g i n s k y fordította Gotthard Endre. Czimképes borí­tékkal. A mű a szerencsétlen lengyel nemzet szenvedéseit tárgyalja, s összesen 16—17 füzet­ből álland. Ára egy-egy füzetnek 40 kr, mely csak az átvételkor teendő le. * Triest városa pompás albummal készül hó­dolatát kifejezni az új mexikói császárnak. Ez album az ottani művészek által készített remek­mű. A boríték ezüstből van elefántcsont farag­­ványokkal, aranynyal és drágakövekkel kirak­va. A közepén a mexikói czimer van, fölötte Ausztria, alatta Triest városa czimere. A négy szeglet négy jelvénynyel van ékesítve, melyek az ipart, kereskedelmet, hajózási és tengeri ipart jellemzik. Az első lap Triest városa, a má­sodik Miramare pompás rajzát mutatja. A többi lap Triest városa hódolati feliratát és számtalan név aláírását tartalmazza. Az egész kiállításá­nak költsége 4000 ft. — A magyarországi mű­egylet (Pesten, lipótváros, Dianafürdőben 8. szám alatt) 1864 éve április 30-án délelőtti 10 órakor sorso­lás alá bocsát 100 nyere­ményt. E műtárgyak az állandó műtárlatban, naponként délelőtt 9, vasár- és ünnepnapokon 11 órától, esti 6 óráig, egyleti tag társaságában ingyen, különben a szokott 18 ujkr. bementidij mellett, megszem­­lélhetők. Részjegyek, melyek e nyereményekre játszanak és melyek után Zrínyi Ilona mun­­kács várában Madarász Győző eredeti fest­­vénye után kőre rajzolt 1864 ik évi műlap esik, a mű­tárlati irodában és az egyleti ügynök urak­nál 5­64 forinttal f. évi április 25-ig válthatók. A 100 nyeremény jegyzéke,következő :­Dunajszky László, Pesten. Samson és Delila, csoportozat gyps­ből. 100 arany. Olaj fest­mény­ek: Jan­sen József, Düsseldorfban. Nyári tájkép, Mosel folyón. 400 ft. Bethke Hermann, Münchenben. Házi jelenet, reggel 250 ft. Kimig Alajos, Prá­gában. Tájrész Ramsanból 200 ft. Ligeti A., Pesten. Barlbek (hajdan Heliopolis) romjai Sy­­riában 200 ft. Löffler Lipót, Bécsben. Az alkal­matlan társaság 200 ft. Eibhner Frigyes, Mün­chenben. Részlet a regensburgi székesegyház­ból 180 ft. Rhomberg János, Münchenben. Az elrontott feladás. 180 forint. Orlai P., Samu, Pesten. Sz. Cziczelle. 150 forint. Roux Ká­roly, Karlsruheban. Részlet Schwarzwald­­ból 150 ft. Wi­chm­an A., Dresdában. Gyer­mekkel tréfáló két leány 130 ft. Kutter Pál, Münchenben. Lichten dein Mária, Stauff regé­nye után 120 ft. Siebke Luiza, Düsseldorfban. Schwalbach-vár a Rénuson 1­00 ft. Than Mór, Pesten. Tanulmányfő 100 ft. Siebke Luiza, Düsseldorfban. Mártontemplom, Felső-Weselben 100 ft. Weber Henrik, Pesten. Zarándok 90 ft. Hoff Konrád, Münchenben. Sz.­Miraculi templom, Velenczében 80 ft. Mácsik Mária, Budán. Női tanulmányfő 80 ft. Pecz Henrik, Pesten. Vén harczos 80 ft. Ilis Gusztáv, Düsseldorfban. Tyú­kok 80 ft. Schmidt Adolf, Münchenben. Posta­kocsi a hóban 70 ft. Dux Zsigmond, Pesten. Női tanulmányfő 60 ft. Fröhlich Bernát, München­ben. Pirók-oktató 50 ft. Garay Kamilla, Váczon.

Next