Pesti Napló, 1864. május (15. évfolyam, 4263-4285. szám)
1864-05-28 / 4283. szám
120—4283 15. évi folyam. E lap szellemi részét illető minden közlemény KlftdOhiV&tftl! Előfizetési feltételek : Szerkesztési iroda : • Sz erkesszüségben intézendő. F e r e n c z i e k te r é n. 7-dik szám, földszint. Vidékre, pesten : Helyben, házhoz hordTM , F e rencziek terek 7-dik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli Félévre . . . . . 10 írt 60 k.t. é. fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. vnegyei. . . • 1864. Szombat, május 28. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 új kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 26 új kr. Erdélyi országgyűlés. (Máj. 23-ki ülés.) (S. C.) Szebed, máj. 23. Az erdélyi országgyülés, a t. évi ápril 22-ki legmagasb rendelet folytán, a m. évi octoberben a reichsrabok Bécsbe küldése által megszakasztott munkálatainak folytatására ma ismét összeült. A megnyitáshoz, mely minden ünnepélyesség mellőzésével történt, számos követ jelent meg; a múlt ülésben különösen feltűnt tag azonban ezúttal elmaradt. Az újabban választott magyar és székely követek közül egy sem jelent meg. Az országgyűlésnek Bécsben időző tagjai közül sem jött egy is , későbbi megjelenésök azonban várható, mert szabadságidőt nem kértek. Sterca-Sulutz metropolita ellenben, valamint Siaguna és Dobra szabadságolási kérvényt küldtek be, mely megadatott. Binder superintendens betegséggel menti távollétét, mit az országgyűlés tudomásul vett. Gr. Nemes kormányszéki alelnök, az elnökséghez intézett iratban kijelenti, hogy előhaladt kora és gyenge egészsége miatt nyugalmaztatását kérte és megnyerte ő Felségétől, s miután ezennel minden politikai tevékenységtől visszavonul, az országgyűlésben való megjelenéstől is felmentessék. Csupán Koronka regalistával szaporodott az országgyűlés, ez unitárius pap, ki a mai ülésben letette az esküt. Miután Groisz elnök Crenneville gróf kormánybiztosnak a megnyitásra vonatkozó iratát felolvasta, rövid beszéddel üdvözlé az országgyűlés tagjait, kifejezvén óhaját, hogy az országgyűlés munkálkodása javára váljék a hazának. Felolvastatott azután a három országos nyelvre vonatkozó kir. leirat, melyet lapunk csütörtöki száma közölt. A leiratot helyeslőleg fogadták a jelenlévők, s tárgyalását az elnök a jövő heti napirendre tűzte ki. Obert plébános, tekintettel az erdélyi földművelés és ipar sanyarú állapotára, javaslatot tesz, mely szerint az országgyűlés legsürgősb teendői közé tartozik segítni e bajokon azáltal, hogy az e czélra külön kinevezett bizottmányok törvényjavaslatokat dolgozzanak ki, alsóbb gazdászati és ipartanodák felállítására, a forgalom szükségeinek megfelelő utak kiépítésére, végre a hazai gazdászat és ipar termékeinek időközök szerinti kiállítására vonatkozólag. Az indítvány élénken pártoltatván, az elnök annak kinyomatását s a tagok közt kiosztását elrendelé. Puskariu azon indítványát, hogy az országgyűlési jegyzők minden hónapban újra választassanak, senki sem pártolta. Az alig egy óráig tartó ülés, miután az elnök a legközelebbit 25 re határozta, elszéledt. Az országgyűlési tanácskozások első tárgya a 8-ik királyi előterjesztés lesz a törvényhatóságok szervezését, különösen az erdélyi legfőbb törvényszéket illetőleg. Az országos választmány ugyanazon elvből szándékozik kiindulni, melyet a kormány előterjesztésében találni véli az igazságszolgáltatást a politikai közigazgatástól egészen függetlenné tenni. A legfelsőbb törvényszék székhelyét illetőleg azonban a választmány jelentése lényegesen eltér a kormányjavaslattól. Míg emez Bécsben, amazaz országban, a kormányszékhelyén akarná ezt felállítani. Indokoltul egyéb, fontosabbakon kívül az igazságszolgáltatás érdeke, költségkímélés s az ország lakóinak kívánsága van felhozva. További módosítás alá került a kormányjavaslat 4. és 6-ik pontja az által, hogy a legfőbb törvényszék szervezésének alapjául az eddig fönállott hét főtörvényszék helyett (M.Vásárhelyt és Szebenben) csak egy főtörvényszék vezessék. Végre a 12-ik pont odamódosult, hogy a legfőbb törvényszék teljes ülései elé terjesztendő tárgyak részleteztessenek, mint következik : a) minden egyéni és fegyelmi ügy; b) a törvényhozási szempontból leendő javaslatok ; c) a halálítéletet magukban foglaló bűnvádi perek ; d) egyenlő polgári perítéletek revisiója; e) halottá nyilvánítások újabb házasságkötés végett. Van e bizottmányi jelentés mellett egy szász kisebbségi nyilatkozat, melyhez a bizottmányi elnök is csatlakozott. Ez is megegyezik az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól elkülönítésébe, különösen a legfőbb ítélőszék előtt, de ennek székhelyét illetőleg eltér a többség véleményétől s a kormányjavaslat 1 fő pontja szerint a székhelyt Bécsben kivánja felállítatni; mert a nép a végleges birói végzést az ország fejedelmétől vagy legalább legközelebb környezetéből várja ; mert e mellett szól a történeti jog és a tényleges állapot, végre a legfőbb bírák lehető függetlenségét csak az országon kívül való helyezésük s a nemzeti szenvedélyek közvetlen befolyásától megóvatásuk biztosíthatja. A kisebbség a szász főtörvényszék eltörlésére vonatkozó többségi vélemény ellen is harcol, mert a legfelsőbb törvényszék felállításánál csak a jelen tényleges állapotból lehet kiindulni, mert a szász nemzet igazságszolgáltatási joga a szász területen belül sohasem volt vita tárgya, s végre,mert a szász főtörvényszék megszüntetése nem tartozik az országgyűlés illetékességéhez, hanem csak a szász nemzeti universitás által eszközölhető a fejedelem szentesítése mellett. A kisebbségi vélemény némely illetékjavítás mellett a kormányjavaslat változatlan elfogadását ajánlja. A lapok azon hírét, mintha Crenneville gróf kormánybiztos távollétében ennek teendőivel Popp kormányszéki alelnök lenne megbízva, oda igazíthatjuk, hogy ily irányú helyettesítés nem történt. Crenneville gróf Gasteinból, hová fürdőre ment, tovább is vezeti az országgyűlési ügyeket, mit több, ma felolvasott, bécsi keletű irata is bizonyított. A máj. 25-ki ülésről következő távirat érkezett : Szeben, máj. 25. A jegyzőkönyv felolvasása után dr. Deutsch követ indítványára az osztrák hadsereg szárazföldi és vizi vitézségét élénk éljenzésekkel elismerik. Napirenden van a három országos nyelv meghatározására vonatkozó kir. leirat. Schmidt Konrád javaslatára az e törvényczikkel kidolgozott bizottmányhoz utasíttatik a beczikkelyezési jelentés megtétele végett. Obertnek, a katonai szolgálati idő megrövidítésére vonatkozó interpellációjára az elnök jelenti, hogy ki van nyomva és a tagok közt szétosztva , legközelebb napirendre kerül. Puskariu javasolja: 1) a követek szállásbérének szabályozását; 2) 400 ft szálláspénzt a követeknek ; 3) egy forint útiköltséget oda és vissza a követeknek; 4) a teljesítéssel az elnökség bízandó meg. Ha a második pontot megszavazzák, az elsőről lemond, kedvesen, mint azon indítvány és felhívás, mely legközelebb a bortermelők egyesületének ügyében, hegyetek becses lapjában is közzététetett. Örvendtem e felhívásnak, mert jelét és zálogát láttam benne annak, hogy bortermelőink valahára maguk kívánnak javítni és lendíteni ügyükön, s mert a közlött alapszabály-tervezetet igenis alkalmatosnak tartom egy eredményes, s a termelők érdekeinek megfelelő munkálkodásra. Előnyét és erejét a nevezett tervezetnek abban látom épen, hogy alapul a jelesebb termelők szövetkezését fogadta el; abban továbbá, hogy a tervezet elvileg is inkább csak, mint aprólékos részletekbe menő, melyeket a gyakorlat jól kitűzött alapelvek nyomán fejt meg utoljára is a leghelyesebben. Nem kevesebb öröm és megnyugvással láttam továbbá a tervezett alapszabályokban megvonva a határvonalt a közgyűlés, a felügyelő bizottmány s az igazgatóság hatásköreit illetőleg ; úgyszintén a cselekvő és végrehajtó tényezők számára a tantiémé általi érdekbe vonatást , s végül azon mellékczélokat is, melyeket a leendő társulat, pinczekezelésünk javítása és boraink megfelelőbb értékesítése czéljaiból, teendőinek határai közé illesztett. Egy szóval, helyeslő érzéssel olvastam az egész tervezetet végig , s óhajtásképen csak azon egyetlen gondolat maradt fel bennem, bár sikerülne mielőbb megalkotni a nagy fontosságú vállalatot, s ellátni azt a szakértelmes, jellemes és erélyes vezér és cselekvő egyéniségekkel. Ilyetén hangulatomban, elképzelheti a t. szerkesztőség, miképen hatottak reám a pesti „Ungarische Nachrichten“ legközelebbi számaiban megjelent tendentiosus, előre kisebbítő és ráfogásokkal teljes megtámadások, melyek nyilvánvalóig csak konczféltésből és azért írattak, hogy a „bortermelők egyesületének“ keletkezését, ha lehet, akadályozzák és telhetőleg megnehezítsék. E közleményekben nem lévén más, roszakaratú elferdítés, kicsinylés és gyanúsításnál, méltó felindulással vetettem azokat félre, de egyszersmind csak annál szilárdabb jön bennem azon elhatározás, hogy a „bortermelők egyesületéhez“ való hozzájárulásomat, tőlem telhetőleg, még nagyobb mérvben tettlegesítsem. Midőn érzelmeimet a t. szerkesztőség nagy becsű lapjában, a történt szűkkeblű megtámadás után, nyilvánosságra hoznám, köszönetet mondok a méltatlanul megtámadott vállalat vezetőinek, kérve őket buzgón és meleges, miszerint az ügyet, melyet szőnyegre hoztak, érdekében sajtolt és nyomott bortermelőinknek, annál nagyobb buzgalom és kitartással fejleszszék tovább, s vezéreljék eredményre. Egy bortermelő. Somogy, Drávamellék, máj. 27. Tisztelt szerkesztőség! Pár sornyi helyet kérek e becses lapokban, kifejezésére azon érzéseimnek, melyek bennem legközelebb, a magyar bortermelők mozgalmának indokából, s azon fogadtatásnál fogva,melylyel egyik pesti lap, az „Ungarische Nachrichten“ legközelebbi számai, a nevezett mozgalom irányában felléptek — keletkeztek. Egyike vagyok azon hazai bortermelőknek, kik a bortermelést előszeretet és szenvedéllyel űzik, s akiknél nem hányzik egyszersmind az ösztön és képesség, hazai bortermelésünk fontosságát magasabb álláspontból is felfogni és méltányolni. Egyike vagyok továbbá azon termelőknek, kik évek óta gonddal, szorgalommal s érzékeny költekezéssel élek bortermelésemnek, anélkül, hogy eddig, mostoha eladási viszonyaink miatt, fáradozásaimnak nem mondon illő, de csak megközelítő jutalmát is vehettem volna. Kitartással űztem mindamellett kedvencz foglalkozásomat, mert szerencsémre nem vagyok egészen e kereset eredményeire utalva, s mert erős hit és meggyőződés él bennem az iránt, hogy bortermelési állapotainknak előbb utóbb szükségkép el kell jutniok azon fokra, mely őket, boraink anyagának kitűnő jelességénél fogva, megilleti. Ilyetén felfogással nézvén borászatunk ügyét, régtől fogva néha örvendeztetett meg valami oly Nyilatkozat. A „Pesti Hírnök“ f. é. május 25-ki számában foglalt vezérczikk egy vasmegyei közlést vesz kiindulási pontul, amely a „Wanderer“ f. é. máj. 22 -i számában jelent meg, s amely azt mondja , hogy egy 61 ki vasmegyei követ, ki jelenleg a magyar hitelbanknál jövedelmes(!!) állást foglal el, legközelebbi látogatásakor választóihoz a következő jövendölést intézte : „ne számoljanak barátim az Ügyállás (provisorium) közelebbi fordultára, mert ez egy évtizedig és tovább is eltarthat.“ Ha a „Wanderer“ levelezője s a „Pesti Hírnök“ vezérczikk írója engem értettek volna, — amennyiben 61 ben a szombathelyi választókerületből képviselő voltam, jelenleg pedig a magyar földhitelintézet szolgálatában állok, s néhány hét előtt családi ügyeim rendezése végett Szombathelyen csakugyan megfordultam, ki kell jelentenem, hogy az említett közlés teljesen alaptalan; hogy sem szándékom, sem időm, sem alkalmam nem volt választóimmal politikai érintkezésbe jönni, s hogy egyáltalában semmiféle politikai jövendölésbe nem bocsátkoztam. Kelt Pesten, máj. 26. 1864. Horváth Boldizsár. A békésmegyei gazdasági egyesület közgyűlése Csabán 1864. május 10-én. A békésmegyei gazdasági egyesület Csabán f. hó 10-én tartott közgyűlése tekintve a jelen, még mindig gondsúlyos idő viszonyait, elég népesnek mondható. Képviselve volt — Csabán kivül — Gyula, Békés, Szarvas, Orosháza, Csorvás, Sz. Tornya, Kígyós és Ladány. A gyűlést K. Wenkheim Béla elnök úrsága az egybegyült tagok szívélyes üdvözlésével nyitotta meg, felemlíté azután a gyűlés fő tárgyát, melyért az tulajdonképen egybehivatott, t. i. az elnökség s az igazgató választmány újra választását. Mielőtt azonban ehhez fognánk, előbb — úgymond — röviden a múlt évi működést említem fel, s némely függő tárgyak elintézése, illetőleg helybenhagyására hivandom fel a közgyűlést. Egyesületünk legutóbbi évi működését illetőleg meg kell vallanom, hogy az alföldünket ért súlyos csapás s mostoha idő miatt az szükkörű volt. — Alig lehete tennünk egyebet, mint mennyit egyesületünk inségügyi bizottmánya tett, mely t. i. igyekezett módot keresni takarmányszerzésre, és tanulmányozni a csapást okozó viszonyokat, hogy a jövőre üdvös és czélszerű intézkedések kezdeményezője lehessen. — Elsők voltunk, kik a roppant csapást feltüntetve s az orvoslásra több módot felemlítve, küldöttségileg járultunk kérelmünkkel ő Felségéhez, tudván, hogy a legnagyobb mérvű segélyeszközökkel a magas kormány rendelkezik. Ismeretesek e részben a magas kormány intézkedései, s mi mindenesetre elismeréssel tartozunk a nyújtott több oldalú segélyért: a vetőmag beszerzése s kiosztása által nem maradtak vetetlen földjeink és a közmunkák, a vizszabályzás s vasúti munkálatokra utalványozott pénzösszegek ezreknek nyújtottak keresetet, kenyeret. — Hálát kell adni Istenünknek, hogy sújtva bár és szenvedve sokat, a véginségtől s pusztulástól megmenekedtünk, és bálákat adnunk azon nemes lelkű honfiak és honleányoknak, kik ernyedetlen buzgalommal minden módot felkeresve, minden alkalmat megragadtak, hogy segédkezet nyújthassanak a szenvedőknek, s az árvák és özvegyek könyvit letörölhessék. Határtalan volt mindenesetre a csapás, mely reánk méretett, s melynek nyomait évekig viselendjük, de tanúság nélküli nem volt az; miben az alföldi gazda a legpazarabb és gondtalanabb volt eddig, a takarmány czélszerű gyűjtése s felhasználásában mennyit nem tanult egy súlyos év alatt ? Bizonynyal mindegyikünk gondosabb és számítóbb leend a jövőben, és sok oly anyagnak értékét tanultuk felismerni, mire boldogabb időben talán évtized múlva sem gondoltunk volna. Egyesek és testületek vállvetve iparkodtak, hogy a részból jó tanúságot merítsenek a jövőnek; nem feladatunk most ennek elsorolásába bocsátkozni, s áttérhetünk a kél april 18 -i választmányi gyűlés jegyzőkönyve nyomán még elintézendő ügyeinkre s azok után a tisztújításra. Elnök ur őmisága szavainak csak emlékezet utáni eme vázolása után röviden a gyűlés tárgyait s határozatait sorolandom még el. 1) A pénztári számadásoknál a legutóbbi választmányi gyűlés jegyzőkönyve szerint a békési állatkiállítás költségei a rendezők által kellő okiratokkal ellátva nem lévén, ez ügy elintézése jelentéstétel mellett az illető rendezőkkel a számvevő bizottságra ruháztatik. — Az 1863-dik évi számadások a számvevő bizottság jelentése szerint érdemileg hiánytalanok s mindenben okadatoltaknak találtatván, a számadó további kötelezettségtől felmentetik. 2) A pénztárnok jelenti, hogy apr. 18 ki kimutatása szerint részvénydijakban összesen 3957 ft hátralék volt, s ebből a mai napig csak 94 ft fizettetvén be, még 3863 ft tartozás van kint a tagoknál. ( A választmányi gyűlés azon határozata, hogy az anyagilag tehetős tagok elnöki levélben szólíttassanak fel illetőségeik befizetésére, helybenhagyatott. 3) A választmányilag már helybenhagyott közvetlen igazgatási és ügykezelési szabályok egész terjedelemben olvastattak fel. A közgyűlés magáévá teszi e szabályokat, azon tétel vagy pont, hogy az egyesület közvetlen igazgatása a székhelyen lakó alelnökre ruháztassék, alkalmat szolgáltatott a közgyűlésnek kimondani,hogy ezáltal szabad választási jogát az alelnök választásánál megkötni nem fogja, s ha az egyesület elnökei között egy Csabán lakó sem lenne, a közgyűlés határozandja meg, melyik legyen a közvetlen igazgató. A titkári és pénztárnoki hivatal újra most is egy egyénre bizatik, miután azonban a titkár ezentúl az egyesület minden írásos ügyeit a szakosztályok és kiállítások s versenyeknél is egymaga tartozik teljesíteni, fizetése jövőre a választmány határozatához képest 600 ftban állapíttatik meg. 4) Indítvány létetett, hogy minden nevezetesebb javaslat vagy munkálat, mely a gyűlés tárgyát jövőre képezendő, tüzetesebb hozzászólhatás végett a tagokkal nyomtatásban közöltessék.• Ez indítvány elfogadtatik akként, hogy minden írásba foglalt javaslat vagy küldöttségi munkálat a gyűlést megelőzőleg hirlapilag közzététessék. 5) A választm. gyűlés jegyzőkönyve azon pontjára, mely a szathmármegyei gazdasági egyesületnek megyénk ínségesei részére gyűjtött s hozzánk szállított 700 pozs.mérő gabnáról szól, a közgyűlés a legmelegebb köszönetét s háláját nyilvánítja, s a közgyűlés nevében ezt a Szathmármegyei testvér Egyesületnek tudtul adni elnök ur őéltságát bizza meg. 6) A tudakozó intézetről szóló jelentést, különösen Csaba városának a szállás ingyen átengedését, s a kezelő ügynöknek az ötöt illetett 300 ftról bejelentett lemondását a közgyűlés elismeréssel fogadja, a választmányi gyűlés e részbeni intézkedését helyesli s ezen intézetet továbbra is fenntartja. 7) Ugyancsak a legutóbbi választm.gyűlésnek intézkedését azon 16 hold földre nézve, melyet Urszányi Sándor alelnök úr az egyesület részére központi sikermek alakítására megvett, mindenben helyesli a közgyűlés s meghallgatván Urszányi A. urnak e részben tett részletes és okadatolt jelentését egész terjedelmében, a tisztelt alelnök urnak a gyűlést megelőző teljesen helyeselt kezdeményezését, intézkedését elismeret s köszönettel fogadja s felkéri őt az intézkedés befejezésére akként, hogy a vett földet az egyesület nevére átírassa, annak kezelésére egy szakértő kertészt felfogadjon, a telken szükségelt lak s egyéb beruházást eszközöljön, s a kertészeti szakosztállyal együtt központi fakerttl leendő czélszerű berendezéséről gondoskodjék. 8) Bemutatja ezután egyesületi titkár kivonatban azon községek válaszait, melyek a fakertek tárgyában tett elnöki felszólításra az egyesülethez érkeztek; a válaszok rövid tartalma ez: a) Gyula város tanácsa jelenti, hogy ott az egyháznak összesen 8 hold T1000~1 öllel számitva adatott e czélra. Ez 1861-ben szétosztatott, s azóta minden egyház maga kezelte az őt illető részt; de facsemetéket eddig csak a róm. kath. egyház ültetett, ennek kertjében most is van 1500 darab kiültetésre alkalmas kanadai jegenye, s ugyanannyi már kiültettetett. Ezen ■HBHHHSHHnHHHW.- JB Pest, május 27. 1864 (Fk) Mindazon hatalmasságok közt, melyeknek képviselőiből a mostani londoni conferentia áll, csak kettő van, mely nem kizárólag a maga érdekét tartja szemmel, hanem azonkívül még átalános elv mellett is küzd. Dánia saját birodalmának integritását és függetlenségét védi. Anglia Dánia oldala mellett áll, mint a melyben ő hű szövetségest bir, s a mely valami erősebb hatalomnak a keleti tenger partjai melletti megtelepedését gátolta. Oroszország szintén azt kívánja, hogy a mai Dánia helyébe oly hatalom ne lépjen, mely, előforduló alkalommal, a két Beltet elzárhatná Oroszország hajói elől. Svédország lesben áll, arra várva, vájjon nem akad-e alkalom a nagy skandináv eszme valósítására ? A német szövetség képviselője épen csak Németország érdeke mellett kardoskodik, míg Poroszország ezen német érdek oltalmazásán kívül még a maga külön érdekeit is szolgálhatni véli. Csak Ausztria és Francziaország az, mely közvetlenül csak kevéssé van érdekelve a schleswig-holsteini ügy miképeni megoldatása körül, s mely e szerint nem annyira saját érdekének, mint inkább politikája alapját képező elv érvényesítésére törekszik. Átalában e két hatalom politikája közt, bármily kérdés forogjon is szőnyegen, kiengesztelhetlen elvies ellentét létezik, melylyel a dán-német viszály terén is találkozunk. Ausztria a legitimitási elv bajnoka, Francziaország mindenben a népszuverainitás elvét kívánja érvényre juttatni , amaz nem rajong a vita ilyen vagy amolyan kimenetele mellett, csak olyannak kívánja azt, hogy általa a legitimitás elvén csorba ne ejtessék és a nemzetiségi politika diadalainak száma ne gyarapíttassék. Francziaország ellenben épen azt akarja, hogy bármilyen legyen a megoldás, legalább azon egy tulajdonsággal bírjon, miszerint általa a népszuverainitási és nemzetiségi elv újabb szentesítést nyerjen. Ezen ellentétet szemmel tartva, azon, „meglepőnek“ mondott fordulatot, mely legujabban beállott, nagyon természetesnek fogjuk találni. Ugyanis, Ausztria álláspontját elfoglalván, kiki természetesnek fogja találni hogy a hatalom elejétől fogva ellenzett minden olyan megoldást, mely a londoni szerződést felforgatja. Meglehet, hogy a bécsi kabinet soha nem volt valami nagy véleménynyel e szerződés belértéke felett, azt is meghiszszük, hogy az osztrák államférfiak őszinte rokonszenvvel viseltettek a herczegségek lakossága és ennek jogos kivánatai iránt, hanem mindezeknél fontosnak tartották Bécsben azon kérést: vájjon megengedhető-e, hogy a létező szerződés a nép kívánatéra egyszerűen felforgattassék ? Megengedhető-e, hogy a szerződésen alapuló jog a nemzetiség kívánalmainak áldoztassék? Erre Ausztriának — a legitimitási elvből kiindulván — nemmel kellett felelnie. Mihelyt azonban oly fordulatot vesznek a dolgok, hogy a szerződés többé fenn nem tartható, hogy a nép kívánatainak valósulása többé nem gátolható, Ausztriának azt kellett kívánnia, hogy legalább a forma mentessék meg, ha már lényegben a népszuverainitási és németségi elv győz, s hogy az uj megoldás a legitimitás köpenyébe burkoltassék. Ennélfogva Ausztria most az augustenburgi herczeg legitimitásának elismerésére szánta el magát; ennek trónraléptében ő meg akar nyugodni, nem mert a schleswig-holsteiniak kívánják, hanem mivel — a londoni szerződés megsemmisülése esetén — csakugyan Vili. Frigyes a herczegségek legitim fejedelme. Ezzel merőben ellenkező uton haladott Francziaország. Midőn az augustenburgi herczeg azt a híres levelet írta III. Napóleonnak, a császár talán már meg volt győződve arról, hogy a londoni szerződés nem lesz fenntartható, minisztere pedig ki is mondta, miszerint e fenntartásra Francziaország semmi súlyt nem helyez, de a szokás szerint a forma „correctségére“ törekedvén — hozzá is tette, miszerint nem Francziaország lesz azon hatalom, mely e szerződés érvényét megtámadja vagy megsemmisíti. Az augustenburgi herczeg levelére határozottan semmit sem mondó, semmit sem praejudicáló választ adott ő felsége, melyből nem lehetett megtudni, vájjon elismerte e VIII. Frigyest vagy sem, hanem igenis azt lehetett kiolvasni, hogy pusztán a legitimitás czíméből nem fogja elismerni. Midőn tehát Beust úr kijelenté, hogy a német szövetség valamint eddig nem ismerte el, úgy ezentúl sem fogja elismerni a londoni szerződés érvényét ; midőn Bismark május 15-ei jegyzékében kinyilatkoztatá, hogy e szerződést már most Poroszország sem tartja kötelezőnek; midőn ezeknél fogva Ausztria is nolens volens a londoni szerződést elejtette . Francziaország, előbbi ígéretéhez híven, teljességgel nem buzgólkodik e szerződés fenntartása mellett, s akár az augustenburgi herczeget is el fogja ismerni, de csak a schleswig-holsteiniak szavazata, nem pedig a herczeg legitimitási igényeinek alapján. Közelről tekintve, tehát jelenben úgy áll a dolog, hogy Ausztria és Francziaország egyetértő abban, miszerint az augustenburgi herczeg trónrajutását nem fognák gátolni, csakhogy mindegyik másmás elvet akarna e tény által érvényre juttatni. Ausztria azt fogja mondani: miután ugyanazok, kik a londoni szerződést kötötték,ennek megszüntetésére nézve egyetértenek; miután továbbá ugyanezen hatalmak VIII. Fridrik trónrajutása ellen nem tesznek kifogást, semmi további lépés nem szükségeltetik, s a conferentia egyszerűen kikiálthatja a herczeget mint Schleswig-Holstein, vagy legalább Dél- Schleswig és Holstein uralkodóját. Francziaország pedig ezt fogja mondani: miután a londoni szerződés el van ejtve, miután továbbá a hatalmak VIII. Fridrik trónrajutása ellen nem tennének kifogást, meg kell kérdezni a lakosságot, váljon ez-e azon megoldás, melyet ő kíván ; ha pedig erre igennel felel, akkor a dolog rendben van, s akkor a diplomatia egyszerűen ratifikálandja a nép szavazatát. Remélhető, hogy e nézetkülönbség következtében a tervezett megoldás nem fog meghiúsulni, s hogy legfeljebb diplomatiai csaták fognak ezentúl vezetni, de azért épen nem közönbös az : vájjon melyik részen leend a győzelem ? Végül még csak azt az egyet akarjuk megjegyezni, hogy Anglia — ha már a dán birodalom integritása meg nem menthető — a nép megszavaztatása ellen nehezen fog kifogást tenni, s hogy akkor a főakadály el leend hárítva, mely eddigelé a két nyugati hatalmat egymástól eltávolitá. A britt politika nyilván vereséget szenvedett, melyből azonban újból azt a tanulságot fogja meríthetni, hogy — Francziaországtól elválván, vagy épen szembe állván vele - - rendesen saját politikájának sikerét kompromittálja.