Pesti Napló, 1864. május (15. évfolyam, 4263-4285. szám)

1864-05-28 / 4283. szám

120—4283 15. évi folyam. E lap szellemi részét illető minden közlemény KlftdO­hiV&tftl! Előfizetési feltételek : Szerkesztési iroda : • Sz erkesszüségben intézendő. F e r e n c z i e k t­e r é n. 7-dik szám, földszint. Vidékre, pesten : Helyben, házhoz hordTM , F e rencziek terek 7-dik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli Félévre . . . . . 10 írt 60 k.­t. é. fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. vnegye­i. . . • 1864. Szombat, május 28. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 új kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 26 új kr. Erdélyi országgyűlés. (Máj. 23-ki ülés.) (S. C.) S­z­e­b­e­d, máj. 23. Az erdélyi or­szággyülés, a t. évi ápril 22-ki legmagasb ren­delet folytán, a m. évi octoberben a reichsra­­b­ok Bécsbe küldése által megszakasztott mun­kálatainak folytatására ma ismét összeült. A megnyitáshoz, mely minden ünnepélyesség mel­lőzésével történt, számos követ jelent meg; a múlt ülésben különösen feltűnt tag azonban ez­úttal elmaradt. Az újabban választott magyar és székely követek közül egy sem jelent meg. Az országgyűlésnek Bécsben időző tagjai közül sem jött egy is , későbbi megjelenésök azonban várható, mert szabadságidőt nem kértek. Ster­­ca-Sulutz metropolita ellenben, valamint Siagu­­na és Dobra szabadságolási kérvényt küldtek be, mely megadatott. Binder superintendens be­tegséggel menti távollétét, mit az országgyűlés tudomásul vett. Gr. Nemes kormányszéki alel­­nök, az elnökséghez intézett iratban kijelenti, hogy előhaladt kora és gyenge egészsége miatt nyugalmaztatását kérte és megnyerte ő Felségé­től, s miután ezennel minden politikai tevékeny­­ségtől visszavonul, az országgyűlésben való meg­jelenéstől is felmentessék. Csupán Koronka re­­galistával szaporodott az országgyűlés, ez uni­tárius pap, ki a mai ül­ésben letette az esküt. Miután Groisz elnök Crenneville gróf kor­mánybiztosnak a megnyitásra vonatkozó iratát felolvasta, rövid beszéddel üdvözlé az ország­gyűlés tagjait, kifejezvén óhaját, hogy az or­szággyűlés munkálkodása javára váljék a ha­zának. Felolvastatott azután a három országos nyelv­re vonatkozó kir. leirat, melyet lapunk csütör­töki száma közölt. A leiratot helyeslőleg fogadták a jelenlévők, s tárgyalását az elnök a jövő heti napirendre tűzte ki. Obert plébános, tekintettel az erdélyi földmű­velés és ipar sanyarú állapotára, javaslatot tesz, mely szerint az országgyűlés legsürgősb teendői közé tartozik segítni e bajokon az­által, hogy az e czélra külön kinevezett bizottmányok tör­vényjavaslatokat dolgozzanak ki, alsóbb gazdá­­szati és ipartanodák felállítására, a forgalom szükségeinek megfelelő utak kiépítésére, végre a hazai gazdászat és ipar termékeinek időközök szerinti kiállítására vonatkozólag. Az indítvány élénken pártoltatván, az elnök annak kinyoma­­tását s a tagok közt kiosztását elrendelé. Puskariu azon indítványát, hogy az ország­gyűlési jegyzők minden hónapban újra válasz­tassanak, senki sem pártolta. Az alig egy óráig tartó ülés, miután az elnök a legközelebbit 25 re határozta, elszéledt. Az országgyűlési tanácskozások első tárgya a 8-ik királyi előterjesztés lesz a törvényható­ságok szervezését, különösen az erdélyi legfőbb törvényszéket illetőleg. Az országos választ­mány ugyanazon elvből szándékozik kiindulni, melyet a kormány előterjesztésében találni vél­i az igazságszolgáltatást a politikai közigazga­tástól egészen függetlenné tenni. A legfelsőbb törvényszék székhelyét illetőleg azonban a vá­lasztmány jelentése lényegesen eltér a kor­mányjavaslattól. Míg emez Bécsben, amaz­­az országban, a kormányszék­helyén akarná ezt felállítani. Indokoltul egyéb, fontosabbakon kívül az igazságszolgáltatás érdeke, költségkí­mélés s az ország lakóinak kívánsága van fel­hozva. További módosítás alá­ került a kormány­­javaslat 4. és 6-ik pontja az által, hogy a leg­főbb törvényszék szervezésének alapjául az ed­dig fönállott hét főtörvényszék helyett (M.­Vá­­sárhelyt és Szebenben) csak egy főtörvényszék vezessék. Végre a 12-ik pont odamódosult, hogy a legfőbb törvényszék teljes ülései elé ter­jesztendő tárgyak részleteztessenek, mint követ­kezik : a) minden egyéni és fegyelmi ügy; b) a törvényhozási szempontból leendő javaslatok ; c) a halálítéletet magukban foglaló bűnvádi pe­rek ; d) egyenlő polgári perítéletek revisiója; e) halottá nyilvánítások újabb házasságkötés végett. Van e bizottmányi jelentés mellett egy szász kisebbségi nyilatkozat, melyhez a bizott­mányi elnök is csatlakozott. Ez is megegyezik az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól elkülö­nítésébe, különösen a legfőbb ítélőszék előtt, de ennek székhelyét illetőleg eltér a többség vélemé­nyétől s a k­ormányjavaslat 1 fő pontja szerint a székhelyt Bécsben kivánja felállítatni; mert a nép a végleges birói végzést az ország fejedel­métől vagy legalább legközelebb környezetéből várja ; mert e mellett szól a történeti jog és a tényleges állapot, végre a legfőbb bírák lehető függetlenségét csak az országon kívül való helye­zésük s a nemzeti szenvedélyek közvetlen befo­lyásától megóvatásuk biztosíthatja. A kisebb­ség a szász főtörvényszék eltörlésére vonatkozó többségi vélemény ellen is harc­ol, mert a leg­felsőbb törvényszék felállításánál csak a jelen tényleges állapotból lehet kiindulni, mert a szász nemzet igazságszolgáltatási joga a szász te­rületen belül sohasem volt vita tárgya, s vég­re,mert a szász főtörvényszék megszüntetése nem tartozik az országgyűlés illetékességéhez, ha­nem csak a szász nemzeti universitás által esz­közölhető a fejedelem szentesítése mellett. A ki­sebbségi vélemény némely illetékjavítás mel­lett a kormányjavaslat változatlan elfogadását ajánlja. A lapok azon hírét, mintha Crenneville gróf kormánybiztos távollétében ennek teendőivel Popp kormányszéki alelnök lenne megbízva, oda igazíthatjuk, hogy ily irányú helyettesítés nem történt. Crenneville gróf Gasteinból, hová fürdőre ment, tovább is vezeti az országgyűlési ügyeket, mit több, ma felolvasott, bécsi keletű irata is bizonyított. A máj. 25-ki ülésről következő távirat ér­kezett : Sze­ben, máj. 25. A jegyzőkönyv felolva­sása után dr. Deutsch követ indítványára az osztrák hadsereg szárazföldi és vizi vitézségét élénk éljenzésekkel elismerik. Napirenden van a három országos nyelv meghatározására vo­natkozó kir. leirat. Schmidt Konrád javaslatára az e törvényczikkel kidolgozott bizottmányhoz utasíttatik a beczikkelyezési jelentés megtétele végett. Obertnek, a katonai szolgálati idő meg­rövidítésére vonatkozó interpellációjára az el­nök jelenti, hogy ki van nyomva és a tagok közt szétosztva , legközelebb napirendre kerül. Puskariu javasolja: 1) a követek szállás­béré­nek szabályozását; 2) 400 ft szálláspénzt a kö­veteknek ; 3) egy forint útiköltséget oda és vissza a követeknek; 4) a teljesítéssel az elnök­ség bízandó meg. Ha a második pontot meg­szavazzák, az elsőről lemond, kedvesen, mint azon indítvány és felhívás, mely legközelebb a bortermelők egyesületének ügyé­ben, hegyetek becses lapjában is közzététetett. Örvendtem e felhívásnak, mert jelét és zálogát láttam benne annak, hogy bortermelőink valahára maguk kívánnak javítni és lendíteni ügyükön, s mert a közlött alapszabály-tervezetet igenis alkalmatosnak tar­tom egy eredményes, s a termelők érde­keinek megfelelő munkálkodásra. Előnyét és erejét a nevezett tervezetnek abban látom épen, hogy alapul a jelesebb ter­melők szövetkezését fogadta el; abban továbbá, hogy a tervezet elvileg is in­kább csak, mint aprólékos részletekbe menő, melyeket a gyakorlat jól kitűzött alapelvek nyomán fejt meg utoljára is a leghelyesebben. Nem kevesebb öröm és megnyugvással láttam továbbá a tervezett alapszabályokban megvon­va a határvonalt a közgyűlés, a felügyelő bi­zottmány s az igazgatóság hatásköreit illető­leg ; úgy­szintén a cselekvő és végrehajtó té­nyezők számára a tantiémé általi érdekbe vo­natást , s végül azon mellék­czélokat is, melye­ket a leendő társulat, pinczekezelésünk javítása és boraink megfelelőbb értékesítése czéljaiból, teendőinek határai közé illesztett. Egy szóval, helyeslő érzéssel olvastam az egész tervezetet végig , s óhajtásképen csak azon egyetlen gon­dolat maradt fel bennem, bár sikerülne mielőbb megalkotni a nagy fontosságú vállalatot, s ellát­ni azt a szakértelmes, jellemes és erélyes vezér és cselekvő egyéniségekkel. Ilyetén hangulatomban, elképzelheti a t. szer­kesztőség, miképen hatottak reám a pesti „Un­garische Nachrichten“ legközelebbi számaiban megjelent tendentiosus, előre kisebbítő és ráfo­­gásokkal teljes megtámadások, melyek nyilván­valóig csak konczféltésből és azért írattak, hogy a „bortermelők egyesületének“ keletkezését, ha lehet, akadályozzák és telhetőleg megnehe­zítsék. E közleményekben nem lévén más, rosz­akaratú elferdítés, kicsinylés és gyanúsításnál, méltó felindulással vetettem azokat félre, de egyszersmind csak annál szilárdabb jön bennem azon elhatározás, hogy a „bortermelők egyesü­letéhez“ való hozzájárulásomat, tőlem telhető­leg, még nagyobb mérvben tettlegesítsem. Midőn érzelmeimet a t. szerkesztőség nagy becsű lapjában, a történt szűkkeblű megtáma­dás után, nyilvánosságra hoznám, köszönetet mondok a méltatlanul megtámadott vállalat ve­zetőinek, kérve őket buzgón és meleges­, misze­rint az ügyet, melyet szőnyegre hoztak, érdeké­ben sajtolt és nyomott bortermelőinknek, annál nagyobb buzgalom és kitartással fejleszszék to­vább, s vezéreljék eredményre. Egy bortermelő. Somogy, Drávamellék, máj. 27. Tisztelt szerkesztőség! Pár sornyi helyet kérek e becses lapokban, kifejezésére azon érzéseimnek, melyek bennem legközelebb, a magyar bortermelők mozgalmá­nak indokából, s azon fogadtatásnál fogva,mely­lyel egyik pesti lap, az „Ungarische Nachrich­ten“ legközelebbi számai, a nevezett mozgalom irányában felléptek — keletkeztek. Egyike vagyok azon hazai bortermelőknek, kik a bortermelést előszeretet és szenvedéllyel űzik, s a­kiknél nem h­ányzik egyszersmind az ösztön és képesség, hazai bortermelésünk fon­tosságát magasabb álláspontból is felfogni és méltányolni. Egyike vagyok továbbá azon ter­melőknek, kik évek óta gonddal, szorgalommal s érzékeny költekezéssel élek bortermelésem­nek, a­nélkül, hogy eddig, mostoha eladási vi­szonyaink miatt, fáradozásaimnak nem mondo­n illő, de csak megközelítő jutalmát is vehettem volna. Kitartással űztem mindamellett kedvencz foglalkozásomat, mert szerencsémre nem va­gyok egészen e kereset eredményeire utalva, s mert erős hit és meggyőződés él bennem az iránt, hogy bortermelési állapotainknak előbb utóbb szükségkép el kell jutniok azon fokra, mely őket, boraink anyagának kitűnő jelessé­génél fogva, megilleti. Ilyetén felfogással nézvén borászatunk ügyét, régtől fogva néha örvendeztetett meg valami oly Nyilatkozat. A „Pesti Hírnök“ f. é. május 25-ki számában foglalt vezérczikk egy vasmegyei közlést vesz ki­indulási pontul, a­mely a „Wanderer“ f. é. máj. 22 -i számában jelent meg, s a­mely azt mond­ja , hogy egy 61 ki vasmegyei követ, ki jelenleg a magyar hitelbanknál jövedelmes(!!) állást foglal el, legközelebbi látogatásakor vá­lasztóihoz a következő jövendölést intézte : „ne számoljanak barátim az Ügyállás (provisorium) közelebbi fordultára, mert ez egy évtizedig és tovább is eltarthat.“ Ha a „Wanderer“ levelezője s a „Pesti Hír­nök“ vezérczikk írója engem értettek volna, — a­mennyiben 61 ben a szombathelyi választó­­kerületből képviselő voltam, jelenleg pedig a magyar földhitelintézet szolgálatában állok, s néhány hét előtt családi ügyeim rendezése vé­gett Szombathelyen csakugyan megfordultam, ki kell jelentenem, hogy az említett közlés tel­jesen alaptalan; hogy sem szándékom, sem időm, sem alkalmam nem volt választóimmal politikai érintkezésbe jönni, s hogy egyáltalában semmiféle politikai jövendölésbe nem bocsát­koztam. Kelt Pesten, máj. 26. 1864. Horváth Boldizsár. A békésmegyei gazdasági egyesület köz­gyűlése Csabán 1864. május 10-én. A békésmegyei gazdasági egyesület Csabán f. hó 10-én tartott közgyűlése tekintve a jelen, még mindig gondsúlyos idő viszonyait, elég né­pesnek mondható. Képviselve volt — Csabán kivül — Gyula, Békés, Szarvas, Orosháza, Csor­­vás, Sz. Tornya, Kígyós és Ladány. A gyűlést K. Wenkheim Béla elnök ú­rsága az egybegyült tagok szívélyes üdvözlésével nyitotta meg, fel­­említé azután a gyűlés fő tárgyát, melyért az tulajdonképen egybehivatott, t. i. az elnökség s az igazgató választmány újra választását. Mielőtt azonban ehhez fognánk, előbb — úgy­mond — röviden a múlt évi működést említem fel, s némely függő tárgyak elintézése, illetőleg helybenhagyására hivandom fel a közgyűlést. Egyesületünk legutóbbi évi működését illetőleg meg kell vallanom, hogy az alföldünket ért súlyos csapás s mostoha idő miatt az szükkörű volt. — Alig lehete tennünk egyebet, mint mennyit egye­sületünk inségügyi bizottmánya tett, mely t. i. igyekezett módot keresni takarmányszerzésre, és tanulmányozni a csapást okozó viszonyokat, hogy a jövőre üdvös és czélszerű intézkedések kezdeményezője lehessen. — Elsők voltunk, kik a roppant csapást feltüntetve s az orvos­lásra több módot felemlítve, küldöttségileg já­rultunk kérelmünkkel ő Felségéhez, tudván, hogy a legnagyobb mérvű segélyeszközökkel a magas kormány rendelkezik.­­ Ismeretesek e részben a magas kormány intézkedései, s mi mindenesetre elismeréssel tartozunk a nyújtott több oldalú segélyért: a vetőmag beszerzése s kiosztása által nem maradtak vetetlen földjeink és a közmunkák, a vizszabályzás s vasúti mun­kálatokra utalványozott pénzösszegek ezreknek nyújtottak keresetet, kenyeret. — Hálát kell adni Istenünknek, hogy sújtva bár és szenvedve sokat, a véginségtől s pusztulástól megmene­­kedtünk, és bálákat adnunk azon nemes lelkű honfiak és honleányoknak, kik ernyedetlen buz­galommal minden módot felkeresve, minden al­kalmat megragadtak, hogy segédkezet nyújt­hassanak a szenvedőknek, s az árvák és özve­gyek könyvit letörölhessék. Határtalan volt mindenesetre a csapás, mely reánk méretett, s melynek nyomait évekig viselendjük, de tanúság nélküli nem volt az; miben az alföldi gazda a legpazarabb és gondtalanabb volt eddig, a ta­karmány czélszerű gyűjtése s felhasználásában mennyit nem tanult egy súlyos év alatt ? Bizony­nyal mindegyikünk gondosabb és számítóbb leend a jövőben, és sok oly anyagnak értékét tanultuk felismerni, mire boldogabb időben ta­lán évtized múlva sem gondoltunk volna. Egye­sek és testületek vállvetve iparkodtak, hogy a részból jó tanúságot merítsenek a jövőnek; nem feladatunk most ennek elsorolásába bocsát­kozni, s áttérhetünk a k­­él april 18 -i választ­mányi gyűlés jegyzőkönyve nyomán még elin­tézendő ügyeinkre s azok után a tisztújításra. Elnök ur ő­misága szavainak csak emlékezet utáni eme vázolása után röviden a gyűlés tárgyait s határozatait sorolandom még el. 1) A pénztári számadásoknál a legutóbbi vá­lasztmányi gyűlés jegyzőkönyve szerint a bé­kési állatkiállítás költségei a rendezők által kellő okiratokkal ellátva nem lévén, ez ügy elintézése jelentéstétel mellett az illető rende­zőkkel a számvevő bizottságra ruháztatik. — Az 1863-dik évi számadások a számvevő bizott­ság jelentése szerint érdemileg hiánytalanok s mindenben okadatoltaknak találtatván, a szám­adó további kötelezettségtől felmentetik. 2) A pénztárnok jelenti, hogy apr. 18 ki ki­mutatása szerint részvény­­­dijakban összesen 3957 ft hátralék volt, s ebből a mai napig csak 94 ft fizettetvén be, még 3863 ft tartozás van kint a tagoknál. ( A választmányi gyűlés azon határozata, hogy az anyagilag tehetős­ tagok elnöki levélben szólíttassanak fel illetőségeik befizetésére, helybenhagyatott. 3) A választmányilag már helybenhagyott köz­vetlen igazgatási és ügykezelési szabályok egész terjedelemben olvastattak fel. A közgyűlés magá­évá teszi e szabályokat, azon tétel vagy pont, hogy az egyesület közvetlen igazgatása a székhelyen lakó alelnökre ruháztassék, alkalmat szolgálta­tott a közgyűlésnek kimondani,hogy ezáltal sza­bad választási jogát az alelnök választásánál megkötni nem fogja, s ha az egyesület elnökei között egy Csabán lakó sem lenne, a közgyű­lés határozandja meg, melyik legyen a közvet­len igazgató. A titkári és pénztárnoki hivatal újra most is egy egy­énre bizatik, miután azon­ban a titkár ezentúl az egyesület minden írásos ügyeit a szakosztályok és kiállítások s verse­nyeknél is egymaga tartozik teljesíteni, fizeté­se jövőre a választmány határozatához képest 600 ftban állapíttatik meg. 4) Indítvány létetett, hogy minden nevezete­sebb javaslat vagy munkálat, mely a gyűlés tár­gyát jövőre képezendő, tüzetesebb hozzászólha­­tás végett a tagokkal nyomtatásban közöltes­sék.­­• Ez indítvány elfogadtatik akként, hogy minden írásba foglalt javaslat vagy küldöttségi munkálat a gyűlést megelőzőleg hirlapilag köz­­zététessék. 5) A választm. gyűlés jegyzőkönyve azon pontjára, mely a szathm­ármegyei gazdasági egyesületnek megyénk ínségesei részére gyűj­tött s hozzánk szállított 700 pozs.­mérő gabná­­ról szól, a közgyűlés a legmelegebb köszönetét s háláját nyilvánítja, s a közgyűlés nevében ezt a Szathmármegyei testvér Egyesületnek tudtul adni elnök ur ő­éltságát bizza meg. 6) A tudakozó intézetről szóló jelentést, külö­nösen Csaba városának a szállás ingyen áten­gedését, s a kezelő ügynöknek az ötöt illetett 300 ftról bejelentett lemondását a közgyűlés el­ismeréssel fogadja, a választmányi gyűlés e részbeni intézkedését helyesli s ezen intézetet továbbra is fenntartja. 7) Ugyancsak a legutóbbi választm.­gyűlés­nek intézkedését azon 16 hold földre nézve, me­lyet Urszányi Sándor alelnök úr az egyesület részére központi si­kerm­ek alakítására megvett, mindenben helyesli a közgyűlés s meghallgat­ván Urszányi A. urnak e részben tett részletes és okadatolt jelentését egész terjedelmében, a tisztelt alelnök urnak a gyűlést megelőző telje­sen helyeselt kezdeményezését, intézkedését el­­ismeret s köszönettel fogadja s felkéri őt az in­tézkedés befejezésére akként, hogy a vett föl­det az egyesület nevére átírassa, annak kezelé­sére egy szakértő kertészt felfogadjon, a telken szükségelt lak s egyéb beruházást eszközöljön, s a kertészeti szakosztállyal együtt központi fakertt­l leendő czélszerű berendezéséről gondos­kodjék. 8) Bemutatja ezután egyesületi titkár kivo­natban azon községek válaszait, melyek a fa­kertek tárgyában tett elnöki felszólításra az egyesülethez érkeztek; a válaszok rövid tartal­ma ez: a) G­y­u­l­a város tanácsa jelenti, hogy ott az egyháznak összesen 8 hold T100­0~1 öllel szá­mitva adatott e czélra. Ez 1861-ben szétoszta­tott, s azóta minden egyház maga kezelte az őt illető részt; de facsemetéket eddig csak a róm. kath. egyház ültetett, ennek kertjében most is van 1500 darab kiültetésre alkalmas kanadai jegenye, s ugyanannyi már kiültettetett. Ezen ■HBHHHSHHnHHHW.- JB Pest, május 27. 1864 (Fk) Mindazon hatalmasságok közt, melyeknek képviselőiből a mostani lon­doni conferentia áll, csak kettő van, mely nem kizárólag a maga érdekét tartja szem­mel, hanem azonkívül még átalános elv mellett is küzd. Dánia saját birodalmának integritását és függetlenségét védi. Anglia Dánia oldala mellett áll, mint a melyben ő hű szövetségest bir, s a mely valami erősebb hatalomnak a keleti tenger partjai melletti megtelepedését gátolta. Oroszország szintén azt kívánja, hogy a mai Dánia helyébe oly hatalom ne lép­jen, mely, előforduló alkalommal, a két Beltet elzárhatná Oroszország hajói elől. Svédország lesben áll, arra várva, váj­jon nem akad-e alkalom a nagy skandi­náv eszme valósítására ? A német szövetség képviselője épen csak Németország érdeke mellett kardos­kodik, míg Poroszország ezen német ér­dek oltalmazásán kívü­l még a maga kü­lön érdekeit is szolgálhatni véli. Csak Au­sztria és Francziaország az, mely közvetlenül csak kevéssé van ér­dekelve a schleswig-holsteini ügy miké­­peni megoldatása körül, s mely e sze­rint nem annyira saját érdekének, mint inkább politikája alapját képező e­l­v ér­vényesítésére törekszik. Átalában e két hatalom politikája közt, bármily kérdés forogjon is szőnyegen, kiengesztelhetlen elvies ellentét létezik, melylyel a dán-német viszály terén is ta­lálkozunk. Ausztria a legitimitási elv bajnoka, Francziaország mindenben a népszuverainitás elvét kívánja érvényre juttatni , amaz nem rajong a vita ily­en vagy amolyan kimenetele mel­lett, csak olyannak kívánja azt, hogy általa a legitimitás elvén csorba ne ejtes­­sék és a nemzetiségi politika diadalainak száma ne gyarapíttassék. Francziaország ellenben épen azt akarja, hogy bármilyen legyen a megoldás, legalább azon egy tulajdonsággal bírjon, miszerint általa a népszuverainitási és nemzetiségi elv újabb szentesítést nyerjen. Ezen ellentétet szemmel tartva, azon, „meglepőnek“ mondott fordulatot, mely legujabban beállott, nagyon természetes­nek fogjuk találni. Ugyanis, Ausztria álláspontját elfog­­lalván, kiki természetesnek fogja találni hogy a hatalom elejétől fogva ellenzett minden olyan megoldást, mely a londoni szerződést felforgatja. Meglehet, hogy a bécsi kabinet soha nem volt valami nagy véleménynyel e szerződés belértéke felett, azt is meghiszszük, hogy az osztrák ál­lamférfiak őszinte rokonszenvvel viseltet­tek a herczegségek lakossága és ennek jogos kivánatai iránt, hanem mindezek­nél fontos­nak tartották Bécsben azon kérést: vájjon megengedhető-e, hogy a létező szerződés a nép kívánatéra egysze­rűen felforgattassék ? Megengedhető-e, hogy a szerződésen alapuló jog a nemze­tiség kívánalmainak áldoztassék? Erre Ausztriának — a legitimitási elvből kiin­dulván — nem­mel kellett felelnie. Mihelyt azonban oly fordulatot vesznek a dolgok, hogy a szerződés többé fenn nem tartható, hogy a nép kívánatainak valósulása többé nem gátolható, Ausztriá­nak azt kellett kívánnia, hogy legalább a forma mentessék meg, ha már lényegben a népszuverainitási és németségi elv győz, s hogy az uj megoldás a legitimitás kö­penyébe burkoltassék. Ennélfogva Ausz­tria most az augustenburgi herczeg legi­timitásának elismerésére szánta el magát; ennek trón­­raléptében ő meg akar nyu­godni, nem mert a schleswig-holsteiniak kívánják, hanem mivel — a londoni szerződés megsemmisülése esetén — csakugyan Vili. Frigyes a herczegségek legitim fejedelme. Ezzel merőben ellenkező uton haladott Francziaország. Midőn az augustenburgi herczeg azt a híres levelet írta III. Napóleonnak, a csá­szár talán már meg volt győződve arról, hogy a londoni szerződés nem lesz fenn­tartható, minisztere pedig ki is mondta, miszerint e fenntartásra Francziaország semmi súlyt nem helyez, de a szokás szerint a forma „correctségére“ töreked­vén — hozzá is tette, miszerint nem Francziaország lesz azon hatalom, mely e szerződés érvényét megtámadja vagy megsemmisíti. Az augustenburgi herczeg levelére ha­tározottan semmit sem mondó, semmit sem praejudicáló választ adott ő felsége, melyből nem lehetett megtudni, vájjon elismer­te e VIII. Frigyest vagy sem, ha­nem igenis azt lehetett kiolvasni, hogy pusztán a legitimitás czíméből nem fogja elismerni. Midőn tehát Beust úr kijelenté, hogy a német szövetség valamint eddig nem is­merte el, úgy ezentúl sem fogja elismerni a londoni szerződés érvényét ; midőn Bismark május 15-ei jegyzékében kinyi­­latkoztatá, hogy e szerződést már most Poroszország sem tartja kötelezőnek; midőn ezeknél fogva Ausztria is nolens volens a londoni szerződést elejtette . Francziaország, előbbi ígéretéhez híven, teljességgel nem buzgólkodik e szerződés fenntartása mellett, s akár az augusten­­burgi herczeget is el fogja ismerni, de csak a schleswig-holsteiniak sza­vazata, nem pedig a herczeg legitimi­tási igényeinek alapján. Közelről tekintve, tehát jelenben úgy áll a dolog, hogy Ausztria és Franczia­ország egyetértő abban, miszerint az au­gustenburgi herczeg trónrajutását nem fognák gátolni, csakhogy mindegyik más­más elvet akarna e tény által érvényre juttatni. Ausztria azt fogja mondani: miután ugyanazok, kik a londoni szerződést kö­tötték,ennek megszüntetésére nézve egyet­értenek; miután továbbá ugyanezen ha­talmak VIII. Fridrik trónrajutása ellen nem tesznek kifogást, semmi további lé­pés nem szükségeltetik, s a conferentia egyszerűen kikiálthatja a herczeget mint Schleswig-Holstein, vagy legalább Dél- Schleswig és Holstein uralkodóját. Francziaország pedig ezt fogja mon­dani: miután a londoni szerződés el van ejtve, miután továbbá a hatalmak VIII. Fridrik trónrajutása ellen nem tennének kifogást, meg kell kérdezni a lakosságot, váljon ez-e azon megoldás, melyet ő kí­ván ; ha pedig erre igennel felel, akkor a dolog rendben van, s akkor a diploma­­tia egyszerűen ratifikálandja a nép sza­vazatát. Remélhető, hogy e nézetkülönbség kö­vetkeztében a tervezett megoldás nem fog meghiúsulni, s hogy legfeljebb diploma­­tiai csaták fognak ezentúl vezetni, de azért épen nem közönbös az : vájjon me­lyik részen leend a győzelem ? Végül még csak azt az egyet akarjuk megjegyezni, hogy Anglia — ha már a dán birodalom integritása meg nem ment­hető — a nép megszavaztatása ellen ne­hezen fog kifogást tenni, s hogy akkor a főakadály el leend hárítva, mely eddi­­gelé a két nyugati hatalmat egymástól el­­távolitá. A britt politika nyilván veresé­get szenvedett, melyből azonban újból azt a tanulságot fogja meríthetni, hogy — Francziaországtól elválván, vagy épen szembe állván vele - - rendesen saját politikájának sikerét kompromittálja.

Next