Pesti Napló, 1865. január (16. évfolyam, 4463–4487. szám)

1865-01-01 / 4463. szám

abban áll, hogy az összes magyar népet a felső aristocratiába sorozza. Az a párt, folytatja a magyar képviselő, mely 1830 óta a vallásfelekezetek egyenjogúsága, a nemesi adómentesség eltörlése, minden rend­nek a törvény előtti egyenlősége, szóval a ma­gyar alkotmánynak liberális szellemben való átalakítása mellett küzdött, s melynek épen azt vetik szemére leginkább, hogy az 1848-iki tör­vényeket keresztül vitte, csak bírt fogékony­sággal a század liberális eszméi iránt, s nem jutott még senkinek eszébe, hogy Deákot, ki eme pártot 30 éven át vezette, a literátorok vagy a kevés számú liberális szlávok közé szá­mítsa.­­ Azonban tegyen akármit a hivatalos lap a múlttal, jelenben fontos ama magyarországi párt­nak, mely a „Grazer Zeitung“ szerint is a fajté­­nyező Magyarország politikájában , mostani álláspontjáról terjesztett ferde állításokat meg­­szám­lni. A „Grazer Zig“ azt tartja, Kaiserfeld beszéde (melyre a hivatalos lap is büszke, mert Kaiserfeld szíriai képviselő), csak azért tett kedvező hatást Magyarországon, mivel Schmer­ling úr ellen erős kifakadásokat foglal magá­ban, s a magyarok az államminisztert már már a februári alkotmány romjai alatt vélték látni. A magyar képviselő felvilágosítja ebben is a gráczi lapot, Magyarországon az tett jó hatást, hogy a reichsrath végre a jogfolytonosság el­vét kimondja. A kiegyenlítés — úgymond — Ausztria és Magyarország közt csak ezen elv elismerése mellett lehetséges maradandóan, s viszont a jogeljátszás tanához való ragaszkodás elvesz minden alapot a békés kiegyenlítésre nézve. — A mennyiben vannak egyesek, kik Schmerling úr személyét azonosítják a jogel­játszás elméletével, ezek, épen mivel az alkot­mányos uton való kiegyenlítést óhajtják, örven­detesnek tarthatnak mindent, a­mi Schmerling úr állását meggyengíti. De a magyar képviselő maga részéről nem köti személyekhez az ügyet, sőt azt sem kívánja, hogy a februári alkotmány visszavétessék. A „Grazer Ztg.“ továbbá csupán csak annak kedvéért, hogy egy octrogálandó országgyűlési választási törvényt védelmezzen, nagyon merész, és egy hivatalos laptól, melynek a kormány véleményét kellene képviselnie, épen nem várt állítmányt mond el czikkében, s ez az, hogy az akár octrog­ált, akár nem octrogált törvények alapján összehívandó magyar ország­­gyűléssel való kiegyezés nem lenne tartós, mivel a magyarok arra fog­nak i­gyekezni, hogy végkép felbontsák az Ausz­triával való kapcsolatot, mihelyt azt büntetle­nül vélik tehetni. A magyar képviselő, miután felhívja Magyar­­ország 1715-től 1848-ig való történetét bizony­ságul ezen állítás alaptalanságára, megjegyzi, hogy van egy bizonyos párt, mely, bizonyos rendszabályok keresztül­vitelében való múlé­­kony győzelmek kedvéért, merőben megfeledke­zik arról, hogy az osztrák állam szilárdsága épen azon jogi elvek szilárdságától függ, me­lyeken alapul , s a múlttal való végképi sza­kítás Ausztriára nézve a jövővel való szakítás is. Hon­t megyéből, dec. 22. Nemcsak virágzó állapotban lévő, de már rég a legszebb gyümölcsöket termő, s megyénknek méltán büszkeségét képező kaszinónk, e har­­mincz év hosszú során­ át, az idők romboló hatal­mával mindig diadalmasan küzdő, jelenleg egyet­len működő egyletünk (mert van tetszhallott egy­letünk is, a Szondi egylet), vidékről is szép szám­mal megjelent tagok részvéte mellett 21-bén tartván rendes évi közgyűlését, határzataiból nem tartjuk érdektelennek némely közérdekűt nyilvánosság elé terjeszteni. Első helyen véljük megemlítendőnek, hogy rég táplált, s egy hazai lapban már két év előtt kifejezett óhajunkat valósítá meg az egyesület, midőn, tekintettel a vidéki tagoknak az egyesü­let által nyújtott szellemi és egyéb elveknek a távolság miatti élvezhetlenségére, s a komo­lyabb irodalom pártolása tekintetéből is 34 szót a bizottmány által meghatározandó köny­vek szer­zésére, — nem feledve ki a Budapesti Szemlét — fordítni határozott. A lapirodalom pártolá­sára szánt 316 ft mellett e 34 ft, tekintve a ki­tűzött czél fontosságát, sokak szemében cse­kélynek fog látszani, azonban mi — nem lelvén gyönyörünket a bevégzett tényeknek felforga­tása körüli buzgólkodásban — elégnek tartjuk arra, hogy majdan virágzó kaszinói könyvtá­runknak magvát képezze. A tél idénye alatt Ipolyságot meglátogatni szándékozó vándorszínészeink érdekében végre jónak látjuk megemlíteni azon határozatot is miszerint e megye kaszinója, miután helyiségeit legközelebb költségesen kicsinosítván, mint ed­dig, nehogy elrondittassék, tereme ajtait Thalia vándor papjai előtt semmi szín alatt nem nyi­­tandja meg, más alkalmas helyiség hiányában az Ipolyságiaknak nélkülöznie kell tehát tava­szig a színjáték élveit. Jövő farsangon bálok tartassanak-e, vagy nem, ennek meghatározását a bizottmányra bízá e gyűlés. Mi is P. J. úr helyes indítványa mellett szavazunk, miben figyelmeztetjük a bizottmányt, egy jótékony czélű bál rendezésének, a tánczolni óhajtó ifjak szempontjából is, czélszerű voltára, mert habár megyénkszerte nyomasztólag hat is reánk a már látszólag megállapodott színtelen anyagi állapotunk, mégis egyszer egy évben ki ne iparkodnék magának kedvére mulatságot szerezni, ha a mellett még jótékony czélra mu­lathat. r. 1. ■7 ü 1 ö n t é l é k. Pest, dec. 31.. 864-ik év is elrepült nyomorteljes társa 1863 után. Míg az 1863-ik anyagi veszte-­­séggel, ínséggel, nyomorral,a közel­mult és szellemi csapásokkal látogata­k. A hazai Bik­tat­áossi­ litikai derékség soraiból erős sudarakat tört ki. Azonban reméljük, hogy e sajgó emlék jó ha­tással leend nemzetünkre, felébreszti a már már lábra kapott közönyből, kétszerezett munkás­ságra gerjeszti, az anyagi veszteség iparkodóvá előrelátóvá teszi, hogy jövőre a véletlen bajnak elejét lehessen venni. Figyelmébe hozza, hogy mint földmivelésre teremtett ország, az elemi csapásoknak ki van téve, s erre mindig előre készen kell lennie az elhárító tartalék szerek­kel, értésére adja, hogy hazai ipar és kereske­delem az, mire e mellett különös gondot kell for­­dítnia ; s az elhunyt jelesek vesztén érzett fáj­dalma tetterőre buzdítja, hogy a megritkult so­rok betöltésére erőseket képezzen, mert csak úgy nézhet szembe erős phalanxa a minden ol- i­dalról ránehezülő erővel. Ily reménynyel nézünk elébe a sokat ígérő 1865-nek, mely hazánk fölé­be is remélhetőleg vidám eget dérit.­­ Az országos magyar gazdasági egyesület az 1865-ik év junius 3—7 napjain Pesten állat - és gazdasági eszköz és gépkiállítást szándékoz­­ó­­án rendezni, a városi hatóságot az ügynek pártolása, s illetőleg egy alkalmas kiállítási helyiség átengedése végett megkereste. Az egyesület e czélra legczélszerű­bbnek véli a városerdőt, mely a közönségnek már is ked­­venc a mulatóhelye, és a­hol legkönnyebben lenne a kiállítás úgy rendezhető, hogy az egy­részről minél több tanulságot nyújthasson a kö­zönségnek, de másrészről meg hogy az ország­ban és legközelebb a fővárosban méltóan tün­tethesse fel az előhaladást, mely a gazdasági gépészet terén és a hazai állattenyésztésre nézve az utóbbi évek vívmánya gyanánt ta­pasztalható.­­ A városi tanács ez ügyet annak fontosságához megfelelő módon fog­ván fel, legközelebb elhatározta, hogy a gaz­dasági egyesület, e részben törekvéseiben kitel­hető módon támogatni fogja, s különösen a vá­roserdőben egy alkalmas helynek átengedésé­hez készséggel hozzá­járul; utasít a város­ligetre felügyelő bizottmányt, hogy magát a to­vábbi teendőkre nézve a tervező egyesülettel érintkezésbe tegye.­­ A lipótvárosi templom építésének sikere­­sebb folytathatására tervezett 100.000 ftnyi kölcsön iránti feltételek, a városi tanácsnak mai napon tartott teljes ülésében elfő adtatván, az ügy végleges jóváhagyás végett legközelebb a nm. m. kir. helytartó tanácshoz fog felterjesz­tetni. — A varrógépek becse általánosan el van ismerve, tudva van, minő egyformasággal, könnyűséggel s mindenek felett mennyi időt s munkát megkímélő gyorsasággal működnek, s mégis e nagy előnyeikhez illő arányban nincse­nek elterjedve. Ennek oka részint a szállítási alkalmatlanság, részint az, hogy áruk kissé ma­gas. Azonban egy újabb stuttgarti találmány oly könnyítéseket hozott be e téren, hogy bizton lehet hinni, miszerint rövid idő alatt a szabók és varrónők nagy része sietni fog ily gépek meg­szerzésére. A nevezett stuttgarti feltaláló ugyan­­­is könnyen hordozható, s egy jókora tégla széles­ségénél nem sokkal nagyobb területen bármely asztalkára rácsavarható könnyű kis varrógépe­ket talált fel, s árát oly olcsóra szabta, hogy itt helyi Pesten darabja csak 50 új forintba kerül. Volt alkalmunk személyesen meggyő­ződni e derék találmány jelességéről és bámul­tuk a gyorsaságot, melylyel a szegést végzi, önmagának gépiesen bevételve a szegést. Meny­nyivel olcsóbb, mint a nagyobbak, melyeknek legolcsóbbja 150—160 ft. E csinos és czélszerü kis gépecskéknek Pesten raktára van, a vár­megyeház-utcza 4. szám első emeletén Miklósi Etelkák, a.-nál, ki teljes kész­séggel szolgál rögtön mutatványával is a kis gépek működéséről. Ajánljuk a közönség s kü­lönösen a nagy háztartásu családfők figyelmébe. — Megjelent a „Magyar gyorsíró“ első száma. Az uj lap félivnyi nyomtatott szöveggel s negyedivnyi kőnyomatu mellékletben bevezeti olvasóit a gyorsírás hasznos és szükséges isme­retébe. Az előadás világos, érthető, s a mellék­let táblái teljesen érthetővé és használhatóvá te­szik. A rendszer szintén könnyű és világos, s nyelvünk természetéhez simuló, míg másfelől következetessége szilárd alapon nyugszik, s a rendszer tervezőjét, Fenyvessy Adolf tanárt, ki egyszersmind e lapnak szerkesztő tulajdonosa, eléggé dicséri. Előfizetési feltételek, mint tudva van, egész évre 4 ft, félévre 2 ft. Előfizetést el­fogad a szerkesztő, úri utcza 4 ik szám alatt, vagy Osterlamm könyvárus. — Vámbéry jövő héten Párisba és Lon­donba készül. Reméljük, hogy minél előbb visz­­szatér közénk, s akkor, mint a pesti egyetem keleti nyelvészét fogjuk üdvözölhetni. Egyete­münknek sokáig kellene hiába körülhordani Diogenes lámpáját, míg a keleti nyelvek tan­székére Vámbéryvel mérkőzhető hazai férfiút találna.­­ Mint halljuk, a magyarországi állam­vizs­gálati bizottságok, a nagyváradit és eperjesit kivéve, újra összeállíttattak, s már meg is erő­sítettek, és pedig nem egy évi tartamra mint ed­dig szokásban volt, hanem a további intézkedés szükségességéig. Hir szerint a pesti összes ál­lamvizsgálati bizottságok elnöke Szabó Imre kir. hét személynök. A jogtörténelmi osz­tály elnöke dr.­­s Wenzel Gusztáv egyetemi r. ny. jogtanár; a­­­e­l­n­ö­k­e dr. Baintner Já­nos egyetemi jogtanár; tagjai: dr. Ruzicska János, dr. Schopper György, dr. Pollák János egyet. hittani r. tanárok ; dr. Konek Sándor, dr. Cserny József egy. r. jogtanárok ; dr. G­e­r­­­ó­­c­z­y Gyula műegyetemi tanár, dr. Belnak József, dr.Sonntag Kálmán ügyvédek. A bírós állam­­vizsgálati osztály elnöke Szabó Imre hétszemélynek, alelnöke dr. Karvasy Ágost egyetemi r. jogtanár; tagjai: dr. Su­­hajda János helyt. tan. tanácsos, dr. Wenzel Gusztáv, dr. Pauler Tivadar , dr. Baintner József egyetemi jogtanánok; dr. Karácson Mi­hály , dr. Csacskó Imre , dr. B­ovánkovics József kir. ítélő táblai birák; Szinovácz György pesti váltó főtörvényszéki ülnök ; Kár Mátyás, Soltész Albert, dr. Praznovszky Ignácz, dr. Belnak József, dr. Lenhossék György ügyvédek. Az államtudományi államvizsgálati osztályfel­­nöke dr. Palló Sándor m. k. hely­tart. tan. tanácsos, alelnöke dr. S­u­h­a­j­d­a János helyi, tanácsi tanácsos; tagjai : Bihary József helyi­­tanácsi tanácsos, dr. Bovánkovics József kirá­lyi táblabíró, dr. Kartyassy Ágoston, dr. Konek Sándor, dr. Kaucz Gyula egyetemi tanárok, dr. Gerlóczy Gyula műegyetemi tanár, Madarassy Pál tanácsos, Venin­infalvy Jü­­gyleti titkár, ágálati bizott­­ ság elnöke, Hengelmüller Mihály udv. tanácsos és a pozsonyi váltótörvényszék elnöke; alalnöke dr B­o­k­r­á­n­y­i János kir. tan. és jog-akadémiai igazgatótanár; tagjai: Andrássy István váltótörv., Orosz László, Koller Gyula, Travrák Antal megyetörv. ülnökök, Wagenfahl László megy. főügyész, Eremit Caesar, Lebnicz Boldizsár városi tanácsnokok, dr Hoffmann Pál, dr Barta Béla, dr. Degen Gusztáv, dr. Schaffer Vilmos jógák, tanárok, Grund Károly, Gombossy János pénzügyigazg. segédek, Ger­­vay Nándor, Nagy Elek és Samarjay Károly hites ügyvédek. A kassai birói államvizsgálati bizott­mány elnöke liptószentandrási Andre­­á­n­s­z­k­y Mihály cs. kir. orsz. pénzügyigazga­­tósági főtanácsos; tagjai: Demkó Imre jogakad. igazgatótanár, Eckmajer Ágost, dr. Schnierer Aladár jógok, tanárok,Horváth Vincze, Erdényi Pál megyetörvényszéki ülnökök , Glosz Ernő, dr. Juhász Mihály ügyvédek. (P. H.) — Lajos feherczeg végrendeletete fe­löl a „Botschafter,“ mint mondja, megbízható forrásból a következőket közli: Vagyona, mely­nek összegéről igen különböző hírek keringenek, átalános örökösének a főherczeg Lipót fő­­herczeget nevezte ki. A prateri liget, melyet az elhunyt hű­bérként birt, a császárnak, mint hű­­bérurnak azon kérelemmel adatott vissza, hogy ezzel is az utolsó hűbéres örökösét, Lipót főher­­czeget felruházni méltóztassék. A schönbrunni parkban levő fáczántelepet, mely a főherczeg magántulajdona volt, a császárnak hagyomá­­nyozó tulajdonát. A főherczeg összes hivatalno­kai és szolgái értek folytáig megtartják azon fizetésüket, melyet a főherczeg halálakor élvez­tek. A főherczeg igen jelentékeny kép- és rajz­­gyűjteményt hagyott hátra, melyekben minden nevezetes­ művész legalább egy munkával van képviselve. — Az első magyar általános biztositó-társa­ság életbiztosítási főosztályának üzleti kimuta­tása 1864-nek második feléről : Biztositatott 1409 kötvény által 2,735,385 ft. Halálesetek után fizetett a társaság e félévben 48200 ft, a­melyből 20,000 ft esik magára a december hó­ra, midőn nemcsak a fővárosban, hanem a vi­déken is a rendesnél magasb halandóság mu­tatkozott. A részletes kimutatások, úgy mint ed­dig, az évi mérlegben fognak közzé tétetni. — Strossmayer püspök, Írják Zág­rábból f. hó 28-káról a „Vaterland“-nak, mint hírlik, igen sok reményt hozott magával, hogy a pápa a szláv liturgia ismétt behozatalát en­gedélyezni fogja. Tudva van, hogy az ó­szláv liturgia a fiumei területben a kath. délszlávok­­nál részben még mindig érvényben van. Az egy­házi könyvek ott az úgynevezett glagolita be­tűkkel vannak nyomatva. — Figyelmeztetjük olvasóinkat a mai nyilt­­tér közleményére, mely Demjén József iparkodó derék könyváros felszólítását tartal­mazza. © Linzer Adolf táncztanító, a városi tanács­tól engedélyt nyert, hogy a farsangi idény alatt az „Arany horgonyhoz“ czímzett tánczteremben álarczos tánczvigalmakat rendezhessen . A Kisfaludi társaság idei két pályázata iránt nagy az érdekeltség. A tegnap letelt be­küldési határidőig a ballada elmélete meghatá­rozására 3, az elégiára 20 pályamű érkezett be A jutalmak nem a viszonylag, hanem az általá­nos becsesei biró műnek adatnak ki.­­ A bécsi „Presse“nek tegnapi számunk újdonságai élén közlött társü­rgönyére a „Pesti Hírnök“ c­áfolólag megjegyzi: „Mint megbíz­­hatólag értesülünk, múlt héten a miniszteri ta­nácsban a magyarországi törvénykezési reform szőnyegen forgott volna ugyan, de semmi con­clusio nem történt légyen, — a „ Presse“ tegnapi sürgönye tehát e szempontból is alaptalan.“ A bécsi „Polit. Correspondenz“ írja: „E terv még a felirati vita előtt ki volt dolgozva, s a leg­újabb phasisok, melyekbe a magyar kérdés a válaszfelirati viták folytán lépett, az egész ügyet megszakasztották, s kivitelét az érintett módon nagyon is kétségessé teszik.“ — Mai számunk hirdetései közt telik olva­­sóink a „Pester Nachrichten“ czimű szépiro­dalmi német heti­lap felhívását. E lap előfize­tőinek nagy műlappal kedveskedik, mely egy lapon ez évben elhunyt hazánkfiai közül S­z­a­­lay, Fáy, Madách, Hajnik Pál, Kern és Reviczky Szever arczképeiket közli di­szes csoportulatban. — Kolozsvárott népiskola alapításán működ­nek, különösen Szász Domokos ottani ref. lelkész fáradozik e szép czél valósításán, s a felállítandó iskola javára akadémiát rendez. A zene- és énekrészeken kívül vígjátékot is adnak elő, melynek rendezésére László Józsefet, a pesti nemzeti színház feledhetlen színművészét, kérték fel. Az előadások igen érdekesek lesz­nek, s az énekrészekben a többek közt, mint értesü­lünk, Szász Domokos nője, a szép éneké­ről ismert Szász-Nagy Ilka asszony is részt vesz. — A redout termek bérlői felszólítást intéz­vén a redout szómagyaritása végett, egyik ba­rátunk következő szavakat ajánld: „Kételü“ — vagy „Vígoda,- Közöljük minden megjegy­zés nélkül. — Posner Lajos dicséretes buzgalmáról ismert helybeli papir-kereskedő és vonalzó gyár tulajdonosa irodák számára új találmányi­ jegy­zék laptömböt állított össze. E jegyzék-lapok (Notiz block) egyenkint vannak összeállítva, s minden egyes lap elkülöníthető a tömbtől. Igen czélszerű irodai készület, melyet vonalzott la­pokkal is lehet kapni. — Az „Arad“-ban olvassuk : T. szerkesztő úr! Az utazó közönség érdekében kérem e né­hány soraim közzétételét. Én f. hó 27-én Kétegy­házára értem az ottani vasúti állomáshoz, hogy vasúton Aradra jöjjek. A pénztárhoz mentem s kértem 3 jegyet Aradra; e jegyekért harmadik helyen 3 ft 36 krt kellett volna fizetnem; én ne­kem nem lévén váltópénzem, 4 ftot adtam át a pénztárnoknak, de ő nyersen visszadobta pén­zemet, mondván, adjak 36 ki aprópénzt, kü­lönben ott maradok. Mint mondtam, nekem nem volt aprópénzem, időm sem volt, hogy valahova váltani menjek, s mert okvetlenül be kellett jő­­nöm Aradra, azt mondtam a pénztárnoknak, tartsa ott az egész 4 ftot, csak adjon nekem je­gyeket; de ő nem tágított s én jegyet nem kap­hatván, kénytelen voltam kocsit fogadni s gyer­mekeimmel éjnek idején azon bejöni a városba. (Aláírva) Cs.“ Ajánljuk az illető igazgatóság fi­gyelmébe az ilyen visszaéléseket, melyek mind erkölcsileg, mavid anyagilag ártanak a társula­tok érdekeinek. ' A Hóba az­óta­ pár évtized lejárt, mióta Hu­­feland a ' ’ ’valóst tárgyazó munkáját megila, még­sem jelent meg a kül és belföldi irotroomban oly munka, mely ezt fe­­lmúlta volna , s ezen körülmény indokolja Poor tanárnak e munka megjelenése ügyében­­ tett s köszönetet érdemlő fáradozását. Poor úr egy korszerű előszót írt a csinosan kiállított és Hartlebennél megjelent munkácskához, melyből érdekességekné fogva a következő statistikai adatokat közöljék : „hazánkban az újszülöttek­nek több mint 5­ százaléka hal el öt éves kora előtt, míg a német birodalmi osztrák tartomá­nyokban csak 4­, Berlinben 40, Londonban 37, Párisban 33, Silleswig-Holsteinban pedig csak 29 százaléka hal el az ötödik kor év előtt. Hazánk lakosságának csupán is része éli túl az 50-dik korévá; e szokatlan nagyszámú ha­lálozásnak egyik jelentékeny oka ,hogy az anyák gyermekeik physikai gondviseléséhez nem értenek.“ A nagy becsű munkát a lelkiis­meretes anyák fgyelmébe ajánljuk. A „P. Naplót” magán társürgönyei. Berlin, dec. 31. A mai „Staatsanzei­ger“ jelenti, hgy az országgyűlést egy­behívó kir. rendelet annak megnyittatá­­sát jan. 14-ére tűzi ki. Brüssel, dec. 31. A mai „Indep. beige“ írja, hogy Drouin de Lhuys jegyzéket intézett Sartigeshez, mely­ben határ­ozott mély sajnálkozás fejeztetik ki a felett, hogy a pápa oly irányt vá­lasztott, s előre kimondja, hogy az na­gyon szomor­úlag fog Francziaországra hatni. Nemzeti sziluáz. Jan. I re van kitűzve: Először: ,Téli rege.“ Színjáték 5 felv. a bécsi börzéről — Távirati Mesitás dec. 31-ről. 5°/C- metalliquis . Nemzeti kölcsön . Bankrészvény . Hitelintézet . . Londoni váltói . Ezüst . . Arany. . . 71. 55. 79. 90. 778. .. 174. 80. 114. 70. 114. 25. 5. 45. Lap vélemények a pápai okmányok felett. A politika mai kérdéseinek első és legna­gyobb érdekli pontját taga­dhatlanul az ency­clica és mellékltei képezik ; minden vélemény színezet különbség nélkül elismeri , hogy a legújabb mozzanatoknak e felszólítás képezi legfontosabbikát. Alkalomszerűnek tartjuk te­hát ismertetni a véleményeket, mikkel az emi­nenter kathlikus államok napi közlönyei e nagy eseményt kiárik. Említettük tegnap, hogy az okmányok kihir­detését ,­r­o­­­y­n külügyminiszter ellenzi, mert annak tétele, a­ranczia állam alaptörvényeit teszik kérdésbe; e nézet azonban Rouber államminiszter ellenérvei előtt megdőlt, újabb levelekből éhez még azt tehetjük, hogy a két eltérő vélemény magának a császárnak decisiója alá adatott, ki is az államminiszter nézetét már csak azért is ajánlatosabbnak tartá,mert a kérdé­ses okmánynál velősebb részét a „France“ már közzé tette, s mert a külföldi lapok az egészet fogván adni, azoknak behozatalától a felizga­tott kíváncsiság vissza nem tartható, és mert helyesebb dolog,valamely tárgyat a maga való­ságában is nyerni, mint hiányos kivonatokban, vagy néha érdő commentárokból ítélni felette. Ezen legmagasabb elhatározás nyomán a la­poknak mestengedtetett az okmányok közlése teljes és cső­ditatlan szövegük szerint, mit azok teljesítnek is kivétel nélkül. És most,­­ ennyire idő és tér engedik, vegyük azokat sorból. Minthogy gyházi okmányokról van szó, elő­ször is a „ronde“ klerikális lap nézetét akar­nék tolmád­ni, de e lap dec. 28-ai számáig saját véleménnyel nem áll elő, „c’est de l’ ad­miration silencieuse,“ mint róla az „Indep.“ megjegyzi, bonban közli az okmányt eredeti latin szövegben, mellékelve a franczia fordí­tást, semmi cmmentár. Az „Unió“ időszerűtlennek tartja a hallga­tást ily nap jelenséggel szemben ; örül, s örö­mének siet sfejezést is adni; — a helyeslés te­hát, melyről a most idéztük közlöny az ency­­clicát lúléi csak indirect, de őszinte; — a „Gazetta diFran­ce“ kevésbé érzi magát kielé­gítve; e la egy s más kérdéssel szemben sza­badelvű magitartást szokott segélyezni, s hogy e megbocsitható viszketegnek ezúttal is eleget tegyen, maára teríti a tilalmat, mely Fran­­cziaországba a sajtótól megvonja a szabad szót. A „Frans,“ mely a klerikálisok innenső szárnyához csatlakozott, s sokan oly szerepet tulajdonítanak neki a római viszályos ügyben, mint van n®iely főpapoknak in partibus infide­lium, legélekebben, s lehet mondani legtisz­tább francai tervével szól a dologhoz; miután a kérdést jogi és politikai oldaláról fejtegető, szükségesnt tartja saját álláspontját, mint ka­­tholikus korány szabatosítani, s ezt ily nyilat­kozattal vitat; mi épen úgy katholikusok va­gyunk, mit szent és boldog emlékezetű Bos­­suet, mit La Luzern, mint Beausset bibornok , joint F­r­a­y­s­s­i­n­o­u­s, mint Mon­­signor Affe voltak.“ A szabaelvű­ lapok közt a „Presse,“ a „Temps“ s az „Opinion Nat.“ megegyeznek abban, hol az egyház és a mai társadalom­­közt remérlett kiegyezés eszközölhetlen. A „Temps“ klönösen hozzá­teszi, hogy a harcza két felekezt közt megkezdődött, de kimenetele nem bizon­alan; az encyclica szerinte nagy esemény,­­ főleg abban, hogy tehetlenségét, jelzi a rentszernek, melyet galvanizálni akar­na. — A^,Indep.i. e formulázást sajátjának vallja. A „Jour­ des neb.“, melynek élén, mint fő­szerkesztő , Sacy buzgó katholikus áll, le­hangoltak tetszik; összehasonlítja IX. Puts érzülését H6-ban az 1864-ki kárhoztatásokkal, s nem bir a összehasonlításból, vagy az ebben mutatkozó ellenmondásból más következtetést von­d, min­t azt, hogy a római udvar ezen ok­iratikkal keletet adott Eun^^Jk asept. lö­ki egyezményi­. 4. A „Consf és „Patri^^^^H az okmányok t\' lm­e• J „Indcp.“ azt taogy l’aP* A „Pays“ az'W, toely aféhivatalosak elő­őrsének tekinthe sejteti a méltatást, melyre a/, okiratok a surmazott. sajtónál száttírtat­­nak. A birodalo­m finom ügyességgel törek- ■ szik gyengíteni encyclica ha­derejét, s elvi­tatni attól mind politikai jelntőséget. „Az encyclica — ng­o d — nem t­sz semmi vál- ■■ toztatást az egáz tanításában mely a legré- Hi­gibb időktől fon lóm­ában, mnt Francziaor­szagban követett, és tiszteletben tartatott; általa a statmiofenntartatik A belga lap véleménynyel szemben ~ a megh­azudtolás elme nélkül mei állitajp, nogy ezen fél hivatal (Vélemény egyedik­, elszigetelt vélemény leenirancziaorszáeb®. _ _ |H Az olasz lap­ közül eddig a Diritto , a J[H Stampa“ és a,Italic“ nyilatkozatai ismere-­­­tesek. I Az utóbbi k­öny az encyclcát a római ud- ^ J var és a l’rania kormány tati viszonyok gyfl szempontjából kinti , s kövtkezőleg okos-*^ pm kodik: V—•• . ^ „A mit elől­áttunk, megtörtént, a rspikt udvar encyclic* alig lett ismgetes Franczia­­országban, s mn is a legnagyobb sensatio nyi­latkozik ezen —a polgári társa­­lom, a közjog, a népies intézmének s a moderni szabadelviség ellen intézett anthenna folytán. V Vatican távol attól, hogy a si­ségeseknek­­ mert engedmé­nyeket megadja határozottan ki van tökélve szakitni az elvvel, melyek nemcsak Olaszor­szágot, de Franiaországot is, sőt az egész li­berális Európát ,azgatják „Nem félünk ,­ mondani, hogy az encyclica jelleme kettős nrrnativát állít fel; vagy nem komoly ezen okány, s akkor holt betű, minden jelentőség nélkül mit mi nem tartunk mege­n­gedhetőnek ; vas pedig fontos manifestatio, a római udvar Ünnpélyes nyilatkozata, s ekkor a római kérdésről lehet mondat­i, hogy az vége felé jár, megoldtához közeledik. Francziaor­­szág kötelességénk hitte­lentartó rendszabá­lyokhoz nyúlni,­­ saját erejével védelmezni a szentszék világi érdekeit. A szentszék most válaszol, s megtaadja III. Napóleon kormányá­tól a jogot, hogy Vatican ügyeibe avatkozzék ; a Párisból, vagy poáshonnét ad­ott tanácsokra a pápa viszonozza,hogy csak neki van joga su­galmazni a fejetleneket, s csak ő igazgathatja őket az utón, mennek bírája. „Végre ugyan­zon vonalba állítja a világi hatalom ellenesei s a népies felsőség követtiik. Felesleges az esz­ék hasonló rendjéhez tartani magát. Ezentúl,­­fia a pápai elmésfia gyözés, a pápa nem csupán a katholicismusnak lenne fe­je, hanem ura lene a királyoknak és császá­roknak. Kétkedő­k a­felett, hogy kivéve II. F­e­r­e­n­c­z exkiráyt és I­s­a­b­e­ll­a királynőt, akadnának koronaott fők, kik a tiara kin­evezé­sét elfogadnák.“ A „Diritto“ szerint a római udvar téved, ha azt hiszi, hogy a hitetlen Jericho falai le­döntésének ideje már elkövetkezett; feledi, hogy ezen Jericho falai közt­­tartja az egész világ rendeltetését, a népek jövendőjét, s hogy még nem született m­eg a Vaticái által hivott mo­dern J­ó­z­s­u­é, ki a nap forását megállítsa Francziaanyág.­ ­( Az „Indep “ közelebbről jelntette, hogy C­l­e­r­c­q­y a franczia korm­ánytt­gja néni­­so­kára Bécsbe utazik, hogy ott az Ausztria és Francziaország közt kötendő kereskedelmi szer­ződés pontjai felett alkudozzék. A rFraieer azt írja e hírre vonatkozólag, hogy ezen ügy még korántsem fejlődött annyira, hogy már az al­kudozó megbízott kinevezésére kerülhetne a sor. A F­o­r­­­d pénzügyi jelentése a miniszteri tanács rostáján átszületve jan. 10-kén nyomta­tásban fog megjelenni. Egyik részét ezen jelen­tésnek a B­e­h­­­c-féle középítkezések költségei teszik ; a tervezet szerint a kormány ezen építke­zésekre évenként csak 40 milliót fordítana, s e mellett a lebegő adósságot 150 millióval sza­porítaná. E számok alkalmas tételt szolgáltat­nak Thiers úr pénzügyi beszédjéhez, valamint a szajnai képviselők csatározásához.­­ A legitimisták a néhány évvel ezelőtt meg-, kísérleti,de nem sikerült kiegyesdités­t"fá-aiíg"ad­ták pártéletöknek jelét; egy tudósítás szerint az új évi alkalmat­ók is felhasználják, hogy érdeke­ket a napirenden tartsák ; egy üdvözlő feliratot határoztak a Bordeaux­ herczeghez, mely­et h­rom saint germaini telivér fog Frohusiprílog­ni, s ott X. Károly unokájánál­ átnyújtani. -------- !Tfz­ .----­ Olaszország ülést - Az olasz parlamentben viharos­nak , melynek tárgyát ezúttal közgazdád kérdés képezné. A kisi­srány, mint tudjuk, át­bocsátotta az éjszaki vaspálya-vonalakat, s Rotschildnak eladta. Vlár Min­g he 11­­ minisz­ter kemény ellenzékei találkozót e kezde-­­ményben, mely az Ellenzék szerin­t egészen az ország érdekei ellen van , fel sem tették, hogy H­e 11 a­ki ugyanazon hibás számítást magáéval tegye. A­hogy azonba­n a dolgok állanak, e fel­tevés nem igazolta magát, mert Siflfu­r Rott,­sehiid bankárnak a Minghettivel íegállapitott­­ vételárból még 25 milliót el is engedtt. Az el­lenek ezt megbocsáthatlan botságiak, sőt té­kozlásnak tartja; szerintök éjjén fasutaknak, most még nincs meg igazi teljes étékek, ezt' csak a Mont-Cenis átfúrásának bevégzésével]­ nyerik meg. Ezen nagy munka, melnek költ­ségei óriásiak, majd nem felszámthatlanok akkor Rotschild úr javára kamatoznék, dacára­ annak, hogy a párisi bankár a folyamatban lg­y munkához csak egyetlen fillérrel se­m jár. Ezen okoskodás helyessége és egyenessége el­len nem tesznek kifogást, az elle­nzék telme'­ az igazság terén áll vitatásával. — Van al­­bán ellenökben egy másik kérdés: Olaszor­ nagy, és komoly pénzzavarban szenved, képe­s a beállott válságos pillanatokat Rotschild szl­lye nélkül kiállani» a kik azt hiszik, hogy d képes, azok a szükséges segélyt soha seu­­lálják túlságosan drágának. Németország. Az alma úgy látszik, csodaszeri­leg érit­roszország számára. Vájjon, ha majd leni fáról, ő fogja-e osztatlanul felszedni? — Clv dés, melyre most alig vakmerőség y0],' lelni. De e pillanatl^^j^jyjjy\­jába fu, s berlini ko­j­ségesnek gek bekel Ztg“ is, rf

Next