Pesti Napló, 1865. március (16. évfolyam, 4061–4086. szám)
1865-03-01 / 4061. szám
„Ezek úgy cselekesznek, mint a zsidók, megfeszítik Messiásukat; vakok ők és vétkesek; vakok, mert nem látják törekvéseik tehetlenségét, hogy a jónak végleges diadalát megakaszszák ; — és vétkesek, mert csak a haladást gátolják, — akadályozván annak gyors és termékeny alkalmazását. „Valóban, sem Caesar legyilkolása, sem a szent ilonai fogság nem semmisíthettek meg, hogy ismét elő ne kerüljenek, két népszerű okot, melyeket egy , a szabadság álcrájába burkolódzott liga forgatott fel. „Brutus, megölve Caesart, Rómát a polgárháború iszonyaiba döntő, nem akadályozta meg Augustus uralkodását, hanem lehetővé tette Nero és Caliguláét. „Az összeesküdt Európának Napóleon elleni ostracismusa szintén nem akadályozta meg a császárság feltámadását, és minda mellett távol vagyunk a megoldott nagy kérdésektől, a lecsillapított szenvedélyektől, s az első császárság által a népeknek adott legitim elégtételektől. „És igy 1815. óta naponként igazolja magát a szent ilonai fogoly ezen jóslata : „„Mennyi küzdelem, vér és időre van még szükség, hogy valósuljon a jó, mit én az emberiség számára tenni akartam.“tt „Kelt a milleriák palotájában, mártius 20 án, „N a p o l e o n.“ Az iparmozgalom és szükségeink. Tájékozás az elméleti és gyakorlati „iparegyesületek“ ügyében. Minden kornak megvolt sajátságos rendszere, melyet anyagi érdekeinek oltalmára és sikeritésére alkalmazott, — amint azt a nemzetközi és pénzügyi viszonyok, s a közlekedési módok időszerű állapotai szabályozták. Az állami és polgári közbiztonságnak ziláltabb korszakaiban, midőn az alatt, mig egynémely nemzet a béke olajágának árnyékában zavartalanul mivelhette iparját, más államok százados harczmezőkké szétdúlatva, anyagi haladásukban eltörpültek, midőn oly nagy ellentétben álltak szomszédállamokban a jólét feltételei, akkor szükség lett a védvámokra, hogy a harczi zaj múltával legyen ideje az elmaradt honi iparnak szerencsés!) külföldi szomszédainak utolérésére. A mai körben azonban, midőn földrészünk egyes államai is már úgyszólván a munkafelosztás szerepeit gyakorolják, — midőn a gyári-, kézmü-, gazdíszati- és nyerstermelési iparoknak egy egy neme képezi az államoknak határozott fő érdekét, amaz oltalom, melyet a védvámrendszer az általános ipari kifejtésnek nyújt, határtalanul eltűnő csekély eredményt mutat fel szemben ama nagyszerű kárral, melyet a kivitelnek viszonylagos megszorítása által előidéz. A jelennek tehát, melyben a polgári béke oly gyakran s oly tartósan többé nem zavarható, jelszava az anyagi jólétet, illetőleg a szerződések alapján létesült kereskedelmi- és iparszabadság. Ama mesterséges rendszabályok és óvóvédfalak, melyek eddig a honi iparnak megtartására ugyan, de nem annyira tökéletesítésére voltak alkalmasak, a szabad kereskedés szelleme előtt kezdenek összeomlani s szabaddá, de annál szigorúbbá is lesz a versenytér, melyen a bel- és külipar megvívni kénytelen leend. Magyar hazánk erdturai fő jellege : a gazdászati és nyerstermelési iparban találja kifejezést. Oly világos és szembeötlő ama jobbés mely Magyarországra a védvám megszüntetése által háramlik, hogy kétségen felül áll, miszerint nemzetgazdászati szükségből hazánk és az osztrák monarchia bele fognak jutni ama áradatba, melyben az európai szabadelvű ipamozgalom naponkint nagyobb tért foglal. Ezen nemzetgazdászati válság közeledtének előbirnökei kitűnnek ama érintkezésekből melyekbe a nagybritanniai kereskedelmi kamarák az osztrák birodalmi és magyarhoni kereskedelmi kamarákkal bocsátkoztak. Az osztrák kamarák az általánosan elvitázhatlan nemzetgazdászati elvnek kényszerűségéből némileg, a magyar kereskedelmi kamarák meggyőződésből és határozottan a szabad kereskedés mellett nyilatkoztak. Nem messze van az idő, hol a kormány azon érvből , hogy egy fokozottabb adóképességű országot bírhasson, s az országgyűlés, hogy a közjólét üdvét létesítse, mindent elkövetenének azon akadályok elhárítására, melyek Magyarország kiviteli kereskedését ugyannyira pangatják, hogy hazánk összes dús termékenységével egy holt tőrévé satnyul. S ez esetben hazánk hatalmaiparja — , nem bírva többé a gyámság oltalmát — önállóságot nyer, mint az ifjú, ki az életbe lép, s kinek ugyan nyitva áll a világ, de nyitva egyúttal mindazon veszélyek, melyek gyengéit megejthetik. Valahányszor a külföldi műtermék a vevőnek árban s tökélyben előnyt nyújt, akkor a honi készítmény mindig háttérbe szoruland. Olyjós még olcsóbb iparczikkeket kell tehát előállítanunk, mint aminőket a külföld nyújtani képes. Erre nézve először, az értelmiségnek oly fokára kell iparosainknak emelkedniük, hogy a tényleges szakmiveltség színvonalán álljanak, és másodszor: oly pénzügyi rendszabályokat kell alkotniuk, s életbe léptetniük, hogy a nagyobb mérvbeni iparműködésre s olcsóbb előállításra szükségelt tőkék rendelkezésükre legyenek. Ezen két rendbeli feltételek valósításakor honi iparunk a kereskedelmi szabadság által fokozódott belforgalomban ép úgy saját, valamint a keleti szomszéd államok piacain is virágzó sikerrel kiállhatandja a külföld versenyét, ezen két feltételnek mellőzésével azonban fentebbi körülmények közt bizonyosan meg fog bukni. Hogy iparosaink szakértelme a korszerűség színvonalára jusson, erre szükséges az „Iparegylet“ (Gewerbeverein), mint oly közes gyupontja az összes honi iparértelmiségnek, honnan minden anyagi és szellemi iparérdekeknek elmélete kisugárzik. Minden, mi az ipartudományok fejlesztésére és népszerűsítésére vonatkozik, mi az egyesülések, vállalatok, találmányok, kiállítások és összeköttetések által a köziparra üdvös befolyással lehet, — mind ez elméleti megfejtését s megállapitását az „Iparegylet“- ben nyeri. Hogy iparosaink nagyobb mérvbeni előállítás, a nyersanyagoknak közvetlen s olcsóbb megszerzése, s végre fokozottabb hitelképesség által olcsóbb czikkeket bírjanak piaczra állítani, erre a czélra szükség van:„iparbankokra,“„munkás-önsegélyegyletekre“ s „nyersanyag-szerzési szövetségekre“ (Gewerbebanken, Selbsthilfs-Verein und Arbeiter-Associationen, Rohstoff Consum-Vereine). Hogy az iparosoknak pénzük,hitelük s nyers anyagjuk legyen, szövetkezniük kell, hogy a solidaritás alapján hitelt nyerve, e kitűzött czélokat elérhessék. Miután valamely anyagi siker csak úgy lehet biztos, ha az annak előidézésére szükséges szellemi belátás már létezik, ezért szükséges fokozatos rendben : az „iparegyletet“ s utána a „pénz- és anyagszerzési intézkedéseket“ szervezni. Ezen előző fejtegetések igazságát vallva, hazai s különösen fővárosi iparosaink rég érzik szükségét a fentebbi rendszabályoknak. Már a múlt év folytán létettek előkészületek egy „iparegylet“ alakítására. Ugyanazon évben az ,,Iparbank“ megnyitása által ezen feladatok egyike szerencsésen megoldatott. Újabban az iparososztály jeleslegei vázlatát készítik egy „nyersanyagszerzési szövetségnek“ és „munkás önsegélyegyletnek.“ Ezen eszmék annál több jelét bírják az életképességnek, minél inkább erednek az iparos osztálynak belső szükségérzetéből. Találkoznak ezen utóbbiak soraiban kitűnő férfiak, kik ernyedetlenül buzognak ezen közhasznú tervek valósításában. Báró Eötvös József ur őslagának elnöklete alatt immár virulni látjuk az „Iparbankot,“ melynek alakítása által a Rottenbiller Lipót ur Oaga vezetése alatt működött alapítók méltán kiérdemelték az érdeklettek háláját. Ugyancsak a nemes báró elnöklete alatt alakult egy választmány, mely már legközelebb várja az „Iparegylet“ megerősített alapszabályainak leérkeztét Annak idejében szerencsém leend fejtegetni az „önsegély-egyletek“ mivoltát és szervezetét, s azután közölni a fővárosi iparos urak többjei által szerkesztett alapszabályi tervét egy „nyersanyag szerzési szövetségnek.“ PETÉNYI OTTÓ: Az orvosi szaklapok meghasonlása. A „Pesti Napló“ f. é. február hó 22-től kelt száma „Különfélék“ rovatában egy „Névtelen“ beirókép lép fel az „Orvosi Hetilap“ és „Gyógyászat“ között, s egyoldalúlag, anélkül, hogy a kezdő félt, a „Hetilapot“, tiszteletlen és kíméletlen sértegetéseiért megróná, hevesen megtámadja és elítéli a „Gyógyászatot,“ illetőleg annak szerkesztőjét, mert — úgymond — korlátokat nem ismerő indulattól túláradva, tiszteletlen és illetlen sértegetésekkel merészkedik bántani oly neveket is, melyek e sokat próbált és szenvedett nemzet fejlődési történetében szép helyet foglalnak el; egyéneket, kik segítették a külföld figyelmét is hazai tudományosságunkra fordítani, s érdemeik által nemcsak egytársaik, de az egész nemzet tiszteletét vívták ki maguknak. Ha a „Gyógyászat“ szerkesztője, Poór tudor, az általa szerkesztett lapot ily czélokra használja fel, ha teljesen indokolatlanul és igaztalant fővárosi orvosaink legtiszteltebbjei közül az orvosi egyetem díszét, Balassa tanárt is erkölcs- és hazaellenes tettekkel és szándékokkal vádolni nem riad vissza, akkor ez már megszűnik az orvosi testület ügye lenni, hanem ügyévé válik minden embernek, kiben a kitűnőségek iránti tisztelet- és kegyelet érzése ki nem aludt. Ha igazak azok, miket a „Gyógyászat“ tényébül pontonként felsorol, akkor, még ha szebb helyet foglalnának is a védettek e sokat próbált és szenvedett nemzet fejlődési történetében, ha a külföld figyelmét nagyobb mérvben segítették volna is hazai tudományosságunkra fordítani, s bár bármekkora érdemeket vívtak volna is ki maguknak az illetők , ily tettek és törekvések az erkölcs és hazafiság leplével épen nem fedezhetők. — Ezek ellen a „Gyógyászat“ fellépése természetszerű, mert az általa megrótt fondorkodások még általában az orvosi közügynek és tudománynak ártanak, egyszersmind tüzetesen a „Gyógyászat“ szerkesztője személyének folytonos üldözése és megsemmisítésére vannak irányozva. — Melyik lapszerkesztő tűrné, ha rágalmazónak , őrültnek mondanák? — Ki ne utasítaná vissza a becsületbevágó megtámadásokat? — kivált ha oly adatoknak van birtokában, mineket a „Gyógyászatban“ olvasunk ? A „Pesti Napló”ban a vádlottak védőlovagja —meglepetésemre — egyetlen egy pontját sem czáfolja meg a felhozottaknak, sőt a czáfolatot meg sem kisértve, minden bizonyíték nélkül teljesen indokolatlanoknak, igaztalanoknak mondja azokat. Ez már aztán igazán indokolatlan, igaztalan, kényuri ítélet, mely, valamint egy részről nem illik a szabadelvű,„Pesti Napló“-ba, úgy más részről a védetteknek sem használ semmit annak emlegetése, hogy Balassa tanár úr menynyire dísze az orvosi egyetemnek, — mennyi érdemei vannak a haza irányában. — Hiszen ezeket mind a haza, mind a kormány fényesen jutalmazta és jutalmazza. — Jelen korban bármely magas állású fényes név sem mentesít a sajtó megrovásaitól, melyeket megcáfolni lehet, de nagy szavakkal elnémítani soha sem. Sőt az igen éles hangú felszólalás, feljajdulás, még a szakismeretlenben is azon gyanút ébreszti, hogy csakugyan gyenge pontokra tapintottak. — Ha a felszólaló valóban védő szerepet akar vállalni, cáfolja meg a felhozott tényeket, vagy várja be a szaklapok tárgyalását és cáfolatát, s azután hirdesse az ítéletet. A felszólaló jelen elfogult fellépésével épen azt tanúsítja, mit másokban ostorozni akar; azaz , hogy legkisebb tiszteletet és kegyeletet sem érez a kitűnőségek iránt, mert különben nem fogna palczát törni oly orvosi kitűnőség felett, kit — mellőzve az orvos-egyleti és m. tud. akadémiai megtiszteltetéseket — legközelebb az egyetemi tanács a legelső orvosi tanszék betöltésére — fiatal korának daczára — első helyen jelölt ki. Pesten 1865 ki február 24-én. Dr. Flór Ferencz. n y i I a t k o t a t*j Az orvostani hallgatók érdekében. Oly emberek, kik nagy fontosságot tulajdonítván maguknak, szeretik magukat mindenbe bele ártani, abba is, ami őket nem illeti, s amihez legkevésbé értenek , néhány nap óta az orvosi lapokban fennforgó vitából kiindulva, mind a mellett, hogy az orvostani hallgatóság, egyenlő tisztelettel viseltetvén az összes tanári testület iránt, magát arra sem felhíva, sem feljogosítva nem érzi, hogy az egyik vagy a másik tanár ügyében akár mint bíró, akár mint ügyvéd fellépjen, s ezt a felsőbb osztályokhoz tartozók ismételve ki is jelentették: meg nem szűntek azt hírlapi czikkek vagy aláírások kieszközlése végett izgatni, s a vélemények szabadságán erőszakoskodva, zaklatni, különösen a köztiszteletben álló Balassa tanárnak nevével és tekintélyével éltek vissza, annyira, hogy a dolog utóbb valóságos pártoskodásra fajult, s azok, kik előbb jó barátok valának, majdnem ellenségesen állanának szemben egymással; mit bizonyára senki, ha az egyetem jólétét és felvirágzását szívén viseli, nem óhajt; annál kevésbé engedheti meg, hogy — állítólag — az ő érdekében, hasonló izgatások történjenek. A dolgok ezen helyzetében alltt, saját jószántóból, de mások kérésére is, elhatározó magában, hogy Balassa tanár urat őszintén és szabadon értesíteni fogja a történtekről, felkérvén őt, miszerint egy nemesen kimondott szó által vessen végett minden izgatásnak és tüntetési törekvésnek; biztosíttatván egyszersmind arról is, hogy tanítványainak osztatlan tiszteletét bírja, kik nem egyebet óhajtanak, hanem, hogy továbbra is békében és nyugalommal hallgathassák tanulságos előadásait. Erre a tanár úr megköszönvén a benne helyezett, bizalmat, azonnal és határozottan ellene nyilatkozott minden izgatási mozgalomnak, s hogy vélekedéséről mindenki tudomást szerezhessen, a következő szép levélben válaszolt. • „T. ez. Pados János orvoshallgató úrnak, tisztelettel. Helyben. Édes barátom ! Vonatkozólag mai abbeli bizalmas közleményére, miszerint a minapi gyógyászati sajnálatos czikk következtében, az orvoskari hallgatóság körében arra irányzott mozgalom van tevékenységben, hogy az maga részéről a kérdéses ügyre nézve érzelme szerint nyilatkozzék, — a jelen sorokban abbeli kérésemet intézem kegyedhez, és közvetítve az érdeklett hallgató urakhoz, hogy legyenek szívesek ezen ügyre nézve magukat mindennemű nyilvános fellépéstől távol tartani; — mely kérésemet, ha meghallgatják, jelen állásukhoz legméltóbb álláspontot foglalandnak el, és nekem irántam való érzelmüknek legbecsesebb jelét adandják. Fogadja tisztelt barátom, férfias őszinteségéért meleg köszönetemet, ki állandóan vagyok. Pesten febr. 25. 1865. Igaz barátja, Balassa tanár.“ Örömmel adom ezt át a nyilvánosságnak, újabb tapasztalatot szerezvén magamnak aziránt, hogy a maga idején őszintén kimondott szó, habár nem mindenütt nyer is méltánylást és meghallgatást, sőt többször mint nem, töviseket terem ott, ahol nemesen gondolkodó lélekre talál, bizonyára jobb szolgálatot tesz az illetőnek, mint a gyáva hallgatás, vagy rutlelkü hízelgés. Pados János: Veszprém-zalallevelek febr. 20. A veszprémi helv. hitv. egyházmegye f. hó 15—17-ik napjain tartotta ez évi első nagy gyűlését, melyet nt. Oláh János esperes rövid beszéddel nyitott meg. — A megüresült lelkészi és *) A lapunk körén kívül keletkezett, s kizárólag az orvosi szakba vágó polémiát az itt közzétett két közleménynyel berekesztettnek nyilatkoztatjuk. Szerk. tanitói állomások betöltésének megkezdése előtt nt. Tatay Sámuel egyházmegyei lelkészi jegyző ismételte a múlt évi közgyűlés által el nem fogadott lemondását, de a nagyszámmal egybegyűlt képviselők érezvék,“mily nagy veszteség lenne egyházmegyénkre nézve, ha a lelkészi jegyzői toll a lemondani akaró 1. férfiúnak kezéből e fontos téren még avatatlan egyénnek kezébe menne át, addig kérte őt, míg a megtisztelő közbizalom előtt meg nem hajolt. S mert a jegyzői hivatalviselés igen terhessé vált az által, hogy a nappal hozott határozatokat a másod napon hitelesíthetésért éjjel kell fogalmazni, végzéssé tól, hogy a jegyzőkre nehezedő teher könnyíthetéséért mind a lelkészi, mind a világi jegyző mellé aljegyzőket kell választani, addig is, míg az aljegyzők az egyes egyházak szavazatainak átalános többségével megválasztatnának, a képviseleti gyűlés ideiglenesen Pap Gábor lelkészt és t. Körössy Lajos ügyvéd urat kérte fel az aljegyzői toll vitelére. A vámosi lelkészi állomás a papidij-levélnek törvényes alakban ki nem állítása s a gyülekezetnek a főt. egyházkerületi gyűlés elé feljebbezett Ügye miatt betöltetlenül maradván, az üresedésben volt tanitói állomások betöltetvén, az egyb. megyénkbeli tanitói karnak folyamodása jött tárgyalás alá, melyben az esperesi engedély mellett alakult tanitói körnek elismerését, pártfogolását; a tanítói kör által időről időre hozandó határozatoknak koronkénti szentesítését; a folyamodáshoz mellékelt alapszabályoknak helybenhagyását, jogérvényüvé emelését; az özvegyi kegyelemévnek a tanitói özvegyek részére is megadását; az egymegyébe önmagukat bekebelezte a segédtanítók évi dijjának a segédlelkészekéhez arányitottan megszabását; a tanitói özvegyi pénztár tőkéjének a tanitói kör pénztárnoka által kezelhetését; a tanitói változás dij felerészének a kör szellemi czéljai előmozdítására eszközül szolgáló pénzalap részére leendő átengedését stb. kérik. Úgy a folyamodás, mint az alapszabályok fölolvastatván, az egyb. megyei kormányszék többsége oda nyilatkozott, hogy a tanítói értekezletek igén is szükségesek, s erkölcsi szent kötelessége is a tanítóknak, hogy összejöveteleket tartsanak, egymással értekezzenek, s ez által az öntökéletesítésben és a vezérletekre bízott növendékek tökéletesítésére képesítettségben haladjanak folyvást előre, de oly egyletül — minővé alakulni akar, mely a szellemiek mellett anyagi irányzattal is bir, s államot fogna képezni az egyházi államban, s magában hordja az egyháztól függetlenülni — attól elszakadni akaró önálló tanítói testület csíráit, annál kevésbé ismerheti el, mert körülményeink nyomasztók, s ha volt valaha v ügy most áll leginkább érdekében a protestantismusnak őrködni a felett, hogy egyházi és iskolai ügyei egymástól el ne választassanak. A kérvények s alapszabályok komoly átvizsgálására Ács Károly tóthvázsonyi s Szűcs Dániel veszprémi lelkészek neveztettek ki, részletekben hasonló véleményük a jövő május hóban tartandó gyűlésre váratván be. A múlt évi egyházmegyei közgyűlésen szóba jövén az egyházmegyei könyvtár alaptőkéjének csekélysége (400 o. é. ft), s azon szomorú körülmény, hogy a még csekélyebb (24 ft) évi kamatból, ha az okvetlenül járatandó hazai protestáns lapunk s folyóiratunk mellett csak egy külföldi prot. tudományos lapot rendelünk is meg, akkor könyveket nem szerezhetünk, egyik lelkész indítványára határozatta jön, hogy évenként minden lelkész 1 ftot s minden tanító 50 krt fizessen osztrák értékben, és az így bejövő összegnekide fordíttassék a könyvtár alaptőkéjének,Vide pedig azon kamatösszegnek növelésére, melyből a lapok, folyóiratok és jobb könyvek lennének megrendelendők. — A lelkészek , s tanítóktól fizetendett ez évi illetéket a nz. egyházi látogatásnak kellett volna beszedni, de az érdekletteknek nagy része megtagadta a fizetést, ezt a csekély áldozatot, melyet mindenkinek édes örömmel kellene letenni a szellemi élet oltárára, s melynek megtagadása kétszeresen megrovandó azokban, kiknek jó példával kellene előmenni az egyh. kerületi s megyei határozatok iránti engedelmességben, s kik — mint híveik és tanítványaik lelki képezésére hivatott vezérek magasztos hivatásuknak csak úgy tehetnek eleget, ha önmagukat képezik, ha az előre haladó kortól nem maradnak el...........pedig elmarad az, aki megállapodik, s meg van az állapodva — sőt vissza is esik, ki a tudományos világ szellemi mozgalmait nem kiséri élénk figyelemmel. Szomorú jelenség az, mikor az önképezést előmozdító szellemi élet oltárától egy funyi áldozatot is sajnálnak azok, kik arra hívatvák, hogy tegyenek a világ világosságai! — Megszetlenül igy a só, s mivel sózatik meg majd az étel ? . Gyenge mentség az, hogy a három politikai megyére kiterjedő s hosszú vonalon elterülő egyházmegyének papjai és tanitói közöl csak azok használhatják a könyvtárt, kik helyiségéhez: Veszprémvároshoz közel vannak, mig a távolabb lakókra s különösen a fehérmegyeiekre és belső zalaiakra nézve rejtett kincs leend. Ha többször nem, évenként egyszer vihetnek könyvet a fehérmegyeiek is (melynek egyházai közöl különben is csak 4 van egyb. megyénkhez csatolva) s ezeket azon kedvezményben lehetne részeltetni, hogy egyszerre több könyvet vihessenek el.........belső Zalának pedig rendes piacza Veszprém lévén, az ottani lelkészek többször jőnek Veszprémbe, igy a könyvtár kincseit használhatják, lelki életökre nézve értékesíthetik. Az egyházmegye nem is ejtette el határozatát, ismételve tette kötelességükké az illetőknek évi illetőségük befizetését, s annyival inkább, mert már meg is vannak rendelve oly művek (p. o. Calvin öszszes művei),melyek árának kifizethetése mulaszthatlanná teszi a befizetéseket. Haldszky Imre, Margó Tivadar, Madarász Ede és Kriesch János urakból egy bizottmány alakíttatott; ülés tartására — az ügy sürgős lévén — f. hó 25-re tűzetett ki. 3. Ugyancsak a nm. m. kir. helytartótanács levele olvastatott fel, melynek kíséretében az 1862-ik évi londoni világkiállításra kiküldött osztrák birodalmi biztosok által a kiállításról tett jelentésnek egy példányát küldi ajándékul a társulat könyvtára számára. A nagyterjedelmű becses jelentés köszönettel vétetett. (Jövőre azon esetre, ha társulatunk szerencsés lenne a Dm. m. kir. helytartótanácstól valaminemű küldeményt nyerhetni, igen kérem ezen nm. főkormányszék expediturájának t. hivatalnokait, miszerint azt szekérpostán szíveskedjenek inkább átküldeni, a jelen 2 font 24 latot nyomó könyv levélpostán küldetett, s társulatunknak 2 ft 76 krt kelle évette Budától Pestig fizetnie. Kátai.) 4. A titkár a könyvtárnoki jelentést olvasta fel azon könyvekről, melyek febr.S kától az napig részint csere, részint vétel útján, részint ajándékképen a társulat birtokába jutottak, ez utóbbiak közül számosak azok, melyeket Frauenfeld lovag úr volt szives ajándékozni. Mindezekért, valamint a Zsigmondi Vilmos ur által ajándékozott bányatanért, s a gr. Lázár Kálmán ur által kiadott s beküldött munkáért „A lég urai“ a társulat szives köszönetét nyilvánitá. A szinte hirdetve volt szakgyűlés — az idő nagyon előre haladván — nem tartatott meg. Kátai Gábor, társulati első titkár. A kir. magyar természettudományi társulat f. hó 22-kén tartott rendkívüli közgyűlésében) azon módosítási ajánlatok tárgyaltattak, melyeket a nm. m. kir. helytartótanács egy, a társulathoz f. évi jan. 30-kán érkezett leiratában az alapszabályokra nézve tett. A rendk. közgyűlés határozatai a főkormányszékhez rövid időn fel fognak terjesztetni. 2. Felolvastatott a nm. m. kir. helytartótanácsnak egy leirata, melyben a társulattól véleményt kér a felől, hogy a hazánkban újabb időben nagyon apadásnak indult haltenyészetet miféle módokkal és eszközökkel lehetne előbbi dúsabb tenyészető állapotára emelni. Ezen tárgy felőli véleményes jelentéstétel végett Sztoczek József, Balogh Pál, Fri Gazdasági tudósítás. — Veszprém- zalai tudósítások. Vetéseink közül — most azt egyszer kivételesen — a későiek jobb terméssel kecsegtetnek — feltéve azt, hogy valami rendkívüli csapás nem sújt rájok. A korai vetések a vetés utáni tartós esőhiány miatt hibásan keltek, s sok gaz verődött bennök. Szöllőhegyeinken csaknem egész télen át folyt és foly a bolt tőkék kiirtásának s a föld felforgatásának munkája. Megnéztem a kivágott tőkéket, nem hajtottak volna ki azok soha, mert gyökereik is egészen el vannak száradva. Az oly szőllőtáblákat, melyeken a tőkék bármely csekély vesszőt — de hoztak— nem bántják még most, kísérletet akarnak velök tenni, ha tán agyból erős vesszőt hajtanának, hogy a tőkefő lefűrészelésével nem lehetne-e az agyvesszőkből új szöllőt alkotni ? . . . A marhák egészségesek, a sertések közül sok hullott el himlőben. A burgonya több helyen romlik, fenésedésbe és ebből rothadásba megy át. Időjárásunk termékeny évvel biztat, s többször volt hóesés, s többnyire a leesés helyén és csendesen olvadt el az, termékenyítőleg szivárogván alá a föld kebelébe. Már régóta nem volt oly nedves havas telünk, mint a jelenlegi. Február (a tegnapi olvasztó nap kivételével) keményen tartotta folyvást magát. Ma ismét nagy hó esett. A februári erős télből kedvező tavaszt jósol a föld népe. Szükség is volna kedvező tavaszra, oly sok kedvezőtlen, késő fagyaival a gyümölcsöt virágjában leszedő, a növénylétet fejlődésében megakasztott tavasz után. Gabonaárak változatlanok. Búza kilája 5 ft 20—40 kr, rozsé 3 ft 60-80 kr, árpáé 2 ft 40—60 kr. Borárak : uj bor akója 4 ft 80 kr — 5 ft, a bor akója 9 -10 ft. A f. hő 14 ik 15-iki veszprémi vásár csak annyiban érdemel említést, a mennyiben egyike volt a leglátogatatlanabbaknak. A hófuratok által eltorlaszolt utakon lehetetlenné tétetvén a közlekedés, még a közel falvak lakosai sem jöhettek be. r. 1. K fi 1 ö n t é t é k. Pest, febr. 28. * A „Sürgöny" napi újdonságai között néhány nap óta ismétli, mily vígan farsangolnak a pestiek, a múlt szombati mulatságokróli tudósítását olvasva pedig azt hihetnők, hogy Budapest torkig van a kedv és pénz paradicsomában, s azonfelül elbámulunk a „Sürgöny“ újdonságírója mindenütt jelenvalóságán. „Három színházi és egy circusi előadás — mond a „Sürg.“ — s mindenütt nagy közönség. Tánczvigalmak a pesti és budai lövöldében, a budai casinoban, a pesti ev. iskola teremében, és ezenkívül még vagy negyvenkét falragasz, mely mind bál- és zeneestélyi meghívás volt. És mindenüvé jutott ember, kedv és — conditio sine qua non — pénz.“ És mindenüvé eljutott az újdonságok írója, hogy megnézze a kedvet és a sok népet. Figaro itt, Figaro ott. * A Vámbéryval bejött tatár molláh (tulajdonképen Uzbek, Kungradból, az Arai (tó mellől) szeptember óta folytonosan Szilády Áronnál tartózkodik Halason, és szorgalmasan tanul magyarul. Már annyira vitte, hogy „Buda halálá“ból a „Csuda-szarvas regéjét“ le is fordította atyanyelvére, és ezt kerek, olvasható latin betűkkel (melyeket szintén csak Magyarországban léte óta ismer) lemásolva, be is küldte a szerzőnek. Curiosum képes, hogy ez atyafi nyelv hogyan hangzik, a „Koszorú“ közli az első strófát: Sakhadin sakhaga uesadi kualár, Aghizdin aghirga baradi szözler, Görlerning üsztüne caikadi odár, Turar szöz isittip sirinnen pahlvánlár. (Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájral Fn kizöldül 6 sirbanton, Bajnok ébred hősi lanton.) * A „Zala S. Köz.“ irja, hogy rég ideje nem láttak annyi havat, mint a mennyi 10—14-dikig esett, kemény dunai széllel. A helységekben a házakat, szalma- és szénakazalokat csak úgy ássák ki a hó alól. A utakról száz meg száz ember tisztítja le a havat, hogy a járáskelést lehetővé tegyék. Pestről hat napig nem kaptak hírlapokat és leveleket. A „Szegedi Híradó“ egy vasúti szerencsétlenségről tudósít, mely a czegléd szegedi pályán a múlt szerdai hózivatar alatt történt. Egy tehervonat a legnagyobb fergeteg idején megindult Szegedről, de már Szatymaz közelében fennakadt, mire még azon éjjel 3 erős mozdony érkezett Czeglédről segítségül. Daczára, hogy a fennakadás helye tudva volt, írja a „Sz. H.“ , a mozdonyvezetők a tájat ismerték, mégsem tudták kikerülni a veszedelmet, mert a sötétben s a nagy viharban, mely a felkavart havat szemeik közé szórta, s a felező lámpákat eloltá csak akkor vevék észre a fennakadt vonatot.