Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)

1865-05-28 / 4534. szám

122-4534 Vasárnap, május 28. 1865. 16. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt-tér: 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Pest, május 27. 1865. (Fk) A második franczia császárságra, úgy látszik, válságos napok várnak. A törvényhozó testület épen hozzá készül az államköltségvetés vitatásához, s miután e testületnek sem interpellátióra, sem indítványtételre nincs joga, magától érthető, hogy mindazt, ami szívét nyomja, a budgetvita alkalmával fogja onnan legördíteni. Thiers megnyitandja a küzdelmet, és követőkben nem lesz hiány, a közhangulat pedig amúgy sem a legjobb, és ezen szónoklatok következtében nehezen fog az javulni. A belpolitika terén még mindig a régi tespedés vehető észre, a decentralisatióra, melyről a trónbeszéd szólt, még gyenge kísérlet sem létetett, a sajtó helyzete is még mindig a régi, és általában a magas kormány kegyes engedelme nélkül senkinek és semminek nem szabad szabadnak lenni. A képviselők többsége a császári egyenruhát viseli. Bécsben egy ottani követről nem régen nyilatkozat jelent meg egy lapban; az aláírásnak így kellett volna lenni: „R. R. Abgeordneter," azaz birodalmi tanácsbeli követ; a szedő pedig vigyázatlanságból vagy malitiából azt tette oda: „R. R. Abgeordneter,“ azaz császári királyi követ. A franczia követek többségéről azonban még azt sem mondhatni, hogy „császári képviselők“, mert ők csakis császáriak, a közvélemény képviseléséről pedig szó sincsen. E közvélemény az ellenzékikisebbség részén áll, és azért az újra készülő kamarai vita nem a legcsekélyebb baj, mely Napóleon kormányát fenyegeti. Hozzájárul még, hogy a belpolitikán kívül a külsőnek útjai is tövissel vannak hintve. Az olaszországi kérdést illetőleg egyik párt sincs tisztában a császári kabinet szándékaira nézve. A szabadelvűek rosz szemmel nézik a szentatya és Victor Emanuel közti alkudozásokat, úgy vélekedvén , miszerint a tuilleriák felől eredő nyomás bírja rá az olasz királyt, hogy radicális programmjáról lemondva, a szószéknek nagyon jelentékeny engedményeket tegyen. Gyanúperrel élnek azonban másfelől a pápa világi hatalmának barátai is, főleg miután köztudomásúvá lett, hogy Ajacció és az algíri part közt a császári flotta egyik hajója szakadatlanul útban volt, hogy tehát nem lehet, miszerint ő Felsége oly igen nagyon idegen attól, amit Napóleon herczeg mondott vóla. Legkellemetlenebb azonban a mexicói história, és kétségtelen, miszerint ez a budgetvita alkalmával az ellenzék részéről emberségesen ki fog zsákmányoltatni. A császár helyzete e tekintetben a legnehezebbek egyike. Ha ott marad az ő hadserege, míg valami megtámadás történik, akkor — mindjárt az első csetepaté után — Francziaország katonai becsülete bele van vonva az ügybe, és a hátrálás akkor erkölcsileg lehetetlen. De, úgy látszik, lehetetlen az már most is, nemcsak azon kötelezettségnél fogva, melyet III. Napóleon a mexicói császár irányában elvállalt, hanem azon okból is, mivel ha a francziák most visszavonulnak, az egész világ azt mondaná, hogy ők a még meg sem érkezett flibustier-csapat előtt megfutamodtak.— Maradni vagy menni — egyik csak oly bajos, mint a másik. Ezen szorultság közben párisi kormánykörökben úgy látszik azzal vigasztalják magukat, hogy az ördög nem oly fekete, amilyennek festik, s hogy Johnson kabinetjének szándékai sem oly ellenségesek, amilyeknek híresztelik. A félhivatalos lapok csak úgy szórják a csillapító czikkeket, a franczia kormány egyik másik rendszabályhoz nyúl, mely Washingtonban jó benyomást tehetne, aztán pedig ottani követétől, Montholon marquistól azt várja, hogy ami gonosz szándék léteznék, azt ő majd módosítani képes leend, s a Párisban székelő amerikai követ is „megnyugtató“ értelemben nyilatkozik. Mindez nagyon szép, főleg ha való is. Vannak azonban a politikában bizonyos kényszerűségek, miket semmi diplomatiai mesterség, semmi személyes jóindulat és békülékenység elhárítani nem képes. Az amerikaiak gyakorlati emberek, kik mindenekelőtt számítani szoktak éstudnak is. ők azt mondják: a franczia császár ennyi meg ennyi ezer katonát, ennyi meg ennyi száz milliót áldozott a mexicói vállalat érdekében, daczolva a közvélemény kedvezőtlen ítélete és a franczia financziák nem kevésbbé kedvezőtlen helyzete ellen. Miért tette ezt ő felsége ? Mert — úgy mondá — itt egyik legnagyobbszerű eszméjének létesítése forog szóban. — Milyen lehet ezen eszme? — Azt mondták, hogy a mexicói ügy alkalmat fog szolgáltatni a velenczeinek megoldására, de mióta Ausztria kijelenté, hogy Miksa főrgnek császárságra jutása ellen csak azon feltétel alatt nincs kifogása, ha az osztrák birodalom soha semmiféle összeköttetésbe nem hozatik az új császárság ügyeivel : ama combinátió magától omlik össze. Más czél lehet tehát az, melyre Napóleon törekszik, s e czél — erre számtalan körülmény mutat — nem egyéb, mint Amerika földjén a monarchiák egész sorát megalapítani, melyek minél szorosabb kötelékek által főzetnének a franczia dynastiához. E mellett szól azon magatartás, melyet Francziaország a háború alatt a déli lázadók irányában tanusított, ennek felelne meg azon hír is, miszerint a Laplata-államokból is monarchia van készülőben a joinvillei herczeg számára, és itt megszűnik a tréfa az éjszak-amerikai unióra nézve. Éjszakán Oroszország és Anglia, délen Francziaország befolyásától környezve, köztársasági szabadságát nagy veszély fenyegetné, ha az új világ nagyobb részében a respublika helyébe a monarchia lépne. Napóleon ama nagyszerű eszméjének meghiúsítása tehát életkérdés az unióra nézve, és a principiis pbsta szerint nem lehet elég korán hozzálátni ama terv megsemmisítéséhez. Itt tehát oly érdek forog szóban, melyet még a legbékülékenyebb elnök sem ignorálhat, a legügyesb diplomatia sem fogna háttérbe szoríthatni, és ez okból a franczia csillapítási kísérleteknek sikerteleneknek kell maradniuk a legjobb akarat mellett is.......... Ilyen a franczia kormány mostani helyzete. Az ország belsejében elégületlenség, az olasz kérdés terén minden párt bizalmatlansága, Amerika felől egyenes veszély, melynek nagysága ez idő szerint még fel sem mérhető. Csak egy szerencsés körülmény van a dolog mellett, és ez az, hogy Európában csak egy III. Napóleon van, és nem kettő, mert ha kettő volna, hogyan zsákmányolná ki ez a másik annak a kedves testvér urnak szorultságát ?! Bécsi dolgok. Az alsóház máj. 26-ki ülésében külügyi miniszter gróf Mensdorff, követ Popea és társai felszólítására felelt, hogy az erdélyi juhászok legeltetési joga megszűnt a török területen (t. i. Oláhomágban), miután a török kormány a létező szerződés felbontását sürgette, kijelentvén, hogy a cserkesztelepítések folytán a legelők el vannak foglalva, s ép ez évi augustus 23-dika van kitűzve mint határnap, a meddig a juhászok a még elfoglalva tartott legelőket kiüriteni tartoznak. Előfordult még az „Ascher-Gebiet“ Ugye, egy kis kerület Csehország éjszak-nyugati szélén, melynek közel 20,000 lakója egy, 1331-ben a cseh királytól nyert kiváltság folytán mind ez ideig adót nem fizetett. A kérdés leginkább csak a körül forog, várjon az „Ascher-Gebiet“ birtokosai kapjanak-e valami kárpótlást e kiváltság megszüntetéséért, vagy pénzbeli kárpótlás nélkül egyszerűen szorittassanak adófizetésre, mint a birodalom többi lakosai? E tárgyban gróf B e c r e d i, Csehország kormányzója, tartott hosszasabb beszédet, s a bizottság állításait czáfolja. — A „N. fr. Presse“ az uralkodó Pestre jöveteléről elmélkedvén, egyebek közt így szól : „Semmi sincs tőlünk távolabb, és semmi sem érhetne minket igaztalanabbul, mint azon szemrehányás, hogy mi a talán magától készülődő kibékülést Magyarországgal csak egy szóval is gátoljuk. Ez bizonyára nem szándékunk, hanem roszul alkalmazott sentimentalitásnak látszik nekünk, ha itt egészen mellőzzük a politikai tekinteteket, melyeknek az érzelmi politikát korlátozzuk kell. Tisztelet és becsület Magyarország loyális és monarchikus érzületének, mely egy császár megjelenésekor Magyarország fővárosában örömrivalgásban fog kitörni, azonban puszta éljen kiáltások aligha elégségesek lesznek a két alkotmány ellentétességét összhangzólag megoldani. De hátha az angol törvénynek hódolnánk, s ha Ausztriában sem hagyhatná el az alkotmányos fejedelem a fővárost anélkül, hogy felelős minisztereinek egyikétől ne kísértesse magát ? S hátha például az államminiszter Schmerling azon szerencsében részesülne , hogy a császár kíséretében lemenne Pestre ? Elfojtanák e akkor a magyarok éljen kiáltásaikat? Bizonyára nem! Hagyjanak fel tehát Magyarországban is minden képzelődéssel, s jöjjenek végre a felett tisztába, hogy az alkotmányos lét visszanyerése jelenleg nem le A Hungária biztositó bank jelentése, intézve az 1865. évi május hó 25-kén Pozsonyban egybegyült részvényesek rendkívüli közgyűléséhez : Tisztelt rendkívüli közgyűlés! Midőn üzletünk állásáról jelentést teszünk, kellemes kötelességet teljesítünk, s bátorkodunk legelébb is tevékenységünk kezdetéig, mely 1864-ik évi augustus havára, közvetlenül a társulatunk megalakulása utáni időre esik, vissza menni. Ismert dolog, miszerint minden keletkező vállalatnak tevékenysége első évében sokféle nehézségeket kell leküzdenie: új biztosító társulatnál az akadályok fokozatosan növekszenek, mert a régebbi, több évek óta fennálló intézetek, erejök megfeszítésével elkövetnek mindent, hogy az egyszer elfoglalt tért megtartsák, hogy ily módon az új versenyző boldogulhatását lehetőleg nehezítsék. Hogy a „Hungária“ elébe ezen irányban sok nehézséget gördítettek, azon tanúságot adja, hogy versenyzésünk horderejét méltányolni tudák, s egyszersmind e hazai vállalatnak életrevalóságát határozottan elismerték , s igy történt, hogy a „Hungária“, minden útjába hengerített akadályok daczára, mégis megalakult, és amint az előttünk fekvő jegyzék tanúskodik, méltó büszkeséggel tekint jó hangzású részvényeseinek sorára. Kezdettől irányadó elvül tűztük ki a rögtönzött intézkedések mellőzését, mivel ezek rendesen tetemes kiadásokkal egybe kötvek, s az általunk elfogadott takarékossági rendszerrel homlokegyenest ellenkeznek. Ezen elvnek, melynek már a „Hungária“ alapító választmánya teljes mértékben hódolt, köszönhető mindenek előtt intézetünknek oly rendkívül csekély költséggel életbe léptetése, minővel más társulatok aligha dicsekedhetnek. Mindjárt működésünk kezdetén számos nehézséggel kell küzdenünk, ezek miatt tevékenységünket a birodalom több részeiben csak későbbi időben kezdhettük meg, így p. o. Bécsben csak okt. 12-én kezdettük meg a biztosítást, és még ennél jóval később vettük elő területén a szükséges ügynökségek felállítását. Mennyi idővesztésbe és fáradságba kerül az osztrák birodalom minden országai és tartományaira terjedő biztosítási üzlet kezeléséhez szükségelt jeles ügynököknek megszerzése, azt mindenki megítélheti, ki a birodalom kiterjedését figyelmére méltatja. Hogy azonban mi ez irányban is feszített tevékenységet fejtettünk ki, annak elégséges bizonyítéka az általunk megnyert képviselők nagy száma. Áll ez: 12 vezér 45 fő, és 1791 kerületi és alügynökökből, összesen 1848 képviselőből, mely szám, ha tevékenységünk rövid voltát tekintjük, minden bizonynyal tekintélyesnek mondható. E tekintélyes szám folytonosan növekszik, mert a szervezés még mindig erélyesen folytattatik, s a képviseletlen helyek betöltésénél, jeles ügynökök megszerzése körül még folytonosan fáradozunk. Eddigi képviselőink sorában máris a legtekintélyesebb czégek, legjobb hangzású nevekkel találkozunk, s megelégedéssel utalhatunk a történt szerencsés választásokra, melyek által lehet üzletünknek hatásos lendületet adni. Ez alkalommal nem hagyhatjuk emlíítetlenül, miszerint képviselőink nagyobb része, fáradalmas igyekvésünkben az üzletnek lehető legnagyobb kiterjedést eszközölni, tettleg támogatott, s nem mulaszthatjuk el, tanusított dicséretes buzgalmukért teljes elismerésünket kifejezni. Majd minden belföldi biztosító intézetnek a „Hungária“ ellenébeni eleintém ellenséges magatartása, jogosan hogva tartanunk azon eshetőségtől, hogy azok intézetünket viszbiztosításokban nem fogják részesíteni, csak azért, hogy nagyobbszerű biztosítások elvállalását lehetetlenné tegyék, s hogy ezáltal életerünket úgyszólván ketté vágják. Visszatartásuk elsősorban a nagyobb terjedelmű uradalmi épületek és gyári telepitvények — mint legkívánatosabb biztosítási tárgyak, melyek értéke gyakran több százezrekre terjed — kiszorítására volt czélozva, melyeket viszonbiztosítás nélkül saját veszélyünkre át nem vehettünk volna, melyeket által vennünk nem szabad; — mert — mellőzve az alapszabályokban foglalt e tárgybani határozatot — egy szilárd hitelű intézet sem vállalhat saját rovására egy helyen oly kockázatot, mely beállható véletlen szerencsétlenség által a társulat vagyonát veszélyeztethetné. — Könynyen felfogható tehát, hogy az ilyetén kockázati feleslegek biztos elhelyezése miatti gond élénken foglalkoztatott. Azon körülménynél fogva, hogy viszonbiztosítások csak azon intézeteknek nyujtatnak, melyeknek ismert szilárd üzleti kezelése az illető viszbiztosító társulatnak, az átengedett kockázat soliditása iránt megnyugtató biztosítékot szolgáltat; valóban nehéz volt nekünk, mint új és ismeretlen társulatnak, viszbiztosítási összeköttetéseket szerezni- Mindennek daczára, ernyedetlen fáradozásunknak sikerült a külföld legtekintélyesebb intézeteivel kötelező , ránk nézve igen kedvező viszbiztosítási szerződéseket megkötni. Ezáltal lehetségessé vált az, hogy képviselőink a concurrentia ellenében tökéletesen önálló állást foglalhatnak, melynek eddig is már számos nagyobbszerű biztosítások— gyárak és uradalmi épületek — megszerzését köszönhetjük, melyeket azonban viszbiztosítási összeköttetések hiányában, szükségképen vissza kellett volna utasítanunk. A viszbiztosítási szerződések előnyös voltát nem lehet eléggé nem méltányolni, csak ezek által tétezhetik lehetségessé nagyobbszerű üzlet foganatosítása anélkül, hogy a társulat kockázati túlterheltetésnek kitéve ne maradjon, mely túlterheltetés minden intézetnek, a legtekintélyesebbet sem vévén ki, létezését komolyan veszélyeztetheti. Áttérve eddigi üzletünk valódi állásának kimutatására, meg kell mindenek előtt jegyezzünk, miszerint a „Hungária“ alapszabályainak értelmében az évi mérleg, illetőleg a forma szerinti számadási zárlat elkészítésének ideje folyó évi december vége, s hogy az ennek következtében csak is akkor ön fog elkészítetni. Üzletünk jelen átnézetes kimutatásánál az öszszes díjbevétel, károk és költségek összegeinek átalános egyszerű megérintésére lehetne egyedül szorítkoznunk, mivel az év közepén nagy fáradság nélkül valóban alig lehet az ezeken túli részletezésbe, melynek az év zárlati mérlegelésénél van helye, ereszkedni. Mivel azonban nagyon jól tudjuk azt, hogy az üzletkezelés valódi eredményéről teljes áttekintés csak úgy szerezhető meg, ha kellőleg kideríttetik az összes bevételből a lefolyt időre mi érdemeltetett már ki, mennyi esik még a folyó biztosítások fedezésére, és mily arányban állanak a bevételek ellenében a költségek és jutalékok; ennélfogva, hogy minden téves magyarázatnak elejét vegyük, nem kíméltük a fáradságot, és egy apró hó végéig terjedő, a fentebbiekre célzó egybeállítást, zárlati mérleg formájában, könyveinkből kivonva, készítettünk el, melynél a költségek és jutalékra nézve, mert ezeknek összege csak a félévenként beküldött számlák és zárolásokból állapíthatók meg valódilag — a múlt évi üzletkezelés szerint mutatkozó százalékot vettük ez év négy hónapjánál is zsinórmértékül, ámbár az. évi költségek, az üzletnek biztos kiterjedése miatt, valószínűleg csekélyebb százalékot fognak igényelni. Hadu álljon már most itten számadásainknak érintett — a tisztelt központi választmány részéről megvizsgált — egybeállítása. Bevétel : frt kr. Dijak bevétele. 1864. évi aug. havától 1865-ik évi apr. hó végéig o. é. frt 52,349,006 — biztosított érték után..................................... 477,984 75 Kamat és jövedékbevétel . . 11,827 — Összesen : 489,811 75 Kiadás: Kártérítések. 1864-dik évi aug. havától 1865-ik évi ápr. hó végéig a megtérített részlet levonása után a) kifizetett károk o. é.................. 53,649 ft 30 kr b) függő károk oszt. ért. .... 18,208 ft 66 kr 71,857 96 Viszbiztositások, törlések, jutalékok, előleges kiadások, tiszti fizetések, úti költségek, nyomtatványokra .......................................... 152,071 40 Díjtartalék, az 1865-ik évi apr. hó utoljától tovább folyó biztosításokért, a törlések és viszbiztositások levonása után........................... 238,624 1 462,553 37 1865 ik évi apr. hó végéveli nyeremény .......................................... 27,258 38 489,811 75 Üzletkezelésünk eredménye legelől is azt mutatja, hogy a „Hungária“ 1864 dik évi aug. hava elejétől — 1865-dik évi apr. hó végéig — tehát 9 hónap alatt 477,984 ft. 75 kr o. é. ft díjbevételt eredményezett. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy ügyletünket több ausztriai tartományokban igen későn kerdeztük meg, és hogy az egész időből a szervezés nem csekély részt elvont, az érintett 477,984 ft 75 krnyi díjbevétel illetőleg csak hat havi időszakra esik; oly üzletnél, mely úgyszólván alakulóban van, az ily eredmény teljes joggal felette kedvezőnek tekinthető, valamint a díjbevétel a kockázatokkal, melyek 52,349,006 ftot tesznek, valóban igen arányosnak mondható. Az április végével mutatkozó, szám szerint nem ugyan tetemes 27,258 ft 38 kmnyi nyeremény annyiban bír jelentőséggel, mennyiben elvitázhatlan tény az, hogy bármi kedvező viszonyok között is, a biztosítási üzletnek tökéletes kifejlődése bizonynyal hónapokon túlterjedő időszakot veszen igénybe, s mennyiben az első évben felmerülő tetemes költségek, melyek nagyobbára a jövőnek esnek terhére és arra számítvák, hogy idővel megtérhessenek, a díjbevétel szaporodásával jönnek csak az üzleti kezeléssel helyes arányba. Felette tévednék tehát az, ki egy új biztosítási intézet jövedelmezőségének megítélésében az első üzleti év eredményét tekintené irányadónak és kiindulási pontnak. Nem kell ez irányban még szem elől veszíteni azt sem, miszerint jeles betanult ügynökök, gyakorlott és tapasztalt hivatalnokok a biztosításnál szintén fontos tényezőknek tekinthetők, kik nélkül az üzlet sikerülte alig képzelhető, azonban működési körünk egész terjedelmében, mind ezen erőknek kellő számbani megnyerése aránylag hosszabb időt kíván, mind a mellett, hogy ez iránybani törekvésünk már nagy részben sikerült. Végre fontolóra kell venni azt is egy rendezett szabályos menetű biztosítási üzletnél, mily nagyok lehetnek a megtakarítások, mert hiszen az üzlet megindítására fordíttatnak az első évbeni tetemes kiadások, melyek későbben egészen elmaradnak. Annyi lenne, mint tekintetbe sem venni mindezen tényezők fontosságát, ha azok hatását be se várva, az első évnek üzleti eredménye szerint ítélnék meg valamely biztosítási intézet jövedelmezőségét. Ezen hibába esett volna po. az első magyar általános biztosító társulat minden részvényese, ki az első évi részvényenkénti 12-1t csekély osztalék miatt részvényeinek föladását időszerintinek tartotta volna. Az érintett, habár nem tetemes nyereményi eredmény minden esetben bizonyítéka még annak is, hogy az annyira elhirhedt tűzbiztosítási osztály óvatosan kezelve szintén jövedelmezővé alakulhat. Nem vonható azonban kétségbe, miszerint több biztosítási ágak felvétele azon előnyön kívül, mely a kezelési költségeknek több osztályzat elosztásából ered, kevésbé válik terhessé, már önmagában nagyobb nyereményhezi valószínűséggel bír, azáltal, mivel hogy egy osztálynáli hiány, más osztálybani lehető nyereséggel kiegyenlíttethetik. Ez oly tapasztalás, melynek valósága elődünk az I. magyar általános biztosító társulatnál, hol 7 évi fennállása alatt nem a mindenkor veszteséggel zárolt tűzbiztosítási osztálynál majdnem öt ízben mint mentő horgony a többi osztály szerepelt, oly fényesen bebizonyult. Mindezek után abbeli kívánságunk, hogy biztosítási működésünk a többi biztosítási ágakra is kiterjesztessék, valóban igazolt, s annak reményében, hogy az igen tisztelt rendkívüli közgyűlés a többi ágaknak felvételét határozattá emelendő, az élet, jég- és szállítási biztosítások megkezdésére vonatkozó szükséges előmunkálatokat megtettük, s azokat nagyobbára bevégzetteknek mondhatjuk. Meg kell még említenünk, miszerint a társulati vagyonnak lehető legkedvezőbb gyümölcsöztetését váltók leszámítolása és előlegezés útján igyekezünk elérni, e czélra fordítván tőkéink tetemes részét, mely működésünkben a részvényes urak sorából választott leszámítolási bizottmány fáradhatlan buzgalmának közreműködése által hathatósan támogattatánk. Azon foganatos szolgálat, melyet ez által a kereskedés, ipar és földbirtoknak nyújtünk, jövőre a társaság vagyonának előrelátható gyarapodása által még foganatosabbá alakulhat. A tisztelt rendkívüli közgyűlés bölcs belátásának és megítélésének hagyatik fenn a felett határozni, váljon tekintettel a f. é. ápr. hó végével eddig is eredményezett és kimutatott nyereségre, az idei jövedelem fejében nem lehetne e aránylagos részletfizetést eszközölni. Bezárjuk jelen hivatalos jelentésünket fiatal vállalatunk sikerülte iránti legvérmesebb reményeink kíséretében. Intézetünk a naponta növekvő közbizalom által erősbödve, életrevalóságát tökéletesen igazolta: üzletünknek, melynek terjeszkedését szakadatlan tevékenységgel előmozdítani feladatunknak ismerjük, szemlélhető fokozatos haladása azon meggyőződésünk bevallására bátorít, miszerint jeles erők által támogatott hazai intézetünk minden irányban örvendetes fejlődésnek , kielégíthető jövőnek léptet elébe. Pozsony 1865. évi május hó 22-én. A „Hungária“ biztositóbank Pozsonyban. Vásonkeői gr. Zichy Nándor, elnök. Samarjay Károly, jogtudor és hites ügyvéd alelnök. Spyers Duran János, igazgató. Burger F.D., igazgató. Láttuk : A központi választmány vizsgáló bizottmánya Harkai Schiller Károly, jogtudor. Kohányi Mihály, Szubek Gusztáv. Ezután gróf Pálffy István, nagyméltóságu K. Walterskirchen György a Hungária megalapítása körüli érdemeit meleg szavakban ábrázolván, súlyos betegsége, és az elnökségről való kényszerű lemondása iránti fájdalmát fejezé ki, és a társaság tagjai részéről ezen elismerést és részvétet jegyzőkönyvbe vétetni indítványozó, mely indítvány felkiáltással elfogadtatott. A napirend szerint a jégkár, élet és szállítási biztosítási üzlet a Hungária működési körébe való felvétele, és a 2-dik részvénysorozat 1000 darab részvényben való kibocsátása elnökileg indítványoztatván, egyhangúlag elfogadtatott, és végzéssé vált. E szerint 1) a jégkár, élet- és szállítási biztosítási üzlet életbe fog léptetni. 2) 1000 db részvény mint 2 cd kibocsátvány következő befizetési móddal fog kibocsáttatni, miszerint 1. júliusban 5% mint biztosíték, 1-ső augustusban 5% és 10 ft alapítási járulék, továbbá minden következő hónapban 5% avagy 50 ft lesz befizetendő, míg a részvény névértékének 30% mint az alapszabályszerű első részletbefizetés le nem törlesztetett, fenntartatván a későbbi befizetések iránt a késedelmi kamatok beszedése iránti követelés. A többi közt megemlítendő Prilezsky Tadeus beszéde, ki is a Hungária és az első magyar biztosító társulat alakulása körülményeit, az idők viszonyait és az elért eredményt szakavatott összehasonlítása által illustrálta. Nevezetesen felemig azon számos nehézséget, melylyel a Hungária alakulási időszakában küzd, miglen az első magyar biztositó társulat elsőbbségénél és , viszonyainál fogva rendkívüli hazafias hévvel jön felkarolva. Ha már az idén a pénzhiány érezhető vola, az fokozatosan növekedve, jelenleg legfőbb fokát látszik elérni. Migen az új magyar biztosító társulat csak távollevő és idegen biztosító társulatokkal versenyző, a „Hungária“ az első magyar biztosító társulattal kénytelen versenyezni. Amaz a biztosítás minden ágát felkaroló, s ekként a tűzkár biztosításból eredeti károkat egyéb biztosításaiból eredő nyereményeivel pótolható, miglen a Hun hét többé puszta kegyelmi tény, mint a magyar akadémia számára nyújtott kegyelmi ajándék, hanem politikai egyezkedés eredményének kell lenni, mely mellett az osztrák birodalmi alkotmány nem csekélyebb szerepet játszik, mint az örökölt magyar alkotmány. A magyarok tudják meg, hogy a királyban, ki fővárosukba jön, szükségkép Ausztria alkotmányos császárját is üdvözlik, ki a birodalom és alkotmányának feloszthatlanságát legmagasabb alakban képviseli. — Ugyancsak az „Ost. d. P.“ írja, hogy hitelesen értesült afelől, hogy a pénzügyminiszter úr utólagos hitelt (Nachtragskredit) kért a folyó 1865-ik évre, némelyek szerint 45, mások szerint 80 millió forintig. Minthogy a rosz befizetés miatt az idén a bevétel kisebb és a kiadás nagyobb lett.